Post by Grodin Tierce on Apr 1, 2021 16:51:37 GMT 1
Harminchatodik Fejezet
Első Rész
Coruscant
A Szenátus üléstermében az újonnan megválasztott képviselők frakcióinak lobogói keveredtek a szenátusi hellyel rendelkező rendszerek eredeti, változatos címereivel, az eddiginél is vegyesebb szín- és hangkavalkádot előidézve, hála az ülés megnyitására váró képviselők türelmetlen bekiabálásainak. A frakciók szerinti hovatartozásnak megfelelően újrarendezett félkör alakú terem középső szekciójában a koalíciós, az új államfő mögött felsorakozó képviselők ültek. A fehér-fekete-vörös jelvények, melyek a Demokratikus Köztársaságért Koalíció és a Szabad Szövetségért szimbólumainak házasításából születtek, a középső szegmens legnagyobb részét elfoglalták, itt-ott helyet hagyva a két, a nagyok szövetségét támogató kisebb párt, az FRG és az LMGP színes, zöldes jelvényeinek is.
A terem végre elcsendesedett, ahogyan a nehézkes mozgású, mint mindig, most is díszes talárba öltözött Wodon főbíró lépett az államfői pulpitusra, mellette közvetlenül a Szövetség új államfőjével. A karéj két oldalán - ezzel is elszeparálva a kormányzati koalíción kívül állókat, holott egymás mellé is ültethették volna a képviselőket - foglaltak helyet a kormányzaton kívül szorult ellenzékiek. Az Egységes Galaktika alaposan megfogyatkozott frakciójában valamivel kevésbé volt domináns az eredeti, szövetségi jelvényen alapuló szimbólum, sokkal inkább az egyes rendszerek saját címere dominált, mintha a képviselők ezzel is ki akarták volna fejezni eltávolodásukat a vesztes Daala klikkjétől. Az átellenes oldalon a birodalmi jelvény enyhén stilizált, átalakított szimbóluma alatt foglaltak helyet az Erősebb képviselői, akik még a szenátorok öltözködését is egységesítették, saját, rendszerszintű jelvényeiket pedig csak egészen közelről lehetett észrevenni a páholyok elején. A frakció egyik sarkában, néhány páholynyi üres hely kihagyással ültek a DIU kis létszámú csoportjának tagjai, a sullusti szenátor vezetésével, akiket láthatóan feszélyezett az a tény, hogy közvetlenül az ESZ mellé kellett ülniük, bár valószínűleg hasonló lett volna a helyzet bármely másik párt esetén is.
- Tisztelt szenátorok, képviselők! - jelentette be az ithori. - Hadd mutassam be mindannyiuknak hivatalosan is Szövetségünk új állam- és kormányfőjét, a választók akaratából a nép képviselőjét, Leia Organa Solo asszonyt!
- Köszönöm - biccentett halkan Leia, olyannyira, hogy a közvetítésért és hangosításért felelős technikusoknak igazítaniuk kellett az erősítőkön, hogy mindenhol megfelelően lehessen hallani a huszonöt év után Coruscant és a galaxis legfontosabb pozíciójába visszatérő volt alderaani hercegnő, birodalmi és új köztársasági szenátor, valamint felesküdött jedi lovag hangját. - Köszönöm, barátaim. Köszönöm, hogy itt vagytok, és köszönöm, hogy türelemmel megvártátok, amíg elétek állhatok az új szövetségi kormány tagjaival együtt.
Egyetértő morajlás hallatszott több páholyból, nem csak támogató jelleggel... a kormányalakítási tárgyalások az alderaaniak húzódozása és a koalícióba belépő kispártok követelései miatt az átlagosnál is tovább tartottak, sokszor pedig zárt ajtók mögött. Miközben a galaxis különböző zugaiban itt is, ott is harcok dúltak, a Szövetségben egyre erősödött a sürgető vágy az új kormány megalakulására, és arra, hogy a hosszas tétlenség után ismét működőképes vezetése legyen Coruscantnak és a galaxis majdnem felét magában foglaló Galaktikus Szövetségnek. A türelmetlenségen pedig az a tény, hogy Organa Solo az alkufolyamat részeként szándékánál jóval gyakrabban kényszerült zárt ajtók mögötti tárgyalásra, szintén nem javított sokat.
- Tudom, barátaim - folytatta Leia -, hogy sokan régóta vártok erre a pillanatra. Higgyétek el, én is így vagyok vele. Hosszú folyamat végén állok itt előttetek, hogy bemutassam jövendőbeli kollégáimat, akikkel együtt megkíséreljük, hogy visszaállítsuk a demokráciát, a szabadságot és a békét határainkon belül, és amennyiben segélykérő hívást kapunk, akár azon kívül is! Fontos, hogy minden lépésünk az egyetértés, a konszenzus és a bizalom jegyében szülessen meg! Még akkor is fontos ez, barátaim, hogyha időbe kerül. Nem szaladhatunk előre, nem hagyhatunk hátra senkit sem csak azért, mert mindenáron lépni akarunk. Ez a múlt, az előző vezetés hozzáállása volt, ami ahhoz vezetett, hogy ma több a nincstelen élőlény, és több az igazságtalanság a galaxisban határainkon belül és kívül, mint akár generációk óta!
- Akiket most bemutatok nektek, barátaim - folytatta Leia -, hasonlóan gondolkodnak. Néhányuk hosszabb-rövidebb idővel ezelőtt már szerepet vállalt a politikai élet porondján. Néhányukat jól ismeritek. Néhányuk személyes kérésemre tért vissza a politikába, néhányuk pedig még sosem vállalt ilyen jellegű szerepet. De mindannyian elkötelezettek az elv mellett, amelynek jegyében képviselni fogjuk a választókat, és őszintén remélem, hogy mindannyian élvezik teljes támogatásotokat, barátaim!
Szórványos taps, itt-ott pedig türelmetlen kopogás érkezett a páholyok felől. Még a koalíciós képviselők közül sem ismerték mindannyian a teljes listát, melyet Leia és stábja összeállított, jó néhányukat furdalta a kíváncsiság tehát, nem csak az ellenzékiek soraiban.
- Nem akarok tovább visszaélni a türelmetekkel, barátaim - folytatta Leia. - Ismerjétek meg kollégáimat, a Szövetség kormányának új tagjait.
A feszült várakozás közepette az új kormány első tagja, egy madárszerű, őszes tollazatú, majd két méter magas lény lépett a pódiumra és egyik szárnyával átkarolta Leia vállát. Az idősebb képviselők közül, akik már több évtizedes tapasztalattal bírtak a coruscanti politikában, jó néhány meglepetten felhördültek. A pódiumra lépő calibopot a Yuuzhan Vong háború kezdete óta senki nem látta a nagypolitika terén, úgy tudták, visszavonultan élt.
- A külügyekért felelős posztra régi barátomat, Ponc Gavrisomot kértem fel, aki húsz éves visszavonulás után döntött úgy, hogy elfogadja a felkérésemet. Remélem, hogy mindannyiótok bizalmától kísérve tér vissza Coruscantra, különösen annak fényében, hogy párton kívüliként csatlakozott felkérésemre a kormányzathoz.
- Szokásomtól eltérően rövid leszek... ezúttal - intett a képviselők felé az Új Köztársaság volt államfője, aki a Birodalmi Maradvánnyal kötött békeszerződés révén írta be magát a történelembe húsz évvel Endor után, hogy rögtön azután visszavonuljon és átadja az államfői széket Leiának - aki nem sokkal ezután elveszítette Borssk Fe'llyával szemben, a Yuuzhan Vong invázió előestéjén.
- Mindannyian jól tudjuk, hogy ez a szék Releqi A'klát illetné, aki azonban sajnos már nem lehet velünk. Csak remélni merem, hogy méltó módon képviselhetem az A'kla család és a bátor, nemes caamasiak hagyományát. Ehhez kérem bizalmukat - biccentett a tapsban kitörő szenátorok felé az öreg calibop.
- A gazdaságért felelős posztra egy tapasztalt szakembert kértem fel, aki ezidáig az üzleti életben kamatoztatta tudását és tapasztalatait. Biztos vagyok benne, hogy a köz szolgálatában is ilyen eredményes lesz - folytatta a kabinet tagjainak bemutatását Leia. - Üdvözöljék, kérem, Melchior Thul urat.
- Köszönöm a bizalmat. Remélem eredményesen együtt fogunk tudni dolgozni - biccentett minden különösebb bevezető nélkül az öreg, új-alderaani férfi, miközben az Erősebbik páholyából szórványos füttyögés hallatszott, melyet hamarosan elnyomott a DKK soraiból érkező rosszalló pisszegés. A DKK volt frakcióvezetőjének nagybátyja, a Thul Szállítmányozási Konzorcium tiszteletbeli elnöke a legbefolyásosabb és egyben legradikálisabb alderaani üzletemberek köréhez tartozott, aki jelentős összegekkel támogatta a Vad Yashem, Alderaan Gyermekei központot, és a Birodalom volt tisztségviselőinek felelősségre vonását követelők élharcosa volt. A DKK "kemény magjának" nyomására került be a kormányba, ráadásul egy igen fontos pozícióra.
- A védelmi ügyek képviseletére - folytatta a bemutatást Leia, miközben arcáról egy pillanatra sem lehetett zavart leolvasni - egy régi barátot kértem fel. Gron Marrab hosszú ideje szolgálja a Szövetség népeit a biztonsági és hírszerzési ügyek képviselőjeként, most pedig felkérésemre elvállalta a védelmi megbízotti posztot.
- Megtisztelő feladatomnak megpróbálok minél jobban megfelelni. A Védelmi Erők vezetőivel egyetértésben a civil kontroll és a határozott védelmi fellépés képviselőjeként fogom szolgálni a Szenátust - biccentett hatalmas szemeivel pislogva az öreg mon cal, egyetértő tapsot kiváltva a képviselők soraiból. A Szabad Szövetségért egyik legbefolyásosabb politikusa hosszú ideig felügyelte a titkosszolgálatokat, Leia azonban átengedte neki a védelmi ügyekért felelős pozíciót, melyet korábban Daala megtartott saját személye körül, s amelyre a többség véleménye szerint egyértelműen a Mon Calamari szenátora volt a legmegfelelőbb választás.
- A belügyekért és egyúttal új alkotmányunk megfogalmazásának felügyeletéért felelős posztra a Rodia szenátorát kértem fel - folytatta Leia. - Moog Ulur egy olyan közösség képviseletében vesz részt kormányunk munkájában, amelynek elveit és céljait magam is fontosnak tartom. Ezért örülök, hogy elfogadta a felkérésemet.
A taps ezúttal szórványosabb volt, az Erősebbik részéről pedig ismét megérkezett a füttyögés, a legtöbb páholy azonban csendben figyelte a Független Rendszerek Galaxisa néven meglepetésszerűen a szenátusba jutó, majd még nagyobb meglepetésként az Organa Solo-kormány többségéhez létfontosságúnak bizonyuló frakció vezetőjét. Ulur pártja a kampány során megfogalmazott kritikus, sokak által szeparatistának tekintett hangvételéből nagyban visszavett az utóbbi időben, a rossz nyelvek szerint a fontos miniszteri pozícióért feláldozva választói elveit.
- Egy hosszú folyamat közepén vagyunk - bugyborékolta a rodiai - Az elnök asszony megbízásából egy új alkotmányon fogunk dolgozni, ami új alapokra fekteti népeik együttműködését.
- A szociális ügyek és a társadalmi igazságtalanság elleni fellépés képviseletére egy olyan nép képviselőjét kértem fel, amelyik egyike a legtöbbet szenvedetteknek, és amelyikről jól tudjuk, hogy szívén viseli a szabadság eszményét - folytatta a bemutatást Leia. - Ezen a poszton üdvözöljék kormányom tagjaként Triebakkot, a Kashyyyk szenátorát.
- Elsődleges feladatomnak azt tekintem - mordult fel a nagydarab, Marrabb mellett a legújabb szövetségi politikai elit másik nagy veteránjának és a jedik mindenkori barátjának számító vuki, kinek szavait fordító droid közvetítette, amelyik mellette lebegett közvetlenül -, hogy egy galaktikus standard éven belül egyetlen rabszolga se sínylődjön fogságban a határainkon belül! És ehhez együtt fogunk működni bárkivel, akivel szükséges!
Szórványos taps mellett újabb sor füttyögés érkezett a birodalmi jelvényes páholyokból. Mindenki tisztában volt vele, hogy Triebakk olvasatában a "mindenki" egyértelműen a jediket jelenti. És bár Leia hovatartozása miatt kétség sem fért hozzá, hogy az új kormány jóval lojálisabban viszonyul majd a jedi lovagokhoz, mint elődje, Triebakk híres volt arról, hogy Leia széles körű diplomatikus hozzáállásával ellentétben mindig is kereken megmondta a véleményét - és ennek fényében is cselekedett.
- A művelődési és kulturális területek, valamint a média felügyeletére egy további szövetségesünk képviselőjét kértem fel, akik szívükön viselik a média szabadságát és a kultúra sokszínűségét - folytatta Leia. - Bár nem mindig álltunk egy oldalon, örülök, hogy végül az együttműködést választottuk. Köszöntsék Fyor Rodant.
Rodan, a választás hajrájában a szenátusba becsúszó, folyamatosan támadásoknak kitett Lehet Más a Galaktikus Politika vezetője, aki az utolsó pillanatban csatlakozott Leia kormányához, egyes vélekedések szerint afféle biztonsági tartalékként, meglehetősen öregnek és fáradtnak tűnt. A kommentátorok véleménye szerint az LMGP vezetését érő, választások előtti támadások a vártnál jobban megviselték a volt konföderációs politikust, akinek odahaza a Commenoron először a Sithek, majd itt Coruscanton a Gárda folyamatos, sokszor egyáltalán nem csak politikai, hanem nagyon is fizikai támadásaival kellett szembesülnie. De éppen emiatt az új kormányzatból sok alderaani is szimpatizált a társadalom szélére szorultak érdekeit képviselő LMGP-sekkel.
- Egy új korszak köszönt ránk - köhintett a politikus. - A szabadság és a tolerancia korszaka. Örömmel tölt el, hogy mindannyiukkal együtt a részese lehetek ennek.
- A titkosszolgálatok ügyeinek felügyeletére olyasvalakit kértem fel, akinél jobban nagyon kevesen ismerik ezt a területet - folytatta Leia. - Belindi Kalenda kérésemre igent mondott, és letette az egyenruhát évtizedes szolgálat után, hogy civilként, kormánymegbízottként vegye át Marrab szenátor korábbi posztját.
- A felügyeletemre bízott terület, a belbiztonsági és hírszerzési szolgálatok szervezete az egyik legellentmondásosabb szerepet játszotta Daala elnök asszony alatt - szólalt meg a reflektorok fényében láthatóan feszengő, mégis határozott tekintetű nő, aki a Daala szervezetei által háttérbe szorított Szövetségi Hírszerzés vezetői székéből állt fel a kormányzati pozícióért, bár a legtöbb képviselő véleménye szerint ez csak technikai megoldás volt arra, hogy Marrab egy újabb támogatója helyet kaphasson a kormányzatban, erősítve a Szabad Szövetségért pozícióit. - Azon leszek, hogy a szolgálatok újra a demokratikus elvek szerint képviseljék a szövetségi érdekeket.
- A sorrendben utolsó, de nem kevésbé fontos tárcavezetői pozícióra olyasvalakit kértem fel, akihez hosszú személyes barátság fűz, és ezt előttetek sem szeretném titkolni egy pillanatig sem, barátaim. De bízhattok benne, elkötelezettsége és függetlensége vitathatatlan. Örülök neki, hogy elvállalta az Újjáépítési Hatóság megüresedő elnöki székét, és gazdasági-vezetői tapasztalatait a támogatásra szoruló rendszerek érdekében kamatoztatja majd. Üdvözöljétek a Hatóság új elnökét, Lando Calrissiant!
A megdöbbent felhördülések és a helyeslő éljenzés talán most volt a leghangosabb és a legvegyesebb. Még a kormányzati képviselők jelentős köre előtt sem volt egyértelmű, hogy Leia kivel állapodott meg a cosrai Ulrich Ivor helyének pótlására. A hamiskártyás, háborús hős és sikeres vállalatvezető hírében álló, a Solo-család régi barátjának számító Calrissian választása azonban a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta.
- Leia a legjobb megmondhatója annak... - villantotta meg továbbra is hófehér mosolyát a jól öltözött, őszes hajú, sötét bőrű férfi -, hogy minden vágyam az, hogy otthon üljek az asszony szoknyája alatt, a srácommal az ölemben. De valahogy mégis sikerült rábeszélnie erre. Sőt, arra is, hogy maguk elé álljak itt, pedig ez igazán nem az én stílusom. De ha már itt vagyok, higgyék el, minden erőmmel azon leszek, hogy a Hatóságot abból a pénzszóró propaganda-bödönből, amellyé az admirális asszony tette, egy professzionális, minél több rászorulón segítő szervezetté alakítsam. És megígérem - mosolyodott el megint -, hogy egy kreditet sem teszek zsebre belőle. Becsületszó.
- Kötelességünk továbbá bejelenteni - vette át a szót Leiától és Landotól a védelmi erők felügyeletével megbízott calamari Marrab - , hogy az új kormányzat a Szenátus megerősítését kéri a Szövetségi Védelmi Erők parancsnoki pozícióiba általunk javasolt következő urak számára.
- A Szövetségi Főparancsnokság és a Szövetségi Flotta élén Nek Bwua'tu admirális számára...
Bwua'tu, valamint a többi katonai tisztségviselő nem lépett a kormányzati pódiumra, hanem egy alacsonyabban fekvő külön lebegő páholyban helyezkedtek el, és onnan emelték tisztelgésre a kezüket a képviselők felé.
- A Szövetségi Vadászerők Parancsnoksága élén Tycho Celchu tábornok számára...
Az alderaani származású volt Zsivány-pilóta kinevezése nem számított meglepetésnek, egyértelműen az új vezetés javaslatára váltotta fel a Daala alatt eljelentéktelenedő független vadászerő-szervezet élén elődjét, akiről az a hír járta, hogy Daala magánflottájából nevezték ki a szövetségi posztra.
- A Szövetségi Felszíni Hadsereg élén Stavin Thaal tábornok számára...
Thaal volt az egyetlen, aki tapsot kapott az Egységes és az Erősebbik képviselőitől, miközben a kormányzat tagjai nagyrészt csendben ültek. Thaalnak nem volt birodalmi múltja, a Szövetség felszíni erőinek egyik kommandós parancsnokaként azonban olyan szörnyű sérüléseket szerzett a Yuuzhan Vong háborúban, hogy az arcát és szemeit fedő mesterséges maszkot kellett hordania. Megjelenésével és keményvonalas stílusával akármelyik régi birodalmi moffal versenyezhetett volna, nem véletlenül váltva ki az Erősebbik tagjainak szimpátiáját. A hírek szerint a haderőben még Daala távozása után is nagy számban jelen lévő keményvonalasok lecsendesítésére nevezték ki a felszíni erők parancsnoki székébe.
- A Hírszerzés operatív szervezetének élén pedig Garik Loran számára.
Loran szótlanul emelkedett fel a másik három tiszt mellé, sebhelyes arcán nyoma sem volt annak a változatos, olykor csibészes mosolynak, ami annak idején híres gyerekszínésszé tette, évtizedekkel azelőtt, hogy a Lidérc-osztagot létrehozva az Új Köztársaság legütőképesebb hírszerző egységét vezette hosszú időn át. Kalenda évtizedes bajtársaként senkit nem ért váratlanul, hogy a nő az "Arcot" választotta utódjául.
- Most pedig felkérem a kormányzati jelöltek és a katonai vezetés szenior tagjainak közösségét, hogy mindannyian mondják utánam a szövetségi tisztségviselői esküt... - köszörülte meg mindkét torkát Wodon főbíró.
- Esküszöm, hogy a Szövetség népeiért, szabadságáért és fennmaradásáért...
A koalíciós kormány szenátorai egyszerre álltak fel, hogy az ithori után, a kormányzati tagokkal egyszerre sorolják az eskü szavait. Nézők milliárdjai előtt Leia Organa Solo kormánya felkészült arra, hogy kezébe vegyes a Szövetség sorsát...
Zyck fekete lyuk
A Lex Lu'uthort szállító páncélozott, lilás festésű sikló méltóságteljesen, két szakasznyi Sith vadászgép kíséretében landolt a Zyck-rendszer külső, a transzportok fogadására kijelölt zónájában fekvő űrállomás hangárjában. A hatalmas hangárbejáraton túl, mely egy nehézcirkálót is elnyelhetett volna, a fekete lyuk által generált plazmaörvények hátterében ott lebegett a Sith Birodalom leghatalmasabb fegyverének lassan egész gömb formát öltő alakja... a Halálbolygó közel állt ahhoz, hogy bevethető legyen - legalábbis a rendszerek nagy része helyén volt.
- Csak lelassítanak minket ezek a rendszeres pózolások - morogta maga elé a főigazgató fogadására felsorakozott szenior tiszti kar körében Agunow doktor. - Ha nem kellene állandóan itt szórakoznunk, már régen behoztuk volna a lemaradást.
- Maga is tudja, hogy ez nem így van - vetette ellen Mercer. - A lemaradást elsősorban a Főigazgató által biztosított további források révén sikerülhet csak behoznunk. Ezért fontos, hogy mindenről tájékoztassuk.
- Piha, mintha bármennyit is láttam volna ezekből az extra erőforrásokból... lárifári - csavargatta köpenye szélét kelletlenül Agunow, de a másik oldalán álló Brews leintette.
- Talán most, doktor úr. Nézzék, a Főigazgató még egy vendéget hozott magával.
Valóban, a sikló rámpáján lesétáló, drága öltönybe öltözött kopasz férfi mellett egy ráncos arcú, tagbaszakadt chagriai Sith lépdelt, akinek karjait és arcát elborították a Sith Egyház tetoválásai.
- Uma Nagyúr! - suttogta maga elé a máskor nagyszájú Silas Nagyúr, és a többiek meglepetésére a Sith hirtelen alázatos arcot vágva térdre vágta magát idősebb fajtársa előtt.
Nagyszerű, gondolta magában Arikasa. Most már kettő van belőlük.
- Hölgyeim és uraim, üdv - mosolyodott el szélesen Lu'uthor. - A mostani megbeszélésünk kicsit más lesz, mint a szokásos havi jelentéstételek. Ez itt - mutatott kísérőjére - Deregborth Uma Nagyúr, a Sith Egyház Felderítési Prelátusának tagja.
Erre már a többiek is zavartan néztek össze. A Felderítési Prelátus az Obszidián Rendtől független, csak az Egyháznak jelentő hírszerzési szervezet volt, amely különösen azóta erősödött meg, hogy a kardassiak átvették a Rend irányítását. Olyan tevékenységek kötődtek a Prelátushoz, mint a Sith Egyház határon túli "missziós" (valójában milicistákat és fanatikusokat toborzó) tevékenysége, de egyes pletykák szerint, melyek foszlányai ide a semmi közepére is eljutottak, szerepük volt abban a coruscanti merényletben is, amelyet a szövetségi államfőjelölti vita résztvevői ellen követtek el.
- És minek köszönhető a nagyúr jelenléte, igazgató úr? - érdeklődött sikamlós hangon Mercer.
- A projekt új fázisába lép - mosolygott tovább önelégülten Lu'uthor. - Elérkezett az első éles teszt ideje.
A konstruktőr csapat tagjai jóllehet még zavartabban néztek össze. Az eredeti terv szerint még számos ellenőrzés volt hátra az első éles tesztig...
- Mi pedig találtunk hozzá egy célpontot - tette hozzá vészjósló hangon Uma Nagyúr.
- És mégis mire gondol, Nagyúr? -kérdezte Arikasa egy árnyalatnyit talán ingerültebben a kelleténél. - A projekt még messze nem áll készen egy bevetésre! - összegezte a lehetséges komplikációkat a doktor.
- Ó dehogynem! - mosolyodott el a Nagyúr. - És tökéletes terepet találtam a próbára!
- Pontosan! - tette hozzá Lex is. - Azoknak a Yuuzhan Vong csúszómászóknak az egykori bázisa tökéletes lesz a tesztre! - az ifjú Lex szavaira Arikasában már kezdett felderengeni, mire is gondolhatnak.
- Vagyis a Sernpidal lenne a célpontunk? - kérdezte a doktor.
- Igen, a Sernpidal! - válaszolta Lex, majd egy adattáblát nyújtott át. Engedély volt az Uralkodótól hitelesítve és aláírva a teszt lefolytatására. Persze azt Lex nem árulta el, hogy egy tökéletes hamisítványról van szó. Nem kell Wentharnak mindenről tudnia ugyebár. Bár ez felért egy hazaárulással, Uma Nagyúr tartani fogja a száját. A kreditmilliók, amiket kapott, majd hallgatásra bírják. A kopasz fiatalember pontosan ebben látta a Sithek gyengeségét. Hatalomért és pénzért mindenre kaphatóak... Uma Nagyúrnak bejövő hívása érkezett így egy időre elköszönt a csoporttól és az egyik kommunikációs terminál felé vette az irányt.
...
A Nagyúr beütötte a kódokat és egy rekedt hang szólalt meg, kép nem volt. Titkosított csatornán érkezett a hívás, lenyomozhatatlan volt, köszönhetően az OCP technológiának...
- Mindent úgy csinált, ahogyan parancsoltam? - a rekedtes hang, amely megszólalt a terminálból, ősi gonoszságot sugárzott.
- Igen Nagyúr, minden a tervei szerint alakul! - válaszolta Uma a mesterének.
- Nagyszerű! Kiderítette hol lesz a teszt? - kérdezte a hang tulajdonosa.
- Igen, Nagyuram! A Sempidalon lesz, Lex ragaszkodott hozzá!
- Jó munkát végeztél, Uma Nagyúr, és jutalmadat meg is fogod kapni időben! - válaszolta a hang tulajdonosa, Lord Waranous. - Most távozz és tedd a dolgodat! - utasította Waranous a szolgáját.
- Ahogy óhajtod, Mesterem!
Uma Nagyúr remekül álcázta igazi lojalitását. Kezdetektől fogva a legmagasabb szinteken mozgott és senki még csak nem is sejtette, kinek is engedelmeskedik valójában. Mert neki nem Wenthar volt az Uralkodó, hanem Waranous, ahogy még sok más Obszidián ügynöknek is a Renden belül.
Bár a kardassiak már sejtettek dolgokat, de nem tudtak rájönni semmire... Wenthar mindig megvédte az embereit. Voltak kivizsgálások, de nem találtak semmit, ezzel is megerősítve Wentharban azt az illúziót, hogy az emberei hűségesek...
Wenthar úgy tűnt, mintha elfelejtette volna, hogy a Sithek módszere az árulás...
...
- De hiszen a rendszerszintű tesztek nagyobb részét még be sem fejeztük! - sopánkodott Agunow. - Ez így veszélyes is lehet! Gondolom nem akarják, hogy a Halálbolygó úgy végezze, mint a Halálcsillagok évtizedekkel ezelőtt!
- Most csak Yuuzhan Vong söpredék lesz a környéken, és abból is csak másodvonalbeli fajta, ha igazak a Hírszerzés információi - Gronius hosszú idő most először tűnt aktívnak és tettre késznek. Ami nem is volt csoda, hiszen a bázis harckésszé nyilvánításáig ő felelt az állomás védelmi műveleteiért... azaz kinevezett parancsnok hiányában az ő feladata volt, hogy a Halálbolygó első éles akcióját irányítsa. - Az állomást nem fenyegeti külső veszély, és megfelelő kíséretet fogunk biztosítani.
- Ha felrobban egy túlterhelődött rendszer, akkor nincs is szükség külső veszélyre - tette hozzá Brews. - De ha 50%-on futtatunk mindent, akkor kiküszöbölhetjük a rizikót. A Sernpidal nincs messze, és a célpont sem éri el egy hold méretét.
- Biztosíthatom önöket, hogy a főnök teljes energiás tesztet akar majd - emelte fel a kezét Mercer, miközben a mellette álló Silas Nagyúr egyetértően bólogatott. - Sikeres tesztet.
- Megtesszük, amit tudunk - hajtotta meg magát Arikasa. A maga részéről értelmetlen időhúzásnak tartotta a feljebbvalókkal való vitatkozást, amit itteni kollégái oly gyakran és oly szívesen megtettek. Nem csoda, hogy mindennel lemaradunk, tette hozzá magában.
- Amint a főnök kiadja a kihajózási parancsot, indulunk - tette még hozzá Mercer, mielőtt magára hagyta volna a többieket. - És apropó. Mindenkire számít. Személyesen.
- Nagyszerű - suttogta maga elé Agunow. - Hadszíntéri bevetés. Ez egyre jobb és jobb lesz...
Knot
- Cosra, Cosra... über alles, über alles in der Weeeelt... - hangzott fel a Cosra és a Knot közös himnusza a hatalmas csarnokban, ahol a sötétkék, szürkés, és zöldes egyenruhák kavalkádja színes, és mégis homogén egyveleget alkotott.
- Annak idején a Coszra ész a Knot ety Birodalom alá tartoszott - magyarázta egyre erősödő akcentussal a Tierce őrnagy mellett álló Poklonskaya őrnagy, vállával finoman hozzáérve a klón oldalához, miközben szinte rájátszott erős akcentusára, amitől a polneyeinak szinte az volt az érzése, mintha most is egy klóntartályban lebegne, amibe alacsony feszültségű áramot vezettek. - Ám a Cosszra a galaxissz nyilvánosszága elé került, amíg a Knot nem... így ma szokan a Knoton úgy gondojják, ők asz igaszi Cosszrai gondolat megteszt...
- Megtest... az... - motyogta maga elé a másik oldalon Folett, de a nő könyökkel oldalba vágta, miközben a himnusz utolsó akkordjai is elhangzottak, és a teremben álló főtisztek egyszerre tisztelegtek karjuk felemelésével a pódium felé, ahová akkor vonult be az öreges, jobbára ártalmatlan Vandron moff kíséretében Diestl, a Knot Főmarsallja.
- Megteszteszítői.
- Meggyőző - jegyezte meg maga elé Tierce, szemével a sorfal másik oldalán álló új vendégeket keresve. Il-Raz meglehetősen zavartnak tűnt, míg Lecersen olyan rutinnal illesztette arcára a "lojális vagyok ahhoz az alakhoz ott elől" kifejezést, mintha egész életében ezt csinálta volna, legalábbis amikor a szükség ezt kívánta. És valószínűleg így is volt.
- Meine Kameraden! - zengett fel az alapos hangosításnak hála Diestl hangja a csarnokban. - A Galaktikus Szövetségnek nevezett bábállam hamarosan káoszba fullad! Csakúgy, mint a Konföderációnak nevezett ernyő, amelynek biztonságos fedezete alatt az elmúlt években fejlődtünk és növekedtünk! Már nincs sok idő hátra! Hamarosan a Cosra és a Knot megtörhetetlen uniója ismét kilép a galaxis színpadára, és elfoglalja azt a helyet az univerzumban, amelyet évezredekkel ezelőtt kivívott magának, mielőtt az erőhasználók áruló bandája a nyakunkra hágott és letörte büszkeségünket! Hamarosan ismét egy arra érdemes Birodalom fogja uralni a galaxis ezen szegletét, és, ha a győzelem a mienk lesz, márpedig egyszer a mienk lesz, akkor a galaxis többi szeglete is!
- Der Sieg ist unser! - kiáltotta egy emberként a terem, néhány kivétellel.
- Vannak olyanok köztünk... - pillantott Diestl a sor szélén álló Lecersen és Il-Raz felé - Akik csak nemrég csatlakoztak hozzánk. Akik még nem értik teljesen, hogy mekkora erő rejtőzik itt.
- Többen is - jegyezte meg maga elé Tierce, azonnal elcsípve egy legalább ötféleképpen értelmezhető pillantást Poklonskayától, amitől a biztonság kedvéért még inkább előre, a pódiumon szónokló Diestlre meredt.
- De hamarosan... - folytatta Diestl. - Az egész galaxis meggyőződhet arról, hogy velünk számolni kell!
- Azt mondják, Diestl iderendelte a Knotra Phennirt... - suttogta Poklonskaya válla felett Tierce felé Folett, miközben közelebb hajolt a nő nyakához, amit amaz látható irritációval vett tudomásul. - Azt mondják, hogy hamarosan válaszút elé fogja állítani... vagy a Knot, vagy a corellik.
- Én viszont még mindig nem értem, hogy honnan ez a nagy magabiztosság - rázta meg a fejét halkan suttogva Tierce, miközben a teremben felhangzó tapsorkán néhány pillanatra elnyomta Diestl szavait. - Rendben, a Knotnak van néhány csillagrombolója... rendben, van néhány szerzemény a Ramakazról, amire a Polneye ráteheti. a kezét.. de ez lenne a biztosíték? Ennyi? Mire elég ez?
- Hadd nyugtassam meg azokat, akik kételkednek... - folytatta Diestl. - Hogy nem állunk ingatag lábakon! Hadnagy!
Diestl intésére a pódium mellett álló fiatal tiszt aktiválta a kivetítőt. A képen feltűnt az a hosszúkás alakzat, amelyet Vandron moff már megmutatott Tiercenek az érkezésekor.
- Amint látják, ez az a galaxis ágyú, amelyet az Uralkodó titkos tervrajzai alapján a Knot orbitján építettünk, bajtársak - folytatta Diestl. - Egyetlen ilyen fegyver is képes arra, hogy a megfelelő töltetet megfelelő pozícióra kibocsátva egy egész bolygót elpusztítson a részecskeromboló technológiával.
- Ezt eddig is tudtuk - suttogta maga elé Tierce, miközben Poklonskayára sandított. Az eddig vagy érdeklődő, vagy irritált nő (attól függően, hogy akárki mással, vagy éppen Folettel kellett néhány szót váltania) most gyanúsan csendessé vált.
- Azonban, bajtársak... - folytatta Diestl. - Erőnket nem az a tény adja, hogy rendelkezünk egy ilyen fegyverrel... hadnagy, az első szegmenst! Zum Bezirk Eins!
A teremben néhányan felhördültek, aztán halotti csend támadt. A hadnagy újabb képet aktivált, ami a sarokban lévő apró csillagtérkép tanulsága szerint alig néhány fényévnyire volt a Knottól, a semmit sem tartalmazó mélyűr közepén. A Knot felett látott hosszúkás, kilométeres cső ikertestvérei lebegtek a fekete semmiben... nem is egy, nem is kettő... hanem vagy fél tucat, csillagrombolókkal körülvéve.
- Bezirk Zwei, Leutenant! - adta ki a parancsot Diestl, mire a hadnagy képet váltott, és újabb hat hosszúkás cső vált láthatóvá a mélyűrben, ezúttal a Knot átellenes oldalán, szintén néhány fényévnyire a mélyűrben... újabb csillagrombolókkal és ezúttal egy rózsaszínes - lilás csillagköddel a háttérben.
- Bezirk Drei... Bezirk Vier... Bezirk Fünf!
Tierce őrnagy meglepetéssel vegyes feszültséggel a mellkasában figyelte, ahogyan újabb és újabb hipertéri rakétaállások mélyűri képe rajzolódott ki Diestl utasítására a képernyőkön. A háttér, a körülöttük lévő forgalom különbözősége, a vetőcsövek egymáshoz képest változó elhelyezése mind azt bizonyította, hogy nem szemfényvesztéssel van dolguk.
- Ebben rejlik az igazi ereje a Knotnak, barátom - kacsintott Folett a teljesen szótlan, szinte lemerevedett Poklonskaya válla felett Tierce felé. - Amíg a Cosra megépítette az Emperort... addig a Knot megépített... annyi galaxis ágyút, amivel egy egész szektort lehet elárasztani hipertéri rakétákkal.
- És Diestl elérkezettnek látja az időt arra, hogy ha a változások nem a szája íze szerint alakulnak, akkor meg is tegye - tette hozzá száraz szájjal Tierce őrnagy. - Lenyűgöző.
- Ész egyszerre félelmetessz - jegyezte meg Poklonskaya, és félig öntudatlanul belekarolt a klón őrnagyba, miközben a teremben ismét felhangzott az éljenzés, majd a Knot egy másik régi indulója, a "Siehst du im Himmel das Morgenrot"...
Kessel
Kresh kommodore és a Bendő Flotta első - és a helyzetet tekintve a közeljövőben vélhetően az utolsó - cosrai vendégének számító Ulrich Ivor a Persecutor hídjáról figyelték a Kessel alaktalan, amorf aszteroidája felé haladó forgalmat. A távolban a Bendő fekete lyukai által generált anomáliák festették meglehetősen színesre az űrt. A csillagromboló a közeli aszteroidamező közepén, szinte megközelíthetetlen helyen, a szenzorok számára észrevehetetlenül várakozott.
- Maga a bányászkolónia jelenleg egy helyi konzorcium kezében van - magyarázta Kresh Ivornak. - Hivatalosan mindentől függetlenek és hivatalosan tartják magukat a Szövetséggel kötött megállapodáshoz, miszerint a fűszerbányászat helyett legális célú ásványkitermelést és tudományos kutatásokat végeznek, hogy ne zavarják a Kessel járataiban élő életformákat.
- A gyakorlatban azonban az összes környező bűnbandának és titkosszolgálatnak beleszólása van abba, hogy ki jön ki és be, a fűszerkereskedelem pedig úgy virágzik, mint soha - tette hozzá rövidet köhintve a cosrai. - Mármint, úgy értem... feltételezem.
- Helyesen feltételezi, Herr Ivor - nyugtázta Kresh. - És amint látja, mindent megfigyelnek. Különösen a Bendőbe vezető néhány útvonalat. Bár a jedik régen elhagyták azt a bázist, amelyet annak idején és a főnökasszony megválasztása előtt egyaránt mi használtunk, de jelenleg csak egy minimális keretlegénységű figyelőposztunk van ott. Csak álcázott hajókkal tudunk közlekedni, márpedig ha a teljes ramakazi zsákmányt és az átépítésükhöz szükséges felszerelést be akarjuk juttatni, ez messze nem lesz elég.
- És ezért kérték a segítségem - biccentett Ivor. - Világos. És ahogy megígértem, a Cosra és a maguk... szabadcsapata közti jó kapcsolat jegyében segítek is.
- Csak meg ne üsse a bokáját otthon, Mein Herr - tette hozzá Kresh.
- Ne aggódjon, barátom - engedett meg magának egy grimaszt Ivor. - Az admirális urak odahaza szeretik a felvonulásokat és a nagy hajókat, de végeredményben ahhoz is egyetlen egy dolog kell igazán, a pénz. A pénzről pedig én és kollégáim gondoskodunk.
- Mégis, mire gondolt? - pillantott vissza a kesseli forgalomra Kresh.
- Egy rendezvényre - mosolyodott el Ivor. - Egy akkora eseményre, amihez annyi szállítóhajó, luxusjacht és miegymás fog ide érkezni, hogy a nagy kavarodásban fel sem fog tűnni néhány tucat csillagromboló, ami átcsúszik a Bendőbe.
- Uram, megérkezett a vendége - lépett oda a megfelelő pillanatban Ivorhoz egy tiszthelyettes Kresh legénységéből.
- Kommodore, ismerkedjen meg Rieben Sandstone úrral a Tatooine-ról.- Mindig a legjobbkor - nyugtázta a cosrai igazgató, majd a két Bendő-rohamosztagos kíséretében a hídra lépő alacsony, ráncos, ravasz tekintetű humánhoz fordult, hogy bemutassa Kreshnek.
- Sandstone úr évtizedekig foglalkozott fogatversenyek szervezésével a Tatooine-on - magyarázta Ivor.
- Nem tűnik kifejezetten cosrainak, uram - vonta fel a szemöldökét Kresh.
- Az üzleti életben nem számít a származás, parancsnok úr - hunyorgott barátságosan az öreg. - Ha óhajtja, majd beszélgethetünk a Tatooine-i és alderaani felmenőimről, de nem ezért jöttem. Azért jöttem, mert úgy tudom, valami nagyba akarnak belevágni, amihez képest egy fogatverseny unalmas körbenfutásnak tűnik.
- Nos...
- Igen. Így van - veregette meg a határozatlan Kresh vállát Ivor.
- Nagyszerű, barátaim - tárta szét a karjait Sandstone. - Akkor lássunk is hozzá!
Coruscanti Híradó
[Nyilvános Holonet csatorna híradás]
Sporthíreink következnek
Rieben Sandstone, a Tatooine-i fogatversenyek szervezéséből meggazdagodott galaktikus milliárdos bejelentette: befolyásos sportszerető támogatók együttműködése nyomán hamarosan új versenysorozat indul a galaxis legvakmerőbb pilótáinak. valamint a vadászgépek fejlesztésében élen járó vállalatoknak és független szerveződéseknek.
A Formula Nova sorozat célja, hogy a leggyorsabb és legmerészebb együléses, fegyvertelen űrjárművek és pilótáik mérhessék össze erejüket, sebességüket és ügyességüket a legnehezebb, legveszélyesebb planetáris pályákon.
Sandstone bejelentette, a versenysorozat igazgatására létrehozott szervezet, a Galaktikus Űrhajósport Szövetség hamarosan pontos specifikációkkal és felhívással fordul a jelentősebb űrtechnikai vállalatokhoz, minél több csapat indítása céljából.
Sandstone továbbá közzétette azt is, hogy a sorozat operatív központja, s egyúttal az első verseny helyszíne a peremvidéki bányakolónián kialakítandó új űrpálya, a KesselRing lesz.
Kesh
- Még egy kicsit... igen, nagyuram... oda is... óóó... óóóó!
Vestara Khai kéjesen vergődött a Yuuzhan Vong koralltrón ölelésében. A különböző rögzítőindák, csápok és a lány bőrén mászkáló apró, hegyes fullánkú bogarak finom mozdulataiknak köszönhetően kéjes örömöket okoztak az ifjú Sithnek, aki életében először tapasztalt ilyesmit. Korábban még csak bele sem gondolt, hányféleképpen örömöt lehet szerezni... saját magának.
Waranous Nagyúr kéjes mosollyal figyelte Vestara vonaglását. A fiatal, mezítelen test láttán összefutott a nyál a szájában. Természetesen szívesen emlékezett vissza arra, amikor ugyanezek Tahiri Veilával, a magát Riina Kwaadnak nevező bukott jedivel játszódtak le köztük és a Yuuzhan Vong trón között a Zonama Sekoton... de mégsem ugyanaz volt. Először is Tahiri jóval idősebb volt, mint a tizenegynéhány éves Vestara, Waranous pedig be kellett vallja magának, hogy a filigrán, mégis izmos, finom domborulatokkal rendelkező test meg-megfeszülő látványa sokkal jobban szórakoztatja, mint Tahiri vágásokkal és hegekkel borított, mégis érett női alakja.
Másrészt Vestara Khai még csak töredékét sem ismerte annak, amelyet Tahiri Veila már régen azelőtt átélt, hogy Waranous befolyása alá került volna... a töredékét sem ismerte, de hamarosan a sokszorosát fogja megismerni. Waranous elmosolyodott. A kéjnél csak a fájdalmat találta izgalmasabbnak.
- Látom, kezded felfedezni saját képességeidet, és korlátaidat is, leány - érintette meg Vestara egyik fedetlen keblét. Az apró, ívelt, izmos idomon éppen egy közepes méretű Yuuzhan Vong bogár mászkált, hegyes lábaival finoman irritálva a mellbimbó környékét. Vestara újra felnyögött. Waranous a szabad kezében lévő, a Formálók kezére hasonlító, de saját végtagjától független, kesztyűszerű membrán néhány kinövését felpattintva új utasításokat adott a trónnak.
Vestara szemei átszellemülten meredtek az eksztázis közepette Waranousra, majd a bogárra.
- De még meg kell tanulnod, hogy az öröm, a kéj, és a hatalom csak másodlagos. Csak akkor lehet benne részed, ha saját erőből kiérdemled - folytatta Waranous.
- Hűségesen szolgáltalak érkezésed óta, nagyuram - suttogta Vestara. - Bármit megteszek érted...
Waranous elvigyorodott. Hány életben, és hányszor hallotta ezt már egy nőstény szájából ehhez hasonló pillanatokban.
- Még semmit sem tettél - vicsorgott rá hirtelen, felpattintva az utolsó hártyát is a formáló kézen, új parancsokat adva a trónnak. A Vestara rózsaszín mellbimbója körül grasszáló bogár hirtelen felágaskodott, és egy, az eddigieknél sokkal hosszabb, hegyes, mérgező fullánkot döfött keresztül a finom, érzékeny húson.
Vestara egy pillanatig döbbenten meredt vérző mellére, majd felsikoltott. Tekintetébe beköltözött a dac, ahogyan az Erővel kinyúlva megpróbálta lelökni magáról az apró lényt - azonban rá kellett döbbennie, hogy Waranous akaratával gúzsba kötötte, és nem engedi mozdulni.
A Nagyúr kéjesen figyelte, ahogyan a trón hozzálát ahhoz a feladatához, amire formálói eredetileg tervezték. A Fájdalom Ölelésének csápjai és a lány testére simuló egyéb tapogatók hirtelen kéjes izgatás helyett szúrni, sütni, és mérgezni kezdték a fiatal lány törékeny testét. Először csak itt-ott, egy pillanatra, aztán egyre növekvő intenzitással.
Vestara felsikoltott, majd még egyszer, egyre hangosabban.
- Miért... miért... nagyuram...
- Csak akkor szolgálhatsz, ha megismered a hatalmam igazi természetét. A hatalmam öröm és szenvedés... élet.. és halál felett - meredtek Waranous szemei Vestarára. A lány először látta meg a Nagyúr tekintetében az eddig mágnesként vonzó vörös lángolás helyett a mély, végtelen feketeséget. - Méghozzá tetszésem szerint.
- Nem teheteeeeeed... ááááááá! - Vestara kiáltása gurgulázásba fulladt, ahogyan a hüvelyében eddig finoman mozgó Yuuzhan Vong csápszerű szövet hirtelen felforrósodott, és égető savat lövellt szét a bensőjében.
Waranous elmélyülten figyelte a lány vonaglását. Az első percek büszkesége után Vestara kezdett rádöbbenni, hogy némi fegyelmezésnél többről... az életéről, és addig annyira becsült testi tökéletességéről van szó. Kétségbeesetten nyúlt ki az Erővel, hogy eltávolítsa magáról és magából a fájdalmat és gyógyíthatatlan hegeket okozó Yuuzhan Vong életformákat, és ahogyan Waranous védelmén minden egyes próbálkozása egyre inkább kudarcot vallott, vette át a helyét a félelem. A hideg, sikamlós félelem.
- Ne... - nyögte Vestara. - Nem akarom... mester... ne hagyj meghalni... könyörgöm...
Waranous kezében a formáló membrán összeszorult, mire a Fájdalom Ölelése minden eddiginél nagyobb elektromos töltést futtatott végig Vestara arcán, érzékeny testrészein és bensőjén.
Ahogyan az égett hús szaga és a lány hörgése egyre elviselhetetlenebbé vált, legalábbis egy átlagos halandó számára, Waranous Vestarához lépett, és homlokára illesztette szabad kezét. Megvárta, amíg a lány vonaglása megszűnik, és a kifejezéstelen, rettegő szemekbe bámult.
- Ne aggódj, Vestara Khai - suttogta Waranous. - Valóban nem hagylak meghalni. Végérvényesen nem. Tanulásod csak most kezdődik.
Kezeiből lilás, villámszerű ívek húztak Vestara feje felé, majd bejárták az egész testét. Az égett hús formálódni, kékülni-lilulni kezdett, mígnem a hegek egészen be nem forrtak, hosszú vörös csíkokat hagyva a lány testén.
Vestara szemei felpattantak, tekintetében még mindig a döbbenettel és apró, vörös vérerekkel.
- Ehh... eh...
Waranous néhány pillanatig figyelte, ahogyan Vestara megpróbálja feldolgozni az élményt. Azonban csak egyetlen hatalmas zűrzavart észlelt, a lány akaratának nyoma sem volt.
- Úgy látszik, még gyakorolnunk kell - biccentett magának Waranous, és újra aktiválta a Fájdalom Ölelését.
Vestara szeméből véres könnyek csöppentek a padlóra, ahogyan újra megérezte a testét és belsőjét átjáró fájdalmat.
- Ezúttal kisebb amplitúdóval, és tovább - utasította akaratán keresztül Waranous a trónt, majd egy pillanatra megragadta a lány torkát, figyelve, hogy mikor kezd levegő után kapkodni, mikor váltja fel az új kínszenvedések felett érzett kétségbeesést és riadtságot a tiszta halálfélelem.
- Nem kell sietnünk sehová, Vestara Khai - mosolyodott el Waranous a hajója fedélzetén lévő kamrában, amíg a sekoti biohajó Kesh körül keringett. - Hosszú, hosszú éjszakánk lesz.
Nagi
A Wenthar Nagyurat, az ESB császárát szállító flotta zászlóshajójának kíséretében a szinte már hagyományosnak számító SiSD-ken, Judicatorokon és Aurorákon kívül egy méretes, a Sith kísérő rombolók méreteivel vetekedő aranysárga kardassi csatahajó is ott lebegett, minden bizonnyal a nagainok kíváncsi szemei, érzékelői és elemzői figyelmének kereszttüzében.
A Hutet hídján Enabran Tain, az Obszidián Rend nagyura és parancsnoka érdeklődő tekintettel figyelte azokat a jeleket, amelyeket a hajóra telepített érzékelők szerint a nagaiok a felszínről küldtek hajója felé - minden bizonnyal azzal a céllal, hogy minél inkább kiismerjék annak rendszereit. Csak tessék, gondolta magában Tain. A Hutet masszív törzse ugyan külsőre hasonlított a tömeggyártott kardassi cirkálókhoz, de minden más tekintetben egyedi volt... a nagaioknak nehéz lesz bármilyen következtetést levonniuk.
Tain azonban ennél is érdekesebbnek találta vendéglátóik saját forgalmát, amely körbevette a Nagai Birodalom vezérbolygóját. Az olykor teljesen átlagos kinézetű személyszállítók és teherhajók mellett, mögött, felett lebegő hadihajók aszimmetrikus felépítményükkel régi, felszíni vízjáró hajók alakját formázták meg nagyon sok alkalommal... csoportjaik pedig távol maradtak a civil forgalomtól, mégis olyan kulcsfontosságú pozíciókon helyezkedtek el, elsősorban a bolygó északi és déli pólusa, valamint a környező kisebb holdak körzetében, hogy pillanatok alatt teljes zár alá vonhassák a rendszert. Elkülönülés és egyszerre teljes kontroll... gondolta Thain, és ez nagyjából egybevágott azzal, amit a felkészítő anyagokban a nagaiokról olvasott. Hagyománytisztelő, a kasztrendszert olykor az érthetetlenség mértékéig a karóhoz kötő, ugyanakkor a tudomány és a taktika számos területén egyre inkább a galaxis élvonalába tartozó nép, amelyik alig rövid idővel azután, hogy ismét felvette a kapcsolatokat az ismert galaxissal, egyre több és több helyre beszivárgott különböző szervezeteinek csápjain keresztül. Melyek közül csupán az egyik volt a Nagai Hírszerzés, melynek vezetőjével Tain e látogatás során oly nagy mértékben megismerkedni óhajtott.
A harmadik dolog azonban, ami nem hagyta nyugodni a tapasztalt kardassi parancsnokot, saját Uralkodója volt. Wenthar gyakorlatilag az utolsó pillanatban utasította Tain zászlóshajóját, hogy saját vektor helyett a császári flottához csatlakozva közelítse meg a Nagit, és a császári delegáció részeként lépjen a bolygóra. Ugyanakkor Tain többszöri ismételt megkeresése ellenére sem volt hajlandó szemtől szemben eligazítani megbízott hírszerzési főnökét arról, hogy mi a célja annak, hogy személyesen utazik a Nagira.
Ha csupán diplomáciai tárgyalásokról lett volna szó, akkor nem lett volna szükség elsődlegesen sem magára a személyes császári beavatkozásra, sem arra, hogy mindezek után Tain számára elérhetetlen legyen Wenthar. A kardassi gyanította, hogy más is van a háttérben. Az Uralkodó legalább annyira személyes, mint állami ügyben járt itt, de arra is figyelnie kellett, hogy egységes arcát mutassa az ESB-nek a nagaiok felé - mégiscsak furcsán nézett volna ki, ha ugyanattól az államtól kétféle, egymásról nem is tudó delegáció érkezik, és még a végén azt az érzést keltette volna a nagaiokban, hogy az ESB nem olyan egységes és erős, mint amilyennek hiszik.
Akárhogy is, Tain el volt szánva rá, hogy végigviszi eredeti feladatát, amíg nem kap ezzel ellentétes utasítást az Uralkodótól. Azaz megpróbálja rávenni a nagaiokat szorosabb együttműködésre az utóbbi időben a Sithek szemében egyre nagyobb szálkát jelentő Harmadik Birodalom ellenében, egyszersmind - biztonsági okokból, ugyebár - minél többet megtudni a nagai államvédelem és hírszerzés kulcsfontosságú játékosairól. Az ember, és a kardassi sosem lehet elég jól felkészülve.
- Mérjék be a felszínről érkező leggyengébb szkenn-jel forrását, azt, amelyiket a legnehezebb lokalizálni a műszereinkkel - fordult az érzékelőket figyelő tiszt felé. - És küldjenek vissza egy finom válaszjelet egy kódolt üzenettel. Az üzenet szövege: "Szívesen találkoznék önökkel. Üdvözlettel az ESB nevében: Enabran Tain, Obszidián Rend".
...
Wenthar lassan és méltóságteljesen, hatalma teljes tudatában lépdelt le a komp lépcsőin, miközben tekintete alaposan körülpásztázta a helyet, ahol újdonsült tanítványa várt rá. Enz térdelő helyzetben fogadta, mire intett neki hogy keljen fel. Méltatlan helyzet volt ez egy Császárhoz, még akkor is ha a tanítványa lett...
Ugyanakkor elméjében a lehetséges csapdákat gondolta végig. Nem hiába rendelkezett úgy, hogy Enabran Tain is, mint a kísérete tagja látogasson a Nagira. A nagaioknak tudniuk kell, hogy ki az erősebb. Továbbá, amiről még Enz sem tudott, az Obszidián Rend ügynökei már a bolygón tartózkodtak és lehetőleg igyekeztek beépülni a Nagi kormányzatába. A Rendnek kitűnő gén- és egyéb sebészei voltak, hogy tökéletes nagai külsőt varázsoljanak a kardassi ügynököknek. A turpisságra csak egy teljes és átfogó genetikai vizsgálat után jöhettek volna rá... Szükséges lépés volt ez, hiszen Wenthar, mint ahogy egy jó Sith-hez illik, nem bízott meg senkiben sem.
Aztán itt volt még Enz kérdése is. A Nagaiok Császára lelkesen fogadta, talán túlságosan is. Vágyakozik a hatalomra, de még szinte semmit sem tud. És ez így is van jól! Wenthar majd apránként fogja csöpögtetni a Sithek tudását, kiképezve és felkészítve őt a Rendben betöltött szerepére. Mindazáltal azért nem örült neki, hogy be kell érnie egy Enzzel. Igazság szerint ő Carlt akarta magának tanítványául, mert a fia vitte volna tovább a Dinasztiát és a Sithek erejét. Az Erő azonban másképp akarta... Most Enz a tanítványa és ő rajta fogja tartani a szemét.
- Kelj fel barátom! - intett Enznek a mester. - Ne alázkodj meg, ez nem Császárhoz méltó! - mondta Wenthar, mire Enz engedelmeskedett és feltápászkodott. A két Uralkodó egymás mellett folytatta útját, miközben a fogadóbizottság újabb és újabb indulókat játszott le. Új korszak kezdődött el a galaxis történelmében...
...
Enz letérdelt, amikor megjelent a rámpa tetején Wenthar, amit a miniszterei részéről halk felhördülés követett, hiszen a nagai császárok nemhogy alantasabbak voltak, de hatalmasabbak minden más uralkodónál, vagy bármely más vezetőnél. Amaterasu, a Napisten leszármazottja térdet hajtott egy "jött-ment" Sithnek, kétségkívül nagy nap volt ez a történelemben. Wenthar megállt előtte, majd szólt neki, hogy álljon fel, amit meg is tett. Meg kellett adnia a tiszteletet annak, akit a Halálisten mesterévé választott - legalábbis egyelőre. Addig, amíg hatalmasabb és erősebb nem lesz tőle, s akkor majd térdet hajt előtte az egész galaxis. Aztán ki tudja, bizonyosan várnak más galaxisok is a meghódításra. Tízezer éves birodalmának megalapozója lesz, a nagai nép sorsának beteljesítője. Mi másért örökölt volna ő, atyja legifjabb fia, ha nem a Sors kegyéből? Miniszterei egyszerre meghajoltak az ESB császára felé, aki enyhe fejbiccentéssel válaszolt nekik, jelezve, ki az erősebb. Enz megfordult, és elindult előre, mutatva az utat mesterének, miközben miniszterei néhány lépés távolságra, az ESB delegációval elvegyülve követték őket, halkan beszélgetve és ismerkedve egymással.
- Elárulod magad, ha ilyen nyíltan üdvözölsz - közölte vele mestere, Enz pedig rögtön válaszolt.
- De Mester, a tanítvány mindig megalázkodik mestere előtt!
- A cél elérése fontosabb, mint néhány formalitás - söpörte félre könnyedén az érveit. - Egyelőre még csak senki nem is sejtheti valódi kiléted, Darth Enz.
- Ahogy kívánod, Mester - bólintott a nála kinézetre kétszer olyan idős férfinak, persze nem értett vele egyet. A nagaiokat pontosan kulturális fejlettségük különböztette meg a barbár galaxis többi alantas népétől, az a fajta kulturális indoktrináltság, amit az anyatejen keresztül szívtak magukba és egészen életük végéig elkísérte őket.
- Mi lett a két fogollyal? - tette fel a következő kérdést Wenthar, miközben lassan elhagyták a díszsorfalat. Egyértelmű volt, hogy azokra gondol, akiket hirtelen eltűnése után fogtak el.
- Végeztem velük - felelte Enz hezitálás nélkül.
- Mindkettővel? - pillantott rá Wenthar a szeme sarkából. Enz egy pillanatig hallgatott, miközben azon gondolkozott, mit is lenne érdemes mondania.
- Igen - felelte végül. Wenthar előre fordult, és szótlanul sétált tovább.
- Mikor kezdjük a tanulást, Mester? - hozakodott elő a kérdéssel, miközben lassan kiértek a hangárból.
- Majd akkor tanítalak, ha többé nem hazudsz nekem! - suttogta Wenthar a meglepett Enznek, majd megérintette a vállát az ifjú Uralkodónak. Amazon olyan heves fájdalomhullám futott végig, hogy kedve lett volna ájultan összeesni, de tartotta magát. Az Erő segítségével uralkodott a testén, miközben Wenthar ajkai elégedett mosolyra húzódtak, bár ezt inkább vicsorgásnak lehetett volna nevezni...
- Ez az első leckéd! Az engedelmesség és az őszinteség! - mondta még mindig suttogva Wenthar. - Nem engedhetjük meg már a kezdet kezdetén a hazugságot, bár kiváló eszközünk lehet mások ellen! - toldotta meg Wenthar.
- Ahogy... ahogy óhajtod, Mester! - nyögte ki Enz nehezen a mondatot. Alig tudta megállni, hogy ne ordítson fel, de ez most nem volt megengedhető a számára. A küldöttség többi tagja nem látott az egészből semmit, csupán a két Uralkodó szívélyes beszélgetését. Jobb is volt így...
- Rendben van, tanítványom! - enyhült meg Wenthar. - Szóval, mi az igazság a foglyokról? Élnek még?
Enznek üvölteni lett volna kedve, ahogy Wenthar fájdalmat sugárzott a testébe, de az Erő Sötét Oldalából merített erőt a maga számára. Abban a pillanatban heves gyűlöletet érzett mestere iránt, amit alig próbált meg palástolni, és az oldalán lógó ősi penge is pulzálni kezdett a hatalmas sötét energiákat megérezve. Igazi mestermunka volt, és Enz úgy érezte hűséges fegyverének, a Halálpengének saját lelke van. A nagai hitvilág szerint a száz évnél régebbi tárgyaknak lelkük volt, ez a fegyver pedig ki tudja, hány ezer éves lehet. Arcán mosollyal felelt Wentharnak.
- A férfi most tart a végzete felé. Hivatalosan a birodalmadba szállítják, de a vagaarik harcos népe és egy flotta rajtuk fog ütni - mondta, miközben enyhén megrándult a karja a belé sugárzó fájdalomtól. Emlékezetes lecke lesz számára, érezte. És egyúttal tanulságos is. Csak akkor követelheti magának a hatalmát, ha már minden tudásával felvérteződött. Ha ez a Sithek tanulási módszere, akkor be kellett látnia, hogy igencsak hatékony.
- A nő... vele más terveim vannak - suttogta, de érezte, hogy ennyi nem lesz elég Wentharnak. - A másik ősi nagai dinasztia tagja. Ha egyesítjük a két vérvonalat, biztosítom a teljes birodalom támogatását - egészítette ki, miközben tovább haladtak Enz palotája felé. A kiképzés hamarosan megkezdődik, gondolták mindketten.
Csilla
- Vajon mennyi idő, s mennyi tudomány kell ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk a háborúknak? - nézett végig az öreg elit-pilóta a hatalmas, végtelenbe vesző polcsorokon.
A könyvtár azonban nem válaszolt. Ahogyan évezredeken át, a Csilla nagy, a köznép elől zárt, értékes tudástára megtartotta válaszait azoknak, akik jól tudták, hogyan, mikor és mit kérdezzenek. A kellő tisztelet mellett.
Ami manapság annyira hiányzik a galaxisból, gondolta Soontir Fel báró, a Birodalom és a Zsiványok mindenkori tiszteletbeli elit pilótája, a Kéz Birodalmának megbízott vezetője... és bizonyos időközökben, ahogyan most is, magára hagyott, magányos apa és talán, ki tudja, nagyapa.
- Syal - Suttogta maga elé Fel báró, miközben felütötte a következő keménykötésű, furcsa, porhanyós, mégis szilárd, a chissek által pa'pir-nak nevezett anyagra nyomott krónikát, amelyik egy újabb chiss család történetét mesélte el, ezer és ezer standard basic évre visszamenőleg.
Bármennyire is lenyűgözte a bárót a kékbőrű arisztokraták azon szokása, hogy történelmüket - s ezzel együtt szektoraik történetét - efféle avitt módon hagyták meg az örökkévalóságnak, a lényegen nem változtatott. A lényegen, hogy ő maga, aki évtizedeken át befolyással és hatalommal bírt még a méltán híres chiss famíliák körében is, idegen származása ellenére, most kisebbségbe kényszerült. Mi több, száműzetésbe.
- Hány élet számít, hány élet után válik valaki a Leszármazottak igaz hívévé? - tette fel a kérdést magának és könyveknek Soontir Fel, és akárhány órát is töltött a lapok fölé hajolva, nem kapott választ. Nem is egy fia áldozta életét a Csilla családjai által diktált érdekek oltárán, egy olyan Birodalom helyreállításának reményében, amelyről Soontir Fel báró azt sem tudta, hogy valójában létezett-e, létezik-e, létezhet-e még valaha.
S mégis, mindennek dacára a tradíciókhoz ragaszkodó családok egyetlen megmaradt fia, Jagged árulását követően nem csak belső száműzetésre ítélték őt itt a Csilla belső könyvtáraiban, de egyetlen szerelmét, a volt koréliai színésznőt, Syalt is elszakították tőle. Megölhették volna, megkínozhatták volna, Soontir nem bánta volna egy percig sem. De nem, a chissek, ezek a galád, jéghideg, vöröslő szemű idegenek, melyek megtévesztő módon néha annyira emberinek tűntek, nem ezt az utat követték.
Nem. Inkább úgy döntöttek, hogy "biztonságos" helyre viszik egyetlen megmaradt társát, egyetlen szerelmét is, csak hogy biztosak legyenek abban, hogy nem követi renegát fia útját, és nem áll át a Klánok Tanácsának jóváhagyása nélkül a jedikhez.
- És ha azt tenném? - gondolta Soontir. - És ha nem tenném? Számítana? Egy lap lennék ezekben a könyvekben - sóhajtott fel, karjait és fejét a vaskos lexikonba temetve, mely tele volt a Char'naida család évezredekkel ezelőtt élt őseinek tetteivel. - Mit számít? Bárkinek is, bármikor is számít?
Halk, szinte tapintatos léptek ébresztették fel fájdalmából.
- Önmagában az a tény, Fel báró, hogy ezek felett a könyvek felett görnyedhetünk, különlegessé tesz minket - foglalt helyet a Soontir melletti ősöreg olvasóasztalnál a chiss családok legtapasztaltabb diplomatája, Cha'form'bintrano.
- Nem sok olyan nép van a galaxisban, amelyik ilyen messze visszavezetheti származását, őseit, és kultúráját, Tir'fel báró - folytatta Formbi. - Nagy megtiszteltetés, hogy az egyik ilyen nép tagjának vallhatom magam, önt pedig a barátomnak, báró. Ha most nem állunk készen bármire, akkor az életünknél sokkal több szakadhat meg. A kultúránk, és a történelmünk.
- Örülök, hogy visszatért a Csillára, Formbi főnemes - fordult az öreg chiss diplomata felé Soontir. - De nem egészen értem, miről beszél. Ahogyan azt sem, hogy nekem mi lenne a szerepem ebben. Egy kitaszított, elfelejtett Birodalom, egy bábállam képviselőjének.
- Nagyon is sok, barátom - tette ráncos öreg kezét a pilóta vállára Formbi. - A Csaplák és Sabosenek már generációk óta máshogy gondolkodnak, mint az Inrokinik technokratái és a Nuruodo-klán katonái. A vidék más szektorai felé pillantanak, oda, ahol unokatestvéreink, a Kések Népe székel. Azt hiszik, a visszatérés a gyökerekhez majd meghozza a megújulást is, de tévednek.
- A nagaiok rosszabbak, mint bármelyik új birodalmi, vagy Sith frakció - csapta be a maga előtt lévő könyvet Soontir Fel. - Ők csak megjátsszák, hogy tisztelik a tradíciókat. Valójában egyetlen céljuk van, a hatalom.
- De ahhoz, hogy meggyőzzük a kisebb családok többségét erről, szükségünk van rád, báró - folytatta Formbi. - Még a nemrégi ramakazi győzelem után is hátrányban vagyunk. Az Inrokini-klán nem ért máshoz, csak a laborok és műhelyek világához. A Nuruodo-klán pedig eonok óta sikertelenül igyekszik újjáéleszteni egyetlen örökösük dicsőségét. A segítségetek nélkül nem megy, báró.
- Ritkán hallok ilyet egy chiss nemestől, Formbi főnemes - horkant fel Soontir.
- Ritkán, de akkor alaposan - biccentett Formbi. - Nem azért jöttem vissza a Magból, Fel báró, hogy könyörögjek. Szükségünk van az Unió határain belül élő nem chiss népek támogatására. Ez az, ami eldöntheti a szavazást a legközelebbi tanácsülésen.
- És ha megszerzem ezt, újra együtt lehet a családom? Szabadon a bűnöktől? - kérdezte felcsillanó szemmel Soontir Fel.
- Ha ezen múlik, igen - biccentett Formbi.
- Sokan sokat ígértek már nekem - fordult vissza a könyvekhez Soontir Fel báró.
- Egy Bintrano mindig betartja a szavát - mosolyodott el Formbi. - Vagy legalábbis, így szól a családi jelmondatunk. De az is lehet, félrefordítás. A ti basic nyelveteken, ember, lehet, inkább úgy hangzik, adósság.
- Meglátjuk - állt fel az asztaltól harcra készen Soontir Fel. - Meglátjuk, barátom, Formbi főnemes.
--- Vége a XXXVI. Fejezet Első Részének ---