Post by Grodin Tierce on Feb 24, 2021 14:57:49 GMT 1
Harmincötödik Fejezet
Első Rész
Coruscant
G'Sil kezét háta mögött összekulcsolva állt a széles üvegplexi előtt, Coruscantot szemlélve. Háta mögött az ESZM vezetőségének éppen elérhető része ült egy nagy kerek asztal körül. Néhányuk arcán elégedettség látszódott, de a legtöbben nem éppen örültek az új helyzetnek, függetlenül a párt jó eredményeitől. Olyan sok minden történt az elmúlt napokban, hogy azzal nehézkesen tudtak lépést tartani, és valószínűleg nemcsak ők voltak így ezzel: az új helyzet az Egységes Galaktikát még súlyosabban érinthette, hiszen neki egy hatalmas bukással is meg kellett birkózniuk, valamint egy sor politikus hirtelen kilépésével, így Il-Razéval is. Nem is csoda, hogy Dorvan egyelőre nem válaszolt neki, valószínűleg kisebb gondja is nagyobb volt ennél.
- Pallopides merre van? - kérdezte Azygav, a Hatvannégy Szektor Ifjúsági Mozgalom vezetője és egyúttal a frakció egyik új szenátora a maga nyers stílusában.
- Naboon, gondolom - vonta meg a vállát Coruscant újdonsült szenátora, még mindig az ablakon keresztül nézve a bolygót, aminek újra képviselőjévé vált. Coruscant a Birodalom egyik legnagyobb haszonélvezője volt, és sosem nyerte vissza az akkori dicsőségét, amit a Yuuzhan Vong elvett tőle, így nem volt nehéz a régi szimpátiákat felébreszteni a lakosokban.
- Ilyen helyzetben vakációzni? - rázta meg a fejét Azygav, az egykori szakmunkás, akit a munkásrétegek megnyerésére vettek be a párt vezetőségébe.
- Attól tartok ez több vakációnál. Ederlath komolyan gondolja, hogy kilép - felelte G'Sil komoly hangon. - Természetesen mi elfogadjuk ezt. Választáson vesztes államfőjelöltként amúgy is véget ért a politikai karrierje, mi pedig bemutathatjuk, hogy ez nem egy következmények nélküli ország.
- Olyankor nem a pártvezér szokott lemondani? - kérdezte Torvozk a volt köztisztviselő és az egyik kihívója a párton belül. G'Sil hátrafordult, és szúrós tekintettel nézett rá. Kezdett egyre egyértelműbbé válni számára, hogy kitől kell a következő külföldi kiküldetésnél megszabadulnia.
- Egy ilyen fiatal demokráciában képlékenyek még a szabályok - mondta végül, elvégre a Szövetség jelenlegi rendszere két évtizede létezett csak, sok mindenben szakítva az Új Köztársaság korábbi gyakorlatával.
- Például büntetlenül betilthatják a Gárdát - mondta érezhető dühvel a hangjában Novakh helyettese, Klucks. - Több ezer fegyverest képeztünk már ki! Itt az ideje, hogy ne az ő szabályaik szerint játszu...
- Nem adom a nevem egy puccshoz! - csapott az asztalra G'Sil, elhallgattatva a gárdistát. Persze helyesebben hangzott volna: még egy puccshoz, ha számításba vesszük a Solo-Niathal államcsínyt is. - Azért jött létre az Erősebbik, hogy a demokráciát és a jóléti államot megerősítse! Önmagunk árulnánk el első helyen, ha ilyen eszközökhöz nyúlnánk!
- Az Együttműködés csak 45%-ot szerzett a választáson - mutatott rá Chan'ahd a nyilvánvalóra. - Habár kétlem, hogy a szeparatistákkal vagy az LMGP-vel mi ki tudnánk egyezni, ez azt jelenti, hogy ők kénytelenek lesznek.
- Na és? Tovább gyűlik a szemét az új kormányban - vonta meg a vállát Torvozk, de G'Sil bólogatni kezdett, miközben az asztalra támaszkodott.
- Való igaz. Ha ezeket a pártokat állandó nyomás alatt tartjuk, Leiáék helyzetét nehezítjük vele. Előtte azonban ki kell egyeznünk az EG-vel.
- És a frontistákkal - tette hozzá Chan'ahd. - Oda kell figyelnünk erre az új fickóra. Chegu Evarára.
- Stroesner biztosított minket a szövetségünk fenntartásáról - jegyezte meg G'Sil. Természetesen hagyta, hogy a pártvezér maga keresse meg őt, nehogy úgy érezze, ő az, akire most szüksége van az ESZM-nek és nem fordítva. - De persze még érhetnek minket kellemetlen meglepetések.
- Mostanság kicsit sok volt belőlük, nemde? - kérdezte Chan'ahd vigyorogva, de G'Sil tekintetét meglátva rögtön köhögésbe fojtotta zavarát, tekintve hogy ő is egy volt a meglepetések sorában.
- Mindenesetre rendeznünk kell a sorainkat mihamarabb! A Gárda egyelőre szüneteltesse a munkáját - pillantott Klucksra, aki rezignált bólintással vette ezt tudomásul. - A KB-be pedig választanunk kell két új tagot. Javaslom a tisztújító kongresszuson együttesen álljunk ki két jelölt mellett, hogy minimalizáljuk a véletleneket.
- És van javaslata kik mellett? - kérdezte Torvozk, aki persze legszívesebben saját embereit látta volna a Bizottságban.
- Inyri Forge, egykori Zsivány Osztag tag, később a GAG vadászpilóta különítményének tagja az Anakin Solo-n - közölte G'Sil az elsőt, a jelenlévők közül pedig többen összepillantottak. Ellenjavaslat azonban nem hangzott el.
- Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük - mondta pár pillanat csend után. - A második az Összefogás a Kolóniákért tagja, Balmorra új szenátora, aki hivatalosan a mi színeinkben indult. Euyh Long képviselő, a Szövetség az Első Mozgalom (SZEM) vezetője. Így szorosabb szövetségeseink sem éreznék magukat képviselet nélkül - pillantott körbe, de ismét nem mert senki ellenkezni vele. - Rendben, egyelőre ennyi. A következő ülést már csak az új főkancellár megválasztása után tartjuk. Addig tisztul majd a helyzet minden fronton. Együtt megmaradunk, külön elbukunk!
- Együtt megmaradunk, külön elbukunk! - ismételték utána, ki több, ki kevesebb kedvvel, majd egyesével távoztak a konferenciateremből, ahol csak az asztalra támaszkodó G'Sil maradt. Miután az utolsóként távozó Chan'ahd után bezárult az ajtó, nagy sóhajtással emelkedett fel az asztaltól és ült le az egyik székbe. Fáradtnak érezte magát, de a sok nehézség egyúttal hihetetlen erőt adott neki. Sosem érezte még ennyire a kezében az irányítást visszatérte óta, mint most. Hirtelen fájdalom hasított belé, és egyik kezével megmarkolta bal mellkasát.
- Már megint ez! - sziszegte a fogai között fájdalmasan, miközben előkotorta a gyógyszeres dobozt a zsebéből, és két szemet nehezen a szájába préselt. Légzése egyre inkább felgyorsult, és nagy akaraterőre volt szüksége, hogy a gyógyszereket lepréselje a torkán, ami nagyon összeszorult. Szerencse, hogy nem hamarabb jött rá a roham, gondolta, amikor kissé lenyugodott, és a légzése is csillapodni kezdett. Nem mutatkozhatott gyengének a többiek előtt, most nem. Alig múlt el a rohama, mikor a személyi kommunikátorán keresték, amit komótosan húzott elő a másik zsebéből. Éppen fogadni akarta a hívást, amikor rájött, hogy jobb először a gyógyszert elrakni, így a műanyag hengert gyorsan berakta a zsebébe. A mini holovetítő pillanatokon belül életre kelt és megjelent rajta Chan'ahd képe, aki újabban a Politikai Elemző Osztályt vezette, ahogy a párt saját hírszerzését nevezték.
- Frakcióvezető úr - szólalt meg, és arcán nyoma sem volt a mosolyának. - Rossz híreim vannak. CSF forrásaim most tájékoztattak, hogy a lánya eltűnt a védőőrizetből!
- Ó... atyaég! - kapott ismét a szívéhez. Már csak ez hiányzott, gondolta keserűen. Ha a saját lányom ismét ámokfutásba kezd, kissé nehezebb lesz eltussolni az ügyet, mint legutóbb. - Azonnal keressétek meg! Kerül, amibe kerül!
- Megteszek mindent az ügy érdekében - biccentett Chan'ahd, és bontotta a vonalat, magára hagyva G'Silt a gondolataival.
...
- Én nem gondolom, hogy annyira távol állna egymástól az álláspontunk, kedves hercegnő - ingatta szívó szájszervét a világoszöld bőrű, fajának átlagához képest jól megtermett, majdhogynem kövér rodiai, miközben megszorította Leia kezét tapadókorongos ujjaival. - Egyetértek Önnel abban, hogy annak idején éppen azért jött létre a Szövetség új államszerkezete, amit mi szeretnénk. Hogy a bürokrácia csökkentése és az önálló kormányzatok erősítése érdekében minél több kormányzati funkciót függetlenné tegyünk a szenátusi törvényhozástól. Azonban ami Cal Omas idején még csak egy laza végrehajtó háló volt, a későbbiekben folyamatosan növekedett... és végül a Szenátusnak nem, vagy csak korlátozottan felelő, központosított hatalmú szövetségi hatóságok, különösen az utolsó néhány, amelyet Daala rezsimje létrehozott, éppen azzal a céllal mentek szembe, ami eredetileg a Szövetséget létrehozta. A helyi szinergiák erősítésével. Ezt akarjuk visszaállítani, és örülök, hogy ebben a koalíciójuk partner.
- Teljes mértékben támogatjuk az Alkotmány és a végrehajtó szervek pozíciójának felülvizsgálatát, szenátor - biccentett Leia a rodiai Moog Ulur felé, majd egy helyben állva megvárta, amíg amaz távozik, és csak utána rogyott vissza valamivel kevésbé elegánsan az átmenetileg elnöki irodaként szolgáló szenátusi irodahelység íróasztala mögé. Eredeti elképzelését némileg felülírva kicsit merített az Erőből, hogy további energiákat nyerjen a nap hátralevő részére... elképzelni sem tudta, hogy harminc évvel ezelőtt honnan volt annyi ereje, hogy napi háromszor ennyi találkozót bonyolítson le.
De úgy tűnt, megérte, ismét megérte. A Független Rendszerek frakciójának támogatásával ha szűken is, de megvolt a többségük a Szenátusban, és így megkezdhették a kormányalakítást. Utána pedig rátérhetnek a fontosabb feladatokra... Leia kézbe vette az asztalán lévő adattábla-halom közül a legfelsőt. A Bwua'tu admirális által szignózott jelentés szerint a fegyveres erők minden egysége harckészültségben várta a parancsokat egy esetleges Sith támadás esetén, az ESZTEK és a többi Daala-féle erőszakszervezet a laktanyáik falai mögött, a Tengerészgyalogság figyelő szeme mellett várta, hogy milyen döntést hoz az újonnan összeülő Szenátus a működésükről, az egyes politikustársai által vizionált tüntetések a Sithek, az LMGP és az ESZM milíciáinak betiltása miatt pedig a vártnál sokkal kisebb intenzitással zajlottak. Már csak Nodon főbíró végzésére van szükség, gondolta Leia, és persze arra, hogy Daala jelenet nélkül távozzon... és utána elkezdődhet a munka.
Ebben a pillanatban megérezte, hogy valaki belépni készül az irodába.
- Aryn. Légy üdvözölve - szólt ki már valamivel azelőtt, hogy az ajtó kinyílt volna, láttatni engedve a DK frakcióvezetőjét.
- Leia drága, tudod jól, hogy nagyon kellemetlen, amikor ezt csinálod - mosolyodott el Aryn Dro Thul, és helyet foglalt a vendégeknek fenntartott székben.
- Persze... emlékszem. Ne haragudj - biccentett Leia. - Csak tudod, ez a sok megbeszélés... azt hiszem, még kicsit fel kell vennem a tempót. Ez teljesen más, mint fénykarddal a kezemben szaladgálni a Sötét Oldal képviselői után - mosolyodott el.
- De hiszen mindkettőt megteheted Leia drága, csak rajtad áll - Leiának most tűnt fel, hogy Aryn mosolya csak kis részben őszinte... sokkal inkább irigy, lekezelő, az a fajta álarc, amelyhez fiatalkorában olyannyira hozzászokott az alderaani udvar egyes köreiben.
Az újdonsült, pontosabban jövendőbeli államfő töltött magának egy pohár vizet az asztalán álló kancsóból, majd Aryn felé tolta... ezúttal kézzel. A nő némi hezitálás után szó nélkül elfogadta. Leia figyelte Aryn reakcióit, a testtartását, a belőle áradó meglepően elnyomott érzelmeket... csak most tűnt fel neki, milyen keveset beszéltek, milyen keveset találkoztak az elmúlt időben, a választási győzelmet követő eufóriában. Lehetséges lenne, gondolta hirtelen Leia, hogy most ülünk így szemtől-szemben egymással első alkalommal a holovíziós vita és az azt követő események óta?
- Mi bánt, Aryn? - kérdezte végül őszinte aggodalommal a hangjában.
- Leia... - köszörülte meg a torkát Aryn Dro Thul. - Tudod kedvesem, beszélgettem a közösségünk tagjaival.
- Az új-alderaani családokra gondolsz, igaz? - biccentett Leia. Aryn általában az Új Alderaan befolyásos családjainak informális körét szokta közösségként emlegetni, amelyből még azelőtt a Demokratikus Köztársaságért Koalíció kinőtt, hogy ő csatlakozott volna hozzájuk néhány coruscanti régi barátja kérésére.
- Igen, kedvesem - nyugtázta a másik nő. - Szóval, tudod, mindannyiunk számára csodás, eufórikus pillanat ez a győzelem. Egy történelmi esély arra, hogy a Birodalom által képviselt gonoszságot, máig el nem évülő bűnöket végre a társadalom elé tárjuk, és minden felelős szembenézzen azzal, amit elkövetett.
- És arra is, hogy a jövőbe tekintsünk, Aryn - Leia érezte, hogy kezd kiszáradni a torka.
- Persze, persze, az is fontos. - biccentett Aryn Dro Thul. - De tudod, kedvesem, most, hogy kormányra kerülünk, vannak a közösségben olyanok, akik úgy gondolják, hűeknek, hiteleseknek kell lennünk önmagunkhoz. Akik vagyunk. Értesz engem?
- Őszintén mondom, drágám, nem értelek - próbálta meg megfogni Aryn kezét Leia, de az visszahúzta.
- Persze, hogy is érthetnéd - mosolyodott el fájdalmas arccal Aryn Dro Thul. - Végtére is...
- Végtére is?
- Nem is ez a lényeg - fújt nagyot a nő. - Vannak olyanok a közösségünkben, Leia, akik szerint ez az egész koalíció, az együttműködés ezekkel a különböző kultúrákkal, fajokkal, frakciókkal... ez egy nagyon szép dolog, de meg fogja nehezíteni a kormányzást. És el fogjuk szalasztani az utolsó utáni esélyünket, hogy igazságot szolgáltassunk, és elszámoltassuk a bűnösöket mindazért, amit a Birodalom elkövetett.
- Aryn - keményítette meg a hangját Leia. - Együtt nyertük meg a választást. Ti, mi, a Szabad Szövetség politikusai... és ha kormányozni akarunk, akkor a realitásokhoz kell tartanunk magunkat. És nem arról van szó, hogy az ESZM-el, vagy Daalával akarnánk együttműködni, ezt te is tudod.
- Persze, persze tudom, kedvesem - sóhajtott fel megint Aryn. - De mondom, hogy te ezt nem értheted...
- Már hogyne érteném...
- Leia - pillantott rá nagy szemekkel Aryn. - Ne haragudj, nem akartam ezt a fejedhez vágni így, kedvesem, de hát tudod, mit beszélnek néhányan a közösségben. Hogy közénk való vagy, de mégsem... hogy te nem vagy Túlélő.
- Aryn - Leia torka még jobban kiszáradt. - Nem mondhatsz ilyet. Tudod jól. Az Alderaanon nőttem fel. A szemem láttára pusztult el az otthonom...
- A szemed láttára pusztította el az otthonodat az apád, Leia, és az apád csürhéje! - Thul hangja egyszerre nem csak sértett, de rosszalló, sőt indulatos volt. - Egy Skywalker, ahogyan te is Skywalker vagy valójában. Csak hordozod az egyik legnemesebb Túlélő család nevét.
- Nem hiszem el, hogy ezen fogunk veszekedni, Aryn - morzsolt el néhány könnycseppet Leia, ahogyan megrohanták az emlékek.
- Nem, nem kedvesem, igazad van - húzta ki magát Aryn. - Benne vagyunk ebben a koalícióban, és nem fogunk kihátrálni belőle. A közösség így döntött. De lesznek bizonyos feltételeink. És nem tudom minden helyzetben garantálni, hogy az együttműködésért cserébe feladjuk azt, akik vagyunk... azokkal szemben, akik nem hajlandóak emlékezni.
- Értem, és tiszteletben tartom, Aryn - biccentett Leia. - Köszönöm, hogy elmondtad.
- Semmiség - állt fel a nő.
- Este találkozunk? - pillantott fel az asztalától az új államfő. - A gyűléseteken?
- Oh... ne haragudj kedvesem, neked nem mondták? - ejtett meg ismét egy olyan lekezelő mosolyt Aryn mint a legelején, amikor bejött.
- Mit?
- Ez a DKK alapító tagjainak gyűlése. Emlékesemény. Csak a közösség tagjai vehetnek részt rajta. Ezért hívjuk a Túlélők Órájának. Ne haragudj, azt hittem, a titkárunk tájékoztatott...
- Nem, nem persze - nyelt egyet Leia. - Semmi gond. Majd beszélünk.
- Ég veled, drágám!
Leia néhány percig még némán meredt maga elé, ahogyan megpróbálta az államfő, szenátor, politikus és jedi több évtizedes rutinjával a háttérbe szorítani az érzelmeket, és azon gondolkozni, hogy valójában mit is jelentettek Aryn Dro Thul szavai. A DKK a kezdet kezdetén egy alig öt százalékos párt volt. Azaz körülbelül ennyien lehettek azok a szenátorok most is, akik bizonyos, általuk kegyeleti okokból fontosnak tartott szimbolikus kérdések kapcsán olyan feltételeket szabhattak a Szenátusnak, amellyel a kormányzat többi tagja nem garantált, hogy azonosulni tud majd. Ez pedig annyit jelentett, hogy Leiának nem volt mindenkori biztos többsége. Több szenátorra volt szükség.
- Silas, kérlek - hívta fel a belső komon a kinti irodában ülő adjutánsát Leia.
- Igen, asszonyom?
- Kérlek, küldj egy privát üzenetet Fyor Rodannak az LMGP központjába, hogy szeretnék beszélni vele.
Némi csend után a kom kattant egyet.
- Igen, asszonyom.
...
Néhány épülettel arrébb az Elnöki Palota államfői irodájában egy valamivel nagyobb létszámú, de jóval letörtebb társaság gyülekezett. Daala, miután kiüvöltözte magát, és megvárta, amíg a többiek is ezt teszik, ki-ki vérmérsékletétől függően, csendben végignézett a társaságon. Aiax falfehéren állt a sarokban, úgy nézett ki, mint aki mindjárt maga ellen fordítja az oldalfegyverét. Dorvan az egyik vendégfotelben ülve szórakozottan simogatta Zseb fejét. A cosraiak képviseletében az egy szem, civil ruhás Ulrich Ivor kibámult az ablakon, kezében egy félig üres - és jelen esetben semmiképpen sem félig tele - kesselis pohárral. Alvar Kresh pedig, aki nemrég érkezett vissza zászlóshajóján Coruscantra, leginkább úgy nézett ki, mint aki nem hiszi el, amit lát.
- Továbbra sem találták meg őket? - sandított Daala végül Aiax felé.
- Sajnálom, asszonyom - motyogta megsemmisülten a klón - Nyomuk veszett.
Mivel mindenki tudta, kikről van szó, csak Ivor apró köhécselését lehetett hallani, ahogyan a cosrai belekortyolt az italába, illetve Zseb dorombolását.
- És maga nem szól semmit? - elégelte meg végül Ivor hallgatását a volt államfő. - Egyáltalán, hol vannak a főnökei, hol vannak az ügynökei?
- Mind Tiebolt parancsnokot, mind Cortez admirálist elszólították bizonyos, a Cosrával kapcsolatos kötelességek. - fordult szembe a nővel kifejezéstelen, hideg tekintettel Ivor. - Engem kértek meg, hogy levezényeljem a kivonulást.
- Mindenhonnan nem vonulhatnak ki... - jegyezte meg Dorvan. - Önök is jól tudják, hogy Bwua'tu egyik első dolga lesz, hogy maguk után megy.
- Tisztában vagyunk vele - jelentette ki Ivor. - És ezért meg is fogjuk tenni a megfelelő lépéseket. Ne aggódjanak.
Dorvan felsandított az Újjáépítési Hatóságot minden bizonnyal még maximum pár napig, és semmiképpen sem tovább vezető cosraira, de nem szólt semmit.
Daala hasonló némaság után most Kreshez fordult.
- Hány hajót hoztak el Ramakazról?
- Nagyjából százat, beleértve a Kéz hozzánk csatlakozott hajóit, de majdnem feleennyit veszítettük, főnök - húzta ki magát a kommodore. - A legénység pótolható, de a hajók fele viszonylag kisebb egység, a kiesett kapacitást tudjuk vele helyettesíteni. A tényleges nyereségünk nem több ötven nagy méretű csillagrombolónál, nehéz birodalmi-osztály és afelett.
- Értem - biccentett Daala. - És szövetségi űrben vannak már?
- Még nem. A határon várnak egy mélyűri ponton.
- Át tudja vinni őket a Peremvidék átellenes oldalára anélkül, hogy belefutna akár a Szövetség, akár a Konföderáció, akár mások őrjárataiba? - meredt első tisztjére Daala átható tekintettel.
- Át - biccentett Kresh. - Mire gondol, főnök?
- Az urak itt... - intett Daala Ivor felé - ha jól értem, mindenféle tartalék terveken törik a fejüket, ki tudja min.
- Időben meg fogja tudni, asszonyom - köhintett ismét Ivor. - Velem egy időben, mert még én sem tudom. Wirklich.
- Hogyne, persze - legyintett Daala, majd visszafordult Kreshez. - Vigyen ahány hajót csak tud a Bendőbe. Reaktiválja a bázist, és kezdje meg az átfegyverzésüket. A Kéz megmaradt hajóit pedig megfelelő felügyelet mellett egyelőre parkoltassuk a Polneye-nál. Aiax parancsnok klónjai majd gondoskodnak az őrzésükről és a felszerelésükről, és Bwua'tu meg a jedik még mindig később fogják keresni őket ott, mint a Cosrán.
Aiax és Kresh egyszerre emelték tisztelgésre a kezüket.
- Parancs!
- Csak én gondolom, hogy nem lenne túl tanácsos most bármiféle katonai akcióba kezdeni? - tárta szét a karjait értetlen arckifejezéssel Dorvan.
- Ezek csak biztonsági intézkedések, Wynn - fordult tanácsadója felé hideg hangon Daala. - Intézkedések, amelyekhez ragaszkodom.
Dorvan bólintott.
- Ahogy kívánja, Főnök.
- Akkor köszönöm. Ennyi - intett az admirális, és választ sem várva kilépett a folyosóra. Két polneyei testőr szorosan a nyomában követte.
Dorvan megvárta, amíg a katonák és Ivor egyaránt távoznak, és egyedül maradt az irodában. A választások eredményének kihirdetése óta egyre inkább az volt az érzése, hogy mindenki megőrült. Il-Raz, Lecersen, akiknek egyenesen nyomuk veszett, aztán szépen sorjában a sértett cosraiak, a letargikus hangulatba esett polneyeiak... és lassan már abban sem volt biztos, hogy a főnöke tényleg racionálisan látja-e a lehetőségeit. Hiszen annyi volt még... erős ellenzéki pozíció, gazdasági kapcsolatok, újabb választások...
- Nem tudom, hová tartunk így, Zseb - simogatta meg a chitlik fejét ismét Dorvan, majd másik keze az átellenes zsebében lévő személyhívójára tévedt. Eszébe jutott, hogy van egy válasz nélkül hagyott üzenete. Némi tétovázás után aktiválta a kapcsolatot, és a következőt küldte az eredeti feladónak:
G'Sil szenátor!
Egyetértek, és elfogadom a javaslatát. Az ön által javasolt időben és helyen ott leszek.
Barátsággal: Wynn Dorvan
Telos
A Telosért vívott összecsapás a Yuuzhan Vong és a koalíció között lassan kibontakozott, ahogyan megjelentek az SZRSZ segélyhívására válaszoló első erősítések...
A Harmadik Birodalom flottájának hajói szinte egyszerre jelentek meg a semmiből, veszélyesen közel lassítva a Telos gravitációs mezejéhez - no meg az ellenséges Yuuzhan Vong flottához. A legelöl haladó méretes csillagromboló, az Engeldoom afféle ékkőként tört elő az alakzatból, s a parancsnoki torony előtt elrepülő vadászok pilótái kívülről láthatták, amint a hídon nyüzsgő személyzet lázasan tevékenykedik. Gatash főadmirális ellenőriztette a létszámot, majd egyetlen bólintással kiadta a parancsot a támadásra. A hosszú fehér hajú, echani nő feszes, fekete egyenruhában volt, s a vállán virító SS villámok mellett az arcára tetovált írásjelek tették feltűnővé a megjelenését.
- Admirális! - kiáltotta az egyik munkaállomásban tevékenykedő tiszt. - A szenzoraink szerint más jellegű hajók is beléptek a rendszerbe, és errefelé tartanak!
- Azonosítsa őket! Bizonyára nem mi vagyunk az egyetlen segítség - parancsolta Gatash. - Továbbá kezdjék meg az Obrotka-manőver végrehajtását, s eresszenek ki két vadászrajt! Ne engedjenek megszökni egyetlen hajót sem. Tájékoztatták a telosi védelmi erőket, hogy egy oldalon állunk?
- Igen, asszonyom - bólintott a férfi. Gatash elhúzta a száját a megszólítás hallatán (hirtelen öregnek érezte magát, azonban nem volt több harmincnál) -, és elgondolkodott azon, hogy miféle bonyodalmakat okozhat egy nő, aki magas pozícióba kerül. Kisvártatva kezdett kikörvonalazódni a stratégia, amit bevetni kívánt. A Harmadik Birodalom erői lassan körülzárták a Yuuzhan Vong flottát, elzárva az összes komolyabb menekülőutat. Természetesen nem fedhettek le minden rést, de ha valóban egyéb erősítés érkezik, nem lesznek egyedül ebben a csatában. Az Engeldoom a Yuuzhan Vong flotta fölött kúszott, ezért Gatash ráadatott minden energiát az alsó pajzsokra, miközben puszta szemmértékére hagyatkozva kiválasztott egy korallcirkálót.
- Tüzet koncentrálni a 12-es szektorba - kurjantotta. - Figyeljenek a bénító szerkezeteikre, minden sorhajószakaszt biztosítson egy másik!
- Gondoskodjon róla, hogy a képmása belevésődjön ezen paraziták elméjébe - mondta a szürke eminenciás holoalakja, ami Gatash parancsnoki vezérpultján villódzott. - Szólítsa fel őket, hogy adják meg magukat. Azt akarom, hogy lássák magát.
Gatash bólintott, és létrehozta a sávot.
...
Alarcon néha mordulással figyelte a következő eseményeket, miközben Lap kötelességtudóan dolgozott a monitor fölé hajolva. Még soha nem harcolt élesben a Yuuzhan Vong ellen, és ugyan számos gyakorlat volt, mégis meglepődött, amikor a hajó megrázkódott, akárcsak az összes többi. Ahogy az előtte lévő kijelzőre pillantott, rögtön világossá vált, hogy valami nagyon nem stimmel.
- Mi a franc folyik itt, Lap? - szegezte a kérdést helyettesének.
- A Hyperion-raj összes egységét támadás érte - jelentette, és mielőtt Alarcon közbevághatott volna, hogy ezt ő is tudja, befutottak újabb jelentések. - 100 méternél is hosszabb férgeknek tűnnek, amik fel akarják törni a páncélzatot.
- Sok sikert nekik ehhez - mondta Alarcon nem túl érdeklődő arccal, bár a féreg mozgása okozta remegés kissé zavarta és kavargott tőle a gyomra. A Yuuzhan Vong úgy látszik, mindent bevetett, hogy felidegesítse őt. Nemcsak felkeltették édes álmából, de még tengeri beteggé is tették. Márpedig ez nagyon nem jó ötlet. - Ha már úgyis voltak olyan kedvesek, hogy nem kell törődnünk a pajzsokkal, minden energiát átirányítani a fegyverekbe! Össztűz a zavarást végző hajókra!
Lap készségesen továbbította a parancsait, miközben Alarcon a taktikai térképre pillantott. A Yuuzhan Vong flotta vészesen közel húzódott az állomásaikhoz és hajóikhoz, és különösen a régebbi konstrukciójú kwymari hajók szenvedtek el veszteségeket. A cosrai zsoldosok azonban egyelőre kellőképpen távol voltak a harcoktól. A Hyperionok közben végrehajtották az utasítását és a 15 hajó egyszerre zúdított kékes színű össztüzet a Yuuzhan Vongra, szinte minden energiát a fegyverekbe irányítva. A sortűz nagy pusztítást vitt véghez a soraikban, és Alarcon Lap felé fordult.
- Hívják a Shwarts... Shvaarz... A cosraiakat! - mondta végül, amikor rájött, hogy esélytelen, hogy valaha az életben ráálljon a nyelve arra a furcsa beszédükre, amitől még a cheunh is egy fokkal könnyebbnek tűnt. Pár pillanat múlva a központi kivetítőn feltűnt egy cosrai tiszt feje, aki azonban nem igazán hordozta magán népe jellegzetes jegyeit, sőt egészen elütött tőlük.
- Flottillenadmiral Freiherr Siegfried von Richthofen szolgálatára, altengernagy úr.
- Hol van Haschwalth? - kérdezte türelmetlenül a vörös hajú fickótól, ugyanis semmi kedve nem volt az önkinevezett cosrai marsall bármelyik kifutófiújával csevegni.
- Attól tartok, elég messze innen - mondta sajnálkozva a fiatal tiszt. - Jelenleg én parancsnoklom a Schwarz Lanzenreitert.
- Ő a hírhedt vörös báró - súgta a fülébe Lap kérés nélkül is, amiért egyszerre gyűlölte és kedvelte.
- Sejtem már, miért kapta ezt a nevet - morogta maga elé, majd visszapillantott a képre. - Ideje bevetniük magukat a csatában. Kivonjuk a sérült Dreadnought-rajokat a harcból, maguk pedig átveszik a helyüket. Illetve vessék be a vadászaikat, és kaparják le ezeket az izéket rólunk.
- Ahogy kívánja, altengernagy - mondta tisztelettudóan a vörös báró. Alarconnak egész szimpatikus lett a fickó, hiszen még csak nem is ellenkezett és nem is volt olyan búskomor, mint Haschwalth. A cosrai hajók valóban megindultak előre, és a harcot egyre rosszabbul viselő Dreadnoughtok harcolva hátrébb húzódtak, majd a cosraiak lassan elhagyták őket, és belevetették magukat a harc sűrűjébe. A visszavonult hajók újrarendezték soraikat és biztos távolságból tüzérségi csapásokkal lőtték a hátrébb lévő ellenséget.
- Uram, a Diomedes több lövegtornya megsemmisült! A kapitány azonnali segítséget kér! - jelentette a komtiszt, Lap pedig azonnal hozzálátott, hogy megkeresse, merre vannak az erősítésként kért cosrai vadászok. Ám mielőtt még bármire juthatott volna, a hajó ismét mozogni kezdett, a híd előtt pedig vadászgépek húztak el, folyamatosan tüzelve. A központi monitor képe a felső részen lévő kamerákra váltott, ahol jól látható volt a teljes féreg, amint felágaskodik, és a szájával egy jó adag páncélt magával rántva, a gépek felé fordulva. Az egyik vadászgép egyenesen a szája felé repült, a féreg pedig kinyúlt előre. A gép az utolsó pillanatban egy protontorpedót lőtt ki, bele a szélesre tárt szájba, majd félrerántotta a botkormányt, kikerülve a csapást. A dög fejrésze alatt egy nagy robbanás történt, ami egyszerűen lerobbantotta a szívókorongos fejét, a csavarodás megszűnésével a test pedig levált a hajóról.
- Jíhááá! Hauptmann Erich Immelmann jelentkezik! További vongmentes szép napot!
- Seggfej - morgott megint Alarcon, de legalább az Achilles megszabadult ettől a zavaró problémától, és ahogy látta, egyre több hajó követte ebben. Ekkor azonban új probléma felé kellett fordulnia, ugyanis újabb hajók léptek be a rendszerbe.
- Lap, remélem egyszer jó híreket is kapok magától - nézett rá szemöldökét összehúzva, Lap pedig mosolyogva megvonta a vállát. Még egy rossz pont, hogy van képe ilyenkor vigyorogni? Elég hamar kiderült azonban, hogy a helyzet az ő előnyükre változott.
- A Harmadik Birodalom flottája érkezett meg! - jelentette a komtiszt, elvéve a lehetőséget Laptól, hogy egyszer jó pontot szerezzen nála.
- Nagyszerű. Nyissanak vonalat feléjük! - húzta el a száját. Gyűlölte a hivatalos beszélgetéseket, és ma úgy tűnik csak ebben lesz része.
- Van itt még néhány civil gép - szólalt meg Lap, amíg a vonalra váltak. - Úgy tűnik, ők is beszállnak a harcba.
- Akkor hagyjuk őket. De nem szeretném, hogy utána nekünk kelljen megmenteni a seggüket - morgott megint Alarcon. Nem tudta azonban folytatni a zsémbelést, ugyanis jeleztek, hogy él a vonal.
- Alarcon altengernagy vagyok, a Hydian-menti Szövetség Kwymari Katonai Körzetének a parancsnoka. Meg kell mondjam, rohadt jó az időzítésük! Ideje két oldalról szétkapnunk őket! Javaslom zárjuk fokozatosan szorosabbra a gyűrűt körülöttük!
A képernyőn megjelenő lány a tiszt legnagyobb meglepetésére rohadt fiatalnak tűnt ahhoz, hogy a harmadik birodalmi vezetés egy egész flottát bízzon rá - mi több, egy pofátlanul nagy flottát. Alarcon jókedve ismét elpárolgott. Már megint kezdőkkel kell dolgoznia.
- Altengernagy, Gatash admirális vagyok, a Harmadik Birodalom Vezérflottájának főparancsnoka- szólt a fehér hajú teremtés, és Alarcon majdhogynem lenyelte a nyelvét meglepetésében. - Ne aggódjon, idősebb vagyok, mint maga. Hivatalosan legalábbis.
- Nem igazán van időnk cseverészni - mormogta a telosi parancsnok.
- Kiadtam a parancsot, hamarosan körbezárjuk a Yuuzhan Vong flottát - bólintott Gatash. - Összeroppantjuk őket - időközben az imént kiszemelt korallcirkáló kezdett darabokra hullani, azonban valamiféle gusztustalan férgek süvítettek az Engeldoom felé, legalább négy darab, hatalmasra tátott pofával. Bár a lények nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megegyék a csillagrombolót, de Gatash tudta, mik is ők valójában.
- Hármas vadászrajt kiereszteni! - rikoltotta hirtelen. - Pusztítsák el őket, amíg ideérnének! Minden ütegnek, tüzeljenek rájuk!
...
Rau'Parang vérszomjas arckifejezéssel figyelte, ahogyan az újonnan érkezett hitetlen fémhajók sortüze és a bolygójukat védő hitetlenek egyik nagyobb cirkálójának találatai egyszerre csapódnak be a Savköpő harccsoport egyik Uro'iik korallcirkálójába. A roppant koralltömegből nagyobb darabok váltak le, ahogyan az ellenség pajzsaira koncentráló dovin basalok már nem biztosítottak elég védelmet, majd a hajó irányíthatatlanul - vagy talán parancsnoka akaratából nagyon is célzatosan - megdőlt, és összeütközött a védők egyik sokágyús cirkálójával. A mellettük álló hitetlen fregattot szabályosan kettétörte a sorban második Uro'iik egyik csápszerű korallvadász-fogókarjának csapása, ám ugyanebben a pillanatban egy kisebb Yuuzhan Vong hajó is megsemmisült, ahogyan a legutóbb érkezett hitetlenek vadászai közül több is egyszerre zúdította rá fegyverzetét.
A taktikai helyzetet jelző bogarak sűrű kavargással adták a zászlóshajó hídján lévők tudtára, hogy a felállás percről percre változott. Rau'Parang el kellett, hogy ismerje, a hitetlenek szervezetten és bátran harcolnak. Visszaemlékezett a szent bolygón, Zonama Sekoo't börtönében tanultakra, amikor még ifjú harcos volt, aki éppen csak megtapasztalta a dicsőséges Első Hadjáratot a Legfőbb Hadúr bukása és a szégyenteljes vereség előtt... úgy tanították az öreg harcosok, hogy a hitetlenek legtöbbször gyáván, koordináció nélkül harcoltak, különösen a galaxis peremén, és különösen ott, ahol a rettegve menekülő civil kasztok tömegei megzavarták őket a harcban... ennek viszont nyomát sem látta, itt egyelőre. Arról nem is beszélve, hogy a szomszédos hitetlenek erősítése a vártnál gyorsabban megérkezett, fémhajóikkal laza hálót vonva a Kor Chokk körül védőkört alkotó Yuuzhan Vong főflotta közé, és olykor a saját harcosait is megszégyenítő bátorsággal közvetlen közelbe merészkedve.
A harc eddig kiegyenlítetten alakult, a hitetlenek azonban már most számbeli fölénybe kerültek. Rau'Parang tisztában volt vele, hogy a hitetlen hajók többsége nem ér fel saját korallcirkálóival, viszont azzal is, hogy elegendő ideig, és és elegendő hitetlen erősítés érkezéséig ki kell tartania csapatainak. A dovin basalok energiaelszívó támadására a hitetlenek pedig ellentámadással reagáltak, a hajóik ellen küldött férgeket pedig akár életük feláldozása árán is elpusztították. Még olyan, első látásra civil csotrogánynak tűnő hajók is bekapcsolódtak a harcba, amelyeket eddig az archív idegpályák tanulsága szerint Rau'Parang csak menekülni látott az első hadjárat idején.
Néhány hitetlen úgy harcol, mint egy igazi Yuuzhan Vong, gondolta Rau'Parang, magában elismeréssel adózva bátorságuknak. Jó nap lesz ez nekik a halálra, ki tudja, talán néhányukat még Yun-Yammka is kegyeibe fogadja, megbocsátván nekik azt, hogy istentelen fémszerkezeteket vezetve pusztultak el?
- A Savköpő harccsoport húzódjon vissza a védőkörbe! - adta ki a parancsot alárendeltjének. - A Kín Trónja csoporthoz tartozó hajók fedezzék őket a védekező hitetlenekkel szemben! A Harag Kiáltása és a Véres Kéz nyissanak tüzet az újonnan érkezett hitetlenekre! Küldjék rájuk a grutchinokat és a yorik-trema transzportokat a harcosokkal!
- Belek tiu! Engedelmeskedem! - hajtotta meg magát az alárendelt, és a vezérlőcsuklyát visszaillesztve a fejére gyors kommunikációba kezdett a többi hajóval.
Miközben a Yuuzhan Vong cirkálók korallrakétákkal és vulkánágyúkkal válaszoltak a Harmadik Birodalom flottájának sortüzére, a telosi flotta felőli oldalon pedig a megmaradt Yuuzhan Vong hajók az előrevont két csoportból visszavonulásba kezdtek a főflotta felé, a Kor Chokk ezer nyílásából néhány méteres, távolról a mynockok és killikek keresztezésére emlékeztető szárnyas bogarak röppentek elő, amelyek rávetették magukat a védők kisebb vadászaira és korvettjeire, átharapva a páncélzatot és csillapíthatatlan étvággyal nekiesve a belső rendszereknek.
A nyomukban érkező, órási, tátott szájú csigára hasonlító transzportok pedig egyenesen a közelben lebegő birodalmi hadihajók, köztük a formáció élén álló Engeldoom oldalába csapódtak, szájszerű részükkel átégetve, átharapva a zsilipek páncélajtóit, a nyílásokon keresztül pedig Yuuzhan Vong harcosok jelentek meg a hajók folyosóin, amphii-botjaikkal lecsapva a meglepett legénységre...
- A chu'lak basalok hamarosan pozícióban - jelentette egy másik, a Formálók kezét viselő alárendelt Rau'Parangnak.
- Várjanak a jelzésemre - sziszegte Rau'Parang. - Már nincs sok hátra... és készítsék fel a Tűzköpőket is!
- Re'da! Engedelmeskedem!
...
A Harmadik Birodalom hajói által hagyott "rések" egyike a Yuuzhan Vong flotta körül hirtelen minden előjel nélkül betöltésre került. A megjelenő két tucat hajóból álló raj, középen bothan csatacirkálókkal, a szárnyakon pedig régebbi típusú, jabiimi felségjelű, a régi köztársasági Dreadnoughtok bázisán átépített ostromfregattokkal azonnal alakzatba állt. A hajók megérkezésük pillanatában rögvest a Konföderáció transzponderjelét sugározták a telosiak és harmadik birodalmiak felé.
A vezérhajóként szolgáló bothan Ralroost vezérlőtermében a Yuuzhan Vong háború veteránja, a fehér sörényű Kre'fey admirális kivillantotta fogait. A hosszúra nyúlt serennoi diplomáciai küldetés után nem várt alkalom volt ez számára, hogy beteljesítse népe esküjét: a Yuuzhan Vong teljes kipusztítását.
- Hát eljött ez a pillanat is... folytatódik az ar'kai! Váltakozó erejű tűzzel gyengítsék a Yuuzhan Vong szemetek gravitációs zavaróit, utána pedig csatlakozzunk a rakétatűzhöz!
- A kívánt pozícióban vagyunk - erősítette meg a navigációs tiszt. - Pontosan a legutóbb érkezett flotta védőgyűrűjének egyik résében.
- Derítsék ki, hogy hol a legveszélyesebb a helyzet. Szkenneljék az egész hadszínteret, ha kell - biccentett Kre'fey. - Ha ennyire széthúzzák a vonalat és egyszerre akarnak minden Yuuzhan Vong hajó ellen harcolni, szükség lesz egy gyorsan mozgó tartalékra. Ezek leszünk mi.
- Vonal él a másik két parancsnoki hajó felé - jelentett a kommunikációs tiszt.
- Parancsnokok, üdvözlet a Yuuzhan Vong pusztulásának napján, és a Konföderáció nevében - jelentkezett be Kre'fey. - Át tudunk vágni a dögök flottáján, hogy segítsük a planetáris védelmüket, de ha van további taktikai információjuk, annak birtokában talán még jobban koordinálhatjuk a védelmünket.
...
Alarcon csendesen figyelte az események alakulását, taktikai lehetőségeket keresve. A Yuuzhan Vong láthatóan túlbecsülte a saját erejét és olyan ütközetet vállalt, amelyet nem nyerhetett meg. Ezt odaát is felismerhette valaki, hiszen elkezdték visszavonni erőik egy részét a védelmi vonaluktól, hogy az újonnan érkezett harmadik birodalmi erőkre koncentráljanak. Az altengernagy számára úgy tűnt, ezzel a kitörést készítik elő, hogy kiszabaduljanak a rögtönzött csapdából.
- Gatash admirális - szólt a még mindig vonalban lévő, igencsak fiatalos kinézetű nőnek. Ha nem lett volna éppen túlságosan elfoglalva, eltöpreng azon, mostanában mennyi fiatal lány alakítja a galaxis sorsát. Bezzeg az ő idejében a háborúzás és a politika még a férfiasság próbája volt, a nők dolga pedig a gyerekszülés. Még odahaza is nő volt az egyik elnökjelölt, amit végképp nehezére esett megemészteni. - Ellentámadást indítunk a lecsökkent számú ellenség ellen. Igyekezzenek maguk is szorosabbra húzni a gyűrűt!
- Kommodore - fordult Lap felé, aki máris várta a parancsait engedelmesen. - Utasítsa a balszárnyon álló celanoni flottát, hogy ütközősebességen induljon meg! A főerő húzódjon visszább és nyújtson tűztámogatást. Cél az ütközőzóna! A cosraiak pedig helyezzenek nyomást a támadók középhadára!
- A celanoni parancsnok beszélni kíván Önnel - jelentett be Lap röviddel később.
- Rebeyr ellentengernagy - mutatkozott be a flotta parancsnoka, amint megjelent a képernyőn. Persze Alarcon ismerte valamennyire, hiszen az egyik legrégebben itt szolgáló szövetséges parancsnok volt.
- Mit szeretne? - érdeklődött leplezetlenül a serennoi altengernagy, akit a csata alakulása jobban izgatott per pillanat, mint a bájcsevegés. Aeonian Crion-Rebeyr egyébként is egy igen egyenes ember hírében állt, és erre nem is cáfolt rá.
- Altengernagy, nem tartom jó ötletnek a bal szárny előretolását! Feleslegesen nagy veszteségeket szenvednénk ilyen esetben, amivel csak a Yuuzhan Vong esélyeit növelnénk.
- Ellentámadásba kell átmennünk - jelentette ki rövid szünet után Alarcon, akinek most zsörtölődnie sem volt kedve azon, hogy egy szövetséges kétségbe vonta. - Amennyiben van jobb ötlete, hallgatom.
- Használjunk felmorzsoló taktikát - vágta rá szinte azonnal Rebyr, és az altengernagy kénytelen volt elgondolkozni ezen az ötleten. - Állítsunk fel kisebb egységeket a teljes arcvonal mentén, folyamatosan előretolva és visszavonva őket. Lassan, de biztosan felmorzsoljuk őket ezen a fronton, míg hagyjuk, hogy a veszteségek nagyobb részét ne mi szenvedjük el.
- Hanem a harmadik birodalmi flotta... - bólogatott Alarcon. - Rendben, elfogadom a tervét! Tegyenek így a két szárnyon, míg a közép folytassa a tüzérségi bombázást.
- Köszönöm, altengernagy - tisztelgett Rebeyr, majd a képe elenyészett. Lap lépett oda hozzá, egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva neki, és azonnal új fejleményeket jelentett.
- A Konföderáció flottája megérkezett!
- Remek - vágta rá. - Most maga beszél, Lap.
- Ahogy kívánja - bólintott a fiatalabb férfi, és azonnal egy komért nyúlt.
- Üdvözlöm a Telos rendszerben, Kre'fey admirális! Jerom Lap kommodore vagyok a serennoi flottától, a Hydian-menti Szövetséges Erők egyelőre keményen tartják magukat. Okunk van feltételezni, hogy a bolygó helyett a céljuk most már a kitörés, így nagyobb szükség lesz magukra a külső erőknél.
Wayland
Miután a Honoghr-on végképp elviselhetetlenné vált az élet a noghri faj számára, a Lord Darth Vader és Thrawn főadmirális rabigájából kiszabadult klánok legtöbbje áttelepült a Wayland erdeibe és városaiba, hogy itt építsék újjá kultúrájukat és földművelő társadalmukat. A legendás lopakodó és orvtámadó, továbbá harci képességeikről elhíresült nép megtalálta a békéjét, függetlenül attól, hogy a bolygó melyik állam fennhatósága alá tartozik éppen.
A Wayland fölötti üresség egy tizedmásodperc alatt elenyészett, amint a hatalmas Sith flotta kilépett a hiperűrből. A több koréliai korvettből, néhány Keldabe-cirkálóból és három, megtépázott ISD II-esből álló flotta váratlan érkezése kibillentette volna egyensúlyából a legtöbb bolygóvédelmi hadcsoportot, azonban ezek meglepően gyorsan reagáltak a fenyegetésre. Mindössze néhány másodpercbe tellett, míg pozícionálták az elhanyagolható erőt képviselő fregattjaikat és cirkálóikat, s megindultak a közeledő rombolók felé.
Az élen haladó ISD hídján álló flottaparancsnok elmosolyodott T-rostélyos sisakja alatt. Sith jelzésű flottáját az különböztette meg a valódi sötét oldali Erőhasználók haderejétől, hogy ezeket a hajókat mandalóriai harcosok irányították. Egy hét kellett hozzá, hogy a lezuhant, ütött-kopott birodalmi hajókat összefoltozzák, s a kémeik által megszerzett Sith azonosítókat beállítsák a külsőre nagyobb fenyegetést hordozó flottának - az ütőképesség azonban korántsem volt ilyen látványos, viszont nem ez volt az elsődleges cél.
Feraden levette a sisakját, és rápillantott az előtte álló vezérpultra. A védelmi erők vonalat nyitottak feléjük, s a mandalóriai parancsnok nem akarta megtagadni tőlük az arcát. Maga mellé tette a fejfedőt, s vállára kanyarította durva szövetű, csuklyás köpenyét. Megbizonyosodott róla, hogy az arcán végigfutó forradás elég félelmetes megjelenést kölcsönöz-e neki, majd feltette a kámzsát, s intett a kommunikációs tisztnek, hogy fogadja a hívást.
Kisvártatva egy magas, szürkés bőrű lény jelent meg a képernyőn. Valamiféle tiszti egyenruhát viselt, s arckifejezéséből nem lehetett semmit megállapítani. Feraden biztos volt benne, hogy legalább egy noghri kommandó tart a hajója felé láthatatlanul, ezért minden hangárt lezáratott, továbbá az összes hajóját teleszórta a legkiválóbb őrharcosaival. Felöltötte leghajmeresztőbb vicsorát, s a transzmissziós rácsra lépett.
- Milyen jogon törtek be a felségterületünkre? - háborgott a noghri tiszt. - Figyelmeztetem, hogy ha nem hagyják el a rendszert azonnal, a Galaktikus Szövetség flottáját kell segítségül hívnunk.
- Doom Nagyúr vagyok - sziszegte Feraden büszkén. - Az Egyesült Sith Birodalom nevében eljöttem, hogy bevégeztessem a sorsotokat. Hajdan Lord Vadert szolgáltátok, de aztán álnokul elárultátok őt. Ennek ellenére... kaptok még egy esélyt. Ajánljátok fel szolgálataitokat Császárunknak, s megkíméljük az életeteket a földjeitekkel együtt - Feraden erősen remélte, hogy Mandalore információi helyesek voltak a noghrik és a Vaderrel való kapcsolatuk terén. A felderítők már egy hete a Waylanden tartózkodtak, s előzetes jelentéseikből beigazolódtak Darmord sejtései. Ennek ellenére Feradent elfogta az ugrásra kész izgalom, s felkészült rá, hogy bármelyik pillanatban lefújhassa az akciót.
- Nem leszünk ismét rabszolgák - felelte a noghri. - Ismételten felszólítom, hogy hagyja el a rendszert, különben...
- Megfizetsz az arcátlanságodért, vadállat - sziszegte a "Nagyúr", s lélekben örült, hogy azt a választ kapta, amire számított. Minden a tervek szerint haladt. Bontotta a vonalat, s kiadta a parancsot a támadásra.
A fregattok és az ISD-k szinte egyszerre nyitottak tüzet, s Feraden csöppnyi sajnálatot sem érzett, amint a védők egyik hajója percek múltán felrobbant. Úgy számította, néhány perc alatt szétverik a szedett-vedett hajókat, azonban volt még valami, amire oda kellett figyelnie.
- Blokkoltuk a távközlő csatornáikat? - kérdezte.
- Igen, uram. Nem juthat adás se ki, se be.
- Nagyszerű! Akkor tiporjuk el ezt a szánalmas bagázst, hogy megkezdhessük a blokádot. Az álcázott tiltóhajókat felkészíteni! Senki sem hagyhatja el a körzetet... élve.
Új Nystao csak nevében hasonlított a Honoghr hajdani fővárosára. A nem túl nagy múlttal rendelkező település korántsem volt nevezhető galaktikus jogú városnak, mindössze az erdők közelében kialakított noghri falvak egyfajta támpontja volt, mármint a kormányzást és a kereskedelmet illetően. A Waylandon élő értelmes lények választéka nem volt túl széles, alig néhány faj fordult meg a szürkés bőrű klántestvérek között. A hegyek alatt termőföldek terültek el, ahol megtermelhették mindennapi kenyerüket, s a falvaikban minden noghri fiatal elsajátította a nép harcművészetét, még akkor is, ha az illető nem tervezett erőszakos jövőt magának. A fennmaradt noghri kommandók eltűnőfélben voltak, hiszen a fajnak végre sikerült elérnie a függetlenségét, és mindannyian örültek annak, hogy többé nem kell a fiaikat szolgálatba küldeniük, s végre békében élhetnek úgy a világgal, mint egymással. Ám ekkor fenyegető árnyék jelent meg az égen...
Az idősebb generációkat a Honoghr elpusztítására emlékeztető esemény mélységesen meghökkentette, s dühösen kiáltozva futottak haza a fegyvereikért. A múltban bolygójukat szintén egy űrcsatából származó vegyszer pusztította el, s nyilván nem hagyhatták, hogy új otthonuk ugyanerre a sorsra jusson. Az utóbbi évek alatt szereztek némi űrbéli tapasztalatokat, s szert tettek néhány vadászgépre és egyéb védekező hajókra a Szövetségnek és Lady Vadernek köszönhetően, s most mindegyiket felküldték, hogy vívjanak meg az eget elfoglaló sötétséggel. Egyikük sem tért vissza.
A Hakh'khar-klánbeli Farabha idegesen járkált a Nagy Dukha-ban, miközben a klánvezérek elfoglalták a helyüket. Gondterhelt képpel meredt a tanácsra, s azon morfondírozott, vajon elég gyorsak-e ahhoz, hogy elhárítsanak egy hasonló kaliberű fenyegetést. Egy gyengéd kéz érintését érezte meg a vállán, s szembefordult a maitrakh-al, akitől vér szerint származott. A Hakh'khar-klán vezető asszonya sötétszürke színben pompázott, ami éltes korára utalt, s a nő mosolyogva nézett másodszülött fia szemébe.
- Nyugodj meg - búgta a férfinak. - Nem fogunk kudarcot vallani. Még egyszer nem leszünk rabszolgák.
- A Sith flotta túlerőben van - mutatott rá Farabha. - Kételkedem a győzelmünkben.
- Ne feledd, Lady Vader megígérte, hogy mindig a segítségünkre lesz - fordult el a maitrakh. - Ne legyen a nevem Estetakh, ha nem így van. Ő majd küld űrhajókat, akik legyőzik az ellenséget. Leia a barátunk...
- Nem hinném, hogy időben ideérne - rázta a fejét Farabha, és most ő tette a kezét az asszony vállára. - A Szövetség a saját belső problémáival van elfoglalva. Fel kell készülnünk a kiürítésre.
A maitrakh válaszolni akart, de közben a klánvezérek belefogtak a tanácskozásba. Estetakh végighallgatta okfejtéseiket, miközben figyelmét néha el-elvonta a környéken összegyűlt, különféle fajokból álló tömeg, akik kíváncsian várták a végső ítélethozatalt. Sajnálta, hogy népe idáig jutott, hogy nem volt valójában saját bolygójuk, otthonuk...
- Az egyetlen megoldás a Szövetség - jelentette ki az egyik klánvezér.
- De az adásainkat lezárták. Az atmoszférán túl pedig ott vannak a csatahajók. Hogy akarjuk értesíteni Lady Vader seregét? A rendszer széléig se jutunk, mire lelőnek minket.
- A kommandókkal mi a helyzet?
- Akiket egy fél órája küldtünk fel... nem jelentkeztek be a megbeszélt időben...
Hirtelen súlyos csend borult a teremre. A noghri nép büszke fiai nem akarták elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet velük. Pontosabban, hogy ismét megtörténhet, és ők megint nem elég erősek ahhoz, hogy megvédjék magukat.
- Nekem van egy javaslatom - lépett fel a lépcsők tetejéről egy szögletes arcú ember férfi.
- Mit akarsz? - förmedt rá az egyik klánvezér.
- A Szövetség nem fog ideérni elég gyorsan - magyarázta a férfi. - Viszont van gyorsabb megoldás is.
- És mi lenne az?
- A szomszédos szektor a mandalóriaiak területe. Csupán néhány óráig kell eltűrnünk a Sithek fennhatóságát, mire ideérnek.
- A mandalóriaiak? Hah, ugyan már, fiam. Miért érdekelné őket a mi sorsunk?
- Talán mert nem sokkal ezelőttig a Roche-nál védelmezték a verpineket a Sithektől - felelte a jövevény. - Olik vagyok, és Mandalória büszke polgára. Az új Mandal’ore-t minden új szövetség érdekli, s cserébe hajlandó szinte bármit megtenni. Nekünk is szükségünk van a megerősödésre... és önöknek is.
Látván a csendet, folytatta:
- Én azért jöttem a Waylandra, hogy beszerezzek bizonyos gyógyfüveket, erre fel megjelenik a Sith flotta, és nem tudok hazamenni. Ők a mi ellenségeink is, azt hiszem, össze kell fognunk.
- No igen - szólt közbe Estetakh. - De ön mégis hogyan óhajtja felvenni a kapcsolatot a birodalmával? Hiszen, nem tudunk kifelé üzenni.
- Birtokomban vannak bizonyos... információk. A Tantiss-hegy. A császárnak volt egy mára már elhagyatott támaszpontja, ahonnan talán mégis elérhetjük néhány barátomat... Nos?
A klánvezérek nem sokat morfondíroztak, belementek a dologba. Nem firtatták, hogy Olik honnan tudott a császár bázisairól, pedig arra is lett volna megfelelő válasza. Miután megtették az előkészületeket az indulásra, aktiválta az adóvevőjét, s bejelzett, hogy minden a tervek szerint halad. Nemsokára a megszállás második fázisa is elindulhat. Olik megbizonyosodott róla, hogy tíz őrharcosa továbbra is kellő távolságból, láthatatlanul figyeli őt, majd beszállt a földi járműbe, s a Tantiss-hegy felé vették az irányt.
Estetakh dühösen körözött másodszülött fia mellett. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy valamit nagyon elrontottak. A Sith támadás bizonyára felkelti majd Lady Vader figyelmét, aki ösztönszerűen elítél minden gonoszt, még az apját is. Az imént érkezett a hír, hogy a védelmi flotta megsemmisült. Senki sem élte túl a nyers támadást. A Sithek blokád alá vették a bolygót, de érdekes módon egy hajó sem ereszkedett alá, hogy a felszínen is megszilárdítsák a hatalmat. A maitrakh ezt épp olyan különösnek találta, mint a mandalóriai férfi megjelenését.
- Mi aggaszt, anyám? - kérdezte Farabha.
- Ez az egész szituáció. Valami itt nincs rendjén.
- Ó, hát persze, hiszen egy Sith flotta lebeg a fejünk fölött! Micsoda éleslátás!
- Kímélj meg a gúnytól - fortyant fel Estetakh. - Miért nem jönnek le a felszínre? Vajon miért nem látjuk a bombázóikat, hogy porrá zúzzák az ellenállás utolsó morzsáit is? Hol vannak a vadászaik, hogy elbüszkélkedjenek a hatalmukkal?
- Bizonyára ép bolygó és nép kell nekik. Ez csak egy valamit jelenthet - tűnődött Farabha. - Ismét szolgasorba akarnak taszítani bennünket. Ezért élünk még. Ezért nem jönnek le hozzánk... vagy pedig...
- Vagy pedig ki akarnak éheztetni minket, amíg... amíg meg nem halunk - suttogta halkan a maitrakh.
- Ugyan miért tennék ez? Miért?
- Hát sosem figyelsz, fiam? Az a mandalóriai férfi a császár egykori bázisáról beszélt nekünk. Mégis mit gondolsz, miért jöttek? Bizonyosan a Tantiss-hegy miatt. És nem lenne könnyebb, ha mire leérnek, minden ellenálló halott lenne?
- De akkor miért nem végeznek ki minket? Akkor talán a mandalóriai is átver minket. Nekik dolgozik. Ő maga is Sith.
- Az egyetlen megoldás, ha felkeressük Lady Vadert.
- Nem tudunk üzenetet küldeni.
- Ezért kell neked menned...
Farabha felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Belátta, hogy anyjának tökéletesen igaza van. Nincs más választása, mint személyesen elutazni a Szövetség területére, hogy onnan kapcsolatba léphessen Leiával. De legalább a rendszerből ki kell jutnia, elég távol a Sith erőktől ahhoz, hogy kapcsolatba léphessen valakivel. Néhány perc múlva indulásra készen állt. Mindössze egyetlen pillantással búcsúzott el az anyjától, és megiramodott a város széle felé.
Nyomában a láthatatlan Karendhor-gárdistával.
Lehon
Más néven Rakata Prime, a Lehon a rakata faj eredeti otthona volt. Ezeknek az intelligens népeknek az egyedei birtokolták az Erő hatalmát, s még a hiperhajtómű felfedezése előtt vonták uralmuk alá az ismert galaxis egy bizonyos részét, jóval a Régi Köztársaságot megelőző időkben. Darth Revan korában egy hatalmas hajógyár, a Csillagkohó állt a bolygó fölött, ahonnan a Sithek végeérhetetlen utánpótlással indultak meg a Köztársaság elleni hadjáratukra. Az állomás pusztulása után nem sokkal a rakaták megmaradt törzsei szépen, lassan kihaltak, s a bolygón nem maradt más figyelemre méltó, mint a dzsungel vérszomjas ragadozóinak élővilága, és az Építők Temploma. Egészen mostanáig...
A bolygó környezetében vívott ősi csata maradványaiból nem maradt más, csupán orbitális pályán keringő, veszélytelen űrszemét. A hajdan eleven csatahajódarabkák korhadtan, megrozsdásodva, és igen szétszórtan keringtek a Rakata Prime felett. Rajtuk kívül semmi sem lebegett a bolygó közelében. Ekkor azonban hangtalanul megnyílt az űr, s éles fényvillanás kíséretében egy robosztus méretű csatahajó kúszott elő a ki tudja milyen messzi távolból. A több kilométeres hosszúságú csillagromboló gyomrából egy tucatnyi vadászgép özönlött kifelé, hogy leszáguldjanak a felszínre, s felkavarják e világ békés életvitelét...
A felderítő egység után egy fekete színnel bevont sikló indult útnak, s legalább nyolc vadász zárkózott mögé. A komp egyenesen az atmoszférába száguldott, s miután a pilóták megtalálták a keresett helyszínt, lassulni kezdett, majd szinte teljesen megállt a zöldellő, buja tisztás fölött. Az Építők Templomának ősöreg kövei beleremegtek, amint a leszállóegység landolt a hosszúra nőtt füvezeten. A siklóból előbb egy sötétszürke egyenruhát viselő, tiszti rangjelzéssel ellátott férfi lépett ki, aztán az ő nyomában vörös páncélos katonák biztosították a környéket. A sisakjukon mindössze egy kilátónyílás ékeskedett.
Őket egy még vészjóslóbb alak követte. Az ösztövér, szinte láthatóan törékeny, magas férfi megállapodott a tiszti uniformist viselő társa mellett, aztán karba tett kézzel tanulmányozta a Templomot. Halottsápadt, szürke bőre természetellenesen aszott, feje teljességgel kopasz volt. Két halványkék vonal húzódott végig a koponyáján, valamiféle tetoválás lehetett. A nagy orr és a tágas, vörösen izzó szemek korlátlan hatalmat sugároztak. A férfi csillogó szürke páncélzatban pompázott, s öltözetét csuklyás köpeny keretezte, továbbá két rövid fénykardmarkolat lógott övének két oldalán.
Az egyik vörös páncélos harcos hozzá lépett, s valamit motyogott. A félelmetes illető bólintott, aztán az egyenruhás, fekete hajú férfihoz fordult.
- Mit gondolsz, Haggart? - kérdezte átlagosnak nevezhető, ám hűvös hangon. - Megfelelő lesz egy határmenti bástyának?
- Hogyne, Nagyúr - felelte alaposan kidolgozott hanghordozással és akcentussal a férfi. A galaxis szélén élő egyénhez képest igen választékosan, már-már úriasan beszélt. - Ez egy elhagyatott világ, bár bizonyosan szerepel a galaxis államainak nyilvántartásában. Mindazonáltal nem kutatják, s nem is jönnek a közelébe. A Lehon és a rakaták régen a feledés homályába merültek, elvesztek a történelem kusza szálai között.
- Nem lesznek váratlan látogatóink - biztosította a Nagyúr. - A galaxis el van foglalva a saját belső problémáival. Éppen ezért van ebben a pillanatban szükségünk erre a világra. Szállják meg az épületet, parancsnok, s kerítsék el a területet a vadállatok elől. Mihamarább működni akarom látni a támaszpontot. Különösen figyeljenek a rejtett, ősi csapdákra. Ha valami gondjuk akad, azonnal szólnak nekem. Világos?
- Igen, Lord Galaxar.
- Mehet - intett, mire a tiszt katonáival a nyomában megiramodott a bejárat felé.
A Nagyúr pedig ökölbe szorította a kezét, s az épületre függesztette lángoló tekintetét. Néhány percig elmélkedett, aztán úgy döntött, hogy a csapatai után indul. A várakozásnak néhány év múlva vége szakad, s akkor majd kiderül, mivé lett a galaxis népeinek harci morálja. A végső csata elkezdődött.
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Címzett: a Sith Egyház határokon túli kapcsolatokért felelős irodája
Másolatot kap: Grodin Tierce Főkormányzó
Nagyurak, Főkormányzó úr!
Az irányításom alatt álló párt felkérést kapott a jedi Leia Organa Solotól az új szövetségi kormányban való részvételre. Meggyőződésem, hogy ez egy egyedi lehetőség arra, hogy belülről ássuk alá a Szövetség működését, és minél több információt szerezzünk a Szövetség haditerveiről.
Kérem jóváhagyásukat az LMGP részvételére a szövetségi kormányzatban!
Egyúttal kérem új kapcsolattartó Sith Nagyúr kiküldését Coruscantra, miután az előző kapcsolattartóm elhalálozott a holovita során kialakult incidensben.
Éljen a Birodalom, éljen az Uralkodó!
Tisztelettel:
Fyor Rodan
...
Szigorúan titkos üzenet
Címzett: Fyor Rodan
Az engedélyt megadom, alfa felhatalmazást kap az ügyben! Amennyiben pénzre lenne szüksége forduljon a Főkormányzóhoz bizalommal! Jó munkát!
Wenthar az ESB Uralkodója sk.
...
Szigorúan titkosított hadászati utasítás
Hydra B hadművelet elrendelése:
Az üzenetet kapja: Enabran Tain, Grodin Tierce Főkormányzó
Uraim!
Birodalmunkra fokozott veszélyt jelent a Darth Sordis nevű ál-Sith! Elrendelem, hogy a mutáns zombivírus patogénjeit szórják szét hadműveleti ügynökein a Sordis által uralt, illetve befolyásolt régiókban!
Meg kell semmisíteni MINDEN háttérbázisát, ahonnan utánpótlást nyerhet! Amelyik állam szövetkezik ezzel a kóklerrel, azt automatikusan ellenségünknek kell tekinteni!
Továbbá utasítást adok arra vonatkozóan, hogy a Yuuzhan Vong elleni, genetikailag módosított zombivírust is teszteljék le! Másik ellenségünk, Krayt ugyanis nagyon nagy veszélyt jelent nemcsak államunk, de a galaxis stabilitására is!
Jelentsék, hogy az Ossusnál hogy vált be a patogén...
Hadiflottánk álljon készen Sordis háttérbázisul szolgáló államainak megtámadására!
Sok sikert! Éljen a Birodalom!
Wenthar sk.
...
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Kapja: Őfelsége Wenthar Császár, a Birodalom Uralkodója.
Felség!
Megtesszük a szükséges lépéseket akarata szerint! Az árulókkal és szövetségeseikkel leszámolunk!
Az ossusi helyzetről hamarosan részletes jelentést küldök.
Ellenjegyzik:
Grodin Tierce Főkormányzó,
Enabran Tain Nagyúr
--- Vége a XXXV. Fejezet Első Részének ---