Post by Grodin Tierce on Jan 28, 2021 13:54:47 GMT 1
Harmincnegyedik Fejezet
Első Rész
Coruscanti Híradó
[nyilvános Holonet csatorna híradás]
Kedves holonézők!
Jelentkezik Javis Tyrr rendkívüli választási műsora!
Szép napot minden kedves nézőnknek Coruscanton és a galaxis minden táján egyaránt. A Szövetségi Választási Iroda nem sokkal a szavazóhelyiségek lezárása és a digitálisan leadott szavazatok rendszerszintű összesítése után közzétette a szenátusi választások eredményét!
Amint látják, több bombameglepetés is született!
A Szabadság és Együttműködés egyesített listája 46%-ot szerezve magasan a legjobb eredményt érte el. Ez több, mint az SzSz és a DKK külön-külön mért legutolsó eredményeinek összege.
Meglepetésre az Erősebb Szövetségért Mozgalom végzett a második helyen, 21%-al, mely nagyjából a választások előtti hónapokban mért átlagos eredményüknek felel meg.
Az Egységes Galaktika azonban rövid történetének legnagyobb vereségét elszenvedve mindösszesen 18%-os eredményt tudott elérni, ezzel a harmadik helyre szorulva. A párt támogatóinak felét elveszítette a legelső felmérésekhez képest, Daala elnök asszony pedig majdnem bizonyosan elveszíti államfői székét.
Ennél is nagyobb meglepetés, hogy az alsó szegmensben nem egy, hanem három új szenátusi frakció rendelkezik majd képviselettel a szövetségi törvényhozásban!
A Lehet Más a Galaktikus Politika a várthoz képest valamivel rosszabb, 5%-os eredménnyel került be a szenátusba.
Ugyanakkor mindenki számára meglepetésként további két, bőven a bejutási küszöb alatt mért frakciónak az utolsó pillanatban szintén sikerült elérnie a bejutási küszöböt, és 5%-os eredményüknek hála szintén frakciót alkothatnak a Szenátusban!
A Független Rendszerek Galaxisa képviseletében Moog Ulur, Rodia szenátora elmondta: "Számos olyan rendszer van a Szövetségben, ahol az önállósági törekvések és a Konföderáció, valamint a független rendszerek tagjaival való szorosabb együttműködés vágyát a választók többsége Daala rezsimjétől félve csak zárt függönyök mögött, az urnák előtt merte kifejezni. A mi felelősségünk most az, hogy ezt hitelesen képviseljük a Szenátusban. Nem a Szövetség bukását akarjuk, hanem a döntéshozatali és végrehajtási rendszer reformját, mely mentes marad a régi birodalmi behatásoktól és azt a célt szolgálja, amelyre a Szövetség eredetileg létrejött: a függetlenségre és szabadságra vágyó világok közösségét!"
A Dolgozók Intergalaktikus Uniójának szóvivője, a nagy meglepetésre Sullust szenátorának választott Chegu Evara így nyilatkozott: "A munkások, az iparvállalatok rabigájában sínylődő dolgozók egy ideg talán megfélemlíthetőek, de végül győzött a szabadság és az igazságvágy, végül elegen voksoltak a kapitalista és burzsoá elnyomás ellen ahhoz, hogy immár a Szenátusban is ott legyünk, és képviselhessük e galaxis munkásainak érdekeit! Nem nyugszunk, amíg nem teszünk végleg pontot a rabszolgaság, a kizsákmányolás, és a bürokraták és nagyvállalatok érdekében vívott államközi háborúk végére! Békét, szabadságot és becsületes, tisztességgel megfizetett munkát követelünk a galaxis minden dolgozójának a Szövetség határain innen és túl! A forradalom csak most kezdődik!"
A Szenátus elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Szövetségi Alkotmány rendelkezései szerint felkérték Leia Organa Solot, a Szabadság és Együttműködés államfőjelöltjét, hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat a Szenátusba bejutott pártokkal az új szövetségi kormány mihamarabbi megalakulása érdekében. Leia Organa Solo megköszönte a bizalmat, és közölte: bármelyik szenátusi képviselettel rendelkező frakcióval nyitott a tárgyalásokra, kivéve az Egységes Galaktikát és az ESZM-et.
Hapes
Wenthar a hapesi lakosztályában nézte a megdöbbentő videó részleteket a Coruscanti terrortámadásról és a választások eredményéről! Erre nem igazán számított, és ami főleg bosszantotta, hogy nem is tudott! Ezek az agyalágyultak nem tudnak taktikusan játszani, de majd ő megtanítja őket kesztyűbe dudálni!
Viszont... ez egy remek lehetőség arra, hogy növelje a népszerűségét! Hiszen a Sith Egyház kell most ide! Vészterhes időkben az emberek vevők a különleges, misztikus útmutatásokra. Ez pedig most ilyen, hiszen a galaxis szívét támadták meg, egy neves politikus pedig meg is halt! Elsőként üzenetet küldött a galaxis népe számára, amelyben részvétéről és segítségéről biztosítja a galaxis népét, és egyúttal egy hatalmas ütést adott a Jedi Rendnek is.
Viszont most át kellett gondolnia, hogyan is használhatná ki ennek a nagyon is kedvére való eseménynek a pozitív járulékait. Mert a jedikre terelni a gyanút nagyon ravasz volt azoktól, akik eltervezték a támadást... Okos, szinte már olyan, mintha mi tettük volna, mosolygott magában elégedetten a Sith Nagyúr. A jedikre pedig rossz idők várnak, hiszen valami érthetetlen ok miatt megtámadták az ESB egyik határkolóniáját, ami miatt az ESB visszakézből lerohanta az Ossust is! Az ottani helyzetről is folyamatosan futottak be a jelentések.
Viszont ideje eltávoznia a Hapesről, kezdte már amúgy is unni Charis vendégszeretetét. Ideje valami sokkal neki valóbb helyre utaznia... mondjuk a Nagira! Hogy beszéljen újdonsült Sith testvérével, Hatanabe Enzzel, ahogy az ősi nyelvek szerint hívják most Puyit. Vagyis a Halálisten Szolgálóját...
Senkinek nem szólt, még Charisnak sem, amikor az űrkikötőbe sietve egyszerűen eltávozott a Hapesről. Shantalt is otthagyta, hadd szórakozzon tovább Charissal! Neki most fontosabb dolga is volt annál, minthogy éjszakákat átszeretkezzen egy nővel... Amint a hajón volt, máris beütötte a Nagi kódját és hajója a hipertérbe lépve elindult újdonsült testvére Birodalma felé... Mert ezután a terrortámadás és a jedi ribanc coruscanti hatalomra kerülése után után új korszak kezdődik a galaxis történelmében...
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Címzett: Őistensége, Puyi, a Halálisten szolgálója, szeretett testvérünk a Sötétségben
Küldő: Wenthar, az ESB Uralkodója
Testvérem!
Úton vagyok hozzád, beszélnünk kellene az esetleges Galaktikus Szövetség elleni háborúról, illetve más, sokkal lényegesebb ügyekről! A többit élőben közölném veled!
Testvéred: Lord Wenthar
...
Szigorúan titkos üzenet, kódolva
Küldő: Hatanabe Enz, a Nagai Birodalom császára
Testvérem!
Várom érkezésed.
Enz
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Címzett: Lord Wenthar Nagyúr, a Birodalom Uralkodója
Másolatot kap: Grodin Tierce Főkormányzó
Felség!
Tisztelettel kérek engedélyt, hogy csatlakozhassam a Nagira induló delegációjához, a korábban már említett tárgyalások lebonyolítása végett.
Tisztelettel:
Enabran Tain Nagyúr
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
Titkosított üzenet a Nagai Császárság külügyi és titkosszolgálati szervei részére
A nagyra becsült Nagai Birodalom illetékes vezetőinek!
Uralkodónk, a hatalmas Wenthar Császár akaratának megfelelően bizalmas egyeztetéseket kívánunk folytatni a közelmúltbeli, a galaxis biztonságát érintő eseményekről - államaink és uralkodóink közti barátság és együttműködés jegyében.
Kérem jelezzék, hogy milyen formában keríthetünk erre sort.
Legmélyebb tisztelettel,
Enabran Tain Nagyúr, az Uralkodó megbízottja
Obszidián Rend
...
Diplomáciai válaszüzenet Tain Nagyúrnak
Tisztelt Nagyúr!
Az 500 éves alapítási évfordulóra szervezett nagy díszszemlét követően készen állok személyesen fogadni az Önök küldöttségét, hogy a javasolt tárgyalásokat népeink barátságának megfelelően megtarthassuk. Kérésüknek megfelelően a titkosszolgálat képviselője is jelen lesz az eseményen.
Mély tisztelettel,
Arvis Arekson, császári külügyminiszter
...
Diplomáciai válaszüzenet Arekson császári külügyminiszternek
Tisztelt Miniszter!
Nagyrabecsüléssel vettem pozitív válaszát. Látogatásom időpontját a hivatalával és Uralkodónkkal egyeztetve fogom időzíteni. Remélem, mihamarabb tárgyalhatunk személyesen.
Nem múló mély tisztelettel:
Enabran Tain Nagyúr, Obszidián Rend
Chulok’yu’ggar
Nas Choka undorodva pillantott a villipre, amelynek tetejéből egy hosszú fémrúd állt ki. Ez a mutáció a Yuuzhan Vong inváziós flotta egyik legszentebb helyén, a világhajó parancsnoki központjában kiemelkedő istentelenségnek számított, de a Hadmesternek nem volt más módja rá, hogy kapcsolatba lépjen a villip eltorzult alakja által kirajzolódó rovarszerű lénnyel.
Persze megtehette volna még, hogy a galaxis hitetlenjei által ruuriainak nevezett, méretes, leginkább saját felszíni szállítólényeik kicsinyített mására hasonló nép küldöttét egyenesen itt, a világhajón fogadja... de a Hadmester nem volt olyan ostoba, hogy egy valószínűtlen szövetségért akárki számára is nyilvánvalóvá tegye saját bázisának helyét, bármily távol is volt a galaxis hitetlenek rakta bolygóitól.
- A Ruuriai Egyesült Kolóniák számos kolóniája hasonlóan gondolkodik, mint mi, A.M. Shanuus - ciripelte a rovarszerű lény hangján a villip. - A Harmadik Birodalom elnyomja szektorunk nem humanoid életformáit, betolakodnak élőhelyeinkre és minden lépésünket megfigyelik! A Yuuzhan Vong nemes népe a nagy invázió idején sem háborgatott minket, így bizalommal fordulunk hozzátok szabadságunkért, ó, nagy Hadmester!
- Való igaz, hogy a bölcs és mindent látó Yun-Yammka akaratából toleránsak voltunk népetekkel, hiszen a Yuuzhan istenek számos törvényét betartottátok, anélkül, hogy ismertétek volna a világosságot - Nas Chokának forgott a gyomra az efféle szövegeléstől, ami annak idején a Papok és az Intendánsok, nem pedig a büszke Harcosok feladata volt, de tisztában volt vele, hogy ha továbbra is ő akarja vezetni a kiválasztott nép hadait, akkor egyetlen hajbókolónak sem engedheti meg, hogy helyette, az ő nevében tárgyaljon a hitetlenek együttműködésre és megtérésre hajlamos népeivel.
- Ez azonban második alkalommal már nem elegendő - folytatta a Hadmester. - Védelmünkért cserébe részt kell vállalnotok az erőfeszítésből, amit e galaxis megtisztítására teszünk!
- Mondjátok meg, mit kell tennünk, és megtesszük, ó, nagy Hadmester - ciripelte a ruuriai.
- A küldöttem hamarosan felkeres benneteket, és megtudjátok, hogyan szolgálhatjátok az isteneket! Végeztem!
Nas Choka intésére a villipek kezeléséért felelős Formáló deaktiválta a mutáns villipet, majd a Hadmester kézjelét követve egy másikat hozott főparancsnoka színe elé. A finom ütéstől a villip belseje kifordult, láttatni engedve azt a Yuuzhan Vong parancsnokot, aki a lény ikertestvére előtt ült hasonló helyzetben, néhány korallhajóval odébb.
- Rau'parang parancsnok - fonta össze csontos, itt-ott néhány perccel rövidebb ujjait Nas Choka. - A Yammka Ökle bevetésre készen áll?
- Óhajod szerint, Hadmester - nyugtázta amaz. - Harcosaink a helyükön vannak.
- A hitetlenek bedőltek a távoli, ennek a szektornak a másik végén lévő rendszereikben végrehajtott támadásainknak, és erősítést irányítottak oda - mormogta Nas Choka. - Az elsődleges célpontunk szektorának népei pedig ígéretesek, talán még az isteneink útjának követésére is hajlandóak...
- Parancsod szerint lesz, Hadmester - hajtott fejet Rau'parang. - Felkészítem a flottát a másodlagos célpont megtámadására.
- Nem - emelte fel egyik kezét Nas Choka. - Kémeim jelentése alapján a másodlagos célpont túlságosan mélyen fekszik a hitetlenek Corporate nevű istenkáromló szektorában. A legutóbbi rajtaütésünk óta sokkal alaposabban őrzik a határaikat... a másodlagos célpontra is sort kerítünk majd, de még nem most. Célunk elérésére egy harmadik célpont is megfelel... sőt, sokkal inkább megfelel.
A Hadmester megérintette a villip egyik nyúlványát, mire csuklójából egy apró bogár mászott át a villipbe.
- A koordináták, amiket a hírvivő da'ral-on keresztül küldök, egy harmadik célponthoz tartoznak. - folytatta a Hadmester. - A hitetlenek számos, egymástól független domainje elküldte flottáját, hogy velünk harcoljanak. Azt hiszik, ostoba F'has-ok volnánk, akik majd hagyják halomra lövetni magukat... de ehelyett elhintjük köztük a széthúzás és a bizalmatlanság magvát azzal, hogy egy másik domainjüket is megtámadjuk. Így majd lesznek domainek, akik az egyiket, és lesznek, akik a másikat támogatják... az õ egységük megbomlik, mi pedig győzedelmeskedünk Yun-Yammka dicsőségére!
- Yun-Yammka dicsőségére, Hadmester! - ismételte Rau'parang. - Elindítom a flottát a megadott koordinátákra.
- Rrush'hok ichnar vinim'hok! Halj meg dicsőséggel, bátor harcos - ismételte Nas Choka. - De még inkább élj, és győzedelmeskedj!
- Yun-Yammka, a Pusztító vezeti majd a kezemet és harcosaimat, Hadmester - azzal Rau'parang arckifejezése ismét eltorzult, ahogyan a parancsnok meghajtotta magát, majd a villip visszatér eredeti állapotába.
- Yun-Yammka legyen velünk, igen - ismételte a Hadmester. Tudta, hogy nagy kockázatot vállal. A hitetlenek egyesült flottája nagyobb volt, mint a teljes Yuuzhan Vong haderő, ami az Istenek Felhőjében rejtőzött eddig. Előbb-utóbb, ha már eleget járőröztek a hitetlenek Harmadik Birodalma környékén, bizonyára elkezdték volna kutatni a távolabbi szektorokat, hogy rábukkanjanak a Yuuzhan Vong harcosok bázisára... ezt pedig meg kellett előznie. Méghozzá azzal, hogy ott és akkor mér vereséget a hitetlenekre, ahol nem számítanak rá...
Ossus
Han Solo a teherhajója pilótafülkéjében dobolt a terminálon, miközben hallgatta, hogy irritáló protokolldroidja hogyan számol vissza a kilépésig. Az utóbbi időben rakoncátlankodott a Falcon navigációs rendszere, így Hannak alkalmanként Szrípióra kellett hagyatkoznia akár ilyen triviális műveletek elvégzéséhez is.
Persze figyelembe véve, hogy mennyi minden történt a galaxisban az alatt a pár nap alatt, amíg ő, miután Allanát végre lerakta az Ossuson, utánajárt néhány nagyon régi rendezetlen ügyének a galaxis ezen szegletében, tényleg az aranyszínű droid hangja volt az utolsó dolog, amiatt jó oka lett volna idegeskedni.
Mindenek előtt ott volt az Ossus elleni Sith invázió. Nem sokkal azután, hogy Han távozott, már fel is hangzottak az első riadószirénák - és bár Han biztos volt benne, hogy Allana biztonságban van, a legutolsó segélykérő üzeneteket látva az a rettenetes érzés kezdte kerülgetni, hogy esetleg mégis jobb lett volna azonnal visszafordulnia, és nem pedig a jedikre bíznia ezt a mentőakciót.
Akik ráadásul a galaxis közepéből ugyanennyi idő alatt értek ide, mint ő maga, jó néhány kerülő után.
Ehhez képest már csak hab volt a tortán, hogy Leia időközben átvészelt, sőt, ha a holohírek nem hazudtak, akkor egymaga meghiúsított egy merényletet a Szövetség vezetése ellen - melyik volt az a barom, aki kitalálta, hogy az összes szövetségi politikust zsúfoljuk be egy alig őrzött épületbe Coruscant szívében, majd zárjuk rájuk az ajtót és nyissuk rájuk az összes holocsatornát... egy ilyen akció borítékolható volt, gondolta Han -, sőt azóta meg is nyerte a választásokat.
Mint a régi szép időkben, futott át az öreg koréliai agyán. Ha bármi gond van a kölykökkel, egy államfőnek kell majd magyarázkodnom. Jellemző.
- Három... kettő... egy! Kilépés! - darálta Szrípió, és a Falcon előtt feltűnt az Ossus jól ismert gömbje, előtte a legalább olyan jól ismert, nagy volumenű űrhajó-csatákra jellemző színes fénykavalkáddal.
- Kint vagyunk, készen vagytok? - kiabált bele az egymásköztibe Solo.
- Készen, kapitány - A quad-ágyúk egyikét kezelő ryn, az utóbbi évtizedekben Han alkalmi másodpilótájának számító Droma megpödörte dús bajszát a lőelemképző előtt. Biztos volt benne, hogy a másik lövegnél fiatalabb klántársa ugyanígy tesz, hiszen minden ryn jól tudta, hogy a bajuszpödrés két dolog előtt hoz szerencsét: az egyik a harc, a másik meg hát, ugyebár, a nőstények...
A Falcon mellett megjelentek a Fény Hadseregének StealthX vadászai és korvettjei, nyomukban négy további mon cal csillagcirkálóval.
- Tiltógenerátokkal zárták le a rendszer kilépési pontjait - jelentkezett be a közös csatornába a vadászokat vezető Kam Solusar. A lopakodó képesség egy ekkora összecsapásban amúgy is másodlagos volt, sőt kifejezetten veszélyes, hiszen fennállt a veszélye, hogy az ellenség helyett egy saját vadászraj nem veszi észre a jedik fekete gépeit, és beléjük rohannak.
- Akkor Interdictor-vadászatra megyünk, fiúk lányok! - kurjantott fel elégedetten Solo. Tényleg, pont úgy, mint a régi szép időkben, gondolta.
A jedik erősítése fényes, villódzó lézernyaláboktól körülvéve összecsapott a Sithek hátvédjével, elhúzva a Sith zászlóshajó mellett, és nekiláttak, hogy semlegesítsék a tiltóhajókat...
...
A Galandféreg a Sith flotta közelében szökkent elő a hiperűrből. A Sienar gyártotta Phantasm-lopakodó kecsesen száguldott a zászlóshajó felé, azonban mindenféle álcázást mellőzve, jól láthatóan és saját azonosítójával felvértezve. Egyetlen lövés sem indult meg felé, amint az egyik legnagyobb csillagromboló, az élen haladó hatalmas SiSD irányába repült.
Sordis már korábban kiadta a parancsait az Ezel Nagyúr hajóján szolgáló embereinek, hogy engedjék őt leszállni a csillagromboló hangárcsarnokaiban. A Sith Nagyúr nem támaszkodhatott a Sidious által kiépített információs hálózatra, hiszen azt Wenthar is ismerte, azonban a saját híveiben sosem csalódott. Az Alder Hobs-féle információbrókereknek fogalmuk sem volt a Sordis által kiépített hálózatról, amibe azonban Hobs szervezete is beletartozott.
Két reménykeltő gondolatban bízhatott. Az egyik biztosítéka, miszerint a Sithek nem nyitnak tüzet rá, az az volt, hogy a saját emberei jól végzik a dolgukat, miközben továbbra is Wenthar birodalmának hűséges tagjai maradnak. A másik pedig Ezel Nagyúr becsvágya volt, hiszen ki ne akarta volna személyesen elkapni az ESB egyik közellenségét - Darth Sordis pedig előkelő helyen szerepelt a keresettek listáján.
A hajó zökkenőmentesen dokkolt az egyik mellékhangárban, s Sordist legalább két tucatnyi asszaszin fogadta. A Sith Nagyúr egyfajta istenhez volt hasonlatos fekete felsőjében, aminek rakott, széles vállapjai felfelé kanyarodtak, s ez valamiféle ragadozómadárhoz tette őt hasonlatossá. A szerelés olyan volt, mint egy kezeslábas, s éjfekete köpeny verdeste a bokáját. A Sith fogadóbizottság intett neki, hogy merre kell mennie, s ő a nyomukba szegődött.
Hosszú folyosókon vezették végig, mire elérték a turbolifteket - végtére is nem a főhangárba érkezett -, s beletelt néhány percbe, míg elérték a parancsnoki szintet. Sordis komótosan sétált az asszaszinok gyűrűjében, s a maszkos orgyilkosok lopva méregették őt. Érezte, hogy félelemmel vegyes tisztelet tölti ki lelküket, miután engedte, hogy megérezzék a hatalmát. Bizonyára levághatta volna mindet, méghozzá figyelembe vehető ellenállás nélkül. De nem ez volt az elsődleges feladata.
Ezel Nagyúr bősz mosollyal fordult szembe a jövevénnyel. Sordis a Sith elé sétált, s fölébe tornyosulva kibámult az Ossus mellett dúló eseményekre.
- Üdvözöllek, Nagyúr - köszöntötte Ezel. - Gondolom, azért jöttél, mert gyáva voltál az öngyilkossághoz.
- Ringasd csak a reményeidet, bitorló - mormogta Sordis. - Nem véletlenül viselem én a Darth címet.
- Az nem jelent semmit - fortyant fel Ezel, azonban még uralkodott magán. - De mielőtt elpusztulsz, megengedem, hogy végignézd a jedik halálát. Ennyivel tartozik a Birodalom, mivel a Császárunk véréből való vagy - aztán megnyalta a szája szélét, s szikrázó szemekkel hozzátette - De aztán nincs kegyelem!
- Nem érdekel a jedik sorsa, ugyanúgy a Sitheké sem - rázta a fejét Sordis. - Ebben a csatában viszont számos olyan életet tettetek kockára, aminek még nem jött el a vége.
- Szóval... meg akarod menteni őket? - kérdezte értetlenül Ezel Nagyúr, s úgy méregette ellenfelét, mint valami holdkórost. - Hát persze! De miért?
Sordis felkacagott, s a földöntúli hang hallatára Ezel ereiben megfagyott a vér. Hirtelen úgy érezte, hátrálnia kéne néhány lépést, azonban nem engedett a késztetésnek. Nem akart gyengének mutatkozni az Uralkodó testvére előtt.
- Szánalmas bolond! - köpött gúnyosan Sordis. - Te is, akárcsak Wenthar, nem láttok tovább a saját beszűkült, dogmatikus kódexeteknél! Vakok vagytok, hiába bökdösöm a szemeiteket, hogy beengedjem a fényt. Ezért nagyobb a hatalmam mindannyiótokénál. Ezért fogsz most elpusztulni. Nem, nem azért jöttem, hogy végezzek veled, hanem szükségem van a flottádra. Viszont - mondta, mialatt levetette a köpenyét -, a te elmédet nem akarom befolyásolni. Te itt fogsz meghalni.
- Azt te csak hiszed - ugrott hátra Ezel, s életre kelt duplapengéjű fénykardja. Megpörgette a vörösen izzó pengét, s támadóállásba helyezkedett. Sordis nála valamivel lassabban, elővette övéről a sétabotját, letekerte művészien kifaragott besh’kar markolatát, s odahajította a botot a legközelebb lézengő asszaszinnak, aki ügyesen elkapta, aztán meg zavarodottan bámult rá. Sordis narancsvörös pengéje felbúgott, s a standardnál hosszabb penge a Sith Nagyúr magas termetének, s hosszú karjának meghosszabbításává változott.
Ezel megpördült, s a levegőből támadva ereszkedett felé, Sordis azonban félreütötte a pengéjét. A hídon levő tisztek és katonák álmélkodva bámulták a két mester szemmel követhetetlen sebességű párbaját. Az a bunkó Ezel bizonyára azt hiszi, hogy a kettős pengével megtéveszthet engem - gondolta Sordis. Tudván tudta, hogy a fegyver korlátoltabb lehetőségeket tartogat ellenfele számára, azonban sokan nem tudják, hogyan védekezzenek ellene, és ezért hatékonyabb. Sordis azonban tudta, hogy a két penge össze van kötve, ezért egyik helyzetéből meg lehet állapítani a másikat is. Hirtelen átszökkent Ezel másik oldalára, aki a háta mögött védte ki gyilkos erejű támadását, s miközben félfordulót vett, tucatnyi csapást volt kénytelen elhárítani. Sordis ekkor ismét a hátához került, s nagy lendülettel sújtott le rá, Ezel azonban résen volt, s bár reakcióideje nem volt olyan gyors, mint a Sith Nagyúré, kénytelen volt taktikát változtatni. A csata első menetében csupán védekezni tudott, nem is gondolhatott ellentámadásra. Ez pedig rettenetesen felbőszítette őt.
- Ez az - mondta Sordis, mintha csak egy pohár koréliai világos mellett csevegnének, mialatt majdnem sikerült lecsapnia Ezel fejét. - Add át magad a haragodnak. Vagy pedig mehetsz binyonárusnak a kesseli futam standjaiba. Bár ezzel a pofával kötve hiszem, hogy megkapnád a melót.
Ezel egy hatalmas ordítással rárontott ellenfelére, aki hátralépett, hogy kevésbé érje a gyilkos erejű támadás. Felütötte a Sith fénykardját, aminek ellentétes fele a padlóba vájódott, s hosszú, égett csíkot hagyott a duracél fedélzeten. Alighanem sikerült volna levágnia a lábait, de Sordis nem szeretett elsietni semmit. Már-már unta azt, hogy minden ellenfele az első percekben elesik. Legközelebb méltó ellenfelet keres magának.
Gondolatai és talán a sensostim hatásai miatt kissé szórakozottnak érezte magát, ezért figyelme elkalandozott, s Ezelnek sikerült kibillentenie őt az egyensúlyából. A Sith irtózatos erejű csapást mért rá, mire Sordis megtántorodott, és seggre ült ellensége előtt. A Sith hirtelen kettéválasztotta duplapengéjét, s immár egy-egy fénykard ékeskedett a kezeiben - hogy azokkal megakaszthassa Sordis előredöfő pengéjét, ami hajszálnyira állt meg Ezel nyakára mutatva, olyan közel, hogy a Sith érezte a melegét. Sordis azonban nem tudott egy pikomozdulattal sem előrébb döfni, se felülni, viszont Ezel sem mozdulhatott, ha életben akart maradni.
- Na, most mit lépsz, mester? - gúnyolódott Ezel, miközben azon morfondírozott, hogy ha elmozdulna, vajon melyikük lenne a gyorsabb.
- Még mindig szükségem van a hajódra. Ezt - felelte Sordis, aki az Erőt hívta segítségül, s egy icipicit megnyújtotta pengéjének hosszát. A fénykard hirtelen előretört, s belemélyedt Ezel Nagyúr nyakába, aki néhány pillanat elteltével kikerekedett szemekkel, holtan rogyott a padlóra, mindenféle hang nélkül. Sordis visszaállította a pengéjét, majd elhajította azt a parancsnoki hídon állingálók felé.
Az energiapenge sorban lefejezte a Sith hadsereg "alkalmazottait", aztán visszatért Sordis kezébe, aki beleillesztette a markolatot sétapálcájába, majd a padlóra telepedett, és meditálni kezdett.
Néhány perc alatt összegyűjtötte csatameditációs energiáit, továbbá mentális erejét. Felerősítette a jedik és a Fény Hadseregének, továbbá a Harmadik Birodalom harci kedvét, aztán reményt és elszántságot táplált beléjük, ugyanakkor visszahívta a Sithek tiltóhajóinak parancsnokait, s ezen flotta irányítóinak szívébe hirtelen jeges rémület költözött.
...
A Sith flotta zászlóshajójának hídján már percek óta eredménytelenül dörömböltek a rohamosztagosok. Sordis Nagyúr akaratával zárva tartotta a különböző bejáratokat, és valami oknál fogva a központi rendszer azoknak az utasításokat sem engedelmeskedett, amelyek révén a gépházon keresztül parancsokat kiadva ideggázzal próbálták elárasztani a hidat. A Sith flotta egységei mind zavarodottabban, mind lassabban reagáltak a jedik egyre pontosabb támadásaira, amelyekkel megtalálták az SiSD-k és kísérő hajóik gyenge pontjait, amelyekkel csapdába csalták a Sith vadászrajokat, és amelyekkel félő volt, hamarosan rést ütnek a blokádon a Sith túlerő ellenére. És ez nem csak abból adódott, hogy a többi hajó lényegében elveszítette a kapcsolatot a legfőbb parancsnoki híddal és a biztonsági kamerák felvételeinek tanulsága szerint immár halott Ezel Nagyúrral. A reménytelenséget és zavarodottságot szinte harapni lehetett a levegőben...
A zavarodottságot, amelyik minden gyenge elme sajátja attól a pillanattól kezdve, hogy a Sötét Oldal drogként rájuk ható, könnyen függővé tevő biztató, inspiráló, átmenetileg erőt és energiát adó hatása immár nem rájuk irányul, gondolta az Obszidián Rend elöljárója, Hal Ovat. A kardasszi férfi éppen befejezte feljebbvalójának tájékoztatását a helyzetről egy apró hiperhullámú adóvevőn, mikor a híd előtti folyosóra vezető turbolift-ajtó kinyílt előtte.
- Hamarosan jelentkezem. Ovat vége - a csontos arcú, kemény bőrpáncélt viselő alak végigsétált a rohamosztagosok és néhány asszaszin sorfala mellett, és megállt a lezárt ajtó előtt tébláboló katonák előtt, akik éppen egy lángvágót próbáltak beüzemelni, hogy megkezdjék vele a robbanásbiztos ajtó lassú, körülményes átvágását.
- Uram! - tisztelgett a csapat vezetője. - Sordis Nagyúr elbarikádozta magát odabent! De hamarosan bejutunk!
- Ne fecséreljék az energiájukat rá - pötyögött be a nála lévő adattáblába néhány sornyi adatot Ovat, és átadta a tisztnek a vékony fémlapot. - Hacsak nem akarják meggyorsítani önnön halálukat. Sordis Nagyúr a Birodalom árulója és veszélyes ellenfél. Nem becsülhetjük alá úgy, ahogyan Ezel Nagyúr tette. Menjenek le ebbe a raktárba a hatvankettes szinten, és hozzák fel a Rend jelvényeit viselő szürke sztáziskonténereket... pontosabban elég lesz azt is, ami bennük van. Gyerünk!
- De parancsnok... - a híd előtt álló asszaszinok vezetője bizalmatlanul méregette Ovatot. Az Obszidián Rend tagjai egy nem sokkal ezelőtti uralkodói rendelet értelmében a Birodalom biztonságát fenyegető helyzetben átvehették a parancsnokságot a helyzetben érintett ESB egységek felett, és ezt Ovat meg is tette, mielőtt a Rend számára fenntartott eligazítóból elindult a híd felé, értesülve Sordis akciójáról. De a sötét oldali orgyilkosok, akik korábban ennek a privilégiumnak az egyetlen letéteményesei voltak a Sith hadihajókon, nem meglepő módon bizalmatlanul figyelték a fejükre nőtt, újonnan kinevezett kardassiak ténykedését. Pláne egy ilyen érzékeny helyzetben, amikor az Uralkodó testvére látszott szembefordulni a Sith üggyel. - Sordis Nagyúr a korábbi utasításokkal ellentétes parancsokat küldött a flottánk egységei számára! Nem várhatunk tovább!
- Azok a parancsnok nem számítanak... csak percekre akasztják meg az ütközet folyását - vont vállat Ovat, majd szavait ismét a katonák elöljárójához intézte. - Várjanak az ajtó átvágásával addig, amíg a konténerek tartalma nem érkezett meg!
- Igenis, parancsnok!
Ovat összefonta a karjait, és visszafordult az asszaszinok vezetője felé. A hosszú köpönyeges muun arca a bizalmatlan tekintettől még megnyúltabbnak hatott.
- Ne aggódjon, Ickyx Nagyúr - halkította le a hangját Ovat. - Gondoskodunk az áruló nagyúrról odabent. De készítse fel a harcosait, hogy amit a következő percektől kezdve átmenetileg érezni fognak... nos, kissé szokatlan lesz.
- Mit forgat a fejében? - fintorgott tovább az asszaszin.
- Olyan eljárást alkalmazunk az áruló nagyúrral szemben, ami garantálja a tiszta munkát - suttogta Ovat. - Szokatlan, de roppant hatékony eljárást. Majd meglátja.
...
- Jííí-háá! Pont telibe! - kiáltott fel diadalittasan Han, miközben éles forduló után saját tengelye körül megpörgette a Falcont, de ez láthatóan nem zavarta meg ryn lövészeit abban, hogy a teherhajó mögött haladó StealthX-ekkel egyetemben még néhány sorozatot engedjenek a lángoszloppá váló Interdictor törzsébe. A tiltóhajó mellett lebegő SiSD tüzérei össze-vissza lövöldöztek, de az apró méretű gépek olyan közel húzódtak a csillagromboló hat kilométeres testéhez, hogy ebben a szögben a hatalmas ágyútornyok inkább akadályozták, mint segítették egymás számára a célkövetést.
- Láthatóan gyengül a Sithek tüze... egyre koordinálatlanabb - jegyezte meg Kam Solusar az egyik jedi vadászosztag vezérgépében. Fekete gépével egy magányosan haladó Sith vadász nyomába szegődött, amelyik nem sokkal ezelőtt rázta le három gépét is a rajából. A Sith vadász vad, szinte eszementnek tűnő mozdulatokkal próbált kitérni a lövések útjából, miközben társaival ellentétben láthatóan kifelé igyekezett a rendszerből.
- Az Erő van ezzel... - suttogta maga elé Kam, majd kitisztította az elméjét, és pusztító szándék helyett egyszerűen csak elküldött négy rövid sorozatot négy különböző irányban a vadász mellé... majd egy ötödiket immár nagyon is fókuszáltan megint a gép felé.
Amelyik folytatta az eddigi kitérő manővereket a követett séma szerint, és ennek hála pont belerohant az egyik "mellé" szánt sorozatba. A gép hajtóművéből lángok csaptak ki, és eddigi pályájáról letérve zuhanni kezdett az Ossus felé.
- Solusar mester - hangzott fel a Fény Hadseregének bolygót védő különítményét vezető mon cal csatacirkáló adása Kam fülében, ahogyan néhány percre ismét aktiválta a gép kommunikációs rendszereit. - Itt Ormalth kapitány. A Sith flotta három tiltóhajója megsemmisült, négy másik megsérült, vagy pozíciót váltott, és deaktiválta a generátorait. Szabad az út a transzportok számára!
- Akkor gyerünk. Vigyünk ki mindenkit, akit csak lehetséges - mormolta félig inkább maga elé, mint az éterbe Kam. Az utóbbi percekben neki is különös érzése támadt, mintha az Erőn keresztül energia és bátorság áramlott volna a katonákba, mégsem egészen világos forrásból. - Azért legyenek óvatosak - tette hozzá végül. - Solo kapitány, kérem vezesse le a második hullámot a teherhajókkal a felszínre!
- Már ott is vagyunk, Kam - dörmögte a csata másik oldalán Han, és a Falcon az erősítéssel érkezett transzportok élén megindult a légkörön át az Akadémia felé, miközben a Harmadik Birodalom menekülőkkel teli hajói már kifelé igyekeztek, éles manőverekkel kerülgetve a Sithek elhárító tüzét.
...
David, Allana, és még vagy félszáz padawan az Akadémia egyik melléképületének leszállópályáján gyülekeztek Barratk'l és még néhány lovag társaságában.
- Remélem, a következő bolygón, ahová megyünk, kicsivel több időt tölthetünk majd a jedi-képzéssel... - simogatta meg a közeledő hajók sziluettjét figyelve Allana a mellette álló Anji fejét.
- Remélem, a következő bolygón, ahová megyünk, kicsivel többet lehetünk kettesben - tette hozzá durcás arccal David, akit láthatóan feszélyezett, hogy ekkora nézőközönség előtt Allanának láthatóan nem volt kedve folytatni azt, amit korábban elkezdtek.
- Ki tudja - jegyezte meg egy huncut mosollyal Allana, miközben éppen előttük landolt egy ütött-kopott YT-1300-as.
- Beszállás! - jelent meg a leereszkedő rámpán Han Solo egy bundás-bajuszos, hosszú farkú idegen társaságában. - Rég láttalak, tökmag!
- Alig tegnap, nagypapa - szaladt oda Allana Hanhoz. - De örülök, hogy itt vagy.
- Nagypapa? - meredt a galaxis leghíresebb csempészére David, és nagyot nyelt.
- Nyomás apróságok! - intett az összegyűlt padawanok felé az üreg koréliai. - Nem lesz olcsóbb a fuvar attól, hogy várok rátok! Viszont annál több Sith fog itt hemzsegni rövidesen! A következő megálló a Kathol-szektor!
- Gyerünk, tanítványok - terelte a fiatalokat a hajó felé a yuzzem Barratk'l. - Sürget az idő. Szálljatok be.
...
Miközben a jedik hajói apró méretük és létszámhátrányuk ellenére egyre több helyen ütöttek rést a Sith blokádon, amelyeken keresztül teherszállítók tucatjai tűntek el a hipertérben, egy nagyobb különítmény, élükön két Nebulon-B fregattal éppen az egyik, egy megsemmisült tiltóhajó nyomán maradt szabad út felé igyekezett. A "lyukat" azonban hirtelen minden előjel nélkül egy sötétszürke SiSD töltötte be, oldalán cirkáló méretű, aranysárga festésű hajókkal.
A kardassi rombolók orrába épített nagy energiájú odonit fézerek darabokra robbantották a Nebulonok elülső szekcióját, majd tűz alá vették a transzportokat. Grodin a zászlóshajóként funkcionáló Deception hídján figyelte, ahogyan a Braxant-szektorból és a Kardassról érkezett vegyes erősítés betölti a réseket a Sith flotta vonalában.
- A korribani flotta zászlóshajójáról jelentő ügynökünk szerint Sordis Nagyúr megölte Ezel Nagyurat és lezárta a hidat. Most próbálják feltörni - jelentkezett a kardassi hajók parancsnoka. A gyors, mozgékony cirkálók méretben és sebességben jobban illettek a Fény Hadseregének hasonló méretű hajói elleni harchoz, és máris megkezdték a széttagolódást.
- Szerezzék vissza az irányítást - utasította a kardassiakat Grodin, miközben összekulcsolta a kezét és a taktikai képernyőkre meredt. A Sith flotta sokszoros túlereje ellenére úgy tűnt, jelen pillanatban a Fény Hadserege tartja irányítása alatt a szituációt. - És csatornát kérek minden hajónak.
- Csatorna él, Főkormányzó - közölte a Deception hídján készenlétben álló Rezhek kapitány.
- Itt Tierce Főkormányzó minden ESB hajónak! Átveszem a parancsnokságot! Hamarosan új utasításokat kapnak pozíciójuk elfoglalásához! Koncentráljanak a jedik nagyobb hajóira! - azzal a kardassi belső csatornára visszaváltva ismét az Obszidián Rend flottaparancsnokához intézte szavait.
- Indítsák el a vírusokkal felszerelt hajóikat a bolygó felé, fedezzük magukat. Csapjunk le rájuk.
...
Darth Sordis merített a Sötét Oldal rettenthetetlen hatalmából, s tovább ösztökélte a jedikkel szövetséges erőket, míg a Sithek lelkébe továbbra is zavarodottságot és reményvesztettséget táplált. Halványan érzékelte, amint ellenségeinek már nem sok kellett az ajtókon való áttöréshez, hogy megzavarják nyugalmában. A flotta vezérei bizonyára hamarosan új parancsnokot kapnak, talán erősítést is, ha már meg nem történt mindez. A nagyúr tisztában volt vele, hogy csupán néhány percig fordíthatja a csatát a jedik előnyére. Mindazonáltal ez a néhány perc volt az, amire számított.
Pontosan akkor tépte ki az életet a legnagyobb csatahajók parancsokainak agyából, amikor a híd ajtaja megnyikordult, aztán bedőlt. Ez mind így volt kiszámítva. Sordis nem állt fel, hiszen senki sem zavarhatta meg tevékenysége közben - lévén pillanatnyilag ő maga volt a Sötét Oldal eleven megtestesülése, s ezáltal fölötte állt az univerzum olyan kreálmányainak, mint az idő. Jócskán maradt rá ideje, hogy a hirtelen elhalálozott tisztek sikolyaiból és végzetüknek visszhangjaiból erőt merítsen, s az így keletkezett szörnyű érzéseket tovalökje a befolyása alatt tartott flotta harcosainak. Azután pedig más felé fordította a figyelmét.
Az eretnek nagyúr szempillái felpattantak, s felemás színű pupillái kifordultak a benti semmiből. Kivárt, míg ellenfelei megközelítik a híd bejáratát. Aztán egyetlen jól kiszámított mozdulattal, ülő helyzetéből hátraszaltót vetett, s immár kiegyenesedve állt szemben a jövevényekkel. Most nem tarthatta fel a Sitheket, s a csatameditáció kimerítette őt, azonban nem hagyták neki, hogy sokáig használja. Nyilvánvalóan nem vették figyelembe, hogy a galaxis egyik leghatalmasabb Sith Nagyurának még azután is van némi ereje, hogy manipulált egy hadiflottát.
Ennek ellenére nem számított arra, hogy legyőzi a katonák reakcióidejét, ezért a legegyszerűbb módszerhez folyamodott. Széttárta karjait, miközben végtagjainak körvonalai elhalványodtak, aztán a törzsének sziluettje is fekete, sűrű homályt kezdett eregetni. A fekete, alaktalan árnyék, amivé Sordis pár másodperc alatt átváltozott, a Sötét Oldal tiszta energiájává nemesült. A nagyúr bizonyos értelemben ilyenkor eggyé vált az Erővel, pontosabban annak a negatív megfelelőjével, azonban azt ő maga sem tudta, vajon ezen mágia végrehajtása alatt vajon életben van-e, vagy halott. Természetesen nem múlhatott el csak úgy, ez valamiféle köztes állapot lehetett, erre korábban rájött már. Csupán hideget, s saját korlátainak teljes hiányát érezte. Lehetséges, hogy iszonyú fájdalmat is kellett volna észlelnie a testében, azonban évekkel ezelőtt kipusztíttatta fájdalomküldő neuronjait Evazan doktor laboratóriumában.
Így várta hát a támadást.
...
- Befelé, befelé - kiáltotta Starstone mester a tinédzserkorú tanítványoknak, akik rendezett sorokban igyekeztek a transzportok feljárói felé. Olee fogadalmat tett, hogy nem hagyja ismét elveszni a Rendet. Ha kell, a bolygón fog maradni, amíg el nem jön a vég, de addig is annyi jedit menekít el, amennyi csak lehetséges.
Váratlanul egy magas, vékony fiú lépett mellé. A padawan éjfekete haja a feje fölé tornyozva, hátrafésülve állt, s szemében elszántság parázslott.
- Segíthetek, mester? - kérdezte, s szorosabbra húzta magán szűk, fekete köpenyét.
Olee jól ismerte a jedik egyik legjobb képességű növendékét. Rikki Sen Smordre mester alatt tanult, s még babakorában került a jedik kezébe. Mara Jade fedezte fel a Coruscantra tett utazásai alatt, s hozta el, hogy fejlődéséről a jedik gondoskodhassanak. Skywalker mester egykori felesége arra kérte az akkori Tanácsot, hogy ne hagyják el a fiút, s ne ismertessék meg vele a kapzsiság és a ragaszkodás érzéseit, hogy sose válhasson a Sötét Oldal bábjává. Rikki azonban csak akkor követte az utasításokat, ha helyesnek vélte őket. Starstone szemében ez egy hajdani jedit idézett, aki minden csatát megnyert a klónháborúk idején.
- Nem tehetünk semmit - sopánkodott Olee.
- Azt hiszem, talán mégis - mosolyodott el Rikki. - Úgy érzem, hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Érzek valamit, amit nem éreztem, mióta...
A fiú egészen bizonyos volt benne, hogy valamiféle sötét dolgot érez, ami azonban furcsamód pozitív irányú volt a jedik előnyére. Az Erő azt mutatta neki, hogy ez az ismerős lenyomat egyre közeledik, s a Rend oldalán harcol, de a Sithek módszereivel. Egy pillanatig szinte biztos volt benne, hogy a mesterét érzi, azonban az illetőből áradó sötét energiák eloszlatták ezt a sejtését.
- Fel kell gyorsítanunk a kiürítést! - kiáltotta, aztán Olee kérdő tekintetére válaszul folytatta. - Bárki is a szövetségesünk, nem maradt sok ideje ránk. Úgy érzem, hamarosan magunkra maradunk...
...
A Blade hídjára lépő főadmirális az összekötő tisztjét pillantotta meg maga előtt, s nyomban hozzá sietett. Veyron épp a csatateret ábrázoló térképet tanulmányozta, ahol felügyelte az SS-hajók, az álcázóberendezéssel ellátott PSD cirkálók tevékenységét. Dergast elégedetten látta, hogy néhány hajónak és kisebb transzportnak sikerült a hiperűrbe ugraniuk a Sithek tiltóhajóinak leállása miatt.
- Adja ki az ugrási parancsot a két első PSD-nek! - utasította a főadmirális, mire Veyron intézkedett. - Továbbá parancsolja meg a hajók kapitányának, hogy vonjon védelmi hálót a Kathol-szektorban levő célállomás köré, amikor megérkeztek.
- A transzportok sikerrel távoztak, uram - jelentette az adjutáns néhány perc elteltével. - Újabb hajók jutottak el a kilépési pontig, de úgy tűnik, nem sietnek - tette hozzá valamivel később.
- Admirális! - lépett a térképasztalhoz Ardi hadnagy. - A tiltóhajók újra aktívak a hármas szektorban!
- Akkor azonnal küldjenek oda egy egységnyi vadászt, s pusztítsák el az Interdictort! Ha kell, szállják meg a hajót. Ki kell juttatnunk minél több túlélőt, mielőtt a Sithek letarolják a bolygót!
Dergast admirális sarkon fordult, s útba állt a főhangár felé. Itt az idő, hogy bevethesse harci tapasztalatát. Végre nem csak tétlenül ül, hanem harcolhat! Széles mosollyal, szinte futva indult meg kedvenc vadászgépének az állásához.
...
- Mondtam, hogy várjanak, idióták! - kiáltott fel a turboliftek felől visszatérő Ovat, ahogyan megpillantotta a híd nyitva álló ajtaját. A nyomában érkező fél tucat kardassi katona hátára erősített speciális zsákokban a raktár sztáziskonténereiből kiemelt lények tekeregtek, sárgás tekintetükkel vizsgálva a világot, amelybe oly hosszú álom után ébredésük első perceiben keveredtek.
A rohamosztagosok és asszaszinok egyelőre biztonságos távolságban, fegyverüket előre tartva, félkört alkotva álltak ahhoz a sötét, ködös, csak halványan humanoidra emlékeztető lényhez képest, amelyik minden bizonnyal Sordis Nagyúr volt.
Az asszaszinok vezetője hátrasandított a válla felett.
- Nem várhattunk tovább, Ovat parancsnok! Az áruló elkezdte gyilkolni a flottatisztjeinket a többi hajón!
Ahogyan a kardassiak közelebb léptek, a muun arca idegesből döbbentté változott.
- Némi szokatlan mellékhatásokat tapasztalhat, Ickyx Nagyúr - biccentett Ovat, tekintetét egy pillanatra a mögötte haladó, ysalamirikkel felszerelt kardassiak felé irányítva. - De biztosíthatom, az áruló ellen is ugyanolyan hatékony lesz. Javaslom, hagyatkozzanak a hagyományos fegyverekre.
Sordis egyre mélyebbre merült a Sötét Oldalban... egészen addig, amíg egy pillanat alatt az el nem tűnt. Mintha egy jeges, üres, szó szerint erőtlen buborékba taszították volna, mintha egy láthatatlan fal ereszkedett volna le előtte. Saját magában érezte az Erőt, de tőle néhány méterre már nem... a közeledő katonák olyan üresnek és elérhetetlennek tűntek, mint mondjuk egy szakasz Yuuzhan Vong.
- Célra tarts! - kiáltott fel a folyosó végén egy csontos arcú, bőrpáncélos alak.- Tüzelj!
...
- Főkormányzó, veszteségeket jelentenek több hadihajónkról! Az Erővel sújtanak le a tisztekre! - lépett Grodin elé az alig láthatóan remegő Rezhek kapitány, aki minden bizonnyal azon aggódott, hogy ő lesz a következő.
- Ez nem a jedik módszere... - mormolta maga elé a testőr, és tekintetét a Sith hadihajók állapotjelzőire vetette... Ezel Nagyúr volt zászlóshajója felett még mindig ott villogott a "biztonsági helyzet kompromittálva, erőhasználó behatoló a fedélzeten" felirat.
- Sordis ügyesebb, mint hittem - pattant fel a székéből Grodin, és kifelé menet még odavetette Rezhek kapitánynak:
- Hozasson ysalamiriket a hajók hídjaira. Ha a nagyurak tiltakoznak, mondja, hogy az én parancsom! Támadást folytatni!
A főkormányzó a híd mögötti apró eligazítóba sietett, féltérdre ereszkedett a padlóba ágyazott holovetítő előtt, majd aktivált egy különleges kódot, amellyel rajta kívül csak a Sith Birodalom néhány tisztje rendelkezett.
Némi várakozás után maga Wenthar császár holoképe jelent meg.
- Halljam, hogy halad a jedik kipusztítása, testőröm? - szólalt meg mennydörgő hangon a holokép.
- A tervek szerint haladunk, Felség. Hamarosan megkezdjük a vírusfegyverek bevetését - jelentett meghajtott fejjel Grodin. - Azonban, Nagyuram... akadt némi... komplikáció.
- Miféle komplikáció? - mennydörögte Wenthar - Nem tűrök semmi komplikációt! A jediknek pusztulniuk kell! Mi az oka ennek?!
- A komplikáció oka, Nagyuram - emelte fel nagy levegőt véve Grodin, remélve, hogy ezzel nem követ el végzetes hibát -, Sordis Nagyúr. Úgy tűnik, ellenünk fordult, Felség...
- Ó igen? Hát akkor öljék meg! - tajtékzott Wenthar.
...
Sordis rájött, hogy támadói valahogyan semlegesnek bizonyultak az Erőben. Bármelyik népszerű módszerrel is dolgoztak azonban, ő azt is tudta, hogy az Erő minden egyes élőlényben ott lakozik, függetlenül hatalmának mértékétől. Ellenfelei tehát magukat is egyszerű halandóvá minősítették vissza, még a halandóbbnál is halandóbbá. A Nagyúr tudta, hogy nem használhatja ellenük a Sötét Oldal szokványos módszereit. Ennek ellenére érzékelte az Erőben levő anomáliákat, s így - látószervek nélkül is - képes volt meghatározni a helyzetüket. Sordis megmozdult, s ekkor több dolog történt egyszerre.
A rohamosztagosok szinte szinkronban nyitottak gyilkos össztüzet az árulóra, nem sokkal később pedig útnak engedték tekergőző lényeiket. Mindeközben Sordis az ilyenkor szokásos földöntúli hangokat adta ki, amiket egyelőre képtelen volt kontrollálni. Néha ijesztő, nemkülönben pedig egy szemeteskonténer csikordulásaival vetekedő, hörgően szenvedő, halk sikolyt bocsátott útjára.
Mielőtt a különleges "lövedékek" eltalálták volna őt - a rohamkarabélyok sortüze úgy hatolt át az anyagtalan masszává képzett testén, mint ahogy egy jedi egy civil katonán -, szétterjesztette alakját, s ezzel összezavarta a támadókat. Akaratával elroppantotta a híd tartóoszlopait, s a hajdani parancsnoki központ lassan omladozni kezdett. Aztán az üresség feje fölötti mennyezetre koncentrált, ami megreccsent, majd hatalmas fémdarabok indultak útnak a levegőből, egyenesen oda, ahol Sordis az ellenségeit sejtette.
Az egyik leszakadó vaspala irányát megváltoztatva a plexiüveg felé suhant, és Sordis megtámogatta a becsapódás erejét. A Sötét Oldal hatalmának még egy olyan szuperior csillagromboló bombabiztos ablaka sem volt ellenfél, mint egy SiSD kilátója. A Sith Nagyúr ellenfeleinek pillanatnyi zavarát kihasználva gondolataival elmozdított néhány biztonsági kapcsolót, mire a híd padozatának rejtett zugaiból szivárgásnak indult az a bizonyos mérges gáz, aminek indítóparancsát éppen őellene adták ki valamivel korábban - ami már nem árthatott egy füstszerű lénynek.
Aztán a plexiüveg csikordult egyet, majd repedezni kezdett.
- Maszkokat! - kiáltott fel Ovat, miközben körülöttük minden kezdett a feje tetejére állni... bizonyos szempontból véve a szó szoros értelmében. A köddé váló Sordis Nagyurat láthatóan kevésbé zavarták a lövedékek, és az a tény sem különösebben érdekelte, hogy támadói elérhetetlenek voltak számára az Erőn keresztül... ahogyan az Obszidián Rend katonái közvetett módon támadták, ő is közvetett módon védekezett.
- Nem hülye... - jegyezte meg a kardassi parancsnok, miközben egyik kézzel erősen megmarkolta a folyosó még épen lévő egyik szekcióját. Biztos volt benne, hogy kritikus törés esetén az automatikus erőterek működésbe lépnek, és elszigetelik őket, de ezek egyszersmind nem oldják meg a problémát sem, amit a renegát Nagyúr jelent. Tekintetét egy pillanatra Ickyx Nagyúr felé fordította, talán arra várva, hogy a láthatóan passzív asszaszinok is végre bekapcsolódnak Sordis semlegesítésébe.
- Nem tehetünk semmit - tárta szét a karját szinte kárörvendően a muun, aki minden bizonnyal élvezte azt, hogy a kardassiak támadása hatástalan az Erő egy olyan nagyhatalmú birtokosa ellen, mint Sordis, miközben az Erő segítségével szoros burkot húzott maga és asszaszinjai köré, éppen az ysalamirik hatósugarán kívül, hogy se a mérges gáz, se az űr vákuuma egyelőre ne fenyegethesse. Ovat még arra is fogadni mert volna, hogy az asszaszinok hátradőlve végignézik az egészet, pusztán szakmai hiúságból, cseppet sem zavartatva magukat afelett, hogy valójában az ESB zászlóshajó épsége forog kockán, nem is beszélve a flotta egészéről és a jedik feletti győzelemről.
- De ne aggódjon, parancsnok - tette hozzá a fő asszaszin. - Úton van a mi titkos fegyverünk is...
- Nem sokra mennek vele, ha így marad - biccentett a felhő felé Ovat, aki valaha Sordis volt, majd egy pillanatra a folyosón terjengő gáz felé nézett, amelyik egy része állhatatosan közeledett feléjük, egy másik pedig már a Sordis által az Erő révén a hajótörzsön kreált réseken át kifelé igyekezett. Hirtelen támadt egy ötlete.
- Ovat a gépháznak! - kiabált bele a komjába. - Állítsák át a szellőzőrendszer ép elemeit ideggáz kifújásáról szívásra a szekciókban, ahol Sordis Nagyúr tartózkodik!
- Parancs, vettem! - hangzott az engedelmes hang, mire néhány pillanattal később a gáz elillanni kezdett, a hatalmas ventillátorok pedig pumpálás helyett elkezdték kiszívni a levegőt a szekcióból az összes szellőző minden irányába... beleértve mindazt az egyéb légnemű anyagot, ami vele együtt ott tartózkodott.
Sordis Nagyúr pedig úgy érezte, mintha légnemű testét hirtelen nagy energiájú szívóerő akarná egyszerre szétszakítani hatfelé, hogy aztán a hajó repedező, de még ép keringtetőrendszerének csöveiben - egymástól nagyon távol eső csöveiben - végezze…
...
Újabb Sith vadászgép robbant darabokra, Kam Solusar pedig újabb, a gépe mögé beragadt ellenséges vadász sorozatát kerülte ki sikeresen. Úgy tűnt, a csata első percei után az Erő ismét a szerencsés oldalát mutatja a világosság és a fény harcosainak. Egyre több transzport hagyta el a bolygó légkörét.
- Készüljenek fel a harmadik hullám teherhajóinak beengedésére! - adta ki az utasítást Kam. A harmadik hullám hajói között már volt jó néhány, amelyek az első hullám menekülőit egy közeli átrakóponton átadták a Kathol-szektorból érkezett lassabb, vagy sebezhetőbb bárkáknak és galleonoknak, és most visszatérőben voltak az Ossushoz, hogy újabb menekülőket vegyenek fel.
Kam egy pillanatig elmerült az Erőben, kíváncsiságból megpróbálva rálelni arra a forrásra, ami ekkora változást idézett elő az Erőben az ő javukra, miközben a gépe elsuhant a Sithek zászlóshajója mellett, amelynek hídja felől különös robbanások érkeztek, mintha belülről akart volna szétfeszülni a törzs... és legnagyobb meglepetésére a hajót körülvevő sötétségen túl megérzett egy ismerős jelenlétet.
- Smordre mester a Sith zászlóshajón van! - kiáltott bele a komjába, miközben gépét a hajó felé fordította. - Ő segít nekünk, de bajban van! Sólyomdenevér-osztag, utánam!
Kilenc StealthX fordult a Sith zászlóshajó hangárja felé...
...
- Ezel Nagyúr zászlóshajója még mindig nem válaszol a hívásra! További menekülő transzportok hagyták el a bolygót, és további üres hajók érkeznek! - jelentett egy zabrakhoz képest is meglehetősen sápadt arccal Rezhek kapitány. Grodin ökölbe szorította a kezét. Inkompetens, szerencsétlen barmok, gondolta. Elege volt a várakozásból és a tökölésből.
- Minden hajó induljon meg az erősítésből! Vegyék célba az odonit fézerekkel azt a mon cal zászlóshajót! Fedezzük a kardassi rombolókat a légkörig, ha kell! - csapott a parancsnoki szék karfájára a testőr.
- Előre, katonák! - kiáltotta bele a flotta minden tagjával összekötő csatornába Grodin. - Előre, éljen az Uralkodó! Élet és halál a császárunkért! A Hűség soha sem hal meg! Előre!
Az Erő átjárta a galaxis minden teremtményét, meghatározta lényüket... és vitathatatlan előnyöket biztosított használóinak a sötét és világos oldalon egyaránt... de más erők is léteztek a galaxisban.
A fanatikus, tömegekre kiható biztatás ereje volt az, ami megkétszerezte a Sith flotta nem erőérzékeny tagjainak erejét, ahogyan a Főkormányzó szavai elhangzottak. A hűség az ESB ügyéhez és az uralkodójukhoz.
Az eddig passzívan, körben álló SiSD-k és Judicatorok nagy sebességre kapcsoltak, és belevetették magukat a közvetlen csata gyűrűjébe, ahol a StealthX-eknek már nem volt lehetősége arra, hogy távol tartsák a méretben és erőben a Fény Hadseregének fregattjait felülmúló csatahajókat áldozataiktól. Nebulon-B-k, Bulk cirkálók és korvettek robbantak fel, ahogyan odonit fézerek és pulzár lövedékek csapódtak beléjük.
- A császárért... - suttogta maga elé Grodin, ahogyan a Deception egyenesen a Fény védelmi erejének zászlóshajója, egy masszív mon cal Home One-osztályú csatahajó felé száguldott. Egyenlő küzdelemnek ígérkezett.
- Az első raj áttört! - jelentette az egyik tiszt a megfigyelőállásból. Grodin az egyik monitoron jól látta, ahogyan a kardassiak tengeri élőlényekre emlékeztető aranyszínű cirkálóinak haspajzsa felizzik, ahogyan elérték az Ossus légkörében felső határát.
- Vírust kiengedni! - üvöltötte a Főkormányzó félig-meddig eksztázisban. - Adjatok a jediknek!
A kardassi cirkálók hasából hengeres, rakéta formájú konténerek zuhantak nagy mennyiségben az Ossus légköre felé, belsejükben a halálos vírussal, amely a Nirauanon már annyi áldozatot szedett...
...
Amil és David a Millenium Falcon rakterében ültek, miután Han Solo kapitány és ryn legénysége felvette őket nem sokkal azt követően, hogy kijutottak a padawanok szállásáról az egyik leszállóplatformra.
- Remélem, a nagypapád megengedi, Amil, hogy saját kabinunk legyen - kacsintott a társaságtól cseppet sem zavartatva magát a lányra David.
- Hát nem tudom - vörösödött el Amelia. - Nagyon sokan vagyunk most ezen a hajón. Tudod, hová visznek minket?
- Barratk'l mester egyszer azt mondta, hogy van egy másik jedi bázis is - magyarázta David. - Messze, a galaxis másik végén. Talán oda. Majd jól elbújunk. Jó lesz, Amil?
Körülöttük néhány másik padawan felnevetett, Amelia pedig nem szólt semmit, csak úgy tett, mintha a koréliai teherhajó dejarik-táblájával lenne elfoglalva, miközben Davidet figyelte a szeme sarkából.
...
Odalent a bázison egy újabb csoport jedi és padawan várta a következő transzportokat. Vezetőjük, egy fiatal, tagbaszakadt aqualish jedi, Bor'aa Kr'k enyhe morgással adta a fiatal padawanok tudtára, hogy legyenek türelmesek, hamarosan megérkezik a felmentősereg és a transzport, ami biztonságba juttatja őket...
A horizonton feltűnő, apró fekete rovaroknak tűnő vadászgépektől körülvett aranyszínű hajók azonban nem hasonlítottak a Fény Hadseregének egyetlen járművére sem, melyekről Bor’aa Kr’k a holofájlokban olvasott. Ideges torokhangon adta a fiatalok tudtára, hogy keressenek menedéket.
A három majdnem ötven méter hosszú, villás farokban végződő bogárra emlékeztető vadászhajó közvetlenül felettük haladt el, nyomukban két makacs StealthX vadászgéppel, amelyek folytonos lövései egyre gyengítették nagyobb célpontok pajzsát. Ahogyan az egyiket eltalálták, és az sűrű füstöt húzva éppen felettük csapódott a szikláknak, Bor'aa Kr'k látni vélte a Sith Birodalom jelzését az oldalán egy másik, zöldes színű, deltoid alakú jel mellett.
- Ellenség! - sziszegte az aqualish jedi lovag, és figyelmeztetően felemelte a kezét, hogy még mélyebbre küldje a padawanokat a hangárok átmeneti biztonságot nyújtó mélyére.
Ez a mozdulat mentette meg az életét - legalábbis a sajátját. És legalábbis egy időre.
Abban a pillanatban, hogy szőrös mancsát az égnek emelte, megérezte a gonosz, ölni akaró szándékot a megmaradt két Sith emblémás vadászhajón. Az Erőt segítségül hívva megfeszítette magát, és messzire lökte azt a három, fenyegetően aláhulló, szürkésfekete konténert, amelyek az egyik vadászhajó rakterét elhagyva feléjük kezdtek zuhanni. A konténerek valahol az Akadémia ezen szárnyát övező hegyláncon túl értek földet, messze a menekülni vágyók csoportjától.
Azonban Bor'aa Kr'k még fiatal és tapasztalatlan lovag volt, aki maga is nemrég cserélte le a padawanok egyszerű világos köpenyét a lovagok barna tunikájára. A másik vadász által kidobott három konténer közül egyik pontosan a leszállóplatform közepén landolt, ahol egy, a többiektől lemaradt togoriai padawan-kislány éppen elveszett ewok-babáját igyekezett megtalálni.
- Unnika! - szaladt ki a szabadba egy fiatal, sötét bőrű koréliai fiú a padawanok közül, akit Bor'aa többször látott a lány társaságában, noha mindketten csak tizenkét standard évesek voltak. A új idők jedijei nem tiltották az efféle kötődéseket...
- Unnika, jól vagy? - suttogta a földön guggoló, egy pillanatig mozdulatlanná dermedt kislánynak a koréliai fiú. Talán Trignek hívják, gondolta a jedi lovag, miközben balsejtelem kezdte gyötörni.
A földet ért konténer, amely mellett Unnika térdelt, meglepően épnek tűnt. Talán nem robbant fel, gondolta Bor'aa. Már éppen kiáltani akart, hogy menjenek el a közeléből, amikor Trig előrenyúlt, hogy megfogja a togoriai vállát.
- Unnika, gyere innen, talán máshol megtaláljuk Chumát...
Válasz helyett azonban a kislány megpördült, és egyik karjával szorosan megragadta Trig nyakát.
- Padawanok, vigyázzatok! - az aqualish jedi túl későn ismerte fel, hogy a gondjaira bízott ifjak védelmében máris kudarcot vallott. Kétségbeesett, cuppogó lépésekkel rohanni kezdett a két gyermek felé.
- Unnika... mi történt veled... - meredt bágyadtan az elszürkült arcú, pupilla nélküli tekintettel a fiúra meredő kislányra Trig egyetlen pillanatig.
- Á'jiiihhh!! - sikoltott fel a togoriai, és összevissza rángatózó tagokkal a fiú nyaka felé kapott.
Élénkpiros vér spriccelt az ég felé, ahogyan a kislány hirtelen borotvaélesnek tűnő fogai Trig nyaki ereibe mélyedtek. A fiú döbbenettel az arcán dőlt el, ahogyan a kislány ledöntötte, és olyan helyeken kezdte harapdálni, amelyekről csak legmélyebb álmaiban ábrándozott eddig.
Azzal a különbséggel, hogy Unnika mindezt vértől iszamós, borotvaéles fogakkal tette.
- Áááááá! - sikoltott fel Trig, ahogyan a kislány szája érzékenyebb szerveket ért. Majd elcsendesedett, egyik kezét felnyitott gyomrán nyugtatva.
- Gyerekek... - bugyborékolta minden basic tudását összeszedve Bor'aa, miközben fénykardját aktiválva egyre közelebb húzódott. A körülöttük lévő csatazajt egyszerre elnyomta a döbbent csend. - Gyerekek, mi történt veletek...
- Bor'aa bácsi... - suttogta, vagy inkább szörcsögte Trig. - Nagyon fáj... ne hagyd... ne hagyd... segíts...
- Bármit, fiam... - gurgulázott aggodalmasan Bor'aa. - Mit tegyek?
- Ölj meg... - fordult meg vérző altesttel, egyik kezével a lábai előtt hengergőző beleit fogva Trig. - Ölj meg....
- De hát... - az aqualish szeme kimeredtek, ahogyan Unnika felé vetette magát.
Két villanás a fénykarddal, és a kislány lábak nélkül zuhant a szőrös idegen mellé, össze-vissza ficánkolva.
- Sajnálom... - nézett végig a megcsonkított gyermeken Bor'aa. - Az Erő segítsen. Trig... gyere. Segítek neked.
- Az Erő... nem segít... - bugyborékolta a kislányéhoz hasonló hangon a koréliai fiú, miközben belsőségeit maga után húzva rácsimpaszkodott az aqualish karjára. - Nincs Erő... csak élet van... és halál. És Evés...
- Mi a... - a döbbenet és az irtózat túlságosan erős volt, Bor'aa egyszerűen képtelen volt bármiféle cselekedetre. A szürke tekintetű fiú kicsavarta szőrös mancsából a fénykardot, kikapcsolta, majd egyik hatalmas, rovarszerű szemébe nyomta. Még csak nem is aktiválta.
Az utolsó koherens dolog, amit Bor'aa Kr'k jedi lovag érzett, mielőtt a méreg az ő ereiben is elterjedt, a bokájában lévő irdatlan fájdalom volt, ahogyan Unnika torzója belecsimpaszkodott, és makacsul rágni kezdte a lábikráját.
A többi padawan ijedt, artikulátlan sikoltása és a Sith-kardassi bombázók által ledobott méregtartályok áldozataivá vált zombik hörgése nem hagyott kétséget afelől, hogy az Ossusért vívott csata egy egészen új, eddig elképzelhetetlen szakaszába érkezett...
...
Sordis Nagyúr pedig úgy érezte, mintha légnemű testét hirtelen nagy energiájú szívóerő akarná egyszerre szétszakítani hatfelé, hogy aztán a hajó repedező, de még ép keringtetőrendszerének csöveiben - egymástól nagyon távol eső csöveiben - végezze... A sötét massza ugyanúgy párologni kezdett az elszívók felé, ahogyan az ideggáz molekulái. Egy tizedmásodperc alatt Sordis mindenestül eltűnt a parancsnoki romboló hídjáról, ugyanakkor egy váratlanul érkező, túlvilági sikoly csattant a helyiségben. A hátborzongatóan kétségbeesett hang szörnyű hatással volt a maszkot viselő Sith egységekre. Mindössze egyetlen pillanatig tartott - amíg a Nagyúr eltűnt a szellőzőjáratokban -, de a sisakok audiorendszere akkorát harsant a gazdájuk fülébe, hogy átmenetileg megsüketültek.
Az asszaszinok kapkodva dobálták le a maszkokat, néhányan megrökönyödve füleltek, hátha visszatér a hallásuk. Miután a hídról mindennemű gázféleség elillant, a muun Nagyúr megszüntette Erőpajzsát, s előreindult, hogy bevethesse a saját meditációs képességeit a flotta leállított hajóinak beindítására. Ovat eközben megtette a jelentését, hogy sikeresen elhárították a fenyegetést, azonban kiadta a parancsot, hogy tartsák megfigyelés alatt a hajó minden négyzetcentiméterét. Biztosra akart menni, ugyanis az imént megtapasztalhatta az áruló fivér hatalmát, s úgy sejtette, Sordis korántsem tűnt el mindörökre.
Mintha csak a gondolatainak folytatása lenne, egy szisszenést hallott a háta mögül. Megpördült, de nem látott semmit. A parancsnoki híd előtti folyosó tökéletesen kihaltnak tűnt. Biztos csak a Sith szörnyű hatalmának a kisugárzása zavarta meg az agyát. Már éppen indult volna vissza, amikor megpillantott valamit a szeme sarkából. A folyosó falainak alig látható illesztései közül fekete füstpamacs szisszent elő. Ovat intett az embereinek, akik újfent célzásra emelték fegyvereiket.
A sötét légnemű anyag immár a folyosó végén levő összes nyílásból szivárgott. A különböző irányból jelentkező anyag a turbolift előtti térben egyetlen pontba gyülekezett. A folyamat egyszeriben felgyorsult, s az alaktalan, fekete tömeg egyre csak nőtt. Ovat nyomban kurjantott az embereinek, hogy zárolják a liftet. Miközben a massza kezdett emberi alakot önteni, Ovat elégedetten látta, hogy a lift nincs már az aknában. Sordis Nagyúr újból testet öltött. Mihelyt jól kivehetővé váltak testrészeinek körvonalai, ellenségei azon nyomban tüzet nyitottak rá. Egyetlen gondolati parancsára a folyosót a hídtól elválasztó ajtó összezárult, s a Sith leugrott a liftaknába.
Egyenesen a hangár felé vette az irányt. Tudta, hogy itt már többet nem tehet. Mihelyt közeledett a felső hangárok szintjéhez, lassította zuhanását, majd előre kiszámítva az irányát, beszökkent a kívánt folyosóra. Felállt a földről, leporolta ruháját, s megkönnyebbülten konstatálta, hogy már csak egyetlen ajtó választja el a meneküléstől. Nekiiramodott, azonban kissé bágyadtnak érezte az agyát. Lehetséges, hogy a sok fűszer mégsem tesz jót az ő korában, akármekkora hatalommal rendelkezzék is?
Az arcába érkező váratlan csapás hirtelen megállította, és megtántorodott. Az előtte termő elitharcos arcát pedig nyomban megvilágította az ő napszínű fénykardja. Sordis rájött, hogy legközelebb előkelőbb forrásból kell fűszert szereznie, hiszen a legutóbbi anyag igencsak belekavart a munkájába. Talán szándékosan szabotálják őt? Wenthar ugyanis tudott a szeszélyeiről...
Mielőtt lereagálhatta volna az újabb csapást, még vagy féltucatnyi katona bukkant elő a hangár felőli átjáróból. Sordis ellökte magától őket, de érezte, hogy nem lesz ideje befolyásolni az elméiket, mivel az erős akarat megtöréséhez nem elég egy-két másodperc. Miközben egyik kezével a lövedékeket lökte vissza, egyfajta fénykardként használva mesterséges karját, a másikkal a háta mögött előbújó alakokat vagdosta fegyverével. Két tűz közé szorult, s nem tehetett semmit, csupán hajolgathatott a karabélyok elől.
Kivárt. Azt akarta, hogy ellenfelei rendkívül elemükben érezzék magukat. Azt akarta, hogy érezzék, van esélyük. Megízleltette velük a győzelem édes ízét, hogy hamis reménybe ringassák magukat, s elaltassa gyanakvásukat. Egyre közelebb értek. Amikor már alig néhány méter választotta el őket egymástól, Sordis a levegőbe szökkent, miközben leomlasztotta a mennyezetet. Úgy számította, hogy amíg az ellenfelei a rájuk záporozó fémmel lesznek elfoglalva, addig ő a hangárig szökken, s kereket old. Ugyanígy gondolták a katonák is.
Sordis sosem érhette el a hangárt, ugyanis ellenségei okosabbnak bizonyultak, mint hitte. Valamiféle hálóba ütközött, ami azonnal a földhöz szögezte őt. Éktelen haragjában úgy döntött, elég volt a játszadozásból. A gyűlölete úgy hullámzott, mint valami fekete örvény. Elhatározta, hogy a Sötét Oldal ereje lesz ellenségeinek végzete.
Éppen arra készült, hogy elszabadítsa a belsejében levő szörnyeteget, amikor zöld és kék fénykardok villanásait pillantotta meg a hangár irányában. Hamarosan meglátta Kam Solusar közeledő alakját is, amint társaival hősiesen támadtak rá a túlerőre. Sordis nyomban elrejtette sötét hatalmát, aztán felszökkent, s ő maga is bekapcsolódott a harcba.
- Épp időben - vigyorodott el, amikor Solusar mester mellé ért. Sikerült gyilkos találatot bevinnie egyik katonának, aki a földre hullott előtte. - Mindig az utolsó percben.
- Vagyis a legjobbkor - biccentett Kam. Néhány perc alatt sikerült a felére csökkenteniük az elitharcosok számát. A jedik nem foglalkoztak az összes katona lemészárlásával, pedig Smordre szívesen elintézte volna őket. De belátta, most már jobb menekülőre fogni a dolgot.
Nem sokkal később már a hangárban jártak, nyomukban üldözőikkel.
...
Rikki Sen ellökte magától a nekiugró, vérengzőn acsargó ifjoncot, zöld fénykardjával pedig kénytelen volt levágni egy másik gyermek lábait, nehogy felzabálják őt is, vagy a többi menekülő társukat. Az őt váró kisebbfajta hajó aljában már ott volt Abe Numeron, a hajdani Mordeis Nagyúr, és az ő felfedezettje, a kis Pol Starstery. Rikki azonban sehol sem látta Starstone mestert, pedig úgy tudta, ő is ugyanezzel a hajóval távozik a helyszínről. Bár sosem lehetett megérteni egy könyvtáros észjárását...
- Sürgősen húzzunk el innen - kiáltotta Abe, amikor Rikki odaért a társasághoz. - Ellenük már nem tehetünk semmit. Nem ismerjük a fenyegetés mivoltát... a Rend jövője érdekében... itt kell hagynunk a megvadultakat!
- Hol van Starstone mester? - kérdezte Rikki.
- Ő is... nos, miután leromboltatta a könyvtárat, rám támadt. Kénytelen voltam végezni vele.
Rikki bólintott. Aztán szó nélkül felsiettek a hajóra, ahol az idős Assix mester, és néhány padawanja már várták őket. A szállítóhajó két StealthX kíséretében a levegőbe emelkedett, s elhagyta az atmoszférát.
...
Kam, Smordre és a többi lovag viszonylag gyorsan visszaküzdötte magát a vadászgépeikhez, amelyet néhány jedi védelmezett a hangárban rajzó rohamosztagosokkal és asszaszinokkal szemben.
- Milyen szerencse, hogy senkinek nem jutott eszébe az evidens, és nem szórták meg a gépeinket egy sor nehézlöveggel - pillantott a padló közepén egy halomban leparkolt StealthX-ektől alig száz méterre várakozó Sith vadászrajra Smordre, amely körül technikusok és pilóták rohangáltak, mintha csak felszállásra készülnének.
- Talán féltek, hogy a sajátjaikat találnák el a mieink helyett - jegyezte meg Kam, gyors pillantással konstatálva, hogy a lopakodóik körül számos halott asszaszin, valamint egy jedi lovag is hevert. - Úgy tűnik, lesz szabad gépünk a számodra, Sirryn.
- Mindig is utáltam a csomagtartóban repülni. Szóval ez jó hír - válaszolta a mester, egyik kezével pattintva, mire a közeledő rohamosztagosok vezetőjének övéről lepattant a hődetonátor, egyenesen a szakasz közepébe, majd felrobbant.
Kam elhúzta a száját, de megtartotta magának a véleményét. Bár nem minden akciójával értett egyet, Smordre hallatlanul hatékony volt. A Sithek biztonsági erői pedig ez egyszer az SiSD-ik hatalmas méreteinek hátrányával ismerkedtek meg. A hatalmas, csapatok és vadászok százaira, ezreire méretezett hangárok egyszerre jelentős leszállási és támadási felületet kínáltak az esetleges behatolóknak, akiket nagyon nehéz volt sarokba szorítani, hiszen viszonylag kevés sarok volt a csarnokban.
A jedik egyesével felkapaszkodtak a gépekbe, miközben fedezték egymást, majd néhány jól irányzott lövéssel semlegesítették a vonósugarak emittereit, mielőtt felszálltak volna. Egy protontorpedó az utánuk indulásra készülő Sith vadászraj tartószerkezetei között landolt, miközben páncélvédett ajtók csukódtak be a fedélzeteken, hogy korlátozzák és távol tartsák az érzékeny reaktoroktól a nyomukban keletkező tűzgömböket.
- Bezzeg a régi szép időkben egy lövéssel intézték el az ilyeneket - pillantott hátra Smordre mester a StealthX pilótafülkéjében, amelyet az elesett lovagtól kölcsönzött, majd aktiválta a Kam Solusarhoz vezető komcsatornát.
- És most hová?
- Visszavonulunk a Résbe - döntötte be a gépét Kam, miközben osztaga követte. Alattuk és felettük Sith vadászrajok és aranyszínű cirkálók haladtak az Ossus felé, amelyet most hagytak el az utolsó menekülők transzportjai. - Az Ossus elesett, de sokan megmenekültek. Újra kell rendeznünk a sorainkat. Tarts velünk, Sirryn!
...
A Deception - bár erre taktikai szempontból egyáltalán nem volt szükség - a hatás kedvéért még átvágott a közvetlen közelről leadott sortüzek hatására kettészakadt mon cal nehézcirkáló bolygó felé sodródó roncsain, majd alacsony orbitra állt a bolygó körül, kíséretében Judicatorokkal és további SiSD-kkel. A jedik flottája megtette, amire képes lehetett... feláldozták magukat a túlerőben lévő Sith csatahajókkal szemben, hogy az Akadémia lakóit evakuálhassák.
- A vírus terítését befejeztük a bolygón, de az Akadémián tartózkodók több, mint háromnegyede elmenekült. A létesítménytől távolabb lévő ysanna sámántelepek egyelőre nem érintettek, engedélyt kérek a felszámolásukra. - jelentette a kardassi különítmény parancsnoka.
- Felesleges - legyintett a Főkormányzó. - Majd a vírus idővel elvégzi. Jelentsék be, hogy blokád alá vonjuk a bolygót, senki se ki, se be. Időnként pedig repüljenek végig és készítsenek felvételeket alacsony magasságból. Hadd lássa a galaxis, mire képesek a jedik a szolgáikkal.
A kardassi parancsnok egyetértően bólintott, jelezve, megértette, majd holoképe elhalványult.
Grodin hátradőlt a parancsnoki székben. Tűzoltás tűzoltás után, néha ez volt az érzése. Kisstílű célpontokat küzdenek le, melyek inkább szimbolikus, mint katonai jelentőségűek. Ahelyett, hogy az igazi ellenség, az immár véglegesen a Lázadó csürhe karjaiba hulló Szövetség ellen vonulnának. De azt is tudta, hogy az Uralkodó jó okkal vár. A szövetségi flottában veteránok milliói szolgáltak, akik évtizedek óta hadihajókon és barakkokban élték az életüket. A Sith Flottát pedig szinte a semmiből hozták létre, eltekintve a kis létszámú Maradvány-kontingenstől. Tapasztalatokra volt szükségük először, vérrel megszerzett kemény tapasztalatokra, melyekhez pontosan ehhez hasonló bevetésekre volt szükség.
- Kapcsolatot teremtettünk Ezel Nagyúr hajójával! - jelentette Rezhek kapitány. Grodin követte a tekintetével a zabrakot, aki az egyik oldalsó kivetítő mellett állt. Jobboldalt a láthatóan súlyos károkat szenvedett SiSD állapotának adatsorai sorakoztak, baloldalt egy apró holoképen pedig két rangidős tiszt állt feszes vigyázzban. Egy parancsnoki rangú kardassi, valamint egy Sith tetoválásokat viselő muun.
- Uraim - biccentett nekik Grodin, miközben arra gondolt, a hajó túlélő legénysége most bőséggel hozzájuthatott a már említett véres, kemény tapasztalatokhoz. Már akik életben maradtak. - Jelentést.
- Ezel Nagyúr elesett. Sordis Nagyúr behatolt a hajóra, és megölte. Utána pedig jedik segítségével távozott - jelentette a kardassi.
- Hagyták, hogy, egy renegát nagyúr és egy csapat jedi hülyét csináljon a biztonsági erőikből? - vonta fel a szemöldökét a Főkormányzó.
- Meglepetésként ért minket - rándult meg a muun asszaszin arca, akit Grodin adattáblája Ickyx Nagyúrként azonosított. - Sordis meglepő... taktikát alkalmazott.
- Az sokkal érdekesebb, uram - folytatta az Ovat parancsnokként azonosított kardassi -, hogy a jedik egyértelműen segítették Sordist.
- Valóban - biccentett a Főkormányzó. - Sordis és hálózata kockázatot jelent. Ezzel majd foglalkoznunk kell. Felügyeljék a javításokat!
- Parancs!
Ahogyan a vonal megszakadt, Grodin elgondolkozott. Az Obszidián Rend jó ideje gyanította, hogy a Sith Egyházon belül létezik egy belső ellenzék, aki Wenthar Császár hatalmára tör. Talán Sordis lett volna ennek az ellenzéknek a magja, és talán a jedik álltak mögötte? Milyen szofisztikált lenne, gondolta Grodin, hogyha a jedik a Sithek hagyományos eszközéhez, a megtévesztéshez és beszivárgáshoz nyúlnának. Elhatározta, hogy beszélnie kell erről Enabran Tainnel, méghozzá mihamarabb.
...
A jedik utolsó hajói akkor hagyták el a rendszert, amikor odalent az Akadémia épületében bújkáló utolsó, csapatától elszakadt padawan vékony torkát átharapta egy zombi. Az Ossus elindult azon az úton, körülötte a roncsok közti mentőkabinokat összeszedegető Sith hajókkal, hogy ismét azzá váljon, mint ami évezredekig volt, egészen a négyezer évvel ezelőtti Nagy Sith Háború óta... kietlen, halott, pontosabban immár élőhalott pusztasággá.
--- Vége a XXXIV. Fejezet Első Részének ---