|
Mimban
Jan 7, 2021 17:02:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 7, 2021 17:02:11 GMT 1
Egy gyéren lakott, primitív népek uralta sárbolygó az Expanziós Régió határán, nem messze a Gyndine-től (O11-12 rács határa). A Köztársaságban betöltött jelentőségét elsősorban az adja, hogy az őslakos népek szomszédaikkal ellentétben a Lázadás és az Új Köztársaság korai támogatóinak számítanak. Nem utolsósorban ennek köszönhetik saját szenátusi képviseletüket is. Jelenleg az Élő Erő Egyházának és Pártjának egyik bástyája.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 7, 2021 17:09:15 GMT 1
Az utolsó peremvidéki bolygó utolsó apró, koszos városának utolsó marsalltömlöcére emlékeztető, a ragadozó kétéltűek alfajai számára végtelen mennyiségű ehető lényt, sőt, egyenesen kulináris műremekeket rejtő folyosón hangosan cuppogtak a közeledő alakok léptei. A primitív testpáncélt viselő, a hely meglátogatásától láthatóan halálosan rettegő mimbanita börtönőrök laza alakzatának közepén haladó szenátornő türelmesen kerülgette az ikrákkal teli tócsákat, mígnem befordultak az utolsó sarkon, és egy tessék-lássék módon kitakarított cellánál megállva lefékeztek. A hely általános állapotához képest még mindig tűrhetően bebútorozott helyiség egyetlen lakója, aki idáig a földtől néhány centiméternyire lebegett fejjel lefelé, most lustán felemelte egyik szemhéját, majd megfordult a levegőben, és közelebb úszott az őrök remegő gyűrűjéből a mimbanitákat türelmetlen arcrándítással félretolva előrelépő nőhöz, alig néhány centiméternyire megállva annak elégedetlenséget sugárzó arcától.
Aztán a Renegát lábai egyszer a földre ereszkedtek, ő pedig felpattintotta másik szemhéját is és Holdo szenátor veséjébe meredt annak lesajnáló tekintetén keresztül. A nő meg sem rezzent. - Áh, akkor nem álmodom. Hellóka. Maga tényleg nem a Káosz királynője - rázta meg a fejét végül Sordis. - Csak… annyira… - tekergette a nyakát és fejét jobbra balra ingatta közben - hasonlítanak. Megbocsásson. Majdnem magára zúdítottam az összes frusztrációmat az elhelyezéssel kapcsolatban. - Ha kiudvariatlankodta magát, talán beszélhetnénk pár percet, Renegát úr - fújta ki a levegőt Holdo. - A maga kis színjátékáról.
- Vagy a magáéról - kacsintott Sordis. - Egyáltalán, fel nem foghatom, hogy engedte be Arthur, a komornyikom... vagy hogy is hívják... tudja, napok óta próbálom rávenni, hogy egyszer próbáljon fel egy olyan fekete, vasalt frakkot az idióta papi csuhája helyett... mondjuk egyelőre kitakarítani sem volt hajlandó nálam ennél jobban. Maga mivel kente meg, hogy beengedte? Vagy... várjon... hihihi - vigyorodott el a Renegát. - Magát is lecsukták, nem? Cellatársak leszünk? - nevetett fel cérnavékonnyá váló hangon. - Mit vallott be? Mandalore-t? Vagy maga a Szindikátus vezetője, és titokban Sith úrnő? - egészen közel hajolt Holdohoz. - Ó nem, inkább egy szado-mazo légyott Charis királynővel, és kikerültek a holoképek... bár magáról még el is tudom képzelni, és nem az ostor csettintősebb végén, de nem ám… na, tényleg, ne űrcsigázzon már... melyiket?
- Nem érdekelnek a mocskos, primitív, állatias fantáziái, maga férfiállat - szisszent fel Holdo. - Természetesen tisztességesen megkentem Arthurát annak rendje és módja szerint. Nálunk ezt mostanában már úgy hívják... társadalmilag felelős, fenntartható befektetés. A tény, hogy immár nem fenyegeti csődeljárás és vagyonelkobzás a pártját, meglehetősen... együttműködővé tette. - Ó kiváló, remélem, költ belőle... az elhelyezésemre is a kis kopasz - pillantott körbe teátrálisan Sordis, majd néhányszor körbesétált a cellájában. - Tudja, mégis csak Dathomirt kellett volna választanom, vagy Zeltrost, nem ezt a sárgolyót. Ott legalább összezártak volna néhány szexéhes szöszivel... fiúval, vagy lánnyal, ki tudja, de hát nem mindegy is már manapság? Maga csak tudja - kacsintott rá ismét.
- A szórakozás helyett egy pillanatig komolyan vehetné magát, Renegát úr - fintorodott el Holdo. - Különben is, hálásnak kellene lennie, hogy itt vagyok. Ha nem repülünk ide, már a Békeőrség verné az ajtót, jobb esetben puskatussal, rosszabb esetben a Depallo-erőd energiasugarával. - Úgy úgy, a nagy és dicső Holdo szenátor hősi antréja, térdig sárban - pillantott a nő hosszú, alaktalan köntöse alól kikandikáló, valóban nem túl tiszta végtagokra Sordis. - Ugyan már, maguknak legalább annyira kellett én, mint nekem maguk... mármint most nem az esti menüre gondolok, ugyebár - heherészett tovább a Renegát, majd hirtelen megkeményítette a hangját. - Csak annyira vagyok komoly, amennyire maga. Térjen a lényegre, és ne fecsérelje az időmet... a gondolataim... sokkal vonzóbbak, mint Ön valaha volt.
- Idehívtam az ellenzék összes fontos szenátorát - folytatta Holdo megköszörülve a torkát. - Nálunk ez már csak így megy. Ha bevesszük magát a klubba, ahhoz az ő hozzájárulásuk is kell. - Nahát, én meg azt hittem, magácskának van egy terve, amit nem mond el senkinek, akinek pedig ez nem tetszik, az toxikus férfiállat... vagy nőstényállat... vagy mi. Én lehetek mondjuk... virág? - pillantott a távolba elgondolkodva Sordis, majd újra a szenátornőre fókuszált. - Azért nem értem magát, hallja-e. Artúr... egy pacifista bolond. A céljaimnak megfelelt, de fel sem fogja, mit tesz. A kövér, nagyorrú chevin, Pierre úr, vagy mi a neve... ő meg szimplán nézettséget akart, rendben, aláírom, elég fotogén vagyok... de maga nem fél? - Már mitől félnék - vont vállat Holdo. - Majd épp magától?
- Hogy belenyúlkálok a kis pacifista agyába, és addig-addig molesztálom a kis tekervényeit, amíg le nem dobja az összes rongyát, és a szexrabszolgám nem lesz, vagy ilyesmi - Sordis ujjai pókszerűen begörbültek és az energiarácsot ostromolták Holdo arca előtt, de annak továbbra is csak éppen megrebbent az egyik szemhéja. - Nem szórakoztat a primitív hímsovinizmusa... igen, vannak akik félnek ettől a stábomban. De engem nem érdekel. Ha maga egy mentális pöccentéssel tárgyiasult szolgává tudna tenni, az amúgy is végérvényesen aláásná… az elveimet és a hitelességemet. Nem azért vagyok a galaxis legerősebb nője, hogy holmi szipákoló, pöcslógató Sith-jedi nagyúr a kedvére játsszon velem... - tette csípőre a kezét a szenátornő.
Sordis elkapta a kezeit és védekezőn maga elé emelte őket. Aztán megfordult, és hátrakulcsolt kézzel járkálni kezdett a cellában. - Látja, most már elhiszem magáról, hogy valami magán ragadt Leia Organa Soloból a kollégista éveik alatt, mármint a testnedveken kívül - ült le végül a cellában lévő egyetlen székre, miközben szórakozottan harapdálta a kezeit lazán összekötő energiabilincsek közti lilásan sistergő, kisülésekkel teli ívet. - Maga nem beszari alak, és még az itt ugrándozása mögött is átgondolt politikai agenda van. Jól van... - egy pillanatra maga elé meredt Sordis. - Vagy ahogyan apu mondaná... jóóóóóól van... ehehehe.
Azzal felpattant a székéről. - Ki vele, mit akar. Biztosan akar valamit, mielőtt kivisz pózolni a barátnőinek. Különben nem koszolná össze magát itt lent, kies hajlékomban.
- Tudni akarom, miért - vonta össze a szemöldökét Holdo. - A szemébe akarok nézni, és meg akarom érteni az agendáját, Renegát. Nem a rizsa érdekel, amit Perrének és a holonézőknek lenyomott. Ha csak egy újabb performanszra készült volna, akkor a műsor végén minimum vacsorát főz Needmobol. - Gondoltam rá, de olyan büdös volt szegény, és minden bizonnyal rágós is… - bámult a padlóra Sordis őszintén csalódott arckifejezéssel. - Tudta, hogy a chevinek hat hónapos koruk előtt a legfinomabbak? - pillantott fel hirtelen.
- Az érdekel, miért adta fel magát végül - folytatta Holdo a megjegyzésen való átsiklást követően, fürkésző tekintettel. - Sokat kockáztat ezzel… hacsak nem éppen ezt a válaszreakciót várta, amit kapott. - Szar érzés, ha az ember lánya előtt járnak egy lépéssel, nemde? - kuncogott fel Sordis Holdora pillantva. - Azért remélem, maga nem fog összevissza vagdalkozni és sötét oldali varázsigéket mormolni, mint jóanyám tette, amikor megleptem azzal, hogy világra jöttem...
- Ezer más módja lenne rá, hogy alattomos módon kárt okozzon a Köztársaságnak, ahogyan arra is, hogy újabb pojácáskodást mutasson be a médiában - folytatta Holdo, halkan szűrve a szavakat a fogai között. - De Ön a legkevésbé logikusat választotta, kivéve... ha ténylegesen az a célja, hogy tisztára mossa a nevét, úgymond. De ahhoz, hogy ezt elfogadjam, meg kell magyaráznia... - Úgy érti, egy olyan ravasz vén satrafa számára is hihető módon, mint magácska? - ingatta a fejét Sordis. - Pontosan - biccentett Holdo, miközben fel alá kezdett járkálni a cella előtt. Aztán szembefordult Sordissal. - Éppen ezt akarom. Győzzön meg egy olyan satrafát, mint én, és segítek meggyőzni a többieket.
- Volt egy álmom, tudja, bár maga nem sokat konyít ehhez, azt hiszem - bámult a falra Sordis. - Képzelőerőm azért van - vont vállat Holdo. - De ne a drogos meséi egyikét hozza elő nekem. - Mit számít, hogy drogos-e, vagy sem? - vont vállat a Renegát. - Amikor felrobbant a hajó. Amin ugyebár... nem voltam ott, hihi. - Ugyebár - forgatta a szemeit Holdo, majd vállat vont, jelezve, hogy ez őt kevésbé izgatja.
- Skywalkerek és Palpatine-ok egész sora jött ellenem, mind együtt - folytatta a Renegát. - Az összes unokatestvérem, fivérem és nővérem, akik kiakadtak a kis performanszaim miatt. Carl Wenthar, Ben SkySolo, vagy hogy hívják, a bögyös, epilálatlan Jaina és még az sápatag piszkaolló Charis is, az új barátnője. Talán még az a rátarti Anakin is ott volt, nem emlékszem... hullottak rendesen, persze... - A lezáratlan gyerekkori problémái lennének az okai az egész hajcihőnek? - forgatta a szemeit Holdo. - Lárifári. Beszéljen egy pszichológussal, állítson családfát. - Félek, felrobbanna, vagy elfüstölne, legalábbis - kuncogott fel ismét a Renegát. - Nem ez a lényeg, ne legyen ostoba liba, szenátorkám. A bibi ott volt, hogy a végén beadtam a kulcsot. Permanensen.
- Az előbb hencegett Needmonak arról, hogy már kétszer visszajött, harmadszor nem tudna? - tárta szét a karjait Holdo. - Nem, nem, nem, nem - rázta a fejét szuggesztíven Sordis és felemelte egyik ujját. Holdo meg mert volna esküdni rá, hogy világít. - Ez ilyen Skywalkerek-Palpatine-ok dolog, nem érti? A sok fűszert ha összekeverjük, és túltöltjük az aranylövést, akkor... onnan nincs visszaút, nem érti? - És ugyan bizony mit vár, tőlem várja, hogy megvédjem az unokatestvéreitől a híres Renegátot? - nevetett fel Holdo. - Gyáva férfi.
- Nem nem, ez amolyan idő-dolog - kulcsolta összevissza Sordis, mindenféle krix-kraxokat formálva velük - Repkedjek egy kék holonet-fülkével, hogy megértse, amit mondok? Össze-vissza, előtte utána, párhuzamos izébizék... mondja csak - merevedett le egy pillanatra. - Szokott maga holofilmeket nézni? Amikben minden... máshogy van, tudja. Tele van vele a Dizni Channel. - Én alderaani szépirodalmat olvasok, nem ilyen hívságos tömegkultúrát, de értem, mire gondol - játszadozott elgondolkozva lilás fürtjeivel Holdo.
- Na, a lényeg - folytatta Sordis. - Hogy olyan holofilm soha nem is volt, és soha nem is lesz, amiben én a demokratikus köztársasági ellenzék megbecsült tagja vagyok. Érti már? A legvalószerűtlenebb folyománya az időnek és térnek az, amelyik a legkedvezőbb kimenettel kecsegtet. - Még mindig nem értem, pontosan miért rossz nekem az, hogyha néhány Skywalker és Palpatine összecsomagolja magát - ingatta Holdo a fejét, de a tekintetében benne volt, hogy valójában nagyon is érti.
- Csak hallani akarja hangosan, nemde? - kuncogott fel Sordis. - Ravasz nő maga, kár, hogy annyira aszexuális… de mindegy is. Lassan mondjam? - Ahogy tetszik - vont vállat Holdo.
- Mert akkor az örök körforgás visszatér, mami - cincogta Sordis nagy, odaadó szemeket meresztve. - Mert akkor a sötét és világos, jó és rossz, birodalmasság és köztársaságiasság küzdelme vég nélkül folyik tovább, ugyanúgy, mint eddig... és akkor nem változik meg a dolgok rendje és folyása, sosem jön el a hőn áhított, új, egyéniségekre alapuló, progresszív korszak... - Sordis közelebb hajolt Holdohoz, szinte sistergett az arca, ahogyan hozzáért a cella függőleges rácsait alkotó lilás energiaívekhez - És mert nélkülem, anyukám... te sosenem leszel Főkancellár... de nem ám. Velem viszont egyszer talán... igen.
Holdo elmosolyodott és hátralépett. - Deaktiválják a rácsot - mondta a mimbanita őröknek. - Felviszem a foglyot a többi szenátorhoz... meghallgatásra...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 13, 2021 20:30:19 GMT 1
Az ellenzéki képviselők ülésére az Élő Erő Pártjának helyi szervezete által felajánlott, korábban minden kétséget kizáróan templomszerű célokra használt hatalmas, primitív kőépületben került sor, amely a korábbi évek, évtizedek, sőt talán évszázadok során minden bizonnyal a helyiek sokkal kevésbé békés és inkluzív, egyes pletykák szerint élő gyermekáldozatokra épülő kultuszának szentélye lehetett. A vérfoltos oltárokat és a rájuk applikált, az Élő Erő hatalmáról áradozó Zonama sekotinak hitt, de tulajdonképp Arthura írnokai által hamisított (ők “megszállott állapotban való szentírásnak” hívták persze) tekercseket Holdo stábja kérésére letakarták, a meghívott szenátorok pedig az amfiteátrumszerű, kőből kivájt nézőtéren helyezkedtek, ki-ki az általa legbiztonságosabbnak vélt távolságban a központi pódiumtól, ahová Holdo magabiztos, szinte diadalittas mosollyal vonult be nemrég, utána pedig két mimbanita rendőr kísérte a joviálisan mosolygó Sordist. - De jó, kit áldozunk fel? - pillantott a letakart oltárra éhes tekintettel a Renegát. - Segíthetek benne? Egészen megéheztem...
- Barátaim - emelte fel cérnavékony, ékszerekkel telepakolt karjait Holdo szenátor, miközben a “közönséget” alkotó szenátorok - mindenki a saját szája íze és vérmérséklete szerint - tapsolni, vagy tiltakozni kezdtek a Renegát láttán. - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan és ilyen nagy létszámban idefáradtatok a kormányzat nyilvánvaló kísérletei ellenére, hogy megakadályozza találkozónkat… a Szabadság és Együttműködés kihelyezett, rendkívüli szenátusi frakcióülését ezennel megnyitom, és egyúttal köszönöm az Élő Erő Pártjának a vendéglátást - villantott meg a szenátornő egy barátságosnak szánt, de inkább lekezelőre sikerült pillantást a teátrumba vezető ajtóban álldogáló, leginkább afféle személyi szolgának, vagy éppen helyi rendezvényszervezőnek és ruhatárosnak tűnő Arthura felé, aki átszellemült mosollyal bámult a Renegát és lelkesen integetett felé.
Holdo megrázta a fejét, meggyőzve magát arról, hogy bármit is csinált a Renegát ennek a szerencsétlen, bájgúnár chevnek az agyával - már amennyiben nem eleve ilyen ostoba volt -, ugyanezt bizonyosan nem fogja tudni megtenni erős akaratú és progresszív köztársasági szenátorokkal, kiváltképp nem az ő stábjával, annak ellenére sem, hogy egyetlen ysalamiri sem volt a teremben... no, és ha véletlen mégis, tette hozzá saját magában gunyorosan a szenátornő, legalább annyival több támogatót kap majd a javaslatom.
- Gondolom, nem kell bemutatnom senkinek Sordis... urat - intett végül a mellé felsorakozó, még mindig energiabilincset viselő férfi felé Holdo, gondosan megelőzve azt szavaival, hogy meghívott és jelenlévő szenátortársai közül bármelyikük mindenféle hivatalos, félhivatalos, vagy egyszerű bekiabálás formájában megvalósított ügyrendi közbeszólással zavarja meg az egyeztetés egyetlen lényeges témájának körüljárását. - Hosszas beszélgetést folytattunk, és ez alapján érdemesnek találtam arra, hogy a Szabadság és Együttműködés potenciálisan kiálljon az úriember ügye és gondolatai mellett.. de természetesen a végleges döntést együtt hozzuk meg. Ezért hívtalak össze benneteket.
- Kathilyn, nem látom, hogyan tudnánk egy köztörvényes, elítélt bűnöző, egy terrorista támogatásából profitálni - fordította a rögtön felpattanó, és hevesen gesztikuláló vuki, Triebakk szenátor szavait a hatalmas humanoid mellett állandó jelleggel lebegő apró, repulzoros tolmácsdroid. - Drága Triebakk, azonnal a lényegre tértél, mint mindig - mosolyodott el Holdo, igyekezvén palástolni az arcára kiülő undort. Ki nem állhatta ezt az öreg, fontoskodó vukit. Ha vannak boomerek, gondolta magában, kéne valami kategória azokra is, akik még a Klónháborúkat is látták. Klónerek... - A Sordis úrral való együttműködésünk egyik sarokpontja ugyanis pontosan ez... hogy meg tudjuk különböztetni a bűnösségére vonatkozó, megalapozatlan kormányzati propagandát és hazugságokat a tényektől, melyek szerint a mi értelmezésünkben ő lényegében nagyon sok mindenben ártatlan... mint például Mandalore ügyében.
- Jediket gyilkolt - a tolmácsdroid sztoikus nyugalommal nyekeregte vissza Basic-re a vuki artikulátlan ordítását. - Nem is egyet! A Solusarok... - Nem beszélve szegény Leiáról, Winterről, vagy arról a serennoi fiúról... hogy is hívták? - tette hozzá a hátsó padsorok egyikében helyet foglaló - pontosabban magasodó, gesztikuláló és bömbölő - vukihoz képest jó pár sorral előrébb, egy egyszerű, fehér, Mon Mothma ruhatárát idéző lebernyegben ülő Zwi Penes, Új-Alderaan szenátora, aki valamiféle rendkívül egészségesnek tűnő zöldségrudat rágcsált idáig. - Wang Yenli? Vagy valami ilyesmi, tudom is én....
- Hölgyek, urak... és japorszedő bundák - tette hozzá jóval halkabban az utóbbi két szót Sordis teátrális belépőjét követően, hogy csak Holdo hallhassa, miközben Triebakkra pillantott. - Kérem, ne essenek abba a hibába, hogy a rosszindulatú pletykák és a kormányzati ellenpropaganda miatt olyasmivel vádolnak, amit el sem követtem! Organa Solo asszony, kedves takarítónője - vagy ki volt - és a serennoi suhanc halálában két vétkes van, családom másik ágáról, Anakin, és Jaina Solo, akik jelenleg is a gyilkosoknak fenntartott Birodalmakban teszik a dolgukat a nekik való jutalompozíciókban! Mandalore-t pedig szinte nem is kell, hogy magyarázzam, látják, kik profitálnak belőle... és amúgy sem tűnt fel nekem, hogy a kelleténél, azaz nullánál több könnyet hallattak volna egy csomó toxikus, páncélos férfi haláláért, nemdebár? - kacsintott körbe.
- Pfuj, igaza van! - jegyezte meg barnás szemkocsányait rángatva az első sorok egyikéből Mon Calamari újdonsült szenátornője, Calma Nolga. - Birodalmi gyilkosok voltak azok, akik megölték a barátainkat, Zwi drágám! - Kam Solusar és a felesége forogna a sírjaikban ennek hallatán, ha lenne nekik - fordította a droid Triebakk további elégedetlen kaffogását. - Nos, igen - biccentett Sordis. - De ne felejtse el, vuki úr, hogy az a jedi fennhatósági alatt álló Templom területén történt... erre mondták régen, hogy jedi ügy - mosolyodott el. - A gyilkosság az gyilkosság - recsegte a frodítódroid miközben a hatalmas vuki körbefonta kezeit bozontos mellkasa előtt és hosszú, elnyújtott, gyászos üvöltést hallatott.
- Maguk tudják a legjobban, hogy milyen gyakran szokás az Erőhasználók egymás közti leszámolásait úgy elintézni, hogy a győztesről kiderül, ő volt a Fény bajnoka, a vesztes pedig a Sötétség akolitája? - tárta szét a karjait széles mosolyra húzva a száját Sordis. - Honnan tudja, szenátor úr, hogy nem én voltam végig a jó fiú, és a Solusarok voltak titokban Sith Nagyurak!? Arról nem is beszélve - tette hozzá Sordis, miközben körbefordult a teremben és egyesével megnézte magának az összes jelenlévőt -, hogy a Sordis, aki azokat a tetteket a jedik ellen elkövette... tulajdonképpen már halott. Ugyanazok, Anakin és Jaina Solo kezétől, akik a maguk pártjainak prominenseit kergették őrületbe és mészárolták le előszeretettel - vette fel lehető legártatlanabb arckifejezését Sordis. - Márpedig az ártatlanság vélelem minden élőt és holtat egyaránt megillet, nemdebár?
- Borleiast bevallotta az interjújában is, uram - szólalt meg most a vukitól messze, de ugyanúgy a hátsó sorok egyikében ülő Ocassia Cortez. - A kormány emiatt is körözteti, ráadásul a joghatóságukat sem vonhatja kétségbe, mert köztársasági létesítményt érintő támadásról van szó, ahol köztársasági állampolgárok haltak meg... - Nos, igen - pillantott egy pillanat erejéig a padlóra, majd a benyílók egyikében bámészkodó Arthurára Sordis bűnbánó arckifejezéssel. - De mint tudjuk, nem lenne teljes a megtérésem, és nem lennék most itt önök előtt energiabilincsekben, hogyha nem ismertem volna el Arthura barátomnak - biccentett a lojálisan mosolygó chev felé mintegy megerősítésképp a Renegát -, bizonyos... túlkapásaimat arra vonatkozóan, ahogyan az Erőhasználók egyetemes közösségét érintő igazságtalanságok némelyikét... elrendeztem. Mint Borleiast is... bízva egy... - pillantott vissza átszellemült arccal a szenátorokra - pártatlan és megbocsátó igazságszolgáltatásban.
- Ha Mimban kiadja Sordis urat a coruscanti központi szerveknek, minden bizonnyal koncepciós eljárásban elítélik és életfogytig elzárják, vagy halálra ítélik - vette át a szót Holdo. - Már persze ha addig a jedik nem érik el a kiadatását önmaguknak, tárgyalásos módon, vagy ahogyan ők nevezik, agresszív véleménycsere útján... akkor pedig semmit nem profitálunk a Renegáttal kötött... együttműködésből. Egy, a külvilág elől elzárt, vagy halott ikonra nem fog szavazni senki... - Ugyan már, egy élő terroristára, egy ilyen toxikus férfira sem fognak - emelte fel a hangját Cortez, Holdo rosszalló pillantásaitól kísérve, de egyáltalán nem zavartatva magát általuk. - Nem értek egyet - tiltakozott az első sorból Nolga szenátor, uszonyos kezeivel hadonászva. - Láttuk, mekkora nézettséget generált Perre az interjúval. Annyian látták, mint annak idején a négy államfő jelölt nő vitáját. - Gondoltam is rá, hogy egyszer csak berontok a saját kultistáim élén, aztán megpróbálom megöletni saját magam, de végül elvetettem - kuncogott fel ismét halkan, csak Holdo számára hallhatóan Sordis. - Meg aztán, mégis ki vitázott volna velem közülük? Hihi. Mind halott. Kivéve a nabooi királynőt, ő csak megbolondult, drága Ederlath nagynéném... hihi. - Ocassia, igazad van abban - folytatta szelíden Nolga -, hogy Borleiast meg kell magyaráznunk majd. Még akkor is, ha vannak köztünk olyanok, akik szívesen tették volna ugyanazt, ha ott tényleg erőérzékenyeket kínoztak G’Sil gárdista pribékjei... tiszteletben kell tartanunk, hogy van olyan szárnya a mozgalmunknak, amelyik nem nyit vitát a békés módszerek alternatíváiról. - Nem a módszert vitatom, csak azt, hogy ezt a hímringyó pojácát istenítjük érte - sziszegte Ocassia feldúltan. - Nem tűzhetjük zászlónkra az erőszakot - tette hozzá a padsorok közepén, magányosan üldögélő fiatal ithori nőstény, Berg szenátor, aki majdnem lekéste az egész találkozót, mivel egészen az Ithorról repült idáig, elveit meghazudoltva kivételesen gyorsjáratú futárhajón, nem pedig űrvitorláson. - De igazat adook Nolga szenátornak abban, hogy a Renegátnak nagy szava van a választásokon jelenleg passzív korosztályok, a választási korhatárt most elérő fiatalok és a párt nélküli bizonytalanok körében... ha néhány, a Szabadság és Együttműködés számára fontos témát magáévá tudna tenni...
- Hát hogyne, kedveském, csak rám kell nézni, magam vagyok a megtestesült LMGP-utódpárt, egy személyben - düllesztette ki a mellét Sordis. - Non-bináris dzsenderfluid vagyok... újjászületésem óta, ha fogalmazhatok így, bármilyen illegális szer legalizálási kampányának az élére állok... ha szeretné, tartok magácskával sztrájkot a Szenátus előtt, be úgysem engednek majd, gondolom - vigyorodott el egy pillanatra a Renegát -, vagy ültetek magával és Arthura barátommal barátságos Yuuzhan Vong fákat minden parkba, vagy amilyet magácska szeretne - javította ki magát gyorsan az ithori arckifejezését látva a Renegát, miután felrémlett neki, hogy a kalapácsfejűek nem éppen a legnagyobb rajongói a bolygójuk gazdag ökológiáját leromboló és invazív korallokra cserélő extragalaktikus megszállóknak még a mai napig sem.
- Miért jött ide? - kérdezte most Penes, miután elfogyott a zöldséges táprúdja. - Miért nem mondjuk a hapanoknál kilincsel az unokahúga trónjáért? Miért a progresszív ellenzék? - Arra kíváncsi, mi ebben a titkos Sith terv, nem igaz? - kacsintott Sordis. - Nos, tájékoztatom, nincs benne. Ahogyan azt Holdo szenátor asszonynak is elmondtam - biccentett a mellette álló nő felé. - A legvalószerűtlenebb, mégis leglogikusabb lépéssel szeretném kamatoztatni a tudásom és megelőzni, hogy az ordas birodalmak és a felvilágosulatlan, befolyásolható Erőhasználó testvéreim ballépései nyomán hatalomra kerülő alkalmatlan pojácák, mint a mostani köztársasági kormányzat tagjai, egyszerűen kiirtsák a galaxis erőhasználóit... lássák be, ez ugyanolyan, vagyis hát... ideológiai értelemben hasonlóan egyszerre deprimált és kiemelt csoport, mint az alderaaniak, az ökologisták, a vukik... a nembinárisak és a bináris droidok, soroljam még? Mi, együtt, mindannyian - villant meg Sordis tekintete, ahogyan a szenátorokra meredt. - Önök nem teljesek nélkülem, és ezt Önök is tudják. Senki sem tudja olyan hitelesen képviselni a maguk repertoárjából kimaradt kisebbségeket, mint én.
- A jedigyilkosok nem kisebbség... ők csak bűnösök... én ezt nem hallgatom tovább! - fordította a tolmácsdroid Triebakk szavait, ahogyan a vuki kivonult a teremből. - Látják? Most már a hímeket sem képviseli senki, szerény személyemen kívül - pillantott körbe ámuldozást színlelve Sordis, majd a vuki után kiáltott. - Adja át baráti üdvözletem a jediknek! - Nézzétek - tette hozzá Holdo. - Ne becsüljétek alá ennek a... külpolitikai jelentőségét sem. Ha a Birodalmaknak lehetnek Solo inkvizítorai, mindenkinek egy-egy, akkor a Köztársaságnak is lehet egy... progresszív Palpatine Soloja. És az, hogy ezt az üzenetet mi küldjük, és nem a G’Sil kormány... minket erősít majd.
- Növelnünk kell a médiabefolyásunkat - jegyezte meg Niathal. - Ebben tud segíteni, Renegát úr? - Megkapják tőlem a Dizni Channelt - mosolyodott el vérszomjasan Sordis. - De hát az nem is a magáé - ellenkezett Ocassia. - Legális ez? - Majd azzá teszem - kacsintott Sordis. - Ehehe...
- Még mindig úgy gondolom, hogy nagyobb kockázatot vállalunk és nagyobb negatív hírverést generálunk magunknak ezzel, mint amennyivel több szavazatot hoz majd ez a... férfiállat - replikázott Cortez. - Ocassia drágám, lassan úgy beszélsz néha, hogy elgondolkozom rajta, inkább hapan nagykövetnek kellene, hogy javasoljalak... vagy megfigyelőnek Zwerth szenátor mellé - horkant fel Holdo. - Ott aztán mindig van mit... megfigyelni - kuncogott fel Sordis. - Az a fekete ribanc - tette hozzá savanyú arckifejezéssel Penes.
- Nézzétek Berget - pillantott most az ithori kollégájukra Holdo. - Miért, kivirágzott? - kuncogott fel ismét a Renegát, de Holdo oldalba könyökölte. - Eredetileg őt sem akartuk bevenni a frakcióba, pedig azóta világos, hogy mérhető szavazatnövekedést értünk el vele. Majdnem azokhoz az idióta Élő... mármint Arthura szenátorék megbecsült társaságához csatlakozott - korrigálta magát joviális mosollyal és egy rá jellemző retorikai manőverrel Holdo. - Szubvertálni kell a választók elvárásait, csak ezzel nyerhetünk még nagyobb befolyást és több szavazatot. Márpedig egy megváltozott, a politikai eliten kívüli legkülső körből betérő Renegátnál senki sem alkalmasabb erre.
- A szép szavakon és a hangzatos ígéreteken túl kézzel fogható erőforrásokra van szükségünk cserébe azért, hogy emiatt felvállaljuk a kormányzattal szembeni... sarkosabb kiállást - tette hozzá elgondolkozva Penes. - Ha igazak a pletykák, hogy G’Silék bosszúból elkezdik megvágni a központi támogatásokat, akkor a kereskedelmi korlátok és a holomédiás vagdalkozás helyett annak bizony kreditmilliárdokban mérhető hatása lesz. - Ne aggódjon, hölgyem, a látszat ellenére én sem egy magányos produkció vagyok - hunyorított Sordis. - Meg fog lepődni, milyen professzionális stáb áll mögöttem. - Arról nem is beszélve, Zwi drágám, hogy így legalább a Thul-konszern bővítheti a ki- és befektetéseit - tette hozzá Holdo, amire Penes még sanyarúbb fejet vágott.
- Böki a csőrüket a Depallo-erőd, ugye? - tette hozzá Sordis, majd halkan odasúgta Holdonak: - Majdnem azt kérdeztem, hogy birizgálja-e a bajszukat, jó nagy balhé lett volna belőle, nemde? - Azt sem tudjuk, hol van - vonta össze a szemöldökét Penes. - Na, most már üzletelünk, ugye? - vigyorodott el elégedetten Sordis. - Kiderítem maguknak, hol van. - De hát el sem hagyhatja a bolygót! - replikázott Cortez. - Ne becsülje alá... az Erő hatalmát - heherészett Sordis.
- Igaz is, erősítené a pozíciónkat, hogyha a jedik közül is valaki emellé az ügy mellé állna - jegyezte meg Nolga. - Felírtam ezt is a házi feladataim közé, asszonyom - hajolt meg Sordis. - Szavazzunk - vetette fel Holdo. - A Szabadság és Együttműködés frakciószövetség felkarolja-e a Renegát ügyét? A Demokratikus Köztársaságért Koalíció frakciója támogatja - adta le rögtön saját szavazatát Holdo.
- A Párbeszéd a Köztársaságért frakció támogatja a javaslatot - emelkedett fel azonnal Nolga is. - A Sztrájk az Ökologikus és Fegyvermentes Köztársaságért szintén - csatlakozott mellé némi gondolkodás után Tatun Berg is. - A Szabad Szövetségért frakciócsoport nemmel szavaz, Triebakk szenátor jóváhagyásával - emelkedett fel Cortez.
- És a saját frakciód, drágám? - kérdezte villámló tekintettel Holdo. - Az Erős Köztársasági Nők - Pillanat Mozgalom frakció... szintén nemmel szavaz - sziszegte Cortez. - Sajnálom, Kathy. Ezzel túl messzire mész. A szeretet erejével kellene győznünk, azt kellene megmentenünk, amit szeretünk, nem pedig terroristákkal és az ellenségeinkkel parolázni. Ehhez... nem adom a nevem sem én, sem a frakciószövetségeseim. - Zwi, drágám - pillantott várakozóan Holdo Penesre, a hatodik, és egyetlen, eddig nem szavazó frakció képviselőjére. Ha Penes nemmel szavaz, a Szabadság és Együttműködés frakcióközösségének szabályzata alapján Holdonak az összes ellenzéki szenátort tömörítő, több száz fős kongresszus elé kellett volna vinni az ügyet, a frakciócsoportok közti döntetlen alapján. - Már csak a ti szavazatotok hiányzik.
- Az Alderaan Fényei egy Liberális Köztársaságért frakció... - Penes még egyszer megnézte magának a Renegátot, beharapta az ajkát, elgondolkodott, majd a térdeire csapott. - Ám legyen. Támogatjuk! De amint ideje engedi, el kell látogatnia New Alderaanra, és nyilvánosan kell hitet tennie amellett, hogy elítéli birodalmi felmenői életellenes bűneit és nyilvánosan kell bocsánatot kérnie a Leia Organa Solo és Winter Celchu halálához vezető eseményekért, még akkor is, ha egyszemélyi felelőssége - szűkült össze Penes tekintete - nem állapítható meg. - Mazel tov! - mosolyodott el Sordis, néhány ó-alderaani kifejezéssel fűszerezve szavait. - Magukkal is ültetek majd fát szívesen.
- Akkor ezt eldöntöttük - mosolyodott el Holdo. - Most beszéljünk arról, hogy mit kezdünk a Renegát úr mozgását korlátozó blokáddal és a kormányzat gazdasági fenyegetéseivel... Arthura úr, jöjjön közelebb nyugodtan, ez magukat is érinti...
Miközben a szenátorok súgdolózni és konspirálni kezdtek, Ocassia Cortez kisurrant a teremből. Odakint még látta, ahogyan Triebakk Kashyyyyk-i siklója felemelkedik egy közeli platformról, és kék, diplomáciai mentességet igazoló fényeit bekapcsolva megindul az odafent köröző blokádot alkotó Békeőr és flottaegységek felé, hogy az azonosítást és a Renegátmentes utastér igazolását követően visszatérjen Coruscantra. A nő kifújta a levegőt, megcsóválta a fejét, és saját futárhajójához ment. - Kész a hajóm? - lépett a Razorback mellett sürgölődő vastag pulóveres ugnaught szerelőhöz. - Hát hogyne, szenátor asszony - hadonászott amaz göcsörtös kis kezeivel, majd körbepillantott. - Holdo szenátor őnaccsága nem magácskával jött? - De. De mással megy haza. Majd az alderaaniak, vagy a mon calok hazaviszik - vont vállat Ocassia, és bevágta magát az áramvonalas, vörös-fehér futárhajóba.
Egy gyors szkennelést követően már mehetett is. Átszáguldott a blokádot alkotó neimoidi és Gyndine-i fregattok gyűrűjén, majd egy éles fordulóval... a Bormea-szektor, vagy a Mag helyett a közeli köztársasági határ felé vette az irányt egy mikrougrás erejéig. A határon áthaladva, a semmiben kilépve aktiválta a Razorback régi jeladóját. Nem a diplomáciai előtti köztársasági magánsávot, amit a politikai karrierjének kezdete előtt használt, hanem az azelőttit. A tapanit.
Kisvártatva statikus sercegés, majd egy reszelős férfihang jelentkezett be. - Ocassia, kislányom, te vagy az? - Padre, buenos dias - köszönt be Ocassia, és holomegjelenítésre váltott. - Rég... beszéltünk.
A holovetítőn megjelenő admirális egyenruhás férfi sziluettje alatt egy apró EGB-s jelvény jelezte, honnan beszél. - Végre befejezed ezt a feminista őrületet, amit a Lázadóknál művelsz, és hazajössz a családodhoz? - kérdezte szakállát simogatva Cortez flottaadmirális, a Maradvány ideiglenes kormányzója, de szemében ott volt az öröm, hogy annyi év után szóba áll vele a lánya. - Apa, nem azért hívtalak, hogy újra összevesszünk a politikai miatt - közölte hangját izgatottan lehalkítva Ocassia. - Nem akarok megint összeveszni veled. Segítened kell... a kormányhoz nem mehetek... de ez komoly ügy...
- Miről van szó? - villant meg a férfi tekintete. - A Renegátról... - suttogta Ocassia. - Nem tudok máshoz fordulni, tudom, hogy van aki szerint ez hazaárulás, de a Békeőrök nem hallgatnának rám, a jedikhez nem mehetek, itt nem hinne nekem senki... - A kislányom vagy, akármilyen bolond feminista is, és szeretlek, mi amore - lágyult meg Cortez hangja. - A Mimbanról beszélsz? A hírszerzőink... megmutatták azt a felvételt. Az interjút. Nem vagy veszélyben?
- Nem... már eljöttem - csuklott el Ocassia hangja. - Apa... segítenetek kell! A Renegát be fogja magát bájologni a politikába... talán már át is mosta az agyát néhány szenátornak... én... én a szabadságért harcolok... az önkifejezésért nem... nem ezért... - halkan szipogni kezdett. - Nem azért, hogy egy drogos őrült átvegyen mindent... - Ocassia drágám, nyugodj meg - köszörülte meg a torkát Cortez. - Találkozunk valahol, és megbeszéljük, jó? Hozok magammal majd valakit, akinek ez a... specialitása. Az ilyen agymosó erőhasználók elleni fellépés... minden rendben lesz. El tudsz jutni Adumarra, Yag’dhulra, vagy Eriadura? - Bármelyikre - szipogta a fiatal nő.
- Rendben kislányom, akkor várj a jelentkezésemre... - csitította a lányát a vonal másik végén Cortez flottaadmirális, miközben azon gondolkozott, hány évre fogja Folett sóbányába küldeni ezért. - Jelentkezem, és megadom, hol találkozzunk. De előtte felveszem a kapcsolatot... az Első Renddel. Apád szeret és kilép. - Én is szeretlek, apa.
Ocassia bontotta a vonalat és megtörölte a szemeit. Aztán irányba állította a karcsú futárhajót. - Nem fogod elvenni a reményt és a bajtársnőim tisztaságát, Renegát - suttogta maga elé. - Ha ehhez magával a toxikus férfiakkal teli Birodalommal és a családommal kell szövetkeznem... akkor sem...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 26, 2021 15:56:34 GMT 1
A nő léptei halkan kopogtak a pincébe vezető lépcsőn. A Renegát már messziről megérezte a közeledtét, szórakozott, unott arckifejezését, amellyel eddig a falat bámulta, hirtelen döbbenet váltotta fel. - Szenátor... - pillantott a nőre. - Azaz... no nem. Nem nem nem. Maga eddig... maga eddig nem volt benne...
Kathylin Holdo szenátor valahogy nyúlánkabbnak, öregebbnek tűnt, de a tekintete, amelyet rávillantott Sordisra, félreismerhetetlen és eltéveszthetetlen volt. Egy mindent elnyelő, fekete, csillagszemű tekintet. - Egy tartalékterv, nem más, Renegát - csilingelt végül a mindenen túli hang. - Ha Skywalker segítségül hívja azt a kis zöld görcsöt, talán nem sikerült volna. De ahogy mindig is, elvakította saját fontosságának tudata. Odaadtam neki magam, és mégis megszöktem. A testem... így is megsemmisült. Magával vitte. Ez a héj... régóta figyeltem. Tudtam, hogy benne van az ambíció, az akarat és a tudás, hogy ő legyek... én... azonnal beengedett, kérdés nélkül. Szinte könyörgött, hogy tegyem meg, amikor álmában megszálltam. - Nem veled... alkudtam meg - szisszent fel Sordis. - Neked nincs itt helyed, Káosz... - Ugyan már - nevetett fel Abeloth-Holdo. - Hiszen erre vágytál titokban, nemde? Az önmegvalósítás tökéletességének legtökéletesebb képviselője... partnernek, tán szeretőnek is, nemde, Renegát?
- Egy csettintéssel elpusztíthatlak - mordult fel Sordis. - Hihihi... - kacarászott Abeloth. - Tudod, mi a vicces, Renegát? Hogy tényleg. Nem érzed?
Sordis kerek, a fűszermámoron túli szemeket meresztett Holdora. - Nem - mondta végül. - Semmit sem érzek. Egy üres héj... - Ahogyan eddig is az volt, és ezután is az lesz - villant meg Abeloth csillagszemű tekintete. - Az Erő ajándéka nincs meg ebben a testben. Interdimenzionális képességek sem. Csak egy öregedő, klimaxoló nőstény humán... ez volt az ára annak, hogy éljek. - Oda a hatalmad - esett le Sordis álla, de még röptében elkapta. - De te visszaadhatod - mosolygott rá Abeloth.
- Vagy elroppanthatom a torkod - lépett közelebb Sordis a rács másik oldalához. - Vagy darabonként megehetlek... sózva, füstölve... áztatva... fűszerezve. - Ez így van Renegát - mosolygott vissza mindenféle sokfog és sokszáj nélkül, egy aszott humán nő mesterségesen fehérített mosolyával Abeloth-Holdo. - Választhatsz. Vagy tartod magad a szövetséghez, amit kötöttél ezzel a terméketlen sápatag förmedvénnyel, hogy kijuss innen, sőt akár a hatalmat is visszaadhatod, csepegtethetsz ebbe a csúf héjba a magad magjából, hogy újra erős legyek... vagy választhatod a bőséges reggelit... - hajolt közelebb önmagát simogatva Holdo-Abeloth a rácshoz, majd felnevetett. - És akkor senki nem lesz, aki kihoz innen, hisz megetted az utolsó szövetségesed e világban, Renegát... és akkor itt fogsz megrohadni! Hihihihihi
Abeloth-Holdo csilingelő nevetése még sokáig visszhangzott a pincében.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 23, 2021 19:28:26 GMT 1
– Választhatsz, Renegát. Vagy tartod magad a szövetséghez, amit kötöttél ezzel a terméketlen sápatag förmedvénnyel, hogy kijuss innen, sőt akár a hatalmat is visszaadhatod, csepegtethetsz ebbe a csúf héjba saját magad magjából, hogy újra erős legyek… vagy választhatod a bőséges reggelit… – hajolt közelebb önmagát simogatva Holdo-Abeloth a rácshoz, majd felnevetett. – És akkor senki sem lesz, aki kihoz innen, hisz megetted az utolsó szövetségesed e világban… és akkor itt fogsz megrohadni! Hihihihihi
Abeloth-Holdo csilingelő nevetése még sokáig visszhangzott a pincében.
– Arra nem gondoltál, vénasszony, hogy bármikor kisétálhatok innen, ha úgy tartaná kedvem…? – húzta ki az ujjait a füleiből Sordis, miután az entitás csilingelő röhögése elhalkult. – Mondjuk, ketten is sétálhatnánk egyet. Mit gondolsz, van ezen a sárgolyón olyan étterem, ahol olyasmit is felszolgálnak, mint ami a civilizált gyomroknak való? Esetleg birodalmi főinkvizítorokat és köztársasági haladmirálisokat?
– Egy tapodtat sem tudnál lépni, ha lennél olyan botor, hogy megpróbálkozz a kitöréssel, Renegát – húzta Holdo ajkait természetellenesen széles mosolyra a nő fejében székelő Abeloth. – A Békeőrség és a Jedik által hátrahagyott speciális erők még téged is porrá zúznának.
– Merész kijelentés – fogta meg a rácsokat ismét Sordis. – Különösen, hogy te is tudod, a számok nekem nem számítanak. A túlerő mindig én vagyok. Az egy dolog, hogy egy olyan bukott angyal, mint te, képtelen még egy olyan pöffeszkedő kis pojácát is legyőzni, mint Anakin Solo… Holdo-Abeloth arca torz vicsorba rándult.
– Na és te képes lennél rá? – csapott le. – Akkor miért nem tetted meg eddig?
– Mert jó helyen van a pozíciójában. Hiszen olyan hatékonyan irtja a riválisaimat, hogy nekem még a kisujjamat sem kell megmozdítanom. A Jedik azt mondanák, hogy mindez az Erő akarata.
– De te nem hiszel a predesztinációban, Renegát – mosolyodott el Holdo tésztás arca. – Mit érdekel téged az Erő? Gondolom, amúgy is megéheztél hosszú, állítólag önkéntes raboskodásod alatt. Úgyhogy válassz: megdézsmáljuk az őröket közösen, és egyesülünk lélekben... – Holdo szájából kinyúlt egy lila, hegyes nyelv, és kéjesen végigszántott az egyik rácson – és testben. Vagy elfogyasztasz… engem. Hát itt vagyok.
– Hogy azzá váljak, amit megeszek? – horkantott fel Sordis. – Tudod, hogy veszítenél, ha valamilyen non-Erő praktika által megpróbálkoznál a teljes tudatátvitellel. Nem maradt benned elég Erő, hogy sikerrel járj, quarrencsápos barátnőm.
– Nincs trükk – rázta meg a fejét talán egy kissé túlságosan is hirtelen Holdo-Abeloth, amitől a nyakcsigolyái vészesen megreccsentek. – Használd a hatalmadat, nézz belém, vén kujon. Látni fogod, hogy nem akarlak átverni. Szimplán csak… a segítségedet kérem. Hiszen mindkettőnk hasznára válna az együttműködés.
– Két tornádó egy csárdában nem fér el – vigyorodott el Sordis.
– Akkor ölj meg! – Követelte Abeloth.
– Nem kell nekem személyesen végezni veled – vont vállat Sordis, aki meglepetést színlelve pillantott a nő háta mögé.
Abeloth nem dőlt be a trükknek. – Akárki is végez velem, nagyobb hatalmat ad nekem a halál, mint amit el tudsz képzelni, Renegát… Ezt te tudod a legjobban. Szóval, ha óhajtod… idehívhatod valamelyik talpnyalódat, hogy belém állítsa a fénykardját, vagy azt a szőrös kis cirmókot, ami itt lófrál valahol a közelben, kéjesen szaglászva a húsomat…
Sordis mindössze érdeklődő arckifejezéssel nézett vissza rá, de nem válaszolt. – De hát Fehérliliom nem téged szaglászik, édesem – szólalt meg végül, amikor a macskaszerű, szúrós tekintetű felinx belopózott a látóterébe.
A következő pillanatban búgás harsant, és egy vörös fénykardpenge buggyant elő Abeloth-Holdo mellkasából. A megszállt nő tekintete felakadt a halálos csapástól. Sordis egy pillanatra meg mert volna rá esküdni, hogy a Csillagok Királynőjének végtelen űr-tekintete eltűnik, és Holdo kétségbeesett, elborzadt szemeit látja, aztán a szemek feketévé sötétültek.
Abeloth, a Káosz istennője, a valaha volt talán legveszélyesebb Erőn túli entitás nem volt többé.
Az eldőlő test pedig láthatóvá tette a mögötte álló alakot. A fekete egyenruhás férfi kikapcsolta a fegyverét, és az övére akasztotta, egy másik, jóval ismerősebb fénykardmarkolat mellé. Körgallérján piros alapon háromágú aranylevél-jelzés állt, fekete köpenyét a nyakánál jellegzetes formájú brosúra fogta össze: a birodalmi sas.
Az Egyesült Galaktikus Birodalom Főinkvizítora fekete, vasalt csizmájával félrerúgta Holdo holttestét, majd ridegkék tekintetét Sordis felemás szempárjába fúrta. – Igazán kedves tőled, Anakin – mosolygott rá szemrebbenés nélkül Sordis –, hogy megkíméltél egy öregembert ettől a nehéz feladattól. Az én koromban már nem szívesen gyilkol az ember. Az egész valahogy elvesztette a varázsát.
– Ehhez képest szép kis halott-statisztikát hagytál hátra magad után a galaxisban – vágott vissza Anakin. – Különben sokkal fiatalabb a tested, mint az enyém. Kár, hogy ez a héjad már nem fog megöregedni, Sötét Nagyúr.
– Az egyszerűség kedvéért szólíthatsz Skywalker-Palpatine nagyúrnak is – vont vállat Sordis. Tehát elkaptad a híveimet. Vagy el lettem árulva. Csak a káoszlordok szólították Sötét Nagyúrnak. Fogalmad sincs, kivel állsz szemben, idióta Solo. De hangosan csak ennyit mondott: – Szóval, most mi fog történni? Bilincsbe versz, mint a Köztársaság? Letartóztatsz? Vagy TúL VeSzÉlyES HoGY ÉleTbEN HaGyjUK? Esetleg kivallatsz? Hát, bármit is akarsz tudni, édes fiam, az igazság az, hogy bármivel vádolsz, nem én voltam.
– Nem azért jöttem, hogy gyermeteg játékokba keveredjek veled – szorította ökölbe fekete kesztyűs kezeit Anakin. – Mindössze Abeloth lenyomatát követtem a Tythonról a Köztársasági űrbe. Egészen idáig.
– És most valószínűleg a te fejedben vájkál.
– Megsemmisült, nincs többé – zárta le a vitát Anakin. – Engem erre a feladatra képeztek ki. Igen, itt van a fejemben. De mialatt beszélgettünk, már halálra szorítottam a tudatát. Te erre nem lettél volna képes, vén Renegát.
– És milyen jó, hogy pont hozzám vezetett. Most engem is fojtogathatsz. Már ha beindít az ilyesmi, természetesen. Sajnos az a prűd gungan sosem engedte, hogy hozzányúljak a szép testedhez. Pedig már a duracélpadló rejtekajtaját is előkészítettem, ami alá elrejtőzhettünk volna. Anakin egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha türelmet akarna magára erőltetni.
– Azért vagyok itt, hogy tájékoztass arról, hol rejtőzködött a gungan, amikor meghalt.
– Azt akarod, hogy együttműködjek egy gyilkossági nyomozásban? Oj véj… akarom mondani, milyen izgalmas! – Sordis összecsapta a tenyerét, mint egy gyerek, akinek a télapó egy különösen nagy ajándékot húzott elő a puttonyából.
– Megteszed ezt, vagy meghalsz, Renegát.
Sordis egy pillanatig nem válaszolt. Aztán előretolta a kezét, Anakin pedig önkéntelenül métereket repült hátra – válaszfalakon, sziklatömbökön és folyosókon át. Mire a háta megállapodott valami keményen, rádöbbent, hogyha nem font volna maga köré erőpajzsot, a belső szervei péppé roncsolódtak volna.
– Mára elegem van az üres fenyegetésekből! – mennydörögte Sordis, aki az Erő-rántással kitépte a cellája rácsait, és egyenesen Anakin felé siklott. Arca villámlott a megvetéstől és a haragtól, és ezúttal teljesen tiszta volt a tekintete.
A Renegát olyan gyorsan siklott, hogy Anakinnak nem volt ideje felállni, mire odaért hozzá. Sordis tenyeréből fatörzs vastagságú, szerteágazó villámlövedék csapódott elő. Anakin feltartott kesztyűs kezével védte ki a támadást – tenyerében csoportosult a végtelen energia. Kék szemében fehér, cikázó fények tükröződtek. Anakin visszalőtte az energiavihart, mire Sordis megszüntette azt.
Mielőtt a Sordis támadhatott volna, Anakin ültében kinyújtotta a kezét – a pupillái kitágultak, és máris a Sötét Nagyúr, egykori mestere és pótmentora elméjében találta magát.
Csak egy pillanatig maradt bent, amíg kiragadta a kívánt információt, de az is elég volt arra, hogy Sordis egy pillanatra leálljon. Anakin talpra szökkent, előremeresztette az ujjait, amiket bíborvörös villámok hagytak el. Az ő energiakisülései nem voltak folyamatos, összefüggő villámok, sorozatlövedékekként csapódtak elő az ujjaiból, mint valami túlvilági karabélyból. Sordis ugrándozva tért ki előlük – a Renegát olyan gyorsan mozgott, hogy még Anakinnak is gondot okozott nyomon követnie őt az Erőben.
Ezért olyan Erőhullámot indított útnak, ami mindent elsöpört a környéken.
Sordis azon kapta magát, hogy hátrarepül. Egy intéssel leállította az önkéntelen tolóerőt, ami hátrataszította. Anakin nem messze állt tőle, kezeit az oldala mellett kitárva. Körülöttük minden felszakadozott – a padlólemezek, a falak, a kődarabok és a berendezési tárgyak, illetve a sarkon megjelenő őrszemek. Minden, mint egy hajszálpontos, súlyos lövedék, Sordis felé csapódott, beleértve az őröket is. Egyre csak újabb és újabb faldarabok és berendezési tárgyak szakadtak ki a tartójukból, hogy Sordis felé repüljenek.
A Renegát körvonalai hirtelen elmosódtak – nemsokára már csak egy fekete, gáznemű massza volt a helyén. A rögtönzött lövedékek átsuhantak rajta, és feketére perzselődve kiestek belőle a túloldalon. Azok az őrök, akik voltak olyan szerencsések, hogy találkoztak a Sordis helyén levő energiatömeggel, az élve elégetésnél is rosszabb sorban múltak ki. Volt, akinek csak a fél teste tűnt el, másnak a végtagjai, de voltak olyanok, akik teljes mivoltukban megsemmisültek, kitörlődve a tér-idő kontinuumból.
Anakin taktikát váltott. Leakasztotta a nagyapja fénykardját az övéről – azt a kardot, amit Darth Vader forgatott egy rövid ideig, amiután Kenobi mesterhez, majd Luke Skywalkerhez került. A kék penge ugyanolyan friss süvítéssel tört elő a markolatból, mint előző gazdái kezében.
Vele párhuzamosan a másik, Anakin Solo saját vörös pengéje is felbúgott.
Sordis szembenézett a Főinkvizítorral. Anakin lobogó köpennyel haladt felé, maga után húzva a földnek irányzott kék és vörös pengét, mint valami középkori, súlyos fémkardokat. A kardok szikrazáport vertek a padlón Anakin mögött, akinek jégkék szemei egy pillanatra elsárgultak, mielőtt támadott.
Sordisnak csak egy tizedmásodpercnyi ideje volt visszaalakulni – érezte, hogy ha massza formában marad, Anakin egyszerűen magába szippantja, ugyanarra a helyre a fejében, mint Abeloth maradványait. Arra a helyre, ahol a totális megsemmisülés várna rá. Mindeközben arra is gondolnia kellett, hogy ellenfelével ellentétben neki nincs hagyományos fegyvere. Ezért, miközben ellenfele már a levegőben járt, lecsapásra készen tartva a pengéit, Sordis még mindig feketén füstölgő kezét begörbítette, mintha egy láthatatlan markolatot tartana. Ebből aztán fehér gerincű, fekete szélű penge robbant elő.
A nem teljesen stabil, az Erő Sötét Oldala által táplált erőpenge a következő pillanatban Anakin pengéin csattant. A birodalmi főinkvizítor nem zavartatta magát Sordis váratlan mutatványa miatt. Tudta, hogy egyetlen pillanatnyi meglepődés is a vesztét okozhatja ebben a helyzetben. Tökéletes kontroll alatt tartotta az érzelmeit, olyan kontroll alatt, amit még egy Jedi-mester is megirigyelt volna.
Ren alaposan felkészítette az anomáliák elleni harcra. Ez volt az a terület, ahol Anakin Solo és Rin Nagyúr mindketten kiemelkedtek.
Ahogy a fekete, Sordis testméreteihez igazított hosszúságú penge és Anakin hagyományos, evilági fegyverei csapást csapás után váltottak, néha fel-felvillant a Renegát igazi arca. A fiatalos, festett arc el-eltorzult, mint amikor egy alakváltó Clawdite megmutatja az igazi valóját. A bőre nem csak tésztásnak tűnt ezekben a pillanatokban, de nem létezőnek, ezeréves ráncok szelték át az arcát, és az egész egy undok, vicsorgó masszaként folyt össze, mint valami dühöngő, földöntúli, régóta halott vadállat tébolyult képmása.
Egy szörnyeteg volt az. Az Erő oldalakon túli, sötétségnél is korruptabb bestiája, egy világpusztító entitás.
Anakin jó jelnek vette, hogy Sordis álcája el-eltűnik egy-egy pillanatra. Ez azt jelentette, hogy a Renegátnak túlságosan koncentrálnia kellett a harcra, minden erejére szüksége volt Anakin ellen, így képtelen volt folyamatosan fenntartani az illúziót – ami máskor még abnormális körülmények között is második bőrként, ösztönösen simult rá. A világnak mutatott Renegát nem létezett, és Anakin tenni akart róla, hogy soha ne is kelhessen életre.
Két pengéjével akrobatikusan kaszált Sordis irányába, aki mintha több száz karddal küzdött volna egyszerre. A Renegát mindent kivédett és félreütött, amit Anakintól kapott, de a Főinkvizítor még mindig tartotta a támadás ütemét, még mindig nyomult előre, Sordis pedig igyekezett nem hátrálni. Anakin pengéi ripityára vágták a szűk folyosó falait, miközben Sordis szemmel követhetetlenül hárított, ugrált és pörgött a levegőben, illetve olyan természetellenes pózokba tekerte-csavarta a testét, mintha félig még mindig testetlen formában maradt volna.
A Jar`Kai harcművészet kétkezes művelőivé csak azok válhattak, akik könyörtelen, magas rendű ismerői voltak az Erőnek. Két fénykard mozgatása még az olyan nagy tudású harcosokat is meghaladta, mint a legendás Darth Maul. Számos erőhasználó akadt a galaxisban, akik használták és művelték ezt a formáját a fénykardpárbajnak, de egyikük sem jutott el arra a szintre, hogy legyőzhetetlenné váljon. Még Lumiya különlegesen egyedi fényostora sem volt elég Luke Skywalker egyetlen pengéje ellen, akit egyszerűen jobban átjárt az Erő, mint a mások által legyőzhetetlen Sith Ladyt.
A kétpengés harcnak megvolt az az előnye, hogy egyszerre több irányból, pontosabban több váratlan irányból lehetett lecsapni. Amíg egyik pengével tereltél, a másikkal bevitted a halálos csapást. Egy olyan harcos pedig, mint Anakin Solo, akit mesterei és az Erőben való jártassága a fénykardvívás mesterévé emeltek, képes volt úgy használni a két pengét, illetve képes volt olyan sebességgel forgatni őket, mintha egyszerre több tucatnyi energiakarddal küzdött volna.
Mindez persze csupán a felszín volt – mindkét ellenfél tudta, hogy a küzdelem valódi kimenetelét nem a fénykardvívásban való jártasság, hanem az Erő dönti el.
És Anakin Solo ebben a pillanatban maga volt az Erő.
Sötétség és világosság egyszerre járta át a testét és az elméjét. Az Erő egy eszköz volt a számára, egy mindennél hatalmasabb fegyver, és ezúttal ő maga volt az irányítója. Annak idején ő és Jacen számtalanszor összevesztek ezen a témán – Jacen többnek látta az Erőt, Anakint pedig nem érdekelte a miszticizmus. Őt a szolgálat érdekelte – a galaxis békéje, rendje és biztonsága iránti szolgálat, ami jelenleg egyet jelentett a Galaktikus Birodalom szolgálatával.
És minél erősebb volt a szolgálat iránti odaadása, az Erő annál inkább alárendelte magát neki – ezért volt Anakin Solo legyőzhetetlen. Mert egy fegyverforgató kezet bárki képes letörni. De ki lenne képes megtörni egy hitet?
Kár, hogy Jacent a sötét oldal egyre agyalágyultabbá, figyelmetlenebbé és idiótábbá tette, futott át Anakin fején még egy utolsó gondolat, mielőtt védekezésre kényszerült a Renegát egyik csapásával szemben. Akkor most ő lenne itt helyettem, és nem kéne nekem ezzel a sok anomáliával és baromsággal foglalkoznom, és nyugodtan alhatnék a túlvilágon. Vagy a deprogramált Tahiri karjaiban ideát.
Sordis váratlanul lecsapott fekete erőkardjával, aminek az oldalaiból lilás kisülések csapkodták Anakin alkarját és csuklóját. Néhány villámdarab bejutott a kesztyűje és az alkarvédő-illesztése közé, de ezeket a Főinkvizítor fel sem vette.
Hirtelen előrelendítette a fejét, és belevágta a homlokát Sordis koponyájába. Reccsenést hallott, a saját homloka is felhasadt, és az orra mentén vércsík folyt alá, de mindezzel csak annyit ért el, mintha kőfalra köpött volna. Sordis orra elferdült, de a Renegát annyi tudatmódosítót szippantott fel az orrán keresztül, hogy az efféle vérzések megszokottak voltak nála. Valószínűleg még élvezte is, hogy ömlik a szájába a vér.
Anakin előrelendítette a kezét, és egy Erőlökéssel legalább egy métert taszított Sordison – aki egyenesen belesétált a hátánál álló YVH-droid mellkasából kiálló késekbe. Anakin úgy módosította álcázott kísérőit, hogy érzékelhetetlenek legyenek az Erőben Sordis számára – hiszen a droidok nem voltak részei az erőnek, az erőhasználók viszont megérezték az energiakibocsátásukat. Ennek a csillogó feketére festett YVH-szériának azonban nem volt energiakibocsátása, hiszen Anakin mentális ereje működtette őket.
Még jó, hogy végre méltóztattak ideérni, méltatlankodott magában a Főinkvizítor.
Sordis már jóval lefoglaltabbnak tűnt a hátából kiálló beskarpengékkel, a három Vongölő droiddal és az Anakinnal való küzdelemtől. Csakhogy a Renegát megelégelte a dolgot.
– Elég ebből az ótvar csetepatéból! – kiáltotta, és olyan energiamennyiséget robbantott ki magából, hogy a doridok porrá omlottak, Anakin pedig megint azon kapta magát, hogy csak repül és repül, mint valami énekesmadár a Dizn-i holocsatornák műsoraiban.
Mialatt erőpajzsot vont maga köré, hogy a csontjai ne törhessenek porrá a becsapódástól, Sordis kereket oldott. Anakin talpra ugrott, és anélkül, hogy leporolta volna magát, a Renegát után iramodott. Még mindig érezte őt az Erőben.
Sordis olyan sebességgel távolodott, hogy képtelenség volt utolérni. Anakin tudta, hogy ez miért lehetséges – a Renegát ismét tömegtelen masszává alakult. A szél sebességével menekült.
Anakin eldobta a fénykardmarkolatait, a földre telepedett, és lehunyta a szemét. Meditatív transzállapotba került, lesüllyedt az Erő mélyére, amilyen gyorsan csak tudott. Endor óta készült erre a rituáléra. A Korriban ősi Sith Lordjai még most is ott kísértettek a sírboltjaikban, bár a mai erőhasználók többsége számára elérhetetlenül.
Anakin lelki szeme előtt megjelent a Korriban, aztán a Moraband, a Ziost, a Dromund Kaas, Khar Delba és a rég elveszett Had Abaddon. Mintha egy galaxistérképet nézett volna, ahol kigyulladnak a Sithek ősi világai, lángolva mutatva számára a Sötét Oldal útját. A Sithek ősvilágainak a felszínén ezzel egy időben vörös energiahullámok kavarodtak fel, mint valami anyagtalan homokvihar. Anakin olyan mélyre merült az Erő össztudatában, ami egy nála gyengébb erőhasználó számára halálosnak bizonyult volna.
Tudta, hogy pengeélen táncol – de korábban is kísérletezett már ezzel a rituáléval. A Sötét Oldal el akarta emészteni a maga teljességében, de Anakin elég erős volt, hogy ellenálljon neki.
Az ősvilágok energiája átáramlott belé, pontosabban a körülötte levő térbe – Anakinnak nem volt több Erőre szüksége, mint ami benne volt, de a mimbani levegőnek igen. Ahogy meditatív pózban ült a romos padlón, akaratlanul is a levegőbe emelkedett, és ugyanazok a vörös energiapászmák szikráztak fel körülötte, mint amilyeneket a lelki szemeivel látott.
Te lehetnél a következő.
Az utad már bevégeztetett, fiú.
Itt az ideje, hogy továbblépj.
Nem, üzente vissza Anakin a hangfoszlányoknak, amik egyszeriben megsokszorozódtak a fejében.
Te lehetnél a következő.
Az áldozatod halhatatlanná teszi a szeretetedet.
A fájdalom által megerősítetted magad.
Megölted már, amit szerettél.
Te vagy a következő Sötét Nagyúr.
A Sötét Oldal felken a Darth címmel.
Csak el kell fogadnod az utadat.
Anakin szemei felpattantak – az íriszei élénksárgában égtek a vöröses-narancssárgás udvarral. Olyan benyomást keltett, mintha a tüze mindent el akarna emészteni maga körül. Arca tésztás volt, mintha több éves kómából ébredt volna, szája szélén lefolyt a nyál, mert idő kellett, amíg tudata visszatért a valóságba. Aztán Anakin sárgán égő szemei halványodni kezdtek. Lassanként visszanyerte az eredeti színét – a jégkék azonban még ridegebben világított, mind két könyörtelen jégcsap.
Huszonöt-harminc válasz-, illetve kőfallal odébb pedig a Sordis-massza megmerevedett siklás közben. Olyan hirtelen állt meg, mintha kővé dermedt volna.
Ugyanúgy, mint amikor Jaina Solo és Anakin közösen indultak Sordis ellen a szent Endor hold fölött.
Ha más nem, hát ez az apró párhuzam igazán jelezhette volna a Renegát számára, hogy megint meg fog halni.
Anakin megint lökött egyet előre – és az őt és az ellenfelét elválasztó falak berobbantak előtte, tiszta utat biztosítva Sordis megmerevedett gázfelhője felé. A Főinkvizítor magához hívta a fegyvereit, az övére akasztotta őket, és természetellenes gyorsasággal beérte az ellenséget. Sordis nem tudta, nem tudhatta, hogy bár az újjászületése után ő is megerősödött, de ugyanúgy Anakin sem volt már az a vidéki kis minidiktátor, mint akkor, az Endoron. – Ha olyan erős vagy… miért futsz el? – vetette fel a Főinkvizítor a masszának.
Sordis lassan kezdett visszaalakulni emberi lénnyé – de mielőtt a körvonalai teljesen letisztulhattak volna, az arca eltorzult a mérhetetlen fájdalomtól. Bármennyire erőlködött, képtelen volt visszaalakulni bármelyik formájának végleges alakjába. – A Sithek… a maradványaik… az ősi Sith szellemek… miért keresnek egy újabb Sötét Nagyurat? – sziszegte félig szavakkal, már amennyire ki tudta ejteni őket, félig pedig az Erővel Sordis.
Anakint meglepte, hogy ellenfele hallotta a rituálé során elsuttogott hangfoszlányokat. Talán a hangok a manőver áldozatához is beszéltek, nem csak hozzá. – Úgy gondolják, ebben a galaxisban már nincsenek igaz Sith Lordok – vont vállat Anakin. – Csak kultuszvezérek, terroristák, szexfüggő minidiktátorok és lecsúszott narkósok. De kit érdekel ez most? Mindannyian halottak. Ha pedig újra felbukkannak, hát elküldöm őket táborozni.
– Téged akarnak… Darth akárkinek? Nevetséges. A sötétség úgy kerül téged és a fajtádat, mint rynavírust… a rinek… vagy a rynek engem… ehehe… nagyon finomak… – Sordis hangulata hirtelen megváltozott, félig légnemű arca elkomolyodott. – Komolyan azt hiszed… hogy az ócska rituáléd elég lesz ellenem? A Skywalkerek… és a Palpatineok egyedüli ötvözete ellen?
Felemás szemeiben azonban most először félelem csillant.
– Te és a mesterem túl nagy fontosságot tulajdonítotok a vérvonalaknak. A miszticizmusotok… okozta a veszteteket. Mint minden filozófus erőhasználónak.
– Benned nincs meg a finomság, hogy megértsd a magasabb rendű összefüggéseket – próbált vergődni sikertelenül Sordis. – Csak egy agyatlan, idióta Solo-gép vagy. Egy úthenger, amit nem lehet kitéríteni az útjából.
– Lehetséges – vont vállat Anakin. – Az vagyok, ami lennem kell. Amivé a magadfajta tesz engem. Te pedig halott vagy, Renegát. Egyszer s mindenkorra.
Anakin elővette a komlinkjét, és két kattintással jelzett a droidoknak. A sötét YVH-széria többi tagja mindeddig azzal volt elfoglalva, hogy életképtelenné tette az őröket, a személyzetet és a Békeőrség speciális egységeit. Anakin tudta, hogy az orbiton levő köztársasági cirkálókról már útnak indult az erősítés, de a Mimban blokád alatt volt, és a Holdo-féle kompánia nem biztosított erős őrséget a Renegát mellé – hiszen szövetségesek voltak, vagy csak tudták, hogy amúgy is megszökik, ha akar, és így legalább kevesebb emberélet kerül veszélybe, ha a Sötét Nagyúr ellenük fordul.
A csata csupán néhány rövid percig tartott, bár Anakin fejében sokkal hosszabbnak tűnt.
Négy YVH-droid lépett be a helyiségbe. Nem voltak többen, az már túl sok figyelmet vonzott volna. Így jó eséllyel terrortámadásnak veszik az eseményeket. – Uram – lépett Anakin mellé az egyik, YVH-979. – A fájlokat elhelyeztük. A képek elég hitelesek hozzá, hogy a helyi hatóságok ne gondoljanak többre. A kamerák renegátistákat mutatnak majd, az elpusztult droidok is renegátista jeladót hordoznak.
– És ha a Békeőrség vizsgálódik, a coruscanti kémeink majd gondoskodnak a továbbiakról – biccentett Anakin, azzal hirtelen belenyillalt a fájdalom.
Csak most vette észre, hogy a jobboldali bordái behajlottak a harc során. A csetepaté alaposan megviselte, ráadásul még ki se pihenhette magát a Tython után.
– Intézzétek el – biccentett a Sordis-massza felé, aki már kezdte elveszíteni az eszméletét. A Darth Nox-féle ősi rituálé még mindig folyamatban volt, Anakin érezte az elméjét húzó-nyúzó túlvilági erőket.
– Valaki… más… fogja átvenni… a szerepemet… – préselte ki magából hatalmas akaratról tanúbizonyságot téve Sordis. – Csak a fejet… vágtad… vágtad le.
– Egy olyan fejet, ami nélkül a test szétesik – mosolyodott el évek óta először Anakin. Aztán bólintott a droidoknak. – Pusztulj, korcs.
Sordis lehunyta a fekete, majd a sárgavörös szemét.
– Itt jövök hát… Wenthar fivérem.
Az YVH egységek egy régimódi E-Web ágyút vonszoltak elő valahonnan, amit a töltőállomásra csatlakoztattak egy hosszú kábellel. Csakhogy ez a töltőállomás teljesen üres volt, az E-Webet pedig egyenesen a lothali kísérleti laborból hozták. – Azt kétlem – vetette még oda Anakin Sordis alakjának. – Még a túlvilági lényed is ki lesz törölve a létezésből. Sosem fogod viszontlátni a fivéredet. Gondoskodtam róla. Itt és most véget ér a Renegát legendája.
Sordis szemei felpattantak – az arcán félelemmel vegyes csodálat jelent meg, aztán végtelennek tűnő szomorúság.
Az E-Web formájú szerkezet felzúgott, a Sordis-massza pedig eltűnt a csövében. A Sötét Nagyúr hatalmas erejű energiái átvándoroltak egy kollektorba, egy Ssi-ruu mintájú kollektorba. A technológiát a legutóbbi áttörések során sikerült miniatürizálni – ezek a Jediszívó berendezések egy teljes erejében levő erőhasználóval szemben azonban még nem értek el minősíthető eredményt.
A rituáléval csapdába – és örökös haldoklásba – rekesztett Renegátnak azonban pontosan elég volt. Mivel Sordis energiává alakult – elpusztítani nem lehetett, hiszen halhatatlan entitássá lett –, olyan energiává, ami elvesztette a tudatát, már nem jelentett veszélyt senkire sem.
Erre a fajta halálra még ő sem lehetett felkészülve.
– Közöljétek Rampart admirálissal, hogy hamarosan megérkezem a Fondorra – utasította a droidokat Anakin. – Először a hajógyárba megyünk.
Vége volt. Végre vége volt.
Az egyik droid odairányította az öt vadászgépet a legközelebbi kijárathoz, és hamarosan mindannyian a pilótafülkékben ültek, Sordis maradványai pedig Anakin csomagterében. Az YVH-k a régi StealthX vadászok Erő által kontrollált gépeit vezették, Anakin pedig a saját újonnan tervezett TIE-X/xs vadászgépét. Mind az öt gépet Anakin kormányozta az Erővel.
Az orbiton bújdosó álcázóhajó hangárába érve Anakin azonnal kiadta az indulási parancsot. Az U-boat előreszökkent, és hamarosan a hiperűrben száguldott a Fondor irányába. A Köztársaság pedig ha elkapta volna, akkor sem lett volna ideje rá – az Anakin közvetítői által lefizetett Nihil kalózok rendszerszéli támadása elég problémát jelentett a számukra.
Anakin lüktető bordáit tapogatva lehunyta a szemét, és gyógyító transzba lépett.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 26, 2021 11:13:01 GMT 1
A mimbanita főváros rettenetesen festett. Legalábbis, ami a fejletlen, egymásra dobált sár- és kőházakból, illetve a folyamatosan illegális csempészútvonalakon ideérkező ellenzéki és renegátista hívek és csodálók részébe hevenyészett egyenbarakkokból megmaradt - tulajdonképpen a központi kőépület romjai, melyek maga alá temették a börtönt, a helyi törzsfőnökök amfiteátrumát, amelyet az ellenzéki szenátorok is használtak Sordis meghallgatása közben, valamint a környék összes leszállóplatformját és a helyiek nem kis bánatára az egyetlen normális kesselit mérő kocsmát is, még mindig jobban néztek ki, mint a megmaradt lakónegyedek, ahol a félelemtől, csalódottságtól vagy éppen a fűszer egyre aggasztóbb hiányától eszüket vesztett önjelölt politikai aktivisták és kultisták most mindenhol utcai harcokba keveredtek a Békeőrség egyre agresszívebb, energiabotokat, hálókat és tömegoszlató gázt használó alakulataival, amelyek az incidens után ezrével, sőt, tízezrével lepték el orbitról a környező dzsungeleket és a fővárost, valamint a távolabb, a mocsarakban fekvő, potenciális menekülő pontként szóba jöhető mimbanita törzsi falvakat.
Egyedül a romok körül uralkodott egy fokkal kisebb káosz, ahol a belső kordont nem a Békeőrség kékesszürke egyenruhás fogdmegjei, hanem a Titkosszolgálatok és a Tengerészgyalogság páncélozott rohamkommandósai biztosították. A szerves maradványokat, holttesteket kereső mentő- és nyomozó egységek, törvényszéki orvosszakértői droidok mellett másokat nem is engedtek be a belső körbe, kivéve két alakot, egy politikai VIP karszalagot viselő idősebb, kopaszodó férfit, aki döbbent arccal figyelte a pusztítást egy alig épen maradt oszlopmaradványon ücsörögve, és egy szeplős, vörös hajú fiút, aki egy kézi szkennerrel kutakodott a romok között. Végül kiemelt egy szinte szénné égett, fekete kerámialap-szerűséget a romok közül és az idősebb férfihoz vitte.
- Ezt kerestük, Ben? - pillantott rá Naberrie szenátor. A párost a Myrkyr után a Waylanden érte a mimbani terrortámadás híre, mire Naberrie azonnal megszakította látogatását és idesietett. Némi, a Békeőrség illetékeseivel folytatott vitatkozás után megállapodtak abban, hogy alapvetően belbiztonsági és katasztrófavédelmi ügyről van szó, nem pedig katonairól, ráadásul Abrent sikerült elérnie Noelnek útközben, aki beleegyezett, hogy képviselje a helyszínen… és innen már csak Ben belépési kódjait kellett tisztázniuk, megerősítve, hogy nem a Jedi Tanács, hanem a Noel ellenőrzése alá tartozó szervek alkalmazottja, és így az ifjú volt-jedi és volt-CSF, illetve volt-GAG ügynök kezelésbe vehette a romokat - nyomozati szakértelmével és az ilyenkor tévedhetetlennek vélt Erővel.
- Azt hiszem, ez lesz a legközelebbi, legnagyobb és legjobb tárgyi bizonyíték, amit elhozhatunk innen - pillantott körbe Ben fakó arccal. - Minden más... nem tudom, nem hiszem, hogy a feletteseid elfogadják a személyes benyomásaimat bizonyítékként, Noel. - Azért teszünk egy próbát, borzolta meg a fiú vörös fürtjeit bátorítóan Noel, majd a lemezkére pillantott. - És amúgy... mi is ez?
- YVH mellvért darab - magyarázta Ben, és megfordította az apró lemezt. - Csak kesztyűben fogd meg, szenátor, lehet, hogy sugározhat. Ezeket mindenféle reaktív páncélzattal erősítik belülről. Nézd csak, ha megfordítod, ott van, halványan be van ütve a gyári szám. - Miért hoznának a renegátisták Yuuzhan Vong gyilkos harci droidokat a vezérük kiszabadítására - csóválta a fejét Noel.
- Különösen, hogy pusztán helyi rendőrökkel volt dolguk, a blokádot valamiféle rejtett módon törték át - tette hozzá Ben a távolba meredve. - Legalábbis fentről nem jelentettek erőszakos behatolást, amíg idelent el nem kezdődött a balhé. - Ahogyan erőszakos kitörést sem - tette hozzá Naberrie. - Ami felvet még egy kérdést...
- Nem csak arra vagy kíváncsi, ki volt - pillantott a szenátorra Ben Skywalker. - Hanem arra is, hogy Sordis életben maradhatott-e. - Holdo maradványait legalábbis megtalálták a mentőegységek - sóhajtott fel Noel. - Így is elég csúnya történet lesz ebből. De tudnunk kell, mi lett a Renegáttal. Megölték? Megszöktették?
- Nem is tudom... - sóhajtott egyet végül Ben. - Megfájdul a fejem ettől... azt hiszem... meg is halt, meg él is. De nagyon halványan. Van... valamiféle lenyomata, de az egész romot nagyon-nagyon erősen belengi a Sötét Oldal. Az biztos, hogy egy nagyon potens Erőhasználó volt itt, márpedig tudomásunk szerint a Renegátnak mindenféle szedett-vedett szolgája van.
- Nem lehet, hogy magát Sordis lenyomatát érzed? - kérdezte Noel. - Nem, volt itt más is... - mások is. - Nyelt egyet Ben, aztán leült Noel mellé. - Megnézném Holdo holttestét, Noel bácsi. Valahogy… nagyon rossz érzésem van azzal kapcsolatban. Tython-szerűen rossz.
- Mit akarsz ezzel mondani? - vonta fel a szemöldökét Noel. - A Káosz szelleme lengi be a helyet, egyszerre a Sötét Oldallal és egyszerre még legalább egy, vagy két Erőhasználóval. Erőszakot érzékelek és harcot - folytatta Ben. - Neo? - kérdezte most halkan Noel.
- Add vissza a lemezt, kérlek - kérte egy pillanatra Ben, és megfogta a fekete kerámialapot, ami egy pillanatra felizzott az érintésétől, ahogyan Ben lehunyta a szemét és koncentrált. Állítsd össze a bizonyítékok alapján a legvalószínűbb lehetőséget, csengtek a fülében régi barátja és nevelője szavai a CSF-ből. - Ben, megég a kezed!
Ben eldobta a kerámialapot, majd megrázta a kezét, és Noelre pillantott. - Nem Neo. Anakin - mondta végül. - Anakin itt járt. Most már tisztán érzem. A droid alkatrész Erő-lenyomata az ő tudatának energiájától izzik. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen akció túlzottan kockázatos lenne Neo Tierce számára, ha tényleg valahol ebben a galaxisban bújkál. Túlságosan felhívná magára a figyelmet. Nem, ez most Anakin volt, biztos vagyok benne.
- Ben, gondold meg, mit beszélsz, láttad a biztonsági felvételeket - sóhajtott fel Noel. - Renegátista kultisták látszódnak mindenhol és ilyen droidok. Ha most azt mondjuk, hogy valamiféle renegátista senkikből álló terrorcsapat, vagy Sordis saját akciója, esetleg egy ismeretlen Káosz-hívő entitás helyett egy birodalmi főparancsnok ütött rajta a Mimbanon, egy köztársasági tagrendszeren, ráadásul álcázva... - Nem, nem tévedek - rázta a fejét Ben. - Ez más sorozat. Ilyet csak Anakin használ szerintem. Nincs generátoruk. A felvételeket meg kell vizsgáltatni specialistákkal. Biztos vagyok benne, hogy manipuláltak. Az Erő nem hazudik, Noel bácsi.
- Ezredes - kattant egyet Noel komja, amivel az orbiton keringő, nemrég érkezett hajóraj parancsnokát, a Hírszerzés vezetőjét, a Maddeusnak maszkírozott Arcot hívta. - Itt Maddeus, hallgatom, szenátor, találtak valamit odalent? - Szkenneljék a rendszert birodalmi U-hajókra utaló ionnyomok után, ezredes - suttogta a szenátor.
- Én...… öhm... ugye tudja, hogy ez mit jelent, uram? Jelentenem kell a Flottának. Niathal ide fog jönni problémázni - akadozott vélhetően a rossz adás és nem a meglepetés miatt Garik Loran hangja. - Tisztában vagyok vele - biccentett Noel. - Majd én elsimítom Kre’feyen keresztül. Csak csinálják. - Értettem. Indítom a szkennt.
Noel visszapillantott Benre. - Szóval azt állítjuk, hogy a Birodalom Főinkvizítora ismét behatolt köztársasági területre és kiszabadította a Renegátot? G’Sil nem fog örülni...
- Nem tudom, hogy kiszabadította-e - rázta a fejét Ben. - Inkább... nem is tudom, az Erő alapján úgy fogalmaznék, hogy legyőzte, és halálos sebesülten magával vitte. Alig érzem Sordist... és most Anakint is csak alig - hunyta le a szemeit egy pillanatra - mint amikor gyógyító transzban van valaki. Megsérülhetett. És az is biztos, hogy elpusztított még valamit, aminek köze van a Káoszhoz. Ezért akarom megnézni Holdo maradványait. - Aj aj - sóhajtott fel Noel és megvakarta a fejét. - Ez csúnya ügy... pedig Tyrrék már fogalmazzák a kommünikét arról, hogy a Renegát lemészárolta a saját híveit és milyen ostoba volt az ellenzék, hogy leállt vele...
- Ez ettől még nem lesz kevésbé igaz - fintorodott el Ben, majd Noelre pillantott. - Esetleg, ha megvizsgálhatnám Arthurát...
- Nem messze innen találták meg, de az orvosdroid azt mondja, semmi nem maradt az elméjéből - biccentett Noel. - Mint egy üres, áttetsző, folyékony zselé az agya. Vele együtt valószínűleg ez lesz az Élő Erő Párt hattyúdala is. - Talán az Erő segítségével valamit látok még benne - bámult újra a földre hajított kerámialapra, a YVH-alkatrészre Ben és újra felvette. - Ezt meg azt hiszem, oda kellene adnunk az elemzőknek, Noel bácsi.
- Persze - biccentett Naberrie, majd újra megcsippant a komja. - Mit találtak, ezredes? - Megvan az ionnyom, a bevezető és kivezető vektor, egyértelműen birodalmi lopakodó U-boot - Maddeus hangja száraz volt. - Jelentenem kell, az erre vonatkozó protokollok világosak, nincs helye mérlegelésnek, szenátor.
- Rendben - sóhajtott fel Noel. - Mi Bennel visszamegyünk a zászlóshajóra, és kapcsolatba lépünk a kormánnyal. Azt akarom, hogy G’Sil és Kre’fey tőlem hallják először, mit találtunk. Tájékoztassa Niathal admirálist, de emlékeztesse, hogy a további lépések ügyében meg kell várnia a kormány utasításait. Nem biztos, hogy az elnök úr örülne neki, ha most kivonulna ide egy rakás mon cal csatacirkáló - folytatta a szenátor.
- Vettem, várom magukat idefent - kattant egyet Loran komja is. Noel visszapillantott Benre. - Akkor ez... teljesen más, mint a Hosnian, nem igaz? - Nem tudom megmondani, amíg nem mentünk el oda is - rázta a fejét Ben. - Át akarom vizsgálni az űrállomást, de amikor láttam a felvételeket onnan, az Erő csendben maradt. Nem súgott semmit.
- Néha azt kívánom, bárcsak lennének olyan szofisztikált gépi Erő-érzékelőink, mint a birodalmaiknak - sóhajtott fel Noel. - És azt hiszem, a hírszerzési kollégák is így vannak ezzel, egyre gyakrabban legalábbis. - Bármikor szólhatunk a jediknek - jegyezte meg Ben. - Úgy tudom, ők amúgy is delegációt akartak küldeni Sordis kivallatására, talán még kiadatási kérelme is beadtak a mimbani hatóságoknak, még ha oda is került, mint a coruscanti központ kérelem, valami fiókba, ami azóta porrá égett - pillantott végig a törmelékhalmon elfintorodva Ben.
- Egyelőre jobban bízom a te ítéletedben, fiam - csóválta a fejét Noel. - Nem kell nekem, hogy a Tanács néhány hétnyi parttalan vita után ideküldjön egy mestert, aki hümmögve körbejár, majd elmondja, hogy miért nem avatkoznak bele az egészbe. Ha igazán komolyan gondolnák, abban a pillanatban itt lettek volna, hogy a Renegát betette a lábát ebbe a komplexumba. Bizonyára jó oka van a távolmaradásuknak és én nem akarok újabb feszültséget köztük és G’Silék között, ha most ezt elkezdem azzal pedzegetni, hogy idekérem őket.
- Értem - biccentett Ben. - Még egy ötletem van... Rozess szenátor kapcsán ugye elhangzott, hogy renegátizmussal vádolják... - És Sordis azért szökött meg, mert félt, hogy Rozess terhelő vallomást tesz rá? Vagy Rozess követői megölték Sordist, hogy egy ellenirányú vallomást megakadályozzanak? - horkant fel Noel. - Tudom, életszerűtlen - kuncogott fel Ben. - Úgy hangzik, mintha titokban Rozess szenátor lett volna a valódi Sötét Nagyúr, és nem Sordis. - Megpróbáljak elintézni egy kihallgatást? - kérdezte most hirtelen ötlettől vezérelve Noel. - Nem rossz ötlet - értett egyet Ben.
- Helyes - fogta vállon ifjú protezsáltját a szenátor. - Most menjünk fel a hajóra, hamarosan kezdődik a kormányülés. Utólagos engedelmeddel elintéztem, hogy betárcsázhass velem... mint a helyszínelés szakmai felelőse. - Már csak azt nem tudom, mit vegyek fel - kuncogott fel ismét Ben. - Valamiféle jedi lebernyeget, vagy egy Békeőr zubbonyt. A Casterfo-félék így is a szemüket fogják forgatni. - Majd akkor fogják, ha meghallják a mondanivalónkat - sóhajtott fel Noel. - Na, ne késlekedjünk, menjünk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 27, 2021 7:09:52 GMT 1
A köztársasági parancsnoki hajó katonai eligazításokra fenntartott kör alakú holotermében ezúttal flottaparancsnokok helyett a kormány tagjainak holoképei sorakoztak. Maddeus - Loran, Naberrie, valamint Ben Skywalker a terem közepén lévő adóplatformra álltak be, ahola gyűlés első napirendi pontjaként Ben megtette a jelentését a Mimbanon talált nyomokról és bizonyítékokról, melyek megerősítették az eredeti állítását, miszerint renegátista terrortámadás helyett birodalmi beszivárgó akció célpontjává vált a mimbanita főváros. Miután Ben befejezte, és a néhol rosszallón, néhol izgatottan sugdosó szenátorok hangjai, valamint Rand szenátor érdeklődéssel vegyes mély elgondolkozással övezett tekintete által kísérve kilépett a teremből, lassan elkezdett elszabadulni az ülésen az előre borítékolható káosz.
- Nos, hmm, két birodalmi beszivárgó akció két különböző, egymástól azonban nem túl távoli helyszínen, ez igencsak aggasztó - köszörülte meg a torkát bölcsen hümmögve Rand szenátor. - Nahát, öregem, hogy maga milyen okos - szólt közbe gunyorosan a Technokrata Párt ideiglenesen kinevezett gazdasági megbízottja Depallo megüresedett székéből, pontosabban annak holografikus megfelelőjéből, a vén balmorrai kormányzó fia és helyettese, Trosh Beltane, akit a következő tisztújító kongresszusig ültettek be a szenátusi megbízottak közé, ennek ellenére igencsak nyeregben érezte magát. - Már ha igaz egyáltalán a hír...
- A Birodalom részéről érthető reakció lenne, hogyha összevissza szaladgálnak a különleges műveleti erőik, mint a zavarodott mynockok, most, hogy egy igen jelentős űrszeletet vontunk az ellenőrzésünk alá a határok mentén. Logikus feltételezés, hogy a Remilitarizációs Zóna korábban igen jelentős EGB-s titkos műveleti terület volt - tette hozzá elgondolkozva Kre’fey. - Csak hogy, admirális, illetve elnézést, szenátor úr, még ha el is fogadom, hogy a hosniani akció néhány eltévedt és kétségbeesett kardassi ügynök magánakciója volt, ez semmiképp sem tekinthető annak - rázta meg a fejét egyet nem értően Noel. - Ez célzott likvidálás volt, a Birodalmi Főinkvizítor pedig nem olyasvalaki, aki megijed néhány felvonuló hajótól, hogy aztán a határ innenső oldalára szorulva jobb ötlet híján renegátokat gyilkoljon.
- Helyettünk - tette hozzá savanyú arckifejezéssel Casterfo. - Már amennyiben Sordis valóban meghalt - jegyezte meg Wynn Dorvan. - Az ifjú Skywalker jelentése amolyan jedisen kétértelmű volt. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem szabadító akció történt?
- Naberrie barátom megbízik a fiú szavában, és én is - szólt közbe Abren Zwerth holoképe. - A tárgyi bizonyítékokat elemzésnek vetjük alá. Ráadásul, ha igazak a hírek arról, hogy Holdo szenátort a halála előtt megszállta valami Káosz-entitás, paradox módon még hálásak is kellene, hogy legyünk Solo Főinkvizítornak, nem? - Azt a bolond némbert már réges-rég megszállta valamit, ha ezen az alapon végeznénk ki ellenzéki ellenlábasokat, üres lenne a fél Szenátus - mordult fel Casterfo, aki láthatóan nem volt jó kedvében.
- Tanult kollégám egyvalamire rávilágít - köszörülte meg a torkát G’Sil. Az eddig szótlan államfő láthatóan eldöntötte, hogy mederbe tereli a szerte-szanaszét ágazó beszélgetést, majd az eddig szintén szótlan Tyrr-re pillantott. - Javis barátunk az első hírek óta már jelentős médiaerőket mozgatott meg, hogy alaposan le tudjuk fedni a Renegát - terrorista narratívát, már csak azt kellett volna eldöntenünk, hogy az öngyilkos verziót küldjük-e adásba, vagy azt, amelyben a Renegát megszökött, miután kijátszotta és megölte az ostoba ellenzékünk ostoba vezetőjét - simított végig a szakállán az államfő, majd Naberrie-re pillantott.
- Remélem, megérti, szenátor, mennyire más üzenetek kellenek akkor, hogyha kiderül, hogy ez egy célzott birodalmi támadás volt. Egyesek aggódhatnak, hogy az EGB valamire készül ellenünk. - Ha így lenne, nem ilyen amatőr módon álcázott akciókkal tennék - jegyezte meg Zwerth. - Ezek inkább ártanak, mint használnak egy komoly fedett műveletnek, és ezt ők is tudják.
- Mások viszont azt mondhatnák - pillantott most az egyetértően bólogató Casterfora és Beltane-ra G’Sil -, hogy az EGB a mi munkánkat végezte el, és likvidálta a Renegátot a mi területünkön, amire a Békeőrség nem volt képes. Azt vethetnék a szemünkre, hogy gyengébbek vagyunk, és még a saját területünkön sem tudjuk kvázi külső segítség nélkül elintézni az állam ellenségeit. - Nyilván ezek a hangok kisebbségben vannak, mert láthatóan hírből sem ismerik a tisztességes bírósági eljárás fogalmát és a diktatúrákra jellemző módszereket várnak a kormánytól - szólt közbe halkan, burkolt idegességgel a hangjában Noel.
- Ugyan már, ne dramatizálja túl - vetette ellen Beltane. - A választóink többsége holtan akarja látni a Renegátot, tárgyalás ide, vagy oda. - Mindez nem változtat a tényen - szólt közbe G’Sil -, hogy újra kell dolgoznunk a kommunikációs narratívát. - Talán nem - jegyezte meg Dorvan, Zseb fejecskéjét simogatva szokásos, reflexszerű mozdulatával. - Mármint úgy értem, talán fel sem vállalják a birodalmiak. Végtére is lépéseket tettek, hogy egy olyan szcenáriónak álcázzák az akciójukat, ami véletlenségből nekünk is megfelelőbb lenne.
- Véletlenségből - köhintette Kre’fey. - Most már nem csak azt kell megköszönnünk a Főinkvizítornak, hogy állítólag megölt valami Káosz-csökevényt, aki valami ostoba oknál fogva szalonképtelen ellenzéki szenátornak álcázta magát, de azért is, mert tetteivel támogatja a kormányzati kommunikációt. Legközelebb mi lesz, megválasztjuk szenátornak, vagy államfőnek, mint a bátyját? - Véletlen egybeesésre utaltam, admirális - biggyesztette le az ajkát Wynn Dorvan. - Nem szándékolt összejátszásra - sandított G’Silre.
- Mindkét esetben erősítenünk kell az ellenzék alkalmatlanságát erősítő narratívát, nem kerülhetnek áldozatszerepbe a tömegek szemében - jegyezte meg Tyrr. - Emlékeztetnünk kell a lakosságot, hogy bármi is történt, elsőnek az ellenzék paktált le a Renegáttal… sőt… - fújta ki a levegőt Tyrr. - Végeredményben a Birodalommal is, nemde? Erre is van narratívánk... - Igaza van - jegyezte meg Beltane, aki láthatóan hamar megérezte, merre kell helyezkednie. - Holdo és az a buta kopasz chev pap halálával megindul a szeletelés az ellenzék oldalán. - Remélem, ezt képletesen érti, fiatalember - mordult fel Rand, aki láthatóan még mindig neheztelt a balmorraira első megjegyzéséért.
- De uraim, nincsenek tárgyi bizonyítékaink - vetette közbe Noel. - Mármint az ellenzék aktív közreműködéséről a Renegát és az EGB ügyeiben... ha csak úgy belekiabáljuk az éterbe, hogy mindegyikük áruló, könnyen meghazudtolnak minket... - Nos, éppenséggel vannak, szenátor - hunyorított laposat G’Sil Naberrie felé, majd intett Casterfonak...
- Főnök... - Casterfo egy pillanatig nem kapott levegőt. - Ha kiadjuk... - Nem látok más utat - igazgatta a szakállát G’Sil. - Fel kell fednünk az Onyx-forrást. Ki kell adnunk a felvett beszélgetéseket. Elsőként a mimbaniakat, ha pedig szükségessé válik a birodalmiak kommuikációja alapján, akkor a Cortez-féléket is.
- Elnézést, nem kellene erről nekünk tudnunk? - ágált egyszerre Naberrie és Zwerth, de G’Sil leintette őket. - Az ellenzéki szenátorok lehallgatása politikai ügy, s mint ilyen, a Kancellária külön hatásköre, nem szigorúan vett állambiztonsági, vagy rendvédelmi kérdés… nem igaz, megbízott úr? - Ezzel minden határon túlmentek, uraim - tiltakozott Zwerth.
- Mondjon le, ha nem tetszik - szájalt vissza Casterfo, majd végignézett a társaságon. - Igen, van egy megfigyelőprogram az ellenzéki szenátorok kommunikátorain. Rögzítettük a Mimbanon lefolytatott vitájukat. Gondoljanak bele ennek a politikai értékébe, uraim! Tudjuk, hogy Nolga szenátor a legesélyesebb Holdo pozíciójára, mert ő volt a leghangosabb és legravaszabb támogatója nem csak a chandrilai banyának, de a Renegát-ügynek is. Ezt kijátszhatjuk ellene. Tudjuk azt is, hogy Berg és Penes szenátorok elvtelen alkupolitikát játszottak ott, a saját agendájuk támogatását elcserélve a Renegát ügye mögötti beállásukért. Tudjuk, hogy Triebakk szenátor ellenzi az egészet, ami éppenséggel most nem fegyvertény ellene, az viszont annál inkább, hogy tudjuk, mindenről szisztematikusan szivárogtat a Jedi Tanácsnak, ami a kezébe kerül - pillantott jelentőségteljesen Kre’feyre Casterfo. - Hogy a Populistákkal fenntartott titkos kapcsolatairól már szót se ejtsek.
- És ami a legszebb - folytatta Casterfo néhány pillanatnyi hatásszünet után -, tudjuk, hogy Ocassia Cortez szenátor egyenesen áruló, és EGB tisztségviselőkkel találkozott a Yag’dhulon, köztük a saját apjával. - Ha az EGB nyilvánosan magára vállalja az akciót, ezzel alátámaszthatjuk, hogy az ellenzék egy része egy követ fúj a Birodalmiakkal. - Semmiféle hivatalos eljárásról nincs tudomásom, ami ennek a jogszerűségét alátámasztaná! - csattant fel Noel. - Sem én, sem Maddeus ezredes nem kapott erről tájékoztatást! - tette hozzá Zwerth is. - Átnyúltak a fejünk felett! Az egész FRG-t semmibe vették, sosem hagynánk jóvá ilyesmit!
- Tessék, lépjenek csak ki a koalícióból - röhögött Beltane. - Nem fognak hiányozni. - Érdekes, érdekes - hümmögött Rand, aki láthatóan a gondolataiba merült a hallottak alapján. - Remélem, a Pius Dea vezetőit nem figyelik meg hasonlóan. Vagy a kormánytagokat, ugyebár.
- Arról nem is beszélve, uraim - szólt közbe a fakó arcú Wynn Dorvan -, hogy ha ennek a szivárogtatását nem időzítjük jól, akkor a nyomában keletkező tiltakozásból nagyobb problémánk lesz, mint amennyi hasznunk magából az információból, amit terjesztünk és alátámasztunk vele. - Ugyan már - vetette ellen Casterfo. - Az állam ellenségeinek megfigyelése minden magára valamit is adó nemzetbiztonsági szervben standard eljárás. Azt kell ismételnünk, hogy ebben nincs semmi meglepő.
- Szivárogtathatnánk párhuzamosan - jegyezte meg Tyrr. - Először magáról az Onyxról, mondjuk a Perre Needmohoz hasonló, magukat függetlennek valló újságírókon keresztül. Először elég lenne annyi, hogy kispártokat, renegátistákat, politikai aktivistákat figyeltünk meg vele, esetleg a Rozess-klánt. Aztán, ha az első felháborodás elcsitul, kiadjuk a programmal megszerzett beszélgetéseket. A leghangosabban ágáló ellenzéki szenátorok kerülnek majd célkeresztbe, akik addigra már artikulátlanul üvölteni fognak a szabadságjogaik sérüléséről.
- Jó terv - jegyezte meg G’Sil, majd körbepillantott a teremben. - De utána uralnunk kell a narratívát abban az esetben is, ha másodlagos témákra van szükség. Ötletek? - Tudom is én, tartsunk népszavazást a pedofilokról, nemváltókról, szexuális kisebbségek propagandájának betiltásáról - köhintett Rand. - A Pius Dea már régóta szeretné megújítani a közélet tisztaságát. Így is túl sok a mindenféle buzi meg lezbi mindenhol... - Ezt most viccnek szánta? - döbbent le Abren.
- Nekem tetszik - jegyezte meg G’Sil, majd szabadkozva Zwerthre pillantott. - Mármint, semmi személyes, szenátor asszony, nem az egyén orientációját kérdőjelezzük meg, hanem annak propagálását nyilvánosan és kiskorúak előtt. Csinálja, maga a felelőse - mutatott a megdöbbenten heherésző Randra, majd visszafordult Tyrrhez és Casterfohoz. - És csinálják az Onyx szivárogtatást is... - kis szünetet tartva körbepillantott a teremben. - Hacsak nem kíván valamelyik koalíciós partner formálisan tiltakozni és esetleg újratárgyalni az együttműködést?
- A Populisták azzal a feltétellel támogatják, ha a kommunikációs handabandázás mellett ténylegesen kivizsgáljuk, hogy miért növekedett meg a birodalmi akciók sűrűsége a határainkon belül - jegyezte meg Kre’fey. - És ha a Jedi Lovagrendet bevonjuk legalább szakértőként az ügyek kivizsgálásába. Bármi is a narratíva, tudnunk kell, hogy él-e a Renegát, vagy meghalt, tudnunk kell, volt-e Káosz-beszivárgás a Mimbanon, és tudnunk kell, mi történt valójában a Hosniannál. - Látom, magának megmaradt a magához való esze, admirális úr - biccentett G’Sil. - Jóváhagyva. Technokraták?
- Mégis, miért ne támogatnánk, mi gyártottuk a programot - kuncogott Beltane. - Ha Penes szenátornak nagy lesz a szája, majd kiszivárogtatjuk az új-alderaani beszállítóink kilétét is, ehehe. - A Köztársasági Deista Népi Párt is támogatja - tette hozzá Rand. - Azzal a feltétellel, hogy biztosítanak róla, a kémprogram nem került, és nem is fog felhasználásra kerülni a kormányhoz hű szervek és pártok tagjai ellen. - Sosem lehet benne biztos, nem igaz? Úgysem jönne rá - heherészett Beltane, mire Rand vasvilla szemekkel meredt rá.
- Dorvan, bármi aggály? - pillantott a még mindig sötéten maga elé meredő férfira G’Sil. - Engedelmével, elnök úr, ez még mindig jobb, mint alkalmatlannak tűnni a Birodalommal szemben a tömegek előtt - sóhajtott fel végül Dorvan, majd Naberriékre pillantott. - De vigyázzunk, nehogy az újraszerveződő ellenzékben éppenséggel potensebb szereplők legyenek, mint akiket most ledózerolunk ezzel. Az ártalmatlanságuk egyszersmind előny is volt eddig. - Ésszerű, észben tartom - biccentett G’Sil, majd az FRG-sek felé fprdult. - Uram és hölgyem?
Naberrie és Zwerth összenéztek, majd Noel megszólalt. - A Független Rendszerek Galaxisa kongresszusa elé kell vinnünk az ügyet. - Mármint a nyilvános, nemzetbiztonságilag nem érzékeny részét - szólt közbe Casterfo. - Természetesen - mosolyodott el vészjóslóan Zwerth.
- Csak ne húzzák vele az időt - szólt közbe G’Sil. - Ne feledjék, a maguk szavazatai nélkül is át tudjuk ezt nyomni a Szenátuson. Ha úgy döntenek, nem akarnak tovább együtt dolgozni velünk, öt perc alatt kinevezem a maguk helyére Cec Ilia doktornőt és Peen Ter urat, miután mindketten példásan teljesítettek a rynajárványban. - Tudomásul véve - nyelt egyet Noel. - Tájékoztatni fogjuk az elnök urat a kongresszus döntéséről.
- Nagyszerű, akkor a következő napirendi pont... - szöszmötölt a jegyzetei között G’Sil. - Rand szenátor, kiderült, mi lett azzal a katedrálishajóval, amit a Hosniannál láttak? - Prófétista eltérítők hitkérdésekhez kapcsolódó akciója áll a háttérben, elnök úr, nincs köze a biztonsági incidenshez, ami ott történt, véletlen egybeesés - közölte halálos nyugalommal Rand. - A Pius Dea belügye, nincs ok aggodalomra. - Rendben - biccentett G’Sil, majd lapozott a holojegyzetei között. - A waylandi választás ügye?
- Engedelmükkel - lépett előre az eddig szótlan Maddeus. - Lelepleztünk egy föld alatti szervezetet Waylanden, aminek a célja vélhetően az volt, hogy a Renegátot válasszák meg szenátornak. - Na, ezt miért nem mondta eddig, jól fog mutatni a hírekben - szólt közbe Tyrr. - Az eddig elhangzottakkal ellentétben ez alátámasztott, megalapozott nyomozati eredmény, gondoltam, így nem érdekli Önöket - szúrt vissza udvariasan Maddeus, mire Abren felkuncogott.
- És miután felszámolták, gondolom, végre nincs akadálya annak, hogy kormányhű szenátor álljon az élre a versenyben - jegyezte meg Casterfo. - Sajnálatos módon a felmérésekben tudtommal a frontisták vannak a második helyen - jegyezte meg Maddeus. - Esetleg lehallgassuk őket is? Vagy kérjük meg a Főinkvizítor urat, hogy tegye a földdel egyenlővé a DIU központját is? - Haladjunk sorban - emelte fel egyik kezét tiltakozóan G’Sil. - Előbb az újhullámos ellenzék és az Élő Erős pacifisták. Aztán a vörösök, annak függvényében, hogy Vostroya mennyire folytat együttműködő politikát.
- Engedelmükkel, uraim - szólt közbe Rand. - Tarthatnánk egy kávészünetet? Az én koromban már... - Persze, persze - legyintett G’Sil. - Szünet!
A holokom kikapcsolt, Noel pedig a teremben egyetlen fizikai valójában vele jelen lévő alakra, Loran-Maddeusra nézett. - Te tudtál erről? - kérdezte végül halkan. - Csak annyit, hogy az OCP, a commenoriak és a balmorraiak valami szoftveren dolgoztak - magyarázta az Arc. - Dorvan a legnagyobb képmutató az egész bagázsban. A Daala-féle régi terrorelhárítás infrastruktúráját használták hozzá, ami évek óta le van plombálva.
- Lehetséges, hogy célba vettek vele minket is? - kérdezte Noel. - A Peregrine és a többi együttműködő szervezet vezetőit, Abren hálózatával együtt? - Ezt talán Wynntől kellene megkérdezni - tárta szét a karjait Loran. - Most mit vár, szenátor, futtassak vírusirtókat az eszközeinken a saját feletteseink figyelő algoritmusai ellen? Vegyek hozzá külső tűzfalat a Manchuról?
- Már nem bízom Wynnben - sziszegte Noel. - Meglátom, mit tehetek - sóhajtott fel Loran. - Attól tartok, Lu’uthor nem áll meg, amíg nem vesz valami elégtételt az űrbázisa bevetése kapcsán elszenvedett politikai veszteségért. Ez az ideális eszköz a kezében hozzá.
- Ráadásul minket fognak elővenni először miatta, engem és Abrent - fintorodott el Noel. - Mi meg majd mutogathatunk körbe egymásra és ismételgethetjük, hogy az egész legális eljárások és ellenzéki firkászok álhíreinek keveréke. - Jól átgondolták odaát a Kancellárián - biccentett Loran. - És attól tartok, nem lesz még egy olyan húzásunk, mint amikor az előző ciklus végén kipateroltuk Gavrisomot.
- Nekem is ez a problémám - bólintott Noel. - Ha ellenzékbe vonulunk, a maradék kontrollt is elveszítjük. - Szép az élet - sóhajtott fel az Arc. - Most megbocsásson, szenátor, megyek, megigazítom a sminkem, kezd lefolyni Maddeus arca. Nem lenne szép látvány. - Csak kapcsolja ki előtte a komját - intett utána lemondó biccentéssel Noel.
|
|