Post by Grodin Tierce on Dec 1, 2020 14:11:47 GMT 1
Harminckettedik Fejezet
Első Rész
Coruscant
A Ba’arbe Palotában egyre inkább eldurvult a küzdelem.
Rohmm a falon robbantott lyukon keresztül beugrott az épületbe, és még földet sem ért, amikor máris tüzelni kezdett az egyik ajtó felé. Egy rózsaszín inges nonhumán holtan terült el, társa pedig a tűz viszonzása nélkül futásnak eredt. A százados intett, mire egysége többi tagja is követte az épületbe. Ugyanez történt öt másik helyen, míg két csapatot a bejáratok őrzésére hagytak hátra
- Gyávák - köpött a kopasz férfi a földre, majd hátrapillantott az osztagára. Nyolcfős alakulatai mind a GAG 9. számú bevetési egységének, vagyis a 9GAG-nek voltak a tagjai, és terroristák ellen képezték ki őket. Egy nyolcfős egységet egyetlen ilyen kaliberű épület megtisztítására. Nem volt elképzelhető, hogy bármi van idebent, ami elbánhat velük.
- Kezdjétek pakolni a tölteteket! - nézett a két tűzszerészre, aki velük jött. Az idő szorított, így hát a teljes lerohanás helyett kénytelen volt ennyi engedményt belefoglalni a tervbe. A két GAG-es hozzá is látott, a falak megfelelő pontjain elhelyezve a tölteteket. Rohmm közben intett a többieknek, akik követték beljebbre, hogy addig is lefoglalják házigazdáikat. A folyosókon kevés ellenállás volt, mintha csak megfutamodtak volna. A buzik tényleg mind ilyen gyávák, gondolta Rohmm, miközben megállt az egyik sebesült rózsaszín inges felett, akinek néhol vörösebbre váltott a ruházata. Egyetlen kezével felemelte a hörgő embert, és közelről belenézett a szemébe.
- Megdöglötök mind - mondta gyűlölettel teli hangon, bár az arcát nézve el kellett ismernie, hogy igen szép férfi lehetett a sérülései nélkül. Csinos feneke volt, mint megannyi 9GAG katonának.
- Épp ezt akartam mondani - vigyorgott a fickó, és egy fémes koppanás hallatszott a földön. Rohmm azonnal hátrébb ugrott, elejtve a másikat, és katonái is követték a példáját. Egy pillanat múlva vörös lángörvény száguldott végig a folyosón, és az előző helyen lánggömb emelkedett fel. Rohmm behúzta a fejét a hőhullám ellen, és kissé kongó fülekkel tápászkodott fel. Végignézve a többieken, örült neki, hogy nem volt haja, ami leéghetett. Szemben például a szemöldökével.
- Biztosítani a keresztfolyosókat! Most! Lőjetek agyon bárkit biztos távolságból! - parancsolta, mivel nem akart ismét kockáztatni. Kár volt azért a fickóért, szívesen fogságba ejtette volna.
Az alakulat 3. szakasza eközben korántsem volt olyan elővigyázatos, mint Rohmm egysége, és túl mélyre hatoltak be az épületbe. A vezető hadnagy mellett még négy fegyveres volt jelen, és terelték maguk előtt a visszavonuló rózsaszín ingeseket, újabbakat és újabbakat terítve le közülük. Végül egy nagy terembe értek, ahol egy chagriai nő egymaga várakozott, látszólag teljes nyugalomban.
- Tűz! - adott utasítást a hadnagy, majd elsőnek ő maga lőtt és katonái követték a példáját. Azonban lövedékeiknek útját állta egy vöröses penge, és nem kellett jedinek lenni ahhoz, hogy az ember felismerje ezt.
- Visszavonulás! - kiáltotta, és egy villanógránátot rántott le mellényéről. Miközben elhajította, futásnak eredt.
...
- Vigyázz!
- Au au au a popóm!
Medrit a páncélja nyújtotta biztonság tudatában alig húzta le a fejét, hogy elkerülje a folyosóra bedobált gránátok nyomán támadó lökéshullámot. A bes'kar, amelyet néhány, a mandalóriaiaktól kilépett, hasonló... gondolkozású társával együtt viselt, jóval több védelmet nyújtott, mint többi Rózsaszín Párduc által viselt hevenyészett páncélzat... ők most súlyos égési sebektől borítva henteregtek a padlón, kivételesen külön-külön.
Medrit elfintorodott a T-alakú sisakrostély mögött. Ezek az alakok, akárhonnan is jöttek, profik voltak, nem holmi szedett-vedett verőlegényekből álló banda. Karabélyát vállhoz emelve megvárta, amíg a füstfüggöny másik végén feltűnik az első támadó a kanyarulatban, majd akkurátusan a homlokára illesztette az infra célzóberendezés lőelemképzőjét, és meghúzta a ravaszt.
A kommandós egyenruhát viselő alak lendületes hátast dobott, miközben irányíthatatlanná vált puskájából egy vak sorozat vágott bele a plafonba.
- Vode'an! Fedezzük a többieket! - vakkantotta Medrit két másik mandalóriai társának. - Adjunk nekik egy kis... meleget!
A füstfelhőből három rózsaszín mandalóriai páncélt viselő alak bukkant elő a vezérét vesztett behatoló rohamcsapat előtt, sistergő lángszórókkal...
...
Eközben néhány helységgel arrébb a 3. szakasz parancsnoka valami furcsát érzékelt... bár lábai a kijárat felé tartottak, úgy érezte, mintha az ellenkező irányba haladna. Mikor rádöbbent, hogy néhány centivel a padló felett lebeg, miközben bakancsai hiába próbálnak fogást találni a semmin, megpillantotta az általa nemrég elhajított villantógránátot, pontosan a feje mellett lebegve...
- A francba...
Uma Nagyúr az Erő segítségével gondosan egy vonalba rántotta az előző pillanatban még ellenkező irányba haladó kommandósokat és gránátjaikat. A robbanás nagy részét elnyelték a katonák automatikusan elsötétülő arcplexijei - milyen jól felszerelt népség, gondolta közben a chagriai - de néhány pillanatra így is kábán hevertek a padlón, ahogyan Uma közvetlenül a robbanás után földhöz csapta őket.
A vörös fénykardos alak egy szemvillanás alatt a kommandósok előtt termett, és a 3. szakasz parancsnoka tekintete előtt megvillant egy egyre közeledő fénykard-penge...
A chagriai megpördült, majd szabad kezéből energiavillámokat engedett el, amelyek körbefonták a terem átellenes végében megjelenő másik szakasz tagjait... beleértve néhány, előlük menekülő rózsaszín ingest is.
Odakint felhangzott egy újabb, még hangosabb sziréna... Uma Nagyúr elkomorult. A szövetségiek gyorsabban közeledtek, mind gondolta volna...
...
- Ott van az épület - mutatta az éjfekete, az ESZTEK vörös jelzését viselő Chariot-rohamsikló pilótafülkéjében a gyorsbeavatkozó klón-század parancsnoka a pilótának.
- Nyolc páncélozott siklót észlelünk az épület körül. Horst-osztályúak - jegyezte meg a másodpilóta.
- Figyelem, minden egységnek - kiabált bele az egymásközti komba a polneyei őrnagy. - Stratégiai Ütközési Norma szerint járunk el!
- Vettük! S.Ü.N.! S.Ü.N.! - hangzott a válasz a többi siklóból.
A polneyeiak jellegzetes árnyalatát, chuka-szürke egyenruhát viselő kommandósok aktiválták arcvédő erőterüket és a kézipuskák mellett oldalfegyverként szolgáló vibrotőrök energiacelláit.
- Most felszámoljuk ezt a bagázst... egytől egyig - sziszegte a klón parancsnok. - Kábítófegyvereket és ionpuskákat előkészíteni. Tüzeljenek a támadókra és a buzikra egyaránt! Mindenkire, akinél fegyver van!
Az élen haladó Chariot ionágyúja életre kelt, és kék lövedékeket kezdett köpködni a legközelebbi rohamsikló irányába.
...
A planéta másik oldalán az Egységes Galaktika irodájában Camillo Il-Raz éppen kedvenc beszélgetései egyikén vett részt. Természetesen szigorúan titkosított vonalon.
- Határozottan érdekesnek ígérkezik. Köszönöm, hogy a figyelmembe ajánlotta, szenátor úr.
- Önnek csakis és mindig a legjobbat, kedves barátom - mosolyodott el az elegáns megjelenésű férfi a holovonal másik végén. - Intézkedem róla, hogy megkapja a címet.
- Köszönöm, igazán köszönöm - Biccentett Il-Raz, majd szájához emelte két ujját, és a klubjukban szokásos tradicionális köszönéssel zárta a beszélgetést.
- Minek várjunk még tíz évet?
- Hisz legbelül mi is gyermekek vagyunk - bontotta a vonalat a szokásos válasszal beszélgetőtársa.
Il-Raz kiengedett egy elégedett, nyugodt sóhajt. A politika nehéz órái után ezek a beszélgetések mindig ellazították és feldobták.
- Nos, mit hozott ma nekem, Fli... - fordult meg irodai székében, elhűlve pillantva meg az asszisztense és ügyeletes színésze mellett megjelenő alacsony, arisztokratikus megjelenésű alakot.
- Lecersen. Micsoda meglepetés.
- Vigyázzon, Camillo, egyszer még elkap valamit - biccentett a moff, oldalba veregetve a színészt, aki bekísérte.
- Köszönöm, fiam. Látom, hasznosan töltik az idejüket. Milyen kár, hogy ez a közvéleménykutatási eredményeken nem látszik...
- És ehhez magának mi köze? - csavargatta frusztráltan a bajszát Camillo.
- Meg sem kínál semmivel? - lépett a bárszekrényhez Lecersen, és töltött magának egy nagy pohárral a legdrágább kesseliből. - Tudja, az admirális asszony ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyek a kampány koordinációjában... csak kissé későn értem vissza a határvidékről.
- És milyen minőségben? Ha jól látom, még mindig birodalmi egyenruhát visel? - Il-Raz szemei villámokat szórtak.
- Független tanácsadói minőségben természetesen, kedves barátom - Húzta le az italt egy slukkra Lecersen. - Az eddigi eredményeket elnézve úgy tűnik, nehezünkre esik tovább bővíteni az admirális támogatói bázisát...
- Nos, még nem találtunk elegendő bizonyítékot, amivel diszkreditálni tudnánk az ellenfeleket - vonogatta a vállát Il-Raz. - A szokásos "liberálisok és szálláscsinálók" szöveg ma már nem elengedő. A független média kiveséz mindent, az átlag választó pedig csak megvonja a vállát, ha azt hallja, ezt és ezt követik el az alderaaniak meg a gárdisták. Ennél több kell.
- Camillo, Camillo - mosolyodott el Lecersen, villámgyorsan leküzdve azt a pillanatnyi ösztönös késztetést, hogy megveregesse a másik férfi vállát. Az undor, amit ezzel az alakkal szemben érzett, nagyobb volt bármilyen jól berögzült diplomatikus gesztusnál. - Még nem mondták magának sohasem, hogy ahol nincs elég bizonyíték... ott csinálni kell? Jöjjön velem, mutatok valamit.
...
Rohmm elég hamar kénytelen volt azzal szembesülni, hogy bár a CSF erői valóban távol maradtak, helyettük Daala új ölebei tűntek fel a közelben, Chariot siklókon. Ráadásul a zavaros, rövid hatótávolságú adásokon már valamiféle Sithről is szállingóztak üzenetek, méghozzá elég zaklatott hangon. Hamis nyom hagyására ez biztosan nem lehetett kísérlet, hiszen ezek az üzenetek semmilyen átjátszóállomáson nem mentek keresztül, így nyomot sem hagytak egy rendszerben sem. Ez pedig csak egyet jelenthetett: ezek a buzik egyértelműen összejátszottak a Sithekkel, ami a bűnüket még nagyobbá tette. Behúzódott az egyik sorozat elől a fal mögé, majd fegyverét kidugva tüzelt, leterítve a rá tüzelő rózsaszín ingest, aki amatőr módjára még fedezéket sem próbált keresni. Órájára pillantott, és egykedvűen látta, hogy a támadás alig negyed órája tart még csak, és máris ennyi nehézségbe ütköztek. Két tűz közé kerülve nem volt sok esélyük egy Sith, a helyi keménymag és a kommandósok ellen, ideje volt tehát visszavonulni. Így is elegendő kárt okoztak, és a választásokig nagyrészt kiiktatták a Rózsaszín Párducokat, illetve a központjukat. Ráadásul fontos híre is volt a többiek számára arról, amit itt megtudott. Megérintette a nyakánál a komot, hogy éljen a vonal.
- Minden egységnek! Azonnal kiüríteni az épület jobbszárnyát! - parancsolta katonás hangon, majd egy apró detonátort húzott elő. Lehet, hogy magasan képzett klón kommandósok voltak, de nem sok józan ész szorult beléjük. Soha ne támadj arra, amerre a diverzánscsoport már behatolt. Ők - úgy látszik - még jobb terrorelhárító-képzést kaptak, mint a mostani tömeggyártott Daala-talpnyalók. Egy percet várt, majd lenyomta a gombot, mire remegés futott végig az épület falain, a nyomában érkező légnyomás pedig többeket felkapott vagy éppen a földhöz, illetve a falhoz passzírozott, az aláaknázott jobb szárny pedig nagy füst keretében dőlt össze. Az épület recsegését és a duracél elemek fájdalmas kiáltását szinte teljesen elfedte a robbanás fülsértő zaja. Rohmm egy pillanatra ismét a fronton érezte magát, és kényszert érzett arra, hogy hangosan nevessen, ám mivel a tüdejéből kipasszírozta a levegőt a légnyomás, csupán hang nélkül tette ezt. Amilyen gyorsan kezdődött, olyan hirtelen ült el a furcsa szorító érzés, Rohmm pedig pillanatokon belül összeszedte magát.
- Mindenki a 4-es menekülési pont felé - szólt be a kommba, majd a Horst-vesseleket is oda rendelte. Most mihamarabb el kellett tűnniük, főleg mielőtt a klónok és a buzik összeszedték magukat. Több beljebb merészkedő osztaggal nehézkes volt a kapcsolat, de lassan mindenki visszajelzett, hogy esetleg megpróbálják, kivéve a 3. szakaszt, ahonnan síri csend volt a válasz. Rohmm nem futott össze újabb talpon lévő rózsaszín ingesekkel, és amikor megérkezett a 4-es menekülési ponthoz, látta, hogy a falat már kirobbantották, az egyik szakasz pedig már védekező állást vett fel körülötte. Odasietett, és átvette a parancsnokságot, egészen addig, amíg az utolsó osztag is befutott. Néhány erőtlen támadási kísérleten kívül nem sok gondjuk akadt, hacsak nem a 3. szakasz távolmaradása. Mikor letelt az evakuációra megadott idő, 20%-os veszteséget könyvelhettek el, ami jelentősen nagyobb volt a tervezettnél.
- Elvesztettük őket - rázta meg a fejét, majd utolsóként maga is elhagyta az épületet, beszállva az egyik siklóba. Azok bekapcsolt álcázókkal szálltak fel, elvegyülve a civil forgalomban, majd útközben külső álcázóberendezésüket bekapcsolva valamilyen elterjedt sikló képét öltötték magukra, így veszve el végre. A nyolc sikló különböző útvonalakon hagyta el a Ba'arbe Palotát. Győzelmet értek el, kiiktatva az egyik ellenséget a harcból, de súlyos veszteségek árán.
...
Uma Nagyurat - pontosabban Nagyúrnőt - az egyszerű halandók számára teljesen váratlanul érkező robbanás szele a terem egyik sarkába vetette, miközben a teremben heverő holttestek szanaszét szóródtak, egynémely esetben több darabban, ahogyan a fél épülettel együtt a terem egyik fala is leomlott. A Sith azonban az Erő révén előre megérezte a veszélyt, és láthatatlan pajzsot vont maga köré, amelyről lepattantak a törmelékdarabok, amelyek kivitték a terem ép oldalainak ablakait - így a nő megúszta némi fájdalommal a halántékában, amikor a falnak csattant.
- Visszavonulnak... - sziszegte Uma, megérezve a támadók távozását, és egy új, csoportos, koncentrált jelenlét feltűnését... egy jelenlétét, ami annyira hasonló személyiségekből állt, hogy egy tapasztalatlan Erőhasználó akár azt is hihette volna, a sok különböző egyén helyett valamiféle massza közeleg - tehát megérkeztek a klón kommandósok, gondolta a nő.
A terem másik végében emelkedő törmelék- és füstfelhőből két rózsaszín páncélos mandalóriai harcos bukkant elő, kétfelől támogatva harmadik társukat. A bes'kar páncélon apróbb horpadások jelezték, hogy a több tíz kilós kődarabok ha át nem tudták ütni a kemény fémet, azért némi nyomot hagytak rajta. Medrit Vasur és két meleg harcostársa így szintén megúszták az omlást, bár Uma meg volt győződve róla, hogy minimum súlyos belső sérüléseik vannak.
- Asszonyom, jól van? - sietett oda a nőhöz két társát hátrahagyva Medrit. Tekintetén látszott, hogy még a harc közbeni adrenalinszinten mozog, Uma azonban biztos volt benne, hogy hamarosan ráeszmél a helyzet furcsaságára, és akkor elkerülhetetlenek lesznek a kérdések... ugyanúgy, ahogyan a vitathatatlanul rövid időn belül megérkező klón biztonságiak részéről is.
- A Párducok felét elveszítettük, de mi is érzékeny veszteségeket okoztunk - Uma hagyta, hogy jelentés közben Medrit felsegítse. - Bombával viszont nem számoltunk...
Uma a mandalóriai szemébe nézett. Pontosabban oda a sisakrostélyon keresztül, ahol a szemei voltak. Nagyjából.
- Nem láthatunk mindent előre. Így is bátran harcoltak. Elesett harcostársaink büszkék lennének magukra.
- Igen... - bólintott Medrit, majd tekintete végigfutott a chagriai nő testén.
- Asszonyom... örülök, hogy megúszta, viszont kérdeznék valamit... az a fénykard Önnél, korábban...
Témánál vagyunk, gondolta Uma. Ideje volt cselekedni.
- Igen, még megvan - mosolyodott el. - És tudom is, hogyan kell használni.
A mandalóriai reflexei közmondásosan kifinomultak voltak, de így is túl későn érzékelte a veszélyt. Az Uma ruhaujjába rejtett kard vörös pengéje ismét aktiválódott, alulról behatolva a páncél nyaki részénél, ott, ahol a bes’kar mellvért és a sisak között volt egy rugalmas rész. Szerencsére nem mindenki engedheti meg magának közületek a tiszta fém gallért, te szerencsétlen, gondolta magában Uma, miközben Medrit egyetlen hang nélkül összecsuklott, ahogy a kard pengéje keresztülégette magát a fején.
A másik két mandalóriai csak annyit látott, hogy vezetőjük hirtelen eldől. Egy pillanattal később pedig egy széles ívben repülő, a nyakuk felé tartó vörös fénykard pengéjét... aztán pedig semmit, egyáltalán semmit.
Uma az Erő segítségével visszahívta a fénykardot, majd megacélozta akaratát. Most jön a legkevésbé kellemes rész, gondolta. A pengét maga felé fordítva mély vágásokat ejtett a törzsén, hosszú, égő sebhelyeket hagyva, de ügyelve arra, hogy egyik se legyen halálos. Aztán, minden ízében remegve deaktiválta a kardot, majd kivette az egyik kristályt a hengerből, amelyik az energiatelep stabilizálásáért felelt, és túltöltésre állította a fegyvert. Az Erő révén a romos oldal felőli törmelékhalomba irányította a fegyvert, ami abban a pillanatban robbant fel, néhány méteres lángcsóvát okádva, hogy az első szürke páncélos klón kommandós megjelent a törmelékhalom tetején.
A katona lebukott, majd óvatos léptekkel lesietett a halomról, láthatóan újabb robbanószerkezetek után kutatva tekintetével, valamint a sisakjába épített érzékelőkkel. Végül, miután meggyőződött róla, hogy - legalábbis az útjában - nincs több veszély, a maradék távolságot gyorsan leküzdve a földre feküdt nőhöz rohant.
- Asszonyom, jól van? Az ESZTEK őrmestere vagyok!
- Volt velük... egy Sith is... tudja, olyan olyan vörös izével... spádéval - suttogta Uma elhaló hangon. - Megölte a testőreim, és majdnem engem is... de elmenekült, amikor a robbanás történt...
- Azonnal hívunk egy medikust - nyugtatta meg a chagriait a klón.
- Az... az jó lesz - suttogta egy fáradt mosolyt mímelve Uma. - És majd ha tud, kedves jó őrmesterem, adjon kölcsön egy komot... beszélnem kell a főnökömmel.
- Előbb gondoskodunk Önről - a katona hátrébb lépett, majd addig duruzsolt a sisakmikrofonjába, míg a törmelék tetején újabb klónok nem jelentek meg. - Most már biztonságban van.
- Köszönöm, köszönöm... - Uma a biztonság kedvéért amennyire lehet, visszavonult az Erőből, lemondva arról, hogy haragjával csillapítsa önkezével okozott sérüléseinek fájdalmát. Néhány perc múlva múlva még azt a luxust is megengedte magának a látszat kedvéért, hogy elájuljon.
...
- Egy osztagot elveszítettünk, amikor felrobbant az épület - lépett egy tizedes a romok előtt lebegő Chariotok és tűzoltó egységek gyűrűjében posztoló klón parancsnokhoz. - Találtunk néhány túlélőt a helyi biztonsági őrségből, és egy VIP-t.
- Hallgassanak ki mindenkit - meredt a távolba összevont szemöldökkel a parancsnok. Láthatóan piszkálta a büszkeségét, hogy egyetlen támadót sem sikerült elfognia. - Ez egy profi akció volt, nem csak valami piti utcai harc. Utána kell járnunk, hogy irregulárisokkal állunk-e szemben, vagy komolyabb fenyegetéssel.
- Igenis!
Coruscanti Híradó
[nyilvános Holonet csatorna híradás]
Gyorshíreink
Ismeretlenek megtámadták a Lehet Más a Galaktikus Politika önvédelmi szárnyának, a Rózsaszín Párducok központjaként is ismert Ba'arbe Palotát a köztársasági diplomatanegyedben. A helyszínen lévő tudósítóink robbanásokról számoltak be. A területet az ESZTEK teljes szélességében lezárta, a mágnesvasutak és siklójáratok az érintett kerületben terelőútvonalon közlekednek.
Fyor Rodan pártelnök és államfőjelölt, aki nem tartózkodott az épületben a támadás idején, a homofóbia és a rasszizmus szélsőséges megnyilvánulásának minősítette a történteket. "Az LMGP nem hátrál meg a hatalommal és a gonosz erőkkel összejátszó bandák fenyegetése előtt. Támogatottságunk egyre nő, és a közelgő választáson megmutatjuk az agresszoroknak, hogy a nép akaratából igenis lehet más a galaktikus politika!" - nyilatkozta a pártelnök.
Az esettel kapcsolatos kérdésekre sem a CSF, sem az ESZTEK szóvivője nem kívánt válaszolni.
Coruscant
A kihalt raktárban két sorban álltak egymással szemben a fekete köpenyes, vörös pengéjű fénykardokat szorongató alakok, és a világosbarna csuhás, zöldtől lilán át a kékig minden egyéb más színű pengével felvértezett "ellenfeleik".
- Mehet! - a jelzés nélküli egyenruhás viselő kiképző intésére mindkét oldal szemberohant egymással, majd hármasával, illetve párokba rendeződve szabályos közelharcok kezdődtek. Itt-ott egy-egy fájdalmas üvöltés jelezte, hogy valamelyik penge túlszaladt a "biztonsági zónán", mire a csapatok mellett álló felügyelő droidok azonnal leállították az adott küzdelmet, és az égési sebeket szerzett delikvenst a raktár sarkában álló elsősegélyhelyre kísérték.
- A csapat fele független zsoldos, egynegyedük viszont képzett jensaarai, a többiek pedig a Sanagar-klán itt maradt mandalóriai tagjai közül kerültek ki... - magyarázta a mellette álló Il-Raznak Lecersen. - Az éles fénykardokkal való gyakorlás majd kirostázza a tehetségtelenebbjét...
- Azért nekem még mindig kételyeim vannak - rázta meg a fejét Il-Raz. - Talán a Yuuzhan Vong verzió jobb lenne...
- Nem tudunk ennyi idő alatt elég élethű maszkokat és páncélokat gyártani. Ráadásul amilyen erőtlen az a Yuuzhan Vong invázió... pfeh, szinte alig kerülnek be a hírekbe. Felprédálnak majd néhány putrit, aztán az egyesített csapatok leverik őket - vonta meg a vállát Lecersen. - Nem... a Yuuzhan Vong csürhénél sokkal érdekesebb, kézzelfoghatóbb ellenségre van szükség, Camillo barátom.
- Ezt értem is... - fintorodott el Il-Raz. - De nem kellene legalább Dorvant, vagy az admirálist tájékoztatni?
- A polneyei testőrség sokkal nagyobb erőbedobással fog harcolni, ha nem tudnak semmiről - mosolyodott el Lecersen. - Daala meg... ki tudja, még a végén azt hinné, komolyan gondoljuk.
- Mert így biztosan nem fogja azt hinni, hogy nem szólunk neki egyáltalán, igaz? - tárta szét a karjait Il-Raz.
- A fiúk jók... - biccentett a gyakorolók felé Lecersen. - A legjobbak, akiket ennyi idő alatt fel lehetett hajtani. Ki tudja, talán köztük vannak is néhányan, akik komolyan gondolják, és nem csak a pénz miatt vállalták... de ettől még a klónok bedarálják őket. A maradékot meg Kalenda biztonsági erői, ha majd hatalmas késéssel méltóztatnak megérkezni. Az admirálist nem fenyegeti veszély egy pillanatig sem, és a médiavisszhang alapján azonnal belátja majd, hogy mekkora ajándékot adtunk neki.
- A médiáról gondoskodom, emiatt ne aggódjon, moff úr - Il-Raz arckifejezése még mindig kissé bizalmatlan volt, de már nem visszakozhatott. Legalább is ez Lecersent ismerve nem lett volna jó ötlet. - De mi van akkor, ha a kis csapatunk belefut néhány valódi jedibe, vagy Sithbe?
- Igencsak meglepődnék, ha Sithekbe szaladnának bele itt a fővárosban - ingatta a fejét Lecersen. - Akkor tényleg kiderülne, milyen jók is azok a klónok, azt hiszem. Ami pedig a jediket illeti... ezt bízza rám. Elfoglaltak lesznek remélhetőleg. Nagyon elfoglaltak.
- Rendben - biccentett Il-Raz. - Akkor hozzálátok az előkészületeknek. Végül is már csak pár nap van az interjúig.
- Sok sikert - nyugtázta Lecersen, és megvárta, amíg a pederaszta mögött becsukódik a kijárati folyosó felé vezető ajtó.
Igen, a jedik. Ez jogos pont volt Il-Raztól.
A moff zubbonyának zsebéből egy apró, kódhengerre hasonlító kommunikátort vett elő, beütve rajta egy személyi kódot, amelyet nemrég, a Ramakaz-rendszerben tett látogatása során szerzett meg újdonsült... alkalmi szövetségesétől.
- Privát üzenet Lecersentől Tierce Főkormányzónak - suttogta bele a komba. - Mihamarabb beszélnünk kell, amint Önnek megfelel.
Muunilinst
A Muunilinst egyike volt azon kevés bolygóknak a Maradvány volt területén, amelyek nem szorultak rá sem a Bastion, sem a korribani Sith Egyház támogatására ahhoz, hogy újjáépítsék a Yuuzhan Vong invázió alatt elpusztított városaikat. A nyurga, humanoid muunok az erdők mélyére húzódva várták az évtizedekkel ezelőtti vész elmúlását, hogy aztán a digitális holobankszámlákon sértetlenül heverő vagyonukból új városokat húzzanak a leromboltak helyére, zavartalanul folytatva a galaxis minden sarkába nyúló pénzügyi műveleteiket a Birodalmi Maradvány elnéző, a be nem avatkozás politikáját követő felügyelete mellett...
Egészen az ESB megalakulásáig.
Amióta a Szövetség és a Konföderáció polgárai gyakorlatilag megszakították a gazdasági kapcsolatokat a Sithek uralma alá eső területekkel, az Egyház nem túl nagy jövedelemmel kecsegtető pénzelésén kívül a muunok ügyletei jelentős mértékben megnehezedtek... illegális számlák, a korribani területek katonai projektjeinek finanszírozása... csupa olyan művelet, amelyik haszon helyett inkább veszteséget hozott a bankároknak.
Hosszú időnek kellett eltelnie, mire a muunok megfelelő kapcsolatokat építettek ki a bizalmatlan Sith Nagyurak körében, hogy kieszközölhessék egy, a saját hatáskörükbe tartozó, külkereskedelmi és befektetési jogosultságokkal rendelkező vállalat létrehozását... most már csak a galaxis többi hatalmát kellett meggyőzni arról, hogy érdemes részt venniük a Sithek pénzének megforgatásában... akár nyíltan, akár titkosan. Ami a küszöbön álló konfliktusok fényében nem ígérkezett egyszerű feladatnak.
- Főkormányzó, az igazgató urak már várják önt - köszöntötte Grodint a siklója rámpájának alján várakozó fényes, vörös borítású protokolldroid.
- Nagyszerű. Ne várakoztassuk meg őket - biccentett amaz, és kényelmes léptekkel megindult a felhőkarcoló felső szintjén kialakított leszállórámpa kijárata felé. Mindig is imádott igazgatókkal tárgyalni.
...
Vigo Damask, a Muunilinst gyakorlatias vezető igazgatója az irodájában várta a főkormányzót, aki a muunoknak új életet hoz majd el. Rengeteg pénz, rengeteg befektetés, és rengeteg innovatív ötlet.
Damask a híres-neves Hego Damasknak volt távoli rokona. Hego a muunok tudtán kívül az egyik leghíresebb muun volt a galaxis történetében, hiszen ő maga volt Darth Plagueis, vagyis Palpatine császár mestere és mentora. Hego volt az, aki a galaxis történelmét úgy alakította, hogy aztán a Sith Nagyúr Palpatine könnyedén, szinte már banálisan egyszerűen át tudta venni a hatalmat a galaxis felett...
Vigo azonban csak egy távoli leszármazott volt és muunokhoz mérten eléggé fiatalnak számított, hiszen még csak 104 éves volt. Azonban élete során rengeteg szenvedést kellett átélnie, mind a Birodalom, mind pedig a Yuuzhan Vong háborúk alatt és ezek megedzették és keménnyé tették. Vigo könyörtelen és hatalommániás pszichopata volt, aki bárkit eltett láb alól, aki az útjában állt. A muunok hagyományos viseletébe öltözött Vigo, fekete nadrágban, hagyományos muun öltönyben várta a hatalmas tárgyalóasztal mögött ülve a Főkormányzót. Az asztal mögött a hatalmas panoráma ablak szolgálta a kilátást. Vigo ült az asztalfőn, míg az aligazgatók jobbján és balján foglalták el helyüket.
Damask őszintén reménykedett benne, hogy ez a Grodin nevű illető majd busás hasznot hajt majd a Muunilinst számára. Grodint csak egy karrierista birodalminak tekintette, ám az urát, Darth Wenthart őszintén tisztelte! Ahhoz képest, hogy csak egy ember, meglehetősen sok mindent ért el pár évtized alatt. Vigo rühellte az embereket, ki nem állhatta őket a gondolkodásmódjuk miatt. Viszont a Sitheket szerette és őszintén tisztelte! Ők ugyanis megvalósították azt, ami az emberekhez méltó cselekedet. Hatalmas Birodalmat hoztak létre szinte a semmiből, és újabb meghódítandó területekre vetették tekintetüket...
Mert az emberek feleslegesen elpazarolták életüket! Hiszen nekik, mint a galaxis egyik legintelligensebb fajának, már régen le kellett volna igázniuk a galaxis megannyi vartyogó és ostoba lényét... Ezt pedig egyedül a Sithek képviselték!
A tervezet, aminek kiagyalója maga Wenthar Nagyúr volt, röviden annyi volt, hogy a Sith Egyház tőkéjét a muunok megforgatják, tapasztalataikat latba vetve hiteleket és kölcsönöket bonyolítanak le, majd ha a Sithek érdeke úgy kívánja, behajtják a kölcsönt! És természetesen egy eladósodott bolygó, vagy rendszer nem fogja tudni kifizetni a tartozást... Ekkor pedig Wenthar, mint kölcsönadó, egyszerűen él a jogaival és a Sith Birodalomhoz annektálja a kérdéses államot. A hitelek és banki ügyletek segítségével pedig nélkülözhetetlenné teszi a kölcsöneit a galaxis számára, erőteljesen befolyásolva a Mag gazdaságát... Ekkor a háttérből akár egy csápjait kinyújtó polip, azt fojt meg, akit csak akar és megteheti azt, amit Birodalma érdekei is úgy kívánnak... Zseniális terv egy zseniális embertől! Ha Vigo nem ismerte volna személyesen az Uralkodót, azt hihette volna, hogy a Nagyúr valójában egy muun...
Kopogás hallatszott és belépett Grodin Tierce főkormányzó.
- Az Erő hozta önt, Főkormányzó úr! - invitálta szívélyesen Grodint Vigo, majd hellyel kínálta. - Kérem, foglaljon helyet és beszéljünk az üzletről!
- Köszönöm, örülök a meghívásuknak - foglalt helyet az igazgatóság tagjaival szemben a főkormányzó, végigmérve az asztal átellenes oldalán elhelyezkedő muunokat. Ezek az alakok ritkán ártották bele magukat a politikai kérdésekbe, és az okozta számukra a legnagyobb örömet, ha pénzügyeikkel foglalkozhattak szerte a galaxisban. Azonban amióta az ESB határai bezárultak, a játékterük nagyban lecsökkent, így rákényszerültek arra, hogy viszonylagos elszigeteltségükből átlépjenek a politikai porondra... nem lévén más mód arra, hogy elérjék; ismét saját, eredeti szenvedélyüknek hódolhassanak.
Azonban a muunok tehetséges bankárok mellett szélsőségesen xenofób és nagyképű népség hírében is álltak, a főkormányzó pedig biztos akart lenni benne, hogy tevékenységük nem marad figyelő szemek nélkül.
- Szóval, az üzlet... - köhintett Vigo Damask.
- Igen - biccentett a főkormányzó. - Bár meg kell valljam, jómagam nem vagyok a pénz oly nagy szakértője, mint maguk, igazgató úr.
- Minden engedélyt megkaptunk az új vállalat beindításához az Uralkodótól - folytatta Damask - Ugyanakkor Őfelsége ragaszkodott hozzá, hogy Ön is ellenőrizze az előkészületeket.
- És ezt meg is fogom tenni - bólintott Grodin. - De a munka, ha úgy tetszik, szakmai részét Önökre bízom, Damask úr. Az ESB-nek pénzre van szüksége, hogyha hosszú távon fent akarjuk tartani a katonai programjainkat. Ehhez pedig befektetésekre, hitelezésre, a galaxison határainkon túl eső részének vállalataival való együttműködésre van szükség. Ennyit még én is tudok. Minden segítséget megadok maguknak, hogy létrehozhassanak egy, a Sith Egyháztól függetlenül működő, kizárólag üzleti feladatokra szakosodott hálózatot... és ehhez rendelkezésükre bocsátom a hajdani elöljárom, Kinman Doriana üzleti kapcsolatait tartalmazó adatfájlokat is - azzal Grodin néhány adatlemezt helyezett a muunok elé.
- Minden üzlet akkor igazán jó üzlet, hogyha a teljesítést rögtön követi az ellentételezés - emelte fel hosszú, csontos ujjaival az egyik kártyát Damask. - Mit kíván cserébe ezekért az információkért, főkormányzó?
- Nagyon egyszerű - nézett végig kizárólag muunokból álló tanácson Grodin. - Képviseletet az igazgatótanácsban. Vegyék úgy, hogy ezzel vásárolom be magam.
- És ki lenne a képviselője? Ön bizonyára roppant elfoglalt ahhoz, hogy személyesen vegyen részt a mi hosszadalmas, unalmas pénzügyi témákat taglaló üléseinken - a muun mosolyában Grodin némi megvetést vélt felfedezni, de nem hagyta provokálni magát. Neki és ezeknek a nyúlánk idegeneknek valójában nagyon hasonlóak voltak az érdekeik, csak megfelelő... biztonsági intézkedésekre volt szükség ahhoz, hogy együtt tudjanak majd dolgozni.
- Igaza van, igazgató, nem személyesen vennék részt az üléseken - Grodin elővett az egyik zsebéből egy holomegjelenítőt, amelyet barátja és szövetségese, Enabran Tain adott át neki. Az apró, tenyérbe illő szerkezet által vetített holoképen egy kardassi csontos arca jelent meg. Grodin egy pillanatig élvezte a muunok arcára kiülő, undorral vegyes döbbenetet, majd hozzátette:
- A képviselőm Elim Garak lesz, az Obszidián Rend gazdaságfelügyeleti szárnyából... amennyiben Önöknek is megfelel.
Miután a muunok beleegyeztek a javaslatba, máris egy sunyi tekintetű, nagyon ravasznak tűnő kardassi lépett be. Grodin rögtön látta, hogy ez egy ravasz alak! A kardassi odalépett hozzá, majd egy rancor nyájasságával köszönt Grodinnak.
- Üdvözlöm, főkormányzó úr és kedves bankáraim önöket! - Garak széles vigyorában ott volt a gyilkolás vágya.
- Ezek szerint ön már itt volt a Muunilinsten? - kérdezte csodálkozva Grodin.
- Mint egyszerű szabómester, kedves barátom! - válaszolt Garak
- Rendben! Nos, sok sikert a munkájához kedves Garak! - köszönt el Grodin, miközben a hideg kirázta ettől a sunyi alaktól.
Miközben odabent Garak minden valószínűség szerint hozzálátott, hogy minél gyorsabban "összebarátkozzon" új muun kollégáival, a főkormányzó átsietett a fogadótermeken keresztül a kint várakozó siklójához. A pilóta a rámpánál várta.
- Bejövő privát üzenete van egy Sith-Exar kódolású frekvencián, uram - jelentette a katona.
- Nocsak... - biccentett a klón. Ilyen kódolással csak az ESB legfontosabb tisztjei és maga az Uralkodó rendelkeztek. Kizárólag Wenthar, valamint a Főkormányzó és az Égi Marsall oszthattak ki olyan parancskódokat, amelyek felhatalmazták használójukat a frekvencia használatára.
Az apró holovetítőn megjelenő arc láttán azonban, ahogy helyet foglalt a sikló utasterében lévő miniatűr komterminál előtt, Grodin tényleg meglepődött.
- Nem vártam ilyen hamar a jelentkezését, moff úr. Hisz csak nemrég értünk haza mindketten, ha úgy tetszik...
- Nos, ugyebár nem mondok újdonságot azzal, főkormányzó, hogy különös időket élünk - válaszolta Lecersen. - Tudja, a közelgő szövetségi választással kapcsolatban hívtam. Az ellenzékiek és a köztársaságiak egyre erősödnek, és gondolom Önök sem óhajtanának egy jedit Coruscant élén látni.
- Nem feltétlen, bár arra sincs semmi garancia, hogy egy esetleges újraválasztás esetén Daala nem követ majd keményvonalasabb álláspontot - vonta össze a szemöldökét Grodin. - Mire akar kilyukadni?
- Mozgásba hoztam bizonyos dolgokat... - tartotta meg az ilyenkor kötelező hatásszünetet Lecersen, mielőtt rátért volna a mondanivalójára -, amelyek révén biztosíthatjuk, hogy ne Leia Organa Solo legyen az új államfő. De ehhez szükség van arra, hogy a Coruscanton tartózkodó jedik egy kis ideig úgymond... mással legyenek elfoglalva.
- Ah, értem mire gondol - biccentett Grodin. - És ez miért jó nekem? Pontosabban miért jó az Uralkodónak?
- Van egy tervük, ugyebár - köhintett Lecersen.
- Nem kérdezem meg, honnan tudna Ön bármilyen tervről, amely az ESB felső vezetésének fejében született meg, moff úr - Grodin megjegyezte magának, hogy a Sith politikusok mellett Lecersent is fel kell vennie Enabran Tain piros betűs listájára a "különös érdeklődésre számot tartó" szakaszba. Vagy esetleg a "különösen érdeklődőbe". Talán mindkettőbe.
- De tegyük fel, hogy van - folytatta a főkormányzó.
- És ha feltesszük hogy van... - biccentett Lecersen. - Akkor a jelenlegi politikai állapotokat elnézve az ESB számára teljesen mindegy, hogy ezt mikor hajtják végre. Ellenben a szövetségi választások szempontjából nem mindegy. És ebből önök is profitálhatnak... pontosabban szólva, nem járnak rosszabbul, mint most.
- És ezt személyesen ön garantálja nekem ugyebár, moff úr, mint szavahihetőségéről ismert közszereplő - mosolyodott el gúnyosan Grodin.
- Én nem garantálok semmit, főkormányzó - viszonozta a gesztust Lecersen. - Éppen csak rá akartam mutatni, hogy bár nem mindenben értünk egyet, azért vannak közös ellenségeink. Még életben lévő közös ellenségeink, pontosabban. Ezért gondoltam, jelzem: adódhat egy lehetőség, hogy kölcsönösen csökkentsük a... számukat.
- Roppant hálás vagyok a konstruktív hozzáállásáért, moff úr - biccentett Grodin. - De természetesen nem ígérhetek semmit. Maradjunk csak annyiban...
- A hírekből értesülni fogunk róla mindketten, ha történik valami - értett egyet Lecersen.
- Tudja, néha aggasztónak találom, milyen nagyszerűen be tudjuk fejezni egymás mondatait - hunyta le a szemét egy pillanatra Grodin.
- Enyém a megtiszteltetés... ön mégis csak sokkal tapasztaltabb, mint én, főkormányzó.
- Hát hogyne, moff úr, hogyne - Grodin a deaktiváló gomb felé nyúlt. - Mindig öröm önnel csevegni.
- Nemkülönben, főkormányzó, nemkülönben.
Grodin pár pillanatig az ujjaival dobolt a terminálon, majd újabb kódot ütött be.
- Üzenet a flottaparancsnokoknak - adta ki az utasítást a képernyőn megjelenő tisztnek. - Parancs a Fall Weiss azonnali végrehajtására! Az általam utoljára kiadott módosításokkal.
- Értem, uram - nyugtázta a tiszt. - Az új protokollok szerint Dorja Égi Marsall jóváhagyása szüksége a módosítások...
- Dorja Égi Marsall tudtommal jelenleg is egy harci érintkezés maradványainak feltakarításával van elfoglalva, és nem áll módjában hadműveleti terveket böngészni - hajolt közelebb a képernyőhöz Grodin. - Végrehajtani! Továbbítsa! Most!
- Igenis!
- És készítsék fel a hajómat indulásra - dőlt hátra a székben a testőr. Hát elkezdődik, gondolta. Miközben a galaxis a Yuuzhan Vong elleni háborúra és a Szövetség belső politikai harcaira figyel, a Sith Birodalom lesújt régi ellenségeire, a jedikre...
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Szigorúan titkosított kódolt üzenet, sürgős katonai kódolás
Címzettek:
A Fall Weiss végrehajtására kirendelt flották parancsnokai: Korriban Körzeti Parancsnokság, Vjun Körzeti Parancsnokság, valamint az ESBGT/II. felülíró utasítás értelmében Generis Körzeti Parancsnokság és Kardass Körzeti Parancsnokság, továbbá ESB külügyi Szolgálat
Másolatot kapnak: Lord Wenthar Nagyúr, Őfelsége személyi titkára; Dorja Égi Marsall
Flottaparancsnokok!
A Fall Weiss végrehajtását azonnali hatállyal elrendelem! A hadműveleti utasításokat az ESBGT/II. főkormányzói rendelet szerint felülírtak alapján kövessék és hajtsák végre!
Éljen a Birodalom!
Ellenjegyzi: Grodin Tierce Főkormányzó, sk.
Hapes
A lány, akár egy jóllakott kismacska, meztelenül, beburkolózva a takaróba aludt a Nagyúr kényelmes ágyán, míg Wenthar a lakosztály széles panorámaablakából kitekintgetve meditált. Jól esett a szex a lánnyal, ráadásul Callista, vagy új nevén Shantal igazán profi módon elégítette ki a vágyait. Kétségkívül szép volt, sőt gyönyörű, a férfiak álma. De Wentharnak csupán egy játékszer volt, semmi több. Semmilyen érzelem nem fűzte a leányhoz. Megtette amit akart tőle, de ennyi.
Wenthar már értesült a Yaga minori kudarcról és csöppet sem volt elragadtatva ettől! Grodin mindenről részletesen beszámolt neki és az Uralkodó máris azon gondolkodott, kit végeztessen ki ezért a fiaskóért? Három méregdrága hajó és rengeteg pénz veszett oda és ez igencsak fájdalmas volt neki...
Fia elvesztése viszont jobban fájt neki, mint ez a három hajó, és ezen még Shantal buja közelsége sem tudott segíteni. A fiú, aki elárulta a Birodalmat, elárulta azt az eszmét, amelyre felesküdött! Már önmagában ezért halállal kéne lakolnia. Mégis, az Uralkodónak más tervei voltak vele. Mert bár ilyen ritkán történt meg, de hibázott. Méghozzá nagyot!
Ha a fiú már kezdettől fogva az ő közelében lett volna, ha ismerte volna, ki is igazándiból ő, ha ismerhette volna származása titkát, talán minden másképpen alakult volna. De hiszen Charis is erre figyelmeztette állandóan! Hogy Carl túlságosan elveszett és azok a tesze-tosza vénségek, ahogy a lány nevezte magában Dorját és Grodint, inkább csak ártanak a fiúnak... Lám, igaza lett! A lánya bölcsebb, mint gondolta és ennek őszintén örült! Ő legalább megmaradt nekem...
De mi legyen a fiúval? Ölesse meg csak azért, mert más utat képvisel? No nem, az becstelen húzás lenne és Sithhez méltatlan! Nem, a fiú egyszer, előbb vagy utóbb meg fog vele küzdeni és akkor felajánlja neki a hatalmat! Azt a hatalmat, amit a gyenge, mindenért könyörgő jedik soha nem tudnak megadni neki! Tanuljon csak bátran a jediknél, tanulja meg az Erő használatát és akkor lecsap rá! Ha már eléggé megerősödik, ha már érett harcossá válik, eljön érte és megmutatja a valódi örökségét! Mert Carl egy Palpatine volt, és ez az igazi öröksége!
„Nem fog menni, Uralkodó”
A hang olyan volt, akár egy gyengéd cirógatás, vagy a szél apró rezdülése a dögletes Tatooine-i nyarakon, Wenthar mégis érzékelte a Lényt, amelyből émelyítő jóság áradt. Wenthar bensejéből ádáz harag tört fel, és a kezei görcsösen szorultak ökölbe.
- Ki vagy te? - suttogta gyűlölettel eltelve.
„Az vagyok, aki megmentette a fiadat! Ő soha nem lesz olyan, mint te! Benne sok jóság és szeretet van, csak felszínre kell hozni”
Wenthart szinte letaglózták a szavak, amelyeket hallott. Szeretet? Jóság? Az ő fiában? Még mit nem!
- Hazudsz, átkozott… jedi! - suttogta sziszegve a levegőbe, mert nem akarta felébreszteni Shantalt.
„Nem hazudok! Carl a legnagyobb jedi lesz, aki ebben a korban született! Méltó még a Skywalkerekhez is!”
Wentharnak hirtelen leesett a tantusz, hogy mire is utal ez a testetlen szellem.
Kiválasztott! Az Erő Kiválasztottja pontosan Carl lenne? Mint annak idején Vader Nagyúr? Az apja, az öreg Uralkodó mindig is nevetett, amikor elmesélte nekik, Sordisnak és Wentharnak a történetet, hogy átállította a Sötét Oldalra Anakin Skywalkert, a Kiválasztottat! Ilyenkor, ama ritka pillanatok egyikében, amikor apjuk közelében lehettek, Palpatine egy egész más oldalát mutatta nekik.
- Ha a fiam az újabb Kiválasztott, akkor éppúgy bukásra van ítélve, mint az elődje! - mondta immár magabiztosan Wenthar. - Át fogom állítani és minden idők legnagyobb Sithjét nevelem belőle!
„Tévedsz Uralkodó! Elbizakodott vagy, akár apád volt egykor! Carl már megízlelte a Sötétséget és többé nem kér belőle! Tudom! A fiad számodra elveszett, Sötét Úr”
Wenthar most már nem tudta tovább türtőztetni magát.
- HALLGASS, TE RINGYÓ! - üvöltötte bőszen, mire Shantal felriadt és összehúzta meztelen teste előtt a takarót.
- Mi... mi történt kedvesem? - kérdezte a lány félénken. - Mi a baj? - Wenthar lángoló szemekkel tekintett rá, a lány vissza is hőkölt a látványtól.
- Semmi különös, drágám! - mondta a Sith ádázul vigyorogva, miközben a lány felé indult az ágyhoz. Egyetlen mozdulattal megragadta és elhajította a takarót, így a kívánatos lány immár teljesen meztelenül várta ura újabb közeledését. Wenthar férfiassága máris megmerevedett és a Nagyúr sietve dobálta le ruháit. A lányt hanyatt fektetve mohón simogatta cirógatta bájos testének összes domborulatát. Vadul csókolta és szívta a melleit, miközben teljes testsúlyával ránehezedett a lány testére és beléhatolt. Shantal készségesen fogadta magába a lüktető hímtagot amely kérlelhetetlenül és könyörtelenül döfködte, miközben combjai ráfonódtak a férfi derekára. A lány egyre nedvesebb lett, amitől Wenthar csaknem eszét vesztette. Végül az Uralkodó került alulra és Shantal gyengéden meglovagolta, miközben az Uralkodó a formás melleket simogatta és csókolta. Mohón fogdosta és markolta csábos és gömbölyded fenekét is, ezzel irányítva a ritmust. Közben az Erővel gerjesztette a lány gyönyörhullámait. A férfi keze végül megmerevedett a lány fenekén és görcsösen megmarkolta, mialatt hímtagja pulzálva lövellte a lány testébe a forró magot, amitől Shantal hatalmas orgazmust átélve elélvezett. A férfi magja forró volt, akár egy sárkány lehelete és Shantal büszkén fogadta magába. Sikoltozott a gyönyörtől, végül ráborult az Uralkodó mellkasára. Amaz azonban még nem végzett vele mert hamarosan újra akciókész lett és Shantalt még vagy háromszor boldoggá tette aznap este...
Az Uralkodó felejteni akart... el akarta felejteni azt a gúnyos és az Erőtől átjárt hangot, amely ennyire felbőszítette...
Később, amikor Shantal a mellkasára gombolyodva, akár egy macska aludt, átgondolta a fia helyzetét. Végül döntésre jutott: a fiú az övé lesz így, vagy úgy! Ha sikerül áttérítenie, akkor ő lesz a következő Császár és az utóda, mialatt az apja a Sötét Oldal titkait kutatja majd. Többek között a halhatatlanságot és az elfeledett Sith rítusokat! Ha nem áll át, akkor meghal! Legfeljebb Charisra bízza az ESB-t, mint az első női Uralkodónőre! A lány már eddig is számtalan jelét mutatta az alkalmasságának! Bölcs volt, erős és határozott! Nem csoda, hogy a hapanok máris úgy hívták, hogy a Bölcs Charis, vagy a Tudás Úrnője... Carl pedig elpusztul! Ez ennyire egyszerű a Sötét Oldal világában, még ha a szíve szakad is meg...
Álomba merülve különös látomása támadt...
„A szürke köpenyes öregember, akinek arcát deres szakáll keretezte, beszédet tartott. Méghozzá láthatóan a Jedi Tanács előtt. Valószínűleg az öreg volt a vezetőjük, mert a jedik úgy néztek rá, akár egy prófétára.
- A Sithek nem győzhetnek! Segítenünk kell Roan Felnek! Draco mester, öné a szó! - azzal az öregember egy fiatal, jedinek tűnő férfi felé intett, mire az felállt a kényelmes ülőalkalmatosságból, ahol helyet foglalt.
- Köszönjük a segítségét, Kiválasztott! Nagyra értékeljük ezt a segítséget, ahogyan az Uralkodó, Roan Fel is!”
A látomás véget ért és Wenthar semmit sem értett immár. Az áruló Fel rokona, mint Uralkodó? Nevetséges! És ő majd tesz róla, hogy így legyen! Nem a Feleké lesz ez a galaxis, hanem a Palpatine-oké! Újra... mert az Idő és az Erő formálható! Semmi sem végleges, ahogyan ez a látomás sem lesz az! Ő, Darth Wenthar, a Sithek Nagyura erről személyesen fog gondoskodni!
Ossus
Mialatt a mesterek odabent, az Ossusi Akadémia nagytermében már jó ideje egymással és a múlt ködéből előtűnő régi rendtagokkal, odakint a tanítványok pedig a tinédzserkori vágyak türelmetlen beteljesítésével foglalkoztak, az Ossus feletti űrben, messze a rendszer szélén megjelent egy hatalmas, szürke, ék alakú hajótest. Aztán még egy. És még egy.
És újabbak, kíséretükben azokkal a lilás borítású, furcsa, kicsit talán Yuuzhan Vong hatást keltő csatacirkálókkal, melyeket a galaxis egyetlen állama gyártott és használt csupán... az, amelyiknek határai nem messze estek az Ossus-rendszertől.
Az Egyesült Sith Birodalom korribani és vjuni flottájának körülbelül száz hajója, melyek közül az SiSD-k, a sok ágyús Aurorák, a félelmetes erejű Judicatorok és a régebbi commenori és maradványbeli gyártású kísérőhajók körülbelül ugyanakkora részt tettek ki, széles ívű szétszóródásba kezdtek, hogy megkezdjék a bolygó bekerítését minden irányból, és a hipertéri menekülési útvonalak lezárását.
A zászlóshajó, egy, az átlagosnál is nagyobb, szinte szuper-csillagrombolónak beillő SiSD hídján a közelből érkezett hadműveleti flották parancsnoka, az admirálisi rangjelzést és Sith köpönyeget viselő Ezel Nagyúr elégedetten dörzsölte a kezét. A vjuni flotta elöljárójaként, és mivel az eredetileg kijelölt hajók vagy a Rochénal harcoltak, vagy műszaki hiba el sem hagyhatták a dokkot, őrá esett a választás, hogy koordinálja a csapást Tierce főkormányzó és a Birodalmi Maradvány térségéből átküldött második hullám megérkezésééig. Az egyháztagok tradícióihoz híven tetőtől talpig tetoválásokkal borított, vörös bőrű, törött szarvú iktotchi készen állt rá, hogy learassa a győzelemmel és a jedik kiirtásával járó babérokat, még mielőtt azok a nevetséges birodalmiak és kardassi pajtásaik ideérnek.
- Támadás! - adta ki a parancsot szabadon engedve a dühét. - Ne kíméljetek senkit, öljétek a jedit!
A Jedi Rend bázisain és a Fény Hadseregének hajóin azonnal megszólaltak a riadójelzések...
...
- Egy normális gyerek talán még fiatal ehhez - mondta David, meggondolva magát, miután már hosszú ideig csókolóztak. - Igazad van...
- Mi nem vagyunk normálisak? - kérdezte Amil.
- Hát szerintem nem... nem mindegyik gyerek jedi katona… - felelte David.
- Ebben mondjuk igazad van - mondta Amil sóhajtozva.
És pár perc múlva újra csókolóztak. Hirtelen David megszólalt:
- Te nem hallod ezt, Amil?
- De, ez riadójelzés! - válaszolta Amil.
És ezzel a lendülettel elsprinteltek onnan, ahol voltak.
...
A tanácsteremben Abe épp beszámolt róla, hogy ki is ő valójában, amikor hirtelen felcsendültek a támadást jelző vészszirénák. Egy másodpercig nem értette, mi történik, aztán rájött, hogy a bolygó támadás alatt áll.
Kam Solusar és a többi mester egyszerre szökkent talpra, s a Skywalker helyettesítésével megbízott jedi szélvészgyorsan emelte szája elé kommunikátorát. Nem lepődött meg, amikor a Fény Hadseregének biztonsági parancsnoka bejelentette neki, hogy a Sith flotta megkezdte invázióját az Akadémia ellen.
- A védelmi rendszereinket bekapcsolni! - kiáltotta. - Minden egységnek! Indítsanak el mindenkit a transzportok felé! Elősör az ifjakat és a padawanokat szállítsák a fedélzetre. A cirkálók tartsák vissza a Sitheket addig, amíg be nem fejezzük az evakuációt.
Starstone mesternek sikerült meggyőznie társait, hogy a minden bizonnyal bekövetkező Sith támadás esetén valahogy el kell rejteniük a könyvtárba raktározott temérdek tudást. Olee azzal is tisztában volt, hogy amennyiben nem járnak sikerrel, el kell pusztítaniuk az épületet, nehogy annak titkai a Sithek kezébe kerüljenek. Nem szerette volna, ha ellenségeik egy atomdarabkával is közelebb kerülnének hozzájuk. A fekete hajú jedi nő utasította az Akadémia őreit, hogy az általa kiválasztott stratégiai pontokon aknázzák alá az épületet. Azon nem volt ideje morfondírozni, hogy ki fogja majd aktiválni a bombákat, de úgy vélte, előbb az élő, hús-vér teremtmények evakuálásával kell foglalkoznia, utána pedig rátérhet a Könyvtárban rejlő adatmennyiség problémájára.
A Sith flottával szemben mozgolódó Fény Hadserege-hajók váratlanul új cirkálókkal egészültek ki, amikor a harmadik birodalmi flotta hajói kiléptek a hiperűrből. A Blade hídján Dergast admirális tökéletesen megnyugodott a közelgő csata hevétől. Rég nem volt alkalma rá, hogy összemérhesse erejét akármiféle ellenféllel. Kiadta a parancsot, hogy küldjék a bolygóra az összes szállítóeszközt, amivel a flotta rendelkezett.
- Továbbá minden fregattot, ami úgysem képes helyt állni ezzel a túlerővel szemben, irányítsák a jediknek a kiürítéshez! - rendelkezett. - A hátramaradt sorhajóflotta pedig álcázza magát! A bolygó menekültjeit szállítsák át rájuk, s távozzanak észrevétlenül.
Az öt darab SS Protectorból álló kisebb flottát azért hozta magával, hogy a jediknek is legyenek "nagy" hajóik, amivel elmenekülhetnek.
- Dangelis zászlós! Magát bízom meg a jedik és Bless sorhajókapitány összekötésével! Segítsen nekik egyeztetni, hogy hajtsák végre az evakuációt, amíg mi lelassítjuk ezeket a monstrumokat!
Commenori Hírharsona
[nyilvános Holonet csatorna híradás]
Gyermekei iskoláinkban a legjobb nevelést kapják! Minden egyes tanítványra odafigyelünk! Rend, fegyelem, tisztaság, az idősek és a Sithek iránti tisztelet! Várják az Ön gyermekét is a Sith Egyház Fiú- és Leányneveldéi! Nálunk minden gyermek azt kapja... amit megérdemel!
Gondoskodjon gyermeke jövőjéről - gondoskodjon a Sith Egyház jövőjéről!
Ne habozzon - toborzóink hamarosan személyesen keresik fel az Ön családját is.
Kedves nézőink, megszakítjuk fizetett közszolgálati hirdetési blokkunkat - rendkívüli hírek következnek.
A képernyőn megjelenik a szemrevaló bemondónő.
- Kedves nézőink. Most juttatták el hozzánk az Egyesült Sith Birodalom főkormányzójának közleményét, mely az alábbiak szerint hangzik.
“ Nem sokkal ezelőtt a jedik hadseregének csapatai orvul behatoltak a Sith Birodalomba, harci cselekményeket kirobbantva a saját területünkön - a bemondó mögött a Korribantól nem messze lezajlott összecsapás felvételeit mutatják a jedik két fregattja és az ESB cirkálói között. - Ma hajnalban visszalőttünk. Minden egyes jedi agresszióra arányos választ adunk, egészen addig, amíg nem szüntetjük meg az ESB népei ellen irányuló jedi fenyegetést. A Sith Birodalom jól felszerelt erői máris megkezdték az ellencsapás végrehajtását a szomszédos jedi erősség, az Ossus ellen. Nem pihenünk, és nem hátrálunk addig, amíg az Uralkodó akaratából a jedi fenyegetést fel nem számoljuk, és az agresszióra nem válaszolunk!
Éljen a Birodalom, éljen Wenthar császár! “
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
A Jedi Lovagrend nyilvános közleménye a galaxis civilizált népei és államai számára
A mai napon Akadémiánkat és Templomunkat, a béke és a tudás jelképeit támadás érte az Ossus-rendszerben egy Sith hadiflotta részéről. Felkérjük a galaxis minden népét és államát, hogy segítsenek az ártatlanok kimenekítésében és a Sithek feltartóztatásában! Hadseregünk nem elég erős egy ilyen mérvű fenyegetés elhárításához! Ártatlanok, nők és gyerekek élete forog kockán! Ne hagyjuk, ne hagyják, hogy a közöttünk álló esetleges ellentétek ártatlanok életét követeljék!
Kérjük, segítsenek az Ossusnak, ahogy tudnak!
Kam Solusar megbízott Nagymester,
Coruscant, Jedi Templom
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Szigorúan titkos üzenet - Terok Nor hírszerzési kódolás
Címzett: Grodin Tierce főkormányzó
Másolatot kap: Őfelsége Wenthar Nagyúr személyi titkára
Főkormányzó!
Az Ossusnál bevetett vjuni flottánknál tartózkodó ügynökeim jelentése szerint a bolygót védő jedi egységek mellett a Harmadik Birodalom hajói is jelen vannak.
Mivel ez adott esetben hadiállapot kialakulásához vezethet a Harmadik Birodalom és az ESB között, engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét a helyzet kényességére. A további intézkedésig várom az Ön és az Uralkodó parancsait.
Tisztelettel:
Enabran Tain Nagyúr, Obszidián Rend
...
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Címzett: Enabran Tain, Obszidián Rend, Kardass
Elrendelem, hogy azonnali hatállyal minden, a Harmadik Birodalom felőli agressziót óvatosan és ne feltűnően toroljanak meg! Utasítást adok bizonyos ősi Sith bolygók annektálására és megszállására, amennyiben a Harmadik Birodalom emberei a jediket segítik!
A haderők álljanak készen egy esetleges háborúra, szigorúan elkerülve azonban a kétfrontos háborút!
Továbbá keressék meg a nagaiokat alku céljából, miszerint a HB területeiből ők is részesedhetnek, ha esetleges agresszió ér bennünket a HB részéről! Utasításomat azonnal végrehajtani!
Üdvözlettel: Lord Wenthar
...
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Címzett: Lord Wenthar Nagyúr, a Birodalom Uralkodója
Másolatot kap: Grodin Tierce főkormányzó
Felség!
Parancsa szerint fogok eljárni, megfelelő óvatossággal, a nagaiokkal való egyeztetés mellett.
Tisztelettel:
Enabran Tain Nagyúr
Ossus
A Jedi Tanács nagytermében csak néhány feszülten morgolódó ysanna sámán maradt - meg persze Tionne és Cilghal, akik úgy döntöttek, hogy a harcok kezdeti szakaszában legalábbis innen koordinálják a védelmet és a kiürítést, és nem vonulnak le a felszín alatti, jobban védhető katonai irányítóközpontba. A Coruscantról és a Kathol-szektorból bejelentkező mesterek, így Kam Solusar képe is elhalványultak, majd kikapcsoltak, ahogyan tulajdonosaik lecserélték a holovetítő állásokat vadászgépekre, hogy remélhetőleg minél előbb teljes testi valójukban is csatlakozhassanak a csatához. Más jedik, mint az egyes szintek és csoportok vezetésével megbízott Starstone, Barratk'l, vagy a többiek, az Akadémia más pontjaira siettek.
- Összlétszámban egyelőre kiegyenlített a helyzet, de a mi hajóink nagyobb része régi típusú... még a Corporate-szektorból érkezett erősítéssel együtt is csak tizenöt csatahajónk van, a Sitheknek pedig már most háromszor ennyi. A fregattjainknak nincs esélyük a nehézcirkálóik ellen! - tárta szét a karjait a calamarikra jellemző teátrális gesztusokkal a Fény Hadseregének különítményét vezető Starlight zászlóshajó fedélzetéről Gomaw admirális.
- Az erősítés már úton van, addig is a lovagjaink felszállnak, hogy StealthX-ekkel támogassák a védelmet... - próbált nyugalmat sugározni Tionne.
- A Sithek kevesebben vannak, mint a hírszerzési jelentések alapján vártuk - folytatta Gomaw. - Fel tudjuk őket tartani, de nem túl sokáig.
- Az Erő legyen magukkal, admirális! - suttogta Tionne, majd a vonalat bontva Cilghalra nézett.
- Régóta vártunk erre a pillanatra, és tudtuk, hogy el fog jönni. Mégis fáj, hogy magunk mögött kell hagyni ezt a helyet... ekkora erő esküszik össze a Jedi Rend ellen, és az egyetlen, aki a segítségünkre siet néhány önkéntesen felül, egy kérdéses erkölcsi állású peremvidéki diktatúra...
- Nem hibáztathatod a Szövetséget - ingatta a fejét Cilghal. - Tudod, hogy Leia mindent megtesz Coruscanton. És igen, számítottunk erre. Most az a legfontosabb, hogy minél többet megmentsünk a Rend jövőjéből! Tudást, ifjakat egyaránt!
- Igaz - értett egyet Tionne. - Menj, segíts az egészségügyi részleg kiürítésében. Hamarosan megyek én is.
...
Odafent a Fény Hadseregének Új Köztársaság eleji időket idéző vadászai és a bolygóról felszálló StealthX-rajok összecsaptak a számbeli fölényben lévő, a birodalmi TIE-vadászrajok taktikáját követve nagy számú hullámokban rohamozó Sith vadászokkal. A Sith hadihajók egyelőre nem jöttek közelebb, méltóságteljesen vonulgattak a rendszer tipikus kilépési pontjai felé, hogy lezárják a bolygó körüli űrt. Ezel Nagyúr türelmetlenül toporgott zászlóshajója hídján.
- Minden egység pozícióban van már?
- Az utolsó romboló most ér a megadott vektorhoz - jelentette a másodtiszt.
- Nagyszerű! - vigyorodott el gonoszul az iktotchi Sith Nagyúr. - Akkor indítsák el a második vadászhullámot, és amint feltöltötték a fegyvereiket, a Judicatorok és Aurorák induljanak meg az ellenség felé! A kilépési pontok lezárását hagyják a birodalmi hajókra és az új rombolóinkra!
- De Nagyúr... - hebegte a tiszt. - A főkormányzó parancsa szerint csak a blokád fenntartása...
- Lát itt főkormányzót, katona... - hajolt közelebb fenyegető tekintettel Ezel, és ökölbe szorította egyik kezét. A tiszt vörössé vált fejjel fuldokolni kezdett, a torkához kapott, majd hosszas krákogás után a padlóra térdelt, miután Ezel elengedte.
- Nem... krhh... nem, Nagyúr.
- Na ugye. Én sem - mosolyodott el gonoszul Ezel. - Tehát én vagyok a parancsnok. Tehát támadás! És készítsék fel az új vadászkülönítményeket is! Elbánunk a jedik lopakodóival!
A másodtiszt immár ellenvetés nélkül bólintott.
- Igenis... igenis Nagyúr! És az erősítésként érkezett hajókkal mit tegyünk? Az azonosító szerint a Harmadik Birodalom egységei...
- Itt vannak, és a jedik mellé álltak, tehát teljesen mindegy, hogy honnan jöttek... pusztulniuk kell! - hörögte Ezel, miközben ujjai végén apró erővillámocskák táncoltak.
A Sith flotta modernebb egységei megindultak, hogy lőtávolságon belülre kerüljenek a Fény mon cal cirkálóihoz képest, miközben a SiSD-k hangárjaiból a már elindított vadászrajok mellett új, négyhajtóműves gépek suhantak elő... minimális szenzoros rendszerrel, pilótafülkéjükben viszont egytől egyig Sith lovagokkal.
- Harag Vezér a Harag-rajnak... - üzente az Erőn keresztül pilótának a századparancsnok. - A jedik vadászai nem látszanak a szenzorokon. Az Erőben viszont megérzitek a jelenlétüket! Hagyatkozzatok az Erőre, és hozzatok halált a jedikre!
...
Néhány perc futás után Amelia megtorpant, és Davidra pillantott. A nexu most kicsit előreszaladt, izgatottan szimatolva ide-oda, fel-feltekintve az égre, ahol messziről láthatóak voltak az első, űrcsata kezdetét jelző villanások. A leszállóplatformról, ahol Barratk'l hagyta őket, egy másodlagos hangárba jutottak, ami ahhoz képest, hogy most hangzott el a végső kiürítésre szóló felhívás, meglepően elhagyatottnak tűnt. Csak néhány szervídroid foglalatoskodott egy régi Gallofree-osztályú transzport és néhány kibelezett X-szárnyú társaságában.
- Meg kellene keresnünk a Mestert... - pillantott körbe Amelia.
- Vagy elbújhatnánk valahová, Amil - kacsintott vissza a fiú. - Jó alaposan...
- Talán később... - mosolyodott el a lány. - Most azonban legjobb lenne, ha megtalálnánk a mesterünket. Nem tudod, merre van a padawanok szállása, David? Én végül is csak most érkeztem...
...
Mialatt a csata kibontakozott a Fény Hadserege, szövetségeseik, valamint a Sith inváziós flotta egységei között, a zászlóshajóként funkcionáló SiSD-II Mordor hídján Ezel Nagyúr kéjes örömmel szívta be a minden egyes pilóta és legénységi tag halálával járó apró kiáltásokat az Erőben. Egy ilyen nagy volumenű ütközetben szinte pillanatonként hunytak ki életek százai, és Ezel biztos volt benne, hogy ez a szám csak nőni fog, ahogyan a nagy csatahajók összecsapnak egymással, és egész fedélzetek és szintek tűnnek majd el a pusztító turbólézertűzben.
Szinte megrészegítette a tudat, megerősödött énjét és akaratát pedig egyre inkább kiterjesztette legénysége tagjaira... "Erősebben, gyorsabban, halálosabban!" - ösztökélte a többieket. Nem törekedett irányításra, arra, hogy saját akarata bábjaiként mozgassa a katonáit, úgy, ahogyan annak idején Palpatine, vagy egyes pletykák szerint a Thrawn szolgálatában álló sötét jedi tette... inkább hagyta, hogy saját sötét oldaluk, pusztító énjük kerekedjen felül, megkönnyítve egy kissé, hogy minden egyes Sith harcos és pilóta szabad folyást engedjen a dühének és vérszomjának.
És amíg elegendő halál zavarta meg az Erőt, addig Ezel egyre erősebbé és erősebbé vált, s ugyanígy a katonái.
"Mennyivel hatalmasabb Erő ez, mint a jedik nevetséges harci meditációja..." - gondolta, egy pillanatra elrévedve, ahogyan a Fény haderejének szárnyán felrobbant az első Nebulon-B osztályú fregatt, amelyik két Judicator pulzuságyúinak kereszttüzébe került, s egyszerre több száz élet hunyt ki.
Egy hadnagy lépett a Nagyúr mögé, máskor félénk köhintése most inkább valamiféle határozott, irritált torokköszörülésnek hangzott. Hiába, a túlzott önbizalomnak is vannak hátrányai, gondolta Ezel, ahogyan fenyegetően megfordult.
- Álljon egyenesen, ha velem beszél, hadnagy, és ne krákogjon itt össze-vissza... - sziszegte.
- Uram... ii... iggen Nagyúr! - a férfi azonnal visszavett, és immár alázatosan, lehajtott fejjel folytatta a jelentést. - Több kisebb hajót észleltünk, amelyek megpróbálják elhagyni a rendszert különböző vektorokon.
- Ahá... szóval a nyápic jedik máris menekülnek! - nevetett fel Ezel. - No nem nem, nem adjuk meg nekik ezt az örömet. Tiltógenerátorokat aktiválni minden ponton!
- Igenis!
A zászlóshajó utasítására a kilépési pontokon elhelyezkedő SiSD rajok védelmében lebegő, maradványbeli legénységű Interdictor tiltóhajók bekapcsolták a gravitációs kutakat... a rendszer halálos csapdává vált, ahonnan egyetlen hajó sem léphetett hipertérbe, amíg a generátorok működnek. A jedik hosszú élet-halál harccal néztek szembe...
--- Vége a XXXII. Fejezet Első Részének ---