Feinn épp a kabinjában lazított útban Zygerria felé. Nem tudta pontosan miért épp ott lesz a találkozó. Fessnek mint kiderült, érdekes érzéke van a helyszín választáshoz. Ez persze előnyükre vált, mert egy ilyen helyen nem kellett váratlan vendégektől tartani, akik megzavarják a Fekete Nap működését. Épp újabb italt bontott, amikor megszólalt a kommja.
- Főnök, mindjárt kilépünk a hiperűrből - tájékoztatta az egyik vele tartó vigo, aki a hajót vezette.
- Vettem - válaszolt röviden, majd kinyújtózott és felkelt a fotelből.
A pilótafülkébe menet érezte, ahogy a hajó kilép a hipertérből. Még épp időben érkezett, hogy láthassa a bolygót teljes pompájában az űrből. Még sosem járt itt, de tudta jól, miféle nép a zygerriai. Bár a Fekete Nap nem zárkózott el szinte semmi elől, ő sosem rajongott a rabszolgatartásért. De képes volt együtt élni a tudattal, hogy ilyen is van.
Néhány perc múlva a hajó megérkezett a kikötőbe. Egy kisebb helyi fogadóbizottság várta őket, élükön Fessel és az öltözéke alapján rangosabb zygerriaival. Ahogy lenyílt a rámpa, Feinn és társai együtt hagyták el a hajót.
- Feinn! Örülök, hogy látlak, partner.
- Én is örülök, Fess. Bemutatsz minket egymásnak?
- Hogyne, ő itt Goran Samick. Ő segített rendben leszervezni mindent és ő a házigazdánk is egyben.
- Legyetek üdvözölve gyönyörű bolygónkon! - hajolt meg udvariasan Goran.
- Ők pedig Feinn Derran - lépett először Feinn mellé, aki biccentett.
- Sela Ravine - mutatta be a Feinn mellett álló nőt, aki kissé bizalmatlanul méregette a helyieket - Ő pedig Neytrad Mimigna - lépett végül a nautoliai férfi oldalára, aki a mosolyával a társaság legvidámabb tagjának tűnt.
- Na szép, engem meg se vártatok! - tűnt fel még egy férfi a rámpa tetején.
- Ja igen, ő meg Dac Cormin, aki mindig késik - vont vállat Fess.
- A seggberúgásod nem fog késni, Fess - vágott vissza a fiatal férfi.
- Fiúk, nyugi - intett Feinn.
- Na és partner, mi a helyzet a jegyeseddel? - kérdezte Fess, mézesmázasan. Feinn persze tudta, hogy ők ketten ki nem állhatják egymást, de a magánélet nem állhatott az üzlet útjába. Fessnek hála lehet ő most a Nap vezére, akinek persze voltak idegesítő allűrjei, például ez az állandó "partnerezés".
- Elindult, hogy megvalósítsa önmagát - sóhajtott fel Feinn. - Azt hiszem már kezdem megszokni.
- Tudod, hogy mindig van jelentkező a helyére, ha nem jönne össze - jegyezte meg a csoport egyetlen női tagja, Sela, miközben hanghordozása eléggé egyértelművé tette, hogy nem is kéne olyan messzire keresnie.
- Á, hagyjuk inkább - legyintett Feinn. Néha alig bírta visszautasítani a nő efféle kóstolgatásait. Még ha be is adta volna a derekát, akkor sem tudhatta volna, hogy a másik a hatalmát vagy őt szereti igazán. Kytránál ez aligha lehetett kérdés, elvégre még csak alacsony szintű hadnagy volt a Napnál, amikor először találkoztak. Jó sok év eltelt azóta. De most semmiképp nem akart elkezdeni nosztalgiázni.
- Samick... - itt egy pillanatra megállt, nem tudta hogy szólítsa a zygerriait, aki láthatóan igen jól öltözött volt, túlságosan is ahhoz, hogy beérje valami egyszerűvel.
- A kereskedelmi közvetítő megteszi - bólintott, mintha valami nagy kegyet gyakorolna.
- Nos, Samick kereskedelmi közvetítő - mosolygott Feinn. - A másik küldöttség is megérkezett?
- Hiánytalanul - jelentette ki a szőrös fickó. - Ahogy olyan kiválóságok is tiszteletüket teszik a mai árverésen, mint a Strunz Iparvállalat regionális igazgatósága, a Corporate vezetőjének személyes beszerzője, Reyne kormányzó adjutánsa, a Kanjiklub és a Szindikátus legfontosabb beszerzői és további jeles vendégek.
- Árverés? - pislogott értetlenül Feinn.
- A legkiválóbb rabszolgáinkat kínáljuk eladásra - felelte a zygerriai jól hallgató szakmai büszkeséggel a hangjában. - Művészek, képzett testőrök, tanult és kifinomult társalkodók... és persze egyéb, alantas igényeik legkiválóbb kielégítői.
- Á - vágott olyan arcot Feinn, mint aki már tudja miről van szó. Valóban mondott valami olyasmit Fess, hogy egy árverésen lesz a találkozó, de ő arra gondolt, hogy giccses vázákra és ronda lefröccsölt vásznakra kell majd licitálni. Zygerriánál viszont összerakhatta volna a képet.
- Nos, ha nincs más kérdésük, kérem kövessenek, közben elmondom a szabályokat - közölte velük kísérőjük, majd dagályos és modoros magyarázatba kezdett a licit mikéntjét illetően. A helyiek nagyon ügyeltek a diszkrécióra, így bár a vendégek egy helyen tartózkodtak, hogy élőben lássák az árut, hangszigetelt páholyok különítették el őket, és a licit a Samickhoz hasonló "kereskedelmi közvetítőkön" keresztül zajlott, így senki se tudta, kié volt a nyertes licit. Ez nemcsak a lebukás esélyét csökkentette, de a vitáknak is elejét vette.
- Nem említetted, hogy ilyesmire rángatsz el - súgta oda Fessnek Feinn, amit helyi kísérőjük észre sem vett, annyira belemerült mondandójába.
- Miért, partner, mit árusítanak még szerinted Zygerrián? - pislogott rá értetlenül Fess.
- Egy dolog, hogy más vesz rabszolgákat és ebben pénz van... egy másik, hogy én ebben személyesen nem akarok részt venni - magyarázta halkan Feinn.
- Nem muszáj venni - mutatott rá Fess.
Mielőtt azonban folytathatták volna, megérkeztek egy néptelen folyosón keresztül a számukra kijelölt fülkébe. Goran udvariasan előre engedte őket. Odabent már hárman várakoztak: egy meglehetősen fiatal, fekete hajú nő, egy nagydarab, tépázott bundájú és őszintén szólva meglehetős mosdásra szoruló vuki, valamint egy idősebb kék bőrű twi'lek nő, aki a másik kettőhöz képest a megtestesült nyugalom mintaképe volt.
- Feinn vagyok - jelentette ki. Személyesen még nem találkoztak ezzel a fiatal lánnyal, aki szinte a semmiből érkezett az alvilági körökbe és mostanra már az ESB-ben működő Fekete Nap üzelmek legfőbb felügyelője lett. Ha akadt még valaki, aki rivalizálhatott a szervezetben való befolyását illetően, akkor az ő volt.
- Alysse Kuat - viszonozta a bemutatkozást a fiatal lány, akinek valamiféle gonosz kis mosoly játszott a szája szélén és a tekintetéből sem épp a felebarátai iránti szeretet tükröződött. - Ők itt Szőrzsák, a néma vuki és Seddwia, a majdnem néma saját jedim. Köszönjetek szépen.
A vuki úgy tett, mint aki morogni próbálna, de inkább dühösnek tűnt a gonosz tréfát, azonban a nyakában lógó sokkoló nyakörv nem arra utalt, hogy egyhamar szabadulna. A Seddwiaként megnevezett nő apró fejbólintást engedett csak meg.
- Láthatjátok már, miért vágytam ezek és a Sith Egyház csuhásai között némi értelmes társaságra - sóhajtott fel Alysse.
Néhány pillanatig szótlanul ültek, amíg a szolgák hoztak némi rágcsálnivalót és innivalót. A kiszolgálásra nem lehetett panasza senkinek. Seddwia észrevette, hogy Fess nagyon bámulja néha, aztán elkapja a tekintetét.
- Talán valami… gond van? - kérdezte a twi'lek óvatosan.
- Nem, semmi… Csak a jedikkel rosszak a tapasztalataim. Bajt jelentenek. Főleg az ilyen helyeken.
- Nos az tény, hogy volt némi összetűzése a helyieknek a jedikkel még a klón háborúk idején - értett egyet a nő. - De az jó régen volt. Nem hinném, hogy gondot fog okozni. Volt idejük továbblépni.
- Igaz, egy semmiség az egész. Csak ismerek egy másik twi'lek jedit, aki igazi szarvihart képes kavarni és borzalmasan idegesítő a humora.
- Egy twi'lek jedi szörnyű humorral... - lepődött meg Seddwia - Úgy hangzik, mint a lányom, Saalia.
- Ó, a vicces jedi a Tudástérből? - csatlakozott Alysse is, vigyorral az arcán. - Na az tényleg szarvihar volt...
- Már értem, miért csengett ismerősen a Seddwia név - szólalt meg Feinn is.
- Kellett jártatnom a számat - sóhajtott Fess.
- Tehát ti a barátai vagytok? - kérdezte a jedi kíváncsian.
- Fess aligha - nevetett Feinn. - Én esetleg. A menyasszonyom legjobb barátnője. Szóval így nekem is kedvesnek kell lennem vele. Még ha néha nehéz is.
- Érdekes társaságba keveredett, meg kell hagyni - értett egyet Seddwia, hisz mégiscsak a Fekete Nap rangos képviselőivel ült egy társaságban. - Szívesen hallanék felőle.
- Úgy látom, még van idő. Sztorizgassatok csak... - pillantott ki Alysse, akit láthatóan nem érdekelt a téma. Inkább békésen iszogatott.
- Nos, nemrég elindult egy expedícióval, hogy eljussanak Tythonra.
- Mindig is rajongott a történelemért. Főleg a jedik történelméért. Meglepne, ha kihagyott volna egy ilyen lehetőséget - mondta Seddwia némi büszkeséggel a hangjában.
- Igen, még én is elérzékenyülök, ha belegondolok, hogy végre felnőtt egy kicsit - értett egyet viccesen gúnyolódva Feinn. - A Nagi kirándulásról biztos nem kell mesélnem, az még a Tudástér előtt volt. Jött vele pár új arc, például a fogadott húga, aki elrabolta Coruscantról.
- Mai...vele mi van?! - tört elő belőle a meglepett kérdés.
- Mai? - értetlenkedett egy pillanatra Feinn.
- Usanagi - felelte az idősebb nő, mire leesett a bűnvezérnek is.
- Mielőtt mindenki elindult volna megint kalandokat keresni, lebabázott. Szült két kislányt.
- Ez csodálatos hír - vidult fel Seddwia, egészen elérzékenyülve. - Kérlek, ha találkozol vele, mondd meg neki, hogy gratulálok és amint tehetem, meg fogom látogatni.
- Hát persze - bólintott Feinn.
- Nahát, még egyszer sem láttalak ilyennek. Mi lenne, ha a twi'lek lányod babázna le? - kacagott Alysse.
- Arra nem nagyon számítok - sóhajtott Seddwia.
- Miért?
- Nos ő... - kezdte az idősödő jedi, de láthatóan gondban volt a tapintatos megfogalmazást illetően.
- Ollópárti - fejezte be Fess a mondatot, egy apró vigyor kíséretében.
- Mindenesetre örülök, hogy jól vannak - jelentette ki Seddwia. - Nem tudom, Mai valaha megbocsát-e nekem, de szívesen látnám a gyerekeit. Meg persze azt a szeleburdi lányomat.
- Talán... - morfondírozott el egy pillanatra Feinn. Arra gondolt, nem minden önzőség nélkül, hogy talán szerezhetne pár jó pontot a szenátornőnél, meg persze a menyasszonya is elégedett lehetne. - Nos, elég jól ismerem őket. Biztosan le tudok szervezni valamiféle találkát.
- Még úgy is, hogy sith ügynöknek tartanak? - kérdezte Seddwia komolyan. Feinn nem igazán tudta mi zajlott le korábban Alysséék és Saalia között az említett Tudástérben, de azt biztosra vette, hogy a fiatal hölgy megtett bizonyos dolgokat a sitheknek, amitől elismerték a személyét. Akár olyasmit is, amire a kevésbé tapintatos személyek akár a hazaárulás kifejezést is használnák. Már ha Alysse valaha hazájának tekintette Kuatot, a Köztársaság egyik kiemelkedő tagját.
- Ne aggódj, Saalia mostani... élettársa el tudja ezt intézni - mosolygott magabiztosan Feinn.
- Hallottam, hogy szenátor.
- És kormánytag. Rendszeresen együtt parolázik a legnagyobb fejesekkel - felelte a férfi, mire Seddwia csak csóválta a fejét.
- Lányom, mibe keveredtél? - sóhajtott fel halkan.
- A jedik és a politikusok kapcsolata sosem végződik jól, igaz? - nevetett tapintatlanul Fess, mire Seddwia gyilkos tekintetet engedett meg felé.
- Kedves vendégek, hamarosan kezdődik az árverés - szólalt meg Samick, mire Alysse is visszafordult az ablaktól.
- Akkor azt hiszem rátérhetünk a lényegre - jelentette ki.
- Valóban - bólintott Feinn. - Mint bizonyára te is tudod, a Napban komoly változások történek Korvik halála óta. Úgy gondolom, ezeket a változásokat el kell ismerni.
- Mármint nekem, igaz? - kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében Alysse, mire Sela forgatni kezdte a szemeit. Nők és a dominanciaharcaik. Kytra valószínűleg már a lány arcát karmolta volna. - Mivel róhatnám le a tiszteletem a Nap új vezetése előtt?
- Minden akció után 10%-os adót befizetni a Nap közös kasszájába - szólalt most meg a nautoliai Neytrad, aki egyébként a pénzügyekért is felelt.
- Öt - felelte Alysse pimaszul.
- Ez a csaj hamar kihúzza a gyufát - dühöngött Sela. Feinn felemelte a kezét, és jelezte neki, hogy maradjon nyugodtan. Nem akart balhét ebből a megbeszéléséből, főleg, ha Alysse vuki testőrére pillantott. Még ha le is lövik, ez az izomból és szőrből álló monstrum akkor is széttépi legalább kettejüket.
- Az én vukim legalább nem szól bele a nagyok dolgába - replikázott Alysse.
- Hét százalék - közölte végül Feinn az utolsó szót. - És eltekintünk az eddig elmaradt befizetésektől.
- Nagyszerű - mosolygott továbbra is Alysse. - Gondolom továbbra is teljes önállóságban működhetünk. A sithekkel kialakított bizalom és az ebből fakadó jó kapcsolat teljes egészében személyes jellegű.
Az utolsó két szót nagyon erősen kihangsúlyozta. Feinn próbált diplomatikus képet vágni, még ha a nő bicskanyitogató stílusa nem is igazán tette ezt egyszerűvé. Azonban tudta, hogy a részéről ez tudatos stratégia. Fel akarta dühíteni őket, hogy ne tudjanak tiszta fejjel gondolkodni. A legtöbb, amit tehetett, hogy megőrzi a hidegvérét, amennyire lehet.
- Természetesen fontos, hogy a vigok a területükön szabadon működjenek - jelentette ki, bár elég kelletlenül. - És persze az is, hogy ezt a Nap vezetésének megfelelő módon tegyék. Amíg ez megvan, addig nem fogunk beleszólni.
- Remek - mosolygott Alysse. - De ha már enyém az egyik legnagyobb személyes bűnbirodalom, úgy hiszem a vigok tanácsában is helyet kaphatnék.
- Arcátlan kis fruska - pattant fel a helyéről Sela, míg Alysse olyan arcot vágott, mintha szándékosan bátorítaná. A Szőrzsák nevű vukija máris támadóállásba helyezkedett.
- Nyugalom, hölgyeim - vett fel magabiztos arcot Feinn. - Sela, légyszíves.
A nő néhány pillanatig farkasszemet nézett Alysséval, majd leült, a másik nő határozott örömére. De olyan arcot vágott, mint amelyik azt mondja, ennek még nincs vége.
- Szóval, Alysse, azt hiszem ez a kérés nem alaptalan - jelentette ki. - Amennyiben a sitheknél működő Nap szervezet kellő lojalitást mutat az anyaszervezet felé, úgy hiszem a vigok örömmel megszavazzák ezt a kérést.
- Ez eléggé tág ígéret - mutatott rá Alysse. - Legyen mondjuk három hónap. Annyit tudok várni.
- Három hónap - morfondírozott Feinn. - Legyen. Három hónap múlva visszatérünk a kérdésre.
Feinn nagyjából elégedett volt az eredménnyel. Hallotta, hogy ezzel a nővel nem könnyű egyezkedni. De mégis egész jó megállapodást sikerült vele kötni. A témát innentől átmenetileg lezártnak tekintette. Puszta udvariasságból nem hagyta el a helyiséget.
- Hm, van itt pár finom falat - jegyezte meg Alysse a felsorakoztatott rabszolgákat figyelve, már-már a nyálát csorgatva.
Futólag Feinn is végignézett a rabszolgákon. Elég sokszínű volt a választék. Sajnálta őket, amiért ilyen sorsra jutottak. De nem tehetett értük semmit. Az egyetlen rabszolga, akit valaha megvett, az Seddwia lánya volt. Bár ez csak abban a formában volt igaz, hogy Kytra az ő pénzét költötte el rá. És már sokat cukkolta érte Vihart, sosem gondolta komolyan és szerelmére sem tudott haragudni emiatt.
- Hé, Feinn! - szólította meg őt Fess halkan, bizalmasan odahajolva, kizökkentve a gondolataiból.
- Mi az? - pillantott fel.
- Azt hiszem szép gesztus lenne adni neki egy kis ajándékot - biccentett az ablakon kívül álló szolgákra.
- Komolyan mondod? - vonta fel szemöldökét a férfi - Jól van, rád bízom a dolgot - egyezett bele, de érződött rajta, hogy nem szívesen megy szembe a saját elveivel.
Többet nem is kellett mondani, Fess felkelt és az ablakhoz ült, Alysse mellé. Alaposan szemügyre vette ő is az árut. Feinn inkább csak kortyolt még néhányat az italból, ami az asztalon volt, és próbált úgy tenni, mint akinek semmi köze ehhez az egészhez.
- Egész bájosak - jegyezte meg Fess. - Az a togruta nagyon formás.
- Nem rossz, de valahogy nem annyira tetszetős - felelte a kuati, mint aki csak egy vázát elemez épp.
- A twi'lek sem mutat rosszul abban a ruhában - próbálkozott tovább Fess, rámutatva a vörös bőrű twi'lek nőre.
- Twi'lekem már van - jegyezte meg Alysse, mire Seddwia csak csendben csóválta a fejét.
- De ez fiatal - mutatott rá a nyilvánvaló tényre Fess, mire kicsúszott alóla a párna, amin térdelt, majd arccal neki koppant az üvegnek. Feinn csak magában vigyorgott.
- Az a kicsike szerintem sokkal jobban mutatna a kabinomban - mutatott Alysse az egyik ember nőre.
- Elég véznácska szerintem - jegyezte meg Fess.
- Szeretem az ilyen törékeny virágszálakat. Szeretem őket megtörni - nyalta meg a szája szélét, amitől Fess láthatóan majd becsinált, de igyekezett megőrizni a látszatot. - Azt hiszem, meg is veszem.
- Ugyan! Engedd meg, hogy jó szándékunk jeleként a Fekete Nap vegye meg neked ajándékba - ajánlotta fel lovagiasan Fess.
- Hát jó. Egy magamfajta hölgy szereti, ha ajándékokkal kényeztetik - adta meg magát Alysse. Nehéz lett volna kitalálni, hogy számított-e erre vagy őszintén tetszik neki a gesztus.
Fess nem akart csalódást okozni, így az ablak előtti panelen hozzá is fogott a licitáláshoz, amint a kiszemelt rabszolgára került a sor. Úgy tűnt, nem csak Alysse érdeklődését keltette fel, mert két másik fél is versenybe szállt érte. Feinn csak remélni merte, hogy nem fog egy rabszolgára rámenni a Nap fél költségvetése. Nem volt olcsó mulatság, de végül is Fess sikerrel járt. Bár rendesen sikerült feltornázni az árat. Ez azonban végső soron pozitív is volt egyben, hisz megmutatták a kuati hölgyeménynek, hogy fontos nekik az együttműködés, ugyanakkor nélküle sincsenek gondjaik.
- Ó, alig várom, hogy játszadozhassak vele - lelkendezett Alysse, amikor látta, hogy elvezetik az új játékszerét. Eközben Fess visszaült Feinn mellé.
- Remélem azért nem költötted el rá egy csillagromboló árát - jegyezte meg halkan Feinn.
- Hehe, nem. De azért szép summát adtunk érte - vigyorgott Fess.
Egy perc múlva feltárult az ajtó és Samick tért vissza a rabszolga és két őr kíséretében. A fiatal lány rabszolgához képest nem tűnt túl engedelmesnek, ezért a két kísérője minden mozzanatát figyelemmel kísérte.
- Bemutatnám a kis... - kezdte mondandóját Samick, de a rabszolga hirtelen sikeresen elvette az egyik őr sokkolópálcáját és ártalmatlanította a másikat, majd dulakodni kezdett azzal, akitől a fegyvert szerezte. De nem tartott sokáig a küzdelem, mivel Samick ártalmatlanította a sokkolónyakörvvel. A kis közjáték után leporolta a ruháját, majd kiigazította a gyűrődéseket rajta és folytatta. - Elnézést kérek, ő még némi nevelésre szorul.
- Azt hittem itt minden rabszolga “készáru” - jegyezte meg Fess.
- Nem mind. Vannak kuncsaftok, akik maguk szeretik nevelni a kis kedvenceiket - felelte Samick, majd a lányhoz fordult.
- Mutatkozz be! - utasította a lányt, de az nem engedelmeskedett, mire a zygerriai ismét meg akarta sokkolni, de Alysse leintette és odalépett hozzá.
- Hogy hívnak, kicsi lány? - kérdezte tőle kedvesen, miközben az állát cirógatta. - Gyerünk, áruld el és jó leszek hozzád… Többnyire.
- Tadame - bökte ki a másik kelletlenül.
- Fura név. Nem a Köztársaság területéről való vagy, igaz?
- Nagai, ami azt illeti - válaszolt Samick a lány helyett az adattáblájára pillantva. - Civil életében valamilyen nemeskisasszony társalkodónője volt, emellett ügyes masszőr és biztos vagyok benne, hogy más igényeket is ki tud elégíteni.
- Ó, meghiszem azt - vigyorgott Alysse, miközben közelebbről szemügyre vette új szerzeményét.
- Hogy kerül valaki ilyen pozícióból ilyen mélyre? - tűnődött el Cormin, aki szokásához híven nemcsak mindig elkésett, de keveset is beszélt, és akkor is inkább csak tűnődött és filozofált. Olyan volt néha, mint valami eltévedt jedi mester. Nem igazán volt az a kulcsfigura éles helyzetekben, de az elméje olyan volt, mint egy számítógép, mindent megjegyzett. Évek múlva is szóról-szóra vissza tudja mondani a kis beszélgetésüket Alyssével. Feinn így aztán szinte minden tárgyalásra magával vitte a kísérete részeként.
- A feljegyzések szerint a család elszegényedett és a tartozás részeként őt is elkobozták a hitelezők - informálódott az adattáblájából Samick. - De túl szűkszavú a bejegyzés. Viszont biztosíthatom magukat, mi alaposan feltárjuk áruink értékét.
- A közöst láthatóan érti - vigyorgott rá Alysse. Elvégre a lány válaszolt a kérdéseire. - Kezdésnek ez megteszi.
- Szegény pára - sóhajtott halkan Sela, aki láthatóan szimpátiával viseltetett a másik nő sorsa iránt. Tadame viszont semmilyen érzelmet nem mutatott, az elutasító közömbösségen kívül. Alysse intett a vukinak, mire Szőrzsák egy vezetőszárral ellátott nyakbilincset húzott elő a táskájából, és odaadta neki, a kuati bűnvezér pedig pár szakavatott mozdulattal felhelyezte.
- Ne aggódj, hamarosan megtöröm a hallgatásod - súgta oda a fülébe, ahogy végzett, majd gonoszan megharapta az egyik fülcimpáját, amitől a lány összeszorította az ajkait. - És a kis játékszerem leszel.
Azzal felegyenesedett, és a kezébe vette a szár végét, ami úgy állt a kezében, mint aki nem először fog ilyesmit. Feinn nem túl sok jót hallott a kuati nőkről, azt mondják arrogánsak, nárcisztikusak, uralkodó típusok és Alysse eddig minden pontra rászolgált. De hát együttműködniük kell, nem pedig kedvelniük egymást.
- Nos, lenne itt még pár kérdés, amit át kéne beszélnünk - köhintett a kíséretük nautoliai tagja, Neytrad.
- Javaslom, tartsunk egy kis szünetet és folytassuk vacsora közben - javasolta Feinn.
- Legyen - bólintott Alysse, majd meghúzta a vezetőszárat. - Addig én elidőzöm kicsit.
Azzal távozott a helyiségből, maga után rángatva Tadamét, Szőrzsákkal és Seddwiával a nyomában. Fess láthatóan megkönnyebbült egy kicsit.
- Egyszer megfojtom ezt az arrogáns libát - dühöngött Sela.
- Nézd, valamit tudhat. A sithek kikergettek minket Saleucami környékéről, erre ő tálcán visszakapja a sithek által elfoglalt Hutt Űrben való működés jogaival együtt - jegyezte meg Fess, de Sela gyilkos tekintetét meglátva rájött, hogy ez aligha érdekli a másik nőt.
- Régi birodalmi stratégia együttműködni a bűnszervezetekkel - jegyezte meg Neytrad, aki annyira imádott számolni, ha pénzügyekről volt szó, hogy az ember akár egy givinnek is hihette volna. - Jóval olcsóbb, mintha megpróbálnák megszüntetni őket.
- Hát ezt próbáld a másik birodalmi bagázsnak vagy a nagaioknak elmagyarázni - jegyezte meg Fess, aki utóbbiak kapcsán elég rossz tapasztalatot szerzett Ord Mantellen, ami akkoriban vigoi pozíciójába került.
- Ők fanatikusok - tárta szét a karjait. - Nem haszonelvűen gondolkodnak.
- Mert bolygókat felrobbantani aztán olyan kurva haszonelvű - bökte ki Sela, megelőzve ezzel Feinnt.
- Nézd, ott is voltak fanatikusok. A nagy többség megelégedett a kenőpénzekkel - mutatott rá. Feinn intett, hogy fejezzék be. Teljesen felesleges volt a vita ilyen kérdésekben.
- Samick közvetítő úr, megmutatná a szobáinkat? - kérdezte, mire a zygerriai készségesen bólintott.
Alysse nem győzte kivárni, hogy a szállására érjen a frissen szerzett kis játékszerével. Nem egyszer hátrapillantott rá és gonosz, sejtelmes mosollyal éreztette a rabszolgával, remekül fognak szórakozni. Legalábbis ő biztosan. Odaérve azonnal nyitotta az ajtót és kísérete felé fordult.
- Gondolom sejtitek, hogy kettesben szeretnék maradni a legújabb játékszeremmel - mondta előbb Seddwiára, majd Szőrzsákra pillantva, mire a vuki már indult is tovább, de a jedi nem.
- Én inkább maradok...az ajtó előtt, persze.
- Arra semmi szükség. Menj és lazíts kicsit, szörnyen feszült vagy néha. Főleg, amikor a lányod szóba kerül...Talán őt is meg kellene nyernem magamnak. Lenne társaságod és valaki, aki nem vág fapofát ha viccelek.
- Tartok tőle, hogy nem ütöd meg a szintjét fárasztó viccek terén - engedett meg magának egy apró mosolyt Seddwia.
- Ki tudja...Na mindegy, menj és hívd fel vagy valami. Szeretnék vacsora előtt én is 'lazítani' kicsit.
- Ha ragaszkodsz hozzá, akkor később visszajövök - adta meg magát a jedi és elvonult, Alysse pedig betessékelte Tadamet a lakosztályba, majd bezárta az ajtót.
- Nos, akkor ismerjük meg egymást egy kicsit közelebbről. Mit szólsz? Persze pár szépet már mondtak rólad, de szeretnék tőled is hallani valami bemutatkozásfélét.
Tadame nem felelt, csak állt a helyiség közepén és kerülte a kuati nő tekintetét. Látványosan visszautasítva a közeledését. Alysse játékosan megfogta a fiatal nő állát és magára próbálta irányítani a figyelmet, de sikertelenül.
- Dacos vagy. Ezt szeretem. Sokkal nagyobb győzelem egy erős akaratot megtörni. De mindegy, hogy mennyire tetteted magadat most keménynek, végül úgyis megtörsz majd - mondta, miközben a vezetőszáron keresztül egyre közelebb húzta magához a lányt - Tehát? Beszélgessünk, vagy inkább húzzak ki belőled néhány sikolyt előbb?
- Fordítva hogy tetszene? - kérdezte egyszer csak Tadame és elgáncsolta őt. Mire Alysse feleszmélt, már a földön feküdt és a rabszolgája rajta, a vezető szárat pedig a csuklóira tekerte. Akárhogy próbált, nem szabadult - Szép álmokat - hallotta a nagai nő hangját, aztán egy ütést érzett a tarkóján és minden elsötétült.
Néhány percig aludt csak, ugyanis Tadame felpofozta az álmából. Alysse ordítani akart, de a szája ki volt peckelve, így csak elfojtott nyögésekre volt képes. A teste pedig az ágyhoz volt láncolva.
- Örülök, hogy nem aludtál túl mélyen attól a kis ütéstől - mondta Tadame - Látni akartam a tekinteted ebben a helyzetben, mielőtt itt hagylak. Igen, pont úgy festesz, mint gondolod. De itt az ideje, hogy elbúcsúzzak. Légy hálás, hogy nem vagyok szadista hajlamú és megúszod ennyivel. A soha viszont nem látásra. Baka.
Azzal kinyitotta az ajtót és óvatosan kilesett rajta, majd még egy utolsót pillantott az ágyhoz láncolt nőre és fölényes mosollyal az arcán bezárta az ajtót kintről. Alysse pedig dühösen kezdte el rángatni a láncait, de mindhiába. Értő kezek gondoskodtak a kényszerpihenőjéről,
Tadame gond nélkül suhant végig a folyosókon, úgy, hogy se az őrök, se a biztonsági berendezések figyelmét nem keltette fel. Elég gyakorlata volt már az ilyesmiben, hiszen gyerekkora óta ezt csinálta: a yakuza orgyilkosa volt. Most is kifejezett céllal érkezett ide, és éppen arra készült, hogy levadássza a célpontját. A vigo, aki játszadozni akart vele, csak egy zavaró tényező volt mindebben. A zygerriaiak, bár igyekeztek kompetens rabszolgakereskedők képét mutatni, még ennyit se értek. Egyszerűen eltunyultak, és látszott, hogy még csak nem is számítanak arra az eshetőségre, hogy egy rabszolga itt esetleg elszabadulhat és galibát okozhat. Persze ő maga nem egyszerű rabszolga, mosolyodott el, bár senki se láthatta. Rövid keresgélés után meg is találta azt a szobát, ahol Feinn vigot és csapatát szállásolták el. Az ajtó ugyan zárva volt, egy apró trükk kellett csak ahhoz, hogy hallgatózni tudjon. Bár a zygerriaiak teljes diszkréciót ígértek a vendégeknek, mindenki tudta, hogy szeretnek leskelődni. Ők ezt "minőségbiztosításnak" hívták, arra az esetre, ha valamelyik vásárló elégedetlen lenne utólag. Csak tudni kellett a piszkos trükkjeiket, hogy megtalálja a folyosó beugró részén azt a részt, ahol a kémlelőberendezés elérhető volt. Odabent Feinn egy asztalnál állt, míg az egyik nőszemély a kanapén hevert, lábát annak karfáján pihentetve, cipőstől. Rossz modor. A nautoliai férfi a falat támasztotta, míg az utolsó, borostás humán férfi az asztali terminálnál ücsörgött.
- Úgy képen törölném ezt az önelégült szukát - dühöngött a nő.
- Ezt ő is pontosan látja, Sela - jegyezte meg Feinn nyugodtan. - Direkt provokál téged.
- Megprovokálnám a csinos pofikáját a körmeimmel - vágta rá a nő, mire Feinn sóhajtott.
- Én máshol is szívesen megbirizgálnám - jegyezte meg egy pajkos mosoly kíséretében a nautoliai.
- Perverz disznó - horkant fel Sela. - Csak a... csápjaiddal tudsz gondolkodni.
- Mondtam már Sela, hogy ezek a csápok nem
arra valók - felelte a nautoliai a fejét ingatva. - Túl sok nagai pornót nézel.
- Tanúsíthatom, hogy így van - szólalt most meg Cormin, felpillantva a terminálból.
- Hé... te megint beletúrtál a gépembe? - emelkedett fel most kicsit Sela is, mire Feinn és a nautoliai egyszerre röhögték el magukat.
- Pöcsfejek - mondta dühöngve.
- Ugyan már Sela, ne mondd, hogy te nem játszadoznál el vele kicsit - próbált kissé békülékenyebb hangot megütni Feinn.
- Te beszélsz, amikor menyasszonyod van - horkant fel megint, majd kissé elmélázva hozzátette. - Az mondjuk tény, hogy találnék jobb elfoglaltságot a pimasz nyelvének.
- Na látod! - nevetett megint Feinn. - Ha legközelebb zavarni támadna a viselkedése, gondolj erre a képre.
Sela megnyalta a felső ajkát egy gonosz mosoly kíséretében. Tadame úgy gondolta, hogy eleget látott. Ezek semmit se sejtenek, olyanok, mint egy csapat iskolás. Pontosabban, mint egy csapat szexuálisan túlfűtött iskolás. Mint azokban a híres nagai pornókban, amit az előbb is emlegettek. Már csak egy zavaró tényező volt: fogalma sem volt, hova tűnt az utolsó vigo a csapatból, az idegesítő fickó. De ha elég gyorsan cselekszik, ez nem okozhat problémát. Mire felocsúdnak, már messze fog járni. Tadame kissé összekócolta a ruháját, majd az ajtóhoz sétált, és rányomott a nyitógombra. Odabent hirtelen minden tekintet meglepetten rá pillantott, ahogy megállt az ajtóban, elég szuggesztív módon.
- Máris itt van? Azt hittem csak a férfiak mennek el ilyen hamar - jegyezte meg Sela, félreérthetetlenül Corminra pillantva.
- Nem tehetek róla, hogy nem ismered a biztonságos böngészést - vonta meg a vállát, mint akiről ez az inzultus lepattan.
- Az úrnőm egy kis extra társaságra vágyik - közölte velük, az egyik ujjára harapva. Épp Feinnre akart volna pillanati, amikor Sela mocorgni kezdett.
- Nos, miután beszéltünk... nekem jól esne egy kis revans azon a fruskán - közölte, és láthatóan izgalomba jött a dologtól. Na igen, ez hamar visszaütött, állapította meg magában Tadame.
- Az úrnőm bizonyára örülni fog az ön társaságának. Kettesben egészen másképp viselkedik. Különösen most - felelte a lány udvariasan.
- Merem remélni, hogy igazad van - felelte hitetlenkedve Sela - Nos fiúkák, akkor én megnézem azt a kis frustkát, hátha sikerül egy kis jó modort tanítani neki. Indulhatunk.
- Ó, én nem mehetek - közölte tiltakozóan - Úrnőm meghagyta, hogy tegyek a kedvére Feinn vigonak.
- Ácsi, ez nagyon szép, meg minden, de nekem menyasszonyom van - tiltakozott az említett.
- Ez eddig nem volt gond - szólt hozzá a nautoliai társa.
- Tény, hogy lazán kezeljük ezt Kytrával...Jó, őszinte leszek. Nincs ínyemre a rabszolgaság intézménye. Csak azért jöttem ide, mert muszáj volt. Nem érdekel, mi itt a szokás, de nem szívesen hemperegnék valakivel, aki csak parancsra teszi.
- Kérem, ne utasítsa vissza szolgálataimat. Úrnőm megbüntet, ha nem teljesítem a kérését.
- Mondok valamit. Valamelyik társam öröme is ér annyit, mint az enyém. Majd azt mondjuk, hogy a kedvemre tettél.
- Nem tudok jól hazudni, uram. Kiderülne...De az úrnőm nem kötötte ki, milyen kényeztetésről van szó. Esetleg egy kellemes masszázsról is lehet szó. Akkor az ön becsületén sem esik csorba.
- Jó, legyen akkor az, ha ennyire ragaszkodsz hozzá - adta meg magát Feinn - Nos fiúk, látjátok milyen zavarban van szegény, menjetek, igyatok valamit a kantinban.
- Hát persze, talán keresek egy kevésbé félénk rabszolgát és elszórakozok vele kicsit - felelte Cormin.
- Nem is tudtam, hogy vevő vagy az ilyesmire - fordult oda a csapat egyetlen non-humán képviselője.
- Csak úszom az árral - közölte a másik széttárt karokkal - Jó, igazad van. Irány a kantin. Lehet úgyis össze kell szedni Fesst.
Tadame udvariasan meghajolt a távozók felé, majd türelmesen megvárta, amíg bezárul mögöttük az ajtó. Ez után lassan Feinn felé fordult és intett a kanapé felé, hogy foglaljon helyet, majd lassan közelebb sétált és megkerülte a bútort.
- Tényleg nem kell ezt tenned. Igazán nem akarok visszaélni a helyzeteddel - mondta Feinn mégegyszer, miközben levette az ingét.
- Nem bánom, vigo uram.
- Tudod, megleptél. Korábban eléggé úgy tűnt, hogy legszívesebben kikaparnád valamennyiünk szemét. Most pedig egész másképp viselkedsz.
- Úrnőm szigorúan értésemre adta, hogy nem járok jól, ha bajt okozok neki. Ugyanakkor elhintette, ha elég kielégítő lesz a szolgálatom, visszaadja valamikor a szabadságom.
- Nocsak, még a végén azt fogom hinni, hogy nem egy lelketlen fruska - nevetett fel Feinn.
- Készíthetek egy kellemes koktélt, ami még kellemesebbé teszi a hangulatát?
- Persze, miért is ne - felelte a férfi, aki társához hasonlóan inkább csak úszni akart az árral, miközben Kytrára gondolt.
A lány a bárpulthoz sétált, majd elkezdett kutakodni, látszólag a szükséges alapanyagokért. De valójában egészen mást keresett. A lehető legfeltűnésmentesebben húzta oda magához a hegyes eszközt, amit a jég tördelésére használnak. De neki más terve volt vele.
- Na és szabad tudnom, mi a koktél neve? - érdeklődött Feinn - Kedvelem az egzotikus nevű italokat.
- Hogyne...Az a neve, hogy a 'Vigo végzete'! - közölte a lány, majd hirtelen megfordult és elhajította a jégdarabolót a férfi felé, aki épp csak az utolsó pillanatban vetődött le a kanapéról.
- Hú, te aztán tényleg durván szereted...De kétlem, hogy lenne ott egynél több ehhez hasonló játékszer.
- Semmi gond - felelte higgadtan a támadója, majd fogott egy üveget és széttörte a bárpulton, mintha csak kocsmai verekedéshez készülne - Kevésbé stílusos, de ez is megteszi. Ha lassabb vagy, gyors halálod lehetett volna.
- Nézd el nekem, de még nem akarok meghalni. Egyébként is, biztos elég lesz az a sugárvetőm ellen? - kérdezte Feinn, majd a fegyveréért nyúlt, de annak hűlt helye volt.
Sela gondtalanul sétált végig a komplexum folyosóján és akár még fütyörészni is támadt volna kedve. Igaza volt a fiúknak, egy ilyen tárgyalás után jól esett egy kis levezetés, pláne ezen a nagyszájú fruskán. Biztos volt benne, hogy a nő azt hiszi, most maga alá gyűrheti, de nem ismerte őt, akit a legalább öt rendszerben ismertek úgy, mint legjobb szerető. Vagy hét rendszerben? Mindegy is, ez lényegtelen volt. Ahogy megérkezett a lakosztályhoz, végigsimított a fején lévő tarajon, majd belépett. Odabent meglepő látvány fogadta: egy pimasz képpel várakozó nőre számított, ám ehelyett Alysse egy szál fürdőköpenyben volt kikötözve, meglehetősen nagy szakszerűséggel. Ahogy meglátta őt, rögtön mocorogni kezdett és mintha mondott volna valamit, ám a szájában lévő pecek ezt megakadályozta. Sela arcára pimasz mosoly ült ki, ahol belépett, és bezárta maga mögött az ajtót. Szóval "kettesben egészen másmilyen"... kezdte már érteni a dolgot. Sok erős és hatalmas ember fantáziája volt az, hogy megalázzák és elnyomják őket. Ő pedig készséggel állt a rendelkezésére. Egyetlen mozdulattal lecsatolta övét, mire az nagy csattanással ért földet, majd közelebb lépett, és lehúzta magáról vékony fekete tank topját, amely előtte is látni engedte az izmos hasfalát, ám most teljes egészében felfedte magát, még melltartót sem viselt. Nem volt az a tipikus női szépség, és tudatosan nem, ám általában senki se mert panaszkodni. Egyébként is értékelte, ha a félelmes külseje mellett volt olyan férfi... vagy éppen nő (hehe), aki ágyba merte hívni.
- Szóval így szereted, mi? Te kis szajha - köpött rá élvezettel az arcára, mire Alysse még jobban ficánkolni kezdett. Sela ezt úgy értékelte, hogy a másik kifejezetten élvezi a helyzetet. Hiszen ilyenkor az ellenkezés ennek a jele, nemde? Végigpillantott a kiállított eszközökön.
- Úgy látom a főinkvizítori lakosztályt kérted ki - nevetett nyersen. - Lássuk csak, mivel kezdjük? Á, igen.
Odalépett a lekötözött nőhöz, és egyetlen mozdulattal szinte letépte róla a fürdőköpenyt. Finom, formás mellek, ápolt bőr, borotvált test. Igazi kis úri fruska.
- Micsoda bájos kis tested van - mondta elégedetten, miközben végignézett a most már fedetlen idomokon, majd meg is simogatta itt-ott - Ne félj, pontosan tudom, mire vágysz. Látom a szemeidben.
Alysse csak idegesen dünnyögött és rángatta magát az ágyon, de Selát ez nem izgatta. Pontosan erre volt szüksége levezetésképp. Úgy vette, hogy a kuati nő játssza a szerepét, ő pedig nem akarta elrontani a játékot. Végül eltávolodott tőle, hogy szemügyre vegye a választékot játékszerekből. Volt miből válogatni, így le is emelt néhányat közülük, majd visszament partneréhez.
- Na mutasd, milyen ízed van - mondta, miközben rámászott az ágyra és csókolgatni kezdte tehetetlen áldozatát. Aztán a nyakát szívta ki igen látványosan, legyen mit rejtegetnie. Végül a formás kis mellein állapodott meg, előbb csókolta, majd szopogatta őket, végül a fogaival is kezelésbe vette őket egy kicsit, mire Alysse felnyögött.
- Ezt élvezed, igaz? Hoztam is valamit, ami segít fokozni a gyönyörödet - közölte, majd mindkét bimbóra egy-egy csipesz került, mire a nő vonaglani kezdett a fájdalomtól.
Sela rátelepedett a nő hasára és elkezdte a kezeivel masszírozni azokat a helyes kis melleket, majd pöckölgetni kezdte a rajtuk lévő csipeszeket. Aztán abbahagyta és lemászott róla. Egyik kezével a lábai közé nyúlt és se szó se beszéd bedugta az egyik ujját.
- Máris nedvesedsz. Pont erre számítottam. Megjátszod a keményet, közben meg arra vágysz, hogy megalázzanak, igaz? Szerencséd van, mert én pont szeretek a magadfajtával játszadozni.
A következő kezébe eső játékszer egy rövid ostor volt. Alysse elkerekedett szemekkel nézett rá, szinte már könyörgött a tekintetével, de Sela csak munkához látott és jó pár csapást követően a kuati nő finom bőre tele volt vörös foltokkal.
- Sokkal szebb vagy így ebben az árnyalatban. De ideje, hogy ne csak te élvezd a dolgot.
Megszabadult a ruháitól és felugrott az ágyra, majd a kuati nő feje elé térdelt.
- Remélem nem kell magyaráznom, most mi következik - mondta önelégült mosollyal, majd eltávolította a szájpecket, amit követően Alysse rögtön szóhoz is jutott végre.
- Eressz el, te szajha! Hogy merészeled ezt tenni velem?
- Ó, hisz te hívtál. A kis szolgádat küldted értem.
- Az a kis szuka átve... - kezdte, de Sela csak ráült a szájára.
- Most egy dologra kell használnod a szádat és az nem a beszéd. Ha pedig harapni mersz, akkor olyan nyomot hagyok rajtad, mi nem tűnik el soha.
Alysse nem tehetett mást, mint tette amit a másik nő várt tőle. Nyilván azt remélte, ha gyorsan túlesnek rajta, akkor hamar kiszabadul és levadászhatja azt a kis nagai ribancot, aki ebbe a megalázó helyzetbe hozta. Épp csak egy perce látott munkához, amikor feltárult az ajtó és Seddwia sietett be a vukival mögötte. Őket pedig követte Cormin.
- Hé! Ő... - kezdett bele a férfi, mikor Sela hátrapillantott rá.
- Most mi van? Nem érezhetem magam jól öt kibaszott percig?
- Feinnt megtámadta a rabszolga! Majdnem kinyírta!
- Franc, akkor lehet mégis igazat próbáltál mondani? - nézett le Sela Alysse szemeibe - Kimennétek egy percre? Már majdnem végeztünk.
- Nincs rá idő, el kell kapnunk a szökevényt. Mindenkire szükség van.
- Picsába - mászott le a kuatiról, majd egy kést vett elő és elvágta az egyik kezén lévő köteléket és a mellkasára tette a fegyvert - Oldozd el magad. Én segítek megkeresni a játékszeredet.
Feinn gyorsan kellett, hogy gondolkodjon, mivel a támadója máris mozgásba lendült, és gyors mozdulatait, valamint hajlékonyságát látva kénytelen volt belátni, hogy testi előnye ellenére is valószínűleg a rövidebbet húzná a közelharcban, ez a szépség pedig egyszerűen elroppantaná a torkát. Így aztán felkapta az üres pisztolytokot, majd egy pillanatnyi gondolkodás után a lány felé hajította, aki első reflexből kitért a tárgy elől, eközben pedig Feinn felpattant, és megeredt az ajtó felé. A folyosón talán segítséget hívhat. Tadame azonban rögtön üldözőbe vette, és egy nagy ugrással, lábát maga elé tartva kirúgta Feinn alól a saját lábait, mire nagy puffanással hasra esett. Tadame visszahúzta a saját lábát, majd elképesztő gyorsasággal fel is pattant a földről, újabb rúgást intézve Feinn felé, aki azonban egy gyors mozdulattal hárítani tudta a csapást. Bassza meg, sziszegte a fogai között a férfi, miközben a fejében ezernyi gondolat zakatolt. Gondolni se akart arra, hogy esetleg nem éli túl ezt a kis kalandot, és őszintén szólva, minden erejét lefoglalta azt, hogy valahogy életben maradjon. Megpróbált Tadame felé rúgni, de a lány könnyedén eltáncolt a lába alól, majd egyetlen mozdulattal az ujjaival a lábába döfött, mire az egy darab húsként a földre esett.
- Nem érzem a lábam - nyögte Feinn, miközben kezeivel próbált hátrébb kúszni.
- Lebénítottam - felelte a lány szakszerűen. - Mondanám, hogy ne aggódj, hamarosan elmúlik, de...
- Milyen kedves tőled - felelte Feinn. Tadame átlépett béna lábán, mikor a bűnvezér a másik lábát lendítette, hogy hátba találja, ám a nő nemes egyszerűséggel elkapta azt, majd egy újabb mozdulattal azt is megbénította.
- Kérlek, ne tedd ezt nehezebbé, mint muszáj. Ígérem, gyors leszek - mondta neki, majd közelebb lépett, hogy bevégezze, amikor feltárult az ajtó.
Aguro Fess fütyörészve érkezett meg kis kitérőjéről. Bár azt mondta a többieknek, hogy lemegy a bárba fogyasztani némi alkoholt, nos, az alkohol mellé becsúszott egy kevés halálpálca is, és ha már ott volt, úgy döntött, igénybe veszi a VIP vendégeknek fenntartott bordélyház szolgáltatásait is. Kikért magának egy twi'lek nőt, és azon fantáziált, hogy azt a nagyszájú, semmirekellő jedit tanítja móresre. Most pedig elégedetten tért volna vissza a szállásra. Ám ahogy kinyitotta az ajtót, meglepetten vette észre, hogy Feinn a földön fekszik, a nagai rabszolgalány pedig, akit Alysse vigonak vett, fölé magasodik.
- Bocs, nem akartam zavarni - tette volna a kezét az ajtó kezelő paneljére, mikor Feinn felkiáltotta.
- Az Erő kibaszott szerelmére, lődd már le!
Fess erre rögtön kapcsolt, hogy nem valamiféle bizarr szexuális játékról van szó, és rögtön a fegyveréért nyúlt. Tadame erre rá fókuszálta a figyelmét, ami remek lehetőség volt Feinn számára, hogy előre lendüljön és erőteljesen lefejelje a nőt, aki megtántordott, ahogy Fess előhúzta a fegyverét, és célra emelte. Aztán meghúzta az elsütőbillentyűt, de nem történt semmi.
- A kurv... - szaladt ki a száján, ahogy gyorsan hozzálátott, hogy a biztonsági kioldót helyére állítsa. Ám Tadamének ennyi elég volt, hogy összeszedje magát, és elképesztő gyorsasággal Fess felé lódult, majd miközben egyik kezével megragadta a sugárvetőt markoló kezét, a másikkal erősen lesújtott annak könyökénél, mire a férfi keze azonnal elernyedt, Tadame pedig olyan könnyedtséggel vette ki a kezéből azt, mintha egy gyerektől venné el a játékát. Odakint azonban a dulakodás zajára máris őrök jelentek meg, Fess pedig gyors gondolkodásról téve tanúbizonyságot, rátenyerelt az ajtózáró gombra, így Tadame csak egy gyors lövést tudott leadni, ami elkerülte a bent még mindig a földön lévő vigot. A nő dühösen felmordult, majd hasba vágta Fesst, aki elterült a földön, aztán elkezdett futni a folyosón a másik irányba.
- A büdös francba... - szitkozódott Fess, miután a két őr Tadame után eredt. Ő pedig kinyitotta az ajtót és belépett a lakosztályba és felmérte a terepet. Most már teljesen bizonyos volt abban, hogy nem valami félresikerült szerepjáték tanúja volt az imént.
- Egyben vagy, haver?
- Fogjuk rá - nyögte Feinn a padlón ülve - Legalábbis még élek. De valahogy megbénította a lábaimat.
- Az én karomat is elkapta, nem is érzem...De lehet ez csak a halálpálca mellékhatása...
- Kétlem...
- Akkor jó, mert még maradt pár későbbre - mondta Fess, miközben leült - Komolyan, a nőkkel csak a baj van...Hogy történt?
- Bejött és közölte, hogy Alysse társaságra vágyik, erre Sela már indult is, hogy meglátogassa. A többiek meg elmentek utánad a kantinba. Ő pedig felajánlotta nekem a szolgálatait. Aztán mire észbe kaptam, masszázs helyett gyilkossági kísérlettel néztem szembe.
- Őrület. Ha magunknak vesszük meg, jó szolgálatot tehetett volna a Fekete Napnak ezzel a tudással.
- Persze, vagy egy másik alkalommal próbál meg kinyírni. Használd az eszed, ez egy orgyilkos, nem rabszolga.
- És ki küldhette?
- Azt nem közölte...
Az ajtó váratlanul feltárult és Sela rontott be rajta, nyomában a többiekkel, akik gyorsan össze is szedték Feinnt a padlórol és a kanapéra ültették.
- Jöttünk, ahogy tudtunk - közölte a nő.
- Legalábbis mi. Sela épp a kuati kiscsajjal enyelgett - helyesbített Cormin.
- Hol az a kis fruska? - trappolt be idegesen Alysse is kíséretével, egy szál köpenyben.
- Szökésben, gondolom. Sietősen távozott, miután kis híján kinyírt minket - közölte Fess.
- Ha a kezeim közé kaparintom, nem teszi zsebre, amit tőlem kap - dühöngött a nő és láthatóan igyekezett kerülni mindenki tekintetét. Ami érthető azok után, amilyen megaláztatás érte.
- Attól tartok, erre jelenleg nincs lehetőség - érkezett a válasz az ajtó felől - Sajnos nem találjuk. Egyelőre. De biztosíthatom önöket, hogy nem szökik meg.
- Remélem is - kulcsolta össze dühösen a karjait a fiatal kuati.
- Boldogan kárpótoljuk önt, Alysse kisasszony. Kedvére választhat akár többet is a legjobb rabszolgáink közül- ajánlotta Samick.
- Talán élek a lehetőséggel. De előbb ezt a csitrit kerítsék elő, hogy megfizessen azért, amit velem tett.
- És velünk - tette hozzá Fess.
- Ja igen. És velük. Persze.
- Eltarthat egy darabig, míg megkerül. Az se biztos, hogy sikerül élve elfogni.
- Akkor bízzuk ezt egy specialistára. Ismerek valakit, aki sok ilyen esetet oldott már meg. Tudtommal épp a bolygón tartózkodik - mondta Alysse, látva a helyiek alkalmatlanságát.
- Ha ez a kívánsága, hölgyem - hajolt meg Samick.
Seddwia eközben az Erővel vizsgálta meg Feinn lábait. Remélve, hogy tud rajta segíteni.
- A jelek szerint a bénulás csak átmeneti. Rövidesen elmúlik.
- Igen, a kislány is mondott valami erre utalót. Csak ő nyilván úgy tervezte, hogy azt nem élem meg - felelte Feinn - Szóval kegyed amolyan gyógyító jedi?
- Saalia anyja vagyok - felelte Seddwia egy apró mosollyal arra utalva, hogy valakinek életben kellett tartania őt.
- Igaz. Így érthető, honnan a rutin.
A csapat nemsokára a helyi rabszolgapiac felé vette az irányt, ahol a kevésbé értékes portékát árulták, kevésbé szofisztikált vevői körnek. Ez a hely már jobban hasonlított Nar Shaddaára, mint a fentebbi részek kifinomult fogadótermei és steril kantinjai. Feinn és Fess hátramaradtak egy helyi orvosi csapat gondjaira bízva, megfelelő fegyveres őrizet mellett (amit Feinn úgy tett szóvá, hogy "még a seggébe is sugárvetetőt toltak"), Cormin pedig a biztonsági központba ment, hogy állandó összeköttetés legyen a helyi biztonságiakkal, így Alysse mellett még Seddwia és a hatalmas vuki, Szőrzsák, míg a vendég csapatból Sela és Neytrad voltak jelen. Az egyik magasabban fekvő megfigyelőpont plexiüvege mögött álltak, miközben Samick a terminálnál állva kereste azt a személyt, akiről szó volt. Sela néha rásandított Alyssére, ám a nő szemei villámokat szórtak, így hát kénytelen volt beletörődni, hogy a kis légyottnak nem lesz folytatása. Hirtelen feltűnt egy furcsa hátasállat, amely legalább akkora volt, mint egy Tatooine-i dewback, csakhogy ez emlős volt, szőrös fején pedig két nagy vörös orrluk ült, amelyek a leghangsúlyosabb jelek voltak a fején. A lény hátán lévő nyeregben egy fekete bőrszerelés viselő nő ült, aki megállította az állatot, majd a mögötte fekvő összekötözött foglyot odadobta az egyik zygerriai rabszolgakereskedő lábai elé, majd maga is lepattant a helyéről. A zygerriai odalépett a fogolyhoz, majd megnézte az arcát, aztán felpillantott a magabiztosan mosolygó nőre. Rövidesen előkerült egy zacskó kredit, a nő pedig fütyörészve elindult a kantin felé.
- Azt hiszem nem kell keresni tovább - mosolyodott el Alysse. De ez nem meleg vagy vidám mosoly volt, hanem inkább fenyegetés kellemetlenkedő vendégük jövőjére nézve. Azzal megindult lefelé, hogy kövesse a nőt. Neytrad és Sela összenéztek, majd Sela megvonta a vállát, és a többiek után indult, pár pillanat múlva pedig a nautoliai férfi is követte. A lenti része pontosan olyan volt, mint amilyennek fentről látszott. Tele piti bűnözőkkel és más söpredékekkel. Persze szinte mindannyian a bűnvezérek közül itt kezdték, de azért az évek alatt az orruk már hozzászokott a mosdott testekhez és a jobb körülményekhez. Egy-egy ilyen alámerülés óhatatlanul emlékeket idézett fel, néha nem a legjobbakat.
- Ez pont olyan, mint Nar Shaddaa - jegyezte meg Sela, ahogy elhaladtak egy csapat pénzen vitatkozó gamorrai mellett.
- Igen, azt hiszem, ugyanúgy emlékszünk Nar Shaddaára - értett egyet Neytrad, ahogy kikerült egy átalakított MSE egérdroidot, ami cincogva száguldott végig a lábai alatt.
Nemsokára azért átverekedték magukat a kantináig, amely a legnagyobbnak tűnt a helyiek között, és nagy neonfeliratok hirdették a helyet. Rabszolgáknak például tilos volt betérniük, de valamiért a klónokat és a jediket se látták szívesen. Valahogy Seddwiát mégsem tartóztatta fel senki. Bár az egyik őr szúrós tekintettel méregette, egyetlen fagyos válaszpillantás elegendő volt arra, hogy elálljon a piszkálásatól. Ahogy beléptek, egy tipikus kantina tárult a szemeik elé, annak minden sajátosságával együtt.
- Ilyen átható alkohol, ondó és fűszer szagot nem tudom mikor éreztem utoljára - jegyezte meg Neytrad kissé finnyásan, mire Sela oldalba bökte.
- Én akkor, amikor a szobádban jártam - közölte vele, majd nevetésben tört ki, ám a nautoliai ha értette is a viccet, annyira nem értékelte. Alysse ügyet sem vetett rájuk, és céltudatosan a nőt kereste. Nem kellett túlságosan pásztázni a helyet, ugyanis egy kisebb tömeg közepén a célpontjuk éppen egy tőle kétszer nagyobb fickóval szkanderezett. Alysse meg is lódult felé, és átverekedte magát az embereken.
- Helona - közölte vele, mire a nő felé fordult.
- Á, Alysse - üdvözölte. - Milyen kedves tőled, hogy beugrasz.
- Munkám van a számodra - fonta össze maga előtt a kezeit.
- Mindjárt, csak ezt befejezem - fordult vissza, majd hirtelen bekeményített, és az eddig is erőlködő ellenfelét pár pillanat alatt földre küldte, majd diadalittasan felpattant, és az asztalon lévő tétből egy keveset a tömegbe dobott, mire nagy ujjongás tört ki. Aztán úgy fordult feléjük, mintha mi sem történt volna.
- Szóval? Újabb szökött szolgáló? - kérdezte. - Magunk között szólva, jobban kéne vigyáznod a munkaerődre.
- Egy szolgáló, igen - emelte fel ökölbe szorított kezét. - De még mennyire az lesz. Élve akarom, érted? Holtan egy petákot nem fizetek.
- Világos - bólintott Helona. - Ők pedig? A barátaid?
- Mondjuk úgy, hogy ők is érdekeltek a kis megbízásod sikerében - felelte Alysse, mire Helona kuncogni kezdett.
- Bárki is ez, rossz fát tett a tűzre. Ennyi ellenséget szerezni - jegyezte meg, végigmérve a társaságot, majd a szeme Selán állapodott meg, és megnyalta a felső ajkát. - Főleg ilyen csinosakat.
- Nagyon rossz fát. Elkövette azt a hibát, hogy visszaélt a kedvességemmel és kínos helyzetbe hozott - közölte Alysse.
- Ó, szárazon hagyott? - kuncogott tovább a fejvadász.
- Ne menjünk bele a részletekbe. Csak kerítsd kézre és add át nekem. A kettőnk dolgát majd én rendezem azzal a fruskával.
- Jól van, ha ennyire titkolózni akarsz...Szóval, bármi személyes holmi?
- Minek az neked? Körbe akarod mutogatni ebben a koszfészekben? - kérdezte Sela kíváncsian.
- A kis állatkám bárkit megtalál, akinek megérzi a szagát. Szóval kellene valami olyan tárgy, amit minimum egyszer érintett a célpont.
Alysse a zsebébe nyúlt, majd egy nyakörvet vett elő. A zygerriaiak adták oda neki, mivel egyebet nem találtak. Tadame jól elrejtőzött. Bizonyára nem csak a gyilkolásban ügyes, hanem a nyomai elrejtéseiben is. Átnyújtotta a holmit Helonának.
- Ez jó lesz - mondta, miközben elvette tőle, majd elindult kifelé, a többiekkel a nyomában. Hátasa odakint várakozott, jobb híján a siklómotoroknak fenntartott részen. Helona odalépett hozzá, és megpaskolta a nyakát, majd a nyakörvet az állat orra elé tartotta, hogy szagmintát vegyen. A lény elkezdett a földön szimatolni és csakhamar rá is akadt a megfelelő szagnyomra - Szagot fogott. Várhattok itt, ha akartok. Hamar elkapom.
- Ne becsüld alá. Ez nem egy közönséges szolga. Két férfit ártalmatlanított.
- Bah...férfiak! Biztos tökrészegek voltak.
- Tényleg volt bennük pár sör, de azért nem annyi - szólt közbe Neytrad, hogy megvédje férfitársait - Az a kiscsaj valami orgyilkos, csak azt nem tudjuk, ki küldte. Bár mivel nagai, van pár tippünk. De majd remélhetőleg ő fogja elmondani, miután elkaptad. Már ha tényleg olyan jó fejvadász vagy, mint Alysse állítja.
- Látom felvágták a nyelved, barátocskám. Szívesen elbeszélgetnék veled erről. De van egy szökevény, akit nyakon kell csípnem - vágott vissza Helona, majd felült a hátasára és engedte érvényesülni az állat szimatát, hogy meglelje az irányt.
- Kíváncsi leszek, megtalálja-e. Itt aztán jól el lehet vegyülni - mondta Sela körbenézve.
- Ennek a dögnek remek orra van. Gyakorlatilag a szaglásával lát. Ha szimatot fog, a világ végére is képes követni a szagod alapján - felelte Alysse - Addig ihatnánk valamit, míg végez.
- Én inkább vele tartok - jegyezte meg Seddwia, akinek láthatóan nem túl sok kedve volt ehhez a helyhez. Alysse megvonta a vállát, majd felkapta az egyik vendéget a helyéről, és odébb lökte.
- Akkor mi addig leülünk itt - közölte, majd helyet foglalt. A rodiai mondani akart valamit dühösen, de beleütközött Szőrzsákba, aki vicsorogva nézte. A zöld fickó szava rögtön elakadt, és jobbnak látta, ha csendben eloldalog. - Pincér, van itt bármi fogyasztható minőségű pia?
- Azonnal utánanézek, asszonyom - felelte a pincérdroid. Alysse feltette a lábát az asztalra, és a feje mögé tette a kezeit.
- Megnyerő személyiség - súgta oda Neytrad a társának, de Sela nem bírta levenni róla a szemét.
- Nekem bejön - felelte, egy huncut mosoly kíséretében, és leült vele szemben. Alysse látványosan kerülte a tekintetét.
Seddwia egy siklóval rövidesen beérte az állata hátán eltéveszthetetlenül festő Helonát, aki hátrapillantott a nyeregből.
- Mi van, a vigo hölgyike nem bízik bennem? - kérdezte.
- Gondoltam elkelhet a segítség - felelte a jedi őszintén. Helona felhorkant.
- Azt kétlem - közölte vele, majd előre fordult, és az állata folytatta a keresést. Rövidesen a létesítmény egyik elzártabb részéhez értek, egy olyan ajtóhoz, amit fegyveres zygerriaiak őriztek. Helona állata megtorpant, ő pedig leugrott a helyéről.
- A vigo hölgyike küldött - közölte. A két fegyveres összepillantott, az egyikőjük pedig a terminálhoz lépett, amin pillanatokon belül feltűnt Samick összekötő képe. - A célpontot keresem.
- Értesültem róla - bólintott a férfi. - De ez az útvonal egy eldugottabb raktár és óvóhely felé vezet. Minden bejárat le van zárva, ide nem juthatott be!
- A shirshu sosem téved - paskolta meg az állata nyakát Helona. - Erre kellett járnia, méghozzá a közelmúltban.
- Bocsánat, de nem fogom egy ilyen... lényre bízni annak az eldöntését, hogy hol keressük az elkövetőt! - erősködött tovább Samick. - A biztonságiak kézben tartják a helyzetet, ez kiemelt prioritás kormányunk számára, és...
- Nyla, menjünk - közölte, felpattanva az állat hátára, mire az meglódult előre. Az őrök alig bírtak félreugrani, a lény pedig szinte keresztülszakította a fémkaput, és meglódult előre. Seddwia néhány pillanatig szótlanul figyelte az eltűnő nőt, majd megvonta a vállát és utána indult a siklójával. Samick csak döbbenten figyelte a jelenetet.
Odabent egy sziklába vájt járatrendszer várta őket, ahol minden ugyanolyannak tűnt, folyosók sokaságával. A shirshu azonban céltudatosan megindult előre, és olyan sebességgel haladt, mint egy jobb sikló, így aztán az őrök üldözésétől aligha kellett tartaniuk. Láthatóan a szag egyre erősödött, ugyanis az állat egyre élénkebbnek tűnt. Míg odakint elég álmatag jószágnak tűnt, most úgy viselkedett, nos, mint egy szagot fogott ragadozó. Nemsokára megállt az egyik raktárajtó előtt, ami ugyanolyan jellegtelennek tűnt, mint az összes többi. A lény azonban Helona utasítására várt, aki azonban türelemre intette. Lepattant a hátáról, és az ajtóhoz lépett, oda tapasztotta a fülét.
- Semmi nyoma mozgásnak - közölte, majd a fali terminálon előhívta a környék alaprajzát. Úgy tűnt, a folyosón lejjebb van még egy bejárat. - Mindkét ajtót biztosítani kell, nehogy meglépjen.
- Milyen jó, hogy itt vagyok - felelte fanyarul Seddwia.
- Ne aggódj, megoldanánk ketten Nylával is. De nem akartam, hogy feleslegesen gyere velem - felelte a nő. Seddwia belátta, hogy kár vitatkozni, így aztán megindult lefelé, és pár pillanat múlva intett, hogy ott van. Helona bólintott, majd megpaskolta a shirshut, mire az berontott a helyiségbe, keresztül az ajtón. Odabent ládák sokasága sorakozott, polcokkal tarkítva. A célpont bárhol elbújhatott. Szerencsére volt velük valaki, akinek ez nem okozott gondot.
Hármójuk közül egyedül Helona volt, aki nem érezte valamilyen módon Tadame jelenlétét. Nyla a szagát érezte, Seddwia pedig az Erőn keresztül érzékelte a fiatal nő jelenlétét. Csak idő kérdése volt, hogy megtalálják. Mivel mindkét ajtó feltárult az imént, a szökevény számára is világos volt, hogy nincs már egyedül a helyiségben, bármennyire is bújt el. Így Helona nem is próbálta leplezni a jelenlétüket.
- Tudjuk, hogy itt vagy, kislány! Bújj elő és add meg magad.
- Ó, erre biztos előjön - jegyezte meg enyhe gúnnyal a hangjában Seddwia.
- Hülye én sem vagyok. Csak rendes akartam lenni és megadni a lehetőséget. Hátha egyszer bejön...Jól van Nyla, keresd meg szépen - szólt hű társának a fejvadász, mire az állít lassan továbbindult.
Mialatt az állat a szagot követte, a két nő a két ajtót őrizte, így egyikükön mindenképp át kellett verekedje magát Tadame, ha ki akart jutni. Seddwiat már látta korábban és nála a fénykardot, így Helona tűnt a kevésbé nagy kihívásnak. Megpróbált párszor zajt csapni, hogy elterelje az állat figyelmét, de nem igazán működött a dolog. Ezért csendesen, de gyorsan igyekezett helyet változtatni. Aztán elég közel jutott a Helona által őrzött ajtóhoz és megpróbált ráborítani egy pár egymásra pakolt ládát, de a nő félreugrott. Tadame azonnal az ajtó felé iramodott, de aztán hasra esett, amint Helona egy ostorral elkapta az egyik bokáját.
- Nem mész sehova, pici lány. Visszaviszlek a gazdidnak - közölte önelégülten a nő.
- Menj vissza hozzá te, ha ennyire kedveled! - vicsorogta Tadame, miközben talpra állt és egy pontos csapással mozgásképtelenné tette Helona ostort tartó karját, aztán lefejtette a bokájáról az eszközt.
- Te kis nyavajás...Nem menekülsz el ilyen könnyen. Nyla, most!
Az állat ezidáig lesben állva várt, hogy mikor vetheti magát a prédára. Tadame kénytelen volt a raktár belseje felé hátrálni, különben szó szerint rá érkezett volna a shirshu. A korbács még a kezében volt és megpróbált egy nagyot rácsapni vele az állatra, ami sikerült is, viszont nem tántorította el vele azt. Helyette Nyla visszavágott. Felé csapott hosszú nyelvével és megmarta a bőrét, aminek következtében Tadame egész teste elernyedt és összeesett.
- Úgy látom, nem sok shirshuval volt még dolgod. Nem csak a szimata kiváló, de a nyelvével képes megbénítani. Tökéletes vadász.
- Nem megyek vissza... - nyögte Tadame, miközben próbált megmozdulni, de hiába.
- Sajnos nem vagy döntő pozícióban.
- Ügyes. Kíváncsi voltam, hogy vagy-e olyan jó, mint amilyennek próbáltad mutatni magad - mondta Seddwia, amikor odaért, láthatóan nem sietett.
- Megittál egy csésze teát? Azt hittem segíteni jöttél.
- Nem szívesen vettem volna el a megélhetésed. Egyébként engem már látott, tudta, hogy nem tudna úgy meglepni, mint téged. Okos lány.
- Jó-jó. Inkább segíts vasra verni, amíg bénult. Aztán vigyük vissza.
Seddwia a bénult lányhoz lépett és a hátára fordította. Tadame dühösen pillantott rá és az idős twi'leknek az az érzése támadt, hogy a lány készül valamire. Valami rosszra.
- Nem megyek vissza...Legfeljebb a testemet viszitek vissza. Talán az is elég lesz neki a beteg játékaihoz...
Többet nem mondott. Seddwia annyit látott, hogy a lány a fogaival kimozdítja az egyik fogát a helyéről és megpróbál ráharapni. De hiába, mert a jedi az Erő segítségével megakadályozta, hogy mozgatni tudja az állkapcsát, majd benyúlt a lány szájába és kivette a kapszulát.
- Méregkapszula. A bukott orgyilkosok utolsó mentsvára. Okos, de nem hagyom, hogy eldobd az életed.
- Ezt nem teheted!
- Ó, pedig megtette. Te pedig visszamész. A gazdád már nagyon várja, hogy visszakaphasson - lépett oda Helona.
Helona megkötözte a foglyot a biztonság kedvéért, és a száját is kipeckelte, hogy elejét vegye a további trükköknek, aztán felnyalábolta, és az állata nyergébe tette, és rögzítette ott egy kampóval, majd megpaskolta a hátasa nyakát.
- Na ki volt megint ügyes kislány? - cirógatta kicsit az állat nyakát, mire az hálásan dugta ki hosszú szaglónyelveit az orrlukain. - Hát te, Nyla!
- Honnan származik az állatod? Sosem láttam még hasonlót - kérdezte kíváncsian Seddwia, mire Helona hátrapillantott.
- Ezt én sem tudom - felelte őszintén. - Egy ritka állatokkal kereskedő fickótól kapta apám, miután szerzett neki egy krayt sárkány tojást. Gyerekkorom óta társam.
- Tapani vagy, igaz? - folytatta a kérdezősködést a twi'lek. - A neved miatt gondolom.
- Igen, a tapani naptár hatodik hónapjában születtem, ezért lettem Helona - felelte, miközben ellenőrizte, hogy Tadame a helyén fog-e maradni, ha elindulnak, majd megvonta a vállát. - Apám sosem volt túl kreatív.
Tovább nem szaporították a szót, a nő felszállt a shirshura, míg Seddwia a siklóra, majd megindultak kifelé ebből az útvesztőből, hogy leadják a csomagot.
- És ha már kérdéseket teszünk fel egymásnak - szólalt most meg Helona. - Te miért segítettél? Semmi okod nem volt rá, ahogy én látom.
- Az okaim a sajátjaim - felelte kissé elzárkózóan Seddwia. - A hitem szerint meg kell védelmeznem Alyssét, esküt tettem rá. Bár nem ő volt az elsődleges célpont, sosem lehet megmondani, kinek a fejét vitte volna el vigaszdíjként.
- Érdekes - jegyezte meg a másik. - Én mondjuk jobb szeretem a szabadságot, nem ragadnék le egy munkaadónál... Mióta az eszemet tudom, jártam a nagyvilágot. Apa mindenféle kacattal kereskedett, amiért őszes hajú gazdagok sikongatva adtak súlyos összegeket. Sajnos a vagyona másnak is megtetszett, így hát egyszer műgyűjtők helyett kalózok vártak ránk.
- Nem túl kellemes - rázta meg a fejét a nő.
- Viccelsz? Ők voltak a második szüleim - nevetett fel Helona. - Megtanultam egyet s mást a világ valódi működéséről.
- Érdekes - zárta rövidre a dolgot Seddwia. Ő nem tudott volna a múltjában lévő sötét dolgokról ilyen őszintén beszélni. Arról, hogy mit tett, miután az élete széthullott, a családjával egyetemben. Arról, hogy mit is tett másokkal, köztük Usanagival. Összerezdült a teste a gondolatra. Szerencsére nem sokáig kellett a gondolataival maradnia, ugyanis hamarosan kiértek a járatokból, majd a kocsmához érkeztek, ahol egy csapat biztonsági gyűrűjében Samick épp arról szónokolt a vigoknak, hogy már rajta vannak az ügyön. Ahogy a shirshu megállt mellettük, mindenki rájuk pillantott, Helona pedig magabiztos mosollyal oldotta el a Tadamét rögzítő kampót, mire a teste legurult a lent állók lába elé. Mivel se mozogni, se beszélni nem tudott, az orgyilkos csak tekintetével szórt gyilkos villámokat mindenkire. Samick szava elakadt a látványra.
- Mint mondtam, Nyla sosem téved - közölte, de Alysse már nem is figyelt rájuk, előugrott, és ott termett a védtelen nő felett, hogy a lábát megpihentesse a nyakán.
- Nahát-nahát, az én kismadaram - költözött gyilkos mosoly az arcára. - Őt én kérdezem ki.
- De az előírások... - hebegte Samick, de ahogy Alysse felpillantott, belé fagyott a szó.
- Adjanak egy megfelelően felszerelt szobát - közölte, mire a fickó tétován bólintott.
- Mindemellett amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy valaki segítette őt a háttérből. Máskülönben nem került volna be az eladó portéka közé - jegyezte meg Neytrad. - Cormin megállapította, hogy Tadame csak a mi terminálunkon jelent meg eladásra kínáltként.
- E-ez csak spekuláció - nyögte ki Samick. - Bocsássanak meg, de itt Zygerria jó híre forog kockán, ilyen állításokat...
- A micsoda? - súgta oda társának Sela.
- Sok a duma. Még dolgom van - sürgette Alysse, mire az összekötő megadta magát, és intett az őröknek, hogy egy megfelelő helyiségbe kísérjék el őket.
- Várj csak egy pillanatot - fogta meg a kezét Sela, majd közel húzta magához, valamit a fülébe súgott, majd egy gyengéd csókot lehelt a lány ajkára. - Csak sok sikert kívántam.
- Akkor menjünk - fontoskodott Samick.
Visszatértek az előkelő vendégeknek fenntartott szállodába és Samick a megbeszéltek szerint megmutatta nekik az egyik legjobb szobájukat. A lakosztály előtt két fegyveres őr várakozott. Alysse csendben várt, míg Samick váltott néhány szót az őrökkel, közben a Szőrzsák vállán utazó Tadaméra nézett és a tekintetéből semmi jót nem olvasott ki az orgyilkos.
- A lakosztály készen áll, hölgyem - fordult Samick Alysse felé.
- Nagyszerű, akkor most elmehettek. Mind.
- De hölgyem! Tekintettel a történtekre, nem volna bölcs dolog ha magára maradna ezzel a veszélyes fogollyal - tiltakozott Samick.
- Nem leszek egyedül, ők ketten itt lesznek kint, míg én szóra bírom ezt az engedetlen rabszolgát.
- Hát jó - intett az őröknek Samick, mire azok távoztak - Remélem tudja, hogy mit csinál.
Miután végre távozott a fontoskodó zygerriai, Alysse kinyitotta az ajtót és bent egy valóban jól felszerelt lakosztály várta őket. Belépett és követte őt két kísérője is. Középen a plafonról egy láncra rögzített fémrúd lógott vízszintesen, két végén bilincsekkel. Ez rögtön megragadta Alysse figyelmét és mutatta a vukinak, hogy oda fogján Tadamet kikötözni.
- Én inkább kint várok - közölte Seddwia, majd kiment az ajtón.
- Jól van, Szőrzsák. Fogd erősen.
Tadamenak esélye sem volt a nyers vuki erővel szemben, bár a testébe jutott bénítóméreg hatása már elmúlt, hiába próbálkozott. A szőrös óriás annyira erősen szorította az épp kioldozott csuklóját, hogy majdnem el is törte. Alysse pedig gyakorlott mozdulatokkal kattantotta rá előbb az egyik, majd a másik csuklójára a bilincseket. Ezt követően a rabszolga kezeit tartó eszközhöz hasonlót vett magához és a lány bokáit is megbilincselte, majd ezt rögzítette a padlóhoz, így Tadame kifeszítve állt a szoba közepén, mozgásképtelenül.
- Te is mehetsz, Szőrzsák. Várj odakint.
A vuki tétovázás nélkül távozott, majd bezárta maga mögött az ajtót. Alysse ismét kettesben maradt az új játékszerével. Lassan járkált előtte fel-alá, miközben gyönyörködött a magatehetetlen rabszolga látványában. Végül odalépett és levette róla a szájpecket.
- Nos, szeretnél mondani nekem valamit?
- Igen. Ha eleresztesz, akkor nem öllek meg kifele menet - felelte Tadame dühösen.
- Olyasmire gondoltam, hogy bocsánatért esedezel vagy hasonló, mint egy rendes rabszolga.
- Nem vagyok rabszolga. Sem neked, sem másnak!
- Tartok tőle, hogy bármi is voltál azelőtt most már rabszolga vagy. Az én rabszolgám - közölte gonosz tekintettel Alysse, miközben arca csak centikre volt a másikétól, mire az arcon köpte őt.
- Soha - sziszegte a lány.
- Ezt mondod most - törölte le az arcát Alysse - De mire végzek a neveléseddel, már a gondolattól is nedves leszel, hogy a testeddel szolgálhatsz engem.
- Beteg vagy.
- Talán igazad van. De vajon jó az neked? Áltasd csak magad, hogy erős vagy. Minél tovább tart ki az akaratod, annál jobban fogom élvezni a betörésedet - mondta a vigo, miközben tenyerével paskolta a szolga arcát - De eleget beszélgettünk. Nem akarom, hogy tovább kelljen sóvárognod a törődésemért.
- Hiába töröd magad. Nem fogok sem beszélni, sem behódolni.
- Híres utolsó szavak. Majd csettints az ujjaiddal, ha meggondoltad magad. Addig is... - visszatette a szájpecket a lányra - Mivel is kezdjük? Először is segítek megválni ezektől a göncöktől - mondta, majd keresett egy ollót és vigyorogva megállt Tadame előtt, aki dühös tekintettel nézett vissza rá. Alysse gyorsan munkához látott és elkezdte leszabdalni a ruhákat a szolgájáról, majd dolga végeztével végignézett a meztelen lányon.
- Igazán formás kis tested van - mondta, miközben az olló hegyét finoman végighúzta a lány keblein, szépen egymás után - De valami még hiányzik.
Az asztalhoz sétált, amin egy doboz várt rá. Letette mellé az ollót, majd kinyitotta a dobozt és elmosolyodott, majd visszacsukta és odavitte Tadame elé, hogy megmutassa neki a tartalmát. Egy szép díszítéssel borított nyakörv és egy távirányító volt benne.
- Látod milyen vagyok hozzád? Ilyen rossz kislány voltál és mégis kapsz tőlem egy szép ajándékot. El kell ismerni, hogy szép, igényes munkát végeztek. Nézzük is meg, hogy áll rajtad - mondta, majd kivette a távirányítót és a zsebébe rakta. Aztán a nyakörvet is kézbe vette, a dobozt pedig félredobta és Tadame nyakába rakta az ajándékát. Annak ellenére is könnyen ment, hogy a lány próbált ellenállni.
- Csodásan áll neked. És képzeld, nem csak szép, de hasznos is - mondta, majd kézbe vette a távirányítót és megnyomott rajta egy gombot, mire a nyakörv alaposan megsokkolta szegény Tadamet - Van még pár hasznos képessége, de most tesztelgessük ezt, rendben? - nevetett Alysse és ismét megnyomta a gombot. Majd újra és újra, miközben remekül szórakozott a vonagló nő látványán - Ezt érdemli egy engedetlen rabszolga. Remélem tanulsz belőle - váltott egészen más hangnemre.
Néhány percig elszórakozott az új játékszerével, majd felfüggesztette a dolgot, hogy Tadame kifújhassa magát. Még épp csak elkezdték. Nem akarta, hogy túl hamar kidőljön. Addig is körülnézett, milyen játékokkal múlathatják még az időt. A lakosztály valóban jól felszerelt volt és szinte sajnálta, hogy biztos nem lesz lehetőség mindent kipróbálni. Végül egy szimpatikus ostorral a kezében tért vissza a lányhoz és a nyelével magára irányította Tadame tekintetét.
- Kifújtad magad? - kérdezte, majd ellépett a lány mellett és rácsapott egy hatalmasat a hátsójára a tenyerével, majd amikor kellő távolságba ért, meglendítette a korbácsot és egy hatalmasat csapott a lány hátára, mire az hangosan felnyögött a fájdalomtól - Ízlett? Tessék, kaphatsz még! - mondta hangosan Alysse és újra lendített, majd újra és újra. Aztán jó néhány csapás után átsétált a lánnyal szembe és onnan is megkínálta a korbáccsal. Különösen ügyelve a legérzékenyebb pontjaira. Addig nem is hagyta abba, míg neki nem volt szüksége egy kis pihenőre, de így is elég alaposan megkorbácsolta az engedetlen rabszolgáját. Tadame egész testét korbács okozta nyomok borították.
- Így. Most még szebb látvány vagy - mondta elégedetten, ahogy közelről végignézett a lányon - De megszomjaztam ettől a kis mozgástól.
A bárpulthoz ment és megkóstolt néhány jóféle italt. Tadame csak egy pillanatra nézett rá, de Alysse elkapta a tekintetét és elmosolyodott. Felkapott egy palackot, amiben valami igazán erős pia volt és odament a lányhoz.
- Hova tettem a modoromat, biztos te is szomjas vagy, kis drágám. Tessék, igyál egy kicsit - mondta gúnyosan, majd a palack teljes tartalmát a lány fejére öntötte, ahonnan az végigfolyt az egész testén, további fájdalmat okozva a még friss sebeken. Tadame hangjaiból ítélve igen csak csípett az ital - Remélem ízlett, elég drága italok vannak itt. Mások nem pazarolnák egy rabszolgára, de én nagyvonalú vagyok. Na mit szólsz? - kérdezte és eltávolította a szájpecket.
- Nem...Nem adom meg...amit akarsz... - nyögte nehezen, de Alysse csak nevetett rajta.
- Te kis butus. Épp azt adod. Szórakozást.
Belemarkolt a lány hajába és felemelte a fejét, majd szájon csókolta, éreztetve vele a fölényét. Aztán eleresztette és újabb játékszerért ment. Egy széket tett a kikötözött lány elé, majd leült rá, kezében egy pálcával.
- Most, hogy mindketten felfrissültünk, mi lenne, ha folytatnánk? - kérdezte, majd a pálcával a lány combjára csapott, mire az felszisszent - Remélem tisztában vagy vele, hogy ha már az elején elfogadod a sorsod, most meghittebb pillanatokat élhetnél meg velem.
- Sose fogadom el... - nézett rá Tadame - Egyébként sem...
- Egyébként sem...micsoda?
- Nem vagyok olyan...aki más nőkkel csinálja...
- Ó, ez új. Azt hittem a nagaiaknál az hétköznapi dolog. De így csak még inkább be akarlak törni magamnak. Hamarosan alig várod majd, hogy a nyelvedet beszéd helyett valami másra használhasd - magyarázta Alysse, miközben a pálcát a lány lábai közé vezette és elkezdte gyengéden dörzsölgetni, majd amikor látszott, hogy kezdi kicsit is élvezni, rácsapott egy hatalmasat és nevetett. Miután párszor eljátszotta ezt vele, változtatott a játékon és nem a pálcával okozott fájdalmat, hanem a nyakörvvel sokkolta meg a lányt.
- Élvezed, igaz? Nem vallod be még saját magadnak sem, de látom rajtad, hogy ez kell neked.
Tovább folytatta a kínzást, de a lány csak nem akarta megadni magát. Alysse pedig bár türelmes volt, szeretett volna végre válaszokat is hallani. Noha kérdést még eddig nem tett fel, mert úgyis csak dacos tiltakozást kapott volna érte.
- Ha úgy érzed, elég volt és mondani szeretnél valamit, nincs más dolgod, mint szépen megkérni, hogy hagyjam abba. A megfelelő formában persze - közölte vele kedvesen, majd folytatta az élvezkedést a lány kínjain, míg végül pár perc múlva Tadame elájult.
Alysse némileg kifújta magát, majd körbepillantott a szobában, és megtalálta, amit keresett. Egy ládát, telistele mindenféle különleges testékszerrel. Ezt magához vette, majd letette a földre Tadame mellé. Ezután egy vödröt vett magához, majd hideg vizet töltött bele, és a lány mellett megállva egy mozdulattal leöntötte, mire visszatért az orgyilkos tudata, és kissé tétován, de felemelte a fejét, Néhány pillanatig eltartott, míg magához tért, és realizálta, hol is van pontosan. Alysse kényelmesen ült vele szemben, egyik lábát a másik combján keresztüldobva.
- Még nincs itt az éjszaka, madárka - gúnyolódott vele. Tadame nagy nehezen felemelte a fejét, majd kiköpött, de a köpet Alysse lába előtt landolt. A lány meglendítette pihentetett lábát, és fejbe rúgta vele a nőt, mire ő köhögött, és vért köpött. Alysse felkelt, és megragadta a haját, majd a fülébe súgott. - Ez nem volt szép húzás.
- Baszódj meg - nyögte a lány, miközben a szeme sarkában könnycseppek gyűltek a rúgástól. Alysse hátradobta a fejét.
- Ne aggódj, engedelmes kis szolga leszel, erről gondoskodom - mosolygott rá gonoszul. - Tudod, ha lelőtted volna Feinnt, még meg is bocsátanék neked. Így viszont nem vagy több egy kudarcnál.
- Tudja a barátod, hogy ilyen kedves véleményen vagy róla? - kérdezte a nő szemtelenül, de erre Alysse csak nevetett.
- Kérlek, ez semmi személyes - közölte vele, majd elővette az első testékszert, aminek az elején egy fémnehezék volt. - Látod ezt? Mit gondolsz, mennyire fog fájdalmat okozni, ha ezt a mellbimbóidra és a csiklódra erősítem?
- Perverz mocsok - nyögte Tadame, de Alyssét ez nem hatotta meg, és hozzálátott, hogy az elsőt felhelyezze, a lány fájdalmas sóhajától követve. Aztán sorra került a másik kettő is, és ahogy a vigo végzett, hátrébb lépett és elégedetten figyelte a fájdalmas nézést a lány arcán.
- Csodásan nézel ki - közölte vele. - De ez még nem a vége.
Azzal elővett egy golyó alakú szájpeceket, és a szájába illesztette, összekapcsolva azt a feje mögött, majd egy talapzatra tett vibrátort húzott elő az egyik tárolófiókból, és a lány alá állította, majd szakszerű mozdulatokkal rátornázta.
- Könnyen belementél - jegyezte meg gonoszul. - Csak nem élvezed, kis cafka?
Azzal, mint ahogy Selától látta, ráköpött egyet az arcára. Ezt is szerette volna visszaadni, ahogy a többi megaláztatást is. Újra hátrébb lépett, és nagy szakmai elégedettséggel figyelte meg ismét a saját művét. Majd egy másik kapcsolót vett elő, és aktiválta a vibrátort, mire Tadame teste összerezdült.
- Kicsit így hagylak. Ne aggódj, az ajtó nyitva lesz, hátha erre téved pár gamorrai. Lehet én magam küldöm őket - nevetett fel, majd szó nélkül kisétált.
A szobát elhagyva tényleg nem zárta be az ajtót. Bár kósza gamorraiak aligha járnak az előkelőbb részeken. Seddwia és Szőrzsák az előtérben ülve várakoztak. A vuki valami apró madárfélét evett éppen. Seddwia pedig békésen teázott mellette.
- Hm, mi ez amit eszel, Szőrzsák? - lépett oda.
- Valami porg a neve - válaszolt Seddwia a vuki nevében - Sikerült szóra bírnod a lányt?
- Még kell neki egy kis idő. Hagyom, hadd legyen egyedül és gondolkodjon. Nézzük meg, mi van a többiekkel.
- Nem kellene legalább egyikünknek vigyázni rá?
- Minek? Teljesen mozgásképtelen. Ha mégis megszökik, Helona biztos szívesen megint utána megy. Imád vadászni.
Seddwia nem vitatkozott tovább, csak csendben felkelt a fotelből és Alysse után indult, vuki társuk pedig még menet közben is a sültporgot majszolta. Beletelt néhány percbe, amíg átértek a vigok szállására. A kuati nő szó nélkül benyitott az ajtón, aztán belépve először meglepődött, majd elmosolyodott azon, amit látott. Sela az egyik fotelban ült, előtte pedig Helona térdelt és a nyelvével kényeztette őt.
- Nocsak. Látom egymásra találtatok - jegyezte meg.
- Még beférsz egy triplaollóra - felelte Sela huncutul.
- Veled nem tárgyalok - váltott hangnemet Alysse a korábbiakra utalva - Hol vannak a többiek?
- A kantinba mentek. Kieresztik a gőzt.
- Hé, mi lett a kis rabszolgával? Elláttad a baját? - kérdezte Helona, majd Sela elkapta a fejét és visszaterelte a helyére.
- Hékás! Most nincs duma. A fogadás az fogadás. Tedd a dolgod!
- Igazán bájosak vagytok együtt. Amúgy igen, megkapta a magáét. Most elmélkedik a bűnein - felelte Alysse.
- És amit... - itt megakadt egy pillanatra, majd még erősebben szorította Helona fejét a lábai közé. - Szóval amit mondtam?
- Ne aggódj, aktiváltam egy apró szenzort. Ha tényleg ott van a társa, jelezni fog, mi pedig közbelépünk - közölte. Seddwiának csak most állt össze a dolog, és így előrébb lépett, az éppen egymást faló két nőt kitakarva a kezével maga elől.
- Mulattatnak a vallásos szokásaid - jegyezte meg Alysse, láthatóan jól szórakozva rajta. - Pedig megszokhattad volna már.
- Szóval végig ez volt a terv? - kérdezte.
- Már, hogy a kedvenc fejvadászom és ez a nagyszájú csitri elszórakoznak egymással? Szerintem elég váratlanul jött - vonta meg a vállát.
- Nos, volt közöttünk egy fogadás, hogy... ah.... nagyon jó - dicsérte meg a másik nőt.
- Nem arra gondolok - szakította félbe őket az idősebb jedi nő. - Hanem, hogy kiugrasztjuk a bokorból a helyi segítőjét.
- Igen. Ez a mamlasz találta ki, rácáfolva a maga hasznosságára - pillantott Selára, aki alig leplezetten élvezkedett Helona munkájának eredményeképp. - Akárki is segítette belülről, elkapjuk, és ő jóval könnyebben fog dalolni, mint ez a dacos nagai nőszemély.
- Én Samickra tippelnék - jegyezte meg Seddwia, továbbra is takarva maga elől a két huncutkodó nő látványát. - Eléggé gyanús.
Szőrzsák is mutogatni kezdett valamit, amit Seddwia fordítani akart, de Alysse leintette.
- Még a vuki is rájött. Nem épp egy sith nagyúr ez a Samick barátunk. Vagy éppenhogy az - vonta meg a vállát. Mielőtt azonban folytathatták volna, megszólalt az Alyssénél lévő csipogó. - Fogás van!
- Mi kicsit még maradunk. Ehhez már nem kellünk szerintem - jegyezte meg Sela, majd hátravetette a fejét. Alysse néhány pillanatig figyelte, és alig észrevehetően beleharapott az ajkába, majd észrevette magát, és elindult kifelé.
A másik helyiségben a lekötözött Tadame nem tudta követni az idő múlását. Lehunyt szemekkel próbálta valamennyire tartani magát, ám csak a legvéresebb kínzásokra volt felkészítve, ilyen... szokatlan módszerekre aligha. A vágynak pedig nehezebb volt parancsolni, mint a fájdalom tűrésének. Aztán egyszercsak lépteket hallott, és kinyitotta a szemét. Megrettenve figyelte, ahogy az ajtó félrecsúszik, attól tartva, hogy az az őrült, gonosz nő csak betartotta az ígéretét, és most közelednek a disznópofájúak érte. Meglepetésére azonban egy zygerriai tűnt fel, és ahogy néhány pillanatig figyelte, kitisztult annyira a tudata, hogy rájöjjön, helyi segítőjéről van szó. Ő óvatosan lépdelt végig a szobán, majd megállt előtte.
- Nagyon nagy bajba sodortál - jelentette ki halkan. - Ennyit nem fizetnek nekem.
- Siess már és oldozz el - sürgette, de a fickó megrázta a fejét.
- Innen már nincs kiút. Tessék, a méregkapszulád - húzta elő a zsebéből. - Hamar véget vethetsz mindkettőnk bajának.
- Felkészültem, hogy megtegyem - bólintott. - Csak kérlek, legyen gondod rá, hogy a testem ne becstelenítse meg utána ez a rohadék.
- Nem... nem ígérhetek semmit - pillantott körbe, majd előre nyújtotta. - De megpróbálom, jó? Tessék, vedd már el!
Tadame bólintott, elfogadva azt, hogy halála után talán számolnia kell azzal, hogy a dühös Alysse már porhüvelyén vesz elégtételt. Mindazokra gondolt, akiknek a halála után is ételt tehet az asztalára. Elvégre a főnök megígérte, hogy ha már nem lesz, akkor is gondjukat látja. Apró gyerekek, mindenféle félvérek, politikailag kellemetlen alakok és hasonlók porontyai. A hozzájuk hasonló számkivetettek számára mindig is remek mentsvárat kínált a yakuzák valamelyik családja. Akárcsak saját magának. Boldogan hal meg értük. Előre hajolt fejével, nagyra nyitva a száját, ám ebben a pillanatban újra kinyílt az ajtó, és egy vuki rohant be rajta. A fickó ijedten kapta maga elé kezeit a hatalmas, több száz kilós fenevad döngő lépteire, ujjai közül pedig kicsúszott a kapszula. A vuki pár pillanat alatt elérte, és elkapta mindkét kezét, majd a magasba emelte. A nyomában Alysse és Seddwia tűntek fel, majd egy csapat helyi fegyveres.
- Nocsak-nocsak, Samick barátunk - mosolyodott el gyilkos módon Alysse. - A kis orgyilkos cinkostársa.
- Hi-higgyék el... én... én nem tudtam, hogy mire készül - nyelt egyet.
- Valóban? És mit tudtál? - hajolt közelebb hozzá Alysse, mire a zygerriai nyelt egyet.
- Fe-felettem csak a rabszolgakereskedő céh ítélkezhet! - nyögte ki, mire Alysse hátrapillantott, de az őrök nem úgy tűnt, mintha nagyon ugranának a védelmére. Az őrök vezetője még félre is pillantott.
- Ne aggódj, szerintem szívesen leírnak veszteségként - fordult előre. - Eléggé csúnya és buta dolgot csináltál, Samick.
A férfi nyelt egyet, de úgy tűnt, eltökélte magát, hogy nem mond semmit.
- Tudod, a vukik hosszú és erős szőre alatt sok tucat kiló izomzat bújik meg. Ezekkel képesek olyan sok időt a szülőbolygójuk hatalmas fáin tölteni - közölte vele, majd az arcára lassan szadista mosoly ült. - És képzeld most el azt, hogy ez a sok-sok izomtömeg mind azért dolgozik, hogy kitépje a karjaid a helyéről. Te pedig érzed, ahogy szép lassan megadják magukat az inaid, az izmaid és a csontod, és hallod, ahogy a hús szakad. Érzed, ahogy többé nincs ott, aminek ott kellene lennie... Mit szólnál egy bemutatóhoz?
Samickot már a szavak is megrémítették, de ahogy Szőrzsák húzni kezdte el két irányba a karjait, egy üvöltés hagyta el a száját.
- Ne! Kérlek ne, csak azt ne! Könyörgöm ne! - harsogta, mire Alysse intett, hogy a vuki álljon le. Az eddig magabiztos zygerriai arcán könnyek futottak végig, és maga alá csinált.
- Szánalmas - köpött rá Alysse. - Na beszélj.
- N-nekem azt mondták, hogy - kezdett bele hadarva. - Hogy csak egy kémet kell bejuttatnom a Napba. Ez szokásos eljárás...
- Samick! - szólt most rá a biztonsági parancsnok, mire a fickó ráeszmélt mit is mondott.
- Mármint... nem lepett meg a dolog... és... nem számítottam rá, hogy...
- Kicsoda, Samick, kicsodaaaa? - hajolt közelebb ismét Alysse.
- A... a nagaiok. A yakuza - bökte ki.
- A yakuza. Érdekes - morfondírozott el, majd a parancsnokra pillantott. - Megölhetem?
- Attól tartok, ezt a céh nem venné jó néven - rázta meg a fejét. - De gondoskodunk a példás megbüntetéséről. Valamint vigaszdíjként felajánljuk az orgyilkost maguknak.
- Rendben - bólintott Alysse, mint aki látszólag elfogadta a dolgot, de aztán hirtelen előhúzott egy sugárvetőt, megfordult és keresztül lőtte Samickot, akinek a teste még megrándult egyszer, majd elernyedt. Az őrök azonnal fegyvert emeltek rájuk, mire Seddwia aktiválta a fénykardját, a vuki pedig elengedve a holttestet, egy bútort vett magához fegyverként.
- Elég legyen! - szólt közbe Alysse, mielőtt eszkalálódik a helyzet. - Tettem mindenkinek egy szívességet. Neki, mert már úgyis halott volt. Maguknak, mert nem kell bajlódni vele. És persze nekem, mert ez már kellett. Többet nem hozzuk a dolgot szóba, és újra remek barátunk leszünk, nos? - kérdezte, egy bájos mosolyt erőltetve az arcára. A biztonsági parancsnok láthatóan közvetítette a hallottakat a fejeseknek, mert néhány pillanat múlva leengedte a fegyvert.
- Remek, jó látni, hogy értjük a közös hangot - mosolygott tovább, majd hátrapillantott. - Ó, igen, rá még igényt tartok. Csomagolják be nekem, legyenek oly szívesek.
A fegyveresek összeszedték Samick tetemét, majd elvonultak. Hamarosan néhány szolgáló érkezett a megfelelő felszereléssel, hogy szállításra készítsék fel a csomagot. De Alysse végül megállította őket.
- Jobban belegondolva, még ne csomagolják be. Csak mosdassák meg jó alaposan. Kicsit kába, úgyhogy ráfér egy jó hideg zuhany.
- Mit találtál ki? - érdeklődött Seddwia, miközben inkább háttal állt a szoba közepének.
- Majd meglátod. Menj, hívd meg a nevemben vacsorára a többieket. Mondjuk egy óra múlva.
- Rendben - mondta a jedi és elindult, hogy kézbesítse az üzenetet.
Alysse visszafordult Tadame felé és közelebb lépett, majd lehajolt, hogy magához vegye a méregkapszulát és összemorzsolta az ujjaival. A szolgálók közben eloldozták a lányt, aki bár nem volt olyan kábult, mint mondta, de mégsem próbálkozott semmivel. Talán a vukikról szóló kiselőadás győzte meg. Intett a vukinak, hogy kísérje el a szolgálókat, nehogy baj legyen. Addig ő kényelembe helyezte magát. Hamarosan hallotta Tadamét, ahogy kelletlenül fogadja a hidegvizes fürdetést.
Egy óra múlva tért vissza Seddwia, nyomában a vigokkal és Helonával. A szobát azóta kitakarították és megterítették az asztalt. Pontosabban egy asztal volt, amire le volt szíjazva Tadame, a szája kipeckelve és ő rá volt megterítve az étel.
- Örülök, hogy elfogadtátok a meghívást. Kérlek, foglaljatok helyet.
- Nahát, ez aztán látványos módja a tálalásnak - jegyezte meg Helona, majd leült az egyik székra.
- Nekem kicsit bizarr, de nincs mit tenni - kommentálta Feinn is.
- Hehe, nekem bejön - röhögött Fess, majd azzal kezdte, hogy fogta a borsszórót és a leszíjazott lány arcába szórt egy keveset, mire az fintorogni kezdett, ahogy próbált nem tüsszenteni.
- Látod, megmondtam, hogy sikered lesz - súgta oda gonosz mosollyal neki Alysse - Igazi főnyeremény vagy a sokoldalúságoddal.
- Szóval - foglalt helyet kényelmesen az asztal egyik felénél Feinn, bár nem tudta elrejteni fintorgását a vacsora körülményei miatt. Neytrad se lelkesedett az ötletért, Cormin elég semlegesnek tűnt, míg Sela láthatóan imádta. Teljesen bele volt zúgva a kuati csajba a kis afférjuk óta. Erre nem árt odafigyelni. Fess pedig önmagát hozta, ugyanis jól láthatóan szórakoztatta az orgyilkos helyzete. Feinn a maga részéről jobban örült volna, ha csak csendben megölik, de a másik vigo dolgaiba nem akart beleszólni. Nem is lett volna ildomos, tekintve, hogy Alysse milyen szerepet is játszott az ügy felgöngyölítésében. Rajtuk kívül még jelen volt a nő két kísérője: Saalia anyja, illetve a néma vuki. Egyikőjük sem ült az asztalnál, inkább elkülönülve vacsoráztak. Feinn legszívesebben csatlakozott volna hozzájuk, bár legjobban annak örült volna, ha végre maguk mögött hagyják ezt az undorító népséget.
- Mit tudunk a yakuzákról? - tette fel a kérdést, ahogy mindenki más elhelyezkedett, a helyzethez képest kényelemmel.
- Eléggé friss szereplők a galaktikus alvilágban - szólalt meg Neytrad, aki épp egy húsrudat majszolt. - A nagai bevándorlók megjelenésével érkeztek ők is. Ma már mindenhol ott vannak.
- Bevándorlók, hm - jegyezte meg halkan Feinn, akinek eszébe jutott az a kérés, hogy segítsenek a nagai menekülteket átköltöztetni Coruscantról máshova. Talán rajtuk keresztül valami közelebbit is megtudhat. - Azt hittem kifejezetten szívélyes a viszony a coruscanti brancsukkal.
- A yakuzák különböző családokból állnak - jegyezte meg most Cormin, aki szokás szerint jól informált volt. - Persze van közöttük három kimagasló család. Coruscanton a Yamaguchi-gumi van jelen, ők felelnek a központi gyűrűk érdekeltségekért. Ord Mantell...
Erre Fess felkapta a fejét, és abbahagyta Tadame gyötrését.
- ...a Sumiyoshi-kai család központja. Ők felelnek a felső-galaktikus érdekeltségekért. Míg Eriadun található az Inagawa-kai család, akik a déli és keleti érdekeltségekért felelnek. A kisebb családok általában csak pár rendszert uralnak és egyfajta hűbéresi helyzetben vannak a többiekhez képest.
- Ejha, te aztán készültél - jegyezte meg Sela, miközben elvett egy szőlőfürtöt a lekötözött lányról, felfedve ezzel az egyik mellbimbóját.
- A yakuzák az alvilág egyik legrejtélyesebb szereplője - felelte Cormin, némi szakmai büszkeséggel. - Fel kell készülni rájuk.
- A kérdés már csak az, melyik család volt a ludas a három közül - morfondírozott Feinn.
- Számít ez? - kérdezte unottan Alysse. - Eltapossuk mindent és kész.
- Tartok tőle, ez meghaladná az erőnket - rázta meg a fejét Neytrad, aki a pénzügyes volt a vigo tanácsban. - Főleg most, hogy a Szindikátus is beszüntette a kereskedést velünk.
- Érdekes - hajolt közelebb Alysse, és látszott, hogy felkeltették az érdeklődését. - Tudunk valamit a Szindikátusról? Mondjuk úgy, régóta zavarják az érdekeimet a Hutt Űrben.
- Csak kósza pletykák. Valami belharc a vezetőségen belül, meg hogy több vezető meghalt vagy eltűnt - vonta meg a vállát Feinn.
- Nem árt vigyázni velük - jegyezte meg Fess, őszinte rémülettel a hangjában. - Emlékezzetek, mi történt Korvikékkal.
- Ha valóban a Szindikátus keze van Korvik halálából, tökéletes lenne az alkalom, hogy visszafizessük - csapott az asztalra, pontosabban Tadaméra Sela, mire a lány összerándult. Sela meglepetten eszmélt rá, hogy kemény helyett puhát ért a keze. A nőt, mint sokakat a szervezetben, a zabrak vigo karolta fel, aki egyfajta pótapa is volt a fiatalabb tagoknak.
- Az öreg már nem volt a régi, mióta meghalt Lyna - jegyezte meg Fess, aki azon kevesek közé tartozott, akik sosem voltak jó véleménnyel róla. Az említett Lyan az idősödő zabrak twi'lek szeretője volt, aki aztán az egyik területszerző harcban életét vesztette.
- Óvatosnak kell lennünk - jegyezte meg Feinn. - Nem provokálhatunk háborút, pláne a yakuzával a nyakunkban, De információt kell gyűjtenünk.
- Azt bízzátok csak ide - mosolyodott el Alysse gonoszul. - Megvannak a módszerek rá, hogy megszerezzük az infót, amit akarunk.
- Csak semmi erőszak! - emelte fel az ujját Feinn, nyomatékosítandó a mondandóját.
- Ne aggódj, én egy ujjal se érek egyikőjükhöz se - tárta szét a karjait Alysse, majd a kikötözött, tehetetlen Tadaméra pillantott. - Ő kivételt képez.