|
Post by Grodin Tierce on Nov 9, 2020 10:06:23 GMT 1
Egy plazmaködökkel szegélyezett, nehezen navigálható, veszélyes szektor a T-3-as rácsának alsó sarkában, nem messze a Klin'gohn határtól, valahol félúton Ruuria és Sernpidal között. Egyesek szerint az egyszerű hajósok számára halálos veszélyeket rejtő viharai és kisülései miatt kapta újbirodalmi nyelvjárásban a Vad Vidék elnevezést, mások szerint a ködben valaha létezett egy Lands nevű planéta, mely fürdőhelyeiről volt ismert és népszerű a régi cosrai utazók körében.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 9, 2020 11:32:30 GMT 1
A sárgás, szürkés, aranyló plazmakisülések között lassan haladt a Szindikátus apró flottája, gondosan elkerülve az összes olyan útvonalat ezen az Erőverte környéken, ahol az EGB Corporate- és Maradvány-főszektorai között ingázó, állig felfegyverzett konvojok útjába futhattak volna. Azonban egy idetévedő birodalmi csillagrombolón, vagy éppen a szomszédos kisállamok határokat kevésbé tiszteletben tartó martalóc hadurainak különítményei mellett más veszélyes is leselkedtek az utazókra erefelé... kalózok, elveszett Yuuzhan Vong hadihajók maradványai, gravitációs anomáliák, plazmaködök... Monroe a két Bulk-cirkáló egyikének parancsnoki hídjáról kelletlen arckifejezéssel figyelte a kavargó ködöt, remélve, hogy nem futnak bele semmi váratlanba... legfőképpen a Szindikátus másik őrjáratába.
Az első útjába eső bázis lazán hozzájuk kapcsolódó, volt Cavrilhu-banditákból álló martalócait még nem volt nehéz meggyőznie arról, hogy a szervezettel minden rendben megy, és ő, a Nagyúr főintézője egy különleges, rádiócsendet igénylő küldetésre viszi a kis csapat két viharvert cirkálóból és egy, a felvenni kívánt zsákmány szempontjából létfontosságú rakteret biztosítani hivatott Action II - szállítóhajót. De Monroe abban is biztos volt, hogy azóta már híre ment a Renegát és Vorennus pusztulásának, és a másodikként utánuk jövő alvilági különítményesek már másra vágynak majd, mint olcsó, egyszerű munkára és némi kreditre... Monroe fejére, vagy bosszúvágyból, vagy pedig azért, hogy csökkentsék a konkurenciát abban a minden bizonnyal már el is kezdődött, a galaxis alvilágát felkavaró perpatvarban, ami mindig újra és újra feléledt, ha egy nagyobb hatalmú bandavezér fűbe, vagy jelen esetben űrbe harapott - sőt, most ugye mindjárt kettő.
Így aztán gyorsnak kellett lenniük. Monroe már leadta saját kis privát csatornáján a jelet vostroyai kapcsolatának és régi kollégájának, G'Kar nagykövetnek. Át akarta venni még a szállítmányt, amit G'Karnak eredetileg személyesen Vorennus nagyúr kezébe (pontosabban, ahogyan Monroe eltervezte, az arcába) kellett volna leszállítania, de a Köztársaság beavatkozásával a Cár-bomba bevetése a Nagyúr ellen okafogyottá vált... Monroe azonban nem hagyhatta, hogy mindenféle törvényen kívüli kezében maradjon a fegyver, ha már egyszer belekeveredett amiatt a nedves, szűk kis loli miatt az egész ügybe. Uljana Vrosilovra már nem volt szüksége, de úgy gondolta, hogyha leszállít egy Cár-bombát például személyesen Lex Lu'uthornak, a fizetség még nagyobb lesz az eredetileg beígértnél.
Monroe nem kergetett illúziókat, tudta, hogyha Lu'uthor számára még ezekkel a Köztársaság számára tett extra szolgálatokkal együtt is kényelmetlenné válik a személye korábbi akciói miatt - melyek természetesen elkerülhetetlenek voltak annak érdekében, hogy sikeresen beépülhessen a Szindikátushoz -, akkor az Öreg ugyanúgy meg fog szabadulni tőle, mint ahogyan azt a szerencsétlen pancser Fyor Rodannal tette. Nem is beszélve a Szindikátus bosszúra szomjas alvezéreiről. Szüksége volt biztosítékokra, és egy működőképes rendszerromboló fegyvernél kell jobb biztosíték bárkinek, aki biztonságos jövőt és magas nyugdíjat szeretne? Monroe nem akart a Köztársaság hőse lenni - de halott sem.
- Főnök! - szörcsögte a cirkáló togoriai radarosa. - Ott gyünnek a vostroyákok! - Látom, pajzsokat, fegyvereket, érzékelőket, T'saha - biccentett macskaszerű legénységét vezető első tisztjének Monroe. - Csak arra az esetre, ha csapda lenne. - Micsoda roncsok - sziszegte a vörös-fekete csíkos első tiszt, megpödörve bajszát hatalmas állkapcsa felett.
Monroe belátta, hogy az öreg togorinak igaza van. A vostroyai hajók összesen négyen voltak, G'Kar láthatóan hozzá hasonlóan abban reménykedett, hogy a veszélyesebb rajtaütőket önnön jelentéktelenségének hangsúlyozásával fogja elkerülni, vagy még inkább - és szintén Monroe-hoz hasonlóan - ő is csak roncsokat tudott felhajtani erre az akcióra. A kontingens legnagyobb és egyetlen modern hajója egy Gagarin-osztályú hordozó volt, nagyobb, mint Monroe cirkálói, valószínűleg ennek felfelé nyíló hangárterében volt a csomag, gondolta a tábornok. Az előtte lebegő két apró, Vatutyin-osztályú őrnaszád legfeljebb magányos mandalóriai kószákat tudott volna elijeszteni, vagy néhány eltévedt grisket. A hátvédet adó, minden bizonnyal zászlóshajóként szolgáló Akula-osztályú fregatt pedig jól láthatóan még abból az időből származott, amikor Vostroya hatalma nem terjedt tovább egy szektornál. De legalább is jó eséllyel a Klónháborúk előttről.
- Csatornát - intett Monroe, és nem sokára egy vostroyai holografikus embléma villant fel a képernyőn, majd G'Kar hüllőarca. - Üdvözlöm, tábornok - mosolygott hamiskásan a hüllő. - Én tartom a szavam, amint látja. Kérem, adja át üdvözletem a... mesterének. És mondja meg neki, hogy alkalmasint szeretnék neki... bemutatni valakit egy személyes találkozó keretein belül. - Hogyne, átadom - vont vállat Monroe, majd magában hozzátette: az összes apró kis atomjának, amikre robbant. Más esetben felkeltette volna az érdeklődését, hogy miért és kit akart volna Exogolra vinni G'Kar, de ennek immár semmi jelentősége nem volt. - Készüljenek a csomag átadására. - Serpuhov nyitja a hangárteret - biccentett G'Kar, és a Gagarin előremozdult...
Aztán megrázkódott, ahogyan fényes villanások robbantak a hajtóműszekciója körül. - Mi ez? - csapott a pultra G'Kar saját oldalán. - Valamiféle mocskos csapda, Monroe? - Szkenneljék a környező űrt, keressenek álcázott hajókra utaló ionnyomokat, vagy robbanófejeket! - rendelkezett azonnal, szája szélét idegesen beharapva Monroe. - Nem mi voltunk - sziszegte utána gyorsan G'Kar felé. - Négy-nyolc-ötön... és kettő-hét-kilencen is! - visított a togoriai radaros, Monroe pedig szitkozódott. - Minden hajó, térjenek ki, G'Kar, maguk is!
Újabb robbanások és találatok jelezték, hogy az ismeretlen támadók művelete meglehetősen koordinált. Monroe mindkét cirkálójának és teherhajójának is detonáltak a hajtóművei, majd a vostroyai fregatté is. Az egyik frontista őrnaszád menekülőre fogta és azonnal a hipertérbe ugrott volna, de hirtelen megjelent előtte a semmiből egy zöldesszürke sziluett, és a madárszerű fregatt hatalmas ágyúi azonnal darabokra robbantották a gyorsuló, törékeny, avitt Vatutyint. Monroe ugyanebben a pillanatban pillantotta meg a hídja előtt elhúzó fekete árnyat, amelynek csak világító pilótafülkéje és az oldalára festett, a Fény Hadseregét idéző kék jelvény alapján tudta kivenni, mikkel állnak szemben. - Átkozott jedik! - sziszegte. - StealthX-ek és odonit álcázóval felszerelt klii'hgohn ragadozó madarak támadnak minket! - Hogy lehetséges ez - szívta a fogát odaát G'Kar is. - Maguk közül valaki? - Teljesen mindegy - rázta a fejét Monroe, majd körbeintett a hídon. - Fegyvereket, vadászokat, gyerünk már, lusta banda! - Megbénultunk, nem tudunk indítani, mozogni! - sápítozott tovább G'Kar. - Ki képes ilyesmire! - Jedik, tehát árnybombákkal támadtak... a klin'gonhokat nem tudom, honnan szerezték... - Monroe az egyik távolsági képernyőn már jól ki tudta venni a Gagarin külső hangárajtajához csatlakozó, az eresztékeket hatalmas vibrobaltákkal feszegető űrruhás, felette köpenyt és valamiféle maszkot viselő alakokat. - N'hil martalócok - vonta le végül a következtetést a tábornok. - Ez Enfys Nest lesz, és a bandája. - A rohadt... - sziszegte G'Kar, majd hozzátett még néhány kifejezést saját, hüllőszerű nyelvén. - Jedi Partizánok. De hát azok a Hutt űrben ténykednek... ilyen messze... Készüljünk behatolásra? - Ezektől semmiképp, nézze, csak a csomagunkat viszik - biccentett Monroe a Gagarin felé, amely körül rajzottak a martalócok és StealthX-ek, valahonnét pedig előkerült két vontató is, amelyek maguk mögé fogták erős vonósugaraikkal a vostroyai szállítóhajót és kifelé indultak a ködből. Majd a tábornok a még mindig közeledő klii'hgohn hajókra mutatott. - Én inkább azok miatt aggódnék...
...
Az elfoglalt vostroyai szállítóhajó fedélzetén Sarasi éppen leütötte vibrofegyvere nyelével az utolsó vostroyai tengerészgyalogost, majd körbepillantott a hangárban. - A környező űr tiszta, vontatók a helyükön, kifelé tartunk - üzente neki az Erőn keresztül odakintről a StealthX osztag vezetője, Valin Horn. - Rendben, köszönöm - nyugtázta Sarasi ugyanazon a módon, majd előkapta a komját, és beütötte ideiglenes klii'hgohn szövetségese kódját. - Domec hadúr, itt Enfys Nest. - Q'apla, tok makh csakh! - gurgulázott a Klii'hgohn a vonal másik végén. - Minden rendben ment, a teherhajót elvisszük, ahogy megígértem, a többi hajó a legénységgel együtt a maguké. - Na tokh! Jó árat kapunk értünk Qu'onosh rabszolgapiacain! - heherészett a klii'hgohn hadúr elégedetten. - Becsületes üzlet volt, Enfys Nest! - Tudom ám, hogy csak azért mondja, mert megettem a gagh-ját indulás előtt - mosolyodott el a nő a sisak alatt. Ezek a klii'hgohn primitív, de bátor népek voltak, a határvidékükön élő, a központtól távolabb eső haduracskáikat pedig némi szintohollal, egy kis bemelegítő verekedéssel, és az undorító ételeik látványos mosoly mellett történő elfogyasztásával nem volt nehéz rávenni némi együttműködésre.
...
Monroe és G'kar egyaránt harcra készítették a legénységüket hajóikon, saját sorsuk igazságtalanságán és azon rágódva, hogy hol, melyikük véthetett hibát, hogyan tudták követni őket idáig a banditák és mit fognak mondani az abban illetékes feletteseiknek, mégis, hová lett a Cár-bomba. Leginkább mégis a hajóik zsilipjein dörömbölő klii'hgohnok őrjöngése aggasztotta őket. Mindketten jól ismerték a rémtörténeteket arról, hogy ez a Yuuzhan Vong szolgálatból felszabadult, és a környező, leginkább vongpusztított űrt magának követelő harcos faj képviselői hogyan szedik puszta kézzel ízekre áldozataikat, hogy aztán előtte, vagy utána - tetszés szerint - még párosodjanak is velük, nemtől és kortól függetlenül.
Monroe flottájának másik két hajóján már kihunytak a fények, a megmaradt vostroyai őrnaszád pedig vagy parancsnoka bátorságának - adott esetben gyávaságának - tanúbizonyságául, vagy szerencsétlen technikai malőrnek köszönhetően szintén felrobbant, magával rántva egy kisebb klii'hgohn ragadozómadarat... a sötétzöld hadihajók most már a megmaradt Bulk és Akula felé közeledtek, Monroe és G'Kar kölcsönösen elátkozták a másikat odaát, majd előkaparták saját oldalfegyvereiket...
Aztán a ködből egyszerre narancssárga odonit sugarak és fénylő torpedók vágódtak ki, egyenesen bele a zsákmányolással teljesen elfoglalt flottájába Domec hadúrnak. A klii'hgohnok átkozódtak, majd látván a túlerőt, menekülőre fogták, és álcázót aktiválva eltűntek. Azért még felrobbantották a már elfoglalt hajókat.
Monroe és G'Kar a nyakukat behúzva figyelték a ködből előúszó világosbarna, fordított deltoid alakú hajókat, több, mint fél tucatot. Mintha hatalmas űr-ráják szálltak volna fölébük. - Itt az Egyesült Galaktikus Birodalom Kardass Főszektorának Vedar csatacirkálója - jelentkezett be mindkét megbénított hajó közös vonalán a kontingens zászlóshajója, egy kardassi Keldon. - Gul Terok vagyok. A Második Rend és az EGB nevében őrizetbe veszem magukat kereskedelmi útvonalak illegális használatáért és csempészetért! Állítsák le a még működő rendszereiket és készüljenek az átszállásra!
|
|