Post by Grodin Tierce on Nov 7, 2020 15:22:29 GMT 1
A sikló nagyokat döccent, ahogyan pilótája a felvezető A-szárnyú nyaktörő manővereit igyekezett minél pontosabban lekövetni a Marasa-csillagköd veszedelmes plazmagázai közepette. Itt, a Commenor-Telti-Zeltros alkotta háromszögben jóformán nem is jártak épeszű konvojok, sőt, még csempészek sem - mindenki igyekezett kikerülni a nyaktörő manőverekkel járható, életveszélyes, szektornyi csillagködöt. Dorvan bátorítóan megsimogatta a mellényéből kikandikáló Zsebet, majd bátorító pillantást vetett a mellette ülő Javis Tyrr-re, ahogyan a Köztársaság kormányának VIP katonai jelzéseit viselő sikló és vadászkísérete egyre gyomorkavaróbb manőverekkel követte a felvezetőt a gázfelhők közé.
- Még egy utolsó ugrás, és ott vagyunk, legalábbis, ha jól láttam az itinert indulás előtt - veregette meg a manővereket láthatóan még nála is rosszabbul tűrő volt sztár-holoriporter, jelenleg tömegtájékoztatásért és propagandáért felelős szenátusi megbízott vállát a külügyek vezetője. - Reméljük, pihenhetünk egy kicsit, mielőtt megkezdődik a bemutató.
- Különös, hogy Ön is csak most kapott belépőt ide - válaszolt enyhén elzöldülve Tyrr. - Végül is, azt megértem, ha engem csak akkor hívnak, amikor már holokamerák elé kerülhet ez az egész hóbelebanc, és valamelyik nálunk is magasabb rangú fejes átvágja a szép piros holoszalagokat... de Ön? Hiszen Daala mellett gyakorlatilag nem létezett Ön előtt államtitok, és gyanítom, most sem...
- Ez némiképp különböző - bámult ki az utastér ablakán a vöröses kavargásba Dorvan, aztán inkább meggondolta magát, és újra az előtte lévő ülésre, majd a mellkasát karmolászó Zsebre fókuszált, mielőtt újfent szédülni kezdett volna. - Ez régen a Konföderáció befolyási övezete volt, utána az ESB-é. Amikor pedig csatlakoztak a Köztársasághoz... nos, itt minden az Iparpárt és a Commenoriak felügyeletével és tudtával történik, úgymond. Be kell vallanom, Javis, sosem láttunk rá igazán arra, mi is folyik itt. Még Casterfo szenátor is azzal hívott ide nemrég, hogy, idézem, “Épp az ideje megtudnia, miről fog magyarázkodni a galaxis többi államának”.
- Ó, értem - biccentett Tyrr, még mindig zölden. - Akkor egy hajóban... evezünk. Jelen esetben, be kell valljam, úgy érzem, szó szerint.
Ebben a pillanatban megszakadt a kavargás, a csillagok és az őket fedő vöröses, tejszerű plazmaköd egy pillanatra a hipertér kékjévé váltott, majd egy rövid ugrás után meg is érkeztek egyetlen, sima rándulással... egy meglepően békés rendszerbe.
- Különös - tekergette a nyakát Dorvan, az előttük tornyosuló gázóriást vizsgálva. - Bár a Marasa-csillagködöt még mindig nem térképezték fel teljesen, sosem gondoltam volna, hogy ennyire... nyugodt csillagrendszerek is lehetnek a környéken. A térképeken legalábbis biztosan nem szerepel.
- Oda megyünk, azt hiszem - mutatott Tyrr a mellette ülő Dorvan felett átnyúlva az ablakon keresztül egyre inkább láthatóvá váló apró, szürkés, kerekded sziluettre, ami a sikló és kísérete elliptikus pályája nyomán egyre inkább előbukkant a fakó-narancssárga gázgömb mögül. - Arra a kis holdra.
Dorvan is hunyorított, hogy jobban lásson, és ne vakítsa el a rendszer távolban ragyogó, de még így is fényes, fakósárga napjának a fénye. Ahogyan közeledtek, egyre inkább ki tudta venni a holdat szabdaló krátereket és árkokat. Az első gondolata az volt, hogy egy jó alaposan összeturkált bánya megnyitására érkeztek. Talán azért mondta Casterfo indulás előtt, futott át Wynn agyán, hogy ezzel végérvényesen pontot tesznek majd a Renegát jelentette fenyegetésre, mert innen fogják kiásni a kesselinél is tisztább, köztársasági állami logó alatt kitermelt és értékesített fűszert, amivel majd kiszorítják Sordis bűnbandáit a drogpiacokról. El is fintorodott magában, hogy miféle titkos tervet eszeltek ki az iparmágnások... aztán meglátta az egyre növekvő holdfelszínt szabdaló árkokat, a mélyedések alján lévő, olykor több száz méter átmérőjű emittereket, a bázisok, létesítmények és generátorok szövedékét, akik behálózták a felszínt és valószínűleg jó mélyen benyúltak alá is... a planetáris ütegek és pajzsgenerátorok tucatjait...
- Ez nem hold... - suttogta végül Tyrr, aki szintén látta mindezt, és tátva maradt a szája.
- De, Javis barátom, ez éppenséggel nagyon is hold - fordult most hátra az előttük ülő sorból Casterfo szenátor. Az arisztokratikus megjelenésű férfi éppen a mellette ülő Givli G’Sil államfőnek magyarázott valamit az adókkal és a szektorok közti tehermegosztással kapcsolatban, miközben besiklottak az egyik széles, kanyon méretű vájatba a hold egyenlítőjén. - Csak egy kicsit... felturbóztuk.
- Uraim - emelkedett fel a székéből G’Sil is, amint landoltak. - Legyenek üdvözölve az IZR-L0HN felszínén... - azzal ősz haja által szegélyezett homloka ráncokba szaladt. - Remélem, jól mondtam a kódnevét... igazán adhatnánk neki lassan rendes nevet...
- Mindenképp, uram - helyeselt Casterfo szenátor. - Bár a helyi állomány még mindig a becenevét használja...
Tyrr tekintete a hatalmas, oszlopsorok szegélyezte belső hangártér egyik oldalán kifeszített, láthatóan vicces kedvű dokkmunkások által összedobott molinóra esett. “Üdvözöljük a Fort Depallo fedélzetén” - villogta a hozzá tartozó felirat.
- Azért a nagyzási mániának is vannak határai - suttogta maga elé férfi.
- A Depallo-Konzorcium a második legnagyobb befektető a bázison, nem sokkal előzi meg a helyi érdekeltségű Marasai Konglomerátumot - magyarázta Casterfo. - Depallo szenátor rokonainak még mindig jelentős érdekeltségei vannak, a hivatalos narratíva szerint a család politikában inaktív részének szerepvállalása miatt javasolták ezt...
- Hát hogyne - pillantott körbe fanyar tekintettel Tyrr, miközben Dorvan már azzal volt elfoglalva, hogy Zsebbel együtt kiszálljanak és csatlakozzanak a hangár leszállópadlóján várakozó fogadóbizottsághoz. - ÉS van egy fogadásom, hogy kik a legnagyobbak...
A politikusok előtt felsorakozó katonai fogadóbizottság tagjai közül néhányan zavartan lehúzták a fejüket, ahogyan a kíséretet adó A-szárnyúak egészen közel dübörögtek el a fejeik felett. A világos, homokszínű nadrágok, olajbarna zubbonyok és félrecsapott, zöld barettek láttán Tyrr hamar megértette ennek az okát is.
- Ez a Hadsereg operációja? - kérdezte végül, miután lelépdelt a többiekkel együtt a rámpán, a tisztek csapatát vezető serennoi Grenhil tábornok pedig feszesen tisztelgett az előtte haladó államfőnek és kancelláriaminiszternek. A tisztikar alkotta sor végén ott állt a szélesen vigyorgó Depallo szenátor, aki korábban, másik hajóval érkezhetett, és láthatóan nagyon élvezte, hogy mindenhol az őt és családját sztároló holofeliratok virítanak.
- Gondolom, idővel elmagyarázzák - hümmögött Dorvan, ami még mindig a nyakát nyújtogatta, és ámulva nézte a komplexumot.
- Erre, erre tessék! - invitálta őket a jól fésült, üzleti szabású öltönyt viselő férfi is. - A központi irányítóban elmondunk mindent. Igazán... érdekfeszítő lesz. Grandiózus konstrukció, majd meglátják, igen!
A turbolift végigszáguldott a stábbal a hangárból a hold középpontja felé vezető járatokon, felváltva függőleges és vízszintes vájatokban végighaladva, miközben különös boltívek, sürgölődő, kibernetikus implantokkal felszerelt, az avatatlan, humán mimikához szokott szemlélő számára állandó szomorúságot sugárzó arccal tüsténkedő, hüllőszerű lények százai és hatalmas relécsomók közepére kötött lilás kristálytelepek szegélyezték útjukat, már amennyire ezt meg lehetett állapítani a kabin apró ablakain keresztül.
- Jó üzletet csináltunk ezekkel a gyíkokkal, kiváló munkások - pillantott a savanyú képű alakok felé néhányszor Depallo. - Egy generációval ezelőtt még azt sem tudták, hogy a ködjükön kívül egyáltalán van élet, most meg az egész kollektívájuk nekünk dolgozik... persze, amióta a neurális hálózatukban szó szerint éjjel nappal kapják a reklámokat és a kormány buzdító híranyagait... Javis fiam, megirigyelhetné ennek a hatékonyságát, az összes állampolgárt rá kellene kötni erre az interfészre, aztán...
- Majd tanulmányozom a társadalmukat, szenátor úr - biccentett rezignáltan Tyrr.
- Azt jól teszi - fintorgott gondolkodást színlelve (vagy próbálva) Depallo. - Egyszer karattyoltak nekem erről valamit, amikor meglátottam őket... ElmeHáló, választás útján hatalomra kerülő RendszerGazdák... a fene se értette. Mintha egy csomó informatikussal lennék körülvéve... majd az Öreg elmagyarázza, ő ezekhez jobban ért. Tudják, általában én, azaz mi, Depallok adjuk a pénzt, és az Öreg adja a technikát... na, majd megértik, mindjárt...
Mielőtt Tyrr válaszolhatott volna, a lift megérkezett az irányítóközpontba. A duplafalú ajtón kilépve azonnal láthatóvá vált, hogy valójában melyik a grandiózus vállalkozás mögött álló legjelentősebb cég, és gyakorlatilag kik tartják kezükben az állomást.
A koncentrikus körökből álló irányítóterem középső részén lévő holoasztal körül ott csoportosultak ugyanis a bázis fő funkcióit figyelő küldöttek, köztük is Commenor prominensei... a szektorért felelős Commenori Milícia parancsnoka, az arisztokratikus megjelenésű Andarsyn altengernagy, az adattáblákat tologató Dorothel Omina főtanácsadónő, valamint elöljárójuk, a drága, bíbor köpenyt és hatalmas aranyozott medaliont viselő OCP-vezérigazgató, Lex Lu’uthor maga.
- Tessék csak, jöjjenek, épp időben érkeztek! - integetett feléjük joviálisan a vezérigazgató. Depallo és Grenhill megmutatták a szenátoroknak, hogy ki hol tudja elfoglalni saját, kivetítőkkel ellátott helyét a kör második szeletében. Amint leültek, Lu’uthor aktiválta az asztalába épített holomegjelenítőt, és a bázis képét a plafonra sugározta. Az ilyenkor szokásos üdvözlések elmaradtak, úgy tűnt, a jelenlévő többsége már korábban is találkozott Lexxel.
- Nem csoda, hogy rábízták ezt... bármi is ez - jegyezte meg halkan Tyrrnek Dorvan. - Lex Lu’uthor kívülről fújja az összes hajótervet, amit az OCP valaha épített. Sith csatahajók terveit... vagy olyan bázisokét, mint... a Halálbolygó.
- Koordinátor úr, kérem, ismertesse az előzetesen megbeszélt protokoll szerint az államfő úr és kísérete számára a létesítmény működését - krákogott dagályos, zavarba ejtő szervilis hangon Lex felé Depallo.
- Koordinátor - mormogta sokat sejtetően Tyrr a tőle fél méterre ülő Dorvan felé. - Jó, hpgy nem mindjárt bázisparancsnok.
- Ami késik... - forgatta a szemeit Wynn, de én inkább előre figyelt, Lu’uthorra.
G’Sil csak érdeklődve kortyolt egyet az asztalára készített frissítőből, majd intett Lu’uthornak, hogy kezdje a demonstrációt. Casterfo még valamit próbált magyarázni előljárójának, de amaz leintette, mivel figyelmét teljes egészében a bemutatónak akarta szentelni.
- A statikai és energetikai rendszer munkálatai jól haladnak - mutatott először Lu’uthpr a hold egészét ábrázoló holoképen lévő, mindent át- meg átszövő lilás, pókhálószerű vonalakra és pólusokra. - A hold, mint tudják, eredetileg az OCP bányabolygója volt, így csupán néhány kiegészítő járatot kellett ásnunk, hogy megfelelően tudjuk majd csatornázni az energiát, és megfelelő üzemanyaggal a különböző rendszereket.
- Nos, tényleg kevésbé érezte meg a költségvetés, mintha egy hasonló méretű fém szuperstruktúrát kellett volna építenünk - kutatott a költségvetési kimutatásokat tartalmazó, elé tolt holotáblák között Casterfo elégedetten. Bár az igazat megvallva, amikor megláttam annak a... gravitációs valaminek a várható költségeit...
- A Centerpoint-féle gravitikus mezőgenerátor egyelőre nem épült még meg - magyarázta Lex türelmesen. - Ahhoz amúgy is rossz helyen van a bolygó, nagyon nehéz természetes körülmények között olyan rendszeren belüli együttállást létrehozni, amelyben az égitestek egymást átfedő gravitikus tere kölcsönös és állandó energiával lát el egy ekkora bázist. Az igazgató leütött még egy billentyűt a terminálján, mire megjelent az egyik oldalsó kivetítőn a középen megvastagodó, kapszula alakú hajdanvolt ős-állomás a Korélia és rendszerbeli útitársai pályájának metszéspontján. Megvannak a tervek, és értjük is, hogy működnek, de még nem tudtunk mindent... reprodukálni belőlük, így az energiaellátást sem. Ha viszont hagyományos fúziós reaktorokat használtunk volna, akkor költségben és sebezhetőségben is ott lyukadtunk volna ki - szó szerint -, mint a Halálcsillagok és Halálbolygók esetében.
- Ami persze mind biztonsági, mind az adófizetők érdekeit szem előtt tartó szempontokból is elfogadhatatlan - hümmögött most némi csend után G’Sil.
- Elnézést - szólt közbe Tyrr. - De akkor mégis mi az elsődleges energiaforrás?
- Odonit kristályok - villant meg Lex tekintete. - Kötegelve helyeztük el őket a meglévő járatokban, a relétekercsek pedig gondoskodnak a kiegyenlítésről. Ez a hold volt az OCP legrégebbi, és legnagyobb odonit lelőhelye Commenortól ilyen távolságban. A kristályok egy része pontosan ott nőtt ki, ahol a relétérkép szerint lenniük kell, másokat mi telepítettünk.
- Igaz, hogy ez kvázi Sith technológia, de hatásos - helyeselt Casterfo is, ezúttal lelkesebben, mint az előző megszólalása volt.
- Nos, nekem megfelel, amennyiben nem fog szétesni ez az egész komplexum, dacára annak, hogy úgy néz ki, mint egy rodiai klánanya kamrája, vagy egy jó darab, érlelt alderaani sajt - ingatta a fejét G’Sil. - Mi a helyzet a védelemmel, pajzsokkal? Mik a túlélési esélyei a fiainknak, ha ide küldjük őket?
- E tekintetben elég egyszerű volt a helyzetünk, elnök úr - magyarázta Lu’uthor, miközben holopálcájával kiemelte a gömbhéjat ábrázoló holotérkép legkülső, sárgás pontokkal tarkított részét. - Nem limitáltak minket sem energetikai, sem statikai korlátok, gyakorlatilag olyan erős, redundáns bolygópajzsot és orbitális védelmi lövegeket tudtunk telepíteni a felszínen, mintha egy szokványos holdon tettük volna azt, természetesen mindegyiket önálló energiaforrásról. Nincs fluktuáló pajzsfrekvencia, nincs hiperszökkenéssel beszökő ellenséges behatoló, nincs két méteres, védtelen hőelvezető nyílás valamelyik reaktor felett.
- A legjobb védelem természetesen az erőd lokációja, uram - tette hozzá segítőkészen Grenhil is. - Ebben a csillagködben nem tudnak navigálni az ellenséges hatalmak felderítő, amíg nem mobilizáljuk az állomást, addig megoldható felvezetőkkel az ellátása... teljesen biztonságos. Persze kijuttatni nem lesz egyszerű innen...
- Kiváló, és ez lett volna a következő kérdésem - biccentett az államfő, majd figyelmét a holografikus kép kékkel jelölt, nagyobb blokkjaira. - Meghajtás. Milyen hajtóművekkel repül ez a kicsike?
- Sajnos, egyelőre nem sokkal, uram - fintorodott el némiképp Lex máskülönben tökéletesen sminkelt fizimiskája. - Több meghajtási módot is tanulmányoztunk, például a klasszikus Halálcsillagok egyenlítői árok-menti repulzoros hajtóműveit. Úgy tűnik, ezeket tudjuk replikálni a legkönyebben, ez azonban csak minimális irányváltást tesz lehetővé, és csak mélyűrben működne önállóan... el sem tudnánk hagyni vele a gázóriás gravitációs vonzáskörzetét. A Zonama Sekot bolygómagig nyúló, kifelé űrvitorla formájában kiterjeszthető, komplex meghajtórendszeréről viszonylag kevés információnk van, így valószínűtlen, hogy nyugodt szívvel ajánlani tudjam egyhamar a replikációját. Vizsgáltuk még azt is, hogy a bolygó felőli oldalra óriási ionhajtóműveket telepítsünk statikusan, merőlegesen a légkörre, hogy segítsék az elszakadást, de az ionizáló sugárzás akkora lenne, hogy megfőzne mindenkit a bázison és az erőd felszín alatti területein is. És akkor a hipertéri hajtás energiaigényéről még nem is beszéltem. A Halálbolygó esetén
elvitte például a szabad energiakapacitás több, mint ötvenöt százalékát…
- Hmm... nem kellemes - hümmögött G’Sil. - Akkor mi marad? Újabb ESB-technológia? Kardassi hajtómű?
- Nem uram, dehogy is - rázta a fejét Lu’uthor. - Két lehetőség maradt... vagy statikusan használjuk az erődöt...
- Jelesül, nem visszük sehová, elnök úr - pontosított Grenhil, bár senki sem kérdezte.
- És a másik? - igazgatta drága gyűrűkkel szegélyezett ujjait az államfő.
- Ez még kevésbé fog tetszeni, uram - sóhajtott fel Lex. - De más reális opciót egyelőre nem találtunk... gravitikus meghajtást kell kialakítanunk, Yuuzhan Vong alapokon. A dovin basalokkal megegyező képességű életformákat, vagy kiborg hibrideket kell létrehoznunk, amelyek kémiai energiát alakítanak át a hold hipertérbe léptetéséhez szükséges mértékben... és ez igen nagy mérték, uram, félreértés ne essék... persze, csak ha ragaszkodunk ehhez.
- Ragaszkodunk - sóhajtott fel G’Sil, miután öszesúgott Casterfoval.
- És persze ebben az esetben gondoskodni kell üzemanyagról is - tette hozzá amaz. - Mennyit eszik egy ilyen gravitációs... izé? És egyáltalán mit?
- Megvizsgáljuk a lehetőségeket, ennyit ígérhetek, uram - tárta szét a karjait Lu’uthor ismét.
- Beszéljünk a fegyerzetről - vette át a szót ismét G’Sil. - Ez a leglényegesebb.
- Nos, igen - intett Lu’uthor, mire a holokép a lila, hálózatos vonalak mellett futó vöröseket emelte ki. - Alapvetően ez az a terület, ahol a legtöbbet vettünk át Centerpoint technológiájából, már amennyire sikerült visszafejtenünk a működését. A fókuszált sugarak, amelyeket az odonit kristályok reléinek segítségével generálunk, összesen harminchat kimeneti csatornán távozhatnak a légkörbe a bolygó különböző pontjain. Ehhez új kimeneti járatokat nyitottunk a felszín felé és megerősítettük az oldalfalakat. Minden egyes sugár, amit ki tudunk lőni, hiperhullámú, tehát a tüzelést követően hipertérbe lép és a cél előtt érkezik vissza, így fejti ki a hatását. Gyakorlatilag csak a mellettünk lévő gázóriás limitál minket a tüzelésben, a galaxis bizonyos pontjainak eléréséhez ki kell kerülnünk a gázbolygó takarásából... de például a környező csillagköd nem, a határai túl messze vannak ahhoz, hogy kihassanak ránk.
- Tehát akár egyszerre több célpontra is tudunk lőni... - jegyezte meg elégedetten Casterfo.
- Elméletben igen, de a gyakorlatban ehhez a galaxis meghatározott pontjain kell lenniük a céloknak - magyarázta Lu’uthor. De igen, hosszú távon, ha megoldjuk a meghajtás kérdését, és a kimeneti pontok egymáshoz, valamint a célokhoz képest elfoglalt pozícióját rugalmasan változtatni tudjuk, onnan ez nem csak támadó, de kiváló védekező fegyver is lehet. Egy tucatnyi hipertéri rakétára tudunk távolról tüzet nyitni vele, adott esetben.
- És a rendszer tűzereje? - kérdezte most vérszomjasan Casterfo.
- Nos, szenátor úr, vigyáznunk kell a hőkibocsátással - magyarázta szabadkozva Lu’uthor. - Egy bolygó elpusztításához mért erejű sugárnál szétolvadna a hold szilárd magja. Ezért választottunk így is szilárd magú planétát, egy folyékony maggal rendelkező már korábban felrobbanna. Ráadásul közkeletű tévhit, hogy ez egy irányzott plazmasugár, vagy szuperlézer lenne... ez a hold úgy működik, mint a Centerpoint, tehát a sugara is kinetikus jellegű, mint egy vonósugár mondjuk.
- Tehát távolról meg lehet vele fogni ellenséges hajókat, és elmozdítani őket, mint a StarHawk tervekben? - kérdezte most a katonai kérdésekben tájékozottnak tűnő Dorvan.
- Nem, de majdnem, szenátor - ellenkezett udvariasan Lu’uthor. - A sugár kinetikus hatása is elég romboló, képzelje csak el, mi történik, ha a sugár kilépési pontját elég közel kalibráljuk be egy célponthoz. Hasonlóan egy öngyilkos pályán mozgó hajóhoz, olyan sebességgel fog kirobbanni a hipertérből, hogy az már önmagában pusztító erejű, kis távolságból persze csak. De eltérő távolsági kalkulációk mellett olyan felhasználási profil is elképzelhető, amit Ön mondott, igen.
- És ennek nem volt alternatívája, úgy, mint a meghajtásnak, vagy a pajzsoknak? - tette most hozzá érdeklődve Casterfo.
- Itt a környéken nem - magyarázta Lex. - A Csillagkohó típusú működéshez jóval közelebb kellett volna telepítenünk a holdbázist valamelyik rendszer napjához. Nem lehetett volna megmaradni a felszínén, sőt, alatta sem.
- Rendben, elfogadom - emelkedett meg ültében kissé G’Sil, némi türelmetlenséggel a hangjában. - Mikor teszteljük?
- Nos, hamarosan - mosolyodott el Lu’uthor, és Grenhilre pillantott. - Tábornok?
- A Hadsereg különleges információs szolgálatának rendelkezésére állnak bizonyos adatok a Renegát hollétét illetően - jelentette a tábornok. - Amint megerősítést nyernek, tesztlövést adunk le az Elnök úr engedélyével arra a helyszínre.
- Várható járulékos károk? - kérdezte Casterfo, miközben G’Sil csak elégedetten hümmögött.
- A célpont a Renegát zászlóshajója, a fegyver jelenlegi töltöttségi szintjén és a tesztelési protokoll szerint nem is tüzelhetnénk ennél nagyobb célpontra, uram - magyarázta a serennoi tábornok.
- Kérdezhetek én is? - jelentkezett Javis Tyrr.
- Csak tessék, szenátor - biccentett bátorító magabiztossággal az arcán Lu’uthor.
- Miért a Hadsereg? - kérdezte a volt holoriporter. - Mármint, miért maguk üzemeltetik ezt a bázist egyáltalán? Nem mintha bármi bajom lenne vele, csak kíváncsi vagyok. Végtére is ez egy űrlétesítmény.
- De egyúttal egy hold is, vagy, ha úgy tetszik, szárazföldi űrobjektum - biccentett türelmesen, a sértettség bármiféle jele nélkül Grenhil. - Felszíni és felszín alatti létesítményekkel, pont úgy, mint mondjuk egy bolygóvédelmi komplexum esetén… a távolsági csapásmérés képessége... afféle profilbővítésnek fogható fel a szempontunkból.
- Andarsyn altengernagy flottája biztosítja a környező űrszeletet, de amint felszerelésre kerül a gravitációs meghajtás, újraértékeljük az üzemeltetést és egyeztetünk a Parancsnokságokkal - tette hozzá Lu’uthor.
- És a hírszerzési információik? - tette most hozzá Dorvan, miközben megsimogatta Zseb fejecskéjét, aki elégedetten dorombolt, majd váratlanul nagyot fújt Lu’uthor felé. - Mármint, ne vegyék rossz néven, de sem Maddeus ezredes szerveitől, sem Zwerth és Naberrie szenátorok... civil kezdeményezéseitől, sem a Flottától nem kaptunk eddig értékelhető információkat a Renegát hollétére vonatkozóan... erre most maguk azt mondják, hogy van egy tippjük?
- Van egy alvó ügynököm, aki már régóta... támogatja a Hadsereg hírszerzési erőfeszítéseit - mosolyodott el sokat sejtetően Lu’uthor. - Igazi commenori hazafi.
- Uram - lépett oda ekkor az eddig szótlanul egy komterminál felett szöszmötölő Omina főtanácsadónő. - Megérkeztek a koordináták... Monroe tábornoktól. A jelentése szerint... két Nagyúr is van a célpont fedélzetén. A Renegát... és az a Nagyúr, aki a... - a nő összehúzott szemöldökkel olvasta a kódolt üzenetet, majd elkerekedett a tekintete -, aki a Coruscant elleni korábbi terrortámadásokért felel.
- Nagyszerű - mosolyodott el szélesen Lu'uthor. - Kettőt egy csapásra.
- Ah, Monroe... - hunyorított Tyrr Dorvan mellett. - Így már értem.
- Látják, amíg a koalíciós partnerek meg a tudálékos hírszerzők szórakoztak a semmin, addig mi itt elkészítettük a megoldást a Renegát - problémára! Íme Fort Depallo! - dagályoskodott az eddig szótlan Depallo szenátor.
- Elnök úr? - pillantott Casterfo a mellette ülő G’Silre.
- Wynn - szólt most először a külügyi megbízotthoz az államfő. - Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy ennek lesz utóhatása, és egyúttal üzenet is. A Köztársaság innentől saját kezébe veszi önvédelmét. Bárki fenyeget minket rendszerpusztító fegyverekkel... ez az erőd lesz a válasz. Ezt mindenkinek értenie kell majd, nem csak a Renegát sleppjének meg a hozzá hasonló bűnözőknek.
- Közleményt kell majd kiadnunk - értett egyet Dorvan. - De nem látok problémát.
- Javis? - pillantott most az államfő Tyrr-re. - Bármi ellenvetés?
- Nincs, elnök úr - rázta meg a fejét a volt holoriporter. - Ha Grenhil és Lu’uthor urak megengedik, majd csinálnánk néhány helyszíni riportot. A koordináták szigorú titokban tartása mellett, természetesen.
- Akkor csinálják! - intett G’Sil.
- Tüzelésre felkészülni, koordináták fogadása! - Lu’uthor hátralépett és átadta a terepet Grenhilnek és stábjának. Olajbarna egyenruhás tisztek lepték el az irányítót, miközben kapcsolókat és fogókarokat tekergettek és betáplálták a Monroe-tól kapott koordinátákat.
- Gyújtószerkezetet bekapcsolni!
- Célkoordináták betáplálva!
- Hipersugár irányzása a 12-6-8-as kimeneti diódán!
- Energizálás... tüzelés!
Az erődhold megremegett, ahogyan a lezárt, kristályokkal teli barlangokon végigcirkulált az egyre erősödő sugárnyaláb, kivágódott a planétából… és eltűnt a hipertérben, mielőtt elérte volna a távolban fodrozódó vörös fellegeket.
- És most várunk - jelentette ki elégedetten Lu’uthor, és Ominára pillantott. - Jelezze, ha van kapcsolat Monroe tábornok felé. Ha lehet, közvetítsünk képet.
A képernyőn nem sokára megjelent a Monroe által küldött kép... az Anakin Solo fekete, klasszikus vonalvezetésű törzse, a nagy hatótávolságú lövegek méretes tornyaival és a bolygóromboló üteg alsó, óriási hengerével... a háttérben pedig egy feketéslila, sötét tónusú bolygóval, amelyen hivarok dúltak.
Aztán pulzálni kezdett az űr, ahogyan megérkezett Fort Depallo energiasugara a hipertéren át. Az Anakin Solo tornyának hátsó része vibrálni kezdett, majd egyre több darab tört le belőle.
- Mintha egy hipertérből érkező, vagy oda ugró hajó rohant volna bele - mormogta ámulva Dorvan. Zseb csak csuklott egyet és visszabújt a helyére.
A csillagromboló tornya kettétört, majd a hajó az őt érő erők hatására csavarodni kezdett, ionhajtóművei kihunytak és leszakadtak, végül egy hosszanti repedés futott végig az ék alakú törzsön - amikor a repedés túljutott a hangárokon és elérte a bolygóromboló löveg szekcióját, hatalmas fúziós robbanás vetette négyfelé a hajótörzset, melyek lángolva zuhanni kezdtek a távolban lévő bolygó felé. A kép szemcséssé vált, ahogyan az egyik törzsszeckió Monroe titokban sugárzó szondáját is elsodorta, majd feketévé vált.
Zajos ujjongás törte meg a feszült csendet Fort Depallo irányítójában. Lex elégedetten kezet rázott Grenhil tisztjeivel, majd G’Sillel és a többi politikussal.
- Készítsék a beszédeiket - állt fel a székéből G’Sil és a kijárat felé indult. - Jelentsük be együtt a Köztársaság dicsőséges pillanatát.
- Még egy utolsó ugrás, és ott vagyunk, legalábbis, ha jól láttam az itinert indulás előtt - veregette meg a manővereket láthatóan még nála is rosszabbul tűrő volt sztár-holoriporter, jelenleg tömegtájékoztatásért és propagandáért felelős szenátusi megbízott vállát a külügyek vezetője. - Reméljük, pihenhetünk egy kicsit, mielőtt megkezdődik a bemutató.
- Különös, hogy Ön is csak most kapott belépőt ide - válaszolt enyhén elzöldülve Tyrr. - Végül is, azt megértem, ha engem csak akkor hívnak, amikor már holokamerák elé kerülhet ez az egész hóbelebanc, és valamelyik nálunk is magasabb rangú fejes átvágja a szép piros holoszalagokat... de Ön? Hiszen Daala mellett gyakorlatilag nem létezett Ön előtt államtitok, és gyanítom, most sem...
- Ez némiképp különböző - bámult ki az utastér ablakán a vöröses kavargásba Dorvan, aztán inkább meggondolta magát, és újra az előtte lévő ülésre, majd a mellkasát karmolászó Zsebre fókuszált, mielőtt újfent szédülni kezdett volna. - Ez régen a Konföderáció befolyási övezete volt, utána az ESB-é. Amikor pedig csatlakoztak a Köztársasághoz... nos, itt minden az Iparpárt és a Commenoriak felügyeletével és tudtával történik, úgymond. Be kell vallanom, Javis, sosem láttunk rá igazán arra, mi is folyik itt. Még Casterfo szenátor is azzal hívott ide nemrég, hogy, idézem, “Épp az ideje megtudnia, miről fog magyarázkodni a galaxis többi államának”.
- Ó, értem - biccentett Tyrr, még mindig zölden. - Akkor egy hajóban... evezünk. Jelen esetben, be kell valljam, úgy érzem, szó szerint.
Ebben a pillanatban megszakadt a kavargás, a csillagok és az őket fedő vöröses, tejszerű plazmaköd egy pillanatra a hipertér kékjévé váltott, majd egy rövid ugrás után meg is érkeztek egyetlen, sima rándulással... egy meglepően békés rendszerbe.
- Különös - tekergette a nyakát Dorvan, az előttük tornyosuló gázóriást vizsgálva. - Bár a Marasa-csillagködöt még mindig nem térképezték fel teljesen, sosem gondoltam volna, hogy ennyire... nyugodt csillagrendszerek is lehetnek a környéken. A térképeken legalábbis biztosan nem szerepel.
- Oda megyünk, azt hiszem - mutatott Tyrr a mellette ülő Dorvan felett átnyúlva az ablakon keresztül egyre inkább láthatóvá váló apró, szürkés, kerekded sziluettre, ami a sikló és kísérete elliptikus pályája nyomán egyre inkább előbukkant a fakó-narancssárga gázgömb mögül. - Arra a kis holdra.
Dorvan is hunyorított, hogy jobban lásson, és ne vakítsa el a rendszer távolban ragyogó, de még így is fényes, fakósárga napjának a fénye. Ahogyan közeledtek, egyre inkább ki tudta venni a holdat szabdaló krátereket és árkokat. Az első gondolata az volt, hogy egy jó alaposan összeturkált bánya megnyitására érkeztek. Talán azért mondta Casterfo indulás előtt, futott át Wynn agyán, hogy ezzel végérvényesen pontot tesznek majd a Renegát jelentette fenyegetésre, mert innen fogják kiásni a kesselinél is tisztább, köztársasági állami logó alatt kitermelt és értékesített fűszert, amivel majd kiszorítják Sordis bűnbandáit a drogpiacokról. El is fintorodott magában, hogy miféle titkos tervet eszeltek ki az iparmágnások... aztán meglátta az egyre növekvő holdfelszínt szabdaló árkokat, a mélyedések alján lévő, olykor több száz méter átmérőjű emittereket, a bázisok, létesítmények és generátorok szövedékét, akik behálózták a felszínt és valószínűleg jó mélyen benyúltak alá is... a planetáris ütegek és pajzsgenerátorok tucatjait...
- Ez nem hold... - suttogta végül Tyrr, aki szintén látta mindezt, és tátva maradt a szája.
- De, Javis barátom, ez éppenséggel nagyon is hold - fordult most hátra az előttük ülő sorból Casterfo szenátor. Az arisztokratikus megjelenésű férfi éppen a mellette ülő Givli G’Sil államfőnek magyarázott valamit az adókkal és a szektorok közti tehermegosztással kapcsolatban, miközben besiklottak az egyik széles, kanyon méretű vájatba a hold egyenlítőjén. - Csak egy kicsit... felturbóztuk.
- Uraim - emelkedett fel a székéből G’Sil is, amint landoltak. - Legyenek üdvözölve az IZR-L0HN felszínén... - azzal ősz haja által szegélyezett homloka ráncokba szaladt. - Remélem, jól mondtam a kódnevét... igazán adhatnánk neki lassan rendes nevet...
- Mindenképp, uram - helyeselt Casterfo szenátor. - Bár a helyi állomány még mindig a becenevét használja...
Tyrr tekintete a hatalmas, oszlopsorok szegélyezte belső hangártér egyik oldalán kifeszített, láthatóan vicces kedvű dokkmunkások által összedobott molinóra esett. “Üdvözöljük a Fort Depallo fedélzetén” - villogta a hozzá tartozó felirat.
- Azért a nagyzási mániának is vannak határai - suttogta maga elé férfi.
- A Depallo-Konzorcium a második legnagyobb befektető a bázison, nem sokkal előzi meg a helyi érdekeltségű Marasai Konglomerátumot - magyarázta Casterfo. - Depallo szenátor rokonainak még mindig jelentős érdekeltségei vannak, a hivatalos narratíva szerint a család politikában inaktív részének szerepvállalása miatt javasolták ezt...
- Hát hogyne - pillantott körbe fanyar tekintettel Tyrr, miközben Dorvan már azzal volt elfoglalva, hogy Zsebbel együtt kiszálljanak és csatlakozzanak a hangár leszállópadlóján várakozó fogadóbizottsághoz. - ÉS van egy fogadásom, hogy kik a legnagyobbak...
A politikusok előtt felsorakozó katonai fogadóbizottság tagjai közül néhányan zavartan lehúzták a fejüket, ahogyan a kíséretet adó A-szárnyúak egészen közel dübörögtek el a fejeik felett. A világos, homokszínű nadrágok, olajbarna zubbonyok és félrecsapott, zöld barettek láttán Tyrr hamar megértette ennek az okát is.
- Ez a Hadsereg operációja? - kérdezte végül, miután lelépdelt a többiekkel együtt a rámpán, a tisztek csapatát vezető serennoi Grenhil tábornok pedig feszesen tisztelgett az előtte haladó államfőnek és kancelláriaminiszternek. A tisztikar alkotta sor végén ott állt a szélesen vigyorgó Depallo szenátor, aki korábban, másik hajóval érkezhetett, és láthatóan nagyon élvezte, hogy mindenhol az őt és családját sztároló holofeliratok virítanak.
- Gondolom, idővel elmagyarázzák - hümmögött Dorvan, ami még mindig a nyakát nyújtogatta, és ámulva nézte a komplexumot.
- Erre, erre tessék! - invitálta őket a jól fésült, üzleti szabású öltönyt viselő férfi is. - A központi irányítóban elmondunk mindent. Igazán... érdekfeszítő lesz. Grandiózus konstrukció, majd meglátják, igen!
A turbolift végigszáguldott a stábbal a hangárból a hold középpontja felé vezető járatokon, felváltva függőleges és vízszintes vájatokban végighaladva, miközben különös boltívek, sürgölődő, kibernetikus implantokkal felszerelt, az avatatlan, humán mimikához szokott szemlélő számára állandó szomorúságot sugárzó arccal tüsténkedő, hüllőszerű lények százai és hatalmas relécsomók közepére kötött lilás kristálytelepek szegélyezték útjukat, már amennyire ezt meg lehetett állapítani a kabin apró ablakain keresztül.
- Jó üzletet csináltunk ezekkel a gyíkokkal, kiváló munkások - pillantott a savanyú képű alakok felé néhányszor Depallo. - Egy generációval ezelőtt még azt sem tudták, hogy a ködjükön kívül egyáltalán van élet, most meg az egész kollektívájuk nekünk dolgozik... persze, amióta a neurális hálózatukban szó szerint éjjel nappal kapják a reklámokat és a kormány buzdító híranyagait... Javis fiam, megirigyelhetné ennek a hatékonyságát, az összes állampolgárt rá kellene kötni erre az interfészre, aztán...
- Majd tanulmányozom a társadalmukat, szenátor úr - biccentett rezignáltan Tyrr.
- Azt jól teszi - fintorgott gondolkodást színlelve (vagy próbálva) Depallo. - Egyszer karattyoltak nekem erről valamit, amikor meglátottam őket... ElmeHáló, választás útján hatalomra kerülő RendszerGazdák... a fene se értette. Mintha egy csomó informatikussal lennék körülvéve... majd az Öreg elmagyarázza, ő ezekhez jobban ért. Tudják, általában én, azaz mi, Depallok adjuk a pénzt, és az Öreg adja a technikát... na, majd megértik, mindjárt...
Mielőtt Tyrr válaszolhatott volna, a lift megérkezett az irányítóközpontba. A duplafalú ajtón kilépve azonnal láthatóvá vált, hogy valójában melyik a grandiózus vállalkozás mögött álló legjelentősebb cég, és gyakorlatilag kik tartják kezükben az állomást.
A koncentrikus körökből álló irányítóterem középső részén lévő holoasztal körül ott csoportosultak ugyanis a bázis fő funkcióit figyelő küldöttek, köztük is Commenor prominensei... a szektorért felelős Commenori Milícia parancsnoka, az arisztokratikus megjelenésű Andarsyn altengernagy, az adattáblákat tologató Dorothel Omina főtanácsadónő, valamint elöljárójuk, a drága, bíbor köpenyt és hatalmas aranyozott medaliont viselő OCP-vezérigazgató, Lex Lu’uthor maga.
- Tessék csak, jöjjenek, épp időben érkeztek! - integetett feléjük joviálisan a vezérigazgató. Depallo és Grenhill megmutatták a szenátoroknak, hogy ki hol tudja elfoglalni saját, kivetítőkkel ellátott helyét a kör második szeletében. Amint leültek, Lu’uthor aktiválta az asztalába épített holomegjelenítőt, és a bázis képét a plafonra sugározta. Az ilyenkor szokásos üdvözlések elmaradtak, úgy tűnt, a jelenlévő többsége már korábban is találkozott Lexxel.
- Nem csoda, hogy rábízták ezt... bármi is ez - jegyezte meg halkan Tyrrnek Dorvan. - Lex Lu’uthor kívülről fújja az összes hajótervet, amit az OCP valaha épített. Sith csatahajók terveit... vagy olyan bázisokét, mint... a Halálbolygó.
- Koordinátor úr, kérem, ismertesse az előzetesen megbeszélt protokoll szerint az államfő úr és kísérete számára a létesítmény működését - krákogott dagályos, zavarba ejtő szervilis hangon Lex felé Depallo.
- Koordinátor - mormogta sokat sejtetően Tyrr a tőle fél méterre ülő Dorvan felé. - Jó, hpgy nem mindjárt bázisparancsnok.
- Ami késik... - forgatta a szemeit Wynn, de én inkább előre figyelt, Lu’uthorra.
G’Sil csak érdeklődve kortyolt egyet az asztalára készített frissítőből, majd intett Lu’uthornak, hogy kezdje a demonstrációt. Casterfo még valamit próbált magyarázni előljárójának, de amaz leintette, mivel figyelmét teljes egészében a bemutatónak akarta szentelni.
- A statikai és energetikai rendszer munkálatai jól haladnak - mutatott először Lu’uthpr a hold egészét ábrázoló holoképen lévő, mindent át- meg átszövő lilás, pókhálószerű vonalakra és pólusokra. - A hold, mint tudják, eredetileg az OCP bányabolygója volt, így csupán néhány kiegészítő járatot kellett ásnunk, hogy megfelelően tudjuk majd csatornázni az energiát, és megfelelő üzemanyaggal a különböző rendszereket.
- Nos, tényleg kevésbé érezte meg a költségvetés, mintha egy hasonló méretű fém szuperstruktúrát kellett volna építenünk - kutatott a költségvetési kimutatásokat tartalmazó, elé tolt holotáblák között Casterfo elégedetten. Bár az igazat megvallva, amikor megláttam annak a... gravitációs valaminek a várható költségeit...
- A Centerpoint-féle gravitikus mezőgenerátor egyelőre nem épült még meg - magyarázta Lex türelmesen. - Ahhoz amúgy is rossz helyen van a bolygó, nagyon nehéz természetes körülmények között olyan rendszeren belüli együttállást létrehozni, amelyben az égitestek egymást átfedő gravitikus tere kölcsönös és állandó energiával lát el egy ekkora bázist. Az igazgató leütött még egy billentyűt a terminálján, mire megjelent az egyik oldalsó kivetítőn a középen megvastagodó, kapszula alakú hajdanvolt ős-állomás a Korélia és rendszerbeli útitársai pályájának metszéspontján. Megvannak a tervek, és értjük is, hogy működnek, de még nem tudtunk mindent... reprodukálni belőlük, így az energiaellátást sem. Ha viszont hagyományos fúziós reaktorokat használtunk volna, akkor költségben és sebezhetőségben is ott lyukadtunk volna ki - szó szerint -, mint a Halálcsillagok és Halálbolygók esetében.
- Ami persze mind biztonsági, mind az adófizetők érdekeit szem előtt tartó szempontokból is elfogadhatatlan - hümmögött most némi csend után G’Sil.
- Elnézést - szólt közbe Tyrr. - De akkor mégis mi az elsődleges energiaforrás?
- Odonit kristályok - villant meg Lex tekintete. - Kötegelve helyeztük el őket a meglévő járatokban, a relétekercsek pedig gondoskodnak a kiegyenlítésről. Ez a hold volt az OCP legrégebbi, és legnagyobb odonit lelőhelye Commenortól ilyen távolságban. A kristályok egy része pontosan ott nőtt ki, ahol a relétérkép szerint lenniük kell, másokat mi telepítettünk.
- Igaz, hogy ez kvázi Sith technológia, de hatásos - helyeselt Casterfo is, ezúttal lelkesebben, mint az előző megszólalása volt.
- Nos, nekem megfelel, amennyiben nem fog szétesni ez az egész komplexum, dacára annak, hogy úgy néz ki, mint egy rodiai klánanya kamrája, vagy egy jó darab, érlelt alderaani sajt - ingatta a fejét G’Sil. - Mi a helyzet a védelemmel, pajzsokkal? Mik a túlélési esélyei a fiainknak, ha ide küldjük őket?
- E tekintetben elég egyszerű volt a helyzetünk, elnök úr - magyarázta Lu’uthor, miközben holopálcájával kiemelte a gömbhéjat ábrázoló holotérkép legkülső, sárgás pontokkal tarkított részét. - Nem limitáltak minket sem energetikai, sem statikai korlátok, gyakorlatilag olyan erős, redundáns bolygópajzsot és orbitális védelmi lövegeket tudtunk telepíteni a felszínen, mintha egy szokványos holdon tettük volna azt, természetesen mindegyiket önálló energiaforrásról. Nincs fluktuáló pajzsfrekvencia, nincs hiperszökkenéssel beszökő ellenséges behatoló, nincs két méteres, védtelen hőelvezető nyílás valamelyik reaktor felett.
- A legjobb védelem természetesen az erőd lokációja, uram - tette hozzá segítőkészen Grenhil is. - Ebben a csillagködben nem tudnak navigálni az ellenséges hatalmak felderítő, amíg nem mobilizáljuk az állomást, addig megoldható felvezetőkkel az ellátása... teljesen biztonságos. Persze kijuttatni nem lesz egyszerű innen...
- Kiváló, és ez lett volna a következő kérdésem - biccentett az államfő, majd figyelmét a holografikus kép kékkel jelölt, nagyobb blokkjaira. - Meghajtás. Milyen hajtóművekkel repül ez a kicsike?
- Sajnos, egyelőre nem sokkal, uram - fintorodott el némiképp Lex máskülönben tökéletesen sminkelt fizimiskája. - Több meghajtási módot is tanulmányoztunk, például a klasszikus Halálcsillagok egyenlítői árok-menti repulzoros hajtóműveit. Úgy tűnik, ezeket tudjuk replikálni a legkönyebben, ez azonban csak minimális irányváltást tesz lehetővé, és csak mélyűrben működne önállóan... el sem tudnánk hagyni vele a gázóriás gravitációs vonzáskörzetét. A Zonama Sekot bolygómagig nyúló, kifelé űrvitorla formájában kiterjeszthető, komplex meghajtórendszeréről viszonylag kevés információnk van, így valószínűtlen, hogy nyugodt szívvel ajánlani tudjam egyhamar a replikációját. Vizsgáltuk még azt is, hogy a bolygó felőli oldalra óriási ionhajtóműveket telepítsünk statikusan, merőlegesen a légkörre, hogy segítsék az elszakadást, de az ionizáló sugárzás akkora lenne, hogy megfőzne mindenkit a bázison és az erőd felszín alatti területein is. És akkor a hipertéri hajtás energiaigényéről még nem is beszéltem. A Halálbolygó esetén
elvitte például a szabad energiakapacitás több, mint ötvenöt százalékát…
- Hmm... nem kellemes - hümmögött G’Sil. - Akkor mi marad? Újabb ESB-technológia? Kardassi hajtómű?
- Nem uram, dehogy is - rázta a fejét Lu’uthor. - Két lehetőség maradt... vagy statikusan használjuk az erődöt...
- Jelesül, nem visszük sehová, elnök úr - pontosított Grenhil, bár senki sem kérdezte.
- És a másik? - igazgatta drága gyűrűkkel szegélyezett ujjait az államfő.
- Ez még kevésbé fog tetszeni, uram - sóhajtott fel Lex. - De más reális opciót egyelőre nem találtunk... gravitikus meghajtást kell kialakítanunk, Yuuzhan Vong alapokon. A dovin basalokkal megegyező képességű életformákat, vagy kiborg hibrideket kell létrehoznunk, amelyek kémiai energiát alakítanak át a hold hipertérbe léptetéséhez szükséges mértékben... és ez igen nagy mérték, uram, félreértés ne essék... persze, csak ha ragaszkodunk ehhez.
- Ragaszkodunk - sóhajtott fel G’Sil, miután öszesúgott Casterfoval.
- És persze ebben az esetben gondoskodni kell üzemanyagról is - tette hozzá amaz. - Mennyit eszik egy ilyen gravitációs... izé? És egyáltalán mit?
- Megvizsgáljuk a lehetőségeket, ennyit ígérhetek, uram - tárta szét a karjait Lu’uthor ismét.
- Beszéljünk a fegyerzetről - vette át a szót ismét G’Sil. - Ez a leglényegesebb.
- Nos, igen - intett Lu’uthor, mire a holokép a lila, hálózatos vonalak mellett futó vöröseket emelte ki. - Alapvetően ez az a terület, ahol a legtöbbet vettünk át Centerpoint technológiájából, már amennyire sikerült visszafejtenünk a működését. A fókuszált sugarak, amelyeket az odonit kristályok reléinek segítségével generálunk, összesen harminchat kimeneti csatornán távozhatnak a légkörbe a bolygó különböző pontjain. Ehhez új kimeneti járatokat nyitottunk a felszín felé és megerősítettük az oldalfalakat. Minden egyes sugár, amit ki tudunk lőni, hiperhullámú, tehát a tüzelést követően hipertérbe lép és a cél előtt érkezik vissza, így fejti ki a hatását. Gyakorlatilag csak a mellettünk lévő gázóriás limitál minket a tüzelésben, a galaxis bizonyos pontjainak eléréséhez ki kell kerülnünk a gázbolygó takarásából... de például a környező csillagköd nem, a határai túl messze vannak ahhoz, hogy kihassanak ránk.
- Tehát akár egyszerre több célpontra is tudunk lőni... - jegyezte meg elégedetten Casterfo.
- Elméletben igen, de a gyakorlatban ehhez a galaxis meghatározott pontjain kell lenniük a céloknak - magyarázta Lu’uthor. De igen, hosszú távon, ha megoldjuk a meghajtás kérdését, és a kimeneti pontok egymáshoz, valamint a célokhoz képest elfoglalt pozícióját rugalmasan változtatni tudjuk, onnan ez nem csak támadó, de kiváló védekező fegyver is lehet. Egy tucatnyi hipertéri rakétára tudunk távolról tüzet nyitni vele, adott esetben.
- És a rendszer tűzereje? - kérdezte most vérszomjasan Casterfo.
- Nos, szenátor úr, vigyáznunk kell a hőkibocsátással - magyarázta szabadkozva Lu’uthor. - Egy bolygó elpusztításához mért erejű sugárnál szétolvadna a hold szilárd magja. Ezért választottunk így is szilárd magú planétát, egy folyékony maggal rendelkező már korábban felrobbanna. Ráadásul közkeletű tévhit, hogy ez egy irányzott plazmasugár, vagy szuperlézer lenne... ez a hold úgy működik, mint a Centerpoint, tehát a sugara is kinetikus jellegű, mint egy vonósugár mondjuk.
- Tehát távolról meg lehet vele fogni ellenséges hajókat, és elmozdítani őket, mint a StarHawk tervekben? - kérdezte most a katonai kérdésekben tájékozottnak tűnő Dorvan.
- Nem, de majdnem, szenátor - ellenkezett udvariasan Lu’uthor. - A sugár kinetikus hatása is elég romboló, képzelje csak el, mi történik, ha a sugár kilépési pontját elég közel kalibráljuk be egy célponthoz. Hasonlóan egy öngyilkos pályán mozgó hajóhoz, olyan sebességgel fog kirobbanni a hipertérből, hogy az már önmagában pusztító erejű, kis távolságból persze csak. De eltérő távolsági kalkulációk mellett olyan felhasználási profil is elképzelhető, amit Ön mondott, igen.
- És ennek nem volt alternatívája, úgy, mint a meghajtásnak, vagy a pajzsoknak? - tette most hozzá érdeklődve Casterfo.
- Itt a környéken nem - magyarázta Lex. - A Csillagkohó típusú működéshez jóval közelebb kellett volna telepítenünk a holdbázist valamelyik rendszer napjához. Nem lehetett volna megmaradni a felszínén, sőt, alatta sem.
- Rendben, elfogadom - emelkedett meg ültében kissé G’Sil, némi türelmetlenséggel a hangjában. - Mikor teszteljük?
- Nos, hamarosan - mosolyodott el Lu’uthor, és Grenhilre pillantott. - Tábornok?
- A Hadsereg különleges információs szolgálatának rendelkezésére állnak bizonyos adatok a Renegát hollétét illetően - jelentette a tábornok. - Amint megerősítést nyernek, tesztlövést adunk le az Elnök úr engedélyével arra a helyszínre.
- Várható járulékos károk? - kérdezte Casterfo, miközben G’Sil csak elégedetten hümmögött.
- A célpont a Renegát zászlóshajója, a fegyver jelenlegi töltöttségi szintjén és a tesztelési protokoll szerint nem is tüzelhetnénk ennél nagyobb célpontra, uram - magyarázta a serennoi tábornok.
- Kérdezhetek én is? - jelentkezett Javis Tyrr.
- Csak tessék, szenátor - biccentett bátorító magabiztossággal az arcán Lu’uthor.
- Miért a Hadsereg? - kérdezte a volt holoriporter. - Mármint, miért maguk üzemeltetik ezt a bázist egyáltalán? Nem mintha bármi bajom lenne vele, csak kíváncsi vagyok. Végtére is ez egy űrlétesítmény.
- De egyúttal egy hold is, vagy, ha úgy tetszik, szárazföldi űrobjektum - biccentett türelmesen, a sértettség bármiféle jele nélkül Grenhil. - Felszíni és felszín alatti létesítményekkel, pont úgy, mint mondjuk egy bolygóvédelmi komplexum esetén… a távolsági csapásmérés képessége... afféle profilbővítésnek fogható fel a szempontunkból.
- Andarsyn altengernagy flottája biztosítja a környező űrszeletet, de amint felszerelésre kerül a gravitációs meghajtás, újraértékeljük az üzemeltetést és egyeztetünk a Parancsnokságokkal - tette hozzá Lu’uthor.
- És a hírszerzési információik? - tette most hozzá Dorvan, miközben megsimogatta Zseb fejecskéjét, aki elégedetten dorombolt, majd váratlanul nagyot fújt Lu’uthor felé. - Mármint, ne vegyék rossz néven, de sem Maddeus ezredes szerveitől, sem Zwerth és Naberrie szenátorok... civil kezdeményezéseitől, sem a Flottától nem kaptunk eddig értékelhető információkat a Renegát hollétére vonatkozóan... erre most maguk azt mondják, hogy van egy tippjük?
- Van egy alvó ügynököm, aki már régóta... támogatja a Hadsereg hírszerzési erőfeszítéseit - mosolyodott el sokat sejtetően Lu’uthor. - Igazi commenori hazafi.
- Uram - lépett oda ekkor az eddig szótlanul egy komterminál felett szöszmötölő Omina főtanácsadónő. - Megérkeztek a koordináták... Monroe tábornoktól. A jelentése szerint... két Nagyúr is van a célpont fedélzetén. A Renegát... és az a Nagyúr, aki a... - a nő összehúzott szemöldökkel olvasta a kódolt üzenetet, majd elkerekedett a tekintete -, aki a Coruscant elleni korábbi terrortámadásokért felel.
- Nagyszerű - mosolyodott el szélesen Lu'uthor. - Kettőt egy csapásra.
- Ah, Monroe... - hunyorított Tyrr Dorvan mellett. - Így már értem.
- Látják, amíg a koalíciós partnerek meg a tudálékos hírszerzők szórakoztak a semmin, addig mi itt elkészítettük a megoldást a Renegát - problémára! Íme Fort Depallo! - dagályoskodott az eddig szótlan Depallo szenátor.
- Elnök úr? - pillantott Casterfo a mellette ülő G’Silre.
- Wynn - szólt most először a külügyi megbízotthoz az államfő. - Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy ennek lesz utóhatása, és egyúttal üzenet is. A Köztársaság innentől saját kezébe veszi önvédelmét. Bárki fenyeget minket rendszerpusztító fegyverekkel... ez az erőd lesz a válasz. Ezt mindenkinek értenie kell majd, nem csak a Renegát sleppjének meg a hozzá hasonló bűnözőknek.
- Közleményt kell majd kiadnunk - értett egyet Dorvan. - De nem látok problémát.
- Javis? - pillantott most az államfő Tyrr-re. - Bármi ellenvetés?
- Nincs, elnök úr - rázta meg a fejét a volt holoriporter. - Ha Grenhil és Lu’uthor urak megengedik, majd csinálnánk néhány helyszíni riportot. A koordináták szigorú titokban tartása mellett, természetesen.
- Akkor csinálják! - intett G’Sil.
- Tüzelésre felkészülni, koordináták fogadása! - Lu’uthor hátralépett és átadta a terepet Grenhilnek és stábjának. Olajbarna egyenruhás tisztek lepték el az irányítót, miközben kapcsolókat és fogókarokat tekergettek és betáplálták a Monroe-tól kapott koordinátákat.
- Gyújtószerkezetet bekapcsolni!
- Célkoordináták betáplálva!
- Hipersugár irányzása a 12-6-8-as kimeneti diódán!
- Energizálás... tüzelés!
Az erődhold megremegett, ahogyan a lezárt, kristályokkal teli barlangokon végigcirkulált az egyre erősödő sugárnyaláb, kivágódott a planétából… és eltűnt a hipertérben, mielőtt elérte volna a távolban fodrozódó vörös fellegeket.
- És most várunk - jelentette ki elégedetten Lu’uthor, és Ominára pillantott. - Jelezze, ha van kapcsolat Monroe tábornok felé. Ha lehet, közvetítsünk képet.
A képernyőn nem sokára megjelent a Monroe által küldött kép... az Anakin Solo fekete, klasszikus vonalvezetésű törzse, a nagy hatótávolságú lövegek méretes tornyaival és a bolygóromboló üteg alsó, óriási hengerével... a háttérben pedig egy feketéslila, sötét tónusú bolygóval, amelyen hivarok dúltak.
Aztán pulzálni kezdett az űr, ahogyan megérkezett Fort Depallo energiasugara a hipertéren át. Az Anakin Solo tornyának hátsó része vibrálni kezdett, majd egyre több darab tört le belőle.
- Mintha egy hipertérből érkező, vagy oda ugró hajó rohant volna bele - mormogta ámulva Dorvan. Zseb csak csuklott egyet és visszabújt a helyére.
A csillagromboló tornya kettétört, majd a hajó az őt érő erők hatására csavarodni kezdett, ionhajtóművei kihunytak és leszakadtak, végül egy hosszanti repedés futott végig az ék alakú törzsön - amikor a repedés túljutott a hangárokon és elérte a bolygóromboló löveg szekcióját, hatalmas fúziós robbanás vetette négyfelé a hajótörzset, melyek lángolva zuhanni kezdtek a távolban lévő bolygó felé. A kép szemcséssé vált, ahogyan az egyik törzsszeckió Monroe titokban sugárzó szondáját is elsodorta, majd feketévé vált.
Zajos ujjongás törte meg a feszült csendet Fort Depallo irányítójában. Lex elégedetten kezet rázott Grenhil tisztjeivel, majd G’Sillel és a többi politikussal.
- Készítsék a beszédeiket - állt fel a székéből G’Sil és a kijárat felé indult. - Jelentsük be együtt a Köztársaság dicsőséges pillanatát.