Post by Grodin Tierce on Oct 25, 2020 10:23:22 GMT 1
Harmincegyedik Fejezet
Első Rész
Naboo
A Raven's Claw kilépett a hiperűrből. Kyle Katarn jedi mester aktiválta a lebegtető rendszert, és állított a tolóerő-szabályozón, hogy mihamarabb a bolygó közelébe érjenek. Kénytelen volt legújabb útitársára támaszkodni az útvonal meghatározásánál. Mordeis fejből felidézte a rég elfeledett koordinátákat, s most ennek köszönhetően tartottak a Chommel-szektor főbolygója felé. Kyle soha életében nem hallott erről a bolygóról, s mint utóbb kiderült, nemrég tüntették fel úgy a Szövetség, mint az Ossus nyilvántartásaiban. Ebből a jedi arra következtetett, hogy elszigetelt, civilizálatlan világot találnak majd. Nem is érkezett semmiféle felszólítás az itteni hatóságoktól, hogy esetleg azonosítsák magukat. Ennek ellenére a férfi minden energiát ráadott a hajó pajzsaira, hiszen jobb először megnézni, mit iszol, mint utána öklendezni.
A szenzorok továbbra sem jeleztek semmit, így Kyle a társához fordult, de Mordeis ugyanolyan tanácstalan volt, mint ő.
- Kisgyerek voltam, mikor elragadtak innen - mondta csendesen. - Aztán csak azt tudom, hogy a Talaseára kerültem, ahol megtaláltak a jedik, és a... mesterem elrabolt.
Kyle bólintott. Az utazás nagy részét azzal töltötték, hogy megvitatták a Jedi és a Sith kódex különbségeit, továbbá igyekezett meggyőzni a volt Sithet, hogy csatlakozzon a Rendhez. Mordeis egyértelműen nem állt még készen a próbatételre, de Kyle vállalta a feladatot, hogy megnyeri őt a jófiúk ügyének. A férfiban elképesztő képességek lapultak, s tudta, hogy a megfelelő felkészítéssel - ami nagyrészt már megtörtént - , nagyszerű jedi lehetne belőle. Újabban szerette a nehéz kihívásokat, valamiért unta a békét. Nem mintha örült volna a Sithek és a Yuuzhan Vong újbóli felbukkanásának...
- No és - szólt végül -, mit keresünk itt, kölyök? Van valamiféle határozott kiindulási pontunk?
- Azt javaslom, ne vedd fel a Naboon azt a köpenyt - mondta válasz helyett Mordeis. - Tekintve, hogy a Szövetség rühell titeket.
Kyle maga is egyetértett a dologgal. A Sith csupán egy fekete vértet és szürke nadrágot viselt. A jedi hátrasietett a raktérbe, hogy magára öltse annyira imádott hírszerzői lázadó egyenruháját. Miután helyére illesztette a könnyűpáncélzat váll-lapjait, azon kezdett tűnődni, hova a nyavalyába rejtse a fénykardját. A markolat elég hosszú volt ahhoz, hogy mindkét kesztyűs kezét ráfonhassa, így nem fért bele szűk zubbonya alá. Ekkor eszébe jutott, mennyire szerette régen azt a kis E9-es, ősrégi pisztolyát, amelyet a csizmája szárához erősítve hordott, belül.
Felpillantott, és Mordeist látta közeledni.
- Bejelentkeztem - felelte a férfi. - Theedben, a fővárosban szállunk le - ekkor észrevette a zsoldosokéra hasonlító egyenruhát. - Á, szóval te sem voltál mindig jedi.
- Nem - ismerte el Kyle. - De ez egy hosszú történet - nem akart a Sötét oldali ismeretségéről beszélni a férfinak.
- Hát jó - fonta össze a kezét a Sith. - És igen, van egy nyom.
Kyle felnézett.
- Emlékszem egy címre - felelte a kimondatlan kérdésre Mordeis. - Talán ott élt a családom. Vagy... még mindig ott élnek - Végigsimított vékony szálú, derékig érő hajzuhatagán. Úgy rémlett neki, a Naboon ez nem lesz illendő viselet, az arisztokrácia mellett azonban a bolygó inkább volt művésztársadalom. Nem is tudta, hirtelen miért tört fel benne ez a kétely, hogy ő most túlságosan kitűnik... Talán a családja nagy szigorral nevelte, és ő ezért növesztette meg a haját? Hogy kitűnjön, vagy hogy eltűnjön közülük? Nem csodálkozott, ha a zaklatott, ifjú gyermek bevette a Sith Nagyúr meséit.
- A töprengéstől szakállad nő - zavarta ki gondolatai közül Kyle, aki a nyomaték kedvéért végigsimított arcszőrzetén. Mordeis elmosolyogta magát, s ez valamiért új érzésnek tűnt. Vajon sohasem nevetett ezelőtt? Miből maradt még ki? Haragja lángra lobbant bensőjében. Ekkor azonban eszébe jutott, mit mondott neki a jedi a lelki békéről. Nyugalmat erőltetett magára, s hagyta, hogy az Erő átáramoljon rajta. Pillanatokkal később tökéletesen kiegyensúlyozva érezte magát.
- Bravó, kölyök - vigyorgott Kyle. - Nem mindenkinek sikerül elsőre.
- Megvan a hatalmam hozzá - vont vállat Mordeis.
Kyle felemelte a mutatóujját, és szólásra nyitotta a száját. Aztán hirtelen úgy érezte magát, mintha egy tanár kliséjévé vált volna. Abbahagyta a gesztust, és úgy szólalt meg. - Az arrogancia...
- Hát persze - fordult el a volt Sith. Kisvártatva elindult a pilótafülke felé, s Kyle egyedül maradt a gondjával, hogy rejtekhelyet keressen a fegyverének.
Fél óra sem telt bele, és landoltak Theed előkelő negyedeinek egyikében. Kyle mestert lenyűgözte a város szépsége, ugyanakkor mindenki divatos, feltűnősködő ruhákban járt, eltekintve a gunganektől, meg a szegényebb osztály tagjaitól - bár ők sem maradtak alul öltözködés terén.
- Na, hova tovább? - kérdezte, mialatt már a rámpán sétáltak lefelé.
- Irány az otthonom - mosolyodott el Mordeis, s elindult, hogy végre megtudja, ki is ő valójában.
Mordeis úgy rótta Theed hosszú, zsúfolt utcáit, mint valami holdkóros gungan, akinek a segglyukába hiperhajtóművet építettek. Órák óta bolyongott már a városban egy bizonyos házat keresve, de mindezidáig hiábavalóan kutatott. A főváros útvesztőiben eszméletlenül értékes építészeti csodákat, művészeti és történelmi galériákat látott, amik lelassították haladását. A minden tekintetben elegáns nabooi polgárok között kissé alulöltözöttnek érezte magát kopott utazóruhájában. Talán valamikor ő is ennek a népnek az egyedei közé tartozott, és itt nőhetett volna fel, ezek között a fantasztikus filozófuselmék között. Vajon ő is ugyanilyen önteltté vált volna, mint ők?
Kyle - jó szokásához híven - ezúttal is egyik legforgalmasabb kocsmában igyekezett informálódni a dolgokról. Mordeis szívesen beült volna mellé, de jobban hajtotta a tudásvágya, és szerette volna megismerni a múltját, hogy elfeledhesse a Sith éveit, és jedi lehessen. Vagy egyszerűen csak önmaga, ha nem is veszik be a Rend tagjai közé. Más utak is léteztek, hogy megmenthesse a galaxist a háború poklától. A fiú gyanította, hogy az idősödő jedi mester szándékosan hagy rá minden munkát, hogy tesztelje őt, miközben ő maga megiszik néhány koréliai világost régi haverjainak társaságában. Mordeis eddigi ismeretségük alapján biztosra vette, hogy Kyle-t nem zavarják olyasféle apróságok, mint például az, hogy szolgálatban van. Ha minden jedi ilyen közvetlen lenne - a nép fia - , akkor talán nem lennének annyira elvakultak, és bizonyosan elismernék őket minden állam területén. De az a tény, hogy a Jedi Templom világán kívül szinte semmit sem láthatnak, csak saját világukat, alapjaiban véve gyengékké változtatta őket.
Töprengéséből a szeme sarkában villanó lövedék fénye zavarta ki. Mordeis a lövés irányába fordult, s az egyik lakóház előtt apró perpatvarra lett figyelmes. Közelebb masírozott a kíváncsi emberek által körbevett színtérhez. No, nem is olyan apró - tekintve, hogy egy megfeketedett hulla pihent a kövezeten. Fölötte hátrafésült hajú, egyszerű öltözetű férfi állt, karjait maga előtt védekezően tartva. Egy kis kaliberű Merr-Sonn sugárpisztoly irányult egyenesen a szeme közé. A gyilkos meglepően széles termetű ember nő volt, aki le sem tagadhatta volna, hogy egyszerű háziasszony. Mordeis hamar megfejtette, mi történt, amikor megpillantotta a ház ajtajában félájultan fetrengő egyenruhás férfit, aki a királyi testőrség uniformisában volt. A fegyveren ugyanaz a címer díszelgett, mint a férfi mellkasán.
A nő tehát elvette az őr fegyverét, lelőtt vele valakit, s most dühösen fenyegetőzve szidta a hátranyalt hajú férfit. Az Erő türelmet mutatott Mordeisnek, de azért ő úgy helyezkedett, hogy bármikor közbe tudjon lépni.
- Nem viszitek sehova a fiamat! - őrjöngött az asszony, akinek a kezében láthatóan remegett a kis méretű pisztoly. - Ne csináld ezt, Hirold, a te gyermeked is!
- Nyugodj le, Kuda - csillapította a férfi, akiben Mordeis érezte a növekvő félelmét. - Én nem vagyok őr, a férjed vagyok. Minden rendben lesz. Nincs több őr.
- Biztos, hogy vannak még - háborgott Kuda. - Fogadni mernék, hogy rámszabadítottad az összes királyi katonát!
- Szó sincs erről. Kuda, én... szeretlek. Szeretem a gyermekünket is. De te is jól tudod, ez a helyes döntés. A galaxisnak szüksége van Polra, ezt te is tudod. Ezekben az időkben csak így tarthatjuk fenn a békét!
- Ne magyarázz nekem! - kiáltotta az asszony. - Nem fogja senki elvinni tőlem a fiamat, Hirold. Sem te, sem azok, akiket rámuszítottál. Mindössze egy hajóra van szükségem, s már itt sem vagyok. A kis Pol és én. Ha az utamba állsz, megöllek, Hirold.
- Mi folyik itt? - lépett közelebb Mordeis, s a sugárpisztoly máris a homlokára irányult.
- Kuda! - kiáltotta a férje. - Már a civileket is le akarod lőni?! Te megőrültél!
- Semmi gond - nyugtatta meg Mordeis. Valóban kételkedett abban, hogy az asszony meg meri húzni az érintkezőt, ennek ellenére azonban láthatatlan Erőpajzsot varázsolt maga köré, amibe beleszőtte a Hirold nevezetű férfit is. Már nekifogott, amikor eszébe jutott, hogy jediként nem befolyásolhatja csak úgy mások elméjét. Legfeljebb akkor, ha nem kínálkozott más megoldás. Ezért úgy döntött, ez itt a tárgyalás ideje.
- Kérem, magyarázzák el, mi történik - fordult a férfi felé.
- A feleségem, Kuda nem hajlandó átadni a gyereket a jediknek - felelte nagyot sóhajtva Hirold. - Nem engedte, hogy én elvigyem, és azzal fenyegetőzött, hogy megöl, ha a tudta nélkül megteszem. Miután többször is kudarcot vallottam, megkértem a helyi kormányt, hogy segítsenek. Ezek voltak... ők - mutatott a halott férfira, és az eszméletlenül mocorgó katonára.
Mordeis tisztában volt vele, hogy a Rendnek nagy szüksége van újabb és újabb jedikre, tekintve a Sith Birodalom által elszaporított Sith Nagyurak számát. Tökéletesen látta, hogy Hirold helyesen járt el, amikor át akarta adni a gyermeket a Tanácsnak. De Mordeis azzal is tisztában volt, hogy a jedik nem folyamodnak erőszakhoz, és megvetik annak minden formáját. De vajon a nagyobb jó érdekében erőszakkal elválasztani valakit attól, ami neki a legfontosabb, megengedett? Hogyan járna el egy valódi jedi ez ügyben?
A volt Sith tudta, hogy ezt a döntést most neki kell meghoznia. Nem dönthet a Sithek ellenni bosszúvágyból, amiért tönkretették az életét. Ő csakis a galaxis javára dönthet, ami talán fontosabb ennek az asszonynak az érzéseinél is. Megnyitotta magát az Erőnek, ahogy Kyle mutatta a hajón, s érezte, amint a nyugalom és a harmónia átjárja a lelkét. Aztán felnyitotta a szemét, s tudta, hogy az Erő utat mutatott neki.
- Asszonyom - fordult Kuda felé. - A fiával szemben kötelezettségei vannak. Többek között az, hogy a galaxis védelmezőinek sorába állítsa. Rettenthetetlen harcos és a béke őre lesz belőle, nem beszélve arról, hogy a Jedi Rend sokkalta jobb nevelésben részesíti a gyermeket, mint azt ön tehetné.
Kuda arca megenyhülni látszott egy pillanatra, ezért Mordeis vette a bátorságot, és tett egy lépést az asszony felé. Nem is hibázhatott volna nagyobbat. A pillanatnyi érzés eltűnt, s a fegyver elsült a remegő kézben. A lövedék nem talált el senkit, amikor Mordeis felfelé lökte Kuda kezét, aki így az égbe tüzelt. A férfi szorosan lefogta az asszony kezeit, aki elejtette a pisztolyt, s keserves sírásra fakadt. Mordeis elengedte őt, s Kuda a küszöbre ülve rázkódott a bánattól. Férje mellé sietett, s átkarolva őt bevezette a házba. Intett Mordeisnek, hogy kövesse.
Mindhárman leültek a szűkös központi helyiség legszélesebb kanapéjára. Kuda bocsánatokért folyamodva gügyögött a férjének. Mordeis nyugtató hullámokat bocsátott az asszony felé, aki ettől kissé felengedett.
- Nem akartam én ölni - magyarázta. - De nem akarom, hogy a fiamból vak elitistát neveljenek. Nem akarom, hogy sose jöjjön haza többé.
- Tudom, mennyire fájdalmas ez - vigasztalta Mordeis. - De nem olyan szörnyű a jediknél, ahogy gondolja, Kuda.
- Maga jedi, igaz? - kérdezte Hirold.
- Honnan jött rá?
- A villámgyors reakcióideje minden kétséget elmosott - felelte a férfi. Ekkor egy apró termetű fiúcska szaladt ki az egyik szobából, és apja karjaiba vetette magát. Nagy mandulaszemeivel Mordeist fürkészte, s tekintetéről ártatlanság sugárzott. Mordeis azonban egyenesen meglepődött a hatalmától. Úgy örvénylett benne az Erő, ahogy még senkiben sem látta, kivéve az igazi nagy mestereket. A volt Sith ekkor jött rá, hogy helyesen döntött. Az Erő útjai kétségkívül kifürkészhetetlenek.
- Mi a neved? - kérdezte, s megcirógatta a fiú arcát.
- Polet Starsterrie.
Mordeis leplezte ámulatát a fiú bátor tekintete miatt. Vajon ő is hasonlóan rettenthetetlen volt gyermekkorában? Vajon ő is egy hasonló, alig néhány szobás családi házban látta meg a napvilágot, az egyik forgalmas utca mentén? Vagy talán a belső kertes udvarok egyikében?
- De Pol Starstery-nek írom.
Mordeis elmosolyodott, s megsimogatta Pol fejét.
- És mondd csak, Pol Starstery, szeretnél jedi lenni?
- Nem úgy nézel ki, mint egy jedi - felelte a fiú. Mordeis ezzel tökéletesen egyetértett. - De érzem, hogy az vagy.
- Nem vitatom, hogy így van - a volt Sith-nek eszébe jutott, hogy talán Katarnnak is szólnia kéne a dolgok alakulásáról. Biztosra vette, hogy Pol Starstery nagy hasznára fog válni a jediknek. Sosem képzelte volna, hogy ő maga fog jediket toborozni, s elmosolyodott az élet iróniáján. Esküdni mert volna, hogy az Erőnek határozott humorérzéke van. Elnézést kért a családtól, s az egyik ablak elé sétálva aktiválta kézi holovetítőjét. Néhány pillanat múlva Kyle arasznyi képmása jelent meg a tenyerén.
- Mi a helyzet, kölyök? - faggatta a Jedi mester. - Találtál valamit?
- Az nem kifejezés - felelte Mordeis. Részletesen beszámolt jövendőbeli mesterének a fejleményekről. Megemlítette, hogy órákig hasztalan kutatott, aztán a Starterrie családdal való találkozást. Kyle nem hitt a fülének, s nagyon örült az új útitársnak.
- A családoddal kapcsolatban nem találtál semmit? - kérdezte végül Katarn.
- Még csak el sem jutottam a címre.
- Arra nem lesz szükség - felelte a jedi. - Én ugyanis többet haladtam.
- Hogyan? - hüledezett Mordeis.
- Van itt egy ismerősöm... - kezdte Kyle mosolyogva, de Mordeis le is intette. Tudta a folytatást. Talán mégiscsak jobban járt volna, ha ő is kocsmázni megy, ahelyett, hogy a feladatával foglalkozott volna. Hallotta már azt, hogy ha keres valamit, sosem kapja meg, vagy csak akkor, ha épp nem rá fordítja a figyelmét. Ezek szerint van benne igazság.
Kisvártatva visszatért Starsterrieékhez. Kuda már szinte tökéletesen nyugodt volt, s Mordeis semmiféle gyilkos érzelmet nem fedezett fel benne. Ez kissé meglepte, ugyanis odakint az asszony hihetetlenül eltökéltnek tűnt. Hajlandó lett volna megölni a saját férjét csak azért, hogy a fiát ne adják a Jedi Rend kezére. Nem beszélve az őrökről... Mordeis érezte, hogy valami nem stimmel. Senki sem képes ilyen hirtelen elfeledni gyilkos kényszereit, hacsak azok nem az övéi voltak. Kudát valaki manipulálta!
Hát persze! Ez mindent megmagyaráz. Valaki nagyon nem szerette volna, ha Pol a jedik kezére kerül. De vajon ki lehet az? Egy féltékeny nagynéni? Rettegő nagybácsi? Esetleg a jedik ősi ellensége, egy Sith? Mordeis biztosra vette, hogy ezek közül egyik sem. Csakis egy magyarázata létezhetett: a Sith Egyház papjai.
Mordeis tudta, hogy a Sötét Oldal igéjét hirdető lelkiatyák minden bolygón képviseltetik magukat, hiszen a Sith egy hivatalosan bejegyzett, legitim egyház. Ez megmagyarázná, hogy miért nem akarják a rendkívüli hatalommal bíró gyereket a jediknek engedni, sokkal inkább ők szeretnék kiképezni őt. És ez az, amit Mordeis semmiféleképpen nem engedhet meg. Máris úgy érezte, nincsenek biztonságban a házban. Az az illető, aki befolyásolta Kuda érzelmeit, talán még mindig a közelben tartózkodik.
Mordeis Hirold kezébe adta a leütött őr sugárpisztolyát. Úgy döntött, megkeresi ezt a potenciális veszélyforrást, mielőtt újabb galibákat okozhatna. A Sith és a Jedi Rend tagjai mindketten ugyanígy tennének, szóval ebben a tervben nincs hiba - határozta el magában, azzal kilépett a hátsó udvarra. Hirold azt állította, tud bánni a fegyverekkel, ezért Mordeis készséggel rábízta a családja védelmét. Persze azzal is tisztában volt, hogy nincs olyan Sith pap, aki képes lenne ártani Pol Starterynek.
Tudta, hogy egy nagy hatalmú mentalista nagyobb távolságból is képes ügyködni, azonban az Erő most mást mutatott neki. Érezte, hogy a közelben van, bár igen halványan járta őt át a Sötét Oldal. De talán ennyi is elég volt egy alapból tiltakozó nő döntésének megerősítésére. Mordeis kiterjesztette érzékeit, s visszament a házba. Starsterrie-ék szótlanul figyelték őt, amint kiosont azon az ajtón, ahol bejött. És nemsokára rémülten pördült meg.
A fekete csuklyát viselő, fekete köpenyes alak egyenesen a háta mögött érkezett a padlóra - bizonyára a mennyezeten lógott -, s egyenesen a kisfiúra irányozva támadott vibropengéjével. De Mordeis gyorsabb volt nála, s egyetlen suhintással lefejezte őt, mielőtt a kicsi közelébe ért volna. Nem lepte meg, hogy nem érezte meg a pap közelségét. Ha elrejteni nem is tudta magát az Erőben, de megtévesztette Mordeis érzékeit, hogy máshol, valahol távol érzékelje őt. Arra azonban nem számított, hogy egy jedivel van dolga, aki ráadásul ismeri a Sithek módszereit.
- El kell jutnom a királyi palotához - jelentette ki Hiroldnak, aki a felesége kezébe helyezte a sugárvetőt. - Ott találkozunk a mesteremmel, és elvisszük a fiút.
- Veled megyek - ajánlkozott a férfi. - Útbaigazítalak, hálám jeléül tartozunk ennyivel. De közben kérlek magyarázd el, mi volt ez - mutatott a csuklyás férfira, s Mordeis mosolyogva indult el a forgalmas utcán, nyomában új felfedezettjével, aki apja kezét szorongatva ballagott a jedi után.
...
Kyle Katarn kissé szédelgett a töméntelen mennyiségű tarisi sörtől, amit régi barátja sózott rá a viszontlátás örömére. A jedi mester megtisztította tudatát a részegségnek minden formájától, de az utóhatások ellen az Erő sem tehetett semmit. Hamarosan felszegte a fejét, mert megérzett valamit. Mordeis egy férfi és egy kisgyerek társaságában lépkedett. Kyle nyomban megérezte a fiúban lappangó erőket. Ekkor az apa arcát kezdte vizsgálni, s földbe gyökerezett mindkét csizmás lába.
Mordeis bemutatta új ismerőseit a jedinek, aki elismerte, hogy Pol képességeiben nagy lehetőségek vannak. A fiatal férfinak azonban feltűnt, hogy Hirold és a mester éles tekintettel méregetik egymást.
- Szóval a lázadó ügynökök is ilyen sokra vihetik manapság? - szólt Hirold. - Tyű, nem képzeltem volna.
- Én se, cimbora - vigyorodott el Kyle. - Tudod, van néhány adósságom, amit törlesztenem kéne Luke-nak. Hát te? Családot alapítottál?
Mordeist nem igazán érdekelte egyik férfi múltja sem, ezért Pollal kezdett társalogni. Óráknak tűnő öt perc múlva már a Palota folyosóin sétáltak. Mordeis határozottan érezte, hogy az Erőnek tervei vannak vele, s nem véletlenül jött erre a világra.
- Lecsukják a feleségemet? - kérdezte szomorúan, már-már beletörődve Hirold.
- Nem hinném - felelte Kyle előre mutatva.
Váratlanul egy roppantul elegáns, magas férfi lépett eléjük. Szinte a semmiből tűnt elő, s csak úgy áradt róla a mindennemű pompa. Hosszú köpenye és ékes díszekkel körberakott hajkoronája nagy hatalmat tükrözött. Vékony, szigorúan rendben tartott szemöldöke alól tüzes pillantásokkal mérte végig a társaságot, aztán tekintete megenyhült, s nagy derűvel üdvözölte a jövevényeket.
- Hála az égnek - lelkendezett. - Trombone Numeron vagyok, a Naboo királya - aztán széles mosollyal Mordeis felé fordult.
- Üdvözöllek ismét, Abris Numeron, drága fiam.
Kyle Katarn meglepetten pislogott, amint a cicomás egyenruhába bújt férfi megölelte a dermedten álló Mordeist - vagy Abris Numeront, vagy mifene, khm. A Sith fiú gyámoltalanul ölelte vissza, s Kyle, Hirold és az Erőérzékeny gyerek mellé visszahúzódva figyelte a jelenetet. Hát ez igen furcsa egy sztori volt. Kyle hallott már arról, hogy néhány jedi belebotlott egy-egy rokonába, akik felismerték őt, de mivel a jediknél nem lehetnek kötöttségek, ezért fiatalkorukban próbálták beszervezni őket a Rendbe - így természetesen nem ismervén a családjukat. Ez az eset azonban minden volt, csak nem mindennapi. Fenomenális! Egy szövetségi tagrendszer neves uralkodójának jedi fia van! Ez aztán az irónia, Erő barátom - fintorgott a mester.
Természetesen nem volt ismeretlen Trombone Numeron személye a jedi előtt. Kyle hallott a nagy király tetteiről, aki még akkor is a kormány legbelsőbb berkeiben csücsült, amikor a Birodalom bukása után a bolygó követet küldött az Új Köztársaságba, és amikor a Chommel-szektor a lázadók új államának részese lett. A jedi mester tudta, hogy Numeron király - aki akkor csupán elődje szolgája volt - vezette rá a Naboo népeit arra, hogy csatlakozniuk kell az ÚK-hoz. Azután pedig - immáron királyként -, rendbeszedte a Birodalom által elszigetelt bolygó lakóinak életszínvonalát. Kyle éles eszű és bölcs politikusként ismerte őt. Hajdan a Naboonak csupán egy uralkodója volt rajta kívül, aki megérte a második uralkodás jogát is, méghozzá Amidala királynő, Leia Organa Solo édesanyja.
A jedi fejében mostmár minden tökéletesen értelmet nyert. Hát ezért nem találta Mordeis a címet, amit annyira keresett, hiszen a királyi palotának valójában nincsen ilyesfajta polgári adminisztrációs nyilvántartási jele, vagy mifene. Kyle megsimogatta a mellette álló Pol Stastrerry fejét, s a még mindig zavaros tekintetű Hirold felé fordult. A férfi láthatóan ugyanúgy meglepődött, mint ő maga. Kyle rájött, hogy ezért az információért, és a királlyal való kapcsolatfelvételért legalább egy doboz kesselivel tartozik az űrkikötői kocsmában felkeresett haverjának.
Mordeis elméjében mintha egyszeriben világosság gyúlt volna. Hirtelen minden eszébe jutott, s agyát beözönlő emlékek hada járta át. Emlékezett, amint gyermekkorában az apja udvarában játszott. Eszébe jutott, amint Trombone odaadta őt egy jedi lovagnak, aki elindult vele a Talaseára, hogy ott összeszedjen egy másik tanítványt. Emlékezett, amikor a másik kisfiú holttestét megtalálták, és látta maga előtt, amint a jedi szívét átdöfi egy vörösen izzó energiapenge. Ez volt hát a kulcsszó, ami feloldotta mesterségesen blokkolt elméjét: a neve. Abris. Abris Numeron. A Sith Nagyúr arcára és egyáltalában bármire is vele kapcsolatban nem emlékezett, csupán halvány dolgokra a kiképzése alatti küldetéseiből. Tudta, hogy ezért a sötét mestere volt a felelős.
A becenevére is emlékezett, s nem kis örömet váltott ki belőle, hogy az apja is hasonlóképp szólította.
- Abe, tudom, hogy sok mindenre nem emlékezhetsz, fiam - magyarázta Numeron király. - De itt az alkalom, hogy bepótoljunk bizonyos dolgokat - tette hozzá joviálisan mosolyogva. - Milyen rég vártam ezt a pillanatot! Mióta eltűntél, és a jedik nem jeleztek vissza, hogy megérkeztél... nos, nehéz volt együtt élni a gondolattal, de... valahogy éreztem, hogy egyszer visszatérsz. Katarn mester azt mondta, volt egy kis kitérőd a Sithek felé. Nyugi, mindent tudok már, amit tudnom kell - mondta gyorsan, mielőtt Mordeis válaszolhatott volna. - Le kell vetned a Sith nevedet, fiam.
- Abe Numeron vagyok - felelte ő néhány perc töprengést követően. - Darth Mordeis halott.
- Remek! Remek, hát akkor... jöjjenek velem. Hosszú beszélgetés vár ránk még.
- Nekem el kell vinnem ezt a fiút a Tanácsnak - rázta a fejét Kyle. - Abe természetesen maradhat. Ha befejeztétek, amit kell, akkor viszont szükségünk lehet rá.
- Hát persze, jedi mester. De nem akarom, hogy ő is pórul járjon - pillantott a kíváncsian nézelődő Pol felé. - Ezért az én hajóimmal mentek. A jediknek szüksége van mindenkire, aki befogható, ugyebár.
- Ez igazán nem szükséges...
- Nem vitatkozom, Katarn - felelte ellentmondást nem tűrő hangon Numeron. - Összeállítok egy kisebb kommandót, a saját erőimből. A Szövetségnek nem kell tudnia - mosolyodott el, azzal maga mellé intette a kanyarulatban megjelenő udvarmestert.
Kyle nem örült a kíséretnek, és a király bizalmatlanságának, miszerint ő maga képtelen megvédeni a fiút. Bizonyára meg volt az oka az óvatosságra, de Kyle nem először csinált ilyet. Habár jobban belegondolva a Sithek igenis veszélyt jelenthetnek az ifjú Pol Starsterry életére, és Kyle nem akarta, hogy egy ilyen erős szövetségesük legyen, mint amit a fiúból faraghatnak. A palota hangárcsarnokaiban azon töprengett, hogy mielőtt felszáll, megköszöni barátjának a becses információt.
A király által biztosított teherszállító fregatt egy osztagnyi Numeron-kommandóst és Kyle hajóját, a Raven's Claw-t is tartalmazta. Kódjaik szövetségiek voltak, s a jedi nem aggódott amiatt, hogy feltartóztatják őket. Saját magát és Polt elrejtette az Erőben. Mordeis... mármint Abris otthon maradt az apjával. Számos dolgot kellett megbeszélniük, az biztos. Kyle módfelett örült, hogy ilyen jól alakultak a dolgok. Álmában sem számított volna rá, hogy egy jedipalántával és egy jedivel tér vissza erről a küldetésről, nem beszélve a Naboo királyának a Jedi Tanács felé üzent támogatásával. A jedi elhatározta, hogy amint jelentést tett a társainak, felkeresi Jant, és eltöltenek együtt egy kellemes éjszakát - végül is egy kocsmázó jedire is ráfért néha egy kis kikapcsolódás, és a hasonló meló Kyle Katarn mesternél nem pihenést jelentett.
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Címzett: Lex Luu'thor, az OCP ügyvezető igazgatója
Igazgató!
A Birodalomba való visszatérésem következő állomásaként meg kívánom szemlélni a Yaga Minoron indulásra készen álló új hadihajóinkat a Fall Weiß végrehajtásához. Kérem, intézkedjen a megfelelő fogadóbizottságról.
Grodin Tierce Főkormányzó sk.
SiSD Deception
Roche
- Kilépésig három...kettő... egy... kilépési vektor, megérkeztünk a Roche-rendszerbe, parancsnok!
A harccsoport élén haladó SiSD Black Hole hídján Vansyn admirális jéghideg tekintettel figyelte, ahogyan a Hapesről iderendelt erősítésként érkező 12. Expedíciós Flotta hajóhada előtt a hipertér kék villogása átalakult a Roche-rendszer aszteroidáktól és egymással különböző színű halálos sugarakat váltó hajóktól hemzsegő fekete képévé. Még épp időben érkeztünk, gondolta Vansyn, miközben a csatahajói formációba álltak, hogy megmentsük a drágalátos Égi Marsall becses hátsóját, és a Birodalom becsületét.
Nem mintha Vansyn különösebben szívén viselte volna a kettő közül az elsőt. A Birodalmi Maradvány fiatal moffjaként annak a feltörekvő, ifjú generációnak a tagja volt, akik Lecersen mellé álltak Jagged Fel elmozdításakor - és akik a veterán konspiratőr moffal ellentétben a Sithek szolgálatát választották azután is, hogy Wenthar átvette a hatalmat. A Vansynhoz hasonló, megfelelő képzettséggel és katonai múlttal bíró fiatal tisztekre nagy szükség volt a nagyurak megrendszabályozásra szoruló, peremvidéki csőcselékből álló flottájában, így hamar kulcspozíciókba kerültek. Kivéve azokat a posztokat, mint az Égi Marsallé - vagy akár a Főkormányzóé, tette hozzá magában még halkabban Vanysn, hogy szinte ő maga se hallja saját eretnek gondolatát -, amelyeken ki tudja, milyen módon megfiatalított, mégis egy letűnt kort képviselő tisztek álltak. Olyan tisztek, akiknek Vanysn meggyőződése szerint már rég át kellett volna adniuk a helyet a fiatalabb generációnak ahelyett, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak a múltjukra emlékeztető, vagy talán sosem volt posztjaikhoz.
Azonban ahogyan Vansyn elnézte a harcteret, elég hamar világossá vált számára, hogy talán ma megteheti az első lépést az előző generáció leváltása felé. Dorja Égi Marsall dicsőséges flottája ugyanis nagy bajban volt. Az aszteroidák első vonala és a verpin védelmi rendszer központja közé beszorulva, a hátában legalább ötven, ha nem több mandalóriai, valamint azonosítatlan konfigurációjú csatahajóval, mindkét oldalról tűz alatt... nos, valóban nem úgy tűnt, hogy ez lenne Dorja flottájának legjobb napja. A védők megsegítésére érkezett erősítést láthatóan csak az tartotta vissza attól, hogy több irányból megsemmisítő csapást mérjenek a Sith hajókra, hogy nagy részük a verpin aszteroida-kolóniákat elhagyó transzportok fedezésével voltak elfoglalva. Dorja hajói közül jó néhány megpróbált megfordulni, mások előre menekülni, de nem érhették el az evakuáló hajókat. A zászlóshajó, a hatalmas SSD Darth Vader pedig bénán, valószínűleg nagy teljesítményű ionütegektől találva sodródott a formáció közepén.
Vansyn azonban tudta, hogy Dorja testi épsége mellett a Birodalom becsülete is kockán forog. Egy ilyen amatőr malőr miatt nem engedhették, hogy az ESB flottáján röhögjön az egész galaxis, miután képes volt a hátának fedezése nélkül berontani egy nehezen navigálható aszteroidaövbe, ráadásul akkora hajókkal, amelyekkel normálisan manőverezni sem tud benne.
A 12. Expedíciós Flotta tehát készen állt rá, hogy learassa ugyanannak az előnynek a babérjait, amellyel eddig a Dorja hátába érkezett ellenséges hadihajók rendelkeztek. Nevezetesen, hogy pont a hátukban álltak.
- Minden egységnek, koncentrált tűz a mandalóriai és az azonosítatlan csatahajókra! - rendelkezett Vansyn, mire a SiSD-k, Aurorák és Judicatorok ütegei villogni és dübörögni kezdtek. S bár Vansyn nagyjából összesen száz hajót, az Expedíciós Flotta egyharmadát hozta el a vállalkozásra, amivel nem érte el Dorja beszorult erőinek méretét, a tűzerő mégis elegendő volt arra, hogy kellemetlen meglepetést szolgáltasson a Dorját sakkban tartó erők számára.
- Nagyjából ötven mandalóriai és húsz ismeretlen konfigurációjú hajót azonosítottunk az öv külső részén a flottánk mögött, uram - jelentette a taktikai első tiszt. - Ennek a fele nehézcirkáló, vagy csatahajó. A vadászaik nagy része a verpin konvojokat fedezi, a hátsó pajzsaik gyengülnek.
- Indítsák a bombázókat és koncentrálják a tüzet az ellenség pajzsaira. Hagyják nyitva a két szárnyat arra az esetre, ha menekülni akarnak. Ugrasszuk szét őket - Vansyn megtehette volna, hogy az ellenség védtelen hajtóműveit veszi célba, ezzel mozdulatlanságra kárhoztatva őket, de ezzel olyan végsőkig tartó küzdelembe kényszerítette volna az ellenfelet, amelyben nem lehetett garantálni, hogy Dorja flottája nem szenved súlyos károkat, mire megsemmisítik a teljes ellenséges flottát. Így hát úgy döntött, inkább menekülésre kényszeríti őket, hogy minél gyorsabban segítséget nyújthasson Dorjának a statikus védelem felszámolásában, és felszabadíthassa a flotta hátát.
...
- Minden transzport megérkezett? - kérdezte pattogósan Kaster Spar a képernyőket figyelő híradós harcostól.
- Uram, egy hajónk még mindig nem tört át a harcmezőn - felelte széttárt karokkal a mandalóriai.
- Ha élve akarunk kijutni innen, most kell eltűnnünk - töprengett Spar. - Azonnal készítsétek a flottát! Két perc múlva indulunk, ha addig nem érnek ide, hát sajnálom.
A táborvezér levetette a maszkját, immár szabad szemmel pásztázva a csata ismét felerősödő káoszát. A Sithek erősítése épp a legjobbkor érkezett, mostmár nyugodt lélekkel kimenthették barátaikat a bajból. Spar egyre kevesebbet látott az összecsapásból, ugyanis a hajó lassan fordulni kezdett a biztonságot nyújtó mélyűr irányába. Máris eléggé eltávolodtak ahhoz, hogy ne érhesse őket komolyabb sérülés, és az előbb felbukkanó újabb flottának még nem volt ideje pozicionálni a hajóit. A tiltógenerátoraik még nem működtek, de bizonyára nem a mandalóriai flotta feltartóztatása lehetett a legfőbb céljuk, hanem a társaik megmentése. Igen fontos személyiség ülhet annak az SSD-nek a hídján...
Spart a híd ablakának oldalsó kivetítőjén megjelenő villanás riasztotta ki a gondolataiból. Sietve közelebb lépett, hogy szemügyre vegye a hajót, ami feléjük közeledett.
- Az utolsó transzport is megérkezett, uram - jelentette a híradós, épp amikor Spar odaért a kivetítőhöz. - Egy Baziliszkusz társaságában.
- Látom, fiam. Mennyi időnk van még?
- Egy perc, ha minden jól megy.
- Igyekezzenek!
Spar nézte még egy darabig a csata távolodó zaját, aztán hátat fordított a plexiüvegnek. Sosem szerette nézni, amint a csillagok összemosódnak a szinte lehetetlen sebességtől, amivel a hajó a hiperűrben haladt. A vele szemben álló kormányostiszt biccentett, mire ő bólintott neki. Mindössze egyetlen lódulást érzett, de a tehetetlenségi kiegyenlítőknek köszönhetően alig volt érezhető a változás.
A mandalóriai flotta a hiperűrbe ugrott.
...
Zara tábornok jéghideg tekintettel figyelte a taktikai kijelzőket, amik a csata alakulását mutatták, és a kisebb feladatok megoldását beosztottjaira hagyta, míg ő csak akkor szólt közbe, ha valamilyen fontos manőverre adott parancsot. Sok flottában túlzott központi vezetés volt jellemző, szinte mintha az ellenséges flottaparancsnokok külön holosakkjátszmája lett volna egy ütközet, jól megkoordinált csapatmunka helyett. Az ilyen megközelítés azonban megölt mindenféle kreativitást a flottán belül és a parancsnok elvesztése egyúttal a teljes egység összeomlását is jelentette. Pontosan ezen megközelítése miatt számított olyan nagy utálatnak a konzervatív tisztek között Thustrán. A flottája terveinek megfelelően egyszerre bombázta a Sithek hajóit, és fedezte a transzportok menekülését, és a civil hajók közül jó pár az ő hajóikon dokkolt.
- Uram, nincs parancsunk az evakuáció segítségére - szólt közbe a Chivalry kapitánya, aki végig mögötte állt.
- De kifejezett tiltás sincs - mondta szenvtelen hangon, majd kioktatásként hozzátette. - A csatában a stratégiai célokon túl minden a vezénylő parancsnok döntésén múlik.
- Értem, uram - nyugtázta az emberi tiszt a parancsot. A verpinek jó mérnökök voltak, és bár Hyporin nem volt szükség munkaerőre a teljes gépesítés miatt, karbantartókból jócskán hiány mutatkozott. Ahogy újabb transzportok dokkoltak, hirtelen felvisítottak a műszerek: Zara tábornok odapillantás nélkül tudta, mi is történt, és alig észrevehetően harapott a saját ajkába. Túl korán érkezett meg az erősítés, mielőtt még megalázó csapást mérhettek volna a Sithekre.
- Uram, száz új Sith hajó lépett a rendszerbe! - igazolta a jelentés feltételezését. - A mandalóriai flotta visszavonul.
- Gyávák - mondta megvetően a mögötte álló tiszt.
- A legjobb taktikai manőver mellett döntöttek. Ehhez több bátorság kell, mint mások értelmetlen feláldozásához - mondta hátra a válla felett. Elvégre nagyjából elérték a stratégiai céljukat, Dorja flottájára csapást mértek, segítették az evakuációt és tettek róla, hogy a Sitheknek egyhamar semmi hasznuk ne legyen a rendszer birtoklásából. Pontosabban az utolsó még hátra volt.
- Készüljenek az azonnali visszavonulásra. Össztűz a helyi létesítményekre és hajókra! - adta ki érzelemmentes hangon a parancsot. Uralkodjanak csak a Sithek csontok és hamu felett.
- De Zara tábornok! - lépett előre sephi szárnysegédje, akit láthatóan sokkolt az utasítás.
- Háborúban állunk. A háború pedig áldozatokat követel - közölte, mintha nem is életekről beszélt volna. Azt is tudta, bármiféle pusztítást is visznek itt végbe, úgyis mindenki a Sitheket fogja okolni, még jobban ellenük fordítva a galaktikus közvéleményt. - Tüzeljenek, amint készen állunk.
Amint a mandalóriai flotta eltűnt a hiperűrben, a másik flotta hirtelen célpontot váltott, tűz alá véve az aszteroidákon lévő szerelőállomásokat és a menekülőhajókat, pillanatok alatt hatalmas pusztítást okozva a rendszerben. Egymás után robbantak fel a civileket szállító transzportok, csak törmeléket hagyva maguk után. Olyan törmeléket, amely további akadályt gördít a Sithek elé, a megsemmisített összeszerelő állomások pedig fontos kapacitástól fosztották meg a rendszer jövőbeli urait, és egyúttal tovább tüzelték a verpinek gyűlöletét ellenük. Bármilyen erőt is hagynak majd itt, nem lesz kellemes a megszállási feladatokat ellátni.
- Tüzet szüntess! - intett a kezével, mire a lövegek elhallgattak. - Búcsúajándékot kiengedni!
A hajók vonósugarai látszólag semmit sem pakoltak ki rakterükből, azonban valójában több száz plazmaaknát szórtak szét a rendszerben, amelyek mindegyike egy-egy aprócska álcázóval rendelkezett. Nem volt olcsó mulatság, és talán csak rövid ideig köti le az ellenséget, de megbízói nem éppen voltak pénzszűkében.
- Kormányos, végeztünk. Vigyen az előretolt hadműveleti bázisra minket! - rendelkezett, és megfordulva elindult kifelé a hídról. Szeme sarkából látta, hogy szárnysegédje enyhén remeg, fejét pedig lefelé tartja. Mindig is idealista volt, de a háború nem válogatott az eszközökben. Nem létezett a jó harca a rossz ellen, csakis a hűvös, számító taktika. A flotta hajói megfordultak, és mire az ellenséges bombázók első hulláma elérte volna őket, eltűntek. A protokollnak megfelelően nem Hypori felé, hanem egy távolabbi bázisra indultak, arra az esetre, ha bárki követné őket.
...
- Mindkét ellenséges flottát megfutamítottuk, Égi Marsall - Vansyn arca leplezetlen büszkeségtől dagadt a holoképen, ami a szokottnál is intenzívebben vibrált, hála annak, hogy a Darth Vader még mindig nagyrészt bénultan lebegett az aszteroidamező közepén a verpinek ionlövegeitől elszenvedett találatoknak hála, és így az olyan másodlagos rendszerek, mint a vizuális kommunikáció, nem kaptak túl sokat a tartalékból.
- Nagyszerű - húzta el a száját Dorja, aki nem különösebben kedvelte a felfuvalkodott fiatal tisztet, de be kellett látnia, hogy a Hapan Csillagködből ideirányított expedíciós flotta valószínűleg megmentette hajóhadát a szégyenben maradástól. - Hozzálátunk a javításokhoz és a verpin létesítmények megszállásához. Maguk biztosítsák az aszteroidaövet kívülről, hogy ne érjen minket újabb meglepetés.
- A második flotta távozás előtt valószínűleg aknákat szórt ki - olvasta le a technikusai által összeállított jelentést Vansyn az adattáblájáról.
- Rendben, akkor legyen gondjuk arra is.
- Szívesen, Égi Marsall - tisztelgett Vanysn némi mosollyal az arcán.
- Leléphet, vége - Dorja meg sem próbált kipréselni magából egy köszönömöt. A rendszer elfoglalása lett volna a lehetősége arra, hogy bizonyítsa hűségét és rátermettségét, de elpártolt tőle a szerencse. Ráadásul mindez úgy történt, hogy közben a egy ütközetet megjárt Tierce Főkormányzó is, s bár a Ramakaznál nem ért el teljes győzelmet, mégis képes volt pozitív eredményként beállítani azt az Uralkodó szemében.
Dorja ideges pillantást vetett az előtte sorakozó állapotjelentésekre. Az eredetileg bevetett flotta nagyjából fele harcképtelenné vált. Ezek nagy része nem elpusztított, hanem különböző károkat, vagy jelentős iontalálatokat szenvedett hajó volt, amelyek bár nem semmisültek meg, most ott sodródtak valahol az aszteroidaövben. A technikus személyzetekre hatalmas munka várt. Egyszerre kellett stabilizálniuk az ide-oda sodródó, ütközéssel fenyegető hajókat, és egyszerre kellett gondoskodniuk arról, hogy a kiürített verpin létesítmények rendelkezésre álljanak, de legalábbis ne rejtsenek újabb váratlan meglepetéseket. Dorjában első ízben merült fel, hogy a Roche elfoglalásáért esetleg nagyobb árat fizetett a Sith Birodalom, mint maga a potenciális nyereség. Hónapokba fog telni, amíg minden létesítményt használható állapotba hoznak, és mire a rendszer be tudja tölteni eredeti funkcióját, és ellátóbázisként szolgálhat a Sith külső területek és a Hapes között. Márpedig Dorja meg volt győződve róla, hogy az utolsó dolog, amire jelenleg szüksége van, az az, hogy hónapokat üldögéljen itt... megoldást kellett találnia, mihamarabb.
- Gyűjtsenek össze minden adatot, amit az érzékelők rögzítettek a mandalóriai, és a másik flottáról - adta ki végül a parancsot első tisztjének. - Ez a csőcselék olyan szálka az Uralkodó szemében, amit nem hagyhatunk büntetlenül. Fel kell készülnünk a megtorlásra.
Igen, gondolta Dorja, miután adjutánsa elsietett. Egy büntetőexpedícióval bebizonyíthatja, hogy milyen tehetséges, és megerősítheti pozícióját. Már csak ki kellett találnia, ki legyen a célpont.
A saját kabinjában meditáló Kandornak hasonló dilemmái voltak. A két ellenséges flotta váratlan érkezése nem csak attól fosztotta meg, hogy saját hatalmával meggyőzhesse Dorját arról, érdemes csatlakoznia a valódi mestere ügyéhez, de egyáltalán ideje sem jutott rá, hogy bármit is kifejtsen az éles helyzetben láthatóan határozottságát vesztő Égi Marsallnak. Ez pedig probléma volt, mert Kandornak és a mesterének szüksége volt a tervük megvalósításához egy magas rangú flottatisztre az ESB gárdájából, akire legalább a Maradvány-flotta egy része hallgat. Dorja azonban eddig úgy tűnt, nem viselte jól az ilyen helyzeteket, fennállt a veszélye, hogy túl korai beavatás esetén akár el is árulná Kandort, ha azzal kerülheti el a konfrontációt. Nem, gondolta Kandor. Dorját kész helyzet elé kell állítani, ahol csak egyetlen reális választása van.
Ahogyan ezen gondolkodott, a transzmissziós rács ismét vibrálni kezdett, mire Kandor elfoglalta a pozícióját, és féltérdre ereszkedve várta valódi mestere, Waranous megjelenését.
- Kandor Nagyúr! - mennydörögte Waranous alakja. - Új szolgáim hamarosan megérkeznek Önhöz! Álljon készen a fogadásukra, és intézze úgy, mintha az Egyház tagjai lennének! Ők már tudják az új célpontot... ehehehe!
- Igen, Mester - hajtotta meg magát Kandor. Kíváncsi volt, hogy mi Waranous akarata, de nem merészelt volna közvetlenül rákérdezni. Ez tiszteletlenség lett volna a Mesterrel szemben. Mindent a maga idejében, gondolta... csak szemmel kell tartania Dorját, és a megfelelő pillanatban választás elé állítani... akkor pedig, remélte Kandor, nem fog csalódni benne.
És akkor Waranous sem fog csalódni Kandorban, tette hozzá magának. Az ellenkező eset nem igazán volt ínyére neki sem.
Yaga Minor
- Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy...
A Főkormányzó végül eljutott huszonötig, és befejezte a számolást. Bár a létesítmény parancsnoka jelentősebb mennyiségű adattáblát tolt elé az érkezése óta a kérdéses információkkal - sokkal több kérdéses információval, mint amire szüksége volt -, Grodin mégis szeretett a legegyszerűbb módon, lehetőleg személyesen meggyőződni arról, hogy mit takar az előtte álló helyzet.
Jelen esetben a hat kilométernél is hosszabb, szögletes törzsű csillagrombolók pontos számáról, amelyek a szerencsétlen módon megsemmisült Ubiqtorate bázis romjaitól nem messze felhúzott új, hatalmas csontvázra emlékeztető dokkban sorakoztak.
Az Imperator-osztály tulajdonképpen a SiSD-k továbbfejlesztése volt, amelyekben a rengeteg vadászgép és katona elhelyezésére szolgáló hátsó, kiszélesített szekciót további odonit kristálygenerátorokkal töltöttek meg, így létrehozva egy erősebb, még nagyobb tűzerejű csatahajót az SiSD bázisán. Gyakorlatilag ugyanazon az alapelven történt a konverzió, mint ahogyan a Birodalmi Maradvány évtizedekkel ezelőtt létrehozta a Tector-osztályt a szimpla ISD-k alapján. Most pedig ennek az új sorozatnak a tagjai itt sorakoztak a vadonatúj dokkokban, várva az indulási parancsot..
- Igen, Főkormányzó, huszonöt egység. És még további huszonöt áll egy hasonló kiindulási körletben a Borosk-rendszerben - magyarázta vendéglátói egyike, az orbitális összeszerelő üzem megbízott vezetője, egy tábornoki egyenruhás férfi.
- Stavsky tábornok minden technikai specifikációt meg tud osztani önnel, Főkormányzó - tette hozzá Lex Luu'thor, az ESB hajógyártásáért felelős Omni Consumer Products Korriban II-ről bejelentkező igazgatójának holoképe, a büszkeségtől láthatóan dülledő mellkassal. - Biztosíthatom, ezek a szépségek olyan gyorsan áttörnek majd a jedik védelmén, mint a kés a vajon...
- Köszönöm, igazgató... - pillantott először a kopasz férfire, majd az előtte lévő asztalon heverő adattáblára Grodin -, de engem nem a technikai specifikációk érdekelnek. Hanem csak az, hogy ezek a hajók bevethetőek-e.
- Nos, a tesztelési fázist utolsó szakaszában vagyunk... - köszörülte meg a torkát Stavsky, de a Főkormányzó felemelte a kezét.
- Nagyszerű. Akkor indítsák be az egyiket. Most.
A tábornok kényelmetlen pillantást vetett Luu'thor holoképére.
- Főkormányzó úr, az ilyenkor szokásos biztonsági protokollok megkövetelik...
- Ezek itt azt mondják, méghozzá nagy piros betűkkel az elsõ oldalon... - söpörte félre az adattáblákat Grodin -, hogy a hajók készen vannak. Látni akarom. Ilyen egyszerű. Méghozzá még azelőtt, hogy lerohanom velük a jediket. Indítsák be az egyiket.
- Igenis - Stavsky még egy feszült pillantást vetett Luu'thor hologramjára, majd a teremben álló harmadik alakra, egy eddig szótlan, tetovált chagriaira a Sith Egyház címeres köpenyében, végül a komterminálhoz lépett.
- OCP Üzemközpont az AX-24-es egységnek. Vétel.
- OCP Üzemközpont, vesszük az adást - jelentkezett be egy fiatal hang a sor szélén álló csillagromboló fedélzetéről.
- Indítsák be a reaktorokat, és hagyják el a dokkot. Melegindítás, Omega-Omicron-Seth protokoll - sorolta a megfelelő utasításokat Stavsky.
- Uram, de...
- Ez a parancs, kapitány.
- Értem, uram. Indítást végrehajtjuk.
A Főkormányzó összefont karral a kivetítő széléhez sétált, miközben figyelte, ahogyan a monstrum fényei lassan életre kelnek, a dokk rögzítőkarjai pedig hosszú sorokban leválnak a több kilométeres, megerősített páncélzatú törzsről. Ezek a hajók voltak az ESB legújabb büszkeségei, egyedül a Szövetség új építésű Mon Cal csatacirkálói és csillagvédői vehették fel velük a versenyt. Márpedig ahhoz, hogy a terveiket megvalósítsák, szükség is volt ekkora erőre. Épp itt az ideje, gondolta Grodin, hogy megfelelő erőt mutassunk... az ESB egészében, és személyesen ő is.
A Hapan-szektorban történtek nem kerülték el Grodin figyelmét, aki a Ramakazról való visszautat a jelentések részletes átolvasásával töltötte. A trónra lépett új Sith császárnõ, Charis, valamint a karrierista Dorja befolyásának növekedése egyfelől szerencsés volt, hiszen az ESB és szövetségesei - az Uralkodót nem számítva, természetesen - híján voltak ambíciózus vezetőknek... másrészt viszont Grodin Doriana példáján okulva nagyon is jól tudta, hogy milyen kockázatai vannak, ha kicsit túlságosan is elszaporodnak a túlságosan is ambíciózus vezetők - és nem állt szándékában a következő alkalommal felrobbanó bomba rossz végén lenni.
- Odonit II-es reaktorok harminc százalékon... negyven százalékon... - sorolta eközben a nyitva hagyott komcsatornán a dokkból kifelé haladó csillagromboló kapitánya.
- Az új típusú reaktorok annyi energiát bocsátanak ki, mint a Judicator-osztály rendszerei - magyarázta Luu'thor. - Ezzel az eredeti SiSD-khez képest megkétszereztük az odonit fézerek számát a hajón.
- Odonit II-es reaktorok ötven százalékon... várjanak csak.. hé! - a kapitány hangját statikus zörej nyomta el, ami lehetett egy pillanatnyi kommunikációs hiba eredménye is, Grodin azonban felvonta a szemöldökét.
- Reaktorok... meghibásodás a kamrában! A fúzió...
- Kapcsolják le! - hallatszott a kapitány kiáltása messziről, Stavsky tábornok pedig a kom deaktiváló gombja felé nyúlt, de Grodin leintette.
- Túlterhelődik! - üvöltötte valaki a hídon odaát, majd a következő pillanatban mindannyian a szemük elé kapták a kezüket, ahogyan a csillagromboló tatja eltűnt egy fényes, narancs-kékes robbanásban. A robbanás kirepítette az űrbe az orr-részt, míg a törzs középső szekciója megdőlt, és a lángoló darabokkal együtt egyenesen rászakadt a szomszéd dokkban álló hasonló hajóra.
Grodin fájdalmas fintorral az arcán figyelte, ahogyan a második törzs is megdől, és a másodlagos robbanások magukkal rántják a három egymás mellett álló hajó közül az utolsót is. Stavsky parancsokat kiabált a személyi komjába, a chagriai Sith szemei vörösen izzottak, Luu'thor hologramja pedig ide-oda jártatta a szemeit, hiszen a vevő hatókörén kívül nem láthatta, mi történik.
A döbbent csendet végül Grodin törte meg.
- Igazgató, a vadonatúj hajókból épp most veszítettünk el hármat egy robbanásban.
- Szabotázs... - sziszegte a chagriai és az övén függő fénykardhoz nyúlt.
- Türelem, Quar Nagyúr - biccentett a Sith felé Grodin, majd Stavskyhoz fordult. - Lehetséges?
- Én... én... - hebegte a tábornok.
- Tegyen meg nekem valamit, és kapcsolja a karbantartó részleg ügyeletes parancsnokát, tábornok - fordult rezzenéstelen arccal a holovetítő felé Grodin.
Stavsky még egy pár pillanatig habogott, majd beütött egy újabb kódot, és nem sokára egy kövérkés, bajszos férfi jelent meg technikusi egyenruhában. Az arckifejezése és tartása alapján Grodin arra tippelt, hogy a Maradvány állományából.
- Horge főtechnikus jelentkezik... öh... tábornok úr, Nagyúr... Főkormányzó... bocsássanak meg, de éppen kissé elfoglaltak vagyunk. Az incidens...
- Nem akarom feltartani sokáig, főtechnikus - vágott bele a szavába Grodin. - Össze tudja foglalni, mi történt az imént?
- Nos uram... - Horge kérdőn Stavskyra pillantott, aki egyik lábáról a másikra állt.
- Főtechnikus, ne kerteljen - vonta össze a szemöldökét Grodin. - Elmondja, hogy mi történt az imént azzal a hajóval, vagy le kell küldjem magukhoz az egyik saját emberem, hogy átolvassa az adatokat?
- Az igazság az uram - húzta ki magát a fõtechnikus -, hogy erre számítani lehetett. Mi már többször jeleztük, hogy a reaktorok megbízhatatlanok. Több rendszerben gyártási hibákat találtunk, szivárogtak a kötések... azt kell mondjam uram, erősen fércmunka, ahhoz képest, hogy mennyire nem hagyományos technológiáról van szó.
- Érdekes, mert amit én látok magam előtt - emelt fel egy adattáblát az asztalról Grodin -, az pont az ellenkezőjét mondja. Azt, hogy minden rendben.
- Uram - köszörülte meg a torkát a fõtechnikus. - Én negyven éve szerelek reaktorokat. Elhiheti nekem. A commenori és neimoidi gyárak egyszerűen ennyit tudnak. Egy hagyományos fúziós magnál kikalapálnánk mi itt, de ezekhez a kristályreaktorokhoz alig tudunk hozzányúlni. Egy összefüggő blokk az egész, nem lehet csak úgy szétszedni...
- Úgy - vakarta meg az állát a Főkormányzó. - Azt mondja, commenori és neimoidi gyárak? Ezek a hajók nem is itt készültek?
- Nos... csak a végszerelést végezzük, uram - tette hozzá félénken Stavsky.
- Miért is? - fordult Grodin Luu'thor felé.
- Erőforrás-gazdálkodás, uram - magyarázta az igazgató. - Ekkora hajók és ilyen új technológiák legyártására valóban csak itt van szabad kapacitás. Aztán egyesével átvontatjuk őket a Braxant-szektorba végszerelésre és legénységgel való feltöltésre.
- Szóval körbeviszik ezeket a héjakat a fél galaxison? - tárta szét a karjait Grodin. - És még csak nem is működnek? Uraim, én azért hagytam ott legalább ennyi és ekkora régebbi birodalmi csatacirkálót az Ismeretlen Vidéken, mert úgy tudtam, nincs rájuk szükségünk... de ez?
- Az Uralkodó személyes kívánsága volt, hogy ezek a hajók álljanak készen - szólalt meg elõször a chagriai Sith, és Stavskyhoz fordult, kezét ökölbe szorítva. - És maga felelni fog ezért a szabotázsért, tábornok!
Grodin azonban előrelépett, és elállta a Sith Nagyúr útját.
- Azt majd én eldöntöm, hogy ki, mikor és miért felel itt, Quar Nagyúr. Értve vagyok? Álljon le.
A Sith szeme villámokat szórt - és kis híja volt csak, hogy a keze nem -, de hátralépett.
- Igazgató - fordult Grodin Luu'thorhoz. - Magyarázatot várok. És ne beszéljen nekem itt össze-vissza. Miért nem ugyanaz a szektor szállítja az egységeket és a legénységet, és honnan erednek ezek a gyártási hibák?
- Az erőforrásaink beosztása... - sziszegte Luu'thor - ...az OCP belső üzleti politikája alapján...
- Értem. Bla-bla-bla - fordult Grodin Stavskyhoz. - Tábornok, maga viszi ezt az üzemet. Mi a véleménye?
- Engedelmével uram - pillantott még egyszer a nagyúrra, majd Grodinra a tábornok. - A főtechnikusnak igaza van. Silány minőséget kapunk, azt is lassan, és nagyon hosszúak a szállítási idők is. Arról nem is beszélve, hogy huszonévesekkel kell feltöltenünk a legénységet és a végszerelő csapatokat. Semmi tapasztalatuk nincs, most jöttek az iskolapadból, egy éve még azt sem tudták, mi az, hogy odonit kristály. De a tervszámokat tartanunk kell.
- Miért nem vonják be a Braxant-szektor saját vállalatait? - folytatta a kérdezősködést a Főkormányzó.
- Máshová termelnek. Szükség van bizonyos... alkatrészekre, azt mondják. Ahogyan a Korriban-szektor gyárai is - bökte ki Stavsky.
- És mégis hová? - fordult a többiek felé Grodin, mire Quar Nagyúr és Luu'thor egyszerre kezdtek kiabálni.
- Államtitok! A Sith Egyház vezetésének legfelsőbb utasítására...
- Egyetlen államtitok sem indokolhatja, hogy használhatatlan hajókkal szereljük fel a flottánkat. És azt sem, hogy messzebbre nyújtózkodjunk, mint ameddig az erőforrásaink érnek - rázta a fejét Grodin. - Hol van most az Uralkodó, Quar Nagyúr?
- Ez is... államtitok - sziszegte Quar.
- Úgy - biccentett a Főkormányzó, és Stavskyhoz, valamint a technikusához fordult. - Tábornok, főtechnikus, a hajókat bevetésre alkalmatlannak nyilvánítom. Egyetlen egy egység sem hagyhatja el sem ezt, sem a többi dokkot, amíg szét nem szedték, és át nem nézték az összes reaktort. Luu'thor igazgató biztosítani fogja Önnek a megfelelő személyzetet és erőforrásokat ehhez.
- Az Uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy ezek a hajók ott legyenek, amikor lesújtunk a jedikre, Főkormányzó - vonta össze a karjait Quar.
- Nagyúr, ha észrevétele van, esetleg tegye meg az Egyházán keresztül, vagy akár személyesen az Uralkodónak magának - ütött meg még keményebb hangot Grodin. - Ahogyan én is teszem... hamarosan.
- Ahogy kívánja... - a chagriain látszott, hogy majd felrobban, de végül enyhén meghajtotta magát, és távozott a teremből.
- Ez vonatkozik magára is, Luu'thor - fordult a holoalak felé Grodin.
- Sokáig távol volt, Főkormányzó - sziszegte az igazgató. - Változnak a dolgok. Gyorsan változnak... - azzal az adás megszakadt és a képe elenyészett.
- Milyen kedves, hogy figyelmeztet... - morogta maga elé a klón, és az ablak felé visszafordulva némán figyelte a három vadonatúj csatahajó haláltusájának utolsó fázisait.
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Szigorúan titkos, kódolt üzenet
Kézhez kapja: Őfelsége Wenthar Nagyúr, a Birodalom Uralkodója
Felség!
A Yaga Minornál végzett ellenőrzésem során megállapítottam, hogy az újonnan legyártott hadihajóink gyártási hibák és a legénység képzetlensége miatt nem bevethetőek, így nem vehetnek részt az Ossus elleni műveletben.
Mivel a jedik bolygójának védelme viszonylag gyenge, ezért meggyőződésem, hogy néhány összevont szektorflotta átmeneti átcsoportosításával is megoldhatjuk a feladatot. Az álcázott hajók bevetése nem indokolt, mivel várhatóan egyetlen másik állam sem áll ki fegyveresen a jedik mellett, a Korriban melletti aggressziójuk pedig legitim alapot ad Birodalmunk számára a visszavágásra.
Kérem, engedélyezze a hadműveleti terv módosítását és három szektorflotta mozgósítását a hadművelethez.
A közeljövőben emellett szeretnék személyesen konzultálni Felségeddel a Birodalom gazdasági és hadiipari helyzetét illetően.
Éljen a Birodalom!
Hűséggel:
Grodin Tierce Főkormányzó sk.
...
Szigorúan titkosított üzenet
Kapja: Grodin Tierce Főkormányzó
Főkormányzó, barátom!
Tegyen a belátása szerint és a kért egységeket vegye igénybe! Utasítom továbbá, hogy vegye fel a kapcsolatot az Obszidián Rend új vezetőségével a Kardasson! A látogatásról senki nem tudhat!
Aggodalmamat fejezem ki a Halálbolygó projekttel kapcsolatban is, amint tud, oda is látogasson el! Maga az én szemem és kezem, ezennel előléptetem legfőbb Végrehajtómmá!
Utasítom önt, hogy fokozott figyelemmel tekintse meg Dorja Égi Marsall tevékenységét is! Hamarosan a kardassi ügynökeink segítségével tisztogatást hajtunk végre a Sith Egyházban! Ez a szervezet elavult, strukturálisan gyenge, ezért átfogó reformokon fog átmenni! Ami jó volt a száműzetésben, az most már nem elég! Tudomásomra jutott bizonyos árulók névsora, többek között a Yaga minori szabotázsokért felelős személyek neve! A legnagyobb titokban végeztesse ki őket, a neveket a mellékelt listákban megtalálja! Közöttük van az ön szemtelen chagriai barátja is! Senki nem sértegetheti az én legfőbb Végrehajtómat!
Továbbá utasítom a fiamról szóló összes adat és feljegyzés megsemmisítésére, kivéve a Vörös néven ismert aktát! Ezentúl a fiam hivatalosan nem létezhet! Tudomásomra jutott, hogy jedi lett és átállt, de ezért nem vonhatjuk felelősségre! Ezért egyedül Dorja Égi Marsallt teszem felelőssé és ezért kérem a megfelelő büntetést Ön szabja ki rá! Ön híres az ötleteiről!
Még annyit, hogy túl sok a marakodó, magát Sithnek nevező Egyháztag, kérem legyen segítségére Enabran Tain főigazgatónak a zavaró elemek kiszűrésében és likvidálásában!
Üdvözlettel, barátja Wenthar sk.
...
Szigorúan titkosított, kódolt üzenet
Kapja: Őfelsége, Lord Wenthar Nagyúr, Uralkodó
Felség!
Az Ön bölcsessége és igazsága végtelen. Megtiszteltetés, hogy személyes szolgálatában állhatok!
A kapott parancsokat maradéktalanul végrehajtom, ezt követően pedig személyesen jelentek Önnek a fejleményekről.
Éljen a Birodalom!
Hűséggel,
Az Ön Testőre, Grodin Tierce Főkormányzó
Coruscanti Híradó
[nyilvános Holonet csatorna híradás]
Perre Needmo reggeli hírmagazinja, a Galaktikus Jó Hírek jelentkezik.
... kedves nézőink, és most megköszönjük Oraan Skell, az Obroa-skai Galaktikus Könyvtár szakértőjének az érdekfeszítő részleteket a lepik hagyományos nagycsaládjainak rokoni kapcsolatairól, és házasodási szokásairól. Külön köszönjük szakértőnk beszámolóját a malastare-i lepi kolóniák és a dugok közti keveredésről, avagy ahogyan vendégünk fogalmazott, „úgy dug, mint lepi”.
Következő vendégünk a stúdióban ma pedig nem más, mint Ulrich Ivor, a Szövetségi Újjáépítési Hatóság igazgatója. Köszönjük, hogy eljött a stúdiónkba, Ivor úr.
- Köszönöm a meghívást, Needmo úr.
- Igazán érdekes az öltözéke.
- Hazámban, a Cosrán ez tradicionális öltözéknek számít, különösen a közszolgálati szektorban dolgozó kollégák körében igazán népszerű. Fontosnak tartom, hogy az Újjáépítési Hatóság vezetőjeként ne csak a galaxis szenvedő, támogatásra szoruló népei számára nyújtsak jobbot, de megmutassam, cosraiként mi is hasznos tagjai lehetünk a galaktikus társadalomnak.
- A kinevezése sokak körében meglepetést keltett, hiszen korábban a kétes ügyekkel is gyanúsított Cosrai Iparvállalat élén állt.
- A Cosrai Iparvállalat könyvei bárki által hozzáférhetőek a Cosrai Polgári Kamara archívumában, ahol meggyőződhetnek róla, hogy a beszámolókkal minden rendben volt. Erről nincs több mondanivalóm. Daala elnök asszony kifejezett kívánsága volt, hogy az Újjáépítési Hatóság ne pusztán humanitárius segélyezőként, hanem komplex befektető szervezetként működjön, ehhez pedig megfelelő tapasztalatokkal bíró vállalati szakmai irányításra van szükség.
- Elmondaná, jelenleg milyen területekre fókuszál a hatóság?
- Tevékenységünket jelenleg három pillérre alapozzuk. Az első pillér azoknak a szövetségi területeknek nyújtott kedvező kamatozású újjáépítési hiteleket tartalmazza, ahol a mai napig nem történt meg a Yuuzhan Vong háborúk idején lerombolt infrastruktúra újjáépítése. Ide tartozik például az Ottega- és a Quelli-szektor, így az Ön otthona, a Vinsoth is, Needmo úr. A második pillérbe a Középső Gyűrű Hydian és Koréliai hiperútvonalának mentén található független rendszerek tartoznak. Itt államközi megállapodás keretein belül nyújtunk kamat nélküli támogatásokat, melyek célja a legtöbb esetben terraformálási és felszámolási projektek támogatása. Talán kevéssé ismert, de ezeket a Galaxismagtól lefelé eső rendszereket legalább olyan súlyosan érintette a Yuuzhan Vong invázió, mint a Magot. Viszont mivel nem tagjai a Szövetségnek, így a mai napig önerőből kell megoldaniuk olyan feladatokat, mint a vongformált területek korallmentesítése… el tudja képzelni ezt? Húsz évvel az invázió után! A harmadik pillér pedig a Corporate-szektor környékén zajló harcok kapcsán felállított gyorsreagáló humanitárius akciócsoportunk, amely Niathal admirális szövetségi flottakülönítményéhez tartozik, és azonnali jószolgálati segítségnyújtásra képes az invázió által érintett bolygókon.
- Jó, hogy említi a második pillért, igazgató. Egyesek szerint az Újjáépítési Hatóság tevékenysége a Középső Gyűrű Rodia felé eső szegmensében valójában nem más, mint a Szövetség befolyásának növelésére irányuló törekvés.
- Mondjon egyetlen államot is, amelyik nem tart fent a határaikon túl tevékenykedő gazdasági és segélyező szervezetet! Mi politikai feltételek nélkül, gazdasági, szakmai alapon nyújtunk befektetési lehetőségeket és támogatásokat ezeknek a rendszereknek, nem támasztunk követeléseket cserébe, és nem bújunk vallási szerveződések álcája mögé, mint a jedik, vagy a Sithek egyházai. Ha egy független rendszer, mint nemrég a Falleen, mégis úgy dönt, hogy csatlakozik a Szövetséghez, ezt kizárólag az ottani politikai vezetés, illetőleg választól demokratikus akaratának megfelelően teszi.
- Hogyne persze, természetesen. Jó is, hogy említi a Sith Egyházat, és a többi szervezetet... előfordult már, hogy egy-egy misszió során a Hatóság megbízottai veszélyes helyzetbe keveredtek?
- Sajnos azt kell mondjam, a galaxis egy veszélyes hely, Needmo úr, különösen a Szövetség határain kívül. Mi éppen azért dolgozunk, hogy ez megváltozzon. Alkalmazottaink minden egyes alkalommal kockázatot vállalnak, amikor belépnek egy, még vongfertőzött területre.
- Sokakat félelemmel tölt el a terraformáló projektekben alkalmazott technológiájuk. Azt beszélik, kísértetiesen hasonlítanak a Palpatine Császár Byss-i rémuralma idején bevetett bolygópusztítókra.
- Igen, a Nackboden projektek során a Yuuzhan Vong flóra és fauna felszámolására a korábbi biológiai, vagy manuális megoldások helyett egy ipari megközelítést alkalmazunk. Az repulzoros gyáraink azonban nem rendelkeznek fegyverzettel, és a Yuuzhan Vong korallok elégetéséből nyert energiát azonnal telepíthető cellákba töltjük, amelyeket utána az újjáépítés során szükséges berendezések használnak fel.
- Nincsenek ennek... környezeti mellékhatásai?
- Ha az esetleges légszennyezésre gondol, biztosíthatom, hogy a megengedett határértékeken belül járunk el.
- Szárnyra keltek olyan pletykák is, miszerint a szövetségi bolygókon a Hatóság alkalmazottai és az Egységes Galaktika szimpatizánsai vegyes csapatokat alkotva járják a szegényebb vidékeket...
- Elnézést, hogy ezt kell mondjam, de ahogy mifelénk mondani szokás: Das ist Blödsinn. Mi egy állami szervezet vagyunk, nem pedig politikai párt. Ha a Hatóság alkalmazottai pedig esetleg szabadidejükben politikai rendezvényeken vesznek részt, az az ő magánügyük. Ezt bármelyik állami hivatal bármelyik munkatársa megteheti.
- Az időnk lejárt, Ivor igazgató - köszönöm az interjút.
- Én is a nézők megtisztelő figyelmét.
Onderon
A rendszer szélén minden előjel nélkül hirtelen kirobbant a hipertérből egy fél tucatnyi, torony nélküli ék alakú hajó, kíséretükben legalább ugyanennyi fregattal. A Szövetség Hetedik Flottájának azonosítóit viselő Nebula-osztályú rombolók és Endurance-osztályú anyahajók ék alakzatban, teljes sebességgel közelítettek az Onderon felé.
- Szkenneljék a szektort mandalóriai hajók után! - adta ki a parancsot a vezérhajó hídján Otten kapitány, a Courageous-harccsoport parancsnoka.
- Teljes készültség! Hívják nekem a helyi kormányzatot! Azonnal!
A szövetségi flottacsoport vadászokat kezdett ontani magából, és nagy sebességgel közeledtek a bolygó és holdja felé... mindezt alig néhány órával azután, hogy az utolsó mandalóriai transzport is elhagyta a Dxun holdat.
--- Vége a XXXI. Fejezet Első Részének ---