Post by Grodin Tierce on May 26, 2020 17:07:19 GMT 1
Az elegáns, fekete törzsű Bloodfin egészen közel ugrott ki a hajdani Ubiqtorate lerakatnak otthont adó, a Birodalmi Maradvány magterületének legszélén, a Prefsbelt-szektor határán található erdős bolygóhoz, hangárjából pedig szinte azonnal útnak indult egy klasszikus, hófehér, birodalmi vonalú űrsikló TIE-StarHunterek tucatjai kíséretében.
A légkörbe érve áttörte az esőfelhőket, majd még lejjebb ereszkedve elhúzott a hajdani katonai lerakat egyen-barakkjai és magas oszlopokon álló leszállóplatformjai mellett, megkerülte a közeli hegycsúcsot, és miközben a kísérő kötelékvadászok párosával szétspricceltek körülötte, hogy járőrözni kezdjenek a területen, landolt a hatalmas, nagy műértésre valló palotakomplexum előtti duraplaszt téren.
A mindenféle EGB-s cicomát és főszektori jelzést nélkülöző, a Régi Galaktikus Birodalom uniformizált, steril katonai rendjét idéző fehér páncélos rohamosztagos sorfal közepette Lecersen nagymoff és kísérője végigsétáltak a régi moffi magánbirtok adóügyi központból kialakított tömbje felé, majd egyenesen a felső szintek egyikén kialakított kilátóterem felé vették az irányt, hogy folytassák útközben elkezdett tevékenységüket. Mialatt a birtok intézői és a helyben kinevezett főtiszti adjutáns nagy sürgés-forgás közepette nekiláttak, hogy összekészítsék az elmúlt néhány napot teljes rádiócsendben, az EGB területén kívüli hipertéri utazással töltő felettesük számára az összefoglaló jelentéseket, Lecersen az ablakhoz állt, körbepillantott, majd a mellé lépő, alacsonyabb, csontos fizimiskájú alak ráadta az eddig a karján összehajtogatva tartott felöltőt és műértő tekintettel vizsgálgatni kezdte a nyaki részt.
- A szabás azt hiszem megfelelő lesz, nagymoff uram - közölte végül a szabó, miután összehúzott, pikkelyes szemöldökkel vizsgálgatta a díszes zubbonyt Lecersenen, két ujjal megcsippentve az anyagot a gallér alatt... - Még egy kicsit keményíthetem itt és itt, és akkor igazán arisztokratikus és egyszerre progresszív szabású lesz.
- Köszönöm - biccentett Lecersen, miközben elmélyülten vizsgálgatta magát az apró tükörben, amit a szabója tartott elé. - Ide a parolira talán még valamiféle díszítéses mandzsettagombot...
- Most, hogy mondja, igaza van, uram - lépett egy kicsit hátrébb, egyik szemét lehunyva a szabómester. - Igazán elegáns lenne. Mire gondolt, valamiféle autentikus birodalmi stílusúra, mint például egy főadmirálisi váll-lapokat idéző felvarrás?
- Inkább valami konszolidáltabbra, azt hiszem - rázta meg a fejét a nagymoff.
- Alderaani mintát gondolom nem szeretne... - billentette félre a fejét a szabó, majd a Lecersen arcára kiülő instant undort látva inkább folytatta:
- Vannak nagyon szép, avantgárd hatású, modern tarisi díszítő motívumaim, nagyon keresettek manapság...
- Hogyne, és a végén kiderül, hogy kristályporból, vagy valami hasonló, illegális anyagból készültek - tiltakozott a moff, majd összeráncolta a homlokát, mint akinek nehezére esik kimondani, ami következett. - Azt hiszem, valami cosraibb hatású ebben az esetben jobb lenne.
- Hogyne, értem - biccentett a szabó és a karjára szerelt apró holovetítővel miniatűr, egész alakos ábrákat varázsolt nagy hatalmú kliense orra elé, kinagyítva rajtuk a váll feletti részeket. - Akkor több lehetőségünk is van. A háromdimenziósan nyomtatható kollekciós adatbázisom tartalmaz klasszikus, katonai vonalú mintákat a Großcosraucher Reich idejéből, mint például ezek az ezüstszürke tábornoki sújtások... a másik pedig ez a rendkívül népszerű, fényes fekete, enyhén bőr-imitációjú kollekciós sorozat, sokan keresik most a Cosrán és Knoton, például az Ahnenerbe állományának egyik kedvence, de a Corporate-szektor is anno ebből vásárolt be, amikor még Harmadik Birodalomként létrehozták az SS-t. Az egyik nagyrabecsült és nagy tudású Malastare-i kollégám és szakmabeli jó barátom, bizonyos Hug Oboss munkája. Ironikus, nemde? - mosolyodott el pillanatra láthatóan gondolatban elkalandozva a szabó. - Az a sok humáncentrikus pozőr, és mind egy gran tervezte uniformisokban hirdetik az emberi faj felsőbbrendűségét a galaxis többi értelmes élőlénye felett...
- Nem ilyesmire gondoltam, inkább valami tradicionalistábbra - rázta meg a fejét az eszmefuttatást láthatóan teljesen figyelmen kívül hagyva Lecersen nagymoff. - Mint például a Pius Dea katonai szárnyára, vagy a Régi Köztársasági Flotta uniformisaira hajazó szimbólum, de azért túlzott vallási töltöttség nélkül... csak szolid és elegáns legyen. És az Uralkodó nevére, nehogy nekem valami fekete-vörös förmedvényt dugjon most ide, mint a régi peremvidéki felderítő flottáké volt, azt mégsem vehetem fel, még azt hinnék, átálltam Vostroyához.
- Nos, azt hiszem, rögvest akad is itt valami, moff uram - hajlongott szolgálatkészen, egyik kezével a miniatűr holovetítő beállításaival játszadozva a szabó, majd előhívott egy újabb felvételt. - Itt... látja? A mindent látó szem szimbóluma a galléron, ez a kis háromszögszerű embléma. Régi katonai Pius Dea kötődésű jelkép. Mindjárt meg is nézem, le tudom-e replikálni a rendelkezésre álló anyagokból.
- Ez jó lesz, köszönöm - Lecersen a belépő, adattáblákkal megpakolt hadnagy felé pillantott, majd óvatosan kibújt a félkész felöltőből, átadta a szabónak és biccentett. - Ennyi lesz.
- Nagyszerűen fog kinézni, mintha Önre öntötték volna, uram - hajlongott a kézműves mester és elhátrált a kilátóterem hátsó szekciója felé, ahová a palota protokolldroid-személyzete lepakolta a felszerelését, Lecersen pedig magához intette az adjutánst.
Néhány perc alatt átpörgette a holokártyákat a mobil olvasón, majd megcsóválta a fejét és terem íróasztalánál lévő, nagy teljesítményű, titkosított hívások lebonyolítására alkalmas terminálhoz lépett. Miután megbizonyosodott róla, hogy a kódolás a helyén van, és az illetéktelen hallgatózók a hívás helyett csak értelmetlen számsorokkal szembesülnének, beütötte legmegbízhatóbb katonai parancsnoka azonosító komkódját.
A válaszjel alapján meglepetésre Sterling tábornok a Yaga Minorról jelentkezett be és nem a Mygeetoról, vagy Morishimről. A kopaszodó, őszülő halántékú, Lecersennél nem sokkal fiatalabb veterán katonatiszt a szokásosnál is gyűröttebbnek tűnt. Lecersen csak a hívás kezdeményezése közben jött rá, hogy a szűkszavú, aggodalmas hangvételű jelentéseken túl, amelyeket az imént olvasott, számos nem fogadott, magas prioritású holohívása is volt Sterlingtől.
- Nagymoff úr, végre! - törölte meg tisztelgését követően láthatóan izzadó homlokát Sterling. - Vészhelyzet állt elő!
- Akkor ne késlekedjen, tábornokom, elő a részletekkel - komorodott el Lecersen. - Miről maradtam le, mitől ilyen zaklatott? Mik ezek a rendkívüli mozgósítási parancsok amikkel tele van a parancsnoki vonalam üzeneteinek tárhelye
- Elnézését kérem, uram - szabadkozott a flottatábornok. - Csak nem tudtam elérni Önt, a helyzet pedig túl gyorsan eszkalálódott... ráadásul az a hír járta, hogy Ön elhagyta a Maradványt... valamiféle... izé... - Sterling nyelt egyet és láthatóan azon lamentált, hogy nem kellett volna-e inkább csendben maradnia.
- Na bökje csak ki, tábornok, ha már belekezdett - hajolt közelebb a komhoz halk, de ellentmondást nem tűrő hangszínt megütve Lecersen.
- Khm... nőügyben - sápadt el Sterling a vonal túlsó oldaláról is jól kivehetően.
- Azért ne nehezteljen rám ennyire, tábornokom - mosolyodott el fölényesen a nagymoff. - Való igaz, privát ügyben utaztam a Cosrára azokon a titkos hipertéri útvonalakon a Bloodfin fedélzetén, amelyeken annak idején együtt jutottunk el a Maradványból Daalához, amikor a Szövetségbe kellett menekülnünk a Mag megkerülésével Wenthar hatalomra kerülése idején. De biztosíthatom, a látogatásom célja nem valamiféle cosrai hadtestkupleráj meglátogatása volt, hanem a Maradvány jövőjének biztosítása... bevallom, nem konvencionális eszközökkel. Remélem, nem fordult meg a fejében, hogy nem jövök vissza esetleg, vagy efféle...
- Én... nem, dehogy, elnézést kérek, uram - rázta meg a fejét állát felszegve félig sértődötten, félig rettegve a planetáris tiszt. - Fel sem tételeztem semmi ilyesmit...
- Akkor most, hogy ezt tisztáztuk, végre jelentést tehet, tábornok - keményítette meg diplomatikus hangját a nagymoff, jelezve, hogy most már ildomos volna a tárgyra térni.
- Ahogy az előzetes jelentésemben szerepelt, uram, a legutolsó fejlemények szerint több masszív robbanás történt a Generisnél, a távérzékelők és a mélyűri figyelőposztok is megerősítették. Mozgósítani akartam már az első jelentések után is, de még érvényben volt Vansyn admirális korábbi parancsa a kommunikációs tilalomról és a szektorok lezárásáról Garqi-tól kifelé egészen a Generisig, miután elindította arrafelé a fél Hadtestet egy nagyobb hadgyakorlatra hivatkozással.
- Igen, erről tudok - biccentett Lecersen.
- Mi ez az egész, uram? - kérdezte most Sterling aggodalmas arccal. - Ez teljesen ellentétes az előírt protokollokkal.
- Jagged Fel - hajolt közelebb a komhoz hangjat lehalkítva Lecersen. A jelentésekből, miket átfutott, már egyértelművé vált a számára, hogy a továbbiakban felesleges bármiféle titkolózás. - Vansyn ellene vonult, magánakció volt a részéről... sajnálom, hogy nem tájékoztattam erről korábban, de a távozásom előtt úgy tűnt, kontroll alatt volt a helyzet, és szükségesnek tűnt a diszkréció. Tudja, Fel hívei sok bázisunkra beszivárogtak, bárhol lehetnek kémek ebben a helyzetben.
- Persze uram, megértem, bárhol lehetnek kémek - szegte fel az állát az előzőnél is jobban Sterling, miközben egyértelműen látszott, hogy megsértődött a feltételezéstől, de rögtön utána félrepillantott és bólintott, mintha megvilágosodott volna.
- Szóval Jagged Fel... hát igen. Ez mindenesetre megmagyaráz néhány dolgot, moff úr...
- Pontosan mit is? - vonta fel a szemöldökét Lecersen.
- Az írott jelentésemben nem szerepel, uram, mert nem tudtam, ki olvassa először a Maradvány vezetői közül, uram - most Sterling halkította le a hangját és hajolt közelebb. - De nem sokkal azután, hogy Ön elindult a Cosrára, egy teljes feltöltöttségű vostroyai flottát érzékeltünk a határ túlsó oldalán, a Nirauan felől, párhuzamosan haladva a határokkal a közöttünk és az adumari területek közti semleges zónában. Az utolsó vektoruk alapján a Generis felé fordultak. Aztán jöttek a jelentések a nagy erejű robbanásokról.
- Hogy MI?? - csapott az asztalára Lecersen. - Vostroyaiak?!
- Frontista invázió alatt állnak a területeink, uram - húzta ki magát meg mindig az előbbi sértődöttségtől fűtve Sterling. - Próbáltam mozgósítani, de nem kaptam választ egy sor főtiszttől, beleértve Önt és Vansynt sem. Már a legrosszabbtól tartottam, uram, attól, hogy a vostroyaiakat valaki segíti a határsértésben...
- Ez váratlan - szívta a fogát Lecersen. - Helyesen cselekedett, tábornok, és biztosíthatom, ha akad ilyen áruló szálláscsináló a Maradványban, akkor az jó eséllyel éppen Fel lesz az...
- Így már én is értem, uram - biccentett Sterling.
- Mi a pontos taktikai szituáció a főszektorban, tábornok? - kérdezte Lecersen, hátha sikerül túllépni Sterling sértődöttségén.
- Trott Devar admirális mozgósította a Hadtest másik felét, amit nem vitt el Vansyn, amikor bejöttek a jelentések a Generisről és a vostroyai flottamozgásról - magyarázta Sterling. - Kétszázötven hajója van, nagyrészt a régi Bendő-flotta csillagrombolói, illetve a Főszektor újraszervezésekor a Polneyeról, a Cosráról és a Corporate-ből érkezett egységek. A régi ESB gyártású hajókat Vansyn elvitte, a deaktivált SiSD-ket és Judicatorokat is a Yaga minori lerakatból. Devar lezárta a Maradvány magterületére vezető hipertéri útvonalakat, az ő hajói vannak a Marmoth-nál, Monhundle-nél, Minashee-nél, Arisnál, Venestriánál, a Malestrom-ködben, valamint Cezithnél és Ord Trasinál is, továbbá ő ellenőrzi a felső magterületet is, Bastiont, a Braxant központi szektort és az Obtrexta-szektor nagy részét is. Ezen kívül őrjáratokat küldött a kardassi határig a Raioballo és Myto szektorokba és a Relgim-szektor egy részébe. Amikor együttműködésre kértem, csak annyit mondott, személyesen Folett főadmirális utasításai alapján jár el és átvette a Hadtest parancsnokságát Vansyntól, és nem mozdul az elfoglalt pozíciókról.
- Hmmm... szóval Folett személyes parancsai alapján jár el... - mormolta Lecersen. - A generisi robbanások mértéke alapján elképzelhető, hogy megsemmisült maga a bolygó, vagy a naprendszer?
- Nem, uram - rázta meg a fejét Sterling. - Összevetettük az asztronómiai és mélyűri őrposztok távérzékelői által rögzített értékeket az archívumunkban a Cioralnál, a Ruusannál, a Ssi-ru űrben, valamint a Zonjunál, a Concrete-nél, a Mandalore-nál és az Onderonnál rögzítettekkel. A robbanások mértéke alapján valószínűleg nincs szó planetáris szintű pusztításról, de nagy mennyiségű hajónk elpusztulhatott, a rövid sávú automata vészjelzések alapján pedig valószínűsítem, hogy az Adamant szuper-csillagrombolónk is odaveszett, uram.
Lecersen kelletlenül bólintott. Ez szerepelt a lehetőségek között mindig is, de messze nem ilyen konnotációban. A nagymoff gyanította, hogy Vansyn teljes flottáját leírhatják ezzel. Előzetesen a Fel-pártiak erejét számszerűen akkorára becsülték, mint amivel Vansyn felvonult… ha meglepte őt az ütközet közepén egy ötszáz hajós vostroyai flotta...
- Világos - mormolta végül maga elé a nagymoff, majd visszafordult Sterling képéhez. - És mi a helyzet a két Milíciával?
- A Generis Milíciát lényegében elveszítettük, uram - magyarázta azonnal a tábornok. A hozzám eljutott sporadikus jelentések alapján a szektorvédelmi flotta legalább fele a Generis környékén csoportosulhatott és részt vett a harci érintkezésben, bárkik is csaptak össze. A Milícia másik felét úgy tűnik, Vansyn admirális parancsára még a felvonulása kezdetén blokád alá vonták más, eredetileg hozzám tartozó milicista hajórajokkal. A hozzám tartozó egységek egy ideje folyamatos harciérintkezést jelentenek a Generisiekhez tartozó hajókkal és a határon átlépett vostroyai egységekkel, úgy tűnik, minden tele van ellenséges, vagy az ellenséghez átállt szabotőrökkel és kommandós csapatokkal. Lényegében a Garqi - Vykos - Ord Biniir vonaltól kifelé mindenhol ez a helyzet, vagy teljes rádiócsend és kizárólag vostroyai forgalmazás. Ráadásul a generisi erők felett eleve limitált kontrollunk volt, uram, ezek nagyrészt eredetileg is Zouo és a környező moffok alá rendelt parancsnokok alá tartoztak már a régi Maradvány és az ESB idején is, vagy pedig Rammstein Aweris után feloszlatott flottájának maradékából kerültek át oda, a második vonalasok közé. Engedelmével, nagymoff úr, én sosem bíztam bennük igazán...
- Ha túljutunk ezen a krízisen tábornok, majd akkor utólag kiértékeljük, hogy ki, mikor és mennyire helyes döntéseket hozott a Milíciákkal kapcsolatban - legyintett Lecersen, miközben gondolatai fénysebességgel száguldoztak koponyáján belül. - Inkább arról jelentsen, hogy a saját Milíciája pontosan hogy áll.
- Ezt sajnálom a legjobban, uram - bámult egy pillanatra a padlóra Sterling tábornok. - Csak nagyjából a hajók fele, kétszázötven egység felett rendelkezem jelenleg. Az alakulat fele azokból a fázisváltós régi köztársasági gyártású V-cirkálókból áll, amelyek a Bendő-flotta Aweris után megmaradt csapásmérő ékjéből lettek második vonalba sorolva, és Istarii vezérőrnagy személyesen adta át őket nekem, amikor az Első Rendhez való átlépése előtt átvettem tőle a Milíciát. A második kontingens a régi Rammstein-flotta azon hajóiból áll, amelyeken már lecseréltem a tiszteket a nagymoff úr által megbízhatónak minősített elöljárókra. A Rammstein-féle egységeket a helyzet további eszkalációjától tartva visszarendeltem a Devar admirális által képzett kordon innenső oldalára, ide Yaga Minorra, illetve a környező szektorokba, miután Vansyn kivonta a környékről a hajóit a műveletéhez. Így biztosítani tudtam a nagymoff úrnak a Maradvány-magterület alsó karéját, a Velcar-, Perrin- és Prefsbelt-szektorokat. A Bendő-flotta volt hajóit pedig szétosztottam a Milícia eredeti magterületén, Devar vonalain túl, remélve, hogy eszkaláció esetén a közös múltjuk miatt legalább az ex-Bendősök segítenék egymást, de semmi esetre sem lőnének egymásra. Így tartani tudtam Mygeeto-t, Morishimet, Haverlinget és a Biitu-rendszert, így az Albarrio-szektor nagy része is biztosítva van. És még maradt egy harminc hajós kontingensem, amit a Boroskhoz küldtem, hogy Ubiqtorate-kontroll alatt tudjuk tartani az alsó szegmens hipertéri rakéta indító állomásait... szükség esetére.
- Ezt igen csak bölcsen tette, tábornok - biccentett Lecersen, miközben gyorsan előhívott magának egy térképet, hogy le tudja olvasni róla a vonalak alakulását. Négy szektornyi befolyása volt, ez nem volt sok, de Yaga Minor és Borosk stratégiai fontosságúak voltak. - És a Milícia másik fele?
- A Milícia másik felét pontosan azok a hajórajok alkotják, uram, amelyek Vansyn admirális parancsára részt vettek a Generishez tartozó egységek blokád alá vonásában és lefogásában - magyarázta Sterling. - Ezek vegyesen korábbi ESB helyőrségi hajók, Concordia körös egységek, és Vansyn flottájából Aweris után a második vonalba visszasorolt alakulatok. Jellemzően nem vállalják a harcot a Generisiekkel, amióta nincs kapcsolat Vansynnal és megjelentek a vostroyaiak, hanem szervezetlenül, egyesével vonulnak vissza. Az inkompetenciájuknak köszönhetően már több rendszert elveszítettünk, amiket eredetileg tartani akartam volna, például Anemcorot, Moltok-ot, Ord Canfre-t és Forsent is. Ráadásul ezek a hajók sem a korábbi felhívásomra nem reagáltak, amikor elkezdtek bejönni a hírek a vostroyai flottáról, sem a visszavonulás kapcsán kiadott direktívámat nem követték, hanem az alsó szektorok és a védelmi zónájukba eredetileg tartozó rendszerek helyett Muunilinst környékére, illetve a Clacis- , Carrion- és Dynali-szektorokba vonulnak vissza. A kapitányaik pedig kérdésemre azt mondták... - itt Sterling újra nyelt egyet, mint mikor a beszélgetés elején Lecersen állítólagos nőügyei kerültek szóba -, hogy az ön parancsára...
- Én nem adtam ilyen parancsot, és remélem, az Ön fejében sem fordult meg, tábornok, hogy ennek bármi értelme lett volna... a kapitányok nyilván hazudnak, vagy megvezették őket. Különösnek találom ráadásul, hogy mindez azután kezdett el terjedni, ha jól értem, hogy véglegesen megszakadt a kapcsolat a jó Vansynnal. Ő felülbírálhatta magát előttük legfelsőbb főszektori parancsnokként, de amit ezek a hajórajok azóta művelnek... az legalábbis aggályos. Tudja esetleg, kin, vagy min keresztül továbbították nekik ezt az állítólagos parancsot tőlem?
- Ardus Kaine kormányzóhelyettesre hivatkoztak a Munkaerőforrás-felügyelettől - halkította le most a hangját ismét Sterling. - És régebbi, de hatályos kódokra az Ön részéről, nagymoff úr.
A nagymoff kezei ökölbe szorultak az asztalon, gondosan ápolt körmei mély, vörös árkokat vájtak tenyerébe, ahogy lassan összeállt a fejében a kirakós. Persze a felismerések sorozata ellenére arca megőrizte kulturált, bármiféle dühkitörésnek nyomát sem mutató vonásait. Sterling így is elég zaklatottnak tűnt, és ha most rázúdítja azon nevek egész sorát, akik szerinte megvezették és elárulták az egész incidens kapcsán, csak azt érte volna el, hogy a planetáris tábornok - bármennyire is régi, hűséges híve - egy erősebb, potenciális ellenlábashoz menekül, akár magához Felhez.
A helyzet nem volt sem kedvező, sem könnyű, és ebben a megvilágításban Lecersen még inkább indokoltnak látta nem sokkal ezelőtti cosrai útját is. A saját jövőjéről - jelesül, hogy ez ne egy plasztoid főtiszti koporsót jelentsen - már elkezdett gondoskodni, de a Maradványt sem hagyhatta magára. A helyzet Sterling jelentése alapján pedig úgy állt, hogy a Maradvány-főszektor bevethető ereje valószínűleg az eredeti felére, alig 750 hajóra csökkent, és jó esély volt rá, hogy Felnek a vostroyai erősítéssel együtt legalább ugyanennyi van. A nagymoff szemében pedig ez túlment mindenféle nevelő célzatú politikai konspiráción. Ez már-már meghívás volt Fel számára, hogy a Maradvány ura legyen, ezt pedig a nagymoff mindenáron el akarta kerülni, még akkor is, ha egyedül kellett lépéseket tennie, miután politikai ellenlábasai láthatóan nem látták, vagy nem fogták fel ennek a lehetőségnek a realitását - és a benne rejlő veszélyt az EGB-re nézve.
Lecersen még egy pillantást vetett a térképre, amelyre gyorsan felskiccelte magának egy holoceruza segítségével a Sterling által lejelentett taktikai helyzetet, majd folytatta a beszélgetést.
- Értem, szóval Kaine-től - biccentett végül még nagyobb nyugalmat erőltetve magára a nagymoff. - Nos, ön azt tette, amit tennie kellett, tábornok. Kaine kormányzóhelyettest pedig bízza csak rám... majd én tisztázom vele ezt a kis félreértést... addig is, próbált már esetleg erősítést szerezni főszektoron kívülről? Másfél hadtestnyi erő nem sok mindenre elég, különösen a vostroyai flottával a nyakunkon.
- Magam is így láttam, uram - értett egyet rögvest Sterling. - Ezért bátorkodtam felvenni a kapcsolatot a szóba jöhető főszektorok elérhető katonai parancsnokaival. Persze akkor még csak a vostroyai flottáról és Vansyn admirális vélelmezhető sorsáról voltak információim, Felről nem - a tábornok hangjából még mindig nem tűnt el a sértődöttség.
- Először Kardasst próbáltam elérni, de Gul Dukat csak annyit mondott, hogy ő nem tudott erről a fenyegetésről és egy teljes vostroyai flottila megjelenése esetén a saját főszektorának védelmére kell koncentrálnia minden elérhető hajóját - folytatta végül Sterling, miután a nagymoff mellőzte az újabb, elnézéskérésre vesztegetett köröket és inkább nem szólt semmit, csak biccentett, hogy a tábornok folytassa. - Végül azzal zárta le a Gul a témát, hogy a főkormányzó kifejezett utasítása nélkül a kardassi erők nem lépik át a szektorhatárt.
Lecersen hümmögött.
- Nem lep meg. Kardasstól én nem számítok segítségre, legalábbis egyelőre.
- Szóval ezután felhívtam a Polneyet - folytatta Sterling. - Hátha el tudom érni a Főkormányzót. De őt sem sikerült, sőt, azt mondták, már a nagymoff urat is sikertelenül próbálta elérni, mielőtt egy titkos küldetésre indult volna.
- Különös, hogy mostanában mindenki elkerüli a másikat - fintorodott el Lecersen. - És mit mondtak végül az erősítésről?
- Nos, Zalaxus admirális csak annyit mondott végül, hogy a főkormányzó küldetése potenciális konfliktusveszélyt hordoz magában a Köztársasággal - magyarázta Sterling. - Így a Clone Hadtest teljes állománya és a Magot védő Milíciák is a határon állnak készültségben és nem irányíthatóak át sehová. Mással nem beszéltem még, a cosrai Flottaparancsnokság csak annyit közölt, hogy Folett főadmirális már egyeztetett Devar admirálissal a védelmi helyzetről és egyelőre nem küldenek csapatokat.
- Valahonnan erősítést kell szereznünk - rázta meg a fejét elégedetlenül Lecersen nagymoff.
- Esetleg megpróbálhatjuk Reuenthal admirálist - vetette fel Sterling tábornok.
- Ha egészen Ramakazról kérünk erősítést, át kell vonulniuk a fél Ismeretlen Vidéken - vetette ellen Lecersen. - Nem biztos, hogy jó ötlet lenne. A nagaiok fenyegetésnek is vehetik.
- Tisztelettel, uram - szólt közbe Sterling. - A vostroyaiak már megtették. És a nagaiok a kisujjukat sem mozdították miatta.
- Éppen ez aggaszt engem is - értett egyet Lecersen. - És ezért nem szeretnék túl nagy mozgást arrafelé. Figyelembe véve a pletykákat és hírszerzési értesüléseket Hiroyasu Régens és Jagged Fel kölcsönös... szimpátiájáról, én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a nagaiok tudatosan engedték át a vostroyai flottát. Ha ez az egész konszolidálódik, beszélni is fogok erről a nagai nagykövettel, de addig nem akarnám bármivel is provokálni őket.
- Akkor... ez esetben... - gondolkozott pár pillanat erejéig a tábornok - talán megpróbálhatnék beszélni néhány régi, megbízható volt bajtársamnal a Corporate-szektorban. Az új főminiszterük egy régi vágású volt katona, Bel Riose, aki több tehetséges tisztet is visszahívott aktív szolgálatba még a Világok Szövetsége idejéből. De sokan maradtak a mieink közül is, nagymoff úr... csak éppen... - a férfi őszes szemöldöke aggodalmasan összeráncolódott.
- Csak éppen nekem kell hozzá felhívnom az ifjú Il-Raz kormányzót, hogy kiélvezhesse a helyzetet, amikor én kérem az ő nagyméltóságú segítségét - fintorgott Lecersen. - Rendben, bízza rám ezt, tábornok... és még egyszer: nagyra értékelem a lojalitását, és ahogyan ezt a helyzetet kezelte a távollétemben. Lecersen kilép.
- A szolgálat az első, uram, köszönöm - tisztelgett Sterling és bontotta a vonalat.
Lecersen felsóhajtott, töltött egy pohárral magának az asztalára pedánsan odakészített alderaani óborból. A java még csak most jön, gondolta, majd elsőként beütötte Ardus Kaine komkódját.
- Nahát, moff úr, máris visszatért? - Kaine a transzponder jelzése alapján Muunilinstről jelentkezett be, Lecersen pedig reménykedett benne, hogy a saját kódolója jó alaposan összezavarja Kaine technikusait a saját tartózkodási helye vonatkozásában. - Már éppen hívni akartam volna...
- Maga glottalphib csúszómászó - hajolt közelebb a komhoz kertelés nélkül Lecersen. - Maga végig tudott a vostroyaiakról. Ezért beszélt rá, hogy hallgassak Vansynnal és Fellel kapcsolatban. Csak időt akart nyerni, amíg megérkeznek, maga... maga Sith áruló.
- Ezek nehéz idők, nagymoff úr - csóválta a fejét tettetett szívelyességgel ifjabb Ardus Kaine. - Mindenkit felzaklattak a legutóbbi fejlemények. Természetesen én sem tudtam előre a vostroyai flottáról. Megállapodtunk abban, uram, hogy hagyjuk Vansynt végigvinni a kis magánakcióját, hogy utána közte és Fel közül arra csapjunk le, aki életben marad. Nyilvánvalóan egyikünk sem láthatta előre ezt a felettébb… kellemetlen és megjósolhatatlan vostroyai beavatkozást.
- Maga áruló és ezért fizetni fog - sziszegte Lecersen. - Kamatostul.
- Sajnálom, hogy így felzaklatja magát, nagymoff úr - tárta szét a karjait teátrálisan, ragadozó mosollyal a vonal túlsó végén a konspiratőr kormányzóhelyettes. Pont most, amikor együtt kellene dolgoznunk a Maradvány megmentéséért. Hiszen mindenki számára nyilvánvaló kell legyen, hogy az események ilyetén való interpretációja azt jelentené, hogy Ön legalább olyan mértékben áruló, mint én magam. Hiszen én informáltam Önt idejekorán a Jagged Fel jelenlétéből adódó fenyegetésről, Ön mégis úgy döntött, hogy a főadmirálisi direktívával és a Vezérkar azonnali tájékoztatásával ellentétben jóváhagyja Vansyn titkos magánakcióját...
Lecersen arcizmai megrándultak. Számított erre a tromfra azóta, hogy kezdte kapizsgálni, mire megy ki a játék Kaine részéről.
- Nos, ez kétségtelen, Ardus - közölte színtelen hangon.
- Talán mindketten jobban járnánk, uram - tette hozzá kedélyesen Kaine -, hogyha Vansyn barátunk inkompetenciájának, sőt, talán árulásának tudnánk be az események felettébb kedvezőtlen alakulását az EGB számára. Ki tudja, talán éppenséggel szeretett volna csatlakozni Felhez, amikor rájött, hogy itt van, és ő rendezte meg az egész kommunikációs zárlatot annak reményében, hogy újra hatalomra segítheti trónfosztott volt uralkodóját. Aztán persze szerencsétlenségére a vostroyaiak szemét szúrta kedvenc lázadó szövetségesük úgymond… feudális múltbéli árnyainak megsokasodása és példát statuáltak Vansynnal, hogy Fel tudja, mire esküdött fel… ha érti, mire gondolok, nagymoff úr - mosolyodott el kárörvendően Ardus Kaine, az ifjabb. - Most bizonyára némi szabadkozásra kényszerül elvtársai előtt. Kész szerencse az egészben, hogy én időben informáltam a nagymoff urat ugyebár Vansyn készülő árulásáról... - tette hozzá mosolyogva a kormányzóhelyettes -, és így… közösen minimalizálni tudtuk a várható veszteségeket.
- Nem... - rázta meg a fejét Lecersen. - Hőst fogunk csinálni Vansynból. Ő megpróbálta megállítani Felt, de úgy tűnik, minden bizonnyal életét áldozta harc közben. Mi pusztán csak... késedelemmel értesültünk a fejleményekről. Sajnálatos, hogy Vansyn admirális egyikünket sem tájékoztatott a tervéről. Bátor, de ostoba lépés volt tőle, hogy egyedül akarta megállítani a frontistákkal és Lázadókkal kokettáló bitorló Jagged Felt.
- Ahogy kívánja, nagymoff úr - hunyorított Kaine. - Akkor előkészítem a jelentésünket a Maradvány Kormányzó Tanácsa számára. Biztos vagyok benne, hogy nem csak az örökifjú Trachta grófnő, de a Vezérkar többi tagja is érdeklődéssel olvassa majd. Persze köröztetés előtt bátorkodom majd átküldeni a vázlatomat... és remélem, nincs ellenére, hogy intézkedtem a Vansyn alá tartozó megmaradt hajók... lojalitásának biztosításáról a Concordia-kör tisztjei közreműködésével. Mindannyian hű Maradvány-hazafiak.
- Persze, hogyne, köszönöm Ardus, mire mennék maga nélkül - intett a fejét csóválva a nagymoff és megszakította a kommunikációs kapcsolatot a kormányzóhelyettes muunilinsti irodájával.
Újabb pohár alderaani óbor kitöltése, majd felhajtása után Folett Főadmirális privát vezérkari vonalának kódját ütötte be Lecersen. A transzponder és a kommunikációs titkosítási algoritmus nem túl nagy meglepetésére arról tájékoztatta, hogy Folett még mindig az Ershan körüli orbiton tartózkodik.
- Üdvözlöm nagymoff, sajnálattal közlöm, hogy Folett főadmirális úr éppen nem ér rá, mert rendkívül fontos ershani... - Caps kapitány be sem fejezhette a szokásos bejelentkező sablonszöveget a parancsnoki hajó hídjáról jelentkezve, amikor Lecersen ellentmondást nem tűrően félbeszakította:
- Öt standard percet fogok várni, sorhajókapitány, hogy előkerítse nekem a főadmirálist, és megbeszélhessek vele és csakis személyesen vele egy átfogó és rendkívül sürgető biztonsági veszélyhelyzetet. Ha öt percen belül nem lesz itt a főadmirális, magát teszem felelőssé, sorhajókapitány, és gondoskodni fogok róla, hogy az új állomáshelye még sokkal kellemetlenebb legyen bármiféle sóbányánál, amit a főadmirális előszeretettel ajánlgat olykor. Például tudok néhány még mindig üzemelő Ssi-ru beágyazó konténert a Ramakazon túl...
Caps csak nyelt egyet és tisztelgett, majd pár percre eltűnt a képernyőről, és nem sokkal később pedig már valóban Folett főadmirális magabiztosságtól duzzadó, ápolt, fiatalos arca nézett farkasszemet a komon keresztül Lecersennel.
Folett hümmögve hallgatta a nagymoff teátrális beszámolóját az elérhetetlen főkormányzóról, a fél főszektort felforgató Felről, az inkompetens, öngyilkos küldetésre induló Vansynról és a váratlan vostroyai fenyegetésről, majd mikor a nagymoff rátért arra, hogy a Maradvány tisztikara megbízhatatlan, és ezért újabb átállások és árulások veszélye okán további hajókat kér a helyzet stabilizálására, figyelmeztetően felemelte egyik kezét és közbevágott.
- Ne másokra mutogasson itt nekem a saját inkompetenciája miatt, Herr Großmoff. A főszektorvezetők helyesen jártak el, a főkormányzó éppen azt csinálja, amiben a legjobb, jelesül olyan fenyegetésektől szabadítja meg a Birodalmat, amelyeket sem én, sem Ön nem értünk igazán, ami pedig a maga alárendelt tisztjeit és különösen a vostroyaiakat illeti... én megmondtam előre, aber nicht? Megmondtam, magának is, Grodinnak is, az egész Vezérkarnak is, hogy ezekben a frontista Schweinhundokban nem lehet megbízni, legyen szó akármiről, mindig lesz náluk egy messer, hogy hátbaszúrják vele az embert. Én megmondtam. És most nem fogok a maguk a maguk töketlenkedése miatt totális háborúba és rakétaváltásba bocsátkozni egy fél főszektorért a vörösökkel, amikor még csak erőink fejlesztési és újjáépítési szakaszában vagyunk, verstanden??
- Ez akkor is nyílt agresszió a határaink ellen, uram, ezt nem hagyhatjuk válasz nélkül - döbbent meg Lecersen a főadmirális szavain.
- Ez egy határvidéki probléma egy határvidéki főszektorban, nagymoff - váltott hidegebb hangnemre azonnal Folett is. - Egy olyan főszektorban, amelynek a megszerzése és irányítása a maga végcélja volt, nagymoff, így azt gondolom, jogosan várhatom el, hogy ezután Ön tartson is rendet benne. Nem fogom az egész EGB-t háborúba vinni idő előtt, csak mert Ön nem volt képes tisztességes módon rendet tartani a háza táján. Ráadásul a területi veszteség tudomásom szerint... inszignifikáns. Bőven ellensúlyozza majd a terület- és befolyásszerzésünk a Hutt űrben, ha egyszer sikerül tisztázni a részleteket az Első Rend oda menekült egységeivel és a Hapan császárnővel, illetve a Stiefel admirális vezette terjeszkedési műveletünk a NeuSchwabenLand - szektorban. Néhány jelentéktelen Maradvány-melléi rendszer elvesztése miatt...
- Ezek nem jelentéktelen határmenti kolóniácskák, főadmirális! - vágott közbe Lecersen, alapos elképedésre késztetve az ilyesmitől ershani tartózkodása alatt minden bizonnyal elszokott Folettet. - Ezek a Birodalmi Maradvány könnyűipari és mezőgazdasági gerincét jelentő bolygók, a támogató iparágak központjai, amelyek már a Pentastar szövetség ideje óta a Birodalom részét képezték és nagy morális jelentősége volt a visszatérésüknek a csonka-Maradvány magterületéhez a Yuuzhan Vong háborút követő átrendeződés után! Még az idősebb Ardus Kaine gondoskodott arról, hogy hithű birodalmi rendszerek maradjanak, és most az áruló fia miatt veszítjük el őket! Semmilyen módon sem hasonlíthatóak össze csempészekkel és rabszolgakereskedőkkel teli, az Uralkodó szelleme sem járta peremvidéki rendszerecskékkel, uram!
- Úgy látom, nagymoff uram, nagyobb a probléma, mint először hittem - csóválta meg a fejét hideg tekintettel Folett főadmirális. - Tehát nem csak a területére beszivárgott lázadó elemekkel van gondja, hanem, ha jól értem, a saját, megmaradt közvetlen alárendeltjeiben sem bízik már, mint Kaine kormányzóhelyettes? Azt hittem, az ön rutinjával az ember alaposabban választja ki, kiket helyet kulcspozíciókba egy ilyen konszolidáció után, mint amit a Maradvány visszatérése igényelt az EGB berkeibe. Talán jobban kellene menedzselnie az alárendeltjeit, Lecersen uram, ahelyett, hogy szimplán árulónak nevezi őket, mégis poszton tartja… máskülönben még erősebben aggódni kezdek a Maradvány stabilitása miatt és a végén megfontolom, hogy mégis erősítést küldjek magához, még hozzá az egyetlen elérhető és jelenleg mobilizálható tartalékból… az Első Rend csapataiból - mosolyodott el fölényesen Folett. - Talán ők képesek lennének rendet tenni ott, ahol Ön nem, nagymoff úr. Úgy hallottam, igen meggyőzőek a módszereik az Anoat-szektorban.
- Ne merészeljen így beszélni velem, maga kis felkapaszkodott ezredes - tört ki Lecersen, miközben rádöbbent, mitől ilyen arrogáns Folett. Egyszerűen nem volt rá más magyarázat. - Én nem a Calim nyomoronc királya vagyok, vagy valami hasonló kis vazallus senki, hanem a Birodalom Nagymoffja és a Birodalmi Maradvány, az Első Galaktikus Birodalom egyetlen jogfolytonos utódjának vezetője… maga, aki még bőven Daala talpát nyalta inkognitóban, amikor én már évtizedek óta moff voltam, nem fog engem holmi siheder, fanatikus első rendi kölykökkel és láncos kutyákkal fenyegetni!
Folett magához képes nagy türelemmel, joviális mosollyal tűrte Lecersen kirohanását.
- Maga is tudott róla, igaz? - köpködött tovább indulatosan Lecersen. - A vostroyaiakról és Felről. Csak úgy, mint Kaine. És nem tett semmit, csak végignézte, ahogyan elúszik egy fél főszektor, csak azért, hogy utána kárörvendhessen... Maga szarházi... én csináltam magából és a klón haverjából vezérkari főtisztet, nélkülem mindketten már régóta lógnának lázadásért!
- Sajnálom, hogy ennyire megviselték az események az idegeit, nagymoff - közölte faarccal a főadmirális válaszként, amikor Lecersen egy pillanatra elhallgatott, hogy némi levegőhöz jusson. - Az előbbi függelemsértéseit betudom ennek, és nem küldöm magát azonnal sóbányába... méltatlan lenne a múltjához és a Birodalom szolgálatában eltöltött évtizedek alatt elért eredményeihez, amelyeket ön sem mulasztott el felemlegetni. Így viszont figyelembe kell vennem, hogy alkalmasint az állapota és a főszektor ügyeinek rendezése miatt Ön talán már nem lesz alkalmas a továbbiakban arra, hogy vezérkari főtisztként vezesse a Munkaerőforrás-felügyeletet. Talán oda kellene adnom a pozíciót egy megbízható, nagy munkabírású, fiatalabb cosrai tanácsadómnak, mint például Larssen elnök a Nemesis gazdasági konglomerátumból. Hacsak nem tud sürgősen meggyőzni arról, hogy kontroll alatt tudja tartani a helyzetet. Anélkül, hogy háborút kezdene Fellel, bár kétlem, hogy ehhez elégséges erőkkel rendelkezik e pillanatban.
- Tisztelettel, főadmirális - fogta vissza magát most már egy fokkal Lecersen, látva a fiatalabb főtiszt arroganciáját, vagy inkább eltökéltségét, amit szintén csak azt támasztotta alá, hogy már jó ideje készülhetett erre a beszélgetésre. - Az egész EGB-re kiható morális veszteséget jelent Fel befolyásszerzése, ez túlnyúlik a főszektor határain.
- Nem mondtam, hogy hagyja ott büntetlenül élősködni - vonta meg a vállát Folett. - Alkalmazza a saját módszereit, amelyekben olyan jó. Árulás, kémkedés, gyilkosságok, tegyen, amit jónak lát, hogy eltávolítsa Felt és a sleppjét a frontistákkal együtt, vagy anélkül. De háborút önállóan, az engedélyem nélkül nem kezdhet… a katonai erősítést pedig... megfontolom. De akkor vegyes csapatokat fog kapni a Clone, a Cosra és az Első Rendi Hadtestjeiből, és mindegyik tiszt pontosan azt fogja tenni bennük, amit én mondok... ezzel számoljon.
- Erre nem lesz szükség, Főadmirális - hunyorított Lecersen. - Tisztelettel visszavonom a központi erősítés iránti kérelmemet. Kézben tartjuk a helyzetet és megvédjük az új határokat... bárhol is lesznek azok.
- Azt majd meglátjuk, nagymoff, azt majd meglátjuk... - Folett intésére a holovetítő hatókörén kívül eső komtechnikus bonthatta a vonalat, mert a főadmirális képe elhalványult, majd eltűnt.
Lecersen most kettőt töltött magának ahz alderaani óborból, és lassan, komótosan megitta. Innen már nem volt visszaút, a közelgő események fényében úgy érezte, nem kockáztat semmit, sőt, talán kissé úgy is volt vele, hogy minél provokatívabban lép fel Folettel szemben, annál inkább színt vall amaz... márpedig a tény, hogy a Főadmirális ilyen... mérsékelten reagált a kirohanására, alátámasztani látszott azt a feltételezését, hogy tudott Fel ügyeiről, csak direkt nem szólt neki. Máskülönben az ifjú, forró vérű cosrai minden bizonnyal őrjöngött volna, és elsők között követelt volna tömeges hipertéri rakétacsapást a Generis és környéke ellen.
Nos, rendben, gondolta magában Lecersen. Akkor így játszunk - és beütötte a Corporate-főszektor vezetőjének komkódját. A transzponder tanulsága szerint Camillo Il-Raz az immár újra főszektorközpontként funkcionáló Ziostról jelentkezett be. A középkorú, perverz arckifejezésű férfi a vetítő képén kívülre hessegette aktuális kis - szó szerint - vendégét, majd szembefordult Lecersennel.
- Nahát, Drikl... micsoda meglepetés. Hogy van?
- Éppen hajók híján, Camillo - erőltetett mosolyt az arcára Lecersen. - Jagged Fel megjelent a határvidéken és felforgatta a számításaimat. - Szükségem lenne egy fél hadtestnyi hajóra, méghozzá azonnal.
- Hát, szokás szerint nem aprózza el a kéréseit, Drikl... - vigyorodott el Il-Raz. - Majd gondolkozóba látszott esni. - Igazán kellemetlen, hogy a Főadmirális úr kereken megtiltotta, hogy a főszektort védő ezer hajóból bármennyit is átirányítsak, kivéve a Hutt űrben zajló műveletek esetleges támogatását... fájdalom, hogy még calimi barátaimnak sem tudtam segíteni, és így az Első Rend játszóterévé váltak a kis Lázadó problémájuk miatt...
- Ugyan már, Camillo, maga és én többet tudunk egymás szennyeséről ahhoz, hogy ilyenekkel szórakozzunk - biccentett Lecersen. - Ha kifejezett parancsa van Folettől, hogy ne küldjön nekem semmit, nyugodtan megmondhatja.
- Higgye el, én sem örülnék, ha hasonló helyzetbe kerülnék, moff uram - tárta szét a kezeit Il-Raz. - De az együttérzésemmel nem sokra megy ugyebár...
- A maga főszektora tobzódik az oda hirtelen visszatérő régi Corporate-tisztekben és politikusokban, már akik még életben vannak Brodrig és társai ámokfutása után - tette hozzá Lecersen sokat tudóan. - Rimmel, Riose, és még sorolhatnám. Nem kevés hajó tűnt el annak idején nyomtalanul a regiszterekből a Világok Szövetsége, majd a Harmadik Birodalom flottájából. Ha valaki fel tud hajtani nekem kétszázötven harcképes egységet... úgymond, könyvön kívülről, Camillo barátom, akkor az Ön, és az újdonsült barátai.
- Hát miért nem ezzel kezdte - Il-Raz mosolya szélesebbé vált, mintha éppen most lépett volna be a Jedi Akadémia ötéves padawanjai számára fenntartott hothi börtönkörletbe. - Üzleti ügyekben természetesen bármikor állok az én Drikl barátom rendelkezésére. Igen, megoldható így a kérés... de nem lesz olcsó.
- Ezt mindjárt gondoltam - szívta a fogát Lecersen. - Mennyi? Hány millió?
- Nem kreditekre gondoltam - kacsintott Il-Raz - Inkább a moff úr gazdasági érdekeltségeire itt a Corporate-ben. Még rengeteg olyan vállalati konglomerátum van, ahol az Ön által kinevezett funkcionáriusok ülnek az igazgatóságban, akiknek, az igazat megvallva, már régen Bastionon és Muunilinsten lenne a helyük. A Riose főminiszterrel kötött megállapodásom egyik fontos sarokpontja, hogy a Corporate-szektor vállalatai... nos, újra a Corporate-szektor tulajdonába kerüljenek.
- És mindezt azok után, hogy pont maga segített nekem elvenni őket tőlük - ingatta a fejét Lecersen.
- Elnézést, ha rossz érzést okoz önben az, moff uram, hogy a tanítvány felülmúlja a mesterét - vigyorodott el ismét Il-Raz.
- Megkapja - sóhajtott fel Lecersen. - Küldje, hogy kit és melyik székben akar látni és intézkedem.
- Kiváló, én pedig beszélek az... üzletfeleimmel. A flotta hamarosan úton lesz, csak ne kérdezze, honnan jön - kacsintott a Corporate szektorkormányzója. - De a hivatalos vezénylés természetesen innen a főszektorból szól majd.
- Megnyugtató - biccentett Lecersen.
- Mindig öröm Önnel üzletelni, nagymoff - integetett Il-Raz, és mielőtt még visszafordult volna előbbi, kiskorú elfoglaltságához, gyorsan megszüntette a vizuális kapcsolatot.
Lecersen befejezte az üveg alderaani óbort. Már csak egy hívás volt hátra, de bizonyos szempontból nézve ehhez volt szüksége a legnagyobb bátorságra.
A képernyőn ezúttal egy cosrai nemesi címer jelent meg, a lassabban forgó, sokáig töltést és a kapcsolat létrehozását jelző, várakoztatásra állított szimbólum pedig azt jelezte, hogy a vonal másik végén nem a szuperszélessávú, EGB-szerte a Vezérkar számára kialakított katonai holokapcsolat fogad, hanem úgymond egyszerű civil vonal, amelynek jóval tovább tartott a Lecersen hívásainál sztendernek számító, különleges kódolási szint felállítása.
A képernyőn végül megjelenő protokolldroid csak biccentett, amint felismerte a hívó felet, és mielőtt belekezdett volna bármiféle szokásos üdvözlő tirádába, csak félreállt, és átadta a helyet a fogadó vonal és a hozzá tartozó nemesi kúria tulajdonosának, úrnőjének... aki munkaidőben, mint mindig, önnön felelősségteljes pozíciójához, a humanitárius feladatokkal és veteránok, hadirokkantak ellátásával és istápolásával foglalkozó Cosrauer Rotes Kreuz vezetőjéhez méltó módon díszes grófi estélyi helyett egy egyszerű, szürkés felöltőt és szervezete jelvényét viselte.
- Ejnye, Drikl, Mein Schatz - ingatta a fejét rosszallóan, de örömteli arckifejezéssel a tekintetében az élemedett korú asszony. - Már nem is emlékszel, mit beszéltünk meg az önmegtartóztatás fontosságáról? Egy úriember az első randévű után nem zaklatja azonnal szíve választott asszonyát...
- Rendkívüli módon röstellem és elnézést kérek a faragatlanságomért, drága hölgyem - erőltetett magára természetétől teljesen idegen hangnemet és arckifejezést a nagymoff. - De úgy tűnik, rajtam kívül álló okok miatt mégis csak fel kellene gyorsítanunk... egyesülésünket. De titokban kellene tartanunk. Az igazat megvallva... azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre, Drágám.
- Meine güte - fehéredett el teátrálisan Margarete asszony. - De mégis miért, Mein Schatz?
- Azért, Kedvesem, mert nem szeretném záros határidőn belül úgy végezni, mint a volt férjed - mosolyodott el fanyarul Lecersen. - Különösen azelőtt nem, hogy szerelmünk beteljesülhetett volna - a nagymoff leküzdötte a fenti szavak kiejtése közben rátörő hányingert.
- Natürlich, magától értetődik - bólintott komolyan a grófnő aztán összeráncolta a homlokát. - Drikl, szépen írj le mindent majd nekem, jó? És vigyázz a gyomrodra, ne igyál annyit, ne egyél fűszereset!
- Hát persze, Drágám - fordult műmosolyba Lecersen összes arcizma. - Sokszor kézcsók és majd jelentkezem.
- Hívj, ha bármi van! Mein gott im Himmel... - sápítozott a grófnő, mire a nagymoff végre vette a bátorságot, hogy most már bontsa a hosszúra nyúlt munkanap utolsó hívását is.
- Micsoda izgalmak - jelent meg a nagymoff háta mögött az eddig a sarokban ügyködő szabómester. - Ha nem lennék egyszerű szabó, még azt kellene hinnem, hogy ön bizony alaposan beletenyerelt egy rendkívül ronda konspirációba.
- Még szerencse, Garak úr, hogy ön csak egy egyszerű szabó - ropogtatta meg a tagjait az asztaltól felállva Lecersen és hagyta, hogy a kardassi ráadja a felöltő legújabb, átszabott és mandzsettákkal, parolikkal ellátott verzióját. - Végtére is pusztán azért lopakodott fel a Bloodfin fedélzetére, amikor elindultam a Cosrára, azért jutott keresztül nem csak az elit rohamosztagos egységeimen, hanem a saját testőrdroidjaimon is, amelyekben egyébként egyre kevésbé bízok, azért jutott be észrevétlenül a kabinomba és azért jelent meg a hátam mögött vacsora közben, hogy felajánlja, segít kissé átszabni a ruhatáramat. És persze az egésznek semmi köze nem volt ahhoz, amit utána említett mellékesen, miszerint van egy... közös barátunk Kardasson, aki hazafiságból szeretné felhívni a figyelmemet egy ellenem irányuló merényletkísérletre, és egy olyan átfogó, újfent interdimenzionális összeesküvésre, amelynek a célja az egész EGB feletti ellenőrzés megszerzése... és amely veszélyesebb, mint amit a Káoszlények és a Renegát együtt és egymástól függetlenül valaha is kitaláltak.
- Vétek lett volna, moff uram, hogyha abban az eredeti ruhában áll a cosrai grófnő elé, ön, egy máskülönben híresen kulturált és művelt úriember, ráadásul műértő és műgyűjtő - mosolyodott el félszegen Garak. - Az a standard moffi zubbony nélkülözött mindenféle eleganciát, ezt önnek is be kellett látnia, hiszen olyan tájékozott a gasztronómia és a márkás italok terén. Egyszerűen… muszáj volt. Végül is, nem hazudtolhatjuk meg saját magunkat, nemde?
- Hát persze, hogy nem, Garak úr - biccentett Lecersen és megnézte magát a tükörben. - Ez így pont jó is lesz... és mondja csak, mit gondol. azok alapján, amit hallott... az eddigieknek mi köze lehet ehhez az interdimenzionális összeesküvéshez és a készülő merénylethez?
- Fájdalom, nagymoff úr, azt hiszem, egyáltalán semmi - ingatta a fejét sajnálkozást színlelve Garak. - Ez csak… hogy úgy mondjam... a szokásos napi üzletmenet részének tűnik, hozzá kell tennem, meglehetősen amatőr színjátékkal egy-két résztvevő részéről. Mármint nem Önre gondolok. Amiről talán bátorkodtam pár szót véletlenül elejteni méretétel közben... az ennéél, nos, jóval kifinomultabb ügy.
- Hogyne, persze - biccentett Lecersen. - De legalább megspórolt nekem egy újabb felesleges hívást Gul Dukat felé.
- Egyébként egyetértek a testőr droidokkal kapcsolatos megjegyzésével is - tette hozzá Garak, miközben nekiállt összehajtani a ruhát. - Ezek a Strunz modellek néha idegesítően hajlamosak rövidre zárni magukat amatőr, könnyen szabályozható, központi hálózati parancssorok hatására.
- Még szerencse, hogy szabóként ilyen... tájékozott - hunyorított Lecersen, és végigsimított még egyszer a ruha anyagán és a Garak által ráapplikált háromszög alakú jelvényen. - Tetszik ez az... obszidián háttérárnyalat.
- Az egyik kedvenc színem - mosolyodott erl Garak. - Akkor... megmondhatom a... közös barátunnak, hogy üdvözli?
- És vihet neki egy üveggel a legjobb alderaani óboromból - lépett a szekrényhez Lecersen. - De előtte kérem mutassa meg... azt a másik ruhát is, amit ajánlott.
A légkörbe érve áttörte az esőfelhőket, majd még lejjebb ereszkedve elhúzott a hajdani katonai lerakat egyen-barakkjai és magas oszlopokon álló leszállóplatformjai mellett, megkerülte a közeli hegycsúcsot, és miközben a kísérő kötelékvadászok párosával szétspricceltek körülötte, hogy járőrözni kezdjenek a területen, landolt a hatalmas, nagy műértésre valló palotakomplexum előtti duraplaszt téren.
A mindenféle EGB-s cicomát és főszektori jelzést nélkülöző, a Régi Galaktikus Birodalom uniformizált, steril katonai rendjét idéző fehér páncélos rohamosztagos sorfal közepette Lecersen nagymoff és kísérője végigsétáltak a régi moffi magánbirtok adóügyi központból kialakított tömbje felé, majd egyenesen a felső szintek egyikén kialakított kilátóterem felé vették az irányt, hogy folytassák útközben elkezdett tevékenységüket. Mialatt a birtok intézői és a helyben kinevezett főtiszti adjutáns nagy sürgés-forgás közepette nekiláttak, hogy összekészítsék az elmúlt néhány napot teljes rádiócsendben, az EGB területén kívüli hipertéri utazással töltő felettesük számára az összefoglaló jelentéseket, Lecersen az ablakhoz állt, körbepillantott, majd a mellé lépő, alacsonyabb, csontos fizimiskájú alak ráadta az eddig a karján összehajtogatva tartott felöltőt és műértő tekintettel vizsgálgatni kezdte a nyaki részt.
- A szabás azt hiszem megfelelő lesz, nagymoff uram - közölte végül a szabó, miután összehúzott, pikkelyes szemöldökkel vizsgálgatta a díszes zubbonyt Lecersenen, két ujjal megcsippentve az anyagot a gallér alatt... - Még egy kicsit keményíthetem itt és itt, és akkor igazán arisztokratikus és egyszerre progresszív szabású lesz.
- Köszönöm - biccentett Lecersen, miközben elmélyülten vizsgálgatta magát az apró tükörben, amit a szabója tartott elé. - Ide a parolira talán még valamiféle díszítéses mandzsettagombot...
- Most, hogy mondja, igaza van, uram - lépett egy kicsit hátrébb, egyik szemét lehunyva a szabómester. - Igazán elegáns lenne. Mire gondolt, valamiféle autentikus birodalmi stílusúra, mint például egy főadmirálisi váll-lapokat idéző felvarrás?
- Inkább valami konszolidáltabbra, azt hiszem - rázta meg a fejét a nagymoff.
- Alderaani mintát gondolom nem szeretne... - billentette félre a fejét a szabó, majd a Lecersen arcára kiülő instant undort látva inkább folytatta:
- Vannak nagyon szép, avantgárd hatású, modern tarisi díszítő motívumaim, nagyon keresettek manapság...
- Hogyne, és a végén kiderül, hogy kristályporból, vagy valami hasonló, illegális anyagból készültek - tiltakozott a moff, majd összeráncolta a homlokát, mint akinek nehezére esik kimondani, ami következett. - Azt hiszem, valami cosraibb hatású ebben az esetben jobb lenne.
- Hogyne, értem - biccentett a szabó és a karjára szerelt apró holovetítővel miniatűr, egész alakos ábrákat varázsolt nagy hatalmú kliense orra elé, kinagyítva rajtuk a váll feletti részeket. - Akkor több lehetőségünk is van. A háromdimenziósan nyomtatható kollekciós adatbázisom tartalmaz klasszikus, katonai vonalú mintákat a Großcosraucher Reich idejéből, mint például ezek az ezüstszürke tábornoki sújtások... a másik pedig ez a rendkívül népszerű, fényes fekete, enyhén bőr-imitációjú kollekciós sorozat, sokan keresik most a Cosrán és Knoton, például az Ahnenerbe állományának egyik kedvence, de a Corporate-szektor is anno ebből vásárolt be, amikor még Harmadik Birodalomként létrehozták az SS-t. Az egyik nagyrabecsült és nagy tudású Malastare-i kollégám és szakmabeli jó barátom, bizonyos Hug Oboss munkája. Ironikus, nemde? - mosolyodott el pillanatra láthatóan gondolatban elkalandozva a szabó. - Az a sok humáncentrikus pozőr, és mind egy gran tervezte uniformisokban hirdetik az emberi faj felsőbbrendűségét a galaxis többi értelmes élőlénye felett...
- Nem ilyesmire gondoltam, inkább valami tradicionalistábbra - rázta meg a fejét az eszmefuttatást láthatóan teljesen figyelmen kívül hagyva Lecersen nagymoff. - Mint például a Pius Dea katonai szárnyára, vagy a Régi Köztársasági Flotta uniformisaira hajazó szimbólum, de azért túlzott vallási töltöttség nélkül... csak szolid és elegáns legyen. És az Uralkodó nevére, nehogy nekem valami fekete-vörös förmedvényt dugjon most ide, mint a régi peremvidéki felderítő flottáké volt, azt mégsem vehetem fel, még azt hinnék, átálltam Vostroyához.
- Nos, azt hiszem, rögvest akad is itt valami, moff uram - hajlongott szolgálatkészen, egyik kezével a miniatűr holovetítő beállításaival játszadozva a szabó, majd előhívott egy újabb felvételt. - Itt... látja? A mindent látó szem szimbóluma a galléron, ez a kis háromszögszerű embléma. Régi katonai Pius Dea kötődésű jelkép. Mindjárt meg is nézem, le tudom-e replikálni a rendelkezésre álló anyagokból.
- Ez jó lesz, köszönöm - Lecersen a belépő, adattáblákkal megpakolt hadnagy felé pillantott, majd óvatosan kibújt a félkész felöltőből, átadta a szabónak és biccentett. - Ennyi lesz.
- Nagyszerűen fog kinézni, mintha Önre öntötték volna, uram - hajlongott a kézműves mester és elhátrált a kilátóterem hátsó szekciója felé, ahová a palota protokolldroid-személyzete lepakolta a felszerelését, Lecersen pedig magához intette az adjutánst.
...
Néhány perc alatt átpörgette a holokártyákat a mobil olvasón, majd megcsóválta a fejét és terem íróasztalánál lévő, nagy teljesítményű, titkosított hívások lebonyolítására alkalmas terminálhoz lépett. Miután megbizonyosodott róla, hogy a kódolás a helyén van, és az illetéktelen hallgatózók a hívás helyett csak értelmetlen számsorokkal szembesülnének, beütötte legmegbízhatóbb katonai parancsnoka azonosító komkódját.
A válaszjel alapján meglepetésre Sterling tábornok a Yaga Minorról jelentkezett be és nem a Mygeetoról, vagy Morishimről. A kopaszodó, őszülő halántékú, Lecersennél nem sokkal fiatalabb veterán katonatiszt a szokásosnál is gyűröttebbnek tűnt. Lecersen csak a hívás kezdeményezése közben jött rá, hogy a szűkszavú, aggodalmas hangvételű jelentéseken túl, amelyeket az imént olvasott, számos nem fogadott, magas prioritású holohívása is volt Sterlingtől.
- Nagymoff úr, végre! - törölte meg tisztelgését követően láthatóan izzadó homlokát Sterling. - Vészhelyzet állt elő!
- Akkor ne késlekedjen, tábornokom, elő a részletekkel - komorodott el Lecersen. - Miről maradtam le, mitől ilyen zaklatott? Mik ezek a rendkívüli mozgósítási parancsok amikkel tele van a parancsnoki vonalam üzeneteinek tárhelye
- Elnézését kérem, uram - szabadkozott a flottatábornok. - Csak nem tudtam elérni Önt, a helyzet pedig túl gyorsan eszkalálódott... ráadásul az a hír járta, hogy Ön elhagyta a Maradványt... valamiféle... izé... - Sterling nyelt egyet és láthatóan azon lamentált, hogy nem kellett volna-e inkább csendben maradnia.
- Na bökje csak ki, tábornok, ha már belekezdett - hajolt közelebb a komhoz halk, de ellentmondást nem tűrő hangszínt megütve Lecersen.
- Khm... nőügyben - sápadt el Sterling a vonal túlsó oldaláról is jól kivehetően.
- Azért ne nehezteljen rám ennyire, tábornokom - mosolyodott el fölényesen a nagymoff. - Való igaz, privát ügyben utaztam a Cosrára azokon a titkos hipertéri útvonalakon a Bloodfin fedélzetén, amelyeken annak idején együtt jutottunk el a Maradványból Daalához, amikor a Szövetségbe kellett menekülnünk a Mag megkerülésével Wenthar hatalomra kerülése idején. De biztosíthatom, a látogatásom célja nem valamiféle cosrai hadtestkupleráj meglátogatása volt, hanem a Maradvány jövőjének biztosítása... bevallom, nem konvencionális eszközökkel. Remélem, nem fordult meg a fejében, hogy nem jövök vissza esetleg, vagy efféle...
- Én... nem, dehogy, elnézést kérek, uram - rázta meg a fejét állát felszegve félig sértődötten, félig rettegve a planetáris tiszt. - Fel sem tételeztem semmi ilyesmit...
- Akkor most, hogy ezt tisztáztuk, végre jelentést tehet, tábornok - keményítette meg diplomatikus hangját a nagymoff, jelezve, hogy most már ildomos volna a tárgyra térni.
- Ahogy az előzetes jelentésemben szerepelt, uram, a legutolsó fejlemények szerint több masszív robbanás történt a Generisnél, a távérzékelők és a mélyűri figyelőposztok is megerősítették. Mozgósítani akartam már az első jelentések után is, de még érvényben volt Vansyn admirális korábbi parancsa a kommunikációs tilalomról és a szektorok lezárásáról Garqi-tól kifelé egészen a Generisig, miután elindította arrafelé a fél Hadtestet egy nagyobb hadgyakorlatra hivatkozással.
- Igen, erről tudok - biccentett Lecersen.
- Mi ez az egész, uram? - kérdezte most Sterling aggodalmas arccal. - Ez teljesen ellentétes az előírt protokollokkal.
- Jagged Fel - hajolt közelebb a komhoz hangjat lehalkítva Lecersen. A jelentésekből, miket átfutott, már egyértelművé vált a számára, hogy a továbbiakban felesleges bármiféle titkolózás. - Vansyn ellene vonult, magánakció volt a részéről... sajnálom, hogy nem tájékoztattam erről korábban, de a távozásom előtt úgy tűnt, kontroll alatt volt a helyzet, és szükségesnek tűnt a diszkréció. Tudja, Fel hívei sok bázisunkra beszivárogtak, bárhol lehetnek kémek ebben a helyzetben.
- Persze uram, megértem, bárhol lehetnek kémek - szegte fel az állát az előzőnél is jobban Sterling, miközben egyértelműen látszott, hogy megsértődött a feltételezéstől, de rögtön utána félrepillantott és bólintott, mintha megvilágosodott volna.
- Szóval Jagged Fel... hát igen. Ez mindenesetre megmagyaráz néhány dolgot, moff úr...
- Pontosan mit is? - vonta fel a szemöldökét Lecersen.
- Az írott jelentésemben nem szerepel, uram, mert nem tudtam, ki olvassa először a Maradvány vezetői közül, uram - most Sterling halkította le a hangját és hajolt közelebb. - De nem sokkal azután, hogy Ön elindult a Cosrára, egy teljes feltöltöttségű vostroyai flottát érzékeltünk a határ túlsó oldalán, a Nirauan felől, párhuzamosan haladva a határokkal a közöttünk és az adumari területek közti semleges zónában. Az utolsó vektoruk alapján a Generis felé fordultak. Aztán jöttek a jelentések a nagy erejű robbanásokról.
- Hogy MI?? - csapott az asztalára Lecersen. - Vostroyaiak?!
- Frontista invázió alatt állnak a területeink, uram - húzta ki magát meg mindig az előbbi sértődöttségtől fűtve Sterling. - Próbáltam mozgósítani, de nem kaptam választ egy sor főtiszttől, beleértve Önt és Vansynt sem. Már a legrosszabbtól tartottam, uram, attól, hogy a vostroyaiakat valaki segíti a határsértésben...
- Ez váratlan - szívta a fogát Lecersen. - Helyesen cselekedett, tábornok, és biztosíthatom, ha akad ilyen áruló szálláscsináló a Maradványban, akkor az jó eséllyel éppen Fel lesz az...
- Így már én is értem, uram - biccentett Sterling.
- Mi a pontos taktikai szituáció a főszektorban, tábornok? - kérdezte Lecersen, hátha sikerül túllépni Sterling sértődöttségén.
- Trott Devar admirális mozgósította a Hadtest másik felét, amit nem vitt el Vansyn, amikor bejöttek a jelentések a Generisről és a vostroyai flottamozgásról - magyarázta Sterling. - Kétszázötven hajója van, nagyrészt a régi Bendő-flotta csillagrombolói, illetve a Főszektor újraszervezésekor a Polneyeról, a Cosráról és a Corporate-ből érkezett egységek. A régi ESB gyártású hajókat Vansyn elvitte, a deaktivált SiSD-ket és Judicatorokat is a Yaga minori lerakatból. Devar lezárta a Maradvány magterületére vezető hipertéri útvonalakat, az ő hajói vannak a Marmoth-nál, Monhundle-nél, Minashee-nél, Arisnál, Venestriánál, a Malestrom-ködben, valamint Cezithnél és Ord Trasinál is, továbbá ő ellenőrzi a felső magterületet is, Bastiont, a Braxant központi szektort és az Obtrexta-szektor nagy részét is. Ezen kívül őrjáratokat küldött a kardassi határig a Raioballo és Myto szektorokba és a Relgim-szektor egy részébe. Amikor együttműködésre kértem, csak annyit mondott, személyesen Folett főadmirális utasításai alapján jár el és átvette a Hadtest parancsnokságát Vansyntól, és nem mozdul az elfoglalt pozíciókról.
- Hmmm... szóval Folett személyes parancsai alapján jár el... - mormolta Lecersen. - A generisi robbanások mértéke alapján elképzelhető, hogy megsemmisült maga a bolygó, vagy a naprendszer?
- Nem, uram - rázta meg a fejét Sterling. - Összevetettük az asztronómiai és mélyűri őrposztok távérzékelői által rögzített értékeket az archívumunkban a Cioralnál, a Ruusannál, a Ssi-ru űrben, valamint a Zonjunál, a Concrete-nél, a Mandalore-nál és az Onderonnál rögzítettekkel. A robbanások mértéke alapján valószínűleg nincs szó planetáris szintű pusztításról, de nagy mennyiségű hajónk elpusztulhatott, a rövid sávú automata vészjelzések alapján pedig valószínűsítem, hogy az Adamant szuper-csillagrombolónk is odaveszett, uram.
Lecersen kelletlenül bólintott. Ez szerepelt a lehetőségek között mindig is, de messze nem ilyen konnotációban. A nagymoff gyanította, hogy Vansyn teljes flottáját leírhatják ezzel. Előzetesen a Fel-pártiak erejét számszerűen akkorára becsülték, mint amivel Vansyn felvonult… ha meglepte őt az ütközet közepén egy ötszáz hajós vostroyai flotta...
- Világos - mormolta végül maga elé a nagymoff, majd visszafordult Sterling képéhez. - És mi a helyzet a két Milíciával?
- A Generis Milíciát lényegében elveszítettük, uram - magyarázta azonnal a tábornok. A hozzám eljutott sporadikus jelentések alapján a szektorvédelmi flotta legalább fele a Generis környékén csoportosulhatott és részt vett a harci érintkezésben, bárkik is csaptak össze. A Milícia másik felét úgy tűnik, Vansyn admirális parancsára még a felvonulása kezdetén blokád alá vonták más, eredetileg hozzám tartozó milicista hajórajokkal. A hozzám tartozó egységek egy ideje folyamatos harciérintkezést jelentenek a Generisiekhez tartozó hajókkal és a határon átlépett vostroyai egységekkel, úgy tűnik, minden tele van ellenséges, vagy az ellenséghez átállt szabotőrökkel és kommandós csapatokkal. Lényegében a Garqi - Vykos - Ord Biniir vonaltól kifelé mindenhol ez a helyzet, vagy teljes rádiócsend és kizárólag vostroyai forgalmazás. Ráadásul a generisi erők felett eleve limitált kontrollunk volt, uram, ezek nagyrészt eredetileg is Zouo és a környező moffok alá rendelt parancsnokok alá tartoztak már a régi Maradvány és az ESB idején is, vagy pedig Rammstein Aweris után feloszlatott flottájának maradékából kerültek át oda, a második vonalasok közé. Engedelmével, nagymoff úr, én sosem bíztam bennük igazán...
- Ha túljutunk ezen a krízisen tábornok, majd akkor utólag kiértékeljük, hogy ki, mikor és mennyire helyes döntéseket hozott a Milíciákkal kapcsolatban - legyintett Lecersen, miközben gondolatai fénysebességgel száguldoztak koponyáján belül. - Inkább arról jelentsen, hogy a saját Milíciája pontosan hogy áll.
- Ezt sajnálom a legjobban, uram - bámult egy pillanatra a padlóra Sterling tábornok. - Csak nagyjából a hajók fele, kétszázötven egység felett rendelkezem jelenleg. Az alakulat fele azokból a fázisváltós régi köztársasági gyártású V-cirkálókból áll, amelyek a Bendő-flotta Aweris után megmaradt csapásmérő ékjéből lettek második vonalba sorolva, és Istarii vezérőrnagy személyesen adta át őket nekem, amikor az Első Rendhez való átlépése előtt átvettem tőle a Milíciát. A második kontingens a régi Rammstein-flotta azon hajóiból áll, amelyeken már lecseréltem a tiszteket a nagymoff úr által megbízhatónak minősített elöljárókra. A Rammstein-féle egységeket a helyzet további eszkalációjától tartva visszarendeltem a Devar admirális által képzett kordon innenső oldalára, ide Yaga Minorra, illetve a környező szektorokba, miután Vansyn kivonta a környékről a hajóit a műveletéhez. Így biztosítani tudtam a nagymoff úrnak a Maradvány-magterület alsó karéját, a Velcar-, Perrin- és Prefsbelt-szektorokat. A Bendő-flotta volt hajóit pedig szétosztottam a Milícia eredeti magterületén, Devar vonalain túl, remélve, hogy eszkaláció esetén a közös múltjuk miatt legalább az ex-Bendősök segítenék egymást, de semmi esetre sem lőnének egymásra. Így tartani tudtam Mygeeto-t, Morishimet, Haverlinget és a Biitu-rendszert, így az Albarrio-szektor nagy része is biztosítva van. És még maradt egy harminc hajós kontingensem, amit a Boroskhoz küldtem, hogy Ubiqtorate-kontroll alatt tudjuk tartani az alsó szegmens hipertéri rakéta indító állomásait... szükség esetére.
- Ezt igen csak bölcsen tette, tábornok - biccentett Lecersen, miközben gyorsan előhívott magának egy térképet, hogy le tudja olvasni róla a vonalak alakulását. Négy szektornyi befolyása volt, ez nem volt sok, de Yaga Minor és Borosk stratégiai fontosságúak voltak. - És a Milícia másik fele?
- A Milícia másik felét pontosan azok a hajórajok alkotják, uram, amelyek Vansyn admirális parancsára részt vettek a Generishez tartozó egységek blokád alá vonásában és lefogásában - magyarázta Sterling. - Ezek vegyesen korábbi ESB helyőrségi hajók, Concordia körös egységek, és Vansyn flottájából Aweris után a második vonalba visszasorolt alakulatok. Jellemzően nem vállalják a harcot a Generisiekkel, amióta nincs kapcsolat Vansynnal és megjelentek a vostroyaiak, hanem szervezetlenül, egyesével vonulnak vissza. Az inkompetenciájuknak köszönhetően már több rendszert elveszítettünk, amiket eredetileg tartani akartam volna, például Anemcorot, Moltok-ot, Ord Canfre-t és Forsent is. Ráadásul ezek a hajók sem a korábbi felhívásomra nem reagáltak, amikor elkezdtek bejönni a hírek a vostroyai flottáról, sem a visszavonulás kapcsán kiadott direktívámat nem követték, hanem az alsó szektorok és a védelmi zónájukba eredetileg tartozó rendszerek helyett Muunilinst környékére, illetve a Clacis- , Carrion- és Dynali-szektorokba vonulnak vissza. A kapitányaik pedig kérdésemre azt mondták... - itt Sterling újra nyelt egyet, mint mikor a beszélgetés elején Lecersen állítólagos nőügyei kerültek szóba -, hogy az ön parancsára...
- Én nem adtam ilyen parancsot, és remélem, az Ön fejében sem fordult meg, tábornok, hogy ennek bármi értelme lett volna... a kapitányok nyilván hazudnak, vagy megvezették őket. Különösnek találom ráadásul, hogy mindez azután kezdett el terjedni, ha jól értem, hogy véglegesen megszakadt a kapcsolat a jó Vansynnal. Ő felülbírálhatta magát előttük legfelsőbb főszektori parancsnokként, de amit ezek a hajórajok azóta művelnek... az legalábbis aggályos. Tudja esetleg, kin, vagy min keresztül továbbították nekik ezt az állítólagos parancsot tőlem?
- Ardus Kaine kormányzóhelyettesre hivatkoztak a Munkaerőforrás-felügyelettől - halkította le most a hangját ismét Sterling. - És régebbi, de hatályos kódokra az Ön részéről, nagymoff úr.
A nagymoff kezei ökölbe szorultak az asztalon, gondosan ápolt körmei mély, vörös árkokat vájtak tenyerébe, ahogy lassan összeállt a fejében a kirakós. Persze a felismerések sorozata ellenére arca megőrizte kulturált, bármiféle dühkitörésnek nyomát sem mutató vonásait. Sterling így is elég zaklatottnak tűnt, és ha most rázúdítja azon nevek egész sorát, akik szerinte megvezették és elárulták az egész incidens kapcsán, csak azt érte volna el, hogy a planetáris tábornok - bármennyire is régi, hűséges híve - egy erősebb, potenciális ellenlábashoz menekül, akár magához Felhez.
A helyzet nem volt sem kedvező, sem könnyű, és ebben a megvilágításban Lecersen még inkább indokoltnak látta nem sokkal ezelőtti cosrai útját is. A saját jövőjéről - jelesül, hogy ez ne egy plasztoid főtiszti koporsót jelentsen - már elkezdett gondoskodni, de a Maradványt sem hagyhatta magára. A helyzet Sterling jelentése alapján pedig úgy állt, hogy a Maradvány-főszektor bevethető ereje valószínűleg az eredeti felére, alig 750 hajóra csökkent, és jó esély volt rá, hogy Felnek a vostroyai erősítéssel együtt legalább ugyanennyi van. A nagymoff szemében pedig ez túlment mindenféle nevelő célzatú politikai konspiráción. Ez már-már meghívás volt Fel számára, hogy a Maradvány ura legyen, ezt pedig a nagymoff mindenáron el akarta kerülni, még akkor is, ha egyedül kellett lépéseket tennie, miután politikai ellenlábasai láthatóan nem látták, vagy nem fogták fel ennek a lehetőségnek a realitását - és a benne rejlő veszélyt az EGB-re nézve.
Lecersen még egy pillantást vetett a térképre, amelyre gyorsan felskiccelte magának egy holoceruza segítségével a Sterling által lejelentett taktikai helyzetet, majd folytatta a beszélgetést.
- Értem, szóval Kaine-től - biccentett végül még nagyobb nyugalmat erőltetve magára a nagymoff. - Nos, ön azt tette, amit tennie kellett, tábornok. Kaine kormányzóhelyettest pedig bízza csak rám... majd én tisztázom vele ezt a kis félreértést... addig is, próbált már esetleg erősítést szerezni főszektoron kívülről? Másfél hadtestnyi erő nem sok mindenre elég, különösen a vostroyai flottával a nyakunkon.
- Magam is így láttam, uram - értett egyet rögvest Sterling. - Ezért bátorkodtam felvenni a kapcsolatot a szóba jöhető főszektorok elérhető katonai parancsnokaival. Persze akkor még csak a vostroyai flottáról és Vansyn admirális vélelmezhető sorsáról voltak információim, Felről nem - a tábornok hangjából még mindig nem tűnt el a sértődöttség.
- Először Kardasst próbáltam elérni, de Gul Dukat csak annyit mondott, hogy ő nem tudott erről a fenyegetésről és egy teljes vostroyai flottila megjelenése esetén a saját főszektorának védelmére kell koncentrálnia minden elérhető hajóját - folytatta végül Sterling, miután a nagymoff mellőzte az újabb, elnézéskérésre vesztegetett köröket és inkább nem szólt semmit, csak biccentett, hogy a tábornok folytassa. - Végül azzal zárta le a Gul a témát, hogy a főkormányzó kifejezett utasítása nélkül a kardassi erők nem lépik át a szektorhatárt.
Lecersen hümmögött.
- Nem lep meg. Kardasstól én nem számítok segítségre, legalábbis egyelőre.
- Szóval ezután felhívtam a Polneyet - folytatta Sterling. - Hátha el tudom érni a Főkormányzót. De őt sem sikerült, sőt, azt mondták, már a nagymoff urat is sikertelenül próbálta elérni, mielőtt egy titkos küldetésre indult volna.
- Különös, hogy mostanában mindenki elkerüli a másikat - fintorodott el Lecersen. - És mit mondtak végül az erősítésről?
- Nos, Zalaxus admirális csak annyit mondott végül, hogy a főkormányzó küldetése potenciális konfliktusveszélyt hordoz magában a Köztársasággal - magyarázta Sterling. - Így a Clone Hadtest teljes állománya és a Magot védő Milíciák is a határon állnak készültségben és nem irányíthatóak át sehová. Mással nem beszéltem még, a cosrai Flottaparancsnokság csak annyit közölt, hogy Folett főadmirális már egyeztetett Devar admirálissal a védelmi helyzetről és egyelőre nem küldenek csapatokat.
- Valahonnan erősítést kell szereznünk - rázta meg a fejét elégedetlenül Lecersen nagymoff.
- Esetleg megpróbálhatjuk Reuenthal admirálist - vetette fel Sterling tábornok.
- Ha egészen Ramakazról kérünk erősítést, át kell vonulniuk a fél Ismeretlen Vidéken - vetette ellen Lecersen. - Nem biztos, hogy jó ötlet lenne. A nagaiok fenyegetésnek is vehetik.
- Tisztelettel, uram - szólt közbe Sterling. - A vostroyaiak már megtették. És a nagaiok a kisujjukat sem mozdították miatta.
- Éppen ez aggaszt engem is - értett egyet Lecersen. - És ezért nem szeretnék túl nagy mozgást arrafelé. Figyelembe véve a pletykákat és hírszerzési értesüléseket Hiroyasu Régens és Jagged Fel kölcsönös... szimpátiájáról, én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a nagaiok tudatosan engedték át a vostroyai flottát. Ha ez az egész konszolidálódik, beszélni is fogok erről a nagai nagykövettel, de addig nem akarnám bármivel is provokálni őket.
- Akkor... ez esetben... - gondolkozott pár pillanat erejéig a tábornok - talán megpróbálhatnék beszélni néhány régi, megbízható volt bajtársamnal a Corporate-szektorban. Az új főminiszterük egy régi vágású volt katona, Bel Riose, aki több tehetséges tisztet is visszahívott aktív szolgálatba még a Világok Szövetsége idejéből. De sokan maradtak a mieink közül is, nagymoff úr... csak éppen... - a férfi őszes szemöldöke aggodalmasan összeráncolódott.
- Csak éppen nekem kell hozzá felhívnom az ifjú Il-Raz kormányzót, hogy kiélvezhesse a helyzetet, amikor én kérem az ő nagyméltóságú segítségét - fintorgott Lecersen. - Rendben, bízza rám ezt, tábornok... és még egyszer: nagyra értékelem a lojalitását, és ahogyan ezt a helyzetet kezelte a távollétemben. Lecersen kilép.
- A szolgálat az első, uram, köszönöm - tisztelgett Sterling és bontotta a vonalat.
...
Lecersen felsóhajtott, töltött egy pohárral magának az asztalára pedánsan odakészített alderaani óborból. A java még csak most jön, gondolta, majd elsőként beütötte Ardus Kaine komkódját.
- Nahát, moff úr, máris visszatért? - Kaine a transzponder jelzése alapján Muunilinstről jelentkezett be, Lecersen pedig reménykedett benne, hogy a saját kódolója jó alaposan összezavarja Kaine technikusait a saját tartózkodási helye vonatkozásában. - Már éppen hívni akartam volna...
- Maga glottalphib csúszómászó - hajolt közelebb a komhoz kertelés nélkül Lecersen. - Maga végig tudott a vostroyaiakról. Ezért beszélt rá, hogy hallgassak Vansynnal és Fellel kapcsolatban. Csak időt akart nyerni, amíg megérkeznek, maga... maga Sith áruló.
- Ezek nehéz idők, nagymoff úr - csóválta a fejét tettetett szívelyességgel ifjabb Ardus Kaine. - Mindenkit felzaklattak a legutóbbi fejlemények. Természetesen én sem tudtam előre a vostroyai flottáról. Megállapodtunk abban, uram, hogy hagyjuk Vansynt végigvinni a kis magánakcióját, hogy utána közte és Fel közül arra csapjunk le, aki életben marad. Nyilvánvalóan egyikünk sem láthatta előre ezt a felettébb… kellemetlen és megjósolhatatlan vostroyai beavatkozást.
- Maga áruló és ezért fizetni fog - sziszegte Lecersen. - Kamatostul.
- Sajnálom, hogy így felzaklatja magát, nagymoff úr - tárta szét a karjait teátrálisan, ragadozó mosollyal a vonal túlsó végén a konspiratőr kormányzóhelyettes. Pont most, amikor együtt kellene dolgoznunk a Maradvány megmentéséért. Hiszen mindenki számára nyilvánvaló kell legyen, hogy az események ilyetén való interpretációja azt jelentené, hogy Ön legalább olyan mértékben áruló, mint én magam. Hiszen én informáltam Önt idejekorán a Jagged Fel jelenlétéből adódó fenyegetésről, Ön mégis úgy döntött, hogy a főadmirálisi direktívával és a Vezérkar azonnali tájékoztatásával ellentétben jóváhagyja Vansyn titkos magánakcióját...
Lecersen arcizmai megrándultak. Számított erre a tromfra azóta, hogy kezdte kapizsgálni, mire megy ki a játék Kaine részéről.
- Nos, ez kétségtelen, Ardus - közölte színtelen hangon.
- Talán mindketten jobban járnánk, uram - tette hozzá kedélyesen Kaine -, hogyha Vansyn barátunk inkompetenciájának, sőt, talán árulásának tudnánk be az események felettébb kedvezőtlen alakulását az EGB számára. Ki tudja, talán éppenséggel szeretett volna csatlakozni Felhez, amikor rájött, hogy itt van, és ő rendezte meg az egész kommunikációs zárlatot annak reményében, hogy újra hatalomra segítheti trónfosztott volt uralkodóját. Aztán persze szerencsétlenségére a vostroyaiak szemét szúrta kedvenc lázadó szövetségesük úgymond… feudális múltbéli árnyainak megsokasodása és példát statuáltak Vansynnal, hogy Fel tudja, mire esküdött fel… ha érti, mire gondolok, nagymoff úr - mosolyodott el kárörvendően Ardus Kaine, az ifjabb. - Most bizonyára némi szabadkozásra kényszerül elvtársai előtt. Kész szerencse az egészben, hogy én időben informáltam a nagymoff urat ugyebár Vansyn készülő árulásáról... - tette hozzá mosolyogva a kormányzóhelyettes -, és így… közösen minimalizálni tudtuk a várható veszteségeket.
- Nem... - rázta meg a fejét Lecersen. - Hőst fogunk csinálni Vansynból. Ő megpróbálta megállítani Felt, de úgy tűnik, minden bizonnyal életét áldozta harc közben. Mi pusztán csak... késedelemmel értesültünk a fejleményekről. Sajnálatos, hogy Vansyn admirális egyikünket sem tájékoztatott a tervéről. Bátor, de ostoba lépés volt tőle, hogy egyedül akarta megállítani a frontistákkal és Lázadókkal kokettáló bitorló Jagged Felt.
- Ahogy kívánja, nagymoff úr - hunyorított Kaine. - Akkor előkészítem a jelentésünket a Maradvány Kormányzó Tanácsa számára. Biztos vagyok benne, hogy nem csak az örökifjú Trachta grófnő, de a Vezérkar többi tagja is érdeklődéssel olvassa majd. Persze köröztetés előtt bátorkodom majd átküldeni a vázlatomat... és remélem, nincs ellenére, hogy intézkedtem a Vansyn alá tartozó megmaradt hajók... lojalitásának biztosításáról a Concordia-kör tisztjei közreműködésével. Mindannyian hű Maradvány-hazafiak.
- Persze, hogyne, köszönöm Ardus, mire mennék maga nélkül - intett a fejét csóválva a nagymoff és megszakította a kommunikációs kapcsolatot a kormányzóhelyettes muunilinsti irodájával.
...
Újabb pohár alderaani óbor kitöltése, majd felhajtása után Folett Főadmirális privát vezérkari vonalának kódját ütötte be Lecersen. A transzponder és a kommunikációs titkosítási algoritmus nem túl nagy meglepetésére arról tájékoztatta, hogy Folett még mindig az Ershan körüli orbiton tartózkodik.
- Üdvözlöm nagymoff, sajnálattal közlöm, hogy Folett főadmirális úr éppen nem ér rá, mert rendkívül fontos ershani... - Caps kapitány be sem fejezhette a szokásos bejelentkező sablonszöveget a parancsnoki hajó hídjáról jelentkezve, amikor Lecersen ellentmondást nem tűrően félbeszakította:
- Öt standard percet fogok várni, sorhajókapitány, hogy előkerítse nekem a főadmirálist, és megbeszélhessek vele és csakis személyesen vele egy átfogó és rendkívül sürgető biztonsági veszélyhelyzetet. Ha öt percen belül nem lesz itt a főadmirális, magát teszem felelőssé, sorhajókapitány, és gondoskodni fogok róla, hogy az új állomáshelye még sokkal kellemetlenebb legyen bármiféle sóbányánál, amit a főadmirális előszeretettel ajánlgat olykor. Például tudok néhány még mindig üzemelő Ssi-ru beágyazó konténert a Ramakazon túl...
Caps csak nyelt egyet és tisztelgett, majd pár percre eltűnt a képernyőről, és nem sokkal később pedig már valóban Folett főadmirális magabiztosságtól duzzadó, ápolt, fiatalos arca nézett farkasszemet a komon keresztül Lecersennel.
Folett hümmögve hallgatta a nagymoff teátrális beszámolóját az elérhetetlen főkormányzóról, a fél főszektort felforgató Felről, az inkompetens, öngyilkos küldetésre induló Vansynról és a váratlan vostroyai fenyegetésről, majd mikor a nagymoff rátért arra, hogy a Maradvány tisztikara megbízhatatlan, és ezért újabb átállások és árulások veszélye okán további hajókat kér a helyzet stabilizálására, figyelmeztetően felemelte egyik kezét és közbevágott.
- Ne másokra mutogasson itt nekem a saját inkompetenciája miatt, Herr Großmoff. A főszektorvezetők helyesen jártak el, a főkormányzó éppen azt csinálja, amiben a legjobb, jelesül olyan fenyegetésektől szabadítja meg a Birodalmat, amelyeket sem én, sem Ön nem értünk igazán, ami pedig a maga alárendelt tisztjeit és különösen a vostroyaiakat illeti... én megmondtam előre, aber nicht? Megmondtam, magának is, Grodinnak is, az egész Vezérkarnak is, hogy ezekben a frontista Schweinhundokban nem lehet megbízni, legyen szó akármiről, mindig lesz náluk egy messer, hogy hátbaszúrják vele az embert. Én megmondtam. És most nem fogok a maguk a maguk töketlenkedése miatt totális háborúba és rakétaváltásba bocsátkozni egy fél főszektorért a vörösökkel, amikor még csak erőink fejlesztési és újjáépítési szakaszában vagyunk, verstanden??
- Ez akkor is nyílt agresszió a határaink ellen, uram, ezt nem hagyhatjuk válasz nélkül - döbbent meg Lecersen a főadmirális szavain.
- Ez egy határvidéki probléma egy határvidéki főszektorban, nagymoff - váltott hidegebb hangnemre azonnal Folett is. - Egy olyan főszektorban, amelynek a megszerzése és irányítása a maga végcélja volt, nagymoff, így azt gondolom, jogosan várhatom el, hogy ezután Ön tartson is rendet benne. Nem fogom az egész EGB-t háborúba vinni idő előtt, csak mert Ön nem volt képes tisztességes módon rendet tartani a háza táján. Ráadásul a területi veszteség tudomásom szerint... inszignifikáns. Bőven ellensúlyozza majd a terület- és befolyásszerzésünk a Hutt űrben, ha egyszer sikerül tisztázni a részleteket az Első Rend oda menekült egységeivel és a Hapan császárnővel, illetve a Stiefel admirális vezette terjeszkedési műveletünk a NeuSchwabenLand - szektorban. Néhány jelentéktelen Maradvány-melléi rendszer elvesztése miatt...
- Ezek nem jelentéktelen határmenti kolóniácskák, főadmirális! - vágott közbe Lecersen, alapos elképedésre késztetve az ilyesmitől ershani tartózkodása alatt minden bizonnyal elszokott Folettet. - Ezek a Birodalmi Maradvány könnyűipari és mezőgazdasági gerincét jelentő bolygók, a támogató iparágak központjai, amelyek már a Pentastar szövetség ideje óta a Birodalom részét képezték és nagy morális jelentősége volt a visszatérésüknek a csonka-Maradvány magterületéhez a Yuuzhan Vong háborút követő átrendeződés után! Még az idősebb Ardus Kaine gondoskodott arról, hogy hithű birodalmi rendszerek maradjanak, és most az áruló fia miatt veszítjük el őket! Semmilyen módon sem hasonlíthatóak össze csempészekkel és rabszolgakereskedőkkel teli, az Uralkodó szelleme sem járta peremvidéki rendszerecskékkel, uram!
- Úgy látom, nagymoff uram, nagyobb a probléma, mint először hittem - csóválta meg a fejét hideg tekintettel Folett főadmirális. - Tehát nem csak a területére beszivárgott lázadó elemekkel van gondja, hanem, ha jól értem, a saját, megmaradt közvetlen alárendeltjeiben sem bízik már, mint Kaine kormányzóhelyettes? Azt hittem, az ön rutinjával az ember alaposabban választja ki, kiket helyet kulcspozíciókba egy ilyen konszolidáció után, mint amit a Maradvány visszatérése igényelt az EGB berkeibe. Talán jobban kellene menedzselnie az alárendeltjeit, Lecersen uram, ahelyett, hogy szimplán árulónak nevezi őket, mégis poszton tartja… máskülönben még erősebben aggódni kezdek a Maradvány stabilitása miatt és a végén megfontolom, hogy mégis erősítést küldjek magához, még hozzá az egyetlen elérhető és jelenleg mobilizálható tartalékból… az Első Rend csapataiból - mosolyodott el fölényesen Folett. - Talán ők képesek lennének rendet tenni ott, ahol Ön nem, nagymoff úr. Úgy hallottam, igen meggyőzőek a módszereik az Anoat-szektorban.
- Ne merészeljen így beszélni velem, maga kis felkapaszkodott ezredes - tört ki Lecersen, miközben rádöbbent, mitől ilyen arrogáns Folett. Egyszerűen nem volt rá más magyarázat. - Én nem a Calim nyomoronc királya vagyok, vagy valami hasonló kis vazallus senki, hanem a Birodalom Nagymoffja és a Birodalmi Maradvány, az Első Galaktikus Birodalom egyetlen jogfolytonos utódjának vezetője… maga, aki még bőven Daala talpát nyalta inkognitóban, amikor én már évtizedek óta moff voltam, nem fog engem holmi siheder, fanatikus első rendi kölykökkel és láncos kutyákkal fenyegetni!
Folett magához képes nagy türelemmel, joviális mosollyal tűrte Lecersen kirohanását.
- Maga is tudott róla, igaz? - köpködött tovább indulatosan Lecersen. - A vostroyaiakról és Felről. Csak úgy, mint Kaine. És nem tett semmit, csak végignézte, ahogyan elúszik egy fél főszektor, csak azért, hogy utána kárörvendhessen... Maga szarházi... én csináltam magából és a klón haverjából vezérkari főtisztet, nélkülem mindketten már régóta lógnának lázadásért!
- Sajnálom, hogy ennyire megviselték az események az idegeit, nagymoff - közölte faarccal a főadmirális válaszként, amikor Lecersen egy pillanatra elhallgatott, hogy némi levegőhöz jusson. - Az előbbi függelemsértéseit betudom ennek, és nem küldöm magát azonnal sóbányába... méltatlan lenne a múltjához és a Birodalom szolgálatában eltöltött évtizedek alatt elért eredményeihez, amelyeket ön sem mulasztott el felemlegetni. Így viszont figyelembe kell vennem, hogy alkalmasint az állapota és a főszektor ügyeinek rendezése miatt Ön talán már nem lesz alkalmas a továbbiakban arra, hogy vezérkari főtisztként vezesse a Munkaerőforrás-felügyeletet. Talán oda kellene adnom a pozíciót egy megbízható, nagy munkabírású, fiatalabb cosrai tanácsadómnak, mint például Larssen elnök a Nemesis gazdasági konglomerátumból. Hacsak nem tud sürgősen meggyőzni arról, hogy kontroll alatt tudja tartani a helyzetet. Anélkül, hogy háborút kezdene Fellel, bár kétlem, hogy ehhez elégséges erőkkel rendelkezik e pillanatban.
- Tisztelettel, főadmirális - fogta vissza magát most már egy fokkal Lecersen, látva a fiatalabb főtiszt arroganciáját, vagy inkább eltökéltségét, amit szintén csak azt támasztotta alá, hogy már jó ideje készülhetett erre a beszélgetésre. - Az egész EGB-re kiható morális veszteséget jelent Fel befolyásszerzése, ez túlnyúlik a főszektor határain.
- Nem mondtam, hogy hagyja ott büntetlenül élősködni - vonta meg a vállát Folett. - Alkalmazza a saját módszereit, amelyekben olyan jó. Árulás, kémkedés, gyilkosságok, tegyen, amit jónak lát, hogy eltávolítsa Felt és a sleppjét a frontistákkal együtt, vagy anélkül. De háborút önállóan, az engedélyem nélkül nem kezdhet… a katonai erősítést pedig... megfontolom. De akkor vegyes csapatokat fog kapni a Clone, a Cosra és az Első Rendi Hadtestjeiből, és mindegyik tiszt pontosan azt fogja tenni bennük, amit én mondok... ezzel számoljon.
- Erre nem lesz szükség, Főadmirális - hunyorított Lecersen. - Tisztelettel visszavonom a központi erősítés iránti kérelmemet. Kézben tartjuk a helyzetet és megvédjük az új határokat... bárhol is lesznek azok.
- Azt majd meglátjuk, nagymoff, azt majd meglátjuk... - Folett intésére a holovetítő hatókörén kívül eső komtechnikus bonthatta a vonalat, mert a főadmirális képe elhalványult, majd eltűnt.
...
Lecersen most kettőt töltött magának ahz alderaani óborból, és lassan, komótosan megitta. Innen már nem volt visszaút, a közelgő események fényében úgy érezte, nem kockáztat semmit, sőt, talán kissé úgy is volt vele, hogy minél provokatívabban lép fel Folettel szemben, annál inkább színt vall amaz... márpedig a tény, hogy a Főadmirális ilyen... mérsékelten reagált a kirohanására, alátámasztani látszott azt a feltételezését, hogy tudott Fel ügyeiről, csak direkt nem szólt neki. Máskülönben az ifjú, forró vérű cosrai minden bizonnyal őrjöngött volna, és elsők között követelt volna tömeges hipertéri rakétacsapást a Generis és környéke ellen.
Nos, rendben, gondolta magában Lecersen. Akkor így játszunk - és beütötte a Corporate-főszektor vezetőjének komkódját. A transzponder tanulsága szerint Camillo Il-Raz az immár újra főszektorközpontként funkcionáló Ziostról jelentkezett be. A középkorú, perverz arckifejezésű férfi a vetítő képén kívülre hessegette aktuális kis - szó szerint - vendégét, majd szembefordult Lecersennel.
- Nahát, Drikl... micsoda meglepetés. Hogy van?
- Éppen hajók híján, Camillo - erőltetett mosolyt az arcára Lecersen. - Jagged Fel megjelent a határvidéken és felforgatta a számításaimat. - Szükségem lenne egy fél hadtestnyi hajóra, méghozzá azonnal.
- Hát, szokás szerint nem aprózza el a kéréseit, Drikl... - vigyorodott el Il-Raz. - Majd gondolkozóba látszott esni. - Igazán kellemetlen, hogy a Főadmirális úr kereken megtiltotta, hogy a főszektort védő ezer hajóból bármennyit is átirányítsak, kivéve a Hutt űrben zajló műveletek esetleges támogatását... fájdalom, hogy még calimi barátaimnak sem tudtam segíteni, és így az Első Rend játszóterévé váltak a kis Lázadó problémájuk miatt...
- Ugyan már, Camillo, maga és én többet tudunk egymás szennyeséről ahhoz, hogy ilyenekkel szórakozzunk - biccentett Lecersen. - Ha kifejezett parancsa van Folettől, hogy ne küldjön nekem semmit, nyugodtan megmondhatja.
- Higgye el, én sem örülnék, ha hasonló helyzetbe kerülnék, moff uram - tárta szét a kezeit Il-Raz. - De az együttérzésemmel nem sokra megy ugyebár...
- A maga főszektora tobzódik az oda hirtelen visszatérő régi Corporate-tisztekben és politikusokban, már akik még életben vannak Brodrig és társai ámokfutása után - tette hozzá Lecersen sokat tudóan. - Rimmel, Riose, és még sorolhatnám. Nem kevés hajó tűnt el annak idején nyomtalanul a regiszterekből a Világok Szövetsége, majd a Harmadik Birodalom flottájából. Ha valaki fel tud hajtani nekem kétszázötven harcképes egységet... úgymond, könyvön kívülről, Camillo barátom, akkor az Ön, és az újdonsült barátai.
- Hát miért nem ezzel kezdte - Il-Raz mosolya szélesebbé vált, mintha éppen most lépett volna be a Jedi Akadémia ötéves padawanjai számára fenntartott hothi börtönkörletbe. - Üzleti ügyekben természetesen bármikor állok az én Drikl barátom rendelkezésére. Igen, megoldható így a kérés... de nem lesz olcsó.
- Ezt mindjárt gondoltam - szívta a fogát Lecersen. - Mennyi? Hány millió?
- Nem kreditekre gondoltam - kacsintott Il-Raz - Inkább a moff úr gazdasági érdekeltségeire itt a Corporate-ben. Még rengeteg olyan vállalati konglomerátum van, ahol az Ön által kinevezett funkcionáriusok ülnek az igazgatóságban, akiknek, az igazat megvallva, már régen Bastionon és Muunilinsten lenne a helyük. A Riose főminiszterrel kötött megállapodásom egyik fontos sarokpontja, hogy a Corporate-szektor vállalatai... nos, újra a Corporate-szektor tulajdonába kerüljenek.
- És mindezt azok után, hogy pont maga segített nekem elvenni őket tőlük - ingatta a fejét Lecersen.
- Elnézést, ha rossz érzést okoz önben az, moff uram, hogy a tanítvány felülmúlja a mesterét - vigyorodott el ismét Il-Raz.
- Megkapja - sóhajtott fel Lecersen. - Küldje, hogy kit és melyik székben akar látni és intézkedem.
- Kiváló, én pedig beszélek az... üzletfeleimmel. A flotta hamarosan úton lesz, csak ne kérdezze, honnan jön - kacsintott a Corporate szektorkormányzója. - De a hivatalos vezénylés természetesen innen a főszektorból szól majd.
- Megnyugtató - biccentett Lecersen.
- Mindig öröm Önnel üzletelni, nagymoff - integetett Il-Raz, és mielőtt még visszafordult volna előbbi, kiskorú elfoglaltságához, gyorsan megszüntette a vizuális kapcsolatot.
...
Lecersen befejezte az üveg alderaani óbort. Már csak egy hívás volt hátra, de bizonyos szempontból nézve ehhez volt szüksége a legnagyobb bátorságra.
A képernyőn ezúttal egy cosrai nemesi címer jelent meg, a lassabban forgó, sokáig töltést és a kapcsolat létrehozását jelző, várakoztatásra állított szimbólum pedig azt jelezte, hogy a vonal másik végén nem a szuperszélessávú, EGB-szerte a Vezérkar számára kialakított katonai holokapcsolat fogad, hanem úgymond egyszerű civil vonal, amelynek jóval tovább tartott a Lecersen hívásainál sztendernek számító, különleges kódolási szint felállítása.
A képernyőn végül megjelenő protokolldroid csak biccentett, amint felismerte a hívó felet, és mielőtt belekezdett volna bármiféle szokásos üdvözlő tirádába, csak félreállt, és átadta a helyet a fogadó vonal és a hozzá tartozó nemesi kúria tulajdonosának, úrnőjének... aki munkaidőben, mint mindig, önnön felelősségteljes pozíciójához, a humanitárius feladatokkal és veteránok, hadirokkantak ellátásával és istápolásával foglalkozó Cosrauer Rotes Kreuz vezetőjéhez méltó módon díszes grófi estélyi helyett egy egyszerű, szürkés felöltőt és szervezete jelvényét viselte.
- Ejnye, Drikl, Mein Schatz - ingatta a fejét rosszallóan, de örömteli arckifejezéssel a tekintetében az élemedett korú asszony. - Már nem is emlékszel, mit beszéltünk meg az önmegtartóztatás fontosságáról? Egy úriember az első randévű után nem zaklatja azonnal szíve választott asszonyát...
- Rendkívüli módon röstellem és elnézést kérek a faragatlanságomért, drága hölgyem - erőltetett magára természetétől teljesen idegen hangnemet és arckifejezést a nagymoff. - De úgy tűnik, rajtam kívül álló okok miatt mégis csak fel kellene gyorsítanunk... egyesülésünket. De titokban kellene tartanunk. Az igazat megvallva... azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre, Drágám.
- Meine güte - fehéredett el teátrálisan Margarete asszony. - De mégis miért, Mein Schatz?
- Azért, Kedvesem, mert nem szeretném záros határidőn belül úgy végezni, mint a volt férjed - mosolyodott el fanyarul Lecersen. - Különösen azelőtt nem, hogy szerelmünk beteljesülhetett volna - a nagymoff leküzdötte a fenti szavak kiejtése közben rátörő hányingert.
- Natürlich, magától értetődik - bólintott komolyan a grófnő aztán összeráncolta a homlokát. - Drikl, szépen írj le mindent majd nekem, jó? És vigyázz a gyomrodra, ne igyál annyit, ne egyél fűszereset!
- Hát persze, Drágám - fordult műmosolyba Lecersen összes arcizma. - Sokszor kézcsók és majd jelentkezem.
- Hívj, ha bármi van! Mein gott im Himmel... - sápítozott a grófnő, mire a nagymoff végre vette a bátorságot, hogy most már bontsa a hosszúra nyúlt munkanap utolsó hívását is.
...
- Micsoda izgalmak - jelent meg a nagymoff háta mögött az eddig a sarokban ügyködő szabómester. - Ha nem lennék egyszerű szabó, még azt kellene hinnem, hogy ön bizony alaposan beletenyerelt egy rendkívül ronda konspirációba.
- Még szerencse, Garak úr, hogy ön csak egy egyszerű szabó - ropogtatta meg a tagjait az asztaltól felállva Lecersen és hagyta, hogy a kardassi ráadja a felöltő legújabb, átszabott és mandzsettákkal, parolikkal ellátott verzióját. - Végtére is pusztán azért lopakodott fel a Bloodfin fedélzetére, amikor elindultam a Cosrára, azért jutott keresztül nem csak az elit rohamosztagos egységeimen, hanem a saját testőrdroidjaimon is, amelyekben egyébként egyre kevésbé bízok, azért jutott be észrevétlenül a kabinomba és azért jelent meg a hátam mögött vacsora közben, hogy felajánlja, segít kissé átszabni a ruhatáramat. És persze az egésznek semmi köze nem volt ahhoz, amit utána említett mellékesen, miszerint van egy... közös barátunk Kardasson, aki hazafiságból szeretné felhívni a figyelmemet egy ellenem irányuló merényletkísérletre, és egy olyan átfogó, újfent interdimenzionális összeesküvésre, amelynek a célja az egész EGB feletti ellenőrzés megszerzése... és amely veszélyesebb, mint amit a Káoszlények és a Renegát együtt és egymástól függetlenül valaha is kitaláltak.
- Vétek lett volna, moff uram, hogyha abban az eredeti ruhában áll a cosrai grófnő elé, ön, egy máskülönben híresen kulturált és művelt úriember, ráadásul műértő és műgyűjtő - mosolyodott el félszegen Garak. - Az a standard moffi zubbony nélkülözött mindenféle eleganciát, ezt önnek is be kellett látnia, hiszen olyan tájékozott a gasztronómia és a márkás italok terén. Egyszerűen… muszáj volt. Végül is, nem hazudtolhatjuk meg saját magunkat, nemde?
- Hát persze, hogy nem, Garak úr - biccentett Lecersen és megnézte magát a tükörben. - Ez így pont jó is lesz... és mondja csak, mit gondol. azok alapján, amit hallott... az eddigieknek mi köze lehet ehhez az interdimenzionális összeesküvéshez és a készülő merénylethez?
- Fájdalom, nagymoff úr, azt hiszem, egyáltalán semmi - ingatta a fejét sajnálkozást színlelve Garak. - Ez csak… hogy úgy mondjam... a szokásos napi üzletmenet részének tűnik, hozzá kell tennem, meglehetősen amatőr színjátékkal egy-két résztvevő részéről. Mármint nem Önre gondolok. Amiről talán bátorkodtam pár szót véletlenül elejteni méretétel közben... az ennéél, nos, jóval kifinomultabb ügy.
- Hogyne, persze - biccentett Lecersen. - De legalább megspórolt nekem egy újabb felesleges hívást Gul Dukat felé.
- Egyébként egyetértek a testőr droidokkal kapcsolatos megjegyzésével is - tette hozzá Garak, miközben nekiállt összehajtani a ruhát. - Ezek a Strunz modellek néha idegesítően hajlamosak rövidre zárni magukat amatőr, könnyen szabályozható, központi hálózati parancssorok hatására.
- Még szerencse, hogy szabóként ilyen... tájékozott - hunyorított Lecersen, és végigsimított még egyszer a ruha anyagán és a Garak által ráapplikált háromszög alakú jelvényen. - Tetszik ez az... obszidián háttérárnyalat.
- Az egyik kedvenc színem - mosolyodott erl Garak. - Akkor... megmondhatom a... közös barátunnak, hogy üdvözli?
- És vihet neki egy üveggel a legjobb alderaani óboromból - lépett a szekrényhez Lecersen. - De előtte kérem mutassa meg... azt a másik ruhát is, amit ajánlott.