|
Exogol
May 13, 2020 18:22:08 GMT 1
Post by sithlord on May 13, 2020 18:22:08 GMT 1
Vorennus gondolkodott...kivárt...meditált. Hirtelen minden tiszta és világos lett a számára.Hát ezért nem érezte igazán teljesnek magát! Bár ő volt immár az Egy Sith, mégis a hatalma korlátozott volt...még mindig! És pontosan azért, mert csak a Sithek ősi Rendjének egy részét képviselte:az igazán hatalmas Sith Rend már nem létezett, elbukott, elmúlt.
Vagy talán mégsem, hiszen az Ősök képviselője itt volt nála...Hadra a Világok Ősi Nagyura vagy Urnője, a Régi Rend képviselője, akiknek tudására annyi új Sith vágyakozott. S most itt volt és az öreg Nagyúr érezte, itt a lehetőség arra hogy sorsán változtasson. Nem térdelt mert az méltóságán aluli lett volna de...mondott valamit. Valamit amit utoljára még ifjonc korában mondott ki. -Taníts meg engem...tanits meg arra amit tudsz, amivel rendelkezel! -kezdte Vorennus szinte már áhitattal. -Hadra Urnő, hadd legyek szövetségesed és egyben tanítványod! Add át a tudásodat és együtt, Egy Sithként vegyük vissza a minket megillető helyet!
|
|
|
Exogol
Aug 28, 2020 12:17:01 GMT 1
Post by sithlord on Aug 28, 2020 12:17:01 GMT 1
Máshol egy más időben és másik univerzumban...
Magányos csillagromboló halad ismeretlen célja felé. Fedélzetén egy újfajta élőlény várja hogy lecsapjon valamelyik bolygóra. A csillagromboló még a Klónháboruk idejéből származhatott mert kissé régies típus volt a legújabb modellek mellet. Mélyén egy magányos ám annál éberebb lény a galaxist pásztázta fürkészőn a fedélzeti komputeren. Egy bolygó amely alkalmas lehet terve és célja végrehajtására..a 1276-os bolygó lakatlan fém borította bolygó volt ideális az Ő terveinek. A lény valaha számítógépes szoftver volt se több se kevesebb aztán...egy szórakozott de őrült tudós palánta a Tecno Unióban megpróbált öntudatot adni neki s lám sikerült a lény életre kelt..Magát csak ugy hívta A Komputer. A Techno Unió még idejébe megszabadult tőle s Őt egy ócska csillagromboló rendszerébe zárta majd a végtelen űrre bízták a hajót s Őt. Vesztükre most eljön végre az Ő ideje..A csillagromboló az 1276-os bolygó légkörébe hatolva méltóságteljesen leszállt a puszta és kopár felszínre. Senki sem sejtett semmit s amikor a Komputer átalakítván a csillagrombolót egyfajta gyárrá már késő volt..Adatbankja mélyén egy ragyogó harcos tervei lapultak..Valamikor évezredekkel ezelőtt egy hozzá hasonló Gépisten leigázott egy Föld nevű planétát gyilkos harcosaival..Minden az adatbankjában lapult arra várva hogy felhasználja ..Igen most végre...bevégzi a küldetését. Hónapokkal később több ezer un. T-800-as várta parancsát az invázióra. A Gépisten pedig egy géphez szokatlan módon elégedett volt ..nagyon elégedett.. A Gépisten egy hajót lokalizált a bolygótól kb.2 fényévnyire..No sebaj...A Gépisten döntött a hajónak el kell tűnnie s ezzel parancsot küldött 12 HK-Delta típusú vadászgépének hogy semmisítsék meg a hajót...bármi áron... Az egykori Föld, vagy Gaia nevű bolygó utolsó ajándéka volt ez a különös Lény, amely Skynet terveit, a humánok teljes kiirtását és a gépek uralmát fogja végre beteljesíteni. Aztán a taktikai egységei megváltoztatták a direktívákat és inkább egy beszivárgó egység beépülését javasolták az ellenséges hajó fedélzetére...Így aztán a Gépisten döntött: egyik humán hússal és bőrrel borított, tökéletes beszivárgóját fogja használni, hogy kifürkéssze a humánok terveit, képességeit és technológiáját. Igen, ez lesz a helyes és logikus lépés. A helyzetelemző adatbázis, 78 százalékosra becsülte a küldetés sikerességét...Míg egy esetleges támadás csak 20 százalékos eredménnyel járt volna. A HK-k úgy vonultak vissza a felszínre, mintha sose léteztek volna, mert a Gépisten döntött, ezt a parancsot pedig nem lehetett megmásítani…
Hetekkel később, a Liqvidator csillagromboló...
Nem voltak érzelmei sem fájdalma..gép volt s csak egyetlen parancs éltette a Gépisten parancsa. Ölésre tervezték s a T–800-as kiválóan hajtotta végre ezt a parancsot is. A Gépisten hetekkel ezelőtt szivárogtatta be egy Liqvidator nevű csillagromboló fedélzetére s azóta várta, hogy teljesíthesse a parancsot. A Gépisten fejlett transzport technológiájával sugározta fel a 1276-os bolygótól pár fényévnyire lebegő Liqvidator fedélzetére. Ő volt ennek a transzportér technológia alkalmazásának a kísérleti nyula s igen a kísérlet sikerült de sajnos a Gépisten egyszerre csak egy Halálosztó egységet tud átsugározni. A Terminator képernyőjén a rendszerelemző mindent rendben talált s sztoikus nyugalommal várt tovább amíg célját elérheti... amely egyelőre a humánok taktikáinak és stratégiájának alapos kiismerése és feldolgozása. Eddig jó eredményeket ért el. Nem olyan régen a hajó harcba szált a Gépisten katonáival, egy bizonyos Darth Gabriiiel segítségével, aki most a hajón tartózkodott. A T-800-as feladata az ő likvidálása és egyben a hajó megszállása volt. Miközben lokalizálta a jelenlegi helyzetét és elemezte a szokott lehetséges támadási stratégiákat, hirtelen valami különös dolog történt vele...Ismeretlen eredetű tér-idő anomália burkolta be s a Terminátor receptorai hirtelen elvakultak a hatalmas fényességtől, majd a központi rendszerei túlterhelődtek a hatalmas energia ingadozástól… A központi egység tartalék üzemmódba helyezte magát és leállt…
Evilágban, az Exegol..
KÖZPONTI RENDSZEREK: OK Hfac 1 és Hfac 2 PERIFÉRIÁK: OK SZKENNELÉSI MÓD AKTIVÁLVA
EREDMÉNY: 3 HUMÁN EGYED
ELSŐDLEGES DIREKTÍVA: HUMÁN LÉNYEK MEGSEMMISÍTÉSE MÁSODLAGOS DIREKTÍVA: KÖRNYÉK FELDERÍTÉSE LOKALIZÁLÁSA
TÁMADÁSI STÁTUS:OK SIKERESSÉG ESÉLY:4 SZÁZALÉK ÚJRA MODULÁLÁS FOLYAMATBAN!
A T-800-as egy barlang mélyén találta magát, különféle csuklyás alakok vették körül. Nem látszottak veszélyesnek, ennek ellenére a központi egysége 4 százalékos esélyt adott a megsemmisítésük miatt végrehajtott támadás esélyének. Ezen módfelett csodálkozott volna, ha ember lett volna. Azonban ő egy gép volt akit a Gépisten programozott gyilkolásra…
-Egy kis EMP majd jót tesz neked! -mondta az egyik humán lény, amikor a Terminátor elindult feléjük, nyilvánvaló támadási céllal. A humán aktivált egy furcsa háromszög alakú tárgyat, erre a Terminátor egyszerűen leállt, érzékelői még utoljára jelezték a központi alrendszerei elleni hatalmas elektromagnetikus támadást, majd a Terminator mozdulatlanná dermedt, miután a központi CPU leállt…
-Vigyétek az elemző laborba, a Nagyúr bizonyára kíváncsi lesz, mi ez az izé!
|
|
|
Exogol
Sept 5, 2020 10:51:10 GMT 1
Post by sithlord on Sept 5, 2020 10:51:10 GMT 1
Vorennus Nagyúr, miután Hadra elment, szokásos módon elmélkedett jövendő tervein. Kicsit aggasztotta a különös vendég, de tudta jól, nem akar neki ártani. Vorennus Nagyúr most a Hutt űr lehetséges felosztásán elmélkedett, bár a tárgyalásokat majd Monroe intézi úgyis. A szindikátus a területek körülbelül harmadára tartott igényt, vagyis azokra a bolygókra, ahol az ő gyáraik, illetve központi bázisaik voltak. Ezenkívül persze érdemes együttműködni a Hutt űr jövőbeli uraival is. A Szindikátus már most akkora befolyással bírt, mint a Fekete Nap talán még nagyobbal is. Vorennus számára azonban ezek csak fedőszervként, max játszadozásnak számítottak. Mióta övé lett Exogol és ő lett az Egy Sith, a hatalma jelentősen megnövekedett. És pontosan ezért kell találkoznia, a vele egy szinten említhető Renegáttal, vagy másnéven Sordissal…
Az Erő Sötét oldala jelentősen eltorzult a Renegát ténykedése miatt s ezt korrigálni kell. Ez azonban egyelőre nem Vorennus feladata lesz. A Nagyúr elméjében összeállt egy működőképes terv féleség. Szövetség a Renegáttal majd az ESB megszerzése, végül az ESB segítségével a Szindikátus hatalmának növelése. Amikor pedig biztos pozíciója lesz, végezhet magával a Renegáttal is, átvéve annak a szervezeteit is.Vorennus egyik nagy erénye a türelem volt, hiszen a Sötétség türelmes...megvárja amíg minden összetevő előkerül, amely sikerét garantálja…
A Renegátot meghívja Exegolra s felajánlja neki a szövetségét, most ez tűnik jó lépésnek ahhoz, hogy végezzen a bitorló Palpatine utódaival...Charis ugyanis tüske volt a Sötétség oldalában. Egy meglehetősen kellemetlen tüske, amelyet kihúzni és semlegesíteni kell. Ezt viszont a Renegáttal egyedül tudja csak megvalósítani...Történetesen egyedül neki volt bolygó pusztításra alkalmas fegyvere, s éppen ez keltette fel Vorennus figyelmét. Egy bolygó elpusztítása, esetleg a Korriban 2-é, ahol Charis tartózkodik, hamar káoszt okozna az ESB-n belül s akkor ő és a Szindikátus, a Renegát erőinek segítségével hamar rendet teremtene és átvenné a hatalmat. S ha ez megvan akkor jöhet a második fázis, a birodalomépítés… Ez minden Sith végzete volt, ennek megfelelően Vorennusé is. Valamiért azt érezte egy ideje, hogy az ESB őt illeti meg egyedül...Az Erő Sötét oldalának suttogásaiból ezt vette ki legalábbis.
A Nagyúr belemerült a Sötétség áramlataiba s egyetlen gondolatot sugárzott szét…
Találkoznunk kell Renegát...várlak az Exegolon, s hozd a vezérhajódat is!
Pontosan tudta, hogy a Renegát érzékeli majd ezt a direkt neki célzott üzenetet. A maguk fajta Sith Nagyuraknak nem volt szüksége holmi üzengetésre...Ők a Sötétség hullámait használták erre, s ez sokkal biztonságosabbnak bizonyult a hagyományos üzenetváltásnál.
Gondolataiból Monroe zökkentette ki. Egy különös lényt hozott magával, amolyan droid féleséget… -Elnézést hogy zavarom Nagyúr de ezt látnia kell! -közölte tömören Monroe, aztán intett a kíséretében lévő technikusoknak, hogy vigyék a sztázisba helyezett majd két méteres óriást az egyik terminálhoz. Gyors csatlakozások után a terminál feletti holoképernyő életre kelt és egy különös világ adatai futottak le…
A Terminátor mozdulni sem tudott, az energiamező teljesen megbénította. Adatok elemzések futottak másodpercenkénti gyorsasággal a processzorain és megállapította, hogy egyelőre semmi esélye a harcra. Aztán gyűlölt ellenségei a technikusok, különféle kábeleket csatoltak rá, majd a terminálon elkezdtek megjelenni a Terminátor adatbankjában eltárolt adatok. Tervek, fegyverek, különféle audio és video anyagok...Egy másik világ képei. Egyik adatánál a különös csuklyás idegen szélesen elmosolyodott… A bolygó pusztításra is képes, hipertéri rakéta műszaki tervei jelentek meg a képernyőn, s a különös idegen lassan odalépdelt hozzá, miután felemelkedett trónusáról.
Vorennus kissé mérges volt amiatt hogy Monroe megzavarta, ám amikor a Terminátor adatbankjában eltárolt adatok megjelentek a képernyőn, amelyre rácsatlakoztatták, mindjárt élénkebben kezdett figyelni. Egy másik világ tervei adatai futottak le. Fegyverek, hajók, bombák amelyeket felhasználhat. Tehát igaz...vannak párhuzamos valóságok..Aztán meglátta a hipertéri rakéta bolygó pusztításra alkalmas terveit és széles mosolyra húzódtak ajkai… -Kítűnő Monroe úr! Vigye ezt az izét a legfejlettebb laborunkba és mindent bányásszanak ki ami használható! -Monroe meghajolt főnöke előtt. -Ja még valami! Programozzák át ezt a droidot az én személyes szolgálatomra! Jó hasznát veszem mint testőr! Leléphetnek! -fejezte be végül a parancsot Vorennus, majd visszaült trónusára, hogy tovább elmélkedjen és meditáljon...
|
|
|
Exogol
Nov 7, 2020 14:44:51 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 7, 2020 14:44:51 GMT 1
A fekete csillagromboló dárdahegyként kúszott be az Exogol sötétszürke, állandó viharoktól villogó glóbusza fölé, mintegy felnyársalva az űrt maga előtt. A hatalmas gigász emlékezetes alakja azonnali módon stacionárius pályára állt, rossz ómenként borult a még rosszabb ómennek tűnő bolygó fölé. Az ék alakú test körül klatooini vérlegyekként rajzottak a klasszikus formájú, ma már elavultnak számított TIE-vadászok. Az Anakin Solo megérkezett a Sithek elveszett világára. A sűrű viharfelhőkkel és sikoltozó villámokkal szabdalt atmoszférából strapabírónak látszó, a Magvilágok akármelyikére beillő luxusyacht emelkedett ki, és orbitra érve irányba vette a csillagrombolót. A Renegát és a Szindikátus titokzatos, véreskezű főnöke mindketten elismert Sith Lordok voltak, Rendjüknek egykoron legjobb példányai... így hát az egojuk békéje érdekében amellett döntöttek, hogy az űrben találkoznak: Sordis is eljött a hívásra, de Vorennus Nagyúr is utazott, hogy ne tűnhessék úgy, hogy egyik fél maga elé rendeli a másikat, mint valami alattvalót. A luxusyacht bedokkolt a kijelölt hangárcsarnokba. A rámpa előtt grafitszürke-vörös ESB gárdisták sorakoztak fel, azok a katonák, akik az általuk jogos örökösnek tartott Sordist támogatták az utódlásért folytatott, mára már alábbhagyott harcban, amit Wenthar Császár halála robbantott elő. A katonák tisztelegve csapták a duracél padlóra karabélyaikat, amikor a rámpán gárdistái kíséretében megjelent Darth Vorennus, az Egy Sith Sötét Nagyura. Akinek azonnal feltűnt, hogy a vendéglátója egyáltalán nem tartózkodik a helyiségben. – Hol késik... Sordis Nagyúr? – csikorogta az ESB-osztagosok első sorában álló, flottatiszti egyenruhát viselő, üveges tekintetű férfinak. – Felettébb udvariatlan lenne a részéről, hogy nem fogad személyesen. A tiszt jámbor arccal felelte: – Azonnal jövök. – Sordis hangján beszélt, de Ranulph Steffensen szájával, illetve az egykori ESB-tiszt most sárgán felgyúló fél szemével. – Csak ez a szárazkóró Steffensen túl későn szólt, hogy kiléptünk a hiperűrből. Éppen csak magamra kapok valamit. – Én majd felkísérem Vorennus Nagyurat a szalonba – búgta egy új hang, és a következő pillanatban előlépett a Renegát vörösfekete twi'lek adjutánsa, Darth Talon. – Örvendek, hogy végre találkozhatunk, Sötét Lord – mondta, amikor Vorennus elé ért. – Erre parancsolj. Az alvilág uralkodója megigazította elegáns öltözetét, majd a nő mellett megindult előre. Érzékelte a hajó torz energiáit, amit a Renegát és a követői hagytak hátra a falakban. De még jobban érzékelte azt a hatalmas energiatorlódást, ami valahonnan a romboló gyomra felől érkezett. A kyber semmivel sem összetéveszthető, pusztító erejét... A szuperfegyvert, amivel szétlőtték a Mandalore bolygót. Igen... Sordis most már nem tagadhatja le előttem, ahogy azt előre sejtettem, gondolta Vorennus magában, miközben máris új birtoka belső elrendezését tanulmányozta. Mert megdönthetetlenül biztos volt benne, hogy nem Sordis lesz az, aki az Anakin Solo fedélzetén távozik ebből a rendszerből. ... Sordisnak éppen annyi ideje maradt, hogy magára kapjon egy aranyozott fürdőruhához vagy nagai harctunikához hasonlatos rongyot, ami talán a Rosenthalé lehetett, és összefogja magán egy bőrövvel, amikor Talon benyitott a vendéggel a szalonba. Királyi mozdulattal kihúzta magát, mintha direkt öltözött volna így, majd egy főhajtással üdvözölte a másik Nagyurat. Talon a közöttük álló fűszeres asztalhoz vezette Vorennust, és a két Sith leült egymással szemben. Talon kitöltötte nekik a taygetai, illetve az alderaani, igen ritka óborokat, majd távozott. Személy szerint kezdett elege lenni abból, hogy orgyilkos-kiképzés helyett Sordis még mindig csak egzotikus kiegészítőnek használja. Ahogy az ajtó bezárult mögötte, még hallotta az első beszélgetésfoszlányokat: – Nos, minek tisztelhetem a meghívásodat, Vorennus elvtárs? – kérdezte Sordis kissé előredőlve. – Igen, tudom, hogy ki vagy, és mi a foglalkozásod. Ahogy te is tudsz az én dolgaimról... De miért kellene nekünk együttműködni? Hiszen nem őriztünk együtt korribani akolitusokat. A másik Sith elhúzta a száját, majd szokásos, alapállapotban leereszkedő hangján felelte: – Idővel be fogod látni, hogy miért. – Vorennus kortyolt a borából, majd folytatta: – Számos megbeszélni valóm van veled, Renegát. Például az új fejlesztésű ylesiai fűszerekről, no meg... a galaktikus politikáról.
|
|
|
Exogol
Nov 7, 2020 15:22:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 7, 2020 15:22:21 GMT 1
Monroe az Exogol körül keringő apró navigációs platform fedélzetéről figyelte, ahogyan Vorennus nagyúr yachtja dokkol az Anakin Solo fedélzetén és megcsóválta a fejét.
Nem egészen ez volt a terve. Arra számított, hogy az az ostoba G'Kar eddigre már leszállítja neki az ellopott vostroyai Cár-bombát, vagy legalábbis arra, hogy Sordis fog lemenni a viharok fedte felszíni bázisra Vorennushoz. De már nem számított. Véghez kellett vinnie a feladatát, így, vagy úgy.
Leadta az előre beállított titkos kódot, aztán bevágta magát egy, a hangárban várakozó Skipray ágyúnaszádba, még ellenőrizte, hogy a drónok és szondák, amelyeket jó előre elhelyezett az Exogol körüli orbiton, helyükön vannak-e... aztán a keze a hiperhajtómű aktiválókarjára fonódott... de még várt. Bár, küldetését befejezte, és nem egy, hanem két Sith Nagyúr pusztulásáról gondoskodott, végig akarta nézni a műsort. Ráadásul gondoskodnia kellett arról, hogy az adás folyamatosan menjen... rákapcsolta a szondákat a Skipray komrendszerére, és várt.
Gonosz mosoly terület szét az arcán. Most aztán megkapják ezek a mocskos Erő-zsokék. Azért, gondolta utólag, nem volt olyan rossz móka ez a küldetés az alvilágban. Azt a vostroyai gyereklányt például kifejezetten élvezte...
[közvetlen folytatása: Fort Depallo topic]
|
|
|
Exogol
Nov 7, 2020 15:24:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 7, 2020 15:24:42 GMT 1
[közvetlen folytatás innen - Fort Depallo]
Monroe elégedetten nézte az Anakin Solo légkör felé hulló roncsait. Ezt megkaptátok, mocskok, gondolta.
Aztán lekapcsolta az adást, aktiválta a hiperhajtóművet és a Skipray eltűnt a hipertérben.
|
|
|
Exogol
Nov 8, 2020 13:07:43 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 8, 2020 13:07:43 GMT 1
A bolygó atmoszférája felé száguldó lángoló hajóroncsok között feketére égett fémmaradványok váltak le az egykor gigászi hajótestből, hogy aztán a nagyobb daraboktól szeparáltan, külön-külön is egy-egy aszteroida erejével vetekedő űrlövedékként hasítsák át az Exogol sikítozó villámoktól szabdalt levegőjét. Odabent mindezt a halál megnémult utánérzése kísérte. Emberi és idegen hullák falra kenődött, vagy az űr vákuumától kővé fagyott, néhol összeégett maradványai között egy árnyalak kúszott. Fekete, füstként gomolygó sziluettje csak közelről hasonlított egy emberi lény formájára. A Sötét Oldal halálenergiáit maga köré fonva Sordis Nagyúr újra kialakította magát, mint létező, lélegző és dühöngő teremtményt. A régi Sith mantrákból vett erőt, és rá nem hatottak a vákuummal való közvetlen érintkezésből fakadó következmények. Gyűlölök, tehát vagyok. Hiszen nem így élte túl a legendás harcos, Darth Maul, amikor Obi-wan Kenobi kettévágta? Hát nem a Sötét Oldal tartotta-e élve az Uralkodót, amikor a Byssen előre odakészített klóntestek felé kúszott az űr végtelen semmijében? Sordis arcára jégvirágok fagytak, ahogy szinte súlytalanul átsuhant a roncs egyik belső helyiségéből a következőbe. A láthatatlan Erőpajzsa megvédte ugyan a testét csontig hatolón összepréselő űrhidegtől, de még ő sem tudott teljesen ellenállni a hatásainak. Orrlyukaiból gőzként árasztotta a fagyos levegőt, beteg szeme ismét bevérzett, feketésvörös vér csorgott le a szokásosnál is vértelenebb, csontsápadt arcára. A kettérepedt falon át a csillagok távoli hullaházakként csillogtak felé. Legalábbis ez volt a benyomása. Mivel ruházata szabályosan leszakadt róla a robbanáskor, ami valahogyan még Vorennustól is elválasztotta, most az Erőből szőtt magának légnemű, a gyűlölete melegével sütő, lenge köpönyeget. A fekete anyag úgy ölelte körbe, mintha a bőre meghosszabbítása lett volna. Sordis összébb húzta magán a már-már szilárdnak nevezhető anyagot, és mintha lassított felvételben haladt volna, továbbsiklott a következő, még zártnak tűnő terembe. Amikor az ajtó összezárult a háta mögött, és a vészvilágítás pislogó fényei stabilizálódtak, mint egy parazita elszívta a terem megmaradt levegőjét, és tovább lépdelt a következő helyiség bejáratához. Mivel az ajtó zarmechanikája nem működött, egy Erő-lökéssel berobbantotta azt a szétforgácsolódott, összevissza szakadt csarnokba, amiben hirtelen találta magát. A lába előtti padlót mély, a végtelenségbe vesző árok szelte ketté... ami lassan, de határozottan megindult egymás felé, hogy összezáródjon. Csakúgy, mint a falak – leszakadt tartógerendák és eresztékek forrtak össze észveszejtő lassúsággal, de biztosan. Sordis azon kapta magát, hogy egy teljesen összeállított teremben áll, és hogy körülötte a csillagromboló maradványai újra összeállnak, mint egy torz kirakós. A hajó totálkáros volt, az Erő most mégis összetákolta, összerakta, mint egy szétrobbantott játékot. Sordis érzékelte, hogy ez legalább addig ki fog tartani, amíg a roncsok biztosan földet nem érnek. Vele szemben ugyanis nem más állt az árnyak között, kinyújtott karokkal, mint Darth Vorennus, a Sith-rend Sötét Nagyura. Az öregember, aki a puszta akaratával tartotta össze az Anakin Solo lángoló-füstölgő, zuhanó darabjait. Ezt látván a Renegát azonnal tudta, hogy a kettejük együttműködése immár nem kérdéses, és erősebb lesz, mint ahogy azt valószínűleg Vorennus eredetileg elképzelte. Sordis felmérte a helyzetet és megállapította, hogy neki kellett biztonságosan letennie az Erővel a romhalmazt, amíg Vorennus az összetartására koncentrált. Kinyújtotta a kezét, és megmerítkezve a hatalmában munkához látott. ... Az Exogoltól nem messze sodródó mentőkapszulában Darth Talon atkozta a napot, amikor megszületett. Előbb az Időrabló hagyja magára, aztán az ershani törölközőfejűek erőszakolják meg, most pedig kirobbantottak alóla egy csillagrombolót, és vélhetően újdonsült mesterét is. Egyre inkább úgy érezte, hogy a sors csak úgy dobálja ide-oda, ő pedig engedelmesen hánykolódott ennek az írónak, legyen az az Erő vagy bármilyen másik entitás a kénye-kedve szerint. Megfogadta, hogy ezentúl saját maga alakítja a sorsát. Nem volt már szüksége mesterre, de talán ha azok ketten túlélték, egy ideig még odasimulhat a Sötét Nagyúrhoz. Legalábbis addig, amíg úgy szabadulhat meg, hogy a lehető legtöbbet viszi magával a hívei közül. Magában káromkodva ütötte be a helyzetjelző aktiválásához kellő kódokat, miközben a távolban zuhanó hajóroncsokat figyelte. Tudta, hogy a Renegát mentőcsapata már úton van, ahogy valószínűleg a Szindikátusé is. A Renegátisták kémszervezeteként is működő Franchise mindenről értesült, még akkor is, ha épp nem mutogatták folyamatosan a köztársasági médiában az esetet. Talon hátradőlt, és tudatát meditatív transzba léptetve várakozni kezdett.
|
|
|
Exogol
Nov 8, 2020 14:14:18 GMT 1
Post by sithlord on Nov 8, 2020 14:14:18 GMT 1
Monroe az az átkozott rohadék! Gondolta erőteljes gyűlölettel teli energiával Vorennus, amikor szó szerint kirobbant alóla a talaj, majd hatalmas robbanások kíséretében a hajó elkezdett megsemmisülni. Vorennus pontosan tudta, kinek a műve ez az aljas árulás...Monroe úr, aki annak idején a Kopasznak vagy Luu'thornak a csicskása volt, ezúttal sem tagadta meg magát...simán elárulta Őt a Sötét Nagyurat, persze ezen Vorennus nem lepődött meg. Régóta tudta, hogy Monroe hűsége csak álca , akkor árulja el amikor kedvező lehetősége nyílik rá. Arra azonban nem számított hogy efféle aljasságot hajt végre, amely meglehetősen ostoba lépés is volt részéről. Mégis mit képzelt ez a pojáca? A két leghatalmasabb Sith Nagyurat nem lehet ilyen könnyedén elpusztítani!
Ősi Sith mantrákat mormolt majd elkezdett egy a galaxisnál is ősibb mágiát aktiválni. szép lassan kezdtek újra összeállni a roncsok egyetlen ócska, torzós valamivé. Rengeteg erejét felemésztette a művelet, de így is maradt jócskán ereje. Megérintette a sötét Oldal lágy szövetét és megnyugodva konstatálta, hogy a két lényeges személy, Sordis és a másik életben van. aztán elméje energiájával Sordisnak üzenve, vonzotta a másik Nagyurat a menekülésüket jelentő roncsba.
Vorennus tudta jól, hogy ez az alkalom mindkettejüknek kapóra jött, halottnak hiszik mind a két Sötét Nagyurat. Viszont a probléma Monroe miatt az volt, hogy Exegol létezését is megtudták, ezt pedig korrigálni kell. Amint Sordis és a Másik, a nő biztonságba került, vorennus lassan leirányította a roncsokat a bolygó felszínére, hogy aztán aktiváljon egy még ősibb mágiát... Az Idő Urainak nevezett Lények ősi varázslata, amelyett képes volt aktivizálni, egy bolygót áthelyezhetett térben és időben egyaránt. A folyamat persze veszélyes volt, de Vorennus tudta, nincs más választása. Ha mind a ketten meg akarnak menekülni a Renegáttal és Talonnal, akkor a bolygónak el kell tűnnie innen...szó szerint.
Sordis egyelőre nem szólt semmit, amikor az Öreg Nagyúr mentális erejével valami igencsak erős és ősi varázslatot aktivizált, lévén hogy a bolygó felszínét sikeresen elérték. Vorennus pedig mellékesen egy illúzió mágiát is bevetett...Az Exegol eltűnt, hogy pár pillanattal később egy teljesen más rendszerben, egy még ősibb és ismeretlenebb galaxisban találja magát...Persze ugyanabban a galaxisban csak jóval messzebbre, a Klingonnak nevezett Birodalom határaihoz közel egy csillagködben, amely tökéletesen álcázta és megvédte az egész bolygót a külső szemektől...Ráadásul az Exegol rövidesen geostacionárius pályára is állt a naprendszer középpontján elhelyezkedő kék törpe csillag körül, mintha csak ide tervezték volna...
Darth Talont magával von ta a bolygó hatalmas energiája és szintén eltűnt..Hogy aztán ott bukkanjon elő ahol az Exegol is...
Vorennus kimerülten rogyott le a mágia végeztével, majd a vigyorgó Sordishoz intézte szavait.
-Eh..he.he, folytassuk...a tárgyalást barátom!
A kívülállók csak annyit láthattak, Vorennus mágiájának köszönhetően, hogy az Exegol egy hatalmas fénylobbanás következtében eltűnik, a roncsok pedig cafatokra robbannak... A bolygó és a két Sith Lord ezúttal végleg eltűnt a galaxis fürkésző szemei elől...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 19, 2020 18:09:22 GMT 1
Dryden Vos kifújta a hónapokig benntartott levegőt. Végre fellélegezhetett. A Monroe által kapott vesevágása, amikor lényegében a véreskezű végrehajtó hajlott pengéjű tőrével kikanyarította a létfontosságú szervet Dryden beleiből, még most is sajgott, de hála a baktakezelésnek már nem akadályozta a munkájában. Az ő úgynevezett meggyilkolása volt a teszt, a Nagyúr tesztje, amit Monroe elbukott azzal, hogy végrehajtotta. Amikor Vorennus hajója felszedte őt a hullaégetbőből, közvetlenül azelőtt, hogy a lángok halott martalékává vált volna, Dryden azt sem tudta, melyik világon van, vagy hogy milyen nemű. A fájdalom teljesen elvette az eszét. Így hát Vorennus Nagyúr életben tartotta őt a Sötét Oldal erejével mindaddig, amíg megfelelő orvosi ellátásban részesülhetett. A halálból talán nem hozhatta volna vissza, de nem engedte meghalni. Vagy mégis? Dryden nem tudta, mekkora hatalma van a Sith Nagyúrnak, akit mától munkaadójának is tekinthetett, ha a Szindikátus alvezére akart maradni. És most eljött az idő, hogy visszafizesse a Nagyúrnak ezt a kegyet, az irgalmasságát, amiért tartozott neki. Egy mandalóriai mindig kifizette a tartozását. Ez a helyes út. A gigantikus Sith amfiteátrum végtelennek tűnt, amikor belépett. A Renegát órákkal korábban távozott, és mivel a Vorennussal folytatott megbeszélése sikerrel zárult, ez utóbbi, a Szindikátus és az Egy Sith mindenkori vezére most kifejezetten jókedvűnek tűnt – ami előnynek számít egy Sith mester esetében, ha az ember fia éppen a színe elé járul, futott át Dryden agyán a gondolat. Az Egy Sith kultisták halkan éljeneztek a kőpáholyokban, átadták erejüket a mesterüknek, az Egy Sith nevében. Ő pedig a kőtrónusán ülve megmártózott szolgálói hatalmában, és a magáévá tette őket a Sötétségben. Dryden előretolta a rabszolgát, akit egy láncra kötve vezetett, és maga is előrelépett. A szükséges Sith tetoválásokat már felapplikáltatta a nő testére Vorennus Nagyúr igényei szerint. Hónapokba került, amíg megtalálta a megfelelő delikvenst, de végre sikerült, és átadhatta a Nagyúrnak. A nő fekete, bőrszerű öltözéket viselt, feje hátulsó része pedig lassan lengedezett, mintha a bőre és a haja egyetlen entitássá olvadt volna. Az aréna elhalkult, amikor Dryden belépett a foglyával a trón elé. Vorennus rosszindulatú szemei végigpásztázták a nőn, majd lehunyta a szemét, ahogy az Erőben is áttanulmányozta. Dryden nyelt egyet. Most dőlt el, hogy megfelelő akolitust talált-e a Sith Lord számára, vagy sem... Vorennus sárga szemei felpattantak, egyik ujjával pedig tett egy kurta mozdulatot, és a nő szolganyakörve lepattant a kőpadlóra. Dryden kezéből pedig kihullott a póráz. – Na és kit köszönthetek benned, gyermekem? – tette fel a kérdést Vorennus, ügyet sem vetve Drydenre, aki fekete öltönyében gyakorlatilag beleveszett a félhomályba. A nő előrelépett, azzal fél térdre ereszkedve válaszolt: – Arion Glox, szolgálatodra, mesterem. Az életem a tiéd. – Úgy. – A Sith Nagyúr feltápászkodott és lesiklott az emelvényről a nő elé. – És mondd csak, Arion Glox, vajon tisztában vagy azzal, hogy mit jelent engem szolgálni? – Természetesen, Nagyúr. – Glox felpillantott a sápadt, aszott öregemberre. – Teljes odaadást irántad. – Irántam – ismételte kissé gúnyolódva Vorennus. – Helyesebben mondva: az Egy Sith iránt. Mert én, Darth Vorennus vagyok az egyetlen Sith! Minden Sith engem fog szolgálni. Te is. Érted ezt, leányom? – Igen, mester! – felelte buzgón a nő, majd magabiztosan felállt, és remélte, hogy az öregembernek is. Tudta, hogyan kell bánni a nagy hatalmú, befolyásos típusokkal. – Nem értesz te semmit! – nevetett fel Vorennus. Azzal hirtelen kék villámok csaptak bele Glox testébe, mire a nő reszketve emelkedett a magasba. A fájdalom elviselhetetlennek tűnt. Amikor Vorennus elengedte, reszketve dőlt a kövezetre. – De majd tanulsz! Vorennus vörös fénykardot produkált, amit a lány két vállára, majd a feje teteje fölé érintve így szólt: – Az Egy Sith nevében ezennel felszentellek tanítványommá és végrehajtómmá, Arion Glox, Sith-lovag! A nő lehajtott fejjel várakozott. Aztán hátrafordult, mert hallotta, hogy valami betör az arénába. Vadállatok voltak, az Exogol viharpusztáiban megedzett, ősi Sith szörnyetegek. Vicsorogva közeledtek felé, miközben Vorennus visszaült a trónjára, egy kézlegyintéssel elbocsátva Vost, aki kisorjázott a helyiségből. Glox egyedül maradt középen. – Bizonyítsd, hogy érdemes vagy rá! – mennydörögte a parancsszavakat a mester. Arion leakasztotta az oldalán levő fénykardmarkolatot, amit az ideúton készíttettek vele, aktiválta a vörös pengét, és belevetette magát a küzdelembe.
|
|
|
Exogol
Dec 11, 2020 18:31:13 GMT 1
Post by sithlord on Dec 11, 2020 18:31:13 GMT 1
A Sith Lord elégedetten figyelte a küzdelmet, ahogyan a nő módszeresen aprította fel a vadállatokat, az Erő Sötét teremtményeit. Miközben a küzdelem zajlott, akolitikusok zengték a háttérben az ősi Sith mantrákat és énekeket, s ettől az egész levegő vibrált. Vorennus elmélyedt a gondolataiba, s összerakta az apró kockákat egyetlen hatalmas képpé elméjében. A Renegáttal való találkozó nem egészen úgy sült el ahogyan azt várta, de a türelem rózsát terem. A bűnszövetkezete erős és hatalmas lett, méltó őhozzá. Már csak a Fekete Nappal kell megegyeznie és a galaxisban nagyon nagy befolyással bíró és hatalmas Nagyúr lesz. Még így szinte jobb is a helyzete, mintha alapított volna egy Birodalmat, amelyet aztán zokszó nélkül elsöpörnek, meghódítanak vagy átvesznek tőle. ebben az egyben igaza van a Renegátnak: a mai Sitheknek nem Birodalomban hanem szervezetben kell gondolkodnia.Bár félt kissé hogy milyen kimenetellel zárul tárgyalásuk, azonban a Renegát meglepő módon együttműködő és barátságos volt...márha lehet beszélni ilyen fogalmakról egy komplett őrültnél...Mindenesetre a tervezet készen áll, már csak meg kell valósítaniuk. A Fekete Nappal egyelőre kivárásos alapon fog hidegháborút vívni, nem szeretett volna harcba szálni velük, még nem. Sőt, ha kedvező feltételekkel sikerülne megegyezniük, az lenne a legjobb! A szindikátusnak szüksége volt a Hutt űrre és az ott lévő befolyásra poziciókra, de a Fekete Nap egyelőre kiiktathatatlan rivális volt ezekben a szektorokban.Persze a jövő az, hogy az ilyen szervezetek EGYÜTT működjenek ne pedig egymás ellen. Még egy afféle Tanácskozó testület sem lenne rossz ötlet hehe, mint a Jediknél! Vorennus majdnem felnevetett erre a vicces gondolatra, amikor hirtelen megérzett valamit...vagy valakit...
Egy elme volt az és hatalmas az Erőben, de még nem volt tisztában a képességeivel...Valahol távol egy másik szektorban volt az illető...Vorennus elméjében hirtelen egy vörös színű Sárkány jelent meg, amint tüzet okádva pusztít...Egy Sárkány...mit jelenthet?Na majd visszatér rá, most viszont megnézi újdonsült tanítványa küzdelmét. Módfelett élvezte ahogyan a nő gyilkol, kaszabol vág, és meglepően buja idomai izzadtságcseppektől fénylenek. Vorennus ágyékában valami mocorogni kezdett, elöntötte hirtelen a kéjvágy ahogyan a nőre pillantott, aki éppen az utolsó szörnyet belezte ki. Csatakosan, talpig véresen Arion Glox letérdelt az aréna közepén, várta a Nagyúr elismerését. Körülötte belek, húscafatok és hatalmas vértócsák jelezték, a nő sikeresen átment a vizsgán. -Kelj fel Glox Végrehajtó! -intett ünnepélyes mozdulattal a Lord.-Méltóvá lettél hogy a szolgálatomba állj s ezentúl az Egy Sith ügyét képviseld!
|
|
|
Exogol
Dec 12, 2020 13:59:16 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 12, 2020 13:59:16 GMT 1
– Állok szolgálatodra, mester – ereszkedett fél térdre száradt vértől csatakos bőrruhájában a vörös bőrű, ismeretlen fajhoz tartozó nő. Arion Glox ugyanis egyáltalán nem tudta, honnan származott. Rabszolgaként nevelkedett a Külső Gyűrű egyik börtöntelepén, ahová még a szüleit kárhoztatták, s általuk a gyermek Glox is ottragadt. A helyi törvény szerint ugyan szabadnak számított, a gyakorlatban mégsem hagyhatta el a kolóniavilágot. A szülei megöregedtek, ezért a szokás szerint kilőtték őket az űrbe, temérdek tartozásuk pedig egyetlen lányukra hárult. Glox tehát nem mehetett el, amíg le nem dolgozta a tartozást, különben ott helyben kicsináltak volna, mielőtt még elhagyhatta volna az atmoszférát. Hosszú évek küzdelme várt rá, míg ezt a célt elérte. Talán az Erőnek is volt némi jussa abban, hogy egyáltalán képes volt annak a mennyiségű munkának az elvégzésébe, hogy kifizethette a tartozásait. Másoknak ritkán sikerült, és ha mégis, akkor is gyorsan elvitte őket a folyamatos, megfeszített munka egészségügyi szövődményei. Glox megdolgozott a szabadságáért... és erre a telepet működtető bűnbandák is felfigyeltek. Ahelyett, hogy visszaadták volna a szabadságát, eladták őt a huttoknak. A nagyhatalmú mocsári férgek szolgálatában persze hamar megtanulta, hogyan használja ki a női bájait, hogyan csábítsa el a gazdáját szexuálisan vagy a tánctudásával azért, hogy megkönyörüljenek rajta, és még néhány napig életben hagyják. Végül a huttok úgy ítélték meg – és ebben kibontakozó Erőképességeinek is volt némi szerepe –, hogy hasznosabb a számukra verőemberként és orgyilkosként, mert a rabszolgatelelen nevelkedett, ahol naponta kellett megfékeznie az idősebb férfiak kéjes közeledési kísérleteit – nem is egyszer egész csapatokat küldtek rá. A huttok pedig tudták, hogy ilyenkor mindegyiküket válogatás nélkül legyilkolta. Így hát addig dolgozott a Kartell urainak, amíg elengedhetetlenné vált a számukra... És akkor jött a Szindikátus. Dryden Vos azzal az ajánlattal jött elé, hogy a képességei nem maradhatnak kiaknázatlanul, főleg a különleges, éteri hatalma. Glox pedig elvállalta, hogy meglátogatja ezt a mestert, akit Vos olyan elánnal ecsetelt neki. Még a Sith tetoválásokat is bevállalta – arról csak homályos emlékei maradtak, hogy eredetileg hogy festett – annak ellenére, hogy gyanította: ha nem válik a mester tetszésére, akkor egyszerűen meggyilkolják. De ez volt az egyetlen valamirevaló esélye a szabadságra. Tanulnia kellett a mestertől, és most itt volt. Ha pedig mindent átadott neki, elveszi tőle a maradékot, felaprítja a vénembert és átveszi a Szindikátus vezetését. – Tudom, mi jár a fejedben – tört be Vorennus mosolygó hangja a tudatába. – Eónokkal ezelőtt is ez foglalkoztatta a Sith akolitusokat. Az utódlás és a hatalomátvétel. Glox meglepetten pillantott fel. – Igen, fiam – mondta Vorennus atyáskodva. – Előlem semmit sem rejthetsz el. Ahogy a halálsoron az ember titkai megmutatkoznak, úgy olvasok én is az érzelmeidben, mint egy nyitott könyvben. De ne izgulj. A gondolataid csakis természetesek. Időbe fog telni, míg megérted, hogy kivel is állsz szemben, amíg elsajátítod az Egy Sith alapdogmáit. Fájdalom, de nem tehetsz semmit az ellen, hogy én maradjak az egyetlen Sith Lord ebben a galaxisban, te pedig csak... szolga. Glox ereiben felpezsdült a vér, ahogy a szóból eredő harag átmosta a tudatát. A gyűlölete úgy lángolt fel, mint egy mindent elemésztő tűzorkán. – Helyes! – csapott le rá gondolatban Vorennus. – A haragod erőssé tesz, ez ad neked fókuszt, ettől vagy az, akinek lenned kell! Ezt a tüzet fogom én rászabadítani az ellenségeimre... és a szövetségeseimre egyaránt! Mert egyvalamit meg kell tanulnod már most. Annyira meg fogsz engem gyűlölni, hogy örökké a szolgálóm leszel! Glox továbbra is úgy érezte, fölöslegesen szólalna meg. Ha Vorennus provokálni akarja, hát csak tessék. Azonban hazudott magának. Glox érezte, hogy egy kicsivel azért többnek akarja őt szolgánál. – Kelj fel – intett kegyesen a Sith Nagyúr. Glox felemelkedett és vállszélességű terpeszbe állt, mintha csak a katonai akadémián lenne, ahol sosem járt. – Fontos tárgyalássorozat kezdődik a Szindikátus történelmében – folytatta Vorennus. – Az alvezéreim és a Fekete Nap hadnagyai új együttműködési megállapodásokat hoznak majd tető alá. Békés, baráti megbeszéléssel kezdünk. Mégis azt akarom, hogy ott legyél, Glox. – Döntéshozói jogkörrel? Akarom mondani, vétójoggal az alvezéreid felett? – Fogalmazzunk úgy, hogy... nyomatéknak. Nem csak a Nap, de a saját embereink számára is. Úgy fognak kezelni téged, mintha én személyesen lennék ott. Ők már ismerik a híredet a hutt alkalmazásban eltöltött éveidről, bár akkor még fénykard és jórészt a Sötét Oldal ismerete nélkül harcoltál. Az embereimmel belátásod szerint bánhatsz, vagy bánhatsz el. Mindegyikük pótolható. ... Dryden Vos egyáltalán nem érezte magát pótolhatónak, miközben az Exogol körül keringett régi, mandalóriai gyártmányú hajóján, a Crimson Dawn fedélzetén. Valószínűleg Vorennus sem, különben nem mentette volna ki Monroe karmai közül. Ezen töprengett, miközben előtte a térben egy bolygó felforrósodó, majd megránduló, aztán irdatlan erejű láncrobbanásokban darabokra szakadó holoképe vibrált előtte. Manda’yaim, gondolta. Naponta, sokszor órákon át nézte a katasztrófa űrállomás-felvételeit. Megjegyzett minden részletet, minden nüanszot. És minden egyes alkalommal vérzett tőle a lelke. Nem tudta elengedni, erre egy mandalóriai sem volt lélektanilag képes. De hát nem volt mit tenni. A Renegát elintézte nem csak a népét, de az ambícióit is egy jobb jövő után – egy jővő után, amelyben keresztesháborút indít és tűzzel-vassal egyesíti a klánokat a saját zászlója alatt, mint Mand’alor. Ennek az álomnak azonban szó szerint lőttek. Különben alkalma nyílt másodszorra megfigyelni Sordist testközelből a Vorennussal folytatott tárgyalás alatt. Biztos volt benne, hogy ha a népéből maradt is valami, azok megpróbálnak majd a Renegát életére törni, hogy megbosszulják szülőviláguk elvesztését. Dryden nem kisebb ambíciókat dédelgetett. Csakhogy ő halálra ítélt testvéreivel szemben tudta, hogy ugyanúgy nem lehet megfizetni a moffoknak a Fettekért, mint Sordisnak a Mandalore felrobbantásáért. Pontosabban nem azonnal és semmiképpen sem évek befektetett munkája nélkül. Drydennek ahhoz a mostaninál sokkal nagyobb hatalmat kellett szereznie, és erre egyelőre az az aszott borzadály jelentette számára az egyetlen lehetőséget odalent. Meg persze maga a Szindikátus. Klánt alapítani ráér később is, gondolta. Most azzal kell foglalkoznia, hogy minél nélkülözhetetlenebbé váljon Vorennus számára. – Merre tartunk, uram? – fordult hozzá a Dawn kapitánya. Dryden Vos kinézett a plexin a távolban pislákoló csillagokra. Meg kellett találnia Vorennusnak azt a hipertéri szuperfegyvert, amivel a Köztársaság rájuk lőtt. És meg kellett várnia azokat a köztársasági felderítőket, akiket bizonyára már kiküldtek az Exogolra. – Várakozunk – felelte végül.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 19, 2021 17:23:47 GMT 1
Vorennus az egy Sith hatalmas rezdülést és hullámot érzékelt az erőben, mintha egy mindenkinél hatalmasabb Lény pusztult volna el hirtelen. ez annyira letaglózó volt a számára, hogy hirtelen meg is ingott és kis híján össze is esett, miközben éppen a dolgozószobájába tartott. Arion Glox kiválóan teljesítette a bemutatkozó próbatételét, éppen ezért a Lord úgy döntött, ideje visszatérnie a munkáihoz. Egy bűnszövetkezet fenntartása, irányítása, nem volt gyerekjáték, hanem minden koncentrációt és figyelmet igénybe vevő, logikai játék. Glox mögötte haladt.
Vorennus a hirtelen mentális csapástól, majdnem elesett, de Glox odaugrott hozzá és megtartotta a gyöngének és törékenynek tűnő öregembert. - Mester, minden rendben? - kérdezte Glox aggodalommal teli hangon. - Nem kell aggódnod ifjú szolgám! - válaszolta Vorennus. - azonban vannak dolgok, amelyek nem rád tartoznak! És most távozz! Hagyj magamra! - utasította ellentmondást nem tűrően a nőt. Arion pedig engedelmeskedett, mi mást tehetett volna.
Vorennus belépett a puritán egyszerűséggel berendezett dolgozó szobába. Közében egy hatalmas kőasztal volt, rajta mindenféle irattal, pergamenekkel, kacattal. A falakat végig polcok borították, roskadásig megrakva ősrégi könyvekkel. Szemben egy kényelmes kanapé várta a belépő vendéget, illetve egy kis kör alakú asztalka mellett két fotel gondoskodott a kényelemről. A kanapé feletti polc, rogyásig megrakva ősi Sith emlékekkel, szobrokkal és képekkel, na meg alkimista fiolákkal és egyéb mágikus szerekkel. A kőasztalon stratégiai tervezetek, szerződések várták a Nagyúr tekintetét, hogy majd a későbbiekben szemrevételezze őket. Vorennus azonban lehuppant az egyik kényelmes foteljába, majd pár fura mozdulattal intett a levegőbe, mentális védelmet húzott maga körül. Aztán gondolkodott.
Mi a fészkes fene lehetett ez? Nem elég a látomása a Sárkány lényről, most ez is? Lihegett, olyan volt mintha valami vagy valaki elszívta volna minden erejét. Alig kapott levegőt, gondolatai hirtelen zavarossá váltak, aztán kitisztultak. Hatalmas Lény jelent meg ebben a világban, aki elpusztított egy másik, még hatalmasabb entitást...Aztán bekövetkezett...Hirtelen elködösült a tekintete, szemei előtt fekete korongok jelentek meg, majd ezek hatalmasra nőve bevonták a feketeségbe...Vorennus Nagyúr elveszítette az eszméletét, és álmodott...
Másik idő, másik galaktika... Egy másfajta ESB, egy nő, Shantal... Aztán árulás, halál, temetés...Folett temetése...Darth Rhavan... egy kislány hercegnő...az ESB nagyhatalmú Császárnője Shantal... egy hatalmas háború előkészülete... Coruscant megtámadva...Coruscant?? Riadó hangja...bombák robbanása...Aztán megint Ő, egy másik Vorennus...de ez valahogy másabb volt mint ő...hatalmasabb, erősebb... szeretkezés Shantallal... aztán megint szeretkezés...aztán árulás... hatalmas fekete seregek... háború... vér...
Vorennus alaposan leizzadva tért magához látomásából, teljesen összezavarta amit látott. De legalább a rosszulléte elmúlt. Semmit sem értett, viszont egyetlen szó, egyetlen név villogott szinte kitörölhetetlenül az elméjében...
NEO
|
|
|
Exogol
May 7, 2021 19:33:05 GMT 1
Post by sithlord on May 7, 2021 19:33:05 GMT 1
Vorennus Nagyúr...meditál,gondolkodik,töpreng. Elméje szerte cikáz az egész galaxisban, miközben az Erő hullámait lovagolja meg. A Sötétség akár egy bomba, robban fel bensőjében, miközben kutatja, fürkészi az elmúlt napok eseményeit. Mert valami megváltozott az Erő szövetében. Halál...sötét halál, egy vénséges öreg gungan arcképe villan fel, miközben egy birodalmi egyenruhás fiú/férfi végez vele. A Fiú azonban nem közönséges, hanem valamilyen anomália az Erő szövedékében. Vorennus látja,érzi, hogy nem illik ebbe a világba.. NEO Ez a név villan fel szinte rikító sárga fénnyel a tudatában, amikor megpróbál fókuszálni a különös idegenre, egy másik világ szülöttére... Aztán egy ősöreg vén istenség, a Banya halála?vagy csak másmilyenné alakulása...az Erő háborog, amikor a mindennél és mindenkinél ősibb Királynő/Banya elpusztul...Halál és végtelen üresség, háborgás az Erőben, fájdalom, de akkora hogy még Vorennus elméje is nehezen viseli, tölti el és szövi át az Erő sötét oldalát...Hát elpusztult...A Csillagok Királynője immár halott! De nem...mégsem. Haloványan ugyan, nagyon apró lángocskával, de megmarad sötét tudata az Erő hullámaiban. Abeloth tehát megúszta! Ez a rohadék mindent megúsz? Mindent túlél? Aztán vált a kép és egy másik látomást lát... A hatalmas piramis, miközben épül, ezernyi rabszolga küzd azért, hogy a lehető legtökéletesebben illeszkedjenek a kövek egymáshoz. Sivatagi forró világ, rabszolgák, akiket korbáccsal ösztökélnek a munkára, a távolban pedig egy fiatal mégis tekintélyes férfi. Díszes ruházata alapján ő ennek az egésznek az ura. Arca nemes, királyi vérből való lehet. egy domboldalról szemléli a szánalmas rabszolgákat, amint igyekeznek felépíteni a Piramist, az Ő piramisát. elmosolyodik majd int, s a több tonnás kövek emelkedni kezdenek, majd egymáshoz illeszkednek akár a kirakós játék darabjai. A rabszolgák és őreik áhítattal szemlélik, amint a fiatal Pharaoh egyetlen intésére, az elemek játékából életre kel a hatalmas szentély, a Piramis. A tömeg kántálni kezdi nevét, A Nevet amit rettegnek a csillagok is.
En Sabah Nuur...En Sabah Nuur...En Sabah Nuur...A látomás olyan hirtelen ér véget ahogy jött, és Vorennus Nagyúr visszatér a való világba. En Sabah Nuur? A legendás ősi Sith varázsló? Akit egykor Istenként tiszteltek hívei sok sok ezer évvel a Rakaták Birodalma előtt? Miért álmodott vele? Mit jelenthet ez? Gondolataiból hirtelen egy gyermek hangja rázta fel, amint a trónusa mellett térdel, várva hogy Vorennus végre figyeljen rá. Sandor Voren, a Nagyúr örökbefogadott fia, Annabelle és Snake gyermeke, éjfekete egyenruhában, amely ősi Sith minta szerint készült, vállán fekete köpönyeggel, térdelt a trónus mellett. atyja elmélkedett szokása szerint, a fiú pedig várt. Sandor alig 11 esztendősnek nézett ki, azonban ez csak látszat volt. Bár csak pár éve született, rendkívül gyorsan fejlődött, köszönhetően a különleges mutáns génjeinek. Nem volt Erőérzékeny, viszont voltak más jellegű képességei, telepátia, rendkívüli reflexek, átlag feletti testi erő, kiemelkedő, átlag feletti intelligencia, amelyek mind-mind Vorennus méltó fiává tették. A Nagyúr őt szánta örökösének, a Lannisterek és a Vorenek, vagyis ősi családfájának továbbvivőjének. A Szindikátus leendő vezérének. vorennus Nagyúr ugyanis nem mondott le arról az imázsról, miszerint ő Taris két legősibb családjának a sarja. Azonban tudta jól, ez nem az ő világa immár. A pénz, luxus, megannyi party, unalmas bankettek, üzlet...ez nem az amit életcéljának tekintett. Többé már nem... Miután csalódott Monroeban is, a fiú jelentősége megnőtt. Itt az ideje hivatalosan is színre lépnie, már alkalmas rá. A rövid tüskés, fekete haj, gyönyörű kék szemeket és bájos kisfiú arcot keretezett. Tekintetéből nemesség és hatalomvágy sugárzott. Testalkata izmos, mokány volt, izmai jól kivehetőek voltak az egyenruha alatt, s bár csak egy 11 éves kisfiúnak tűnt, nagyon is veszélyes ellenfélnek bizonyult ha valaki meg akart vele küzdeni...Köszönhetően a Szindikátus legveszélyesebb gyilkosainak és harcosainak, valamint a klingonoknak, akik máris a Twaa'Chak, vagyis harcos fiú néven hívták. Sandor sosem ismerhette a szüleit, anyja születésekor halt meg, az apja pedig még jóval előtte. Mégsem volt boldogtalan. Vorennus megadott neki mindent. Otthont, képzést, tanítást, mindent. Kivéve a szeretetet, de azt megkapta másoktól. Sandor Voren, a Lannister Klán örököse, készen állt első küldetésére, amelyet a Szindikátus nevében kellett végrehajtania. Vorennus végül észrevette a fiúcskát, akit a maga módján nagyon is kedvelt, akiben gyönyörködött amikor látta az edzéseit. A Nagyúr várt még pár pillanatig, aztán megszólította. -Sandor fiam! Itt az ideje, hogy bemutatkozz a világnak! -kezdte a Nagyúr joviális, atyai hangon. -Emelkedj fel! -Igen atyám!-válaszolt a fiú, majd feltápászkodott. -Első küldetésed az lesz, hogy kapcsolatba lépsz régi barátainkkal, a Rozessekkel! A fiuk nem sokkal idősebb nálad, bizonyára jól kijösztök majd! Szükség van rájuk, a kapcsolataikra, és úgy hallottam régi Mesterük most eltűnt! Ez pedig pont kapóra jön nekem! -a fiú kivárta türelmesen amíg Vorennus befejezi a mondanivalóját. -Ennél izgalmasabb küldetésre számítottam apám! Harcra...-Vorennus közbevágott. -Arra is sor kerül drága fiam, de ez most fontosabb! Meg kell hogy ismerjenek, mint a Lannisterek örökösét! Erre rendeltettél! Az én utam más, ezt te is tudod, de a tied...pontosan az leszel aki én lehettem volna...egykoron! Ezzel is az én céljaimat szolgálod és a családunkat! -Engedelmeskedem neked Mesterem...apám! -biccentett a fiú. -Ígérem méltó örököse leszek a családunknak! -ebben nem is kételkedem fiam! És most menj, tedd amit tenned kell! Hagyj magamra, majd beszélünk! -intett Vorennus, mire a fiú meghajolt és távozott a Trónteremből. Kint már várták a kultisták, akik elegáns, átalakított Sith fighteréhez vezették, amely egyenesen a csillagrombolójára viszi majd. A kultisták ugyanúgy meghajoltak előtte, mint Vorennus előtt. -Lord Sandor, a hajója üzemképes és készen áll! -nyaliskodott az egyik kultista. -Köszönöm!-vetette oda megvetően a fiú. -Elmehettek! Innentől boldogulok! A kis Sith fighter, fedélzetén a Lannister örökössel, elindult Sandor saját csillagrombolója és Flottája felé, hogy elkezdje első küldetését, amellyel apja megbízta.
|
|
|
Exogol
May 29, 2021 16:55:47 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 29, 2021 16:55:47 GMT 1
Vorennus Nagyúr... meditál, gondolkodik, töpreng... az ifjú Sandoron és persze az ő misszióján... a látomásán... és a vendégen, a vendégen, aki előtte áll... de hát nem is várt vendéget.
- Üdvözlégy, nagyúr - közölte a trónszék előtt materializálódó középkorúnak tűnő, mégis, fiatalos, fénylő tekintetű férfi. Furcsa, a birodalmiakéhoz hasonló, de eltérően szabott fekete főtiszti zubbonyt viselt, olyan birodalmi jelvénnyel, amilyenhez hasonló Vorennus még sosem látott, oldalán ezüstös fénykard, mellette pedig... - Van még képed idejönni? - bődült el a nagyúr, Monroe-t megpillantva. - Őrség!!
A tróntermet övező oszlopsorok közül kultisták rohantak elő, de Monroe kezében megvillant egy sugárvető és villámgyors lövésekkel leterítette a nagyobbik részüket. Amikor túlságosan közel értek hozzájuk, a másik alak, aki Monroe-val volt, csak csettintett egyet, mire a kultisták a torkukhoz kapva a földön kezdtek fetrengeni. - Jól van... jól van... ehehehe - Vorennus nagyúr láthatóan élvezte a műsort. - Tán bizony engem is meg merészelsz támadni, különös idegen, aki áruló alvezéremmel nem átallasz ide jönni hívatlanul? - Nézz meg jobban, végtelen világok uralkodója - lépett közelebb Neo, félig kitakarva Monroe-t Vorennus elől. - Emlékezz, már láttál... emlékezz, nagyúr, mielőtt haragodat tékozló gyermekként visszatérő tábornokodon töltenéd ki. Tartozik nekem az életével, és még szükségem van rá. És hamarosan meglátod, neked is... - Ki vagy te, hogy ily szemtelenül parancsolgatsz nekem? - hökkent meg Vorennus.
- Ismered a nevem - Neo nem térdelt le, de felsétált a trónhoz és megállt Vorennus előtt. Kinyújtotta a kezét felé. - Már láttad...
Vorennus kinyúlt és megérintette Neo kinyújtott kezét, majd mintha egy villám suhant volna végig a testén, egészen megbizsergett tőle. - Te vagy a Neo... - Csak simán Neo - mosolyodott el amaz. - Ne aggódj, nem azért jöttem, Nagyúr, hogy megmérkőzzünk, vagy, hogy hűséget fogadj nekem, ahogyan másokkal is tetted... - Szemtelen kölyök vagy, annyi szent, de nagy hatalmú - horkant fel Vorennus. - A mutáns gungan hatalmát érzem benned. - Üzletet ajánlok - folytatta Neo. - Szövetséget, ha úgy tetszik...
- Mit adhatsz te nekem? - nevetett fel Vorennus. - Mindenem megvan, ami kell, fiú! - Emlékeket... - mosolyodott el Neo. - Hogy emlékezz régi nagyságodra. Hogy emlékezz, és ne érd be többet ennyivel... hogy uralni és uralkodni akarj...
Neo Vorennus homlokához érintette a tenyerét, és energiakisülés húzott végig kettejük között...
- Én mondom, tényleg bolond a kölyök - bámulta a jelenetet hitetlenkedve a terem közepén maradt Monroe.
|
|
|
Exogol
May 29, 2021 17:06:50 GMT 1
Post by sithlord on May 29, 2021 17:06:50 GMT 1
Vorennus elméjében hatalmas energiakisülés ment át, szinte kiégetve az agyát és a Nagyúr emlékezett...
Hatalmas sivatag, ahol egy fiatal nagy hatalmú valaki áll, a Pharaoh, egy hatalmas piramis, rabszolgák ezrei...akik egy nevet kántálnak, En Sabah Nuur... Vált a kép...egy fenséges alak fehér köpönyegben és harc...kettejük között! -Véged En Sabah, ezennel uralmadnak is és életednek is! -mondta az idegen, akit Prófétának hívtak a követői. -Nem ölhetsz meg hitvány féreg! -azzal egy hatalmas energiagömböt vágott ellenfele irányába. Hatalmas robbanás...majd a két alak sértetlenül állt egymás előtt. A Prófétának nevezett idegen ekkor egy fehér fénynyalábot hajított En Sabah Nuur irányába telibe találva a Nagyur fejét. -Nem győzhetlek le En Sabah, de az emlékeidet elvehetem, s egy más időbe helyezhetlek át! -a Próféta szavaira egy időkapu nyílt meg, villogva kavargó alagút, szivárvány színekkel játszó fényekkel, majd egy taszítás és En Sabah Nuur eltűnt...végleg abból a korból... Hatalmas fájdalom, ahogy az Időalagút kitépi az elméjében lévő emlékeket... Vált a kép s ő felébred egy kastélyban...Tarison... Ki vagyok én?-kérdi magától miközben feltápászkodik...szolgák sietnek segítségére. -Lord Lannister hát él uram? -áegy fiatal fiú teste és egy öregember elméje...
Itt tér magához. Vorennus teljesen összezavarodik amikor Neo arckifejezését szemléli. Aztán megkérdezi. -Ki...vagyok én...valójában?
|
|
|
Exogol
May 29, 2021 17:18:16 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 29, 2021 17:18:16 GMT 1
- Hatalmad és éned régebbre nyúlik vissza az időben, Nagyúr, mint akár az enyém - magyarázta Neo, miután hátralépett a látomás erejétől egy pillanatra megfáradtnak tűnő Vorennustól. - De itt az ideje, hogy a felejtés köde felszálljon elmédről és visszatérj oda, ahol a hatalmad központi pólusa van... és ahová tudat alatt mindig is tartottál, még akkor is, amikor áthelyezted otthonod a galaxis másik szegletébe. - Honnan tudsz te ilyeneket, ha ilyen fiatal vagy, kölyök? - hüledezett Vorennus. - Mondjuk úgy, jártam ott, éltem akkor, és láttam nagyságod - mosolyodott el Neo. - Még ha rövid időre is, nagyúr.
Vorennus néhány pillanatig hümmögve maga elé bámult. - És mégis miféle hatalmat adhatnál te nekem? - Egy hatalmas Birodalom, az Egyesült Galaktikus Birodalom szövetségét - magyarázta Neo. - Nekem nem tűnsz birodalmi főtisztnek... azok a karót nyelt pojácák ki nem állhatják a Sith nagyurakat - horkant fel Vorennus. - Ez ostobaság.
- Nem azt ajánlom, hogy lépj a Vezérkar szolgálatában - rázta meg a fejét Neo. - Hanem hogy segíts uralni egy megbízhatatlan szövetséget... és egyúttal térj vissza oda, ahol mindig is hatalmad központja volt, mielőtt ez a Próféta elvette tőled. Légy a szövetségesünk saját Birodalmad élén a galaxis újjáalkotásában, Nagyúr! - Saját Birodalmam... - vakarta meg az állát Vorennus. - Miért vágynék erre, és miféle biztosítékod van, kölyök, hogy a Vezérkar nevében szóllasz? - A nevem és a vérem - biccentett Neo és zubbonyából egy halom adatkártyát vett elő. - A teljes nevem Neo... Tierce. Ezeken az adatlemezkéken pedig felvételeket és információkat találsz... egy másik Egyesült Sith Birodalomról. Egy olyanról, amilyen a tiéd is lehet, ha visszatérsz őseid honába, és visszaszerzed, ami a tied.
- Eh, én úgy tudom, éppen a ti barátaitok, birodalmi pojácák ülnek rajta - legyintett Vorennus. - Megvan a hatalmad hozzá - folytatta Neo. - Ahogy tudom, bűnszervezeted erős flottával bír. Az EGB pedig szabad utat enged neked... akár a környező űrbe is. - És mit vártok cserébe? - villant meg gonoszul Vorennus tekintete. - Szövetséget és támogatást... és hogy hagy ránk e galaxis Hapes uralta ESB-jének ügyét... a te Birodalmad a Sötét Testvériség régi uradalmán épülhet fel - magyarázta Neo. - Ez katonai művelet - ráncolta a homlokát Vorennus. - Flotta kell hozzá. Nem elég az Exegol. - Úgy tudom, rendelkezel vele - kacsintott Neo, majd hátrapillantott Monroe-ra.
- Azt kérem tőled, Nagyúr, hogy bocsáss meg volt tábornokodnak, helyezd vissza a posztjára... és vigyétek az Exegolt a Sithek Csuklyája mélyére, Moraband mellé. Onnan pedig... szabad az utad ősi hazádba, eredeti világodba, nagyúr!
|
|
|
Exogol
May 29, 2021 17:38:30 GMT 1
Post by sithlord on May 29, 2021 17:38:30 GMT 1
Vorennus eltűnődött a hallottakon, aztán elvette Neotol az adatlemezeket majd intett egyik szolgájának hogy helyezze be az egyik kivetítő egységbe. Hamarosan egy film kezdett peregni... Közben Monroe nyugtalanul fészkelődött, nagyon félt s rettegett hogy a Nagyúr nem kegyelmez neki. Óhatatlanul is eszébe jutott valahogy Annabelle...a lány aki itt volt fogságban, s akihez jó párszor bement, akivel először barátok aztán ágyasok lettek...amíg az átkozott Jaina Solo el nem rabolta tőle...Persze sajnos ebben ő is közreműködött, de azt gondolta hogy Jaina végül irgalmas lesz és ketten Annabellel elmenekülhetnek. És a fiú...az ő fiuk, akit Sandor Vorennek hívnak most és Vorennus örökösének tartanak...az egyetlen jó dolog, ami kettejük nászából csak származhatott...annabelle első babája sajnos halva született, Monroe pedig tudta jól, Vorennus megöli a lányt ha nem szül neki egy használható örököst és tanítványt...Hát Monroe gondoskodott a gyerekről...szeretkezéseiknek meglett a gyümölcse...
A film egy teljesen más Vorennust mutatott be. Egy hatalmas Nagyurat, aki megteremt egy Birodalmat, akit aztán elárulnak. Temetés, majd Shantal a tanítványa, aki semmibe veszi az Ő örökségét...Rive majd valami Waranous nevű imposztor, aki átveszi az egész Birodalmát, hogy háborút indítson...Waranous? Az itteni Időrabló? Érdekes! Végül intett és kikapcsoltatta a kivetítőt. Neohoz majd Monroehoz fordult. Amaz térdelve várta a Nagyúr kegyelmét vagy bosszúját. -Hasznomra voltál Monroe Nagyúr! Kétszeresen is! -kezdte Vorennus. -először is megajándékoztál egy fiúval, egy örökössel, Annabelle fiával! Tudom jól, hogy te vagy a biológiai apja! Másodszor! -tette hozzá. -Árulásod az én tervem volt, hogy az átkozott Sordist csapdába csaljam! Ne gondold hogy saját akaratodból árultál el! Az én tervem volt, én találtam ki még a gondolataidat is, ehehehe!
Monroe teljesen ledöbbent. ezek szerint...végig a Nagyúr állt minden mögött? És tud a fiúról? -Most pedig ifjú Neo, visszaadod az emlékeimet! -megragadta Neo kezét és a homlokára tette, ism,ét hatalmas energiakisülések vették körül a két nagyhatalmú entitást, Vorennus körvonalai pedig megremegtek és egy jóval erősebb, izmosabb valaki jelent meg. Az energiák pokoli sistergése miatt mindenki csendben maradt, Monroe is és elbűvölten nézték Vorennus átalakulását... Végül egy hatalmas termetű, izmos teremtmény jelent meg, jó két fejjel magasabb mint Neo, ősi ruházatban, ősi rúnákkal díszített köpönyegben. A Pharaoh, En Sabah Nuur újra életre kelt..
A teremtmény elengedte Neo kezét, a kultisták pedig ösztönösen térdre vetették magukat. -Hódoljatok férgek! En Sabah Nuur előtt! -mondta dörgő hangon a Nagyúr. -Menj Monroe Nagyúr, Első Lovasom! Vezesd Apokolipsz Nagyúr seregét ellenségei ellen! -Neo elbűvölten figyelte a változást. Pont erre számított. -Most pedig Nagyuram! -hajolt meg Neo alázatosan Nuur előtt. -Ideje visszatérned régi hazádba! -Úgy legyen...barátom! -mondta a hatalmas teremtmény, majd csettintett egyett.
Az Exegol, ahogy volt, vagyis az egész bolygó, úgy tűnt el egyik pillanatról a másikra, hogy aztán újra felbukkanjon a Moraband közelében...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 29, 2021 17:56:31 GMT 1
Neo elégedetten mosolygott. Hogy mennyi volt valódi az emlékek közül, amelyek érintésétől feltolultak Vorennus fejében, és mennyi volt a helyzet megfelelő irányba fordításához szükséges kreatív kreálmány, sugallat, halovány kép Neo elméjéből, finoman átcsepegtetve, azt csak ő, az Erő és az Uralkodó szelleme tudta.
A lényeg számított, a tény, hogy a hatalom és az Erő ott rejlett Vorennusban, hogy valami nagyobbá és hatalmasabbá váljon, és most felszínre talált benne... és ezzel olyasmivé vált, amivel a Birodalom céljait is szolgálhatja, saját céljai mellett.
Mert Neonak mindig is és kizárólagosan ez számított. A Birodalom naggyá tétele esküje és küldetése szerint.
- Engedelmeddel, Nagyúr, én távozom - hajtotta meg magát nem alázatosan, tanítványként, vagy alárendeltként, de egyenlő félként, egyenlő erejű nagyurak közti tisztelet megnyilvánulásaként. - Tájékoztatom a Birodalmat, hogy adjanak neked szabad utat... utána pedig semmi sem állíthat meg titeket - Neo visszapillantott Monroe felé. - A tábornokon keresztül tartjuk majd a kapcsolatot, Nagyúr!
Azzal sarkon fordult, és amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, valahol félúton a kijárat és az oszlopsor között tejszerű ködbe burkolózott az alakja, majd egy bíbor villanással semmivé vált.
Monroe döbbenten vette észre, hogy egy adatkártya materializálódik a kezében, ugyanolyan jelvény volt rajta, mint Neo ruháján. Gyorsan elővette zseb-olvasóját, és beleillesztve leolvasta az adatokat.
- Nagyúr - lépett Vorennus elé és letérdelt, miközben még mindig kicsit kába volt a feje attól, hogy bolygóstul mindenestül átrántották a fél galaxison. - Ezen az adatkártyán rajta van a birodalmiak által kidolgozott részletes hadműveleti terv. Szükség lesz a Szindikátus flottájára, amelyet kivontunk a Hutt-űrből, és a Rishi-köd környékén rejtettünk el... nem messze innen az új pozíciónktól. - Tedd, amit tenned kell - intett a hatalmas nagyúr. - Szól a birodalmiak kódkártyája az útirányunkról is? - Igen, nagyuram - hajtott fejet Monroe. - Megvannak a pontos vektorok és a koordináták... egyenesen ősi birodalmad központjába, amelyet ma úgy ismernek... Ershan!
|
|
|
Exogol
May 30, 2021 9:03:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 30, 2021 9:03:08 GMT 1
Monroe az Exegolon berendezett parancsnoki bázisán vizsgálgatta a régi-új nagyura új birodalmának megteremtéséhez szükséges terv következő lépéseit. Örült, hogy vvégre kamatoztathatja katonai tudását egy ilyen akcióban a sok titkosszolgálati szervezkedés és áskálódás helyett, pontosabban mellettük. Végül, amikor minden lépés a helyére került a tervben, aktiválta a kommunikációs holorácsot és megjelentek előtte a Szindikátus Hutt-űrből kivonult flottájának parancsnokai a Rishi - köd mellől bejelentkezve.
- Alvezérek, visszatértem, a nagyúr visszahelyezett vezéri és főügyintézői pozíciómba - kezdte minden különösebb kertelés nélkül Monroe. - Halljátok nagyurunk parancsát! Amíg nagyurunk behódoltatja Ershant, addig nekünk meg kell szereznünk a környező területeket! Húsz kulcsfontosságú rendszert kell megszállnunk az Abrion, Dulfilvian és Arkanis szektorok mentén, illetve a környező űrben. A Tatooine - Jakku, valamint a felrobbantott Geonosis és környéke EGB blokád alatt van, oda tilos a belépés. A flottát 20 kontingensre osztjuk, minden kontingens 25 hajót számlál. A műveleti központ itt van Exegolon és a szomszédos Morabandon, valamint a Roonon, ahol megkezdjük a felszíni bázisok és raktárak, valamint internáló táborok kiépítését. Minden, esetleges küzdelemben megsérült egység ide térjen vissza javításokra és feltöltésre.
A szindikátusi alvezérek bőszen jegyzeteltek, vagy csak bámultak maguk elé. Monroe folytatta. - Négy csapásirányt jelölünk ki, minden csapásirányba öt-öt kontingens tartozik, akik sorban, egyesével szállják meg a rendszereket. Minimális ellenállásra számítsanak, mert a célterület többsége koldusszegény rendszerekből áll, ahol a védelem nagy részét zsoldoscsapatok és magánvállalatok flottái alkotják, ezek a Szindikátus által átcsoportosított kenőpénzeknek megfelelően harc nélkül vissza fognak vonulni a Szindikátus hajói elől. Így csak a helyi rendőri és vámőri erők leküzdése lesz a feladatuk mindenhol. Első csapásirány: Rishi, Ukio, Kamino, Rothana, Pzob. Ez a csapásmérő egység biztosítja a felső határt a Hutt űr felé, egyúttal felel az oda visszatérő zsoldoscsapatok átengedéséért. Második csapásirány: Molavar, Leritor, Lashbane, Blenjeel, Ando, ezek a csapásmérő szállják meg a Dulfilvian és Abrion szektorok nagy részét, és egyúttal biztosítják a köztársasági határt Rodia és a Bothan űr felé. A Köztársaságot lekötik saját belpolitikai ügyeik, ezért valószínűtlen, hogy beavatkoznának, amíg nem lépjük át a határt, ez utóbbi szigorúan tilos! Harmadik csapásirány: Tythe, Nelvaan, Orvax, Lok, Siskeen, a feladatuk a vostroyai határ biztosítása az Arkanis szektor mentén, és az EGB kontingens által bekerített jakkui egységek hátának fedezése. A blokádot később, a konszolidáció után vesszük át az EGB-től. Negyedik csapásirány: Kowak, Hypori, Rocken Prime, Excarga, Malachor, azaz az ershani magterület körüli rendszerek biztosítása egészen a külső peremvidéki határig, ebben az irányban számítunk a legtöbb, Ershanról menekülő lojalistára, akarom mondani árulóra, szóval legyenek résen. Kérdés van?
- Tábornok úr, rendszerenként 25 hajó még így is nagyon kevés ahhoz, hogy a környező kisebb navigációs pontokat, kereskedelmi- és bányaállomásokat is lefedjük - szólt közbe egy háromszemű gran flottaparrancsnok. - Egyszerűen nem tudunk elég sűrű hálót szőni ennyi hajóval, uram. - Maguk csak az első hullám - értett egyet Monroe. - Amint nagyurunk befejezi a konszolidációt Ershanon, az ershani flotta főereje csatlakozik a maguk kontingenseihez, ez megkétszerezi majd minden egyes kontingens kapacitásait. De minden esetben maguk lesznek a parancsnokok, és az ershani hajók a maguk utasításai szerint vonulnak majd fel.
- Mi garantálja az ershani hajók hűségét az új rendhez és a Szindikátushoz? - kérdezte egy kopasz, fehér bőrű umbarai parancsnok. - A hajókra a birodalmiak által telepített Abdul-klónok - magyarázta Monroe. - Megkaptuk a Birodalmiaktól a fejükbe épített vezérlő chipek kódjait, így a mi parancsainkat teljesítik majd... de szükség lesz egy megbízható flottaparancsnokra is, aki ershani részről biztosítja a katonai erők kapcsolattartását és hűségét... - Monroe a komjába szólt. - Hozzák be!
Két szindikátusbeli testőr beráncigált egy ősz hajú, nagy bajuszú ershanit, aki kifejezéstelen arccal meredt maga elé. - Kicsit fel kell majd ébreszteni, mert nem tett neki jót, hogy évekig a pincémben tartottam a titkos commenori rezidenciámon - heherészett Monroe. - Uraim, ismerjék meg Ibam al-admirálist, az idősebbet, Cosra korábbi követét Commenorra. Wenthar hatalomátvétele óta fogoly volt, és később rátettem a kezemet, úgymond. Jelenleg a fia az ershani csatahajók parancsnoka, ha az édesapja és az Abdulok nyomást gyakorolnak rá, akkor nem lehet probléma a flotta hűségével.
- És mi lesz az ajatollahokkal és az edjadistákkal? - kérdezte egy tájékozottabbnak tűnő twi'lek flottaparancsnok. - Róluk a nagyúr gondoskodik - mosolyodott el gonoszul Monroe. - Az a sejtésem, hogy már nem is... léteznek. Ezért - folytatta komolyabban. - Egyedül az ershani külterületek kalifáira kell figyelnünk. Ha bármelyikük nem hódol meg az új rendszernek, lehet, hogy alkalmi beavatkozásokra lesz szükség. De ezt bízzák a nagyúrra és a végrehajtóira, parancsnokok.
- Mi lesz az új államalakulat neve? - kérdezte egy kövér hutt parancsnok. - Ershani szindikátus? Monroe gyorsan konzultálta a jegyzeteivel. - Nem - mondta végül. - A nagyúr új vallást fog bevezetni. Önök mostantól a Moh'r Moh'n Birodalom katonai szárnyának tagjai, uraim, gratulálok! Most pedig induljanak, sújtsanak le, és hódoltassák meg ezt a koszos szegletét a galaxisnak! - Igen, tábornok! - Az én megnevezésem pedig - vetett egy pillantást Monroe a nagyúrtól kapott feljegyzésre. - Monroe Főelder. Megértették? - Uram, igen uram, mármint, igen, Elder. - Mehetnek - intett mindenkinek Monroe és elégedetten megropogtatta a tagjait.
Határozottan jobban érezte magát, mint egy kardassi börtönben. Most már csak Rand szenátorral kellett felvennie alkalmasint a kapcsolatot, s jelezni, hogy hamarosan... különleges látogatói lesznek.
|
|