|
Post by Grodin Tierce on Aug 1, 2010 22:55:07 GMT 1
Sluis van, a Yuuzhan Vong inváziót és az elmúlt évek polgárháborúit is szerencsésen átvészelő orbitális hajógyáraival a Galaktikus Szövetség legfontosabb előretolt (vagy inkább a Magtól elszakított) bázisa a Peremvidék alsó szektoraiban. A Szövetségi Véderő Hetedik Flottájának állomáshelye. Majdnem három oldalról és a főbb galaktikus útvonalak felől körbekerítve a Konföderáció területei és járőrei által, a Flotta legfontosabb feladata a dokkok, a Szövetség számára máig felbecsülhetetlen értékű gyártó kapacitás védelme, és a konföderációs beékelődésen túl elhelyezkedő sullusti szövetségi régióval való kapcsolat fenntartása..
Wes Janson tábornok, aki több hónapos győzködés után az Új Köztársaság ünnepelt pilótái és a polgárháború során a jediket támogatók közül szinte egyedüliként hagyta magát rábeszélni egy új parancsnoki pozíció betöltésére a Szövetség kötelékében, a zászlóshajóként szolgáló, a sluisi dokkok mellett keringő vadonatúj Nebula-osztályú csatacirkáló fedélzetén figyelte a vadászai gyakorló manővereit, amikor egy fiatal twi'lek tiszt lépett a hídra.
- Tábornok, a felderítőink elfogtak egy szövetségi diplomáciai jelzéseket sugárzó üres mentőkabint a Hydian útvonal mentén, az MX-F349-es mélyűri rendszerben. Az azonosítója alapján a Noychiik Tanácsost szállító korvettről származik. - Túlélők, zászlós? - Janson tábornok rövidet sóhajtott. Újabb kiküldetést végző hajóról fog kiderülni, hogy misszió közben "eltűnt", és újból nem lesz semmi meggyőző bizonyíték, ami Coruscant számára hitelt érdemlően megalapozhatóvá tenne egy büntetőakciót.. a Konföderáció és pribékjei pedig folytatják az ámokfutást a környező rendszerekben... - A kabin üres volt, uram -, folytatta a twi'lek - Viszont kiterjedt mennyiségű adatot tartalmaz egy, az Asmeru rendszerben folyó szervezett orbitális támadásról.. úgy tűnik, a kabin saját erejéből jutott el a felvételi pontig, és a Borderline, a Tanácsos hajója, még mindig a rendszerben van.. - Érintett az összeütközésben? - csillant fel Janson szeme.
A twi'lek szája sarkában is mosoly bújkált, bár nem olyan élénk. - Igen, tábornok, a szenzoradatok szerint legalább egyszer rájuk lőttek és a log segélykérő kódot is tartalmaz. A hajó veszélyben lehet..
- Készítsék fel P'tau kapitány hajóit és osztagait, azonnal induljanak. - biccentett a tábornok. - Személyesen felügyelem a felkészítést. A legsürgősebben!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 6, 2016 19:45:45 GMT 1
Az EGB Flotta cseppet sem titkolt kivonulásának hírére a szó - egyelőre - átvitt értelmében felrobbant a Peremvidék alsó karéja. Vostroya és a Fény Hadseregének inváziótól tartó küldöttei szinte azonnal konzultációt kértek a Köztársaság katonai vezetőitől, míg a Köztársaság helyi érdekképviseleti szervei, lakossági fórumai, és a térségben aktív politikai pártok legalább ugyanennyire a bolygóik felett lebegő birodalmi csillagrombolók tucatjait vizionálták.
Elkerülendő a pánik kialakulását, a Köztársaság katonai vezetése villámlátogatást kezdeményezett a Sulluston, melyet később a vostroyaiak kérésére módosítottak Sluis vanra, hogy a helyi védelmi flotta központi parancsokságán találkozzanak a szövetségesek képviselőivel... fizikai, vagy kivételes esetben holografikus formában.
A vendéglátó Hetedik Flotta parancsnoka, Wes Janson tábornok üdvözölte az egybegyűlteket; Bwua'tu és Kre'fey admirálisokat személyesen Coruscantról, a Flotta főparancsokait, valamint Marrabb szenátort, aki elkísérte a két bothant, ráadásképpen pedig a fegyveres erkőtől a Bendőben elfoglalt EGB-bázis mellől bejelentkező Niathal admirálist... a Hírszerzéstől pedig Loran tábornokot, az "Arc"-ot. Belindi Kalenda és Tycho Celchu a Serenno felé átívelő blokádtörő akciók további szervezésével voltak elfoglalva, így nem tudtak biztonságos kapcsolatot kialakítani a holoneten keresztül a terem felé, távol maradtak. Janson balján hologram formájában jelentkezett be Sullust flottaparancsnoka, egy, az átlagosnál is alacsonyabb sullusti, akiről az a hír járta, hogy Sien Sov, Cal Omas kompbalesetben meghalt flottaparancsnokának valamiféle rokona... bár a sullustiaknál tulajdonképpen mindenki mindenkinek a rokona volt szegről-végről.
Az asztal átellenes oldalán nem kisebb vendég foglalt helyet, mint Vostroya különleges és hírszerzési erőinek főparancsnoka. Klim Vrosilov marsall termetes, nagy hangú és nagy bajuszú humán férfi volt, aki erősen törte a Basic-et... a kísérőjéről, akiről a köztársasági őrük először azt hitték, egyszerű titkárnő, nem kis balhét generálva ezzel a bejáratnál, hamarosan kiderült, hogy sokkal prominenseb személyiség maga is... Atali Poklonskaya őrnagy, a vostroyai különleges műveletek terepfelelőse, avagy, ahogyan Loran emberei emlegették, a manöken, aki elcsórta a cosraiak rakéta-terveit. A harmadik, Vostroyáról érkezett vendég a jedik delegációja mellett ült, lévén félig-meddig oda tartozott; Corran Horn mester, a jedik Vostroyához rendelt összekötője.
A Fény Hadseregét személyesen Keyan Farlander, a jedi ászpilóta és flottatábornok képviselte, akit nemrég rendeltek vissza a Dathomir mellől. Kenth Hamner, a jedik katonai ügyekben illetékes főparancsnoka, a Fény Hadseregének tábornoka hologram formájában volt jelen annak ellenére, hogy a Kathol-Köd meglehetősen közel esett a megbeszélés helyszínéhez.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idefáradtak mindannyian... már akinek módjában állt. - nézett végig az egybegyűlteken Janson formális köszöntője után Bwua'tu.
- Mi köszönjük, hogy ilyen gyorsan válaszolt a hívásunkra, tavaris admiral. - emelte karját feszes tisztelgésre Vrosilov marsall. - Nagyon aggasztónak találjuk a fasisztik legutóbbi lépését. Kémeink jelentése szerint egy védtelen planétát már porig bombáztak a határaikon túl.. félő, hogy ez meg fog ismétlődni.
- Úgy tudom, az a védtelen planéta intenzív tárgyalásokban állt Önökkel. - jegyezte meg hunyorogva Bwua'tu, miközben elgondolkozva szemlélte a Marsallt. Eddig még csak a vostroyaiak diplomáciai főtárgyalójával, Molotovval volt alkalma személyesen találkozni, de már elkönyvelte magában, hogy a sima modorú diplomata messzebb nem is állhatna ettől a nagydarab katonától, már ami a tárgyalási képességeket érintette. - És erről a cosraiaknak is tudomásuk lehetett.
- Ez a tény nem kisebbíti a veszélyt, amit jelentenek, és amiért rendkívül sürgős volt, hogy konzultáljunk, admirális úr. - Poklonskaya őrnagy vette át a szót, aki láthatóan jóval könnyebben és finomabban fűzte a szót. - Ez egy igen jelentős erő, ami egyszerre fenyegetés és lehetőség a számunkra.
- Amennyiben? - hajolt közelebb Kre'fey, a másik bothan, fehér sörényét simogatva. - Kérem, fejtsék ki.
- A jelentések szerint a fasisztik legalább kétezer hadihajót indítottak el a Knot térségéből. - folytatta morogva Vrosilov. - Ha megtámadnak bennünket, akkor a Cár-bombával kell válaszolnunk... ekkora erőt nem háríthatunk el hagyományos fegyverekkel.
- A marsall elvtárs azt akarja mondani - tette hozzá gyorsan Poklonskaya, miután a köztársaságiak mon cal résztvevői ijedt gülüszemeket meresztettek, sőt még Bwua'tu is felhorkant -, hogy önállóan egyikünk erői sem tudnának megállni kétezer birodalmi hadihajó ellen. Sem a mieink, sem a jediké, sem a maguk környező szektorokban állomásozó erői. Ha akarnák, Diestl Főmarsall erői bármelyik szektort lerohanhatnák innentől a Bakuráig. Minket, magukat, a Konföderációt... bárkit.
- Ha akarnák... - morfondírozott Kre'fey. - Önök mégis konzultációt kértek, nem pedig azt, hogy azonnal vezényeljünk ide megfelelő mennyiségű hajót a Magból. Úgy vélik, valami más a birodalmiak célja, mint hogy végigpusztítsák a szektorokat a környéken?
- Nem teljesen osztom vostroyai bajtársaink optimizmusát. - jegyezte meg Farlander, kérdőn Kenth Hamner holojára pillantva. - Mester, én úgy gondolom, a Köd reális veszélyben van.
- Miért nem használjuk ki az alkalmat és csapunk le a központjaikra, miért nem támadjuk meg a Polneyet, vagy a Cosrát? - vetette közbe remegő hangon Gron Marrabb.
- Tisztázzunk néhány dolgot, hölgyeim és uraim... - horkantott fel Bwua'tu, mielőtt túlságosan szétesik a megbeszélés. - Osztom a ki nem mondott felvetésüket, hogy ennek az EGB-flottának nem Vostroya a célpontja. Túlságosan félnek attól, hogy egy hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadást tömegpusztító fegyverekkel torolnának meg... ahogyan nekünk is számítani kell rá, hogy ők maguk is hasonlóképpen válaszolnak akkor, hogyha tömeges ostrom alá vesszük a hátrahagyott központi területeiket. Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy semelyikünk számára sem lenne ez kedvező opció. Nem akarok több felrobbant bolygót, vagy csillagrendszert látni, pontosabban szólva nem látni a galaktikus térképeken, ha egy mód van rá.
- Hajlok arra, hogy egyetértsek az admirálissal. - szólt közbe az eddig csendes Hamner mester villogó holoképe. Farlander egy pillanatig értetlen pillantást vetett előljárójára, de jobbnak látta nem vitatkozni. - Túl nagy haderejük van ahhoz, hogy csak úgy behatolhassanak vele a Ködbe. Sőt, akármelyik, jelentősebben védett rendszert veszik ostrom alá, kiteszik magukat annak, hogy nem tudják időben felszámolni az ellenállást, legyen szó akár vostroyai erősségekről, vagy független rendszerekről, míg a hátukba nem ér az erősítés mindannyiunktól. Az őrjárataink meglehetősen jól lefedik a környező szektorokat, hogy bármilyen jelentősebb ostromról azonnal értesüljünk. Ha pedig Diestl elhúzódó anyagháborúba akar kezdeni a térségben, elkerülhetetlen, hogy hátrányba kerüljön.
- És ha nem is errefelé veszik az irányt? - vetette fel Wes Janson. - Úgy értem, jelenleg hivatalosan egyedül a sithekkel háborúznak, no meg a nagaiokkal, ott az Ismeretlen Vidéken. Mi van akkor, ha arrafelé tart a flotta?
- Valószínűtlen, tábornok. - rázta meg a fejét Kre'fey, majd fajtársa, Bwua'tu egyetértő biccentését elértve folytatta. - Ha az ESB ellen vonulnának, akkor át kellene haladniuk a Konföderáció adumari területein, ami tele van nagai hajókkal, csak belerángatnák a nagaiokat az ellentétükbe. Ha pedig a nagaiok ellen mennének, akkor át kellene kelniük az egész Ismeretlen Vidéken, és úgymond idegen terepen, egy fanatikusan ellenálló haderővel kellene megmérkőzniük, ami még így is nagyobb, mint az ő flottájuk. Ráadásul semmit sem nyernének vele, hiszen a nagaiok ellen rakétákkal kényszerítették ki a békét... a Kések Népének nincsenek olyan fegyverei, mint Vostroyának, nem tudnak válaszcsapást mérni. Cosra csak fecsérelné az erőit, hogyha flották közti csatát akarna kieszközölni ellenük, ennyire még a Főmarsall sem ostoba.
- Én úgy gondolom... - tette hozzá Bwua'tu a vostroyaiakat méricskélve -, hogy Önök pontosan tisztában vannak vele, hogy hová is tart ez a flotta.
- A logika diktálja. - jegyezte meg Corran Horn, mielőtt Poklonskaya, vagy Vrosilov válaszolhatott volna. - Diestl át akar törni a környező szektorokon, valószínűleg a Hutt űr felé, vagy még messzebb. A legvalószínűbb szcenárió, hogy a Corporate-szektort fenyegető sith erők lekötése a célja, tehermentesíteni akarja a galaxis másik végén lévő területeit, egyúttal meg akarja mutatni, hogy minden, az EGB ellen irányuló agressziót meg tud torolni.. még akkor is, ha ennek az az ára, hogy át kell kelnie a fél galaxison.
- Miért nem lövi ki akkor valamelyik sith bolygót? - vetette fel Marrabb.
- Az nem olyan egyszerű. - magyarázta Kre'fey. - A galaxis széléről az Ismeretlen Vidékre egyetlen ugrás is elég, ha megfelelően konfigurálták a rendszereiket... a Knot mellől lőtték ki a rakétát a Cioralra, ezt majdnem biztosra vehetjük. A Mag megkerüléséhez azonban közbülső állomások kellenek, már pedig egy hipertéri rakéta valószínűleg nem olyasvalami, amivel navigációs etapokat szeretnének beiktatni a területeinken keresztül. Bármit történhet.
- Visszatérve az admirális feltevésére... - köhintett sokat tudó arckifejezéssel Loran, miután Bwua'turól a vostroyaiakra nézett. - Szerintem Önöknek nem csak a logika diktálja azt, hogy hová indult ez a flotta. Ennél jobb forrásaik vannak, nem igaz, Niathal admirális?
Az eddig szótlan mon cal nő hologramja megrázkódott, ahogyan az apró adatcsomagok, amelyek a hangját közevítették, átverekedték magukata Bendő anomáliáin.
- A bázis elfoglalásakor azt tapasztaltuk, hogy vostroyai bajtársaink több, mint naprakész információkkal rendelkeznek az EGB műveleteiről.
- Ahogyan az admirális asszony már a jelentésében is összefoglalta, igen... értékesnek tűnő információk kerültek ki a Bendő-bázis computeréből. - pillantott Vrosilovra ezúttal összehúzott szemöldökkel az "Arc", bár nála sosem lehetett tudni, mennyire színjáték, és mennyire valós felháborodás áll mögötte. - Méghozzá úgymond, az Önök ügynökének gombnyomására.
- Úgy gondolom, marsall elvtárs, őrnagy elvtárs, hogy itt az ideje... - köszörülte meg a torkát Corran Horn.
- Da.. tocsno. - biccentett Vrosilov. - Őrnagy?
- Van egy forrásunk, egy nagyon magas rangú forrásunk az EGB-n belül, aki több alkalommal bizonyította a megbízhatóságát. - állt elő a farbával Poklonskaya. - Információkat juttatott el hozzánk az EGB Flotta várható manővereiről, a segítségével be tudtunk hatolni a Bendő - bázis rendszerébe, adatokat kaptunk tőle a cosraiak titkos kutató műveleteiről, amelyeket jelenleg is követünk, és ennél többet...
- Mégis ki ez a forrás, és mit adott még? - pislogott döbbenten Marrab. Úgy tűnt, fogalma sincs az egészről. - És miért csak most mondják?
- Mondjuk úgy, a forrásnak van némi .. híre nálunk, azaz maguknál. - krákogott Corran Horn. - Hosszas elemzésre volt szükség, hogy verifikálhassuk a szavahihetőségét, de abból, amit eddig tett, valóban az következik, hogy az EGB jelen formájában való bukását, és a mi győzelmünket akarja.
- Ezt a jedi megérzése mondatja Önnel, mester? - prüszkölt Kre'fey, némi iróniával a hangjában.
- Nem, a több évtizedes CorSec-es múltam, uram. - felhősödött el Corran homloka.
- A forrás megadta nekünk az EGB rakétaindítóinak koordinátáit, és tájékoztatott minket arról, hogy a Flotta manőverei során puccsot készül elkövetni... - folytatta Poklonskaya. - Egy puccsot, amelynek célja a Diestl-féle vezetés eltávolítása, és egy mérsékeltebb birodalmi vezetés pozícióba állítása. Azt mondja, a Flotta elindulásával nyílik meg ez a lehetőség, hiszen a Főmarsall és a többi parancsnok távol lesz a Knottól.
- És mégis ki ez az önjelölt hős, csak nem Daala? - nevetett fel majdnem Marrab.
- Ginyeral Fennyir. - szűrte meg a nevet fogai között Vrosilov.
- Turr Phennir, a Konföderáció közönségkedvence? - simított végig a sörényén Bwua'tu. - Igazán érdekes... nemde, Loran úr?
- Több, mint érdekes. - Az "Arc" fürkésző tekintettel vizslatta a vostroyaiakat. - De nem is lehetetlen. Phennir profiljába nem illenek azok a dolgok, amiket az EGB-ből hallunk. Erőérzékenyek összeírása, deportálása, ez a militarista, Palpatine-től is idegen cosrai kultúra, titkos kísérletek... nem lenne olyan nagy csoda, ha olyanok, mint Phennir, a chissek egy része, vagy akár maga Daala és a Bendő-féle adminisztráció ne érezné túl jól magát cosrai barátaik kebelén, most, hogy kimutatták a foguk.. fehérjét, úgymond.
- Ezt alaposan ki kell vizsgálnunk, uraim, a legmagasabb szinten. - hadonászott uszonyos kezeivel Gron Marrabb. - És fontos, hogy senkinek be beszéljenek ezen a körön kívül erről... maguk különösen nem, értve vagyok?
- Igenis, uram. - biccentett Janson és a sullusti parancsnok egyszerre.
- Tegyük fel, hogy Phennirnek valóban forró a talaj odaát... - folytatta a gondolatmenetet Bwua'tu. - Még ha van is valamiféle grandiózus terve, hogy a megfelelő pillanatban átvegye az irányítást a flottájuk felett, és félreállítsa Diestl-t, akkor sem ülhetünk ölbe tett kézzel. A legjobb szcenárió az lenne, ha meg tudnánk akadályozni, hogy a birodalmiak áthaladjanak a Kathol-szektortól idáig tartó űrszeleten.
- Eriadu is átengedheti őket, nem? - vetette fel Janson.
- Valószínűtlen. - rázta meg szőke fürtös fejét Poklonskaya. - Az ottani vezetésről tudjuk, hogy kapcsolatban van a Cosrával, de túl érzékeny a helyzetük... ha a Főmarsall rombolói megjelennek a Seswenna - szektorban, ott kitör a lázadás, és Diestl pont olyasmibe fut bele, mint amit el akar kerülni.
- Lázadás, természetesen alulról jövő, mint a Senexben? - mosolyodott el Loran.
- Konyesna.. álulról. - pödörte meg a bajszát Vrosilov. - Külső... béhatás nélkül.
- Azt javaslom.. - ment elébe a további vitának Bwua'tu - , hogy mi a rendelkezésre álló két flottánkkal lezárjuk az Elrood-szektorig eső területeket, illetve a Sullust felőli űrt is. Maguk pedig koncentrálják az őrjárataikat az Anoat-szektortól lefelé és kifelé eső területekre... - az asztal közepén lévő csillagtérképen a bothan szőrös mancsával mutatta a beavatkozási zónákat. - Ha szerencsénk van, a flottáink láttán Diestl meg sem kísérel áttörni... ha még nagyobb szerencsénk van, akkor csatára kényszeríthetjük itt, a hátországban, és akkor Phennir úrnak is meglesz az alkalma, amire vágyik. Mit gondolnak?
- Én úgy vélem, helyebb lenne, ha inkább maguk zárnák le az űrszeletet ettől a vonaltól kifelé... - mutatta a Basic szavakkal küszködve, de végül sikerrel járva Vrosilov a Koréliai Kereskedelmi Hiperútvonaltól kifelé eső szektorokat. - A műveleteket pedig irányíthatják... onné't is. - mutatott vaskos ujjával Bakura köztársasági színekben villogó foltjára valamivel arrébb, a Ssi-ru űr irányában.
- Nagy kerülő, ráadáasul Önöknek készen kell állniuk, hogy lezárják a teljes szektort... - morfondírozott Bwua'tu, majd Farlanderhez és Hamner holojához fordult. - Mit mond a Fény Hadserege...
- Nem gondolom... - kezdte Farlander, de Hamner holoképe megmozdult.
- Elnézést, tábornok, hadd válaszoljak erre én. - hajolt közelebb az átjátszóhoz a jedi mester. - A Fény Hadserege a vostroyai csapatokkal kiegészülve le tudja zárni az űrt Katholtól Sluisig, és sűríteni tudjuk az őrjáratainkat egészen a Tungra-szektorig. Nagyon ... jó az együttműködésünk ilyen téren Vostroyával.
- Csakugyan? - simogatta meg a pofaszakállát Kre'fey, és kérdő pillantást váltott Bwua'tuval.
- Da, csakugyan. - biccentett Vrosilov. - Jedik.. o'nyi horosye druz'ja nasi. A mi jó barátaink.
Bwua'tu az asztal körül ülő arckifejezését vizsgálgatta, Farlander kevés sikerrel leplezett meglepetését, a vostroyaiakkal összhangban bólogató Corran Hornt és Kenth Hamnert, Niathalt és Marrabbot - a mon caloknak láthatóan fogalmuk sem volt, hogy mi folyik itt -, Lorant, akinek az arcára ugyanaz volt írva, mint a bothanokéra...
- Ráadásul - tette hozzá nyomatékosítandó a felvetést Poklonskaya - ellenünk és a jedik ellen Diestl hamarabb vállalja a csatát. Maguknak pedig nem kell mást tenni, mint visszatérni a helyszínre három irányból, és a birodalmiak be lesznek kerítve.
- Rendkívül kedves Öntől, hogy csalinak jelentkezik... köhintett Loran.
- Nézzék... - tárta szét a mancsait Bwua'tu. - Nem vagyok én semmi... jónak az elrontója, ugyebár. Csináljuk így. Önök felelnek a két hipertéri fő útvonal közé eső űrszeletért, mi pedig onnan kifelé... de nem csak a Bakura irányában, hanem járőröket fogunk küldeni a Svivrentől a Zharig bezárólag az alső Peremvidékre is, egészen Ryloth magasságáig.
- Bölcs döntés, admirális. - biccentett Hamner holoképe.
- Azt pedig meglátjuk, Phennir tábornok urat mennyire lehet komolyan venni. - tette hozzá Loran - Feltételezem, a rendelkezésünkre kívánják bocsátani az eddig összegyűjtött anyagokat, amik arra utalanak, hogy bízhatunk a vén pilótában. És remélem, hogy érdekfeszítőek lesznek, mert bizony abban igazuk van, hogy ha hozzánk jött volna Phennir, akkor először kiröhögjük, utána pedig hazaküldjük a Fondorra, vagy hol üldögél most éppen hivatalosan...
- Természetesen. - húzott elő angyali mosollyal a zubbonya mellzsebéből néhány kódhengert Poklonskaya. - Íme a kért adatok, kolléga.
- Köszönjük a segítőkészségüket... mindannyiuknak. - nézett körbe a társaságon Bwua'tu. - Most pedig induljunk, és szorítsuk sarokba azokat a birodalmiakat!
- Az Erő legyen mindannyiunkkal... - tette hozzá kissé színpadiasan Kenth Hamner.
...
A megbeszélés végeztével egyedül Janson maradt a teremben, hogy deaktiválja a holo-átjátszókat és általában rendet tegyen. A pillantása megakadt Farlanderen. Volt pilótatársa a falat bámulta abban az irányban, amerre a vostroyaiak távoztak, Hornnal együtt.
- Nem egészen úgy alakult, ahogy vártad... - tette a férfi vállára a kezét Janson. - Az arcodra van írva...
- Jediként... az lenne a dolgom, hogy megbízzak a Mesterekben és a döntéseikben. - sóhajtott fel Farlander. - Mégis... valahogy olyan furcsa érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Mintha valami.. nem úgy lenne, nem olyan lenne, mint aminek látszik.
- Ez egy Erő-sugallat, öreg haver? - mosolyodott el Janson.
- Rosszabb... pilótaösztön. - viszonozta a gesztust Farlander. - Ha már itt tartunk, megmutathatnád, melyik a legjobb kantin az állomáson. Rég dumáltunk, Wes.
- Régen. Gyere. - veregette meg bajtársa vállát Wes Janson. A kantinba menet azonban mégsem hagyta nyugodni a gondolat... ugyan mi lehetett az, ami ennyire nem zavarta a másik két jedit, csak Keyant?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 25, 2019 22:41:40 GMT 1
Az orbiton keringő szárazdokkból kitűnő rálátás nyílt a környező hajógyárakra. A Sluis van fölött lebegő létesítmény igazgatói helyiségét úgy alakították ki, hogy a naphosszat a székében trónoló sullusti, Tienn Taub beláthassa az egész műveleti szféráját. Az alacsony teremtmény megigazította drága köntösét, majd visszafordult az iroda bejárata felé. Az ajtó szétnyílt, és három alak lépett be a terembe – két nagydarab, klasszikus viseletű úriember, és az általuk közrefogott, magas, komor arcú nő. – Leni W. Rosenthal – jelentette be a vendéget az ajtónálló protokolldroid. Aztán elindult, és előre beprogramozott mozdulattal a Taub asztala előtt álló székekre mutatott. – Kérem foglaljon helyet, Miss Rosenthal – tette hozzá Taub.
A negyvenes éveiben járó nő leereszkedett a középső székre. A két férfi azonban nem ült le, egyszerűen lecövekeltek Rosenthal mögött két oldalt. A protokolldroid nem tessékelte őket, ehelyett elsietett, hogy kerítsen némi frissítőt. Taub összehúzott szemekkel bámulta a mogorva fickókat. – Az öcséim – pillantott oldalra Rosenthal, majd ismét a sullusti igazgatóra nézett. – És a testőreim. – Olcsóbb lenne, ha droidokat tartana erre a célra – biggyesztette le az ajkait Taub. – Családi vállalkozás – vont vállat Rosenthal. – De most nem a Rosenthal üzleti érdekeket képviselem. – Valóban – mondta Taub. A droid visszatért, egy italokkal teli tálcát helyezett az asztalra. Az igazgató az egyik üveg felé bökött. – Egy kis Whyren Bosszúját? Taygetai Óbort? Palanhi-koktélt? – Kesselit, tisztán – vágta oda Rosenthal. Taub felvonta a szemereszét. Nem valami női ital, gondolta. Vagy erős személyiség, vagy szintoholproblémái vannak. Vagy cosrai. Az EGB felemelkedése óta egyre gyakrabban megfordultak a Köztársaságban is. Kitöltötte az italt, aztán magának is egy pohárral. – Az üzenetében azt mondta, ön ügyvéd, és egy harmadik felet képvisel – kezdett bele a sullusti, miközben belekortyolt az italba. – Harci egységeket óhajtanak vásárolni, ha jól értem? Rosenthal lehúzta a pohár tartalmát, aztán még egyet töltött magának. Táskájából négyszögletű dobozt vett elő, amiből egy szál cigaretta került a szájába. A droid előzékenyen meggyújtotta neki, mire a nő pöfékelni kezdett. – Az Intergalaktikus Monetáris Unió ügyvédje vagyok – mondta végül. – Az elmúlt években gyakoribbak lettek a kereskedelmi útvonalakat ért kalóztámadások. A direktorátus úgy határozott, kézbe veszi az ügyet, és személyesen oldja meg a problémát. Igen, ez azt jelenti, hogy cirkálókat akarok vásárolni – tette hozzá, és ismét a szájához emelte a poharat.
– Az IMU egy galaktikus méretű konglomerátum – mondta Taub óvatosan. – A legnagyobb cégeket tömörítik. Ezek a cégek pedig rendszerint állami védelem alatt állnak, vagy ha nem, akkor a saját védelmükről gondoskodnak.
– Az IMU direktorátusa felülbírálta az erre vonatkozó törvényi előírásokat – vont vállat Rosenthal, és ismét a táskájába nyúlt. Egy elektronikus papírmappát vett elő, amit a sullusti elé nyújtott. Az iratok hitelesek voltak. Rozess, aki az Operátor álnévvel ott pózolt a direktorátusban, gondoskodott róla, hogy azok legyenek. – Az Unió fel van hatalmazva, hogy a direktorátus által kijelölt módon védjük meg az alánk tartozó cégtömörüléseket és vállalatokat. Ők pedig nem elégedettek az állami védelemmel.
– És ugyan miért nem?
– A nagyhatalmak most egymással vannak elfoglalva – felelte a nő. – Csak nem gondolja, hogy a Vishkar vagy a Zlatocorp. mindennapi nehézségeire kiemelt figyelmet fordítanak?
Taub megvakarta vizenyős szemét. – Ez mind rendben volna – mondta –, de azt bizonyára ön is tudja, Miss Rosenthal, hogy az érvényes jogszabályok szerint én nem adhatok el hajókat a Köztársaság területén működő vállakozásoknak a köztársasági hadsereg tudomása nélkül. Maximum bérbeadhatok cirkálókat, csillagrombolónál kisebb méretű védelmi egységeket, de arról is köteles vagyok jelentést tenni, különben a törvény szerint terrorcselekményt követek el a Köztársaság ellen. Az imént bemutatott papírjai csak az IMU szenátusi különengedélyét és a maga cégeire vonatkozó törvénymódosítást hitelesítik. Arról egy szót sem írnak, hogy az én kötelezettségeim megváltoztak volna.
Rosenthal elnyomta a csikket, belekortyolt a poharába, majd, ittléte óta először, enyhén elmosolyodott. – Olyan ajánlatot kap, amit nem utasíthat vissza – mondta. – Kíváncsian hallgatom. – Vagy az aláírása kerül a megkötendő szerződésünkre – folytatta Rosenthal továbbra is mosolyogva – vagy az agyveleje. A direktorátus egy galaktikus konszern vezető szerve. Amit meg akarnak szerezni, azt minden áron megszerzik. Taub bőre árnyalatot váltott. A sullusti behunyta a szemét, majd ismét kinyitotta. – Azt sejtettem – mormogta. Nagyon is jól tudta, mire képesek az efféle szervezetek.. ő azonban a flotta védelme alatt állt. – Nem segíthetek önnek, amíg ez az egész dolog nem törvényes. – Majd én azzá teszem – fújta ki a füstöt Rosenthal. – Efelől ne legyen kétsége, igazgató. Amint a direktorátus helyet kap a Szenátusban, a törvényhozás vitorlája nekünk fogja ki a szelet.
Azt nem tette hozzá, hogy a Köztársaság cégei vagy az IMU írmagját se fogja látni a megvásárolt hajóknak. A Franchise mindig is többszörös közvetítéssel dolgozott, és Rosenthal, mint Sordis Nagyúr és az Első Polgár végrehajtója, volt az első, aki úgymond személyesen, nyíltan képviselte a szervezetet, még akkor is, ha egy harmadik félen keresztül. – Garanciát akarok arra, hogy a Köztársaság nem fog a nyakamba lihegni – bökte ki végül Taub. – Itt a garancia – nyúlt a táskájába Rosenthal. Ujjai között nagy címletű, csillogó kreditrudak fénylettek fel. A valutát az asztalra hajította, mintegy előlegeként az együttműködésnek. – És sok ilyen garanciát fog kapni a Köztársaság is, ahogy az lenni szokott. Taub elgondolkodva nézett vissza rá. – Miss Rosenthal, az új kormány korántsem ágyaz meg ennyire a korrupciónak – mondta. – Úgy gondolja? – mosolyodott el Rosenthal. – Mert a Technokrata Párt csupa jóhiszemű, filantróp úriemberekből áll. Az IMU nekik köszönhetően hamarosan szenátusi székhez jut, természetesen nem ingyen. Ne gondolja, hogy nem tudjuk megvásárolni a maga flottabeli barátait, főleg ilyen piti ügyekben, mint az önvédelmi cirkálók. Taub felállt, és az ablak felé fordult. A kezében tartott kesselispohár tartalma kezdett megártani neki. Az ő faját nem arra tervezték, hogy ilyen szörnyű italoknak tegye ki magát. Ahogy kinézett a hajóüzemre, a pohár majdnem kiesett a kezéből. – De hiszen az ott.. – hebegte. Feketén fénylő szemei elkerekedtek. A következő másodpercben felharsant a vészriadó. – Mi ez? – ráncolta a homlokát Rosenthal. – Azt hiszem – hadarta Taub, és visszasietett az asztalához. – Ismét megpróbálnak ellopni néhány hajót. A bűnszervezetek, úgy értem. Néha bepróbálkoznak – megnyomott egy gombot, mire egy férfi lépett az irodába. A Köztársaság hadseregének egyenruháját viselte. – Jelentést! – követelte Taub. – Uram, a Kettes Számú Kiállítási Egység éppen lopás alatt áll – közölte a tiszt. – Micsoda prózai megfogalmazás – töltött egy újabb pohár kesselit Rosenthal. – Csak az az egy hajó? – kérdezte gyorsan Taub. – Igen, igazgató úr. Éppen egy nagyszámú turistacsoport látogatta meg, valószínűleg álcázott hajórablók voltak. Talán kalózok. Más egységeknél nem észleltünk behatolást. – Zárják le az egész üzemet! – kiabálta a sullusti. – Senki se ki, se be! Értesítsétek a hatóságokat. Azt a relikviát pedig szerezzétek vissza! A tiszt bólintott, majd elment. Taub lerogyott a székébe, ujjaival a homlokát masszírozta. – De hát.. miért pont azt? – mormogta. – Én biztosan nem azt vittem volna el, hanem valami.. modernebbet. Rosenthal egy kesselis poharat lökött elé. – Most pedig, igazgató, elmagyarázza nekem, hogy mi folyik itt – követelte. – Amint hallotta – felelte nyomatékosan a sullusti – elloptak egy hajót. Az orrunk elől. Igaz, nem őrizték túlságosan, afféle háborús emlékmű. A hadsereg és a flotta majd elintézi, efelől ne aggódjon. Remélem, nem kerül rossz kezekbe. – Akkor hát visszatérhetünk az üzletre? – érkezett a kérdés. Taub kizökkent. – Hát persze.. – felelte. – Ahogy mondtam, hajókra van szükségem – mondta Rosenthal. – Mit tud ajánlani?
A sullusti benyomott egy kapcsolót az asztalon, mire a levegőben holoábrák jelentek meg – hajótervek, rajzok, elkészült modellek és prototípusok képei. Taub addig váltogatta a képet, míg tervrajzok eltűntek, és a bejöttek a jelenlegi állomány képei. Még egy gombnyomásra az ábrák mellett feliratok jelentek meg – Konvojok védelmére kiváló a Nebulon-széria – mutatott a klasszikus formájú fregattra. – Valamivel erősebb, mint a régi változatok, bizonyos parancsnokok arra esküsznek, hogy inkább tűzelterelésre való. Ugyanerre a célra ajánlhatom az astoriasi tervezésű Papír-szériát, olyan holografikus technológián alapuló, élethű hajómodell, ami az ellenség megtévesztésére szolgál. – Azt mondtam, hajók kellenek, nem origami-hallucinációk – vágott közbe Rosenthal. – Nekünk fürge, gyorsan mozgó egységekre van szükségünk. Kiegészítő egységekre. A nagyobb cirkálóink már megvannak. – Csakugyan? – Mondjuk – szívott bele a cigarettájába a nő. Miután a füst elhagyta a száját, folytatta: – Egyelőre maradjunk a klasszikus példányoknál. Ezt pedig nézesse át az ügyvédeivel – azzal egy másik dokumentumot rakott ki az asztalra. – Magában foglal majdnem mindent, ami itt ma elhangzott. – Úgy lesz, Miss Rosenthal. Az összeget látva.. igazán nagylelkű tagjai vannak a maga direktorátusának. Rosenthal ajkainak egyik széle felfelé kanyarult. – Ők mind tudják, mi az igazi üzlet, Taub igazgató – mondta. – Ahogy maga is. – Úgy tűnik – mormolta Taub. Nyílt az ajtó, és megjelent ugyanaz a tiszt, mint az előbb. – Igen? – Uram.. A hajót nem sikerült megállítani. A hosszú távú ütegeivel egyszerűen kiiktatta az üldöző vadászainkat. – Mennyi áldozatról beszélünk? – Húsz pilóta, uram.. plusz az ellopott cirkáló dokkjában szolgáló őrök, ami úgy harminc személy. Sikeresen a hipertérbe léptek. A kommunikáció sikertelen. – Minden hajónkon van nyomkövető, nem igaz? – Uram – emelte fel a kezét a katona. – Az csak egy régi relikvia, semmi több. Senki sem gondolt arra, hogy.. nos, erre az eshetőségre. – Ezért valakinek vállalnia kell a felelősséget – csapott az asztalra Taub. – Remélem, nem az én fejemet veszik.. – Ne gondolja – fenyítette meg Rosenthal közbeszólása. – Ha valóban egy relikvia, akkor bizonyára értékes. Valószínűleg a rablók túladnak rajta. – Igen, de nem mindegy, hogy kinek adják el! – sipította Taub. – A rossz kezekben még egy olyan ereklye is nagy pusztítást okozhat, mint az… – Kiszámítottunk minden lehetséges vektort – szólt a tiszt. – Értesítettem a hatóságokat és a flottát. Ha köztársasági űrben van, megtaláljuk. – Én pedig ezeket a példányokat kérem – mutatott néhány újabb gyártású fregattra Rosenthal. Amikor nem kapott választ, felnézett. – Megbeszéltek mindent, amit akartak, nem? – Természetesen – erőltetett magára egy mosolyt Taub. Intett, mire a tiszt kisorjázott az irodából. A sullusti igazgató bemutatott még néhány potenciális eladnivaló cirkálót az IMU ügyvédjének, az pedig kiválogatta a direktorátus leírásának megfelelő egységeket.
A tárgyalások nem tartottak sokáig.
…
Az ellopott cirkáló már messze járt, Rosenthal mégis könnyedén a nyomára akadt. Csupán csak a találkozási pontra kellett utaznia. A fekete hajótest kopottas sziluettje fenyegetően lebegett az űrben, távol a Sluis vantól, útban az igazi célja felé. Rosenthal kompja a parancsnoki hangárban állt, a nő pedig a Taktikai Szalon egyik asztalánál üldögélt. A Franchise álcázott kommandósai ott strázsáltak az ajtóban.
Az ajtó feltárult, és egy indokolatlanul bő köpenyt viselő alak siklott be a terembe. Rosenthal felállt, hogy köszöntse a gazdáját. – Üdvözöllek az Anakin Solo fedélzetén, Sordis Nagyúr!
|
|