|
Gamorr
Aug 19, 2019 15:47:22 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 19, 2019 15:47:22 GMT 1
A gamorraiak hazája.
|
|
|
Gamorr
Aug 19, 2019 15:50:30 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 19, 2019 15:50:30 GMT 1
A Nebulon-K a hiperűrben haladt a célja felé. A Concrete Állomás legfontosabb felfedezéseit, felszereléseit és szuperkatonáit szállító hajónak éppen idejében sikerült kijutnia a háborús zónából. Fedélzetén fekete egyenruhás, a szokásosnál hallgatagabb és megfélemlítettebb legénység szolgált. A fregatt nem hordozott rohamosztagosokat, csupán a SpecSec egységek fekete egyenruhás, páncél nélküli szuperkatonáit, akik állítólag képesek voltak magának az Erőnek a mindent átfogó energiáiból meríteni, legalábbis harc közben..
Lysij kapitány légbőlkapott hülyeségnek titulálta magában ezeket a pletykákat. Lehet, hogy fiatalos volt az arca, de sok száz csatát látott már, nem is egyben részt is vett. Tudta, mire képes az Erő, ahogy azt is, hogy mire nem. Ő maga személyszerint megvetett mindenféle vallási kultuszt, ezért is csatlakozott anno Calixte doktor csapatához. A Concrete Állomáson ugyanis az Erő mindenkori kiirtásának lehetőségét, és üzemanyagként való felhasználhatóságát kutatták. Calixte egyszer azt mondta, hogy az ő feladata az Erőhasználók kiirtása: hogy belenyúljon az Erő energiahálójába, és rávegye a mezőt, hogy saját magától irtsa ki a használóit.. ehhez képest csupán egy egyszerű, okkult csoport voltak, akik olyan dolgokkal játszodtak, amiket nem értettek.
A híd ajtaja kinyílt. Aztán Lysij hallotta, hogy becsukódik. Kemény csizmák ütemes lépései közeledtek. A kapitány megfordult, hogy szembenézzen a szuperkatonák vezetőjével. Blava parancsnok most is szokásos halálfejes tányérsapkáját és egyenruháját viselte. Fekete bőre üvegsima volt, egyik szemét fekete implantlemez takarta. Lysij akaratlanul nyelt egyet a látványtól, pontosabban a nő arcát uraló sterilitástól, ami valamiféle jövőbeni, megfoghatatlan fenyegetést hordozott magában.
– Blava parancsnok! – tisztelgett a kapitány.
– Ren Vezér meghalt – közölte Blava szenvtelenül. – Az Első Rend új Legfőbb Vezére Rin főparancsnok. Nem tudjuk leszállítani az anomáliát.
– Ren Vezér.. meghalt? – hüledezett Lysij. – Az nem lehet..
– De bizony lehet, kapitány – közölte Blava, aki nem tűnt meghatottnak. – Ez felveti a kérdést, hogy mihez kezdünk a sűrű energiával, amit az Erőből nyertünk ki.. Az eredeti parancsaim szerint Rennek kellett volna átadnom további tanulmányozásra.
– Az ilyenkor szokásos protokoll szerint – kutatott az emlékei között Lysij – a Ren Vezér által kijelölt ügynök alá tartozunk, aki jelen esetben Rin Legfőbb Vezér.
– Dolgoztam már Rinnel – mondta Blava. – A szuperkatonák a segítségére lehetnek.. ugyanakkor…
– Parancsnok?
– Lépjünk ki a hiperűrből, kapitány, még mielőtt beérnénk az Első Rend külső határzónájába! Át kell gondolnom a helyzetet.
Lysij engedelmeskedett. Mire Blava lesétált a hídról, a csillagromboló ablakain beszűrődő kékség elhalványodott, majd csillagokkal telepettyezett űrré alakult.
Blava hamar leért a szuperkatonákkal őrzött elzárt részig. Az ajtón a BELÉPNI TILOS felirat mellett különféle elterjedtebb nyelveken ugyanaz a tiltó szöveg állt, például cosraiul a VERBOTEN felirat.
Blava belépett, és ismét megcsodálta a konténerbe zárt, vörösen izzó tiszta energiát. Egyenesen az ablakhoz sietett. Most, hogy nem tartozott felelősséggel Rennek, és az új Legfőbb Vezér még nem határozta meg neki, hová köti a hűsége, itt volt a lehetőség.. Lehúzta fekete bőrkesztyűjét, és tenyerét az üvegnek nyomta. Most is érezte a vörös energia pulzáló forróságát. Blava fekete kezén kidomborodtak az erek, egyetlen látható szeme kéjesen elkerekedett.
Aztán visszalépett. A konténer másik oldalához sétált, és megnyalta a szája szélét, miközben a terminál ellenőrizte a személyazonosságát. Aztán programozni kezdett a panelen. A következő pillanatban a konténer teteje felemelkedett, és miközben Blava szemében fanatikus, elborult tűz gyúlt, az üvegablakok is visszacsúsztak a falba, teljesen szabaddá téve az elszabadult energiát.
Blava óvatosan körbejárta a konténert. Az Erő ott tornyosult előtte, nyers, finomítatlan formájában – a konténer belsejében elhelyezett speciális blokkolók nem engedték, hogy kiszabaduljon. Blava közelebb lépett, és a forróság egészen a gyomráig hatolt.
Tátott szájjal állt ott, nyelve állandóan a szája sarkában lógott, szemét nem tudta levenni a csábító vörösségről. Kinyújtotta a kezét és még közelebb lépett.
Aztán azon kapta magát, hogy egyenesen a konténerbe szívódik.
Ott állt, mindennek a közepén, és iszonyú fájdalmat érzett. A forróság leolvasztotta a bőrét, arca felrepedt, szeme olvadni kezdett. A vörös, füstszerű energiaanyag körbeölelte, miközben Blava, illetve aki eddig Blava parancsnok volt, széttárt karokkal állt középen.
Iszonyú, mélyről jövő hangok törtek ki a torkából. A saját hangszálai sosem lettek volna képesek efféle szörnyűségeket kiadni. Az egyenruhája ugyanolyan simán állt rajta, mint előtte, a forróság nem törődött a ruhaanyagokkal. Neki csak a fekete bőr és a lélek kellettek, amiket magáévá tehetett.
Az Erő pusztító energiája felszívódott a nőbe, akit körülvett. Blava elvesztette a tudatát, a személyiségét, csakhogy aztán ismét visszakapja azt. A fájdalom elviselhetetlen volt, olyannyira, hogy bele is halt. Ugyanakkor mégis élt – meghalt és megszületett. A vörös enegia egyre haloványabb, egyre gyengébb lett, ahogy mindenestől beleerőszakolta magát a nő testébe. Amikor elfogyott, csak Blava maradt, vörös színű hajszálrepedésekkel az arcán és a kezein.
Aztán kitört.
Először a szeméből robbant ki a vörös csóva, majd az egész testét vörös kisülések járták át. Aztán az egész nő egyszerűen felrobbant.
A Nebulon fregatt azonnal darabokra szakadt, ahogy az energia kiszabadult. A hajón tartózkodó legénység, szuperkatonák, illetve más létformák egyaránt kirepültek az űr rideg, halálos vákuumába. A hajón hosszas robbanássorozat futott végig. A parancsnoki torony úgy, ahogy volt leszakadt, és a hajó több kisebb részre tépte magát, miközben a burkolatán vörös energiakisülések cikáztak.
Aztán középen egy vörös gömb fúvódott fel, majd eltűnt. A darabokra esett cirkáló megrázkódott, nagyobb részei távolodni kezdtek egymástól. Aztán a cikázó villámenergia megszűnt. A hajó fényei kialudtak, a felépítmény körül hullák ezrei sodródtak az űrben.
Csak egy fekete egyenruhás nő maradt a fal nélküli helyiségben, kiterülve a duracélpadlón.
|
|