|
Dizn
Jul 30, 2019 10:05:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 30, 2019 10:05:37 GMT 1
A Dizn-i Egyház központja az Expanziós Régió jobb oldali, ritkán lakott űrszeletében, a Köztársaság és a Hutt űr közti tranzitzónában. [P-12 rácspont]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 30, 2019 10:35:39 GMT 1
A Kastély egy magányos sziklaormon magasodott, falait szürkés-lilás-ezüst-arany csillámok világították meg folyamatosan valamiféle félig technológiai, félig Erőre épülő illúzió folyamatos játékaként, körülötte pedig az Egyház újdonsült követői által emelt színes, egyenlőségen, sokszínűségen és szabadságon alapuló tarkabarka város, Dizn-i Land.
Zinn Nagyúr (a Darth előnévért nem rajongott annyira... oly lekorlátozó volt, miért ne lehetne mindenki egyénisége és tetszése szerint erőhasználó, miért kell sithekre és jedikre bifikálni ezt a közösséget, gondolta sokszor), a Kánon Őrzője , a Királynő egyházának főpapja és a Dizn-i Channel igazgatója, az Eriadui Konföderáció nagytanácsának delegáltj elgondolkodva forgatta a vostroyai jelzésű, szigorúan titkosnak tűnő adathordozót, amelyet az előtte tébláboló tízévesforma kislány nyújtott át neki.
- Hogy is hívnak, még egyszer, gyermekem? - pillantott a kislányra elgondolkozó, távolba révedő arccal Zinn. - Uljana - hajtotta meg magát kíváncsian amaz. - A barátnőm azt mondta, hogy ha megszököm, itt fog játszani velem. Csak ezt kellett elhoznom... vagy nem... nem itt van a játszótér?
Zinn egy pillanatra megnyitotta az elméjét, szemei kékesfehéren felvillantak, majd lehunyta azokat. A vostroyai gyermek gondolataiban jól kivehető volt a Csillagok Királynőjének, mindannyiuk prófétájának és vezetőjének lenyomata. Igen, határozottan ő küldte. Megsimogatta a vörös kislány vörös fürtjeit, aki reflexszerűen elkapta fehér, gondosan manikűrözött kezét. - Most még nem ez jön - tolta el magától Uljanát némi undorral vegyes meglepődéssel magától Zinn. - Előbb meg kell ismerned a... többieket. Új barátokat kell szerezned odalent - mutatott Dizn-i Land nyüzsgő városára a férfi alattuk, messze a kastély leszállóplatformjától. - Csak utána lehet... játszani. Ha megtanultad, hogyan legyél egyéniség. Hogyan legyél különleges... - De én már most is elég különleges vagyok! Babuska mindig azt mondja, nálam különlegesebb, bolondabb lánykát nem látott! Azt mondja, már rég jed'kának kellett volna mennem! - tiltakozott Uljana. - Hmm... - megvillant valami az Erőben, ahogyan Zinn újra kinyújtotta tapogatózó Erőcsápjait a gyermek felé. Nagy erejű, kitörni készülő energiákat érzékelt a gyermekben. Rádöbbent, nem csak a különleges pusztító erejű fegyver tervei miatt küldte ide a Királynő ezt a kislányt. - Oh... már értem, gyermek. Nos, rendben. Intézkedem, hogy meglátogathasd... a kincstárat.
Már éppen a komjáért nyúlt volna, amikor egy fekete árnyék suhant el fölötte. A színes ruhákba öltözött gamorrai biztonságiak felvisítottak és rohangászni kezdtek a fejüket fogva. - Menj mögém, gyermek - lépett előre Zinn, és maga elé nyújtotta hosszú, fehéres színű fából faragott, energiagömbben végződő botját. - Áldott legyen a Csillagok Királynője - suttogta átszellemülten. - Áldott legyen az új világ, és vesszenek azok, akik nem léteznek... vesszenek a toxikusak és a legendák őrzői...
Nem az első Erőérzékeny, magányos harcos volt ez, aki Dizn-re tévedt, valamilyen igazságot keresve. És nem is az utolsó, gondolta Zinn. Ez is a szolgálat része. Idecsalni a nem létezőket, ráébreszteni őket, hogy halottak, vagy soha nem is éltek, és a Kastély tömlöceibe vetni, vagy bedrogozott, megváltozott... újjászületett, a Királynőt, Anyát rajongásig bálványozó gyermekekként letelepíteni Dizni-i Landben.
- Jöjj, jedi - sziszegte a leereszkedő StealthX láttán Zinn. Csak akor jött rá, mekkorát téved, amikor a pilótafülke felpattant, és lilás energiavillámok áradtak ki belőle.
A gamorreai testőrök és a platformhoz közeli kapun kirohanó konföderációs biztonságiak egy szemvillanás alatt elporladtak. - Akkor hát jöjj, Sith - javította ki magát Zinn. - Ismered meg az Egyház és a Kánon hatalmát.
A pilóta fekete, ruganyos bőrruhát és az arcát elfedő pilótasisakot viselt, ami alól kikandikáltak hosszú barna hajtincsei. - Erős nő - állapította meg önelégülten Zinn. - Nagyszerű. A legjobb. A Királynő szereti az erős nőket. - Az Őrző előre lépett és energiabotját a nő felé lendítette. - Ki vagy, jövevény, més miért háborgatod Dizn Egyházának szentélyét?!
- Itt a vége, Zekk - a nő felpattintota szemellenzőjét, és farkasszemet nézett a férfival. - Az... az... - Zinn térdei megroggyantak. A név... az arc... azok a szemek... és a belőle áradó sötétség... - A galaxis másik feléről is megéreztem a bűzödet. Nézd meg, mivé lettél - csóválta a fejét Jaina Solo, egyik kezében egy vörös pengéjű fénykardot, a másik kezében egy hosszú fényostort aktiválva, olyasféle energiakorbácsot, amilyet utoljára Lumiya, a Sötét Asszony használt. - Szánalmas vagy. - Mit... akarsz itt... Jaina... - nyögte Zinn, miközben megpróbálta összeszedni magát. - Lezárom a múltam elvarratlan szálait - vetette hátra egyik hosszú hajtincsét Jaina, miközben eszelős, lángoló, sötét oldali düh villant a tekintetében. - Te vagy az első, Zekk... az első, aki meghal... ex.
- Neeeeem! Én már az Anya gyermeke vagyok! A Kánon Őrzője vagyok! Zinn vagyok! - ordított fel Zinnés páni félelemtől hajtva előrelendült. Szemei helyén egy pillanatra fekete lyuknyi csillagok villantak és abszurd, magas, női sikolyt hallatott. - Áhááááááárrrr...! - Nyomorult... - sziszegte Jaina, miközben felszívta magát a sötét oldalból. Olyan hatalom és erő járta át, mint még soha. Fürdött benne, lángolt benne, őrjöngött benne. Áldozat, újabb áldozat, gondolta. Áldozatokkal, vérrel, kikövezett út. Nem Yuun - Harla vagyok többé, a Megtévesztő. Hanem Yun-Yuuzhan, a Pusztító. Pusztítok, s ettől láncaim lehullanak, s szabad leszek a sötét oldalon. E világ ellenségeinek elpusztítója leszek. Minden olyan abomináció elpusztítója, ami nem sötét, vagy nem világos. Mint... mint... mnit a Renegát.
A fényostor rátekeredett Zinn botjára, kirántotta a férfi kezéből és miszlikbe törte. Jaina kinyúlt az Erővel, a levegőbe emelte a férfit, és összeroppantotta a torkát. Aztán az Erővel magához, egészen közel húzta a levegőben rúgkapáló alakot. - Jaina... Jaina... - nyögte könnyes szemmel Zekk, akiből kiszaladt Abeloth minden ereje. - Én... olyan... régóta... félek... én... félek... én nem ... akarok... - Szánalmas - Jaina pengéje előrelendült, és át-meg átdöfte Zekk mellkasát, aztán a holttestet arrébb rúgta. - És még Te nevezted valaha magadat legsötétebb lovagnak.
Halk szipogás hallatszott, miközben a távolban riadójelzések szóltak és konföderációs biztonsági siklók közeledtek. Jaina értetlenül bámult a holttest mögött gubbasztó, halálra rémült Uljanára. - Kto... ti? Te ki vagy? - Uljana összeszedte magát és feltápászkodott. A kíváncsiság erősebb volt benne bármiféle félelemnél. Kinyúlt Jaina felé az Erőben. - Olyan vagy, mint egy sztalker... női sztalker. Női sztalkerek nincsenek. Mi vagy te?
Jaina hátrahőkölt. A gyermekből áradó tisztaság... ártatlanság... és vagány, kihívó jelenlét szinte mellbe vágta.
Mindig is ilyennek képzelte el a gyermekét.
- Gyere - nyújtotta ki a kezét. - Valami nagyon rosszba keveredtél. Útközben megmagyarázom, de most el kell mennünk innen... mi a neved? - Ul... Uljana Vrosilov - mutatkozott be udvariasan a kislány. - És a tied? - pillantott rá Jainára kíváncsian. - Hívj csak Jainának - emelte magasba a kislányt Jaina, aki előtte még gyorsan felszedte és magához szorította a Vostroyáról magával hozott adathordozót, amelyet Zekk elejtett haláltusájában. - Menjünk.
Egyetlen konföderációs sikló, vagy vadászgép sem érte utól a távozó StealthX-et. Nyomát sem találták.
|
|
|
Dizn
Oct 25, 2021 16:46:40 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 25, 2021 16:46:40 GMT 1
A Köztársasági Remilitarizációs Zóna központjának kikiáltott Dizn felett különböző méretű és osztályú kísérők között lebegett a Viscount, Niathal admirális monstre zászlóshajója. A mon calamari veterán főparancsnok az új megszállási, pontosabban pacifikálási övezet meglátogatására érkezett, amikor odakint a Hutt űrben elszabadultak az indulatok.
- Folyamatosan jönnek be a segélykérő hívások a térségből felénk menekülő konvojoktól - jelentette a kapcsolattartással megbízott quarren komtiszt. - Nagyrészt a Jedi Partizánok koordinálják őket, meg a Booster Terrik-féle csempészek, de jönnek bőven Zwerth szenátor szervezetére hivatkozva is. - Nem utasítunk el senkit - sóhajtott fel Niathal. Személy szerint nem kedvelte, hogyha egy katonai lőgyakorlatnak induló műveletből mindenféle koszos menekültek ellátását igénylő békemisszió lett, már pedig mostanában ez volt a gyakoribb. - De a Zwerthre és a sleppjére hivatkozókat küldjék tovább Odessen és Nordgard felé - pillantott egy nemrég érkezett, Abren és Wynn Dorvan közös aláírásával ellenjegyzet üzenetre a politikai kapcsolatokért felelős terminálján. - A jedikkel bármi közösséget vállaló menekültekről pedig értesítsék a Jedi Tanácsot, küldjenek ide valakit, majd ők eldöntik, hogy kapnak-e menedékjogot, vagy sem. Köszönöm, most ennyi.
Az admirális asszony fáradtan cuppogott vissza a kabinjába, alig várta, hogy megfáradt, fonnyadó bőrét kicsit kiáztassa a személyes kabin sós vizes tartályában. Ami a birodalmi klónoknak a spaarti-folyadék, az nekem egy csipetnyi, hordónyi tenger, somolygott magában az admirális, majd a döbbenettől hátrahőkölt.
Az asztala mellett lévő kupac tetején, amelyre összehalmozta a lenti bolygóról, a Dizni Egyház központjából származó holotekercseket és egyéb felvételeket, későbbi tanulmányozás, intellektuális kielégülés céljából, és puszta kíváncsiság okán, most ott ült egy régi ismerős. - Natasi - hebegte Niathal. - Hogyan... - Vedd úgy, szellemet látsz, barátom - mosolyodott el Daala, majd, mikor Niathal a komja felé kapott, felemelte a kezét. - Tényleg azt akarod bemesélni a biztonságiaknak és a tengerészgyalogosaidnak, hogy régen meghalt barátnőd és bajtársnőd szelleme kísért a Birodalom túlsó oldaláról?
Niathal megdörzsölte a szemét, de Daala még mindig ott volt. - Miféle piszkos trükk ez - sziszegte végül. - Csak néhány szót mondok neked - mosolyodott el Daala. - Nézz a határokon túlra, amelyeket idehúztatok a semmi közepére, és gondolkozz volt államfőhöz méltón. Úgy sejtem, nem veszed észre az orrod előtt lévő lehetőséget, barátnőm. - Miféle lehetőséget? - rángatóztak Niathal cimpái.
- A Mor'monok akciója olyan provokáció, amivel nem számoltak a Birodalmiak, a sok felfuvalkodott admirális, akik elárultak és megöltek engem - magyarázta Daala. - Magukra fogják haragítani a Sitheket. Persze nyilván lesz, aki mindent megtesz majd, hogy elsimítsa az ügyet, de ha csak néhány pillanaton múlik az eszkaláció, és a Hapan királyi udvar úgy látja, van jobb esélye... - De mégis, mit tehetnék én? - kérdezte Niathal. - Hozz tető alá egy szövetséget Coruscant és a Hapes között - suttogott mosolyogva Daala. - Gondolj csak bele. A wukundai szenátor Serennorol, Zwerth, talán segíthet. Azt csiripelik a holtak, jó kapcsolatai vannak a Sith Főkormányzóhoz. - Hallottam ilyesmit - ingatta szemkocsányait Niathal. - De miért fontos ez? - A Mor'monok túl messzire mentek a Birodalom aljas terveinek támogatásában - magyarázta Daala. - Elpusztítanak mindent, ami nem hímnenű. A galaxis felét, legalábbis, ha a kétnemű, bipoláris, szilárd fajokat nézzük. Ezt egyikünk sem engedheti, nem igaz? Ahogyan a Hapes úrnője sem. Gondolj csak bele, Cha... egy köztársasági szövetség a Hapessel, amely letarolná ezt a hívságos Mor'mon népséget... és mindezt te vezetnéd, te vinnéd el a Köztársaság zászlaját Ershanra...
Niathal elmosolyodott. Hát persze, gondolta. Hogy ez miért nem jutott eszébe előbb. - De sietned kell - suttogta Daala "szelleme". - Azt mondják, a Birodalom Főkormányzója, az a hazug, veszedelmes Tierce már úton van Palpatine császárnőhöz, hogy beédesgesse magát a szoknyája alá, és elsimítsa ezt a konfliktust... pedig ezt a vasat addig kell ütni, amíg meleg. Már elnézést a szójátékért. - Arról majd Zwerth és a Sith Főkormányzó gondoskodik... - hümmögött Niathal. - De miért... miért olyan veszélyes ez a Tierce? - Hidd el nekem, Cha... nem az, akinek mondja magát. Hanem sokkal, sokkal rosszabb... - susogta Daala. - Sokkal rosszabb...
- Asszonyom! - Niathal ajtaja feltárult és a quarren tisztes állt ott. - Hé, nem látja hogy... - Niathal megpördült, majd visszafordult az asztala felé. Daala eltűnt. Mintha talán a Diznről felhozott holotekercsekből eggyel több lett volna a kupacban, de most nem állt neki megszámolni. Holtakkal beszélgetek, és jobb ötleteik vannak, mint nekem. Nagyszerű, öregszem... korholta magát a mon cal admirális. - Mi az már? - förmedt az adjutánsra. - Booster és Mirax Terrik az Errant Venture fedélzetéről hívják Önt, asszonyom - hebegte a quarren. - Megérkezett a Jedi Partizánok evakuációs konvoja. És hivatalos felkérést kaptunk a Népi Demokratikus Köztársaságtól, hogy segíthessék a menekültek humanitárius ellátását a Remilitarizált Zónában, kizárólag civil erőforrásokkal. - Engedélyezze, utána külön vonalat kérek Coruscantra - csapta fel az uszonyait Niathal indulatosan, majd hátrapillantott a dizni holokupacra. Erre úgysem lesz ideje most már, gondolta savanyúan. - És ezeket a paksamétákat tüntesse el a kabinomból.
Órákkal később, a Viscount egyik raktárában az Alapító dizni holotekercsből átalakult R2-es droiddá, kinyitotta a raktárat, és vidám füttyögéssel elindult az egyik mentőkabin felé. Az érzékelők hibás indítást fognak majd érzékelni, hiszen nem lesz életjel a kabinban, csak valami kifolyt kenőanyagra emlékeztető massza az egyik sarokba ragadva. Nem volt kétsége, hogy elengedik, hadd zuhanjon a felszínre, ahol már várta egy álcázott jem'hadar hajó. Az R2-es, ha nem lett volna asztromech, elmosolyodott volna, de így csak vidáman füttyögött magában. Végre értelmes hasznát vette a Randtól, Lecersentől és Il-Raztól származó információk szintézisének. Érdekes megközelítés volt egy halott birodalmi nőszemélyt eljátszani, de az Alapító máskor, másik univerzumban sosem találkozott a Daala nevű asszonnyal. Úgymond, ismeretlen zóna volt a számára, de ennél a mon calnál nem működött volna, ha eléáll, és előad egy mesét, pontosabban a teljes igazságot a Dominiumról és Tierce-ről. Pontosabban még nem. Majd idővel. Idővel az Igazság mindig győzedelmeskedik.
És az Alapító remélte, hogy Ershanon kezdi.
|
|
|
Dizn
May 2, 2023 16:07:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 2, 2023 16:07:30 GMT 1
A Dizn-i Egyház lerombolt kastélyát és környékét már fel sem lehetett ismerni a bolygó buja, zöld növényzettel újraültetett kanyonjai és a feléjük magasodó kupolaszerű dómok között, olyannyira átalakult a Köztársasági Remilitarizációs Zóna igazgatási központja a Peremvidék Kuat és a Hutt űr közé eső részén, az Expanziós Régiótól kifelé. A hivatalosan katonai közigazgatásnak helyet adó rendszerben valójában távol maradtak a katonák a nagyrészt menekültek által, menekülteknek épített dómoktól landolási zónáik a rekultivált, újratelepített vadon és az azon túl elterülő sziklás, kopár terep határán voltak kijelölve, néhány, a nem messzi csúcsmodern dómok és az azokat összekötő mágnesvasutak hálózatához képest sterilnek ható barakk és raktárépület szomszédságában. A látszólag jelentéktelen helyszín azonban nagyon is prominens vendégeknek adott otthont most egy találkozó erejéig.
- Hát, sosem gondoltam volna, admirális asszony, hogy pont maga lesz a prosperitás és az ellenzék progresszív társadalmi rendszerének a bajnoka, ráadásul pont egy katonai zóna kellős közepén - jegyezte meg a beesett arcú, láthatóan fáradt Garik Loran. Az Arc még néhány pillanatig tanulmányozta a rendszer új igazgatási struktúráját taglaló holot, majd felpillantott vendéglátójukra, a Köztársasági Flotta és a Remilitarizációs Zóna parancsnokára, a mon cal Cha Niathal admirálisra.
- Pont a katonai igazgatás jelenléte teszi lehetővé számunkra, Loran tábornok, hogy tetszés szerinti társadalmi berendezkedést valósítsunk meg itt - magyarázta összekulcsolt uszonyokkal a mon cal nőstény főtiszt. - Az ötlet nem az enyém, hanem néhány, a Dizn-i Egyház elleni tisztogatást túlélő adminisztrátortól származik. Állításuk szerint a “részvételi demokrácia” modellje az egyetlen, amivel ellensúlyozni lehet a deisták nyomulását a Köztársaság többi részén, és éppen a katonai jelenlét és igazgatás ténye teszi lehetővé, hogy kizárjuk a deista egyházat ebből az egészből. Ami pedig az ellenzéki politikusokat illeti… igen, a különböző jelentéktelen ellenzéki utódpártok és platformok vezetői egymásnak adják a kilincset nálam, hogy bejárást nyerjenek ebbe az új társadalmi kísérletbe, de nem akarom, hogy elvitassák, vagy monopolizálják az itteni eredményeket addig, amíg nem győződtünk meg a valódi életképességükről. Mivel itt a szavazati jog egyedülálló módon nem köztársasági állampolgársághoz, hanem Dizn-i, azaz új néven Plazir-i tartózkodási engedélyhez kötött, a pártjaik számára szenátusi képviselet és a számukra értelmezhető választói tömeg jelenléte hiányában a PR-értéken felül nincs is különösebb értéke a rendszernek… és amíg az új Plazir-kolóniák az RMZ részei, ez így is marad - pislogott nagyokat a mon cal magyarázatképpen.
- Mit is mondott, hanyadik kolónia ez, admirális? - kérdezte a mon calt a még hivatalban lévő kormány egyetlen jelenlévő tagja, a bothan Traest Kre’fey admirális, aki a Dacról tért vissza nemrégi, ottani “hivatalos látogatásról”, amely valójában a Gron Marrabb által szervezett árnyékkormány tagjaival való egyeztetést jelentette. - A tizenötödik - magyarázta Niathal. - De ne úgy képzelje el, admirális, akarom mondani szenátor, hogy egyetlen szektorközpont köré csoportosul a többi bolygó. Minden Plazir-kolónia teljes önálló önkormányzatiságot élvez a részvételi demokrácia elvei alapján, a bolygóközi ügyeket, mint például civil és kereskedelmi űrforgalom, vagy bolygóközi kommunikáció, az RMZ katonai közigazgatása szabályozza, abban a menekültek kolóniáinak nincs beleszólásuk. E minőségben tehát semmi jelentősége, hogy a szektor katonai közigazgatásának központja a Plazir-kolóniák sorozatában a tizenötödik és nem az első.
- Világos - vakkantott Kre’fey, és a társaság egyetlen barna köpenyes, respirátoros tagjára pillantott. - Ezért is értékeljük annyira a segítségét és az álláspontját… akár a Köztársaság hivatalos menekültpolitikájával szembehelyezkedve, admirális… jómagam, és Judicar mester nemkülönben. - Ahogyan a deisták, úgy az ErőElhárítás sem rendelkezik működési engedéllyel a RMZ területén - cuppogott Niathal egyetértően, majd Loranra pillantott. - És vélelmezem, hogy a Hírszerzés csaknem fog emiatt feljelenteni, ugyebár. De a demokratikus struktúra ugyanúgy vonatkozik a jedi menekültekre, mint az ershaniakra, vagy épp a Hutt-űr menekültjeire. A szavazatuk pontosan ugyanannyit ér a részvételi demokratikus mechanizmusban az adott bolygón, ahol menekültstátuszt kaptak, mint bármelyik másik menekülté… vagy droidé, az intelligens gépi létformákra vonatkozó kiegészítés értelmében.
- Nem aggódik afelől, admirális, hogy hamarosan változik ez a kiváltságos helyzet? - szörcsögte Judicar mester, a jedi menekülteket koordináló hálózat vezetője és a coruscanti mészárlást túlélő, illetve pontosabban elkerülő jedi vezetők egyike - Mármint, félre ne értse, hálásak vagyunk a segítségért, szó szerint életbevágó számunkra, amit tesznek… - Malreaux megbízott már bejelentette, hogy minden fegyvernemet átvilágítanak, amint megtörténik a kinevezése - hümmögött Niathal. - Tisztában vagyunk… a kockázatokkal, de innen még mindig jobb pozícióban vagyunk… a tevékenységünkkel, mint a Magban.
- A deisták nem fognak lépni, amíg nem fejezik be a kormányzat átalakításával kapcsolatos terveiket, és nem jelentik be az államfő halálhírét és az új államfő kinevezését - morgott Kre’fey. - A folyamat… elhúzódni látszik… - Ne nézzenek rám - nézett szembe a többiek kérdő tekintetével Loran. - Velem már senki nem oszt meg semmi ilyesmit… így is van elég bajom… - Ha segítségre szorulna, Loran úr… - jegyezte meg Judicar, de az Arc leintette. - Én sem segítettem maguknak, úgyhogy nincsenek irreális elvárásaim. Ne keverjék bajba magukat miattam. Annyit teszek, hogy személyesen próbálok egyeztetni Zwerth szenátorral, de ehhez valószínűleg be kell jutnom Onderonra. Tisztáznom kell Abrennel… egy félreértést… Önök annyit tehetnek, hogy figyelik a Depallo-állomás környékét - pillantott a mon cal admirálisra a Hírszerzés vezetője. - Valami készülhet ott, összefüggésben a nordgard harcokkal.
- Nem sokat tehetek - tárta szét az uszonyait Niathal. - Az a Hadsereg asztala, a serennoiaké és commenoriaké. Ha a maga ügynökei nem elegendőek, a Flotta csak annyit tehet, hogy a környező állomásokon készültségben marad… - Természetesen állítottam rá figyelőket - biccentett Loran. - De egyre korlátozottabbak az erőforrásaim. Az embereim sorra mondanak fel és ülnek át az OCP-be, a Vishkar, vagy más nagy magáncégek biztonsági testületeibe.
- Alkalmasint - köszörülte meg némi bugyborékolás közepette Niathal -, olybá tűnik, hogy még én bírok a legmélyebb rálátással a deisták terveire, már csak azért is, mert láthatóan magukkal ellentétben Wynn Dorvan és Javis Tyrr vették a fáradtságot, hogy szerény személyemmel konzultáljanak, mielőtt deista barátaik átnyomják a rendszeren a tervezett változtatásokat. Amelyek igen jelentősek és úgy tűnik, kormányon belülről nem is lesz ellenzője olyan radikális változásoknak, mint a kétkamarás szenátus, a hivatásrendi felsőház, vagy a deisták tömeges kinevezése választások nélkül…
- Naberrie szenátor nem tud ez ellen tiltakozni? - kérdezte Judicar, majd Kre’feyre pillantott. - Vagy ön, szenátor? - Naberrie-t hosszú távra kinevezték a Hapesre delegált köztársasági nagykövetnek, lényegében elvették a tárcáját - magyarázta Kre’fey mogorván. - Sőt, úgy tűnik, ez rám is igaz. Informális csatornákon közölték velem, hogy vagy elfogadom a Manchura delegált köztársasági nagyköveti posztot, és követem Naberriet és Abrent ebbe… az önkéntesen kötelező diplomáciai emigrációba, vagy eljárást indítanak ellenem…
- Nem hinném, hogy a deista kémek a Mon Calamari-ig is elérnek - csóválta a fejét Loran. - Az én megmaradt ügynökeim közül pedig senki… - Nem az árnyékkormány miatt - csóválta bozontos fejét Kre’fey. - A jediknek nyújtott segítség és szimpatizáns tevékenység miatt… - Tőlünk sem árulta el magát senki, szenátor - tiltakozott Judicar. - Hacsak nem Naberrie szervezetéből… - Kötve hinném, hogy a deistáknak számítana, hogy az adott bizonyíték valódi-e, vagy koholt - mordult fel Kre’fey, majd visszafordult Niathalhoz. - Admirális asszony, tiszteletre méltó kollégám, feltételezhetem, hogy a kormányközi körökből érkezett figyelmeztetéseket nem csak köszönettel elfogadta, de reagált is rájuk?
- Bár a maga Gronhoz és Calmához hasonló szövetségesei, fajtársaim, vagy sem, előszeretettel sütik rám a diktátor és ehhez hasonló bélyegeket, szívemen viselem a Szövetség, pardon, a Köztársaság demokratikus berendezkedésének megőrzését, különös tekintettel a jól megválogatott külügyi partnerekre és a nőstény egyedek jogaira, márpedig utóbbi két téren a deisták bizonyosan nem a galaxis bajnokai - cuppogott uszonyaival hadonászva Niathal. - Ezért egyszerű bólogatás helyett feltételeket szabtam ahhoz, hogy a nevemet adjam az egész ügyhöz, pontosabban szólva, hogy ez az arcpirító folyamat ne torkolljon újabb, a katonai vezetés és egyéb illetékes szervek által támogatott.. kormányzati reformba…
- Szép kifejezés - nyugtázta Loran savanyú arccal Niathal szavait. - Bár azt kötve hiszem, admirális asszony, hogy ezúttal meglenne hozzá… a kellő társadalmi támogatottság. - Amíg az ellenzékiség a Holdo szenátor nyomdokain csetlő-botló szerencsétlenekkel azonosul köztársaságszerte, addig fájdalom, egyet kell értsek önnel - tette hozzá Kre’fey. - Csak remélni tudom, hogy Niathal admirális itteni kísérlete ezzel a… közvetlen, képviseleti demokráciával kapcsolatban kitermel néhány új személyiséget, akik be tudják tölteni a Triebakk szenátor és társai nyomában maradt űrt… - hümmögte a bothan.
- A lényeg, hogy ideiglenesen sikerült két változtatást keresztülnyomnom rajtuk - folytatta Niathal. - Az egyik, hogy a hivatásrendek közé bekerül az egyházi és vállalati képviselet mellé a fegyveres erők képviselete is. - Ezt mondjuk nem nevezném demokratikusabbnak, mint az eredeti felállást - mormogta Loran. - Csak immár deklaráltan szólhatunk bele az ügyekbe… - Ráadásul, amennyiben Mads Malreaux előbb-utóbb tisztogatást visz végbe a Flotta vezetésében, az egész értelmét veszíti - tette hozzá Judicar.
- Erre mindjárt visszatérünk. A másik változás, hogy egyetlen közjogi méltóságot közvetlenül kell megválasztani az új struktúrában - folytatta Niathal. - Dre’llye főügyész és érdekes módon Marlon főbíró is támogatták ezt az elképzelést, sőt, úgy tudom, a commenoriak és az OCP is mögé állt… a kancellár személyét. - Tehát Randot kinevezik ideiglenes kormányfőnek, de közvetlen kancellárválasztáson kell megerősítse a pozícióját? - döbbent meg Kre’fey. - Igen - biccentett Niathal. - Ez a legtöbb, amit el tudtunk érni. Mondanám, hogy az én ötletem volt, de szerintem Wynn Dorvan vetette fel először.
- Casterfo régi ESZM-es és Lu’uthor Technokrata klikkjeinek bizonyára bögyében van a deisták kontroll nélküli előretörése még akkor is, ha formailag szövetségesek - jegyezte meg Loran. - Ha nyíltan nem ismernek ellentmondani a bíborosok és Rand szenátor nepotizmusának, ez egy életszerű obstrukciós mechanizmus lehet. - Csakhogy amennyiben az ellenzéki blokk nem tud kompetens, egyesült támogatást élvező jelöltet állítani Randdal szemben, ez az egész értelmetlen - mormogta Kre’fey.
- Mivel győzte meg őket, admirális? - kérdezte Judicar kíváncsian. - Maradjunk annyiban, eléjük tártam a Hírszerzés legutolsó jelentéseit Vostroyáról - pislogott gülüszemeivel Niathal Loran felé, mint aki kacsintani próbál. - És felvetettem, hogy megfelelő… kompromisszumos megállapodás hiányában a Köztársasági Flotta alkalmasint egy kialakuló deista - frontista polgárháborúban a jelenleg regnáló, frontista kormánnyal meglévő érvényes és jogszerű szövetségesi megállapodás szellemében járna el és nyújtana segítséget… a deisták által támogatott frakcióval szemben. És hozzátettem, hogy ugyanez érvényes arra az esetre, hogyha a Hapan-Sith Monarchiában is polgárháború törne ki, mely esetben Lyrr Moskau főkormányzó deistákkal jó eséllyel ellentétes platformra kerülő erőit lennénk kénytelenek támogatni... megállapodás híján.
- Bátor lépés - hümmögött Kre’fey. - Csoda, hogy Önt még nem nevezték ki nagykövetnek sehová, admirális asszony… - A Flotta parancsnoka keményebb dió a Szenátus számára, mint egy-két csip-csup szenátor - mosolyodott el Niathal. - És annyi eszük nem volt, hogy előbb kormányzati, politikai poszt felajánlásával emeljenek ki a védett pozícióból, mint téged, Traest barátom.
- Az kényszerhelyzet volt Antilles miatt - rázta sörényét Kre’fey. - Az admirálisnak igaza van abban, hogy ha őt is eltávolítják, megdőlhet az egyensúlyi helyzet a fegyveres erőkben - merengett Garik Loran. - Magamnak már nem jósolok túl sok jót amúgy sem… - Ezért bátorkodtam hívni még egy vendéget - Niathal megérintette a kommunikátorát. - Küldjék be a vendéget. - Szeretnék valakit javasolni, mint potenciális katonai kormánydelegált, vagy további átalakulások esetén az én utódom, esetleg alkalmasint Klauskin tábornoké az összhaderőnem élén - magyarázta Niathal a többieknek. - Valakit, akibe a deisták sem köthetnek bele faji, vagy nemi alapon, de biztosak lehetünk benne, hogy kinevezése esetén a mi értékeinket képviselné tovább…
A bejövő férfi láttán rögtön megértették, mire gondol Niathal, amikor nem csak mon cal admirális, de a bothan elődje is ismerősként üdvözölte a humán férfit. - Sheridan nagykövet, elődöm a Manchu köztársasági missziójának élén - mutatta be a humán férfit Traest Kre’fey. - Örülünk, hogy ide fáradt, nagykövet úr… - Valami azt súgja, ez nem egy akkreditációs átadás-átvételi megbeszélés - meredt az egybegyűltekre Sheridan, miközben tekintete egy pillanatra gyanakodva elidőzött Judicaron.
- Elnézést, valamivel meg kellett győznünk, hogy eljöjjön - mosolygott cinkosul az Arc. - Üljön le, nagykövet úr - invitálta a vendéget Niathal. - Önt háborús érdemei és aktív rendfokozata, valamint a Manchun a boxerek elleni védelem koordinálása kapcsán is nagyra tartják, ezért szeretnénk felvázolni Ön előtt néhány… karrierlehetőséget… persze, csak ha továbbra is szívén viseli a Köztársaság értékeit és mindazt, amit az egyenruhánk jelent… - Számíthatnak rám - hajolt közelebb komoly arccal Sheridan. - Hallgatom.
|
|
|
Dizn
Dec 14, 2023 19:00:22 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 14, 2023 19:00:22 GMT 1
A Dizn zöldes gömbje felé haladó, a diplomácia vörös színei mellett a Deista Anyaszentegyház, illetve a Harcos Rend fénykard-kereszt szimbolikáját kombináló emblémát viselő, ragadozómadárszerű és állig felfegyverzett luxusfregatt irányba vette az orbiton szétszóródott köztársasági flottát, aminek a közepén ott trónolt Niathal admirális gigantikus zászlóshajója, a Viscount. A Coruscantról érkező hajó eltörpült a csatacirkálók mellett, ahogy elrepült közöttük, de rendületlenül folytatta az útját. Ahogy bennebb ért a hajók között, két vadászgép levált a közelben járőröző egységektől, és mintegy protokolláris – de persze biztonsági – kíséretként a fregatt mellé szegődött. A jövevények vezetője ezen a ponton látta jónak, hogy köpenye csuklyája alól kiszóljon az előtte ülő pilótáknak.
- Kapitány. Visszaigazolták már a kódjaink hitelességét? – kérdezte síri hangon, miközben a kezei állandóan az övére akasztott fénykardmarkolat körül matattak. - Igen, uram – fordult hátra egy pillanatra a főpilóta, miközben a plexin túl a Viscount szürke, turbolézerekkel teleépített felülete egyre jobban kitakarta a látómezőt, ahogy növekedett. - Csakhogy annak a hajónak a lövegei még mindig teljes töltöttséggel irányulnak ránk – ráncolta a homlokát a csuklya alatt a coruscanti követ. – Tudassa velük, hogy azonnal át akarok szállni. - Igen, uram! – a kapitán a kommunikációs panelhez kapott. A műszerfal fölötti széles képernyőn váltakozó adatsorok eltűntek, helyette megjelent az idősödő mon cal flottaparancsnok arca. – Minden tisztelettel, a Főkancellár követe a fedélzetre óhajt lépni. Kérem tegyék meg a szükséges intézkedéseket. - Igen, természetesen – bugyborékolta Niathal admirális képmása. – Szívesen látjuk a szenátusi megbízottat. Mint mindig, állok a legálisan megválasztott kormányzat rendelkezésére. – Azzal a képernyő elsötétült… és a lövegek is visszafordultak eredeti pozíciójukba.
Mads Malreaux megkönnyebbülten felsóhajtott. Fogalma sem volt, mi jár a hal fejében. Hogy ellenségnek vagy lehetőségnek tekinti őt. A reputációja szerint annak idején szinte szó nélkül átállt Jacen Solo mellé, amikor az érdekei úgy kívánták. A Coruscantnak pedig szüksége volt Niathalra – egyelőre nem tudtak volna hiteles humán alternatívát kínálni a mon cal flottaparancsnok helyett. Malreaux tudta, hogy most még jobban szükség van a flottára. Tudta, érezte, hogy Luuthor nem mond igazat. Tudta, hogy az alamuszi iparmágnás fontos információkat tartott vissza, ez pedig akár azt is jelenthette, hogy a Fort Depallo talán mégsem olyan működőképes, mint ahogy azt Voielloval már egyszer elhitette az a kopasz kowakmajom. Ha pedig nem számíthattak a Depallo-erőd tűzerejére és elrettentő jelenlétére… akkor a jelenlegi prioritás a flotta ügyeinek elrendezése volt – az átvilágítás és a biztonsági szervek felállítása/újraszervezése csak ezután következett a fontossági sorrendben. És ha a flotta vezetésének ügye tisztázódik, parancsot lehet adni új hajók, deista mérnökök által tervezett cirkálók, bázisok és Golan, azazhogy deista terminológiában Golgota-platformok építésére.
Az elrettentő szuperfegyverek kérdését és esetleges újraépítését meg majd legfeljebb rásózza a Köztársasági Flotta vezetőjére, vagy az összfegyvernemi főtisztekre. Oldják meg, ha nem akarnak Halálcsillagok meg hipertéri rakéták által felrobbanni, illetve ha meg akarják tartani a munkájukat.
A hajó megközelítette a kijelölt zónát, és a vonósugarak segítségével precízen berepült a kijelölt hangárba. A csuklyás alak megpaskolta a mellette álló rendtársa vállát, majd sarkon fordult, és nemsokára másodmagával együtt kilépett a Köztársasági Flotta zászlóshajójának duracél padlójára. Amint kiléptek a hangárajtón, egy csillogó, króm protokolldroid állta el az útjukat. - GHB-14 vagyok – mutatkozott be monoton géphangon. – Erre, kérem. A legközelebbi tárgyalóba vezette őket, majd némi udvarias szóváltás után fontoskodva távozott. Mads Malreaux levetette a csuklyáját, láthatóvá téve az arcát keretező szalmaszőke haját, és a nyakában viselt deista szimbólumot. A kormánymegbízott a plexihez sétált, és kibámult a cirkálókra. Társa követte.
- Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban – szólt Volomar Kelln, a Jedi Templomban a saját életét a deista ügyért feláldozó Jardis Kelln lovag bátyja. - Én nem érzek semmit – vont vállat Mads Malreaux. Aztán Kellnhez fordulva hozzátette: – A politikai vitákat mindig belengi egyfajta bizonytalan veszélyérzet az Erőben. Sosem tudod, mire számíts. - Nem a küldetésünket körülvevő szokásos előérzetekről beszélek, mester – rázta a fejét Kelln. – Ez nem itt van. Távolabbi. Valami… megfoghatatlan. Valami szörnyűség történt. Az Erő elcsendesedett. - Az efféle előérzetekkel nem érdemes foglalkozni, amíg bizonytalanságot eredményeznek bizonyítékok helyett. Elvonják a figyelmedet, lovagtestvér. Most a tárgyalásokra kell koncentrálnunk. - Lehet, hogy amit éreztem… Az Adumar és a többi katasztrófa, mint a Jabiim… - Koncentrálj a jelenre, lovagtestvérem – paskolta meg a vállát ismét Malreaux. – Már elmondtam, hogy milyen fontos ez a tárgyalás… Áh, nem is kell tovább várnunk.
Alighogy kimondta, nyílt az ajtó, és belépett Niathal admirális. Jacen Solo egykori politikai konspiratőr-társa és társállamfője elkacsázott a tárgyalóasztal mellett, miközben a nyitva hagyott ajtón túl jó kilátást, pontosabban belátást hagyott a flottagyalogosainak a terembe. A mon cal admirális felmérte a tárgyalópartnereit. Majd – bizonyára a korukra, nem pedig a politikai pozíciójukra való tekintettel – megszólította őket, mintha nem tudná még eldönteni, miféle ellenféllel áll szemben. - Fiatalember – fiatalemberezte le Malreaux megbízottat. – Már értem, hogy miért olyan heves természetű, már ha az információim hitelesek. Én is voltam valamikor ilyen fiatal. Szóval… mivel akarnak ezúttal visszaráncigálni a Coruscantra?
|
|
|
Dizn
Dec 26, 2023 22:30:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 26, 2023 22:30:08 GMT 1
- Én is örülök a lehetőségnek, hogy végre személyesen beszélhetünk, admirális… asszony - egy pillanatig úgy tűnt, mintha Malreaux a megfelelő, egyúttal nem nyilvánvalóan sértő kifejezést kereste volna minden bizonnyal kiterjedt szellemi szótárában az “ikrarakó nőstény” helyett, de azt egyelőre nem találván maradt a formális megszólításnál. - És ne aggódjon, egyelőre nem ráncigáljuk sehová.
- Nahát, pedig már azt hittem, be kell hívnom a romboló droidokat és kinyitnom az ideggázt - remegtek meg Niathal szájkörüli tapogató cimpái, amitől az izgágábbnak tűnő, fiatalabb humán keze az övén félig rejtett tokba helyezett fénykard felé kezdett vándorolni, de a mon calamari nőstény gunyoros pillantásától, illetve felettese neheztelő felszisszenésétől kísérve Kell rájött, hogy a Flotta parancsnoka minden bizonnyal csak viccel.
- Bizonyára kellő mennyiségű Erő-trükk van a tarsolyukban ahhoz, uraim, hogy tudják, mikor próbálok a magam esetlen módján humorizálni - ingatta szemkocsányait az admirális. Malreaux, akinek az arcáról nem lehetett leolvasni egyértelműen, hogy eredetileg titokban akarta volna tartani Erőérzékeny mivoltukat, vagy ellenkezőleg, a neki megfelelő időpontban előhozakodni és felvágni vele, jobbhíján egyelőre megvonta a vállát, és folytatta el sem kezdett mondandóját: - Az összköztársasági fegyveres erők védelmi megbízottja és a civil kontroll intézményének joggyakorlója ként gondolom nem veszi sértésnek, admirális asszony, ha tájékozódni kívánunk…
- Civil kontroll, na ne nevettessen, megbízott úr - gurgulázott Niathal. - Maguk lényegében deista jedik. Mégis mit akarnak belőlünk csinálni? - intett körbe uszonyaival az egyébiránt üres tárgyalóteremben. - Egy újabb Fény Hadseregét? - Nos, ha már erre kanyarodtunk, vannak köztünk olyanok, admirális asszony, akik ezért a minősítésért legalábbis becsületpárbajért kiáltanának - pillantott Malreaux az ismét kényelmetlenül feszengő Kellnre. - A Köztársasági Flotta főtisztjei számára talán nincs érzékenyítéssel kapcsolatos kurzus, talán nem univerzális értékünk a demokrácia mellett a különböző hitek és vallások tiszteletben tartása?
- Ahogy maguk tartották tiszteletben a jediket? - kérdezett vissza nagy szemekkel Niathal. - Ez talán zavarja magát, asszonyom? - kotyogott közbe Kelln. - Talán szimpatizál a hazaáruló istentelen jedikkel? - Ha szeretnének szétnézni a hajóimon, hogy nem bújtatok-e esetleg valamelyik padlólemez alatt egyébiránt ártalmatlan padawanokat, legyenek a vendégeim - tárta szét az uszonyait Niathal, és Kelln gyakorlatilag már indult is volna, mire Malreaux ismét le kellett, hogy intse a halszerű lény egyszerű provokációinak nyilvánvalóan rendre felülő társát.
- Ne aggódjon, admirális asszony, ha így lenne, már tudnánk róla, és máshogy beszélgetnénk most itt - mosolyodott el burkolt fenyegetéssel a hangjában Malreaux. - Egyelőre csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a Köztársaság legjelentősebb fegyvernemének vezetője a mostani turbulens helyzetben miért pont… a galaxis eme félreeső sarkából, államellenes és azóta betiltott médiaszervezetek egykori központjából figyeli az eseményeket… - Dizn egyetlen lényegi ismérve, hogy félúton ez az egyetlen értelmes hajófogadási kapacitással bíró csillagrendszer a Commenor és a Hutt űr között, semmi egyéb - pislogott ártatlanul Niathal. - És ez egyben válasz az eredeti kérdésére is, megbízott úr. Én a Köztársaságra leselkedő külső veszélyekkel vagyok elfoglalva, nem pedig a vélt, vagy valós belsőkkel. Nekem a nordgardi, hapan-Sith, hutt-űrbeli, EGB-s, esetleges vostroyai és legfőképp mor’mon csapatmozgásokkal és helyi csetepatékkal kell tisztában lenne a Remilitarizációs Zóna teljes hosszában, erre pedig ez a rendszer a legalkamasabb. Sem időm, sem kedvem arra, hogy ellenségnek kikiáltott jedik után rohangásztassam a Köztársaság csillagcirkálóit…
- Ezt nem is várja Öntől senki, admirális asszony - mosolyodott el Malreaux. - Én nem várok most Öntől e percben mást, mint… információkat, melyek remélem, nagyban hozzásegítenek az összes haderőnemet érintő vezetői átvilágításom megfelelő következtetéseihez, ha érti, mire gondolok… - Már hogyne érteném, jó uram - legyintett Niathal, hogy nyugodtan mellőzheti beszélgetőpartnere a bürokrata aggályoskodást. - Ne higgye, hogy nem látom innen, mi folyik Coruscanton. Gyakorlatilag a Flotta az egyetlen szerv, ahol nyilvánosan még nincs megszellőztetve a vezetőcsere, és feltételezem, ez ettől a beszélgetéstől is függ majd…
Malreaux csak hümmögött, mire Niathal neki szegezte a kérdést: - Mit akar, milyen információkat? És mi a garancia, hogy nem én leszek a következő az árulók listáján? - Talán lenne rá okunk? - kotyogott közbe a láthatóan a rossz CSF-rendőr szerepét húzó Kelln.
- Ne ugráltassa már előttem ezt a pernahajdert - sóhajtott fel az admirális, továbbra is Madshoz intézve szavait. - Kisebb gondom is nagyobb annál, amióta a galaxisban felrobbant egy tucat bolygó szerte-szanaszét, mint, hogy ilyen templomszökevények próbálkozzanak azzal, hogy intimidáljanak. Azt hiszik, nem tudom, hogy Javis Tyrr mostanában maguknak súg? Bármibe keverték a fél kormányt és a fél katonai vezetést Naberritől és Zwerth-től kezdve az Arcon át még sokmindenki másig… - Ha akarnánk, Ön lehetne a következő, igen - fejezte be Niathal szavait Mads.
- De azt is tudja, ez mit jelentene, nem igaz? - ingatta a fejét a mon cal. - Jelen körülmények között a fél flotta sztrájkját, vagy rosszabb esetben lázadását, igen - biccentett Malreaux. - És még azt mondják, hogy az EGB a diktatúra, pedig a Birodalmi Vezérkar egyetlen főtisztje kezében sem összpontosul annyi hatalom és tűzerő, mint az Önében, asszonyom… ez pedig legalábbis… strukturális szempontból is… igen kockázatos helyzet. - De nem én vagyok a kilövési listájuk élén… - folytatta a gondolatot Niathal. - Számomra az a kérdés, hogy hogyan kerülhetek le a második helyről… ezért beszélgetünk, nem igaz? Ki ellen kellene vallanom? - pislogott nagyokat a deisták felé a mon cal. - Vagy elég előkeresnem azt a szinidkalista-birodalmi propagandavideót, amiben birodalmi gyerekeket erőszakolok, és kijelentenem, hogy nem is én voltam, hanem jedik calamari-jelmezben?
- Természetesen nem kérjük mindenféle bírósági színjátékra, asszonyom - mosolyodott el Mads. - Objektív információkra van szükségünk, a Hadsereg és a Hírszerzés vezetésének inkopmetenciáját bizonyítandó, alátámasztandó… a Depallo-erőd incidense és a kapcsolódó sajnálatos, határainkon túli orbitális események kapcsán. - Én úgy tudom, ezért elővették már Lorant és az OCP és a commenori Hadsereg-vezetés belső köreit… - jegyezte meg a mon cal, nem részletezve, hogy ezt mégis honnan tudja. - A Depallo pedig a Hadsereg saját projektje, nekünk még bejárásunk sincs abba a szektorba, ahol a Depallo diszlokál, csak Andarsyn altengernagy Commenori Milíciájának.
- Ez tény, de vannak ehelyett távolsági szenzoraik, és az esetleges terroristák pedig az Önök Remilitarizációs Zónáján tudtak csak átjutni Nordgardból a Kolóniák területére - köszörülgette a torkát Malreaux. - Bizonyára… észleltek valamit… detonációkat, forgalmat, a tüzelések amplitudóját és irányát… - Hacsak nem segítették aktívan a behatolókat… - tette hozzá halkan Kelln, mire Niathal felszisszent. - Sok ostobasággal vádolhat meg, fiatalember, de hogy bolygók elpusztításában segédkezzek… a Dac tengereire, a Köztársasági Flottáról beszélünk…
- Bármilyen információ hasznos lehet, elfogott híradás, távolsági érzékelő adat, ami arra utalhat, hogy Zwerth, Naberrie, vagy a jedi Tanács bizonyos tagjai, például Judicar mester érintettek voltak a Depallo - erőd elleni támadásban, vagy pedig bármilyen szenzoros érték, ami indikációval bír a Depallo jelenlegi állapota szempontjából… - magyarázta Malreaux. - Valakitől csak hallott valamit errefelé, asszonyom… - Magukkal ellentétben én itt nem azzal töltöm az időmet, hogy egyének után kémkedem és konspirálok - szisszent, vagy inkább bugyborékolt fel sértődötten Niathal admirális. - A határokon túl háborúk és kataklizmák zajlanak, halálcsillagok és hipertéri rakéták száguldoznak mindenfelé, a Hadsereg és az OCP inkompetenciája miatt pedig elég, hogy egyetlen ellenségünk fegyveres válaszra ragadtassa el magát irányunkban…
Mielőtt Malreaux válaszolhatott volna, felvillant az admirális asztalán lévő kom. - Úgy látom, fontos bejövő hívása van, asszonyom, ne zavartassa magát - mosolyodott el alamuszin Mads, mint aki már fél perce megérezte, hogy ez fog következni, és addig hagyta tirádázni a lábasfejűt.
- Bizonyára nem sürgős - pislogott sértődötten Niathal. - Nekem államközinek tűnik - jegyezte meg Malreaux anélkül, hogy akár ő, akár Kelln látták volna a mon cal képernyőjét. - Hapan-Sith kódolás, alkalmasint, nemde? Vagy talán NDK? - És még azt állítja, nem konspirál - kotyogott közbe ismét Kelln rosszindulatúan.
- Lyrr Moskau Égi Marsallon és Jagged Fel államfőn kívül mással nem konzultáltam, már ami a diplomáciai hívásokat illeti - Niathalnak eszébe juthatott, hogy az Erő használói alkalmasint megérzik a hazugságot, ezért úgy csűrte-csavarta a mondandóját, hogy az ne tartalmazzon például Naberrie-re vonatkozó, kompromittáló tételt. - Ez utóbbiak pedig szükségesek voltak… a polgárháborús eszkalációval fenyegető hapesi helyzet miatt. - Igen, erről is beszélnünk kell majd, minekutána Ön nincs felhatalmazva köztársasági diplomáciai csatornaként történő tárgyalásra, tudomásom szerint sem a régi, sem az új szenátusi statútum nem ruházza fel ilyen jogkörökkel a Fegyveres Erők, vagy a Flotta parancsnokát - jogászkodott egy kicsit Mads, majd kegyesen intett. - De az Atya kegyelméből, ezúttal válaszoljunk a hívásra, nézzük meg… ki és mit akar. Mit is mondott? Hapan-Sith kódolás esetén Lyrr Moskau Égi Marsall?
- Logikus, hogy ő… - nyúlt a kommunikátor kapcsolója felé Niathal, de amikor a holofon kivetítette a Hapan-Sith diplomáciai jelkóddal érkező azonosított fél arcát, és egy humán női alak helyett egy sárgás tekintetű, beesett szemű férfi nézett le rájuk az asztal közepén lévő emitterből, olyan tekintettel, hogy az eddig nagyszájú Kelln csak nyikkanni tudott, Malreaux arcára elismeréssel vegyes kíváncsiság ült ki, Niathal pedig… mint aki szellemet látott, a bőre elszürkült, a cimpái és kocsányai pedig rángatózni kezdtek és rá egyáltalán nem jellemző módon csak dadogni tudott: - Cae… Cae…
Darth Caedus afféle jacenes vidámsággal sötét, lángoló tekintete mögött nézett le a trióra, ami a Solo-k sajátja.
- Cha, öreglány - kuncogott fel, elsőként a mon calhoz intézve szavait. - Hát te semmit sem változtál. Hiányoztam?
[folyt.köv.]
|
|
|
Dizn
Dec 27, 2023 22:24:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 27, 2023 22:24:34 GMT 1
- Maga bizonyára Jacen Solo - állapította meg Malreaux néhány pillanatnyi dermedt csend után, miután konstatálta, hogy Niathal nem akar, vagy nem tud elsőként megszólalni ezután a belépő után. - Maga pedig egy közepes Erő-képességekkel bíró bukott jedi - jegyezte meg Caedus. - Sértegetéssel nálunk nem megy semmire, maga hitetlen Sith Nagyúr - vágott vissza harciasan Kelln, majd köhögni kezdett, de csak egy pillanatra.
Caedus gonoszul mosolygott, aztán újra Niathal felé fordult: - Ezek a pojácák ugráltatnak mostanában, Cha? Ennél többre számítottam tőled. - Manapság nem túl könnyű… hűnek maradni a demokrácia és a szabadság eszméjéhez, és a példához, amelyet a galaxis legerősebb hatalmának mutatnia kell polgárai és más hatalmak számára, Caedus nagyúr - Niathal végre összeszedte magát annyira, hogy meg tudjon szólalni, miközben egyik szeme egyik gülü sarkából a deistákat a teremben, másik szeme másik gülü sarkából Jacent figyelte odafent a holoképen, faja adottságait maximálisan kihasználva ez esetben. - Lám, neked sem sikerült, és az a gyanúm, hogy ezúttal sem ezt tervezed, ha már jó Sith módjára megcsúfoltad az elmúlást, ha jól látom…
- Nos, igen, valahogy visszatértem - kuncogott fel Caedus. - Bevégezetlen dolgaimat vannak itt. - Különös, nagyúr, hogy ezek a bevégezetlen dolgok éppen a Hapesre szólították vissza - jegyezte meg Malreaux, felülemelkedve a kölcsönös sértegetéssel induló első csörtén. - Bár valahol logikus. Már csak azt nem tudom, hogy a Deista Atyaszentegyház és a Köztársaság nevében köszönettel tartozunk Önnek, hogy pontot tett a nemáruló pederaszta Charis Palpatine és hitetlen Sith Egyháza romboló munkája végére… vagy ellenkezőleg, a Köztársaság új ellenségét kell látnunk Önben?
- Aki alkalmasint délutáni teaidőben hívogatja némi bájcsevej érdekében a Flottánk főparancsnokát - tette hozzá okoskodva Kelln. - És ki tudja, talán nem először… - Ha a jó öreg Cha asszony arra készülne, hogy átugrik hozzám és sötét úrnő, de legalábbis tiszteletbeli Égi Marsall lesz énnálam, akkor maguk már nem élnének, jóember - nevetett fel Caedus, mint aki őszintén viccesnek találja Kellnt. Niathal szájcimpái egyetértően megremegtek.
- Mads Malreaux vagyok, Caedus nagyúr, a Deista Atyaszentegyház Coruscanti Szinódusának és Templomi Deista Rendjének Lovagja, a Deista Episzkopátus Holoszalagrendjének Nagymestere, a Malreaux-Ház örököse és főbirtokosa, és a Köztársaság demokratikusan választott Szenátusi Védelmi Megbízottja - próbálkozott meg Mads azzal, hogy hivatalos mederbe terelje ezt a meglehetősen szétcsúszott beszélgetést egy másik állam nagyurával és minden bizonnyal államfőjével. - Ha mondandója van a Köztársaság kormányra számára, velem közölheti. Niathal admirális… a védelemért felelős végrehajtó szervek egyikének vezetőjeként… vendéglátói minőségében van jelen.
- Nahát, én pedig Jacen Solo vagyok, azaz Darth Caedus, a Sith Nagyura, a Hapan-Sith Monarchia Régense, a Solo-Skywalker és immár a Palpatine vérvonal továbbvivője és birtokosa, bla-bla-bla - nevetett fel lángoló szemekkel Caedus, majd fura mosoly ült ki az ajkára. - Cha, ismered azt, hogy miért ment át a deista az úton? - Mert a másik oldalon elfogytak a jedi gyerekek? - bugyborékolta a nő sűrűn pislogva, majd uszonyaival intett a többiek felé. - Jacen, kérlek, tényleg az urak a… jelenleg kompetens személyek.
- Amit már önmagában őszintén szórakoztatónak találok - kuncogott fel Caedus. - Pedig nagy bizodalmam volt benned és Daalában. - Daala átállt a Birodalom oldalára, akik aztán megölték - ingatta hatalmas fejét Niathal. - Már meg kellett volna jegyezned, hogy a moffokkal való szövetkezés… sosem kifizetődő. - Fájdalom, újra és újra ebbe a hibába esem - vigyorodott el Caedus, majd megkomolyodott a tekintete és újra Madshoz és társához intézte a szavait. - De igyekszem tanulni belőlem, uraim. Bocsássák meg bevezető… modortalanságomat. Reméltem, hogy kicsit… nosztalgiázhatunk az admirális asszonnyal, mire rátérek az Önök fülének megfelelő hivatalos mondandómra. De ha már így alakult, ám legyen…
Caedus holoképe kissé összement, ahogyan Niathal kivetítőjén néhány, megjelenítésért felelős beállítás átkapcsolt, mintha valaki nyomkodta volna őket - Malreaux sztoikus nyugalommal tűrte a Sith nagyúr gyermeteg szórakozását, Kelln olybá tűnt, észre sem vette, talán azt gondolta, hogy a küldő oldalon módosították a beállításokat.
- Bár semmi közöm hozzá, és alapom sem lenne rá, de tulajdonképp okom sincs rá, hogy bíráljam az Önök állhatatos rendteremtő munkáját köztársaságszerte, deista urak - folytatta Caedus egészen diplomatikus, finom hangon. - A rend és az együttműködés Köztársaságának egy új formáját teremtették meg, talán egyesek számára kissé… - pillantott a holokép Niathal felé - túlontúl is exkludáló módon, de vitathatatlanul eredményesen… - Nem ritkán az Ön volt GAG-gárdistáinak önkéntes és meggyőződéses közreműködésével - jegyezte meg Malreaux, mire Jacen - beszélgetésük kezdte óta először - gunyoros mosoly helyett egyetértően és elismerően bólogatott, majd folytatta a mondandóját:
- Érdemeik elismerése mellett ugyanakkor korábbi személyes érintettségem okán is fontos számomra, hogy Coruscant és a Hapes, illetve kormányzataink között normális államközi kapcsolatokat teremtsünk, és ne maradjon esetlegesen egyik félben sem… kellemetlen szájíz annak okán, hogy alkalmasint egymás… ellenlábasait támogattuk, vagy támogatásukban részesültünk a Hapan Konferencia és az azt követő események során… - magyarázta Caedus, de itt már Malreaux alkalmasnak érezte a pillanatot, hogy közbevágjon:
- Már elnézést, Caedus nagyúr, de nekünk olybá tűnt, hogy Ön az EGB szövetségeseként került hatalomra… - Mi sem állhatna távolabb a valóságtól - mosolyodott el Caedus. - Remélem, én is tévedek akkor, amikor azt vélelmezem, hogy a Köztársaság is csupán alkalmi, szerencsétlen félreértés okán támogatta az ifjú Carl Wenthart és galerijét, egyszersmind beavatkozva a Hapan-Sith Monarchia belügyeibe… - Az előző kormányzat és azóta éppenséggel hazaárulás vádjával körözési listára került személyek akciói nem feltétlen reprezentálják a Köztársaság és annak kormánya hivatalos politikáját - szólt közbe Kelln, de Caedus vasvilla tekintete villantva hozzátette:
- A Hapan-Sith Monarchia egyik bolygójára mért orbitális csapás sem? - kérdezte hidegen. - Mert ugye nem akarják azt bemesélni nekem, mint a híveiknek és a választóiknak, hogy egy EGB-rakéta szakított ki egy negyed planétányit Korriban egyik holdjából… felismerem a Centerpoint-technológia alkalmazását, ha látom, uraim… - Mellesleg, nem mintha ez hátrányosan érintette volna a hozzád húzók táborát, Jacen - szólt közbe Niathal. - Annál inkább az ellenzéked.
- Tény - biccentett Caedus. - De a Monarchia polgárai felé akkor is el kell számolnom a megvédelmezésükre való képességgel újdonsült államfőként… nem mondhatom nekik azt, hogy alkalmas esetben egy külső állam tömegpusztító fegyvere segít majd helyreállítani a hatalmam… - Ironikus, hogy ezt mondja, nagyúr, tudomásom szerint mintha az EGB Halálcsillaga pontosan ugyanezt tette volna - viszonozta Caedus mimikáját ezúttal felbátorodva Malreaux, aki kezdte érezni, hová akar kilyukadni a nagyúr. - Mert hiszen ez a problémája, nem? Határain belül is kívül sokan még… akár indokolatlanul persze… az EGB bábjának tartják.
Caedus tekintete dühösen megvillant, majd elmosolyodott. - Gondolom, felesleges ennek tagadására fecsérelni mindannyiunk drága idejét, védelmi megbízott úr. A kérdés inkább, lesz-e a Köztársaságnak ellenvetése akkor, ha idehaza… teszek néhány legitimációs lépést ennek a reputációs csorbának a kiköszörülésére, tekintettel arra, hogy a köszörülés esetleges… járulékos áldozatai az Önök korábbi kormányával... Igen jó kapcsolatot ápoltak.
- Lyrr Moskau Égi Marsallra gondol? - kérdezte Malreaux, mire Sith beszélgetőtársa biccentve hozzátette: - Igen, de nem csak... érintheti ez az ügy alkalmasint az ifjú Ben Skywalkert, Carl Wenthar Palpatine-t, illetőleg az Önök jedi-vadász szervezetének volt parancsnokát, Karand urat is… - Jahur Karand a Monarchiába menekült? - döbbent meg ezúttal őszintén Niathal is. - Egészen pontosan a két pernahajderrel együtt, akik túlélni vélték Adumar sajnálatos katasztrófáját - Jacen vigyora jelezte, hogy mennyire tartja sajnálatosnak -, és egészen pontosan nem hozzám, úgymond, hanem Moskau asszonysághoz.
- És mielőtt előveszi őket, tudni akarta, van-e ellenvetésünk - biccentett Malreaux, Jacen pedig egyetértően bólintott. - Nos… - mondta a szavakat morzsolgatva Mads. - Amennyiben ígéretet kapunk, hogy az esetleges, Önhöz menekülő jediket, vagy alkalmasint Naberrie szenátort kiadják a részünkre, továbbá garantálják a Deista Egyház további problémamentes működését a területükön…
Jacen szava késként hasított közbe, szinte vágva a tárgyaló levegőjét. - Az első egyértelműen igen, deista úr. A második pedig egyértelműen nem.
- Hacsak nincs azonnal a fogságában Naberrie szenátor, és mondjuk Judicar jedi mester, Solo úr - tárta szét a karjait Malreaux teátrálisan, miközben Jacen némán nemet intett a kérdésre a fejével -, lássuk be, néhány eltévedt padawan élete a felsorolt urakért cserébe… vajmi kevés. Hiszen mégiscsak köztiszteletben álló köztársasági háborús hősök, tiszteletbeli, vagy tényleges állampolgárok halálával járó, az önök területén várható… balesetek kivizsgálásától kellene eltekintenük a jó diplomáciai viszonyok érdekében, arról nem is beszélve, hogy feltételezem, a Monarchia nem akar elesni a Köztársasággal járó kereskedelem előnyeitől sem a közeli, vagy távolabbi jövőben, melyhez ugyancsak elengedhetetlen a vallásszabadság biztosítása a területükön, különös tekintettel a deista híveknek kijáró biztonságra és tiszteletre…
- Adok maguknak valami mást - szólt közbe cinkos tekintettel Caedus. - Remélem, megértik, hogy amennyire nem akarok függőnek tűnni a Birodalmi Vezérkartól, úgy a deista egyházi rendek bábja címet sem szeretném magamra aggatni… a Sith Monarchia - Niathalnak feltűnt, hogy Caedus kihagyta a megnevezésből a hapanokat egy pillanatra - államvallása a Sith Egyház hite, ahogyan a maguké a deizmus. Egyházi kérdésekben engedtessék meg megelégednünk kölcsönösen abban a tényben, azaz inkább hitben - hunyorított a Sith nagyúr szinte vidáman -, hogy a jediket határaink egyik oldalán sem szívleljük sem ma, sem később. Mindemellett, az államközi bizalom, a jó viszony, a Korribant ért sajnálatos… hogy is mondják maguk felé, baleset elsimítása… szóval mindezek, és a területünkön lévő köztársasági szökevények szabad üldözése a cserealap, amit pedig ajánlok… Caedus szinte hatásszünetet tartott, egy kaján mosolyt villantva Niathal felé -, az a maguk Fort Depalloján történt események hiteles leirata. És bizonyíték arra nézve… - újabb hatásszünet -, hogy a harcállomásuk valójában… már nem is létezik.
Niathal és a deisták egymásra néztek, Kelln arcáról olvasni lehetett a döbbenetet, ahogyan a mon cal asszonyságéról is. - Tudod, Cha, ezt eredetileg neked akartam kiajánlani - magyarázta szinte szabadkozva Caedus. - Számolva azzal az opcióval, hogy esetleg előled is eltitkolják a jó deista urak - biccentett a többiek felé. - De miután meghallgattam Malreaux úr kérését, rá kellett jönnöm, hogy az OCP és Lex Lu’uthor az orruknál fogva vezetni véli magukat mind, a kományzatukat és a Flottát együtt és egyszerre.
- És mire alapozza az állításait? - kérdezte Malreaux érdeklődve. - És miért gondolja, hogy ez számunkra értékes információ, olyasmi, amivel mi magunk már nem bírunk? - Tán csak nem zsarolni akar minket, nagyúr? - ugrott bele rögtön a nyilvánvalóbbik, de téves következtetésbe Kelln lovag is. - Megfordult a fejemben - biccentett Caedus. - Vagy az is, hogy csak a jó Niathal admirálissal beszélem meg ezt, amíg nem látom át, hogy alakulnak maguknál az Erőviszonyok. De a tény, hogy eleve ilyen információkat kértem tőlem is… - És tőlem is - jegyezte meg cimpáit rezegtetve és sabacc-kártyáit idejekorán kiterítve Niathal, rosszalló pillantást kiérdemelve Madstól.
- Egyszóval, arra jutottam, hogyha lenne terhelő bizonyítékuk, maguk már bekasztnizták volna Lu’uthor urat és a galerijét - folytatta Caedus, de Niathal közbeszólt: - De hát ha a Depallo harcképtelen, a jelenlegi vostroyai helyzet mellett… egyetlen épeszű kormány sem vallhatja be nyílt színen, hogy nincsenek megfelelő ellencsapásra alkalmas fegyvereink momentán az EGB-vel szemben…
- No és, nekem sincsenek - mosolyodott el Jacen. - A kölcsönös tömegpusztító fegyverek jelentette fenyegetés mellett hagyományosabb, diplomáciai megoldások is léteznek a Birodalom féken tartására, magam is alkalmazom őket - hunyorított a Sith Nagyúr. - Bizonyára hithű barátaink cosrai hittestvéreik ájtatosságára alapozva akár az erődjük pusztulásának bejelentésével, nyilvánossá tételével járó biztonsági kockázatot is vállalnák, ha ezzel együtt megfelelő bizonyítékok alapján tudnák elmozdítani az utolsó, ténylegesen a deizmuson kívüli gazdasági - hatalmi tömböt Coruscantról, pontosabban Commenorról…
- Még mindig nem tudjuk, milyen bizonyítékai vannak - szólt közbe Malreaux. - És honnan. - Hacsak nem a maguk terve volt végig - tette hozzá agresszívan Kelln. - Az EGB-sek szokása a saját bolygóikat robbantgatni, úgy vettem észre, nem nekem - vonta meg a vállát Jacen, majd folytatta:
- Naberrie szenátor úr, aki a vendégszeretetünket élvezte, mielőtt dezertált volna az EGB-be… - Naberrie? - képedt el Niathal. - Szóval kapott egy hívást Zwerth szenátortól - magyarázta Jacen. - Újdonsült főkormányzóm elintézte, hogy az eredetileg az EGB-sek kezében lévő információ rendelkezésemre álljon… - Nagyszerű, most már ott tartunk, hogy Drikl Lecersen szavára kell adnunk - mormogta Malreaux.
- A felvétel egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a Depallo-erőd nem csak véletlen tüzelt, de a terrorakció végén meg is semmisült - folytatta Jacen. - Nekem pedig valami azt súgja, hogy maguk csak a megfelelő bizonyítékra várnak ezzel kapcsolatban, hogy lecsaphassanak Lex Lu’uthorra, mielőtt az dezertál az EGB-be… - Erre vonatkozó bizonyítékai is vannak? - Kelln majdnem felpattant az asztaltól. - Ha Naberrie nagykövet visszatartotta ezeket a bizonyítékokat Coruscant elől, azzal már önmagában hazaárulást követett el…
- Talán nem önszántából tette - jegyezte meg halkan Niathal, mire Jacen bólintott. - Ez elképzelhető, Cha, birodalmi barátaink módszereit ismerve, de sajnos, azt kell mondjam, jelen helyzetben és a köztem, illetve a jó deista urak közti megállapodás szempontjából teljesen irreleváns. Ami releváns, hogy a felvételt a rendelkezésükre tudom bocsátani, de Naberriet nem. Az EGB Lu’uthor úrral kapcsolatos szándékai pedig elsősorban… józan logikai dedukción alapulnak.
- De mit ártott magának az OCP és Lex Lu’uthor, nagyúr, hogy ennyire szeretné elkaszálni őket nálunk? - vágott értetlen képet Kelln, mire Niathal majdnem elnevette magát, és még Mads is joviálisan elmosolyodott. - Fiatalember, arról a személyről beszélünk, akinek annak idején az árulása tönkretette az Egyesült Sith Birodalmat - csóválta a fejét Kelln értetlenkedésén Caedus. - És még ha személyesen engem ott és akkor, igencsak érthető okokból nem érintett a dolog, az ESB maradványának örököseként miért hagynék ki egy ilyen lehetőséget?
- Konzultálnom kell a kormányommal az ajánlata kapcsán, nagyúr - biccentett végül Malreaux. - Ez nagy horderejű ajánlat. - Tegye mihamarabb… - biccentett Solo, majd intett Niathalnak. - Majd még próbálkozom, admirális asszony, hátha belefér az a virtuális holokávé. A legjobbakat.
A holokép eltűnt, Malreaux pedig lassan visszafordult Niathal felé: - Nos, ezzel azt hiszem, meg is kapta a választ eredeti kérdésére, asszonyom… - Caedus olyasmit ajánlott maguknak, amit én nem tudok… - remegtek meg sértődötten Niathal cimpái, és Kelln egy pillanatig úgy érezte az Erőben, hogy az ajtóban álló köztársasági tengerészgyalogosok szándékai egyszerre egyértelműen ellenségesekké váltak. - Így gondolom a válaszuk nem. Nincs garancia semmire…
- Azért valamit mégis tehet - emelte fel egyik kezét Mads Malreaux. - Segíthet nekünk megérteni Darth Caedust. Önnél jobban, mondhatjuk így, senki sem ismeri… kormányzati viselkedését. - Csak engem érdekel, hogy egyáltalán hogyan tért vissza? - szólt közbe Kelln. - Mi van, ha egy imposztor?
- Ezer és egy Sith praktika van rá, és amennyiben rezonáltál volna a felénk küldött jelzéseivel, érezted volna, hogy tapasztalt sötét oldali erőhasználó pedzegetett minket fényévtizedeken túlról - Malreaux hangja ezúttal enyhén kioktató volt. - Az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy az, akinek mondja magát. Már csak az a kérdés, tartja-e a szavát… - pillantott a védelmi megbízott Niathalra. - Jacen Solonak mindig van második és harmadik tartalékterve, ebben bizonyos vagyok - gurgulázott Niathal torokhangon, mint aki félrenyelt némi levegőt. - De az biztos, hogy kényszerhelyzetben lehet. A terepen lévő katonai hírszerzési ügynökök utolsó jelentései szerint a Hapan-Sith Monarchia haderejének legalább fele Lyrr Moskau főkormányzót támogatja.
- Akit pedig a mi köztársasági ellenzékünk és egy csapat hazaáruló - csóválta a fejét Malreaux. - Nem egyértelmű, kinek az oldalára kellene állnunk ebben a konfliktusban, ha egyáltalán bárhová… - a humán férfi a mon calra pillantott. - Attól tartok, idő előtt meg kell szakítanom a látogatásomat, admirális asszony… - Sajnálatos - pislogott Niathal.
- Ó, és még valami - fordult vissza az ajtóból Malreaux. - Talán mégis lenne valami… kézzelfoghatóbb, Jacen Solo személyiségleírásán túlmenően, amivel az admirális asszony bizonyíthatná elkötelezettségét… kölcsönösen előnyös együttműködésünk felé. - Csupa… fül vagyok - bugyborékolta a mon cal az asztaltól.
- A maga alárendeltje, Makin admirális gondolom hamarosan benyújtja részletes jelentését a Jedhán történtekről - mosolyodott el Mads. - Úgy hallottam, már visszatért a Borleiasra, utam következő állomására. - Ön eleve kapna egy másolatot belőle… - pislogott Niathal. - Makin… kivételesen alapos jelentéseket ír.
- Nos, nem is arra akartam kérni, hogy tegyen be engem titkos másolatba, amikor válaszol neki - biccentett cinkosul mosolyogva Malreaux. - Arra akartam kérni, hogy törölje Makin eredeti verzióját. Olvasatlanul. A hivatalos jelentést én fogom köröztetni, miután… személyesen beszéltem Makin admirálissal. - De hiszen ez szabályellenes - hüledezett Niathal. - Egyáltalán, legális ez?
- Majd hozunk egy szabályt, ha a Szenátus Törvényalkotási Bizottsága ráér, ami majd azzá teszi - vonta meg a vállát Malreaux, tekintetét a haléba fúrva. - Bizonyára megérti, hogy a Jedhán történtek… etikai, valláserkölcsi jelentősége sokkalta magasabb, mint akár Adumar tragédiája… itt igen fontos, hogy a helyes interpretáció ne csak a szószékekből és a deista kánoni kiadványokból, hanem a hivatalos szervek csatornáiból is konzisztens módon szóljon…
- Rendben - biccentett Niathal. - De nem engedem, hogy emiatt elmeszeljék Makint, valamiféle koholt vád alapján. Ő csak a kötelességét teljesítette. - Ezt majd a vizsgálatom eldönti - mosolyodott el Malreaux. - A legjobbakat, admirális asszony.
Kifelé menet Kelln odafordult Madshoz: - Biztos, hogy ez a Caedus a legjobb választás számunkra a Hapesen? - Nem mintha az alternatíva jobb lenne - rázta meg a fejét Malreaux. - Moskau főkormányzó egy drabális, ostoba lezbika. Azt pletykálják, Zwerth szeretője volt. Ha valaki jediket bújtat ott, az biztosan ő…
- Meglehet.. - hümmögött Kelln. - De az is tény, hogy elismert katona… és neki legalább nincs… irritáló halszaga. - Hmm… - meredt maga elé menet közben elgondolkozva Malreaux. - Volomar, azt hiszem, ma ez volt az első értelmes megszólalásod.
|
|