A vöröslőn kavargó csillag tűzfénye betöltötte az űrállomás éjszakai kilátótermét. Máshol, civilizáltabb időkben a helyet még csillagtársalgónak hívták, bár akkoriban nem egyetlen közeli nap lávagömbje fölött állt stacionárius pályán, és nem egyetlen holoernyőkkel körülölelt szék állt benne, hanem kanapék és asztalok. A kinti csillag betegesen sárga fénye egy folyamatosan fortyogó tojásra emlékeztette az Első Polgárt, ami bekebelezni készül ezt az egész rendszert, amikor felrobban. Ettől felszökött benne az adrenalin. Cigarettáját beledobta a hamugödörbe, majd eltolta maga elől a képernyőket, és felállt.
A fényvédős plexiüveghez érve hátra tette a kezeit. Egy pillanatra felvillant előtte a saját tükörképe – fekete haj, átlagos arc, egyik szeme előtt bőrpánt. Az előtte pislogó csillag is egyetlen nagy szem volt. A szem, ami elemészti a galaxist, ami elégeti a hitetleneket. A Renegát jobb szeme.
Legalábbis eddig így tartotta.
Az ajtó felszisszent mögötte. Nem kellett hatra néznie, megismerte legodaadóbb munkatársa lépteit. A nő mellé sétált, majd karba fonta a kezeit, és kritikusan pillantott ki a dühöngő égitestre.
– Sikerült megbizonyosodni? – kérdezte az Első Polgár.
– A Sötét Nagyúr... meghalt az Exogolnál – felelte a nő.
A férfi erre belenyúlt a zakójába, a szájába tett egy cigarettát és lángra lobbantotta a végét. Még a huttok sem szívhattak soha ilyen minőségű herbadohányt. Miközben pöfékelt, belenyúlt az Erőbe. S bár ő maga korlátozott képességekkel rendelkezett, mégis a Renegát legbelsőbb körének, a
Hit Lordoknak a tagja volt. Ennek jelentenie kellett valamit. Mindenképpen jelentenie kellett...
A
Franchise nem csak kezdődő médiabirodalom, egykori
GenoHaradan titkos társaság, de hírszerző ügynökség is volt a maga módján. A Sötét Nagyúr halálával az Első Polgár kvázi a galaxis egyik legnagyobb hatalmú információbrókere volt, illetve lehetett, ha él a lehetőséggel. Ettől a pillanattól fogva tehát neki kellett átvennie Sordis hatalmi bázisát... utána pedig kitalálni, hogy mihez kezd vele.
– Közöljük a híreket a többi
Hit Lorddal? – vetette fel a mellette strázsáló Arihnda. A nő arca nem árult el érzelmeket, de az Erőben izgatottnak tűnt.
– Nem – rázta a fejét az Első Polgár. – Ha megtudják, egymásnak fognak esni a hatalomért. Nem olyan szedtevette társaság ez a renegátista mozgalom, ahogy tűnik. Ahhoz képest, hogy nagyrészt utcai csőcselék, meglepően jól szervezettek. Óvatosan kell eljárnunk.
– Egyetértek – felelte Arihnda. – Rengeteg tudást őrzünk ezen az állomáson, de ezekhez csak te férsz hozzá. Számottevő hatalmi bázissal rendelkezel a többi
Lord nélkül is.
– Azt gondolod, hogy szét fognak széledni? Hogy nem jelentenek veszélyt az ambícióimra? El kell bánnunk velük, nincs más megoldás. A mandalóriai klánt és a többi erőforrást pedig beolvasztjuk a
Franchiseba.
– A befektetőinknek ez nem fog tetszeni – rázta a fejét Arihnda. – Főleg a mandók terrortámadásai után. Ők még csak nem is tudják, hogy te valójában a Renegátnak szállítottad a híreket. De ha nyíltan mandalóriaiakkal kokettálsz, vagy őket használod fel haderőként, akkor megvonják a támogatást.
– Hát akkor majd kikényszerítjük azt a nyavalyás támogatást – villant mg az Első Polgár látható szeme. – Ne feledd, Arihnda, hogy egyre nagyobb hatalom összpontosul a kezemben. Talán egy napon az Ezüst Báróval is összeadjuk az erőinket.
– Az Ezüst Báró egy idióta – sziszegte a nő, és most először szembe fordultak egymással. – De az még a jövő zenéje, Első Polgár.
Hirtelen szirénák harsantak fel, majd rögtön ezután a behatolásjelző. Az Első Polgár a képernyői felé fordult, és tátott szájjal rábámult a kiírásokra. Aztán tekintetét Arihndára fordította:
– Birodalmiak! – kiáltotta. – Valaki... valaki máris ellenem dolgozik! Erről a rendszerről senki sem tud!
Arihnda az ablakon keresztül figyelte, ahogy a hatalmas, ék alakú hajótest bekúszik az állomás és a haldokló csillag közé. A csillagromboló a bázisra fordította a turbólézer-ütegeit, oldalsó hangárjaiból pedig szolárpaneles vadászgépek özönlöttek elő. Arihnda ámulva csodálta a parádét, de csak a szeme árulta el az érzelmeit. Kívülről a sztoikusság szobrának látszott.
Az Első Polgár parancsokat osztogatott, a beosztottakkal kiabált és kiadta az evakuációs, illetve a hermetikus adatlezárás parancsát. De Arihnda tudta, hogy elkésett. A romboló egy
Ye-4 típusú löveghajót indított útnak, ami pillanatok alatt átszáguldott a csatacirkálóból a
Franchise parancsnoki bázisára. Egy perccel később a padló megremegett alattuk.
– Megcsáklyáztak! – sziszegte az Első Polgár. – Gyere, Arihnda. Mennünk kell, mielőtt a rohamosztagosok ideérnek.
– Nem erőszakkal hatoltak be – rázta a fejét nyugodtan a nő, és a képernyőkre mutatott. Vigyáznia kellett, hogyan választja meg a pillanatot. A kiírások szerint a löveghajó a főhangárban landolt, birtokában az összes engedélykódnak. A fegyverrendszerek, amelyeknek pozdorjává kellett volna lőniük a behatolót, meg sem moccantak. A számítógép szerint felülíró parancskódokkal állították le őket.
– De hát azokról a kódokról csak én tudok! – dörmögte felindultan az Első Polgár, majd belevetette magát a székébe, és fennhangon harsogta: - Fegyverrendszer, felülíró kód kilences, hangfelismerés: Paal Gatierr!
A fegyverek meg se mukkantak, de a löveghajóból kiözönlő fekete páncélos rohamosztagosok már meg is indultak a parancsnoki terem felé. A csillagtársalgó felé...
Arihnda a szeme sarkából figyelte a férfit. Még sosem látta őt ziláltnak. A homloka izzadt, mint egy
ugnaught disznóé, a szeme idegesen forgott, és még csak eszébe se jutott, hogy az Erőt használja, hogy felmérhesse az áruló kilétét. Szánalmas, gondolta Arihnda, majd beledurrantott a férfi hasába egy teljes energiájú töltettel.
Az Első Polgár összegörnyedve markolászta a szétterülő véres sebet, aztán feltekintett Arihndára.
– Nem csak neked vannak birtokában a kódok! – kiabált rá a nő, mintha csak a saját alattomos tettét próbálná igazolni. – Hát elfelejtetted, hogy velem írattál alá minden piszkos ügyet, hogy velem felügyeltetted az adatfolyamatokat, hogy én voltam az, aki helyetted cselekedett, amikor neked túl veszélyes lett volna a talaj?! Erre válaszolj, te szakadék!!
– De hát... – a férfi vért köhögött fel, miközben a székében ülve próbált a monitorok felé kapkodni. – Arihnda... Hogy, miért?
-Hogyhogy miért? – eresztett szélnek egy eszelős nevetést a nő. – Mert egy tébolyult kultuszvezért szolgálsz, azért! Bolond! A Renegát... Én láttam, mire képes. Ott voltam a New Alderaanon! Láttam, mit tett puszta szórakozásból! Még célja sincs! A hozzá hasonlók szolgálatával deformáltad alantas szervezetté a
Franchise-t.
-Ez nem igaz! Naggyá tettem! De te... – a férfi köhögőrohamot kapott, és megakadt benne a mondanivalója.
-Én? Én a befektetőinknek dolgozom – vont vállat Arihnda. Fejbe durrantotta a férfit, akinek az agya ragacsos kocsonyaként kenődött fel a szék fejtámlájára. – Olyanoknak, akiknek fontos, hogy a
Franchise független cég maradhasson. Hiszen ők, legyenek bármelyik nagyhatalom zsebében, általunk nyernek előnyt az ellenfeleikkel szemben.
A csillagtársalgó ajtószárnyai félrehúzódtak, és négy azonnal a fal mellé sorakozó Halálosztagos kíséretében egy hirtelenszőke nő lépett be. Grafitszürke öltözéke meglehetősen egyszerűnek tűnt, és Arihnda nem látott rajta rangjelzést vagy bármilyen plecsnit. Taktikai övéről hengerforma fegyver lógott.
A birodalmi nő az Első Polgár székben elterült, félig lerobbantott fejű teteméhez lépett.
– Alaposan elintézte, Monay kisasszony – pillantott Arihndára. – Talán csak nem személyes ügy?
– Én csak szeretek biztosra menni, Beniko miniszter – vont vállat Arihnda.
– Azt látom – pillantott vissza az Első Polgár csonka hullájára Beniko. Az első rendi végrehajtót Kyron admirális személyes adjutánsaként ismerték, emlékeztette magát Arihnda. Tehát jobb vigyázni vele. Beniko folytatta: – Annál is inkább, mivel annyira biztosra ment, hogy most már sehogyan sem szedhetjük ki belőle a Renegát vagy a
Franchise titkait. Igazán meggondolatlan tett volt, Monay kisasszony. Vagy talán... szándékosan járt el így? – villantak fel sárgán izzó szemei.
Arihnda nyelt egyet, de nem visszakozott. Tudta, hogy fölényben van. Nem válaszolt, kivárta, amíg Beniko elfordítja róla azt az égető pillantást. A birodalmi végrehajtó végül kihúzta magát, és így szólt:
– És most, hogy az Első Polgár halott, csak maga rendelkezik a titkaival. De maga egy genetikailag megtervezett, tudományosan előállított létforma, amit direkt úgy alakítottak ki, hogy ellenálljon a vallatásnak. Így, ha jól sejtem, nincs esélyem bármit is magától megtudni. Ami pedig számomra inkább akadály, mint előny.
– Épp ellenkezőleg – mosolyodott el most Arihnda. – Önök meghagyják a
Franchise-t függetlenül működő entitásnak, lévén, hogy EGB-s befektetőink is vannak. Én pedig időnként ellátom a maga Főinkvizítorát olyan információkkal, amiket nem lelhet fel másutt. A Renegátról szóló tudásomat természetesen ingyen továbbítom... mondjuk azért cserébe, hogy sértetlenül hagyják ezt a helyet.
– Alaposan kitervelte, nem igaz? – villantak fel ismét Beniko szemei. – Csakhogy a tervek törékeny dolgok. Talán túllőtt a célon, Monay. Talán kivégezzük a Renegáttal való együttműködés vádjával.
– Nem a Birodalom területén vannak. Nem érvényesek a törvényeik. És sokkal nagyobbat kaszál, ha békés megállapodást kötünk, miniszter.
– Ahova én belépek, az EGB felségterületnek minősül – mosolyodott el Beniko. – De igaza van. A Főinkvizítornak a kedvére válna az, ahogy maga a dolgokat intézi. Talán személyesen is eljön.
– Személyesen – ismételte kelletlenül Arihnda. Erre a szcenárióra még a legrosszabb forgatókönyv esetén sem számított.
– Úgy van. Amint lesz ideje rá. Most pedig kérem azokat az adatokat, amelyek a Renegáttal kapcsolatosak! – követelte ellentmondást nem tűrő hangon. Arihnda pedig gépiesen engedelmeskedett.
Eleinte nem sejtette, hogy a terv, amit a befektetőkkel együtt főzött ki, beválik. De ezek a birodalmiak egyszerre tűntek vérszomjasabbnak és kevésbé vérszomjasnak, mint amire számított.
Mostantól pedig Arihnda Monay volt a
Franchise. Egy olyan szervezet gazdája, ami független maradhatott. Legalábbis, részben független, illetve a győztes oldalon, bármelyik is lesz az. Ő pedig végre nekiállhatott kiépíteni a saját, magán hatalmi bázisát.