A
Blood Raven kecsesen siklott ki a vjuni Katedrális gigantikus épületkomplexumának hangárjából, és vadászkíséretet kapva indult meg, hogy új küldetésére induljon. A hajó tulajdonosa, Astarte Vandimion tábornok-főinkvizitor a Sith Egyház második legfontosabb embere volt Morrow püspök mellett, így kevesen merték volna megkérdőjelezni, pontosan miféle feladatot is kapott. Ezt még csak a hajó legénysége sem tudta, csakis a fedélzeten tartózkodó három nő volt beavatva.
- Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányzik az a vénember, Salenius - jegyezte meg Astarte, aki lustán ült személyes lakosztálya egyik ülőalkalmatosságán. - Gyűlölöm a régi sith bolygókat. Csupa vadember lakik ott. Nem igaz?
- De, úrnőm - érkezett a válasz Briannától, mire a kopasz sith boszorkány megragadta a fejét, és visszanyomta magassarkú bőr térdcsizmájához azt.
- Azt mondtam addig nem beszélhetsz, amíg nem tiszta! - ripakodott rá, miközben az ágy mellett ott ült Trieshii is szolgálatkészen.
- Te meg mit bambulsz ott? - szólt most rá a másik nőre. - Kezd el tisztítani ezt a mocskos szolgát!
- Igenis, úrnőm - felelte alázatosan, és négykézláb Brianna hátsója mögé csúszott, amit lassan nyalogatni kezdett.
- Látod, a szigorú néni mellett sosem unatkozol - jegyezte meg Virana, aki most Astarte vállára támaszkodott. - Ami azt illeti, én se. Ez jobb, mint a korábbi melankolikus falbámulásod.
- Gyerünk, ez nem szórakozás, hanem feladat! - csapott oda Trieshii felé lovaglópálcájával Astarte, ám az ütés Briannát érte, aki halkan felszisszent.
Brianna kénytelen volt lelkiismeretesen végezni ezt a megalázó feladatot, ugyanis Astarte szigorúan nézte az eredményt. Egy apró pontot sem engedett érintetlenül hagyni. Persze csak az ő kedvéért viselt térdcsizmát. Nyilván egy egyszerű cipőt nem lett volna ekkora munka tisztára nyalni.
- Tudod Szájas, eleinte annyira bosszantott a pimasz feleselésed, hogy fontolgattam a nyelved kimetszését, de úgy tűnik kár lett volna megfosztani téged ettől a tehetségedtől. Remek személyi szolgám leszel, ha betörtelek és megtanulod a helyed.
- Ah, olyan kis romantikus, nem? - kérdezte Virana - Nem is tudom, melyik aranyosabb. Ahogy burkoltan udvarol neked, vagy ahogy te még mindig küzdesz.
- Minél tovább tartod magad, annál jobban fogom élvezni, ahogy szép lassan behódolsz nekem. Én mindenképp nyerek - magyarázta önelégülten, miközben a fiatal sith munkáját mustrálta, majd csak úgy szórakozásból odamutatott a lovaglópálcával egy pontra - Itt kihagytál egy részt.
Az említett terület persze nem volt kevésbé tiszta, mint a többi. Csupán azért kötött bele, hogy ezzel is az uralmát gyakorolja. Brianna is tudta ezt, de szó nélkül pótolta a nemlétező mulasztását. Majd mielőtt folytathatta volna a munkát ott, ahol volt, Astarte a lovaglópálca végével felemelte a lány állát, hogy ránézzen.
- Látod, megy ez. Szó nélkül ugrottál, és tetted a dolgod. Érzed már legbelül, igaz? Egyre inkább a kedvemben akarsz járni. És ez az érzés csak erősödni fog benned.
Választ nem várt tőle, csak kivette a pálca végét az álla alól, majd a fejére ütött vele.
- Na, dologra! Nem érünk rá egész nap! - mordult rá, mire Brianna szó nélkül folytatta a munkát, miközben igyekezett nem nagyon élvezkedni Trieshii munkálkodásától.
Brianna újfent követte az utasítást, miközben Astarte néhány, a fenekére mért ütéssel próbálta őt ösztökélni. Az ütések után újra és újra felszisszent a lány, de egy pillanatra se állt le azzal, hogy tisztogassa a csizmát.
- Micsoda elszántság - mosolyodott el Astarte, aki megálljt parancsolt neki, felhúzta a lábát, és lábfejét a szájához tette, majd a cipője végét szabályosan belenyomta a másik szájába. - Csak óvatosan, jobb kedvellek teli fogsorral.
Brianna ezt a megalázást is szó nélkül nyelte le, miközben Trieshii egyre jobban belelendült a lábai között. Ezt Astarte is észrevette.
- Állj! - utasította, a lány pedig azonnal hátrahúzta a fejét, állán a lány bizonyos testnedveivel.
- Nézd meg micsoda mocskot csináltál - csóválta a fejét Briannának. - Takarítsd le a másik szolgám!
Brianna megfordult, és pár pillanatig tétován figyelt, ami hibának bizonyult, ugyanis Astarte jól fenékbe rúgta a csizmájával. Így aztán jobb ötlet híján hozzálátott, hogy lenyalogassa Trieshii arcát, a főinkvizitor nagy örömére. A lány heves csókkal fogadta, és ő is nyalni kezdte a másik arcát, és jó pár pillanat így telt el.
- Elég! - kiáltotta Astarte, aki közben magára húzott egy felcsatolható dildót. - Ezt nyalogassátok inkább, de úgy, hogy élvezzem!
A két szolga nem tétovázott. Azonnal munkához láttak. Hiába nem volt ínyére Briannának az egész, Trieshii nyelvjátéka kellően felfűtötte a vágyait ahhoz, hogy ne idegenkedjen a gondolattól. Astarte elégedetten figyelte, ahogy azok ketten előtte térdelve végzik a feladatukat. Ha minden megbízást ilyen lelkiismeretesen fognak végezni, jó szolgái lesznek.
- Imádjátok ezt, igaz? Főleg te, Szájas.
Hátrébb lépett, hogy abbahagyják. Kellően elő lett készítve a játékszer és nem volt kérdéses, hogy kinek a számára. Ez Astarte tekintete nélkül is magától értetődő volt. Elfordult, majd egy másik felcsatolható játékszer került elő és Trieshii elé tartotta. Annyi volt a különbség, hogy ennek az egyik vége a viselőjébe hatolt.
- Vedd fel! - szólt rá és a nő azonnal engedelmeskedett, majd Astarte az ágyra mutatott, mire Trieshii leült rá - Most pedig te jössz. Ülj az ölébe - fordult Briannához, aki egy pillanatig tétovázhatott csak, mire a hátsóján csattant a pálca vége - Mozgás!
Brianna odalépett, majd végrehajtotta a feladatot, a játékszer másik vége beléhatolt. De nem mozdult, csak hátra pillantott Astartéra, aki kimérten bólintott, mire mozogni kezdett Trieshii ölében. A sith boszorka egy rövid ideig élvezte a látványt, majd odalépett és Briannához hajolt.
- Jól esik, ugye?
- Igen, Astarte úrnő - felelt a lány.
- Lesz még jobb is, meglátod - felelte a nő érezhetően készülve valamire, majd hátrafogta a lány két kezét és összeszíjazta az alkarjait. Valamint az elmaradhatatlan szájpecket is megkapta. Végül Astarte előre döntötte őt, aminek következtében Trieshiivel együtt eldőltek az ágyon - Igazán csodás látványt nyújtotok így együtt. Főleg te, Szájas. A hátsód szinte könyörög egy kis játszadozásért.
Ahogy ezt mondta, máris csapást mért Brianna hátsó felére, amire felnyögött és akaratlanul mozgott tovább Trieshiin is minden ütésnél. Jó pár változó erejű csapást elszenvedett, mire Astarte elégedett volt a piros feneke látványával.
- Látnod kellene, milyen szép piros lett - közölte elégedetten, ahogy ismét közelebb lépett - De az igazi szórakozás csak most jön. Még van egy nyílásod, amit nem tettem magamévá - mondta, miközben a dildó végével körözött a nyílás szélén - Már csak ez van hátra és az enyém vagy. De te is ezt akarod, nem igaz? Testileg és lelkileg az enyém akarsz lenni. Tudod mit? Teljesítem a vágyad - suttogta a lány fülébe, miután a nyíláshoz irányította a játékszer végét, majd megragadta Brianna csípőjét és egy erőteljes mozdulattal tövig belé hatolt. Briannának láthatóan fájdalmas volt a kétszeres behatolás, de nemtetszésének nehezen adhatott volna hangot szájpecekkel a szájában, így aztán csak sziszegett, ahogy Astarte kínos lassúsággal húzta ki belőle a segédeszközt, és úgy érezte, minden egyes idegvégződése felkiált, aztán szinte sikított, amikor a dildó újra teljes erővel belé hatolt. Már-már attól tartott, hogy mindjárt szétszakad, de Astarte elég ügyes volt ahhoz, hogy ilyesmi ne történhessen meg.
- Ugye, hogy élvezed, Szájas? - hajolt oda hozzá, a fülébe suttogva, miközben a dildo tövig benne volt.
- Ez gyönyörű pillanat, húgi, most már teljesen az övé vagy - közölte vele Virana, miközben az ágy szélén ülve figyelte, két összefont tenyerén pihentetve a fejét. - Az esküvőre feltétlenül hívjatok meg.
Astarte újra mozogni kezdett, egyre erélyesebben, ahogy kezdett bejáratódni Brianna, és hátsó testürege kezdett alkalmazkodni az igénybevételhez. Közben persze Trieshii se tétlenkedett, és próbált mozogni, már amennyire ebben a pozícióban lehetett.
- Harapdáld meg a melleit! - parancsolt rá Astarte, rá tartva a lovaglópálcáját, Trieshii pedig szíves örömest engedelmeskedett, megharapdálva a piercinges mellbimbói végét. Brianna jobb híján csak nyögött és szuszogott, ahogy folyamatosan gyötörték a testét. Csak remélhette, hogy Astarte lassan megelégszik és hagyja végre lepihenni. De egyelőre nem tűnt úgy, hogy hamar vége lesz. Astarte megállt, majd belemélyesztette körmeit a lány hátsójába, aztán elengedte és mindkét kezével rácsapott.
- Látom, megkedvelted a kis ajándékaimat. Örülök neki - mondta elégedetten, miközben kihúzta a dildót a lány hátsójából.
Trieshii tovább játszadozott társa kebleivel, de csak míg Astarte mellé nem csapott az ágyra.
- Elég lesz. Fordítsd meg és ülj fel vele - adta ki az újabb instrukciót.
Brianna egészen elgyengült az előbbitől, olyan alaposan megdolgozták, de még így is maradt annyi ereje, hogy segítséggel felkeljen, majd megforduljon Trieshii ölében.
- Jól van. Most azt akarom, hogy addig kényeztesd ezt a fruskát, amíg ki nem elégül - közölte Astarte, mire Trieshi mozogni kezdett a lányban, miközben a melleivel is játszott - Meg sem érdemled ezt a sok törődést, Szájas. Szegény Trieshii csak azon dolgozik, hogy neked jó legyen. De látom, hogy boldog vagy, mikor törődöm veled, így nem tudom megállni, hogy kicsit kivételezzek veled.
- Szerintem titokban szigorú néni szereti a romantikus holofilmeket. Már ha az a szürke ötven akármi romantikusnak nevezhető - mondta Virana.
- De törődnöm is kell veled, hisz most már az enyém vagy - lépett közelebb Briannához Astarte és látszott rajta, hogy készül valamire, de a lány egyre kevésbé törődött a nő szavaival, hisz egyre csak úrrá lett rajta a gyönyör - Ez az, élvezd csak ki!
Egyik kezével simogatni kezdte a lányt odalent.
- Van számodra még egy meglepetésem - közölte, majd abban a pillanatban, hogy Brianna a csúcsra ért, Astarte egy tűt szúrt át rajta odalent. Ezzel keverve a gyönyört a fájdalommal, aminek következtében a lány még a szájpecekkel is hatalmasat sikoltott. Végül kiszúrt pontra is egy csinos kis ékszer került.
- Remekül mutat rajtad - nézett végig a végeredményen elégedetten Astarte.
- Újabb szép ajándékot kaptál tőle, légy jó kislány és köszönd meg - javasolta neki Virana. Nem mintha a szájpecekkel túl sok lehetősége lett volna erre. Astarte azonban eloldotta hátul a kötést, ő pedig az ágyra dőlve kapkodott levegőért.
- Ne lazsálj, Szájas - szólalt meg most erélyesen a boszorka. - Eddig csak te szórakoztál, most rajtad a sor!
Azzal a fejét odanyomta a lába közé. Brianna, aki még mindig kissé kába volt, ellenkezés nélkül munkához látott. Sok idejük volt még, mire Nathemához érkeznek.
***
Órákkal később Astarte az ágyon feküdt, és lábát Briannán pihentetve merengett, miközben Trieshiinek a padló jutott.
- Milyen romantikusak vagytok így együtt - jegyezte meg Virana. - Ha anya látná, ő is elérzékenyülne.
- Kár, hogy nem öltem meg - motyogta maga elé Brianna, mire Astarte belé rúgott egyet.
- A párna nem beszél! - közölte vele, majd visszatért a gondolataihoz.
- Vajon mi járhat a fejében? - kérdezte Virana. - Talán arra gondol, hogy szerez még nagyobb hatalmat? Vagy aggódik, hogy a püspöke a prófétisták útjára lépett? Esetleg... rád gondol? Talán fél, hogy elveszíthet?
- Főinkvizitor, hamarosan Nathemához érkezünk - szólalt meg a kabin saját kommja. Astarte levette a lábát Briannáról és felült.
- Öltöztessetek fel! - parancsolta.
Trieshii azonnal felpattant a padlóról és magához vette Astarte ruháit, majd az addigra szintén ülőhelyzetben lévő Briannával együtt láttak hozzá az öltöztetéshez. Egész jól összeszoktak már az elmúlt időben, így ügyesen dolgoztak együtt. Astarte türelmesen kivárta, míg végeznek a feladatukkal. Amint készen voltak, az ujját a Brianna nyakában lévő nyakörv karikájába akasztotta és magához húzta őt, hogy megcsókolja. Pár pillanatig szenvedélyesen csókolta, majd eleresztette a karikát és a kezével ellökte a lányt.
- Öltözzetek!
A két nő is öltözni kezdett. Brianna végig magán érezte Astarte tekintetét, aki csendben méregette őt. A teste még mindig több ponton sajgott a boszorka játékától, de próbálta nem kimutatni. Igaz, most nem volt idő újabb mulatságra, aminek azért örült. Már-már inkább gyilkolt volna, minthogy megint Astarte játszadozzon vele.
- Ha látnád, hogy nézi a hátsódat. Szerintem inkább maradna itt veled kettesben, miközben a többiek elvégzik a munkát - mondta Virana.
Hamarosan a hajó kilépett a hipertérből és továbbindult a megadott koordináták felé. Néhány perc múlva pedig leszálltak a felszínen. A legénység egy része biztosította a leszállóhely körüli területet, majd a három nő is elhagyta a hajót.
A hajó legénységén szinte tapintani lehetett a félelmet. A különböző kisebb-nagyobb nagyurak, a Korribani Akadémia és az Asszaszin Rend pusztulásával mára már csak az inkvizitorok maradtak, akik hasonló félelmet tudtak barát és ellenség szívébe egyaránt költöztetni. A hátramaradt kezelők szinte már-már megkönnyebbüléssel fogadták Astarte és kísérete távozását.
- Nagyon sötét erőket érzek a bolygón - jegyezte meg Brianna, ahogy a hajón tárolt kisebb siklóval útnak indultak a közeli település felé.
- Vitiate, a sith császár egyszer már bekebelezte ezt a helyet - felelte Astarte.
- Ezt még én is érzem, egészen felvillanyozó - tette hozzá Virana, aki kényelmesen elfoglalta a negyedik, üres helyet. A kisváros már-már fel sem bolydult, ahogy megérkeztek, már ha lehetett ezt a koszfészket így nevezni. Sok idegen járhatott errefelé mostanában, vonta le Astarte a tanulságot, amit megerősített, hogy szinte kérdezniük se kellett, máris útba igazították őket egy közeli hely felé.
- Azt mondják, ez a Kresimir-hegy, aminek az ormán állva Vitiate annak idején elnyelte a bolygót - jegyezte meg Trieshii, ahogy útnak indultak.
- Vademberek és a meséik - horkant fel Astarte. Ahogy közelebb értek, egyértelművé vált, hogy a hegy belsejéből jön a sötét energia.
- Siklók! - szólalt meg Brianna, és csakugyan, több sikló is parkolt az erdei út végén, ahonnan csak egy csapás vitt tovább a barlang irányába.
- Helyi darabok - jegyezte meg Astarte, aki leugrott a járműről, és odament. - Az egyik régebb óta áll itt.
Brianna és Trieshii követték a sith boszorkát. Az irány adott volt, ahogy a lehetséges ellenfelek száma is. Egy sikló állt ott régebb óta, a másik három nem olyan rég érkezett.
- Jó páran lehetnek odabent. A kérdés csak az, hogy ki van itt régebb óta és kik érkeztek legutóbb előttünk? - kérdezte Trieshii, ahogy a siklókat vizsgálta tekintetével.
- Jó meglátás. Bárki is jött később, nem biztos, hogy baráti viszonyban van azokkal, akik már itt voltak. Ne lankadjon a figyelmetek és a fegyveretek legyen a kezetek ügyében - mondta Astarte, majd elindult a csapáson, ami a siklók mögött volt.
- Én előre megyek és felderítek, húgi. Ne félj, vigyázok rád és a szerelmeidre - közölte Virana és megelőzte Astartét.
Gyalogoltak egy ideig, de Brianna testvére nem tért vissza. De ő érezte a jelenlétét nem túl távol. Megvoltak ennek a köteléknek a korlátai, így nem tudott nagyon távolra kerülni tőle. De elég távolra ahhoz, hogy felderíthesse a veszélyt. Végül egy barlangnál érték be a szellemet. A bejárat előtt és mellett halottak feküdtek.
- Becsszó, nem én voltam - mentette magát Virana, bár feleslegesen. A testeken jól látható volt, hogy valamilyen fegyver végzett velük.
- Ezzel itt fénykard végzett - nézett meg közelebbről egy tetemet Brianna - Ezt a másikat valamilyen zúzó fegyver csapta agyon. Érdekes.
- Valóban. Valahogy van egy sejtésem, kik lehettek - felelte Astarte, majd a barlang felé fordult - Lássuk igazam lesz-e.
Trieshii Briannára pillantott, tudja-e kikről beszél, de a fiatal sith csak megvonta a vállát. Neki épp annyira nem mondott semmit Astarte megjegyzése, mint neki. Végül Astartét követve beléptek a barlangba. A járatok mentén további halottakkal találkoztak, akik kék-vörös színű egyenruhát viseltek, és a barlang közepe felé közeledve egyre erősebben lehetett csatazajt hallani. Lövések, kiáltások, puffanások hangja erősödött, ahogy közelebb értek, így aztán a csapat is óvatosabban haladt előre. Láthatóan egy nagy teremhez vezető folyosó elé értek, ám mielőtt befordulhattak volna, hangos kiáltással repült ki előttük az egyik szerencsétlen helyi fegyveres, felkenődött a falra, majd élettelen teste a földre csúszott. Astarte előhúzta fényostorát, kísérői pedig fénykardjaikat, és a sith főinkvizítor elsőként lépett elő a rejtekből, hogy szembenézzen leendő ellenfeleivel.
- Itt vannak még! - kiáltotta az egyik páncélos nordgardi, aki azonnal rájuk rontott. Astarte csak az utolsó pillanatban állt félre a rohamozó nő útjából, és egy ütéssel kibillentette az egyensúlyából, arccal a földre küldve. Odabent még legalább egy tucatnyi hasonló fegyveres volt, és úgy tűnik, mostanra végeztek az itteni katonákkal vívott küzdelemmel. Vezetőjük, egy vörös hajú nő kétkezes harci pörölyt forgatva fordult feléjük.
- Nordgardiak - jegyezte meg Astarte megvetően.
- Nocsak, ismerős arcok - szólalt meg egy másik hang, és a tömeg mögül egy hosszú ezüst hajú nő lépett elő. - Hadra nincs itt, de legalább titeket elkaphatunk, sith söpredék.
- És még ez a ribanc is - vicsorgott rá Astarte, majd aktiválta a fegyverét. - Engem akarsz? Gyere, és kapj el!
- Örömmel - felelte az ezüsthajú nő kimérten, majd ismét aktiválta fénykardját - Remélem, ezúttal nem szaladtok el.
- Most nem sürget az idő. Van időm veled játszani, bukott jedi - vágott vissza Astarte, majd megpillantotta a másik lányt is - Látom, ezúttal sikerült illően felöltöznöd neked is. Vagy temetésre készülsz ebben a fekete szerelésben?
- Igen, az övékre, de ti is belefértek még - mondta Niera.
- Ó, neked is nagy a szád, remek. A vicces jedit nem hoztátok? Úgy lenne teljes a kabaré.
- Ő most nem ért rá.
- Akkor hogy legyen? Három a három ellen, szépen sportszerűen vagy mind ránk fogtok ugrani? - pillantott Astarte a nordgardi harcosokra.
- A sithek és a sportszerűség egy mondatban. Ez felettébb szórakoztató - szólt közbe a vörös hajú nordgardi, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha nevetni készülne.
- A ti rögeszmétek az igazság és a becsület - felelte Astarte.
- Harcolsz is, vagy csak csevegni jöttél? - lépett előrébb Rina.
- Csupán hagytalak titeket kibontakozni. Ha majd levegőért kapkodtok a lábaink alatt, nem fogtok tudni beszélni. Utána meg halottak lesztek, szóval akkor meg azért nem.
Mindeközben Brianna és Trieshii is kiléptek a járatból és Astarte mellé álltak. Hasonlóan tett Niera és Caden is. A nordgardiak pedig ugrásra készek maradtak, de úgy tűnt, Astarte jól mondta az előbbit. A másik két jedi is aktiválta a fénykardját a két sith nővel egyetemben, majd a három jedi egyszerre indult meg ellenfeleik felé, akik türelmesen vártak, miután több helyet biztosítottak egymásnak a küzdelemhez. Niera tudatosan szemelte ki Briannát, hisz érezhetően a másik nő volt kevésbé tapasztalt az Erőben, így őt Cadenre bízta.
- Na és mondd csak, megalázó volt kő nélkül ottmaradni, bukott jedi? - provokálta Astarte tudatosan ellenfelét, és Rina érezhető gyűlölettel csapott felé. Fénykardja és a boszorkány fényostora szikrázva csaptak össze a levegőben. - Tudod, remek inkvizítor válhatna belőled.
- Minket fegyverként hoztak létre a sithek ellen, és ezt hamarosan te is megtapasztalod! - felelte Rina, és az ütései olyan hevesek voltak, hogy Astarte lassan hátrálni kényszerült.
- Remek, használd a gyűlöleted! - közölte Astarte, annak ellenére, hogy teljesen defenzívába szorult. Eközben Niera és Brianna is összecsaptak, ám egyikőjük se volt túlságosan beszédes fajta, így hasonló szóváltásra köztük nem igen került sor.
- Neki bezzeg nem szólsz be - súgta a fülébe Virana. - Ezt csak azoknak tartogatod, akiket szeretsz, igaz?
- Már kisfiúkat is harcba küldenek? - kérdezte Trieshii, aki az ifjú padawant, Cadent kapta ellenfélnek.
- Nem az életkor számít egy harcban - replikázott a fiú, miközben az ő fénykardpengéik is összecsaptak a levegőben.
- Akkor mi? Hogy mennyire tudod kielégíteni a mestered?
- Mi nem vagyunk olyan erkölcstelenek, mint a sithek! - kiáltotta vissza a fiú, lecsapva a fegyverével.
- Pedig eléggé rosszul érint a dolog. Csak nem érzékeny pontra tapintottam? - kérdezte Trieshii.
- Van barátnőm, ha erre vagy kíváncsi - felelte a fiú egy hárítás után.
- Ah, milyen édes. Ez esetben kár volna itt kilehelni a lelkedet. Akkor nem marad neki más, csak valami játékszer - cukkolta tovább őt Trieshii.
Caden nem felelt többet. Megpróbált nyugalmat erőltetni magára és nem felülni az inzultusnak. Ami végül sikerült is. Trieshii, látva a fiú elhatározását inkább komolyabban vette a küzdelmet. Eközben a többi párharc is kellően kiegyenlített volt. Thora és a pajzsszüzek pedig inkább kimaradtak ebből.
- Jobban belegondolva nem is olyan rossz dolog, hogy felbukkantatok. Bemelegítünk veletek, aztán elkapjuk Hadrát is - közölte önelégülten Astarte.
- Hadrát? - pillantott oda Niera, majd az utolsó pillanatban tért ki Brianna szúrása elől.
- Aj, pedig majdnem megvolt - mordult fel Virana.
- A bukott jedi is őt emlegette - mutatott rá Astarte. - Persze bolond lennék átengedni a dicsőséget, na nem mintha elbírnátok valaha vele.
- Majd ha láncra verve könyörögsz az életedért a királynőnek, akkor legyen ilyen nagy a szád! - vágott vissza Rina szavakban, és tettekben is, ahogy fegyvere újra összecsapott a sith boszorkányéval. A három párharc folytatódott, és úgy tűnt, egy darabig egyik fél se fog a másik felé kerekedni.
- Szórakoztató a kis műsor, és jó látni, hogy mindenki a helyére került - szólalt meg hirtelen egy baljóslatú, sötét hang. A hat fegyveres azonnal abbahagyta a harcot, ahogy a pajzsszüzekkel együtt keresni kezdték a hang forrását. Hirtelen az egyik halott katona tápászkodott fel, szeme természetellenes lila színnel világított.
- Hadra - közölte Rina megvető hangon, eltorzult arccal.
- Remek, remek - tapsolt a férfi vidáman.
- Elkaplak, ne aggódj - fogadkozott Niera.
- Ó, az nagyszerű lenne, továbbra is szeretném a tested megszerezni magamnak. Kár, hogy a vén bolond Sodon miatt ez nem sikerült.
- Ne vedd a szádra - szűrte fogai között a szót Niera.
- Igaz is, nem róla van most szó - értett egyet az alak. - Hanem rólatok. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar felfedezitek ideiglenes búvóhelyem, de készültem a dologra. Őszintén szólva nem bánom, Vitiate-nek sosem volt igazán stílusérzéke.
- Elég legyen ebből a félrebeszélésből! - szólalt most meg Astarte. - Sokat beszélsz, Hadra.
- Ti pedig bizonyára az úgynevezett sith császárnő kutyái vagytok - pillantott rá a férfi. - Pont olyan szánalmas sithpótlék bagázs, mint amire számítottam.
Astarte ostora megvillant a levegőben, elérte az alakot, majd a következő pillanatban egy fej nélküli test hullott a földre, míg a levágott fej végiggurult a padlón.
- Mondtam, hogy sok a duma - közölte Astarte, majd Rinára pillantott. - Akkor, hol is jártunk?
A következő pillanatban az elgurult fej nevetni kezdett, és aztán újabb és újabb holttestek szemei váltak lilás fényűvé, akik talpra állva szintén nevetésben törtek ki.
- Pajzsfal! - kiáltotta Thora, mire a pajzsszüzek sietve összezárták pajzsaikat. A leggroteszkebb pillanat bizonyára az volt, amikor a lefejezett test felkelt a helyéről, és kezébe vette az elgurult fejet.
- Azt hittétek ilyen könnyű megszabadulni tőlem? - kérdezte tőlük tucatnyi hang egyszerre. - Ahogy mondtam, ideje ezt lezárnunk. Hamarosan mind meghaltok, Nierát kivéve.
- Kitartó udvarlód van - jegyezte meg Trieshii a rövid ezüst hajú jedinek.
- Ne akard tudni - rázta meg a fejét.
- Persze a halál kissé ódivatú szó, hiszen igazából a részemmé váltok - közölte sötét örömmel a hangjában a fejetlen harcos, majd eddig halott társai megindultak a még élő fegyveresek felé.
Astarte nem várta meg, hogy a fejét vesztett hulla közelebb lépjen, az ostorával újra és újra lecsapott, megfosztva azt még néhány testrésztől. Eközben a többi mozgó tetem is megindult a még élők felé, akik nem adták könnyen magukat. Kénytelenek voltak a párharcaikat is félretenni az Erőhasználók, mivel a sétáló halottak nagyobb fenyegetésnek tűntek.
- Ilyen egy olcsó trükköt - morgott maga elé Astarte.
- Miért álltok ellen? Nem szeretnétek egy nagy család része lenni? - hangzott kórusban Hadra hangja.
- Kihagynánk - felelte ezúttal Rina, aki kénytelen volt Astarte mellé állni, így egymás hátát fedezték.
Brianna levágta az egyik tetem kezét az alkarjával együtt, majd a testet az Erővel lökte a falnak. Aztán ahogy lepillantott, a kéz megfogta a bokáját és próbált felmászni, mire ő lerázta magáról, de a kéz csak nem adta fel és kitartóan próbált ismét közel kerülni, mire Brianna csak odébb rúgta újra és újra.
- Ez a Hadra ellopta a trükkömet - méltatlankodott Virana, ahogy végignézett a testeken.
A Hadra irányította holttestek nem voltak túl kemény ellenfelek, de kitartónak és roppant bosszantónak bizonyultak. Újra és újra összeszedték magukat, néha szó szerint. Nem éreztek se félelmet, se fájdalmat.
- Valami ötlet esetleg? - kérdezte Thora, miután a falhoz paszírozott egyet a méretes kalapácsával.
- Töröm a fejem - felelte Niera.
- Igazán kár volna, kedves Niera. Jobb szeretném, ha épségben maradnál - felelte Hadra.
- Vajon hol tanulja ezeket a trükköket? - tette fel a kérdést Trieshii.
- Örülök, hogy ráérsz ezen gondolkodni! - felelte Caden, aki a többi pároshoz hasonlóan előző ellenfele hátát volt kénytelen védeni. Ellenfeleik egyre rosszabb állapotban voltak a folyamatos csapások miatt, de így is újra és újra rájuk rontottak, ők pedig kezdtek fáradni.
- Unalmas az ellenállásotok - szólalt meg újra Hadra, ezúttal egyetlen hanggal. - Tudjátok, hogy miért helyeztek ide ilyen sok szobrot?
Itt a hang tartott egy kis hatásszünetet, úgy tűnik Hadra remekül értett ahhoz, hogy az idegeikre menjen.
- Vitiate meglehetősen paranoid alak volt, nem szerette, ha az alagsorában matatnak. Így hát aztán sith mágiával rabszolgák lelkeit helyezte el ezekben a szobrokban - magyarázta Hadra, és a következő pillanatban a zombik összeestek, olyan hullává válva, amilyenné előtte kellett volna. - Ők pedig évtízezredek óta várják, hogy szolgálhassanak. Dühösek, amiért elfelejtették őket.
- Ez undorító - adott véleményt a hangjának Rina, miközben Caden kissé összerezzent annak gondolatára, hogy valakik szinte az örökkévalóságig voltak ide bebörtönözve egy sith kegyetlensége miatt.
- Ez már tényleg a vége - közölte, ahogy az első kőgólem megmozdult, és kimászott az oszlop alól, amit eddig látszólag ő tartott.
- Egyesével ébreszti fel őket! - jelentette ki Rina.
- Valahogy meg kell szakítanunk a kapcsolatot közte és a hely között - tette hozzá Astarte.
- Ilyen messzire nem tudna ilyen nagy erőkifejtést tenni, ha nem lenne itt valamiféle segédeszköz hozzá - osztotta meg a véleményét Niera is.
- Segédeszköz - ismételte a gondolatot Brianna, miközben körülnézett.
- Nem olyan segédeszköz! - szólt rá Astarte.
- Szigorú néni még egy ilyen komoly pillanatban is ráér viccelni - szólt Virana, miközben az első kőgólem megindult a nordgardiak felé.
- Keressetek valami szerkezetet! Bármit, ami gyanús! - szólt oda a jediknek Rina - Ti tartsátok fel valahogy!
- Jól van, de siessetek! - válaszolt Thora, miután az egyik pajzsszüzet félredobta a gólem.
A jedik és a sithek egyszerre kezdték keresni az említett segédeszközt. De nem sokáig tehették, ugyanis Hadra egyre több gólemet ébresztett fel és így a nordgardiak hiába osztották meg a figyelmüket, nekik is be kellett szállniuk újra a küzdelembe.
- Tarts ki húgi, megkeresem azt a 'segédeszközt' - mondta Virana, kihangsúlyozva a szót, majd otthagyta őket.
- Most mi lesz? Ha sok ilyen izé elmozdul, még ránk omlik az egész barlang! - kiabált Caden.
- Nyitottak vagyunk minden javaslatra, öcsi - szólt vissza Astarte, miközben az Erővel igyekezett a helyén tartani az egyik gólemet, ami éppen felébredt. Brianna is hasonlóan tett, aztán megpillantotta Viranát, amint intett neki és futva elindult felé - Hé! Azonnal gyere vissza! - üvöltött utána Astarte, mivel azt hitte, elmenekül.
- Ezért nem veszem komolyan a sitheket. Csak addig tart ki a bátorságuk, míg nem forró a talaj - közölte Rina.
Néhány pillanattal később a gólemek megtorpantak. Olyanná váltak, amilyenek azelőtt voltak, hogy Hadra életre hívta volna őket. Szerencsére csak néhányuk mozdult még el a helyéről, így maradt elég támasztéka a barlangnak. Az élők egy kis ideig gyanakodva méregették őket, végül fellélegeztek, amikor biztossá váltak benne, hogy elmúlt a veszély. Egy perc múlva Brianna is előkerült. Astarte azonnal elkapta a nyakánál fogva.
- Remélem van valami meggyőző magyarázatod arra, hogy miért futottál el.
- Megtaláltam a tárgyat, amin keresztül Hadra életre hívta a hullákat és a szobrokat, hatástalanítottam - közölte higgadt hangon, mire Astarte eleresztette őt.
- Mi volt az a tárgy? - kérdezte Rina.
- Egy agyagból öntött totemszobor, aminek a belsejében egy kyberkristály volt - közölte a nő.
- Nem érzem már én se azt az undorító jelenlétét itt - jegyezte meg Rina.
- Ez szoros volt - fújta ki a levegőt Caden.
- Nos akkor? Folytatjátok? - érdeklődött Thora.
- Hacsak nem ragaszkodik hozzá ez a bukott jedi - intett a fejével Astarte Rina irányába. - Akkor nem sok értelmét látom.
- Ha sokáig ingerelsz te romlott boszorkány, akkor meglátod, hogy ez nem lesz kérdés - húzta ki magát a másik nővel szemben.
- Ha lehet egy javaslatom - szólalt most meg Thora, aki rájött, hogy ezek a végén még tényleg újra összeverekszenek. - Akkor ugyanazt az ellenséget keressük. Esetleg függesszük fel egymás megölését erre az időtartamra és koncentráljunk a fontosabb feladatra.
- Ne szólj bele a felnőttek dolgába, jó? - fordult felé meglehetősen barátságtalanul Astarte, aki láthatóan élvezte a Rinával folytatott veszekedést. Brianna biztos volt benne, hogy nagyon lelkesen kezelésbe venné a lányt egy fénykardhoz nagyon hasonló kinézetű, de igencsak eltérő funkciójú tárggyal is.
- Csak nem féltékeny vagy? - súgta oda neki Virana. - Gyorsan, szólj be te is a szigorú néninek, hogy újra veled foglalkozzon.
- Pedig igaza van - lépett hátra végül egy lépést Rina. - Amennyire lenézem a sitheket, úgy is be kell látnom, hogy ha most egymást öljük, csak Hadrának teszünk szívességet.
- Ha te mondod - vonta meg a vállát látszólag közönyösen Astarte. - Mindenesetre, ha nem piszkáltok minket, nem látok rá okot, hogy eltapossunk titeket. Eseti jelleggel összedolgozhatunk.
- Nagyszerű - felelte Niera, bár nem túl nagy meggyőződéssel a hangjában. - Akkor kezdhetjük azzal, hogy kiderítjük, hova ment Hadra.
- Ennyire vágysz rá, hogy újra megfogdosson a zombikezekkel? - kérdezte Trieshii, de valahogy senki se akart reagálni rá.
- Miatta halt meg a mesterem. Tartozom neki annyival, hogy megállítom Hadrát - közölte Niera némi hallgatás után.
- A bosszú nem a jedik útja, vagy tévednék? - kérdezett vissza Astarte - Talán neked még jobb helyed lenne itt, mint a...társadnak - fogta vissza az inzultust ezúttal.
- Hadra egy több ezer éves sith nagyúr. Legutóbb megpróbálta elfoglalni a testemet. Most van neki egy. Ha azzal elbánunk, remélhetőleg többet senkinek sem kell aggódnia miatta.
- Hogy próbálta meg? Megujjazott? - kérdezte Astarte gúnyosan.
- Nem, de ha találkozom vele, majd megemlítem, hogy kipróbálnád - felelte higgadtan Niera.
- Nos...a kkor hogy derítjük ki, hogy hova ment innen? Nincs semmiféle nyom, ami alapján be tudjuk mérni, merre mentek - szólt közbe Caden, hogy befejezzék végre egymás inzultálását.
- Talán a kristály, ami a szoborban volt, segíthet - mondta Niera, mire Brianna felé nyújtotta a tenyerét, amin egy félbevágott kristály volt.
- Biztos, hogy így még lesz haszna? - kérdezte Thora.
- Mivel majdnem elorozta a testem, bizonyos fokig érzem a jelenlétét a galaxisban. A kristály segíthet betájolni a jelenlegi helyzetét, még így sérülten is. Csak adjatok egy kis időt - magyarázta a lány, majd helyet foglalt egy felborított gólem hátán és meditálni kezdett.
Jó néhány percig várták az eredményt. A nordgardiak egy csoportba ültek le, de ugrásra készek voltak arra az esetre, ha a sithek meggondolják magukat. De Rina és Caden azonnal észrevették volna a szándékukat. Így bár feszült volt a légkör, de nem történt semmi. Aztán Niera felemelte a fejét.
- Vaynai. A Vaynai rendszerben van.
- A Vaynai pedig a Köztársaságban - jegyezte meg Brianna.
- Mindig meg tudsz lepni - pillantott rá Astarte. - Fogalmam se volt, hogy merre van ez a Galaxis segglyuka hely.
- Ez mindkettőnk számára probléma - jegyezte meg Thora. - Mi sem sétálhatunk csak úgy be.
- Úgy tudom Vaynai-n a mai napig sok olyan menekült van, akiket a vong engedett szabadon, de nem tudtak hazatérni - jegyezte meg Caden.
- A másik tudálékos - legyintett Astarte.
- Szóval elvegyülhetünk a helyiek között. Valószínűleg maga Hadra is ezt teszi - vetette közbe Niera.
- Egyetértek, és ahogy nézem, ez a terület nem közvetlen tagállam, hanem a Szabad Rendszerek Szövetsége része - pillantott fel a kézi számítógépe kijelzőjéből Rina. - Nem tudni hogy fogadnának minket jediként.
- És buk... khm, hagyjuk - szakította félbe magát a sith boszorkány.
- Ha nem akarsz jönni, nem kell - jegyezte meg Niera, miközben felkelt a földről.
- Szó sincs ilyesmiről. Hadra mindenkire veszélyt jelent. Tetszik vagy sem, most szövetkeznünk kell - közölte a boszorkány.
- Akkor ne vesztegessük az időt. Hadra nem hiszem, hogy elfutna előlünk. Nagyon biztos a dolgában. De ki tudja, meddig marad egy helyben - magyarázta Niera.
- Ezegyszer egyetértünk. Akkor irány Vaynai. Ott találkozunk - értett egyet Astarte, majd intett a társainak, hogy kövessék.
- Várjatok! Mi legyen ezzel a hellyel? - kérdezte Caden
- Teszek rá! - felelte tömören Astarte, anélkül hogy megállt volna.
- De a helyiek...Mi lesz, ha valaki idetéved és...
- Semmi gond, Caden. Van nálunk pár töltet. Berobbantjuk és nem fog többet ártani senkinek - mondta Thora, rátéve a kezét a fiú vállára - Helyezzétek el a tölteteket - adta ki a parancsot a többieknek, akik munkához is láttak.
- Gyorsan nézzünk szét. Hátha hagytak még valamit - mondta Rina.
Néhány percet töltöttek még bent, de nem találtak semmi egyebet. Az egyetlen nyomuk a kristály volt, ami segített meglelni az irányt. Miután mindenki elhagyta a barlangot, a nordgardiak berobbantották az egészet, a bejárattal bezárólag. Caden kinyújtotta a kezét a hegy felé.
- A lelkek felszabadultak...és békére leltek - állapította meg elégedettséggel a hangjában.
- Siala örülni fog, ha elmeséljük neki - mondta Thora, ahogy elégedetten végignézett a beomlasztott bejáratra.
- Menjünk. Ne várassuk meg Hadrát - szakította meg a gyönyörködést Niera és mivel más teendőjük már nem volt, visszaindultak a siklókhoz.