Korábban, OdessenenA csapat visszatért Odessenre, majd be is számoltak K'Kruhk mesternek a fejleményekről. A megállapodást illetően rendkívül elégedett volt az eredménnyel. A Végtelen Követ érintő dologra is rögtön rábólintott, hisz egy ilyen dolog nem maradhat a sithek kezén, sem olyanéba nem kerülhet, aki sithekkel cimborál. Mintha csak előre készült volna, a mester rögtön tudta, kit ajánljon erősítés gyanánt a küldetésre. Egy rövid hívással el is intézett egy találkozót, így Anenék hajóján tovább is indultak. Mialatt ők úton voltak, Siala is úgy döntött felkeresi Salazart. A holokommunikátorhoz ült és beütötte azt a számot, amit legutóbb a Balmorrán kapott tőle. A személyes megkeresés az ottani ügy miatt nehézkes lett volna, meg aztán ki tudja éppen otthon lett volna-e. Biztos neki is akadnak más dolgai időnként. A hívás egy ideig hiába csengett ki, majd egyszer csak megjelent egy logó, az infobróker stilizált arca.
- Salát hívtad, a Galaxis legjobb infobrókerét. Épp házon kívül vagyok, nem volt kedvem felvenni vagy pedig ki nem állhatom a burád. Ha úgy gondolod, ezek közül abba a csoportba tartozol, akit vissza is hívnék, hagyj üzenetet.
- Milyen kedves - motyogta maga elé a padawan, és máris elhangzott az üzenethagyást jelző apró pittyenés. - Itt Siala padawan a jediktől. Szükségem lenne a segítségedre...
- No lám, csak nem a kedvenc fiatal jedim? - jelent meg hirtelen a valódi Salazar arca.
- Nem tudtam, hogy a kedvenced vagyok.
- Nos, nem sok jedit ismerek személyesen. Szóval nincs nagy választék. Mesélj, mit szeretnél? Visszakéred a bugyid? - kérdezte, mire Siala enyhén elpirult.
- N-nem. Információra van szükségem - vett gyorsan erőt magán.
- Sejtettem. Na és miről? Remélem tartalmas ruhatárad van - cukkolta tovább, Siala azonban nem akarta hagyni magát, inkább nagy levegőt vett és belekezdett.
- A sithek nemrég elloptak egy bizonyos Végtelen Követ Nordgardtól. Az egyikük azt állította, el fogják adni. Tudni szeretném, hogy ki lehet a vevő. Valamint, hogy hol és mikor kerül sor az üzletre.
- Ejha! Ez nem könnyű téma. Miből gondolod, hogy tudok ilyesmiről? - kérdezte Sala.
- Ha nem tudsz, az is jó. Biztos akadnak más infóbrókerek... - felelte a padawan, most ő cukkolva a brókert.
- Tch, ilyen hamar elhagynál? - kérdezte Sala kissé elégedetlenül. - Hát jó, lehet, hogy tudok valamit.
- És el is mondod? - ütötte tovább a vasat Sala. A bróker most először tűnt bizonytalannak.
- Általában nem szoktam a megbízóim kiadni, de... - mondta, de a pantorai hirtelen félbeszakította.
- Várj! Te benne voltál...? - kérdezte tőle.
- Egy fiatal lánynak sok barátra van szüksége - tárta szét a kezeit. - De nem áll szándékomban elköteleződni. És valami azt mondja, ebből a megállapodásból csak szolgaként vagy koporsóban kerülök ki.
- Így jár aki a sithekkel üzletel - jelentette ki Siala, meglehetősen csekély együttérzéssel, mire Salazar drámaian eltakarta az arca egyik felét.
- Hát ilyen barát vagy? - kérdezte, és megcsóválta a fejét. - Mindegy, ha leakasztjátok rólam azt a sith libát, már megérte. A Követ a Gyűjtőnek akarják lepasszolni, aki mindig mozgásban van meglehetősen különc gyűjteményével együtt. De most úgy hírlik a Tudástér nevű űrállomáson tanyázik, az ismert űr szélén.
- Mi olyan különc a gyűjteményében? - kérdezte Siala, akit most a kíváncsiság vezérelt.
- Hát, olyasmiket gyűjt, amik csak neki vannak meg. Elveszettnek hitt műkincsek és ősi ereklyék, halottnak hitt fajok utolsó képviselői, elpusztult bolygókról származó növények és állatok. Az egész fickó egy utazó cirkusz - fejtette ki Sala.
- Akkor a Végtelen Kő bőven beleillik ebbe a gyűjteménybe - gondolkodott el Siala.
- Bizony. Nos, ha nincs más, akkor zárom a vonalat, mielőtt felfedezik a kis titkunkat - mondta és választ nem is várva bontotta a vonalat, Siala pedig kicsit kutakodott, mielőtt hívta Cadent és a többieket.
Valahol a mélyűrbenEközben Anenék hajója a hiperűrben utazott. Mivel nem tudták, pontosan merre kell indulniuk a sithek után, a találkozási pontot félúton Coruscant és Odessen között jelölték ki. Néhány perccel az után, hogy a megadott helyen kiléptek a hipertérből, egy másik hajó tette ugyanezt és rövidesen össze is kapcsolódtak. A zsilipajtó mögül egy twi'lek bukkant fel hamar.
- Üdv fiúk és lányok, Saalia vagyok! - köszönt, majd körbenézett - Csini hajó. Vezethetem? - kérdezte és indult is tovább. A zsilipnél egy másik nő is felbukkant, fekete bőr ruhában.
- Hali, Kytra vagyok! - köszönt a jelenlévőknek.
Tamara lépett elő és mutatta be gyorsan a jelenlévőket. Bár a nő láthatóan nem tervezett átszállni a hajójukra. Anen méregette kicsit Saaliát, aki nagyon szemezett a pilótafülke ajtajával.
- A barátod lesz a pilótánk? - érdeklődött a nőtől.
- Amennyiben csak odaútról van szó - vont vállat Kytra kuncogva. - Nos, sok szerencsét - mondta és zárta a zsilipet, majd hamar le is csatlakozott a másik hajóval.
- Nem kell félni, nem pilótának jöttem. K'Kruhk mester azt mondta, vissza kell szerezni valamit a sithektől - mondta Saalia, miután kényelembe helyezte magát - Várunk még valakit?
- Így is mondhatjuk - felelte Caden, aki nem igazán tudta hova tenni a különös jedit.
- Nem, mást nem várunk. Csak azt, hogy hova is kellene menni - közölte Syna.
- Nos, akkor addig ismerkedhetünk. Ha együtt dolgozunk, nem árt tudni egymásról, ki miben jó. Na meg meséljétek el, mit is kell visszaszerezni.
Míg a csapat ismerkedett legújabb tagjával, Caden is hívást kapott Sialától. Mivel nem tartotta szükségesnek, hogy félbeszakítsa a beszélgetést, félrevonult, hogy megtudja, amit lehet. Miután zárták a vonalat, visszatért a többiekhez.
- Oké, Siala kiderítette, hova kell mennünk. A Tudástérbe viszik a követ és egy bizonyos Gyűjtőnek akarják eladni.
- Akkor induljunk, Anen - mondta Syna a fiúnak, aki már ment is, hogy belője az útirányt.
- Ő amúgy miért hord lány ruhát? - kérdezte Saalia.
- Valami nagai hóbort - felelte a lány.
- Egyre több nagai kerül az utamba - állapította meg a jedi - Szóval a Tudástér. Jártam ott, érdekes hely. Sok törvényenkívüli, tolvaj és zsivány tanyázik ott. Még rabszolgák is előfordulnak. Nem egy tipikus turistacélpont.
- Már csak az a kérdés, te hogy kerültél oda jediként - jegyezte meg Tamara, de nem kötekedett, inkább csak kíváncsinak tűnt.
- Én és a partnerem, Kytra, akivel az előbb találkozhattatok, jártuk egy ideig a Galaxis legótvarabb helyeit - felelte a twi'lek. - Csak a felükből tiltottak ki.
- Ez valami sajátos bakancslista lehetett - dünnyögte Caden.
- Igazából kellett egy hely, ahol meghúzom magam, mert épp berágott rám az egyik hutt, miután azt mondtam neki, hogy akkor a segge, mint Nar Shadda - folytatta a sztorit kedélyesen Saalia.
- Szerinted ki ez a csaj és ki kúrogatja, hogy ekkora arca van? - kérdezte Syna a pilótafülkében a mellette álló Anent, miközben épp annak a zaja szűrődött be, hogy Saalia "csókos szájú"-nak nevezte az egyik rodiai bűnvezért.
- Olyan ellenséges vagy mindenkivel szemben - sóhajtott fel Anen.
- Azt ne mondd, hogy bejön a stílusa - vonta fel a szemöldökét a lány. - Még a végén beárullak Nierának.
Odakint aztán Caden állította le a sztorizgatást, mert kezdte kínosan érezni magát, hogy a velük érkező jedi a Galaxis minden bűnvezérének adott valami nagyszerű becenevet. Bár legalább Tamara jól szórakozott ezeken.
- Szóval egész pontosan mi is ez a Tudástér?
- Ami ott van, az sok tudást ér - közölte a twi'lek vidáman, de úgy tűnt, nem aratott osztatlan sikert a poénja. - Jó-jó, valami rég halott lény koponyája. Akkora mint egy nagyobb aszteroida vagy kisebb bolygó, az ismert űr szélén.
- És hogy jutott eszébe bárkinek is egy koponyában berendezni egy ilyen helyet? - kérdezte Tamara, miközben próbálta elképzelni az egészet.
- Sok-sok évvel ezelőtt fedezték fel és rájöttek, hogy a fejben lévő agyvelő bányászható. Hogy pontosan mire használják, azt nem tudom. De nagyon sokat ér a fekete piacon és az a társaság, ami bányászni kezdte, igen csak nagy haszonra tett szert. Gondolom a Gyűjtő is innen tett szert a hatalmas vagyonára.
- Ismered a Gyűjtőt? - lepődött meg Caden.
- Csak a hírét. Sosem találkoztam vele. Igazából elég kevesen tudnak neki olyat ajánlani, ami érdekli.
- Ritkaságokat gyűjt tehát - állapította meg Tamara.
- Az infóbróker szerint még kihaltnak hitt fajok példányai is megtalálhatóak a gyűjteményében - mondta Caden.
- Bizony. Szóval ki kellene találnunk, hogyan is jussunk be hozzá. Vagy el kell kapni a sitheket még a találka előtt - mondta Saalia, miközben arra gondolt, hogy a legjobb ajánlata a Gyűjtő számára Zaniah lehetett volna, de ilyet sose tenne. Belegondolni is rossz volt, hogy valakit hibernálva tároljanak, mint egy kiállításitárgyat.
- Mekkora ez az állomás? - szólalt meg most Rina, aki eddig csendben figyelt. Egyébként sem tűnt annak a nagyon beszédes fajtának, de bizonyos szempontból még Nieránál is ridegebbnek hatott a megjelenése.
- Olyan pár tízezren lakják, meg ugyanennyi az átutazó - idézte vissza az emlékeit Saalia.
- Akkor kicsi az esélye, hogy hamarabb a sithek nyomára bukkanjunk - mutatott rá Rina.
- Nem tudunk esetleg az állomás vezetőségétől segítséget kérni? - vetette fel Caden. - Bizonyára ők sem akarják, hogy sithek járkáljanak náluk.
Saalia megrázta a fejét.
- Az állomásnak nem igazán van parancsnoksága, egy megbízott parancsok van a bányász társaságtól. Ha le is cserélték azóta a személyét, nem igazán érdeklik ilyen ügyek. A fegyveres őrség a társaság tulajdonát és érdekeit védi csak - felelte a twi'lek, mire Caden tanácstalanul a falnak dőlt.
- Akkor a Gyűjtőhöz kell valahogy utat találnunk - mutatott rá a logikus következtetésre Tamara.
- Ha nincs semmid, ami érdekli, nem engednek be. Azt a helyet őrzik a legjobban, nyilván érthető okokból. Mivel főleg törvényenkívülieket foglalkoztatnak, nem fognak sokat kérdezősködni az állomásra való bejutásnál, de onnantól kezdve nem nagyon figyelnek. Kivéve a fontos helyeken - magyarázta a twi'lek.
- Belőttem az irányt - közölte Anen, amikor visszatért a kupaktanácshoz.
- Gondolom nem nagyon tudunk semmi olyat, ami érdekelhetné a Gyűjtőt - mondta Niera.
- Milyen jól jönne most a maszk, amit a tesód elvitt - jegyezte meg Anen Synának.
- Anen, kérlek...
- Milyen maszk? - kérdezte Saalia.
- Revan maszkja - felelte tömören Niera, remélve, hogy nem kell nagyon ecsetelni.
- Ó, az jó rég eltűnt - felelte a csapat legújabb tagja.
- Szóval ismered a témát - állapította meg Caden.
- Ötös voltam töriből - vont vállat Saalia. - A wakandai geológia mellett a kedvenc időtöltésem.
- Kár, hogy a titkos betörés fura fickók lakóhelyére szabadon választható tárgyat nem vetted fel - jegyezte meg Syna kissé epésen.
- Esetleg nem tudnánk az őrség tagjaitól ruhákat szerezni? - vetette fel Caden. - Akkor pontosan tudnánk, mikor jönnek a sithek.
- Hiába van egyenruhánk, a belépőkódokat négyóránként cserélik, anélkül pedig maximum jelmezbálba jók a hacukáik - mutatott rá Saalia, és mire Syna mondhatott volna valamit, hozzátette. - Igen, rossz tapasztalat.
- Akkor vissza az első mezőre - fújta ki a levegőt Tamara.
- Viszont, most jut eszembe - csillant fel a twi'lek szeme. - Van ott egy vallási csoport, akiknek szabad bejárásuk van mindenhova. A bányászok nagy tisztelői valami szentnek, aki a bányászokat védelmezi vagy ilyesmi.
- Mindjárt utánanézek! - ajánlotta Anen, és máris egy terminál elé vágta magát, majd sietve keresni kezdett valamit. - Megvan, a Szent Demacia Konvent. Azt írják, a szent vak volt, ezért az iránta való tiszteleből ők is eltakarják a szemüket.
Ebben a pillanatban minden tekintet Nierára szegeződött.
- Csak nem te is? - érdeklődött Saalia, mivel a jelenlevők közül egyedül ő nem értette, miért kell Nierát nézni.
- Nem, nem azért - feleltet a lány szűkszavúan, láthatóan nem kedvelve az elképzelést - A szemeim fényérzékenyek voltak. Nagyon. Az ilyen fény is fájt, ami itt van. Ezért mindig be kellett kötnöm a szemem.
- De aztán...? - kérdezte Saalia, hisz egyértelmű volt, hogy a helyzet változott.
- A sith nagyúr, aki megszerezte Revan maszkját, megpróbálta megszállni a testem. Részben sikerült neki. Ez azzal járt, hogy orvosolta ezt a problémát. Azóta nem érzékenyek a szemeim.
- Tehát a dolog lényege, hogy neked nem okoz gondot bekötött szemmel mozogni. Ez jó. Mert még a Gyűjtő is megtűri a vallási csoport követőit.
- Nos, ha nincs más lehetőség - ment bele végül.
- Van, de én élve szeretnék onnan kijönni, szóval inkább nem csinálnék a kelleténél nagyobb csetepatét - mondta a twi'lek nő.
- Akkor kell egy ruha, amit azok a papok és papnők viselnek - mondta Anen és elvigyorodott, ahogy képen kihozta, milyen ruhát viselnek a papnők - Legalább ízlésesen öltöznek.
- Te kis perverz zsebhokis! - adott egy nagy kokit a félnagai fiúnak Syna, ahogy meglátta a képeket. Caden is a géphez lépett, és a fiatal jedi enyhén elpirult, mire Tamara is odatülekedett, jó alaposan megnézte a képet, majd Nierára pillantott, és szélesen elmosolyodott.
- Talán kéne egy konvent Nordgardra is - jegyezte meg. Saalia, egy jó poén lehetőségét érezve, szintén a monitorhoz sietett, és rögtön kuncogásban tört ki.
- Ez jobb, mint Abren rabszolgarucija - mondta, majd egy huncut mosollyal hozzátette. - Lehet viszek egyet haza is.
- Nem lehet annyira rossz - szólalt meg Niera is, de talán leginkább csak a saját megnyugtatására, majd ő is helyet kért magának a monitornál, és a képeket meglátva szótlanul összefonta a karjait maga előtt.
- Egy jedi élete sok megpróbáltatással jár - próbálta vigasztalni Saalia, de azért látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet. Eközben Rina, aki még mindig a helyén ült magához húzott lábakkal, most halkan felsóhajtott.
***
Jó pár órával később hajójuk kilépett a megadott koordinátákon a Tudástér nevű helynél, ami messziről alig tűnt többnek egy hatalmas aszteroidánál. Ahogy azonban közelebb értek, rá kellett jönniük, hogy az alakja egyre jobban hasonlít egy koponyáéra. Egy igencsak hatalmas lény koponyájára.
- Ez meg mihez tartozhatott? - tette fel a kérdést Tamara, ami mindannyiuk fejében ott motoszkált.
- Úgy rémlik, vannak olyan óriáslények, amik fekete lyukak közelében élnek. Hatalmas és csápos lények. Legutoljára a Kessel közelében élt ilyesmi - adta elő ismét a tudását Saalia.
- Vagy csak valamelyik űrhajós túl sokat ivott a csehóban - adott egy másik magyarázatot Syna kissé epésen.
- Hát amiket ott kotyvasztanak, ez sem kizárt - vont vállat Saalia. - Nem vagyok szörnyológus.
- Rémlik, hogy a régi nordgardi sagák is beszélnek ilyen óriáslényekről. Állítólag Odin saját kezűleg végzett az egyik ilyennel - tette hozzá a mágáét is Tamara. Syna körbeforgatta a szemét, láthatóan nehezére esett elhinni, hogy egy nála idősebb nő még hisz a "gyerekmesékben". Az űrállomás körül számos védelmi platform sorakozott, láthatóan azért, hogy elvegye bármiféle rossz szándékú látogató kedvét a támadástól.
- Hamarosan landolunk - közölte Anen, ahogy beléptek a koponya belsejébe, és a hatalmas üregben egy pezsgő, fényekkel teli űrkolónia képe tárult a szemük elé.
- Így belülről nem is olyan rossz - állapította meg Tamara, ahogy figyelte a kolónián zajló mindennapi életet.
- Innen nézve - felelte Saalia. - Közelebbről megnézve látni fogod, hogy legalább annyira romlott, mint Nar Shaddaa. Mivel itt sok az illegális dolog, a bejutás nem lesz gond. De még az észrevétlennek maradás sem. Azért résen kell majd lenni.
- Na és hol található a Gyűjtő? - kérdezte Caden.
- Ott, az a magas épület. Állítólag a gyűjteménye a kolónia alatti részen van - mutatta Saalia - Közvetlenül mellette van a helyi biztonsági szolgálat épülete is. Ők ellenőrzik azt a kevés szerencsést, aki bemehet a Gyűjtőhöz, kivéve persze a konvent tagjait. Apropó, hogy áll a papnőnk? - érdeklődött, mivel Niera percek óta eltűnt Tamarával együtt. Ahogy füleltek, hallották is, ahogy beszélnek.
- Én ebben ki nem megyek, alig takar valamit! - mondta a lány szokatlanul hevesen.
- Most miért? A szoknyád is rövidebb, amit hordasz. Ne kéresd magad! - próbált hatni rá a nordgardi nő.
- Inkább megyek meztelenül!
- Ó?
Ebben a pillanatban kinyílt a kabin ajtaja és Tamara lökte ki rajta az anyaszült meztelen Nierát, majd bezárta mögötte az ajtót. Így mindenki megcsodálhatta a lány testét, aki először csak döbbenten szembesült a társaság figyelmével, majd eltakarta teste intimebb részeit, aztán megfordult és visszament a kabin ajtajához és dörömbölni kezdett rajta, míg végül Tamara visszaengedte. Néhány perc múlva végül ismét nyílt az ajtó és Tamara lépett ki rajta, majd visszafordult a lány felé.
- Ugyan, Niera, nagyon csinos vagy. Anen is jó munkát végzett, teljesen olyan a ruha, mint a képeken. Meg aztán úgyis mindenki látott már mindent - mondta Tamara, aki próbálta kicsalni a lányt a kabinból. Végül nagy nehezen sikerült is. Mindenki megcsodálhatta Nierát papnőként. Már a szemfedőt is feltette.
- Nem hittem, hogy Anen lányruha mániája egyszer még ilyen módon is hasznos lesz - állapította meg Syna némi elismeréssel a hangjában.
- Valóban csinos - erősítette meg még Rina is, hisz Niera az ő szavára mindig is nagyon adott.
- Nos, legalább nem fogom látni a sok nyálcsorgatást - felelte Niera.
- Ne aggódj, a konvent tagjait megbecsülik annyira, hogy békén hagyjanak - mondta Saalia, aki szintén elismerően méregette a lányt.
Közben Anen letette a hajót az egyik leszállóhelyen és leállította a rendszereket, majd ő is a többiekhez ment, hogy átbeszéljék a dolgokat. Vagyis, hogy megnézhesse Nierát papnő ruhában. Kifejezetten tetszett neki a látvány, és sajnálta, hogy nincs nála semmi, amivel megörökíthetné.
- Akkor induljunk - javasolta Saalia.
Brianna meglehetősen furcsán érezte magát. A hely, ahol volt, igencsak ismerős volt a számára, de fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, vagy éppen mit csinált előtte. A szoba, a falon lógó sith írások és különböző ereklyéktől eltekintve szürke és kopár volt. Inkább hasonlított egy cellára, semmint egy olyan helyre, ahol szívesen lenne. Az egyetlen hasznos berendezési tárgy egy ágy volt. Talán fogságba ejtették őt? Harcolt valakikkel, erre jól emlékezett, de a részletek a homályba vesztek elméjében.
- Közel jártál az erőd végéhez - hallott egy hangot maga mögül, és amikor sietve megfordult, a saját nővérét látta ott, aki az ágyon üldögélt, pedig az előbb nem volt sehol. - Nagyon közel. Jól tudod ez milyen veszélyes.
- Igen, de muszáj volt - felelte Brianna.
- Akár le is léphettél volna. Pár hete még ezt tetted volna - közölte vele Virana, és a húgán látszott, jól tudja, hogy igaza van. - Úgyhogy most itt csücsülünk, az elméd legmélyén, és várjuk, hogy visszatérhessünk.
- Azt hittem nem vagy ennyire hozzám kötve - mondta Brianna, és valamennyire meglepettnek tűnt.
- Mert soha nem próbálkoztál azzal, hogy erre rájöjj - tárta szét a karjait Virana. - Mindketten tudjuk, hogy miért. Szégyelled azt, ami történt, hogy kettőnk közül te élted túl. Mardos a bűntudat érte.
- Ez... ez nem igaz - próbált ellenkezni Brianna, de a válasz még saját maga számára is hiteltelennek hangzott. Virana szárazon felnevetett.
- Sosem tudtál jól hazudni. Anyánk fegyvert akart kreálni belőled, nem sithet - közölte vele, és Brianna tétován meredt rá. - Talán ezért is néz ki úgy ez a hely, mint a gyerekkori szobád.
- Virana, ez most...
- Feszélyez? Tudom. De nem hoztam társasjátékot, hogy azzal üssük el az időt - vonta meg a vállát. A két testvér hosszú pillanatokig meredt némán egymásra. Aztán Brianna úgy érezte, mintha valaki a víz alól próbálná kihúzni. - Menj csak, még úgyis dolgod van. De ne feledd, helyettem is élned kell!
Ahogy az érzés erősebbé vált, Brianna körül megszűnt ez a kis világ, és szemét felnyitva egy nagy levegőt vett, mintha csakugyan fuldokolt volna. A hajón található lakosztálya már ismerősebbnek hatott, és emlékei is azonnal visszatértek, de csak addig a pontig, hogy átadta Viranának az irányítást. Onnantól kezdve nem volt a maga ura, fogalma sem volt róla, mi is történt. Körbepillantott a szobában, nem volt sokkal otthonosabb, mint amit az előbb látott, de mégis jó érzéssel volt itt. Halkan felnyögött, ahogy megpróbált felülni, de egy erős kéz rögtön visszanyomta.
- Astarte úrnő - préselte ki magából a szavakat, ahogy meglátta ápolóját, és a látvány önmagában meglepő volt. Sosem hitte volna, hogy a szigorú sith boszorkát egyszer gondoskodónak látja.
- A műszerek szerint rendben vagy, de nagyon kimerültél - közölte vele a boszorka látszólag érzelemmentesen. - Medikai ellátásra most nincs időnk, ezek a zavaró alakok követni fognak, úgyhogy minél hamarabb kell a Korona. Addig pihenj!
Astarte szigorúság és parancsok mögé rejtette azt, hogy most kifejezetten kedvesen viselkedett vele. Akkor vette észre Brianna, hogy a nő egyik vállán kötés van, ami enyhén piroslik.
- Te megsérültél, úrnőm - szólalt meg, és kinyúlt az irányába. Astarte dühösen kapta el a kezét.
- Azzal te csak ne törődj! - ripakodott rá.
Brianna még kicsit erőtlennek érezte magát. Ez nem volt meglepő, hisz majdnem a végsőkig feszítette a húrt. De szerette volna viszonozni a törődést.
- Ha Nordgard utánunk küld egy csapatot, jobban fel lesznek készülve ellenünk. Jobb lenne ellátni rendesen a sérülésed, hogy ha megint harcra kerül sor, ne gátoljon - próbált ésszerűen érvelni.
Virana ezúttal nem mutatta magát. Ez a kis kaland őt is rendkívül kimeríthette. Így nem tudott semmi humorosat hozzáfűzni a dologhoz. Csak Brianna találgatta magában, vajon mit mondana most. Astarte láthatóan mérlegelt.
- Jól van. De iparkodj, mert pihenned kell - mondta és leült.
A fiatal sith felkelt az ágyról és gyorsan előkeresett némi kötszert, majd óvatosan levette a kötést a nő válláról. Elég csúnya sérülés volt. De nem riasztotta el és tette a dolgát. Végül, amikor befejezte, Astarte szó nélkül felállt és visszafektette őt az ágyra, majd közelebb hajolt hozzá és megcsókolta, aztán eltávolodott.
- Most pedig pihenj. Ne kelljen, az ágyhoz szíjazzalak.
- Pedig azt bizonyára élveznéd... úrnőm - felelte Brianna, mire Astarte megtorpant, majd egy széles mosollyal fordult meg, és visszalépett hozzá, az ép kezével megragadva az állát.
- Majdnem annyira, mint te - mondta, olyan közel hajolva hozzá, hogy az arcuk majdnem összeért. Másik keze a nő egyik mellére siklott, amit jó erősen megszorított, mire Brianna halkan felnyögött a fájdalom okozta élvezettől. Astarte láthatóan szívesen folytatta volna, de hamarosan elengedte, és hátrébb húzódott. - De most parancsoltam valamit! Légy jó kislány, és pihenj! Ha ennek vége, megkapod a jutalmad.
- Igenis - felelte Brianna, némi vágyakozással a hangjában, de tudta, hogy ha ellenkezik Astartéval, csak feldühíti. A boszorkány elégedetten elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzá, és újra megcsókolta, ezúttal jóval mohóbban és erőszakosabban, szinte belefojtva a levegőt a másikba. Jó hosszú ideig tartott a csók, mire Astarte újra hátrébb húzódott, és Brianna szinte kapkodva vette a levegőt. A boszorkány szótlanul felállt, és kisétált az ajtón, magára hagyva őt.
Órákkal később ébredt és sokkal jobban érezte magát, mint korábban. Jót tett a pihenés. Az ébredés is sokkal kellemesebb volt, hisz ezúttal nem lett kirúgva az ágyból. Kimászott az ágyból és megigazította magán a ruhát, majd a tükörhöz ment, hogy kicsit rendbeszedje magát. Épp csak belekezdett, mikor feltárult az ajtó és Astarte lépett be rajta.
- Máris szépítkezel? Kicsit korai, még előttünk van az elvégzendő feladat - jegyezte meg a boszorka.
- Ha ez a Gyűjtő valóban olyan igényes, akkor illendő előtte ápoltan megjelenni - felelte a lány, de nem vitte túlzásba a dolgot. Nem akarta megváratni Astartét, ha már kezdenek jóban lenni.
Elhagyták a gyengélkedőt és elindultak a pilótafülke felé. Még nem érkezett meg a hajó.
- Szóval hova megyünk pontosan? - érdeklődött, hisz kihagyott néhány órányi fejleményt.
- Egy Tudástér nevű helyre - felelte Astarte szűkszavúan, majd megérkeztek és szemük elé tárult a nem mindennapi látvány.
Hajójuk nem sokkal később landolt a megfelelő platformon, Astarte pedig jelzett a belső kommon, hogy gyűljenek össze a közösségi helyiségben. Kettejükön kívül megjelent még Trieshii; Salenius atya; Salazar, az infobróker; valamint a Fekete Nap csapata, akik eddig a
Dominator-on várakoztak: Alysse Kuat, a szerfelett fiatal vigo, egy idősödő twi'lek erőhasználó meg egy vuki.
- Végre valami tennivaló - jegyezte meg a vigo, látványosan nyújtózkodva.
- Igen, végre megmutathatod, mit tudsz - villantott rá ragadozó tekintetet Astarte. - És eldől, valóban hasznos vagy-e nekünk élve vagy sem.
- Már annyira unatkoztam, hogy az üres fenyegetéseid is hiányozni kezdtek - viszonozta a tekintetet Alysse. - De sajnos nem tudok okot adni rá, hogy rám ugorj. Seperc alatt bejutunk ehhez a flúgos alakhoz... Már ha megvan, ami kell.
Astarte szó nélkül előhúzta a fémgömböt, ami a Végtelen Követ rejtette, és az asztalra dobta, a szerkezet pedig pontosan a vigo előtt állt meg. Ő a kezébe vette, forgatta egy picit, majd összezárta a tenyerét, és amikor újra kinyitotta, már nem volt ott.
- Érdekelne, hogyan is csinálod - tette csípőre a kezét a boszorka.
- Szakmai titok - vonta meg a vállát a fiatal nő, láthatóan szándékosan provokálva a másikat.
- Én meg úgy hiszem, nincs is semmiféle titok, csak egyszerűen meglépsz a cuccal - vonta össze a szemeit.
- Ennyire hülyének nézel? - sóhajtott fel Alysse. - Először gondoskodnék róla, hogy halottak legyetek, mert nem akarom, hogy életem végéig sith orgyilkosok üldözzenek.
Astarte nem felelt semmit, de a kezét elvette a fegyvere közeléből. Briannának fel sem tűnt, hogy oda került, és csak akkor vette észre, hogy a twi'lek nő is előhúzza a kezét az asztal alól. Ilyen feszültségek mellett aligha voltak jó kilátásaik a küldetésre.
-
Estulto - adott hangot a gondolatainak Sala is. - Ha kinyírjátok egymást a küldetés előtt, azzal nem megyünk sokra.
- Jó látni, hogy valakit nem csak a dühe vezérel - mosolygott rá Astartéra fölényesen Alysse, majd a legnagyobb nyugalommal felkelt a helyéről. - Most megyek, és elintézem, amit szeretnétek. Álljatok készen. Seddwia, Szőrzsák, ti addig maradjatok velük.
Azzal kisétált a helyiségből, és rövidesen a hajóról is eltűnt.
Egy órával később egy bárban ültek. Ezt a helyet jelölték ki nekik, hogy találkozzanak a Gyűjtő képviselőjével. Virana továbbra sem mutatkozott, ami végül is annyiból jó volt, hogy nem volt mindenki szavaira valami humoros megjegyzése. Legalábbis nem tudta elmondani. Brianna a fal mellett ült, mellette Astarte, velük szemben Seddwia és az infóbróker. A többiek egy másik asztalnál. Még mindig várták Alysse visszatérését.
- Vajon meddig várat még minket? - érdeklődött Astarte.
- Csak nem sietsz valahova? - kérdezte Sala jókedvűen.
- Emlékeztetnélek, hogy valószínűleg a nyomunkban van egy nordgardi csapat, hogy visszavegyék, amit elvettünk - felelte Astarte ezúttal türelmesebben, mint általában. Talán az itala nyugtatta le, vagy az, hogy Brianna combját simogatta az asztal alatt. A lány szótlanul tűrte a dolgot. A többiek ha tudták is, nem foglalkoztak vele.
- Miből gondolod, hogy tudják, itt vagyunk? - tette fel a kérdést Sala, látszólag közömbösen. - Kicsi rá az esély.
- Érzek valamit az Erőben. A vihar előtti csendet - felelte Astarte komolyan.
- Nekem is fura érzésem van. Olyasmi, amit Tatooine óta nem éreztem - értett egyet Seddwia, aki láthatóan nem élvezte annyira a sithek társaságát. Miközben ők csevegtek még kicsit, a háttérbe húzódva egy papnő figyelte az asztaltársaságot. Mivel az álcája lebukott volna, ha egy ilyen helyen mutatkozik, így a folyosó másik oldaláról, egy ruhabolt bejáratában állva kémlelt. Persze Niera szeme le volt fedve, így az Erővel nyúlt ki időnként, ügyelve arra, hogy az asztalnál ülők ne érezzék meg, hogy épp leskelődik.
- Azt hiszem, megvannak a madárkák - súgta oda a ruhájába rejtett belső kommunikátorba.
- Kihez beszélsz, nővér? - tette fel a kérdést az a papnő, akihez sebtében hozzácsapódott.
- Ó csak... imádkoztam - próbálta kivágni magát. Ekkor megszólalt a kommja.
- Látom őket, de nincs tiszta lövésem - érkezett Syna válasza, aki a promenád egyik magaslati pontjára vette be magát.
- Úgy látom az imáid meghallgatásra találtak - felelte a nővér, aki csak a duruzsolást hallotta.
- Hányan vannak? - kérdezte Tamara Synát, hogy ne kockáztassa Niera álcáját. A lány nem látott rá tisztán a társaságra, de megtette, amit lehetett.
- Ott a két sith nő a felvételekről. Velük szemben egy másik nő, személyleírás alapján szerintem az infóbróker lehet. Meg egy twi'lek nő. Hasonlít Saaliára - közölte.
- Nagyon szellemes - felelte Saalia a vonal túlsó végén - Nem vagy te egy kicsit rasszista ezzel a minden twi'lek egyforma felfogással? - kérdezte sértődötten.
- Öhm... Nem azért mondtam. Tényleg hasonlít rád. Vagyis inkább te ő rá.
- Bocs, régi beidegződés - sóhajtott Saalia, mikor rájött, hogy túlreagálta - Valahogy furcsa érzés fogott el. Biztos a hely légköre teszi.
- Akkor mit tegyünk? - érdeklődött Caden.
- Amit ők. Várunk. Ha Niera papnőként be tud jutni, akkor utat nyithat nekünk belülről - felelte a twi'lek jedi - Belülről kevésbé számít bárki csetepatéra. Tamara amúgy is hosszútávú csetepatét hirdetett, nem?
- Az Végtelen Háború! - felelte a nordardi.
- Akkor azt - hagyta rá a dolgot.
Astarte már épp kezdte volna unni a társaságot, amikor kinyílt a Gyűtőhöz vezető ajtó, és egy rózsaszín bőrű zeltrosi tipegett ki rajta, a nyomában Alyssével, aki fölényesen mosolygott rá a sith boszorkányra. A nő megállt előttük, és már-már ceremoniálisan szólalt meg.
- Carina vagyok. A hatalmas Gyűjtő örömmel értesült arról a ritkaságról, amit felajánlottak neki, és hajlandó önöket fogadni, hogy megbeszéljék a részleteket - közölte. - Kérem, fáradjanak be.
Ahogy felkeltek az asztaltól, a nő a vukira pillantott, és a kezével jelezte, hogy álljon meg.
- Sajnos ő nem jöhet - közölte.
- Biztos? Nem okos dolog egy vukit felhergelni. Tudja, vadak és a szexuális étvágyuk is olyan... - jegyezte meg Alysse, látszólag még mindig kedélyesen.
- A Gyűjtő úr kifejezett kérése. Összeszőrözik a gyűjteményét - felelte, bár azért látszólag a vukierőszak képe kissé elborzasztotta.
- Ha a Gyűjtő kéri, nincs mint tenni - tárta szét a karjait Alysse. - Szőrzsák, te őrködj kint.
A vuki csak bólintott, elvégre néma példány volt. Hogy ebben személyesen benne volt-e Zulla keze vagy sem, azt máig nem tudta meg. De amilyen őrült egy nőszemély volt, simán elképzelhetőnek tartott bármit. Hogy mennyire hiányzott neki, azok voltak aztán a szép napok. A csapat így egy vukival kevesebb létszámmal lépett be a fémajtón, amin túl egy nagy hall várta őket, különböző kiállítási tárgyakkal. Például az egyik vitrinben egy arccal rendelkező fa tekergett, egy másikban pedig alderaani állat pihent békésen, de itt-ott mindenféle organikus és robotfaj képviselőit is fel lehetett fedezni. Néha olyan dolgokat is, amikről még csak nem is hallottak.
- Vajon mi lehet az a geth? - dünnyögte maga elé Trieshii az egyik vitrin előtt.
- Nem tudom, de muris kis jószágnak tűnik - jegyezte meg Sala, szinte rátapadva az üvegre.
- Kérem ne nyúljanak semmihez - szólalt meg most a kísérőjük. - A Gyűjtő nem szereti, ha összekoszolják a kiállítási tárgyakat.
Visszafogottabban ugyan, de Astarte és Brianna is megcsodálták a gyűjteményt. Valóban páratlan kollekció volt, méltán lehet büszke rá a Gyűjtő. Ha nem lettek volna táblával ellátva a kiállított tárgyak, sokukról talán sosem tudják meg, micsoda pontosan. Az egész hely hatalmas volt. Kisebb-nagyobb vitrinek egész serege volt látható. Az egyik kisebb vitrinben egy hosszúnyelű fegyver volt, egy bizonyos „kurozashi”. Brianna emlékezett rá, hogy ez a tárgy is említésre került, amikor azt vitatták, mit szerezzenek meg a Gyűjtő számára. Felette egy igen csak antik kard foglalt helyet. Ránézésre szép kovácsmunka. Nem vibrokard, valami régebbi. A felirata szerint 'je'daii' kard volt. Ez megmagyarázta az állapotát. Amennyiben Brianna helyesen emlékezett, a je'daii több, mint húszezer évvel ezelőtt létezett. Onnan váltak ki a sötét oldal első követői. Sokat nem nézegethette, mert végül megérkeztek egy központi helyre, ahol több asztal, további kiállított tárggyal volt megpakolva. Az egyik nagyobb vitrin előtt állt egy férfi, nekik háttal.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam Taneleer Tivant, a Gyűjtőt - adta elő magát ünnepélyesen Carina, mire a férfi lassan, méltóságteljesen megfordult, majd lassan meghajolt.
- Legyetek üdvözölve otthonomban, barátaim. Gyertek közelebb, csak bátran. Hadd nézzem meg jobban új barátaim - szólt feléjük barátságosan Tivan.
A társaság közelebb ment és a Gyűjtő szemügyre is vette őket, mintha csak azt vizsgálná, melyikük lehet elég érdekes a gyűjteményébe. A többségre nem fecsérelt túl sok időt, de Salazart megnézte magának.
- Csak nem a galaxis legjobb infóbrókere személyesen? Szívesen fizetnék most rögtön az egyedi fejlesztésű implantjaidért, ha halálod után megkaphatom őket - tett ajánlatot hamar.
- Hm, érdekes ajánlat - felelte a nő, de egyelőre ennyiben maradtak, a Gyűjtő tovább vizsgálódott és Brianna előtt állt meg.
- Nocsak, milyen gyönyörű képviselője a sith vallásnak. Szívesen látnálak a hárememben.
- Ő az én tulajdonom, és nem eladó - lépett közbe Astarte, beleakasztva ujját a nyakörvön lévő karikába és magához húzva egy apró csókot adott a lánynak.
- Sajnálatos. De egy úriember nem erőlteti, amit nem érdemes. Térjünk akkor rá arra, amit nekem hoztatok - engedte el könnyen a dolgot Tivan.
Alysse előhúzta a követ rejtő gömböt, és Tivan felé nyújtotta, aki mély levegőt vett, és színpadiasan széttárta kezeit, mintha csak tisztelegne az előtt, amit most épp felkínálnak neki, és kezei enyhén megremegtek, ahogy visszahúzta őket lassan középre, majd a furcsa rituálé végén átvette az apró tárolót.
- Kattant a fickó - súgta oda Salazar a mellette ácsorgó Seddwiának. A Gyűjtő egyik fehér kesztyűs kezével megfogta a tárolót, míg a másikkal nagy mozdulatokat tett felette, majd megfordult, és az asztalhoz lépett, egy apró leolvasóformába téve azt. Izgatottan toporgott a helyében az adatokat látva.
- Gyönyörű! Milyen gyönyörű! - sóhajtott fel. - Semmivel össze nem hasonlítható!
- Igen-igen, mindannyian elaléltunk - türelmetlenkedett Astarte.
- Tudjátok mi ez pontosan? - pillantott fel a Gyűjtő rájuk, miközben egy másik szerkezet lassan elkezdte kinyitni a tárolót. - Ezek a Kövek egyidősek a mi univerzumunkkal. Azt mondják az Erő kovácsolta őket, és az erejük, nos... végtelen!
Ahogy ezt kimondta, az eszköz végzett a tároló kinyitásával, és egy rendszer a helyén, az asztal felett lebegtette a lilás színű követ, aminek fénye szinte betöltötte a helyiséget. A Gyűjtő újfent közel hajolt, és szinte fürdött az élvezetben, de ez a vakító fény még a többieket is meglepte.
- Végtelen erő? - kérdezett vissza Astarte.
- Végtelen erő... a pusztításra! - felelte drámaian Tivan. - Már ha bárki képes ebben a Galaxisban kontrollálni őket. A legtöbb próbálkozó nem igen tud már mesélni. A legnagyobb hatalmú erőhasználókat is egyszerűen darabokra tépi!
- Azt mondtad a Kövek egyidősek az univerzummal. Mégis mennyi ilyen kő létezik? - érdeklődött Brianna.
- Nem tudni pontosan. Csak néhány feljegyzés említi egy-egy kő felbukkanását. Jelenleg ez az egyetlen, aminek ismerem a pontos helyét - felelte a férfi tovább gyönyörködve a kőben.
- Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Bízom benne, hogy meg tudunk egyezni - váltott témát Astarte.
- Nos ez igen értékes ritkaság. Hajlandó vagyok igen magas összeget adni érte. Vagy esetleg más elképzelésetek van?
- Ami azt illeti, volna egy tárgy, ami úgy tudjuk, a gyűjteményedet gyarapítja - kezdte a boszorka, mire Tivan érdeklődve felpillantott rá - A Hatalom Koronájáról lenne szó.
A férfin látszott, hogy pontosan tudja, miről is van szó. Bár körülnézve fel lehetett fedezni néhány fejdíszt, így nyilván ezekből is egész kollekciója volt. Átballagott egy másik asztalhoz, majd lehajolt mögötte és kinyitott egy tárolót. Egy nagyobb dobozt vett elő és az asztalra helyezte. Aktiválta a zárat, mire a doboz teteje félrecsúszott, majd lassan kiemelkedett belőle a korona.
- Erről lenne szó?
Astarte óvatosan közelebb lépett a koronához, amely inkább tűnt volna elsőnek egy fémpántnak, semmint koronának. Ám az alkalmatosság nem volt teljesen nyitott, hiszen felül X alakban még egy fémpánt futott körbe rajta. Az anyaga valamiféle nemesfém volt, nem kizárólag arany, mert akkor meglehetősen nehéz lett volna a viselése, de ahogy Astarte megemelte, egyáltalán nem tűnt annak.
- A Karness Muur készítette Hatalom Koronája - motyogta halkan, ahogy kitapogatta a belevésett sith nyelvű karcolásokat, amiknek persze nem tudta volna megmondani az értelmét. - Érdekes, de semmi különöset nem érzek benne...
Intett a fejével Briannának, mire ő is odalépett, és szintén megérintette a Koronát, miközben a Gyűjtő türelmesen várakozott, és a kő csodálata még azt is elfeledtette vele, hogy épp most fogdossák össze a gyűjteménye darabjait.
- Rogerius leírásai alapján igazinak tűnik - mondta a nő, miután megnézett pár fontos ismertetőjelet rajta.
- De te sem érzel rajta semmit - tette hozzá a boszorkány. - Semmi, amitől olyan nagy hatalma lenne. Az a sith, aki létrehozta a rakghoulokat... ez inkább egy sarlatán munkájának tűnik.
Brianna azonban észrevett egy furcsa dolgot, a Koronán lévő üres foglalatokat, összesen hat darabot. Mielőtt azonban bármit mondhatott volna, feltárult az ajtó, és egy kék bőrű twi'lek lépett be rajta.
- Akkor áll az üzlet? - pillantott rájuk a Gyűjtő, aki úgy tűnik nem vette észre vendégét, vagy csak az egyik szolgálójának hitte.
- Jobbat ajánlok - húzta ki magát Saalia jelentőségteljesen. - Én szépen megkapom a követ, visszajuttatom a helyére, ti pedig már csak a támadásért és a sok szenvedését kell feleljetek.
- Ki ez a fruska? - pillantott hátra Astarte a válla felett.
- A legrosszabb rémálmotok! Saalia, a Vihar. Bár a „sithseggszétrúgó” becenevet jobban szeretem - nagyzolt egy picit a közönsége előtt. Ám a magabiztossága csak addig tartott, amíg valaki elő nem lépett a többiek közül. - Anya!?
- Szervusz, Saalia - köszönt lányának Seddwia ugyanolyan kedvesen, mint mikor elváltak a korábbi találkozásukkor.
- Ő volna a sajátos humorú lányod? - kérdezte Astarte, aki alaposan végigmérte a jövevényt. Nem kerülte el a figyelmét az oldalán lógó fegyver sem, ahogy a belőle áramló kisugárzás.
- Megelőzött a hírem, úgy tűnik - állapította meg a jedi kicsit zavartan. Azért az anyjára nem számított - Szóval, vinném a követ. Vissza Nordgardba, ahonnan ezek a sith haramiák elcsenték.
- Van bármi, amivel nyomatékosítani tudod a követelésed? Én úgy számolom, hogy túlerőben vagyunk. Bár igazán aranyos, ahogy próbálsz keménynek tűnni - cukkolta kicsit Astarte, akit egyébként láthatóan szórakoztatott a kis családegyesítés.
- Nem olyan biztos az. Végül is, mi ketten vagyunk, nem igaz, Anya? - jegyezte meg Saalia, némileg reménykedve.
- Tartok tőle, most nem állhatok melléd, Saalia - felelte Seddwia komoly hangon.
- A sitheket választod velem szemben? - kérdezte a lány meglepetten.
- Kicsit komplikáltabb a dolog, de röviden szólva: igen.
- Azért ez valahol sértő... - fonta össze a karjait fintorodva a jedi.
- Sajnálom - felelte Seddwia - Jobb lenne, ha most elmennél.
- Azt sajnos nem tehetem. Fontos feladatom van és meg is teszek mindent a siker érdekében - mondta és a háta mögé nyúlt, majd egy tárgyat vett elő és kattanó hangot adott - Mondjuk megkérem a Gyűjtő urat, hogy adja szépen ide a követ, vagy felrobbantom a becses gyűjteményét ezzel a hődetonátorral, amit az imént aktiváltam. A levegő egy pillanat alatt vált még feszültebbé, ahogy Saalia felmutatta az aktivált fegyvert és rövid ideig senki sem mozdult, csak a hődetonátort tartó jedire meredt. Elvégre egy ilyen fegyver nagy pusztításra képes, pláne a Kő közelében. Elsőként meglepő módon a Gyűjtő ocsúdott fel.
- Nahát, micsoda belépő - mosolyodott el. - De felrobbantanád velünk együtt magad és becses édesanyád is? Nem, ezt nehezen tudnám elképzelni.
Saaliának be kellett látnia, hogy a Gyűjtő elég hamar ráébredt a blöffjére és jó mélyen belenyomta a saját fejét a dologba. Ha most erősködni próbál, akkor hiteltelenebb lesz, ha viszont egyszerűen letesz a dologról, csak hülyét csinál magából.
- Anyám is megtenné ugyanezt, ha tudná, hogy veszélyben a Galaxis - mondta végül.
- Ez sokkal többről szól - vetett ellent Seddwia.
- Talán elfelejtetted, hova juttatott a Sötét Oldal? Hogy minden elvett tőled... tőlünk? - próbált érzelmi húrokat pengetni a lány. - És most megint azt választod!
- Kicsim, kezdesz zavarba hozni - mondta Seddwia, és a kezdeti kedvessége kezdett enyhe bosszúságba átcsapni.
- Engem meg az hoz zavarba, hogy ezekkel barátkozol! Egyébként találkoztam Mai-jal, köszöni szépen jól van, bár kicsit még mindig lelki sérült azután, amit tettél vele - folytatta Saalia az érzelmi húrokat.
- Saalia Freeta, most aztán elég lesz! - csattant fel az idősebb twi'lek. - Ne akard, hogy elfenekeljelek és aztán szobafogságba küldjelek!
- Ha ahhoz a fenekeléshez egy jól felszerelt helyre lenne szükség, a rendelkezésedre tudok bocsájtani egyet. Bár akkor szegény Briannának várnia kell - jegyezte meg Astarte, várva, hogy mikor veszti el a fejét a jedi. Nincs szórakoztatóbb annál, mint dühbe gurítani egy jedit.
- Nahát, egy humoros sith. A te segged rúgom szét utoljára - pillantott rá Saalia, majd ismét Seddwiára nézett. - Amúgy nincs kifogásom a szobafogság ellen. Van egy kedves szenátor barátnőm, akivel sok kellemes percet tudnék együtt tölteni.
- Az Erőre Saalia, hát nem tanultál Anakin Skywalker esetéből? - kérdezte Seddwia.
- Nekem nincs mellette főkancellár barátom, aki közben sith nagyúr is. Sőt, sokkal klasszabb barátaim vannak, mint neki. Na jó, Kenobit nehéz überelni.
- Igazán szórakoztató ez a kis családi perpatvar, de mi itt épp egy üzlet kellős közepén vagyunk. Úgyhogy ha ennyi volt a performansz, akkor menj és keress egy édességboltot és ott várd meg anyukádat - szólt közbe ezúttal Alysse.
- Még egy humorzsák, remek. Nem hittem volna, hogy ennyi riválisom van a galaxisban - felelte Saalia - De oké, térjünk a tárgyra, már én is unom az időhúzást - mondta és leakasztotta az egyik fénykardját az övéről - Viszont egyenlítsünk a felálláson, hoztam pár barátot én is.
Ahogy ezt kimondta, máris megjelentek több irányból a csapat tagjai. Rina és Caden Astarte és Brianna mögött. A Gyűjtő mögött pedig Tamara bukkant fel. Anent kár lett volna hozni, Syna pedig távolról veszélyes. Nierát viszont nem tudta, hol késlekedik.
- Akárhogy számolom, még így is mi vagyunk többen - mondta Astarte. - Helló, bukott jedi. Jöttél egy visszavágóért?
- Elsősorban a kőért jöttünk, de bónuszként talán elviszem a fejed is - felelte Rina.
- A fejem kéne bónuszba? Ti vagytok a Bónuszbrigád vagy mi? - szemtelenkedett velük tovább Astarte, az egyik Galaxisszerte ismert akciószervező cég nevét használva rájuk, de közben előkerültek a fegyverek mindkét oldalon.
- Nagy kérés lenne, hogy itt ne harcoljanak? - próbált még utoljára hatni rájuk Tivan, mielőtt elszabadulnak az indulatok. - Szívesen üzletelek bármelyikükkel, aki túléli a csetepatét.
- Sajnos ez a csetepaté végtelen lesz! - felelte válaszul Saalia, ami durva morgásra késztette a Gyűjtő mögött helyet foglaló Tamarát.
- Ez igencsak sajnálatos - sóhajtott fel Tivan, majd a kezén lévő karvédőn benyomott valamit, alig észrevehetően. - Ez az én lehetőségeim is beszűkíti.
- Szomorú - felelte Saalia, az együttérzés legkisebb jele nélkül, majd jelentőségteljesen körbepillantott. - Na, utolsó lehetőség, hogy megadjátok magatokat, sithek.
Mielőtt azonban folytathatták volna, a mögöttük lévő bejárat feltárult, és egy nagydarab droid sietett be rajta, ami még a szeparatisták híresen szívós szuper harci droidjainál is keményebbnek tűnt, igencsak vaskos végtagokkal, maga elé tartott egyik kezével, amiből három nehéz sugárvető állt ki. Meglehetősen furcsa módon a droid kis kabátot és kalapot viselt, az arcán pedig műbajusz díszelgett. Mögüle csattogó hangot lehetett hallani, ahogy még valaki közeledett.
- Nahát, nahát, mit fogtál, Baobab? - kérdezte, és a következő pillanatban ő is feltűnt az ajtóban. A megjelenése meglehetősen extravagáns volt, széles karimájú kalapot és bőrruhát viselt, csak az egyik kezén lévő fémimplant kölcsönzött neki modern kinézetet. A cipőjén sarkantyúk voltak, mintha csak egy Canto Bight-i versenyfathiert akarna megülni hamarosan. Hosszú, ezüstszínű haja és vöröses szemei meglehetősen sajátos kinézetet kölcsönöztek neki, sőt Saalia még egészen csinosnak is mondta volna.
- Baobab? Én csak a yotbabot ismerem - próbált humorizálni Saalia.
- Ashanna vagyok, Tivan biztonsági főnöke - mutatkozott be. - Ti ne fáradjatok bemutatkozással.
- Ez egyre zűrösebb kezd lenni - jegyezte meg Saalia.
- Nekem mondod? Egy egyszerű üzletnek kellett volna lennie, erre most egy jedi, sithek, nordgardiak és egyebek közti leszámolásnak ígérkezik. És még a húgom is benne van a dologban - mondta a nő.
- A húgod? - kérdezte Saalia, majd Seddwiára nézett.
- Nem, nincs több fogadott húgod - felelte az idősebb twi'lek, mire a fiatalabbik megkönnyebbülten sóhajtott.
- Nem számítottam rá, hogy pont itt látlak újra, Ashe - szólalt meg végül Brianna. Saaliának is feltűnt a hasonlóság, de biztosra kellett mennie.
- Ezzel én is így vagyok, húgi. Hogy vagy? Látom, lecserélted a vén perverzet, akihez anyáék küldtek. Jó csere volt, bár sose gondoltam, hogy bejön neked ez a gazda-szolga téma - mondta és egyértelmű volt a húga számára, hogy miről beszél - De visszatérve a fontosabb dologhoz. Tivan úr nem szeretné, ha a gyűjteményében kár keletkezne. Így nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy fáradjon ki és ott rendezzék ezt a nézeteltérést.
- Ezt magyaráztam én is. Visszaadjátok a követ és már itt se vagyunk - mondta utoljára Saalia.
- Nem kívánok azon vitatkozni kié a kő. Rendezzétek le egymás közt, odakint - mondta ismét Ashe és kibiztosította a fegyverét.
- Na jó, azt hiszem megtettem, amit lehetett a diplomatikus megoldás érdekében - mondta a jedi, majd kinyújtotta a kezét és maga felé rántotta a Végtelen Követ, de az alig mozdult el, mivel valaki más is elkapta. Seddwia.
- Anya! Ne már!
Seddwia nem felelt, helyette Brianna kapta fel a tároló gömböt és rácsapta a kőre, mire a két twi'lek elengedte. Saalia aktiválta a kardját és előreszökkent, át az asztal felett, hogy lecsapjon rá, de a kardja Seddwiáéval találkozott.
- Én leszek az ellenfeled, Saalia - közölte.
- Remek. Tíz éve lógsz egy visszavágóval - felelte a lány és támadásba lendült.
Ashe felemelte a fegyverét és célba vette a fiatal jedit, ám mielőtt lőhetett volna, lövés dördült nem túl messziről és csak egy centire vétette el az arcát.
- Orvlövész! Baobab, csinálj valamit! - ordította.
Tivan mivel az életét azért mégis csak többre tartotta mindennél, az asztal alatt keresett menedéket, igen bölcsen. Így csak a harcoló felek maradtak. A lövés hangjára a sith csapat vuki kísérője is csatlakozott a mulatsághoz. Azonnal Cadent vette célba, miközben Ashe a lövészt kereste. Aki igen jól elrejtőzött a kiállítási tárgyak közt. Tamara legközelebb Trieshiihez és a vigohoz állt, így őket vette célba egy vad rohammal, hogy a lehető leggyorsabban kiiktassa őket.
Pillanatokon belül az egész terem felbolydult. A két nő sietve kitért Tamara rohama elől, felismerve, hogy nem sok esélyük lenne feltartóztatni a páncélos nőt, aki máris karnyújtásnyi távolságra került a kőtől és a Koronától. Ám mielőtt megszerezhette volna azt, Alysse jól irányzott lövéseket adott le az irányába, így a harcos megpördülve, a pajzsával hárította a lövéseket.
- Sose becsüld le a kuati nemeseket - jegyezte meg, ahogy a lábát vette célba. Meglepetésére azonban Tamara nem védeni próbálta a testrészt, hanem újra előre rontott, így a lövések egy része elhibázta a célpontot, a többi pedig egyszerűen lepattant a lábpáncélról. Alysse csak egy hátrabukfenccel tudott kitérni a nő buzogánya elől.
- Sose becsüld alá a nordgardi harcosokat - replikázott Tamara, ám ekkor rontott rá Trieshii, aki a falon lógó egyik vibrolándzsát hívta segítségül.
Syna újra és újra lőtt, de az ellenfelek annyira gyorsan változtattak pozíciót, hogy neki is muszáj volt mozgásban maradni. Már csak azért is, mert ha túl sokszor lő ugyanonnan, felfedezik a rejtekhelyét. Egyébként is sok volt az akadály, így nagyon limitálva voltak az irányok.
- Baobab, találd meg az orvlövészt, de sürgősen! - kiabálta Ashe, aki Cadent próbálta eltalálni, de a fiú ügyesen hárította a lövéseit, miközben a vukitól is igyekezett távolságot tartani.
Végül a méretes droid sikeresen bemérte Synát és egy apró rakétát lőtt felé, ami elől Syna csak előre ugorhatott a levegőbe, így azonban zuhanni kezdett. Baobab azonban biztosra ment és tüzet nyitott rá, ami elől a lány igyekezett odébb mozogni. Aztán amikor a droid újratöltött, ideje volt visszalőni. Maga elé emelte a fegyverét és becélozta a droid fejét, majd lőtt. Meg nem ölte, de az erőteljes lövés megtette a hatását és hátratántorította a droidot. A padló azonban vészesen közeledett és Syna próbált megkapaszkodni valamiben, azonban nem talált semmit. Végül Caden ugrott fel és kapta el őt, majd kicsit odébb sikerült biztonságban megérkezniük. A fiú jutalma egy puszi volt, de egyébre nem volt idő, mert Ashe, a vuki és a droid utánuk mentek, hogy ne unatkozzanak.
Eközben Rina egyedül volt kénytelen Astarte és Brianna ellen küzdeni. A két sith úgy helyezkedett, hogy ne férhessen hozzá a kőhöz. Azonban ők sem kockáztathatták meg, hogy azzal foglalkozzanak.
- Na és mi a terved most, bukott jedi? Legutóbb egyedül is kevés voltál ellenem. Most kettőnkkel állsz szemben egyedül. Jól meggondoltad? - kérdezte Astarte.
- Igen. Épp ezért, ezúttal elhoztam egy barátomat - felelte Rina, de nem történt semmi. A két sith is azt várta, hogy jöjjön egy belépő.
- Én meg azt hittem, hogy az a lökött jedi volt mára az egyetlen vicc - mondta gúnyosan a sith boszorka.
- Mondom, elhoztam egy barátomat! - mondta Rina még egyszer, hangosabban.
Végül Niera is előlépett, egy meglehetősen sajátos öltözékben. Máris érthető volt, miért vonakodott megmutatni. A szemfedőt inkább fennhagyta, hogy ne lássák, mennyire zavarban van.
- Mi ez a ruha? - kérdezte Rina.
- Anen a hajón hagyta a ruhámat. Helyette egy helyi szórakoztató létesítményből vett kölcsön egyet...
- Salazar, fogd a követ - súgta hátra az infobrókernek Astarte, amíg a jedik Niera ruházatával voltak elfoglalva, de meglepve tapasztalta, hogy a nő már sehol sincs. Ezért nem szabad a külsősökben bízni, bár most jól jött az extra létszám. - Na, harcoltok is, vagy csak divatestet tartotok?
Több se kellett a két jedinek, egyszerre rántották elő a fénykardjaikat. Rina Astartét vette célba, míg a szemfedős nő Briannát. Előbbi szinte rárontott az ellenfelére, és úgy indított támadásokat. Míg a felszínen úgy tűnt, sztoikus nyugalom vezérli, Astarte érezte, hogy a mélyben tombolnak az érzelmei. Ahogy kardja összetalálkozott a boszorkány fényostorával, mindketten testük teljes erejével feküdtek le a szikrázó fegyverekre.
- Közel állsz a teljes bukáshoz, jedi - provokálta Astarte, fogai között szűrve a szavakat. - Ha gondolod, az Inkvizícióban mindig van hely.
- Hamarabb halnék meg! - vágta rá Rina, és most már hangja is elárulta az indulatait. - De előtte gondoskodom rólad!
Fegyvereik egyszerre váltak szét, ahogy mindketten hátraléptek, majd újra előre támadtak. Parázs küzdelem alakult ki kettejük között, gyors ütés-vágásokkal, riposztokkal és hárításokkal. De elég egyenlő ellenfelek voltak ahhoz, hogy semelyikük se tudjon felülkerekedni.
- Dobd el a jedik hazugságait! A Sötét Oldal az igazi hatalom! - provokálta tovább a nőt Astarte.
- Sosem leszek egy közületek! Te is csak a gyávaságod leplezed ezekkel a szavakkal! - reagált Rina, ahogy fegyvereik újra összetalálkoztak. Eközben Niera és Brianna között sokkal némább, de hasonlóan halálos harc alakult ki. Nyers erőben egyértelműen Niera volt előnyben, de Brianna mozgékonyabb volt, így ellensúlyozni tudta a különbséget kettejük között, legalábbis egy időre.
- Nocsak, milyen szép ruha - hallotta váratlanul újra Virana hangját. - Eltűnök egy időre, és máris alulöltözött nőkkel viaskodsz.
Brianna örült, hogy ismét hallja nővére hangját. Ám ezúttal biztosan nem számíthatott a segítségére, hisz épp csak visszatért. Valószínűleg még megmutatkozni sem tud egy ideig.
- Mondjuk az a jedi viccesebb volt - jegyezte meg.
Azonban nem vitte túlzásba a dolgot, hisz nem akarta megöletni Briannát. Az alulöltözött jedi lány kíméletlenül bánt vele. Ezalatt a nordgardi páncélos sem hagyta pihenni a két ellenfelét. Ahhoz képest, hogy két ellenfele volt, szépen bírta a gyűrődést. Tivan azóta is az asztal alatt lapított és remélte, hogy nem szedik szét a berendezést.
Eközben a két twi'lek eltűnt szem elől. Csak a felvillanó fények mutatták, merre járnak, ahogy összecsapták fénykardjaikat.
- Igazán nem kell visszafognod magad, Saalia - mondta Seddwia egy apró szünet közben.
- Csak nem akarom, hogy meghúzd valamid - felelte a lány, mire az anyja felemelte kezét és az Erővel lökte őt távolabb, megbillentve egy álványt, amin egy vitrin volt. Saalia abba kapaszkodva kelt fel, majd megnézte, mi van benne - Nézd! Luke Skywalker keze!
- Nagyszerű. De most védd magad, kislányom! - feleltet a nő, majd ismét támadt.
Bár az anya-lánya páros is kivette a részét a harcból, azért érezni lehetett, hogy egyikőjük se akar komoly sérülést okozni a másiknak, így valamennyire visszafogják magukat. Inkább mindketten az időhúzásra játszottak, amíg odalent eldől a harc. Ezalatt azonban lassan eltávolodtak a többiektől, és úgy tűnt, a Gyűjtő furcsa vitrinbirodalma csakugyan a végtelenségig kígyózik végig az állomáson elkülönített részén.
- Ez eszembe juttatja a régi gyakorlóharcokat - jegyezte meg Seddwia, hangjában nosztalgiával, mikor újra összecsaptak a fegyvereik.
- Á igen, amikor a sithek helyett még a falunkat védted - emlékezett vissza Saalia is a saját stílusában.
- Elszemtelenedtél, lányom! - felelte az idősebb nő, és újra támadott. - Meg sem próbálod megérteni az indokaim.
- Nem egészen tettél próbát arra eddig, hogy elmagyarázd - válaszolta a lány, és most ő szúrt előre, végigkarcolva az egyik vitrin üvegét, amely azonban meglehetősen jól állta a gyűrődést. Odabentről dühös mozgás adta a tudatára, hogy a hely lakója nem értékeli annyira a dolgot. A dolog úgy festett, mint egy geonosisi meglehetősen ronda, szárnyak nélküli kölyke, és csak a vorcha felirat árulkodott arról, hogy neve is van ennek a valaminek.
- Fogságba ejtett egy kalóz. A vigo kihozott, így esküt tettem, hogy megvédem - foglalta össze Seddwia, akinek a harc hevében nem volt ideje alaposabban magyarázkodni.
- Szóval az esküd fontosabb, mint én.
- A Prófétának tett esküt nem szeghetem meg. Még a te kedvedért sem!
Ezúttal Saalia rohamozott, de csak annyira, hogy Seddwia hárítás közben hátrálni kényszerüljön, aztán egy kicsit nyitottabb részre értek. Akkora volt, mint egy kisebb szoba. Egy kijelző volt, előtte Anen és a sithekkel lévő hacker. Valami videojátékot játszottak, a mellettük levő pénzkupacokból ítélve valódi pénzben.
- Nagyon magabiztos vagy, ha azt hiszed, megverhetsz - mondta Salazar.
- Két körrel ezelőtt is ezt mondtad és mi lett a vége - vágott vissza Anen.
Saalia és Seddwia egy percig nézték őket, majd csendben odébb sétáltak és folytatták a küzdelmet. Egyikük sem vette komolyan, így tényleg olyan volt, mint egy gyakorlóharc. Saalia igyekezett kicsit nézelődni, hátha lát valami érdekeset, de igazán sok időt nem engedett neki az anyja az ilyesmire.
- Na és mi van akkor, ha én a Próféta futára vagyok? - kérdezte váratlanul a fiatal twi'lek, mire Seddwia döbbenten megállt, lánya pedig megmutatta a jelet, amit kapott.
- Ez... váratlan - pislogott Seddwia a lánya nyakán lévő jelet látva, amely olyan volt, mint egy kis sérülés utáni forradás, de a Próféta egyensúlyra törekvő jelét mintázta.
- Én se akartam bent mutogatni a dolgot - tette hozzá a lány magyarázatképp. - Tudtad, hogy a főnököd meglehetősen kedves nő? És csinos is.
- Nő? Ez szokatlan - ismerte el Seddwia. - A szent iratok egész másképp írják le.
- Na és most mi lesz? - tette fel a kérdést Saalia, és látta anyján, hogy mindennél erősebben viaskodnak benne az érzések. Mielőtt azonban bármit mondhatott volna, a nyakán lévő jel mintha felizzott volna, az egyik közeli ketrecből pedig fény tört elő, olyan vakító, amit eddig sosem tapasztalt, de a szemre mégsem volt kellemetlen, még ha nem is tudott odanézni.
- Fejezzétek be a harcot, Saalia és Seddwia - utasította őket a hang határozottan. - Közös a célotok.
- Az Erőre, ez... - esett térdre Seddwia erőtlenül a találkozás jelentette meglepetéstől.
- Seddwia, hűen szolgáltál eddig, és most fontos feladat vár rád. A Kő és a Korona... vigyáznod kell rájuk - utasította a hang.
- Micsoda? Nem hagyhatjuk a sithekre a Követ! Ugye? - tette hozzá hirtelen kijelentéséhez kissé békülékenyebben.
- Nagyobb erők vannak mozgásban, mint el tudnátok képzelni - mondta most a hang, türelmesen. Ezúttal a tulajdonosa nemét se lehetett volna eldönteni, ahogy azt se, hogy van-e bármilyen érzelem benne. Úgy tűnik a Próféta se volt képes sehol csak úgy megjelenni. - A Kövek a végső fegyver, ha nem sikerül megállítanunk őket. De csak egy fokkal jobbak, mint maga a Káosz. Ezért kell megőrizned őket, Seddwia. A püspök majd segítségedre lesz.
- A püspök - motyogta, és rögtön a szemei elé került a kiborg pap képe. Több volt ez, mint egyszerű emlék, látta a szemei előtt pontosan.
- Milyen püspök? - kérdezte Saalia, mert nem igazán tudta, kiről is van szó.
- Valaki, aki szintén odavalósi, ahonnan mi is jöttünk - felelte Seddwia - A kedvenc idős szomszédod.
- A vén csont még él? Nem semmi - lepődött meg a jedi, miközben felidézte az öreget még odahaza a faluban - Jól van. Akkor neki kell eljuttatni a koronát és a követ? Várjunk. Sith püspök?
- Igen, attól tartok.
Saalia kissé összezavarodott. Mert ha hagyja a dolgot, akkor a jedik és nordgard ellen vét. Ezt viszont nem szívesen tette volna meg. De ugyanakkor ez a Próféta kérése volt. Itt nem a jedikről meg a sithekről volt szó.
- Ne vívódj, Saalia - szólalt meg ismét a Próféta - A püspök is a futárom, nála biztos helyen lesznek ezek a veszedelmes tárgyak.
- Hát jó - adta meg magát a lány, bár érezhetően nem szívesen - Bár nem szívesen okozok csalódást a volt mesterednek - mondta anyjának.
A sithek és a két jedi tovább küzdöttek. Kiegyenlített küzdelem volt. Ezúttal Rinát sem szorította az idő, így sokkal megfontoltabban harcolhatott. Közben Niera sem hagyta pihenni a sithet, aki láthatóan nagyon nyugodt volt sith létére. Tamara igen vad rohamokat intézett két ellenfele ellen. Egy roham végén fel is borított néhány vitrint, amik dominóként döntötték a következőket.
- Upsz, remélem semmi értékes nem volt bennük - mondta, bár hangjában nem volt érezhető a bűntudat, elég bizarr gyűjtemény volt ez.
Syna talált újabb fedezéket és onnan szórta az áldást az ellenfelekre, de annyi furcsaság volt a vitrinekben, hogy nagyon óvatosan kellett céloznia, nehogy valami vadállatot szabadítson a társaira. A harc azonban egyre csak elvadult. A sithek elkezdtek villámokat szórni és a jedik is egyre keményebben támadtak, bevetve az Erőt is. Annyira intenzív volt, hogy a Végtelen Kő is mintha elkezdett volna reagálni rá.
- A Kő! Instabillá válik! - kiáltotta Tivan, aki kipattant a helyéről, és futni kezdett. Ez menthette meg az életet, ugyanis a Követ a helyén tartó energiasugár hirtelen destabilizálódott, és megszűnt, az pedig az asztalra esett. Éles lila színű fény tört elő belőle, betöltve az egész helyiséget, és a következő pillanatban ez elszabaduló energiák spontán robbanásban törtek ki. A lökéshullám egymás után kapta fel a harcolókat, és dobálta szét őket a szobában, legtöbbjüket valamelyik vitrinnek repítve. Tamara ugyan fel tudta fogni a pajzsával a lökéshullámot, annak ereje őt is padlóra küldte. Olyan szörnyű energiák dolgoztak, hogy félő volt, pillanatokon belül nemcsak ők, de az egész állomás is az enyészeté lesz. A Kő azonban hirtelen megmozdult, és a Korona felé indult, az egyik üres foglalatba ágyazódva be, és a robbanás hirtelen megszűnt. Persze így is nagy károkat okozott a robbanás, és egy darabig mindenki a földön maradt.
- Azt hiszem itt az én időm - jegyezte meg Seddwia, aki a lányával együtt messziről figyelte az eseményeket. - Vigyázz magadra, lányom.
- Te is, anya - mosolygott vissza rá Saalia. - Ó, és valamikor feltétlenül látogass meg Coruscanton. Itt a holoszámom.
Seddwia gondosan elrakta a hívóinformációt, majd csak biccentett, és a korláton átdobva magát végigszökellt pár vitrinen, majd a Korona mellett ért földet, és felkapta az alkalmatosságot. Syna, aki épp most tért magához, célra emelte a fegyverét és tüzelt. Seddwia túl későn pördült meg, és tudta, hogy a lövés el fogja találni. Ám mielőtt bármi történhetett volna, a lövedék megállt előtte, majd egyhelyben vibrálva maradt, miközben a Koronában lévő Végtelen Kő enyhe intenzitással világított. Seddwia csak intett a kezével, mire a lövedék irányt változatott, és az egyik falba csapódott.
- Gyorsan! Megvan a Korona! Mindenkinek tűnés! - tért magához Astarte is.
- Nem mentek sehová! - kiáltotta Tamara, de még felállni sem tudott, úgy szédült az elszabadult energiától. Mindenesetre hősienesen próbált feltápászkodni egy vitrinbe kapaszkodva.
Syna egy méretes vitrin mögött húzta meg magát, majd ismét kinézett, hogy lőhessen, ekkor azonban Ashe puskájával nézett farkasszemet.
- Megvagy te kis bújócskabajnok! Utolsó szavak?
- Egy jedi áll mögötted - közölte Syna tárgyilagosan.
- Nem dőlök be ennek az olcsó trükknek - felelte a nő gúnyosan, mire aztán egy lila fénnyaláb suhant el előtte, lemetszve a fegyvere nagy részét, így használhatatlanná téve azt.
- Én szóltam - mondta Syna megkönnyebbülten.
- Jól van, kölykök. Nyertetek. Húzzatok el, mielőtt Tivan rátok szabadítja a fél állomást - mondta, miután eldobta a fegyver megmaradt részét.
A felfordulásból a sithek csapata jött ki jobban. Hamar összeszedték magukat és gyorsan távoztak, mielőtt a másik brigád is újra harcrakész lesz. Egy nagy kupac, egymásra dőlt vitrin ugrott szét később, ahogy Niera az Erővel lelökte magáról és Rináról. Társa beütötte a fejét és elájult. Egy könnyebb fejsérülést leszámítva nem volt baja. A többieket kezdte keresni. Rövidesen megérkezett Syna és Caden, akik maguk előtt vezették Ashet. A méretes droid darabokban hevert, miután Syna egy igen komoly sorozatot engedett bele. Végre Tamara is összeszedte magát. Aztán Anen is felbukkant.
- Mindenki egyben van? - kérdezte Niera.
- Úgy nézem, igen. De hol van Saalia? - kérdezte Caden
- Élek és nem virulok - felelte a twi'lek jedi, aki utolsóként ért vissza, karjaiban egy nővel.
- Ő kicsoda? - kérdezte Anen.
- Fogalmam sincs. Hibernálva volt. Gondolom a gyűjtemény részeként.
- Őt nem viheted el - közölte Ashe.
- Nem kérdeztem, hogy megtehetem-e. Jobb helyen lesz bárhol máshol, mint örökre egy vitrinben állva - felelte a jedi.
- Bánom is én. Csak menjetek végre. Tivan hamarosan visszatér egy kisebb sereggel, addigra nem akartok itt lenni.
- Végre valamiben egyetértünk - felelte Saalia és indult arra, amerről érkeztek. Tamara Rinát kapta a karjaiba és vitte magával.
Caden előbb az ölében a Rinát cieplő Tamarára, az oldalról Anen által támogatott Nierára, majd az ismeretlen szőke humánt az ölében vivő Saaliára pillantott, és aztán vissza Synára.
- Jól vagyok - nyugtázta röviden a lány, aki a hátukat fedezte a fegyverével, és meglehetősen szótlannak tűnt.
- Én csak... örülök - zárta rövidre a fiú. Tudta, hogy Syna meglehetősen nehéz eset tud lenni néha, és valószínűleg még féllábon is inkább a padlón kúszott volna, semmint bárki cipelje őt. Ennyiben maradtak. A csapatot vezető Tamara is meglehetősen lehangoltnak tűnt, amiért nem jártak sikerrel.
- Az űrben elkaphatjuk még őket? - kérdezte a többiektől, de végignézve rajtuk, rá kellett jönnie, hogy ha sikerülne is, társai most nincsenek igazán harcképes állapotban. Szerencsére a robbanás miatti felfordulásban az őrök nem nagy figyelmet szenteltek nekik, így ellenállást nélkül érték el a hajójukat, és felszálltak, maguk mögött hagyva a Tudásteret.
Ashanna megállt a feldúlt terem közepén, és a derekára tette a kezét. Tivan ennek határozottan nem fog örülni, gondolta, és tudta, hogy járnak azok, akik feldühítik a különc alakot. Nem egy szolgáló köszönt vissza rá a vitrinekből. Talán féltestvérével, Briannával tarthatott volna, de a sithek világa sosem volt az övé. Családja sosem nézte semmibe, amiért nem volt Erőérzékeny, mondhatni magára hagyták. Egy valaki volt csak, aki mindig gondot viselt rá. Szétlőtt droidtársához lépett, és kezébe vette a fejét.
- Baobab, sosem tudsz vigyázni magadra - feddte meg társát, akinek még mindig működő fotoceptorai jelezték, hogy funkcionális maradt. - Te nagy melák.
Visszatette volna a fejet a helyére, de a következő pillanatban megszűnt egy optikai álcázás a háta mögött, ám mire az oldalfegyveréhez nyúlt volna, egy kéz elkapta.
-
Hola - mondta a fülébe a nő.
- Te a sithekkel voltál, igaz? - kérdezte Ashe, miközben enyhén mocorgott, hátha kiutat talál. - Ha azt hiszed, túszul ejthetsz, Tivan nem különösebben zavartatná magát...
- Túsz? Dehogyis. Épp most szerettem volna felajánlani, hogy legyünk barátok - válaszolta Salazar.