|
Post by sithlord on Jan 27, 2019 9:56:27 GMT 1
Minden civilizációtoll távol helyezkedik el a Klii'hgohn Birodalom a maga 24 naprendszerével és szektorával. (Térképen a jobb felső sarokban) A kihalt Qu'onosh a Birodalom főbolygója, sziklák és vörös homok borította kihalt bolygó, amelynek mélyén forró magma kavarog. A rideg bolygó tökéletes hely a kiképzésre és megfelel a Klii'hgohn ( basicban egyszerűen csak klingon) nép agresszív életmódjának. Érdekes módon a többi 24 naprendszeren viszont vannak gazdag élőhelyű bolygók, amelyek fedezik a klingonok élelmiszer szükségletét és a vadász szenvedélyeik helyszíneit is biztosítja.
|
|
|
Post by sithlord on Jan 27, 2019 10:29:13 GMT 1
Valahol távol a civilizált Mag bolygóitól, de még a Peremvidéki Birodalmaktól is, egy önálló és minden hatástól elzárt állam kezdett el kialakulni és fejlődni. A 24 naprendszerből álló szektor, egy agresszív és hódító harcos nép új otthonává vált. A kliihgohn nép, akiket a basic nyelven egyszerűen csak klingonokként aposztrofáltak, évezredek óta a vong néven ismert harcos faj egyik kiszolgáló népe volt. A klingonok a Vongok egyik alfaja voltak, ugyanúgy erőszakos és agresszív beütéssel. A Nagy Gépírtó Hadjárat során, amikor a Vongok elvetették a technológiát, a klingonok ebben nem követték őket, s bár minimálisan de fejlesztették a technológiáikat, ahogyan az élő szerves űrhajókat is felhasználták, melyeket Vong testvéreik bocsájtottak rendelkezésükre. Évezredekig a két faj vállvetve harcolt együtt, leigázva és meghódítva a gyengébb fajokat. A Nagy Háború során, amikor a Vongok betörtek a galaxisba, a klingonok is követték őket, mérhetetlen vadsággal pusztítva ellenségeiket. Aztán valami miatt, a klingonok elfordultak egykori szövetségeseiktől és ott maradtak a Külső Űr egyik szektorában. Valószínűleg a technológia használata miatt a Vongok egyszerűen hitehagyottnak bélyegezték testvéreiket, viszont elpusztítani nem akarták az addig hasznos népet. Egyes feltételezések szerint a Renegát keze is benne volt hogy a két nép egymás ellen fordult, bár érdekes módon nem háborúztak egymással. Ehelyett a klingonok afféle zsoldosokká váltak, méghozzá a Sötét Oldali Nagyurak és a Sith Birodalom szövetségeseiként. A Renegát vagy talán Wenthar bőséges pénzzel és technológiával támogatta a Klingon Birodalmat, amely során terraformálással élhetővé varázsolták azt a szektort ahol letelepedtek. A leginkább a szülőbolygójukra emlékeztető főbolygót pedig elnevezték Qu'onoshnak. Amíg élt a Császár addig minden rendben is ment, a Birodalom egységesen gyarapodott a 12 Ház irányítása alatt, amelyben a legtekintélyesebb harcos-családok a Tanácsban vezették a népet, a Császár irányítása alatt. Azonban a Császár halott, örököse nem volt és a klingonok egysége darabokra hullott. A Birodalmat a 12 család felosztotta egymás között és mindenki irányította a maga szektorát ahogy akarta és tudta. Egyes kósza híresztelések szerint, a Császár halálában is benne volt a Renegát mindenhova elérő keze. Beszélték hogy talán él valahol egy fatty aki a Császár vére és törvényes örököse, de ezek a híresztelések hamar feledésbe merültek. Immár a háború a Családok között folyt, így a Birodalom márt nem tudott egységes maradni és nem jelentett túl sok veszélyt sem a galaxis népeire. Ahogy a Vongok pacifikálódtak úgy a klingonok széthúztak, mind a két nép alapvető erejét veszítette el ezzel. Ha a renegát műve volt ez a két dolog akkor tényleg zseninek bizonyult, ahogyan azt sokan tartották róla... Legutóbb a híres Awerisi ütközetben, a Durash és a Gorchok család szinte teljes vezetősége és harcosállománya odaveszett, s ezért a Családok újra harcra készültek hogy megszerezzék a két család körzeteit, bolygóit, asszonyaikat és erőforrásaikat. A háború ismét fellángolni készült. Volt azonban valaki, aki ezt nem akarta engedni. Aki megelégelte népe széthúzását és örökös torzsalkodását. T'Kuwma a Klingon Messiás, ahogy sokan nevezték a magas, fekete bőrű klingon harcost. T'Kuwmát minden család tisztelte, hiszen egyenesági leszármazottja volt Khalesshnek, aki a legnagyobb Császár volt a klingonok történelmében, s aki először egyesítette még évezredekkel ezelőtt a klingon törzseket... T'Kuwma mind a 12 Családot összehívta a főbolygó körül cirkáló saját vezérhajójára, hogy még egyszer utoljára egyesíteni próbálja a családokat. A belülről inkább Vong Formálóhajóra, mintsem klingon Ragadozóra emlékeztető hajó hídján, egy magas emelvény szerűségen állt T'Kuwma és beszédet intézett a Családok vezéreihez. A magas, majd 3 méteres óriás, régimódi klingon rúnákkal díszített papi ruhájában igazán méltóságteljes jelenség volt. A harcosok egyöntetűen üdvözölték a hagyományos klingon csatakiáltással, majd az óriás elkezdte a beszédet. -Népünk válaszúthoz érkezett! -kezdte el mély öblös klingon nyelven a Messiás. -Veszélyben vagyunk, mert azok akik hamarosan ide is eljutnak, azt mondják majd nekünk hogy béke és biztonság! DE EZ HAZUGSÁG! -T'Kuwma szinte fröcsögte a szavait, mégis méltóságteljes maradt. A klingon harcosok, a családok vezetői mind áhítattal hallgatták. -Emlékezzünk azokra akik elestek! Emlékezzünk Khalessh Harcosaira! Emlékezzünk a vérre a csata ízére! Itt az ideje félretennünk a háborúságot egymás ellen és egyesülnünk Khalessh Tüzében! -Hirtelen dübörgés hallatszott amikor aktiválódtak a Szarkofág hajók, amelyek a halott klingon harcosokat hordozták, hogy egyetlen Hajóvá egyesülve, belehulljanak majd a Qu'onosh Napjába... -Itt az idő testvéreim! Emlékezzünk és egyesüljünk végre!
|
|
|
Qu'onosh
Feb 17, 2019 17:13:50 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Feb 17, 2019 17:13:50 GMT 1
Az űr egy pillanatra felrobbanni látszott, amikor a gigantikus méretű hajótest előkúszott a hiperűrből. A robbanásszerű érkezést produkáló háromszög alakú rohamcsillagromboló az Első Rend felségjelzéseit viselte. A Mandator-osztályú rohamdreadnaught méreteiben messze felülmúlta a Resurgent-osztály tagjait, hasi részén két hatalmas méretű autoüteg fordult az alant elterülő bolygó felé. A parancsnoki hídon a szokásos sötétvörös fények világítottak, mintha a gigantikus hajó most is egy roham kellős közepén lett volna. Csakhogy a kapitányának ezúttal esze ágában sem volt támadni. Magához intette a szárnysegédjét. – Hogy állnak az autoütegek? – kérdezte. – Egy perc múlva teljes töltöttségen lesznek, uram – jelentette a főhadnagy. – Nyissanak egy kommunikációs sávot az idegenekhez – parancsolta a kapitány. – A Legfőbb Vezér szerint rendelkeznek a miénkhez hasonló technikai fejlettséggel. A hadnagy engedelmeskedett. – Klingon Birodalom! – harsogta Klimt kapitány, amikor a kommból érkező visszhang jelezte, hogy az összeköttetés létrejött. – Itt a Reclamatrix csillagromboló az Első Rend flottájából. A Renegát üdvözletét küldi.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 28, 2019 12:31:33 GMT 1
Hirtelen a semmiből egy egész klingon Flotta tűnt elő, azonban egyáltalán nem mutattak támadó szándékot. Ehelyett a Renegát egykori Himnuszának hangjait küldték át kódolt üzenetként, utalva ezzel arra hogy szövetségesként, nem pedig ellenségként tekintenek rájuk.
-A Nagytanács az üdvözletét küldi! -jelent meg az Első Rendi hajó kivetítő paneljén egy ősöreg vén klingon arcképe. Gowron Nagykancellár utasított minket, hogy kísérjük el a Flottájukat biztonságos koordinátákra! Itt nem maradhatnak túlságosan veszélyes, kérem kövessenek!
Az Első Rendi tisztet módfelett meglepte a reakció, nem ezt várta a klingonoktól. Inkább azt, hogy darabokra lövik szét a vezérhajót, majd az ellenséget egyenként tépik darabokra. Klingonoktól szokatlan módon azonban, meglehetősen békésen reagáltak.
Gowron a klingon vezérhajón kísérte figyelemmel az eseményeket, miközben tudta jól hogy a cselekedete minimum hazaárulás, főleg hogy T'Kuwma kb. mindenkivel ellenséges volt. Gowron azonban nem a pillanatnyi jelent, hanem a lehetséges jövőt látta maga előtt, abban pedig az Első Rend a szövetségesük, nem pedig az ellenségük volt...Mert Gowron pontosan tudta hogy az őrült T'Kuwma mozgalma el fog bukni...A klingon egyszerűen egy olyan nép volt, amely képtelen harc és háború nélkül létezni, és főleg nem ismert el maga fölött egy klingon császárt...Háború vér erőszak és harc: ezek éltették a klingonokat! T'Kuwma is erre játszott rá de hibás oldalról közelítette meg a dolgokat. Egyesíteni a 12 házat? Ez kb majdnem lehetetlen dolog, ezt meg Gowron tudta jól...SOHA nem lesznek egységesek a Házak, hiszen mindegyik elsőbbséget akart! Ráadásul T'Kuwma az egyik legalacsonyabb kasztú házat képviseli...Bár látszólag elismerték de a Házak vezetői megvetették az újdonsült Prófétát... Ennek a vége pedig előbb-utóbb Polgárháború lesz, éppen ezért Gowronnak még idejében potenciális szövetségest kell találnia, akivel majd leveri ezt a kis háborút és egyesíti a klingonokat.
Mert a magas, nemes arcélekkel megáldott, igazi izmos klingonként kinéző Gowron, a legősibb Ház sarja volt. Soha nem ismerte el a bolond T'Kuwmát és arcátlan sleppjét... Eljön majd az idő amikor a saját vérébe fojtja bele azt a férget, s akkor a Birodalom ráléphet egy talán békésebb de mindenképpen fejlődőképesebb útra...
|
|
|
Qu'onosh
Apr 30, 2019 19:09:14 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Apr 30, 2019 19:09:14 GMT 1
Az első rendi flotta azonban nem követte a klingoh'nok hajóit. A hatalmas méretű csillagrombolók nem álltak követőpályára, és nem változtatták meg az azonosító jeleiket ellenséges idegenből barátira.. Az élen haladó gigantikus óriás pedig elfordította a bolygóról az autoütegeit, és a fogadó klingon flotta felé irányította őket.
Néhány másodperccel ezelőtt ugyanis Dinamo parancsnok zihálva állapodott meg Klimt kapitány előtt a Reclamatrix fedélzetén, hogy jelentse: elfogtak egy üzenetet.
- Miféle üzenetet? - vonta föl a szemöldökét Klimt, mire a parancsnok egy adattáblát nyújtott felé.
Az Első Rend tisztje összeráncolta a homlokát, miközben elolvasta a Qu'onoshról kimenő üzenetet, amivel a klingonok felvették a kapcsolatot a.. nos, a Köztársasággal.
- Ezek a vadak nem olyan hülyék, mint amilyennek látszanak - pillantott fel Klimt.
- Talán a kémeink által leírt ellenséges klingon küldte - filozofált a fülelő Banders hadnagy. - Hogy elidegenítsen minket Gowrontól.
- T'Kuwma? - fordult felé Dinamo. - Az efféle brutáloknak nincs ilyen eszük.
- Valóban megtévesztés - mondta Klimt. - De vajon kit akarnak megtéveszteni, minket vagy a Köztársaságot?
A két adjutáns erre nem felelt. Klimt a hírközlőhöz lépett, majd lenyomta a külső kommunikátor némítását megszüntető gombot.
- A haderejük igen impozáns, bizonyára hatékony is - mondta, miután megbizonyosodott róla, hogy a hangját a klingon parancsnok ismét hallja. - De a levelezésük titkosítására ráférne némi korszerűsítés. A Köztársaság bizonyára csábító potenciális szövetséges egy olyan idegen civilizáció számára, mint az önöké.. De mihez kezdenének a temperamentumukkal egy békepárti államban?
- Mi sosem választanánk a Köztársaságot, a Renegát ellenségét! - jött a kissé dacos válasz.
Klimt azonban folytatta.
- Míg önök a Szenátus diplomatáival tárgyalnak kulináris élvezetek közepette, addig a közös ellenségeink erőt nyernek. Az én flottám most van itt, azonnali megoldást nyújtva az önök bármilyen problémájára..
|
|
|
Post by sithlord on Apr 30, 2019 19:49:16 GMT 1
T'Kuwma elégedetten hallgatta le Gowron és Klimt üzenetváltását. A kis patkány hamarosan elpusztul az olyannyira vágyott szövetségesei kezétől. T'Kuwma ugyanis pontosan tudott mindenről amit Gowron tervezett ellene. -Gokgh Paah! Hát igazam lett! A rühes kutya a Köztársasággal kokettál és ellenünk! -T'Kuwma nagyon dühös volt. Ko'Rokh leborult uralkodója trónszéke előtt. -Nagyuram az árulót idehozzuk eléd! -T'Kuwma azonban nemleges választ adott. -Hagyjuk Gowront játszadozni picit, mi pedig felvesszük a kapcsolatot az igazi barátainkkal! Kapcsoljátok az Első Rendi hajót! -utasította T'Kuwma a logisztikai és kommunikációs tisztjeit.
Nemsokára Klimt arca jelent meg a kivetítőernyőn. -Engedjék le a fegyvereiket különben megsemmisítjük magukat! Önök idegenként behatoltak államunk területére mégis mit képzelnek??? -T'Kuwma máris intett a hadászati tiszteknek, amazok pedig utasították a körzetben lévő klingon hajókat a cselekvésre.
Hamarosan több száz Klingon Ragadozó jelent meg, leengedve az álcáikat, valamennyien élesítették a fegyverzetüket. Az Első Rendi hajó lehetett akármilyen nagy méretű, a klingon Flotta jóval nagyobb volt. Érthető módon, hiszen a főbolygót védték.
Aztán T'Kuwma hirtelen öblösen röhögni kezdett. Klimt legnagyobb megdöbbenésére. -Ugyan, csak egy kis tréfa volt! Muhahaha! No térjünk a tárgyra, mit keresnek itt és hogyan tudnának segíteni? Ajánlom gyorsak legyenek, 10 percük van mielőtt megsemmisítem önöket!
|
|
|
Post by sithlord on May 1, 2019 9:26:59 GMT 1
Gowron tajtékzott dühében és haragjában kivégeztette a kommunikációs tisztet, aki felelős volt az üzenete nem megfelelő kódolásáért. -Mintha egy kibaszott Coruscanti taxivállalat, kibaszott URH-ján adtuk volna le az üzenetünket! Idióta! -azzal elroppantotta a felelős klingon torkát, majd megvetően ledobta a testet a földre. -Takarítsátok el!
Gowron persze túlságosan nem aggódott, hiszen ki tudta magát bármikor magyarázni az álmessiás előtt, mivel eleve egyelőre a megtévesztésre mentek minden állammal szemben. T'Kuwma mint minden brutális klingon a fajtájából, ostoba volt ahhoz hogy átlássa azokat a finom, hatalmi manipulációkat amit Gowron és háza gyakoroltak és műveltek. Ko'Rokh mint beépített kémje már T'Kuwmánál próbálta menteni a helyzetet. Egyetlen apró hibán múlt, hogy nem sikerült a terve. Egy rossz elégtelen kódolás, és az átkozott Első Rendi fattyúk máris lehallgatják... A kivetítőernyő hirtelen aktiválódott, és megjelent T'Kuwma feldúlt arccal. -Te mocsok! -kezdte el mondandóját az álmessiás, csöppet sem kedves hangon.-Elárultad volna népünket? Pont a Köztársaságot akartad megkeresni?? -T'Kuwma láthatóan haragos arca azonban nem ijesztette meg túlságosan Gowront. -Mint bizonyára tudja Felséged, az Első Rend kibiztosított fegyverzettel jött államunk területére, és erre ön mit lép? Nem semmisíti meg őket azon nyomban, hanem leáll tárgyalni velük! Na ezt nevezem én árulásnak Felség! -Gowron szavai kicsit kizökkentették az addig magabiztos T'Kuwmát az addig rendíthetetlen magabiztosságából. Mintha elgondolkodott volna picit a dolgon. Gowron folytatta. -Ez a szarkupac, amit jelenleg Birodalomnak hívunk, egy lepusztult elhagyatott perifériális terület! Ha nem keresünk potenciális befektetőket, akkor kb. eltűnünk a süllyesztőben az elkövetkező pár éven belül! És kinek van a legtöbb innovációs és pénzügyi lehetősége? -Gowron várta a választ és amikor az nem jött ő válaszolta meg a kérdést. -A Köztársaságnak! Úgy ám! Az meg csak egy kis manipuláció volt részemről hogy el akarom önt távolítani! A Köztársaságnak kell úgymond egy ürügy hogy konkrétan beavatkozzon és felvegye velünk a kapcsolatot! Eszem ágában sincs a klingon nép jövőjét eltávolítani megérdemelt helyéről! -Gowron kivárt, amíg a szavai kellőképpen eljutnak T'Kuwma agyáig, reménykedett benne hogy ezúttal is meggyőző tudott maradni. -Azt mondod tehát hogy ez csak egy blöff volt a részedről? -törte meg végül a csendet T'Kuwma. -Abszolúte nagyuram, hiszen ha nem az lett volna akkor nem gondolod hogy kissé jobban titkosítom az üzenetet? Egy összeesküvő ennél azért ravaszabb...nagyuram! -T'Kuwmát mintha meggyőzte volna az iménti mondata, legalábbis Gowron remélte hogy így van. -Rendben Segítő! -mondta végül a klingonok messiása. -Hiszek neked, csak azt nem értem mégis mi célt szolgált ez az egész üzenetesdi? -Gowron máris nyeregben érezte magát, az ostoba ptah bedőlt neki. -Nos roppant egyszerű! Mivel nem tudom mik az Első Rend szándékai, gondoltam egy Köztársasággal vívott háborút nem kockáztatnak meg. Azt akartam elérni hogy legyenek tisztában azzal, hogy akár onnan is segítséget hívunk az agresszorok ellen, azt úgyis szeretik a Köztársaságiak, megmenteni a galaxist és importálni a demokráciájukat hehe! -Gowron szavai meggyőzőnek bizonyultak, ez látszott T'Kuwmán. -Értem! Nos ismét egy jó ötlet a Segítőmtől! -T'Kuwma ki is lépett a hívásból, Gowron pedig komolyan elgondolkodott azon hogy ez az úgynevezett messiás ennyire hülye? -Élesítsetek minden fegyverzetet a hajóinkon és lépjetek ki az álcából!- utasította a legénységét Gowron. -Megmutatjuk az Első Rendnek hogy velünk ne packázzanak! Még akkor se ha lehetséges szövetségeseink! Kohh'Pah!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 6, 2019 20:40:03 GMT 1
Klimt kapitány elképedve nézte a hirtelen megjelenő egyik, majd rögtön azután a másik flottát – a vadak hadereje valóban figyelemreméltó volt, legalábbis így, hogy az Első Rend modernebb hajói létszámhátrányba kerültek. Dinamo parancsnok és Banders hadnagy ott álltak a kapitány mellett, és visszafojtott lélegzettel figyelték az egyre közeledő, fenyegető ellenséget.
– Talán.. reagálni kéne valamit – köszörülte meg a torkát Banders. – Uram – tette hozzá gyorsan, amikor Klimt lesajnáló pillantással végigmérte.
– Az akciót lefújták, hazaparancsoltak minket – közölte Dinamo. – Rin főparancsnok közvetlen környezetéből.
– Tudom, én is láttam a parancsot – felelte Klimt, és most Dinamot sújtotta az előbbi pillantásával. – De nem tudunk elmenni.
Klimt jól tudta, hogy az önmegsemmisítő lenne az egyetlen lehetőség a menekülésre. Az Első Rend nagy életáldozatok árán gondolkodott, mert egy eldugott, extremista perembirodalom volt, így nem okozott számukra gondot, hogy mindenkit feláldozzanak csak azért, hogy a magasabb rangú tisztjeik elmenekülhessenek. Klimt elmenekülhetett volna, de tudta, hogy ha kudarcot kell jelentenie a feletteseinek, akkor jobb, ha inkább egyenesen beleszalad a klingon flottába és meghal, minthogy az övéi büntessék meg.
De talán erre mégsem kerül sor.
– Védőpajzsok? – kérdezte, majd a központi kronométerre nézett. Öt percük volt még.
– Minden egységen 100 százalék, uram!
Klimt ismét lenyomta a külső hírközlő aktiválógombját, aminek köszönhetően ismét megjelent a klingon parancsnoki hajó képernyőin.
– Együttműködünk – közölte. – Az ajánlatom sem változott. Vagy elpusztítanak minket, vagy szövetséget kötünk, ez a maguk választása. Csatlakozzanak hozzánk szövetségbe, és számos háborújuk lesz, amit megvívhatnak – azzal levette az ujját a gombról, és várakozni kezdett.
|
|
|
Post by sithlord on May 7, 2019 11:39:09 GMT 1
T'Kuwma örömmel vette az üzenetet, közvetlenül előtte egy hatalmas kör alakú holoprojektor segítségével a 12 Ház vezetősége is jelen volt hologram formában. -Elfogadjuk az ajánlatukat!Szövetséget kötünk magukkal, feltéve ha segítenek legyőzni nekünk azokat, akik a bukásunkat okozták! -mondta T'Kuwma, enyhe haraggal a hangjában. -Kik lennének azok? -érdeklődött Klimt a vonal másik oldalán. -Akik a halálba vezették seregeinket, bukást és szégyent hozva ránk...az ESB!
T'Kuwma szavait egy másik hajón egy másik klingon is vette, méghozzá Gowron személyesen. Ez bolondabb mint hitte, hiszen egy háború az ESB-vel, meglehetősen kockázatos vállalkozás. De talán ez okozza majd az álmessiás bukását is. Háborúzzon csak nyugodtan az ESB-vel, neki is megvannak az eszközei arra, hogy a klingon név újra dicsőséges legyen...
|
|
|
Qu'onosh
May 11, 2019 18:54:14 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on May 11, 2019 18:54:14 GMT 1
Klimt kapitány már másodszor ráncolta a homlokát, amikor a Dinamo által átadott adattábla adatait tanulmányozta. Először ideküldik őt, hogy vegye fel a kapcsolatot az idegenekkel, és vegye rá őket az ESB elleni hadjáratra, amit amúgy is igen szívesen, akár maguktól is elindítanának.. ezzel szemben érkezett egy hazahívó parancs, majd egy újabb, részletes változat, hogy hívja meg az idegeneket egy semleges világon való tárgyalásra, azután pedig minél sürgősebben induljon vissza az Első Rend területeire.
Úgy tűnt, mintha az Első Rend parancsnoki láncának tudathasadása lenne. Vagy csupán arról volt szó, amit már korábban is érzékelt. Valami készült odahaza, ebben biztos volt.
Mindennek azonban az ő számára kicsi a jelentősége. Kapott egy feladatot, és a feladat nem változott. Csupán annyi változott, hogy a küldetését gyorsabban kell elvégeznie, mint ahogy azt számította.
– Természetesen az Első Rend megfontolja egy ESB elleni hadjárat támogatását – próbált diplomatikusan fogalmazni, hiszen nem tudta, mik a felettesei szándékai. A képernyőn pózoló klingon figyelve hallgatta a szavait. – De ezeket az ügyeket részletesebben kéne megbeszélnünk. Az Első Rend nevében hadd hívjam meg önöket a világaink valamelyikére, hogy hivatalos módon is felvehessük egymással a kapcsolatot.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 28, 2021 20:48:58 GMT 1
A ragadozómadár nagyot döccent, ahogyan kiléptek álcából a Kliih'gohn vezérvilág szomszédságában. Monroe erősen megkapaszkodott egy, az utastéren keresztbe átívelő, láthatóan minden különösebb funkció nélkül beépített merevítőgerendában, ami a volt tábornok, most pedig Mor'mon apostol véleménye szerint csak arra volt jó, hogy az ember, vagy bármilyen más fajú szerencsétlen utas, vagy fogoly alkalmasint beleverhesse a fejét.
Az utastér másik oldalán kényszerűségből mellé került utastársa, a coruscanti alsóvárosi akcentus egy torz verzióját viselő Csar Tosch, aki valamiféle ember-klingon hibrid lehetett, de a rá rakódott mocsoktól nehéz volt megmondani, csak böfögött egy jó nagyot, és az idegesség legkisebb jele nélkül benyakalt még egy fél üveggel a kezében lötyögő vérborból, népe ősi italából. - Jóféle lőre ez, Monrókám, úgy bizony, dá, igyál velem! - Köszönöm, majd később - húzta el a száját Monroe. Ki nem állhatta ezt az alakot, fel nem foghatta, miért küldte mellé Rand, amikor értesült arról, hogy Nuur nagyúr erre a küldetésre delegálta őt. Pontosabban tippje volt, Rand nyilván saját kezében akarta tartani a tárgyalásokat és értesülni akart mindenről, ami Monroe, valamint Qu'onosh urai között elhangzik, talán még bele is akart kontárkodni, hogy valahogyan végül a deisták érdekei is érvényesülhessenek, nem csak a Mor'monoké... de hogy ehhez miért pont ezt a részeges idiótát találta meg a legalkalmasabb társküldöttnek, azt Monroe fel nem foghatta.
A hosszú út alatt, amíg sikerült lefizetniük egy alacsonyabb rangú klingon klán kalózvezérét, hogy bevigye őket a központig, Monroe-nak volt ideje a holohíreket tanulmányozni. Az újabb coruscanti támadások nyugtalanították, hiszen ő pontosan tudta, hogy Rand fia is abba az iskolába járt, ami elpusztult. Monroe remélte, Rand nem követ el semmi olyasmit, ami miatt kompromittálódna a hatóságokat előtt... hiszen akkor fennállt a veszélye, hogy őt magát és a köztük lévő kapcsolatot is leleplezik. Így is elég fejfájást okozott neki, hogy titkolnia kellett Nuur nagyúr előtt ennek a Csar Toschnak a jelenlétét, arról nem is beszélve, hogy újdonsült "birodalmi" szövetségeseit sem tájékoztatta... bár abból, amilyen pletykák Monroe fülébe eljutottak, arra következtetett, hogy az ő szénájuk még rosszabbul állt, mint Randé. A kardassiak, akikkel megállapodott, szőrén-szálán eltűntek, G'Kar valahol az Ismereten Vidék alfelén kóborolt, Nuur nagyúr újdonsült, ki tudja honnan és miért átállt extradimenzionális barátaival, a kromagokkal volt elfoglalva... Monroe igazából úgy volt vele, hogy ha most fogná magát, és megpattanna, talán nem hiányozna senkinek... csak nem tudta, kinél kamatoztathatná a galaxis összeesküvő erőiről szerzett tudását, ki találná őt elég intelligensnek és jól informáltnak, hogy pénzzel, gyereklányokkal - még mindig kellemes emlékei voltak Uljanáról - és hatalommal hálálja meg a csepegtetett híreket.
Amennyit eddig a klingonokból látott, nem úgy tűnt neki, hogy ők lesznek a legalkalmasabb jelölt erre a célra. Monroe komolyan elgondolkozott rajta, hogy ha itt végzett, elfelejt hazatérni Ershanra, és átruccan mondjuk az EGB Corporate-szektorába. Il-Raz kormányzó olyasfajta alaknak tűnt, akivel lehet üzletelni... és a pletykák szerint ki nem állhatta sem a kardassiakat, sem ezeket a csontfejű idióta klingonokat.
- Böff - jegyezte meg Csar Tosch egyszer csak, miközben a ragadozómadár összehajtogatta szárnyait, akár egy birodalmi űrsikló, és leszálláshoz készülődött a füstös, vörös-fekete fényekben pompázó főváros egyik mocskos leszállóplatformján. Monroe gondolataiba mélyedbe, undorral az arcán figyelte a körülöttük lebegő toxikus felhőket. - Böff, he, tábornokom, meö - integetett neki egyik szőrös-dzsuvás kezével Csar Tosch. - Kitaláltad-é már, hogy melyik proló vezérrel talákszunk-e? - Nekem kellett volna kitalálni? - kapott észbe megzavarodva Monroe. - Jahha - gurgulázott amaz. - Van az a Góvron, meg a Tékuvma, de hülye neve vammár nekilye, úgy bizony da.
- Igen... - Monroe gyorsan megpróbálta felidézni a Mor'mon hírszerzés által összefoglaltakat. Nem volt a legjobb anyag, a Gul Rahim félre prófétizmusba szakadt kardassiak írták, tele volt olyasmivel, hogy milyen kultúrálatlanok és mocskosak a klingonok. Mondjuk az állítás valóságtartalmával nem tudott vitatkozni. Gowron tűnt a diplomatikusabb alaknak, T'kuwma meg sértődékenyebbnek. De megosztani sem akarta a tárgyalást, nem akarta, hogy ez a részeges alak az ő jelenléte nélkül beszéljen bármelyikkel is. - Kedvezzünk mindenkinek - mondta végül. - De mutassuk meg, mi az, amiben nem engedünk. Derítsd ki nekem, Csar Tosch testvér, hogy melyik klingon zsoldos család állt amögött a támadás mögött, ami nemrég történt a határvidéken, amikor a Jedi Partizánok felbérelte klingonok meghiúsították egy üzletünket a vostroyaiakkal és emiatt a kardassiak fogságába estem G'Karral együtt.
Monroe átadott egy adatkártyát Csar Toschnak. - Ezen találod a részleteket, a Szindikátus titkosított anyaga a Bad Lands csillagködbeli incidensről. Ne edd meg, és ne add oda senkinek. Derítsd ki, melyik család segítette a jediket, és hogy a Birodalom hierarchiáján belül Gowronhoz, vagy T'kuwmához állnak közelebb. Amelyikükkel jobb a viszonya ennek a klánnak... azzal találkozunk másodiknak. Híreszteld el, hogy a jedikkel kollaboráló klánvezető fejét akarom emiatt a sértés miatt. Világosan beszéltem, vagy túl részeg vagy ahhoz, hogy megértsd?
|
|
|
Post by sithlord on Dec 28, 2021 18:57:38 GMT 1
Két héttel később:
A hatalmas zsivalyban Monroe úgy érezte mindjárt megőrül. A füstös kocsma egyik sarkában foglalt helyet, miközben habzó klingon sört vedelt. Két hete volt itt ebben az istenverte városban, és ezek között a hőbörgő vadállatok között. Csartosh még nem bukkant fel, lehet soha nem fog. A Klingon Birodalom anyabolygójának legzsúfoltabb városában, a legmocskosabb pöcegödörben szállt meg Monroe, Csar Tosh ezt tartotta jónak. A klingonok gyűlölték a humánokat, nem beszélve a Nagy Tanácsról. Nem lett volna okos, ha Monroe vele tart. Így a bolygó fővárosában egy kis mocskos fogadóban, Monroe elég kreditet fizetett hogy kapjon egy kis szobát, és persze mindennap legyen nemcsak reggeli meg ebéd, hanem akár prosti is ha kell. Oo RShi, egy furcsa macskaszerű idegen faj nősténye, rendszeresen közösült is Monroeval... A férfi azonban kezdett nagyon türelmetlenné válni. Kósza hírek jöttek arról, hogy Sandor és Hadra lerohanta a Hutt űrt és átvette a Fekete Nap irányítását is. Most már olyan lett a fiú, mint egy elbaszott Xizor herceg, gondolta epésen Monroe. Csak én maradtam le mindenről, megint. -He aqh hijaa makh Toorakh nokh! -lépett oda a fogadós Monroe asztalához, majd letett egy újabb korsó sört az asztalra. A férfi belelefetyelt, alderaani mézsör volt! De mégis hogy? -Azt mondani emberfajzat, hogy az a két vendég fizette sört úgy biza! -Monroe odapillantott, ahova a fogadós mutatott és két jellegzetes alakot ismert fel. Egyikük Csar Tosh volt, aki máris intett hogy menjen oda az asztalukhoz, a másik alak pedig...ez nem lehet! Monroe feltápászkodott, magával vitte a sört, majd letelepedett szíves meghívóihoz. -Hadd mutassam be önnek Gowron Miniszter urat! -tért rögtön a lényegre Csar Tosh, aki ezúttal teljesen normálisan viselkedett. Amaz biccentett majd kezet nyújtott, Monroe viszonozta és a két férfi erőteljesen kezet rázott. -Már régóta meg akartam ismerni önt! -szólalt meg öblös hangon a klingon kancellárjelölt. -Ez kölcsönös uram! -válaszolt Monroe. Gowron máris folytatta. -Nos az adatdiszk amit adott nekem, egyenesen a Kancellári székbe repített. T'Kuwma hívei visszavonultak, Csar Tosh mester pedig gondoskodott magáról T'Kuwmáról is! -jegyezte meg sokat sejtető arckifejezéssel Gowron. -Meghalt! -tette hozzá röviden Csar Tosh és máris belekortyolt a sörébe. -De...hogyan s miért? -Monroe kicsit össze volt zavarodva. -Mondjuk úgy hogy a mi jó öreg Csar Toshunk elérkezettnek látta az időt, hogy egy kis méreggel végezzen azzal az árulóval! -mosolyodott el vadállatian Gowron. -Évek óta be vagyok épülve T'Kuwma köreibe s csak a jelre vártam hogy megtegyem amivel megbízott maga a tiszteletreméltó Nagy Tanács! -tette hozzá Csar Tosh kissé ünnepélyes hangon. -De mégis miért? És mit szólt a Tanács? -kérdezte meglepve Monroe. -Semmit, mivel új és hatalmas szövetségesünk egyesítette a Tanácsot és a Birodalmunkat! Új célunk hogy a Halálistent, népünk ősi Istenét szolgáljuk, és megvívjuk a háborúkat, amikkel megbíz bennünket!
Gowron egy holodiszket vett elő, amikor lejátszotta En Sabah Nuur senkivel össze nem téveszthető alakja jelent meg. Gowron lejátszotta a felvételt, amelyben Nuur a klingonok ősi mivoltáról és testvéreik a kromagok szövetségéről beszél, vérről dicsőségről és háborúról.
Mi a fasz...
-Ki ez? -kérdezte Monroe mintha nem tudna semmit. Gowron öblösen felnevetett. -Nem kell megjátszania magát többé Monroe Főapostol! Birodalmaink immár egyetlen ügyért harcolnak, a Halálistenért, a dicsőségért és a becsületért! Mondjuk úgy hogy ezután az üzenet után, En Sabah Nuur, áldassék neve, maga javasolta a Tanácsnak hogy én legyek a Kancellár! A Tanács pedig egyként mőgém állt, még T'Kuwma hívei is! A polgárháborúnak vége! -Gowron belekortyolt a fűszeres vérborba, és megvárta amíg Monroe feldolgozza a hallottakat. -Most pedig térjünk rá Nordgard ügyére barátom! -szólalt meg hirtelen Csar Tosh.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 10, 2022 18:48:26 GMT 1
Monroe hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Igyekezett fapofát vágni mindenesetre, miután leküzdötte a hely miatt újra, meg újra rátörő hányingert, ami minduntalan elfogta ebben a krimóban.
Biztos volt benne, hogy valaki itt nagyon átverte, de még nem tudta, hogy ki, és kinek a megbízásából. Miközben Csar Tosch és Gowron a válaszára vártak, Monroe intett a csaposnak, hogy hozzon még abból a büdös vérborból, amit az itteni törzsvendégek oly szívesen fogyasztottak, addig is megpróbált némi időt nyerni, hogy átgondolja a helyzetét.
Egyfelől, ez a Gowron, akit Csar Tosch iderángatott, hírhedt áruló és csaló hírében állt, mondjuk ezzel Monroe önmaga is így volt, szóval tudta, mire számítson... azt sem lehetett elvetni, hogy ezek ketten csak blöffölnek, és Gowron megvette Csar Toscht, másfelől azonban az iszákos félklingon nem olyasvalakinek tűnt, aki különösebben felfogná a korrupció, és úgy általában a magasabb anyagi javak lényegét és mibenlétét, az értékükről nem is beszélve. Szóval valószínűbb volt, hogy tényleg az volt a tényállás, amit ezek ketten állítottak, az viszont még rosszabbat jelentett Monroe számára.
Monroe számára, aki Ershanról való eljövetele előtt a Szindikátus első számú operatív vezetője és végrehajtó ura volt, és aki azonban itteni tartózkodása alatt látta, és szándékosan figyelmen kívül és megválaszolatlanul hagyta itteni tartózkodása végéig a Sandor Voren nevű önjelölt kis pöcs üzenetét, aki a Nagyúr, En Sabah Nuur valamiféle önjelölt új kegyencének számított, és aki Monroe távollétében kiirtotta a hozzá hű alvezéreket, és átvette a szervezetet... Monroe csak azt nem értette eddig, hogy a kölyök a saját - nem létező - szakállára cselekedett, vagy éppen éppen Nuur nagyúr parancsára. Ahogyan olvasta Monroe a hozzá hű, még életben lévő ershani alvezérek jelentéseit is arról, amelyeket titokban küldözgettek neki ide ebbe a pöcegödörbe, hogy ahol nem Sandor Voren terpeszkedik az ő helyén, jelesül En Sabah Nuur nagyúr oldalán, mint Főapostol és katonai végrehajtó, ott az új kegyenc a kétszínű, áruló G'Kar és magukat kromagoknak nevező fajtársai, akik ki tudja, honnan, miféle dimenzióból szakadtak ide, és akik az ő távollétében és az ő dicsőségét learatva és elbitorolva megszállták a Hutt-űrt.
De csak most, hogy megjelent itt előtte Csar Tosch és Gowron, most állt össze az egész Monroe fejében. A nagyúr félreállította, direkt küldte erre a küldetésre, és direkt parkoltatta itt, hogy addig szépen csendben kiebrudalja minden pozíciójából. Még az is megfordult a fejében, hogy visszamegy valahogy Randhoz, de várjunk csak... hiszen rajta keresztül rendelték mellé ezt a Csar Tosch nevű alakot. Tehát ki tudja, lehet ő is benne volt? Lehet, összejátszott a vén szenátor és a Nagyúr, és G'Kar, a hüllő, hogy kitoljanak vele?
Monroe lenyelte a csalódottságát és az undorító vérbort, és pókerarcot vágott. No megálljatok csak, gondolta. Megbánjátok még ezt. Csak jussak ki innen, gondolta. - Pontosan mi is Nordgard ügye? - kérdezte végül joviálisan. - Végezetül... segíteni szeretnék. - Nos, a mi hadurunk és istencsászárunk kiadta parancsba, hogy dolgozzunk ki tervet Nordgard két irányból történő inváziójára! - vigyorgott Gowron. - Ehhez pedig hírszerzési információkra van szükségünk!
Monroe elgondolkozott. A terv végül is nem volt rossz. A Hapan-Sitheknek, a jediknek és a Köztársaságnak egyaránt kiterjedt érdekeltségeik voltak Nordgardban, de mégis, független állam volt. Megfelelő hátszéllel meg lehetett volna szüntetni, mint az ershaniak hutt-űrbeli érdekeit veszélyeztető hídfőt, egyúttal tesztelni, hogy a nagyobb környékbeli hatalmak beavatkoznak-e, vagy még lenyelik ezt is. Egyszóval, nem volt rossz terv. Kár, hogy nem kérdezte meg erről őt senki.
- Ha a klihh'gohnok beavatkoznak abba a háborúba, első lépésként biztosítani kell, hogy nem éri a hátukat kardassi támadás - mondta végül. - Tárgyalni kell a Birodalommal. A legjobb a Corporate-főszektor vezetője lenne, Il-Raz kormányzó. Ő ismeri és felügyeli azokat az útvonalakat, amelyeken át Nordgard felé eljuthat egy inváziós erő, és gondoskodhat arról is, hogy ne érje magukat kardassi hátbatámadás - magyarázta végül. - Ha eljuttatnak a Corporate határára, én felvehetem a kapcsolatot a szektorkormányzóval. - Azt hallottam, a Birodalom Főkormányzója éppen Zioston vendégeskedik - böfögött Gowron. - Nem is arra akarom menni - rázta a fejét Monroe. - A Bonadan felől, a régi Corporate-űrön át. Ott vannak még bizonyos... kapcsolataim. Vannak olyan... módszerek, amelyekkel könnyedén felhívhatom magamra Il-Raz kormányzó figyelmét.
- No hát, és mégis hogy - értetlenkedett Csar Tosch. Monroe az asztal közepére csúsztatott egy holodiszket, amelynek kivetítőjén egy gyerekkorú, lapos mellkasú vostroyai kislány vonaglott egy magasabb férfi hímtagján. - Eh, fúj, humán kislányt, ráadásul férfiak, ez nem becsületes - tiltakozott Gowron. - Legális ez egyáltalán? Honnan van ez magának? - Mondjuk úgy, saját anyag - vigyorodott el Monroe. - Az a lány Uljana Vrosilov, Vostroya marsalljának elveszett gyermeke. Ha ezt eljuttatom Il-Raz kormányzónak, garantálom, hogy máris el van intézve egy titkos meghallgatás - kacsintott. - És mi köze ennek Nordgardhoz? - kérdezte Csar Tosch. - Tudják... - Monroe azon gondolkozott, mennyit áruljon el ezeknek az alakoknak. - Vannak bizonyos helyeken olyanok, akik hálásak nekem azért, amit egy Shantal nevű ribanccal tettem még a Köztársaság szolgálatában. Magas pozícióban lévő személyek a Hapan-Sith Monarchiában. Mondjuk úgy, tőlük tudom, hogy ez az Uljana odakerülhetett a Nordgardiak területére. - Nem gondolja, hogy ezt közölnie kellett volna a nagyurunkkal is? - ámult el Gowron. - Nem tudom - blöffölt Monroe. - Sosem kérdezte. Nos, eljuttatnak a Corporate határra? És örülnék, ha ezúttal nem valami olyan haduracskára bíznák a kíséretemet, mint akik múltkor a jedik pénzén elvitték a bombámat - pillantott összeszűkült szemmel Monroe Gowronra. - Nem szeretnék újra... kardassi fogságba kerülni.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 22, 2022 14:50:51 GMT 1
A klingon lebujban várakozó alak, akit a fél galaxis üldözött és legalább tizenkét rendszerben halálos ítélet volt érvényben ellene, megelégelte a bűzös kocsma légkörét, és nekikészült, hogy feltápászkodjon a boxból, ahol oly régóta üldögélt. Ember létére eddig senki sem háborgatta – pedig emberi lény maximum rabszolgaként fordulhatott elő ezen a vidéken, az is rendszerint láncra verve, többedmagával és fegyveres hajcsárok gyűrűjében. Itt, a városszélen azonban sok furcsaság előfordult, így a külvilágiak látványa egyáltalán nem volt szokatlan – a klingonok zárkózott társadalmi berendezkedésük ellenére természetesen kereskedtek a területükön kívül eső alvilági bandákkal és a nagyobb bűnszervezetekkel -, ilyen-olyan idegnek néha felbukkantak bizonyos negyedekben.
Ráadásul Monroe a Szindikátus egykori leghírhedtebb bűnvezére és gyilkosa volt, így még akkor sem kötött volna bele senki, ha csillagászati összegű vérdíj van a fején. Éppen ezért lepődött meg annyira, amikor pisztolycső fúródott a gyomrának, amikor elindult a kijárat felé. - Hová-hová, Monroe? – kérdezte a vele szembeálló, talán huszonévesnek tűnő fiatalember. – Ülj csak szépen vissza, amíg jó dolgod van. Volna még egy kis megbeszélnivalónk, mielőtt elhagyhatod ezt a koszfészket.
Monroe arra gondolt, hogy ebből a pozícióból hányféleképpen tudná meggyilkolni az arcátlan alakot, és hogy miért egy fegyveres fejvadász jött vissza Csar Tosh helyett, amikor valami megütötte a fülét. A másik, nála jóval fiatalabb ember törte a basicet, az akcentusa pedig… nos, félreérthetetlenül cosrai volt.
Engedelmesen visszaült a helyére. A másik leült vele szemben, és mindketten sugárvetőt szegeztek egymás ágyékának az asztal alatt. Monroe olyan pozícióba helyezte a lábait, hogy a csizmájába rejtett késekhez is bármikor hozzáférhessen. Feltűnt neki, hogy a fiatalember is úgy fordul, mintha rejtegetne valamit az egyik, vagy talán mindkét csuklójánál. Érdekes.
- Szóval aszongyahogy… te nem a fuvarom vagy, amit a helyi barátaim intéztek – mondta, miközben magában azt a lehetőséget is felmérte, hogy Csar Tosh és Gowron elárulták. Ezt ki kellett derítenie, mielőtt továbbáll a klingonok által biztosított hajóval és a hozzá rendelt legénységgel. – Szóval akkor most ez egy ki lő először szituáció? - Nem egészen – felelte a fiú. – De valóban a klingon barátainak köszönhetően vagyok itt. Pontosabban Gowron úrnak, aki némi aurodiumért cserébe volt olyan szíves, és megengedte, hogy leüljünk egymással beszélgetni, mielőtt tovább küldi önt a Corporate Főszektorba. - Nem hittem volna, hogy a Birodalom pólyásokat is bevesz ügynöknek - húzta el a száját Monroe. - Az nem a jedik szokása? - Jó szeme van, valóban ügynök vagyok. Az Első Rend ügynöke. A fedőnevem Kolibri… és azért jöttem, hogy kivigyem magát innen. Nem a Quonoshról, hanem a lehetetlen helyzetből, amibe belekeverte magát. Sokkal többet tudok magának ajánlani, mint Il-Raz.
- Érdekes, úgy tudtam, hogy az Első Rend kivégzési határozatokat szokott küldözgetni, nem pedig üzleti ajánlatokat. – Legalább nem Tierce embere, tette hozzá magában Monroe. Igazából azt sem tudta már, hogy birodalmi szövetségesei segítő kezet nyújtanának-e neki, vagy lelövetnék. Az első rendi ügynök jelenlétéből ítélve az utóbbira tippelt.
- Magának információi vannak, Monroe - folytatta Kolibri, és eltette a fegyverét, de továbbra is úgy könyökölt, hogy más eszközökkel gyilkolhasson. - Létfontosságú információi G’Karról, birodalmi összeesküvésekről, és… bejárása van Il-Raz kormányzóhoz. Segítenie kell nekünk kiszedni Il-Razból az ő tudását, és a magáét is át kell adnia nekünk. Cserébe teljes amnesztiát kap, ami a birodalom ellen elkövetett esetleges bűntetteit illeti, és pozíciót – azzal átlökött egy adatkártyát az asztalon. – Az Első Renden belül.
- Értem, hasznos vagyok a maguk számára – Monroe elővett egy lejátszót, és behelyezte az adatkártyát. Az asztal fölé egy birodalmi holokorvett képe és néhány sornyi aurebesh felirat villant fel. – Kommodore, mi? Szép hajó.
- Ez csak afféle álca, és még több is van azon a kártyán – legyintett Kolibri. – Jobban szeretnénk, ha a hírszerző testületünkhöz csatlakozna. A maga tudása és tapasztalata… felbecsülhetetlen. Persze új nevet, talán új arcot kell viselnie, mert a fél univerzum ki akarja csinálni, bár bizonyos ügyeket el tudunk simítani visszamenőleg. - Na és pénzt, azt tud ajánlani? – nyalta meg a szája szélét Monroe. - Pénzt, védelmet, bármit. A főnökeim nem fukarkodnak a forrásokkal. – Kolibri várakozón előre dőlt. Az adatkártyára bökött. - Nézze meg az előkészített szerződéseket alaposabban, aztán várom a választ. Nem sietek sehová.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 23, 2022 21:45:07 GMT 1
Monroe az előtte villódzó, az Első Rend hozzáértését tanúsító módon a Szindikátus egyik régebbi, de hatályos kódjával titkosított szerződések fel-felvillanó holografikus részleteit tanulmányozta a box sötétjébe húzódva, melyek az idelátogató átlagos kli'hgohn-ok számára minden bizonnyal értelmetlen szám- és karaktersorozatoknak tűnhettek csupán, közben beszívta a vérbor édeskés, izzadtsággal és mocsokkal, valamint az idejáró harcosok és orioni kurváik testnedveivel keveredő, immár túlságosan is megszokottá, mindennapjai részévé váló illatát. És természetesen közben gondolkozott, elméje elmaradhatatlan kísérőként rágódott ezen az új lehetőségen.
Azt el kellett ismernie, hogy az Első Renddel nem számolt, amikor számításba vette lehetőségeit a Birodalom irányában. A Tierce-ek és Ershan összefonódása miatt bármiféle, En Sabah Nuur nagyúr szándékával szembemenő kilépő akció - hacsak nem ez volt végig a Nagyúr terve annak érdekében, hogy próbára tegye a húségét, vagy alkalmasint megszabaduljon terhessé vált személyétől, futott át a kósza keresztgondolat Monroe mindig paranoid és túlkombinálására hajlamos elméjén - eleve jelentős kockázattal járt, s Il-Raz egyszersmind a legközelebbi, és a múltjaik soha ki nem kristályosodott, de mégis logikusnak ható kereszteződését figyelembe véve az eleve legjobb lehetőségnek tűnt... az Első Rend azonban úgy tűnt, hajlandó az átlagosnál nagyobb kockázatot vállalva és jelentős proaktivitást mutatva akár még Klih'gohn területen is ajánlatot tenni neki - már persze, gondolta tovább a végtelen alternatívákba hajló opciókat Monroe, feltételezve, hogy ez az egész nem a Tiercisták, vagy éppenséggel maga Il-Raz beugrató akciója, vagy akár a Köztársaság, vagy valamelyik másik ellenlábas, rá vadászó hatalom, éppenséggel például Vostroya kísérlete arra, hogy beetesse, csapdába csalja, és végül az őt köröző államok és hatalmak hosszú listájának valamelyik sorában álló frakció börtönébe, vagy vesztőhelyére küldje.
No nem mintha az ehhez hasonló, kellemetlen és egyre sűrűsödő alternatívák elkerülésre ne lett volna alkalmas az Első Renddel való kooperáció. Monroe kéjesen gondolt arra, mennyi titkot tudna megosztani a Tierce-klánnal, Nuur nagyúrral, vagy éppenséggel a Szindikátussal, Lu'uthor igazgatóval, vagy akár magával Rand szenátorral és a többiekkel kapcsolatban. És abban is bizonyos volt, hogy ha valaki, akkor Anakin Solo Főinkvizítor elég befolyásos és hatalmas volt ahhoz, hogy megadja neki az álnéven való elrejtőzés, hatalom, gazdagság és befolyás, illetve egyúttal a Monroe által nagyon is nagyra tartott tartós életben maradás lehetőségét... vagy éppen ellenkezőleg, a gyors és kegyes, vagy éppenséggel kegyetlen halált, a Főinkvizítor híres-hírhedt igazságérzete alapján Monroe-t mégis csak univerzális, nem kívánatos bűnözőnek ítélte volna...
Összességében túl sok volt a nyitva lévő változó ahhoz, hogy itt és most dönthessen. Monroe deaktiválta a szerződés általános feltételeit soroló holodokumentációt, és visszapillantott au eddig türelmesen és egyúttal kifejezéstelenül bámészkodó, láthatóan az idő végtelen ajándékával rendelkező üzenethordozó beszélgetőtársára.
- Előbb ki kell jutnom a Klih'gohn területről ahhoz, hogy biztonságban dönthessek és együtt tudjak működni magukkal - mondta végül. - Gondolom, az ajánlatuk elfogadására van néhány napos gondolkozási időm, mint minden rendes állásajánlat esetében... - Alkalmasint egyszerűbb lenne, ha azonnal elindíthatnánk... a felvételi folyamatot - hajolt közelebb Kolibri. - Tudja, milyen sokáig tart nálunk... az átvilágítás... - Persze, különösen az én esetemben, az a sok-sok referencia, meg miegymás - viszonozta a gunyoros mosolyt Monroe. - A szeme sarkából észrevette, hogy néhány ismerősnek tűnő Kli'ihgohn igyekszik a lebuj jobban megvilágított részei felől a boxuk irányába. - Attól tartok azonban, a jelenlegi vendéglátóim nem értékelnék annyira, ha kiderülne, hogy magával csevegek. Hagyjon egy elérhetőséget, és keresni fogom, amint birodalmi területen vagyok. - Nagy kár, pedig fogyasztó vendég voltam... minő modortalanság - kortyolt bele egy ki tudja, honnan előkerült szintoholos koktélba, afféle úri ficsúrok italának számító kék kotyvalékba az ügynök, azzal átcsúsztatott egy kerek, yapor-amulettre emlékeztető kockát Monroe felé. - Ezen bejelentkezhet nálunk. - Ez valami olcsó bóvli - fintorodott el Monroe. - Miért, mit várt, valamiféle fekete-vörös útkereső holokront, vagy efféle feltűnő cuccot? - hunyorított az ügynök, és már ott sem volt.
A Klih'gohnok idegesen szimatolva érkeztek meg Monroe boxába. Az egyik alakban a tábornok felismerte Gowront. - Maguknál az udvarias vendéglátás része hetekig egyedül hagyni a vendéget az utolsó sarokban, hogy magában iszogasson? - kérdezte őket Monroe kötekedve. Remélte, most már elmozdulhat innen egyről a kettőre, és a Qu'onosh vezető klánja végre némi hajlandóságot mutat arra, hogy átsegítse őt a Corporate területére.
|
|
|
Post by sithlord on Jun 3, 2022 10:09:06 GMT 1
Monroe már alig várta, hogy elhúzzon ebből a koszfészekből. A Klingonok kicsit idegesnek tűntek, de Monroet ez a legkevésbé sem érdekelte. Jelenleg őt egyedül csak saját maga foglalkoztatta. Az Első Rend felbukkanása, hogy beszervezzék őt, még Monroet is meglepte. Bár egyelőre nem mondott sem igent sem nemet, egy apró ajándékot azért átadott.
Egy kis diszket, amelyen minden Rudeus Randdal kapcsolatos dolog szerepelt, adatok a metahumán képességeiről, életének minden mozzanatáról. Természetesen a Coruscanti iskola elleni merénylet videói nem szerepeltek a diszken, azokat Rudy nagybátyja, Deathstroke sikeresen megsemmisítette. Viszont a kisfiú metahumán módosított génkészletének térképe, és minden egyéb az igen. Ez a fiú tökéletes alany lehetne az Első Rend ügynök pótlására. Rudy anyja egy Erőhasználó miatt halt meg, a kisfiú pedig gyűlölte mind a Jediket, mind a Sitheket! Egész egyszerűen ki akarta mindet írtani, s lehetőleg megsemmisíteni még az emlékezetüket is. Monroe élvezettel olvasta Rudy naplóit, amelyben magányról, haragról és mindent elemésztő gyűlöletéről írt, s amelyben gondolataiban az Erőhasználók csupán a múlt emlékei. De volt abban a naplóban más is. Természetesen az apja iránti rajongó szeretete, Monroe kishíján hányingert kapott, amikor a kisfiú oldalakon keresztül ecsetelte apja iránti rajongását és szeretetét…Rand Szenátor ha tudná! Mennyire felnéz rá a gyermeke!
Ami azonban a legérdekesebb volt Monroe számára, az a kisfiú rajongása a Pius Dea iránt. Vallásos hevület, szinte már a tébolyig jellemezte, különböző képzelgéseit, amelyben mint a Dea Inkvizítor Atyája, elevenen égeti el a Jediket, módfelett érdekesek, sőt izgalmasak voltak. A Pius Deának pedig mindenhol voltak szervezetei, még a Sith Birodalomban és Egyházban is…
A lényeg, átadott egy lehetséges és meglehetősen tehetséges gyerekről adatokat az Első Rendnek, hogyha akarják, beszervezzék ügynöknek. Bár a kisfiú miatt nem aggódott túlságosan, ha nem az Első Rend akkor a Pius Dea ügynöke lesz, és amilyen képességei vannak a genetikai állománya alapján, akár még Erőhasználókkal is felveheti könnyedén a harcot.
Drága öreg Rand! Nem is tudta, hogy a kisfiát már az anyja méhében génmanipulációval kezelte, az az orvos, aki szintén az Első Rend ügynöke, s egyben kémje volt, s aki a kisfiúval egy időzített bombát alkotott meg. Sajnos a Doktor, ahogy fedőnevén hívták, már a másvilágon űzte ördögi praktikáit, de egyetlen és sikeres életműve, Rudeus Rand, életben volt. Örök mementót állítva egy kísérletnek, amelynek célja olyan humánok megalkotása, akiket aztán sikeresen bevethetnek Erőhasználó férgek ellen, s akik később a Köztársaság vagy a Birodalom békéjét őrizhették volna…
Rudy anyja természetesen mindenről tudott, és mint egy ősi Cosrai nemesi család sarja, egyetlen dolog érdekelte: helyreállítani az áhított Rendet egy Birodalomban! Ennek vetett véget váratlan és tragikus halála, amikor a Coruscantot megmerényelte a Vorennus néven ismert terrorista, Monroe volt főnöke, En Sabah Nuur...És Monroe reménykedett benne, hogy Agnesh áldozata nem lesz hiábavaló, a fiú pedig teljesíti a célt amire rendeltetett így vagy úgy: kiirtani minden Erőhasználót!
Az Első Rendi ügynök, Kolibri, éppen csak átnézte az adatdiszket, de látszott az arcán, megtalálta az igazi célt, amiért a bolygóra jött. Aztán persze távozott. Monroe pedig várta a klingonokat, békésen iszogatva a kricsmiben.
-Indulnunk kell, minél hamarabb! -vakkantotta oda neki Gowron. -A házak tudomást szereztekm az itt létedről, minél hamarabb eltűnünk annál jobb! -Mi ez a sietség ennyire? -Monroe közönyös sőt flegma arcot vágott, mintha nem érdekelné igazán a saját sorsa sem. -A Házak halálra ítéltek, valami En Sabah nevében! Azt hiszik ő az igazi Klingon Istenség! Az első parancsa az volt, hogy keressenek meg és végezzenek ki téged!
Monroe arca elsötétedett. Szóval az a kék bőrű fasz azt hiszi megszabadulhat ilyen könnyen tőlem? -Akkor induljunk! - Monroe feltápászkodott, majd a különös kompánia úgy tűnt el onnan, mintha sosem jártak volna ott...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 11, 2022 16:18:24 GMT 1
[ A Qu'onosh és a birodalmi határvonal közötti semleges térben] A hiperűrben száguldó klingon fregatt állig felfegyverzett, néhol még a klingon törvények szerint is illegális módosításokkal ellátott kalózhajó volt, amit kifejezetten birodalmi konvojok feltörésére és szétzilálására terveztek. Egy ilyen, kisebbfajta könnyűcirkáló képes volt addig kibírni egy-két csillagromboló támadását, amíg a legénység meglékeli a teherhajókat, meggyilkolja az őröket, és átszállítja a szajrét a saját teherhajóikra. Ráadásul a klingon egységek sohasem egyedül portyáztak, így a kereskedelmi vonalakat támadó kalózflották valós fenyegetést jelentettek a Corporate Főszektor védelmi egységei számára. Ez a hajó azonban feltűnésmentesen, egyedül haladt. Először is azért, mert nem kellett hiperűr-mértékkel mérve hosszú utat megtennie, másodszor pedig fontos volt az utasa számára, hogy a lehető legnagyobb álcával és diszkrécióval utazzon. Csak addig voltak veszélyben, amíg át nem lépték a Coprporate-határt, onnan már Il-Raz birodalmi kormányzó személyesen kiküldött határmenti egységei fogják őket bevédeni és elkísérni egészen az Ammuudig. Már nem volt sok hátra a határátlépésig, talán egy fél standard óra. Éppen ezért, amikor a fregatt minden előjel nélkül megrándult, majd iszonyú dörrenéssel és kékes-vöröses hiperűr-erőszakkal kiszakadt a normál térbe, Monroe és a rendelkezésére bocsátott klingon harci egységek azonnal tudták, hogy tragédia történt. A hiperűrből kisodródott fregattnak beletelt néhány másodpercébe, mire a pilóták stabilizálni tudták a pörgő hajótestet. Monroe a klingon kapitánnyal versenyt futva rohant végig a kanyargós folyosókon, mígnem egy lépéssel a másik előtt esett be a pilótafülkébe. A plexin túlra pillantva gigantikus méretű birodalmi csillagrombolókra, ershan elfogóuszályokra vagy Rand személyes zsoldoscsapatainak és vallási fanatistáinak katedrálishajóira számított – de a csillagokkal fénylő feketeségen egyetlen árva, lakhatatlan égitesten kívül egy árva mynock sem volt. - Mi történt? Mi rántott ki? – követelte a klingon kapitány. - Uram, nem rántott ki semmi… Egyszerűen leállt a hiperhajtómű, és hát, nem fokozatosan, hanem egyből. Talán meghibásodott. - Meghibásodott? Hogyan hibásodhatna meg, ez egy Rendili-A7-Delta! – a kapitány a szenzorképernyőkre meredt. – Semmi nyoma tiltóhajóknak, üldözőknek, semmi ellenséges tevékenységnek. - Amennyiben a hiperhajtómű meghibásodott – szólt közbe Monroe -, akkor valaki szándékosan tette tönkre. Vagy indulás előtt a Quonoshon… vagy a legénység egy tagja, esetleg egy csoportja, akik az ellenségeimnek dolgoznak. - Ezeket a harcosokat Gowron vezér személyesen világította át!! A leghűségesebb, legodaadóbb szolgái vagyunk! - Én ezt elhiszem – mosolygott, illetve vicsorgott a szemét forgatva Monroe. – A kérdés csak az, hogy Gowron vezér hűséges maradt-e énhozzám. – Monroe már azon gondolkozott, hogy legyilkol mindenkit a hídon, és maga veszi át az irányítást, mert ez lett volna a részéről a leglogikusabb lépés. De amikor a tekintete az egyik kezelőklingonra esett, felkiáltott: - Nehogy a holdra irányítsa a célkereső lokátort! Ha az ellenség mögötte rejtőzik, és esetleg nem tudják, hogy már megérkeztünk, azonnal megtudják! - Ez nem hold – jegyezte meg a kapitány. - Nem is űrállomás – tette hozzá az egyik pilóta. - Terjesszétek ki a keresősugarainkat, de feltűnésmentesen, mintha csak úgy vaktában tapogatóznánk – adta ki a parancsot akapitány. – A hőkibocsátást be tudjuk fogni. És küldjetek már valakit hátra a hajtóművekhez! Amelyik működik még, ahhoz is állítsatok őrt. Ha valamelyik elmozdul a posztjáról, agyonlövöm! Egy-kettő! - Nem érzékelünk semmit – jelentette végül a szenzoros tiszt. – Semmi nyoma idegen hajónak, kapitány. Ez a rendszer olyan üres, mint Csar Tosh úr feje. Biztos odahaza a Quonoshon rongálták meg a hiperhajtóművet, mert mi biztos nem, és nincs hajó a rendszerben, ami kiránthatott volna minket. - Akkor talán… nézzen ki a plexin. Monroe fenyegető élű hangjára a klingonok mind felkapták a fejüket a műszereikről. A rádiójelek, hőkibocsátás és más, műszerekkel bemérhető azonosítást teljes tökéletességgel kiküszöbölő ellenséges álcázóhajó – egy sötétszürke, a klingon fregatt méreteit valamivel meghaladó korvett – valóban ott közeledett előttük, meglehetősen gyorsan, hogy kétség se férhessen hozzá, hogy a klingon hajó a célpontja. Tetején ezernyi antenna és rádiótányér éktelenkedett, jelöletlen külseje azonban jellemzően birodalminak tűnt. - Lövegeket aktiválni, töröljék le az égről! – rendelkezett a klingon vezér. - Uram… a lövegek nem válaszolnak! - Hát azt is megrongálták?? - Nem, uram… egyszerűen kikapcsoltak. - Akkor húzzunk innen a francba, maga idióta! Induljon már! – a klingon kapitány akkorát csapott az irányítópultra, hogy az beleremegett. - Uram… a hajtóművek… nem válaszolnak… A kapitány odaugrott, eltörte a pilóta nyakát, és maga ült be a helyére. De hiába rángatta a tolóerő-szabályozót, hiába kapcsolgatott őrült módjára, a hajó főkomputere villant egyet, és teljes egészében kikapcsolt. Ami azt jelentette, hogy a biztonsági rendszereknek is lőttek. Monroe sejtette, hogy mi történik. Vagy árulók vannak a hajón, akik időben szabotáltak mindent, vagy az ellenséges hajó olyan kifinomult kódtörő tulajdonságokkal rendelkezett – az antennáiból és a különféle nyúlványokból ítélkezve, amik szinte beborították a tetejét -, hogy egyetlen, komplex parancsvírussal leállította a klingon hajó rendszereit. Talán valaki a Quonoshról megadta nekik a hozzáférési kódokat. - Vannak mentőkabinok? – kérdezte higgadtan. - Persze… mindenki a kabinokba! – rendelkezett a kapitány. - Nem, kapitány – emelte fel a kezét Monroe. – Mire odaérünk, azok is le lesznek zárva. Azt hiszem, ránk akarnak csatlakozni. A fregatt megrándult, ahogy a pilótafülkét kívülről beárnyékoló, melléjük manőverező korvett összekapcsolódott velük. - Akkor meg harcra fel! – vezényelt a klingonfőnök. Monroe nem szólt bele, amikor a csatakiáltásokat kurjantó klingonok eliramodtak a légzsilip irányába, menet közben vérszomjas klingon indulókat zengve. Mészárolják csak le őket a birodalmiak, őt aztán nem érdekelte – inkompetens, mocskos banda voltak, akik még egy diplomáciai utat se tudtak leszervezni neki. Legszívesebben a saját kezével gyilkolta volna halomra őket, utána pedig visszament volna a Quonoshra és lekaszabolta volna Gowront a szintoholista jobbkezével együtt függetlenül attól, hogy elárulták-e őt, vagy sem. Odakint lövések harsantak, majd ezt követték az ordítások és sérülést jelző sikolyok. Monroe felsóhajtott, megpördítette a parancsnoki széket, és beleült, szembenézve a pilótafülke bejáratával. Ebből a pozícióból szépen lekaszabolhatott mindenkit, aki belépett – ugyanakkor először meg kellett hallgatnia, mit akarnak tőle. Végül úgy határozott, hogy ha ershaniak toppannak be, akkor lő, ha viszont birodalmiak, akkor vár egy kicsit, kivéve, ha ők is azonnal lőnek. Abban persze biztos volt, hogy képzett egységek lesznek, akik gyors munkát végeznek a klingonokkal. Két standard percen belül nyílt az ajtó. Monroe meglepődött, mert vörös páncélos védosztagosok vagy burnuszos ershaniak helyett flottagyalogosokhoz hasonló, egyszerű sugárpisztolyos alakok rohantak be, élükön ugyanazzal az ismerős alakkal, akivel a Quonoshon már volt szerencsétlensége megismerkedni. - Kolibri. - Monroe – biccentett a birodalmi kém. Monroe lőtt – a Kolibri mellett álló HVA-osztagos füstölgő lyukkal a mellkasában eldőlt, és halk puffanással a padlóra rogyott. A többiek azonnal ráemelték a fegyvereiket, és éles kattanások jelezték, hogy tüzelésre készek. Monroe azonban tudta, hogy élve kell nekik – nagyon-nagyon kellett nekik, amíg nem lövi le Kolibrit, addig életben marad. - Csak erősíteni akartam a tárgyalási pozíciómon – mosolygott a birodalmiakra. – Ha valami nem tetszik, egyet-egyet lepuffantok a fogdmegjeid közül, Kolibri. Úgyhogy azt ajánlom, olyan ajánlattal – és garanciákkal! - álj elő, ami mindenkinek jó. Kolibri nem hatódott meg. Feltűrte az ingujját, miközben az egyik embere lehajolt, és kivett valamit az imént lelőtt társuk tetemétől. Kolibri kinyújtotta a karját, a társa pedig egy ezüstös-fehér szert fecskendezett a HVA-ügynök ereibe. A fiatal, huszonéves birodalmi megtántorodott és megkapaszkodott a falban. - Talán kivárjam, amíg elájulsz, kölyök? – horkantott fel Monroe. - Ha narkó kell, ott a raktérben. Kolibri megtámasztotta magát, majd végül kiegyenesedett. Kihúzta magát, szemét furcsa fény öntötte el. Megropogtatta az ízületeit, majd letűrte az ingét és módszeresen begombolta, mint aki egyáltalán nem siet. Túl fontos momentum volt a sietéshez. Monroenak elege lett, ismét lövésre emelte a fegyverét, de az kirepült a markából. Kolibri összeszorította rajta az ujjait, majd átadta az egyik kollégájának. - Megtaláltuk a holodiszkjeit, Monroe – közölte. – De sajnos igazolnunk kell a rajtuk levő információkat, mielőtt feltörjük őket. Kész tényekkel kell a feletteseim elé állnom. Azzal Kolibri Monroe elé lépett, és tenyérrel az idősebb férfi arca elé tartotta a széttárt kezét. - Most pedig… minden tudása… az enyém lesz… - nyögte a kém, azzal Monroe felordított fájdalmában, ahogy az első rendi tudata durván, minden kifinomultságot nélkülözve berontott az elméjébe. … A birodalmi HVA-korvett már a hiperűrben járt, amikor Kolibri megtette a jelentését a közvetlen felettesének. Akárcsak a klingon hajó és Monroe, de utóbbiak megcsappant legénységgel. Az első rendiek lemásolták Monroe létfontosságú holodiszkjeit, és egy aranybányát találtak – Rand szenátorról, Dukatról, Il-Razról, Neo Tierceről és a Főkormányzó belső köréről, illetve a furamód nem birodalomellenes, hanem birodalompárti összeesküvésről, aminek ezek mind… a tagjai voltak. Az adatokat már a yaga minori Ubiqtorate-bázis szuperkomputerei és analistái fejtegették – igazolt információk voltak mind, az Erőszérummal felvértezett Kolibri összevetette a Monroe fejében talált infókat a holodiszkek adataival, és minden egyezett. Monroe pedig implanttal a fejében tartott az Il-Razzal szervezett találkozója felé, hogy a Corporate Főszektor kormányzójából is kinyerjen olyan információkat, amelyek hasznosak lehettek az Első Rend számára. - Biztos benne, hogy Monroe együtt fog működni? – vetette fel a HVA-tiszt hologramja. - Tudja, hogy nincs más választása – felelte Kolibri. – Különben a chip felülírja a gondolkodását, amennyiben ellenünk akarna lépni. Csupán egyetlen jelszóval lehet feloldani az úgynevezett agymosását, ezt pedig Monroe nem tudja kiejteni. - Ez ugyanaz a chip, ami a múltkor idő előtt felrobbant? - Az egy korábbi verzió volt, uram. Ilyesmi az én műveletem alatt nem fog előfordulni. - És Il-Raz? Rájöhet? - Monroe-n nem látszik beavatkozás nyoma, a geonosisi agyférgek mintájára módosítottuk az implantot. Nem fog másképp viselkedni sem, továbbra is önmaga. Csupán nem tud elárulni minket, illetve nem tud ellenünk cselekedni. - Hm… Továbbra is maga felügyeli ezt a műveletet, Kolibri. Ha az Ammuudon is sikert arat, talán felhívhatja magára Calixte moff figyelmét. – Azzal a holokép megszűnt. Kolibri pedig azonnal a fejéhez kapott. Az Erőszérum ugyan működött, de a lejövés… elviselhetetlen volt. Az Első Rend kéme a legközelebbi ülőalkalmatossághoz botorkált, és izzadva-lihegve igyekezett átvészelni az Erő utóhatásaként jelentkező kórt.
|
|