Jó pár óra eltelt, mire Helga magához tért. Gyorsan felismerte a helyzetet, így nem esett pánikba a legutolsó emlékei után. Biztonságban volt. Lassan felült az ágyon és azonnal belenyilallt a fájdalom a vállába, ahol eltalálta a lövedék. Még mindig nem tudta elhinni, hogy a saját fegyverét fordították ellene. Hallott már dolgokat az Erőről, de ezidáig semmilyen módon nem találkozott vele. Most már értette, a királynő miért is tartja olyan fontosnak a jedikkel kötött szövetséget.
- Jobb lenne, ha visszafeküdnél. Rendbe fogsz jönni, de egy ideig pihenned kell - hallotta Siv hangját, aki a falat támasztotta, és közben őt figyelte.
- A többiek? Mi van a többiekkel? - kérdezte a sérült nő nyugtalanul.
- Néhány harcosunk ott maradt, de a többség túlélte, pár fogollyal együtt, akik most a fogdában vannak - felelte Siv nyugodtan.
- Mikor érkezünk meg? - folytatta a kérdések sorát Helga.
- Hamarosan. Néhány órát voltál csak kiütve. A fenébe is, ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy ilyen megtörténhet. Egy pillanatra megállt bennem az ütő... - rázta meg a fejét a rózsaszín hajú nordgardi.
- Sajnálom...
- Ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád. Akkor kellene bocsánatot kérni, ha ilyen hamar megtértél volna a Valhallába.
- Végül hogyan jutottatok ki?
- A kis lövésztársad fogta a puskádat és másodjára sikerült a terve. Elég időt nyertünk ahhoz, hogy le tudjunk lépni. A hajó viszont utána meglépett - foglalta össze a történteket Siv tényszerűen.
- Azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy túléltük - felelte a lány komoran.
- Igen. Amúgy igazad volt. Ő jött el... - váltott témát Siv.
- Remek - préselte ki magából a választ Helga.
- Most, hogy itt van, már nehezebb neki bármit mondanod, igaz? - kérdezte Siv, aki most előrébb lépett a faltól, és odaguggolt az ágy mellé, megfogva Helga kezét.
- Nem tudom mire gondolsz - felelte Helga elzárkózó hangnemben.
- Arra, hogy amikor a kezeim között feküdtél, arról beszéltél, hogy mondani akarsz nekik valamit - közölte vele Siv a tényeket. Helga, aki pontosan emlékezett a dologra, most dacosan elfordította a fejét.
- Félrebeszéltem - közölte, és úgy tűnt, ezzel el is akarja zárni a dolgot.
- Utálom, mikor ilyen makacs vagy - sóhajtott fel Siv. - Tudom milyen sérelmek vannak benned, de nem érzed, hogy ideje túllépni rajtuk? Rendezni a dolgokat?
- És mikor váltál te kettőnk közül a racionálisabbá? - fordult felé még mindig duzzogva Helga.
- Bármit megteszek azért, hogy vigyázzak rád - szorította meg a kezét, majd félresöpörte az arcából a haját, és gyengén végigsimított az arcán. - Te vagy a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismertem. Nem akarlak elveszíteni.
- A végén még bókolni is megtanulsz - kuncogott erőtlenül Helga.
- Csak neked - felelte Siv gyengéden, majd odahajolt hozzá és megcsókolta. Mielőtt azonban folytathatták volna, az ajtó feltárult, és egy egész csapat jelent meg a kórteremben, Siv azonban nem zavartatta magát.
- Ew, azt hiszem jöjjünk vissza később - jegyezte meg Syna a rá jellemző nyíltsággal.
- Syna, legyél már kicsit tapintatosabb - súgta oda Anen. Mögöttük lépett be Thora is, aki szótlan maradt a dolog láttán, és legvégül Tamara, aki igencsak zaklatottnak tűnt. Siv néhány pillanatig csókolta, majd abbahagyta, és hátrébb húzta a fejét, majd felkelt az ágy mellől. Helga és Tamara néhány pillanatig csendben figyelte egymást, majd Tamara döngő léptekkel szinte futott az ágyhoz.
- Kishúúúúúgom! - kiáltotta, majd ahogy odaért szorosan megragadta és a mellkaspáncéljához nyomta a fekvő lány fejét.
- Áucs, meg akarsz ölni, te retardált páncéltehén?! - kiabálta Helga.
- Kishúgom? - kérdezte Anen, mire Syna csak csendben az arcába temette a kezét.
- Sejthettem volna, hogy honnan örökölte a kreténséget - sóhajtott fel halkan.
A társaság csendben kivárta, míg Tamara kishíján megfojtja Helgát. Jobban megnézve utána őket valóban hasonlítottak kicsit. Bár termetre inkább Tamara volt a nagyobb. Talán más volt valamelyik szülő, gondolta magában Syna.
- Nem is mondtad, hogy Tamara a testvéred - jegyezte meg közelebb lépve.
- Ami azt illeti, ez egy nyílt titok, amit mindenki tud, mégsem beszél róla - sóhajtott Helga.
- De miért? Nekem nem úgy tűnik, hogy rosszban vagytok - csatlakozott Anen is a beszélgetéshez.
- Röviden, a Burnouf család nagyszerű közelharcosairól híres - magyarázta Tamara büszkén, majd olyan fejet vágott, aki menten megöli Helgát - Szóval ő kicsit különc hozzánk képest...
- Úgy mondod, mintha bűn lenne - tette csípőre a kezeit Syna, miközben arra senki sem vágott döbbent arcot, hogy smárolásra jöttek be a helyiségbe.
- Nem az. Csak a volt király lányától nem ezt várnák el - vette át a szót Helga.
- Szóval akkor te...ki vagy tiltva Nordgardból vagy micsoda? - kérdezte Anen.
- Szó sincs ilyesmiről, csak a lökött rokonaim miatt inkább próbálom a saját utam járni és ritkán meglátogatni a bolygót.
- Lökött volnék? - kérdezte meglepve Tamara.
- Ha ezt kérdezned kell, akkor tényleg az vagy - csatlakozott az eddig szótlan Siv is.
- Nicsak, ki beszél. Észre sem vettem, hogy itt vagy „hájas kéz”, olyan csendben voltál.
- Bunyózni akarsz, szűzecske? - emelte maga elé játékosan a kezeit.
- Lányok, nem kellene ezt máskor lerendezni inkább? - próbálta a lovagot játszani Anen.
- Tény, én is szívesebben tölteném veled az időmet, mint ezzel a lököttel - pillantott rá mosolyogva Tamara.
- Ezek a lökött nordgardiak - sóhajtott fel halkan és rezignáltan Syna.
***
Syna kifújta a levegőt a cella előtt, amiben a nővérét őrizték. Biztonsági okokból egy erőtér lesz közöttük, na nem mintha ez meg tudna állítani egy kellőképp eltökélt erőhasználót. És ami az Erőt illeti, most is érezte a nővére jelenlétét a cellaajtón túl. Nem tűnt zaklatottnak, amiért bezárták, annak ellenére, hogy segített, sőt, meg is lepte, hogy nem ott helyben ölték meg. Syna tudta, hogy nővére is érzi őt, sőt, tudatosan nyitotta meg az érzéseit előtte. Már azelőtt kommunikáltak, hogy egyáltalán látták egymást és ez minden szokatlansága ellenére mégsem volt furcsa a számára. Mintha végig meglett volna rá a képessége, de nem lett volna tudatában.
- Neked is itt kell pózolnod? - pillantott rá a mellett álló mellvértes, fekete hajú nőre, aki homloka köré egy vörös posztót tekert. Nem volt túl barátságos a megszólalása, de nem is akart az lenni. A nemlétező töke tele volt már a nordgardiakkal úgy általában.
- Ne légy olyan paprikás - mosolygott rá a nő, mintha észre sem vette volna. - Gudrid vagyok, Helga és Siv után a harmadik a rangsorban.
- Ez nagyon szuper, de azt hiszem nem ez volt a kérdésem - fonta össze maga előtt a kezét.
- Tudod, egy kis kedvesség néha csodákra képes - mosolygott rá továbbra is, bár némileg kevésbé őszintén. - De igen, az a parancsom, hogy jelen legyek.
- Ennyit egy nyugodt családi beszélgetésről - pufogott a lány.
- Nyugi, arrébb megyek addig, amíg beszéltek. Nem akarok hallgatózni - mondta neki, majd megnyomta a cella nyitókapcsolóját és valóban arrébb indult, épp hallótávolságban cövekelve le.
- Végre egy nordgardi, akivel lehet beszélni - summázta magában a dolgokat Syna, majd előre fordult, ahol a kékes erőtéren át már látta is tulajdon nővérét, Caecilát.
- Tartsd kordában az érzelmeidet, húgom - feddte meg kicsit, és a lánynak olyan érzése volt, mintha újra jó pár évvel ezelőtt lennének.
- Mindig is te voltál a komolyabb kettőnk közül, CC - felelte, becenevén szólítva a másikat.
- Mindezek alapján mégis miért belőlem lett sith - közölte a lány, elébe menve a ki nem mondott második mondatnak. - Mondtam, vigyázz az érzelmeidre, elárulnak.
- Akkor tudod mit akarok kérdezni - fonta össze a karját maga előtt. - Halottnak hiszlek, akárcsak a szüleinket, aztán feltűnsz és épp valami népirtó tendenciákkal rendelkező sith űrmágust szolgálsz. Tartozol egy magyarázattal!
- Te sem éltél valami szent életet - felelte a nővére a legnagyobb nyugalommal, miközben még mindig a priccsén ült. - Érzem rajtad a sok kioltott életet. Ahogy újra és újra átadta magad nemcsak a gyilkolás örömének, de a tested legalapvetőbb ösztöneinek is. A Sötétség téged is körbeleng.
- Jó, egyikünk se kapja meg az Amidala Békedíjat, de akiket én megöltem, azok bűnösök voltak! Jobb hely nélkülük a Galaxis! - felelte Syna ingerülten.
- Végső soron ki nem bűnös ezen a világon? - tette fel a kérdést CC. - Ez szerinted ok lehet a halálukra?
- Egyesekére igen - mondta Syna, miközben nyugalmat erőltetett magára - De nem válaszoltál a kérdésemre.
- Igaz - nevetett fel keserűen CC, látván, hogy nem tudja eltántorítani húgát, közben felállt és az erőtérhez lépett - Napokig feküdtem a romok alatt, de nem jött senki sem, hogy megmentsen. Étlen-szomjan hevertem, törött végtagokkal és teljesen összetörten. Azt hittem, hogy nincs tovább és ott fogok meghalni egyedül.
- Aztán ott termett Hadra és kimentett? - kérdezett vissza Syna.
- Jaj, ne rontsd el a csattanót! - felelte a másik kissé gunyorosan.
- Ó, bocsánat...
-Annyi igaz, hogy tényleg Hadra talált rám, de nem testi valójában, hanem az Erőn keresztül, az elmémben. Nem volt meg az ereje hozzá, hogy alakot öltsön, de megszállva a testemet meg tudott gyógyítani és így végül sikerült önerőből kijutnom onnan - magyarázta el most már komolyan a történéseket. Arcán fájdalom tükröződött, ahogy erről beszélt.
- Odessenen még kellett az a maszk ehhez - emlékezett vissza a másik lány, hisz nem kevés bonyodalommal járt a kalandjuk.
- Ahhoz kell, hogy Hadra meg tudjon szállni egy testet véglegesen, akár erőszakkal is. Képes általa fókuszálni az erejét - magyarázta el a helyzetet. - Én engedtem, hogy megtegye, mert élni akartam és ez volt az egyetlen esélyem a túlélésre.
- De ha hagytad magad, miért nem maradt egyszerűen a testedben?
- Mert Hadra szelleme hosszútávon szétroncsolja a gazdatestet. Túl nagy a hatalma, ezt egy egyszerű test képtelen sokáig elviselni - felelte.
- Ezért akarta Niera testét? - jött rá rögtön a dolgok mozgatójára a másik lány.
- Kapiskálod, helyes - bólintott CC elismerően. - A sithvadászokat valójában arra hozták létre, hogy Hadra szellemének hordozói legyenek. Bár tény, hogy az említett feladatra is kiválóan alkalmasak, de az csak fedősztori...
- Sithvadászok, hogy egy sith lelkét hordozzák. Ironikus - felelte Syna, majd visszakanyarodott az eredeti történetre - Szóval meggyógyultál és ennyi?
- Az igazság az, hogy meg akartalak keresni. De a túlélés érdekében olyan dolgokat kellett tennem, amikre nem voltam büszke és úgy éreztem, nem ezt a nővért akarnád viszont látni. Aztán ahogy sodródtam az árral, rájöttem, hogy rég magához ölelt a Sötét Oldal és Hadra tanítványa lettem - foglalta össze, hogyan is kötött ki pont mellette, és hangjából érződött a megbánás.
- Mégis engem választottál végül helyette - mutatott rá a lány.
- A húgom vagy. Ő meg csak egy eszközt lát bennem, mint abban a fajankóban is, aki most mellé állt - felelte a legnagyobb természetességgel. Synának újra bűntudata támadt azért, mert nemrég még azon gondolkozott, meg kell ölnie a nővérét. Így aztán inkább igyekezett elterelni erről a témát.
- Még egy kérdés. Te miért nem voltál jó ahhoz, hogy megszerezd a maszkot? Ugyanaz a vérünk - tért át egy másik kérdésre. Elvégre az egészbe csak azért sodródott bele, mert Hadrának kellett a vére ahhoz, hogy megszerezze Revan maszkját.
- Nos, annak a vére kellett, akiben nem ébredt fel az Erő. Ez voltál te. Máig szunnyadt benned - felelte CC komolyan. - Ezért is mentem bele a dologba. Megígérte, hogy nem esik bajod.
- És mi lett volna, ha nem jön össze? Ha meghalok, vagy előbb ébred fel? - zúdította további kérdések özönét a másikra.
- Akkor Hadra tovább várt volna egy másik generációra. Ezért vigyázott rám idáig. Tudod, Apa még a születésünk előtt zárta el a maszkot oda, ahol az ő ősei megtalálták. Az akkori terveiben nem szerepelt a családalapítás, így az volt az elképzelés, hogy vele szakad meg a Shan vérvonal. A maszk pedig feledésbe merül és soha senki nem kaparintja meg - felelte CC. Mivel Syna látszólag sosem mutatott affinitást az Erőre, az apja és CC kapcsolata sokkalta közelebbi és bensőséges volt. Ő sosem hallott ilyen történeteket tőle. Persze nem neheztelt az apjára, okkal tette azt, amit.
- Hát akkor elég nagy felelőtlenség volt két gyereket is összehozniuk - jegyezte meg Syna.
- Kicsit hálásabb is lehetnél az életért - felelte CC kissé frusztráltan az előbbi megszólalás miatt. - Test nélkül nehezen tudnál azzal a széparcú jedi fiúval enyelegni. Igen, leskelődtem az elmédben.
- Ezt meg kell tanítanod. Halálra szekálom majd azzal Anent, hogy éppen miket gondolt Nieráról - felelte Syna, aki ezzel mintegy a témát is terelte Cadenről.
- Rendes fiúnak tűnik. Szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást - mosolyodott el halványan CC, akit nem volt ilyen egyszerű más témára terelni, és Synát ez jól láthatóan zavarta. - Felnőttél.
- Hékás, én már akkor felnőttem, amikor agyonlőttem az első gonosztevőt. A rohadékot, aki elrendelte apáék... - itt megakadt a szava, nehezére esett kimondania azt, hogy halálát.
- És boldoggá tett a bosszú? - tette fel a kérdést, mire Syna nem felelt, és még a másik tekintetét is kerülte most. - Sejtettem. Talán élvezed az ölést vagy hogy odaadod a tested valakinek, de attól legbelül üres maradsz. Ez a fiú más. Törődik veled, vigyáz rád... szer...
- Jó-jó, hagyhatnánk végre Cadent! - pirult el picit, főleg miután sejtette, hogy mi az utolsó szó, amit a nővére ki akart mondani.
- Szóval Caden - mosolygott rá CC, mint aki elérte a célját. Úgy tűnik ezt nem tudta csak úgy kiolvasni a fejéből. - Mindenesetre örülök. Jobb választás, mint az a másik vézna fiú, akivel együtt lógsz.
- Heh, legalább egyvalamiben egyetértünk - kuncogott önkéntelenül Syna.
- Egy valami azonban aggaszt. Aki megpróbált megölni, Keiran... mindig is az Erőhasználókat célozta. De vajon honnan tudta, hogy te az vagy, mielőtt feléledt benned a képesség? - gondolkodott hangosan.
- Gyanítom majd kitaláljuk - tárta szét a karját. - Revan, Bastila, mágikus maszkok, repülő piramisok, élőholt sith harcosok... azon se lennék meglepve, ha legközelebb Palpatine bidéjét találnánk meg.
- Furcsa lehet számodra ez a világ - bólintott. - De hidd el, megszokod.
- Amikor... feléledt ez a hókuszpókuszolási képességem...
- Az Erő - javította ki csendesen CC.
- Akkor az! - vágta rá kissé ingerülten. - Szóval láttam magam előtt egy nőt. Sárga-barna egyrészes ruhában, fekete konty, sárga sugárspádé.
- Fénykard - szólalt meg ismét.
- Jó, okoskodj csak - horkant fel. - Szóval... valami furcsa kapcsolatot éreztem vele. Mintha mindig is a részem lett volna.
- Valamelyik ősünk szelleme lehetett. Talán szólni akart hozzád, de nem volt alkalmas. Vagy nem volt még elég erős a kapcsolatod az Erővel - jegyezte meg CC, bár látszott, hogy ő is csak találhat.
- Amilyen régi ez a história, lehetett bárki az elmúlt pár ezer évből - sóhajtott fel a lány. Ezzel nem jutottak közelebb.
- Ez így van. Amennyire tudom, a legtöbb Shan nyomot hagyott a történelemben. Ki így, ki úgy. Ha kicsit kutakodsz, talán kiderül, ki volt. Vagy talán idővel megmutatkozik előtted újra és elmondja a saját szavaival - próbált valamiféle megerősítést adni a húgának CC.
- Még mindig alig hiszem el ezt. Mindig olyan megfoghatatlan volt... Most meg... - rázta meg a fejét. Gyerekként mindig furcsa kíváncsisággal figyelte apját és nővérét ahogyan együtt gyakoroltak és tanultak. Ő sosem hitte volna, hogy neki is lehetséges lesz egyszer köveket mozgatni a levegőben.
- Tudom. Furcsa érzés - próbálta újra megerősíteni őt nővére.
- De miért most? - tört ki a lányból a kérdés. Miért nem akkor, amikor apa még élt, tette még hozzá magában.
- Talán ösztönösen blokkoltad magadban aznap, amikor minden széthullott. Apa mesélte, hogy volt példa ilyesmire. Bár nagyobb sokkhatást követően. De mivel benned még épp csak ébredezett, így észrevétlenül fojtottad el - magyarázta a nővére.
Néhány pillanatig csend lett. Syna emésztgette a dolgokat, amiket nővére mondott, míg ő türelmesen várt. Végül is a cellán belül úgysem volt épp semmi más dolga.
- Szóval? Mit kellene szerinted csinálnom? Adjam fel az eddigi életem és álljak jedinek? - állt elő egy igen fontos kérdéssel, miután nagyon bizonytalannak érezte magát. Saját Erőérzékenysége sok mindent megváltoztatott, sőt, alapjaiban borította fel az életét.
- Ha ezt akarod. Nagylány vagy, Syna... Több értelemben is - mosolyodott el a nővére kissé kétértelműen, de Syna úgy tett, mint aki nem veszi ezt észre. - Tudsz dönteni magadtól. Mindenesetre, a jedik jobb választás, mint a sithek. Az önképzés sem feltétlen rossz ötlet, de az sok szaladgálást igényel. Én meg nem taníthatlak. Túl elfogult mestered lennék. Na meg nem kell sok ész kitalálni, hogy a nordgardiak nem fognak csak úgy az utamra engedni.
- Talán tudnék beszélni valakivel, aki segíthet - ajánlkozott a lány.
- Aranyos vagy, de nem kérhetek ilyesmit - rázta meg a fejét határozottan CC. - Épp elég bűnöm van, hogy ne legyen jogom hozzá.
- Nem is kell kérned - jelentette ki Syna határozottan, ellentmondást nem tűrően. - A nővérem vagy! Kérés nélkül is megteszem.
- Kedves tőled, de kétlem, hogy a keblükre ölelnének azok után, hogy mennyit megöltem a társaik közül az elmúlt hetekben - felelte CC lemondóan. - De bármi is legyen, örülök, hogy láthattalak újra, mielőtt megtörténik.
- Ezt hagyd abba! - öklözött bele egyet az erőtérbe Syna, mire a kék erőtér megremegett. Gudrid, nordgardi kísérője a távolból kérdő tekintettel pillantott rájuk. - Kihozlak és punktum! Ha kell... addig nyaggatom a nordgardi királynőt, amíg meg nem unja. Vagy ráveszem Anent, hogy feküdjön le azzal az izomagyú Tamarával... vagy... vagy...
- Köszönöm - szakította félbe Syna hirtelen ötletelését CC egy mosoly kíséretében. Syna úgy érezte, a szíve szakad most meg. Alig találkoztak újra, máris félő volt, hogy elveszíti őt.
- Szóval ne aggódj - engedett meg egy halovány mosolyt magának, bár aligha volt őszinte, magabiztos pedig pláne nem. - Kitalálok valamit.
- Bízom benned - bólintott CC komoly arccal. - Akkor azt hiszem ennyi volt egyelőre.
- Ne örülj előre, hamarosan újra beszélünk és akkor kiszedem belőled a te mocskos titkaid is! - próbálta Syna kicsit ugratni a nővérét.
- Ne hidd, hogy egyszerűen adom - felelte. Az ajtó lassan zárulni kezdett, és néhány pillanat múlva CC és Syna már nem látták egymást. A mesterlövész lány dühösen csapott bele az ajtóba. Legnagyobb meglepetésére azonban Gudrid kezét érezte a vállán.
- Nem lehet egyszerű - mondta neki halkan. Syna dühösen lerázta a kezét a válláról.
- Hát tényleg nem az - felelte zaklatottan és elindult kifelé az ajtón döngő léptekkel. Most úgy érezte, el kell bújnia egy szoba sarkában, és senkivel sem beszélnie.
***
Néhány óra múlva megérkeztek Nordgardra. Syna alig várta, hogy szabaduljon innen. A nordgardi szórakoztató nép a maga módján, de túl tömény adagban egy idő után már nem annyira, ha össze van zárva velük az ember. A dolgot csak tetézte, hogy épp vihar volt a régióban és hevesen emlegették Thort, a mennydörgés urát. Bár láthatóan Thora élvezte, hogy a névrokonát emlegetik. A leszállóhelyen csak egy kisebb fogadóbizottság várta őket. A rámpa alján Eirikr várt rájuk, Nordgard túlméretezett, félszemű, bozontos ősz szakállú fegyvermestere.
- Örömmel látom, hogy épségben visszatértél, lányom - szólt Tamarához, amint a nő elé állt.
- Igen, én is örülök, hogy látlak - szólt oda Helga.
- Ó, persze neked is örülök, másik lányom - viccelődött az idős harcos, majd végignézett a többieken - Nocsak, egy plusz vendég.
- Fogoly - javította ki Tamara.
Caecila Gudrid és másik három harcos figyelő tekintete mellett, bilincsben követte a társaságot és még így is próbált nem túl ellenségesnek tűnni.
- A királynő tud most fogadni? - érdeklődött a pajzsszűz.
- Hogyne. Várja a jelentéseteket - válaszolt a férfi, majd intett, hogy kövessék.
- Apád mindig ilyen veled? - hajolt oda Syna Helgához.
- Igen, imád mindig arra utalni, mennyire nem tetszik neki az út, amin járok - sóhajtott fáradtan a nő.
- De ennyire? - kérdezte Syna, aki meglehetősen furcsállta a dolgot. Persze, az apja vele sem töltött annyi időt, mint nővérével, de sosem éreztette vele, hogy emiatt kevesebb lenne nála vagy nem szeretné.
- Ez még laza volt. Egyszer úgy mutatta be egy rangos eseményen - szólt közbe Siv, majd köhintett párat és mély, férfias hangot imitálva folytatta - Ez itt az én nagyszerű leányom, Tamara, Nordgard legkiválóbb pajzsszűzeinek egyike...Ja, az meg ott Hogyishívják, a másik lányom. Hahahaha!
- Apa csak bohókás néha - fordult hátra Tamara, mivel végig hallotta az egészet. - Tudod, hogy nem gondolja komolyan.
- Talán ennek fényében neked se meglepő, hogy viszonylag kevés családi ebédre megyek el... nővérem - felelte Helga elhúzott szájjal. - Nem szeretek én lenni a szórakozás tárgya.
- Ezek ketten - sóhajtott fel Tamara a fejét rázva.
- És még azt hittem nekem vannak családi gondjaim - jegyezte meg halkan Syna.
- Ami azt illeti, engem elhagyott apám - szólt közbe Anen is.
- Hát ez nagyon érdekes - felelte Syna, majd tovább lépdelt.
- Hé, még nem fejeztem be, te... te... szívtelen dög! - pufogott Anen.
- És anyukád? - lépett mellé Tamara.
- Hát őt nem ismertem...
- Esetleg lehetnék én a pótanyukád - villantott meg neki egy pajzán mosoly kíséretében, a vállára téve páncélos kezét, mire Anenből egy halk, vékony nyüszítés szaladt ki.
A csoport folytatta az útját, és a hangárokból kiérve már várták őket a társaik, akik most nem voltak jelen ezen a mai küldetésen. Niera a szokásoshoz képest is kedvtelennek tűnt, ami nála azt jelezte, hogy maga alatt van, ám Anen kiszabadulva Tamara szorításából odaslisszolt mellé. Eközben Caden pár sietős lépéssel Synánál termett, és megölelte.
- M-mit csinálsz?! - tört ki belőle, miközben enyhén elvörösödött.
- Aggódtam érted - vallotta be a fiú. Bár Syna láthatóan zavarban volt, nem lökte el magától, és még ha csak épphogy, de a kezét a hátára tette. CC egy aprócska mosoly kíséretében figyelte a jelenetet. Rina szokásához híven a falat támasztotta, maga előtt összefont kézzel, és nem szólt semmit.
- Induljunk tovább - javasolta Eirikr, ahogy letudták a viszonlátás örömét, a kiegészült csapat pedig folytatta az útját a trónterem felé. Legnagyobb meglepetésükre mások is várakoztak ott: Hagen, a királynő tanácsadója társaságában az ESB nagykövete, az egyházi csuhát viselő Villier esperes, valamint tőlük távolabb egy egzotikus kinézetű nő, akinek igen extravagáns, rózsaszín hajszíne volt.
- Őfelsége már várja magukat - lépett oda hozzájuk az őr, mire a csapat megindult előre, ők pedig a sith követ mellett haladtak el, aki magabiztos mosollyal nézett maga elé.
- Vajon mit akarhat ez a rohadék? - kérdezte halkan Syna a mellette lépdelő Cadentől. Syna ösztönösen gyűlölte azokat, akik hatalomban voltak, és ha ők sithek is voltak, akkor ez már dupla indoknak számított, hogy átküldjön egy lövedéket a szemük között.
- Azt hiszem ezt hamarosan megtudjuk - súgta vissza a fiú, aki közben szorosan fogta a kezét. A ragaszkodása nem is olyan régen még zavarta, de most valahogy mégis olyan... kellemes érzéssel töltötte el. Odabent Sigrid a hosszú hall végén, a trónusa előtt állt, és pár fontos előkelő vette körbe. Felismerték közte Sturluson törvényszólót és a legutóbb sokat problémázó Haraldson jarlt is, aki most még fáradtabbnak és összetörtebbnek tűnt. A sorhoz hátulról csatlakozott Hagen is, aki ellépdelt mellettük és a királynő mellett állt meg, majd súgott neki valamit, mire Sigrid bólintott.
- Legyetek üdvözölve, bátor harcosok - szólalt meg Sigrid pár pillanat múlva, ahogy a csapat tagjai megálltak a terem közepén. A királynőt láthatóan meglepte a fogoly jelenléte, de nem szólt rá egyelőre semmit. - Helga Eiriksdóttir, lépj előre.
Caden száján majdnem kiszaladt, hogy miért nem a Burnouf nevet használja, mint a családja, de jobbnak látta, ha csendben marad. Ezt igazán megkérdezheti később is.
- Felség - hajtott enyhén fejet előtte, ahogy megállt.
- Egészen elképesztő hírek jutottak a jelenlévők fülébe a történésekről. Elvárom, hogy alaposan számolj be, mint a Jomsnord rangidős képviselője - jelentette ki Sigrid.
- Jomsnord? - szaladt ki Caden száját, aki csak nem bírta türtőztetni magát, mire mindenki rápillantott, többen rosszallóan. Sigrid azonban csak elmosolyodott.
- A Jomsnord azon harcosok összessége, akik egyetlen klánnak se tagjai. Ti zsoldosoknak és szabadúszó hírszerzőknek mondanátok őket - felelte Sigrid, amit Helga egy bólintással erősített meg.
- Nos, a terv szerint zajlott az út, míg nem észleltünk egy kalózhajót, amit végül el is fogtunk - fogta rövidre a bevezetést, hisz a történet lényege nem ez volt - Miután biztosítottuk a hajót és a foglyokat, a vendégünk, Anen, bevetve a mindenki által már jól ismert szakértelmét feltörte a rendszereiket és kiderült, hogy van egy bázisuk szinte az orrunk előtt.
- Igen. Örülök, hogy ezúttal nem hagytad, hogy a társad azonnal magával rántson és elküldtétek a koordinátákat - bólintott Sigrid. Úgy tűnik voltak már korábban is problémák abból, hogy Siv imád harcolni és nem épp a leghidegfejűbb vezető.
- Ha pofozkodásról van szó, az nem tűrhet halasztást - mondta lelkesen Siv, ráerősítve erre, mire Helga egy pillantással csendre intette és felemelte kezeit, jelezve, hogy vette a lapot.
- Tehát, miután továbbítottuk a koordinátákat, elindultunk felderíteni ezt a kalózbázist. Odaérve azt láttuk, hogy a kalózok és a korábban Hadra mellett feltűnő Jinata erők egymást ölik. De még érdekesebb volt az a különös építmény, ami felett csatáztak. Mivel egy zsákmányolt kalózhajóval érkeztünk, könnyedén átjutottunk a harcoló felek között és csatlakoztunk a harchoz mindkét fél ellen.
- És ott fogtátok el őt? - kérdezte Sigrid Caecilára mutatva. Felvételről már ismerte az arcát. Tudta, hogy Syna nővére, és ami még fontosabb, hogy Hadra egyik bizalmi embere.
- Megjelent egy férfival együtt és szintén csatlakoztak a harchoz. Ám amikor a férfi Synára támadt, közéjük állt, hogy megvédje. Ez után fel is tartotta, míg mi a kalóz és Jinata túlélőkkel együtt behatoltunk az épületbe.
- Akkor ezek szerint Hadra is a helyszínen volt? - kérdezte a királynő kíváncsian.
- Igen, odabent őt is megtaláltuk - felelte Helga. - Valamiféle rituálét hajtott végre, aminek a végén az ott lévő harcosok feléledtek. Több ezer sith harcos, akik évezredek óta pihentek.
Caden észrevette, hogy Niera rettenetesen feszült. Bosszantotta, hogy nem lehetett ott és számolhatott le Hadrával. Szinte karnyújtásnyira volt és megint nyoma veszett. Ráadásul most még hatalmasabbá és erősebbé vált.
- Ez rendkívül aggasztó. Nem csak az, hogy Hadra szert tett egy seregre, de az is, hogy ki tudja mióta az orrunk előtt volt. Ennyi történt röviden?
- Nagyjából. Miután az első próbálkozásunk kudarcba fulladt, Synának és Sivnek másodjára sikerült megzavarniuk Hadrát, így el tudtuk hagyni az épületet, ahol már várt minket a mentőcsapat. A részletes jelentésemet is hamarosan megkapja, felség - hajolt meg ismét Helga.
- Tamara? - pillantott most Sigrid a pajzsszűzre, aki bólintott.
- Csak megerősíteni tudom a húgom jelentését - jelentette ki határozottan. - Mikor megérkeztünk az általuk kijelölt útvonalon, egy piramishajóval találkoztunk, amely elpusztította a kalóz és Jinata erők java részét, a maradékot pedig fogságba ejtettük. Jelenleg is folyik a foglyok nyilvántartásba vétele.
- Új telepesek - jegyezte meg Sigrid kedélyesen. - Volt ezen a hajón fegyverzet?
- Semmi olyasmi, ami tradicionális értelemben hajó elleni küzdelemre alkalmas lett volna - felelte a pajzsszűz. - Azonban mi sem tudtunk kárt tenni benne, valamiféle erőtér vette körbe.
- Thora, te éreztél valami furcsát? - pillantott Sigrid a saját húgára.
- Egyértelműen egy olyan energia lengte körbe az egész szerkezetet, amit a jedik a Sötét Oldalnak hívnak. Sith találmány volt - felelte a lány, aki próbált közérthető maradni a jelenlévők kedvéért. Meg persze azért, mert ő sem teljesen volt biztos a dologban.
- Ez felettébb érdekes - jegyezte meg Hagen. - Semmi mód nem volt az elpusztítására?
- Egy alkalommal az energiapajzs eltűnt - felelte Tamara pár pillanat hezitálás után. - Talán egy jól irányzott szalvó elpusztíthatta volna. De a csapatunk és a mentőcsapat még ott voltak.
- Néhány Jomsnord és talpas - horkant fel halkan Haraldson, mire Tamara kissé lehajtotta a fejét.
- Katonailag valóban helyesebb döntés lett volna. Mivel a húgom volt a hajón csapdába esve, ezért az érzelmeim nem engedték, hogy hideg fejjel szemléljen az eseményeket - jelentette ki, majd még határozottan hozzátette. - Vállalom a felelősséget a döntéseimért.
- Hé, még ha sok gondom is van vele, Helga az én lányom! Nem áldozható csak úgy fel - lépett előre Eirikr, miközben dühösen a mellvértjére ütött a mellkasán.
- Ennek a döntésnek köszönhetően most több ezer sith harcos grasszál valamerre egy ilyen hatalmas repülő izében - jegyezte meg az idősödő Haraldson jarl mellett álló egy másik jarl dühösen.
- Ok, boomer - szólt közbe Syna flegmán.
- Hogy mit mondtál?! - lépett volna előre dühösen a jarl, de a társai visszatartották.
- Ha Tamarát bármiféle következmény éri emiatt, én is lemondok és önkéntes száműzetésbe vonulok a Jomsnord kötelékébe - jelentette ki Eirikr.
- Ne ragadtassa el magát senki - szólalt meg Sigrid hűvös nyugalommal. - Tamara helyesen cselekedett. Nemcsak a harcosaink életét kímélte meg, hanem megmentette őket és tisztelt vendégeinket.
Itt biccentett egyet Syna és Anen irányába.
- A vendégeinket nem dobhatjuk csak úgy oda. Meg aztán a visszatérő csapat nemcsak életben maradt, ami a legfontosabb érték, emlékeztek mindenkit, hanem nagyszerű információval is szolgált. Mi történt volna, ha a hajó mégsem semmisült volna meg, mi meg elveszítjük őket? Hm? - pillantott körbe a királynő, aki egész végig igen nagy méltósággal fejtette ki a véleményét, anélkül, hogy bárkibe belekötött volna vagy bármi sértőt mondott volna. Senki se akadt, aki ellenkezni próbált volna most vele. Sigrid elégedetten bólintott.
- Mivel büntetésre nincs okunk, csak megköszönhetjük Tamara Burnouf szolgálatát. Ahogy mindenki másét, aki részt vett a küldetésen – folytatta a mondandóját határozottan. - Különösen a mentőcsapatot vezető Thora Hasteinét, valamint a Jomsnord jelenlévő képviselőiét, és persze mélyen tisztelt vendégeinkét. Mindannyian közösen járultak hozzá, hogy Nordgard biztonságos maradjon.
- Köszönjük, felség - hajtott fejet enyhén Tamara, a többiek pedig követték őt.
Sigrid elégedetten nézett végig a jelenlevőkön. Biztos volt benne, hogy a témát ezzel lezárták. Még ha nem is mindenki tetszése szerint.
- A Hadrát érintő témára rövidesen visszatérünk. Először a fogollyal foglalkozom. Hozzátok ide! - intette a kezével is, nyomatékot adva a szavainak.
Az őrök közelebb kísérték Caecilát, aki nem is tanúsított semmiféle ellenállást. Syna követte őt és bár az egyik őr próbálta őt visszafogni, Sigrid leintette, hogy hagyja őt.
- Tehát. Te vagy Syna Shan nővére, Caecila, igaz? - kérdezte tőle.
- Igen, így van - felelte a nő komolyan.
- Emellett Hadrát szolgáltad mostanáig - a szavai inkább kijelentésként, semmint kérdésként hangoztak.
- Nem tagadom. Sok rossz dolgot tettem a kérésére. Erre nincs mentségem - felelte CC, aki nem is próbálta mentegetni magát. Syna aggódva figyelte őt. Úgy tűnik, jól megérdemelt büntetésként tekintett erre a mostanira.
- Gondolom te is belátod, hogy a jól időzíted átállásod sem oldoz fel a bűneid alól - jelentette ki Sigrid megfontoltan.
- Végezzék ki! - kiabálta be valaki a tömegből, mire többen egyetértően mordultak.
- Valóban ez az ítélet lenne a legkézenfekvőbb - értett egyet a királynő.
- Tiltakozom, Felség! - lépett közbe Syna - Ha nem áll mellénk, mind meghaltunk volna már azelőtt, hogy belépünk a piramisba.
- Egyetértek, Felség! - csatlakozott be Helga is - Ha kalózok és csempészek érdemelhetnek második esélyt, akkor ez a nő is megérdemel egyet.
- Igen, tudom. Ezért is vagyok hajlandó enyhíteni az ítéleten. Amennyiben együttműködik - felelte Synának Sigrid, majd CC-re nézve folytatta. - Ha megosztod velünk mindazt, amit Hadráról és a terveiről tudsz, megkímélem az életed.
- Elmondom, amit tudok, ha ezzel meg lehet akadályozni, hogy még több életet kioltson - felelte CC. - De nem azért, hogy a saját életem mentsem. Hanem mert meg kell állítani Hadrát.
- Ettől még igazságtalan lenne ezek után kivégeztetni - mutatott rá a királynő.
- Még ez is? - morgott halkan Haraldson.
- Felség - szólt most közbe Hagen. - Kegyelmed példás, ugyanakkor valóban ez a leghelyesebb most? Bár mind együtt érzünk ezzel a megtévesztett nővel, a bűnei alól ez aligha menti fel. Attól félek mások, akár a kint várakozó sith nagykövet is félreérti a kegyelmet, és gyengeség jelének hiszi majd azt.
A jelenlévők közül többen egyetértőn mordultak.
- Megmentette az életünket! - hangsúlyozta újra Helga, mintha nem értették volna meg.
- De mennyi másikat oltott ki? - tette fel a kérdést Haraldson.
- Rossz irányból közelítetek - szólalt meg most a marcona kinézetű Svanhildr, aki a határvidék legkeményebb klánját képviselte, akik Noxheim zord és kegyetlen bolygóját lakták, amely egyszersmind a legközelebb is feküdt a sithek területéhez. Egyik keze béna volt, járása pedig furcsa. Talán éppen ezért elégedett meg a klán legfőbb hadura tisztségével és nem hívta ki a vezetésért párbajra a klánvezér jarlt, aki már öreg és tétova volt. - Ez a hatalom, amivel rendelkeznek, minket is szolgálhatna. Harcba állíthatnánk a magunk oldalán!
- Ez határozottan nem jó ötlet - jelentette ki Rina ridegen.
- Egy jedi talán ezt mondja - húzta ki magát Svanhildr. - Úgy gondolom, sok irányból kell ezt megvizsgálnunk. Elsősorban Nordgard érdekeit képviselve.
- A Sötétségben nagy hatalom lakozik - szólalt most meg Niera, akinek a hangja is melankolikusabbnak tűnt, mint általában. - De ez a hatalom egyúttal gyengeség is. A Fény mindig legyőzi.
- „Nordgard legjobb segge” majd elhallgattatja őket - kuncogott halkan Syna.
- Mi, tényleg így hívják? - pislogott rá Caden.
- Te ennyire nem figyelsz? - kuncogott tovább a lány.
Sigrid szokása szerint kivárta, hogy körvonalazódjanak az álláspontok, és felmérte az egyes felek érveit, erejét. Most azonban úgy tűnik idejét látta közbeavatkozni.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem lesz megbüntetve - jelentette ki határozottan a királynő. - Ahogy a kalózok, az ő bűnei sem mosódnak el. Csakhogy ez a büntetés nem az élete lesz. Nem azért, mert félek a vértől, ezt mindenki tudhatja. Pajzsszűzként sokszor ontottam vért, és ha kell vezetőként is megteszem. De a vérontás engem nem tesz boldoggá. Vajon a halála visszahozza-e azokat, akik az áldozatául estek? Vajon nem lenne-e igazságtalan életét venni, amikor ő vissza is adott életeket nekünk? Haraldson jarl, még mindig dühös vagy a fiad halála miatt. Megértem az érzéseid, de jó halála volt, harcoshoz méltó. Te pedig, Svanhildr azt mondod, a sithek erősebbek, mégis, míg a jedik szemtől szemben jöttek elénk tárgyalni, hónapok óta csak az ő gyáva mesterkedéseik miatt fáj a fejem. Szerinted ez harcoshoz méltó viselkedés?
A teremben senki se mert megszólalni. Sigridnek megvolt ez a hatása az alatta szolgálókra: nemcsak nagyon jól meg tudta indokolni a döntéseit, de egyszersmind képes volt mindig lojalitást ébreszteni azokban, akik ellenezték azokat. Mivel a nordgardi uralkodó nem bírt túl nagy személyes hatalommal, nagy bölcsesség és megfontoltság és persze karizma kellett ahhoz, hogy valamelyikük képes legyen elsimítani a klánok állandó súrlódásait és keresztülvigye az akaratát.
- Remek meglátások, felség - hajtott fejet Hagen.
- Akkor, ha nincs más ellenvetés... Vezessék el a foglyot! A megfelelő időben fel fogjuk keresni - parancsolta, két marcona őr pedig elvezette CC-t, aki egy pillantással búcsúzott a húgától. - Most pedig, hívják be a sith nagykövetet.
Néhány pillanat múlva feltűnt Villier csuhás alakja az ajtóban, majd méltóságteljes léptekkel haladt végig a nagy hallon, és aztán megállt a királynő előtt, majd meghajolt.
- Felség, legmélyebb híveként adom át önnek az üdvözletem. Milyen okból van szerencsém ahhoz, hogy magához hívatott? - kérdezte, és mézesmázas szavai talán egy gyengébb elmére hatottak volna, de Sigridet inkább az undor kerülgette tőle.
- Villier nagykövet, amennyiben csakugyan legmélyebb hívem lenne, nem lenne ilyen elfoglalt az én bosszantásommal - közölte vele fagyosan.
- Ha megsértettem valami meggondolatlan hibával, csak szóljon, és igyekezni fogok, hogy jóvá tegyem - felelte Villier, számító mosollyal. - Mi felséged barátai szeretnénk lenni, és remélem ez kölcsönös...
Sigrid értette a szép szavak mögött megbújó fenyegetést. Ha nem akar „barát lenni”, akkor lehet ellenség is. Ugyanakkor okosabb volt annál, hogy egy ilyen játékba belemenjen.
- Nincs gond magával, nagykövet úr - zárta rövidre a kérdést. - De magyarázatot követelek a Vaynain történt eseményekre, ahol sithek megtámadták egy csapat pajzsszüzünket.
- Sajnálatos történet - ingatta a fejét Villier. - Ugyanakkor úgy rémlik, hogy felséged emberei nem hivatalosan voltak jelen a rendszerben. A jedik kíséretének hitték őket Astarte főinkvizítor tábornok emberei. Akikkel szemben, emlékeztetném, jogos háborús helyzetünk áll fent, mióta megtámadtak minket Korribannál évekkel ezelőtt.
- Talán legközelebb megjegyzik, hogy néz ki egy nordgardi - zárta rövidre a témát Sigrid, mivel sejtette, ennél többet úgysem érhet most el, de azért egy aprót még odaszúrt neki. - Főleg a végeredményt látva.
- Azt hiszem a főinkvizítor valóban megjegyezte ezt jóidőre - mosolyodott el Villier cinikusan. - Gondolom nem csak egy ilyen kevéssé produktív szópárbaj kedvéért szólított, még ha örülök is a lehetőségnek, hogy eszmét cserélhetünk, ahogy barátok közt szokás.
- Így igaz. A mai napon erőink újfent kontaktusba kerültek a Hadra nevű sith-tel - közölte vele tényszerűen Sigrid.
- Aki ugyebár egy renegát nagyúr, és semmi közünk hozzá, a tetteiért pedig nem vállalunk felelősséget - tette hozzá sietve Villier az ESB hivatalos álláspontját, ami a jelenlévők könyökén jött már ki.
- Ezzel tisztában vagyok - felelte Sigrid türelmesen.
- Jól bírja, én már betörtem volna az orrát - jegyezte meg halkan Syna.
- Azt hiszem az első mondat után - ugratta Caden játékosan, mire Syna az oldalába könyökölt.
- Amiért hívattam, az mondjuk úgy... segítségkérés. Hiszen annyira szeretnének a barátaink lenni - tette hozzá Sigrid, hogy most kissé a nagykövet ellen fordítsa saját korábbi mézesmázos szavait. - Számunkra ismeretlen erővel bír Hadra, aki nemcsak egy ősi űrhajót vett használatba, de egyúttal mondjuk úgy, és remélem jól értelmeztem, élőhalott sithek seregét állította a maga oldalára.
- Ez igen komoly helyzet - ingatta a fejét Villier. - Ez már nemcsak renegát viselkedés, hanem már egyenesen blaszfémia, eretnekség. Az Egyház nem maradhat tétlen.
- Akkor gondolom számíthatok a segítségükre az ügy megoldásában - jelentette ki Sigrid határozottan, - Tudni szeretnénk mivel állunk szemben.
- Nos, ha megszemlélhetnénk a helyet...
- Szó lehet róla. Egyetlen csapat, amit a mi hajóinkkal viszünk be. A navigációs útvonalat nem ismerhetik - közölte a feltételeit Sigrid.
- Felettébb bizalmatlan - sóhajtott Villier látványosan. - De talán meggyőzi ez a tiszta szándékainkról.
- Még valami, ez a bizonyos Astarte főinkvizítor vagy az emberei nem lehetnek a csapatban. Ők nemkívánatos személyek Nordgardon - tette hozzá.
- Természetesen - bólogatott Villier. - Felveszem a kapcsolatot a Birodalommal és hamarosan összeállítjuk a résztvevők névsorát.
- Aztán Hagen tanácsoson keresztül továbbítsa a számomra - mondta neki. - Köszönöm, nagykövet úr. Ez igazán produktív megbeszélés volt.
- Az enyém az öröm - hajolt meg, majd megfordult és távozott.
Sigrid láthatóan kevésbé volt feszült, miután a sith nagykövet távozott. Magához intette Hagent, hogy váltsanak néhány szót.
- Öhm, mester. Tényleg...úgy hívnak a nordgardiak, hogy...? Tudod... - kérdezte Caden Nierát egy kissé félve, mivel a Vaynain történtek óta a nő nem volt épp jó hangulatban. Láthatóan nem is ez volt az a téma, amihez leginkább kedve lett volna. Végül Tamara vette át tőle a válaszadás lehetőségét.
- Mi az hogy! Azt ne mondd, hogy még egyszer sem lestél a szoknyája alá - mondta a fiúnak, miközben megpróbálta megragadni a nő ruháját, de az odébb lépett.
- Hát persze, hogy nem! Illetve egyszer...véletlenül, mikor egy létrán másztunk fel és ő ment előre... - vallotta be a fiú, enyhén elpirulva.
- Ejnye, miket tudok meg - fonta össze karjait Syna, színlelt féltékenységgel.
- Volt egy kisebb csoport, akik akkora fanatikusok voltak, hogy megpróbáltak lenyomatot venni a hátsójáról, hogy szobrot állíthassanak neki a szentélyükben.
- Csak akartak? - kérdezte meglepve a fiú.
- Összevertem őket - szólalt meg végre Niera is, bár nem túl jó kedvvel.
- Azóta még jobban imádják, de tisztelettel bánnak vele - bólogatott Tamara, mire Niera csak fáradtan sóhajtott, gondolván hogy csak rontott a saját helyzetén.
Végül itt abbamaradt a diskurzus, mivel Hagen csendre intette a jelenlevőket, hogy folytatódhasson a napi ügyek megbeszélése. Caden örült neki, mivel így kikeveredett az előbbi kínos helyzetből.
- A következő meghallgatást kérő - nézett az adattáblára Hagen - Mai Usanagi...
Usanagi előre lépett és a trón elé sétált, majd tisztelettudóan meghajolt a királynő felé, aki hasonlóan tett Hagennel együtt.
- Remélem jól mondtam ki a nevét. Ha nem, akkor elnézését kérem - szólt a férfi.
- Hogyne - felelte a nő kedvesen.
- Mondjuk a nyakatekert nordgardi családnevek után szerintem ezzel illett volna magabiztosabban megbirkózzon - súgta oda Syna Cadennek, mire Tamara nyúlt hátra és adott egy kokit a fejére.
- Légy üdvözölve Nordgardban! Sigrid Hastein királynő, mint már hallhattad korábban - mutatkozott be a királynő is.
- Tisztelettel köszöntelek, Felség. Mai Usanagi vagyok - ahogy te is hallhattad az imént, gondolta magában, hogy Saalia valahogy így viszonozta volna az előbbit.
- Minek köszönhetjük a látogatásodat? - érdeklődött Sigrid, és látványos volt, mennyivel barátságosabb hangot ütött meg vele.
- Mikasa Kikusai, nagai hercegnő képviseletében érkeztem, Felség - hajolt meg ismét tisztelettudóan. Úgy tűnik az ő népénél ez volt a szokás, így senki se tette szóvá, hogy Nordgardon nem annyira bevett ez a fajta hajlongás.
- Hallod ezt, Anen? Végre kiadnak téged Naginak - viccelődött megint, ezúttal halkabban Syna.
- Heh...nem vagyok én olyan nagy hal, hogy egy hercegnő vadásszon rám - felelte a fiú, akit koki helyett azzal csendesített el Tamara, hogy magához szorította.
- Nagi az ismert galaxis túlsó felén van, ha jól tudom. Mit szeretne tőlünk ez a hercegnő? - érdeklődött Sigrid.
- A barátságotokat és az engedélyed, Felség. Szeretne új otthont adni a Coruscanton lévő nagai nemekülteknek és a Penge Rendnek. Odessenen - adta elő a kérelmét a rózsaszín hajú nő.
- Értem. Ez felvet néhány kérdést - mondta Sigrid kissé gyanakvóan. - Először is, honnan tud a hercegnő Odessenről?
- A fogadott testvéremtől, Saalia Freeta jedi lovagtól, akivel együtt győzték le a nagai sith nagyurat, Darth Enzt - felelte a legnagyobb természetességgel a nő.
- A nővéred kivívta Nordgard tiszteletét - bólintott Sigrid. Aki a sithek ellen van, az mindig Nordgard barátja lesz, tette hozzá magában. Tudta, hogy nyíltan nem vállalhatja ezt a véleményét, de belül máris kedvelte ezért az ismertlen, távoli vidék hercegnőjét.
- És bérelt helyet az ágyamban - tette hozzá halkan Tamara.
- Na és mi ez a Penge rend, amit említettél? - fűzte tovább a kérdései sorát Sigrid.
- A legegyszerűbb megfogalmazásban úgy mondhatnám, hogy a Jedi Rend nagai változata. Ez egy rég eltűnt harcos rend, amit a hercegnő most újjászervez - érkezett Usanagi a válasszal, és ez máris felkeltette a jelenlévők érdeklődését. Kitől pozitív, kitől negatív értelemben.
- A nagaiok nagy harcosok hírében állnak - jegyezte meg Hagen. - De akkor mégis miért van szükségetek rá, hogy ide jöjjetek?
- Sajnos a hercegnőt nem értették meg odahaza, és nem támogatták a céljait - felelte Usanagi, és a hangjában keserűség érződött. - Ezért most új otthont keres, ahol békében foglalkozhat a Rend újjáépítésével.
- Tehát a céljai között nem szerepel a trón megszerzése? - mondta ki kereken Hagen azt, amit láthatóan aggályosnak ítélt. Nordgard nem adhatott otthont trónkövetelőknek, még ha távoli vidékről érkeztek is. Szembement volna azzal a semleges politikával, amit ki tudja mióta követtek.
- Nem - vágta rá kurtán Usanagi. - Mikasa hercegnőtől távol áll a hatalom hajszolása.
- Mégis még mindig hercegnőnek hívatja magát - mutatott rá a Svanhildr mellett álló marcona, tagbaszakadt parancsnok, Dagr, aki úgy festett, mintha egybenőtt volna a páncéljával. - Mi kevéssé tiszteljük az efféléket errefelé, akik elvárják, hogy hajbókoljunk a ki nem érdemelt tisztségeik előtt. Nordgardban a harc dicsősége mindenkié.
- Mikasát pusztán tiszteletből szólítom hercegnőnek - húzta ki magát Usanagi, és bár tűrtőztette magát, a hangján érződött, hogy felháborodott ezen a kijelenésen. - Ő maga sosem várná el senkitől, hogy így tegyen, a hajbókolást pedig egyenesen elutasítja. Nemcsak mentoromnak, de barátomnak is mondhatom, ami hatalmas megtiszteltetés. Nem ő választotta a születését, de mindent megtesz, hogy ne ez határozza meg az életét. Mi másért hagyta volna el a kiváltságos életét?
- Bocsásd meg parancsnokom meggondolatlan szavait - lépett előrébb Svanhildr, eltakarva most Dagrt. - Minden tiszteletünk a hercegnődé, azok alapján, ahogy beszélsz róla, csodálatod nem kikényszerített, hanem őszinte. Én a magam részéről úgy hiszem, helye lehet közöttünk. Ha befogadod az üldözötteket, erősebbé válsz. Nem ez lenne Nordgard törvénye, amit mindig is követtünk?
- Egy birodalmat már magunkra haragítottunk - szólalt meg most Hagen, ellent vetve az elhangzottaknak. - Hallhatták a sith nagykövetet, jogos háborút vívnak a jedik ellen. Most tegyük meg ezt egy másik birodalommal? Ez nem csak a nagaiokat jelenti, de a velük jó viszonyt ápoló EGB-t is.
Sigrid felemelte a kezét, jelezve, hogy csend legyen. Úgy tűnik még nem látta idejét a vitának, mielőtt minden szükséges információt megtud a jövevényről.
- Azt mondtad, menekülteket is magával hozna. Hányan vannak? – kérdezte kíváncsian.
- Több százezren. Pontos számot nem tudok mondani - felelte Usanagi kissé tanácstalanul.
- Ez meglehetősen sok. Mind pengék lennének? - faggatta tovább.
- Nem, dehogyis - emelte fel a kezét tiltakozóan Usanagi a felvetésre. - Többnyire árvák, kitaszítottak, olyanok, akik odahaza nem találták a helyüket. Egyszerű, de dolgos emberek, akiknek a szívük is a helyén van.
- És mégis mi viszi rá a hercegnőt, hogy idehozza őket? Ha igaz, amit mondasz, nem veszi hasznukat - jelentette ki Sigrid, és szavai most egészen kegyetlennek, de logikusnak hangzanak. - Meg aztán ez nem olcsó mulatság. Ha csakugyan lemondott a hercegnői életről, hogyan tudja ezt megoldani?
- Valóban nem jelentenek hasznot. De ez még nem ok arra, hogy eldobják őket - jelentette ki Usanagi makacsul, és úgy védelmezte most őket, mintha mindegyiküket ismerte volna. - Mikasa szeretne a népe igazi vezetőjévé válni. Nem a születés jogán, hanem mert erre van elhívatva, ez az ő küldetése. Ezért hát azokhoz fordul, akiket mindenki kivetett magából. Akik most odahaza a családja uralma miatt elnyomástól szenvednek. Ami pedig a pénzt illeti, a hercegnő sok barátra tett szert a Köztársaságban, akik segítenek neki ebben.
- Ez tetszik - mosolyodott el Sigrid, akiknek az előző kegyetlen kijelentése ellenére úgy tűnik a kérlelhetetlen logika mellett az együttérzés és empátia sem hiányzott az eszköztárából. Usanagi úgy tapasztalta, ez teszi a remek vezetőket. - Nagyon szép beszéd volt.
- Csak azt mondtam, ami igaz - hajtotta meg enyhén a fejét Usanagi, aki láthatóan kicsit zavarba jött a dicséret hallatán.
- Akkor a hercegnőnek nemcsak az esze, de a szíve is helyén van - bólintott Sigrid elismerően, mint akit meggyőztek. - Én nem látom akadályát, hogy Odessenre jöjjetek, de már van egy megállapodásunk a jedikkel a bolygóról. Ebbe nem tudom hogyan vagytok beleilleszthetők.
- Nem a Rend nevében beszélek - szólalt meg Niera. - De nem látok nagy konfliktust. A bolygót hamarosan a helyi telepesek kezébe adjuk. Az új vezetés munkájában a nagai telepesek is részt vehetnének. Ahogy a bolygó védelmében is. Új városok számára pedig pont elég szabad terület áll rendelkezésre.
- Ez valóban igaz lehet - jegyezte meg Hagen, akinek jól láthatóan nem fűlött a foga a dologhoz, de nyíltan nem mert ellentmondani a királynőjének. - De a technikai kérdésen túl felmerül, hogy ez szolgálja-e Nordgard érdekét. Vagy akár a jedikét. Minél többen tudnak Odessenről, annál nehezebb titokban tartani a létét.
- Ebben igazad van, Hagen - értett egyet Sigrid a tanácsadójára pillantva, majd folytatta. - Azonban elkerülhetetlen, hogy idővel mások is tudomást szerezzenek Odessenről. Amit tehetünk, hogy a lehető legjobban felkészülünk erre.
- Tehát akkor be kívánod fogadni a hercegnőt és az embereit - vonta le a következtetést a tanácsos csendesen, mint aki érezte, hogy további aggályoskodásnak nincs helye.
- Svanhildr rátapintott a lényegre. Minden eddigi befogadottal csak jobbá és erősebbé vált Nordgard. Mégpedig a jedik úgy élnek mellettünk békében, hogy nem erőltettük egymásra a kultúráinkat, világnézetünket. Hiszem, hogy a nagai jövevényekkel sem lenne ez másképp.
- Örülök, hogy támogatod az elképzelést, Felség - hajolt meg enyhén újra Usanagi. A sűrű udvarias hajlongás kiváltott pár felvont szemöldököt a konzervatívabb jarlok körében. Ha csakugyan olyan hatalmas harcosok ezek a nagaiok, akkor miért hunyászkodnak meg folyamatosan mások előtt?
- Természetesen. Viszont a részleteket szeretném inkább a hercegnővel megbeszélni, amint lehetséges - jelentette ki igényét Sigrid. Bár Usanagival is egyeztethetett volna, most már szeretett volna személyesen is találkozni ezzel a „pengék királynőjével”.
- Hogyne - hajolt meg újra Usanagi.
- Addig is, kérlek érezd otthon magad - mosolygott rá Sigrid kedvesen. Számára egyáltalán nem volt furcsa a hajlongás, sőt, érezte, hogy ez nemcsak formalitás, hanem kitüntetett tisztelet a vendége részéről.
- Köszönöm, Felség - hajolt meg utolsó alkalommal Usanagi.
- Na mit szólsz, Anen? Végre megint a tieid között lehetsz majd - bökdöste oldalba Syna a társát, gonosz mosollyal az arcán.
- Ugye nem minden nagai fiú öltözik lánynak? - kérdezte Caden kíváncsian.
- Én remélem, igen. Minden pajzsszűznek jutna egy, így nem veszekednének állandóan Anenen - mosolyodott el pajzánul Tamara, mire Anen nyelt egyet. Syna halkan kuncogott.
***
Az audienciát követően egy kisebb oldalsó helyiség felé távoztak Helga és Siv. Mivel előbbi még mindig nem jött rendben a sérüléseiből, barátnője támogatta az úton a járásban. Ahogy Helgáék lassan elbicegtek, a fekete hajú Jomsnord parancsnok észrevette, hogy két alak rajzolódik ki előtte: egy magas, hegyomlás méretű, ősz páncélos férfi és egy hozzá képest jóval kisebb, de az átlagemberhez képest így is impresszív alakot mutató nő. Mindkettejüket jól ismerte, és most egyszerre menekült volna a találkozó elől, és örült neki, hogy itt vannak. Oldalra pillantott, mire Siv szája sarkában aprócska mosoly játszott, és ahogy tekintetük találkozott, aprót vont a vállán.
- Csőbe húztál - jelentette ki, kicsit bosszúsan.
- Csak segítettem. Nem kell megköszönni - felelte a lány, mire Helga csak mordult egyet, majd szótlanul haladtak tovább. Néhány méter múlva máris ott álltak Eirikr és Tamara Burnouf előtt, Helga pedig leszállt Sivről. Nem akarta, hogy ilyen gyengének lássák, pont ők. Mindkét fél csendbe burkolózott, ahogy megálltak egymással szemben, kicsit olyan volt ez, mint azokban a régi holofilmekben, amikor a felek farkasszemet néznek párbaj előtt, egymás szándékait és mozdulatait fürkészve.
- Én, ömm... Kö... - szólalt meg először Helga, de a hangja gyengének érződött, így aztán megköszörülte a torkát, és kihúzta magát. - Igen, köszönöm, hogy kiálltatok értem a királynő előtt. Ez öm...
Eirikr és Tamara egyelőre semmit se válaszoltak, csak csendben figyelték Helgát, aki már-már a teljes kétségbeesésig jutott el, mit is mondhatna.
- Szóval um... köszönöm még egyszer? Elmehetnénk végre? - pillantott Sivre. - Majd írjatok. Igen, ez jó lesz. Siv? Most meghaltam és szellem lettem vagy mi?
Helga apja és nővére egyszerre nevetésben törtek ki, és Helgát, aki először csak kényszeredett mosollyal figyelte őket, lassan szintén elkapta a nevetés. Nem is tudta, hogy miért, de ez most olyan felszabadító volt, máris nem érezte nyomasztónak ezt a beszélgetést. Siv is halkan kuncogott mellette. A nevetés aztán lassan elhalt, Eirikr és Tamara pedig odaléptek hozzá, és egy-egy vállára tették a kezüket, szerencsére óvatosan, nehogy összeszakadjon a sérült lány.
- A lányom vagy, Helga - jelentette ki az öreg harcos komoly arccal, miközben keze a vállán pihent. - Természetes, hogy kiállok érted, még ha össze is különbözünk néha. Meg ha zavaróan pimasz is tudsz lenni.
- Apa! - szólt rá Tamara, mire Eirikr zavartan mosolygott rá, a pajzsszűz pedig húga felé fordult ismét. - Így igaz, húgom. Sajnálom, hogy néha butaságok közénk tudnak állni. Akkor és ott csak egy valamire tudtam gondolni, hogy épségben hozzalak haza, mert te vagy én kishúgom.
- De ezzel mindketten támadásoknak tettétek ki magatokat - jegyezte meg Helga kissé hitetlenkedve, mintha maga sem akarná elhinni mi történik. Ő lélekben már rég leszámolt a kellemetlenkedő családjával.
- Aztán úgy nézek ki, mint akit ez valaha érdekelt? - kérdezte Eirikr vidáman. - Két ilyen csodálatos lányom van. Ezt melyik fanyalgó mondhatja el magáról?
- Én... én nem is tudom mit mondhatnék - hebegte Helga, aki szinte a sírás szélére került a hirtelen előtört érzelmek miatt.
- Nem kell mondanod semmit, húgi - felelte Tamara és gyengéden megpaskolta a nő vállát, mire az öröm mellett hirtelen a fájdalom is könnyeket csalt a másik szemébe.
- Ott lőttek meg, te buta páncéltyúk - sziszegte a fogai között.
- Ó, bocsáss meg - ijedt meg hirtelen Tamara.
- Túlélem - felelte Helga, újra mosolyogva. – Különben is, csak azért vagy ilyen kedves, mert még lábadozok. Amint jobban leszek, újra a puskám miatt fogsz szekálni.
- Tudod, hogy nem gondolom komolyan az ilyesmit. Akkor is a húgom lennél, ha takarítónőnek állsz, vagy a fiúkat szereted. Én elfogadlak annak, aki vagy - jelentette ki Tamara. Nővére határozottan apja jó értelemben vett egyszerűségét örökölte, ám mindemellett mindig őszinte volt másokkal. Ő maga pedig anyjuk zártságát és makacsságát vette ki a családi közösből. Talán külsőre is ezért különböztek annyira egymástól Tamarával.
- Kezdünk furcsa irányba kanyarodni a témával - jött zavarba egy pillanatra Helga. Kapcsolata Sivvel nem volt titok, de valahogy ettől függetlenül nem szerette, ha mások emlegetik. Ezt olyasminek tartotta, ami csak kettejükre tartozik.
- Ez a beszéd, gyermekeim! - lépett oda Eirikr és vállon csapta két lányát.
- Tudjátok mire gondoltam? - kérdezte hirtelen Tamara, és úgy tűnik ugyanarra gondolt, mint Helga. - Meglátogathatnánk Anyát. Így együtt.
- Ez nagyszerű ötlet! Biztosan szívesen hallana a lányai hőstetteiről - értett egyet az idős harcos, annak ellenére, hogy évek óta elhidegültek egymástól. Ugyanakkor büszkén, sérelem nélkül váltak el az útjaik, mint két régi harcostárs és barát.
- Végül is, rég találkoztam vele - bólintott rá a dologra Helga is, látszólag visszafogottan, ám legbelül szinte ugrálni tudott volna az örömtől. - De még várjunk egy kicsit, míg lenyugszanak a kedélyek. Túl sok nyugtalanító dolog történik mostanában Nordgardban.
- Hát persze. Kivárjuk, míg Siv segít neked felépülni - kuncogott Tamara, újra kettejük kapcsolatára utalva, ami megint zavarba hozta Helgát.
- Ne hidd, hogy a mechanikus ökleim nélkül nem tudok nagyot ütni - fenyegette meg őt viccből az emlegetett személy.
- Jaj, Siv, te mindig olyan komolyan veszel mindent. Ne feledd, még mindig szívesen látunk a pajzsszűzek között - cukkolta tovább a másik lányt.
- Meghagyom az ilyesmit neked, Tami - fonta össze a karjait maga előtt.
- Egyébként te is eljöhetnél velünk. Úgyis olyan elválaszthatatlanok vagytok a húgommal - célozgatott tovább Tamara. Helga tudta, hogy nincs benne rossz szándék, elvégre ő mindig nyílt volt a maga, nos, igencsak változatos szexuális életét illetően.
- Meghagyom a családi programot a családnak - tárta szét a karjait.
- Ugyan Siv, hiszen családtag vagy - nevetett fel Eirikr, mire most Siv is zavarba jött. Erre Tamara is becsatlakozott a nevetésbe. Helga arcára lassan egy mosoly ült ki. Talán egy krízis és egy halálközeli élmény kellett hozzá, de kezdte úgy érezni, újra van családja.
***
Caden alig néhány óra alvás után ébredt fel. Éjszaka volt. Nordgard holdja, aminek a nevét se tudta a csillagos égbolton tündökölt. Syna a széles ablak előtt ült és kifele bámult, a szórtan hóval borított tájra, a távoli fenséges hegycsúcsokra, amiket már egybefüggő hó borított. A fiú lassan kimászott az ágyból és mögé sétált, majd átkarolta, úgy nézett fel az égre. Nem tudta, mit mondjon hirtelen, így inkább csak csendben éreztette vele, hogy ott van neki.
- Bocs, nem akartam, hogy miattam ébredj fel - szólalt meg nem sokkal később Syna.
- Semmi baj. Bár azt hittem, kimerültél. Úgy elnyomott az álom, miután lemásztál rólam - viccelődött Caden.
- El is fáradtam - pöckölte meg a fiú orrát játékosan. - De nem hagy nyugodni, ami történt.
A fiú most vette csak észre, hogy Syna kezeiben nővére fénykardját szorongatja. Este volt már, mire elfoglalták a kijelölt szállásukat a palota megfelelő részén, és nem akarták már egyik, Nordgardon tartózkodó mestert sem zavarni a dologgal. Caden megpróbálta elterelni a lány gondolatait, de csak rövid időre sikerült.
- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy segít valaki.
- Nem ez zavar. Nyilvánvaló, hogy mi ez. Igazából a családom miatt nem is meglepő. Egyszerűen... most először elbizonytalanodtam a jövőmet illetően. Félek tőle - mondta ki a lány, mi is nyomja igazából a lelkét. Tekintete a távolba meredt.
- A félelem természetes érzés - próbálta megerősíteni a fiú.
- Attól még nem lesz jó... - sóhajtott fel Syna.
- Én itt vagyok neked - jelentette ki a fiú sietve, és az ölelése szorosabb lett. - Ha kell, itt hagyom a kedvedért a Rendet és elmegyünk jó messzire a galaxis minden bajától.
- Ugyan... - mosolyodott el Syna a barátja kedvességét látva. - Nem engedném, hogy eldobd ezt magadtól miattam...
- Akkor kénytelen leszel maradni - vázolta a másik lehetőséget Caden játékosan.
- Bár ilyen egyszerű lenne... - felelte Syna kissé megkönnyebbülve, majd oldalra fordította a fejét és adott egy puszit a fiú ajkaira.
- A fény útja sosem egyszerű - karolta át a vállát Caden gyengéden, ahogy leült mellé. - Tele van akadályokkal és kihívásokkal.
- Te aztán értesz hozzá, hogy vidítsd fel az embert - pöckölte meg újra játékosan a fiú orrát Syna.
- Ne aggódj, holnap beszélünk a mesterekkel és mondanak valamit - váltott vidámabb hangra a fiú.
- Aztán jedit faragnak belőlem is? - tette fel a kérdést Syna. - Hé, nem úgy volt, hogy a jedik nem szexelhetnek?
- A ragaszkodás tilos, nem a testi kapcsolatok - javította ki a fiú, akinek nyilvánvalóan személyes érdekeltsége is volt a kérdésben, tekintettel arra, hogy nemrég facsarta ki őt, mint egy citromot.
- Szóval neked mindegy, csak lyuk legyen - kuncogott a lány, mire Caden elpirult.
- E-ez nem igaz! - felelte a fiú sietve. - Nekem te voltál az első!
- Na és Siala? - érdeklődött a lány.
- Az csak amolyan... plátói dolog volt - ismerte be kissé szégyenlősen, mire Syna újra kuncogott. A lány gyakran nehezen parancsolt az érzelmeinek, hamar dühbe jött, de Caden mellett valahogy sosem érezte ezt. Vele közvetlen és könnyed tudott lenni, még ha néha fel is tudta dühíteni a fiú naivságával. Talán igaza volt a nővérének? Talán több van közöttük, mint egyszerű testi vonzalom?
- Elgondolkodtál - jegyezte meg Caden halkan, mire most Syna pirult el.
- Én... izé... - köhintett Syna zavartan. - Csak rólunk gondolkodtam.
- Rólunk? - kérdezte a fiú kíváncsian, és úgy tűnt erre a szóra igazán felélénkült.
- A... jövőnkről - felelte a lány, mintha csak a fogát húznák éppen. Ahhoz képest, hogy milyen vad érzelmei voltak általában, sosem érezte még őket ilyen mélynek. Inkább csak a háborgó tenger felszíne volt a lelke, és csak most kezdte el felfedezni, hogy mélyebben mik vannak.
- Már az öreg napjainkat is kitaláltad, igaz? - viccelődött Caden röviden.
- Ennyire nem szaladtam előre... - felelte a lány kissé zavarban, majd kedvenc régi trükkjéhez fordult, ha el akart ütni valamit: az ellentámadáshoz. - Inkább arra gondoltam, ha így aggódsz Siala lelkivilága miatt, esetleg összehozhatnánk vele egy hármast.
- Most csak szívatsz, ugye? - hüledezett a fiú, akit teljesen meglepett ez a hirtelen ötlet.
- Még szép, te lüke! - nevetett fel a lány. Mindig jobb kedvre derítette, hogy kicsit piszkálhatja őt, és a fiú naivan elhitt egy csomó mindent, amit nem gondolt komolyan. - Ő egy kedves lány, nem szívesen bántanád meg te sem egy ilyen ajánlattal.
- Persze, hogy nem - vágta rá Caden enyhén elpirulva.
- Egy pillanatra komolyan vetted és tetszett, mi? Perverz - kuncogott halkan Syna a másik zavarát látva. Cadennek eközben egy kicsit bűntudata támadt Siala miatt, hiszen a lány bizonyosan többet szeretett volna kettejük között. De aztán eszébe jutott, miben maradtak és hogy a lány mennyire önzetlenül állt a dologhoz.
- Nem tudom, mihez kezdjek most... - váltott témát Syna, aki már korántsem hangzott olyan keserűnek, inkább csak bizonytalannak a jövőt illetően. - És aggódom, mi lesz a nővéremmel. Végre visszakaptam, de megint el fogom veszíteni.
- Szerintem mivel segített nektek, talán van rá esély, hogy megússza valami enyhébb büntetéssel. Végül is a kalózoknak is adott Nordgard második esélyt. Talán csak...bebörtönzik egy időre. Vagy kitessékelik a nordgardi űrből. Az még nem is lenne olyan vészes, bőven tudna hova menni a galaxisban - ötletelt a fiú. - Láthattad, a királynő megértő volt vele.
- Bele vagy zúgva, mi? - bosszantotta újra Syna. - Igazi szőke nordgardi szépség.
- N-nem, dehogyis! - tiltakozott a fiú, mire Syna újra kuncogott, majd odahajolt, és egy hosszabb puszit nyomott a szájára.
- Te mindig tudod, mit mondj, amitől jobban érezhetem magam - tette hozzá kicsit jobb hangulatban. - És mindig fel tudsz vidítani.
- Csak neked. Te különleges vagy számomra - suttogta a lány fülébe Caden és az Erőn át érezte, hogy ez mennyire boldoggá tette Synát.
- Nézd, mi van ott! - mutatott az égre a lány. - A csillagunk.
Caden pár pillanatig kereste a tekintetével, hogy pontosan melyikre is mutat a lány és igaza volt, valóban ráismert ő is. A csillag, amit együtt választottak ki. Most mintha fényesebben ragyogott volna. Még úgy is, hogy a hold igyekezett elbitorolni a figyelmet. A lány a fejét a vállára döntötte, úgy figyelték együtt a csillagos égboltot.
Caden másnap nagy ásítások közepette ébredt fel. Syna alaposan megtornáztatta tegnap, de ez érthető volt, hiszen már több hete nem látták egymást. Nagyon örült a lány közelségének, a teste melegének, úgy egyáltalán annak, hogy létezik és ott lehet mellette. Most pedig ő is aggódott érte, látva, hogy mennyire rágódik a történteken. Az élete máris gyökerestül felfordult, ahogy rájött, hogy a nővére végig őt akarta megvédeni, és hogy ő maga is érzékeny az Erőre. Ahogy lassan felült az ágyban, látta, hogy a lány újra az ablaknál ül, valószínűleg nem bírt túl jól aludni még az esti beszélgetésük ellenére sem, így aztán felkelt, és azóta csendben a távolba nézett. Caden óvatosan kikelt az ágyból, majd mögé osonva, elkapta hátulról. A lány felriadt, és máris a fegyveréhez kapott volna, ami szerencsére nem volt az oldalán, különben más vége lett volna ennek.
- A frászt hozod rám - lihegte Syna.
- Nem akartalak megijeszteni... ennyire - kuncogott a fiú, mire pár pillanat múlva az addig dühös képet vágó lány is becsatlakozott.
- Egy kicsit jobb most, azt hiszem - jelentette ki a lány, aki egy szál alsóneműben üldögélt eddig az ablak előtt.
- Gyere, fürödjünk le - javasolta Caden.
- A tegnapi nap után nem lenne ildomos így jedik elé kerülni - kuncogott Syna, játékosan megpöckölve Caden orrát. A két fiatal felkelt, és a szobájukhoz tartozó fürdőszobába mentek, ahol gyorsan lekapták a ruháikat, majd együtt léptek be a zuhanyzóba. Caden megnyitotta a csapot, ők pedig fürdeni kezdtek a leömlő melegvízben.
- Tudod, meglep, hogy ilyen kellemes itt a víz - jegyezte meg.
- Úgy hallottam Sialától, hogy a főváros alatt egy melegvízű forrás van, így nem kell melegíteni se - felelte Caden komolyan, mire Syna játékosan meglökte.
- Szeretem amikor ilyen kis tudálékos vagy - közölte vele játékosan, majd lejjebb pillantott. - Hm, pedig azt hittem tegnap alaposan helyben hagytalak.
- Ez - pirult el a fiú hirtelen. - Ez teljesen természetes dolog reggelente a férfiaknál.
Syna kinyúlt, és óvatosan, de gyakorlottan végigfuttatta rajta az ujjait, egy huncut kis mosollyal a szája szélén. Caden halkan nyögött, ahogy a lány marokra fogta a szerszámát, majd előbb lassan, aztán egyre ütemesebben mozgatni kezdte rajta a kezét. A fiú halkan felnyögött, majd sóhajtozni kezdett, ahol a lány kezelésbe vette. Caden érezte, hogy a teste egyre jobban megfeszül, de aztán Syna egyszercsak leállt. A fiú kissé meglepetten pillantott rá, és látta, hogy máris a falnak támaszkodik kezeivel, és felkínálja magát neki. Caden nem sokat teketóriázott, odalépett mögé, és behatolt, mindenféle gond nélkül. Most Synán volt a sor, hogy nagyokat sóhajtson, ahogy a fiú mozogni kezdett benne. A sóhajokból nyögések lettek, majd egyszercsak Caden teste megfeszült, és ahogy a forróság elöntötte a lány testét, halk sikollyal ő is végzett. Halkan lihegve álltak mindketten a meleg víz alatt, Caden pedig előre dőlt, és gyengéd csókot nyomott a lány vállára. Ő néhány pillanat múlva felegyenesedett, és megcsókolta a fiút, aki viszonozta a csókot, majd a nyakát is végigcsókolgatta.
- Ez most jól esett - sóhajtotta halkan a lány. - Stresszlevezetés.
- Lehet, hogy ez már a jediknek is sok lesz - cukkolta Caden játékosan.
- Én tudok egy jedit, akinek nem az - kuncogott Syna, végigsimítva a fiú mellkasán. Rövid ideig összeölelkezve még álltak a zuhany alatt, majd Syna kezébe vette a zzuhanrózsát és intimebb része elé tartotta. Caden meglepetten nézett rá.
- Tudod, nem szeretném, hogy a forró magod a combomon folyjon, amikor találkozunk a mestereddel. Attól mindig beindulok, és lehet nem lenne jó vége - felelte a lány igen gyakorlatiasan, mire Caden újra elpirult, nevetésre ingerelve őt. Miután végeztek, törölközővel együtt léptek ki, és tíz perc múlva már teljesen felöltözködve kiléptek az ajtón.
- Akkor először a mesteredhez megyünk, ha jól értem - jegyezte meg Syna.
- Igen - felelte Caden szűkszavúan.
A frissítő zuhany után még megejtettek egy gyors reggelit is. Az épületből kilépve elindultak a jedik szállása felé. Syna kissé izgult, mi lesz az egészből. A múltját csak sejtve is megvolt minden oka bárkinek, hogy szóba se álljon vele. De Caden megnyugtatta, hogy a jedik hisznek a második esélyben és hasonlókban, tehát minimum egy meghallgatásra biztosan számíthat. Már majdnem ott voltak, amikor Anent pillantották meg egy padként szolgáló farönkön ücsörögni.
- Hát te meg miért vágsz ilyen búskomor képet? - kérdezte rögtön Syna, ahogy látta, nincs jó kedve.
- Niera miatt... Senkivel sem áll szóba a meghallgatás óta... - hüppögte a fiú.
- Megint lerázott? - sóhajtott fel Syna.
- Mióta a meghallgatás volt, bezárkózott a szobájába és nem hajlandó válaszolni... előtte még a kardját az ajtó melletti falba állította - felelte a fiú. - Mondanom se kell, senki nem merte kivenni onnan...
- Ennyire még te sem vagy bosszantó - jegyezte meg Syna.
- Hadra miatt lehet - mondta Caden. - Mármint amiatt, amit mondott.
- Miért? Mit mondott, hogy ő az apja? - viccelődött a lány.
- Bizonyos szemszögből nézve... - jegyezte meg Caden kissé aggodalmas hangon.
- Hogy érted ezt? - pillantott rá hirtelen meglepetten.
- Nos, Vaynain elmondta nekünk, hogy az egész sithvadász program az ő agyszüleménye. Akik részt vettek benne, azok nem sithek levadászására lettek képezve, hanem arra, hogy Hadra egyikükben éledhessen újjá. Azért stimkezelték őket. Azért szenvedtek ennyit. Mindenkit felhasznált, Sodon mesterrel kezdve, aki amolyan pótapja volt a mesteremnek - magyarázta el Caden, és mind Syna, mind Anen döbbenten néztek rá. Úgy tűnik egyikőjük se tudta, miféle terhet hordoz a lány, akinél akkor szakadhatott el végleg a cérna, amikor most újra hallott Hadráról, és a pusztulásról, ami azért történt, mert nem tudta megállítani.
- Ez gáz...Így már nem csodálom, hogy kiakadt rajta... Anen, ideje lenne tenned valamit - pillantott most a fiúra kritikusan Syna, mintha az ő hibája is lenne. Bár félt bevallani, ő is sokat köszönhetett Caden kitartásának, megértő türelmének és szeretetének. A legtöbb férfinek csak a teste kellett, de akik maradtak is volna, azokat is elüldözte magatartásával rövid idő alatt. A fiú volt az első olyan dolog, amit valóban kapcsolatnak nevezhetett.
- De mit? - kérdezte tanácstalanul a fiatal nagai fiú.
- Mit!? Hát légy férfi végre! - ripakodott rá Syna, kezét csípőre téve. - Mikor akarsz a támasza lenni, ha nem egy ilyen helyzetben?
- Szóval azt mondod, törjem fel a szobáját és menjek be? - pislogott rá a fiú, mint akit ennek a gondolata is félelemmel tölt el, figyelembe véve azt az orbitális méretű kardot, ami a lány ajtaja mellett volt a falba állítva, mint valamiféle figyelmeztetés
- Azt mondom, ha szereted őt, akkor megéri kockáztatni a golyóidat - bólintott Syna határozottan.
- Hát... Legfeljebb kihajít az ablakon... - hümmögött a fiú.
- Vagy értékeli, hogy ott vagy mellette - mutatott rá Syna a másik opcióra.
- Igazad lehet... - értett egyet Anen, bár kissé kelletlenül, majd egy apró biccentést követően elindult a palota megfelelő része felé.
- Kéz és lábtörést! - szólt utána Syna, mire Anen rémült tekintettel megfordult. - Úgy értem... majd meglátogatunk a kórházban, ha nem alakul jól.
- Kösz a biztatást! - nyelt egyet a fiú a tört végtagokra gondolva.
- Akkor azt hiszem kicsit később beszélünk vele - jegyezte meg végül Syna.
- Igen. Esetleg sétáljunk egyet? - kérdezte Caden.
- Rendben - mosolygott Syna, és belé karolt.
Anen bármilyen lassan is ment, végül megérkezett Niera szobájának ajtajához, ami mellett a falban még mindig ott volt a kard. Igen nagy erővel vághatta oda, ami az ő testét tekintve talán nem túl meglepő. Először kopogott, majd megpróbálta az ajtó paneljén jelezni a szándékát, hogy bemenne, de most sem érkezett semmi válasz. Végül vett egy nagy levegőt és elővette a kis kódtörő felszerelését. Csak remélte, hogy nem az életével fizet majd ezért a csínyért. Az ajtó végül halk szisszenéssel csúszott félre, utat engedve neki. A szobában sötét volt. Csak az asztalon elhelyezett apró holokivetítő adott fényt, amin Sodon mester hologramja volt, amint barátságosan mosolyog. A fiú erőt vett magán és belépett. Niera a padlón ült, háttal a falnak támaszkodva és csak nézett maga elé.
- Niera - szólította meg a lányt.
- Menj el... - mondta neki halkan.
Tudta, hogy most kicsit erőszakosabbnak kell lennie, mint máskor, és nem engedni neki. Akár beismerte magának, akár nem, szüksége volt valakire, aki megvigasztalja.
- Csak el akartam mondani, hogy itt vagyok neked - próbált a fiú valami biztatót mondani.
- Elmondtad. Mehetsz - felelte a lány, és ez egészen bunkó dolog lett volna részéről, ha nem teljesen kedvtelenül mondja. Ahhoz se volt mentális ereje, hogy haragudjon rá. Ez pedig inkább aggasztotta a fiút.
- Nem kell egyedül lenned - mondta és lassan közelebb ment a lányhoz, remélve, hogy az nem fog erőszakot alkalmazni.
- Az egész életemet erre tettem fel, miután a jedikhez kerültem. Belevágtam, hogy legyőzhessem a sitheket. Most meg kiderült, hogy hazugság volt az egész. Azért szenvedtem a többiekkel együtt, hogy Hadra magára ölthessen minket, mintha csak ruhák lennénk - mondta a lány, és a hangja most megtelt érzelemmel. Anen érezte, hogy a lány haragja nem másra, hanem saját magára irányul
- Most ezt gondolod...Igen, átverés volt. De ha magadba roskadsz, azzal Hadra nyer, mert feladod. Erősebb vagy ennél - próbált magabiztosnak tűnni.
- Sodon mester... akit apámként szerettem. Nem volt önmaga. Vajon az egész színjáték lett volna? - kérdezte, és most igazán fájdalommal telt meg a hangja. Anen meg tudta érteni, hogy azután, hogy kiderült Hadra hatalma felette, most hirtelen megkérdőjelez mindent. Szüksége volt egy biztos pontra az életben.
- Ha magadba nézel, tudod, hogy az érzelmei őszinték voltak - felelte a fiú, és ahogy Niera felpillantott, egy aprócska könnycseppet látott megjelenni a szemei sarkában. - Nem ismertem igazán, de szeretett téged. Ezt a részét nem tudta Hadra lelke megrontani.
- Köszönöm - nyögte halkan, és az apró könnycsepp végigfolyt az arcán.
- Sodon mester azt szeretné, hogy légy erős. Ne kövesd el újra az ő hibáját, és járd a könnyebb utat - folytatta a fiú.
- Néha egész bölcseket tudsz mondani - ismerte be kissé keserűen Niera.
Anen közelebb sétált és leült Niera mellé, majd átkarolta. Észrevette, hogy a lány arcán újabb könnycseppek folytak végig. Testi ereje és magabiztossága miatt mindig úgy hitte, sosem látja majd ilyennek. De mindenkinél volt egy pont, ahol megtörik. Niera most gyengébb volt, mint ő, a vézna, harcban hasznavehetetlen nagai fiú, és most neki kellett támogatnia őt. Gyengéden magához szorította őt és a másik kezével letörölte a lány könnyeit, aki csak most vette rá magát, hogy végre újra a fiúra pillantson. Egy pár pillanatig csak néztek egymás szemébe, végül Niera hajolt közelebb és csókolta meg Anent pár röpke pillanatra, aztán eltávolodott.
- Köszönöm - mondta neki megkönnyebbüléssel a hangjában.
- Bármikor - felelte a fiú őszintén. Csak csendben ültek ott egymás mellett egy darabig, amíg Anen a sötét szoba legtávolabbi pontját is ki tudta venni. Eközben Sodon mester hologramjára pillantott. Egy valaki gyengesége sokaknak okozhat fájdalmat, még ha azért is gyengül el, mert azt hiszi, jót tesz vele. Ez egy olyan lecke volt, amit most egy életre megtanult.
***
- Nem vallod be magadnak se, de sokat számít neked - jegyezte meg Caden, ahogy Anen eltűnt a folyosó végén. Syna erre láthatóan nem tudta, mit mondhatna és nem is nézett a szemébe, ez eléggé beszédes volt. - Csak azt akarom mondani, hogy rendes dolog tőled.
- Amilyen szerencsétlen, valakinek vigyáznia kell rá - sóhajtott fel a lány. - Néha úgy érzem, olyan vagyok, mintha a nővére lennék... Tényleg, ezt lehet a jediknél?
- Miről mondanál le könnyebben, a kufircról vagy Anenről? - tette fel a kérdést Caden, mire Syna játékosan megpaskolta a fiú fenekét.
- Szerintem te is tudod a választ - kuncogott, majd továbbindultak. A jedik palotán kijelölt követségét jól jelezte, hogy ott a nordgardi páncélos őrök helyett a jedik mellett szolgáló kék egyenruhás milicisták adták a védelmet. Ez a nordgardiak és a jedik közötti kölcsönös bizalmat jelezte. Az őrök azonnal kihúzták magukat, amint megpillantották Cadent. Az őrség parancsnoka, egy fiatal humán férfi, Darsten százados biccentéssel üdvözölte őket. A két fiatal szótlanul folytatta az útját a megfelelő szobáig, ahol megálltak, ám mielőtt Caden kopoghatott volna, az ajtó kinyílt. Egymásra pillantottak, majd beléptek. A berendezés odabent a jedikre jellemző egyszerűséget tükrözte, és a meditációs zsámolyokat leszámítva nem túlságosan különbözött az ő szobájuktól. Caden érezte, ahogy Syna még erősebben fogja most a kezét, mint előtte, ő pedig igyekezett így kimondatlanul is erőt adni a számára. Odabent várakozott korábbi togruta mestere, aki az egyik meditációs zsámolyon foglalt helyet, és padawantársa, Siala, aki épp egy holocront tartott kézben. Siala elmosolyodott, ahol meglátta Cadent, de amint a tekintete lejjebb tévedt, és meglátta, hogy fogják Synával egymás kezét, gyorsan elkapta a tekintetét. A fiú még mindig kínosan érezte magát ebben a helyzetben.
- Tano mester - álltak meg az ajtóban. A togruta nő felpillantott.
- Sacha padawan, jó újra találkozni - közölte vele barátságosan. - Csak jókat hallok felőled Lunelle lovagtól. Tényleg, ő nem kívánt volna eljönni?
- A legutóbbi küldetés... érzelmileg meggyötörte - találta meg néhány pillanat múlva a szavakat a fiú. - Úgy hiszem erről már tájékoztatta a Tanácsot.
- Sodon mester és Hadra, igen... Veszélyesebb ez a sith, mint gondoltuk - jelentette ki, és az ő hangjában is aggodalom hallatszott. Márpedig, ha már Tano mester is aggodalmas, akkor az nem jó jel. - Főleg, hogy most hadsereget is szerzett magának. De nem ezért jöttünk most össze.
- Igen - bólintott Caden. - Ő itt Syna Shan, az erőérzékeny lány, akinek a nővére Hadra segítője volt. Odessenen már találkoztál vele, mester.
- És a barátnőd - jegyezte meg tényszerűen, mindenféle ítélet nélkül Ashere, mire Caden enyhén elpirult. - Nincs ezzel semmi gond, padawan, amíg nem helyezed a kötelezettségeid elé az érzelmeidet.
- Esetleg elkezdhetnénk az érdemi részt? - tette fel a lány kissé flegmán a kérdést, láthatóan zavartatva magát a nő előbbi megszólalásától. Tano mester kíváncsian pillantott rá.
- Azt hiszem, kezdem érteni a régi jedik miért nem vettek be senkit bizonyos kor felett - jegyezte meg. - Siala, a holocront kérlek.
- I-igenis, mester - lépett előre a lány, majd előre nyújtotta a kocka alakú tárgyat.
- Syna, kérlek lépj közelebb, és helyezd az egyik kezed a holocronra - utasította Tano, ő pedig így is tett. Az eszköz néhány pillanatig semmit nem reagált, majd hirtelen kék fénnyel kezdett el világítani.
- Jó kis trükk - jegyezte meg a lány epésen, azonban a következő pillanatban tátva maradt a szája, ahogy a holocron teteje kinyílt és egy idősebb nő képe jelent meg rajta. Az öltözéke alapján egy régen élt jedi lehetett az.
- Eonokkal később a vér még mindig erős - közölte a nő mély, határozott hangon.
- A vér? - pislogott értetlenül Syna.
- Revan vérvonala. Az én vérem, a te véred - közölte vele a nő. - Satele Shan jedi mester holocronja vagyok, az ő tudását őrzöm, és csak azzal osztom meg, aki családunkból méltó erre. Benned érzem, hogy a sötétség és a fény határmezsgyéjén vagy. A fájdalom és a félelem uralja az elméd. Nem állsz még készen az ajándékra.
- Szóval te vagy az én ük-ük...nagyon üknagyanyám? - próbálta betájolni a nőt Syna.
- Nagyjából három és félezer évvel ezelőtt ő volt a Rend nagymestere - pontosított kicsit Siala - Revan még néhány évszázaddal korábban élt.
- Ejha, igen csak időtállóak akkor ezek a...mi is a neve? Holocron, ugye? - mire a pantorai lány csak komolyan bólintott.
- Ez a holocron kimondottan a leszármazottaimnak készült. De mint azt mondtam, te nem állsz készen - kapcsolódott most be a beszélgetésbe Satele mester is. Bár Syna semmit se tudott róla, azt látta, hogy egy megfontolt és bölcs nő lehetett.
- Fájdalom és félelem, tudom - ismételte a lány, mint akit untat. - Végül is csak fenekestül felfordult az életem, miután rászedtek és segítettem rászabadulni egy ősi sith nagyúrnak a galaxisra, aki most még egy ősi sithekből álló zombisereget is szerzett magának. Szerintem is minden okom meg lenne rá, hogy nagyszerűen érezzem magam... - fakadt ki egy kicsit Syna, majd vett egy mély levegőt. - Szóval elcsesztem.
- Senki sem tévedhetetlen, Syna Shan - felelte Satele. - Talán a nővéreddel együtt az volt a sorsotok, hogy segítsetek Hadrának visszatérni, hogy utána egyszer s mindenkorra legyőzhessétek.
- Honnan ismersz ennyire? - tört ki Synából, elvégre egy több ezer éve élt valaki nem kéne, hogy ezekre tudjon.
- A holocron nem csak a véredre reagál, az emlékeidbe is bepillantást nyert, így érthetlek meg a lehető legjobban - válaszolta Satele mester türelmesen.
- Oké, váltsunk témát... - közölte a lány, mivel nem akart belegondolni, miket láthat még a fejében a holocron lakója. - Szóval azt várod tőlem, hogy én győzzem le Hadrát?
- A kérdés inkább az, te mit vársz saját magadtól? - válaszolt kérdésre kérdéssel az idősebb nő. - Senki sem kötelez semmire. A döntés a tied. A dolgok úgy zajlanak, ahogy az Erő akarja. Mindenkinek megvan a maga szerepe a nagy tervben. Neked is.
- Szóval azt mondod, hogy én döntök, de közben mégis van egy előre megírt szerepem. Ez kissé ellentmondásos így - jegyezte meg Syna, és most direkt kötekedni akadás se kellett ahhoz, hogy ezen fennakadjon.
- Azt mondom, hogy mindenkinek szán valamilyen sorsot az Erő. De az utat hozzá mindenki maga választja, amin eljut oda - felelte Satele bölcsen. - Úgy hiszem eleget hallottál. Térj vissza hozzám, ha késznek érzed magad. Az Erő legyen veled - hajolt meg, majd a holocron visszazáródott.
- Hát ez... fura volt. Úgy beszélt, mint egy élő személy - mondta Syna, láthatóan még mindig az előző történések hatása alatt állva.
- Nos, ez olyasmi, mintha az elméje másolata lenne - felelte Siala.
- Hát nem könnyítette meg a dolgom... - sóhajtott Syna.
- A jedi útja nehéz - felelte Tano mester, aki idáig csendben szemlélődött.
- De én nem vagyok jedi - tiltakozott Syna.
- Viszont megvan benned az adottság, hogy azzá válj, ha akarsz - mondta a togruta.
- Csak így? - pislogott Syna. - A nővérem gyerekkora óta edzett és tanult. Ahogy sok más tanítvány.
- Csak úgy, mint a többiek, te is azzá válhatsz - felelte a togruta a lány hitetlenkedését látva. – De sok tanulásra és fegyelemre lesz szükséged.
- Nem hiszem, hogy működne - rázta meg a fejét a lány. - Nem igazán éltem szent életet eddig.
- Egyik jedi sem szent, Syna - mondta Tano mester nyugodt megfontoltsággal. - De nem szeretnélek összezavarni. Szánj időt rá, hogy átgondold az életed. Bármi is lesz a döntésed, tiszteletben fogjuk tartani.
- Igen, az lesz a legjobb, ha alaposan átgondolom a lehetőségeimet - értett egyet Tano mesterrel.
- Nem kell sietned, mi megvárunk - mondta, és bátorításként még mosolygott is rá.
- Hát persze. Köszönöm - felelte a lány, majd biccentett egy aprót és távozott, nyomában Cadennel.
A szobából kilépve egy ideig csak szótlanul haladtak, majd Syna megállt és nagy levegőt vett, mintha hatalmas teher került volna le róla. Jó volt, hogy beszélhetett valaki olyannal, aki rendelkezett válaszokkal a kérdéseire.
- Nem semmi volt ez a holocron - jegyezte meg Caden, amint beérte őt. - Láttam már néhányat, de egyik sem hatott ennyire elevennek.
- Amikor arról beszélt, hogy belelát az emlékeimbe, kicsit aggódtam, hogy felemlegeti, amit éjjel csináltunk - jegyezte meg Syna humorosan.
- Biztosan tiszteletben tartja az ilyesmit. Mellesleg kétlem, hogy az őseid osztódással szaporodtak volna. Legalább egyszer őt is biztos megfektette valaki - mutatott rá Caden.
- Szóval most már az idősebb nők is bejönnek? Jobb ha kezdek aggódni, gyarapodik a konkurencia - ugratta kicsit Syna.
- Kétlem, hogy találnék bárhol több ezer éves nőt - vette ezúttal a lapot Caden is, a lány pedig kuncogott egy aprót.
- Jogos.
- És most? - nézett rá kérdőn a fiú.
- Beszélnem kell erről még valakivel...egyedül - tette hozzá határozottan.
- A főnököddel? - érdeklődött Caden, mire Syna bólintott. - Nos, tudod hol találsz - mondta, mivel ezen kár lett volna vitázni. Syna adott neki egy puszit, aztán elindult a hajójuk felé.
A hajóra érve be is zárkózott, nehogy bárki meglepje vagy kihallgassa. Bár nem számított igazán ilyesmire, azért Anent sem akarta igazán bevonni. Ezt négyszemközt akarta megvitatni a munkaadójával. A hajó holokivetítőjéhez lépett és tárcsázott, majd rövid várakozás után meg is jelent az Árnymogul.
- Syna, micsoda öröm, hogy hívtál. Már szerettem volna hallani felőletek. Hol hagytad Anent? - kérdezte az Árnymogul meglehetősen közvetlenül. A férfi nemcsak eszközökként tekintett rájuk, hanem szeretettel bánt velük. Ezért is ragaszkodtak hozzá annyira a szervezet emberei.
- Ő most épp mással van elfoglalva - utalt sommásan arra, hogy épp Nierát próbálja kivakarni az önsajnálatból. - Ez a beszélgetés most elsősorban engem érint.
- Értem - bólintott a fickó kimérten, majd előhúzott egy szál cigarettát, és a szájába tette. - Nos, miről lenne szó?
- Nemrég megütköztünk Hadrával, a sith nagyúrral, aki miatt korábban rejtőzködnöm kellett - kezdte, mire a férfi bólintott, jelezve, hogy tökéletesen képben van, majd előhúzta öngyújtóját és rágyújtott. - A harc hevében kiderült, hogy a nővéremhez hasonlóan én is képes lehetek használni az Erőt.
- Érdekes - bólintott a férfi, miközben kifújta az első adag füstöt. - De korántsem váratlan. Édesapád jedi volt, nemde?
- De... Viszont eddig úgy tűnt, nem örököltem tőle ezt - felelte a lány. - Legutóbb mégis előjött. És most, hogy a jedikkel beszéltem, kiderült, hogy az őseim között volt valami Revan is meg egy nagyon régi jedi mester. Az egész olyan bizarr, mégis...
- Mégis úgy érzed, közöttük a helyed - fejezetbe a gondolatot az Árnymogul, aki már könnyedén ki tudta találni a gondolatait. Syna mindig is többnek érezte őt, mint egyszerű munkaadó, hiszen élete legrosszabb pillanatában vette őt pártfogásába. A férfi most komótosan fújta ki a füstöt a száján, nem érződött rajta se az, hogy ellenezné, se az, hogy támogatná az ötletet. A lány összeszorította az ajkait. - Gondolom tudod, hogy közülünk nem olyan egyszerű távozni.
- Ezért is szerettem volna először veled beszélni - felelte a lány egészen megszeppenve. Általában impulzív és nehezen kezelhető volt, egyetlen valakinél nem merte ezt az oldalát elővenni: az Árnymogulnál. - Nem is vagyok benne biztos, hogy elfogadhatom-e.
- Nem áll szándékomban megkötni a kezed - fújta ki újra a füstöt. - Sokan meghalnak a Tisztítótűz szolgálatában, mások eljutnak oda, hogy új életet akarnak kezdeni. Ez nem olyan szakma, amit a végsőkig lehet űzni.
- Ebben... igazad van - bólintott Syna kissé hezitálva. Az Árnymogul csak apró mosolyt engedett szája szélén megvillanni.
- Így hát rajtad áll, hogy élni kívánsz-e az ajánlattal. Sokan választottak ettől rosszabb vagy épp unalmasabb jövőt - folytatta. - Te már több mint eleget tettél, hogy leródd a tartozásod felénk.
- Én... én úgy érzem sosem fizethetem vissza igazán azt, amit értem tettetek - vallotta be a lány őszintén.
- Nos, elképzelhető, hogy néhány szívességet még kérni fogunk a jövőben. Minden kapcsolat jól jön most az Ezüst Bárónak, különösen a jedik felé - fújta ki utoljára a füstöt, majd elnyomta a csikket a majdnem teli hamutálban. - A jedik fontos bábu lesznek a galaktikus sakktáblán.
- Természetesen, örömmel segítek jobb kapcsolatokat kiépíteni - ajánlkozott rögtön Syna.
- Elegendő akkor, ha azt kérjük - felelte a férfi, összeillesztve ujjait maga előtt, miközben rákönyökölt a szék két támlájára, egyik kezében a füstölgő cigit tartva. - És persze teljes titoktartás arra a munkára nézve, amit nekünk végeztél. Bármennyire is kedvellek, tudod mi a megeredt nyelv következménye.
Syna csak bólintott, hiszen kívülről ismerte a bevett mantrát. „Akinek a nyelve megered, annak a vére is meg fog.” A szervezet kevés kemény szabályának az egyike volt ez.
- Mi lesz Anennel? - érdeklődött társa sorsa felől.
- Egyelőre jó helyen van ott Odessenen. Természetesen, ha úgy döntesz, hogy csatlakozol a jedikhez, beosztunk mellé egy másik társat, ahogy egykor őt melléd - ismertette a döntését a férfi.
- Valami azt súgja, hogy már meg is van a jelölted a posztomra.
- Ismersz, mindig igyekszem lépésekkel előre járni mindenki előtt. Ez igaz az ügynökök mozgatására is. Csak úgy működhetünk hatékonyan, ha minden eshetőségre fel vagyunk készülve - felelte a férfi aprócska mosollyal a szája sarkában, miközben elnyomta a cigarettát.
- Még átgondolom a dolgot - mondta Syna, még mindig bizonytalanul hangozva.
- Természetesen - bólintott az Árnymogul, bár látszott rajta, hogy Syna már igazából meghozta a döntést, csak udvariasságból akar gondolkodási időt kérni.
- Még jelentkezem - köszönt el Syna, majd bontotta a vonalat és megkönnyebbülten felsóhajtott. Hallott róla, hogy egyeseket nem könnyen engednek el a szervezetből. De talán itt most az segített, hogy hasznos szövetségesnek bizonyulhat a jedik közé állva is. Ami igaz is, de ha így tesz, akkor másként kell majd a dolgokhoz állnia.
A következő napok többnyire eseménytelenül teltek. Időközben Anent is beavatta a dologba, aki egyébként elég jól fogadta. Syna arra számított, hogy ki fog rajta akadni, amilyen hisztis tud lenni, de nem így történt. Sajnálta a dolgot, de az Árnymogulhoz hasonlóan ő is előre tiszteletben tartotta a döntést. Végül Syna néhány átgondolkodott és huncutkodott nap után meghozta a döntését. Felkereste Tano mestert a jedik szállásán, ahol napokkal korábban is tette. Ezúttal egyedül találta a togruta mestert, aki épp meditált.
- Jó reggelt, Syna - köszöntötte őt anélkül, hogy kinyitotta volna a szemeit.
- Tudtad, hogy én jövök? - lepődött meg, majd észbekapott, ahogy a nő szemei felnyíltak - Izé. Bocsánat...Jó reggelt.
- Semmi baj - mosolyodott el a nő, majd felkelt. - Inkább úgy mondanám, hogy sejtettem, hogy te közeledsz. Siala és Caden elég időt töltöttek mellettem ahhoz, hogy felismerjem a jelenlétüket az Erőn keresztül.
- Értem - felelte a lány, aki maga is meg tudta érezni a nővérét az Erőn keresztül, de idegeneket nem. Talán a togruta nem véletlenül mester. - Nos, gondolkodtam a dolgokon és úgy döntöttem, hogy szeretném megpróbálni ezt a jedi dolgot.
- Gondolom tisztában vagy azzal, ez milyen kötelezettségekkel jár - jelentette ki Tano mester, Syna pedig lassan bólintott. - Most mindenképp magára kell hagynod Cadent, hogy az odesseni enklávénkban elsajátítsd az alapokat. Menni fog ez?
- Így is volt, hogy nem láttuk egymást hetekig. Szerintem bírni fogom - jelentette ki a lány, bár a magabiztos hangjába némi kétség is vegyült. - Izé... Már bocsánat, ha ez túl személyes, de... én meg Caden... működhet ez, ha mindketten jedik vagyunk?
- Az új Rend történetében számos jedik közötti kapcsolat volt - felelte a mester kissé kevésbé keményen, látva a lány feszültségét. - Luke Skywalker és Mara Jade, a Solusarok, Jacen Solo és Tenel Ka... bár talán ez nem a legjobb példa. Hogy csak hogy a legismertebbeket említsem.
- Ühüm - felelte a lány, akinek a Skywalkerén és Soloén kívül a többi név nem sokat mondott. Nem különösebben követte a Galaxis dolgait, az ő dolga mindig is az ölés volt, nem az, hogy hülyeségeket tanuljon. Ebből a szempontból tisztelni tudta Sialát és a tudását.
- Persze csakis akkor, ha nem hagyjátok, hogy az érzelmeitek irányítsanak titeket - tette még hozzá.
- Szóval, ha egy csapat űrkalóz fogságban tartja Cadent, nem szabadíthatom ki? - kérdezte a lány, és Tano mester néhány pillanatig méregette, de úgy tűnt, komolyan gondolja. Egy aprócska mosoly ült ki a mindig komoly és szigorú togruta arcára.
- Nyilván nem kell otthagynod - közölte vele, Syna látható megkönnyebbülésére. - De mondjuk mérlegelned kell, hogy nem egy sith nagyúr csapdájába futsz-e, ha gondolkodás nélkül rohansz kiszabadítani. Egy jedi mindig tiszta fejjel, az Erővel összhangban cselekszik, sosem indulatból.
- Hát... asszem ezt nekem gyakorolnom kell majd - vakarta az arcát zavartan Syna.
- Ne aggódj, a Rend a legvadabb fajok képviselőit is képes volt megszelídíteni. Ott van K'Kruhk nagymester, egy kedves, jámbor lélek. Gondolnád, hogy a faja gyilkos vadászok hírében áll? - tette fel neki a kérdést. Syna csak bólogatott. A nagydarab, félelmetes szarvakkal ellátott jedi vezetőről még ő is hallott. Meg persze egyszer le kellett vadásznia valakit, akire egy whipid lándzsamester emberei vigyáztak testőrként. Nem volt egy egyszerű menet.
- Nos igen, volt már dolgom whipidekkel – közölte szűkszavúan, mivel nem ez volt most a téma. - Szóval akkor most mi következik? Ki kell töltenem egy jelentkezési ívet vagy ilyesmi?
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Az alkalmasságod a képzés alatt fog eldőlni - felelte a nő, ami láthatóan meglepte Synát. Azt hitte legalább valami teszt van, ami alapján eldől jedi lehet-e vagy sem.
- Azt hittem, már az vagyok - vallotta be azt, amire épp gondolt.
- Erőérzékeny vagy - javította ki a különbséget Tano mester. - De majd elválik, hogy megvan-e benned az elhivatottság és a fegyelem ahhoz, hogy jedi lény. De, aki olyan jól bánik a mesterlövészpuskával, mint te, annak nem hiszem, hogy ezekkel gondja lesz. Előfordul viszont, hogy valaki ráébred arra, hogy nem neki való ez az út. Ezért mondtam, hogy a képzés alatt derül ki.
- Értem.
- A munkaadód hogyan fogadta? - kérdezte tőle Tano mester kedvesen. - Cadentől tudom, hogy nem lehet csak úgy otthagyni a szervezetet.
- Nos... Mivel már sokat tettem, ezért elengedett. Persze ennek feltétele a teljes titoktartás. Valamint az, hogy majd talán kérnek kisebb szívességeket. De sokat számít az is, hogy szeretnének jó viszonyt ápolni a jedikkel - felelte a lány őszintén. Nem látta értelmét, hogy ezzel kapcsolatban titkolózzon előtte.
- Tehát mondhatjuk, hogy magad mögött hagyod a múltad és tiszta lappal kezdesz. Rendben van - vette tudomásul a hallottakat Tano mester, majd egy adatkártyát nyújtott át Synának. - Hamarosan indul a transzport Odessenre egy csapat újonccal a fedélzeten. Még van időd elköszönni, akiktől szeretnél.
- Akkor így teszek. Köszönöm - hajolt meg a lány és magára hagyta a mestert.
Cadent nem kellett keresse, mivel nem messze várakozott. Elmondta neki, hogy reggel elmondja Tano mesternek, hogyan döntött. Igazából a múltja miatt nagyobb szigorra számított. De végül megkönnyebbülten távozott.
- Na, hogy ment? - érdeklődött a padawan.
- Jól. De sajnos most egy ideig meg kell legyél nélkülem. A következő transzporttal megyek is Odessenre - felelte a fiúnak, és úgy érződött, ő maga is sajnálni fogja azt, hogy újra távol lesznek egymástól.
- Igen, Siala említette, hogy most indul majd az első csapat nordgardi jelölt - értett egyet a fiú, aki láthatóan inkább kerülni akarta az egész hiányzós-búcsúzós témát.
- Azt hittem, letört leszel miatta - jegyezte meg Syna, akit valahogy meglepett, hogy ilyen könnyen viselte ezt az elválást.
- Ugyan, a búcsú csak egy időre szól - mosolyodott el Caden. Próbál erős lenni és biztatni, jött rá Syna. - Majd meglátogatlak, ha arra járok.
- Remélem is. Figyelj, szólnál Anennek? - váltott témát, mivel nem akarta nehezebbé tenni az elválást. - Szeretnék elköszönni tőle is mielőtt felszállok a hajóra. De még a nővéremhez is be akarok nézni.
- Persze, menj csak - mondta a fiú, mire Syna adott neki egy puszit és elszaladt.
A nővére azóta el volt zárva, hogy visszaértek. Syna minden nap meglátogatta őt, hogy legalább így együtt tölthessenek egy kis időt. Caecila az ideje nagy részét olvasással töltötte. Syna kért neki Sialától valami olvasnivalót, hogy ne unja halálra magát a zárkában.
- Ma korán jöttél - jegyezte meg, ahogy megpillantotta Synát, és leengedte a könyvet, ami az ősi jedi-sith háborúkról szólt.
- Azért jöttem, mert hamarosan elutazok - közölte vele a lány, és érezte, a búcsú itt sem lett túl könnyű. - El akartam köszönni.
- Szóval meghoztad a döntésed - állapította meg nővére, hisz napokkal ezelőtt beszéltek erről, és elégedetten bólintott.
- Igen. Adok egy esélyt ennek a jedi dolognak - felelte a lány, bár már így is elég egyértelmű volt hova is indul.
- Hát, Apa már nem lehet itt, úgyhogy én mondom helyette is, hogy büszke vagyok rád - mosolygott rá CC bátorítólag.
- Kösz. Jól esik, hogy ezt mondod - mosolygott vissza Syna, majd némileg elkomorult az arca. - Viszont így egy ideig nem tudlak meglátogatni.
- Itt egyébként sem. A királynő úgy döntött, hogy a jedik őrizetére bíz Coruscanton, hogy biztosak legyenek benne, megjavultam - mesélte húgának a történteket.
- Szóval lényegében száműznek innen? - kérdezte Syna, aki nem volt benne biztos, hogy örüljön-e ennek vagy sem.
- Nos, jobb, mint a kivégzés vagy a börtönben penészedés. A jedik elég megbocsájtóak, talán engednek bizonyítani idővel - felelte CC, mint aki elfogadta a sorsát. Syna úgy érezte, hogy az egész világ igazságtalan a nővérével, de be kellett látnia, hogy jogosan bizalmatlanok sokan vele szemben. Talán tényleg azzal tud bizonyítani a nővére, ha engedi a dolgokat a maguk útján haladni.
- Akkor kívánom, hogy megleld az utad - mondta végül neki őszinte hangon.
- Viszont kívánom... Nálad van még a fénykardom?
- Igen. De gondolom sejted, hogy nem engedik, hogy visszaadjam - felelte Syna, félreértve a kérdés apropóját. CC megrázta a fejét.
- Nem is azt akarom. Szabadulj meg tőle. Csak rossz dolgokat tettem vele. Jobb, ha nincs a közeledben.
- Rendben... - bólintott a lány, majd szomorúan hozzátette. - De most mennem kell. Hamarosan indul a hajó.
- Minden jót, húgi. Majd valamikor találkozunk - mosolygott rá bátorítóan Synára.
Syna szívesen megölelte volna nővérét, de azért annyira még ő sem volt jóban a nordgardiakkal, hogy csak a kedvéért lekapcsolják egy percre az energiamezőt. Így csak intett felé, majd elindult. Csak a holmijáért ment vissza a szállásra és már indult is a kikötőbe.
Nem kellett sokat haladnia, hogy összetalálkozzon Cadennel és Anennel, és nagy meglepetésére Nierával, aki most úgy tűnt, valamennyire átlendült a korábbi tespedtségén, amit a fájdalom okozott. Látta, hogy Anen a jedi lovag kezét fogja, és halványan elmosolyodott. Ezt a fiút se teljesen szerencsétlenként hagyja majd itt. Sosem vallotta volna be magának, de az együtt töltött idő alatt megkedvelte, olyasmi lett számára, mint egy kisöcsi... vagy kishúg, amikor épp úgy döntött, hogy nőnek öltözik. És örült annak, hogy végre a fiú nem olyan tesze-tosza, mint általában lenni szokott. Ő is megérdemli a boldogságot. Aztán megpillantott még valakit, és az arcáról eltűnt a mosoly. Egy meglehetősen laza ruhát viselő, élénkvörös hajú, nála egy fejjel magasabb lány mosolygott rá, ahogy ő is meglátta őt. A felsőtestét gyakorlatilag csak egy bikini fedte, rövid nadrágjából épphogy nem lógott ki a segge, mindkét ruhadarab élénk vörös színnel tarkított fekete bőr volt. Az egészet hosszú, lábszárközépig érő szárú csizmája és combközépig érő harisnyája, valamint hetykén magán hordott, lángokkal díszített kabátja árnyalta.
- Hahó - üdvözölte látszólag vidáman a lány, lelkesen integetve. A hátán az övéjéhez hasonló hatalmas mesterlövész mordályt hordott, ugyanakkor jól láthatóan egy teljesen másik típust, mint ő, a ruhájához hasonlóan ezt is lángokkal pingálta ki.
- Előbb átveszed a nevem, aztán a helyem - közölte vele fagyosan. - Látom az ízlésed azóta se javult.
- Nem mindenki lődöz olyan ósdi darabokkal, mint te - felelte a lány, látszólag még mindig vidáman. - Tényleg, hol a Hecate-ed? Végre beadtad egy múzeumba? Vagy inkább a roncstelepre?
- Egy sith nagyúr seggébe toltam fel a darabjait. De úgy látom várni kellett volna - felelte sötét tekintettel Syna. A vörös hajú lány eddigre megállt előtte, alig pár lépésre, és farkasszemet néztek.
- Ugyan, tudod, hogy én nem vagyok úgy oda ezekért, mint te - folytatta, mintha csak kedélyesen csevegne. - Mondjuk meglep milyen rendes srácot találtál.
- Ahhoz neked semmi közöd - felelte fagyosan. - Féltem melletted Anent is.
- Ugyan, mi rosszabb történhet vele annál, mint hogy évekig a te társad kell legyen? - kuncogott harsányan a lány.
- Izé, lányok... nem próbáljuk ezt meg megbeszélni... - próbált közelépni Anen, de egyszerre pillantottak rá, és a tekintetükről teljesen hátrahőkölt. Anen eközben félig Niera mögé bújva keresett fedezéket.
- Na ne kéresd magad - mosolygott tovább a vörös hajú lány, és néhány pillanat farkasszemet nézés után Syna megadta magát, odalépett hozzá és átölelte. - Látod, mennyivel jobb így.
- A Hecate akkor se szar - dünnyögte Syna. Néhány pillanatig ölelték egymást, majd hátrébb léptek.
- Caden, Niera, ő itt Shandra. Hívjátok csak Drának. A Shan az én nevem - közölte velük.
- Ugyan, így olyan, mintha tesók volnánk - kuncogott újra Shandra.
- Már van egy testvérem. Azt hiszem megelégszem vele - felelte Syna továbbra is meglehetősen fagyosan az ölelés ellenére.
- Igen, hallottam hírét - felelte szórakozottan a lány.
Syna sóhajtott egy nagyot. Kedvelte Shandrát a stílusa ellenére. De néha szörnyen túltolta a viccelődést. Mégis inkább a rá váró új élet volt, ami miatt kissé aggódott.
- Látom, izgulsz kicsit - jegyezte meg Caden, aki próbált Synára koncentrálni Shandra látványosan kirakott keblei helyett.
- Mondhatni... Kicsit olyan érzés, mintha épp zárdába készülnék vonulni... - felelte a lány bosszúsan.
- Ehehe. Azzal már elkéstél - szólt közbe Anen is, de csak Shandra nevetett vele.
- Úgy tűnik, feleslegesen aggódom, jól meglesztek - engedte el a hirtelen jött mérgét Syna, majd ő is elmosolyodott az egészen. Legrosszabb esetben visszatér a régi életéhez. Biztosan szívesen látják bármikor.
- A Pius Dea biztos szívesen lát...Vagyis nem lát... Érted... - viccelődött egy kicsit Niera is a Tudástérben történt kalandokra utalva.
- Jó látni, hogy kezded összeszedni magad - állapította meg nem kis örömmel a leendő padawan.
- Fogjuk rá...Eddig úgy éreztem, hogy a világ súlya nehezedik rám és a legjobb, ha mindenki helyett viselem a nehézségeket... - felelte a lány, aki úgy tűnik, valamennyire el tudta engedni a Hadrával történteket és hogy a mestere nem egészen az volt, akinek hitte.
- Ideje volt, hogy megnyílj végre - mondta Anen hálásan.
- Megnyílni? - lepődött meg Syna.
- Nem. Nem úgy... - közölte határozottan Niera, mire mindenki nevetni kezdett. Legvégül ő is elmosolyodott.
- Na jó, engem vár egy hajó – jelentette ki Syna, majd a hátára kapta a hátizsákját és a többiekkel a nyomában folytatta útját a hangárba.
Némi séta múlva meg is érkeztek a nagy hangárhoz, ahol a jedik kijelölt hajója már várta. Legnagyobb meglepetésére ugyanakkor kisebb tömeg is összegyűlt, és úgy tűnt, egy csapat nordgardi újonccal együtt kell majd utaznia és megkezdenie a képzést Odessenen. Csodás, még ott sem szabadul ezektől a csodabogaraktól. Ahogy közelebb ért azonban kiszúrt magának egy ismerős arcot, egy vörös hajú, komoly arcú fiatal lányt. Néhány pillanatig beletelt, mire felismerte. Ő volt az a pajzsszűz, aki kimentette őket Hadra űrhajójából.
- Szia - integetett neki, ahogy közelebb ért. A másik lány most nem viselt nehéz harci páncélzatot, ezért is esett nehezére megismerni. - Bocsi, de nem hiszem, hogy elkaptam a neved ott Hadra hajóján.
- Thora vagyok - biccentett felé kimérten, de mégse barátságtalanul. - Te pedig Syna. A sith tanítványának a húga.
- Máris megelőz a hírem - sóhajtott fel.
- Nem ítéllek el a testvéred miatt - biztosította őt Thora. - Sőt, a testvéred se. Biztos megvolt a maga oka.
- Mondhatjuk - felelte a lány kurtán. Nem akart most erről beszélni. - Te is jedi képzésre tartasz?
- Igen - bólintott a lány. Mielőtt azonban folytathatták volna a beszélgetést, az összegyűltek közül előlépett még két ismerős arc, két vakmerő és bolond útitársuk a Hadra hajójához vezető úton. Helga még mindig nem járt stabilan, és egy mankó segítette a járásban. Pár nap és olyan lesz, mint volt.
- Nahát, újra találkozunk - szólalt meg Helga barátságosan.
- Nem mintha előre elterveztük volna az egészet, ugyebár - buktatta le Siv, aki jól láthatóan élvezte a másik lány hirtelen jött zavarát. - Nyugi, semmi komoly. Csak ez a mamlasz köszönetet akar mondani.
- Ne szólj már közbe! - préselte ki magából Helga, majd kifújta a levegőt, és mély levegőt vett. - Szóval, szeretném megköszönni, hogy megmentettél a hajón. Nélküled sosem jutottunk volna ki élve.
- Ennyire jó vagyok - mosolyodott el Syna, mint akinek a fejébe szállt a dicsőség. - De örömmel tettem. Én se akartam ott veszni azon a teknőn.
- Önzetlen és szerény - jegyezte meg gunyorosan Siv. Helga bólinott felé, mire a nő letette a kezében tartott táskát és kinyitotta, majd Syna legnagyobb meglepetésére az ő fegyverét húzta ki belőle. Itt-ott láthatóak voltak rajta a javítás jelei, de összességében így is majdnem úgy festett, mielőtt darabokra robbant volna.
- Ezt meg... hogy? - kérdezte őszinte meglepetéssel a hangjában Syna, csillogó szemekkel.
- A főbb részeket sikerült megmenteni. A többi alkatrészt pótoltam innen-onnan - mosolygott Helga, aki most sütkérezhetett a szakmai dicsőségben. - Ügyeltem rá, hogy az energiaszabályozás és a főbb tulajdonságok olyanok legyenek, mint előtte. Tudod milyen nehéz ehhez a Merr-Sonn modellhez megfelelő fázisváltót kapni? Tizenöt éve átálltak a sugárionizáló modellekre. Azóta szarok is egyébként, de hát ezt te is biztosan tudod. Ez még jó öreg, megbízható kristály-plazmidos modell.
Helga szinte belefeledkezett a beszédbe, annyira lekötötte az, hogy ecsetelje, micsoda munkát végzett a fegyveren, de úgy tűnik Syna nem is figyelt igazán, inkább a fegyverét figyelte csillogó szemekkel.
- De ennyi idő alatt... nemrég még kórházban voltál - pillantott fel rá Syna, mire Helga szabad kezével megvakarta az arcát.
- Éjszakáztam egy picit - bökte végül ki. Syna most legszívesebben a másik nyakába ugrott volna, de ezt még ő is soknak érezte, így aztán a fegyvert ölelte magához vidáman.
- Minden jó, ha a vége jó - szólalt meg mögötte Shandra, majd kicsit gonoszabban hozzátette. - Megjegyezném, ez most már tényleg a szeméttelepről tért vissza.
- Aham, úgy rémlik, amikor legutóbb versenyeztünk, ez az „ócska szemét” jobban szerepelt, mint a te „hiper-szuper” csúcsfegyvered - emlékeztette a társát arra az esetre, amikor csúfos megverte egy párbajukban.
- Hozzáértő kezekben még az a kacat is képes jól teljesíteni - fonta össze karjait Shandra.
- Ó, tehát ezzel azt akarod mondani, hogy annyira jó vagyok, hogy még egy múzeumba való puskával is legyőztelek? - cukkolta tovább Syna a lányt, tudtára adva, milyen szépen beleesett a csapdájába. Ebből már nem tudott jól kijönni.
- Heh... Behúztál a csőbe. Jól van, elismerem, nem vagy annyira béna - adta meg magát, hisz mást úgysem tehetett. Syna csak elégedetten mosolygott rajta, majd Thorára pillantott.
- Meglep, hogy nem látom a testvéred. Nem köszön el tőled? - érdeklődött, hiszen a sok rokon között feltűnő volt a királynő hiánya.
- Királynőként nem kivételezhet velem - felelte a vörös hajú nő. - De semmi gond, nem megyek messzire...
- Épp ezért búcsúztatok el mindenkit - hallották meg Sigrid hangját, aki épp ebben a pillanatban érkezett, egy csapat pajzsszűz kíséretében. Az összes nordgardi újonc felsorakozott Sigrid előtt. Syna nem tudta eldönteni, hogy csatlakozzon-e. Végül a királynő rápillantott és egy apró mosoly kíséretében biccentett, hogy hozzá is kíván szólni. Ha Syna valamit elmondhatott a nordgardiakról saját tapasztalat alapján az az, hogy tárt karokkal fogadják azokat, akik bizonyítják a képességeiket.
- Ti vagytok Nordgard első fiai és lányai, kik a jedik útjára lépnek. Bár a jedik útja lényegesen más, mint a mi harcos utunk, biztos vagyok benne, hogy meglelitek majd az egyensúlyt a kettő közt. Tegyétek büszkévé Nordgardot! Építsétek újdonsült szövetségünket és sose feledkezzetek el arról, kik vagytok! Váltsátok valósággá az odesseni szövetséget!
A fiatalok hangosan ujjongani kezdtek a királynő lelkesítő szavait hallva. Még Synának is jól esett, bár ő csak amolyan tiszteletbeli nordgardi volt. Azért el kellett ismerje, hogy bár meglehetősen kőfejű népség, azért a szívük a helyén van úgy általában. Sigrid végül Thorához lépett és megölelte őt.
- Minden jót, húgom - mondta neki. Egyikőjük se volt az az érzelgős típus, de Syna még így is érezte a szeretet köztük.
- Sigrid, azért Odessen nem a galaxis túlfelén van. Látogass meg valamikor - felelte a lány, aki kicsit zavarba is jött ettől.
- Mindenképp - felelte Sigrid, majd elengedte húgát.
Eközben Syna is kihasználta a lehetőséget némi búcsúzkodásra és illően elbúcsúzott Cadentől. Bár az estéjük sem volt eseménytelen.
- Vigyázz magadra. Nehogy rögtön sitheket kelljen miattad hajkurásznom - mondta neki viccesen.
- Majd hozzád küldöm őket verésért - kontrázott a fiú és adott neki még egy csókot.
- Ha így folytatod, lekésed a hajót - szólt közbe Anen, aki irigykedett, mert Niera még mindig szörnyen lassú tempót diktált.
A nordgardiak már mind beszálltak a hajóba, egyedül Thora váltott még néhány szót Sialával, aki kissé elpirult a beszélgetés végén. Végül Thora is csatlakozott társaihoz és már csak Synára vártak, aki még egy pillanatra odalépett Nierához, hogy átadjon neki valamit.
- Úgy gondoltam, az a legjobb, ha neked adom oda. A nővérem arra kért, hogy szabaduljak meg tőle. Te biztos jobban tudod, hogy kell megsemmisíteni. Azt mondta, sok rossz dolgot tettek vele.
- Gondoskodom róla - felelte Niera, miután átvette a fénykardot.
- Akkor hát viszlát - köszönt el Syna és még gyorsan minden barátját megölelte, egyedül Caden kapott egy puszit mellé. Majd végül ő is csatlakozott a nordgardi csapathoz.
***
A sith nagykövetség épülete, a jedikével szemben a palotán kívül kapott helyet, az egyik nagyobb épületben távolabb a palotától. Villier esperes, a kinevezett nagykövet meglehetősen bosszantónak találta ezt a helyzetet, ugyanakkor az, hogy kevésbé voltak szem előtt, nagyobb mozgásteret is biztosított nekik. Az esperes most saját szállásán volt, és levetette magáról csuháját, hogy alatta felfedje sebekkel teli testét. A Sith Egyház kultistái számára a fájdalom eszköz volt, hogy közelebb kerüljenek a Sötét Oldalhoz, és most is előhúzta imaszíját, aminek belsején apró szögek sorakoztak, majd felkötötte magára. A szíj szorításától kiserkent a vére alóla, ő pedig furcsa elégedettséggel felsóhajtott. Nordgardban, mint bármelyik más társadalomban, repedések futottak végig, akárcsak a sebek az ő testén. Nem volt más dolga, mint feltérképezni ezeket, és megtalálni, hogy hol járhat sikerrel. Ha ő juttatja hatalomra az új kormányzatot, akkor neki lesznek hűségesek és ezzel nemcsak az Egyház hatalmát erősíti, hanem a saját pozícióját is az Egyházon belül. Ki tudja, idővel talán el is tudná ragadni a hatalmat attól a gépszörny Morrowtól. Mosolyogva kántálta el a sötét imákat, ahogy arra gondolt, hogy a siker micsoda magasságokba röpítheti.
Mikor végzett az imádsággal, felkelt a földről és leoldotta magáról a véres övet, majd a megszentelt olajjal bekente a sebet. A kenőcs erősen csípte az ezernyi tűszúrás helyén, ám őt élvezettel töltötte el a fájdalom. Akik ép testtel bírtak, mint ő, gyakran választották ezt az utat, hogy saját fájdalmukból erőt nyerhessenek a Sötét Oldal segítségével. Mások, mint Astarte főinkvizítor, inkább abban lelték örömüket, ha másoknak okozhattak fájdalmat és szenvedést. És végül ott voltak az olyan kiborg gépszörnyek, mint Morrow, akikben olyan kevés élő és létező maradt, és olyan sok gépből álltak, hogy nem volt szükségük semmi ilyesmire. Ő személy szerint ezt az utolsó csoportot blaszfémiának tartotta, még ha ezek a gépemberek végighúzódtak is a sithek történelmében Malgustól Vaderig. Egy közös volt bennük: végül mindig meggyengültek és árulókká lettek, a sithek elpusztítóivá. Mielőtt azonban tovább folytathatta volna a gondolatmenetét, az egyik kultista állt meg az ajtó előtt, és kért bebocsátást. Villier magára öltötte a csuháját, majd szokásos ájtatos képét, és az asztalához lépve megnyomta a nyitógombot. A fiatal akolitus óvatosan lépett be az ajtón, majd alázatosan térdre ereszkedett.
- Esperes úr, Torg, a houk fejvadász keresi önt - közölte vele.
- Remélem a titkosított csatornán - jelentette ki bosszúsan. Abban bízott, hogy sikerül ezektől a kellemetlenkedő alakoktól megszabadulnia, de úgy tűnik elvarratlan szálakat hagyott.
- Igen, esperes úr - felelte az akolitus sietve. Villier egy pillanatig figyelte, majd felhorkant.
- Személyesen fogadom! - közölte, és jobb lábának cipővégét a kultista fejéhez rakta, majd rúgott rajta egyet, úgy jelezve neki, hogy tűnjön el. A férfi sietve felkelt, és kisietett, Villier pedig a holovetítőhöz lépett.
- Itt Villier - vette elő újra áhítatos, mézesmázos arcát. A houk zsoldos azonban nem tűnt túl vidámnak, hogy láthassa.
- Ide figyeljé’, ember! - rivallt rá az esperesnek dühösen. - Csúnyán átvertél! Azt ígérted, lesz sok pénz, ha elraboljuk azt a szerencsétlen kis nordgardi fickót. Erre egyszercsak piff-puff, sok-sok páncélos nordgardi jön! Alig bírtunk néhány meglépni a helyrő’!
- Sejthettem volna, hogy van menekülési terved, Torg - mosolyogott, ám legbelül átkozta magát, hogy erre nem gondolt. A terve tökéletes volt: ezzel a csapat szánalmas alakkal elraboltatja a rangidős pajzsszűz, Freya Vanheimling szerelmét, Knutot, és így morális dilemma elé állítja Sigrid királynőt, ami megosztja majd a nordgardiakat. Aztán már csak annyi volt a teendő, hogy kiszivárogtatja a fogvatartás helyét, és figyeli, ahogy a nordgardiak kiirtják a fejvadászokat, Knut pedig arra tér haza, hogy szerelme már nem él. Hatalmas botrány lett volna. Sigrid azonban túl agyafúrtnak bizonyult, hogy belesétáljon ebbe a csapdába.
- A pénztet akarjuk, ember! - követelőzött a houk tovább.
- Egymilliót ígértünk a fickóért. Természetesen megkapjátok - mondta nagylelkűen Villier, mire a houk egy böfögés és mordulás közé eső hangot adott ki magából.
- Meghalt a csapatom fele, buta ember! - mondta dühösen, miközben végtagjaival kalimpált. - Többet akarunk!
- Egymillió szép összeg - mosolygott Villier válaszul, mint aki magára sem vette a dolgot. - Az ügyetlenségetek ellenére is megkapjátok. És most kevesebb felé is kell osztani. Igazából még jól is jártatok.
- Mondasz valamit, ember - felelte a houk, miután úgy próbált tenni, mint aki számol. Villier mosolya egészen megvető volt. - Elfogadjuk.
- Remek. Hamarosan felkeresik a beosztottjaim és megjutalmazzák magukat. Ne mozduljanak semerre - közölte velük, a houk pedig bólogatott. Villier bontotta a vonalat, majd lenyomott egy másik gombot.
- Esperes úr - szólalt meg egy sisakmikrofon hangja, majd néhány pillanat múlva egy fekete-vörös páncélt viselő rohamosztagos tűnt fel a képen, akinek a páncélján az Egyház szimbólumai voltak. A Harcoló Egyház egységeit többségében feloszlatták és betagozták a reguláris haderőben, ám néhány alakulat megmaradt az egyházi bolygókon. Közéjük tartoztak ők is, a Sithspawn Osztag, akiknek egy stilizált szörnyfej ábrázolta sisakjuk szélén a hovatartozásukat.
- Feladat van a számotokra - közölte velük. Az osztagot az ő irányítása alatt helyezték, hogy segítsék őt a munkájában, amíg Nordgardot próbálja megpuhítani. Ők voltak azok, akik Knut kíséretét csapdába csalták, hogy aztán a fejvadászok elfoghassák a férfit. - Menjetek el a fejvadászok búvóhelyére és pucoljátok ki. Ne hagyjatok túlélőket vagy bármi bizonyítékot.
- Parancsára, esperes - hajtott fejet a rohamosztagos, majd a kép eltűnt.
Villier elégedetten mosolyodott el, ám mielőtt viszatérhetett volna a teendőjéhez, a holokészülék új hívást kapott. Méghozzá a személyes számán, elsőbbségi kóddal. A sith nagykövet káromkodott egyet, mielőtt fogadta volna. Tudta, hogy egy ilyen hívást se elutasítani, se várakoztatni nincs lehetősége. A kék holoképen Morrow püspök szenvtelen, gépies kiborgarca jelent meg, ő pedig azonnal térdre vetette magát.
- Minek köszönhetem a megtiszteltetést, püspök úr? - pillantott fel a holografikus alakra alázatosan Villier.
- Kíváncsi vagyok, mire is jutott eddig Nordgardon - közölte vele a maga egyszerűségében. - A haladása elképesztően lassú.
- Nordgard egy zárkózott társadalom - felelte a férfi, próbálva hárítani a felelősséget. - A királynőjük, Sigrid pedig nagyon okos és ravasz. Képes volt a legutóbbi tervemet meghiúsítani.
- A fejvadászok és a pajzsszűz barátja - közölte vele Morrow tárgyilagosan, mutatva, hogy felkészült és olvasta a jelentéseit. - Számolnia kellett volna azzal, hogy a nordgardiak gyorsak lesznek. A királynőjük politikai képességeit pedig alábecsülte.
- Hibáztam - hajtott fejet, miután nem igazán volt más lehetősége, mint beismerni a hibáját. - Azonban ez a hiba más lehetőségeket fedett fel.
- Remélem, hogy valóban működik a terve ezúttal - közölte vele Morrow szenvtelenül. - Őfelsége kiemelt figyelemmel követi az itteni történések.
Villier nyelt egyet. A császárnő nem arról volt ismert, hogy halállal büntetné a súlyos hibákat, de az inkompetens hozzáállást ki nem állhatta. Aki alkalmatlannak bizonyult, hamar valamelyik eldugott sith büntetőkolónián találhatta magát.
- A tevékenységem megrendítette a királynő és a legfontosabb tanácsadója, Hagen közötti kapcsolatot - felelte sietve, hogy elhessegesse magától a gondolatot. - Az ő elmondásai alapján a királynő politikáját egy egyre erősebb blokk ellenzi.
- Várható ettől a Hagentől, hogy mellénk álljon? - kérdezte tőle Morrow, látszólag ugyanolyan monoton, gépies hangon, de Villier tudta, hogy kíváncsivá tette a kiborg püspököt.
- Magától nem hiszem. Azonban, ha sikerülne további éket vernem közé és a királynő közé, és implikálni egy ellene irányuló összeesküvésben... - mondta számító mosoly mellett.
- Tegyen úgy - bólintott beleegyezően a püspök. - De ügyeljen arra, hogy ne csússzon ki a kezei közül.
- Igenis, püspököm - hajolt meg újra, mire az egyházfő bontotta a vonalat.