|
Post by Lord Brodrig on Dec 17, 2018 19:28:40 GMT 1
Egy bolygó a Zonju rendszer mellett. Az Első Rend egyik lerakata.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 17, 2018 19:29:30 GMT 1
Eichmann elmélyülten figyelte az egyre növekvő újszerű csillagrombolót, ahogy az első rendi transzport megközelítette a parancsnoki cirkálót. Lyste hadnagy, első rendi fogadója mellette ült, mögöttük egy szakasznyiravaló krómpáncélos rohamosztagos. A sérüléseit még a Solitude fedélzetén ellátták, értékes baktainjekciókat pazarolva rá.. Eichmann sokkal segítőkészebbnek találta az első rendi birodalmiakat, mint amire számított.
Aztán egy hiperhajtóművel felszerelt transzportba helyezték át, amivel a hiperűrbe lépve átvitték a szomszédos rendszerbe, hogy Lyste hadnagy bemutathassa őt a közvetlen parancsnokának. Lyste a parancsai szerint hátrahagyta a járőrhajóját, és Eichmann úgy látta, a fiatal férfi, bár jól palástolja érzelmeit, de örül a kiruccanásnak.
Az Első Rend csillagrombolója már betöltötte az egész látképet. Felépítménye jóval meghaladta a standard rombolók méreteit, és Eichmann közelebb érve látta, hogy oldalain a turbólézerütegek mellett rövid távú vadászelhárító lövegek álltak, valamint túlméretezett követőrakéták kilövésére alkalmas ágyúk.
A chiss disszidánst közrefogták a krómosztagosok, ahogy a transzport megérkezett a csillagromboló oldalsó hangárainak egyikébe. Először Lyste hadnagy sétált le a rámpán, ütemes katonai tempót diktálva. Odalent senki nem várt rájuk. Eichmann Lyste után menetelt, mellette és mögötte a krómosztagos kísérettel.
A chiss figyelmét nem kerülte el, hogy erődemonstráció zajlik – Lyste bizonyos helyiségek mellett mintegy véletlenszerűen lelassított, hogy Eichmannak legyen ideje megbámulni a cirkáló erőt sugárzó belsejét. De az is lehet, hogy Lyste csak rég nem járt efféle hajókon, és nosztalgiázott.
A turboliftek a parancsnoki toronyba repítették őket. Azonban nem a csillagrombolókban megszokott elrendezés szerinti a hídra vezető folyosóra vitték őt. Egy kevésbé őrzött, tágas előcsarnokba érve Lyste megállt egy egyszerű, kétszárnyú ajtó előtt, és kódhengerét belehelyezte az ajtó melletti aljzatok egyikébe. Miután az azonosítás megtörtént, alig hallható hang jelezte, hogy az érkezésüket tudomásul vették.
Lyste eltette a kódhengert, és hátratett kézzel várakozott az ajtó előtt. Körülbelül fél perc múlva a bejárat feltárult, és a hadnagy intett, mire Eichmann követte őt a helyiségbe. A rohamosztagosok ezúttal odakint maradtak.
Elsötétített, vagy legalábbis az előző helyiséghez képest kevésbé megvilágított előcsarnokban találták magukat. Mire elérték, a belső ajtó is félrehúzódott az útjukból.
A parancsnoki kabinban nem voltak ablakok – fekete falai kissé elnyelték a fényt, így a legnagyobb fényforrást a szemközti asztalon villózó holoképernyők adták. Lyste az asztal elé vezette Eichmannt, aki megpillanthatta vendéglátóját.
A holoképernyők eltűntek, a terem kivilágosodott. Az asztalnál egy vörös egyneruhás, markáns arcú nő ült. – Üdvözlöm az RSD Capital fedélzetén, Eichmann megbízott – köszöntötte a chisst higgadt udvariassággal. – Dryfe főkoordinátor vagyok. Minek köszönhetjük a látogatását?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 19, 2018 9:23:06 GMT 1
Eichmann remélte, hogy immár valamiféle kompetens vezetőhöz került. Ideje volt megalapoznia a szerencséjét.
- Menedékjogot szeretnék kérni az Első Rendtől, asszonyom - hajtotta meg magát kiss szertartásos jelleggel a chiss, feltételezve, hogy ezek afféle régi vágású birodalmiak, akik értékelik az idegen fajok képviselői által tanúsított efféle hajbókolást. Talán Mitth'raw'nuruodo is valahogy így kezdte anno a Birodalomban annak idején, futott át Eichmann agyán. Bár, tette hozzá magában, akkor még nem volt ennyi nő kellőképpen magas pozícióban, mint itt.
Persze a Főadmirális életével kapcsolatos feljegyzések, legalábbis amennyire Eichmann tudta, e tekintetben hajlamosak voltak ellentmondani egymásnak... vagy az is megeshetett, gondolta tovább a hivatalnok, hogy ez a nőszemély egyáltalán nincs is kellőképpen magasnak minősíthető pozícióban... ki tudja, mit főkoordinál egy ilyen főkoordinátor. Talán az alacsonyabb rendű és rangú bevándorlási kérelmek elbírálásának első fázisát... bár Eichmann nem feltételezte, hogy ilyeneket tömegével kapna az Első Rend.
Vagy talán a kémnek és szabotőrnek minősített behatolók vallatását és kivégzését, futott tovább a gondolat a chiss komplikált elméjében, amikor megpillantotta Dryfe szigorú arckifejezést.
- Azt kérdeztem, uram, miért kellene befogadnunk magát - ismételte meg a nő immár határozottabban. Eichman bocsánatkérően pislogott, majd biccentett. Úgy tűnt, az első kérdés teljesen elkerülte a figyelmét.
- Információkkal rendelkezem az EGB Erőérzékenyek internálására és semlegesítésére vonatkozó Munkaerőforrás - felügyeleti programjáról. - magyarázta Eichmann. - Sőt, nem csak információkkal, hanem széles körű ez irányú szervezési tapasztalattal.
- Úgy érti, maga egy tömeggyilkos, akinek túl forró lett a talaj az EGB-ben, miután az új Vezérkar elkezdte feltakarítani maga utánaz elődeik és a maga szemetét - mosolyodott el ragadozó arckifejezéssel Dryfe. - Ha szeretnénk egy jó pontot szerezni náluk, nem kellene mást tennünk, mint visszaszolgáltatni Önt, Eichmann úr. Vagy alkalmasint csak a fejét.
- Nos, reméltem... - nyelt egyet a chiss -, hogy a Vezérkar működésével és a vezetőkkel kapcsolatos kiterjedt inofrmációim okán a fejem a jelenlegi helyén értékesebb lesz az Önök számára, mint egy plusz pont a Cosrán... mint mondtam, kiterjedt információkkal bírok a program szervezési és technológiai hátterét illetően...
- Ez mind nagyszerű... - biccentett Dryfe - csakhogy az Első Rend már rendelkezik ezekkel az információkkal. - Üdvözlöm, igazgató, rég láttam... - Eichmann megpördült a háta mögül érkező hangra, és rögtön megértette, miért tartott ilyen sokáig, hogy illetékessel beszélhessen.
- Vul Isen... azt hittem, maga meghalt a Pw'to-i Lázadó rajtaütésben... Tiebolt viszont meg volt győződve róla, hogy árulóvá vált... - meredt döbbenten hajdani givin kartársára és személyi titkárára Eichmann. - Nos, mint bizonyára Ön is rájött már, chiss barátom, ez egy relatív fogalom - a givin szája valószínűleg mosolyra húzódott volna, hogyha koponyaszerű arcberendezkedése nem tette volna ezt a mimikai mozdulatot eleve lehetetlenné.
- Most már remélem belátja, Eichmann úr, hogy a technológiai ismereteivel már rendelkezünk - foglalta össze elégedetten a főkoordinátor az asztala mögül. - Mi egyebet tud ajánlani? - Nos igen... - Eichmann agytekervényei villámgyors sebességre kapcsoltak. Isen megjelenése új helyzetet teremtett, már csak az előnyére kellett fordítania a hátrányt. - Egy logikai felvetésem lenne még, Isen doktor úgy is profi ebben, bizonyára szívesen biztosít szakvéleményt.
Dryfe unottan dobálta a hajtincseit. - Nem érünk rá egész nap, chiss. Még számos magához hasonlót kell ma meghallgatnom.
Eichmann őszintén kíváncsi lett volna, hogy ez valóban így van-e, de inkább folytatta. - Gondoljanak bele. Az EGB előbb utóbb rájön, hogy nem csak én menekültem magukhoz, hanem Isen doktor is. Ha csak egyikünket adják ki, a Cosra ugyanolyan elégedetlen lesz, plusz pont helyett mínusz pontot fognak kapni náluk, mert a titkuk továbbra sincs biztonságban egyikünk halálával, ha a másikunk maguknál van. Ha mindkettőnket kiadják ellenben... - Eichmann elégedetten konstatálta, hogy Isenre ideges köhögés jön rá ennél a mondatnál -, akkor ténylegesen elveszítik a nálunk lévő információkat, különös tekintettel a Ssi-ru életenergia - elszívó technológia működésére, valamint az Erőérzékeny számára kifejlesztett semlegesítő szérumra.
- Ha viszont mindkettőnket megtartanak - folytatta a chiss -, akkor éppen, hogy javul az EGB-vel kapcsolatos tárgyalási alapjuk. A Vezérkar nehéz döntést hozott akkor, amikor a Ssi-ru űr semlegesítéséről és az ott élők likvidálásáról döntött. Ez azonban nem valamiféle humanitárius megfontolásból történt, hanem mert kikerült a titkuk. Mi viszont hitelesen megcáfolhatjuk az ezzel kapcsolatos köztársasági álhíreket, hiszen ott voltunk, úgymond. Ráadásul közben segíthetünk hasonló... mondjuk úgy, népességszabályozási programokat bevezetni az Önök felelősségi területein. Amire úgy vélem, mostanában nagy szükségük lesz például a Hutt űrben...
Eichmann vörös tekintete megvillant, kíváncsian várta, hogy Dryfe magáévá teszi-e a logikáját, miközben őszintén remélte, hogy a mögötte álló Isen a következő mozdulatával nem szúrja hátba. Mármint szó szerint.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 15, 2019 18:13:55 GMT 1
Az Első Rend főtisztje kifejezéstelen arccal mérte végig az előtte sorakozó alakokat. Isen doktor idegenszerű arcán kissé tovább időzött, mint Eichmann élénkvörös tekintetén. Aztán Dryfe mozdult egyet, és előrehajolt – az arcára eső fény immár lehetővé tette a vendégei számára, hogy belássák őt.
A főkoordinátor arca mellett fekete haj lógott a vállaira. Szemei hűvös nyugalmat sugároztak, szája bal oldalát régi sérülés torzította. A bal felső ajka kissé fennebb állt a kelleténél, és a szája körül rég összeforrt repedések futottak szét. Érdekes, gondolta Eichmann, a bakta korában az efféle sérüléseket frissiben kezelve rendszerint nyom nélkül eltüntették. Bár lehet, folytak tovább a chiss gondolatai, hogy Dryfe nem volt baktaközelben, amikor a baleset történt.
– Az Első Rend korántsem folytatja a maguk brutális politikáját az Erőhasználókkal szemben – jelentette ki a nő, és tekintete most Eichmann vörös pupillájába fúródott. – Sőt, alkalmazunk is néhányat a komplexebb feladatok elvégzésére. Ez talán sokkolja magát? – tette hozzá hirtelen éledő kíváncsisággal.
– Korántsem, főkoordinátor – köszörülte meg a torkát az EGB-dezertőr. – Mindössze bátorkodtam felajánlani a tudásomat e területen, amennyiben szükség lenne rá. – itt Vul Isen felé pillantott. – Az imént Isen doktorra gondolt?
– Talán – tért ki a válasz elől Dryfe. Időközben az asztalán levő képernyőt tanulmányozta, és Eichmann figyelmét nem kerülte el, hogy az arca egy pillanatra megkeményedik. – És talán mégiscsak szükségem lesz a szakértelmére, mindkettejükére – terjesztette ki a pillantását a Rin felé is Dryfe. – Illetve, ha megérkeztünk a célunkhoz.
– Máris elindultunk? – kérdezte Eichmann.
– Már a hiperűrben járunk, hála Villard kapitány gyors cselekvőkészségének – tájékoztatta Dryfe, és elmosolyodott.
– A Hutt Űrben számos Erőérzékeny egyed lapulhat – fejtegette Eichmann, miközben Vul Isen még mindig némán ácsorgott mellette. – Gondolom, ott óhajtja igénybe venni a.. tapasztalataimat.
– Nem oda megyünk – szólt Isen doktor hirtelen.
Eichmann ránézett a Rinre, majd azt látta, hogy Dryfe mosolyog.
– Az Erőbeli képességei nem hazudtolják meg magát – mondta a főkoordinátor. – Valóban nem a huttokhoz megyünk. Az Erőérzékenyek iránti.. tevékenységére most van szükségem, itt, mihelyt kilépünk a normál térbe. Visszajöttünk oda, ahol felvettük önt, Eichmann..
– A Zonjura?
– Az imént értesítettek, hogy a Jedik megtámadták az Első Rendet – közölte a főkoordinátor. – Mire odaérünk, ön és Isen doktor kidolgoznak egy haditervet a jelenlevő Erőhasználók befogásáról, valamint az utána való feldolgozásukról…
– Ilyen hamar megváltozott a véleménye? – kérdezett közbe gúnyosan Isen.
– Amint látja, megváltoztak a körülmények – pillantott rá Dryfe. Aztán ismét Eichmann felé nézett. – Itt az ideje új táborok létesítésének, már ha bizonyítani kívánja az Első Rendhez való hűségét..
|
|