|
Ton Muund
Nov 15, 2018 17:55:04 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Nov 15, 2018 17:55:04 GMT 1
Egy galaxisszéli bolygó lassan és évezredek óta épülő nagyvárosokkal. A Nar Shaddaa riválisa a Hutt Űr központjáért folytatott informális harcban. Az utóbbi években azonban ismeretlen forrásokból érkező pénzekből igencsak felfejlődött...
|
|
|
Ton Muund
Nov 17, 2018 11:27:07 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Nov 17, 2018 11:27:07 GMT 1
Az RSD Mirelis parancsnoki hídján Kuordis Kwest, a neves fejvadász, Lord Brodrig egykori vérebe türelmetlenül pásztázta az előtte száguldó hiperűrt. Az alvilági összekötő most is ugyanazt a szerepet töltötte be, mint bármikor: kapcsolatba hozta az alvilágot a főnökeivel.
A hiperűr fénye egyáltalán nem tükröződött a bőrébe égett élőszövetmaszkról. A sötétbarnás, hosszúkás arclemez körbefonta a fejvadász egész fejét, élő organizmusként továbbfejlődve és még idegenszerűbbé téve Kwest megjelenését. Köpenye és feketén csillogó páncélzata teljesen eltakarta őt a külvilág elől, és rajta kívül senki sem tudta már, hogy mennyire más, mennyire embertelenné vált.. A bőrét teljesen befedte a maszk egész testére lefejlődött rétege, az élőszövet mintegy állandó kitinpáncélba zárta őt, szerves részévé vált.
Eleinte küzdött a maszk terjedése ellen. Le akarta tépni még akkor is, ha saját magát kellett volna megnyúznia érte. Valahol mélyen mindig is tudta, hogy az üzletnek, amit kötött, egyszer még következményei lesznek, hogy a sötét teremtmény, akinek a szolgálatába állt, örökre meghatározza majd az életét. A vén, csontvázszerű teremtmény adta neki a maszkot, és Kwest nem tudhatta, hogy a furcsa kellék mire képes. Amikor szabadulni akart a Dögkeselyű nevű teherhajón, hogy végre szabadon járhassa a saját útját, a hajó balesetet szenvedett, a maszk Kwest arcába préselődött, ráakaszkodott, és azóta sem engedte szabadon.
Ez volt a Legfőbb Vezér biztosítéka arra, hogy a fejvadász örök életére a szolgálatában maradjon. Talán nem akarta, hogy Brodrighoz hasonlóan magánakciókba kezdjen. Kwest már tudta, hogy van olyan lény, akinek természeténél fogva uralkodnia kell másokon.
A csillagromboló transzparacél ablakán át a hiperűr csíkokká szaggatódott szét, a következő másodpercben pedig a csillagok eltávolodtak vissza oda, ahol eredetileg álltak, és utat engedtek az eléjük terülő fekete lepelnek. Egy nagyobb méretű bolygó bontakozott ki Kwest előtt – zöldes foltjait a civilizált településekre utaló szürke korongok tarkították, körkörös sárga fényszenny-hálóikkal. – Megértkeztünk a Ton Muundra, uram – lépett Kwest mellé Horal hadnagy. – Parancsok? – Riadóztassák a teljes flottát – utasította Kwest. – Minden egységet rendeljenek a Mirelis közvetlen parancsnoksága alá. Aki nem engedelmeskedik, robbantsák le az égről. – Értettem – bólintott gyorsan a tiszt, és elsietett.
Egy újabb férfi lépett a helyébe. A Szindikátus egyenruháját viselte, s látszott rajta, hogy nem nagyon van ínyére a fejvadász kitérője. Zubbonyán kapitányi rangjelzés állt. – Jó időben vagyunk – mondta csevegő hangon. – Így pontosan belefér ez a kis kitérő, és időben odaérünk a Keganra. Ahogy azt a főnök parancsolta – tette hozzá nyomatékosan. – Nem megyünk a Keganra – mondta Kwest. A kapitány összeráncolta a homlokát, és szembefordult a fejvadásszal. – De hát ez a parancs! – nyomatékosította megint. Kwest villámgyorsan mozdult. Hosszított csövű sugárpisztolya egyetlen hang nélkül jelent meg a köpenye mögül, ujját az elsütőbillentyűre nyomta, és a fegyverből vörös energiasugár csapódott a kapitány mellkasába.
A férfi döbbent arckifejezéssel dőlt el. Ugyanebben a pár másodpercben a híd bejáratánál strázsáló vörös páncélos rohamosztagosok is felemelték a fegyvereiket, mintegy jelezve, hogy a további kérdezősködés.. nos, nem tesz jót az egészségnek. Horel hadnagy nyelt egyet, mielőtt megközelítette a fejvadászt. – Uram.. Minden egység bejelentkezett. Várják a további parancsokat.
Mielőtt Kwest válaszolhatott volna, közvetlenül a Mirelis mellett egy újabb hajó tört elő a hiperűrből, mögötte kisebb méretű kísérőflottájával. Horel elképedve meredt ki az ablakon, azután gyorsan az adatlemezére befutó vészjelentésekre pillantott. – Mirelis-konfigurációjú hajó – jelentette gyorsan. – Azonosítója szerint.. RSD Complicated.
Kwest is az új csillagrombolót nézte, és nem válaszolt azonnal. – Hívnak minket! – tette hozzá megszeppenve Horel. – Kapcsolja! – intett Kwest, és a főképernyő elé lépett. A képen fekete flottatiszti egyenruhát viselő alak jelent meg. – Itt a Complicated csillagromboló kapitánya – mondta minden sallang nélkül. – Versio adminiszter látni kívánja, Kwest.
A siklóból két vörös páncélos rohamkommandós nyomában leereszkedő fejvadász csupán egyetlen embert pillantott meg a hangárban. A férfi meglehetősen fiatal lehetett, bordópiros, zubbonyos öltözéket viselt, olyasfélét, amit ugyanúgy lehetett volna katonai parádékon viselni, mint mondjuk egy coruscanti partin. Rangjelzést nem viselt, de Kwest azonnal felismerte, bár még sosem találkozott vele személyesen. Első látásra megállapította, hogy a férfi jó kiállású, edzett alak, nem átlagos politikus. – Üdvözlöm, Kuordis, kérem jöjjön bennebb – invitálta magához. – Taval Versio. – Kwest – mutatkozott be a fejvadász, miközben Versio lazán kezet fogott vele.
A két rohamkommandós felzárkózott mögéjük, ők pedig ráérős léptekkel elindultak a turboliftállomás felé. – Hogy állnak az előkészületekkel, ha szabad ilyet kérdezni – kérdezte kissé esetlenül Kwest. Sosem tudta, hogy kell viselkedni az ilyen alakok körül.
– Minden a legnagyobb rendben – felelte Versio udvariasan. – Nem mondom azt, hogy terv szerint, mert a tervek csak vázlatként szolgálnak egy akciónak, nem pedig maguk az akció. Mindig számolni kell a váratlannal. – Mindent tapasztalt túlélő tudja ezt – vont vállat Kwest. – Igen, az ön világában, tolvajok és gyilkosok között elengedhetetlen az állandó éberség – felelte Versio.
A turbolift a parancsnoki szintre repítette őket. Kwestet kissé feszélyezte a kínosan steril tisztaság, ami ezeket a hadihajókat jellemezte. – Mit gondol – szólt végül a fejvadász –, hogyan fognak reagálni a köztársaságiak? – Ezt előre ki lehet számítani – felelte Versio. – Éppen ezért hajtjuk végre a megszállást most, olyan kormány alatt, amit már ismerünk, és ami, hogy úgy mondjam, nem a leghatékonyabb. Még a választások előtt kellett lépnünk. – Igen, nem lehet tudni, milyen lesz a következő kormány.. – mondta Kwest. – Igazából azt is tudjuk már – somolygott elnézően Versio. – De egyelőre nem is a Köztársaság aggaszt minket, hanem egyéb, sokkal hevesebb vérmérsékletű szerveződések.. No de térjünk a lényegre.
Időközben a híd bejáratához értek, az ajtó engedelmesen széttárult előttük. – Azért kérettem ide – folytatta Versio –, mert szükségem van az alvilági jártasságára. Tájékoztatnunk kell a helyieket a jövetelünk céljáról, és biztosítani a.. gazdasági szereplőket arról, hogy nem jelentünk rájuk nézve kényelmetlenséget. – Mire van szüksége? – állt meg Kwest a falba épített panel előtt, amit Versio mutatott. – Az InfoNet-hozzáférésére.
|
|
|
Ton Muund
Jan 27, 2019 12:05:13 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2019 12:05:13 GMT 1
A gigantikus méretű, vörös festésű halálcsillagromboló bekúszott a Ton Muund városbolygó fölé. A Mendacium közepe táján gömbszerű parancsnoki központ állt, ami ugyan nem volt űrállomás-méretű, és nem adott otthont hagyományos értelemben vett szuperfegyvernek, bizonyos értelemben mégis az volt. A gömb belsében nem voltak válaszfalak, a konzolok elé szíjazott legénységnek pedig csupán az üres szemgödrei bámulták a képernyőket. A szürke uniformist viselő vakok azonban így is tökéletesen ellátták a feladataikat.
Körülöttük lila köpenyes, az arcukat elrejtő maszkokat és csuklyákat viselő attendánsok járkáltak. A távoli tekintetű lények úgy járkáltak a gömb falain fel és alá, mintha sosem hallottak volna gravitációról vagy tehetetlenségi kiegyenlítőkről. A talpuk tökéletesen rátapadt ugyanúgy a mennyezetre, mint a padlóra, bár itt nem volt értelme az efféle fogalmaknak.
A gömb alakú helyiség mértani középpontjában lebegő ősöreg gungan lehunyt szemmel meditált. Számos extragalaktikus utazáson túl volt már, és olyan tudás, illetve technikák birtokában volt, amihez ennek a galaxisnak a tudósai fel se érhettek értelmileg. A Mendacium is egy ilyen különleges gyártmány volt, és bár helyi alkotóelemekből állt, a működése, valamint a felépítése idegen volt.
Az Erő egy pillanatra magára vonta a figyelmét. A gungan a távolba vetette láthatatlan érzékeit, hogy felfogja az apró, a Jedik és a Sithek érzékelésének határán túl történő kis zavart. Az efféle apró rezdüléseket csak a legnagyobb hatalmú Erőhasználók fedezhették volna fel, és ilyenből nem sok akadt. Még kevesebb, aki megértette, mit jelent az apró zavar, de ő tudta. És komolyan vette. Hogyne tudta volna, hiszen az ő tartaléktervei közé tartoztak..
A klingonok.
Annak idején, amikor Ren az Ismeretlen Vidéken keresett egy időkaput, az Erő akaratának hála felfedezett egy olyan teremtményt, aki nem ennek a galaxisnak a lakói közé tartozott. Az akkor még fiatal Rent majdhogynem sokkolta a felfedezés, ugyanis a lény egyedülálló volt: nem rendelkezett az Erővel. Teljesen kívül állt ezen a minden életet átfogó – és valószínűleg fenntartó – energiamezőn. Ren először nem hitt az érzékeinek. Kiderült, hogy egy Yuuzhan Vong nevű nép egyik felderítőjével találkozott össze. Követte őt a saját Galaxisába.
Rennek éveket kellett azzal töltenie, hogy úgy manipulálja az eseményeket, hogy a Yuuzhan Vong végül a saját otthonát, ezt a bizonyos galaxist válassza a készülődő invázió célpontjaként. Mert miért is ne? A Káosz újbóli felbukkanásának jelei egyre biztosabbnak bizonyultak akkoriban, és mit lehetett szemebállítani egy olyan lénnyel, aki az Erő anyagából szövődött? Természetesen olyasvalamit, ami kívül állt az Erőn.
Rennek tehát távol kellett maradnia és nem láthatta, hogy Darth Sidious hogyan alakítja át a galaxist. Ren tudta, hogy Sidious az egyetlen lehetséges riválisa, ami az Erőt illeti. És Sidious bizonyára a vongokról is tudott, különben mi szüksége lehetett Halálcsillagokra és egyéb szuperfegyverekre, amikor csillagromboló-flottájával is fenntarthatta a félelmen alapuló kormányzását? A Tarkin-doktrínának nem volt szüksége a Halálcsillagra.. de a Yuuzhan Vong ellen szükség volt a fegyverre.
Sidious érzékelte Rent az Ismeretlen Régiók felől, de Ren nem akarta, hogy minden idők leghatalmasabb Sith Nagyura felfedezze őt. Néha kinyúlt az Erőbe, hogy az Uralkodó tudjon róla, még létezik, és önnön hatalomvágyától hajtva nehogy idő előtt olyasmibe taszítsa a Galaxist, aminek még nem jött el az ideje. Ren ugyanis tudta, hogy Sidious gondolkozik a Kettő Szabályának felrúgásán és azon, hogy a Birodalomba még több Sith Nagyurat enged. De Ren nem hagyhatta ezt a káoszlények miatt, akik idő előtt megerősödtek volna, ha túl sok Erőhasználó terjed el a Galaxisban. Így hát a puszta jelenlétének az érzékeltetésével óvatosságra késztette Sidioust.
Ren megvárta, amíg a Nagyúr elbízza magát és meghal. Ekkor már sikerült a Yuuzhan Vongnak beépülni a Külső Gyűrű világai közé. Talán akkoriban Ren nem volt biztos benne, hogy erősebb a Sitheknél. És bár a Sithek ereje azóta még tovább nőtt Wenthar és Sordis Nagyurak személyében, addigra Ren már akkora hatalommal rendelkezett, hogy mindkettejüknél erősebb volt.
Ren, mint a Yuuzhan Vong szolga, Onimi, elindíttatta az inváziót, és a fájdalom népe betört a Galaxisba. Shimrra Legfőbb Hadurat manipulálva haladt előre a terveivel. Csakhogy elszámította magát. Ren későn vette észre a vongok vezetőinek alkalmatlanságát, illetve a káoszlényekkel való kapcsolatukat. A brutális harcosokból álló nép túl könnyelműen forgácsolta szét az erőit, és idővel felőrlődtek a Galaxis lakóinak összefogásából született erők között. A terve kudarcba fulladt, de legalább megint sikerült késleltenie a Káosz eljövetelét.
Megbízta Sordist, hogy a vongokkal érkező, a vong alfajaként azonosított klingonokkal úgy foglalkozzon, hogy azok technológiai fejlettsége megmaradjon, és ne kövessék vezetőiket a biztos pusztulásba. Ren úgy gondolta, még szüksége lehet efféle teremtményekre az Abeloth elleni végeérhetetlen harc során. Sordis közvetlenül nem avatkozott a klingonok ügyeibe, és ők maguk sem tudhatták, legfeljebb sejthették, hogy a Renegátnak köszönhetik, hogy titokban maradhattak. És most, mosolyodott el Ren, már el is kezdtek szervezkedni.
Egy lila köpenyes attendáns lebegett felé az egyik fal felől.
– Mester, a siklója készen áll az indulásra – jelentette távolian tovatűnő hangon.
Ren felnyitotta a szemeit. Lábai kiegyenesedtek, és az öreg gungan a padlóra csapta a talpait. A gömb alakú falon felsietve elért a megfelelő ajtóig, és kilépett rajta. Itt már szokásos felépítésű folyosók és helyiségek voltak.
…
Ton Muund ugyan vizet sem vihetett a Coruscanthoz, és kiterjedésben is elmaradt a Galaxis ékköveként emlegetett városbolygótól, de azért fennsőbbséges látványt nyújtott. Piramisszerű, a felhők fölé nyúló épületei egyazon tervező munkái voltak. Előre kitalált modell szerinti elrendezésükkel, az oldalaikon végigfutó függőleges falrészletekkel, legörbített, de valahogy mégis kockaszerű sarkaikkal jellegzetesen egyedülálló látványt nyújtottak.
A bolygó önellátó volt, és a helyzete mindeddig csak Ren és az Első Rend számára volt ismert. Hosszú évek munkája alatt építették fel a leendő fővárost, a Külső Gyűrű legfőbb adminisztratív központjaként elképzelt Ton Muundot.
A Corporate-szektorból átcsatornázott pénzek előbb a Ton Muundon állapodtak meg, itt átmosták, és innen jutott tovább az Első Rend hivatalos területeire. Mivel a Ton Muund a Hutt Űr közelében volt, néhány bűnszervezetnek bejárása volt ide, akik az Első Rend felügyeletével ezeket a pénzeket megforgatták. Ők voltak azok a bűnszervezetek, akik rögtön az Első Rend mellé álltak, amikor az rátette a kezét a Hutt Űrre.
Ren Legfőbb Vezér vörös parancsnoki siklója átszelte a felhőkarcolók közötti teret, árnyékot vetve az alatta levő légisávokra, és az azokon közlekedő civilekre. A hajót több szakasznyi TIE/vn-vadász biztosította. Ren fölöslegesnek tartotta az efféle hivalkodást, de a Ton Muund lakóinak fontos volt a látszat, és a hatalom fitogtatása. Azt akarta, hogy most mindenki tudja, ki érkezett, és a Legfőbb Vezér jelenléte mindig megnyugvást hozott.
Amikor a Ton Muundon tartózkodott, még az is előfordult, hogy a helyi tőzsde befektetéseinek értéke megnövekedett, mert az itteni befektetők biztonságosnak ítélték a bolygó gazdasági változásait, amikor a Legfőbb Vezér maga is jelen volt. Ren egy pillanatra elmosolyodott az átlagteremtmények gyarló elméjén.
A sikló leereszkedett egy magas, vaskos épület tetejére. Ren aranygárdistái kíséretében lépett ki a napfénybe. Hivatalnokok díszőrsége várta, a helyi holoadások kameradroidjai pedig felvették a bevonulását. Ren nem foglalkozott azzal, hogy joviális mosolyt erőltessen magára. Egyszerű, öreg gungannak tűnt, aki pálcájára támaszkodva csoszog a bejárat felé. Nehézkes lépteit nem kellett megjátszania – a kora, illetve az Erő sötét oldalával folytatott több, mint baráti kapcsolata meglátszott a testén. De a fájdalom, a szenvedés mit sem jelentett a számára.
Ezt az önmagát mutatta a külvilág felé, de az illúzió nagy része igaz volt.
– Üdvözöljük a fővárosban, Legfőbb Vezér – szólt az őt fogadó főtiszti egyenruhás nő. Nem csépelte a szót, nem udvariaskodott, egyszerűen üdvözölte őt.
– Corde rendvezető – biccentett Ren. – Kérem, tegye meg a távolmaradásom alatti eseményekről szóló jelentését úgy.. negyedóra múlva.
– Ahogy óhajtja, Legfőbb Vezér – hajtott fejet Morrigan Corde, és engedelmesen ellépett az öreg gungan útjából.
Ren elküldött maga mellől mindenkit, miután a turbolift levitte a legalacsonyabb szintre. A mélyen a földfelszín alatt húzódó trónterem közelebb volt a bolygómaghoz, mint a felhőkhöz. Sárgásvörösen bugyborékoló láva alkotta a padlót, illetve az a néhány összekötőhíd, aminek segítségével Ren a saját trónja elé járulhatott. Leült a kőszékbe, és a sziklák közötti, a sötét oldallal teljesen összhangban levő trónteremre hangolódott.
Aztán belépett Corde rendvezető, és tájékoztatta a közelmúlt eseményeiről.
|
|
|
Ton Muund
Feb 4, 2019 17:16:58 GMT 1
via mobile
Enz likes this
Post by Lord Brodrig on Feb 4, 2019 17:16:58 GMT 1
A Legfőbb Vezér földalatti tróntermének lángpadlója fel-felcsapott a levegőbe, hűen imitálva az Erő sötét oldalának kitöréseit. A kőtrónusban ülő teremtmény nyitott szemmel meditált, de sárga szeméből hiányzott a pupillája. A befelé forduló látószervre most nem volt szüksége – hisz a természeten felüli, láthatatlan erőket fürkészte.
Amikor a barlanghelyiség végében felnyíló ajtószárny felszisszent, Ren Vezér szemei kifordultak, távoli tekintete éles éberségbe ugrott. A jelöletlen vörös zubbonyt, fekete nadrágot viselő férfi válláról skarlát palást lógott. A lántengerre fektetett kőlapokon fürgén átlépkedve feljebb emelte a hosszú anyagot, hogy ne kaphasson lángra. Lecövekelt a trón előtti platón, majd szabályos tisztelgést mutatott be.
– Jelenthet, Vezérkoordinátor! – szólalt meg élesen Ren Vezér. – Először is tájékoztasson az ősterületünkön folyó eseményekről!
– A Zonju-i csata még csak a kezdeti fázisban van – jelentette a férfi. – Ami ennél érdekesebb, az az EGB-disszidens chiss, aki a Munkaerőforrás-Felügyelettől dezertálva kötött ki az Első Rend karmai között. Eichmann doktor segítőkész hangulatban van.
– Igen, olvastam a jelentéseket – mondta Ren. – Érdekes teremtmények ezek a chissek, nem gondolja? Az intelligenciahányadosuk meglepően magas, bár a húsuk íze kissé halszerű, amit mindig is furcsálltam. Figyeljenek oda rá, Eichmann akár több körrel is előre gondolkozhat. Tovább!
– Személyesen gondoskodtam róla, hogy az egyik legtehetségesebb főkoordinátorom vegye át a védőflotta parancsnokságát – közölte a Vezérkoordinátor. – Ő majd rajta tartja a szemét a chissen.
Ez a rejtélyes, az átlagteremtményekben félelmet keltő titkosszolgálat, a koordinátus a lehető legdiszkrétebb ügyekkel foglalkozott, beleértve a külső hírszerzést, vagy a régi, a Corporate-szektorban elhíresült SS-osztagok létrehozását. A koordinátorok ellenőrizték a flottatiszteket ugyanúgy, mint a vezetőség tagjait. Nem rendelkeztek valós katonai hatalommal, mégis a legmagasabb rangú főtisztek fölött álltak.
A titokzatos szervezet vezetője nem viselt nevet, csupán a rangján szólították.
– És mi volt az a diplomáciai párbaj Charis királynő és Rin főparancsnok között? – kérdezte hirtelen Ren. – Mi volt az ügy előzménye, Vezérkoordinátor?
– Lenyomoztuk a lehetséges forrásokat, ahogy kérte, Legfőbb Vezér – bólintott a férfi. – Minden jel arra utal, hogy Rin főparancsnok valóban részt vett abban az akcióban, ahol a Sith uralkodónő elleni merényletkísérlettel gyanúsítják.
– Ha a főparancsnok nem akarta, hogy tudomást szerezzek a kis magánakciójáról, akkör ön miből értesült az ügyről? – dőlt előre Ren.
– A rohamkommandó főparancsnokainak egyike, Cardinal főrohamvezető, aki Rin Nagyúr mellett teljesített szolgálatot, eltűnt. A nyomozás során rájöttünk, hogy Cardinal és a csapata nem tért vissza onnan, ahonnan Rin főparancsnok igen. Charis királynő hajóján számos teremtmény szolgál, így a szivárgás elkerülhetetlen: ezt kihasználva, és a fenti információkból rájöttünk, hogy Rin főparancsnok titkos akcióban vett részt Charis királynő hajóján az Adumaron, mégpedig az Ellenállás kommandósainak a támogatásával. Bizonyos pletykák szerint, amik a Sith flottából szivárognak, maga Jaina Solo is részt vett az akcióban.
– És Charis még mindig él – töprengett Ren. – Igen, ez sok mindent más megvilágításba helyez. Jaina Solo és Rin nem azért mentek az Adumarra, hogy végezzenek a Sithek uralkodójával. Hiszen akkor Charis már nem élne. Nem.. Itt valami más húzódik a háttérben. Mondja, Vezérkoordinátor.. mit tudunk Allana Solo hollétéről?
– A trónörökös a jelentések szerint továbbra is az uralkodó mellett van – közölte a Vezérkoordinátor.
Charis él, Allana Solo ugyanott van, ahol eddig.. Rin és a testvérhúga mégis ott jártak, és megváltoztathatták volna mindezt. De nem tették. Érdekes, gondolta Ren. Vajon Charis annyira erős, hogy a Solo-testvéreknek menekülniük kellett, mielőtt végrehajthatták volna a tervüket? Aligha, hiszen ők a Skywalkerek, s velük az Erő örökösei. A Palpatine nemzedék erős volt ugyan, de nem fért kétség hozzá, hogy melyik dinasztia kerülne ki a kettő viaskodásából.
Ren tudta, ha meg akarja szüntetni a káoszlények létezését – mert Abeloth pusztulásával valószínű, hogy újabbak bukkannak fel, ha a probléma gyökere meg nem oldódik –, el kell tüntetnie a mesterségesen létrehozott Skywalker-Solo és Palpatine vérvonalat. Amikor Darth Plagueis belekontárkodott az Erőbe, hogy létrehozza Kiválasztottat, az Erő úgy állt bosszút a kontárkodáson, hogy rászabadította a káosz teremtményeit a Galaxisra.
Most, hogy a Ben fiú kezd rátalálni a helyes útra, általa Ren eljut majd a Carl nevű fiúhoz. De előbb a veszélyesebb vadat kellett leteríteni.
– Vezérkoordinátor! – recsegte.
– Mik a parancsai, Legfőbb Vezér?
– Léptesse életbe a Khalessh-tartalékdirektívát! – parancsolta Ren. – Tegyen róla, hogy a kapcsolatfelvétel maradéktalanul.. kedvező legyen mindenki számára. Érzem, hogy már szerveződnek, forr a vérük.. adjuk meg nekik a lehetőséget!
|
|
|
Ton Muund
Apr 24, 2019 16:32:56 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Apr 24, 2019 16:32:56 GMT 1
A Ton Muund fölött lebegő védelmi rendszerek legnagyobbika, egy méretes orbitális állomás körül kisebb cirkálók és kiszolgálóhajók közlekedtek – ezen a helyen kormányozták a hatalmas központtá fejlődő bolygó űrforgalmát. Az állomás – új megnevezése szerint Colossus-1 – rendelkezett szórakoztató létesítményekkel, szállodákkal, kórházakkal, nyílt terekkel és katonai kontingensekkel egyaránt. Az Első Rend flottájának gerincét alkotó RSD csillagrombolók a közeli holdak mögött várakoztak, igyekezve kimaradni a látványból.
A hiperűrből felbukkanó RSD azonnal a Colossus közelébe manőverezett. A csillagrombolótól sikló-konvoj indult az állomás felé – egy madárszerű, fenyegető komp a hozzá tartózó TIE Invader kísérettel. A Colossus nyolcas hangárjában megjelentek az állomás biztonsági egységei, hogy eltereljék a civil és militáns személyzetet a környékről. A hangosbemondó mindenki számára hallhatóan közölte: Komp Fuliginous úton a nyolcas hangárba. Minden nonesszenciális személy azonnal hagyja el a környéket!
A fekete sikló bekúszott a hangár száján, és fenyegető lassúsággal ereszkedni kezdett a padlóra. Vadászkísérete továbbra is odakint járőrözött, miközben a sikló előtt felsorakozott a flottagyalogosokból és krómosztagosokból álló, rögtönzött fogadóbizottság.
A rámpa gőzfelhőt eregetve lenyílt, és a tetőtől talpig páncélba öltözött főparancsnok, Lord Rin jelent meg rajta. Az arcát fémes sisak alá rejtő alak döngve ereszkedett le a hajóból, mögötte az aranypáncélzatú Pyre parancsnokkal és két rohamkommandóssal.
A kis csoport végigmasírozott a díszsorfal között, miközben a karbantartó droidok megjelentek a háttérben, hogy megfelelő ellátásban részesítsék a siklót. Rin főparancsnok a puszta jelenlétével hatalmat sugárzott – nem a befolyásos alakok jellegzetes karizmáját, hanem egy annál misztikusabb, természetfelettibb hatalmat, aminek a hatására a közelben levő kiszolgálószemélyzet tagjai ösztönösen távolabb húzódtak.
Az eligazító helyiség falain irányítópanelek és a Colossus-1 állapotát jelző képernyők futottak végig. Ahogy Rin és a kísérete belépett a helyiségbe, azonnal megpillantotta a szemközt várakozó alakot, aki mögött fekete páncélos ellenkommandósok prózoltak. Nem Ren Vezér volt az.
– Distint igazgató – hagyta el Rin beszédmodulátorát a fenyegető üdvözlés.
– Rin főparancsnok – emelte meg a fejét a magas rangú főtiszt. Hófehér egyenruhája és palástja magasabbnak mutatta őt, arisztokratikus ábrázatán a magabiztos vezetők tekintete ült.
Az idős Distint köztudottan fiatalkora óta a Legfőbb Vezér egyik legodaadóbb szolgája volt – a mester kérésére a Renegátot is megfigyelte. A Régi Birodalom idején magasrangú kémvezér volt, egy olyan szervezet vezetője, amiről csak Palpatine császár tudott, és amiből később a Renegát és a Legfőbb Vezér útmutatásával kialakult az Első Rend.
– Ren Vezér miért nem személyesen találkozik velem? – bocsátotta ki a kérdést Rin, és közelebb lépett a főtiszthez.
Distint még önérzetesebben emelte meg az állát. – A mesterünk azzal bízott meg engem, hogy minden magas rangú első rendi főtisztet megfigyelés alá helyezzek – közölte. – Még a közvetlen alattvalóit is. A pozícióm túlterjed az ügyvezető igazgatói hírszerzési feladatoknál. Így tehát nem kerülte el a figyelmemet az ön adumari akciója sem, Lord Rin. A Legfőbb Vezér hallani szeretné a művelet részleteit.
– Á, szóval ez egy kihallgatás – Rin hangja nyugodtan, kimérten szólt, miközben a sisakos alak addig lépkedett, amíg közvetlenül Distint elé nem ért. Lenézett az öregemberre, aki kelletlenül felpillantott.
– Nem kihallgatás, csupán baráti beszélgetés – közölte az igazgató, miközben alig észrevehetően megrándult a szája. – Nyíltan első rendi csapatokkal vezetett merényletkísérletet Charis császárnő ellen, nem igaz? A csapásmérő egysége odaveszett, egyedül ön élte túl, főparancsnok. A Legfőbb Vezér szerint mindez felettébb.. kényelmes.
– A Káosz elleni küzdelemben meg kell ragadni minden lehetőséget – közölte Rin. – Nyíltan megmutattam magam és a hovatartozásomat Charisnak, az egyetlen életben maradt Sith Nagyúrnak, aki még tényezőnek számít. Vitathatatlan, hogy szövetségest kell csinálnunk belőle – a botor diplomáciai üzeneteimmel és az ellene való merénylettel elértem, hogy Charis felfigyeljen rám.
– Miért kellene nekünk ez a Sith? – húzta el a száját Distint.
– Mert ő igazi Sith – közölte Rin. – Egyedül ő értette meg a türelem fontosságát – évekig várt, míg a riválisai megöletik magukat, hogy császárnő lehessen. Mi, akik az Első Rend álarcát viseljük, komoly külső eszközökre találhatunk a Charishoz hasonlókban.
– Valóban gyorsan reagált minden eseményre – fintorodott el Distint. – Meglepően gyorsan.. de a hapan űrben hagyott kémeim minden lépését figyelik. A császárnő nem fog vadászni ön után, főparancsnok, jelenleg ennél sokkal körültekintőbb. Óvatos.
– Ez is egy Sith sajátosság – helyeselt Rin. – Rimmel tábornok jelenleg is a közös határunkon vonul fel. A Sithek meglepő, és eddig ismeretlen hatékonysággal szórták szét a kémeiket a rendszereinkben, valószínűsíthetően az én adumari részvételem és a Moskauval való levélpárbajom hatására.
– Tehát az ön szándéka Charis tesztelése volt? – emelte fel fehér szemöldökét Distint.
– A további terveimhez elengedhetetlen az Erőhasználó kasztokkal való elbánás – recsegte Rin. – Minél kevesebb potenciális ügynöke lesz a Káosznak, annál jobb. Mint ahogy a Jedikkel, a Sithekkel is meg kell oldani mindennemű konfliktust. Az Endoron történtek után a Jedik felfigyeltek ránk, és némi késedelemmel, de meg is támadtak minket. Minden az intencióimnak megfelelően történt.
– Igen, és most a hazai flottánk lángokban áll – Distint szemében dühös tűz villant. – Már megbocsásson, főparancsnok, de a tervei nem voltak elég jók. A Jedik győztek. Ha pedig rájuk szabadítjuk a főerőinket, külső segítséget hívnak, az pedig nem csak diplomáciai, de hadi katasztrófát okoz majd! Ezt hogyan magyarázza?
– Amint mondtam, minden a tervek szerint halad – közölte Rin, éreztetve, hogy elege lett. – úgy gondolja, mindezt nem vettem számításba?
– Arról tudok, hogy ön szervezte meg az endori műveletet, ami részben sikerrel zárult – bólintott Distint. – A jelentésében arról is beszámolt a Legfőbb Vezérnek, hogy a flottánknak először veszítenie kell ahhoz, hogy a Fény tábornokai még tovább beleéljék magukat a csatába.. de miért?
– Mert nincsenek egyedül – mondta Rin. – Ő is velük van.
– Ő? Hogyan? Csak nem azt akarja mondani, hogy uralja a Fény Hadseregét?
– Érzem – suttogta Rin. – Ren mester megtanított rá, hogyan kell viszonyulni a Káoszhoz. Ismerem a múltját, a jelenét, és lehetőleg a jövőjét.. Utasítottam Veeto űrmarsallt, hogy mielőbb zárjon rövidre minden konfliktust a Zonju rendszerben, miközben Draven tábornok foglalkozik a Fény főerőivel. Hamarosan eszkalálódni fognak az események, talán még az EGB-csatlakozást is megsürgethetjük.
– Nem tudok semmiféle csatlakozásról – közölte a homlokát ráncolva Distint. – Azok a cosrai kutyák ugyanúgy kiirtanák a mi Erőhasználó szövetségeseinket, mint az ön tanítványait.. Ha valóban betagolódunk, Ren Vezérnek kell átvennie az EGB Vezérkar feletti mindenható uralmat.
– Nem nem – Rin sisakos feje enyhén oldalra billent. – A mi legfőbb ellenségünk a Káosz. Az EGB-nek, ami a Rendet képviseli, érintetlennek kell maradnia.
– Én nem fogok holmi birodalmi pojácákkal egyezkedni a Legfőbb Vezér ellenében!
– A Legfőbb Vezérnek megvannak az elképzelései erről az ügyről, igazgató – tolta közelebb a fejét Distinthez Rin. – Talán ellent akar mondani neki?
– Nem! – jelentette ki határozottan az idős főtiszt. – De nem fogom hagyni, hogy a vesztébe rohanjon! A cosraiak felett erővel kell átvennie a hatalmat, különben őt is a táboraikba zárják!
– Kár, hogy így látja a dolgokat – mondta a sajnálkozás legkisebb jele nélkül Rin. – Mivel ragaszkodik a fanatista meggyőződéséhez, a továbbiakban nem tartunk igényt a szolgálataira, Distint igazgató.
– A Legfőbb Vezér méltányolja a szolgálataimat!
– De én nem – mondta halkan Rin. – Lelépni! – Rin a Distint mögött álló ellenkommandósokra fordította a sisakját.
– Ittmaradni! – kiáltotta parancsolón Distint. – Én vagyok a közvetlen felettesetek!
Az ellenkommandósok nem sokáig tétováztak – hátraarcot csináltak, majd egymás után kimasíroztak a helyiségből. Bár hivatalosan az igazgatók és a főbb tisztek testőrsége voltak ugyanúgy a külső, mint a belső ellenséggel szemben, nem mertek ellenállni Lord Rinnek.
– Itt most én vagyok a parancsnok! – tapogatózott Distint az oldalfegyvere után. – Felhatalmazásom van, hogy informálódjak öntől a Legfőbb Vezér nevében! Kérem, itt én parancsolok!
– Úgy érzi, ön parancsol? – Rin kezét éllel Distint vállára tette.
A főtiszt maradék bátorsága is azonnal elillant. Az arca megmerevedett, szemeivel próbált oldalra nézni, de ilyen közelre lehetetlennek bizonyult elfordulnia a fenyegető, kifejezéstelen maszktól. A térdei enyhén megrogytak, de tartotta magát.
Nem ez volt az első eset, hogy Erőhasználók megbüntették.
– A Legfőbb Vezér személyes képviselője vagyok! – szólt.
– És ez fölém rendeli magát? – kérdezett vissza Rin.
– De hát a mester.. neki kell jelentenem!
– Biztos vagyok benne, hogy az iménti beszélgetésünk eljutott a megfelelő fülekhez – közölte Rin. Keze alatt a fehér váll remegni kezdett. – A szolgálatai felbecsülhetetlenek voltak. Köszönöm – tette hozzá olyan halkan, hogy a másik azonnal megérezze a vég közeledtét.
– Miért tett jelentést, ha utána elhallgattat? – kerekedett el Distint szeme, amikor rájött, hogy meg fogják ölni. – Te.. te.. nem teheted.. ez kicsinyes, gyerekes! Elpazarolnád a tudásomat?? Ez árulás!
– Szükséges árulás – Rin keze hirtelen megmarkolta Distint vállát.
A főtiszt, aki Rent és Sordist is kiszolgálta és túlélte, most elfehéredő arccal, tehetetlenül ereszkedett a padló felé, ahogy a vállát markoló acélujjak egyre lejjebb és lejjebb kényszerítették.. Distint szemei elsötétedtek – szemgolyói, mint a szürkület, elborultak, majd teljesen feketévé váltak. A fekete tükörben csak Rin sisakvizorja tükröződött: a sötét, kifejezéstelen tekintet, ami minden érzelem nélkül nézte végig áldozata pusztulatát.
A főtiszt arca elfehéredett, arcán a kín hullámai jelentek meg. Bőrén mikroszkopikus hajszálrepedések futottak végig. A test megremegett, aztán mintha lassított felvételben venne részt, egyre közelebb zuhant a padlóhoz, mígnem elterült rajta.
Rin fekete csizmás talpával megbökdöste a hullát.
– Pyre parancsnok, hagyjon magamra – parancsolta.
Az aranypáncélos rohamosztagos és a két rohamkommandós megfordultak, és kimasíroztak a helyiségből. Rin megvárta, míg az ajtó összezárul mögöttük, aztán a fal felé fordult, és tiszteletteljes főhajtást produkált felé.
– Oj Muj.. drámai lezárás, Rin mester – hallatszott egy magas, lassan elmélyülő hang.
A fal előtt ott állt Ren Vezér.
Az ősöreg gungan és Rin némán meredtek egymásra – az Erő felkavarodott a két szövetséges körül, ahogy a szokásos érzékeken túli mentális kapcsolatba léptek. Kommunikációjuk hangtalan volt, lefordíthatatlan a külső szemlélők számára, így senki sem hallgathatta ki őket.
Az egyszerűség kedvéért azonban, miután egyedül maradtak, mégiscsak a beszédhez folyamodtak.
– Miért engedted, hogy megöljem, mester? – kérdezte Rin.
Ren a hulla felé fordult, és érdeklődve pillantott le rá. – Túlságosan hűséges volt.. Az elkövetkezőkben csak ártott volna az ügyünknek. Fanatikus.. nekem viszont épelméjű, gondolkodó, és oj muj.. intuitív szolgákra van szükségem. – A sárga szemek visszafordultak Rin felé. – Az első pillanattól tudtad, hogy itt vagyok, Rin mester.. Még én sem tudlak olyan könnyedén megtéveszteni, mint régebben. A hatalmad erősödik. Készen állsz a feladatra, amit a kezdetektől neked szánok.. Hallottam a jelentésedet, láttam, mit tettél.. olyan jól elsimítottad az adumari ügyet, hogy sosem fogok értesülni a valódi eseményekről. Nagyon ügyes.
– A közös ügyünkért tettem, mester.
– Ne értsd félre a gúnyt a hangomban.. tetszik, ahogy az ügyet intézted. Kijátszodtál. A hatalmad, az erőd ma már megkérdőjelezhetetlen. Az egyetlen gyengeséged az volt, hogy önként csatlakoztál hozzám, rációból, nem pedig úgy, mint az elődeid.. nem lettél megrontva. Nem vagy korrupt.
– Hogy érted ezt, mester?
– A hűséged, Rin. Túlságosan hűséges voltál, mert önként csatlakoztál, mint Distint.. nem ismerted a valódi árulást, a valódi bizalmatlanságot. Ezért bíztalak rá Sordisra, aki ezeknek az erényeknek a legnagyobb ismerője volt.
– Hát ezért kellett a távollétedben az ő szolgálatába állnom?
– Meg kellett tanulnod igazi Sithnek, igazi Jedinek lenni. Ez volt a Renegát funkciója. Ez volt a haszna számomra. Ahogy azt is nagyon jól megtanultad tőle, hogy soha senki sem fog igazán félni tőled, soha nem érdekel majd senkit, hogy ki vagy, amíg fel nem teszed a maszkot.
– Igen, Sordis mindent tudott a maszkokról. És a káoszról, amit előidéznek.
– Néhány teremtménynek a múltban, ahogy biztos vagyok benne, hogy a jövőben is fontos volt a misztikum: a kíváncsiságot gerjesztő tudatlanság, amivel bizonytalanságot és gyengeséget lehet előidézni az ellenségben, befolyásolni a reakciókat. Épp Sordis mondása volt: Mindenki hazudik: de adj rájuk egy maszkot, és elmondják az igazat. Ti mindketten megtaláltátok az igazat, amikor felvettétek a maszkot.
– Számos arcot kell viselnünk a Káosszal szemben – zengte Rin.
– Igen, és az Első Rend nevű maszk ideje lejárt – szűkültek el Ren szemei. – Most egy újabb álarcot kell magunkra húznunk. Most, hogy előremozdítottad a Jedik ügyét, a nyakunkon az EGB-csatlakozás. Nekem az árnyakba kell vonulnom a szolgálóimmal együtt, mert ismer a Káosz. De neked, Rin mester, maradnod kell. Te leszel a nyilvános arcom, a maszk, amit viselek, és ami szembeszáll majd a Káosszal. Erre neveltelek, ez a rendeltetésed. Az Erő.. egyetért – Ren széttárta a kezeit, miközben engedte, hogy az Erő rövid konzultációba fogja az elméjét.
– Értem, mester.
– Ahogy nekem is vannak, neked is lenniük kell forrásoknak, amikre támaszkodhatsz – Ren előretette az egyik fülét, és egy erőteljes mozdulattal megvakarta – úgy hallatszott, mintha csont kaparna csontot. – A Rin lovagok később jól jönnek, de neked katonai kontingens kell, hozzád hű alattvalók.
– Úgy gondolod, még nincs hatalmi bázisom? – szegezte neki a kérdést hirtelen Rin.
Ren Vezér szemei megremegtek a kocsányukon. Aztán az öreg mutáns elmosolyodott.
– Igen, a hatalmad egyre növekszik – közölte. – Már nem egyszerű rendmester vagy. És az erőid egyre fejlődnek.. hamarosan még a Káoszt is meg fogod érezni téren és időn túl, ahogy a vongokat is megérezted, miközben a barátaid és a mestereid sosem jutottak el erre a szintre. Ahogy az Első Rend változik, nekünk is változnunk kell.
– Miért hívattál a színed elé valójában? – emelte meg sisakos fejét Rin.
– Ha az árnyékban akarunk mozogni, szükség van jó képességű ügynökökre – magyarázta kissé türelmetlenül Ren. – Te már nem vagy tanítvány, de szükséged van egyre. Olyan szolgálóra, akit a saját képed után formálhatsz.
– Számos tanítványom van.
– A Rinek érdekes kísérlet voltak – húzta el a száját az ősöreg gungan. – De az ő potenciáljuk a múltban van, nem a jövőben. A rendlovagok, akiket a Lovagrend maradékából képeztél, egyre fogynak.. és hamarosan rájuk sem lesz szükség. A titkos kis tanítványaid pedig nem kiemelkedő képességűek.
Rin nem adta tanújelét, hogy meglepte a tény, hogy Ren Vezér tud a titokban kiképzett ügynökeiről. A sötét maszk némán meredt előre.
– Én találtam egy fiút – folytatta Ren, elnyújtva a szavait, mint a mézesmadzagot.
– Miféle fiút?
– A bácsikád, Luke Skywalker – közölte Ren. – És a felesége, Mara Jade, akit a bátyád ölt meg. Volt egy gyermekük. Egy gyermek, aki azokon a legendákon nőtt fel, amik az unokabátyjáról, a hős Anakin Solóról szólnak. Azt hiszem, tudsz a létezéséről.
– Tudok – felelte közömbösen Rin.
– Érzem, hogy ennek a fiúnak, Ben Solónak köze van a jövő eseményeihez.. Olyan köze, amihez Ben Skywalkernek sosem volt. De ő mindkét esetben ugyanaz: mindkettő ebben a valóságban létezik.
– A fiú erős – bólintott Rin. – A hatalma azonban zabolátlan, visszafogott.. Nem voltak igaz mesterei. És gondolom, nem azért hívtál ide, hogy arról csevegjünk, vajon ki Ben Skywalker igazi apja.
– Hát igen, sokkal közelebbi rokon, mint gondolnád, gotromba családfa! – emelkedett meg Ren hangja, ahogy egy pillanatra visszaváltott a bolondos gungan szerepébe. – Elindítottam egy úton, hogy megtaláljon minket..
– És azt akarod, hogy felvegyem vele a kapcsolatot – állapította meg Rin, és modulált hangjából kiérződött a kelletlenség. – Az efféle műveletek bizonytalanok. A legnagyobb hatalmú lények is belehaltak már.
– De hiszen már volt benne részed, amikor a húgoddal cseverésztél..
Rin megint nem adta tanújelét, hogy meglepné a mester ilyetén tájékozottsága. Ren mégis tudott a Jainával való beszélgetéseiről. Amikor rádöbbent a megoldásra, harag árasztotta el a belsőjét.
– Te kapcsoltál össze minket! – Rin mindeddig azt hitte, hogy a telepatikus beszélgetéseket Jacen szelleme idézte elő.. csakhogy mindenki tudta, hogy az erőszellemek ugyan nagy hatalmú entitások, de ilyen mértékben sosem tudnának beavatkozni az élők ügyeibe.
– Hidat képeztem az elméitek között – magyarázta Ren. – Ez volt az utolsó fontosabb tanításom a számodra. Te is képes vagy rá, Rin mester. Ne kételkedj az erődben! Használd!
– Valami készül, és te is érzed – sziszegte a sisakja mögött Rin, és előreszegezte a mutatóujját. – Ezért sürgeted a Bennel való kapcsolatfelvételt. Ezért kellett megszakítanom a küldetésemet, hogy találkozzam veled!
– Az én feladatom máshová szólít, igen – bólintott a gungan, mire elszáradt fülkocsányai végigsúrolták a hátán levő sötét szövetet. – Te fogod vezetni a hatalmi bázisomat a jövőben.. Találkozni fogsz a szolgáim vezetőivel, az Első Rend számára ismeretlen ügynökeimmel, és úgy kezeled őket, ahogy kedved tartja, mert mától mi szövetségesek vagyunk. De már így is sokat késlekedtél, Rin mester. Abeloth nem teketóriázik, érzem a Jedi avatar sikolyait az Erőben, és az Erőn kívül egyaránt..
– Még nem kaptam meg Veeto vagy Draven jelentéseit – közölte Rin. – Azt hiszem, meg kell sürgetni őket.
– Menj – intett Ren. – Sok a teendőnk.
A Legfőbb Vezér visszahátrált az árnyakba – bizonyára volt ott egy rejtekajtó, ahonnan a személyi siklójához juthatott. Rin meghajolt, majd megfordult, és kisietett a helyiségből. Odakint csatlakozott hozzá Pyre parancsnok és a két rohamkommandós.
A társaság visszamasírozott a hangárba.
A Fuliginous elhagyta a Colossus-1 állomást, a környező hangárokból pedig előrajzott a vadászkísérete. A Láng Osztag tagjai éles vonalú, fekete gépeikkel biztosították a fekete, madárszerű siklót. A konvojt semmilyen másik hajó vagy drón nem merte megközelíteni, amíg megtették a rövid utat a Colossustól a csillagrombolóig.
A Finalizer hangárjában Vale kapitány várta Rint. – Uram – tisztelgett az idősödő kapitány. – Hívja vissza Klimt kapitányt az idegen lényektől – parancsolta a főparancsnok, amikor kíséretével felzárkóztak Vale mellé. Az utasítás egyszerre szólt Pyre parancsnoknak is, ugyanis mindkét adjutáns tisztában volt a megfelelő információkkal. – Egyben kell tartanunk az ESB-t. Allana Solo sokkal nagyobb veszélyben van, mint gondoltam! – Azonnal intézkedem, uram! – hadarta Vale. – Értesítse az Operatív Csoportot, parancsnok – intézte a szavait most Pyre felé Rin, miközben mindannyian beálltak a turboliftbe. – Módosítsák a mandalori tervet, jelöljenek ki új célpontot, két standard óra múlva várom a javaslatokat! – Igenis! – tisztelgett az aranypáncélos rohamosztagos, miközben a felvonó megindult a parancsnoki torony legfelső szintje felé. – Amíg az űrmarsall és Draven tábornok jelentései megérkeznek, ne merjenek megzavarni – tette hozzá a főparancsnok.
Pyre és Vale két irányba indultak, Rin pedig a magánlakosztálya felé vette az irányt.
Tudta, hogy az elkövetkező másodpercekben vagy nagyobb lesz a hatalma, vagy meghal.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 12, 2019 13:06:41 GMT 1
A kabinban nem volt teljes sötétség, most még is úgy tűnt, egyetlen lámpa sem világít. Rin a padlón kuporgott, térdeit nyomta a kemény duracél, miközben fekete kesztyűs kezein támaszkodott. Fejét lehajtotta, sisakjának hangmodulátorán lihegő, majd egyre elhalkuló légzés szűrődött ki.
Azon nyomban megszakította a kapcsolatot, mihelyt meghallotta Tahiri hangját.
Felnyúlt, és kapcsolt valamit, mire a sisakja rögvest tágasabbá vált. Még mindig a padlón térdelt, amikor levette a fejéről. Arca izzadt volt a megerőltetéstől, szája kissé remegett. Jégkék szemei most sötétebbek voltak a szokásosnál.
Félretette a maszkot, és belenyúlt az Erőbe, hogy lecsillapítsa úgy a fizikai, mint a lelki megrendülését. A jól ismert technikák megnyugtatták az elméjét, és sok évtizedes képzésének eredményeként úgy irányította testének működését, ahogy csak akarta. Az Erő segítségével stabilizálta a légzését, és felmérte, hogy a kapcsolatfelvétel által megkövetelt erőkifejtés milyen károkat okozott a belső szerveiben.
Szerencséje volt, hogy túlélte – vagy talán tényleg akkora már a hatalma, hogy téren és időn túl is képes bárkit elérni? Egyre inkább tudta, hogy ez az igazság.
Felállt, és a nem messze pislákoló kronométeren megállapította, hogy órák teltek el azóta, amióta megkezdte a kapcsolatfelvételt. A múltjának hangjai arra kényszerítették, hogy idő előtt, nyers módszerekkel szakítsa meg a köteléket, amit meditációja során létrehozott. Az efféle durva műveletek az Erőben rendkívül veszélyesek voltak, főleg egy ilyen mély koncentrációt igénylő tevékenység esetében. De Rin teste ki volt képezve az Erő általi megterhelésekre, így most sem lett maradandó károsodása.
Tahiri…
A lány hangja ott kísértett Rin elméjében. Anakin, várlak.. gyere hozzám! A távoli jelenlétet bárhol felismerte volna. Tahiri Veila életben volt, és úgy tűnt, ő sem volt már az, aki annak előtte. Rin emlékezett, hogy találkoztak már a Zonama Sekoton, amikor Tahiri először kinyúlt felé, de nem tudta, mit fog találni.
Rin elméjében feltolultak a közelmúlt emlékei.
A csapatával leszállt a Sekotra, hogy felkutassa Tahirit, és befejezze a küldetését, amiért oda kellett mennie. Most már látta, hogy az Erő intézte úgy a dolgokat, hogy akkor Tahiriba botoljon, és bár elkésett, tudta, hogy az olyan teremtmények esetében, mint ő és Tahiri, kicsi az esélye a véletleneknek.
Elhatározta, hogy most nem fog elkésni.
Az elméjében ekkor figyelmeztető jelzés villant. Más is ott volt, amikor Bennel beszélt, nem csak Anakin Solo régi szerelme. Tahiri nem magától nyúlt ki felé.. és talán előző alkalommal sem. Rin biztos volt benne, hogy a Bennel való kapcsolatot saját magától hozta létre. Talán a konnekció tökéletlenre sikerült, az Erő energiája pedig benyúlt Rin elméjébe, és előhúzta azt, amitől a legjobban félt? Vajon így talált rá Tahiri?
Rin érezte, hogy tényleg a lány szólt hozzá. Az igazi Tahiri volt az, aki magához hívta őt. Ez nem olyasféle trükk volt, mint megidézni Anakin Solo Erőszellemét, miközben az igazi Anakin Solo nem volt halott, hanem épp Ren Vezér keze alatt tanult.
A háttérben mozgó jelenlét, Ren mester sosem mondta volna ki nyíltan, mire akarja rávenni őt. Talán azt akarta, hogy Rin Tahiri után eredjen? De miért? Ez is egy újabb teszt lenne? Amikor legutóbb megérezte a lányt a Sekoton, hatalmába kerítette a szentimentalizmus. Ren talán bizonyítékot vár rá, hogy ez még egyszer nem fog megtörténni. Ha így volt, akkor találkoznia kell Tahirivel, és.. meg kell ölnie őt.
Szembe kellett néznie ezzel az utolsó félelemmel, ezzel az utolsó gyengeséggel. És ha ezt megteszi, a Káosz lényei képtelenek lesznek fogást találni rajta.
Tahiri holléte jelenleg ismeretlen volt, de úgy tűnt, hogy Ben Skywalkert erős kötelékek fűzik a jövőhöz. Az Erőben a fiú úgy összpontosult, mint egy gócpont mások számára.. Ezért akarta Ren, hogy felvegye vele a kapcsolatot. Talán ugyanoda kellett követnie a fiút, ahová a Sekoton látott piramishajó utazott. Az az idegen felépítmény, ami elvitte magával Trayust, a sekoti magisztert, és még sok más teremtményt, például Tahiri Veilát.
De mielőtt még nekikezdene a kutatásnak, Rin tudta, hogy van egy másik, sürgetőbb dolga. Ren Vezér már nem mutatkozhatott nyíltan, mert azzal azt kockáztatta, hogy a Káoszlények felkutatják, ő pedig nem így akarta megvívni ezt a küzdelmet.
Rin tudta, hogy eljött az ideje, hogy beteljesítse azt a sorsot, amire a mestere nevelte.
…
Vale kapitány a Finalizer hídján álldogált, és az előtte magasodó hologramot hallgatta. Karvai ügynök személyesen Rin főparancsnok megbízásából teljesített szolgálatot a Mandalore szektorban, így nem csak a feletteseinek, de a főparancsnoknak is jelentenie kellett.
Vale végighallgatta a steril képű alak jelentését, és gondoskodott róla, hogy az ügynök által küldött felvétel eljusson majd Rin főparancsnokhoz.
Miután a felvétel elenyészett, Vale a hadnagyához fordult. – Klimt kapitány megérkezett már? – kérdezte. – Nem, uram. Egy ideig nem sikerült elérnünk a kapitány stábját, de néhány perce jelentették, hogy az akció a terv szerint halad. – Akkor miért nem indultak még el?? – pattogott Vale. – Mert a klingon flotta útjukat állta – szólt a hadnagy. – De tisztázták a félreértést. – Igen, az efféle vadaknál sosem lehet tudni, mibe sétálunk bele – bölcselkedett Vale. – Még valami? – Sajnos a jelentés igen szűkszavú, uram. – Kíváncsi leszek a teljes történetre.. a lehető leghamarább. – Igenis, uram!
A hadnagy elsietett, Vale pedig épp akkor fordult meg, amikor Rin főparancsnok belépett a hídra.
A sisakos alak lobogó palásttal közeledett, döngő lépteinek hatására minden alapzaj elhalt a helyiségben. A munkaállomásokban dolgozó legénység közül néhányan szorongó, néhányan kíváncsi arccal pillantottak fel a sötét alakra, amikor az elhaladt fölöttük.
Vale tisztelgett, amikor Rin megállt előtte, és felkészült, hogy elmondja a jelentését a felettesének. De a főparancsnok megelőzte. – Mondja, kapitány, elhagyták már a Legfőbb Vezér egységei a Colossus-állomást?
Vale a kezében tartott adattáblára pillantott, és precíz mozdulattal arra a programra váltott, ami a Colossust megfigyelő drónok jelentéseit tartalmazta. Vale az előtte tornyosuló alak jelenlététől kissé idegesen, de hatékonyan beütötte a megfelelő engedélykódokat, majd a főparancsnok azonosítójával ellátott titkosítást.. és máris behatolt a megfigyelőrendszerbe.
– A Legfőbb Vezér személyi egysége néhány perccel ezelőtt távozott – közölte végül. – Ismeretlen irányba.
– Nem fog visszajönni többet – jelentette be Rin. – Amint Karvai és Klimt kapitány megérkeztek, azonnal hallani akarom a jelentésüket!
– Igen, uram!
– Lépjen be a helyi holohálózatba, kapitány – folytatta Rin, immár valamivel halkabban. – Bizonyosodjon meg róla, hogy az adás teljeskörű, és elsődleges prioritással lemegy az első rendi csatornákon, beleértve titkos vezérkari hálózatot is! Szomorú hírt kell közölnöm a népünkkel…
…
Az Első Rend hivatalos, és nem hivatalos holocsatornáin egyaránt megjelenő kép megszakított minden folyamatban levő adást. A felvételen egy magas, sisakos-palástos alak látszik, amint fenyegető magabiztossággal szól az Első Rend polgáraihoz. A kép alsó részén vörössel vetített, RENDKÍVÜLI ADÁS címszó áll.
– Mély együttérzéssel tudatom az Első Rend területein élőkkel – szólt torzított hangján Rin főparancsnok –, hogy szeretett uralkodónk, Ren Legfőbb Vezér meghalt. Ismétlem, a Legfőbb Vezér halott! Ennek ellenére nem szabad elkeserednünk, mert ezek a háborús idők nem hagynak teret a disztrakcióknak! Az Első Rendnek továbbra is vezetőre van szüksége, hogy elpusztítsuk a határainkat támadó Jediket, és az összes többi ellenséget, aki szembe mer szállni velünk!
– Ren Vezér megreformálta és békéssé, biztonságossá tette a galaxis külső rendszereit. Ezt a nemes küldetést ezentúl én magam fogom felvállalni. A váratlan körülményekre való tekintettel bejelentem, hogy mostantól én vagyok az Első Rend Legfőbb Vezére!
– Új felelősségemnél fogva felszólítom a vezérkari tiszteket, hogy azonnali hatállyal jelenjenek meg a Ton Muundon, a Parancsnoki Toronyban! Rend és biztonság!
Az adás elhalványul, majd ismét felerősödik.
Aztán újra lejátsszák.
…
A jellegzetes fekete Upsilon-sikló elhagyta a Finalizer csillagromboló hangárját, és vadászkíséretével együtt elindult a Ton Muund felszíne felé.
Az utastérben Rin főparancsnok, illetve Legfőbb Vezér mellett Pyre parancsnok és több szakaszra való védőosztagos foglalt helyet. Rin tudta, hogy innen már nincs visszaút, végig kell járnia az egész dolgot, mielőtt elindul, hogy felkeresse Tahirit.
Az utazás alig néhány percet vett igénybe. A komp halk döccenéssel földet ért a Parancsnoki Toronynak keresztelt, a környező felhőtornyok közül kiemelkedő főépület egyik külső leszállóplatformján. Rin felállt és a rámpához lépett, az egységei felsorakoztak mögötte. Más hangokat is hallott, pontosan azután, hogy az Erő jelezte neki, hogy valami nincs rendben.
Belülről is jól hallotta mindenki, hogy a sikló oldalán csattant valami. A fémes zörejt egy újabb követte. Aztán még egy.
A rámpa lenyílt, és a csapat kilépett a levegőre.
Az Upsilon fekete oldalával éles kontrasztot alkotó, fehér dokkolóbilincsek ültek a kompon, meggátolva, hogy a jármű újra felszálhasson. Rin felpillantott, de sehol sem látta a vadászkíséretet, ami a legrövidebb útra is protokolláris módon elkísérte.. Ugyanakkor látott több tucatnyi jól felfegyverzett ellenkommandóst, akik egyenesen farkasszemet néztek az ő saját csapataival.
A két tábor egymásra szegezte a fegyvereit.
Rin tudta, hogy az ellenkommandósok nem Pyre parancsnok felügyelete alá tartoznak, hanem a Corde által irányított szervezetekhez. A fekete páncélos, Erőhasználók ellen is kiképzett harcosok voltak az Első Rend legprominensebb egységei a Rin és Pyre által megedzett védőosztagosok mellett. Előttük alacsony tiszt állt, akin látszott, hogy nem nagyon tetszik neki a szerep, amit rákényszerítettek. Nagyot nyelt, amikor megpillantotta Rint.
A járdalap fölött pedig Morrigan Corde rendvezető életnagyságú holoképe állt, közvetlenül a tiszt mellett.
– Hamarább reagált, mint ahogy gondoltam.. – üdvözölte közönyösen Rin. – Ügyes.
– Sajnálom, de ön is tudja, főparancsnok, hogy nem engedhetem tovább – közölte Corde. A nő magabiztossága erőt adott a mellette álló, hús-vér valójában jelenlevő tisztnek is. – A Legfőbb Vezér halálának esetére ugyanis már van egy életbe léptetendő protokollunk. Ha a Vezért olyan esemény éri, ami miatt nem tudja ellátni a funkcióját, a vezérkar tagjai veszik át a hatalmat. Így tehát, amit ön tett, árulásnak minősül.
– Szükséges árulásnak – recsegte Rin. – És jobban teszi, ha utamra enged, mielőtt kifullad a trón iránti lelkesedése..
– Attól tartok, nem tehetem – sajnálkozott a rendvezető. – Ren Legfőbb Vezér személyesen hagyta jóvá a tervezetet.
– Ren halott. Én vagyok a Legfőbb Vezér.
– Még nem.. – állította Corde. – Különben tudunk arról, mit tett Distint igazgatóval az űrállomáson. Nagyon érdekes, hogy az igazgató önnel és Ren Vezérrel ment találkozni, főparancsnok, de csak ön tért vissza.. és a Distint fogába épített jeladó is megszűnt működni. Önt a Legfőbb Vezér meggyilkolásával és az Első Rend elleni árulással gyanúsítjuk, főparancsnok.
– Micsoda detektív ösztönök, rendvezető – szólt Rin, aki úgy tűnt, jól szórakozik a másik szavain. – Milyen szégyen lenne, ha kiderülne, hogy téved.
– Ön téved, főparancsnok – Corde felfelé mutatott, és Rin sisakos feje követte a nő tekintetét.
A következő pillanatban dörrenés rázta meg az eget. A távolban, valahol orbiton felrobbant egy hajó. Egy nagyobb hajó.. A magasban jól látszódtak sebesen villogó lézernyalábok, amik belemartak az egyre lejjebb süllyedő cirkáló védtelen héjazatába.. Rin azonnal felismerte, illetve megérezte, pontosan melyik hajó az.
A Ton Muund kék egén is jól látható volt a Finalizer haláltusája, ahogy a bolygó védelmi lövegei szanaszét szaggatják a felkészületlenül ért csillagrombolót. Rin lehunyta a szemét, mert érezte az Erőben, hogy hányan vesztek oda, ahogy azt is, hogy pontosan kik voltak azok.
Az emberek, akikkel hosszú évek óta dolgozott, most a haláltusájukat vívták. És ha akart volna, akkor sem tudott volna semmit tenni értük.
Pyre a sisakjához kapott. – Vale kapitány! – kiáltotta. – Vale! Hall engem?!
Nem jött válasz.
– Vale!!
– Meghalt, parancsnok – közölte Rin a rohamosztagos felé fordulva. Aztán ismét Corde került tekintetének kereszttüzébe.
– Az egész vezérkar mögöttem áll! – kiáltotta diadalittasan Corde. – A magafajták uralmának ezennel vége! Az Erő itt nem fogja megmenteni..
Rin keze hirtelen előrelendült, és olyan sebességgel mozgott, hogy az ellenkommandósoknak nem volt idejük elsütni a fegyvereiket. A fekete kesztyűs ujjakból vörös villámok robbantak elő, egyenesen eltalálva a tisztet. A férfi rázkódni kezdett, de még mielőtt összeesett volna, a kisülések kirobbantak a testéből, eltalálva a környezetében álló ellenkommandósokat. A harcosok testéből aztán megint villámok indultak meg, hogy körbefonják azokat, akiket eddig nem értek el.
A pusztítás szempillantás alatt elterjedt.
Corde holoképe elenyészett, és Rin már rég leeresztette a kezét, mire a vörös villámok a leghátsó sorokba is elterjedtek. A kisülések ugyan nem tudtak túl nagy kárt tenni az ellenkommandósok speciális, az Erőhasználók ellen kialakított páncélzatában, de jó időre megbénították őket. Pyre kiadta a tűzparancsot, mire a vörös páncélos védőosztagosok sortüze azonnal lekaszabolta a lelassult ellenkommandósokat.
Rin, Pyre és a védőosztagosok gyors ütemben indultak meg előre. Az új Legfőbb Vezér újabb villámokat lőtt a legközelebbi kommandósba, akit ez a második találat már túlságosan megviselt ahhoz, hogy túlélje.
Az ellenkommandósok az energiakisülésektől és a védőosztagosok hajszálpontos találataitól szinte mindannyian holtan terültek el a járdán: hamarosan alig néhányan maradtak életben. Oldalt kameradroidok rögzítették az eseményeket, valószínűleg Pirennes igazgató utasítására.. Rin érezte, hogy a férfi szintén ott van a toronyban Corde mellett.
A szemközti ajtó kivágódott, és újabb ellenkommandósok özönlöttek elő a járdára. Ezzel egy időben TIE-vadászok jellegzetes hangja csapott a levegőbe. A gépek vészesen közeledtek, és Rin megfordult, hogy elbánjon velük, mielőtt lőtávolságba érnek. Pyre lelassított, de Rin intett neki, hogy folytassa a rohamot.
A vadászok egyre veszélyesebb közelségbe kerültek. Rin szilárdan állt, farkasszemet nézve a halált jelentő gépekkel. Aztán, amikor a pilóták lenyomták a tüzelést indító gombot, Rin keze a levegőbe emelkedett.
Az öt vadász lövedékei sosem indultak útnak. A pilóták hiába kanyarították a botkormányt, az úgyis arra mozdult, amerre az Erő irányította. A gépek sorban elkanyarodtak, egyenesen a legközelebbi platform irányába, amin újabb felszállni készülő vadászok álltak.
Rin nem várta meg a végeredményt, belevetette magát a bejáratnál folyó küzdelembe. Hallotta, ahogy a vadászok becsapódnak az indulóplatformjukba, és magukkal viszik a felszállni készülő társaikat is. A robbanást már nem láthatta, mert Pyre és a védőosztagosok után belépett az épület belsejébe.
Mihelyt bennebb nyomultak a klasszikus birodalmi stílusban berendezett csarnokba, gépi hang szólalt meg a falakból. – Figyelem! Mindenki hagyja el az épületet! Önmegsemmisítés-protokoll aktiválva! Figyelem..
Rin kinyújtotta a kezét. Nem volt olyan gépi létforma, ami kifogott volna az ő ez irányú tudásán. A bemondás előbb elhalkult, majd akadozni kezdett. Rin még jobban ráhangolódott az Erőre, ami különös módon ezúttal értekezni tudott a droidintelligenciával is, annak ellenére, hogy a droidok köztudottan nem részei az Erőnek.. legalábbis nem úgy, ahogy a többi tárgy vagy a szerves lények. Rin hamarosan megtalálta, amit keresett, és átállított mindent.
Az ajtó lezárult mögöttük.
– Figyelem! Az épület teljes lezárás alá kerül! Ne mozduljanak! – szólt ismét a robothang.
Így legalább nem jutnak ki – sem ők, sem az ellenség.
Rin még egy ráhangolódással kiiktatta az épület behatolásvédelmi biztonsági rendszereit.
Az ellenkommandósok ugyan nem tudtak a lezáródó folyosókon közlekedni, de így is megtalálták a csarnokba vezető utat, és szinte azon nyomban elárasztották a helyiséget. Rin nem tartotta biztonságosnak ebben a szűk térben, hogy az Erőt az iménti pusztító módon vesse be. Úgyhogy elővette a fénykardját, és aktiválta a vörös pengét – azon nyomban le is hasította a legközelebbi ellenkommandós fejét.
Az egyik kommandós elsütötte vastag csövű, különleges fegyverét. Az Erőt kioltó, vagy legalábbis ideiglenesen a hatásait megszüntető lövedék egyenesen a vagdalkozó Rin felé repült. A Legfőbb Vezér azonban még időben lehajolt, és a lövedék ártalmatlanul pattant le a mögötte levő védőosztagos páncélzatáról. Rin a támadója felé lendült, és miközben haladt felé, a legközelebbi kommandós gyomrába nyomta a vállát. Földre ütötte a harcost, és utána hajszálpontosan úgy lépett, hogy eltörje a nyakát.
A következő mozdulatával felnyársalta a másik célpontját, és újabb áldozat után nézett.
…
A legfelsőbb szinten levő parancsnoki helyiségben Corde rendvezető nyugodt arccal figyelte a képernyőt, és az azon zajló eseményeket. A behatolók olyan precíz összeszokottsággal küzdöttek, hogy még az ellenkommandósoknak sem volt esélyük. Pirennes Corde mellett állt, és a nőnél jóval döbbentebb képet vágott.
– De hát ez.. mészárlás! – mondta, és önkéntelenül is az oldalfegyveréhez kapott. – Nem tudják megállítani!
– Nyugalom – intette le Corde. – Nem is kell. Ennek az épületnek megvannak a maga védelmi rendszerei. Hisz tudom, én magam ellenőriztem a terveket.. és higgyje el, Pirennes, ennek a pojácának semmi esélye nincs.
– Akkor ne áldozzon fel több katonát! – követelte a propagandafelelős. – Élesítse a védelmi rendszereket, én pedig azonnal bejelentem a holohálózaton a támadást. Azt hiszem, a szöveget már megfogalmazták.
– Semminek sem lesz akkora hatása, mint Rin beszédének.. – figyelmeztette Corde. – Azzal a puszta hibával, hogy nem magyarázta meg, mi történt a Legfőbb Vezérrel, elárulta magát.. kikövetkeztethető, hogy ő végzett vele.
– De hát hogyan tehette?
– Most arra koncentráljunk, hogy megállítsuk, amíg az erősítés ideér.. Hamarosan feljutnak a magasabb szintekre.
…
Egy hosszú, végeérhetetlen folyóson haladtak, és az ablakpárkányoknál rejtőző ellenkommandósokkal kellett tűzpárbajt vívniuk. Pyre parancsnok egységei egy kissé megrekedtek, amikor beértek a jól védhető helyiségekbe. A katonák biztos fedezékből tüzelhettek egymásra, így a villámroham ötletét a behatolók elvetették – illetve elvetették volna, ha nem lettek volna alternatív megoldásaik.
Rin intett, mire a kommandósok kirepültek a fedezékből, és a mennyezet felé kezdtek lebegni. Pyre egységei sorban leszedték őket - a hullák páncélzata sorban koppant a kövezeten. A Legfőbb Vezér egységei előmerészkedtek, és leszedték a maradék ellenfeleiket.
Rin elvette az egyik védőosztagos sugárvetőjét, és a legközelebbi ablakra célzott vele. Az összes üveget kilőtte, beleértve a plasztacél keretet is. – Ki a párkányra! – parancsolta.
Pyre megértette az utasítás lényegét, és kézjelekkel hasonló műveletsorra buzdította az egységeit. A vörös páncélos katonák csoportokba verődtek, és kilőtték a folyosó ablakait. Kimásztak a párkányra, és szigonykötelet lőttek a torony legmagasabb szintjén található kiszögellésekbe. Aztán a fegyverük automatikájának segítségével elkezdték felhúzni magukat a szürke épület oldalán.
Rin is kilépett a párkányra. A katonái már a magasban jártak, amikor ismét jellegzetes zaj süvített át a levegőn – a jól ismert hang, mint mindig, most is TIE-vadászok közeledtét jelezte. – Őket bízzák rám! – recsegte Rin, és leintette a tüzelni készülő harcosait.
Azzal kiugrott a párkányról a semmibe.
Az Erővel megtámogatott ugrás, illetve repülés hatására a legközelebbi vadászgép tetején találta magát. Ismét előhúzta a fénykardját, és az ellenszéllel mit sem törődve a legközelebbi vezérsík felé szaladt. Amikor a csatlakozáshoz ért, belemerítette vérvörös pengéjét az űrhajópáncélba, és a vezérsík leszakadt.
Mielőtt a gép felrobbanhatott volna, Rin a következő vadászra ugrott. Ennek a pilótafülkéjébe hasított bele, de sietnie kellett. A gépek máris tűz alá vették a hatalmas, torony formájú épület oldalán mászó egységeit. A penge belemerült a pilóta fejébe, és Rin épp egy annyira előretolta a kardot, hogy elérje vele a műszerfalat. Azután a levegőbe szökkent, és miközben a másik gép tetején landolt, még látta, hogy az iménti vadász egyenesen belerohan az épület falába.
Ennek a tetejét tépte fel, majd leugrott a pilótafülkébe. Fénykardját átdöfte a szék támláján. A pilóta halotti döbbenettel meredt a mellkasából előtörő pengére. Rin félrehajította a hullát, majd beleült a székbe.
Ahogy átvette az irányítást, azonnal parádés repülésbe kezdett. Megjelent a legközelebbi gép felett, és egyenesen lefelé fordulva, lövedékeivel felrobbantotta, majd átvágott a törmelékeken, mint kés a vajon. A többi vadász észrevette a manővert, és ráfordultak, hogy még időben célba vehessék az áruló gépet.
Rin olyan tehetséggel repült, hogy képtelenek voltak befogni őt.
Egyenesen a torony teteje felé fordult, és elsüvített az ég felé. Üldözői természetesen követték – nem a Láng Osztag, az biztos. Rin egyre feljebb és feljebb tornázta a gépet, mígnem hirtelen leállította a hajtóműveket.
A TIE a lendülettől egy darabig még suhant felfelé, majd lelassult és megállt. Aztán magatehetetlenül zuhanni kezdett lefelé, éppen akkor, amikor az üldözői elsüvítettek mellette. Rin azonnal lecsapott – az Erő és saját pilótatehetségének összehangolásával pontosan akkor eresztette ki a gép zölden izzó lézernyalábjait, hogy az előtte levő vadászokat egyszerre találja el vele. Három gépet egy lövéssel robbantott fel. Kettőt szintén a meglepetés erejére hagyatkozva, még zuhanás közben lőtt szét. Aztán aktiválta a hajtóműveket, és üldözőbe vette a túlélőt.
A gép pilótája nem volt kifejezetten tehetséges. Csupán néhány másodperc kellett hozzá, hogy felrobbanjon. Rin kinyúlt az Erőben, és érezte, hogy több idő telt el, mint gondolta. Az egységei már a felsőbb szintek mentén jártak. Az egyetlen módja, hogy meggátolja újabb vadászok, vagy rosszabb indítását, az az volt, ha mielőbb levadássza a felelősöket.
Magasba emelte a gépét, és a legfelső szint felé vette az irányt.
…
Corde és Pirennes megtették a jelentésüket Versionak és Hask tábornoknak. Míg Versio nem méltatta válaszra őket, Hask megígérte, hogy hamarosan megérkezik. Az ő csapatai nem voltak elkötelezve sem Rin, sem senki más mellett. Külső egységeket kellett behozni ahhoz, hogy elbánjanak a magát Legfőbb Vezérnek kikiáltó árulóval, és Hask megígérte, hogy teljes mellszélességgel az Erőfób Cordét és társait támogatja.
Pirennes már majdnem jóváhagyta a holoneten leadandó propagandaanyagot. Corde épp ki akarta adni az utasítást, hogy az orbiton levő állomások precíziós csapással állják útját minden megbolondult vadászgépnek, valamint hogy küldjék be a nehéztüzérség légi egységeit. És ekkor megtörtént.
A süvítő zaj közeledtére mindketten felfigyeltek, és amikor meglátták, ösztönösen hátrálni kezdtek.
Valami közeledett, egy távoli, egyre növekvő pont, egyenesen a legnagyobb ablakkal szemben. Azonnal felismerték, hogy egy TIE-vadász. A gyorsan közeledő vadászgép tanújelét sem adta annak, hogy lassítani akarna. Sőt, úgy tűnt, egyre gyorsul. Corde és Pirennes megpróbáltak félreugrani, de a berobbanó TIE túl nagy sebességgel közeledett.
A robaj elviselhetetlennek tűnt. Üvegszilánkok, fémes csattogás, duracél kaparás és sikoltozás lett úrrá a helyiségen. A belső válaszfalak kidőltek, de a TIE elég hamar megállapodott. Mielőtt nekicsattant volna a másik oldalsó falnak, Rin kiugrott belőle, egyenesen a forgatag közepére.
A roncs totálkáros lett, mindenfelé tűzcsóvák, emberi vérmaradványok, és egy leszakadt kar jelezte az iménti manőver következményeit.. Rin megpillantott egy piros köpenyt az összeroncsolódott padlón. Pirennes volt az, feje félig levágva, a háta felhasadva, és a fél karja hiányzott. Gerince fehéren csillogott keresztül impozáns ruházatán.
A másik sarokban pedig ott ült Corde rendvezető.
Az ő sérülései korántsem voltak ilyen súlyosak. Rin elindult felé, de a nő a szájához kapta a kommunikátorát.
A következő pillanatban éktelen robajjal egy fehér Upsilon-sikló jelent meg az ablakban. Rin látta, hogy a hajó oldalára szerelt sorozatlövő ütegek életre kelnek. Az Erővel törmelékeket, nagyobb darab falakat ragadott meg, és szemvillanásnyi idő alatt maga elé parancsolta őket.
A duracél felfogta a lövedékek első hullámát, de azon nyomban elkezdett felforrósodni. A nagydarab, vastag lemezek és duracéllemezek rázkódtak a megterheléstől, miközben Rin az Erővel kinyúlva tartotta őket maga előtt. Lassan előrébb rakta az egyik lábát, aztán a másikat. Haladni kezdett előre, miközben a duracél romhalmaz és a lövedékek egyre közelebb kerültek hozzá. A sikló lövegei fáradhatatlanul ontották magukból a vörös sugarakat, miközben Rin lassan haladt előre törmelékpajzsával.
Aztán megállt.
Rájött, hogy itt más taktikát kell alkalmaznia. Koncentrált, és energiát merített az Erőből. A világos oldali típusú technika régi ismerősként járta át a lényét. Nagy erőfeszítések árán fenntartotta a törmelékpajzsot maga előtt, ugyanakkor egyre jobban és jobban feltöltődött.
Végül hatalmas, torzított nyögéssel ellökte magától a kezeit – az Erőlökés szembecsapta a siklóval a törmeléket, aztán elsodorta magát a siklót is. A fehér komp úgy repült a messzeségbe, mintha elöl is hajtóművei lettek volna.
Mivel a sikló vezérlése nem tudta kezelni a váratlan irányból jövő, pusztító erejű energiát, elveszítette a stabilitását és pörögni kezdett. A pilóták elveszítették az uralmat a gép felett, ami megállíthatatlanul forgott, és egyenesen az egyik szomszédos épület fala felé zuhant. A becsapódás éppen akkor történt, amikor Rin kinyúlt, és az Erővel megragadta Corde torkát.
Miközben odakint a sikló fényes lánggömbbé fújódott fel, a rendvezető a levegőbe emelkedett, miközben kezeivel a nyakát kaparászta.
– A Legfőbb Vezér halott! – sziszegte a sisakos alak.
– Éljen.. éljen a Legfőbb Vezér.. – préselte ki magából a Corde.
Rin az Erővel satuba fogta a nőt, és a falon keresztül kihajította az épületből. A messzire repülő főtiszt íves kanyart leírva elindult lefelé. A Ton Muund felhőkarcolóinak árnyékában, törmelékdarabok felhőjében, mindenki szeme láttára zuhant a biztos pusztulásba.
A következő pillanatban oldalra csapódott a helyiség ajtaja, és a védőosztagosok gyűrűjében Pyre parancsnok jelent meg.
Az aranypáncélos katona szétnézett. Első pillantása Pirennes brutálisan megcsonkított hullájára tévedt, azután a TIE maradványaira, majd a Corde formájú lyukra a falon. – Mik a további parancsai, Legfőbb Vezér? – kérdezte, miután felmérte a helyzetet, és összerakta magában az elmúlt másodpercek eseményeit.
Rin megigazította összegyűrődött köpenyét. – Küldjenek fel egy egységet a Finalizer roncsaihoz – mondta. – A lakosztályom falait megerősítettük, a belső helyiség, ahol az ereklyéim vannak, most kapszulaként lebeg valahol az űrben. Pyre biccentett egyik katonájának, mire az elsietett. – Nézzék át a számítógépeket – folytatta Rin. – Tudnom kell, kik azok, akik Corde meggyőződésével értenek egyet. Értesítsék Draven és Rimmel tábornokot, illetve Veeto űrmarsallt a fejleményekről. – Azonnal, uram – egy másik katona sietett el, míg egy harmadik a főszámítógép betört képernyőjéhez lépett. – Hívjon össze háborús tanácsot, parancsnok – folytatta tovább Rin. – Ha valamelyik vezérkari tag hezitál, azonnal végezzék ki. És parancsnok.. – Uram? – Értesítsék Vale kapitány családját.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 26, 2019 18:49:18 GMT 1
A Parancsnoki Torony legmagasabb szintjének legtetején elhelyezett uralkodói rezidencia adott otthont a különféle tróntermeknek, közösségi tereknek, vezérkari tárgyalóknak, és a Legfőbb Vezér lakosztályának egyaránt. Rin a fogadóterembeli trónuson ült, mögötte az ekumenopolisz teljes látképe terült el. Vele szemben holografikus ábrák magasodtak, különböző mintájú és színű történelmi ereklyék és ősi írások automatikusan lefordított másolatai. Ott állt előtte Ren teljes adatgyűjteménye – nem csak olyan információk, amik köztudottak és bárki számára hozzáférhetőek voltak, de titkos kutatások eredményei: egy hosszú, nagyon hosszú élet munkássága.
Mihelyt elfoglalta a Legfőbb Vezér székét és megszilárdította a befolyását, azonnal nekilátott a Sekoton látott piramishajók utáni kutatásnak. A galaxis összes információja a rendelkezésére állt – megvoltak az előnyei annak, ha valaki egy birodalom uralkodója. Egész csapatokat bérelt fel rá, hogy feldolgozzák az adathalmazt, de sehol még csak említést sem találtak a piramishajókról. Ren könyvtárában viszont..
Az öreg gungannak a Káoszról összeszedett anyagai, a vonatkozó történelmi események és a saját spekulációinak széleskörű, szerteágazó összekötése, a Rinnel kapcsolatos eredeti tervei, a Skywalkerek, Solók jelentése a káosszal szembeni konfliktus értelmezésében.. és egy név, ami talán kötődött ahhoz, amit Rin keresett.
Tython.
A név ismerősnek tűnt a számára, de inkább afféle történelmi legendaként, mint valós világként. A dokumentumok nem említették a bolygó nevét, de az egyik őskori faváza oldalába a Tython Jeedai Protektorainak felirat volt vésve. Rin átkutattatott minden lehetséges adatbázist, de másodszor nem akadt rá a névre. Egyedül a Nagy Galaktikus Háború idején említették, mint a Jedik egyik támaszpontját, Ren odafirkantott lábjegyzete szerint ugyanazzal a funkcióval rendelkező hely lehetett, mint az ő szent elbújhelye.
Rin a mestere spekulációiból és kutatásaiból megtudta, hogy a pletykákkal ellentétben Revan és a Száműzött Jedi nem éltek a Nagy Galaktikus Háború idején. Revan neve inkább a háborút 300 évvel megelőző eseményekkel fűződött össze. A legendás Jedi megtalálta a rejtőzködő Káosz uralta Sith Birodalmat. Ren írásai alapján Vitiate császár nem volt más, mint az Időrabló nevű Káoszlény.
Revan és a Száműzött haderőt toboroztak és nyílt háborúban megtámadták a Sith Birodalmat, miközben belső szervezeteik által terrortámadásokkal tartották állandó nyomás alatt a Sitheket. A hadjáratukkal sikerült elérniük, hogy az invázió végül 300 évvel eltolódott. Ez azért létfontosságú esemény a galaktikus történelemben, mert így a Köztársaságnak volt esélye a Sith arcát viselő Káosszal szemben. A belső konfliktusok által szétbarmolt, legyengült Köztársaságnak volt ideje újjáépítenie magát és megerősödött, mire az Időrabló végre megtámadta, így pedig nem pusztult el azonnal. Revannak volt köszönhető, hogy a Káosz egy felkészült ellenfélre támadott rá, így a galaxis pillanatnyilag megúszta a végső vereséget. Ezért emlékeztek még ma is Revanra és a Száműzöttre, annak ellenére, hogy annyira titokzatos figurák voltak, hogy még a nemük vagy az eredeti nevük is a történelem ködébe veszett.
Rin felpillantott, amikor egy adjutáns lépett a helyiségbe. Intett neki, hogy beszélhet – közben a holoábrák megszűntek. – Legfőbb Vezér! A Főparancsnokság megérkezett!
…
A kisebb helyiségben a Főparancsnokság régi-új tagjai éppen azon tanakodtak, hogy vajon hol van a Flotta új főparancsnoka, amikor nyílt az ajtó, és szárnysegédeivel a háttérben belépett Jaemus főmarsall. A nagy elánnal érkező főtiszt megkülönböztetett szürke egyenruhát viselt a vállára akasztott kabáttal, mellkasán ott csillogott minden eddigi kitüntetése. Arcán néhány kisebb forradást viselt.
Kezet rázott a fal mellett strázsáló altisztekkel és adjutánsokkal, majd röviden tisztelgett a jelenlévő rohamosztagosoknak. – Milyen száraz a hangulat, elkelne némi síkosító! – harsogta mentében.
Klimt kapitány hologramja vette észre először. – Jaemus marsall! – üdvözölte a magasabb rangú tisztet. – Klimt – állapodott meg előtte Jaemus. – Nagyszerű melót végzett a klingonoknál. Igazán nagyszerűt. – Ezt bóknak veszem – biccentett Klimt. – Pedig nem az.. – vágta rá Jaemus, azzal továbblépett a többiekhez, faképnél hagyva a zavarodott arcú Klimtet.
– Üdvözlünk a körben, Jaemus – köszöntötte Rimmel tábornok hologramja. – Jó újra együtt dolgozni, nem igaz?
– Öregfiú – bokszolt bele a hologramba Jaemus. – Jól nézel ki. Ha jelen lennél meg is hágnálak!
– Ennyire el vagy keseredve? – horkantott fel Rimmel.
Jaemus megnézte magának az ősz hajú tábornokot, majd egy vállmozdulattal levetette magáról a kabátját. A hátánál levő szárnysegéd elkapta, és gyakorlott mozdulatokkal összefogta. A főmarsall elfintorodott, ahogy körbenézett a vezérkar tagjain. – Na, egyvalamit mondjatok el nekem, fiúk.. – kezdte fojtott hangon. – Miért gyilkoljátok a saját embereiteket odahaza? Mert lehet, hogy mosolygok, de cseszettül paprikás a hangulatom! – azzal tekintetét Veeto űrmarsall hologramjára fordította.
Az idegen alak felszegte az állát, és respirátorán át nevetésféle hangokat hallatott. – Azt tesszük, ami szükséges – közölte. – Még jó, hogy pont maga követelőzik, miközben én vagyok az, aki elválasztja egymástól az Első Rend és a totális vereség fogalmait! Az én vegyi szakértelmem nélkül..
– Ha rajtam múlna, vadidegen barátom – emelte fel a mutatóujját Jaemus –, már nem a vírust, hanem a saját szénné lángszórózott seggét szagolgatná..
– Milyen jó, hogy nem a marsall úron múlik – lépett közbe Karvai igazgató. – Sajnos meg kellett tennünk bizonyos lépéseket a múltban a túléléshez, de ahogy a Legfőbb Vezér, úgy az Első Rend is változik.
– Jól megváltozott, még a nevét is másképp írja – replikázott Jaemus.
Az egyik ajtónálló hangja harsant a levegőbe: – Rin Legfőbb Vezér!
Erre mindenki szálegyenes sorba verődött, és vigyázzba vágta magát. A következő pillanatban nyílt az eddig zárt ajtó, és belépett rajta a lobogó palástos, arcát sisakkal fedő Rin Vezér. A jelenléte azonnal síri csendet szült a helyiségben.
A Legfőbb Vezér a Főparancsnokság legelöl sorbaállt tagjaihoz lépett. Elsétált a főparancsnokok előtt, akik merev tisztelgésben álltak. Aztán mindegyikük előtt megállt egy pillanatra, hogy végigmérje őket. A feszesen álló tisztek nem néztek a sisakjára, egyenesen bámultak előre.
Jaemus főmarsall sötétszürke egyenruhát viselt, aminek nadrágoldalain vörös sáv futott végig. Ez jelezte, hogy Jaemus a Flotta legfőbb parancsnoka. Ő volt az a főtiszt, aki a Hutt Űr elfoglalását megszervezte és koordinálta, Rin kivételével az összes tábornokot és altisztet irányítva. Neki köszönhetően az invázió alig néhány nap alatt lezajlott. A főmarsall a Jaemus Fleet Systems erőforrásait teljesen az Első Rend alá rendelte, az RSD csillagrombolók tervezéséből is kivette a részét, hiszen az efféle hajókhoz nem csak mérnökök szakértelme kellett, de a katonák tapasztalata is rálátása is.
Mellette az öreg róka, Rimmel tábornok holoképe állt. A fehér egyenruhás főtiszt a Corporate szektorban is szolgált, és mielőtt kapcsolatba került az Első Renddel, a Renegát mellett teljesített szolgálatot. Most, hogy a Renegát eltűnt, Rimmel újra szolgálhatta a birodalmi eszmét. A szürke hajú férfi jelenleg a Sith-Hapan Monarchiával közös határon állomásozott, a megkettőzött határvédelmi erők parancsnokaként.
A következő hologram a lilás bőrű Veeto űrmarsall volt, akire Rin rábízta az Első Rend magterületeinek főparancsnokságát. Az idegen, furcsa alakból hiányzott minden humánum, és nem volt híján a fanatizmusnak sem. Rin úgy döntött, kihasználja Veeto képességeit ahelyett, hogy eltávolíttatja. Az űrmarsall évtizedekig harcolt a peremvidéken és a Concrete környékén a Külső Gyűrű legváltozatosabb létformái ellen. Amikor az Első Rend ráakadt, ő eszközre talált az Első Rendben a hazája védelmére, az Első Rend pedig benne.
Karvai igazgató személyesen volt jelen. A tapasztalt terepügynök és adminisztrátor nemrég tért vissza a Mandalore szektorból. Szemei helyén fekete implantlapokat viselt, haját szigorúan hátrafésülte. Fehér egyenruhája olyan feszesen állt rajta, hogy magától is megállt volna egy helyben. Karvai jelenleg az Első Rend hírszerzési szerveinek összevont vezetője és a propagandafeladatok felelőse volt. Rin évtizedek óta dolgozott az ügynökkel, és a hűségtisztjei közé sorolta őt.
A Főparancsnokság utolsó tagja a Cantonicáról bejelentkező hűségtábornok volt, aki nemrég küldte meg az ottani eseményekkel kapcsolatos jelentését. Legfőbb Vezérként Rin maga mellett akarta tudni a tapasztalt alakot, aki egy időben még a Konföderációt, bizonyos pletykák szerint a Régi Birodalmat is szolgálta.
Az utolsó alak a sorban Klimt hűségkapitány volt, Rin egyik régebbi adjutánsa. Őt szánta Vale kapitány utódjának, így részt kellett vennie az efféle eseményeken, hogy mindenről informálódhasson, ami a Legfőbb Vezérrel kapcsolatos. A klingon területekről bejelentkező tiszt kissé feszélyezettnek tűnt a magas rangú vezérkari tagok között.
Rin megfordult, és szembenézett az alattvalóival. – Olvastam a jelentéseiket – közölte kútmély, gépies hangján. – A Jedik, a Sithek, a törvényenkívüliek, mindannyian ellenünk törnek. A maguk feladata, hogy ezeket az elemeket felszámolják. Már nem vagyunk egy kis, fanatista erőszakszervezet, és beléptünk a galaktikus politika színpadára. A hozzáállásunk annyiban változott, hogy nem a győzelmet keressük minden áron, hanem a megállapodást. Ehhez tartsák magukat.
– A kudarc büntetése ezentúl nem a halál. Olyan világokat alakítottunk ki, ahová az engedetlen tiszteket és katonákat bátran elküldhetjük, hogy ledolgozzák azt a hátralékot, amivel az Első Rendnek tartoznak. A munkatáborok feladata, hogy átneveljék a hasznos eszközöket arra, hogy még hasznosabb eszközök legyenek..
– Önök mindannyian azok közül kerültek ki, akik tudják, hogy nem csak a lázadók, de egy sokkal megfoghatatlanabb ellenség ellen küzdünk. Mi vagyunk a galaxis protektorai. A felelősségünk nagy. Ha belehalunk, a pusztulás milleniumokon át fog visszhangozni az univerzumban! Ha meghalnak, garantálom, hogy az Erőn túli létben is örök időkig szenvedni fognak. Leléphetnek!
– Éljen Rin! – kiáltották a tisztek egyszerre, és az ilyenkor szokásos protokoll szerint a levegőbe lendítették egyik ökölbe szorított kezüket.
A Legfőbb Vezér megfordult, és kimasírozott a helyiségből. Fekete köpenye türelmetlenül suhogott mögötte. Miután összezárult utána az ajtó, a tisztek valamelyike pihenj-t vezényelt, és kezdetét vehette a kötetlenebb megbeszélés.
Rin azonban megtorpant az ajtó túloldalán. Az érzés, ami hirtelen a hatalmába kerítette szörnyűbb volt bármelyik rémálmánál. Hát ezért vonult vissza Ren az ismeretlenbe? A Legfőbb Vezér hangmodulátorát halk, tétova szavak hagyták el. – Ez csak egy Jacen féle vicc lehet..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 31, 2019 19:16:49 GMT 1
A kisebb helyiségben, ahol Rin Legfőbb Vezér tartózkodott, egy droidasszisztens éppen a Vezér átalakíttatott öltözékének újdonságait magyarázta. Rin az ablakot végigszántó esőcseppeken keresztül figyelte a várost, és semmit sem hallott a droid fecsegéséből. Az elméje mélyen az Erő áramlataiban rejtőzött, messze a valóságtól. A különös, betegségszerű lenyomat még mindig ott volt valahol, nem is olyan messze az Első Rend világaitól. Olyan igazinak, olyan természetellenesnek, és mégis olyan kajánnak tűnt.. Jaina bajban volt, ezt tisztán érzékelte. A nővérét elnyelte valami, ami szilánkosra tépte sokat megélt lelkét. Rin hiába nyúlt ki felé, aztán pedig hiába érzékelte Jacent Jaina fejében, a kapcsolat valahogy elégtelen, szakadozott.. sérült volt.
–…és az új dizájn tökéletesen beleillik a Legfőbb Vezérről kialakított képbe, megágyazva az ön új pozíciójának, legfőbb gazdám – csacsogott a droid a háttérben. – Könnyedebb, rugalmas mozgást engedélyez, mint az előző, és mégis rendelkezik annak minden védelmi előnyével. A hangmodulátor nem változott, de az átkalibrálás során sokkal inkább kifejezi felséges gazdám hangját, egyszersmind elválasztja önt attól a rozoga fémes-szürkés rettenettől, és a Darth Vadert idéző képtől, így képezve saját identitást. Jaemus főmarsall szeretne bebocsáttatást nyerni.
A droid olyan gyorsan és olyan monoton hangon darálta le az egész szöveget, hogy még Rinnek is beletelt néhány pillanatba, amíg rájött, hogy az utolsó mondat nem a fecsegés része volt. Felemelve a kezét intett egyet, mire a helyiség ajtaja kinyílt – Jaemus főmarsall pedig a rá jellemző kivagyisággal belépett. A droid pedig lehajtotta a fejét és mozdulatlanná vált, ugyanis Rin az előbb a szószátyár gépezetet is alvó módba állította.
Jaemus hátrapillantott a válla fölött, amikor az ajtó magától bezárult mögötte. Aztán a kinti vihart figyelő Legfőbb Vezérhez sétált.
– Igen? – zubogott elő Rin hangja. Jaemus hátán végigfutott a hideg. A Legfőbb Vezérrel szemben még ő sem merte megszegni a protokolláris viselkedésformákat.
– Legfőbb Vezér – tisztelgett Rin hátának a főmarsall. – A Sith flotta a Saleucaminál gyülekezik.
– Igen, tudom – zengte Rin. – Charis megkapta az üzenetemet, és reagált. Úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy a Sithekkel és a Jedikkel egyszerre bánjunk el. Nem hagytam sok lehetőséget neki, így csupán két út maradt a számára, és kiszámíthatóvá vált. – Lehet hogy az, uram, de egy kétfrontos háborút ekkora erők ellen óvatosan kell megvívnunk. Veeto űrmarsall flottája csak akkor ér el minket időben, ha addig feltartjuk az ellenséget. Azt javaslom, kivéreztetésre játsszunk.
– Tudjuk, merre indultak el? – vetette fel Rin.
– A leglogikusabb célpontnak a Cantonicát és a Boz Pity-Kagan vonalakat tippeljük. Az előzetes felmérések szerint a Sith flotta haladási vektorszámításai is arra utalnak, hogy ez a három rendszer a célpont.
– Van esély a lassításra?
– Némi – felelte Jaemus. – Nem az a kérdés, hogyan, hanem hogy mikor. Biztos vagyok abban, hogy nem veszíthetünk, de talán a régi módszereinket kell bevetnünk, ami nagy hajó- és emberveszteséggel fog járni. Én viszont hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot.
Rin megfordult, szembeállítva csuklyás-maszkos fejét a főmarsallal. – Én pedig ezért a magabiztosságért választottam magát a flotta élére – recsegte. – Mi csak kezdetleges hús-vér teremtmények vagyunk azzal a fenyegetéssel szemben, amivel küzdünk. A Jedik és a Sithek önnön dogmatikájuknál fogva képtelenek megérteni ezt, magabiztosságuk a tudatlanságból táplálkozik, a lényeg a felfogási határértékük alatt van. Ezt bizonyítja Charis Sith közhelyekből álló válasza is. Nem tudhatjuk, melyik oldalon áll. Biztosítania kell, hogy a császárnő flottája eljusson ide a Ton Muundra. Hozzám.
– És ha az ellenség bábja, mint a Jedik?
– Akkor végzek vele – mélyült el Rin hangja. – Kösse le a flottájuk azon részeit, amik irrelevánsak. Biztosítson szabad utat Charis egységeinek egészen a Ton Muundig. Ez az összes utasításom, főmarsall. Cselekedjen belátása szerint!
– Parancs! – vágta vigyázzba magát Jaemus. Rin megfordult, jelezve, hogy az audiencia véget ért.
A nagyszájú főtiszt kimasírozott a helyiségből. Ugyan győzelmet és taktikákat ígért Jaemusnak, de Rin tudta, hogy ez a háború is csak a Káosz eszköze ahhoz, hogy elterelje a figyelmet magáról. A Főparancsnokság tagjai sem sejthették, hogy az Első Rendet nem azért hozták létre, hogy győzzön. Csak egy front volt a Csillagok Királynője számára. Rin tudta, hogy úgy kell megkomponálnia az elkövetkező órák, esetleg hetek eseményeit, hogy az a Káosznak kedvezzen. Azt kellett hinnie, hogy ő irányít, amihez valóban neki kellett irányítania.
És akkor Rin minden disztrakció nélkül elpusztítja majd.
Apropó disztrakció.. Intett, mire a közelben levő számítógép elküldte az utasításait a kinti irodákban tevékenykedő assisztenseknek. Nem telt bele néhány perc, az ajtó ismét kinyílt, és egy különleges páncélzatot viselő nő lépett be rajta.
A kék szemű, félhosszú hajú terepügynök megállapodott a Legfőbb Vezér előtt. Egyenruhája nem az Első Rend szokásos stílusa szerint készült, a hátán viselt fegyverek sem a klasszikus birodalmi modellek voltak. – Zil Parancsnok! – szólította meg Rin. – Mi a küldetésem, mester? – emelte fel a fejét a nő.
– Igénybe kell vennem a Tempest legénységét – közölte a Legfőbb Vezér. – Van egy intézmény a New Alderaanon, ami támadás alatt áll. A rendelkezésemre jutott információk alapján a Renegát keze van a támadás mögött, egész pontosan a szervezetét túlélt kultisták, esetleg a halála után szerveződött rajongói csoportok valamelyike. Az ügyet mielőbb ki kell vizsgálni! – Értettem, uram!
– A részleteket már megküldtem a Tempest fedélzeti számítógépére. Ez nem első rendi akció, ahogy a Tempest sem első rendi gyártmány, így ez az egyetlen hajó, ami megfelelően kvalifikált. A hajó megkapta a legjobb azonosítókat. Senki sem fog feltartóztatni. – Csak felderítünk?
– Igen, Zil. És ha bármi nyomát találod a Renegátnak.. azonnal értesítesz, akár az életed árán is. Megértettük egymást?! – Igen, uram! – Menj – intett elbocsátólag Rin. – Fel kell készítenem a főváros védelmét.
|
|
|
Ton Muund
Jul 6, 2019 16:52:47 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jul 6, 2019 16:52:47 GMT 1
Az Első Rend Legfőbb Vezére az irodájában ült, egy kisebb, militáns igénytelenséggel berendezett helyiségben. Az íróasztalán percek óta villogó jelzéssel nem törődve figyelmét a kezében tartott adattáblára összpontosította. A Boz Pityn és a Keganon kezdődő háború állása nem különösebben érdekelte, annál inkább a titkosszolgálati jelentések. Az előretolt megfigyelőállomások szerint Charis flottája hamarosan megérkezik a Ton Muundra, az Első Rend fővárosába.
Az Erőben egyre kivehetőbb volt az a sötét jelenlét, ami a Sith-Hapan uralkodó lenyomata volt. Charis fénysebességgel haladt Rin felé, mintegy fizikai bizonyítékaként annak a sorsnak, ami hamarosan összeköti őket. Rin kíváncsi volt, vajon meddig lesz ez így.
Az asztalon egy újabb vörös lámpa gyúlt fel. Rin letette az adattáblát, és egy gombnyomással aktiválta a hívást. A kétarasznyi hologramalak, ami megjelent, Jaemus főmarsallt ábrázolta. A flottaparancsnok arcán ugyanaz a nyugodt, sebhelyekkel tarkított kifejezés ült, mint bármikor. Az Erőben pedig ugyanazt a hetyke – és jól megalapozott – önbizalmat sugározta. – Igen?
– A flotta készen áll a Ton Muund védelmére, Legfőbb Vezér – jelenette Jaemus. – Iderendeltem minden lehetséges egységet, de még így is létszámhátrányban vagyunk.
– Az nem jelent akkora hátrányt, mint gondolja, főmarsall. Mi a helyzet a hátrendszerekben?
– Mivel a hajók nagy részét kivontuk, Nar Shaddaa és a Hutt Űr alsó karéja védtelenné vált. A banditák már meg is kezdték a mozgósítást, megfelelő terepet teremtettünk nekik, hogy visszafoglalják a területeiket.
– Természetesen. De ez nem hosszú távú probléma. A Sith és a bűnöző-konfliktus hamarosan megoldódik, amikor a nagyobb játékosok belépnek a háborúba.
– Igenis, Legfőbb Vezér. A planetáris erők jelentik, hogy a lakosság az utcára vonult, és hol az Első Rend védelméért, hol a banditák visszatértéért tüntetnek. A rendvédelmi szervek egyelőre urai a helyzetnek.
– Cserélje le a rohamosztagosokat az RVH speciális egységeire – utasította Rin. – Tartsanak razziákat minden nagyobb településen. Ha kell, tereljék karanténba a lázongókat. Ez majd lecsökkenti a kedélyeket.
– Értem, uram – tisztelgett Jaemus, és a hologram eltűnt.
Az asztalon egy újabb jelzés villant fel. Rin aktiválta a hívást. Jaemus után most egy másik főtiszt képe jelent meg az asztal fölött. – Mi az, Karvai ügynök? – Uram, a kihelyezett megfigyelőposztok kémei jelentik, hogy vostroyai konfigurációjú hajómozgást észleltek a Zonju-rendszer közelében.
Rin elgondolkodott. Igen, remélte, hogy előbb utóbb befutnak a Jedik barátai. Ahogy azt előre sejtette, és így is tervezte tovább az eseményeket. Ő és Ren Vostroya beavatkozásával akarták elérni, hogy meggyorsuljon az EGB-vel való szövetségkötés. Ehhez csupán rá kellett venni a Fény Hadseregét a támadásra, ahhoz pedig fel kellett venni a harcot a Káosszal az Endoron, megmutatni az Első Rend létezését a Jediknek, kiprovokálva a Fény Hadseregének invázióját ugyanúgy, mint a káoszlények beavatkozását.
És Vostroya végül megjelent. Ez azt jelentette, hogy az EGB hamarosan felveszi a kapcsolatot a Legfőbb Vezérrel. De vajon előtte, vagy miután stabilizálta az eseményeket? Rin kíváncsi volt, vajon milyen módszert választanak – meddig engedik eszkalálódni a káoszt, és mikor fogják magukat kötelesnek érezni a nyílt beavatkozásra?
Mégis, bármi történik, még mindig jobb, mintha hónapokig tartó tárgyalásokkal érték volna el ugyanezt. Plusz, az események mellékhatásaként sikerült kiirtani a Fény Hadseregét és a Renegátot, valamint az egyik káoszlényt.
– Értesítsem Veeto űrmarsallt, uram? – kérdezte Karvai villogó képmása. – Ne. Az űrmarsall élete nem prioritás. Tartsák megfigyelés alatt az eseményeket, és minden részletről tájékoztatást várok! – Ahogy óhatja, Legfőbb Vezér – Karvai meghajolt, majd eltűnt.
Rin pedig végre aktiválta a régóta villogó jelzést. Ezúttal csak hangkapcsolatot hozott létre, mégpedig az orbiton levő szárazdokkal. Előre tudta, mi a parancsnok jelentésének a tartalma, így nem várta meg a tiszt beszámolóját. – Készítsék fel a hajómat az ütközetre – parancsolta, még mielőtt a dokkparancsnok megszólalhatott volna. – A Finalizer roncsaiból kimentett ereklyés kamrát beépítették? – Igen, nagyúr. A legénység és a katonai kontingensek feltöltése befejződött. A speciális egységeké úgyszintén – Rin tudta, hogy speciális egységek alatt nem csak az ő védőosztagos légióját értették, hanem a TIE-osztagát, a Láng Osztagot is. Hamarosan pedig a vezérhajót is visszaszerzi Charis csillagrombolójából, hacsak a Hapan szakik szét nem szedték eddig. – Szép munka, parancsnok. Vegye fel a kapcsolatot a flottaparancsnoksággal, és rendelje ki parancsnoki szolgálatra Kimmund kapitányt az RSD Retributionról. Biztosítsanak egy komfrekvenciát köztem és Kimmund között, és azonnal szállítsák át a kapitányt az új szolgálati helyére. – Értettem, uram!
Rin lezárta az adást, és felemelkedett. A siklója egy szinttel lejjebb várta a parancsnoki hangárban. Hamarosan átveszi az új zászlóshajót, és végre beteljesítheti az egyik tervet, amire olyan régóta várt.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 12, 2019 15:07:04 GMT 1
– Elsőbbségi sikló azonnali engedélyt kér a Jaemus Fleet Systems JFS-321 szárazdokk megközelítésére! – Elsőbbségi sikló, folytassa a közeledést. Az elhárítópajzsot lekapcsoljuk, mihelyt megtörtént az azonosítás! Pontos cél és rakomány? – Azonosítás megtörtént! Elhárítópajzs lekapcsolva. Hármas szektor, RSD-42713, duplanullás protokoll szerinti fogadás a Főhangárba! – Elhárítópajzs visszakapcsolva! – Főhangár zármezejének lekapcsolása. Elsőbbségi érkezésre felkészülni, kiszolgálószemélyzet és fogadóőrség a Főhangárba! – Minden non-esszenciális személy haladéktalanul hagyja el a Főhangár területét! – Áthaladás megtörtént, zármező visszaállítása folyamatban. – Fuliginous sikló a Főhangárban! Minden non-esszenciális személy haladéktalanul hagyja el a területet! Fogadásra felkészülni!
Az éjfekete Upsilon-sikló ragadozószárnyakhoz hasonlatos vezérsíkjait a mennyezet felé emelve a hangár közepe felé lebegett. A leszállási hajtóművek életre keltek, és olajozott precizitással, szinte hang nélkül tették le a fenyegető hajót a padlóra. Miközben a hangosbemondó folyamatosan harsogta az utasításokat és figyelmeztetéseket, négy szakasz rohamosztagos masírozott a helyiségbe. Mire a Fuliginous rámpája sűrű, fehér gőzsistergés közepette leereszkedett, a fehér páncélos katonák felsorakoztak előtte, egyes sorban, két oldalt.
Kimmund kapitány a rohamosztagosok között állt, néhány méterre a rámpa aljától. Nem kellett sokat várnia – az Első Rend Legfőbb Vezére sietős léptekkel bukkant elő a hajó belsejéből, egyenesen a kapitány felé menetelve. Köpenye halkan suhogott, arcát maszk és csuklya egyaránt takarta. Nyomában egy szakasznyi vörös páncélos védőosztagos érkezett, mögöttük pedig egy aranypáncélt és sisakot viselő rohamosztagos, Pyre főparancsnok.
Kimmund enyhe meghajlást produkált, amikor a Legfőbb Vezér megtorpant előtte. – Rin Vezér, uram – tisztelgett. – Kapitány – emelkedett meg leheletnyit a Legfőbb Vezér sisakja. – Ne vesztegessük az időt. – Kérem – állt el Kimmund a Vezér utjából, karjával mutatva az irányt.
Rin előreviharzott, Kimmund pedig az ilyenkor megfelelő protokoll szerint enyhén lemaradva, a balján követte. Amint kiértek a fogadó rohamosztagosok sorfalán kívülre, Kimmund megkockáztatott egy pillantást hátra. A védőosztagosok követték őket, nyomukban az aranypáncélos parancsnokkal. Kimmund visszafordult, de még a szeme sarkából látta a hangárbejáraton túl vibráló sárgásbarna bolygószeletet – Ton Muund városa, a hutt szektorok új metszéspontja még csak nem is sejtette, mi készül.
Csak a puszta szerencsén, no meg a tapasztalt terepügynök ügyességén múlott, hogy Kimmund nem látta, ahogy a rosszarcú alak megjelenik a Fuliginous rámpájának tetején, és leugrik az oldalán a sikló árnyékába. A rohamosztagosok az új parancsok értelmében éppen megfordultak, hogy kövessék a Legfőbb Vezér kompániáját, és ők sem láthatták a jól megbúvó alakot, aki kör alakú implantlemezeket viselt a szeme helyén.
Karvai igazgató megigazította az egyenruháját, és egy sikamlós mozdulattal besurrant a sikló alá. Még látta, ahogy Rin Vezér és a kísérete eltűnnek egy másik helyiségbe. A rohamosztagosok nem sokkal később szintén távoztak, a kiszolgálószemélyzet tagjai pedig beléptek a hangárba, hogy elvégezzék karbantartási munkálataikat, és a Legfőbb Vezér személyi járművének ellátását. Az utolsó rohamosztagos eltűnése és az első munkás felbukkanása között eltelt néhány másodperc, és ez pont elég volt arra, hogy Karvai eltűnjön a sikló alatt levő szervizfolyosó bejáratában.
A titkosszolgálatok összevont igazgatója tökéletesen ismerte az RSD-k belső elrendezését. Annak ellenére, hogy az RSD-42713 Rin Vezér személyes igényei szerint készült, Karvai az átalakításokkal is tisztában volt. Mivel Zil ügynök még nem jelentett vissza a New Alderaanról, és Coruscant elküldte neki a Sordis-féle banda ámokfutásáról készült felvételeket, Karvai nem akarta kockára tenni, hogy Sordis, vagy a fickó, aki Sordisnak adja ki magát, beszivároghasson a csillagromboló fedélzetére. A személyzetet személyesen Rin válogatta ki, de Karvai ügynökei mégis szétszóródtak a hajó fedélzetén, hogy rajtuk tarthassák a szemüket.
Mindannyian hallottak az Anakin Solo esetéről – Jacen Solo zászlóshajója legendás volt arról, hogy bárki meglátogathatta, akinek elég esze volt hozzá, hogy megtervezzen egy valamirevaló beszivárgást. Rin és a Silence of Alderaan legénysége azonban nem volt ilyen vendégszerető típus.
...
A Silence of Alderaan hídja jócskán elütött az RSD-k megszokott parancsnoki helyiségeitől. Inkább hasonlított a neimoidik régi Lucrehulk-cirkálóinak kör alakú termeihez. A szélesen ívelt transzparacél kilátó alkotta a helyiség széleit, csupán a főképernyők, a bejáratok és a kommunikációs berendezések falai szakították meg. A középen végigfutó járda több irányba vezetett, elágazásai között négy nagyobb legénységi árok ült. A járdák találkozási pontja néhány fokkal magasabban állt – ezen kapott helyet a teljesen körbefordítható parancsnoki szék.
A híd hátuljában egy alig észrevehető, privát útvonalt rejtő kijárat rejtőzött.
A Legfőbb Vezér nem ült a parancsnoki székébe, hanem a képernyők előtt állva tanulmányozta a Ton Muund körül felállított flottát. Jaemus főmarsall az összes elérhető egységet iderendelte, kivéve a Boz Pitynél és a Kegannál harcoló hajókat. Rin könnyűszívvel hagyta védtelenül a Hutt Űr alsó rendszereit – most, hogy Phasma kapitány végrehajtotta a feladatát, és az EGB személyesen lépett kapcsolatba Rinnel, a Legfőbb Vezér tudta, hogy a helyzet hamarosan stabilizálódik.
A Ton Muund körül hétszáz RSD, Nebulon-K, Dissident, Assault, Maxima és más, kisebb egységekből álló flotta csoportosult. A két gigantikus rohamdreadnaught a két szélen, kissé hátramaradva állt, míg az RSD-k tömkelege a középső részeket töltötte ki. A kisebb Maxima-csillagrombolók a nagyobb társaik körül rajzottak. A Nebulonok és a fregatt, illetve korvett osztályú egységek pedig gyorsan változtatható pozícióból várták, hogy támogatást nyújthassanak a nagyobb egységeknek.
– Kimmund kapitány, Lenk hadnagy! – szólt fennhangon Rin.
Nem sokat kellett várnia, míg sietős léptek indultak el a háta mögött. Amikor a két adjutáns jelentkezett, Rin szembefordult velük. Lenk, egy filigrán, alacsony nő, az Első Rend egyik legtehetségesebb szervezőadminisztrátora volt. A katonai rangja csupán névleges volt, azt szolgálta, hogy az Első Renden belül komolyan vegyék – a katonai berendezkedésű államokban még a politikusoknak is meg kellett dolgozniuk azért, hogy észrevegyék őket. – Lenk hadnagy, állítsa össze az Ershanra küldendő delegációt! – utasította a nőt. – Karvai igazgató majd gondoskodik a biztonságról. – Azonnal, uram! – Kapitány – fordult a magas, szikár Kimmundhoz Rin. – Mivel Charis királynő volt olyan kedves, és elfogadta a meghívásomat, amondó vagyok részesítsük megfelelő fogadtatásban. A fő feladatunk, hogy engem a zászlóshajója közelébe juttassunk. A vendéglátónak kell a vendég fogadására sietnie, nem igaz? – Mindent megteszünk, uram – felelte Kimmund, és a szája sarka felfelé kunkorodott. – Ha bejutottam, nos, onnan már ismerem a járást. Jaemus főmarsallt pedig küldje vissza a védtelenül hagyott területekre. A barbárokkal való csatározás az ő szakterülete. Kimmund bólintott. – Indulásra felkészülni! – tette hozzá Rin, és amikor a kapitány ismét bólintott, elfordult, hogy a taktikai képernyőket tanulmányozhassa. Kimmund elindult a kormánylegénység árka felé, és parancsokat harsogott le nekik.
Alig érződött, ahogy a Silence of Alderaan előremozdult a dokkolókarmok között.
|
|
|
Post by Enz on Sept 1, 2019 20:43:29 GMT 1
Korábban CantonicánCharis meglehetősen ízléstelennek találta ezt a hivalkodó kaszinóvilágot, amit szinte harc nélkül foglaltak el a sith-hapan erők, ahogy az ellenség minden erejét a fővárosánál összpontosította, valószínűleg a halálig tartó védelem céljával. A kaszinóvilág vezetői most pedig térden csúszva próbálták őt biztosítani örök hűségükről, ami ugyan túlélési stratégiának kiváló volt, de kevéssé javította a róluk kialakított képet a császárnőben. Még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy Korriban mintájára ebből a rendszerből is üvegsivatagot csinál, de aztán elvetette az ötletet. Most egyébként is fontosabb dolgai voltak, például halottnak hitt nagybátyja újdonsült felbukkanása. - Senki sem tűnik el igazán, nemde? - tette fel magának félhangosan a kérdést. Ráadásul az öregnek volt pofája magának követelni a trónt. Annak, aki még a kéjenc apja mellett is csak másodhegedűs volt, pedig semmiféle szava nem lehetett volna. Maga köré gyűjtötte a Galaxis léhűtőit és drogos álmodozóit, és mindenféle nevetséges célt hajkurászott egész életében, valamiféle művésznek képzelve magát. Mondani se kell, hogy Sordis a családja azon részéhez tartozott, akik nem különösen lopták be magukat a szívébe. Ámbár Charis egyébként se szeretett igazán senkit magán kívül. Még Enzzel való kapcsolata is csak a hatalomról szólt, akárcsak Allana pátyolgatása. Talán az egyedüli kivételt öccse, Carl jelentette, akit őszintén szeretni tudott, annak ellenére, hogy biztos volt benne, a fiú sosem áll majd mellé. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy az egyetlen élőlény, akit önzetlenül szeretni tud, sosem fogja elfogadni őt. Ami viszont nagybátyját illette, annak ellenére, hogy milyen rossz véleménnyel volt róla, az egyetlen olyan személy volt a családjából, akitől félt is. Apját sosem volt nehéz manipulálnia, hamar kitapasztalta milyen módszerekkel lehet nála elérni azt, amit akart. Sordis esetén viszont szó sem volt ilyenről, hiszen neki sosem volt terve, szinte mindig kedvtelésből, impulzus alapján döntött. Márpedig akinek nincs terve, aki csak úgy létezik, azt nem lehet csak úgy manipulálni, hiszen nincs mi alapján meghajlítani az akaratát. Az ilyen kaotikus élőlény pedig félelemmel töltötte el, hiszen nem volt hatalma felette. - Felség, a vezérkar megérkezett! - lépett be a lakosztályba adjutánsa, Eirel Ci'hani. A császárnő biccentett, majd felkelt az ágyról, és méltóságteljesen átfáradt a szomszédos helyiségbe. Ugyan nem volt okuk rá, hogy megálljanak itt, vagy, hogy egyenesen napokat töltsenek el a bolygón, Charis egyelőre kivárt. És úgy tűnik ez az óvatossága kifizetődött, ugyanis így időben szembesülhetett nagybátyja csodával határos visszatérésével. A másik, holokivetítővel felszerelt – és természetesen lehallgató készülékektől alaposan megtisztított – helyiségben már várakozott Mirna flottaadmirális, a kel dor Gnost-Zanar admirális, Tiaena Chia kapitány és Wresh inkvizítor, valamint holoalakként Moskau főkormányzó. És persze majdnem elfelejtette a szinte teljesen meglapuló Allanát is, aki igen idegenül festett ezen a helyen. A jelenlévők egyszerre meghajoltak, ahogy a császárnő a helyiségbe lépett. - Jelentést - rendelkezett Charis, ahogy elfoglalta a helyét az asztal elejénél. - Mind a Thane-, mind a Davos-flotta harcérintkezésről küldött jelentést - tett eleget azonnal a kérésnek Mirna admirális. - Akkor hát elkezdődött - mosolyodott el Charis. - A lehető leghamarabb induljunk tovább Ton Muundra. Jelentősen meggyengült a védelmük ezen erők kiküldésével. - Igenis, felség, a flotta négy órán belül készen áll az indulásra - nyugtázta az utasítást Mirna. - Hagyjunk hátra helyőrséget? - kérdezte most a kel dor parancsnok. - Egy kisebb erő megteszi. Biztosítsák a helyi elit kooperációját, hogy zavartalanok legyenek utánpótlási vonalaink - közölte a császárnő. - A honi fronton mi a helyzet, Főkormányzó? - A Renegát hívei felbátorodtak a visszatérése hírére - jelentette Moskau a tőle megszokott katonás rendben. - Az északi határainkon mozgolódnak a mandalórok és a klingon vadak, de semmi konkrét. - Figyelemre méltó, hogy annyi év üldöztetés után még mindig vannak életben lévő hívei - morfondírozott el Charis hangosan. - Azt aligha lehet mondani, hogy nagybátyám ne parancsolna magának vakhűséget... Tartsa szemmel ezeket az elemeket, fogja el, akit csak tud. Ki kell belőlük szedni, hol is bujkál az én szeretett rokonom. Ideje lenne, hogy valaki gondoskodjon róla, ezúttal halott is marad. - Igenis! - húzta ki magát Moskau. - Nem tudom, a Renegáthoz mennyire kapcsolódik, de eltűnt Steffensen commodore is, egyszerűen elérhetetlenné vált. - Vegye figyelés alá a közvetlen beosztottjait. Ha gyanúsnak bizonyulnak, szabaduljon meg tőlük - rendelkezett szenvtelenül Charis. - Illetve... üzenetet kaptam Abren szenátornőtől - közölte kissé kelletlenül a Főkormányzó, mire Charis szélesen elmosolyodott. - Csak nem a köztársasági hódolója jelentkezett be? - kérdezte, látható örömöt lelve Moskau feszengésében. - Azt mondja a Köztársaság is a Renegátra vadászik, és együttműködést ajánl. Viszont azt szeretné, hogy személyesen találkozzunk - foglalta össze a dolgokat Moskau, kényelmetlenül ide-oda helyezve testsúlyát egyik lábáról a másikra. - Remek. Természetesen elmegy a találkozóra, Főkormányzó, és gondoskodik róla, hogy nagyon jó benyomást tegyen a szenátornőre - közölte vele Charis, nem sok lehetőséget hagyva arra, hogy másképp döntsön. - Igenis - nyelt egyet a főkormányzó. - Ó igen, és még valami. Hirdessük ki, hogy aki a Renegát híve, az bűnös felségárulásban, így tárgyalás nélkül halálra ítélhető - jegyezte még meg Charis, ahogy hirtelen eszébe jutott. Persze nem hitte volna, hogy nagybátyja keményvonalas híveire ez elrettentő hatással lenne, de bizonyosan behatárolta valamelyest a működési területüket. - Akkor azt hiszem, készülődjünk, Rin Legfőbb Vezér már biztosan türelmetlenül vár minket. *** Most, Ton MuundA sith-hapan egyesített haderő hajói olló formációban léptek ki a hiperűrből, az Első Rend védőflottájának és planetáris védelmének hatókörén kívül. Az olló egyik szárát a hapan, míg a másikat a sith egységek adták, és most a két szár felkészült, hogy közrefogja Ton Muund bolygóját. Mirna flottaadmirális a császári zászlóshajó, az SSD Tears of Loh’lit fedélzetén rendezte be főhadiszállását, míg Charis a hajón lévő uralkodói trónterembe vonult vissza, ezzel is jelezve, hogy nem akar a csata lefolyásába beleavatkozni. Tudta, hogy a jelenléte pontosan elég ahhoz, hogy lelkesítse a csapataikat. A flotta sith birodalmi kontingensét vezető Gnost-Zenar most a SiSD Intimidator-ön kapott helyet, míg Chia kapitány különítménye mögöttük sorakozott fel, máris indítva nagyszámú vadászgépét és bombázóját. Még Aweris veszteségei, a sok árulás és a Maradvány távozása ellenére is, a Sith-Hapan Birodalom igenis rendelkezett erővel. Charis azonban túltekintett az államokon, hisz nem akart apja vagy nagyapja hibájába esni. Sokkal inkább érdekelte, hogy ez a Rin pontosan mit is akarhat Allanától, illetve, hogy hogyan is viszonyul Sordishoz. Talán végig az ő bábja volt csupán? Vagy ettől nagyobb ambíciói vannak? Rin talán ki akarhat lépni a drogos semmirekellő árnyékából, de az is lehet, hogy más cél vezérli. Akárhogy is legyen, hamarosan ki fog derülni az igazság. - Felség, kérem adja ki a parancsot a támadásra - jelent meg Mirna flottaadmirális hologramja a trónteremben. A császárnő lassan felemelkedett a kényelmes selyempárnákról, és kezét a magasba emelte. - Császári és királyi katonák, hű alattvalóim! Ma kimetsszük a Galaxis testéből azt a fekélyt, ami Első Rendnek nevezi magát. Bizonyítjuk a többi nép és állam előtt, hogy csakis egyetlen Birodalom létezik, az, amely a Palpatine-ház jogos uralmának engedelmeskedik! Aki pedig kihív minket maga ellen, az elpusztul! Mert ez, az erő és a dicsőség a sithek igazi útja. Sokszor megvívtuk már ezt a háborút, de minden alkalommal csak erősebbé váltunk. Mi nem törünk meg! Minden egységnek – előre a dicsőségért, a Birodalomért és a Palpatine-házért! Keze előre lendült, mintegy vizuálisan is jelet adva az előrenyomulásra. A flotta eleget is tett ennek, az olló két szára lesújtott Ton Muundra. Odakint rövidesen zöld fények kezdtek villódzni, ahogy a két flotta és a felszíni védelem egymásnak feszült, és apró vörös pontok jelezték életek ezreinek az elvesztését. Charis érezte a sok fájdalmat, szenvedést és halált az Erőben, és mindez szinte felvillanyozta. A mellett álló Allana már korántsem volt ilyen jó helyzetben, idegesen pislogott a látképre, majd inkább a taktikai holokivetítőt kezdte figyelni. Idegessége nemcsak a csata, de a maszkos alak közelségének is betudható volt, érezte Charis, akinek a sok stimuláció ellenére egészen kifinomodott az érzékelése az Erőn keresztül. Kinyúlt, és megannyi élőlényen átnyúlva kereste Rint. - Gyere. Gyere hozzám - suttogta neki, miközben az SSD enyhén kivált az alakzatból és az őt védő hajók közül, ahogy Charis a kormányos elméjét akarata szerint rángatta, és előre kormányoztatta a hajót. Itt lesz a célpont, amire Rin várni fog. - Érzem - pillantott fel lilásan fénylő szemmel. - Közeleg hozzánk. - Készen állunk, felség - hajolt meg felé Isodel Tyrridon, hapan testőrsége nagydarab parancsnoknője. - Maguk meg sem kottyannának neki - rázta meg a fejét. - Vonuljanak vissza. - De felség... - Tegye, amit mondtam. De álljanak készenlétben, ha a vendég nem egyedül érkezne - jelentette ki, mire a nő meghajolt, és nehézpáncélos gárdistáival együtt távozott. Így már csak hárman maradtak: Wresh inkvizítor, Allana és jómaga a tágas trónteremben. Tökéletes terep egy összecsapáshoz.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 3, 2019 16:44:09 GMT 1
Az SSD Tears of Loh'lit gigantikus mérete egyre csak növekedett, ahogy a szürke Sigma-sikló közelebb ért a Sith-Hapan Monarchia császárnőjének zászlóshajójához. A szupercsillagrombolót vadászgépek ezrei vették körül, amik azonnal az első rendi sikló felé indultak, mihelyt az apró, háromszögletű komp haladási vektora kétségtelenné tette úticélját. A csata káoszában repülő hajók képtelenek voltak minden egyes ellenséges gépet kiszűrni, de a Sigma olyan közel járt már a Tears of Loh'lit felszínéhez, hogy hamarosan a fedélzeti lövegek is befoghatták volna.
A pilóta idegesen aktiválta az távkommot. – Azonosítatlan hajó! – jött a Sithekre jellemző, fensőbbséget hordozó hang. – A kódjai alapján Őfelsége várja az utasát, ennek köszönhetik, hogy még életben vannak! Ennek ellenére további azonosításra van szükség! – Itt Rin Legfőbb Vezér – lépett Rin a műszerpulthoz. Egyik fekete kesztyűs ujja a távközlő gombján nyugodott. – Ez egy Sigma-osztályú blokádtörő komp. Nem tudja szétlőni. Vegye úgy, hogy egy mozgó fémaszteroida. Ha továbbra is lőgyakorlatot akar, jobban járna, ha olyan fémhulladékra céloz, ami szét is esik ha eltalálja. – A puszta jóindulatomnak köszönhetik, hogy nincsenek még darabokban – vágott vissza a másik. – Szerintem a kódjainknak – mondta a Sigma pilótája. – Ellenőrizni fogjuk a kilétüket – folytatta szenvtelenül a sith repülésirányító. – Készüljenek fel a khrrrr…hhrrr..hkhr.. – Itt az azonosítóm – recsegte Rin, miközben tovább szorította a távolba vetett Erő-hurkot, ami a repülésirányító légcsövét fojtogatta. – Most pedig engedjen landolni a 12-es hangárba, vagy haljon meg. – Hrrk.. – nyöszörgött a Sith-tiszt. Azán valami megváltozott, a fuldokló kínlódás helyett heves levegővételek sorozata csendült fel. Nem sokkal később a férfi megszólalt. – Nem.. nem lesz szükség azonosításra. De honnan tudja, melyik hangár…? – Járt már itt – szakította félbe a Sigma pilótája. – Értem. Az út szabad, a fedélzeti lövegek beengedik a siklót.
Rin kihátrált az alacsony mennyezetű fülkéből, és a rámpa fölé állt. Mögötte hat elit védőosztagos sorakozott fel. Ezek a harcosok a klasszikus változatú védőosztagosoktól eltérő módon hosszú, vörös energiapengében végződő fegyvert hordoztak, és vörös sisakjukon az arclemez nem vörös, hanem szürke volt.
Mindannyian érezték, ahogy a kis méretű sikló lassulni kezd. Rin mellé egy alacsony, sötétszürke egyenruhás nő lépett, kezében duracél aktatáskával. Az adjutáns a Corra Stern névre hallgatott, és a Legfőbb Vezér egyik személyes szárnysegédje volt.
Halk kattanás hallatszott – a Sigma bizonyára áthaladt a 12-es hangár védőmezején. Aztán a dokkolás szokásos zajai jöttek, majd jól érezhető döccenéssel a sikló megállapodott a hangár padlóján. A fülke fényei vörösbe váltottak, majd kisvártatva zölddé – és ebben a pillanatban megkezdődött a rámpa ereszkedése. Rin kivárt, míg a fémlap a padlóra ér. Még mindig nem indult el – a pozíciójához hozzátartozott, hogy odafigyeljen a hatásra, amit a megjelenése keltett. A hatásszünet után elindult, Stern pedig a bal oldalán, kissé lemaradva követte.
A védőosztagosok a siklóban maradtak.
Ahogy Rin lemasírozott a rámpán, rájött, hogy nem lát semmiféle fogadóbizottságot. Persze tudta, hogy ez nem jelent semmit. A Sithek minden lépését figyelték, efelől nem volt kétsége. Egyetlen fényesre polírozott protokolldroid sietett felé a hangár oldalajtói felől.
– SD-15 vagyok – szólt a droid kissé fontoskodó, női hangon. – Kérem fáradjanak utánam.
…
A csata sith-zöld és rend-vörös energiavillanásokba borította a Ton Muund környékét. Rosszul célzott robbanások és füstpamacsok, roncsmaradványok és kettészakadt csillagrombolók, odonit fézerek, és a két rohamcsillagromboló által sorozatban kibocsátott vastag, vörös turbolézernyalábok alkották az űrmezőt. Az Első Rend flottája két oldalról kapta magát támadás alatt, egyik felől a Hapan egységek, másfelől a Monarchia csúcstechnológiás Sith hajói által.
A Silence of Alderaan és a hozzá hasonló, a legújabb szériából származó RSD-k rendelkeztek ugyan meglepetésekkel, de ezeket egyelőre nem akarták bevetni. A zászlóshajó a második vonalba előrekúszva harcolt, hosszú távú lövegeivel megtisztítva az utat a Legfőbb Vezér blokádtörő kompja számára. Az első rendi egységek mind ezzel a feladattal foglalkoztak – aztán amikor Rin Vezér megérkezett az ellenséges zászlóshajóra, tovább nyomultak előre, hogy fedezzék a régebbi RSD-k és a kisebb cirkálók manővereit.
A híd körbefutó ablakain át a legközelebbi SiSD felszínén belülről jövő robbanások jelentek meg, miután a Silence of Alderaan lövészei eltalálták a Sith cirkáló hajtóműveit. A SiSD megremegett, felszínéből darabok töredeztek le, ahogy a pajzsa felmondta a szolgálatot. A Silence of Alderaan tovább sorozta a sérült felépítményt, mire az végleg megadta magát – hatalmas törzsén robbanássorozat futott végig, majd a cirkáló felrobbant, roncsdarabokat és égett hullákat repítve mindenfelé.
A Silence of Alderaan lövegei pedig 180 fokban elfordultak, és össztűz alá vonták a legközelebbi Hapan cirkálót. A Legfőbb Vezér zászlóshajója jóval erősebb fegyverzettel és védelemmel rendelkezett, mint az elődei, de még az új szériánál is fejlettebb volt. Ezeknek a hajóknak kyber kristályok adták az energiáját, meg azok a Concrete Állomáson kikísérletezett Erő-technikák, amik segítették az efféle kristályok stabilizálását és energiakinyerését. A Silence of Alderaan megremegett, ahogy egy SiSD-páros tűnt elő a semmiből, és koncentrált tüzükkel igen udvariatlan módon tapogatni kezdték a védőpajzsait. A megfelelő impulzus hatására a találati energia átvonaglott a pajzson, majd az RSD elejébe szerelt váltóberendezésbe futott. Onnan pedig a váltó elején levő lövegbe, ami ráfordult a SiSD-ekre, és egyetlen lövéssel túlterhelte a két romboló pajzsát.
Aztán az elnyelt energia maradéka kicsapódott a Silence of Alderaan mellé – és romhalmazzá olvasztott minden ellenséges – és baráti – fregattot, korvettet, és csillagrombolót, ami a közelében volt. Az RSD belső fényei egy pillanatra kihunytak, de a várt vészhelyzeti fények helyett az eredeti világítás jött vissza néhány másodpercen belül. – Hát ezt még tökéletesíteni kell.. – szólt valaki a munkaállomások egyikéből. – Legalább van esélyünk éles helyzetben kipróbálni – sutyorogta egy másik. – Kárjelentést! – harsogta higgadt tónussal Van Creed tábornok. Jelenleg ő vezette a flottának ezt a részét. – A váltó nem sérült meg, a kalibrálással volt valami. Uram, az a két SiSD egyre közelebb ér. – A Silence of Alderaan? – Pajzsok 80 százalékon – jelentette a pajzsokért felelős altiszt. – Minket nem ért károsodás a hibás kilövés miatt. – RSD Deluminator – lépett a távközlőhöz Creed tábornok, miután a taktikai kijelző kiírásaira pillantott. – Kússzon be elénk, fogja fel a SiSD-ek tüzét, amíg jobb célra tudunk fordulni!
Nemsokára egy másik fekete csillagromboló szivárgott a Silence of Alderaan mellé, eltakarva őt a SiSDek fenyegető közelségétől. A zászlóshajó pedig lassú fordulóba kezdett. A 90 fokos kanyar után Creed figyelte, ahogy a Silence of Alderaan felzárkózik a Deluminator mögé, minden fő lövegét az ellenségre fordítva, és kiadta a tűzparancsot. A két RSD már könnyedén felvette a harcot a pajzsok nélküli Sith cirkálókkal.
A SiSD-ek felszínén becsapódó találatok repedéseket hoztak létre a hajótesteken. Amikor az egyik SiSD elkezdett darabokra esni, a másik tatja pedig lángokban állt, Creed utasította a Kormányt, hogy fordítsák a hajót új célpontok felé. A sérült SiSDek likvidálásához a Deluminator bőven elég volt.
– Uram! – lépett a híd körének orr felőli oldalán álló Creedhez Kimmund kapitány. – Felfedezték a kísérleti fegyverben keletkezett probléma mibenlétét. Már dolgoznak a váltó újrakalibrálásán. Még két RSD jelentett ugyanilyen hibás működést a csata folyamán.
– Jó munka, kapitány – bólintott Creed. Tudta, hogy az új fegyverek, hiába kísérleteztek velük vég nélkül, általában éles helyzetben mutatták meg, ha valami nem volt rendben velük. A csatáknak legalább egy előnye volt: megmutatták, hogyan kell újrakalibrálni a váltókat, ami szerencsére nem volt egy nagy munka. Creed biztos volt benne, hogy a finomítások elvégzése után rendeltetésszerűen fognak működni.
Egy pillanatra a taktikai kijelzőre nézett – Trebuk admirális, aki az Első Rendi flotta másik szárnyát vezette, közeli ismeretségbe keveredett a Monarchia legújabb Sith technológiájával. Trebuk hajója, az RSD Cortosis Aurora és Judicatoroktól körülvéve küzdött a puszta életbennmaradásért, miközben a többi egysége a távolban próbált utat törni hozzá. Creed nem akarta tudni, Trebuk hogy keveredett ebbe a helyzetbe, de remélte, ha belekeverte magát, akkor ki is keveredik belőle.. Ő maga és a Silence of Alderaan a Sith zászlóshajó és a Hapan egységekhez voltak közelebb. Creed a szeme sarkából látta a közelítő Csatasárkányt, és kézjelekkel mutatta a legénységnek, mi a teendő.
Az űrcsata folytatódott.
…
Rin és Stern a protokolldroid mögött haladva közelítették meg a tróntermet. A Tears of Loh'lit minden esetre elegáns hajó volt, kecses folyosók és jól védhető sarkak alkották a belsejét. Rin már járt ezen a szinten, de akkor a parancsnoki hídon keresztül távozott. A trónteremhez vezető folyosók jóval elegánsabbak voltak, inkább emlékeztettek a Hapanok építkezési stílusára, mint a Sithek steril, célorientált förmedvényeire. Nem mintha Rint mindez érdekelte volna – amikor legutóbb meglátogatta a csillagrombolót, nem volt ideje körülnézni, most pedig a trónteremhez vezető hosszú út unalma késztette erre.
A droid megállt egy ajtószárny előtt, és félreállt a Legfőbb Vezér útjából. Ezzel jelezte, hogy elvégezte a feladatát, innen pedig a vendégeknek egyedül kell továbbmenniük. Rin biztos volt benne, hogy útközben olyan helyiségeken is átvezették őket, amik láthatatlan szenzorokkal átvizsgálták őket, és a Stern által hordozott táska tartalmát.
Előrelendült, az ajtó feltárult, és ő belépett a trónterembe. A szemközti emelvényen ott ült a Sith-Hapan Monarchia császárnője és anyakirálynője. A helyiségben nem voltak őrök, csakúgy, mint az idevezető úton – csupán egy marcona alak állt az emelvény egyik oldalánál. A másikon pedig ott állt Allana, aki nem tudta elrejteni a tekintetében levő.. kíváncsiságot? Félelmet? Izgalmat?
– Hát mégis elfogadtad a meghívást – köszöntötte Rin Charist, amikor közelebb ért az emelvényhez.
– Ahogy te is – felelte Charis azonnal. – Azért jöttél, hogy megbeszéljük a megadásod feltételeit? Vagy talán.. – a nő arca hívogató mosolyba torzult – a kezeim által akarsz meghalni, Rin Vezér?
– Szó sincs róla, Charis – recsegte Rin. Úgy döntött, nem megy bele a játszmába, nem volt ideje Charis tesztkérdéseire. Mindketten tudták, hogy miért van itt. Rin engedélyezett magának egy pillantást Allana felé – a lány erre megkövült, de uralta a vonásait, és szinte azonnal felvette a kifejezéstelen, uralkodói álarcot.
Charis gyakorlott figyelmét persze nem kerülte el a pillantás. – Mit akarsz Allanával? – kérdezte, és hangja inkább tükrözött kíváncsiságot, mint dühöt vagy agresszivitást. – El fog jönni hozzám, amikor eljön az ideje. Ez most irreleváns. Azért vagyok itt, mert szükségem van a segítségedre.
Charis úgy tanulmányozta a maszkos alakot, mintha átlátna a fémes sisak arclemezén. Egy ideig nem mondott semmit, aztán előrehajolt a trónjában. – A segítségemre.. a halálodhoz? – kérdezte. Érezte az Erőben, hogy Rinnek mennyire nem fontos ez az egész párbaj, talán ez az egész háború sem. Mintha a csata csupán egy hosszú távú eseménysorozat része lenne, ami nem érdemel különösebb figyelmet. Mintha a Sith-Első Rend háború.. nem lenne fontos.
– Úgy hallom, a nagybátyád ismét hatalomra tett szert – recsegte Rin, hangjából kiérződött a Charis inkompetenciája iránti gúny.
– Ezt neked kéne tudnod – vágott vissza Charis. – Te vagy az egyik ölebe, nem igaz?
– Az én mesterem nem a korrupt Skywalker-Solo vagy Palpatine vonalból való – mondta, torzított hangja higgadtan csengett. – Igaz, Sordis is tanított egy időben. De mint ahogy az lenni szokott, a tanítvány túllépte a mentorát. A mester nem más, mint egy újabb túlnövésre váró akadály – itt Allanára pillantott.
– Allana nem fog bántani engem – mosolyodott el Charis. – Sokat kell még tanulnia tőlem. Ha azt hiszed, általa hozzám férsz, hát, fájdalom, de tévedsz. Különben sem hinném el, hogy egy olyan pondró, mint te, megküzdött a Renegáttal. Akkor most nem lennél itt.
– Ami azt illeti – felelte, mosolyogva a sisakja alatt –, Sordis nekem köszönhetően tűnt el. Úgy tűnik, nem végeztem elég alapos munkát. Ezért van rád szükségem, Charis! Sordis sokkalta veszélyesebb fenyegetés, mint az apád volt.
– Elbántam apámmal – húzta ki magát az anyakirálynő. – Nem tudom, miért dédelgeted azt a szánalmas illúziót, hogy nem büntetem meg a Renegátot is.
– Léteznek más, hozzá hasonló.. kaotikus entitások – folytatta Rin. Úgy vélte, Charisszal szemben csak úgy tudja felhozni hitelesen a káoszlények problémáját, ha egy olyan alakhoz köti, akinek Charis alapból komolyan veszi a létezését – Sordishoz. – A Renegát ezekkel a teremtményekkel rivalizál. A céljuk, hogy megváltoztassák a valóságot, azt az idősíkot, amiben mi létezünk.
– Érdekes mese – gúnyolódott Charis. Rin nem tudta eldönteni, hogy a Palpatine-ivadék valóban kíváncsi, vagy valóban nem érdekli a mondanivalója. Charis jól leplezte az érzelmeit. – De kezdesz untatni. Mi lenne, ha inkább megküzdenénk halálig? A halálodig?
– Ne legyenek kételyeid, hogy képesek megtenni bármit – teljesen más ligában játszanak, mint mi. Sordis és a társai miatt a mesterem és én átvettük az Első Rendet, és átformáltuk egy olyan entitássá, ami ellenáll ezeknek a lényeknek.
– Miért nem kerestél meg eddig, ha ennyire kell a segítségem? – csapott le Charis.
– Mert azt hittem, közéjük tartozol – felelte Rin. – Most, hogy találkoztunk, már tudom, hogy tévedtem. De Sordis most személyesen ellened támad – ami azt jelenti, meg kell tanulnod harcolni a káoszlények ellen. És ehhez szükséged van rám.. ahogy nekem is rád. Egyszer már legyőztem őt az érzelmeire játszva, de másodszor nem fog bedőlni a trükknek.
– Bolond vagy, ha azt hiszed, elhiszem az esti mesédet. Merényletet követtél el ellenem, és ezért halállal fogsz lakolni.
– Kötve hiszem – felelte Rin. – Bizonyítékot akarsz? Van bizonyítékunk – az adjutánshoz fordult, aki eddig mögötte állt. A nő most odasietett hozzá, és kinyitotta a táskát. Abban egy korongszerű, ősréginek tűnő tárgy lapult. – Ez egy régi felvétel a párhuzamos valóságról, amibe bele akarnak rángatni minket. Kiegészítve azokkal az eseményekkel, amik a káoszlények tevékenységét bizonyítják a mi galaxisunkban – intett, mire Stern belehelyezte a lemezt a táskában levő lejátszóba.
Felvétel.
A kockás képsorok ősrégi holotechnológiára utaltak. Négyzet alakú darabok rakták össze a nagyobb, szemcsés képeket, hogy aztán egybefolyjanak. Maga a kép sokkal tisztább volt, mint bármelyik, ebben a galaxisban létező holografikus technológia képe. Mégis érződött rajta az ódonság, mintha mindaz, amit a képek mutattak, réges régen történt volna, egy másik, messzi, messzi galaxisban….
Nagy csatamező tűnt fel, csakúgy, mint az űrben, a körülöttük játszódó valódi űrcsata. Itt azonban birodalmi hajók küzdöttek a Lázadókkal egy sivatagos bolygó felett. Egy birodalmi admirálisnő képe úszott be a holofénybe, parancsokat osztogatott, aztán egy villanás, és a birodalmi hajók egymás után zuhantak le a sivatagos bolygóra, mintegy testületileg kihirdetve a Lázadók végső győzelmét.
A kép megszakadt. A felvétel egyértelműen hibás volt, vagy nagyon régi. A kockák átrendeződtek, mintegy háromdimenziós ábrákat mutató képernyő. A képernyőből egy aranytalárt viselő alak mászott ki, aki ránézett Charisra, elvigyorodott, majd a tekintete döbbenetet tükrözött, amikor egy kék energiapenge hasított az oldalába, kettészelve őt. Egy nő és egy fekete hajú férfi harcoltak a halott tetem testőreivel. Az egész képen érződött valami, ami nem volt benne a holografikus ábrákban – a szereplők személyisége, üveges, üres lényük értelmetlensége csak úgy sütött az ábráikból.
A következő képen egy újabb sivatagos bolygó jelent meg, mintha a galaxis nem is állt volna másból, csak kiszáradt, homokos világokból, amiken nem laktak értelmes teremtmények. Itt azonban nem volt homok – a földet hullák alkották, körülöttük hiábavalóan elhasznált fegyverek, sugárvetők, energiarudak, fénykardmarkolatok. Felettük pedig ugyanaz a sárga ruhás, deformált alak állt – a teremtmény azonban átalakult, és felnézett az égre. A feje egy ösöreg, csuklyás alaké lett, aki fekete, szakadt köpenyében minden Sith Nagyurak Sith Nagyurának tűnt. A kép gyorsan váltakozni kezdett – egy keresztpengés fénykarddal gyilkoló alak – egy tapasztalatlan Jedi tanonc vagdalkozása – Luke Skywalker öregkorában, szakállasan, halott szemekkel – magukból kifordult teremtmények, birodalmiak, Sithek, Jedik egyaránt.
Aztán a holokockák ismét feltűntek, de most új formába rendeződtek – ahelyett, hogy képet alakítottak volna ki, most egy kékesen világító humanoid alakká álltak össze. A lehetetlenül szélesen vigyorgó, női alak heherészni kezdett, csak úgy magának. Aztán a testének legmeglepőbb részeiből csápok nyúltak ki Charis felé, aki, ha nem lett volna a Sith erények sztoikus mintaképe, talpra szökkent volna – a látvány annyira valódinak tűnt. A csápos lény most Rin köré fonta a nyúlványait, de amikor a Legfőbb Vezér nem reagált, csalódott képpel fordult Allana felé. Rin intett egyet, mire a felvétel megszűnt.
– A továbbiakban ezt folytatja addig, amíg valakit meg nem tör – mondta. – Ezt a jelenséget a legjobb tudósaink se tudták megmagyarázni.
A császárnő intésére egy droid jelent meg a helyiségben. Stern kérdés nélkül átadta az aktatáskát, miután visszahelyezte belé a lemezt. A droid bizonyára leellenőrzi a felvétel hitelességét, végül is egy efféle ősrégi film nem sok mindent bizonyít.
Charis nem szólalt meg, miután a bizonytalan, de eredetinek tűnő képek eltűntek. Allana kerek szemekkel bámult, és bár Rin nyitott könyvként olvasott benne, az arcára nem jöttek ki az érzelmek. – Ezért állt át Jacen Solo a sötét oldalra – közölte Rin, és tekintetét Allanára függesztette. Aztán Charis felé fordulva folytatta. – Ő hamarabb rájött, mint én. A mesterem megtalálta őt, amikor a Yuuzhan Vong Háború után öt évig rótta a galaxist. Valójában a mesterem mellett tanult öt teljes évig – és a mesterem most átadta nekem a mester címet. Nem mintha sok választása lenne..
Charis persze ugyanazt a gunyoros Sith-álarcot és fenyegető aurát viselte, amit eddig. De Rin érezte, ahogy a nő körül megtömörödik a sötét oldal. Végül Charis megkérdezte azt, amit a kezdetektől szeretett volna: – Ki vagy te?
Rin felnyúlt, levette a csuklyáját, két kezét pedig a sisakjára helyezte. Levette a maszkot, miközben fagyoskék szemeivel végig Charis arcát fürkészte. – Anakin Solo – mondta, immár a saját hangján. – És megkaphatod a városbolygómat.
|
|
|
Post by Enz on Sept 11, 2019 10:38:21 GMT 1
Charis kíváncsian fürkészte a hűvös kék szemeket. Sejtette, hogy a férfi több egyszerű Sordis-talpnyalónál, és, hogy valamilyen láthatatlan kötelék fűzi őt Allanához. Azonban ez a leleplezés még őt is meglepte és lenyűgözte. Érezte, hogy Allana szíve hevesebben kezd verni, és izgatottan figyeli a férfit, aki a nagybátyja, és akit mindeddig halottnak hitt. - Ez egyre érdekesebb - adott hangot szóban is érzelmeinek Charis. - Már csak a kedves nővéred hiányzik, és itt lenne a nagy családi újraegyesítés. - Neked pedig az öcséd - szúrt vissza Anakin egy aprót. - Allana ne légy ilyen tiszteletlen, öleled meg a bácsikád - javasolta Charis. - Meglep, hogy a legutóbbi után a közelembe engeded - jegyezte meg Anakin, ahogy a fiatal lány tétován lépkedett közelebb hozzá. - Miért, mit teszel, felkapod és elfutsz vele? - kérdezte a császárnő, és úgy tűnik mulattatta a gondolat. - Ha el akartad volna rabolni, már megtetted volna. Nem, azt hiszem, te rá akarod bízni a döntést. - Mitől vagy ilyen biztos ebben? - kérdezte Anakin, miközben továbbra is próbálta igaz érzelmeit elrejteni. - Mondjuk úgy, hogy személyes tapasztalat - felelte Charis, miközben arra gondolt, hogy Adumaron hagyta Carl Enz halála után, és azóta se kerestette. Ha megtörné, talán csatlakozna hozzá öccse, de az már nem ugyanaz a Carl lenne. Allana eközben odalépett Anakinhoz, és félénken átölelte, aki tétován megtapogatta a lány hátát, aztán hátrébb léptek egyet. - Majd belejöttök - jegyezte meg a császárnő. - Na és ami a bolygód illeti... vegyem úgy, hogy ajándékba ajánlod nekem? - Egy erős szövetséges többet ér, mint egy bolygó - felelte a fiatal férfi. - A káosz mindnyájunkat fenyeget, és ha legyőztük... ki tudja. - Érdekes elképzelés, és császárnőhöz illő ajándék - bólintott Charis. - Ildomos lenne elfogadnom. Gondolom, cserébe örülnél, ha gyakorolnám a kegyelem erényét, és eltekintenék a flottád elpusztításától. - Igen, ez hasznos lenne mindkettőnk számára - közölte Anakin, belekalkulálva, hogy Charis mégiscsak egy sith. És ebben nem tévedett, ugyanis a császári trónuson ülő nő épp azt számítgatta, mivel is nyerne többet. Most elpusztíthatná az Első Rend szinte teljes haderejét, akik a markában voltak, és ezzel az EGB pozícióját is gyengítené, miközben ő szabadon bevonulhatna a Hutt Űrbe, jelentősen növelve a területeit. De mi is volt pontosan a Hutt Űrben, ami megérte volna? Kormányozhatatlan lakosság, bűnszervezetek és anarchia. Az Első Rend elkövette azt a hibát, hogy beköltözött ide, így többfrontos háborúban találta magát. A kapzsiság nem volt mindig jó válasz, és ez volt az, amibe a legtöbb sith belebukott, amikor nem tudtak időben megállni és mindig többet akartak. Charis többnek tartotta magát azoknál, akik előtte járták ezt az utat: még nagyapja, Sheev se volt mentes ettől a hibától. - Rendben, élhetek ezzel a lehetőséggel - bólintott végül. Tudni kell megállni, és 19-re nem új lapot kérni. - De csak addig maradhatsz, amíg a csata tart, úgyhogy egyelőre ezzel várni kell. - Érthető. Hajlandó vagyok további területeket is átadni a Hutt Űrben - közölte Anakin tárgyilagosan. - A bizalom jeleként. - Ezt a káoszlényt el kell pusztítanunk, nem kérdés - bólintott Charis. Amit látott, ez az üres, értelmetlen, sivár világ igazi rémkép volt számára. Egy világ, ahol se sithek, se jedik nem léteznek igazán, ahol a múltat végképp el akarják törölni. - Viszont bármiféle rendezés is lesz, részt akarok venni rajta. Mi sem mutatná jobban az ESB erejét, ha egyenlőként tárgyalna az EGB-vel. - Ezt meg tudom oldani, továbbítom majd a Vezérkarnak - bólintott Anakin. - Remek. Már csak arra vagyok kíváncsi, miféle további együttműködésre gondoltál még - jegyezte meg Charis, szokásához híven kissé dölyfösen, mintha még a gondolat is sértő lenne, hogy együttműködjön a másikkal. - Például elpusztíthatjuk kedves nagybátyád - mutatott rá a férfi. - Vagy olyan politikai helyzetet hozhatunk létre, amiből mindketten profitálunk és erősödünk. - Ez meglehetősen közelinek hangzik az áruláshoz - közölte Charis vidáman. - Már ami az EGB-t illeti. Engem persze a legkevésbé sem zavar. Szeretem a személyes ambíciókat. - A részletek kapcsán később egyeztethetünk - felelte Anakin, aki láthatóan nem volt olyan jókedvű, hogy ezen élcelődjön. - Mindent szép sorjában - bólintott Charis, majd a kommunikátoráért nyúlt. *** Az SSD Tears of Loh’lit hídjának taktikai holokivetítője előtt Mirna flottaadmirális és stábja a csata alakulását figyelték. A sith-hapan flotta igencsak eredményes kombinációnak mutatkozott: a nagyobb, páncélozott sith hajók voltak az üllő, míg a kisebb, agilis és nagy tűzerővel bíró hapan hajók a kalapács, amelyek újabb és újabb védelmi vonalakat roppantottak össze. A sztenderd birodalmi protokoll szerint felsorakozó sorhajók állták az ellenséges támadás legjavát, míg a mögülük elő-előcsapó hapan erők okozták a kár túlnyomó részét. Azonban a harc korántsem volt egyszerű, hiszen az ellenségnek is volt egy-két trükk a tarsolyában. - Az ellenség újra aktiválja a pajzsrendszert - közölte az egyik kezelő, és megjelölte azt az RSD-t is, amely épp erre készül. Ezek a pajzsok jóval többet bírtak egy átlagos pajzsnál, és az összegyűjtött energiát képesek voltak aztán támadásra felhasználni. Alig pár hajó volt felszerelve ezzel a technológiával, de így is elég veszélyesnek bizonyult. - Melyik a legközelebbi sérült egység? - kérdezte Mirna. - A SiSD Subjugator - közölte a kezelő, és ránagyított. Az adatok szerint a hajó jó pár kritikus találatot bekapott, és így az ellenség már nem is igen törődött vele, a még ép egységekre összpontosítva a tüzét. - Vajon át tudna törni a pajzson? - kérdezte elgondolkozva. - Asszonyom, Ortis vadászparancsnok javaslatot szeretne tenni - súgta oda az egyik törzstiszt. Mirna ismerte a férfit, aki idősebb volt már, számos csata hőse a Köztársaságon belül. A férfi egy hapan nőt vett feleségül (vagy inkább egy hapan nő vette el őt), így aktív évei után átköltözött a Csillagködbe, ahol aztán szolgálatra is jelentkezett. Mirna intett, hogy kapcsolják vonalba. - Flottaadmirális, itt Ortis parancsnok - jelentkezett be kommon keresztül. Kora ellenére most is épp egy vadászosztagot vezetett. - Az ellenség új hajói nagy gondot okoznak nekünk. - Mondjon valami újat - közölte rosszkedvűen Mirna. - Úgy hiszem, ha Csatasárkányaink egy pontra összpontosítják a tüzüket, destabilizálhatnánk a pajzsot! - közölte a férfi, Mirna pedig intett, hogy futtassanak le egy gyors számítást. Az eredmény pillanatokon belül a képernyőn volt: az elméleti lehetőségét ennek nem lehetett kizárni. - Utasítsa az 1. tzulli, a 4. andaliai és a 2. rynmari sárkányrajt, hogy azonnal fejlődjenek fel erre a vektorra - mutatott pálcájával a pajzsát töltő RSD melletti egyik koordinátára. Tucatnyi Csatasárkány tett eleget a parancsnak, és ágyúik hamarosan felpörögtek a síneken, folyamatos tüzet zúdítva a védőpajzs egyetlen pontjára. A pajzs igencsak erősnek bizonyult, így jó pár percig állta a tüzet, de most az energia visszasugárzása helyett a pajzs vibrálni kezdett, a begyűjtött energia pedig villámokként csapkodott végig a pajzson, teljesen irányíthatatlanul. - Most! - parancsolta Mirna, mire a SiSD teljes sebességgel megindult előre, megmaradt odonit fézereivel folyamatosan tüzelve. A lövedékek egy rész keresztül száguldott az instabil pajzson, hatalmas darabokat tépve ki a hajóból, de korántsem elég kárt okozva ahhoz, hogy a célpontot veszélyeztesse. - A Csatasárkány különítmény most újratölt, flottaadmirális - közölte az egyik tiszt. Ez a fajta tüzelési mód nagyon effektív és halálos volt, de hamar kimerítette az energiakészleteket. - A pajzs lassan stabilizálódik! - érkezett a másik rossz hír. - A huttok szőrös valagára - tört ki Mirnából. - Hívják vissza a Subjugator-t! - Nem enegedelmeskednek, asszonyom! - közölte a kommtiszt. - Az utolsó üzenetük: ütközősebességre gyorsítunk. Éljen a császárnő, éljen a Birodalom! Aztán lezártak minden kommunikációt. Mirna elképedve figyelte, ahogy a SiSD méretét meghazudtoló sebességgel robog neki az RSD-nek, áttörve a pajzsán, és a két hajó egy hatalmas lánggömbben eltűnik. - Bolondok - rázta meg a fejét. De legalább már ismerték, hogyan kell feltörni ezeknek a pajzsoknak a védelmét. - Állítsanak össze egy alakulatot, hogy a többi ilyen hajót is leszedhessük! - parancsolta, ám ebben a pillanatban személyesen a császárnő kommunikátora jelentkezett be a hídra. - Flottaadmirális, vonja vissza a frontvonalunkat! - érkezett az utasítás. - De nyomás alatt tartjuk őket, felség! Hamarosan miénk lehet a győzelem! - ellenkezett Mirna elképedve. - Megegyezésre jutottunk - közölte hűvösen és kissé homályosan Charis. - Nem vesztegetjük tovább egyik oldal erejét sem, mi pedig megkapjuk, amit akarunk. Az Első Rend nyolc sztenderd órát kap az elvonulásra, utána szabadon tüzelhetnek újra. Megértette? - Igenis, felség - préselte ki magából Mirna. Szívesebben aratott volna tisztán katonai győzelmet az ellenség felett, de ez a döntés nem az övé volt. Katonaként, hapan nemesként el kellett fogadnia a királynője döntését. - Egyúttal üzenjen a kegani és Boz Pity-i erőknek is, hogy engedjék elvonulni az ellenséget - parancsolta. - Ha az ellenség megindul, szorosan, de ne tolakodóan kövessék, és minden bolygón hagyjanak helyőrséget. Ezt a területet birtokba vesszük. Remek bázis lesz Moskau Főkormányzó számára.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 15, 2019 9:57:50 GMT 1
A Silence of Alderaan fedélzetén a káosz megnyugodni látszott. A hídra vezető ajtó előtti eligazítóhelyiségben Creed admirális és Kimmund sorhajókapitány a taktikai asztal mellett álltak, és az afölött szétszórt Sith és Első Rend flották helyezkedését irányították. A csata néhány perccel korábban maradt abba, amikor Rin Legfőbb Vezér megparancsolta a fegyverszünetet – a Sith és a hazai flották szinte egyszerre szüntették be a tüzelést. Ahhoz pedig, hogy az egymással összevegyült egységeket biztonságba irányítsák, némi szervezésre volt szükség.
– Lobb parancsnok – nyomta le a hírközlő gombját Kimmund kapitány. – A közelében van egy RSD-héj, életjeleket észlelünk a fedélzetén. Mentse ki őket.
A vetítő fölötti ábrák elmozdultak, ahogy Kimmund a parancsa alapján átirányított néhány hajót – az egységeket jelző ábrák árnyéka pedig némi lemaradással követte őket, jelezve, hogy az utasítást maradéktalanul végrehajtották, és a helyváltoztatás valóban megtörtént.
– Mit gondol, kapitány – szólt Creed admirális –, a Legfőbb Vezér odaígérte a kívánt területeket a Sitheknek, és ezzel egy időre feloldotta a háborút. De vajon később nem fog revansizmushoz folyamodni?
– Nem lesz visszafoglalás – rázta a fejét Kimmund, miközben újabb egységeket mozgatott át. – És úgy vélem, a Vezér nem a területátadással olvasztotta meg az anyakirálynő szívét.
– Ha csatlakozunk a nagyobb birodalomhoz, nem hinném, hogy a Sithek sokáig egyben maradnak – fintorodott el Creed. – Az Erő nem olyasmi, amit a keblén melenget a Vezérkar.
– Úgy hallom, a Boz Pity és Kegan-flották is visszavonulót fújtak – nézett rá Kimmund.
– Rimmel tábornok már el is indult visszafelé – bólintott Creed. – Hyde is hamarosan csatlakozik hozzá. – Legalább a flottánk megmaradt. – A nagy része – mormogta Creed.
Kimmund erre nem mondott semmit. Épp újabb parancsokat készült kiosztani a felfejlődő első rendi egységeknek, amikor az eligazító hangár felőli ajtaja felszisszent, az ajtószárnyak pedig visszahúzódtak a falba, felfedve Rin Legfőbb Vezér sisakos alakját. – Tisztitsák meg a helyiséget – zengte, miközben lobogó köpennyel a taktikai asztal elé sietett. – Uram? – kérdezte Creed értetlenül. – Kifelé – vetette oda magyarázatképpen Rin.
Kimmund megfordult, és az admirálissal a nyomában a másik ajtó felé iramodott. Mivel közelebb álltak az asztal híd felőli oldalához, így csak a parancsnoki központba mehettek. Mielőtt az ajtószárnyak összecsukódtak mögöttük, Kimmund hátrapillantott a válla fölött. Amikor Rin egyedül maradt a helyiségben, hallotta, ahogy az ajtó lezárul, miután a tisztek távoztak. Közelebb lépett az asztalhoz, és egy gombnyomással teljesen lezárta az eligazítót, ezzel elvágva az összeköttetést a híd és a cirkáló többi része között.
Aztán beütötte a hívójelet, és féltérdre ereszkedett.
Az asztal fölött megjelenő hologram egy ősöreg alak képmása volt. A mellszobor-szerű jelenés hosszú ujjaival megvakarta a vállára eresztett, csontszerű lapátfület, mire émelyítő súrlóhang töltötte be a termet. – Elintézted a Sith kérdést, Lord Rin? – kérdezte Ren Nagyúr. – Igen – felelte Rin.
– Különös – töprengett a gungan, sárga szemeit az előtte levő alakra függesztve. – Nem éreztem Charis halálát.
– Szövetséget kötöttem vele – magyarázta Rin. – Hasznos eszköz lehet a káosz elleni küzdelemben. Ahogy az unokahúgom is.
– Oj muj.. érdekes – sziszegte Ren. Mély hangja visszhangszerűen töltötte be a helyiséget. – A temperamentumod kezelése elismerésre méltó, de úgy elmlékszem, tájékoztattalak róla, hogy a Palpatine-vérvonalnak pusztulnia kell! Charis, Carl és az az gotromba Sordis mégis élnek! Muj muj.. Nem tudom, mik a terveid, Lord Rin, de ha engem akarsz keresztezni, a Vezérkar csákánnyal fogja összekaparni a darabjaidat.
– Minden tiszteletem a tiéd, mester, de nem vagy abban a pozícióban, hogy feltételeket szabj – figyelmeztette Rin. – Azért hívtalak, hogy jelentsem a tervünk haladását. Hamarosan találkozom Tierce Főkormányzóval, a területi átjátszás hamarosan befejeződik, én pedig az EGB része leszek. Sordis visszatértével megoszlik a figyelmem, de megbirkózom a feladattal.
– Látom, az önbizalmad vetekszik a Renegátoséval – mondta a gungan, majd vihogva felnevetett. Aztán elkomolyodott. – Csak gondoskodj a terv sikeréről! Mindenkit, aki a Palpatine családba tartozik, holtan akarok látni! Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy legyőzd a káoszt.
– Figyelmeztetlek, mester – szólt higgadtan Rin, nem reagálva a követelőző hangnemre. – Sordis ellened fog törni. Nem tudjuk, a feltámadása után mekkora a hatalma. Szükségem van rád a káosz ellen.. a hatalmad nagy, de sebezhető vagy. Nem vagy harcos, a tested pedig elárul téged, gyenge. Még nem halhatsz meg.
– Nem Sordis az egyetlen, akinek játék a halál – mosolyodott el Ren. Arcán ráncok helyett mély repedések jelentek meg. – A szent elbújhelyen nem talál rám a Renegátos. Maxivédett hely, a legbombább hely a galaxisban. Most pedig menj, Lord Rin. Tedd, amire neveltelek, védd meg a galaxist a káosztól, védd meg a valóságunkat, és mutasd meg az erődet!
…
A Silence of Alderaan hídján a megszokott csend volt, miközben Kimmund kapitány kiadta az új parancsokat. Az Első Rend flottája felkészült a távozásra – Jaemus űrmarsall vezénylése alatt az összes első rendi flotta hamarosan megkezdi az utazást a Hutt Űr szabad területeire. Creed admirális a hátsó kijáraton át távozott a saját hajójára. Mire Rin Legfőbb Vezér feloldotta a főbejárat lezárását, minden a helyén volt, csupán arra vártak, hogy a Legfőbb Vezér kiadja a végső utasításokat.
Az ajtó szétnyílt, és Rin belépett. Kimmund sietve felzárkódott mellé – a Legfőbb Vezér a négy süllyesztett munkaállomás egyikéhez masírozott. – Kormány! Új cél: Ruusan – parancsolta. – Nem tartunk a flottával, uram? – kérdezte Kimmund. – Amint látja, nem – felelte szárazon Rin. Kimmund nyelt egyet, majd elsétált a híd egyik távolabbi pontjára elmélkedni.
Rin a falon levő, üresen kavargó képernyőhöz lépett. A kezelőtiszt azonnal a Legfőbb Vezér mellett termett, aki beütötte az elé tartott hordozható panelbe a megfelelő hívószámsorokat. Némi várakozás után a képernyő kavarogni kezdett, majd létrehozta előbb Rimmel tábornok, majd Jaemus űrmarsall képmását. Végül Hyde, Rin Kegannál harcoló hűségtisztje is megjelent a képen.
– Beszüntettük a harcot, nagyúr – jelentette azonnal Hyde. – Úton vagyunk a találkozási pont felé.
– A találkozási pont megváltozott – recsegte Rin. – Vigyék a flottáikat a Y'Toub rendszerbe. A Ton Muund flotta hamarosan csatlakozik az egységeikhez a Nal Huttánál.
– Igen, uram – felelte Jaemus űrmarsall. A nagyszájú katona és hajómérnök jelenleg a Hutt Űr szabad területeit védte, miközben a több flottából álló, szétszóródott első rendi haderőt is koordinálta.
– A Sith-Hapan Monarchiát mától szövetségesként kezeljék – folytatta Rin. – A Silence of Alderaan nem követi a flottát, de mire minden egység eléri a találkozási pontot, én is odaérek. Akkor megkapják a további utasításokat.
A főtisztek bólintottak. – Igenis, Legfőbb Vezér! – visszhangozták.
…
Az Első Rend flottája felfejlődött, majd megkezdte a hiperűrbe való belépést. A csillagrombolók és kisebb cirkálótársaik egymás után tűntek el a semmiben. A helyi kormányzóknak és parancsnokoknak meghagyták, hogy biztosítsák az akadálymentes területátadást a Sithek számára. A Ton Muund és környéke – Boz Pityvel és a Brodrig által megszállt Kegan-rendszerrel egyetemben – átkerült a Sith-Hapan Monarchia fennhatósága alá.
Mire az utolsó első rendi cirkáló is eltisztult a rendszerből, a Sith Flotta máris körbezárta a területet. Rin Legfőbb Vezér zászlóshajója pedig egy másik vektoron, utoljára hagyta el a térséget, pályára állva a Ruusan felé...
|
|