|
Polneye
Mar 31, 2010 22:14:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2010 22:14:04 GMT 1
Daala Elnök flottája a Koornacht-halmazban, a Galaxismagtól nem messze az Ismeretlen Vidék irányában, de még bőven a jól ismert rendszerek körében tört ki a fénysebességből. Kresh kommodore még egyszer ellenőrizte a jeladó visszafejtett koordinátáit, de az adatok stimmeltek. - A Polneye.. Ez tulajdonképpen egy kihalt bolygó... a Yevethák több, mint húsz éve szétzúzták már egyszer a helyi lakosságot, majd miután a Vong bevonult a Koornachtba és kiirtották a Yevethákat is, már tényleg nem maradt itt szinte semmi.. maximum néhány primitív nomád törzs, elvadult elomiak. - figyelte a Chimaera hídjának távolsági kijelzőit a flottaparancsnok. - Asszonyom, nem tudom, mit találhatnánk itt.. - Még én sem tudom. - biccentett Daala. - Javaslat?
- Ha abból indulunk ki, hogy a forrás a bolygón van, és nem valami álcázott űrbeli bázison a rendszerben, akkor elkezdhetjük pásztázni a felszínt a szonda kódjeleinek inverzével, hátha valaki fogja.. - tanakodott Kresh - Ha odakint van - intett fejével a bolygón túli feketeségre -, hetekig tarthat, amíg átkutatunk mindent..
- Kezdjék meg a vizsgálatot. - Daala le kellett nyeljen egy kis csalódottságot. Ez előfordulhat, hogy túl sokáig tart, neki pedig jelenleg sok mindene volt, de ideje nem. Izgalom, nosztalgia ide, vagy oda, már vagy egy tucat magas prioritású üzenet várt rá a kabinjában, melyeket Coruscantról küldtek. Hamarosan vissza kell térnie. Még jó, gondolta keserűen, hogy nem a galaxis legszélére kellett elzarándokolni, hogy utánajárjanak ennek.. bár ugye, tette hozzá magában, ne kiabáljuk el. - Megy az adás, asszonyom! Pásztázás, potenciális vevőfrekvenciák keresésre... - a kommunikációs árok tisztjei egymás után duruzsolták a negatív jelentéseket..
- Engedelmével Elnök asszony, előfordulhat, hogy ez tényleg csak egy kihalt kőkupac... bármi is küldte innen a szondát a Prakithra, kettő plusz egymillió lehetőség volt rá, hogy valamelyik, a bolygón az elmúlt évtizedekben áthaladó inváziós haderő elpusztítsa, akárkik is voltak itt.. - Nem logikus... - vonogatta a szemöldökét Daala. Ha valaki ennyire figyel a titkosításra, az nem építi a bázisát csak úgy, hogy aztán az első errejáró inváziós haderő elpusztíthassa... - Márpedig asszonyom, fekete lyuk erdő egy sincs a környéken. - mosolyodott el halványan Kresh.
- Keressenek bármilyen más anomáliát. - villant fel Daala megmaradt szeme. Hát persze. - Bármit, ami kifejezetten alkalmas lehet arra, hogy elfedje bármilyen bázis, vagy állomás jeleit. Bármit, ami túlságosan jó rejtekhely, ami annyira jó, hogy egy random errejárónak eszébe sem jutna foglalkozni vele..
- Hacsak nem direkt keres valamit. Valamit, ami nagyon biztosan rejtve van .- villant fel egyetértően Kresh tekintete. - Szétszórjuk a bolygó körül a flottát, Asszonyom, és nekilátunk!
Húsz percen belül Kresh és Daala egy magas, hófödte, sziklás, láthatóan barátságtalan, viharfelhőkkel borított lánchegység távlati képét figyelték a Chimaera szondáinak közelképén. - Folyamatosan ilyen az időjárás arrafelé, a déli pólus közelében.. egyáltalán semmilyen települést, primitív növényeknél magasabb rendű életjelet vagy romot nem találtak a drónok arrafelé.. - magyarázta Kresh. - A hegység ásványi összetételében nagyon magas a természetesnek tűnő nehézfémek és mágneses ásványok aránya, ami teljesen összezavarja az érzékelőket.. - Csoda, hogy még senkinek nem jutott eszébe bányászni...- Daala pontosan értette, hogy a dolog lényege nem a Polneye bolygó sajátos geológiai viszonyaiban rejlik.- Le tudunk küldeni egy egységet? - Nem biztonságos a leszállás az időjárási viszonyok miatt.. - folytatta Kresh. - De fel tudjuk erősíteni a kódolt jelet, hogy kifejezetten ezt a térséget sugározzák be.. a szondák és a siklók a légköri zavarok felett várnak.
- Menjen az adás. - biccentett Daala. -, majd alig egy pillanattal azután, hogy Kresh kiadta a parancsnokat, meglepetten a főképernyő felé fordult, amelyről jelentős statikai zörej ellenére is jól kivehetően egy idős, nagyjából vele egy korú férfi pillantott le a Chimaera hídjára, a régi szabású fekete birodalmi zubbony gallérján egy lángoló vörös jelvénnyel. - A Krayt-Alfa-Alfa bázis jelentkezik. Theta-Omicron-Hatos engedélykódjuk van. Várjuk az utasításokat... - a férfi végigmérte Daalát. - Nem ismerem.. magát.
Kresh kihátrált a képernyő elől, miközben az árokba pillantva kézjelekkel Daala értésére adta, hogy az adás valóban a vizsgált hegylánc felől jön.. pontosabban alóla.
Daala szembefordult az öreg tiszttel. Nem tudta, milye van annak odalent, de az világos volt, hogy ezt végig kell játszani. Elővette azt a modorát, amit Coruscanton nem sűrűn láttak tőle. - Daala admirális vagyok a Chimaera birodalmi csillagromboló fedélzetéről! Azonosítsa magát, katona! - Tierce őrnagy, a Krayt-Alfa-Alfa megbízott parancsnoka.. - feszültek meg a tiszt vonásai. Az előírások szerint el kell kérjem az engedélykódját. - Semmi probléma. - csúsztatta be az interfészbe a kódhengert, pontosabban Tarkin kódhengerét Daala. - Megbízásból járok el. - .. értem. - pillantott a saját termináljára az őrnagy. - Nos, admirális... - Igen, előkészíthetik az állomást a fogadásomra. - biccentett pattogósan Daala. Ez igazán érdekesnek ígérkezett...
|
|
|
Polneye
Jun 25, 2010 22:10:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2010 22:10:45 GMT 1
Daala-t nem hagyta szabadulni az a nosztalgikus, bizsergető érzés, ami már indulás óta elfogta, és egyre csak erősödött. -Főnök, vigyázzon magára lent.. - Kresh összehúzott szemöldökkel figyelte, amint Daala és a kíséretébe beosztott négy, "eredetire" átfestett (pontosabban a romboló egyik alsó raktárjából összeszedett alkatrészekből visszaalakított), birodalmi jelvényes rohamosztagos mögött bezáródott az egyik hátsó hangárból előásott Lambda-osztályú sikló rámpája és a hajó elhagyta az orbiton lebegő Chimaera dokkját.
A hegység felett dúló viharok ide-oda dobálták a siklót és a kíséretet adó TIE Interceptor vadászokat, amelyeket legalább addig tartott előásni és visszafesteni, mint a siklót. Daala mereven ült a helyén. Hallott már olyan renegát birodalmi bázisokról, amelyek még a Bendőt is több évvel meghaladóan képesek voltak önállóan működni, sőt fenntartani a küzdelmet az Új Köztársaság erői ellen. Olyannal azonban még eggyel sem találkozott, amelyik túlélte volna a Vong inváziót, pláne ennyire mélyen az extragalaktikus idegenek által letarolt galaktikus szegmens területén belül. Arról nem is beszélve, hogy láthatóan semmi kapcsolatuk nem volt a Maradvánnyal...
A hófödte hegycsúcsok legmagasabbika szél felőli, hóval vastagon borított oldalán, ahonnan most már egészen világosan kivehető vezérlőjelek érkeztek, hirtelen felrobbant valami, majd hatalmas mennyiségű hótömeg és fagyott jégcsapszilánkok zuhogtak alá. A pilóta kissé korrigált, ahogyan első, természetese reakciója elkapta, de aztán, még mielőtt Daala kiszólt volna az utasfülkéből, visszatért az irányra.
A jelek továbbra is jöttek, az omlás nyomában viszont áthatóvá vált egy hatalmas, természetes barlang, vagy inkább beszögellés a hegy oldalán, belül védve szelektől... elmés, ismerte el magában a nő. Semmi nagy zajt keltő fúrás, semmi mechanikus, fémes alagút, ami magára vonhatta volna a Vong érzékeny szimatú mutánsainak is a figyelmét még ebben az élhetetlen környezetben is.. az ember egyszer berobbantja a jégtakarót, beviszi, amit szeretne, aztán szépen megvárja, amíg, visszafagy, és ennyi. És miért keresne valaki egy sarki éghajlatú bázist egy máskülönben olyan színes élővilágú, hagyományos klímájú bolygón, mint a Polneye?
Egy azonban biztos... tette hozzá magában Daala. Ezt itt bizony nem sűrű forgalomra tervezték... a pontos, hatékony munka iránti tisztelettel eltelve figyelte, ahogyan a sikló leereszkedik egy halvány, de működő jelzőfényekkel keretezett, hagyományos, két oszlopon álló birodalmi leszállóplatformra, amely a csillagrombolónyi méretű barlang közepén állt. Egy aszteroidának is becsületére vált volna ennyi hely, meg kell hagyni.
A platform közepén egy merev tartású, két fekete páncélos rohamosztagos kíséretében pózoló alak állt, a hajó képernyőjéről már ismert hivatalos, szoborszerű tartással. Volt azonban a kisugárzásában valami, ami megfogta Daalát, és amit évtizedek óta nem látott... elképzelni sem tudta, hogyan tudták megőrizni a rendet és a fegyelmet, mert ha a kódok alapján számolta, akkor már vagy negyven éve működött itt ez a bázis látogató és zavarok nélkül.. lenyűgöző.
Amint lelépdelt a rámpán kíséretével együtt, a férfi egy lépést tett előre, majd tisztelgésre emelte öreges, bütykös kezét. - Tierce őrnagy, a Krayt-Alfa-Alfa Bázis megbízott parancsnoka szolgálatra jelentkezik! - Vettem, állományjelentést. - Daala a régi drukk alapján jól tudta, hogy amennyiben egyszer elfogadták a kódját és lent van, a továbbiakban teljesen felesleges a kódhengereit lobogtatnia, úgymond. Bármelyik régi vágású birodalmi tiszt öngyilkosságnak tekintette volna, hogy egy kirendelt magas rangú feljebbvaló hitelességét akár félszer is megkérdőjelezze. - A Bázis legénysége kétszázhetvennégy fő, a telep tizenhét szintjéből hét működőképes, hat raktárrá alakítva minimális energiaszinten üzemel, négy életveszély és szivárgás miatt lezárva. A felszerelés 64 százalékos működőképességen üzemel.. A Spaarti-Keltetőtelep állományának 31 százaléka üzemképes. A rendelkezésre álló járművek és védelmi rendszerek...- darálta az őrnagy monoton hangon, de Daala félbeszakította, gondosan ügyelve arra, hogy a torkába gombócot gyúró szavakhoz képest várjon még egy picit..
- Köszönöm őrnagy, kérem a részletes adatok - nyúlt a férfi kezében lévő kártyáért, majd a zsebébe süllyesztette. - A törzs kiértékeli odafent. Szeretném megszemlélni a Keltetőtelepet.
- Értettem... erre. - Az őrnagy egy villanásnyi szünet után sarkon fordult, míg kísérete a megilletődött, és a páncélban összességében kissé darabosan mozgó Szövetségi kommandósok mögött foglalt helyet.
A platformtól egy csapatszállító emelőn ereszkedtek le a leszállóhely aljába, ahol egy klimatizált folyosó várta őket. Lépten nyomon egy-egy technikus egység, vagy őrjárat mellett haladtak el, amelynek tagjai a legteljesebb természetességgel húzódtak félre és álltak vigyázzba, a Daala őreitől nem szokatlan fél pillanatnyi csodálkozó pillantások nélkül. Mintha csak teljesen természetesen lenne, hogy egy admirális érkezett, hogy megszemlélje a létesítményt.
A folyosó egy újabb, ismét lefelé vezető liftben ért véget, melyből jó ötpercnyi - Daala majdnem biztos volt benne, hogy a bolygósíkhoz képest mért vertikális 0 pont alá is lementek, ami azért egy ekkora hegység esetében nagy szó volt. - utazás után léptek ki.
A Galaktikus Szövetség elnöke elnyelt egy kevéssé helyénvaló káromkodást, ahogyan az alatta elterülő, félkör alakú aknára pillantott. Több ezer klónhenger, a császári biotechnikai elveszettnek hitt fejlődésgyorsító tartályai sorakoztak hosszú oszlopokban és sorokban. A közlekedőfolyosókat tartalékvilágítás zöldje fogta be egészen halványan, és nagyjából a hengerek kétharmada sötéten, komoran állt, de a maradékban ott úszkált a mesterséges, gyorsított életet jelentő folyadék. A vastag oldalfalak és a halvány világítás révén nem lehetett kivenni, hogy melyikük tartalmaz testet és melyik nem... a folyosókon itt-ott feltűnt egy hordótestű, szögletes karbantartó asztromech, vagy egy haloványan sípoló, a folyosón lévő berendezéseket kerülgető MSE villanófénye.
- A Telep részletes üzemi jelentése a karbantartó computeréből érhető el. - folytatta a monoton jelentést az Őrnagy. - Az utolsó váltás berendezéseit megfelelően integrálták a rendszerbe? - próbálkozott egy kérdéssel Daala, amit már egy ideje fogalmazott. Nem akart belefutni semmibe. - Nem kaptunk értesítést váltásról, Asszonyom.. - villant fel az Őrnagy szeme. - Mikor? - Lényegtelen.. ahogy gondoltam. - játszott meg egy biccentést a nő. - Gyanítottuk, hogy a konvojt elfogták a Lázadók... az Uralkodó bosszúja természetesen nem késett... - tette hozzá.
- Az Uralkodó keze mindig lesújt a Birodalom árulóira.. - jelentette ki teljes magabiztossággal, egy halvány tűzzel a hangjában a tiszt. Láthatóan nem zavartatta magát olyan kérdésekkel, hogy megérdeklődje, hogy szolgál az Uralkodó egészsége. Vicces lenne válaszolni, gondolta Daala..
- Gondolom óhajtja megtekinteni a Primer Kamrát is. - tette hozzá a tiszt. - Magától értetődik. Vezessen, Őrnagy. - bólintott Daala. Hát hogyne, persze, bármi is az... hátrasandított a kíséretére és a mögöttük haladó két fekete páncélosra - valahol mintha olvasott volna egy magasa fokon automatizált személyi páncélról Tol Sivron feljegyzéseiben évtizedekkel ezelőtt ....
Újabb turbolift, újabb folyosó. Daalának feltűnt, mi zavarta igazán a folyosók szélére vigyázzba húzódó katonákon. Nem a természetes fegyelmezett viselkedés, még csak nem is a tisztaság és ápoltság.. elméletileg el tudta képzelni, hogy ha valaki tíz évig meg tudja őrizni a rendet és fegyelmet a legénységi állomány körében különösebb váltás nélkül, akkor ez megtehető húsz, vagy negyven év alatt is.. Nem. A koruk. Az Őrnagy volt eddig az egyetlen vele egykorú, mindenki más fiatal volt, szinte harminc év alatti.. ennek pedig, ha valóban nem kaptak erősítést, csak egy magyarázata lehetett..
A feltáruló, ezúttal már-már a funkcionalitás határát súroló méretű páncélajtó két szárnya mögött egy meglepően kis méretű, sötét szoba, egy inaktív állapotban lévő 2-1B medikus droid, és egyetlen egy henger fogadta őket. Daala kíváncsiságát leplezve közelebb lépett, és kicsit elkente a henger párás felületét.. igen, nem tévedett, ebben volt egy test, azonban nem a Spaarti technika zöldes folyadékjában, hanem egy kékes, leginkább folyékony karbonitra hasonlító sűrű lében lebegett. - A Fluokarbonit rendszer a szilárd technikánál nagyobb rugalmasságot biztosít az alanynak a hosszabb távú hibernáció esetén. Amint láthatja, a Primer alany pont olyan állapotban van, ahogyan az Uralkodó meghagyta...
Daala elgondolkodva figyelte a férfit. Kopaszodó, középkorú, nem különösebben katonás testfelépítésű, széles orrú, mélyen ülő szemű alak.
- A rendszer üzemelése kielégítő. - lépett el végül. - Kérem az állapotjelentést.
Látszólag végigfutott a képernyőn, amit az Őrnagy életre hívott a néma medikus droid termináljánál. Az értékeket csak tessék-lássék tanulmányozta, majd, mintha csak ellenőrizné az összes részletet, visszafuttatta a logot a fejlécig, az első bejegyzés dátumáig. Kihasználva, hogy az Őrnagynak láthatóan egy pillanatra sem jutott eszébe a válla fölött való ágaskodás és leskelődés - valami, ami Szövetségi elnöki beosztása révén már szinte meg sem lepte volna -, ellenőrizte a parancskódok eredetét.
Az évszám még a vártnál is korábbi volt, majd húsz évvel a yavini ütközet és az ő Bendőbe rendelésre előttre datálták, egészen régi, de érvényes kódokkal.. a végén ott volt az Uralkodó személyes azonosítója, a parancs érvényesítője és ellenjegyzője - tehát aki az uralkodói üzenetkapszulát átadta az itteni ügyeletesnek, majd elindította a programot - azonban nem volt más... Daala lehunyta ép szemét. Nem csoda, hogy ilyen könnyen beengedték.
Wilhuff. Annyi év távlatából megint Wilhuff.
- Köszönöm, eleget láttam. A jelentések kiértékelését követően leküldök három siklót a megfelelő specifikus ellátmánnyal, hogy kijavíthassák a meghibásodásokat az alsó szinteken és az - pillantott a medikus droidra - automata kiegészítőkben is. A hajónk az ellátmány lerakását követően távozik, de egy egység itt marad. - Feloldják a zárlatot? - villant fel az Őrnagy arca immár először a leplezés bármilyen szándéka nélkül. - Igen. Ugyebár, a hatályos engedélyek birtokában.... - szúrt vissza villámgyorsan és a lehető legavittabb hanghordozásával Daala. - Értettük, Admirális Asszony. - megtesszük a szükséges előkészületeket. - Köszönöm, kísérjen vissza a hajómhoz, Őrnagy. - Daala igyekezett leplezni az izgalmát. A log utolsó soraiban ugyanis nemcsak a parancs kiadóját és hitelesítőjét találta meg, de az alany azonosítóját is. A névben nem volt biztos, még ellenőriznie kell a Chimaera történeti és katonai archívumában, de... nyugalmat erőltetett magára, és katonás léptekkel kivonult a komplexumból, nyomában egyre idegesebben lépkedő testőreivel.
Ahogy a sikló rámpája bezárult mögötte, és a hajót a barlangból kiérve újra közrefogták a szeszélyes Polneye-i hegyvidéki viharok, a rázkódást legyűrve előresietett a pilótafülkébe és kapcsolatot teremtett Kresh-el a zászlóshajón.
- Kommodore, készítsék fel a flottát távozásra! Tájékoztassa Hickam kapitányt, hogy a Turbulent orbiton marad, akadályozza meg, hogy bármilyen egység elhagyja, vagy megközelítse a bázist, vagy akár a bolygót! A bolygó mostantól Szövetségi zár alatt van. Emellett készítsen fel három Sentinelt a régi tartalékból, és szereltesse fel őket standard birodalmi ellátmány kontingensekkel. - Kresh arcára itt már egészen kiült a meglepetés, de szokásához híven szorgosan jegyzetelt a komputerébe. Kötekedni ráér később is. - Küldjék le a szállítmányt a bázisra, majd térjenek vissza. Ezenkívül keressen nekem utalásokat a hajó adatbázisában a következő személyekről... küldöm a neveket..
- Asszonyom.. - Kresh itt már nem állta meg. - Szabad figyelmeztetnem, hogy a távkom diplomáciai csatornákon eddig harminchét üzenetet fogadott és zárolt az Ön részére Coruscantról?
Daala végre megengedett egy halvány mosolyt. - Mindig a lényegre, Kommodore. De igaza van, mert még elfelejtem, Amint én és a Sentinelek is visszatértek, irány Coruscant, a Turbulent-et kivéve. Elhiheti, mennyire várom. Daala vége.
Kresh bólintott és bontotta az adást. A Főnök megint a fejébe vett valamit, méghozzá valami jó nagyot..
---
Odalent a hegység mélyén fekvő bázison Tierce Őrnagy megvárta, amíg az ellátmányt kirakó siklók is távoznak, majd parancsot adott a hűtőmező reaktiválására, hogy gyorsabban képződjön vissza a jégréteg a nyílások felett, és a robbantótöltetek újabb telepítésére.
Egy fiatal, a természetellenes kivilágítás ellenére barnás bőrű, századosi rangjelzést viselő tiszt lépett mellé, a kíséretéhez hasonló fekete rohamosztagos páncélban, de sisak nélkül.
- Zalax százados. - biccentett a tiszt felé az Őrnagy - Kezdjék meg a felszerelések átvilágítását és beépítését. Nem szeretnék semmit itt látni, amiben bármilyen lehallgató, vagy egyéb hasonló berendezés lehet... - Az Elnökasszony nem lehet ennyire naiv, Őrnagy. - rázta a fejét a százados az eddig látott katonás rendhez képest kissé lazábban. - Egy ilyen egyszerű trükkel.. - Az Elnök asszony tele van meglepetésekkel, nem gondolja? - Folytatta az Őrnagy. - Milyen szépen kisuvickolta azokat a régi felszereléseket a kedvünkért.. már már azt mondanám, női hiúság.
A százados elnyomott egy halvány mosolyt. - Egyéb parancs, Őrnagy? - Minél hamarabb ébressze fel a Vezetőt, Zalax. Igazán utálja a sztázisberendezést. - Nem tudom megérteni.. - fintorgott a százados.. - Jót tesz a... - de az Őrnagy komorodó tekintetét látva inkább eltakarodott a dolgára. Az öreggel lehetett viccelni, egy ideig.
Tierce Őrnagy visszapillantott a barlang szája fölött lassan bezáruló jégrétegre, majd komótosan visszavonult a számára évtizedek óta világot jelentő folyosókra. Hamarosan, gondolta, hamarosan. Ahogyan a Vezető eltervezte.
|
|
|
Polneye
Aug 14, 2010 22:04:20 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 14, 2010 22:04:20 GMT 1
A létesítmény fő eligazítójában a Vezető néven nevezett, középkorú, kopasz férfi összehúzott tekintettel méregette a legutolsó jelentést, amit az Őrnagy tett elé. Fejtetőjén még mindig ott csillogott a sztázisfolyadék néhány csepp maradványa.
- Az Elnökasszony vélhetően azonnal visszatér a mi ügyünkre, amint kicsit elcsitulnak a kedélyek a konferenciája kapcsán.. gyorsan kell lépnünk, fel kell vennünk a kapcsolatot néhány.. barátunkkal.
- Ennél van nagyobb gondunk is, Vezető - morogta az idős Őrnagy - A fejünk fölött hagyott szövetségi romboló figyeli az összes kommunikációs sávot, ha nem kezdünk velük valamit, akkor súlyosan gátolhatják a mozgásterünket akár csak azzal is, ha figyelnek..
- Nem célom fegyveres harcba keveredni Daala egy hajójával sem, Tierce őrnagy. - A Vezető hangja szinte lekezelő volt, de legalábbis ideges. - Ez a maga feladata, Őrnagy. Találjon megoldást a szövetségi hajóra... addig pedig jobb híján elküldünk egy futárt.
- Nem javaslom, hogy elhagyja a létesítményt idő előtt, Vezető - az Őrnagy ráncos arca tovább komorodott. - Az épsége mindennél fontosabb..
- Megtisztel az aggodalma, Őrnagy - mosolyodott el a Vezető. - De maga alkalmasabb erre a feladatra.
- De hiszen az előbb mondta, Uram, hogy a feladatom az orbiton lévő hajó... - húzta össze a szemöldökét a férfi.
- Hadnagy, jöjjön be. - szólt az asztali komba a Vezető, mire a hátsó páncélajtó feltárult, és egy ismerős, kemény vonásokat viselő, fekete egyenruhás tiszt lépett be. Az Őrnagy most látta először... és mégis ismerősnek tűnt.
- Tierce hadnagy, ez itt Tierce őrnagy. - mosolyodott el a Vezető.
- Megtiszteltetés. - tisztelgett a fiatalabb kiadás.
- Megbeszéltük, hogy ezt velem nem teszi meg... - az öreg Tierce tekintete villámokat lövellt.
- Nem szándékozom lecserélni, Őrnagy. - mosolyodott el szinte atyaian a Vezető. - De beláthatja, egyszerre két helyen nem lehet... tekintse az Ön felé irányuló bizalmam újabb bizonyítékának.. most pedig készítse fel a demagnetizáló rendszert egy hajó biztonságos indítására... - a fiatalabbhoz fordult. - Hadnagy, magánál vannak a kódok, a parancsnok, és a rendszer koordinátái is. Juttassa el biztonságban az üzenetünket a barátainknak.
- Értettem! - reccsent egyszerre és egy hangnemben a két Tierce hangja, a Vezető pedig még egy pillanatig elmélyülten bámult utánuk, amint kiléptek az ajtón. Áldott legyen a Mester neve, hogy ilyen engedelmes alárendeltekre bízta az őrzését annak idején.. minden szempontból engedelmes alárendeltekre.
...................
Fél órával később a bázist rejtő hegység felett sötét, elektromos energiával teli felhők gyülekeztek. Az orbiton keringő szövetségi romboló érzékelői előtt láthatatlan maradt, ahogyan a hangárajtón kivágódott egy fekete Missile Boat, majd rögtön elnyelte egy álcázómező jótékony aurája, hogy aztán a felhők és a hegyek között manőverezve meg sem álljon a bolygó túlsó oldaláig, csak onnan elérve a hiperteret.
|
|
|
Polneye
Nov 28, 2010 14:05:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 28, 2010 14:05:39 GMT 1
- Van jelzés a... hadnagytól? - A polneye-i hegyek gyomrában fekvő bázis irányítóközpontjában Tierce őrnagy félresöpört néhány ősz hajtincset a homlokából, miközben a monitorokat figyelte. Az elmúlt pár hétben nem sokat aludt, és, akár tetszett akár nem, ezt ilyen korban már megérzi az ember.
- Folyamatosan figyeljük - a kódolt csatornákat, de semmi.. - rázta a fejét idegesen a terminált kezelő Zalax százados.
- Zavarhatja a kommunikációt a szövetségi hajó? Elképzelhető, hogy elfogták az üzenetet? - A Vezető kopaszodó holoképe feszülten vibrált az egyik monitor felett.
- Nem, Vezető, többször visszanéztük az indítást, a hadnagy hajója rendben átjutott, és a csatornák is biztosak... - rázta a fejét Tierce - Elképzelhetőnek tartom, hogy a barátai... egyszerűen átvágtak minket?
- Ez határozottan kellemetlen lenne..,. - komorodott el még jobban a Vezető képe. - De nem várhatunk tovább...
- Esetleg, ha személyesen utazna oda.. - vetette fel Tierce.
- Ennyire nem bízik saját magában, Őrnagy? - hunyorított szinte gunyorosan a Vezető. - Nem. Ha a Cosrán nem fogadták a hadnagyot, akkor az ottani vezetés megnézheti, hogy mikor kap tőlünk legközelebb bármit.. a sarkukra kell lépni, de nem titokban.. sőt. Nagyon is nyíltan.
- De hogyan jut át a blokádon, Vezető? - pillantott egy másik monitorra Tierce. - Nordsjhal kapitány naponta érdeklődik nálunk, hogy nincs-e szükségünk valamire.. .folyamatosan figyelnek minket, és magasabbra csavarjuk az amplitúdót, hogy nagyobb vihart gerjesszünk, az már károsíthatja a szövetségi hajót, és akkor gyanút foghatnak..
- Egyszerű. - hunyorított megint a Vezető. - Nem áttörjük a blokádot.. megszüntetjük. És még kényelmes is lesz. Őrnagy, készítse fel a drónokat indításra. Amint a Turbulent elhagyta a rendszert, indítsa őket.
- Értettem... - tisztelgett az öreg Tierce.
- Most pedig kérek egy direkt csatornát a hajóhoz.
-------
A Turbulent hídján Nordsjhal kapitány, a halovány, szinte sápadt bőrű, humanoid felépítésű tiszt próbálta összeszedni magát. Utálta az ilyesmit. Őt kizárólag azért hagyta hátra a Kommodore, hogy, ha valamivel próbálkoznának a lenti bázis lakói, akkor lőjön. Esetleg, rendben, néha játssza meg a rendes tisztességes birodalmi-szövetségi tisztet és küldjön nekik ellátmányt, ha már annyira megnyerték Daala admirális asszony - csak nem tudott hozzászokni ehhez az elnökösdihez - "tetszését". De ez, ez más volt.. ezt utálta.
- Ismételje még egyszer, ki maga? - Andorin Ryuk szenátor, a Polneye Clone Szövetség nagytanácsának vezetője. - A Vezető arckifejezése - és nemcsak a holovetítő jobb minősége miatt - a bázison belülihez képest mintha teljesen át lett volna írva. Joviális, letisztult, elegáns, a diplomáciához szokott fensőbbséges tekintettel méregette a tisztet. - Kapitány, nem értem, miért kell magyarázkodnom. Haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a feletteseivel, és tájékoztassa őket! Szövetségi flottatisztként ez a kötelessége! Utána pedig készüljön fel a fogadásunkra! - Tisztában vagyok a kötelességeimmel... - recsegte Nordshjal, és egyre tovább sápadt. - Jelenleg az a kötelességem, hogy öhm.. minden segítséget megadjak maguknak, de kizárólag itt helyben.. ez volt a parancsom. Különben sem tájékoztattak, hogy maguk többek odalent, mint egy hátrahagyott katonai bázis... - Hát most tájékoztatom! - mosolyodott el a Vezető. - A létesítményünk.. katonai szárnya úgy tűnik, nem tartotta fontosnak tájékoztatni az admirális asszonyt a közösségünk.. pont természetéről. Azonban még nem késő, éppen ezért kell mihamarabb elvinnie a delegációnkat Coruscantra!
- Esetleg fel tudok ajánlani egy siklót.. - húzta el a száját egy emberire kevéssé emlékeztető irányba Nordhsjal.
- Sosem érünk oda, különösen nem a konferencia kezdetére. Kapitány, ez életbe vágó! Ha óhajtja, útközben felveheti a kapcsolatot a felettesével, és szívesen vázolom neki a részleteket.. - mosolygott továbbra is joviálisan a Vezető. - Gondolom, Ön sem szeretné a saját vállára venni a felelősségét, hogy adott esetben a Szövetség elesik egy új, nagy értékű tagtól..
- Amint megérkeztek, indulunk... - nyelt egyet végül idegesen a kapitány. Máshogy nem ment volna, ez biztos. A helyi erők fölött semmiféle parancsnoki jogköre nem volt, nem lett volna értelme például a szomszédos Galantostól követelni, hogy küldjön ide egy járőrt, amíg a Turbulent távol van. Sőt, valószínűleg az admirális sem örült volna neki. Ugyanígy, ha közvetlen Kreshtől kért volna váltást, azt nem lett volna idő megvárni, a kopasznak tényleg igaza volt abban, hogy máskülönben nem érnek vissza... ami pedig a felelősség kérdését illeti, Nordsjhal ebbe különösen nem óhajtott belekeveredni, valóban.
......
Öt perccel azután, hogy a rombolót elnyelte a hipertér, fedélzetén a Vezetővel és a sebtiben összeállított "delegációval", Tierce őrnagy kiadhatta a zöld jelzést. - Indítsák a drónokat! Azt akarom, hogy az összes elhagyja a rendszert és megfelelő távolságban legyen, mielőtt a váltás ideér!
A bázist fedő hegység felületén most kisebb, hó alatti silók nyíltak ki, hogy egy-egy kapszulát lőjenek a Polneye körüli rendszerek irányába, szinte mindenhová a Koornacht-halmazban...
- 40%-os sikeres beépülés mellett is arra számíthatunk, hogy legalább 10-15 rendszerben sikerül megállnunk.. - elemezte a központban az adatokat Zalax százados. - A legutolsó profilfrissítés egy hónappal ezelőtt volt, azóta egyik rendszerben sem hallottunk számottevő aktivitásról.. a másolatok jó eséllyel hitelesek lesznek.
- Meglátjuk.. - morogta az Őrnagy. - Meglátjuk, nem szeretem az ilyen suskust.. reméljük, a Vezető B terve tényleg beválik..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2011 1:05:14 GMT 1
- Nem, nincs szükségünk felszíni erõsítésre, nincs szükségünk generátorokra, humanitárius csomagokra és holoriporterekre pedig különösen nincs szükségünk... - morogta Tierce õrnagy a polneyei bázis irányítójában a vele szemben villódzó hologram felé, miközben elmorzsolt magában néhány keresetlen megjegyzést a Vezetõ képességeirõl... a beképzelt hibernálótartály-lakó a nagy tervével, hogy elviteti magát Coruscantra a bolygó felett hagyott szövetségi rombolóval, sikeresen elérte, hogy nem sokkal a megérkezését követõen egy egész szövetségi kísérõflotta ugorjon a rendszerbe, hogy gondoskodjon a Szövetség bármely új tagjának kijáró "alapvetõ védelemrõl"... legalábbis ezt bugyogta újra és újra az egységet vezetõ anyahajó parancsnoka, ez az idegesítõ, alacsony Sullustan.
- Nem kell rögtön felidegesítenie magát, Õrnagy úr.. az alapvetõ felszerelésekbõl álló segítség felajánlása automatikus protokoll a Szövetség minden új... D szintû Kolónia kategóriába sorolható tagjának.. - gurgulázta tovább vizenyõs szemekkel Snunb kapitány az Salvador fedélzetérõl, amelyik a bolygó körül keringett, miközben E- és X-szárnyúi a Polneye felszínét derítették fel, újabb bázisok után kutatva.
- Értem kapitány, elsõre is megértettem, hogy maguk szerint mi egy Uralkodó háta mögötti apró bázis vagyunk, ami figyelemre sem érdemes.. éppen ezért nagyon örülünk, hogy rögtön tíz hajót küldtek a... védelmünkre. - az Õrnagy hangja recsegett az idegességtõl. - Utoljára elmondom.. köszönjük, nem kérünk semmit!
- Akkor tartjuk a pozíciónkat, Õrnagy úr, ahogyan azt a parancsunk meghagyja . Ha bármit tehetünk önökért... - Snunb hangjába enyhe elégedettség vegyült, de az Õrnagy bontotta a vonalat.
Tierce megvárta, amíg a szövetségi tiszt hologramja eltûnik, mielõtt idegesen rácsapott egyik öklével az asztalra. Nagyszerû.. az Õrnagy nem azért vezette ezt a bázist mindenféle paranccsal, hadurakkal, gannan törzsekkel, Yevetha kommandósokkal, eltévedt Yuuzhan Vong felderítõkkel és hasonló örömökkel dacolva, hogy most, hetven éves fejjel meg kelljen érnie, hogy idejön egy töpszli Sullustan és a Lázadók jogutódjaként dirigáljon neki.. nem jó, nem jó ez így, dünnyögte maga elé, miközben fel s alá sétált a klónozó üzem falán húzódó függõfolyosón, kerülgetve idegesen szobrozó adjutánsait.
A kettõs játék, amibe a polneyei bázis legénysége az elmúlt években belekezdett, miután rájöttek, hogy vagy szépen lassan kiöregszenek és elhalnak, mielõtt beleszólhatnának a galaxis jövõjének alakulásába, egyelõre a két szék között a földre végkimenetellel kecsegtetett... Tierce tudta, hogy bármekkora zseninek is tartja magát a Vezetõ, és bármekkora hatalma is volt annak idején nagyon régen, mielõtt berakták a hibernálókamrába, ott messze, Coruscanton, nem fogja tudni megakadályozni, hogy a Szövetség idetolja az orrát. Az ifjú Tierce-klónt pedig hiába küldték el a Cosra rendszerbe, hogy a Konföderáció várható uraival tárgyaljon, ha egyszer a szövetségiek elõbb értek ide.. akár a Konföderáció késlekedett, vagy éppen az ifjú Tierce bizonyult inkompetensnek, akár a Vezetõ siette el az akcióját a saját részérõl, az Õrnagy tudta, hogy most két eset lehetséges; vagy nem küld flottát a Konföderáció, és akkor a Szövetségiek elõbb-utóbb szépen lassan beszivárognak a bázisra, és átveszik az irányítást, méghozzá sokkal gyorsabban, mint ameddig a Vezetõ bármit is tehet Coruscanton, vagy a Konföderáció flottát küld, akkor pedig itt, a polneyeiak feje fölött fog újra kitörni a polgárháború. Egyik sem tûnt túlságosan kellemes kilátásnak.
Csak egy lehetõsége maradt.. ki kell használnia az utolsó kapcsolatát, azt, amelyikrõl a Vezetõ sem tudott, vagy legalábbis, tudomása szerint nem tudott.. az öreg Tierce idegesen megrázta a fejét, mielõtt folytatta útját a kommunikációs szoba felé. Az egészrõl az a nyavalyás szonda tehet... ha elérte volna a célját, és nem hibásodott volna meg a leszálláskor, akkor Daala pribékjei nem fogták volna el, és nem tudták volna visszakövetni ide.. most aztán meg kell találnia a módját, hogy személyesen érje el a Végrehajtót.
Tierce a kommunikációs szoba hátuljából nyíló kis helyiséghez ment, ahol a személyes felszerelését tartotta.. egy Testõr-egyenruhát, amit utoljára negyven évvel ezelõtt hordott, egy vibrolándzsát, és még néhány tárgyat.. a lándzsa hátulsó részét felpattintotta, ahonnan egy apró kulcs került elõ. A kódkulcsot beillesztette saját kódhengerébe, ami elfordult, és egy újabb nyitókulcs bukkant elõ..
- Semilyen körülmények között ne zavarjanak! - adta utasításba néhány perccel késõbb és számos szinttel lejjebb a klónüzem alagsorában egy fekete ajtó elõtt posztoló rohamosztagosnak.
Az apró szobába nem használt felszerelési tárgyak, klóntartály-pótalkatrészek, lejárt szavatosságú Spaarti-hengerek és egyéb rozsdásodó tárgyak voltak. Az Õrnagy felpattintotta az egyik sarokban álló, ferdén a falnak támasztott henger fedelét és elégedetten bólintott. A fémkazetta ott volt benne. Ezután kiemelte a kazettát, a padlóra helyezte, és beillesztette az elején található nyílásba a kódhengerbõl fabrikált kulcsot. A kazettából elõbukkanó zöldes fényben vibráló fémkocka lassan kiemelkedett, és fejmagasságban méltóságteljesen forogni kezdett, bevilágítva az amúgy sötét helységet. Tierce fejében még élénken élt a parancs, amivel annak idején Mestere és Uralkodója ráhagyta a kockát.. "Csak végszükség esetén, szolgám, ezen keresztül elérheted hatalmam örököseit.. de csak egyszer!" Tierce nem értette pontosan a kocka mûködését, de bizonyos volt benne, hogy nem Holonet-frekvenciákat, vagy egyéb, technikailag lehallgatható eszközöket használ. Most kellett tehát lépnie, most jött el az idõ.
Ahogyan a kocka forgása lelassult, és a tetején megjelent egy kámzsás, fekete ruhás alak, Tierce Õrnagy féltérdre ereszkedett.
- Miért vetted fel a kapcsolatot velem a Szent Holocronon keresztül, Testõr? - sziszegte a férfi baljóslatúan.
Az Õrnagy még mélyebben meghajtotta magát.
- Fontos híreim vannak, Wenthar Végrehajtó..
|
|
|
Polneye
Jul 18, 2011 22:08:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 18, 2011 22:08:07 GMT 1
- Hogy került hozzád ez az ereklye? Tudni akarom a választ, és utána elmondhatod amit akarsz...Testõr!
A Végrehajtó fenyegetõ sziluettje zöldes fénybe borította az apró, lezárt helységet, amelyben az Õrnagy térdepelt. Tudta, hogy a legtöbb, a kommunikációs eszközt használó halandóból legyõzhetetlen félelmet és remegést váltana ki egy ilyen látvány, de több, mint hatvan év birodalmi szolgálat után megtanulta, hogy a Mesterek semmi újat nem tudnak mutatni neki.. ettõl függetlenül õk voltak a Mesterek, a Lordok, a Birodalom hatalmának igazi birtokosai, de az Õrnagy úgy volt vele, hogy már úgyis mindegy, talán csak néhány éve van hátra a halálig tartó szolgálatból, már nem sokat tudnak tenni vele, hogy nagyobb teljesítményre ösztökéljék.. így is egész életét a Birodalomnak szentelte esküje szerint, még ha ennek kétharmada abból is állt, hogy ezen a bázison kellett rostokolnia.. most itt van a lehetõség, gondolta, hogy még mielõtt eljönne az õ ideje, tényleg tehessen valamit.. a várakozás véget ért.
- Az Uralkodó hagyta itt, amikor legutoljára itt járt a Polneyeon létesített bázison, Végrehajtó. - jelentette Tierce, miközben továbbra sem emelte fel alázatos, begyakorolt tekintetét a padlóról és a hologram csizmáiról.. - Azzal a paranccsal hagyta rám az ifjú Uralkodó ezt az eszközt, melynek mibenlétét és mûködését nem ismerem, hogy feltétlenül vegyem fel Vele, vagy szolgáival a kapcsolatot, ha a bázis küldetését veszély fenyegeti.. utána nem hallottunk felõle többet..
- Hogyhogy ifjú Uralkodó.. magyarázatot követelek, Testõr, mikor történt ez? - mennydörögte Wenthar.
- Öt standard évvel azután, hogy a Mester halálhírét keltették az Endornál, nagyuram - folytatta Tierce - Amikor visszatért hozzánk, hogy ellenõrizze a bázis védelem alatt álló.. személyt... már sokkal fiatalabbnak tûnt.. furcsálltam, de egy Testõr nem kérdõjelezheti meg mestere parancsait..
Wenthar bólintott. Tehát az Uralkodó a Byssen való regnálása idején ellátogatott a Polneyera, ráadásul ezt nem kötötte a Végrehajtók orrára, legalábbis az övére semmiképp.. érdekes. - Miben áll a bázis küldetése, Testõr, és milyen veszély fenyegeti? Mondj el mindent, de gyorsan! - dörögte türelmetlenül.
- Bázisunk feladata hatvan éve ugyanaz, Nagyuram - folytatta Tierce - Én a Yavin-i ütközet után kerültem a bázis élére, amikor az elõzõ parancsnokot leváltották.. a helyemet egy klón vette át a Testõrségben, nem tudom, mi lett vele.. - Gondolom, életét adta a Mesteréért... - sziszegte Wenthar.. - Miért váltották le a parancsnokot? - Nem tudom, Nagyuram - folytatta Tierce. - Annyit tudok, hogy eredetileg Tarkin Nagymoff embere volt.. miután a Nagymoff meghalt, a tisztet lecserélték rám és egy frissen klónozott rohamosztagos egységre, hogy tovább õrizzük a célszemélyt.. - Célszemélyt... - vonta össze a szemöldökét Wenthar. - Ez a feladatotok?
- Igen, Nagyuram... egy meg nem nevezett magas rangú régi köztársaság tanácsadó hibernált teste, és egy sor technológia és befagyasztott befektetésre vonatkozó számla és hozzáférési kód, illetve egy teljes klónüzem tartozik a bázishoz - folytatta Tierce. - Minden rendben ment, azonban a Mester utolsó látogatása után nagyjából tíz évvel.. - A Yevetha invázió idején..- biccentett Wenthar, aki ismerte a galaktikus történelem ezen szeletét. - Igen, akkor, Nagyuram.. szóval a bázist védõ hegységet vaktában bombázták a Yevethák, valószínûleg azért, hogy kiirtsák a felszíni telepesek falvait, és az egyik találat a barlangrendszeren keresztül túltöltést okozott a generátorainkban... a... a célszemély pedig felébredt a hibernációból és átvette a bázis igazgatását.. - Miért nem öltétek meg? - Nagyon.. meggyõzõ volt, Nagyuram.. rábeszélte a legénység nagy részét, hogy együtt újra helyreállíthatjuk a Birodalom fényét, és megszervezte, hogy fedettségben maradjunk késõbb is, a Yuuzhan Vong háború idején, miközben kijavítottuk a korábbi sérüléseket, feltöltöttük készleteinket és új felszereléseket szereztünk... a Vezetõ, ahogyan hívja magát, idõrõl idõre visszatért a hibernációs kamrába, hogy megõrizze egészségét és fiatalságát...
Roppant érdekes, gondolta Wenthar. Miféle kamra lehet ez.. és ki lehet ez az ember.. - Úgy hangzol, Testõr, mintha nem bíznál a Te Vezetõdben.. talán õ is uralja az Erõt? - Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy nem, Nagyuram - folytatta Tierce még mélyebbre hajolva. De én ezt nem tudhatom.. én a Mestert és Végrehajtóit szolgálom... - Akkor miért csak most kerestél meg minket, Szolga?? - dörögte Wenthar.
Tierce összeszorította a fogát.. a szokásos.. csak tudni kell, hogyan szóljon hozzájuk az ember. - Kegyelmezzen gyarlóságomért, Végrehajtó... a Vezetõnek nevezett személy sikeresen újjáépítette a bázist és kapcsolatba lépett más alvó sejtekkel is, olyanokkal, amelyek szintén a Birodalom újjáépítésén munkálkodnak.. Cosraiaknak hívják magukat, és egy admirális a vezetõjük... néhány héttel ezelõtt, miután Coruscanton az áruló Daala meghirdette azt a Konferenciát, a Vezetõ lépni akart... küldtünk egy kódolt szondát magukhoz is, Nagyuram, hogy értesítsük Önöket a helyzetrõl, de meghibásodott, és Daala elfogta valamiféle régi kóddal, még Tarkin idejébõl.. visszakövette a forrást és elõbb ért ide, mint a Cosraiak.. ezután a Vezetõ úgy döntött, hogy látszólag a Szövetséghez csatlakozik, és elutazott Coruscantra... azóta nem hallottunk felõle..
Wenthar hologramja ismét bólintott. Így legalább érthetõ volt, hogy mit keresett ez a rengeteg pondró az utóbbi idõben az Õ Mestere háza táján.. roppant érdekes.
- És mivel mindkettõnk bolygója körül rajzanak az áruló Lázadók... azaz Szövetségiek, ezért úgy döntöttél a Szent holocronon keresztül veszed fel a kapcsolatot Velem, Testõr? - Ahogyan Nagyuram mondja.. - bólintott Tierce. - Bocsássa meg nekem, ha eltékozoltam az Uralkodó ajándékát, de nem volt.. más választásom. Tegyen valamit Nagyuram, mielõtt a Vezetõ az áruló Daala kezére játssza a Polneye kincseit!
|
|
|
Polneye
Jul 22, 2011 15:04:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2011 15:04:58 GMT 1
.... úgy lesz, ahogy mondja, Mylord! - Tierce megkönnyebbülve vette észre, hogy a Lord deaktiválja a kommunikációs eszközt. Persze, öljünk meg mindenkit, akit a bázisra beteszi a lábát, hogyne... az Õrnagy remélte, hogy a szövetségi flottakülönítmény nem óhajt többet az orbiton történõ ólálkodásnál, különben hamarosan nagy baj lesz.
Mindenesetre, ahogy elhagyta a felszín alatti raktárszintet és visszatért a parancsnoki teremebe, utasította az ügyeletes tisztet a készültség növelésére. Az Õrnagy úgy érezte, hogy a bázis évtizedes nyugalma lassan a végéhez közeledik..
|
|
|
Polneye
Sept 11, 2011 18:19:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 11, 2011 18:19:04 GMT 1
- Ott.. pont ott. Ilyen konfigurációt még nem is láttam, Uram. Alig észrevehetõ jel, szinte nem is sugároz, csak egy nagyon régi frekvencián... 696-355-234-en lépett be a rendszerbe és az ellenkezõ oldaláról közelítette meg a bolygót.. - a sötét, régi típusú köztársasági csatahajók tüzérségi irányzó termére emlékeztetõ navigációs központban a szürke egyenruhás polneyei komtiszt ujja követte az alig látható pont után rajzolt zöld csíkot. Tierce õrnagy összevont, sûrû, õszülõ szemöldökkel állt mögötte és nem tudott mit kezdeni a rá törõ kellemetlen érzéssel.. ilyen gyorsan?
- Ha mi is látjuk, akkor a szövetségi vadászok is látták. Nem követték?
- Nem, tartják a pozícióikat.. - Az Õrnagy felmordult. Mit nem adott volna most egy szakasz TIE elfogóért..
- Nos rendben... legkésõbb amikor kinyitjuk neki a hangárajtót, a fentieknek is fel fog tûnni, hogy vendégünk van.. elképzelhetõ, hogy utána felgyorsulnak az események... helyezzék készültségbe a védelmi rendszert. Orell százados az ügyeletes tiszt... én pedig megyek, és megnézem, ki jön hozzánk vendégségbe...
Azzal az öreg Testõr sarkon fordult, hogy fogadja az apró, a Polneye déli hegyei között szinte észrevétlenül suhanó egyszemélyes hajót, ami a bázis felé haladt...
|
|
|
Polneye
Sept 23, 2011 10:08:58 GMT 1
Post by sithlord on Sept 23, 2011 10:08:58 GMT 1
Wenthar hajója kecsesen megérkezett a leszállóplatformra. Birodalmi katonák, rohamosztagosok sorfala fogadta a Nagyurat. GrodinTierce féltérdre ereszkedve várta a Sötét Lordot. Bensőjét különös, szinte már gyermeki öröm járta át. Hát igen, kormányok jönnek mennek, de egyvalami sosem változik. A Sith Lordok soha nem fognak eltűnni a galaxisból. Míg a Jedi Rend szinte teljesen megsemmisült a Birodalom majd a Vong háborúk idején, Sithek szinte mindig előkerültek valahonnan. Fura, gondolta magában az Öreg, talán az Erő akarata az, hogy a Sötétség erői többen legyenek? Meglehet!
Halk szisszenés hallatszott, ahogy a hidraulikus karok lassan leengedték a kis hajó ajtaját. A tátongó sötétségben egyelőre nem lehetett látni semmit. Aztán fémesen koppanó léptek hallatszottak és a bejáratban megjelent a Sötét Lord körvonala. A rohamosztagosok feszes vigyázzba álltak, Tierce pedig továbbra is féltérdre ereszkedve várta a Lordot. Óvatosan felpillantott és amit meglátott, attól megfagyott ereiben a vér. Nem egy fekete csuklyás, szokásos Lord látogatott el a bázisra, nem.
Az éjfekete páncélos alak, lassan odalépett Tiercehez. Szuszogása ütemesen modulált volt, hála a gépi lélegeztető mechanikának. Sisakja, az ősi Sith harcosok viseletéhez hasonlított. Hangja kellemetlenül fémes ízü és gépies volt, amikor megszólalt. -Felállhat alattvaló! -a katonák akik látták a Lordot, nem hittek a szemüknek. Hirtelen azt hitték, kísértetet látnak. A hasonlóság döbbenetes volt. Tierce engedelmeskedett és alaposan megnézte magának az új Lordot. Igen, valóban olyan mint ő, de mégis más. Ez a Lord nem sugárzott gyengeséget, ez a Lord erős volt. -A Mesterem érdeklődve várja, hogy milyen hírekkel szolgál, illetve hogy tud segíteni nekünk! -a páncélos Sith lassan, kimért léptekkel haladt Tierce mellett. Válaszokra várt.
|
|
|
Polneye
Sept 26, 2011 23:06:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 26, 2011 23:06:31 GMT 1
- Nagyúr.. meg.. megtiszteltetés számunkra, hogy bázisunkon üdvözölhetjük! - az öreg Tierce ilyenkor már határozottan érezte a korát. A remegés, ami elfogta, még talán betudható nyolcvan éves idegeinek, de a memóriájával is gond lenne? Meg mert volna esküdni rá, hogy amikor a Holokronon keresztül beszélt Wenthar Nagyúrral, még átlagos, csuklyás, gonosz tekintetû, hatalmat sugárzó, de alapvetõen hétköznapi Sith Lordnak tûnt.. erre...
- Úgy láttam, kicsit sûrû a forgalom odafent, szolga.. miért nem csaptatok oda a Lázadó kutyáknak? - folytatta Wenthar, miközben végigjártatta a tekintetét a sorfalon. Jó.. jó.. de nem elég jó. Másodszorra körülnézve észrevette, hogy mennyire szûkös a hangár. Alig néhány száz fõ állt sorfalat, és mögöttük máris a dúrplasztik hangárfalak következtek. Hát nem egy Halálcsillag, gondolta elégedetlenül a Nagyúr.
- Jelenleg csak felszín alatti létesítmény vagyunk.. Nagyuram. - nyelt nagyot Tierce. - Nincsenek hajóink..
- Nincsenek hajók? - Wenthar idegesen körbenézett. - Akkor küldjenek fel vadászokat! - A Vezetõ meghagyta... - ÉN vagyok a vezetõtök, Testõr!- emelte fel mennydörgõ hangját Wenthar Nagyúr, de elégedetlenül kellett látnia, hogy válaszul a semmibõl felzúgnak a hangár szirénái. - Ezmeg....
Egy fekete sisakos adjutáns érkezett a fogadóterem páncélozott ajtaján keresztül, majd rémülten lecövekelt az õrnagy elõtt, ahogyan a Nagyúrra esett a tekintete-. - Én öh... Õrnagy .. ehh.. - Nyögd már ki.. - Wenthar keze ökölbe szorult, mire a tiszt fulladozni kezdett. - Egy... flotta... grh... konföderációs... grh,... - Nocsak.. - Wenthar eleresztette a katonát.
- Cosraiak? -az öreg Tierce megpróbálta megõrizni a hidegvérét. Ez nem várt fejlemény volt. - Negatív, uram..- a tiszt ugyanolyan sápadt maradt - ez egy commenori jelzésû flotta az Adumarról... felsorakoztak a szövetségi különítménnyel szemben..
...
Odafent Snunb kapitány sullustai nyelven gurgulázott, majd miután kikáromkodta magát, visszaváltott Basicre. - Mit keresnek ezek itt? Semmi keresnivalójuk itt! Azonnal hívják õket!
Az Endurance-osztályú Salvador hordozó és három Saheen-osztályú ágyúnaszádból álló kísérete kiengedte összes vadászgépét. A Szövetségi flottakülönítmény E- és X-szárnyúi biztonságos távolságot tartottak a hipertérbõl megjelent, leginkább a korai új-köztársasági rohamfregattok, vagy talán a Birodalomtól kukázott Katana-nehézcirkálók utódainak tûnõ két konföderációs cirkálótól, és a mögöttük B-szárnyúakat és A-9-es Vigilance elfogókat eregetõ Escort Carriertõl. - Itt Raymeuz korvettkapitány a Commenori Második Véderõ Adumar Expedíciós Flottájától - jelentkezett be egy fülbevalós, sötét bõrû férfi. - A kereskedelmi útvonalak védelme érdekében a Konföderáció számára garantált jogosultságok érvényesítése érdekében ezen a területen átjárópontot létesítünk! - Nem tehetik, ez Szövetségi terület, szuverén tagállam! - tiltakozott Snunb. - Amennyiben a terület vezetése hozzájárult, úgy igenis megtehetjük... szövetségi tagként joga van áthaladást garantálni bármely másik állam kereskedelmi konvojainak, maguknak pedig nemhogy kötelessége ezt biztosítani, de az Egyesítõ Konferencia határozata szerint még kíséretet is nyújtanak nekünk. - villantotta meg vidáman sárgás fogait Raymeuz, amelyekre szinte rá volt írva, hogy alig néhány hónapja szegõdött el jó pénzért a Konföderáció zsoldjába. - Ne beszélje be nekem, hogy maguk kereskedelmi konvoj.. - gurgulázta idegesen Snunb. - A megfelelõ védelmi kapacitásokkal ellátva. - vigyorgott tovább Raymeuz. - Veszélyes környék ez..
- Konzultálnom kell a feletteseimmel.. - bugyogta Snunb idegesen. - Mi ráérünk... - vigyorgott még mindig a konföderációs tiszt.
A két flotta pedig továbbra is farkasszemet nézett egymással a Polneye fölött, miközben odalent Tierce õrnagy azt próbálta kitalálni, hogy vajon a hangár falain kívül, vagy belül van nagyobb esélye arra, hogy megérje a következõ néhány órát...
|
|
|
Polneye
Sept 27, 2011 13:29:04 GMT 1
Post by sithlord on Sept 27, 2011 13:29:04 GMT 1
Wenthar Nagyúr látta a zavarodottságot az öreg Tierce arcán, érezte az egyre sűrüsödő félelmet. -Menjünk a lakosztályába! -Tierce nem értette először, mit akar a Nagyúr. Jelenleg nem is túlzottan érdekelte. Most a túlélése, a bolygó túlélése foglalkoztatta. Reménykedett a szíve mélyén, hogy a Lord kitalál valamit. Pár percen belül már a kis lakóhelyiségben voltak. Wenthar a lényegre tért. -Hol a holokron? -Tierce zavarba jött. Mi szükség van most arra az átkozott holokronra? Fent hamarosan csata dúl... Tierce az asztalához lépett, megnyomott egy kis kapcsolót amire kipattant egy kicsiny rekesz. A tároló mélyén, egy éjfekete színü piramis szerű kristály lapult. Tierce kivette majd ideges mozdulattal a Lord felé nyújtotta. -Remek szolga! -Wenthar elégedetten bólintott. Majd amit ezután mondott, azzal meghökkentette a már amúgy is ideges Grodint. -Van bolygóvédelmi, turbolézer ütegük? -Tierce kissé szabatosan válaszolt. Sejtette, mit akar a Lord és ez nem nagyon tetszett neki. -Van két ütegünk de nem biztos hogy működőképesek! És a kódot csak a vezető tudja, csak ő képes beindítani és... -A Lord fenyegetően intett Tierce felé. -Na ne nevettessen! Ön is tudja az indítási kódokat, hisz ön itt a második ember!-Tierce erre nem tudott mit felelni, a Lordnak igaza volt, megadóan bólintott. -Valóban! Nos sejtem mire akar kilyukadni Nagyuram! -Wenthar bicentett. -Akkor tegyed szolga! Lövess a két Flotta közé! -Tierce habozni látszott. Vajon megéri megkockáztatni egy esetleges háborút? Wenthar igyekezett megnyugtatni a tétovázó öregembert. -Tedd meg nyugodtan, a többit pedig bízd rám! -Tierce az asztalához lépett és aktiválta a kommunikációs panelt. -Itt Grodin Tierce! Elsőfokú készültség! Aktiválják a bolygóvédelmi turbolézereket! Kód, ST23Alfa tango12 zulu ekho 76! -a kommunikációs panelből riadt hang hallatszott. -Parancs nyugtázva uram! De szükséges ez? -Tierce a kelleténél ingerültebben reagált. -Tegye amit mondtam! Lőjenek a két Flotta közé! Lehetőleg kapjanak el egy pár undorító szövetségi férget! -Wenthar elégedetten pillantott az öreg Tiercere. -Ezt már szeretem!
A Polneyye felett farkasszemet néző két Flotta közé, lézernyalábok csapódtak be. A turbolézer ütegek működésbe léptek, és azonnal lekaptak egy szövetségi X szárnyút.
-Most hagyjon magamra! -Tierce készségesen engedelmeskedett a Nagyúr parancsának. Forrósodik a levegő amúgy is. Ez a bolond Sith pedig arassa le amit vetett. Miután Tierce kilépett a kis helyiségből, Wenthar koncentrálni kezdett. A holokron pontosan szembe vele, pörgöni kezdett a levegőben, mint valami őrült búgócsiga. A Nagyúr ősrégi Sith mágikus szavakat mormolt. Rettenetesen kimerítette a folyamat, amibe belekezdett, de most már végig kell csinálnia. Wenthart nem érdekelte különösebben, hogy ki áll a két Flotta közül a Polneyyeiek oldalán, neki egy dolog volt a fontos. Meg akarta mutatni azoknak a senkiknek a Sith hatalmát! Azt akarta hogy rettegjenek, hogy elpusztuljanak! A háttérben éles hangon felvijjogó, a készültséget jelző szirénahang se zavarta. Mindent kikapcsolt az elméjéből. A holokron pörgése egyre gyorsult, majd a kristálypiramis felületén apró hajszálrepedések jelentek meg. Wenthar térdre rogyott a kimerültségtől de nem adta fel. Végül a holokron csúcsos vége felnyílt és egy éj vörös energianyaláb tört ki belőle. A nyaláb nem akart megszűnni sőt egyre erősebb lett. Áttörte a kabin plafonját és egyenesen a felszínre hatolt. A Polneyye felszínén, hirtelen egy égővörös energianyaláb lett látható, amint egyenesen az égbe tart. Mint valami groteszk fényoszlop, úgy tört egyenesen a célpontja felé, az űrbe.
Wenthar Nagyúr reménykedett benne, hogy lesz elég ereje. Egyre jobban kimerítette az ördögi folyamat de nem adta fel. A holokron felszínéről, apró kristályszilánkok váltak le, nekicsapódva a Lordnak, de nem érdekelte. Az energianyaláb egyre vastagabb és erősebb lett, cikázó energiasugarak vágódtak ki a vörös fénynyalábtól, némelyik majdnem eltalálta Wenthart is. Végül elérkezett a folyamat vége. A holokron egyszerűen szétpattant, mint valami túlméretezett szappanbuborék. Wenthar bensejét gonosz öröm járta át. Sikerült! A férgek akik fenyegetik, hamarosan elpusztulnak! Odafönt:
A két Flotta parancsnoka lázas kapkodásba kezdett, a turbolézer ütegek csapásait követően, de ami ezután várt rájuk, ahhoz képest a turbolézer semmiség. Egy vörös energianyaláb vágódott ki a bolygó felszínéről, majd hamarosan mintha az űr szövetét szétszaggatták volna, egy előb kicsiny majd egyre nagyobb feketelyukhoz hasonlító valami, jelent meg a Polneyye fölött. Éjvörösen cikázó energianyalábok voltak ennek a valaminek a belsejében, amely egyenesen a szemben álló felek felé vette az irányt...
|
|
|
Polneye
Sept 29, 2011 22:27:00 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 29, 2011 22:27:00 GMT 1
- Az anomália egyre erõsödik, a Zöld és Kék századok visszavonulnak!! - a navigációs pultnál ülõ togoriai kezelõ idegesen csattogtatta a fogait, miközben karmait a hajó hídján lévõ konzolok szélébe vájta, hogy a rázkódó Salvador ne repítse át a széksorok között egyenesen a parancsnoki szék alól elõkászálódó, roppant ideges Snunb kapitányra, ami nem lett volna egészséges a majd egy méterrel alacsonyabb sullustaira nézve.
- Mit csinálnak maguk idióták, ez háborút jelent!! - Raymeuz kapitány csavart hajtincsei rázkódtak, ahogyan a konföderációs flotta ugyanúgy próbált elmanõverezni a mindent elsöprõ ûrbeli jelenség útjából.
- Nem mi lõttünk magukra, nem volt rá engedélyünk!! - próbálta a Sullustiak szempontjából mindent ütõ érvvel meggyõzni kollégáját Snunb kapitány, miközben kidülledt szemekkel meredt a jelenségre, ami egyre közeledett... - Akkor a planetáris védelmük volt, ugyanaz!! - kiabált tovább Raymeuz - A vadászaim meg fogják bosszulni... !
Szerencsére a konföderációs vadászoknak is megvolt a magukhoz való esze, a kisebb fürgébb Vigilance elfogók bevárták a lassabb, de erõsebb pajszokkal bíró B-szárnyúakat, hogy azok árnyékában távolodjanak el az örvénytõl.. de úgy tûnt, a legtöbbjüknek nem sikerült.
Snunb kapitánynak eszébe jutott egy régi történet, amit a nagybátyjától hallott, aki fregattkapitány volt néhány évvel az endori csata után a Lázadók Szövetségének flottájában.. nem sokkal azután, hogy a birodalmi erõk a Thrawn-hadjárat végén kiûzték a Szövetséget Coruscantról és a MilleniumFalcon visszatért a háborús övezetté vált bolygóra, hogy kimentse a lezuhant Liberator szövetségi romboló legénységét, a kíséretet adó fregatt, az Antares Hat, melynek nagybátyja volt a kapitánya, hasonló légköri jelenségrõl számolt be Coruscant felett, ami elõl alig tudtak elmenekülni. Ahogy az öreg sullustai mesélte, sosem felejti el azt a tornádóra emlékeztetõ lilás örvényt, ami a felszínrõl, a Császári Palota helyérõl indult ki egy sugár formájában... Snunb nagyokat pislogott, hiszen eddig, még úgyis, hogy Lord Caedus emléke frissen élt az õ elméjében is, szentül meg volt gyõzõdve róla, hogy Erõviharok csak a régi krónikákban léteznek..
Egy erõsebb lökéshullám, ami megdobta a hordozót, felriasztotta töprengésébõl. Nem fog sikerülni..
- Készüljenek a hipertérugrásra! - Kapitány, újabb hajó érkezik... - a radarképernyõt kezelõ nõ hangja elhalt.. - Mi... jelentést! - bugyogta Snunb. - Ez.. hatalmas..
A több, mint tizenöt kilométer hosszú fekete fémtest megrázkódott, ahogyan a hipertérbõl kilépve, még messze a bolygótól máris megérintette a vihar elsõ hulláma. Tierce hadnagy összevonta a szemöldökét, és a szuper-csillagromboló szolgálatos kapitányához, Hansel parancsnokhoz fordult. - Mi a nyomorult klónba oltott krayt... nyisson egy csatornát a bolygóra azonnal!! - Parancsok, hét hadihajót és számos vadászgépet észlelek a bolygó körül.. az anomália ami a felszínrõl indul ki, egyre növekszik és hamarosan eléri a hajókat.. nem lesz idejük elmenekülni.. hozzávetõleg 30,54 másodperc múlva pedig minket is.. - jelentette monoton hangon a legénységi árokban ülõ hirtelenszõke, 20-évesforma ügyletes Cosrai zászlós.
Hansel a komhoz fordult, miközben egy fél pillantást megengedett a klón felé, aki mellette állt. - Lássuk.. válaszolnak..
- Itt Tierce..- jelent meg egy majdnem száz évesnek tûnõ alak a képernyõn. - Itt is. - az ifjabbik félretolta a cosrai kapitányt, majd majdnem rácsapott a képernyõre. - Mióta van maguknak ilyen fegyverük?? Azt hittem nagy belépõt tudok rendezni itt a bajtársaink kedvéért, erre úgy tûnik, maguk is elvégzik a munkát, Elõdöm.. - Milyen belépõt? - Az öreg hangja zavarodott volt - Elnézést, de az érzékelõket leárnyékolja ez a.. valami, amit a Nagyúr generál.. nem látjuk a hajóját, hadnagy. - Milyen Nagyúr? - az ifjabbik Tierce hidegen felvonta a szemöldökét. - Semmi köze hozzá.. - próbált erõt venni magán az öregebb. - Aiax zászlós! - az ifjabbik Tierce hangja a komon keresztül is határozottan csengett.
- Uram? - lépett elõ az öregebbik Tierce mögül a képernyõ látókörébe az ügyeletes szolgálatos klón. - Mi generálja ezt a borzalmat a bázis felett? - Egy... - Egy?? - Egy Nagyúr, uram.. egy olyan.. Sith Lord.. - a klón láthatóan zavarodottan kereste a megfelelõ kifejezést.
- Mi van??? - Hansel kapitány a hajó hídján nagyjából eddig bírta. - Na ide figyeljen maga klón, nem tudom, mivel ültette el a Vong bogarat Cortez admirális fülébe, hogy maga alá rendelt minket, de itt Sithekrõl korábban... Tierce felemelt kézzel jelezte Hanselnek, hogy hallgasson, majd visszafordult a klónhoz. - Aiax zászlós, az AA-08-as direktíva értelmében azonnal távolítsák el onnét azt a Sith Lordot!! - Azt nem lehet, maga megõrült?? - kiabált közbe az öregebb Tierce remegõ hangon. - Mindnyájunkat elpusztít! Nem látja mire képes??
Az ifjabbik gondolkodott egy szemvillanásnyi ideig. - Rendben... akkor csak kérjék meg, hogy fejezze be amit csinál, mert szeretnék vele néhány szót váltani. - Parancs!- fordult sarkon Aiax, és néhány állig felfegyverzett klónnal elviharzott Wenthar szobája felé, nyomukban a kezét tördelõ öreg Tiercel, aki valami olyasmit ismételgetett, hogy "nem lesz ez így jó, nem lesz ez így jó"..
Lord Wenthar érezte, ahogyan a sötét energia, az Erõ Sötét Oldala átjárja minden porcikáját és folyamatosan, szinte éhes csápokként nyújtózik az apró kis rovarok, az ellenséges hajók felé.. már már csak pillanatok kérdése volt, hogy elkapja és összeroncsolja õket.. szinte egy fénykard élén táncolt, annyira kimerítette testét a feladat, hiszen még mindig gyógyulófélben volt szörnyû sebesülései után.. de már csak pillanatok kérdése.. mindjárt, mindjárt.. igen.. .ehehehe... aztán arra eszmélt, hogy az ajtó fényei felvillannak, ahogyan valaki beütötte a felülíró kódot, és felfegyverzett klónok rajzanak be rajta..
- Mi? Hogy merészeltek zavarni, pondrók!!- és ezzel, ahogyan dühét egy pillanatig máshová irányította, el is veszítette a kontrollt a vihar felett. A testébõl minden irányban szikrák csaptak ki, földre küldve a meglepett klónokat. Wenthar lassan feltápászkodott, miközben dühödten meredt a holokron elõtte a földön heverõ maradványaira, egy kis, hasznavehetetlen porkupacra. És mindezt azért, mert megzavarták..
- Ne haragudjon, Mylord... Nagyuram.. - próbált kimászni az egymásra zuhant klónok alól az öreg Tierce, de Wenthar keze egy pillanatra összekulcsolódott, és így csak hörgésre futotta az erejébõl.
- A.. bázis parancsnoka óhajt Önnel beszélni, Nagyúr. - dugta ki a fejét a mellvértek, sugárvetõk és páncélozott csizmák közül az osztag parancsnoka. - Mi az hogy a parancsnoka? - Wenthar meglepetésében elengedte az öreg Tiercet, aki sûrû köhögésbe kezdett, majd rápillantott. - Hát nem Te vagy a Parancsnok, szolga? - Az AA-08-as direktíva értelmében nem - folytatta szenvtelen hangot a klón, miközben letöröltre a vért a homlokáról. - Nagyúr, szíveskedjen velünk fáradni, Tierce parancsnoknak sürgõs mondanivalója van Önnek.
Wenthar meglepetten követte a klónokat vissza az irányítóterembe. Az Erõ azt súgta neki, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Megdöbbenésére a képernyõrõl Tierce õrnagy egy fiatalabb, energikus, fölényes mosolyú kiadása nézett le rá. - Ki a mennydörgõs Jedi fattyú maga? - fakadt ki Wenthar - És honnan hív?? - Vessenek egy pillantást az érzékelõikre. - biccentett amaz - Amúgy üdvözlöm, Grodin Tierce hadnagy vagyok, a Polneye diplomáciai küldötte a Cosrára. Látom, sikeresen befejezte a kis performanszát, így hamarosan képet kell kapniuk a rendszerrõl.. - Még sosem hallottam a Cosráról.. - Wenthar a terem lassan életre kelõ monitoraira pillantott. Igen, ott voltak a Szövetség és a Konföderáció aprócska hajói, amelyek többé-kevésbé irányíthatatlanul sodródtak az ûrben, láthatóan igyekezve mentõegységeket indítani rosszabbul járt társaik segítségére, élénk rádióforgalommal megtöltve az étert és félelemmel vegyes hálálkodással az Erõt, hogy ezt megúszták.. egyelõre.. de volt bennük valami más is.. Wenthar kijjebb irányította a tekintetét és a rendszer szélén nem csak meglátta, de az Erõn keresztül meg is érezte a kis Lázadó pondróknál sokkal nagyobb kolosszust.. - Jön a távérzékelõk képe... aktív.. - nyomogatta a gombokat Aiax zászlós, de még neki is elállt a szava, ahogyan a képernyõn felsejlett az ûrben sodródó hatalmas fekete tömeg, majd ahogyan a felbontáson változattak a megjelenítõk, elõtûntek egy gigantikus Eclipse-osztályú szuper-csillagromboló vonalai.
- Amit látnak, az az Emperor, egy tökéletesen harcképes császári-osztályú szuper-csillagromboló, cosrai szövetségeseink ajándéka a Polneye védelmi erõi részére, melyet van szerencsém az irányításom alatt tartani. - folytatta még mindig megnyerõ hangon az ifjabb Tierce. - Most pedig, bár nagyon örülök annak, Lord akárki, hogy meglátogatta szerény kis hajlékunkat a Polneyeon, felkérem, hogy távozzon. Egyúttal megkérem, vigye magával hajlott korú elõdömet, mert valamiért az az érzésem - pillantott az izzadó homlokú öreg Tierce-re szúrós tekintettel - hogy nem egészen ártatlan abban, hogy Önsötétsége megtisztelt minket a jelenlétével..
- Te mocskos kis pondró... - szaladt ki szinte egyszerre Wenthar és az öreg Tierce száján, miközben Aiax zászlós rohamosztagosai habozó mozdulatokkal a fegyvereikért nyúltak.. - Nem képzeled, hogy..
- Még nem fejeztem be! - emelte fel a kezét az ifjú Tierce, és a stílus kedvéért megigazította nyakán a zubbonyt. - Láttam, mekkora mûsort csinált itt az elõbb, Lordom, úgyhogy az a sejtésem, tisztes képességei vannak az Erõben. Nos, ha ismeri az Emperor-osztály felépítését, akkor tudja, hogy nekem is van egy s más kéznél, kezdve egy B-osztályú szuperlézerrel. Ha bármivel próbálkozik, ha csak a kezét összeszorítja, vagy a fénykardjához nyúl, azonnal megsemmisítem a bázist innen egyetlen gombnyomással, magával az élen, Mylord.
- Uram, a szövetségi hajók hívnak minket... - súgta oda a komtiszt Hanselnek, aki a legénységi árok mellõl figyelte, ahogyan Tierce a képernyõn megjelenõ baljóslatú, Vader-szerû alakkal tárgyal. - Várjanak még egy percig... - intette le Hansel.
- Tehát, Mylord. - folytatta az ifjú Tierce - Az ajánlatom, hogy váljunk el egymástól békében. Én semmi rosszat nem akarok magától, csak annyit, hogy szépen elhagyja a bázist, amin tartózkodik, az elõdömmel egyetemben. Bizonyára van hajója, nem valamelyik hibernálókamrából mászott elõ, mint az az inkompetens Doriana.. felszállnak rá, és eltávoznak a rendszerbõl, én pedig szépen visszaveszem, ami a polneyeiaké és a cosraiaké. Bármivel próbálkozik, amíg a hajóján van, ugyanaz történik, mint amit korábban mondtam... BUMM. - mosolyodott el megint a klón. - És remélem, legközelebb barátibb körülmények között találkozunk. Várom a válaszát, Nagyúr..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 2, 2011 22:17:14 GMT 1
/ A tartalom egyeztetve Lord Waranous-al /
- Nos rendben... legyen ahogy kívánja! - Wenthar szikrázott a dühtõl, de egy szégyenteljes távozás még mindig vonzóbb kilátásnak tûnt, mint az, hogy ez az arrogáns klón esetleg darabokra robbantsa õt. - De akkor ugye nem bánja, ha az Õrnagy mellett magammal viszem a hozzánk hû embereket is! - Ahányat csak talál.. - mosolyodott el elõzékenyen a fiatalabbik Tierce - Javaslom, azonnal gondoskodjanak a távozásról.. használhatják bármelyik kompot a bázison, ha az Ön hajója nem elegendõ erre, Lordsága..
Ahogyan a szuper-csillagromboló bontotta a vonalat, az öreg Tierce ijedten fordult elõször Aiax zászlós készenlétben álló rohamosztagosai, majd Lord Wenthar felé. - Ne öljön meg Nagyuram.. könyörgöm.. én jót akartam! - Elég, szolga. -intette le türelmetlenül Wenthar. akinek most fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia.- Szedd össze azokat, akik eredetileg veled érkeztek, és nem ilyen arrogáns fiatal tartálytöltelékek.. aztán találkozunk a hangárban! - De.. de Nagyúr, a kompjaink kis hatótávolságúak.. - Itt van a megoldás, egészen közel.. - Lord Wenthar sötét maszkja mögött behunyta a szemét, és kereste a módot, hogyan juthatnának ki a rendszerbõl.. végigtapogatta a bázison és az orbiton lévõ hajók legénységének elméjét, amennyire tudta... és igen... ott van valami.. ismerõs. - Szolga.. kihez tartozik a második flotta, amelyik a szövetségi pondrók után érkezett?- fordult végül vissza Tierchez. - A Konföderációhoz, Nagyuram.. a Commenor egyik flottája az azonosítójuk szerint... - hebegte az öreg.
- Ahá! - Wenthar tekintete felcsillant a sisak alatt, de ezt persze senki sem látta az irányítóban. - Intézkedj, szolga, hogy felkészítsék a hajót, én pedig gondoskodom róla, hogy legyen mivel távoznunk errõl a helyrõl!
...
Odafent, Raymeuz kapitány hajóján, amelyik még mindig azzal volt elfoglalva, hogy vonósugarakkal begyûjtse a viharban megsérült konföderációs vadászokat, és kiterjesztett pajzsaival támogassa a másik nehézcirkálót, Tssel hadnagy, a fegyverzeti tiszt megrázta a fejét. Erõsödött a fejfájása. Valami ott ismételgette a fejében, újra és újra... "hamarosan visszatér a Mester" ... itt az idõ, itt az idõ.. ismételgette maga elé gépiesen Tssel. Nem tapasztalt ilyet évtizedekkel azelõtt, azóta, hogy.. de nem, az nem lehet. Vagy mégis??
- Fegyverzet?? - Raymeuz idegesen rázta tincseit, miközben pont Tssel felé nézett. - Mi van már? Nem akarok itt állni meztelenül, ha megint elkezdõdik itt a balhé! Minél elõbb lelépünk, annál jobb!
Tssel tovább meredt maga elé. Látta, hogy a kezelõszervek hosszú sorának másik végén Lenore zászlós, akivel annak idején együtt járták a Commenor katakombáit a fõvárostól messze, szinten maga elé mered.. és mások is, többen is a hídon. Igen. A Jel. A Mester... - Mi van már? - Tssel érezte, hogy Raymeuz vaskos, gyûrûkkel díszített keze a hátán csattan. A kapitánynak megvoltak a maga elvei a hídon alkalmazandó fegyelemrõl és nevelési módszerekrõl, amelyeket még zsoldosként és - egyes pletykák szerint - kalózvezérként sajátított el. A legénység ilyenkor legtöbbször meghúzta magát, hiszen a férfi fogdmegjei ott álltak a híd bejáratánál.. most azonban valahová eltûnt mindkét pikkelyes Weequay "biztonsági", talán romeltakarítással voltak elfoglalva. Tssel keze ösztönösen az oldalfegyvere után nyúlt.. - He? Mi van?? - Raymeuz ösztönösen hátralépett és az övén függõ idegkorbácsért nyúlt. - Zendülés? He??
Már felemelte volna a korbácsot, amikor egy kékes sugár süvített át a fején és az ellenkezõ oldalon elolvasztott egy radarképernyõt. Lenore zászlós következõ lövése az egyik, a kapitányhoz hû komtiszt mellkasát lyuggatta át, Tssel pedig gyorsan felocsúdva csatlakozott, és közvetlen közelrõl lõtte át a mellette ülõ nõt, akirõl tudta, hogy a commenori elnöki titkosszolgálat belsõ embere.
Pár perc múlva, miután a hídra vezetõ folyosóról is szórványos tûzharc volt hallható, egy vérzõ fejû, átszellemült arcú biztonsági katona tûnt fel, egyik kezében vibropengével, másikban Raymeuz egyik Weequay testõrének a fejével.
- A hajó a mienk, Testvérek! A Mesterek várnak minket! Eljött az idõnk!
Két kattintás jelezte a komból, hogy a másik két konföderációs hajó hídján is hasonló események játszódtak le..
Tierce Õrnagy a hangárban várta Lord Wenthart néhány tucat, fõképp hasonlóan õszülõ katonával és technikussal, akik letérdeltek a Nagyúr elõtt. Aiax zászlós rohamosztagosai biztonságos távolságból szemlélték az eseményeket. - Nagyúr, hódolatom.. hihetetlen, de az elõbb hívott minket az egyik konföderációs cirkáló. - a volt Testõr arcán alázat és megilletõdöttség tükrözõdött. - Azt mondják, a commenori különítmény hajói elvisznek minket innen!
Wenthar nem szólt semmit, csak bólintott. Igen, igen, hatalmas szerencse, hogy pont egy commenori flotta volt az, amelyik ide érkezett.. a Sötét Oldal mégiscsak rájuk mosolygott ma talán. - A hajó készen áll, Nagyuram.. - tette hozzá Tierce a hangárban álló ósdinak tûnõ, de tökéletesen üzemképes Lamdba-osztályú siklóra mutatva - Akkor induljunk, szolga!
|
|
|
Post by sithlord on Oct 3, 2011 20:56:22 GMT 1
Amikor Wenthar és Tierce beszáltak a kicsiny járműbe, a többiek sietősre vették a figurát és hasonló járművekbe szálltak be. Wenthar egy kis távirányítót vett elő, és megnyomta az aktiváló kapcsolót. Amely a bombát élesítette mely a Sith Nagyúr kicsiny hajójába volt építve. -Igyekezzünk szolga, a bomba nemsokára robban, mert ugye nem hagyom itt a hajómat az ellenségnek! -Tierce nem értette miért van erre szükség, de hát ő a Nagyúr! Biztos jobban tudja mit kell tennie a saját hajójával! A Lord ezt amolyan búcsúajándéknak szánta a pökkhendi tartálytölteléknek!
A kis Lambda osztályú hajó megkapta a felszállási engedélyt, és fél tucat más komppal együtt elhagyták a bázist. Az öreg szeme sarkában aprócska könnycsepp jelent meg. A dac és a gyűlölet könnyei. Gyűlölte az utódát, ezt az egész szánalmas új világot, amelynek ő már nem lehet részese. Ahogy kiléptek a Polneyye légköréből, az öreg búcsúpillantást vetett, a magányos ékszerként keringő egykori otthonára. -Aktiválja a komrendszert! -Tiercet a Nagyúr hideg hangja zökkentette ki a gondolataiból. Engedelmeskedett. Wenthar beütött egy igen hosszú kódot a kis kommunikációs panelbe. Hamarosan egy fekete csuklyás, Sith holografikus képe jelent meg. -Sordis Nagyúr! Itt a mi időnk testvérem! Hamarosan megkezdhetjük azt a munkát, amire kiválasztattunk! -a másik Sith Lord arcát nehezen lehetett kivenni. -És mi lesz az új mestereddel testvér? És...a külsőd, igencsak megváltozott! -Sordis hangjai gúnyként hangzottak, de Wenthar tudta jól hogy ez nem így van. -Véleményem szerint ő lesz az akinek eljövetelét annyi ideje várjuk már! A Sith'aari! -Sordis Nagyúr nem osztotta ezt a véleményt. -Majd meglátjuk testvér! Ha valóban ő az akkor be kell bizonyítania! -Wenthar bólintott. -Ha ő az akkor valóban be fogja bizonyítani, ha pedig nem... akkor úgy végzi akár a többi önjelölt bolond, aki Sith Lordot akar játszani! -Sordis arcát nem lehetett látni, de elmosolyodott a csuklya alatt. -Vagyis meghal! -Wenthar bólintott. Végül bontotta a szigorúan titkos csatornát. Sordis holoképe eltűnt, és Wenthar reménykedett benne hogy a Sith templom Lovagjai elég felkészültek arra a feladatra ami hamarosan elérkezik. Wenthar azonban bízott Sordis képességeiben. A Művész igazi Sith harcos volt, méltó a feladatára és a címére. A Sith Templom Lovagjainak Nagymestere nem lehetett akárki!
Közben megérkeztek a Commenori Flotta, immár Wenthar Nagyúr által irányított hajóihoz. -Itt Lord Wenthar beszél! Készüljenek fel a fogadásunkra! -a kis hajó egyenesen a dokkoló állás felé tartott.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 5, 2011 22:32:02 GMT 1
- Nagyúr.. - Tssel és Lenore, vagy fél tucat másik commenori katonával egyetemben, akik mellkasuk jobb felén a leszaggatott eredeti rangjelzések nyomait, bal karjukra tekerve pedig vörös-arany szövésû, ismeretlen írásjelekkel átszõtt kendõket viseltek, féltérdre ereszkedve fogadta a cirkáló hangárjában Wenthar kompjait. Bõven elfértek, a hajóról leadott rádióadásokat hallva a commenori vadászgépek fele úgy döntött, inkább a szövetségi hajókat - avagy a hiperhajtómûvel felszerelt B-szárnyúak esetében az elegáns távozást - választja a szektás zendülés támogatása helyett.
Ennek ellenére Wenthar elégedetten, Tierce és a vele tartó polneyeiak pedig nem leplezett meglepõdéssel szemlélték a fogadásukra összegyûlt társaságot. Nem elég, hogy újabb és újabb Sithek tûntek fel Wenthar komképernyõjén - Tierce õrnagy hatvan éves birodalmi szolgálata alatt megtanulta, hogy a sötét erõhasználók propagandájával ellentétben ahol már kettõ van, ott lesz egy tucat is, így a többieket csak odaképzelte Sordis Nagyúr mellé, mögé, fölé, alá a hitelesség kedvéért -, most pedig egy egész (jobban mondva fél, a hangár sarkában halomba hordott élettelen testek alapján) üdvözli õket. - Nagyúr.. hogyan lehetséges ez? - Légy türelemmel, szolga, hamarosan mindent megtudsz! - intette le Wenthar, majd határozottan Tssel elé lépett, és közben végigmérte a mellette térdeplõ Lenore zászlóst. - Maga velem jön, a személyes asszisztensem lesz. - a nõ légzése felgyorsult, de továbbra is lehajtott fejjel várta a parancsokat. - Maga pedig - fordult vissza a fekete lord Tssel felé, - kapitány, azonnal intézkedjen, hogy elinduljunk!
- Parancs, Mesterem! - Tssel sem emelte fel a fejét, hogy leplezze elégedett mosolyát. A Mester kiválasztotta!
- Szolga.. - fordult Wenthar Tierce felé. - Mihamarabb gondoskodjon arról, hogy jó kezekbe kerüljön a hajó. - Ezek a.. híveim bár nagyon.. lojálisak, de képzett embereket akarok a hídon látni. - Parancsa szerint lesz, Nagyuram!- hajtotta meg magát a commenoriaktól ellesett módon Tierce, és embereivel utánuk indult..
...
A rendszer másik végében, miután meggyõzõdött róla, hogy a commenori flotta eltûnt a radarról, az ifjabb Tierce elõvette legjoviálisabb mosolyát és miután kitessékelte a kom látóterébõl Hanselt és a többi cosrait, végre válaszolhatott a szövetségi flotta hívására. - Üdvözlöm Önöket - biccentett a képernyõn megjelenõ zavarodott, ijedten gülledõ szemû sullustai tisztnek. - Tierce hadnagy vagyok a Polneye ideiglenes szóvivõje. Azonnal intézkedünk, hogy mentõegységeket és szervizkompokat indítsunk a hajóik megsegítésére.. - Honnan az Erõbõl van maguknak ilyen hajójuk... - hápogta amaz, majd hozzátette - Ühümm... Snunb kapitány vagyok a Szövetségi Flottától.. maga is Tierce? - Tudom. - biccentett Tierce. - És igen, én is. - Jó látni, hogy maguknál is létezik még olyan, hogy családi hagyomány.. - próbált kellemes hangot megütni Snunb. ami nem tûnt olyan rossz ötletnek, figyelembe véve, hogy a képernyõ másik végén virító kisuvickolt egyenruhás birodalmi egy hússzor akkora hajóról beszélt. - Úgy valahogy... - mosolyodott el megint az ifjú Tierce. - Kapitány, elnézést kell kérnünk, hogy kellemetlenségük származott a planetáris védelmi rendszerünk meghibásodása miatt. Kissé régiek a generátoraink, ezért végigsöpört a bázis hálózatán egy energiakisülés.. amint tudtunk, idesiettünk, hogy leállítsuk. - improvizált a hadnagy.
- Energiakisülés.. hogyne.. értem.. - Snunb betegesen ragaszkodott a szabályokhoz és általában véve utálta, ha túlerõvel kellett szembenéznie, de ezektõl eltekintve a sullustai hülye azért nem volt. Nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi történt a háttérben, ami leállította az a sötét lordot, arra pedig különösen kíváncsi volt, hogy miért landolt a Salvador fedélzetén a konföderációs vadászok fele azonnali menedékjogot kérve.. de úgy döntött, elõször a legnagyobb problémával foglalkozik.- Tehát akkor megmondaná - erõltetett magára némiképpen hivatalos hangnemet -, Tierce hadnagy úr, hogy milyen jogon tartózkodik ez a hajó a rendszerben? - Természetesen. A hajó a Polneye Védelmi Milícia és egyúttal a Farlax szektor önvédelmi erejének elsõ egysége. - biccentett Tierce - kérdezze csak meg a Galantost is.
- Hogyne... - Snunb biztos volt benne, hogy ha a Fia-hoz eljut a hír, hogy mekkora ûrjármû érkezett a "védelmükre", természetesen azonnal megerõsítik majd, hogy mirõl is van szó.. - És megtudhatnánk, honnan van?
- Egy befolyásos... támogatónk adománya.. - Hansel Tierce mögött már készült rá, hogy a fejét verje az Emperor quadánium falába, de egyelõre kivárt vele. A klón ügyes volt, de azért ez már tényleg elég szerencsétlenül hangzott..
- Nos.. biztos vagyok benne, hogy ezügyben hamarosan megkeresik Önöket.. Coruscantól - krákogta Snunb, miközben járt az agya.. a sullusti vulkánokra, ez a hajó nem csak harminc kilométer hosszúnak, de legalább harminc évesnek is tûnt.. honnan szedték elõ??
- Addig is indítjuk a kompokat - ismételte meg a biztonság kedvéért Tierce, majd bontotta a vonalat és Hanselhez fordult.
- Kapitány, hány leszállóegységet tudnak indítani a jelenlegi legénységgel?
- Úgy ötvenet, ha mindenkit mozgósítunk.. - számolt gyorsan a cosrai.
- Rendben, arra kérem, legyen gondja rá, hogy a kétharmaduk a bolygóra menjen és minél hamarabb megkezdjék az aktivált legénységi állományunk felébresztését a tartályokból és a felszállítást a hajóra.. -
- Máris indulnak. - biccentett Hansel.
Tierce kibámult az ablakon a Polneye szürkés-sárgás gömbjére és a szövetségi hajókra, és ironikusan elmosolyodott, felidézve magában Wenthar arcát a komon..
- Lehetõleg még azelõtt - tette hozzá Hanselre pillantva-, hogy Snunb kapitány újrakalibrálja a taktikai érzékelõit, és rájön, hogy minimális keretlegénységen futunk, egyetlen vadászunk sincs, és a szuperlézer sem mûködik...
|
|
|
Polneye
Oct 23, 2011 17:51:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2011 17:51:08 GMT 1
Tierce hadnagy az Emperor hangárjában fogadta a polneyei állomány lojális felét, legalábbis azokat, akik nem teljesítettek most is szolgálatot a csatahajó hídján, vagy valamelyik szekciójában, illetve akik nem feküdtek valamelyik gyengélkedõn a Sith Lord hajójának robbanása során elszenvedett sebeik miatt.. a polneyei bázis hangárszintje eléggé megrongálódott, de a felszerelés és az új klónok nagy részét így is felhozták már az alacsony orbiton keringõ szuper-csillagrombolóra. A polneyei klónok rendezetlen alakzatban, egy nagy körbe elhelyezkedve ültek a padlón Tierce körül.
A hadnagy végignézett rajtuk.. valamennyien fiatalok, az új sorozatok tagjai.. és nem kis meglepetésére azt is megállapította, hogy õ a rangidõs. A hadnagynál magasabb rangú tiszti állomány, akik már évtizedek óta szolgáltak a bázison, mind elmentek az öreg Tierce-el és a Sith Nagyúrral.. árulók, gondolta a hadnagy. Vagy talán csak ostobák, egy régi, életképtelen, begyöpösödött rendszer követõi, akiknek elég volt, hogy a semmibõl megjelenjen ez a Sith Lord, és rögtön futottak utána, mint a csahos vaagriai kutyák.
- Testvéreim.. - nézett végig a kissé tanácstalan, de elszánt arcokon a hadnagy. - Magunkra maradtunk, de nem egyedül! Még mindig élvezzük cosrai szövetségeseink támogatását, mienk a bázis, és mienk ez a hajó! Talpra fogunk állni, és megvalósítjuk a tervünket!
- Vezetõre van szükségünk.. - jegyezte meg az egyik klón. - Vezetõre, akinek követhetjük a parancsait.. - A hadnagy a megfelelõ kóddal felülírta a protokollt.. - jegyezte meg egy másik klón. - A hadnagy a rangidõs, tehát õ a vezetõnk!
Tierce egyikrõl a másikra nézett. - Bajtársak, ez nagy felelõsség... most csak alig néhány százan vagyunk, de ha az üzemek megfelelõ ütemben termelnek, hamarosan több ezren leszünk.. én is csak egy vagyok közületek, és ha sokkal többen leszünk, akkor szükség van egy.. adminisztratív szervre.. döntéshozókra. - Miért nem hagyjuk, hogy a Cosraiak adják a parancsokat? - kérdezte egy fekete páncélos flottaõr klón. - Õnáluk sokkal több a magasabb rangú, admirálisaik is vannak! - A Cosraiak a szövetségeseink és a barátaink, de nem az uraink.. - vetette ellen Tierce. - De abban igazatok van, hogy ha magunkhoz maradunk hûek, akkor nem csak össze kell tartanunk, de az is lehet, hogy nem leszünk elég erõsek.. azt javaslom, minden sorozat tagjai jelöljenek ki maguk közül egy fõt, és õk alkossanak egy Tanácsot. Így minden testvérünk közül a leghozzáértõbb kerülne be közéjük..
A klónok bólintottak. - De addig is.. maga a vezetõnk, hadnagy! - tette hozzá egy klón. - És a Protokoll szerint ez annyit jelent, hogy viselheti elõdje rangját is. Mostantól Ön a mi Õrnagyunk!
Tierce bólintott. - Rendben.. köszönöm.. bajtársak. - A szeme sarkából észrevette, hogy egy cosrai kadét közeledik. A cosraiak nem hittek a klónozásban, ez viszont azzal járt, hogy a hajó tõlük érkezett legénységének nagy része tizen-huszonéves fiatal fiúkból és lányokból állt, akik eltörpültek a tartályokból frissen kikelt klónok robosztus testalkata mellett.
- Igen? - Hadnagy úr, Hansel kapitány a hídon várja!
...
Tierce belépett a hídra, és megpillantotta Hanselt, aki a kivetítõn egy markáns arcú, fürkészõ tekintetû tiszttel beszélt éppen.. az alak ismerõs volt a hadnagynak, a tartályból való kikerülése után nem sokkal.. amikor az egész zûr elkezdõdött, amikor Daala meglátogatta a bázist.. igen, akkor már látta ezt az embert.
- A kommodore ragaszkodott hozzá, hogy a maguk fõnökével beszéljen.. - Hansel idegesen csapta fel a sapkáját, láthatóan nem volt ínyére, hogy bár õ a magasabb rangú, mégis mindenki a polneyeival akar tárgyalni. - Szóval gondoltam, jobb híján most maga az..
- Köszönöm, kapitány. - Tierce szembe fordult a képernyõn lévõ alakkal. - Tierce Õrnagy a Polneyeról. És Önben kit tisztelhetek?
- Engedelmével, Alvar Kresh kommodore a Szövetségtõl.. - Kresh alaposan megnézte magának ezt a férfit, aki annak idején vendéglátójuk, az öreg Tierce Õrnagy fiatalabb kiadásának tûnt. Érdekes. - Én váltom Snunb kapitány alakulatát a rendszerben, miután nekik vissza kell vonulniuk javításokra..
- Arra számítottunk, hogy most, hogy a Polneye rendelkezik önálló védelmi kapacitással, már nem lesz szükséges a segítségük.. - vonta fel a szemöldökét Tierce.
- Nos, a közelmúltbeli események fényében ez elképzelhetõ, hogy változik. - hunyorított Kresh. - Legyen olyan jó, Õrnagy, és látogasson meg a zászlóshajómon, hogy beszélgethessünk kicsit..
- Javaslom, inkább válasszuk erre a célra reprezentatívabb helyszínt.. - biccentett Tierce, aki nem hagyta magát ilyen gyorsan csõbe húzni. - Az Emperor fedélzetén is szívesen látjuk, Kresh kommodore.
- Nagyszerû, köszönöm. - Kresh önmagában hálát adott beszélgetõpartnere óvatosságának.. elkerülendõ, hogy át kelljen mennie a szövetségi hajóra, Tierce pontosan azt ajánlotta Kreshnek, amit leginkább szeretett volna.. hogy egy pillantást vethessen belülrõl a szuper-csillagrombolóra, és felmérhesse képességeit. - Hamarosan érkezem, készüljenek fel a fogadásomra, õrnagy!
|
|
|
Polneye
Nov 23, 2011 22:10:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 23, 2011 22:10:19 GMT 1
- Kresh kommodore... - Tierce õrnagy...
A két férfi az Emperor hangárjában állva végigmérte egymást, végül Kresh kezet nyújtott a fiatalabb klónnak. Amaz, akinek elõször tisztelgésre emelkedett a keze, végül meglepetten viszonozta. Kresh figyelmét nem kerülték el a férfi arcvonásainak apró, bizonytalan rezdülései, ahogyan az se, hogy mennyire elveszett az a pár száz kommandós és flottaõr a hatalmas hangárban, akik a díszkíséretet adták.. hát egy már biztos, rendes felszíni dandárjuk, az nincs..
- Erre tessék, kommodore. - Miközben végigvezette Kresht, Daala elnök bizalmasát a híd és a mellette lévõ parancsnoki tárgyaló felé vezetõ turboliftek folyosóin, az ifjú klón végigmérte a másikat. Kresh tapasztaltnak tûnt, mi több dörzsöltnek.. mégis, bár áradt belõle a bizalmatlanság, és az, hogy résen van, hogy bármelyik pillanatban képes lenne a veszélyre ugrani és megvédeni magát, mégis, valahogy más volt mint az az állandóan paranoid Doriana, a Vezetõ a Polneyeról, vagy az elõdje, az öreg Tierce, akinek egész megjelenése tele volt keserûséggel és bosszúvággyal, amiatt, hogy miközben bajtársai odakint harcoltak és haltak meg, nem kevés dicsõség mellett, õ ezen a bázison, egy barlangban élte le az életét a Birodalom szolgájaként, pontosabban, ajtónállójaként, ha úgy tetszik.
Nem, Kresh más volt. Látszott rajta, hogy úgymond az élet edzette meg, hogy azóta, amióta magára vette ezt a szövetségi és birodalmi keverékének ható sötétszürke egyenruhát, minden egy pillanatot szolgálatban töltött... Tierce õrnagy, az új Tierce, aki még így is csak pár hónapos múltat tudhatott maga mögött, irigyelte ezt a férfit. Neki nem kell megjátszania a magabiztos fellépését, neki ez természetébõl fakad.. és egyúttal veszélyes is lehet.
Kreshnek természetesen azonnal feltûnt, hogy a fiatal, markáns arcvonású tiszt is méregeti õt. Így személyesen, közvetlen közelrõl nézve az Õrnagy már nem tûnt olyan határozottnak.. pontosabban a magabiztosság áradt belõle továbbra is, ugyanúgy, ahogy a holovonalon keresztül, de mintha erõltetettnek, mesterkéltnek tûnt volna.. talán titkol valamit? Vagy talán.. talán annyira frissen szabadult ki elõször a föld alatti bázis mélyérõl, sõt talán éppenséggel egy klóntartályból, hogy a magabiztosság álarca alatt egy bizonytalan, a galaxis valóságára minduntalan rácsodálkozó friss személyiség rejlik? Vagy csak szimplán titkol valamit.. Kresh halványan elmosolyodott. Mindkét eset ígéretesnek tûnt tulajdonképpen.
- Lenyûgözõ a hajójuk, Õrnagy.. - tette hozzá, hogy valamivel gyorsan magyarázza a mosolyát. - De meg kell mondjam, meglepett, hogy ilyen gyorsan találtak hozzá kellõ mennyiségû képzett legénységet.. - Mint bizonyára tökéletesen tisztában van vele, Kresh kommodore - az Õrnagyot láthatóan nem lepte meg, hogy Kresh rögtön a tárgyra tért -, a Polneye bázisának fõ erõssége a klónozásban rejlik. Ezer és ezer minta, köztük jó magam is évekig voltunk kifejlõdésünk után sztázisban. várva ezt a pillanatot... igen, ahogyan bizonyára Ön is kikövetkeztette már, én is friss klón vagyok.
Kresh bólintott. Tetszett neki a fiatalabb férfi nyers õszintesége. Egy jó pont.
- Ezek szerint vártak a hajóra, de a hajó nem volt itt mindig... érdekes.. tudja Õrnagy, az admirális, akarom mondani az elnök asszony mindig is sejtette, hogy van valahol a galaxisban még egy, az övéhez hasonlóan birodalmi technológiát használó alvó sejt.. a csillagrombolók speciális rendszereihez az elmúlt húsz évben egyre nehezebb volt cserealkatrészeket szerezni, és nem csak azért, mert sok helyütt már nem is gyártanak ilyen birodalmi standardeket, hanem azért is, mert számos szállítmányt elirányítottak az orrunk elõl máshová... de meglepett minket, hogy egy szuper-osztályúról van szó.. több, kisebb hajóra számítottunk, olyan konfigurációkra, mint a mi flottánk is..
- Mikor csatlakozott Daala flottájához, ha megkérdezhetem, kommodore? - az Õrnagy ismét ügyesen elkerülte Kresh utalását, és nem adott át semmi információt arra vonatkozóan, hogy pontosan hány hajója van a Polneyenak és titokzatos hajógyárának... közben kiléptek a turboliftbõl, és áthaladtak a híd elõterén, a parancsnoki tárgyalóba. Kreshnek azonnal feltûntek a híd kiszolgáló altisztjei között a klónoknál jóval kisebb, kevésbé uniformizált testalkatú, szõkés hajú, egészen fiatal fiúk és lányok.. ahá, tehát soroznak is, de vajon honnan...
- Évekkel, hosszú évekkel ezelõtt, Õrnagy... tudja a Vong invázió idején Daala admirális asszony is felismerte, hogy nem maradhat tétlen egy ilyen fenyegetõ helyzetben.. de a Maradványba nem mehetett a Moffok miatt, és mert Pellaeon külön nem hívta, a Köztársaságba meg értelemszerûen nem mehetett... így amikor a Jedik menedéket alakítottak ki a Bendõ belsejében, és az admirális nem térhetett vissza oda sem. Így aztán a Hutt ûr alsó szegletében, egészen a Peremvidékig, a Rothana és Pzob környékérõl kiindulva építette ki a flottáját... a legtöbben akkor csatlakoztunk hozzá, azelõtt nem voltunk birodalmiak se, többek között én sem..
- Ez érdekes.. - morfondírozott az Õrnagy. - Azt gondoltam volna, hogy Daala admirális fanatikusan csak a Birodalom híveiben bízik..
- Egyszerû korvettkapitány voltam a Ukio védelmi erejénél... - rázta a fejét Kresh ismét elmosolyodva, ahogy eszébe jutottak a régi idõk. - ahogyan a bajtársaim közül is nagyon sokan a Rishi-köd világairól csatlakoztak az admirálishoz.. tudja Õrnagy, a galaxis azon szegletében, miután a Rodiát és a Hutt ûrt elfoglalták a tetováltak, nem nagyon maradtak szövetségi erõk.. visszavonultak vagy a Sluis szektor, vagy a Mon Calamari felé.. magunkra maradtunk, és csak azokra számíthattunk, akik helyi erõkbõl építettek nekünk segítõ kezet.. ekkor szerezte az admirális a Rothana környéki rendszerekben elfekvõben lévõ, még a Clone háborúk idején használt hajókat, Venatorokat és Acclamatorokat.
- Igen, hallottuk hírét, hogy az admirális magánflottája feljavított, de alapvetõen ötven-hatvan éves hajókból áll... csodálatra méltó, mégis milyen hatékonyak voltak vele, kommodore. - Kresh elégedetten hallotta Tierce hangjában az alig leplezett csodálatot. Beigazolta azt, amit sejtett... hiába rendelkezett minden genetikailag belé épített tudással, Tierce - és valószínûleg a többi klón is így volt ezzel - alapvetõen nem rendelkezett éles tapasztalattal... és ha Kresh belegondolt, hogy a klónokon kívül csak fiatal suhancok szolgáltak ezen a hajón, akkor úgy sejtette, a hajó eredeti gazdái sem..
- Visszatérve az eredeti témára.. az együttmûködésünkre... - Kresh végül helyet foglalt a tárgyalóasztalnál, és felvette határozottabb tekintetét. Ennyit a bizalomépítésrõl, térjünk a tárgyra, kedves õrnagy úr...
Mielõtt azonban Tierce válaszolhatott volna, feltárult a tárgyaló ajtaja, és egy meglehetõsen idegesnek tûnõ, standard birodalmi kapitányi egyenruhás férfi sietett be rajta. - Elnézést... - pillantott Kreshre, aki megerõltetett egy udvarias mosolyt. Ez volt az a tiszt, aki elõször bejelentkezett, amikor hívták a hajót, valami Hansel.. - Semmi gond, kapitány.. Ön is csatlakozik mégis a tárgyalásunkhoz? - Eszembe se jutott.. - intett idegesen Hansel, majd nagyot nyelt. - Azonnal indulnunk kell, Õrnagy, javaslom, készítse fel az embereit.
Erre már mindketten felpattantak az asztaltól. Kresh elsõsorban azért, mert felvillant benne.. mi van, ha az Õrnagy látszólagos határozatlansága csak arra szolgált, hogy elaltassa a veszélyérzetét, és most a csapda bezárul..
- Elnézést uraim, de ha még emlékeznek rá, vendégük van éppen..
- Felõlem.. - legyintett még mindig sietõsen Hansel. - Jöjjön velünk maga is.. mondok jobbat.. hozza a hajóját is..
- De nem hagyhatjuk védelem nélkül a Polneyet! - tiltakozott Tierce. - Mégis mi történt?
- Egyszerû.. - fordult az Õrnagy felé Hansel. - Bekövetkezett, amire egyikünk sem számított.. megtámadták a Cosrát...
|
|
|
Polneye
Oct 18, 2014 21:58:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 18, 2014 21:58:56 GMT 1
A régimódi teherhajó meg-megrázkódott, ahogyan a hipertér egynémely örvénye a kelleténél erősebb lökést adott neki, miközben útban volt a fedélzeten tartózkodók közös végcélja felé, ami nem volt más, mint a Polneye. Ben Skywalker meg volt győződve róla, hogy a rázkódás csak részben írható a régi szerkezet, az elavult hiperhajtómű és a rossz állapotban lévő stabilizátorok számlájára – úgy tűnt, valójában sem a pilóta, sem a navikomputer nem uralja teljesen az útvonalat, amelyen a klónok katonai bázisához közeledtek. Ez persze olyan szempontból sem volt meglepő, hogy messzire elkerülték azt a két hipertéri útvonalat, amelyik a Magot és a Koornacht-halmaz külső bolygóit kötötte össze a Polneyeal. Végtére is titkos küldetésről volt szó… Ben felsóhajtott. Amikor elhagyta a Tarist, és Artu segítségével visszajutott a Magba apja régi hajóján, a Jedi Exploreren, még nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz módot találnia arra, hogy eljusson a Polneyera. Arra pedig pláne nem gondolt, hogy ez a roncshalmaz lesz az egyetlen lehetősége. A probléma lényege az volt, hogy a Polneye irányába gyakorlatilag nem létezett civil forgalom. A bázis ellátásáról a polneyeiak saját hajói gondoskodtak, amelyeket ki tudja, honnan szereztek azután, hogy Daala a Bendő-flotta parancsnokával együtt tulajdonképpen hátat fordított a Szövetségnek, ezzel egyértelmű dezertálást elkövetve. Ben furcsállta is, hogy miért nem hajkurássza a Szövetségi Flotta az öreg félszemű admirálist és hajóit, de egyrészt nem az ő dolga volt ezen meditálni, másrészt a problémáján mit sem segített. Az, hogy a jedi hajóban, vagy akár egy lopakodó StealthX-ben egyedül próbálja megközelíteni a bolygót, szintén nem tűnt jó ötletnek, hiszen bizonyosnak tűnt, hogy a polneyeiak rendelkeznek a jedik összes típusának specifikációjával, beleértve a lopakodó vadászgépekét, és azonnal kiszúrták volna. Vagy legalább is hamar. Márpedig Bennek nem a konfrontáció volt a célja, hanem – szaknyelven szólva – a beépülés és a feltérképezés. Erre azonban a hagyományos módon szintén nem adódott lehetőség. Bennek, miután számos, a katonák és flottatisztek által látogatott kantint végigjárt nem is egy bolygón a Pantolomintól a Borleias-ig, az az egyértelmű benyomása támadt, hogy a polneyeiak nemhogy nem járnak kocsmákba, de gyakorlatilag eltávra sem. Ha mégis találkozott nagy ritkán egy polneyei illetőségű szállítóhajó-legénységgel, velük lehetetlen volt szóba elegyedni. Ezek a klónok nem igazán keresték a többi űrjáró társaságát, Ben pedig bizalmatlanságot és valamiféle, a legtöbb embertől idegen, szinte az őrület határát súroló céltudatosságot érzékelt belőlük. Teljesen rezisztensek voltak az olyanokra, mint „helló fiúk, fizetek nektek egy italt”. Így aztán Ben jelentős kockázatot vállalva csatlakozott egy társasághoz, akik elmondásuk szerint a Polneyera tartottak egy kevésbé ismert csempészútvonalon, ami a Bilbringi felől a Pantolomin érintésével érte el a Polneyet. Ben számára ugyan nem volt világos, hogy egyszerű csempészekről, vagy ténylegesen a Szövetségi Hírszerzés külső megbízásában álló szabadúszókról van szó, akiknek tulajdonképpen mondták magukat. Az ifjú jedi ugyan hallott már arról, hogy a Szövetségi Titkosszolgálat alkalmaz ilyen magánzókat, többek között az Asmerun készült jedi jelentésben is szerepelt két efféle alak… azonban az, hogy a szolgálat effajta amatőrökre bízzon beszivárgási missziót a volt szövetségi terrorelhárítók szigorúan őrzött központjába, mikor általában csak egyszerű futárfeladatokra használták az ilyen alkalmi ügynököket, nos, ez eléggé furcsának tűnt. A hajó ismét rázkódni kezdett, majd egy újabb döccenés után Ben érezte, hogy a lassulás az ülésbe préseli, és a hiperhajtómű dübörgését átvette a normál ionmeghajtás recsegő, sziszegő hangja. Ben kiszíjazta magát a pilótafülke mögötti utastér üléséből, amit elfoglalt, majd nekiindult, hogy felmérje a terepet, mielőtt leszállnak. Legalább minimális mértékben meg akarta ismerni útitársait, hogy tisztában legyen vele, mit várhat tőlük, és meghatározhassa a legalkalmasabb pillanatot, amikor maga mögött hagyja őket – mindenki biztonsága érdekében. Ahogyan a fülke felé indult, megakadt a szeme a bejárat melletti holoplakáton, amelyen mintha a legénység tagjai pózoltak volna valamiféle negyedosztályú holokomédiába illő felállásban. - Jól mutatunk, mi, haver? – bökte hátba a képen szereplő legfiatalabb alak, akinek közeledését Ben ugyan jó előre megérezte, mégis hagyta, hogy a kissé ápolatlan, lógó öltözetű fiú a háta mögé lopakodhasson. – Megvagy! - Meg. – biccentett Ben, és próbált visszaemlékezni a fiú nevére a felszállásnál gyorsan átfutott bemutatkozásokból. – Al’addin, igaz? - Úgy úgy. – vigyorgott a kölyök. Nem lehetett sokkal fiatalabb Bennél, arcán mégis valamiféle bárgyú éretlenség uralkodott, és nem kevés önelégültség. – Szóval, királyok vagyunk, nemde? – mutatott ismét a plakátra. – Pont olyanok vagyunk, mint a Lázongók! - De ezek akkor most konkrétan ti vagytok? – vetette össze a képen szereplő alakot a mellette álló fiúval Ben. A hasonlóság ugyan megvolt, Ala’ddin mintha mégis a képen szereplő kölyök még szakadtabb mása lett volna. - Jó, tudod, hogy értem, na, - vigyorgott megint amaz. – Pont olyanok vagyunk, érted. Ez egy afféle játék. A Lázongók tiszteletére mindegyikünk olyan, mint ők. - De ez nem egy holosorozat? – próbált kutatni az emlékeiben Ben. Az igazat megvallva nem sok ideje maradt rá, hogy kövesse a szórakoztató holocsatornák legfrisebb bulvár sokrészeseit, de mintha rémlett volna neki valami. - Nem sorozat, dokufilm. – vigyorgott a kölyök. – A Lázongók tényleg léteztek, nem tudtad ezt sem? - Nem igazán. – rázta meg a fejét Ben. – Ritkán nézem a holonetet… akkor is csak a híreket. - Uncsi. – vont vállat a kölyök. – A Lázongók alapították a Lázadók Szövetségét! Ők voltak az első Lázadók! Király, mi? És most mi vagyunk az elsők, élvonalban a Birodalom ellen, juhéé! A srác összevissza hadonászott a kezével, így Ben jobbnak látta, ha arrébb áll. - Honnan jöttél amúgy? – kérdezte. - A Nar Shaadaaról. – jegyezte meg csak úgy mellékesen a kölyök. – De mindegy is. Most már én is Lázongó vagyok! És Ka’non azt mondja, velem van az Erő! - Ahha… - Ben finoman kinyúlt az Erővel, és be kellett ismernie, hogy a fiúban tényleg voltak minimális képességek, de körülbelül csak annyi, mint bármelyik tizedik emberben. Lehet, hogy ez szerencsét hozott neki a Nar Shaada sikátoraiban, de Ben nem gondolta volna, hogy ennyivel bekerülhetett volna akár a jedik, akár a sithek közé. – Őszintén szólva még nem hallottam ezekről a Lázongókról. Én azt hittem, a Lázadók Szövetségét a Birodalommal elégedetlen szenátorok alapították. - Hehe, baromság. – nevetett fel a kölyök. – Ez majdnem olyan jól hangzik, mint az, hogy Vadernek titkos tanítványai voltak. Hihihi. Azt a holosorozatot se láttad mi, farmerfiú? - Nem igazán. – biccentett Ben, aki a felszálláskor egyszerű ord mantelli farmerként mutatkozott be útitársainak, akinek az apját elrabolták a polneyeiak. Blőd sztori volt, de úgy tűnt, ezeknek az alakoknak pont ilyesmi kellett. Azonnal felajánlották, hogy magukkal viszik a „titkos küldetésükre”. - Kérdezd meg Ka’nont. – biccentett a kölyök a pilótafülke felé. – Ő mindent tud, és mindig igaza van. Tudod, ő egy jedi… - halkította le áhítatosan a hangját. – Egy rabló-jedi… - Értem. – biccentett Ben, majd egyik keze a fiú zsebe körül matató csuklója felé lendült. – Bocs, visszaadnád a kommunikátorom? Még szükségem van rá. - Jaj, hihihi. Észre sem vettem, azt hittem, nem a tied. – nyújtotta vissza az elemelt hengert hamiskás mosollyal Ala’ddin. Bennek kétsége sem volt afelől, hogy mit jelentett a „mindegy”, ami miatt ennek az utcagyereknek sürgősen el kellett hagynia a csempészholdat. Jó eséllyel nem a megfelelő helyről lopott, és amilyen amatőr volt, jó eséllyel le is bukott vele. - Kösz. Még dumálunk. – fordult sarkon Ben, és a pilótafülke felé vette az irányt. A fülkében a hajó kék bőrű, női twi’lek kapitánya ült a pilótaülésben, aki sárgászöldes színű festékkel sminkelte magát, hogy jobban hasonlítson a plakáton lévő alakra. A tény, hogy testsúlyban is volt némi extra feleslege, egyáltalán nem zavarta meg abban, hogy saját szépsége és ügyessége tudatában, amúgy teljesen feleslegesen ide-oda döntögesse a hajót, széles ívben kerülgetve azt a néhány aszteroidát, ami eléjük került. Az ülés mögötti, szikrázó navigátorállásban az asztromech droidja, egy régi típusú, kopott R4-es küszködött a berendezésekkel, míg a csapat önjelölt vezetője, egy borostás, nyúlánk ember férfi a másodpilóta ülésben, a műszerfalra feldobott lábakkal szundított. - Csá kölyök. – vigyorgott a hiányos fogazatú twi’lek nő, Rama, aki jól láthatóan már jó pár évvel ezelőtt feladta örömlány-karrierjét. – Csudajó kis hajó a Szellent, nemde? Secperc alatt ideértünk. Most pedig jól keresztüllopakodunk a rendszer külső aszteroidaövén, hogy a hülye birodalmiak ne vegyenek észre minket, és már ott is vagyunk a bolygón. - Nem aggódtok az orbitális platformok és a vadász-őrjáratok miatt? – kérdezte a műszerek felé hajolva Ben. A piros állapotjelzők nagy száma nem töltötte el különösebb nyugalommal. - Ugyan, nem foglalkoznak egy ilyen kis hajóval, mint a mienk. – vigyorgott tovább a nő. – Szépen elslisszolunk mellettük. - Csináltatok már ilyet? - Hogyne, ezerszer, odahaza a hutt szektorban. – folytatta a nő. – A birodalmiak ugyanolyak hülyék, mint a huttok. Majd meglátod, kölyök. Bennek efelől ugyan voltak kétségei, de nem akarta elrontani a hangulatot azzal, hogy felemlegeti őket. - Rama, nem hiányzik az otthonod? – kérdezte végül a nőtől. – Mégiscsak polgárháború zajlik ott… mármint, egyszer ezt hallottam. - Pföh, kit érdekel. – volt vállat a nő. – Lázongónak lenni sokkal menőbb. És így harcolhatunk a Birodalom ellen. Jól megmutatjuk a fiúknak odalent, hehehe. - De pontosan miért mentek a Polneyera? – adta tovább Ben a kíváncsi parasztfiút. - Hát, ellopunk ezt azt…. – köhintett a nő, majd felszisszent, ahogyan társa egy gyors mozdulattal vállba boxolta. - Titkos küldetés, kölyök. Nem kell tudnod mindent. – mormogta a Ka’non nevezetű férfi, majd kinyújtóztatta tagjait. – Különben is, mindjárt megérkezünk. - És ha meglátnak minket? – kérdezte Ben, ahogyan az aszteroidák ritkulni kezdtek, és feltűntek a bolygó körül keringő hajók és platformok. - Nem… nem fognak. – hunyta le a szemét a férfi, megigazítva az övén függő ősrégi fénykardot, ami Ben számára inkább tűnt múzeumi darabnak, mint valódi fegyvernek. Olyasfélének, mint amit a feketepiacon lehetett kapni, miután tulajdonosa vagy úgy gondolta, hogy másodjára jobbat készít, vagy gyors halált halt valószínűleg sith mesterétől, miután még a penge színét sem tudta eltalálni. - Érzem. – folytatta a férfi. – Az Erő azt súgja, hogy nem látnak meg minket. Simán átjutunk. Buta birodalmiak, hehe. Ben is kiterjesztette az érzékeit, de csak egyetlen pillanatra, megpróbálva felmérni a jedinek mondott férfi képességeit, de csak valamiféle ösztönös katyvaszt érzékelt. Ka’nonnak láthatóan volt némi fogalma arról, hogy mit jelent az Erőt használni, de úgy vagdalkozott vele összevissza, mint egy húsvágó bárddal. Észre sem vette, hogy Ben finoman megérinti az elméjét, válaszra várva. A polneyei védelem felől pedig Ben éberséget, céltudatosságot, és némi érdektelenséget érzékelt. Úgy tűnt, ha látják is őket a képernyőkön, nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a hajónak. - Miért nem csatlakoztál a jedikhez, ha ilyen ügyesen használod az Erőt? – kérdezte végül Ben. - Hát.. tudod, a dogmák, a sok meditálás… nem az én világom. – vont vállat Ka’non. – Sokkal többet tehetek a skacokkal a galaxisért, segíthetünk az elesetteken, zsákmányolhatunk a gazdagoktól és őőő.. a szegényeknek adhatjuk, meg ilyenek. A jedik csak ülnek a templomaikban, kölyök. Mi viszont továbbvisszük a Lázongók szellemét! Az R4-es mögöttük furcsa hangokat hallatott, és némi füst szállt kupolája alól. - Ja, ja, király mi, látod, Kuka is egyetért! – nevetett fel Rama, majd tekergetni kezdte a kezelőszerveket. – Na, megközelítés.. .szépen lassan. - Ala’ddin azt mondta, a Lázongók alapították a Lázadók Szövetségét, sok évvel ezelőtt. – fordult vissza a jedi imposztorhoz Ben. – És hogy te mindent tudsz erről. - Hát persze, kölyök. – borzolta össze Ben haját a férfi. Ben visszafojtott egy fintort, ahogyan a zsíros kéz beletúrt a hajába. – Mindent a Lázongók kezdtek. Ők léptek fel először a Császár és Vader zsarnoksága ellen. Mi pedig most ugyanezt csináljuk, érted már? - Mi úgy tanultuk a… farmon. – próbálkozott Ben tovább – , hogy Mon Mothma, Bel Iblis és Bail Organa szenátorok voltak a Lázadók Szövetségének megszervezői. - Baromság, politikus duma. – nevetett fel Ka’non. – Egy szó sem igaz belőle, soha nem is történt ilyesmi. Minden a Lázongóktól indult ki, ezért követjük az ő példájukat. A szenátorok csak akkor sorakoztak fel, amikor már minden a helyén volt. Ingyenélő banda. - Honnan tudod? - Én mindent tudok a Lázongókról. – magyarázta Ka’non. – Töviről hegyire átnéztem a dokumentumokat. - De hát én azt hittem, az csak egy fikci.. izé. Tudod, olyan kitalált. - Te ne szórakozz velem, kölök.. – hunyorított Ka’non. – A Lázongók valódiak voltak, és mi vagyunk az új Lázongók! – aztán elmosolyodott, mint aki érezte, hogy túl messzire ment. – Te is lehetsz ám Lázongó, ha eleget lógsz velünk, és seggberúgsz pár birodalmit. - Kir.. király. – mosolyodott el Ben, bár még mindig nem értette. Ami egyetlen dologként egyre bizonyosabbá vált számára, az az volt, hogy ennek a legénységnek egyetlen tagja sem teljesen normális. – És miért harcoltok a Birodalom ellen? Mármint, a galaxisban már alig van Birodalom, asszem… - A frászt. Ott vannak, meg itt, meg amott. Itt az orrod előtt, kölyök! – mutatott előre Ka’non, a Polneye egyre növekvő gömbjére. – Kérdezd csak meg Bazz-t és Sabrinát! Mi felkészülünk a leszállásra. - Hát jó. Köszi. – indult meg visszafelé Ben az utastérbe, ahol a körmeit piszkálgató Ala’ddin mellett immár jelent volt a legénység két másik tagja, egy ápolatlan togoriai, aki Bazz névre hallgatott, és egy huszonéves nő, aki egy összefirkált, fél mandalore-páncélt aggatott magára a legkisebb méretből, és éppen azzal volt elfoglalva, hogy a hajó falát firkálja. - Mi a helyzet, mit csináltok? – próbálta legegyszerűbb arckifejezését adni Ben. - Hát csak épp rajzolok ide valamit. Bazz szereti a rajzokat. – vigyorgott Sabrina, és Ben mérget mert volna venni rá, hogy rákacsintott. – Tudod, farmerkölyök, ha lerajzolom Bazznak, hogy mit kell csinálni, akkor könnyebben megérti. - Höerg hurh harh. – rikácsolta a togoriai, akiben Ben határozottan nem érzékelte az értelem szikráját. - Ka’non azt mondta, hogy titeket kérdezzelek meg arról, miért harcoltok a Birodalom ellen. – jegyezte meg Ben. - Hargh hurrr hörrr! – verte a mellét Bazz, amint meghallotta a „Birodalom” szót, és elkezdte volna a fejét falba verni, hogy a mandalori nő nem kezdi el simogatni. - Jól van Bazz, nyugi… tudod – fordult Benhez. – Én és Bazz a Nar Kreetán nőttünk fel, és szegénynek nehéz gyerekkora volt, meg minden. A mi gengünkhöz csatlakozott, mert mi megvédtük a huttok banditáitól, akik megverték. Aztán ilyen szép nagy lett, és akkor ő verte meg őket. - Ezt értem, de mi köze ennek a birodalmiakhoz? – vonta fel a szemöldökét Ben, teljesen egyetértve azzal, hogy a szellemi fogyatékos idegen fajúaknak általában nehéz dolga van kortársaik körében. - Hát, mindenki tudja, hogy a huttok mögött a Birodalom áll, nem? – vont vállat Sabrina. – és amúgy is, olyan uncsi meg szürke az egyenruhájuk. És buták is. Meg gonoszak. Birodalmiakat agyalni viszont király. Pont, mint a Lázongókban. Láttad a legújabb részt?? - Még nem, de majd megnézem, ha végeztünk a küldetéssel. – préselt ki magából egy mosolyt Ben, miközben azon gondolkozott, hogyan juthatna ki innen minél hamarabb. - Jó jó jó majd megmutatom, feljössz a kabinomba este és megmutatom, miután megvertük a birodalmiakat, jó lesz? – kacsintott a lány. - Izé, persze. – biccentett Ben, mire Sabrine odafutott hozzá és a kezébe nyomott egy gázpalackot. - Ezt vidd magaddal. - Miért? - Miután megagyaltuk a birodalmiakat és bepakoltuk a cuccot a fegyverraktárukból, jól összefirkálunk mindent. Rajzolunk nekik mindenfélét, hihihi. – magyarázta a nő, miközben Bazz lelkesen lihegett mögötte. – Az úgy király. Tudod, mint a Lázongók. - Király, ja. – mondta Ben, miközben gondolatban megjegyezte magának a fegyverraktár szót. Egyre bizonyosabbnak tűnt, hogy piti tolvajokkal hozta össze a sors, akik úgy gondolták, a galaxis egyik legjobban védett katonai bázisára állítanak be lopni. És a legszomorúbb az egészben az volt, hogy bár jediként kötelessége lett volna, ezek annyira szerencsétlenek voltak, hogy alig volt némi esélye a megmentésükre. Talán, ha üzenne a polneyeiaknak és megkérné őket, hogy érjék be némi internálással az egész legénység számára, kiegészítve némi mentálhigiénés kezeléssel… A hajó ismét megrázkódott. - Juhéj, elértük a légkört, skacok! – hangzott fel a recsegő interkomban Ka’non hangja. – Lázongók, birodalmi seggberúgásra felkészülni, hamarosan leszállunk! - Lázongók, jupijé! - Höerg, hurrhhh! - Jupi. – tette hozzá Ben valamivel halkabban, érzékeivel a potenciális veszélyforrásokat keresve. Tisztán érezte, hogy figyelik őket, mégsem érzékelt semmi azonnali veszélyt. Inkább olyan érzése volt az Erőn keresztül, mintha valaki nevetne a távolban… ----------- A Polneyet körülvevő Golan platformok legnagyobbikán, az orbitális védelmi parancsnokságon, amely a választások óta szinte minden másodpercben készen állt arra, hogy egy támadó szándékú Szövetségi flotta ellen harcba bocsátkozzon, nyoma sem volt az idegességnek. A klónok pontosan, kötelességtudóan tették a dolgukat, feszült várakozásukat visszafojtva, hiszen valójában mindannyian alig várták, hogy végre bizonyíthassák hűségüket az eszméhez, akárkivel szemben, aki az eszme ellenségeként kívánt fellépni… persze könnyebb lett volna, ha van némi elképzelésük arról, hány efféle ellenségre és melyik irányból lehet számítani, de a világ, mint tudjuk, gondolta magában Rev Sanagar, nem tökéletes. Néha az ellenség sokkal inkább belülről jön, sokkal inkább a hátunk mögül, mint gondolnánk, tette hozzá magában, ahogyan feszült tekintetektől kísérve végigvonult a hídon, ahová nem sokkal ezelőtt a bázisparancsnok felinvitálta. És tekintettel arra, hogy a Tarisról való visszatérésük óta – sőt, tulajdonképpen a Tarisra érkezésük óta, és az nem tegnap volt – szinte semmi feladatuk nem volt bajtársaival, miközben arra vártak, hogy újra csatlakozhassanak Daalához, Sanagar már azt is nagy előrelépésnek vélte volna, ha a bázisparancsnok csak egy parti dejarickra vágyna egy nem klónnal. Vagy egy kis bunyóra. Bármire. Az emlegetett tiszt, egy szikár, az átlagosnál idősebbnek tűnő (tehát minden bizonnyal hibás) klón, név szerint Zalaxus, már messziről tisztelgett a mandalori kommandósnak, és az egyik kijelzőn villogó apró pontra mutatott. - Parancsnok, egy lerobbant csempészhajót fogtunk a távérzékelőkön, amelyik a bolygón lévő egyik külső lerakatunk felé igyekszik. - Tanulságos. Végignézhetem, ahogy megsemmisítik? – billentette meg sisakos fejét érdeklődést színlelve Sanagar. - Nem pont erre gondoltam. – hunyorított a klón. – Inkább arra, hogy ez nagyszerű lehetőség lenne a csapatának némi.. gyakorlásra. - Feltételezem, megvannak a saját, erre a célra megfelelő biztonsági erőik. – szegte fel a fejét a mandaloriai. Irritálta volna, ha azért kell jelenetet rendeznie, mert a klónok afféle utcaseprőnek nézik. A főnökasszony nem örült volna neki. - Természetesen. – biccentett a klón. – Én pedig feltételezem, hogy önöknek pedig rengeteg szabadidejük van. Sajnálom, hogy nem ajánlhatok rögtön jedi inváziós kommandót, de úgy tűnik, a rosszakaróinknak csak erre futja most. - Végül is ki tudja, lehet, van egy-két jedi potyautas köztük. – recsegte Sanagar, magában elfojtva némi nevetést. Talán mégsem volt olyan reménytelen eset ez a klón. És be kellett vallania magának, hogy az osztagára már ráfért volna némi lábmunka. - Felkészítek egy őrnaszád-géppárt, leviszik magukat a felszínre. Közben továbbítjuk a behatoló vektorát. – magyarázta Zalaxus olyan éllel a hangjában, hogy ha Sanagar nem lett volna meggyőződve arról, hogy a klónoknak nincs humoruk, azt gondolta volna, az alak éppen nagyon jól mulat. - Feltételezem, a lenti őrségnek nem szólnak. – tette hozzá a mandaloriai. - Így nem lenne izgalmas, nemde? – bámult ki a plexin a klón. – Jó mulatást, parancsnok. Sanagar összecsattintotta a vasalt sarkú csizmáit, majd kifelé indult, és zárt láncú komhálózatán értesítette a társait. Igen, bizonyos szemszögből nézve a klónoknak talán tényleg volt némi humorérzékük.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2014 14:40:30 GMT 1
A rozoga teherhajó előzetesen feltételezett képességeit szinte megszégyenítő puhasággal landolt egy sziklás, barázdált, viharos szelek járta mély kanyonban, amelyek olyan gyakoriak voltak a Polneye ezen régiójában. A távolban még magasabb, hófödte csúcsú hegyek magasodtak, amelyek gyomrában terpeszkedett a biztonságos mélybe ásott, a pletykák szerint ezer és ezer járatból, teremből és klónlaborból álló komplexum. Azonban még így sem alkotott egységes egészet - távolabb, köztük annak a völgynek a végében is, ahol Rama letette a Szellent-et egy, az érzékelők figyelő tekintetei elől védett, szinte már-már barlangszerű kiszögellés alá, ott állt egy föld alá vezető bunkerszerű építmény páncélozott bejárata, amely előtt szürke egyenruhás klón katonák posztoltak. Ha a Lázongók önjelölt követőinek információi helyesek voltak - már pedig Ben őszintén remélte, hogy ez így van -, akkor a járat egy, a központi bázis folyosóitól elszeparált fegyverraktárba vezetett. Ez volt a csapat célpontja, és Ben őszintén remélte, hogy a rajtaütésnél keletkező zűrzavarban kereket oldhat. Megtehette volna persze azt is, hogy rögtön elindul az ellenkező irányba, amint a pilótát és zárlatos áramkörű droidját kivéve mindannyian leléptek a leszállórámpáról, de ezt egyrészt lehet, hogy alkalmi útitársai gyanúsnak találták volna, másrészt jediként még mindig felelősnek érezte magát azért, hogy ennek a lelkes, de veszélyesen amatőrnek tűnő csapatnak a tagjai ne szenvedjenek nagyobb károsodást annál, mint ami elkerülhetetlen. "Nem tudsz mindenkit megvédeni, fiam. Én sem tudtam." - visszhangzottak Ben fejében apja egyszeri szavai, miközben a sor végén baktatott Al'addinnal, akivel a hátvédet alkották, miközben a csapat egy kanyargós, láthatón ritkán járt ösvényszerűségen közeledett a bunker takarásban lévő bejárata felé. - Olyan izgatott vagyok, mindjárt seggberúgjuk a birodalmiakat. - vigyorgott leplezetlen önbizalommal Ben arcába a másik fiú. - Te hányat akarsz fejbe csapni? - Hát, majd ahogy alakul... - vonta meg a vállát Ben. - Figyelj csak, biztosan készen álltok erre? Mármint, készen állunk? - Jaj ne akadékoskodj már annyit, parasztfiú. - bökte oldalba barátságosan Bent Al'addin. - Ka'non tudja, mit csinál. Ben idejében kitért, mintha csak egy nagyobb szikladarabot akart volna kikerülni az úton, hogy az oldalán függő táska, amely felé a fiú rutinos mozdulattal nyúlt, hogy kizsebelje, kikerüljön a hatásköréből. Az ifjú jedi úgy érezte, még mindig nincs itt az ideje, hogy felfedje magát, így nem lett volna különösebben jó, hogyha Al'addin véletlenül a kommunikátor, vagy a kreditchipjei helyett a táska alján lévő fénykardját emeli el.
A csapat élén haladó Ka'non felemelte a kezét, megtorpant, majd lehasalt a következő kiszögellés mögé. A Lázongók többi tagjai követték a példáját. Ben Al'addin mellé kúszott, aki még most sem tudta befejezni az idétlen vihogást, miközben a csapat másik oldalán Sabrina azzal volt elfoglalva, hogy némiképp csendre intse a nyugtalanul morgó Bazz-t. Ben saját makrotávcsövén keresztül alaposabb vizsgálat alá vonta a bejáratot, amely alig néhány száz méterre feküdt tőlük. Mindhárom őr nyugodtnak tűnt, ketten egymással beszélgetve sétálgattak a zárva tartó páncélozott ajtótól nem messze, harmadik társuk az ajtó melletti apró beszögellésben üldögélt egy kommunikációs terminálnál. Nyugalmukból Ben arra következtetett, hogy nem rendelkeznek szofisztikált életjel-érzékelő rendszerekkel, amelyek minden bizonnyal már elárulták volna a jelenlétüket. Egy frontális roham azonban annak ellenére sem tűnt volna jó ötletnek Ben számára, hogy létszámfölényben voltak. A kiszögellés és a bunker bejárata közti távolság elég nagy volt, és a terep nem kínált további fedezékeket. A klónok ráadásul láthatóan nagy teljesítményű, pontos gyalogsági puskákkal rendelkeztek, nem pedig a rohamosztagosok standard, elsősorban helységharcra alkalmas E-11-es sorozatával. És akkor a komterminálról még szó sem esett, amelyen keresztül minden bizonnyal gyors ütemben erősítést hívhattak a kapuőrök. No meg arról a tényről sem, hogy a bunker páncélozott ajtaja meglehetősen zárva lévőnek tűnt.
Ka'non azonban magabiztosan intett a mandalori páncélos nőnek és a szőrös idegennek, majd Al'addinnak, és felemelkedve könnyed léptekkel elindult az őrök felé. Ben értetlenül pillantott utána, de Al'addin ismét oldalba vágta. - Ez mókás lesz, parasztfiú, figyelj csak. Megmutatjuk neked, hogy szoktuk megszívatni a hülye birodalmiakat. - azzal gyors, ügyes mozdulatokkal mászni kezdett a kiszögellésen felfelé, mindvégig takarásban maradva. Ben némi elismeréssel figyelte a kölyök rutinos mozdulatait, de hát a legpitibb Nar shaadai tolvaj számára is alapvető elvárás volt, hogy ügyesen közlekedjen függőleges felületeken. Hátrafordulva némi meglepetéssel konstatálta, hogy a Lázongók másik két tagja egyáltalán nem zavartatja magát azzal kapcsolatban, hogy megkezdődött az akció. Bazz az orrát piszkálta egy korhadt faágra hasonlító valamivel, míg Sabrina a keze ügyében lévő egyik festékszóróval valamiféle ábrát rajzolt a mögöttük lévő sziklafelületre, amelyen Al'addin elindult felfelé, ami leginkább egy roppant unszimpatikus idegen faj egy, vagy rögtön több nemi szervére emlékeztette Bent. Persze csak távolról. - Mi nem megyünk utánuk? - kérdezte végül, miközben az Erőn keresztül folyamatosan figyelte Ka'non és a fiatalabb fiú mozgását, ugrásra készen. - Nem, haver, ez a terv, tudod. - nyújtott felé egy másik festékszórót az övéről Sabrina. - Majd csak akkor megyünk, ha Ka'non jelt ad. Hülye birodalmiak, egyedül is elbánik velük. Még csak nem is rohamosztagosok. Pedig azok is milyen hülyék... nem festesz velem addig? - Kösz... még egy kicsit... nézem inkább, hogy mi történik. - fordult vissza a lány félreérthetetlen mosolyától követe Ben a távcsövéhez.
Ka'non már egészen közel ért az őrökhöz. A két sétáló klón felé pillantott, egymásra néztek, majd felemelték a fegyvereiket. - Állj! Ez lezárt terület! Azonosítsa magát! - Izé... hello, jó estét. - vágott idétlen, valószínűleg barátságos arcot Ka'non. - Én azt hiszem kicsit eltévedtem. A kantint keresem, tudjátok, srácok, azt, amelyiket a külsős pilótáknak tartanak fenn... nem balra kellett volna fordulnom a reaktorállomás után? - Itt nincsenek külsős pilóták, és nincs reaktorállomás. - a két klón, ahelyett, hogy egymás mellett maradtak volna, fegyverüket továbbra is Ka'nonra szegezve oldalazni kezdtek, egyikük jobbra, másik balra. Ben elhúzta a száját. Ez nem indult jól. - Azonosítsa magát! - Jól van, jól van, máris... - nyúlt az oldalán lévő zsebbe Ka'non, miközben a harmadik klón felé biccentett. - A haverotok nem segít? Szerintem ismerem. Zua'v, te vagy az? Csak a két klón egyike pillantott hátra, miközben a terminálnál ülő harmadik széttárta a kezét, Ben pedig észrevette, hogy a bunker felett egy árny lopakodik lefelé, és próbál meg elosonni a terminál alatt, kívül a harmadik klón látóterén, egyenesen az ajtó biztonsági mechanizmusát rejtő panel felé.
Ben nyelt egyet, és keze a fénykardjára siklott a táskájában. Ez nem volt jó, nagyon nem. - Hé kölyök! Sten, vigyázz! - kiáltott fel a második, még mindig hátrafelé pillantó klón.
Al'addinon úgy tűnt, hogy ő lepődött meg a leginkább azon, hogy felfedezték. Oldalra ugrott, és a kezében megvillant egy apró, fényes szerkezet, amely leginkább egy csúzlira hasonlított, és amelyből egy fényes, pulzáló lövedéket küldött a terminál mögött álló klón mellkasa felé. Majd még jobban meglepődött, amikor a klón nem várt reflexekről tanúbizonyságot téve levetette magát a terminálja mögé, így a lövedék célt tévesztett. A második, még mindig hátrafelé figyelő klón keze a fegyver elsütőbillentyűjére szorult, ahogyan villámgyorsan célba vette Al'addint... Ebben a pillanatban kelt életre Ka'non fénykardja, és ugyanebben a pillanatban nyúlt ki az Erővel Ben, hogy félrelökje a második klón Al'addinra célzó fegyverét.
A lövedék ártalmatlanul a bunker páncélajtajába csapódott a fiú fejétől egy méterre, Ben pedig felkészült rá, hogy pillanat alatt aktiválja saját kardját és csatlakozzon a többiekhez. Úgy számolt, hogy amennyiben az Erő segítségével blokkolni tudja a klónok fegyvereit, akkor Ka'nonnak és a többieknek elég idejük maradt arra, hogy kimentsék a bunker ajtajánál ragadt fiút a szorult helyzetből.
Hogy mégsem tette, annak az volt az, hogy magára vonta a figyelmét egy vörös állapotjelző, ami a terminál mellett villogni kezdett. - Jedi! Béta-kód! - kiáltott fel a klón parancsnok, és azonnal tüzet nyitott Ka'nonra. A második klón is megfordult, újra eredeti célpontját tűz alá véve, miközben a terminál mögött lapuló harmadik továbbra sem jött elő, Ben tippje szerint azért, mert éppen segítséget hívott. Ben furcsának találta a helyzetet. Rendben, Ka'non a fénykardja alapján valóban jedinek tűnt, de az az érzékelő, ami villogni kezdett, nagyon is automatikus eszköznek tűnt, és Ben mintha valami furcsa, gépies ellenlökést érzett volna abban a pillanatban, hogy kinyúlt az Erővel. Ismét kinyúlt a szerkezet felé, és valami nagyon halvány, tudattalan kisugárzást érzékelt, mintha egy kifejezetten primitív életforma is tartózkodott volna a terminál mögött... pontosabban nem is mögötte, hanem benne.
S bár Ben jedi-esküje alapján be kellett volna avatkozzon, a Gárdában és a CSF-ben szerzett rutinja és az ösztönei azt súgták, hogy ne tegye. - Gyerünk, kölyök, Ka'non bajban van! - kiáltott fel Sabrina, és Bazz-al együtt rohanni kezdett a bunker felé. Ben az Erő által felerősített hallása révén ugyanakkor a távolból nehéz repulzorhajtóművek zaját vélte felfedezni. - Ez csapda. - gondolta magában a fiú.
Akár csapda volt, akár nem, Ka'non meglehetősen otrombán bánt a fénykarddal. Úgy vagdosott vele, mintha fát vágna, sokkal nagyobb ívű mozdulatokat írt le, mint amik ahhoz kellettek volna, hogy a klónok lövéseit blokkolja. Bár, vallotta be magának Ben, a klónokat sem kellett félteni. Mindig a férfi testének ellentétes pontjaira céloztak, az egyik hol a lábára, a másik fejére, vagy fordítva, hogy minél nagyobb íveket kellett leírnia védekezés céljából a fénykarddal. A visszavert lövedékek pedig össze-vissza csapkodtak, Ka'non láthatóan képtelen volt rá, hogy egy irányba célozza őket. A két klón a feléjük rohanó további két alakra pillantott, csak egyetlen másodpercig, és fokozták a fénykardos férfira leadott lövéseik intenzitását. Ka'non arcán megjelentek az izzadtságcseppek, aztán egy lövést csak valamiféle teljesen kitekert mozdulattal tudott hárítani, a lövedék pedig egyenesen a bunker felé indult...
És ellenállás nélkül áthaladt a terminál mellett lapuló Al'addinon, aki a harmadik klón szorításából próbált kiszabadulni. - Kölyök! - kiáltott fel Ka'nan, leeresztve a fénykardját, döbbenten bámulva a füstölgő mellkasú fiúra és a mögötte eldőlő klónra. Ben elmorzsolt magában egy szitkot. Ennek nem így kellett volna végződnie. Ismét kinyúlt az Erővel, a két klón fegyverét egymás felé rántva, aktiválva az elsütőbillentyűket. Abban a pillanatban, amikor a két klón a földre hanyatlott, Ben megpillantotta ismét a vörös fényt a terminál felett, és érzékelte azt a furcsa, tudattalan, gépies jelenlétet... aztán egy pillanatra múlva a jelenlét eltűnt, ahogyan a bunker előtt lévők mindegyikre, Ben pedig döbbenten meredt a feltáruló páncélos ajtón kirohanó további hat katonára, akiknek háti paneljén sárgás, hüllőszerű élőlények tekeregtek.
A polneyeiak rendelkeztek ysalamirikkel, és pontosan tudták, hogyan használják őket.
Ben lehúzta a fejét, ahogyan a kiszögellés felett elhúzott a korábbi hajtóműzaj forrása, egy robosztus, páncélozott Cygnus-rakétanaszád. A naszád nem sokkal Bazz és Sabrina mögött landolt, és négy kék páncélos mandalori ugrott ki belőle, amelyek roppant ismerősek voltak Ben számára valahonnan. A fiú elfintorodott. Ez már olyan túlerő volt, amely ellen ha akart, sem tehetett volna semmit. A Lázongók halálra voltak ítélve. Csak annyit tehetett, hogy figyelte az eseményeket... így aztán lecsökkentette a jelenlétét az Erőben, deaktivált minden nála lévő kommmunikációs eszközt, és igyekezett minél jobban egybeolvadni a sziklával, amelyen feküdt. A távolban újra hajtóműzajt hallott, ezúttal recsegőt, ki-kihagyót, amely a Szellent motorjára emlékeztette. Rama láthatóan úgy döntött, hogy itt az ideje elhagyni a helyszínt. Nem sokkal később azonban a motorhangot felváltotta egy másik Cygnus naszád rakétáinak surrogása, Ben pedig rejtekhelyéről jól látta a hatalmas tűzgolyót a horizont alján...
Rev Sanagar páncéljába épített érzékelői világosan mutatták az előttük lévő helyzetet. A polneyeiak aktivált zavarása miatt csak a bunker előtti területen lévő három célpontot látta, a hajójukat és a sziklák között lévő további esetleges célpontok jeleit nem tudta elkülöníteni az egyéb polneyei berendezések, őrjáratok, és gyakorta előforduló kisebb állatok és madarak generálta jelektől, így egyelőre azzal törődött, ami előtte volt. A behatolók négyen voltak, pontosabban már csak hárman, miután a vezetőjüknek tűnő jedi egyik visszavert lövedéke pont a bunker mellett lapuló kölyköt találta el, leterítve a kapuőrség egyik tagját is. A másik két kapuőr füstölő fejjel feküdt nem messze a jeditől, jelezve azt, hogy mégsem teljesen amatőrrel volt dolguk. Nem messze a jeditől pedig egy behemót, lilás sörényű üvöltöző talz-szerű idegen, és egy filigrán, távolról mandalori páncélra emlékeztető mellvértet viselő nő állt.
- Koncentráljanak a jedire a direktíva szerint! - váltott a klón őrök csatornájára Sanagar. - A fedezetét pedig bízzák ránk! Vode an!
Két mandaloriai a levegőbe szökkent, háti rakétájuk segítségével a szőrös szörnyetegtől balra és jobbra landolva, miközben a bunker felől rohanó klónok is szétbontakoztak, gyors, pontos egyes lövéseket leadva a jedi felé, egyiküket kivéve, aki egy hosszabb csövű, hengeres szerkezetet tartott célra. A mandalori kommandós-páros tagjai gyors mozdulatokkal tértek ki a togoriai primitív mordályának lövései elől, amelyik mégis talált, az ártalmatlanul fröccsent szét a beshkar mellvérten. - Ve'rsha, vode! - kiáltotta oda társainak Sanagar az egymásköztibe, közelharcra adva parancsot miközben saját hátvédje egy pontos találattal kilőtte a harmadik célpont, a fiatal nő kezéből az oldalfegyvert. A mandaloriaiak fegyverei a tokjukba kerültek, és felváltották őket az éles, hegyes, beshkar pengék.
A jedi megpróbált társai segítségére sietni, de mozdulatai esetlenek és összevisszák voltak, láthatóan az ysalamirik hatása alatt képtelen volt bármiféle koordinált védekezésre. Végül a klónok elég közel értek ahhoz, hogy a hosszabb fegyverrel felszerelt társuk is célozhasson, a vaskos hengerből kirepülő lövedék pedig villámgyorsan egy szikrázó hálószerű alkalmatossággá alakult, amelyik a földhöz szegezte és apró energiakisülésekkel bombázta a jedit. A mandaloriaiak is rohamra indultak. A togori erős ellenfélnek bizonyult, inkább valamiféle őrült vadállatnak, mint intelligens ellenségnek, de a két mandaloriai nem tágított, újabb és újabb csapásokkal próbálták sarokba szorítani a karmoló, harapó lényt. Sanagar intett a harmadik társának, hogy foglalkozzon vele, ő maga pedig kardját lóbálva megindult a lány felé. - Itt az ideje véget vetni a kis mókátoknak, kislány. - emelte fel a fegyverét a nőre, akinek a kezében valamiféle ideggáz-flakonnak tűnő ezüstös henger villogott most, hogy a fegyverét elveszítette. - Na mi lesz, lássuk mi van nálad! Hajrá! - Sanagar mosoly a sisakon át is szinte látható volt.
A lány "fegyveréből" azonban csak valamiféle narancsszínű színes folyadék spriccelt ki, élénk vonalakat festve Sanagar kék páncéljára. Azzal az ellenfél térdre rogyott és szipogni kezdett. - Ne.. ne bánts... én is... én is Mando vagyok... Sanagar hangosan felnevetett, letépte a lány fejéről a sisakot, és kardja markolatával egy kemény ütést mért az állára, majd a hajánál fogva felemelte a vérző arcú tinédzsert. - Ne nevezd magad mando-nak, te nevetséges kis ribanc. Semmi közöd hozzá, hut'uun. Nézd csak, mit csinálunk a nagy szőrös barátoddal.
Azzal abba az irányba fordította a lány fejét, ahol a harmadik mando kommandós épp ekkor mélyesztette bele hátulról kardját a togoriba, és óvatosan forgatni kezdte. A lény felüvöltött, és megpróbált megfordulni, de ekkor a két másik ellenfele is előrelendült, és egy pillanat múlva togoriai vér és végtagok repkedtek a levegőben.
A lány néhány pillanatnyi szipogás után elájult. Sanagar adott neki még két pofont, hogy felébredjen, majd a páncélja maradékánál felemelte. - Majd én gondoskodom róla, ribanc, hogy megtanuld, mi jár annak, aki a páncélunkat méltatlanul viseli. Ne aggódj, nem fog fájni. Csak az elején. A klón osztag parancsnoka Sanagarhoz lépett. - Három katonát veszítettünk. Két behatoló semlegesítve, a jedit foglyul ejtettük, a behatolók hajóját a pilótával együtt lelőttük. - Ez a mi foglyunk lesz, ha nem bánják, hadnagy. - biccentett a lány felé Sanagar. - De elbántunk volna a jedivel is mi magunk is. - A jedikre vonatkozóan nagyon világos direktívánk van, fejvadász. - vonta össze a szemöldökét a klón parancsnok. - Ő már a mienk, a központba szállítjuk. Ha jobb dolga nincs, kutassa át a területet, hátha vannak még behatolók. - Hogyne. Örömmel. - vonta meg a vállát Sanagar, majd hóna alá kapta a lányt, és társaival együtt visszaindult a parkoló rakétás naszád felé. - Önöknek is további szép napot.
Ben továbbra is a rejtekhelyéről figyelte az eseményeket. A Lázongók gyors, és meglepően véres véget értek, Bent azonban továbbra is furdalta a lelkiismeret. Szinte teljesen bizonyos volt benne, hogy Ka'non nem volt valódi jedi, nem jelentett akkora fenyegetést, ami alapján erre a fellépésre szükség lett volna. A klónok mégis olyan alaposan felépített taktikát alkalmaztak, ami nagyon is begyakoroltnak tűnt, és Ben egyáltalán nem volt biztos benne, hogy neki magának sikerült volna-e akár kijutnia a szorításukból, hogyha beavatkozik. Ha azonban ennyire pontosan ismerték a klónok a jediket, és Ka'non képességei ennél sokkal gyengébbek voltak... akkor lehetséges lenne, gondolta Ben, hogy érzékelték az ő megmozdulásait az Erőben, és azt hitték, Ka'nontól jönnek?
Ben ezt roppant nyugtalanítónak találta. Egyetlen erőhasználót sem érzékelt semmilyen formában az őrség, vagy a kommandók tagjai között. Akkor mégis hogyan voltak képesek azonosítani? Talán csak paranoid biztonsági intézkedés volt? Ben a tudat nélküli, finoman sugárzó életforma-szerűségre gondolt a terminálban, és a vörös vészvillogóra. Talán a polneyeiak képesek voltak technikai alapon érzékelni az Erőt?
Többet kellett tudnia erről. És bár közvetve talán maga is felelős volt a Lázongók tagjainak haláláért, Ben azzal is tisztában volt, hogy nem meditálhat most ezen. Sokkal fontosabb feladat állt előtte. A polneyeiak azt hitték, hogy Ka'non jedi, de amint vizsgálatoknak vetik alá, akkor hamar rájönnek majd, hogy nem ő volt az erőhasználó, akit kerestek. Akkor pedig ki fogják következtetni, hogy van még egy. És ami még fontosabb, gondolta Ben, ha vizsgálatoknak vetik alá, akkor vannak erre a célra fenntartott laborjaik. Laborjaik, ahol talán az eltűnt Octa Ramis mester nyomára is akadhat.
Arról nem is beszélve, hogy Ben egyelőre nem vágyott a találkozásra a polneyeiak véreskezű mando barátaival. Leereszkedett az ösvényen, amelyen idáig értek, és futásnak eredt, hogy megkerülje a bunkert és valamiféle hátsó bejáratot, szellőzőt, liftet, vagy egyéb alkalmatosságot keressen, ahol megkísérelheti a bejutást a komplexumba. Sietnie kellett, hogy ne tévessze szem elől Ka'nont, s bár az Erőben nem érzékelhette, az ysalamirik által generált üres tér legalább ilyen árulkodó volt. Ben tudta, hogy egyszerűen azt a helyet kell keresnie az Erőben, nos, amelyik nincs ott.
És közben próbált nem gondolni arra, hogy a taktikai cél és a küldetése érdekében tényleg feláldozta-e a Lázongók tagjait, ami, bármennyire is szerencsétlenek voltak, még sem tűnt kifejezetten jedi cselekedetnek Ben számára.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 2, 2014 15:59:33 GMT 1
Ben némi hegymászás után rátalált arra a szerkezetre, amely láthatóan évtizedek óta a birodalmi létesítmények gyenge sarokpontja volt, és amellyel minden egyes technikusnak és tervezőnek újra és újra meg kellett küzdenie - legtöbbször sikertelenül -, aki nagy méretű űrbeli, vagy föld alatti építmények szerkesztésére adta a fejét; egy szellőzőaknára. A szintén jó birodalmi szokás szerint alig két méter átmérőjű, egyenesen lefelé vezető, néhol egy-egy vezetékkel, vagy csővel megtoldott akna tetejét biztonsági rács borította, és Ben meg volt győződve róla, hogy a bunker ajtajánál elhelyezett Erő-érzékelő (melynek létezéséről még mindig nem volt teljesen meggyőződve, de a legrosszabb alternatíva logikáját követve egyszerűen feltételezte, hogy létezik) itt is megtalálható, nem beszélve egyéb szenzorokról.
Mivel volt gondja rá, hogy a nyomait eltüntesse, ezért a környéken járőröző mandaloriai kommandósoktól egyelőre nem tartott. Annak viszont már nagyobb volt a veszélye, hogy bejutás közben valamelyik szenzoron megjelenik, és akkor odalent egy újabb ysalamiris biztonsági osztag várja.
Némi gondolkodás után Ben figyelme a rácsot borító madárürülék fehér foltjaira irányult. Némi keresés után megpillantott egy nagyobb sziklán vagy két tucat fehér tollú, nagy darab madárszerű lényt. Még így is csak ötven százalék esélye volt a tervével, de egy próbát megért. Néhány gyors, szakszerű mozdulattal kipattintotta a lézerszikéjét, és egy eltávolított néhányat a szellőzőt védő rácsok közül, gondosan meglazítva a többit és a csonkokat, hogy minél inkább természetes törésnek tűnjön, és nehezebb legyen felfedezni a szike által hagyott apró égésnyomot, ami még így is jóval kisebb volt, mint egy fénykard nyoma. Aztán a zsebéből néhány préselt fehérjerudat az aknába helyezett, majd arrébb sétálva a következő egyszerű, finom gondolatot közvetítette a madaraknak az Erőn keresztül, remélve, hogy ezzel még a klónok érzékelőinek hatótávolságán kívül marad, miközben az aknára fókuszált: "Élelem. Ott".
Szerencséje volt, a madaraknak úgy tűnik volt némi étvágyuk a fehérjerudakra, mivel körözni kezdtek a rács felett, elhagyva fészküket, majd miután az egyik kíváncsibb társuk lerepült a járatba, és nekiesett az egyik csövön fennakadt energiarúdnak, a többiek is követték. Ben lelki szemeivel látta maga előtt a polneyeiak biztonsági irányítóját, ahol valamelyik klón most minden bizonnyal ezeket a rohadt repdeső dögöket átkozta, és a mozgásérzékelőkön felvillanó összefüggéstelen, követhetetlen jeleket, ahogy a lények a járatban repkedtek.
Gyorsan ő is bevetette magát a járatba, az övén lévő huzal magnetikus végét a rácshoz erősítette, és leereszkedett, miközben körülötte ott csapkodtak az energiarudakon veszekedő madarak. Bennek gondja volt rá, hogy továbbra is gondosan elrejtse jelenlétét az Erőben és ne csináljon semmi olyasmit, ami egy érzékelőt riaszthatott volna. Amikor néhány tucat méter ereszkedés után megpillantott egy plombával lezárt fémajtót, tudta, hogy jó helyen jár.
Rögzítette magát a csöveken, az ereszkedő huzal végén deaktiválta a mágnest és felcsévélte a lehulló huzalt vissza az övére, majd felfeszítette szikéjével az ajtót záró plombát, és a szervizjáratba bemászva visszazárta maga mögött az ajtót.
És már bent is volt a bázison. Nem volt ugyan tökéletesen fedett behatolás, de a CSF-es kommandós barátai, ha még éltek volna, büszkék lettek volna rá. Miközben megnyitotta magát az Erőnek, és anélkül, hogy aktívan kinyúlt volna, az élettelen pontokat kereste, elmosolyodott magában, örülve az apró sikernek.
A járat meglehetősen elhagyatottnak tűnt, és Bennek némi négykézláb mászás után úgy tűnt, hogy a szomorú véget ért Lázongók feltételezése ellenére a bunker ezen része igenis össze volt kötve a komplexum többi elemével. Ez logikusnak is tűnt, hiszen a foglyul ejtett Ka'nont nem siklóval, hanem rögtön a bunkeren keresztül szállították el, és mivel vélhetően nem egy fegyverraktár őrszobájába akarták bezárni, kellett, hogy legyen kapcsolat.
Bennek gondja volt rá, hogy mozgás közben elkerülje azokat a szervizjáratokat, ahol mozgásérzékelőre emlékeztető berendezéseket látott. Itt-ott egy-egy nagyobb méretű, patkányra emlékeztető lény is szembejött vele, sűrű szörcsögéssel, ami további nyugalommal töltötte el Bent. A bázis régi volt, és a klónok bármennyire is ügyeltek arra, hogy a bejárást minél inkább megnehezítsék, valószínűleg nem akartak vesződni azzal, hogy minden egyes használaton kívüli szellőző- és szervizjáratot bekamerázzanak. Ahogyan lefelé haladt, egy idő után egyre közelebbről és egyre több élőlény jelenlétét érzékelte, a járatok pedig egyre szűkebbé váltak, és egyre több vezeték futott bennük. De Ben egyelőre nem aggódott. Egy ekkora létesítménynél létfontosságú volt a hűtés-fűtés, a levegő keringtetése, és a másodlagos menekülési útvonalak fenntartása, így biztos volt benne, hogy a járatokon át nagy területet járhat be. Megpróbálta a közelben érzékelt, illetve nem érzékelt lények kisugárzásából és a fedett pontok alapján meghatározni, hogy pontosan merre kell mennie. Azonban a "szürke foltok" egyre sűrűsödtek. Ez egyrészt jó jel volt Ben számára, hiszen tudta, hogy jó helyen jár, ahol egyre több az ysalamiri, másrészt megnehezítette a pontos bemérést. Ott, ahol az ysalamirik nem okoztak vakfoltokat, Ben a klónok határozott, némiképp idegen megjelenésű tudata mellett más élőlényeket is érzékelt... izgatott, feszült figyelemmel a munkájukra koncentráló nem klón humánokat, és valamiféle szokatlan, idegen jelenlétet.
Végül arra jutott, hogy az ysalamirik által okozott vakfoltok egy gyűrűszerű hurkot alkotnak egy nagyobb terem körül, amely felett átvezetett az egyik járat, amelyet még nem próbált meg. Hirtelen elhatározással a következő kanyarban jobbra fordult, miután végzett a feltérképezéssel, és halk mozdulatokkal áthaladt a szervizjárat alatt valahol elhelyezett ysalamiri okozta vakfolton.
Ahogyan beért a terem fölé, itt már világosan ki tudta venni az élőlényeket, és abban a pillanatban reflexszerűen teljesen el is zárta magát az Erőtől. A járaton lévő szellőzőrácson át - milyen kényelmes, gondolta Ben, hogy az ilyeneket mindig valamennyire átlátszóra tervezik, ahelyett, hogy leárnyékolnák - rálátása nyílt a teremre... ... és Ben villámgyorsan tisztában volt vele, hogy jó helyen jár. És azzal is, hogy elkésett.
Odalent a teremben egy köpcös, alacsony bajszos alak konzultált két kék egyenruhás technikussal, akik egy fél tucat, félkörben felállított, fordított Y-alakú emelvény mellett álltak. Az emelvények egyikére két másik technikus most szíjazta fel az eszméletlen Ka'nont, hárommal arrébb pedig Ben gombóccal a torkában vélte felfedezni Octa Ramis élettelen alakját. Még jobban megdöbbent azonban, ahogyan azonosította az élettelen jedi mester mellett szöszmötölő lényt, aki egyáltalán nem hasonlított a bázis többi "lakójára". A sárga pikkelyes, gyíkszerű, hosszú farkú lény karmos végtagjait végigsimította a jedi mester testén, majd komplex füttyökből álló nyelvén odavakkantott valamit a kövér alaknak. - Igen, doktor Sis'takh, hamarosan megkezdhetjük az új alany vizsgálatát. - biccentett amaz. A Ssi-ru közelebb lépett Ka'nonhoz, majd amikor a szerkezet, amelyikbe szíjazták, felberregett, egy csalódott füttyentés keretében a terminálján megjelenő apró, narancssárga állapotjelzőkre mutatott.
- Én is látom, doktor. - biccentett a polneyei technikus team vezetője. - De az őrök jelentése szerint használta az Erőt... ezek valóban nagyon alacsony értékek. A Ssi-ru orrcimpái megrezegtek, majd körbepillantott a teremben... a falakon, aztán a plafonon, végül megállapodott a nyíláson, szinte majdnem egyenesen szembenézve Bennel.
Ben szitkozódva hátrébb húzódott. Hát persze, gondolta. A szaglás, ami sem egy átlagembernél, sem egy klónnál nem volt különösebben jelentős érzék, egyes idegen fajoknál sokkal kifinomultabb volt.
- Hogy érti, hogy kell lennie egy másik jedinek? - válaszolt a lény újabb füttyögésére a doktor, majd odakiáltott az őröknek. - Őrség! - Igen, Leth doktor? - Riadóztassák a bázist és ellenőrizzék az összes kijáratot! Valószínűleg behatolónk van!
Ben most már a zajjal kevésbé törődve, gyors mozdulatokkal vonult vissza a járatban. Tudta, hogy a békés mászkálásnak ezzel egyszer s mindenkorra vége, hamarosan mindenhol hemzsegni fognak a biztonságiak. Úgy tűnt, az erőszakos módot kell választani a kijutásra, ha nem akar arra a sorsra jutni, mint Ramis mester és Ka'non, és egy ssi-ru életerő-elszívó berendezésben végezni, amikről eddig csak olvasott apja feljegyzései alapján a bakurai incidensek idejéből, és fogalma sem volt, honnan jutottak hozzá a klónok. De ami még fontosabb volt, figyelmeztetnie kellett a Tanácsot.
Az egyik átjárónál megállt hallgatózni, majd amikor nem érzékelt mozgást, kezébe vette a fénykardját, és kilépett a folyosóra. Készen állt rá, hogy fegyverrel vágja ki az útját egy hangárig, és elkössön egy polneyei hajót. Nem tűnt egyszerű feladatnak...
- Én nem vinném túlzásba a hősködést, pareny - szólalt meg pontosan a háta mögött egy fiatal női hang.
Ben megdöbbenve megpördült, hiszen még mindig el volt rejtőzve az Erőben, de így sem érzékelte a mögötte levő alak jelenlétét. Egy vele nagyjából egykorú, barna hajú, kék szemű lány bámult rá mosolyogva, nem a polneyei klónok szürkéskékjében, hanem a cosrai kadétok fekete egyenruhájában, váll-lapján a kiolvashatatlan "Wissenschaftsstaffel" felirattal.
Ben felemelte a kezét, hogy egy finom legyintéssel az Erőben elfelejtesse a lánnyal, hogy itt járt. Nem akarta vele egykorú, fegyvertelen gyerekeken kezdeni az erőszakos kitörést. Meglepetésére azonban egy ugyanolyan finom válasszal találkozott a lánytól, csak egy rövid pillanatig. - Tudom, mi vagy, jedi. - suttogta a lány. - És azt is, hogy nagy szarban vagy. Gyere velem. Biszt'ra.. Ben döbbenten hagyta, hogy a lány kézen fogja, és végigrohanjon vele a riadójelzésektől vöröslő mellékfolyosón, egyenesen egy kabinig, amelyen a "Jr. Leutnant Blaskowicz, Cosrauer Ws.stf" felirat díszelgett. A lány berántotta Bent a szobába, épp abban a pillanatban, amikor egy biztonsági osztag tűnt fel a sarkon, és bezárta az ajtót.
- Ne aggódj. - fordult a fiú felé. - Régen megbuheráltam a biztonsági kamerákat ezen a szinten. A klónok csak azt látják, hogy egyedül jöttem be. Pont, mint az egy nappal korábbi felvételen. Itt biztonságban vagy egy ideig, jedi. Ben csípőre tett kézzel megállt az ajtóban. - Ez szép és jó, kisasszony, de miért is jobb nekem az, hogyha a polneyeiak helyett a cosraiak ejtenek foglyul? - Talán egy szpaszibo jobban hangzott volna, jedi. - mormogta a lány, majd megrázta a fejét. - Mármint egy köszönöm. És a látszat ellenére nem vagyok cosrai. - Ellenben használod az Erőt. - mérte végig kissé más szemmel a lányt Ben, amit az egy mosollyal viszonzott. - Úgy valahogy. Csak kicsit másképpen. - Akkor honnan jöttél? - kérdezte suttogóra fogva a hangját Ben. - Megtudod időben. - mosolygott tovább a lány. - Miután kijutottunk innen.
Azzal a szekrényéhez lépett, kinyitotta, mire Ben újabb döbbenetbe esett, ahogyan egy élettelen, hozzá hasonló korú cosrai kadét teste zuhant ki a padlóra. - Ne aggódj, pont a méreted. - folytatta a lány. - Vedd át a ruháját. Aztán kicsit dolgozni fogok az arcodon. Ben a láthatóan friss holttestre, majd a lány kezében lévő apró, a saját lézerszikéjére emlékeztető eszközre pillantott. - Ha csak most találkoztunk, honnan tudod, mi a méretem? - szaladt ki a száján végül a legkevésbé zavarba ejtő kérdés, amire éppen gondolni tudott. - Ez legyen az én titkom. - mosolyodott el a lány. - Na, gyerünk már, öltözz, ne várd meg, amíg elfordulok, mert úgysem fogok. Davaj daragoj!
Amikor Ben végzett, a lány elélépett, és a kezében lévő eszközt néhányszor végighúzta Ben arcán. A fiú a tükörbe nézve pedig a halott cosrai kadét képmását látta viszont. - Holografikus megjelenítés. Befelé ujjlenyomatot és mindenféle baromságot is vesznek a klónok, de kifelé elég lesz a pofikád és az egyenruha. - folytatta a lány, majd kezet nyújtott Bennek. - A nevem Varvara Blaskowicz, de hívj csak Vavinak. - Ben vagyok. - fogadta el a kellemes érintésű kezet Ben. - Ben Skywalker. - Bozse moj. - kacsintott a lány. - Egy igazi nagyhalra akadtam, nem igaz? És mielőtt még egyszer megkérdezed, nem, valóban nem vagyok cosrai. És nagyon érdekes gondolatok járnak a fejedben.
Ben elvörösödve próbálta kizárni az elméjéből a lánnyal kapcsolatos legújabb ötleteit. Fel sem tűnt neki, hogy a lány éppen a fejében vájkál. - Ti jedik mindent olyan... erőszakosan csináltok. - értette el Ben ki nem mondott kérdését a lány. - Úgy lóbáljátok az Erőt, mint a fénykardotokat. Finoman kell.. gyengéden. - Ezért nem vettek észre téged a polneyeiak érzékelői? - kérdezte Ben. - A polneyeiak sem hülyék. Olyanra kalibrálták az észékelőiket, hogy csak aktív, általuk ismert erőhasználók jeleire riasszanak. - erősítette meg Ben gyanúját a lány. - Máskülönben minden egyes alkalommal riasztanának, ha egy átlagember elmegy előttük. - Mert az Erő mindenhol, mindenkiben ott van. - értette meg Ben. - Mint egy háttérsugárzás. És amíg közel maradsz ehhez a szinthez, addig nem vesznek észre az érzékelőik.
A lány biccentett. - Nem vagy te olyan buta fiú, daragoj. Gyere, indulunk, vár a siklónk. - Miféle sikló? - értetlenkedett Ben. - Csak nem gondoltad, hogy majd nekiesünk az őrségnek valamelyik hangár előtt? - biggyesztette le az ajkát a lány. - Ne légy már ilyen. Be vagyunk regisztrálva a következő induló transzportra a kivonuló flottához. - Már csak az a kérdés, hová vonulunk ki. - fintorodott el Ben. - Ha ilyen sokat tudsz rólam, gondolom, nem ér meglepetésként, ha azt mondom, minél hamarabb vissza kell jutnom a Tanácshoz. Tudniuk kell arról, hogy itt milyen kísérletek folynak, ezt meg kell állítani... ez embertelen. - Nos, előbb jussunk fel a hajóra, és ha már ott vagyunk, akkor utána járunk ennek. - biccentett a lány, majd visszatuszkolta a halott, immár alsóneműre vetkőztetett cosrait a szekrényébe, és kinyitotta az ajtót. - Csak ön előtt, hadnagy úr.
...
A Polneye körüli védelmi rendszer parancsnoki platformján Zalaxus parancsnok elégedetlenül olvasta Rev Sanagar jelentését. Mégis mekkora esély volt rá, hogy tényleg van egy jedi a behatolók között? Ráadásul a tudományos részleg teszetosza kék köpenyesei, élükön az egyetlen túlsúlyos klónnal, Leth doktorral, még abban sem voltak biztosak, hogy tényleg a megfelelő jedit fogták-e el. Zalaxus remélte, hogy a pillanatnyi elbizakodottságnak nem lesznek súlyosabb következményei, és eldöntötte magában, a további ilyen esetkben nem lesz sem elnéző, sem rugalmas, maradnak a jó öreg "még leszállás előtt atomokra robbantás" módszerénél, ahogyan az a nagykönyvben, meg a tartályban meg van írva. De más, sürgősebb feladatai is voltak, most, hogy a Knot kiadta a parancsot.
- Admirális. - fordult a kommunikációs képernyőn lévő kék pikkelyes alakhoz. - Készen állnak az indulásra? - A vegyes kötelék utolsó technikusait is felvettük a bázisról. - recsegte a fordítógép a Ramakaznál a Bendő flotta mellé csapódott ssi-ru Lirriwing admirális basicra fordított szavait. - Készen állunk! - Sok szerencsét, reméljük, megtaláljuk a mindannyiunk számára szükséges technikai leírásokat. - biccentett Zalaxus, majd bontotta a vonalat.
Miközben az ugrási pont felé igyekvő vegyes birodalmi és Ssi-ru cirkálókat figyelte, amelyek mellett ekkor jelentek meg a Polneye védelmének megerősítése céljából beérkező első knoti csillagrombolók, Zalaxus elgondolkozott a galaxis furcsaságán. Sosem gondolta volna, hogy az a faj, amelyik a klónok és cosraiak mellé elsőként felsorakozik ennek az új, technikán és az Erőhasználók letörésén alapuló Birodalomnak a gárdájába, pont a sokáig rettegett, később pedig üldözött, hazáját vesztett Ssi-ru lesz. Valahol azonban logikusnak tűnt. Az eddig kitaszított, az erőhasználók által kiközösített, lenézett, a tömeg és a rend erejében hívő erők, akiket annyi ideig megbélyegeztek, most újra színre léptek. Egyesülve.
És ahogyan Zalaxus elnézte a rendszer felé úszó méltóságteljes, vadonatújnak tűnő csatahajókat, nem volt kétsége afelől, hogy ez az egyesült erő hatalmasabb lesz, mint valaha volt.
|
|