|
Zhar
Aug 14, 2018 18:01:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 14, 2018 18:01:32 GMT 1
A rendszer, amelyben a hatalmas, egyre terebélyesedő vostroyai hajódokk komplexum terjeszkedett a mélyűrben, afféle tranzitpont volt a Peremvidék kevésbé lakott területei között, valahol a Naboo és a Ryloth között félúton. A Lázadás idején a peremvidéki szövetséges sejtek folyamatos fogócskát folytattak errefelé a birodalmi erőkkel, de a rendszer ennél jelentősebb és ősibb múltra tekintett vissza… a vostroyai feljegyzések szerint, amelyeket a bázis központi parancsnoki termébe vezető folyosón talpaló Atali Poklonskaya jól ismert természetesen, a rendszer eredeti neve Cár-rendszer volt, csak később módosult a galaktikus Basic ejtésmódja szerint is értelmezhetőre... Vostroya előző nagy, cosraiak, a fasisztik elleni háborújának legkülső éke és őrposztja, a hajdan nagy Vostroyai Cárság, Sankt Petrov birodalmának bázisa… most pedig itt épült fel Vostroya első akkora űrdokkja, amelynek mérete és kapacitása a Rogyináéval vetekedett.
Poklonskaya elégedetten elmosolyodott a gondolatra. Várta már, hogy annyi hivatalos találkozó, a FrontIntern végeláthatatlannak tűnő megbeszélései, hivatalos eseményei és felvonulásai után végre újra visszatérhessen a galaxis és a Frontizmus hadszínterére.. amíg távol volt a frontvonalaktól, és Vostroyán követte a társadalmi – politikai építkezést, valamint a fasisztik, a szithek és a Köztársaság háborúját Awerisnél, addig Vostroya peremvidékén hasonlóan fontos és jelentős építkezések zajlottak... ezek egyike pedig most itt remegett, itt dübörgött a talpa alatt, és ontotta magából a frontisták új fegyvereit és űrhajóit.
Egy tucat hazafias dal futott át Atali elméjén szinte egyetlen pillanat alatt, de a parancsnoki kilátóterem előtt álló hosszú kabátos őrök utat nyitottak neki, ő pedig belépett... Szolovcev pattant fel először a vörös kárpitos kanapéról, amelyen ült, vállain szinte még meg sem száradt, vadonatúj admirálisi váll-lapokkal, kezében egy pohár itókával... Atali kitörölte egy pillanatra a hazafias énekeket a fejéből, és arra koncentrált, hogy megőrizze diplomatikus, kedves mosolyát, amelyért Vostroyán és a Knoton egyaránt férfiak ezrei adták volna az életüket, ahelyett, hogy kedvtelenségét láttatni engedje... hát persze, hogy Szolovcev. Mindig ez a tudálékos, irritáló alak.
- Atali, daragoj, ityi szju’da! – invitálta a flottatiszt mögül előkerülő idősebb férfi, bajzsát szinte idegesen megigazítva. – Üdvözlöm a Kalinyin állomáson.
- Dobrij gyeny, tavaris marsall Vrosilov. – Atali mosolya ezúttal őszinte volt. A Vörös Flotta és a Vostroyai Katonai Titkosszolgálat parancsnoka mintha apja lett volna apja helyett. Klimm Vrosilov ugyanúgy végigülte a FrontIntern unalmas üléseit, de a háttérben, a kávészünetekben és hétvégente a villájában látástól vakkulásig dolgozott Vostroya további építésén és felemelkedésén, együtt teázott a mindenható Kiro pártfőtitkár elvtárssal, és távol tartotta Romanov elvtárs és az NKVD láncos kutyáit Atalitól és a Flottától... amennyire ez lehetséges volt.
Poklonskaya lehelyezte újonnan dekorált, vezérőrnagyi sújtásokkal díszített flottatiszti sapkáját a kanapé másik felére, jó távol Szolovcevtől, majd pillantása a terem megfigyelőablak nélküli, hátsó falára esett, amelyen ott villogott barátságosan Vostroya befolyási övezetének új, nagyobb, frontistább verziója.
- Prekraszna, nyet? – kérdezte Vrosilov. - De igen, Marsall elvtárs, gyönyörű. – biccentett Atali mosolyogva.
A hatalmas holotérképen jól kivehető volt, hogy mivel foglalkozott Vostroya, amíg a galaxist Aweris kötötte le, a Frontistákról pedig azt hitték, ölbe tett kézzel üldögélnek, szaunáznak és italoznak a FrontIntern keretei között. Fontos, a galaxis nagyobb része által talán nem is látott változások mentek végbe a Peremvidéken, Vostroya ismert és egyelőre nem ismert határain belül és kívül egyránt.
Poklonskaya jól emlékezett rá, ott volt a legfontosabb üléseken, a különböző képviseletek tanácsain, a Politbüro, a Párt legfelsőbb szervezetének bizottságaiban…
Az új államszövetség neve hivatalosan Frontista Unió lett, de mindenki csak a katonai együttműködést megalalpozó különálló dokumentum, a Vostroyai Szerződés kezdőbetűiből kiindulva VSz-ként emlegette. Az Unió csak egy keret volt, egy szimbólum, amelynek jelvényével a galaxis többi része felé egységesen képviselhették az új államot és a frontizmust. Az Unió fő döntéshozó és népképviseleti szerve szerve továbbra is a FrontIntern maradt, amelyről alaposan eldöntötték, hogy most egy ideig nem hívják össze.. a végrehajtó hatalmat pedig ezzel egyidőben átruházták a Politbüróra, az Egységes Frontista Párt legfőbb szervére.
A tényleges közigazgatási, katonai feladatok a VSz-ben maradtak, amely megörökölte a Frontizmus hívei és harcosai mellett a Vostroyára jellemző hivatali vonalakat és az ebből adódó belső ellentéteket is.
Pardon, nézetkülönbségeket a Frontizmus jövőjét illetően, javította ki magát szinte automatikusan gondolatban is Poklonskaya, miközben tovább böngészte az immáron egységes holotérképet. A VSz alapvetően három részre tagolódott... a Köztársasághoz és a jedik területeihez legközelebb eső sűrű lakottt, Vostroyával is határos szektorok, amelyek a pionőr frontista állam, Asmeru körül nőttek ki, a Tagköztársaságok nevet kapták. A Bruaani – szektortól az Anotaig és Bespinig, a Juvexi Népköztársaságtól a Vivendi – szektor frontista államocskáiig a Frontizmus eszméje kapcsolta laza föderációba ezeket a nagyrészt szektor – méretű tagköztársaságokat, dolgozóikat és népfelkelő milíciáikat... és persze, gondolta tovább némi keserűséggel az elméjében Atali, hisz nem egy felszabadításában személyesen is részt vett, az NKVD.
Az NKVD, ahogyan rátette a kezét a Fény Hadserege és a Jedi Lovagrend által őrzött területek vostroyai sejtjeire és bázisaira is, úgy szinte teljes politikai befolyási övezetet alakított ki a Tagköztársaságokban, beleértve a vostroyai űr átellenes végén fekvő, speciális státuszt őrző Ryloth-ot is. A Romanov – félék szava döntött minden kérdésben ezeken a területeken.
A második területi egység maga Vostroya és saját közvetlen gazdasági övezete volt, az Atrivis – szektortól a területeiket kettévágó jedi, köztársasági és eriadui nyúlványok túloldalán lévő Tamarin - és Tarabba – szektorokig. Ezeken a területeken az NKVD mellett jelen volt a Flotta és a többi vostroyai politikai szerv is, gyakorlatilag a Rogyina részét alkották, a térség kevésbé fejlett primitív civilizációi számára pedig minimális jelentőségű, inkább csak a Frontizmus eszméjét erősítő, semmint tényleges önállósággal rendelkező Autonóm Területeket, Félautonóm Köztársaságokat alakítottak ki, az egész pedig Vostroyai Frontista Föderáció néven a Politbüro és a vostroyai honi bürokraták közvetlen kormányzása alá tartozott... ahogyan a Tagköztársaságok saját Milíciájukkal, úgy a Föderáció saját vostroyai hadtestjeivel és a helyi népességből szervezett önkéntes frontista zászlóaljakkal járult hozzá a VSz összerőihez... A FrontIntern egyebek mellett azért is nyúlt ilyen végeláthatatlanul hosszúra, mert a Tagköztársaságok és a Föderáció belső viszonyait, korlátozott automómiával bíró tagjait mind meg kellett alakítani, le kellett tisztázni, végezetül meg kellett tervezni hozzájárulásukat a Frontista Unió költségvetéséhez és a VSz haderejéhez.
Ezek voltak Vostroya azon szektorai, amelyeket a Jedi Lovagrenddel kötött szerződés, és – Atalinak kétsége sem volt efelől – már a Köztársaság számára is ismert titkos dokumentumok alapján a Frontizmus ideológiájának hívői magukénak tudhattak... azon túl pedig... - és itt Atali ismét elmosolyodott - ott húzódott a jövő.
Vostroya ugyanis nem állt meg itt. Amíg a Jedik elégedetten dőzsöltek saját feudális kiskirályságként átformált szakrális területeiken, acsarkodva a magukat Első Rendnek nevező anarchistákra, a fasisztik kisebb és gyengébb, de annál hangosabb karikatúráira a szomszédságukban... amíg a Köztársaság hajói ott rajzottak a Peremvidék üres részein a Cosra flottái után kutatva, majd Aweris hírét hallva visszatakarodtak a határaikon belülre, hogy azóta bűnbandák és terroristák hajkurászásával kössék le magukat... amíg a nagyképű fasisztik saját bonyolult mestertervükbe fulladva azon mesterkedtek, hogy egymásnak ugrasszák Coruscantot és a sith kényurakat, majd ennek folyományaként elveszítsék bevethető flottájuk majdnem egyharmadát, és ezt még ezek után legyen képük sikerként bejelenteni otthon... addig a Vörös Flotta vadonatúj egységei kirajzottak a Tamarin-szektoron túlra, és összekötötték a területekeg Rylothig.
A Silken és a Vergesso végeláthatatlan aszteroidaövei, a Quence és a Bajic – szektorok mezőgazdasági világai, a Zhar-hoz hasonló tranzitrendszerek.. peremvidéki szektorok sokaságát fogta meg, ragadta meg és formálta át a kreatív forradalmi – frontista vostroyai elme, katona- és munkáskéz, és a vadonatúj gyártású cirkálók hada és fegyverzete. Az olyan népnyúzó kalózfészkek, mint a sokáig ellenálló Alzoc, egymás után estek el a frontisták igazságszolgáltatása alatt, rabszolgák százezrei csatlakoztak felszabadulva a frontizmus eszméjéhez és soraihoz, és létrejött Vostroya harmadik magterülete, amely hivatalosan nem volt része a Frontista Uniónak, katonai közigazgatás alatt állt, de betagozódott a Vostroyai Föderáció és a VSz szervezetébe egyaránt, a szektor, ahol a Vörös Flotta parancsolt, és nem az NKVD... a Vostroyai Peremvidéki Katonai Kormányzóság.
A Kormányzóság, amelynek teljhatalmú ura és bölcs vezetője kinevezett kormányzóként Vrosilov marsall volt, és amely Vostroya jövőjét volt hivatott megalapozni.. a flottafejlesztési programét, amely a fasisztikkel egy szintre emeli majd a Frontizmus híveit.
Szükség is lesz rá, gondolta átszellemülten Poklonskaya. A frontizmus építkezett, de nem elég gyorsan, ráadásul a Romanov-félék és Molotoff ügynökeinek inkompetenciája miatt most a Köztársasággal kialakított együttműködésük is veszélyben lévőnek látszott.. úgy tűnt, a Frontizmus egyedül marad az elnyomottakért és kizsákmányoltakért folytatott küzdelemben a galaxisban.
Atali Poklonskaya megfogadta magában, hogy ezt nem fogja hagyni.
- Szagyi’tyesz... üljenek le. – kínálta hellyel Vrosilov szívélyesen Szolovcevet és Poklonskayát. – Elkezdeném az eligazítást...
[folyt.köv.]
|
|
|
Zhar
Aug 15, 2018 11:16:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2018 11:16:12 GMT 1
- Amíg Önök ketten, elvtársak, a külterületi bázisokat és üzemeket ellenőrizték – kezdett bele mondandójába Vrosilov, miközben egy pillanatra a távolba révedt -, addig én részt vettem a Politbüro Központi Bizottságának kihelyezett ülésén Asmerun. Molotoff külügyi népbiztos jelentése szerint a Köztársasággal megakadtak a tárgyalások. Az új Szenátus megválasztásáig coruscanti barátaink már nem igazán állnak szóba velünk... a coruscanti merényletek alatt nyújtott segítségünknek hála ugyanakkor a DIU felfüggesztésére, vagy betiltására irányuló lépéseket felfüggesztették. Úgy tűnik, nem tilltják ki a Frontizmust és elvtársainkat a politikájukból, de meg lennék lepve, ha Evara szenátor elvtárs és elvtársai kormányon maradnának.
- Molotoff csak Romanovot és az ügynökeit hibáztathatja, Vrosilov elvtárs – horkantott fel nagyot kortyolva az italából Szolovcev. – Putyilov egy gyáva durak, ha a saját bőre helyett az elveinket akarta volna menteni, egyenesen belerepül Aweris napjába hajóstul, élesített bombástul, vot i v’szjo – és ennyi. Akkor pedig teljesen máshogy beszélgetnénk mi is.
Atali magában egyetértett a vörös képű, nagyhangú Szolovcevvel, de ő még itt, az NKVD-től biztonságos helyszínen sem mert volna ilyen nyílt kritikát megfogalmazni. Molotoff népbiztos és stábja, amelyik a Köztársaságon és a többi kapitalista államon belül alakított ki legálisan működő sejteket afféle harmadik, a Flottától és az NKVD-től is független frontista hadoszlopként, így is alaposan megsínylette az eseményeket. Givin, sullusti, chev és humán ügynökök tucatjait, ha nem százait tiltotta ki a Köztársaság, akik vostroyai diplomáciai papírokkal rendelkeztek - a megmaradtak épp arra voltak csak elegen, hogy a Dolgozók Intergalaktikus Uniója egyáltalán el tudjon indulni a szenátusi választásokon... a korábbinál jóval gyengébbnek várt eredménnyel. Molotoff és stábja gyakorlatilag önhibáján kívül diszkreditálódott. Persze nem ez volt az első ilyen eset Vostroya történetében, a frontizmus ideológiájában és a Politbüroviszonyai között normalitásnak számított, ha nem a tényleges felelős, hanem úgymond a legkevésbé kompetens elvtárs vitte el a balhét...
Vrosilov ismét kibámult az ablakon, mint aki máshol jár, végül köhintett. - Ez csak a mi lehetőségeinket növeli, admirális elvtárs. A Politbüro végre hajlandó megfontolni más módszereket is a Frontizmus terjesztésére a galaxisban. Kirov elvtárs jóval.. nyitottabb a javaslataimra, mint korábban. - Akkor a F’ennyir – ügyet sem varrják a nyakunkba, Tavaris Marsall? - kérdezte ismét Szolovcev.
Vrosilov Poklonsklayára nézett. Hát persze, gondolta Atali, ez a tulok Szolovcev bizonyára nem olvassa azokat a Flotta – kommünikéket, amelyek nem egy új sorhajó szolgálatba állításáról szólnak.
- Nem hibáztathatnak azért minket, amit nem mi követtünk el... kivételesen. A fasisztik csapdája a Bendő bázis elleni támadáskor még valóban nyitva állt és bele is sétáltunk, sőt, a Sotanax – rendszeben történteket sem láttuk előre, de ginyeral Phennir egyre gyanúsabb lett számunkra, ahogy a fasisztik flottája elhagyta ezt a szektort és várakozni kezdett a Ruusan körül. Éppen ezért egy idő után hagytuk, hogy Molotoff és Romanov elvtársak stábjai átvegyék az állítólagos EGB – összeesküvőkkel és a Köztársasággal való kapcsolattartást az ügyben, amíg mi rendeztük a jedi elvtársakkal a helyi... viszonyokat. - magyarázta a nő.
- Á, panyimaju – értette meg Szolovcev. – Tehát csak hagyták, hogy végigmenjenek az események? - Még mindig kényelmesebb volt számunkra, így, hogy köztársasági bajtársaink háborúztak a fasisztikkel és a szity'h zsarnokokkal odaát, mintha nekünk kellett volna megtenni itt – mormogta a bajsza alatt Vrosilov. - Putyilov akcióját mi sem láttuk előre, így szerencse, hogy nem keveredtünk bele...
A marsall ismét a távolba pillantott, megszakítva mondanivalóját, majd egy zsebóra-szerűséget vett elő a zubbonyából, felpattintotta és rápillantott. - Még mindig aggódik a gyevocska miatt, marsall elvtárs? – kérdezte együttérzően Poklonskaya. - Uljana egyre.. nyugtalanabb. – sóhajtott fel Vrosilov. – Hiányolja gyed’kát, amikor távol vagyok.
- Az a kislány lassan minden férfit hiányol, marsall elvtárs, tisztelettel. – horkantott fel Szolovcev. - Talán tényleg meg kellene fontolnia, hogy a jed’kák közé adja... - tette hozzá Poklonskaya.
- NYET! – dobbantott indulatosan Vrosilov. – Erről ne prédikáljon nekem, vezérőrnagy elvtársnő, maga az élő példája annak, hogy aki nem való a jed’kák közé, az idő előtt menekül el onnan! Majd akkor tartsanak nekem előadást a nevelésről, elvtársak, ha sajátjuk lesz!
- Höhö. – pillantott Atalira Szolovcev és lehúzott még egy pohár vod’ka-t. – Egymással? - Nem hiszem, hogy a marsall elvtárs ÚGY gondolta. – pillantott megsemmisítően a férfira Poklonskaya, majd visszafordult a Marsallhoz. – Sajnálom, Vrosilov elvtárs, valóban nincs jogom megítélni. Csak én is aggódom a gyermek miatt.
- V’szjo bugyet v’parjadke.. – sóhajtott fel Vrosilov. – Minden rendben lesz. Talán jobb lenne, ha közvetlenül Horn elvtárs mellé adnám, de nem akarom, hogy ha bármi nézetkülönbségünk támad a jedi elvtársakkal, túszként maguknál tartsák... eh, térjünk vissza inkább a kinevezésekre. V’agyim, tedd le végre azta a poharat és gyere ide!
Szolovcev felállt, Vrosilov elé lépett, aki egy hatalmas vörös pecséttel lezárt paksamétát nyújtott át neki régimódi, celluloid alapú papírhártyára nyomtatott cirkalmas vostroyai betűkkel. - A kinevezése, Szolovcev admirális elvtárs. Ön lesz a Kalinyin parancsnoka és a Vörös Flotta kormányzósági erőinek vezetője. A maga felelőssége a szektor erőforrásainak hasznosítása és az új hajók legyártása és feltöltése kiképzett elvtársakkal.
- Szpasziba, tavaris marsall – tisztelgett Szolovcev. – Ez magában foglalja a sahidok elleni háborút is? - Egyelőre nem. – rázta meg a fejét Vrosilov. – Még nincs elég bizonyítékunk rá, hogy a sahidok ténylegesen összeálltak a fasisztikkel. A sahidok gyáva, körülményes és lusta népség, ajándékokat, totemeket és rabszolgákat küldözgetnek mindenhová, de ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen együtt fognak működni Cosrával. Egyelőre csak a határaink biztosítása a feladata, Szolovcev elvtárs. Az elemzőink szerint a sahidok egyelőre nem fenyegetnek minket, túlságosan leköti őket az, amibe a Hutt űrben keveredtek. A Politbüro viszont a tatoooine-i fiaskó után átgondolta, hogy milyen szövetségesekkel dolgozunk együtt. Azok a kövér giliszták megbízhatatlanok és ostobák, mint az a hogy is hívják...
- Schmukk? – idézte fel a nevet Poklonskaya. - Da, az. – biccentett Vrosilov. – Éppen ezért örömmel járultam hozzá, hogy a hutt űrbeli műveleteket Romanov elvtárs és az NKVD átvegyék. Minél kevésbé keveredünk bele, annál jobb.
- De hát rengeteg rabszolga van a Hutt űrben. – tiltakozott Poklonskaya. - Méltányolom a lelkesedésed, daragoj. – mosolyodott el a bajsza mögött Vrosilov. – De a Köztársaság bűnüldöző nyomozásai is oda vezetnek. Nem akarunk az útjában állni coruscanti barátainknak a jogos bosszúállásban, még akkor is, ha átmenetileg rosszabb a viszonyunk.. és biztos vagyok benne, hogy a rabszolgák szabadságáról ők is gondoskodnak majd.. a frontizmus magjairól pedig Romanov elvtárs.
- Van még egy kérdésem, tavaris marsall. – tette hozzá az újdonsült admirális és szektorparancsnok. – Mik a Politbüro és az NKVD tervei az Eriadu – Sluis – Elrood folyosóval? Nagyon nehéz biztosítani a folyamatos nyersanyag- és gépszállítmányokat így, hogy csak idegen területen áthaladva juthatnak el a konvojaink a Rogyinába és a Tagköztársaságokba. Ha a nyersanyagokat a jedik területein keresztül, a civil berendezésnek minősülő alkatrészeket pedig Sluis van-on keresztül szállítom, a kész hajókat akkor is kénytelen vagyok Eriadun keresztül hazaküldeni, hogy a gyártásunk intenzitása ne szúrjon szemet... kapitalista barátainknak. Márpedig az eriaduiak a legrosszabb népnyúzók az összes közül, szanaszét vámolják az áthaladó új hajókat, a fasiszti kémek pedig gyakorlatilag díszpáholyból számolhgathatják, hogy mennyit gyártottunk. A Politbüro továbbra sem támogatja a területegyesítést?
- Nos, sajnos egyelőre az NKVD legjobb erőfeszítései sem növelték meg a frontizmus iránti vágyat sem az Elrood – szektorban, sem Sluis vanon. – rázta meg a fejét Vrosilov. - Mind a Köztársaság, mind a Fény Hadserege ragaszkodik azokhoz az űrszeletekhez... Eriadu inváziója pedig Kirov elvtárs álláspontja szerint egyelőre nem időszerű. Azt mondta nekem, még mindig jobb, ha így szem előtt tarthatjuk a fasisztiket és szabadon érintkezhetünk Eriadun a szövetségeseinkkel, mintha a saját területünk lenne.
- Panyjatno, értem. – biccentett Szolovcev. – Ámbár jedi elvtársaink foglalkozhatnának végre azokkal a bohócokkal is az átellenes határvidéken. - Forrásaink szerint hamarosan fognak is, ne aggódjon. – biccentett Vrosilov. – Az Első Rend és a Fény Hadserege közti konfliktus forrásaink szerint csak idők kérdése… a Köztársasaság új vezetésétől függ sokminden, de Hamner mester tábornok elvtárs önmaga is szomjazza a sikert.
- Az a pszeudofasiszti bábállam összeomlik, amint a jedik beteszik oda a lábukat. – nevetett fel Szolovcev és újabb kört töltött magánaz az itókájából. - Én még nem írnám le őket... nem tudjuk, valójában mekkora haderejük van. A beépülési rátánk sokkal rosszabb az Első Rend területein, mint a fasisztik magszektoraiban, ez pedig aggaszt engem. – tette hozzá Poklonskaya.
- Nos, hamarosan lehetősége lesz alaposabban is figyelemmel kísérni a tevékenységüket, Poklonskaya elvtársnő. – mosolyodott el ismét Vrosilov, kezében felvillantva egy újabb összetekercselt papírhalmot. – Ön is kap ám kinevezést, daragoj. - Végre! – villanyozódott fel Atali. – Visszatérhetek a Cosrára, vagy a Knotra? Ugye, végre jóváhagyta a kérelmem a Politbüro, marsall elvtárs? Megengedték? Elhozok önöknek minden információt az új fasziszti vezetőkről, megígérem!
- Bár nem kétlem, gyermekem, hogy bensőséges információja van az ezredes urakról... - kuncogott fel Vrosilov, majd átnyújtotta a tekercset -, nem ez a feladata, vezérőrnagy elvtársnő. Kirov elvtárs hozzájárult, hogy a Hutt űrt érintő műveletek átengedéséért cserébe megkapjuk a teljes fennhatóságot a Lehon – rendszer felett, amely a továbbiakban a Vörös Flotta bázisaként működik az NKVD jelenléte nélkül, a Kormányzóság Nyugati Szektoraként. Egy hasonló méretű üzemet létesítünk ott, mint itt a Kalinyin. Ennek lesz a parancsnoka, elvtársnő, illetve minden, az Ismeretlen Vidéket érintő műveletünknek. Ez magában foglalja a kirendelt jed’ka és sztalker alakulatok feletti rendelkezést is.
- Nagyszerű, varázslás... – biggyesztette le az ajkait kislányos durcával Poklonskaya. – Mit követtem el, marsall elvtárs, miért száműz a Politbüro? - Nyet nyet, kedvesem. – rázta meg a fejét Vrosilov. – Eta prosz’to nye prav. Ez nem igaz.. nem varázslásról, nem száműzetésről van szó. A Politbüro döntése alapján éppen ellenkezőleg, az Ismeretlen Vidék, vagy ahogy régen hívtuk, Nova Vostroya lesz a frontizmus új, fő terjeszkedési iránya. Ön fogja elvinni a Vörös Lobogót, elvtársnő, a térség kisebb szektoraiba a Cereától a Prussig és azon is túl, mindenhová, ahol a fasisztik flottája dúlást és pusztulást hozott az elmúlt hónapokban. Tudjuk, hogy a Cosra valamit csinált a Ssi-ru szektorban, számos bolygó felrobbanását rögzítették az érzékelőink és a kémeink is megerősítették.. és azt is tudjuk, hogy nekik is van egy átfogó tervük az Ismeretlen Vidék Libenszraummá alakítására, ahogy ők mondják.
- Láttam a jelentéseket a Ssi-ru űrrel kapcsolatos népirtásról – tette hozzá komor hangon Szolovcev. – A fasisztik úgy látszik, még mindig abban a legjobbak, hogy a sajátjaikat gyilkolják. Ez az évezredek alatt sem változott. Talán hagynunk kéne őket, szépen kiirtják saját magukat. - Nem tudjuk, hány ártatlan áldozata van ezeknek a tisztogatásoknak, tavaris agy'miral. – ellenkezett Poklonskaya.
- Tak tocsno – értett egyet a marsall – Pontosan. Éppen ezért, vezérőrnagy elvtársnő, végére kell járnia nem csak a Ssi-ru szektort érintő eseményeknek, de távolabbra is kell majd tekintenie. A chiss és nagai népek még nem ismerik a Frontizmus eszméjét, de Kirov elvtárs meg van győződve róla, hogy elég sok ott az elnyomott és kizsákmányolt népcsoport és bizonyára széles a munkásosztály is. Tehát itt az ideje, hogy megismerjék. A saját ügynökeit, valamint a jed’ka és sztalker csapatokat is felhasználhatja majd. Ezenkívül a hatáskörébe fog tartozni a Sotanax – misszió kivizsgálása is... Szlava sztalker parancsnokot és Medjev jedi elvtársat továbbra is eltűntként tartjuk nyilván. Horn mester elvtárs átveszi Medjev elvtárs összekötői feladatait, miután visszatért Coruscantról, de Sztrelok parancsnok Önnel fog dolgozni a továbbiakban közvetlenül.
Atali arcizma megrándult, de nem ellenkezett. Szolovcevnél csak azt a mosdatlan, arrogáns sztalkert kedvelte kevésbé. Bár bennük legalább megbízott Vrosilov. Még mindig jobb kilátásnak tűnt, mint azzal a kígyó Putyilovval együtt dolgozni, vagy a drabális dominával, Mensikova elvtársnővel és a szeretőivel.
- Ezen túlmenően Önre bízzuk Zaharjeva jed’ka nyomának követését is. – tette hozzá Vrosilov. – És a vele lévőkkel való kapcsolatfelvételt. Fel elvtárs az utóbbi időben eléggé kikerült a... látókörünkból. - Hát az enyémből is... – biggyesztette le az ajkát Poklonskaya. – Természetesen, marsall elvtárs, megteszem, ami tőlem telik. - És ott van még Talanzia jed’ka eltűnési ügye is, ami Horn mester szerint szorosan összefügg a sotanaxi üggyel és a Sztrelok sztalker álmaival és morabandi jelentésével kapcsolatos nyomozással. – tette hozzá Vrosilov.
Poklonskaya megdörzsölte a homlokát. Mindenhol ezekbe az okkult ügyekbe ütközött... nem ez volt a specialitása, ő akkor érezte otthon magát, ha az ellenség köreiben beépített ügynökként dolgozhatott, információkat szerezhetett, kamatoztathatta a csáberejét...
- Gondolom nem fog problémát okozni mindez, elvtársnő. – tette hozzá összehúzott szemmel Vrosilov, miközben fürkészőn a nőre pillantott. – Ha bármire szüksége van, nyugodtan rendeljen ki saját maga mellé egy osztag VDV – deszantost is... - Köszönöm, marsall elvtárs. – villanyozódott fel Poklonskaya egy pillanatra. A Vostroyai Deszantos Véderő, a Rogyina tengerészgyalogságának tagjai mind snájdig, magas, kidolgozott fiúk voltak, és a legkevésbé sem erőérzékenyek. – Deszantnyici bu’dut haraso. Tudjuk, ki lesz a kirendelt EGB – főtiszt, akivel szembekerülök majd odakint?
- Valami kiugrott ó-cosrai kulák leszármazott, akit a galaxis másik végéről ránt át az új fasiszti Vezérkar. – Vrosilov szavaira Szolovcev felhorkant és megvetően kiköpött. – Rajental, vagy hogy ejtik a nevét. A Ramakazon fog üldögélni minden bizonnyal. - Majd utánanézetek. – biccentett Poklonskaya. – Szpasziba, tavaris marsall. Mi a teendőm, ha a fasisztik fegyveres konfliktus kezdeményeznek?
- Hasson rájuk a meggyőző erejével, hogy minél később tegyék. – mosolyodott el Vrosilov. – Kirov elvtárs szerint még másfélszer ekkora haderőre van szükségünk, mint a mostani, hogy biztonsággal vállalhassunk egy konfrontációt a fasisztikkel akár a Köztársaság nélkül is. Természetesen megkapja a megfelelő mennyiségű robbanófejet és hordozóhajót is az... elrettentéshez. - Értettem.. uram. – Poklonskaya nyelt egyet. A varázslást még el tudta volna rendezni magában valahogy, de a gondolat, hogy egy hangárnyi Cár-bombán fog ülni, még.. extravagánsabb volt.
- Atali, kedvesem, maga már nagylány, és az egyik legtehetségesebb elvtársnő, akit valaha ismertem. – veregette meg finoman a nő vállát Vrosilov. – Bizonyítsa be, hogy rászolgált a bizalmamra. A rejtőzködés ideje lejárt. Erős vezetőkre van szükségünk. Erős elvtársnőkre. Ugye érti? - É.. értem, marsall elvtárs. – fújta ki a levegőt Poklonskaya. Úgy tűnt, tényleg nincs választása. – Értem, és megteszem, amit tudok. A hazáért.
- Za rogyinu! – emelte fel a poharát az enyhén ittas Szolovcev, és ezúttal a másik kettő is csatlakozott hozzá.
|
|