Post by Lord Brodrig on Jul 27, 2018 19:46:03 GMT 1
A Lah'mu, ahogy a helyiek nevezték, mezőgazdasági világ volt, említésre se méltó. Alig néhány ezren lakták, de ezek a farmerek mindannyian rendelkeztek fejlett technológiával. Így az alvilági találkozó előtt el kellett őket távolítani. Dryden Vos hylobon gárdistái, és a hozzájuk csatlakozott szakértők ezért végigjárták a bolygót, és akit csak tehettek, elhurcoltak, és túladtak rajtuk. A Pyke Szindikátus, akik a Galaxisban oly népszerű kesseli legnagyobb beszállítói – és rabszolgák általi előállítói – voltak, kaptak az alkalmon, és felvásárolták a bolygó lakóit.
Néhány farmer ugyan megszökött a környező barlangokba, de mindez mit sem számított. A bolygó amúgy is hamarosan az újonnan megalakuló szervezet első kihasználandó erőforrásává válik…
Sarasi Suun és Reneg Dume földet értek a fekete homokkal tarkított parton. Ahogy kiléptek a tenger mellett sorakozó hajók alkotta parkolóra, Sarasinak feltűnt, hogy még innen is látszik a bolygó körül levő gyűrű. Már-már paradicsomi helynek lehetett volna nevezni – Sarasinak tetszett volna, ha nem jut eszébe, hogy mi lesz belőle alig néhány hónap leforgása alatt, ha az ilyen Dryden-féle alakok kezelésbe veszik.
Újonnan szerzett testőrségüket a hajójukban hagyták elrejtve – Sarasi csak végszükség esetén akarta előhívni őket. Ugyanakkor általuk biztosítani tudta a mandalorit, akinek viszketett az ujja a ravaszon, hogy az ő vérdíját begyűjtse.. és hogy visszavigye őt Sidon Ithanonak, akihez persze Sarasinak esze ágában sem volt visszamenni. Ez az egész Enfys Nest-vadászat, amit Ithano rájuk bízott, csak egy ürügy volt a számára, hogy bejuthasson Dryden Vos elé, aki kitűzte rá a vérdíjat.
A mellettük dokkolt hajókból mindenki a víz mellett álló, felhőkarcoló-szerű fekete hajótest felé igyekezett. Sarasi hallott pletykákat, hogy a Vérhold Szövetség vezetői is mozgó bázist használnak, de úgy tűnt, ezt a módszer egyre divatosabbá válik – Dryden hajója elegáns volt ugyan, de annyi fegyver lógott róla, hogy azt még a legotrombább mandalori cirkáló is megirigyelhette volna.
Sarasi és Reneg egymás mellett haladva léptek fel a rámpára, onnan pedig a fogadóterembe, ahonnan pedig bevezették őket egy tágas kantinszerű bárba. Sarasi már bánta, hogy nem öltözött elegánsabban – ő és a mandalori kissé kilógtak a tömegből. Mindenki drága pezsgőt kortyolgatott, és kisebb csoportokba tömörülve beszélgettek.
Eleodie Maracavanya, a nemváltoztató kaméleon-kalóz akár egy coruscanti szenátornak is beillett volna vékony anyagú, halványkék ruhájában, aurodium-ékszereivel.. Toursant és Varven Irving mintha a Galaktikus Operából léptek volna elő, Gannis Duncan, a fegyverkereskedő elegánsabban festett egy muun bankárnál. Rinnrivin Di a fajára jellemző elegáns, fehér öltözéket viselt. Xev Xerxus az énekes helyét is elfoglalhatta volna az oldalsó színpadon.. még Grakkus, a hutt is felvett valami nyakkendőfélét.
Sarasi ekkor újabb arcot fedezett fel, aki még nála is jobban kitűnt – a mogorva, szeleburdi és kiszámíthtatlan Zullát. A kalózköztársaság pszichopata vezetője ugyanolyan extrém volt, mint régen. Tyber Zann jelenlétén Sarasi kicsit meglepődött, ugyanakkor érthető volt, hogy az öreg csempészvezér személyesen vesz részt az efféle nyilvánosnak mondható eseményeken. Idővel mindenki a fölöttük levő terasz felé fordult, de a meghívójuk nem ott pöffeszkedett fölöttük, hanem lejött közéjük.
Sarasi meg is pillantotta őt, ahogy felé közeledik – és automatikusan a fegyveréhez kapott. De Dryden Vos üdvözlő mosollyal lépett oda hozzá, udvariasan kezet csókolt neki, a mandalorival pedig megropogtatták egymás jobbját.
– Suun, örülök, hogy eljöttél – mondta Dryden, és Reneg felé pillantott. – Látom, azért vigyázol magadra.. illetve vigyáznak rád.
Sarasi elfintorodott. A simulékony, fekete öltönyös gengsztervezér mindenkinél magasabb volt a teremben, és olyan finoman beszélt, hogy egy kezdő bandita talán be is dőlt volna neki. De Sarasi látta az arcán éktelenkedő vágásokat, és az Erőben érezte a férfi jól leplezett vadságát.
– Minden esélyt meg kell ragadni a védekezésre – mondta diplomatikusan. – Főleg, ha nem tudja az ember, miért leselkedik rá veszély.
– De hiszen ebben a szakmában a veszély alapfeltétel, kedvesem – mosolyodott el Dryden. – Sosem lehetünk elég óvatosak. Néha még saját akaratunkon kívül is megbánthatunk valakit.. vagy lehet, hogy az efféle ügyek nem is személyesek. Mindössze csak számokról van szó.
– Számokról, amiket ki kell iktatni az egyenletből – pillantott fel rá Sarasi. – És mondd, Dryden, vajon az ember hogyan állapítja meg, melyik eset áll fenn?
– Talán nem tudja megállapítani – vont vállat a gengszter. – Talán a hogyan és a miért nem is fontos annyira, mint a helyzetre adott felelet. Te hogyan válaszolnál a fenyegetésre, Suun? – Dryden szemei ravaszul villantak. – Könyörögnél.. vagy támadnál?
– Talán a válasz se fontos – felelte Sarasi, mert kezdett elege lenni a játékból. – Annál inkább az út, amin eljutunk odáig.
Dryden elkomorodott.. aztán hirtelen felderült az arca, és elnevette magát.
– Ez igen! – mondta, és körülnézett, hogy aki hallotta, figyeljen oda. – Igazi Jedi beszéd! A bölcs mesterek tudása még nem veszett ki a világból. Na de az udvariasságot félretéve – itt biztonságban vagytok. Úgy körülbelül – az órájára nézett – öt perc múlva beszédet tartok. Abból majd kiderül a hogyan, a miért.. és hogy milyen lehetőséged van válaszolni, Suun. Addig is szolgáljátok ki magatokat – odaintett egy pincérdroidot, és frissítőt nyomott a vendégei kezébe.
Aztán elfordult, hogy egy másik társaságot üdvözöljön.
– Azt hiszem, azt le kéne venned – mutatott a mandalori sisakjára Sarasi. Reneg pohárral a kezében állt, és látszott rajta, hogy nem érzi jól magát efféle társaságban.
– Én nem iszok – nyújtotta Sarasi felé a poharat a mandalori. – Fontosabb feladatunk van a bájolgásnál, Suun!
– Hát jó! – Sarasi elvette a poharat, és lehúzta a tartalmát, aztán a másikat is.
– Neked is dolgod van! – figyelmeztette Reneg, és kivette az ex-Jedi kezéből a poharakat. – Részegen akarod megöletni magad? Mondjuk.. mondjuk ez jó, mert akkor nekem nem kell veled bajlódni, és Drydentől el is kérhetem a fejpénzed.
Sarasi gyilkos pillantást vetett rá, majd halkan csilingelő hangra lett figyelmes. A hang egyre élesebbé vált, és mindenki a forrását kereste a teremben. Aztán a fejek felfelé emelkedtek, a teraszra, ahol most Dryden Vos állt. Mellette egy alacsony, idegen fajhoz tartozó nő a fogait kocogtatta egymáshoz, az adta ki a figyelemfelkeltő, éles hangot.
Amikor mindenki odafigyelt, Dryden leintette a nőt, aki abbahagyta a csilingelést.
– Polonniak – intett a nő felé Dryden. – Így hívnak pározni.. na de most nem a párzásról lesz szó, nem igaz?
A vendégseregből itt-ott kuncogás csendült. Dryden arca elkomorodott.
– Elöször is el kell magyaráznom nektek, hogy miért vagytok itt – kezdte. – Ez nem valami nagy titok.. Mindannyian, mind egy szálig, akik ma itt vannak, azért jöttetek, hogy végezzetek velem. Hogy meggyilkoljatok!
Tiltakozó, néhol egyetértő moraj futott végig a tömegen. Mielőtt a hangzavar felerősödhetett volna, Dryden felemelte a kezét, és erre a határozott, egyértelmű gesztusra mindenki elcsendesedett, várva a magyarázatot.
– Ez az igazság – mondta, és végighordozta a tekintetét a vendégein. – De okotok is van rá! Hogy micsoda? Amikor kiküldtem az első meghívókat, nem sok válasz jött vissza, így kissé erőszakosabb módszerekhez kellett folyamodnom. Bizonyára mindannyian azon gondolkoztok, mit vétettetek, hogy akkora vérdíjat tűztem ki rátok, hogy a sikeres foglyul ejtőtök egy egész bolygót vásárolhatna az összegből.. Ugyanakkor azon is el kell gondolkoznotok, hogy a valóságban hány fejvadásszal akadtatok össze.. Eggyel sem, ugye? Mindez a meghívóm része volt, mert ezt a találkozót a legnagyobb titokban kellett megszerveznem. Így semmilyen információ nem jut ki erről a hajóról.
– Megígérhetem – folytatta –, hogy ma békével fogunk elválni. Persze azért néhányatokat ki kell nyírjalak, hisz nem tökéletes a világ..
A közönségen halk nevetőmoraj futott végig. Sarasi azoban érzett valamit Dryden szavai mögött, amit nem tudott hova tenni. Volt egy olyan érzése, hogy a gengszter nem viccelt.
– Mint tudjátok, a Vérhold Szövetség árnyéka borul ránk. A szervezeté, ami megváltoztatta az általunk ismert alvilág felépítését. Elődszervezetei, a Szindikátus és a Tőzsde kisemmizett jó néhányatokat, ahogy engem is.. A magánbefektetésnek ma már nincs divatja. Ezek a nagy konglomerátumok uralkodnak felettünk, a politikájuk: csatlakozz, vagy meghalsz. Ti, akik ma ittvagytok, velem egyetemben.. ezeknek a szervezeteknek a kisemmizettjei, elárultjai vagytok! A jóérzésű, független vállalkozók, akik nem akarnak egy hatalmas konszern apró porszem-részei lenni!
– Ezt kínálom nektek. Ma itt létrejön egy új szervezet, egy kisebb, átláthatóbb, keményebb szövetség. Azért vagyunk itt, hogy szövetségbe tömörüljünk.
– Ti már elvesztettétek néhai hatalmatokat, mindannyian megtapasztaltátok ennek az új rendszernek az átkát... És eljött az idő a visszavágásra. Ha új szabályok vannak, hát mi is alkalmazkodunk, de… mi sokkal komolyabban fogjuk venni. Erősebbek és veszélyesebbek leszünk, mint ahogy a Lázadók szívósabbak és erősebbek voltak a hatalmas Birodalomnál..
– Mindegyikőtök kap egy adattáblát a szervezet leírásáról és a nektek kijelölt szerepről benne.
Odalent droidok jártak körbe, és mindenkinek átnyújtották a dokumentációkat. Sarasi végigfutott a leírásokon és ábrákon. Látta, miért lehet vonzó egy ilyen szervezethez csatlakozni, de ő tudta, hogy mindez csak szemfényvesztés.. Dryden valójában egy kegyetlenebb, nyersebb, brutálisabb Vérholdat akart magának.
– A részleteket sokatokkal megbeszéltük már. Ha úgy döntötök, csatlakoztok hozzám ebben a hadjáratban, annak viszont feltételei vannak.. Nekem is vannak főnökeim. Ő pedig olyan mértékű elkötelezettséget vár el, ami felülmúlja a Fekete Nap legendás beavatási rítusait is, legalábbis ami itt most következik..
– A kérdésre pedig, hogy miért csatlakoznátok egy vadiúj szervezethez, amiről jóformán semmit sem tudtok.. Ezt a hajót csak az hagyjatja el élve, akinek ott van a bőrén a bélyeg, amit belétek égetünk az örök hűség jeleként…
A tömeg hangos morajlás közepette szegezte a teraszra mindeféle-fajta fegyverét – sugárvetőket, lándzsákat, és szinte egyszerre dobtak, tüzeltek és köptek az emelvényre. Lézernyalábok és szúrófegyverek tucatjai indultak meg Dryden felé, hogy aztán lepattanjanak az erkély körüli védőpajzsról, egyenesen vissza a tömegbe.
Mindenki félreugrott, néhányan egymásnak vetődtek. Sarasi és Reneg a bejárat felé hátráltak – ahol fekete páncélos hylobon gárdisták állták az útjukat. A banditák tömkelege hirtelen patthelyzetben találta magát – a falakra szegezett lövegek rájuk irányultak, csakúgy a hylobon őrök fegyverei. És ártani nem árthattan sem Dydennek, sem az őröknek a biztos halál kockázata nélkül.
Sarasi észrevétlenül aktiválta a jeladóját. A martalócainak idő kellett, míg felküzdik magukat a hajónak erre a szintjére, de tudta, hogy képesek rá.
– Sajnálom, hogy leromboltam a jókedveteket – folytatta Dryden odafent. – De minderre szükség van. Jól tudjátok, hogy ennyi erős akaratú életformát nem lehet csak úgy demokratikus úton összeszedni.. De ne búsuljatok, visszakapjátok a függetlenségeteket, nincs annyi munkám, hogy mindenkinek jusson.. De ha hívlak, én leszek az első prioritás, pontosabban a szervezet. Gazdagabbak lesztek, mint valaha. Az első tíz évben nem lehet kiszállni, csak zsákban.. de utána még nyugíjat is fogtok kapni. Hát nem csodálatos?
Tyber Zann előrelépett.
– Én tíz év múlva már élni se fogok – mondta az öreg csempész. – És ennél sokkal rosszabb helyzetekből is kikeveredtem már magamat. Szóval ha nincs egyéb mondanivalód, mi mennénk is…
– Tyber! – tárta szét a karjait Dryden. – Te tudod a legjobban, hogy ez a világ nem igazságos.. Egyébként a neved a feketelistán szerepel, te úgy se éled túl, ha csatlakozol. A főnöknek nem tetszik a neved.
– Ha ezen múlik, szólítson Jabbának – felelte Tyber szemrebbenés nélkül. – De én akkor is hazamegyek.
– Első fázis: a tagadás – bölcselkedett Dryden. – Ezen minden halálraítélt túlesik.
– Akkor nem ő az egyetlen hullád – lépett elő Sarasi.
Reneg elkapta a karját, és megpróbálta visszahúzni a tömegbe.
– Nekünk ennél fontosabb dolgaink vannak.. – suttogta. – Maradj csendben, csak egy tetoválás vagy billog, vagy mit akarnak.. ennyit kibirsz.
Sarasi kihúzta a kezét a mandalori szorításából.
– Sarasi Suun – mosolyodott el Dryden. – Konok vagy, mint mindig. Nem azt tanítják a Jedik, hogy egy eseményt minden aspektusából meg kell vizsgálni?
– Talán ezt tanítják – vont vállat Sarasi. – De egyvalamit kifelejtettél. Én nem vagyok Jedi.
– Akkor miért nem akarsz csatlakozni? – csapott le Dryden.
– Én épp az olyan kisemmiző férgek ellen harcolok, mint te vagy – mondta Sarasi a düh legkisebb jele nélkül. – Gyilkoltam, loptam, raboltam.. ez igaz, de te mindezt egy új szintre akarod emelni, az pedig mindig kudarcot hoz magával. Én ebből nem kérek.
– Mégiscsak Jedi vagy. Hát jó. Reneg, kérlek?
A mandalori előrelépett.
– Igen, főnök?
– Takarítsd el ezeket innen. És akkor talán egyszer megengedem, hogy Mandalore legyél..
Sarasi Reneg felé fordult.
– Ha neki dolgozol, akkor legalább most bebizonyítom, hogy erősebb vagyok nálad.
– Azt csak hiszed.. – a mandalori elővette a sugárvetőjét, és becélozta vele a nőt.
– Miért, egyszer már legyőztelek, az nem elég?
Reneg megtorpant.
– Soha nem harcoltunk – mondta.
– Dehogynem – felelte Sarasi, és a jeladója felcsippant.
A következő pillanatban az ablak berobbant, és tradicionális alapokon nyugvó, de modern páncélzatba ötözött, sisakos martalócok jelentek meg a párkányon. Légirobogóik ott lebegtek az ablak előtt, túl közel ahhoz, hogy Dryden hajójának hosszú csövű külső lövegei befoghassák őket. A martalócok egyenként szökkentek a helyiségbe – a hylobon gárdisták pedig átverekedték magukat a tömegen, hogy felvegyék velük a harcot.
Reneg pedig rátámadt Sarasire, aki félreugrott a lövések elől, és megvárta, míg az egyik martalóc odahajítja neki a vibrokaszáját.
– Enfys Nest! – kiáltotta odafent Dryden, felismerve a martalócokat, és pásztázni kezdte a szalont. – De hol van??
Sarasi dühösen forgatta a szemeit.
Aztán kiütötte a mandalori kezéből a sugárvetőt, mire a páncélos harcos a testi erejét használva vetette rá magát.
– Most értem – sziszegte, miközben Sarasi kaszáját próbálta leszorítani. – Amikor elmentél testőröket keresni, a saját embereidet hívtad.. és kiraboltál minket a Vandoron, a vonatnál. És idehoztuk őket, a hajónkon.
– Nem is vagy olyan ostoba, mint gondoltam – felelte Sarasi, és kitépte a fegyverét a mandalori kezéből.
Miközben megpróbálta eltalálni vele Reneget, a martalócok leküzdötték a hylobon gárdistákat, Tyber és az emberei pedig leütötték a legtöbb verekedőt, aki az útjukba került, aztán az ablak felé iramodtak.
– Enfys Nest! – kiáltotta Reneg, miközben Enfys a vibrokaszájával próbálta eltalálni őt. – Itt van! – és mutogatni kezdett Sarasi felé.
Dryden Vos szemei elkerekedtek. Nem adhatta ki az utasítást a lövegeinek, hiszen azok a hozzá hűséges banditákat is lekaszabolták volna. Alig egy perc alatt olyan tömegharc tört ki a teremben, hogy azt se látta, ki kivel van. Újabb hylobon gárdisták rontottak a helyiségbe, mire az Enfys Nest-féle martalócok menekülőre fogták – az ablakhoz szökkentek, hogy a robogóikon távozhassanak.
Mindeközben Enfys lecsapta Reneg fejéről a sisakot, a mandalori pedig ájultan terült el a padlón. Aztán Tyber Zann lökött félre egy hylobon őrt, de ekkor valami áthasította a levegőt, éles fény villant.. és a csempészvezér homlokába vibrokés csapódott.
Tyber felnézett – Dryden Vos elégedetten vigyorgott felé.
– Azt mondtam, te ma itt meghalsz, Tyber – kiáltotta felé Dryden. – Viszlát a pokolban!
A csempész homlokából vékony vércsík folyt alá az orrára, majd a szakállára, beleragadva a szőrszálak közé.. Tyber Zann pedig eldőlt, mint egy élettelen zsák, kezében tüzelésre emelt sugárvetőjével. Utolsó pillantása Enfys Nestre esett, aki épp a néhai kalózkirálynővel, Zullával küzdött.
Zulla fénykardszerű fegyverével ügyesen hárította Enfys csapásait, de a martalóc kezdett kifogyni az időből, és szokásos védőpáncélzata sem volt rajta. Egy gyors ütéssel kivágta Zulla kezéből a fegyvert, kissé megperzselve a nő haját, majd egy folytatólagos csapással belevágta vibrokaszáját a kalózkirálynő mellkasába. Miközben Zulla arca a döbbenet halotti maszkjává vált, a néhai kalózkirálynő pedig eldőlt, Enfys lehasította az egyik hylobon gárdista lábát, kiiktatta a képből a ráugrani készülő Rinnrivin Di-t, és az ablaknál várakozó martalócaihoz ugrott, akik fedezőtüzet biztosítottak neki.
Mielőtt kiugrott a robogójára, Enfys leszúrt még egy őrt, majd társai által fedezve elrepült a horizont felé.
Ahogy Enfys Nest és a bandája eltűnt, Dryden Vos tátott szájjal bámulta a vérfürdő maradványait. Magánhadseregének legalább a fele megcsonkítva, vagy hullaként feküdt a vértől áztatott padlón. Vendégeinek fele komolyabb sérüléseket szenvedett, egyharmadukkal a martalócok végeztek, volt, aki egymás riválisát kaszabolta le.
Odalent mindenki döbbenten állt, kezükben késekkel, sugárvetőkkel, vibrofegyverekkel, és a körülöttük halmozódó hullákat nézegették, illetve egymást.
– Khm.. – köszörülte meg a torkát Dryden, miután összeszedte az állát. – Szóval amint mondtam, aki csatlakozik, kap egy billogot.. A többiek azt hiszem, már nem élnek. Zavarjátok le! – parancsolta az embereinek, azzal elsietett.
A következő pillanatban ismét megjelent a teraszon.
– Ja és még valami.. Valószínű, hogy Enfys Nest megpróbálja majd elorozni előletek a zsákmányt, bármi is legyen az. Mostantól kétszer olyan ébernek kell lennetek. Sarasi Suunként olyan közegekben mozgott, hogy.. tudhat bizonyos dolgokról.
Végigpillantott még egyszer a hullákon, és mivel őrjöngeni támadt kedve, úgy döntött, elvonul. Nem ölhette meg a leendő alattvalóit. A főnök iránti félelme erősebb volt, mint az elmúlt percek eseményei által okozott vérszomja.
De azért megvoltak a módszerei, hogy kiélje a dühét.
– Takarítsatok ki! – parancsolta, azzal elsietett.
Néhány farmer ugyan megszökött a környező barlangokba, de mindez mit sem számított. A bolygó amúgy is hamarosan az újonnan megalakuló szervezet első kihasználandó erőforrásává válik…
Sarasi Suun és Reneg Dume földet értek a fekete homokkal tarkított parton. Ahogy kiléptek a tenger mellett sorakozó hajók alkotta parkolóra, Sarasinak feltűnt, hogy még innen is látszik a bolygó körül levő gyűrű. Már-már paradicsomi helynek lehetett volna nevezni – Sarasinak tetszett volna, ha nem jut eszébe, hogy mi lesz belőle alig néhány hónap leforgása alatt, ha az ilyen Dryden-féle alakok kezelésbe veszik.
Újonnan szerzett testőrségüket a hajójukban hagyták elrejtve – Sarasi csak végszükség esetén akarta előhívni őket. Ugyanakkor általuk biztosítani tudta a mandalorit, akinek viszketett az ujja a ravaszon, hogy az ő vérdíját begyűjtse.. és hogy visszavigye őt Sidon Ithanonak, akihez persze Sarasinak esze ágában sem volt visszamenni. Ez az egész Enfys Nest-vadászat, amit Ithano rájuk bízott, csak egy ürügy volt a számára, hogy bejuthasson Dryden Vos elé, aki kitűzte rá a vérdíjat.
A mellettük dokkolt hajókból mindenki a víz mellett álló, felhőkarcoló-szerű fekete hajótest felé igyekezett. Sarasi hallott pletykákat, hogy a Vérhold Szövetség vezetői is mozgó bázist használnak, de úgy tűnt, ezt a módszer egyre divatosabbá válik – Dryden hajója elegáns volt ugyan, de annyi fegyver lógott róla, hogy azt még a legotrombább mandalori cirkáló is megirigyelhette volna.
Sarasi és Reneg egymás mellett haladva léptek fel a rámpára, onnan pedig a fogadóterembe, ahonnan pedig bevezették őket egy tágas kantinszerű bárba. Sarasi már bánta, hogy nem öltözött elegánsabban – ő és a mandalori kissé kilógtak a tömegből. Mindenki drága pezsgőt kortyolgatott, és kisebb csoportokba tömörülve beszélgettek.
Eleodie Maracavanya, a nemváltoztató kaméleon-kalóz akár egy coruscanti szenátornak is beillett volna vékony anyagú, halványkék ruhájában, aurodium-ékszereivel.. Toursant és Varven Irving mintha a Galaktikus Operából léptek volna elő, Gannis Duncan, a fegyverkereskedő elegánsabban festett egy muun bankárnál. Rinnrivin Di a fajára jellemző elegáns, fehér öltözéket viselt. Xev Xerxus az énekes helyét is elfoglalhatta volna az oldalsó színpadon.. még Grakkus, a hutt is felvett valami nyakkendőfélét.
Sarasi ekkor újabb arcot fedezett fel, aki még nála is jobban kitűnt – a mogorva, szeleburdi és kiszámíthtatlan Zullát. A kalózköztársaság pszichopata vezetője ugyanolyan extrém volt, mint régen. Tyber Zann jelenlétén Sarasi kicsit meglepődött, ugyanakkor érthető volt, hogy az öreg csempészvezér személyesen vesz részt az efféle nyilvánosnak mondható eseményeken. Idővel mindenki a fölöttük levő terasz felé fordult, de a meghívójuk nem ott pöffeszkedett fölöttük, hanem lejött közéjük.
Sarasi meg is pillantotta őt, ahogy felé közeledik – és automatikusan a fegyveréhez kapott. De Dryden Vos üdvözlő mosollyal lépett oda hozzá, udvariasan kezet csókolt neki, a mandalorival pedig megropogtatták egymás jobbját.
– Suun, örülök, hogy eljöttél – mondta Dryden, és Reneg felé pillantott. – Látom, azért vigyázol magadra.. illetve vigyáznak rád.
Sarasi elfintorodott. A simulékony, fekete öltönyös gengsztervezér mindenkinél magasabb volt a teremben, és olyan finoman beszélt, hogy egy kezdő bandita talán be is dőlt volna neki. De Sarasi látta az arcán éktelenkedő vágásokat, és az Erőben érezte a férfi jól leplezett vadságát.
– Minden esélyt meg kell ragadni a védekezésre – mondta diplomatikusan. – Főleg, ha nem tudja az ember, miért leselkedik rá veszély.
– De hiszen ebben a szakmában a veszély alapfeltétel, kedvesem – mosolyodott el Dryden. – Sosem lehetünk elég óvatosak. Néha még saját akaratunkon kívül is megbánthatunk valakit.. vagy lehet, hogy az efféle ügyek nem is személyesek. Mindössze csak számokról van szó.
– Számokról, amiket ki kell iktatni az egyenletből – pillantott fel rá Sarasi. – És mondd, Dryden, vajon az ember hogyan állapítja meg, melyik eset áll fenn?
– Talán nem tudja megállapítani – vont vállat a gengszter. – Talán a hogyan és a miért nem is fontos annyira, mint a helyzetre adott felelet. Te hogyan válaszolnál a fenyegetésre, Suun? – Dryden szemei ravaszul villantak. – Könyörögnél.. vagy támadnál?
– Talán a válasz se fontos – felelte Sarasi, mert kezdett elege lenni a játékból. – Annál inkább az út, amin eljutunk odáig.
Dryden elkomorodott.. aztán hirtelen felderült az arca, és elnevette magát.
– Ez igen! – mondta, és körülnézett, hogy aki hallotta, figyeljen oda. – Igazi Jedi beszéd! A bölcs mesterek tudása még nem veszett ki a világból. Na de az udvariasságot félretéve – itt biztonságban vagytok. Úgy körülbelül – az órájára nézett – öt perc múlva beszédet tartok. Abból majd kiderül a hogyan, a miért.. és hogy milyen lehetőséged van válaszolni, Suun. Addig is szolgáljátok ki magatokat – odaintett egy pincérdroidot, és frissítőt nyomott a vendégei kezébe.
Aztán elfordult, hogy egy másik társaságot üdvözöljön.
– Azt hiszem, azt le kéne venned – mutatott a mandalori sisakjára Sarasi. Reneg pohárral a kezében állt, és látszott rajta, hogy nem érzi jól magát efféle társaságban.
– Én nem iszok – nyújtotta Sarasi felé a poharat a mandalori. – Fontosabb feladatunk van a bájolgásnál, Suun!
– Hát jó! – Sarasi elvette a poharat, és lehúzta a tartalmát, aztán a másikat is.
– Neked is dolgod van! – figyelmeztette Reneg, és kivette az ex-Jedi kezéből a poharakat. – Részegen akarod megöletni magad? Mondjuk.. mondjuk ez jó, mert akkor nekem nem kell veled bajlódni, és Drydentől el is kérhetem a fejpénzed.
Sarasi gyilkos pillantást vetett rá, majd halkan csilingelő hangra lett figyelmes. A hang egyre élesebbé vált, és mindenki a forrását kereste a teremben. Aztán a fejek felfelé emelkedtek, a teraszra, ahol most Dryden Vos állt. Mellette egy alacsony, idegen fajhoz tartozó nő a fogait kocogtatta egymáshoz, az adta ki a figyelemfelkeltő, éles hangot.
Amikor mindenki odafigyelt, Dryden leintette a nőt, aki abbahagyta a csilingelést.
– Polonniak – intett a nő felé Dryden. – Így hívnak pározni.. na de most nem a párzásról lesz szó, nem igaz?
A vendégseregből itt-ott kuncogás csendült. Dryden arca elkomorodott.
– Elöször is el kell magyaráznom nektek, hogy miért vagytok itt – kezdte. – Ez nem valami nagy titok.. Mindannyian, mind egy szálig, akik ma itt vannak, azért jöttetek, hogy végezzetek velem. Hogy meggyilkoljatok!
Tiltakozó, néhol egyetértő moraj futott végig a tömegen. Mielőtt a hangzavar felerősödhetett volna, Dryden felemelte a kezét, és erre a határozott, egyértelmű gesztusra mindenki elcsendesedett, várva a magyarázatot.
– Ez az igazság – mondta, és végighordozta a tekintetét a vendégein. – De okotok is van rá! Hogy micsoda? Amikor kiküldtem az első meghívókat, nem sok válasz jött vissza, így kissé erőszakosabb módszerekhez kellett folyamodnom. Bizonyára mindannyian azon gondolkoztok, mit vétettetek, hogy akkora vérdíjat tűztem ki rátok, hogy a sikeres foglyul ejtőtök egy egész bolygót vásárolhatna az összegből.. Ugyanakkor azon is el kell gondolkoznotok, hogy a valóságban hány fejvadásszal akadtatok össze.. Eggyel sem, ugye? Mindez a meghívóm része volt, mert ezt a találkozót a legnagyobb titokban kellett megszerveznem. Így semmilyen információ nem jut ki erről a hajóról.
– Megígérhetem – folytatta –, hogy ma békével fogunk elválni. Persze azért néhányatokat ki kell nyírjalak, hisz nem tökéletes a világ..
A közönségen halk nevetőmoraj futott végig. Sarasi azoban érzett valamit Dryden szavai mögött, amit nem tudott hova tenni. Volt egy olyan érzése, hogy a gengszter nem viccelt.
– Mint tudjátok, a Vérhold Szövetség árnyéka borul ránk. A szervezeté, ami megváltoztatta az általunk ismert alvilág felépítését. Elődszervezetei, a Szindikátus és a Tőzsde kisemmizett jó néhányatokat, ahogy engem is.. A magánbefektetésnek ma már nincs divatja. Ezek a nagy konglomerátumok uralkodnak felettünk, a politikájuk: csatlakozz, vagy meghalsz. Ti, akik ma ittvagytok, velem egyetemben.. ezeknek a szervezeteknek a kisemmizettjei, elárultjai vagytok! A jóérzésű, független vállalkozók, akik nem akarnak egy hatalmas konszern apró porszem-részei lenni!
– Ezt kínálom nektek. Ma itt létrejön egy új szervezet, egy kisebb, átláthatóbb, keményebb szövetség. Azért vagyunk itt, hogy szövetségbe tömörüljünk.
– Ti már elvesztettétek néhai hatalmatokat, mindannyian megtapasztaltátok ennek az új rendszernek az átkát... És eljött az idő a visszavágásra. Ha új szabályok vannak, hát mi is alkalmazkodunk, de… mi sokkal komolyabban fogjuk venni. Erősebbek és veszélyesebbek leszünk, mint ahogy a Lázadók szívósabbak és erősebbek voltak a hatalmas Birodalomnál..
– Mindegyikőtök kap egy adattáblát a szervezet leírásáról és a nektek kijelölt szerepről benne.
Odalent droidok jártak körbe, és mindenkinek átnyújtották a dokumentációkat. Sarasi végigfutott a leírásokon és ábrákon. Látta, miért lehet vonzó egy ilyen szervezethez csatlakozni, de ő tudta, hogy mindez csak szemfényvesztés.. Dryden valójában egy kegyetlenebb, nyersebb, brutálisabb Vérholdat akart magának.
– A részleteket sokatokkal megbeszéltük már. Ha úgy döntötök, csatlakoztok hozzám ebben a hadjáratban, annak viszont feltételei vannak.. Nekem is vannak főnökeim. Ő pedig olyan mértékű elkötelezettséget vár el, ami felülmúlja a Fekete Nap legendás beavatási rítusait is, legalábbis ami itt most következik..
– A kérdésre pedig, hogy miért csatlakoznátok egy vadiúj szervezethez, amiről jóformán semmit sem tudtok.. Ezt a hajót csak az hagyjatja el élve, akinek ott van a bőrén a bélyeg, amit belétek égetünk az örök hűség jeleként…
A tömeg hangos morajlás közepette szegezte a teraszra mindeféle-fajta fegyverét – sugárvetőket, lándzsákat, és szinte egyszerre dobtak, tüzeltek és köptek az emelvényre. Lézernyalábok és szúrófegyverek tucatjai indultak meg Dryden felé, hogy aztán lepattanjanak az erkély körüli védőpajzsról, egyenesen vissza a tömegbe.
Mindenki félreugrott, néhányan egymásnak vetődtek. Sarasi és Reneg a bejárat felé hátráltak – ahol fekete páncélos hylobon gárdisták állták az útjukat. A banditák tömkelege hirtelen patthelyzetben találta magát – a falakra szegezett lövegek rájuk irányultak, csakúgy a hylobon őrök fegyverei. És ártani nem árthattan sem Dydennek, sem az őröknek a biztos halál kockázata nélkül.
Sarasi észrevétlenül aktiválta a jeladóját. A martalócainak idő kellett, míg felküzdik magukat a hajónak erre a szintjére, de tudta, hogy képesek rá.
– Sajnálom, hogy leromboltam a jókedveteket – folytatta Dryden odafent. – De minderre szükség van. Jól tudjátok, hogy ennyi erős akaratú életformát nem lehet csak úgy demokratikus úton összeszedni.. De ne búsuljatok, visszakapjátok a függetlenségeteket, nincs annyi munkám, hogy mindenkinek jusson.. De ha hívlak, én leszek az első prioritás, pontosabban a szervezet. Gazdagabbak lesztek, mint valaha. Az első tíz évben nem lehet kiszállni, csak zsákban.. de utána még nyugíjat is fogtok kapni. Hát nem csodálatos?
Tyber Zann előrelépett.
– Én tíz év múlva már élni se fogok – mondta az öreg csempész. – És ennél sokkal rosszabb helyzetekből is kikeveredtem már magamat. Szóval ha nincs egyéb mondanivalód, mi mennénk is…
– Tyber! – tárta szét a karjait Dryden. – Te tudod a legjobban, hogy ez a világ nem igazságos.. Egyébként a neved a feketelistán szerepel, te úgy se éled túl, ha csatlakozol. A főnöknek nem tetszik a neved.
– Ha ezen múlik, szólítson Jabbának – felelte Tyber szemrebbenés nélkül. – De én akkor is hazamegyek.
– Első fázis: a tagadás – bölcselkedett Dryden. – Ezen minden halálraítélt túlesik.
– Akkor nem ő az egyetlen hullád – lépett elő Sarasi.
Reneg elkapta a karját, és megpróbálta visszahúzni a tömegbe.
– Nekünk ennél fontosabb dolgaink vannak.. – suttogta. – Maradj csendben, csak egy tetoválás vagy billog, vagy mit akarnak.. ennyit kibirsz.
Sarasi kihúzta a kezét a mandalori szorításából.
– Sarasi Suun – mosolyodott el Dryden. – Konok vagy, mint mindig. Nem azt tanítják a Jedik, hogy egy eseményt minden aspektusából meg kell vizsgálni?
– Talán ezt tanítják – vont vállat Sarasi. – De egyvalamit kifelejtettél. Én nem vagyok Jedi.
– Akkor miért nem akarsz csatlakozni? – csapott le Dryden.
– Én épp az olyan kisemmiző férgek ellen harcolok, mint te vagy – mondta Sarasi a düh legkisebb jele nélkül. – Gyilkoltam, loptam, raboltam.. ez igaz, de te mindezt egy új szintre akarod emelni, az pedig mindig kudarcot hoz magával. Én ebből nem kérek.
– Mégiscsak Jedi vagy. Hát jó. Reneg, kérlek?
A mandalori előrelépett.
– Igen, főnök?
– Takarítsd el ezeket innen. És akkor talán egyszer megengedem, hogy Mandalore legyél..
Sarasi Reneg felé fordult.
– Ha neki dolgozol, akkor legalább most bebizonyítom, hogy erősebb vagyok nálad.
– Azt csak hiszed.. – a mandalori elővette a sugárvetőjét, és becélozta vele a nőt.
– Miért, egyszer már legyőztelek, az nem elég?
Reneg megtorpant.
– Soha nem harcoltunk – mondta.
– Dehogynem – felelte Sarasi, és a jeladója felcsippant.
A következő pillanatban az ablak berobbant, és tradicionális alapokon nyugvó, de modern páncélzatba ötözött, sisakos martalócok jelentek meg a párkányon. Légirobogóik ott lebegtek az ablak előtt, túl közel ahhoz, hogy Dryden hajójának hosszú csövű külső lövegei befoghassák őket. A martalócok egyenként szökkentek a helyiségbe – a hylobon gárdisták pedig átverekedték magukat a tömegen, hogy felvegyék velük a harcot.
Reneg pedig rátámadt Sarasire, aki félreugrott a lövések elől, és megvárta, míg az egyik martalóc odahajítja neki a vibrokaszáját.
– Enfys Nest! – kiáltotta odafent Dryden, felismerve a martalócokat, és pásztázni kezdte a szalont. – De hol van??
Sarasi dühösen forgatta a szemeit.
Aztán kiütötte a mandalori kezéből a sugárvetőt, mire a páncélos harcos a testi erejét használva vetette rá magát.
– Most értem – sziszegte, miközben Sarasi kaszáját próbálta leszorítani. – Amikor elmentél testőröket keresni, a saját embereidet hívtad.. és kiraboltál minket a Vandoron, a vonatnál. És idehoztuk őket, a hajónkon.
– Nem is vagy olyan ostoba, mint gondoltam – felelte Sarasi, és kitépte a fegyverét a mandalori kezéből.
Miközben megpróbálta eltalálni vele Reneget, a martalócok leküzdötték a hylobon gárdistákat, Tyber és az emberei pedig leütötték a legtöbb verekedőt, aki az útjukba került, aztán az ablak felé iramodtak.
– Enfys Nest! – kiáltotta Reneg, miközben Enfys a vibrokaszájával próbálta eltalálni őt. – Itt van! – és mutogatni kezdett Sarasi felé.
Dryden Vos szemei elkerekedtek. Nem adhatta ki az utasítást a lövegeinek, hiszen azok a hozzá hűséges banditákat is lekaszabolták volna. Alig egy perc alatt olyan tömegharc tört ki a teremben, hogy azt se látta, ki kivel van. Újabb hylobon gárdisták rontottak a helyiségbe, mire az Enfys Nest-féle martalócok menekülőre fogták – az ablakhoz szökkentek, hogy a robogóikon távozhassanak.
Mindeközben Enfys lecsapta Reneg fejéről a sisakot, a mandalori pedig ájultan terült el a padlón. Aztán Tyber Zann lökött félre egy hylobon őrt, de ekkor valami áthasította a levegőt, éles fény villant.. és a csempészvezér homlokába vibrokés csapódott.
Tyber felnézett – Dryden Vos elégedetten vigyorgott felé.
– Azt mondtam, te ma itt meghalsz, Tyber – kiáltotta felé Dryden. – Viszlát a pokolban!
A csempész homlokából vékony vércsík folyt alá az orrára, majd a szakállára, beleragadva a szőrszálak közé.. Tyber Zann pedig eldőlt, mint egy élettelen zsák, kezében tüzelésre emelt sugárvetőjével. Utolsó pillantása Enfys Nestre esett, aki épp a néhai kalózkirálynővel, Zullával küzdött.
Zulla fénykardszerű fegyverével ügyesen hárította Enfys csapásait, de a martalóc kezdett kifogyni az időből, és szokásos védőpáncélzata sem volt rajta. Egy gyors ütéssel kivágta Zulla kezéből a fegyvert, kissé megperzselve a nő haját, majd egy folytatólagos csapással belevágta vibrokaszáját a kalózkirálynő mellkasába. Miközben Zulla arca a döbbenet halotti maszkjává vált, a néhai kalózkirálynő pedig eldőlt, Enfys lehasította az egyik hylobon gárdista lábát, kiiktatta a képből a ráugrani készülő Rinnrivin Di-t, és az ablaknál várakozó martalócaihoz ugrott, akik fedezőtüzet biztosítottak neki.
Mielőtt kiugrott a robogójára, Enfys leszúrt még egy őrt, majd társai által fedezve elrepült a horizont felé.
Ahogy Enfys Nest és a bandája eltűnt, Dryden Vos tátott szájjal bámulta a vérfürdő maradványait. Magánhadseregének legalább a fele megcsonkítva, vagy hullaként feküdt a vértől áztatott padlón. Vendégeinek fele komolyabb sérüléseket szenvedett, egyharmadukkal a martalócok végeztek, volt, aki egymás riválisát kaszabolta le.
Odalent mindenki döbbenten állt, kezükben késekkel, sugárvetőkkel, vibrofegyverekkel, és a körülöttük halmozódó hullákat nézegették, illetve egymást.
– Khm.. – köszörülte meg a torkát Dryden, miután összeszedte az állát. – Szóval amint mondtam, aki csatlakozik, kap egy billogot.. A többiek azt hiszem, már nem élnek. Zavarjátok le! – parancsolta az embereinek, azzal elsietett.
A következő pillanatban ismét megjelent a teraszon.
– Ja és még valami.. Valószínű, hogy Enfys Nest megpróbálja majd elorozni előletek a zsákmányt, bármi is legyen az. Mostantól kétszer olyan ébernek kell lennetek. Sarasi Suunként olyan közegekben mozgott, hogy.. tudhat bizonyos dolgokról.
Végigpillantott még egyszer a hullákon, és mivel őrjöngeni támadt kedve, úgy döntött, elvonul. Nem ölhette meg a leendő alattvalóit. A főnök iránti félelme erősebb volt, mint az elmúlt percek eseményei által okozott vérszomja.
De azért megvoltak a módszerei, hogy kiélje a dühét.
– Takarítsatok ki! – parancsolta, azzal elsietett.