|
Vandor-1
Jul 5, 2018 18:40:19 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jul 5, 2018 18:40:19 GMT 1
Havas bolygó néhány alvilági háttértelepüléssel és illegális szerencsejáték-kantinnal.
|
|
|
Vandor-1
Jul 5, 2018 18:48:53 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jul 5, 2018 18:48:53 GMT 1
A Mason Martinet pilótafülkéjében a vörös bőrű twi'lek lány, Reveth kiemelkedő szakértelemmel kerülgette a hófödte hegycsúcsokat, ahogy a hajó megpróbált felzárkózni a hegylánc oldalába épített mágnesvasút fölé. A másodpilóta székében ülő K1-es droid kiváló navigátornak számított, de a Martinet még így is nehezen tudta megközelíteni a vonatutat úgy, hogy közvetlenül a távolban száguldó, többvagonos szerelvény fölé kerülhessen.
Reveth és K1 mögött a vörös maszkot és köpenyt, valamint páncélzatot viselő delphidi kalózvezér állt, Sidon Ithano, a Martinet tulajdonosa és kapitánya. A Vörös Rabló elmélyülten figyelte a legénysége munkáját, miközben előttük a havas sziklacsúcsok egyre veszélyesebb közelségben száguldottak az ablak előtt. Ithano elnézte a nem messze előttük haladó vonatot, és közben arra gondolt, milyen jó, hogy előre gondolkodott, és magával hozta a mandalorit is erre a melóra. Szükségük lesz rá.
Reneg Dume mellette állt, fegyverével a kezében, alig várva, hogy végre belevethesse magát az akció forgatagába. – Biztos vagy benne, Ithano, hogy jó ötlet volt magára hagyni Suunt? – recsegte T-rostélyos sisakja mögül. – Vissza fog jönni, mire itt végzünk – jelentette ki Ithano. – A fején levő vérdíj megszüntetése mindennél fontosabb a számára. – Tényleg, hová is ment? – kérdezte Reveth, miközben oldalra döntötte a hajót, és felzárkózott a vonat leghátsó vagonja fölé. – Ha be akar jutni Dryden Voshoz, egy kisebb hadsereget kell felbérelnie – felelte Ithano. – Azt mondta, ismer valakit a környéken, aki jön neki eggyel.. Néhány kemény legényt össze tud szedni, hogy Dryden harcosait legyőzzék. Szóval toborozni ment.. – És aztán visszajön egy tucat banditával, hogy minket irtson ki – morogta Reneg. – Semmilyen bandita nem ér fel egy mandalorival – emlékeztette Ithano. – Suunnak rád is szüksége lesz, hogy a Dryden-ügyet elintézhesse. Kell neki a meghívód és a hírneved a bejutáshoz. És ne feledd a mi kis üzletünket: elmész Suunnal Drydenhez, a találkozóra.. ahová meghívást kapott Enfys Nest is. Te meg Suun elhozzátok őt hozzám, és te biztosítod, hogy Suun is visszajön.. és az ő vérdíját cserébe neked adom. – Hát persze – vakkantotta a mandalori. – Suun valahogy át fog verni. Ha nem most, akkor később. – Ezért kell a Dryden-parti után visszajönnie ide, amiről te majd gondoskodsz, barátom – felelte Ithano. – Nem éli meg a napot, hogy átverhessen minket. Sarasi Suun és Enfys Nest egyszerre lesz átadva a fejvadászirodának, mi pedig gazdagabbak leszünk néhány millió kredittel. – Csak nehogy engem is átadj a mando testvéreimnek – emelkedett meg Reneg fegyvere. – Ó, biztos vagyok benne, hogy Mandalore érted is fizetne – paskolta meg a páncélvállat Ithano. – Ahogy értem is, hisz én is sokat érek bizonyos alakoknak. De én üzletember vagyok, nem svindler, mint Suun. Betartom a szavam. – Ezt még meglátjuk.. De engedned kellett volna, hogy Suunnal menjek fogdmegeket felbérelni. Hogy rajta tartsam a szemem.. – Nem, itt van rád szükségem, mandalori.. A vagon, amit meg kell szereznünk, értékes szállítmányt visz a helyi főnöknek.. Olyan üzemanyagcellákat, amikre a Vérhold Szövetségnek égető szüksége van, és busásan fizetnek érte... Úgyhogy megszerezzük nekik.
A Martinet előrébb lebegett a vonat közepe felé. K1 azonosította a megfelelő vagont, miközben Reveth előrenyomta a tolóerő-szabályozót, a Martinet pedig kilőtt előre. A kalózhajó messze megelőzte a száguldó vonatot, a mágnessín fölött repülve átszelte a szűk kanyonokkal tarkított hegygercincet.
Néhány kilométer után lelassított. – Szerintem elég messze előrejöttünk – jelentette K1. – Rendben. Vágjuk el őket! – rendelkezett Ithano.
Reveth kezei végigzongoráztak egy sor panelen, mire a Martinet hasi ütege becélozta a mágnesvasutat. A lövegekből vörös sugárnyalábok robbantak ki, szétlőve a repulzoros útrendszer tartóoszlopait. A sín megszakadt, a felfüggesztések széttörtek, és a mágnesvasút egy jó tízméteres sávon a mélybe hullott. A szállítmány immár biztosan nem jut el a célpontjához.
A Martinet megfordult, és visszarepült a vonathoz, hogy még a zuhanás előtt megszerezhessék a kívánt vagont. A vonat többi része egyszerűen lezuhan majd a sín végén, mintha egyszerű baleset történt volna. – Nem sok időnk marad – jegyezte meg Reveth.
Amikor újból a vonat fölé zárkóztak, annak tetején már fogdmegek várták őket. A kalapos teremtmények a helyi banditák szedett-vedett viseletét hordták, fegyvereikkel becélozták a közeledő kalózhajót, és tüzet nyitottak rá. – Szétlövöm őket – ajánlkozott K1. – Ne – emelte fel a kezét Ithano. – Nem veszélyeztethetjük a szállítmányt, különben mind itt halunk meg. Kifejezetten robbanásveszélyes.. A megbeszéltek szerint csináljuk.
A Martinet beállt a megfelelő vagon fölé – Reveth úgy irányította a hajót, hogy a fogdmegek egyik csoportjára ereszkedett vele, azok pedig ijedten potyogtak le a vonatról mindkét irányba.
Ithano, Reneg és K1 egymás mögé álltak a hajó alsó teraszán, és sorban leugrottak a vagon tetejére. Szinte azonnal lövések zápora árasztotta el őket. Reneg állt talpra elsőként, és hatalmas nehézkarabélyával megsorozta a védőket, akik minden találat után sorban dőltek ki az útból. Ithano és a droidja fürgén kerülgették a lövedékeket, a delphidi pedig, még mielőtt eltalálhatták volna, leugrott két vagon közé, hogy leoldja a csatlakozást.. K1 ugyanígy tett a másik oldalon.
Reneg Dume pedig néhány páncéljába kapott lövedék ellenére szétlőtte a maradék banditát, majd mire újabb négy védő érkezett, felnyitott egy tetőbejáratot, és amögé rejtőzve lövöldözött. A fedezék megvédte az ellenségtől, és biztonságban leszedhette őket.
Mindeközben a Martinet aljából kilövellő négy vontatókábel beleakaszkodott a vagon négy sarkába. Egyik kipattant, ezért Reneg rögtön ott termett, hogy megigazítsa. Amikor beleakasztotta a megfelelő helyre, sisakvizorjának szélén mozgást érzékelt – és azonnal az új veszély irányába fordult.
A távolból tucatnyi légirobogó közeledett, észveszejtő sebességgel. A járművek nyergeiben valamiféle tradicionális öltözéket viselő, törzsi sisakokkal ellátott alakok ültek. Az élükön haladó robogón maga Enfys Nest közeledett.
A martalócok megérkeztek, hogy ellopják a zsákmányt a rablóktól. – Már csak ez hiányzott.. – morogta Reneg, és mandoa nyelven elkáromkodta magát. Számítaniuk kellett volna erre a parazitára.. – Csatlakoztassátok már le! – kiáltott Ithano felé, akinek vörös feje búbja hol itt, hol ott kandikált kia vagon széle felől.
A Martinet hátsó lövegei fordultak, és célba vették a közeledő martalócokat. A légirobogók szétrajzottak, ahogy a vörös lézernyalábok közéjük csaptak. Időközben a hátsó vagonok lecsatlakoztak, és lelassulva maradtak hátra. K1 felszökkent a vagon tetejére Reneg mellé, majd előresietett, hogy segítsen Ithanonak az első csatlakozónál.
A martalócok időközben olyan közel kerültek, hogy a Martinet lövegei már nem tudták befogni őket. Reneg visszaszökkent a felnyitott tetőbejárat mögé, és onnan tüzelve igyekezett távol tartani az ellenséget. Célra tartott és tüzelt, majd megint.. Két martalóc robogója gazdájukkal együtt felrobbant a mandalori rakétáktól. – Elég ebből – hallatszott Enfys Nest torzított, semleges hangja. – Átszállok!
Miközben társai fedezték, a martalócvezér a vagon mellé repült, és átugrott a szerelvényre. Reneg felpattant a fedezéke mögül, és célba vette a sisakos alakot. Folyamatosan tüzelt, de Enfys Nest olyan ügyességgel vetődött jobbra-balra a lövedékei elől, hogy Reneg magában elismerően adózott a martalóc képességeinek. Enfys hamar közelharci közelségbe került, így a mandalorinak el kellett dobnia a fegyverét, hogy puszta kézzel küzdjön meg a fickóval.
Ithano és K1 feje előbukkant a mélyből, a vonat eleje pedig lecsatlakozott. A vagon immár egyedül száguldott előre, folyamatosan lassulva. A martalócok robogóikról robbanógránátokkal bombázták a Martinet felszínét, miközben Enfys és Reneg közelharci csatába bonyolódtak.. A mandalori magasabb és erősebb testfelépítésű volt, de a martalócvezér olyan fürgén csépelte, hogy Renegnek hátrálnia kellett.
Enfys előkapta az övén fiüggő harci szerszámot, és aktiválta azt: a kezében kétpengésre nyíló vibrokasza azonnal lecsapott. Reneg iszonyű ütést érzett valahol a páncélján belül, és elterült a vagon tetején. Enfys nem foglalkozott vele tovább, azonnal a vontatókábelekhez lépett, és elkezdte vibrokaszájával elvagdosni őket.
Ithano és K1 két martalóccal küzdöttek, akik gazdájuk nyomán átugrottak a vagon tetejére. – Emelj már fel minket – kiáltotta a komlinkjébe Ithano.
A Martinet megemelkedett, a vagon pedig elvált a mágnessínektől – és ferdén eldőlve levert a tetejéről mindenkit.
Az Enfys által elvágott kábelek hatására a vagon féloldalasan lebegett, Ithano, K1 és a martalócvezér az oldalába kapaszkodva igyekeztek nem leesni, Reneg pedig a fityegő tetőajtóba kapaszkodva próbálta stabilizálni magát. A vagont már csak egyetlen kábel tartotta, és az odalent elterülő hópusztaság egyre közelebb jött... A Martinet így nem tudta megtartani a nehéz szerelvényt.
K1 felmászott a kábelen a hajóig, magával ráncigálva kapitányát. Ithano erős karjaival felhúzta magát, és mindketten a hajó és a vagon között lógtak a kábelen, miközben a hajó egyre lejjebb ereszkedett. – Nem tudom megtartani! – kiabálta a pilótafülkéből Reveth.
Mindeközben a robogós martalócok folyamatos tűz alatt tartották őket. Félő volt, hogy a kábelen lógó Ithano, a droid és az egész Martinet odavész, ha nem történik valami váratlan.
Reneg gondolt egyet, leakasztotta az utolsó megmaradt kábelt, és a végébe kapaszkodva felhúzta magát.. Mögötte pedig a vagon immár szabadon a mélybe hullott. Miközben a Martinet emelkedni kezdett a vontatókábelen lógó három alakkal, Reneg látta, amint a vagonba kapaszkodó Enfys megnyom valamit a karján, mire egy robogó lebegett mellé. A martalócvezér ügyesen átszökkent a jármű nyergébe, és kézjeleket mutogatott a levegőbe.
Reneg a többiek után mászva felért a hajóhoz, ahol a nyitot rámpán már K1 várta. A droid berántotta őt Ithano mellé, a Martinet pedig eltávolodott az eseményektől. – Hát ez nem jött össze – sziszegte a droid. – De legalább nekik se – mondta Reneg. – Oda nézz – bökött a mandalori mögé, a zuhanó vagon irányába Ithano.
A martalócok a szerelvény fölött repültek robogóikkal, mindegyik járműből vontatókábel lövellt az irányába. A kábelek beleakadtak a vagonba, a robogókat pedig lehúzta a hirtelen súly, de megtartották magukat. Legelöl Enfys Nest repült, robogójával a magasba emelkedve húzni kezdte a hatalmas tömeget, társai pedig követték őt. A martalócok szélsebesen vontatták a zsákmányt a horizont felé.
– Azonnal üldözőbe kell venni őket! – kiáltotta K1, és már rohant is a pilótafülke felé.
Ithano és Reneg a nyomában értek a helyiségbe. Még látták, ahogy a martalócok eltűnnek az értékes szerelvénnyel az egyik hegycsúcs mögött. – Megkerüljük és szemből támadunk – adta ki a parancsot Ithano. – Attól tartok.. hogy ez lehetetlen – fordult felé Reveth a pilótaszékben. – Az üzemanyagtartályunk el lett vágva, szivárog és lángra kapott.. Vagy leszállunk, vagy felrobbanunk. – Hogy mi? – kiáltotta Ithano. – Enfys Nest – vont vállat Reveth. – Amíg ti a kábelen kötélmásztatok, szétvagdalta a tartályt.. – És téged is legyőzött – fordult K1 Reneg felé. – Suunnak volt igaza. Megmondta, hogy le fog győzni...
A mandalori odalépett, letépte a droid fejét, és odavágta a műszerfalhoz. – Hé, ez övön aluli volt – hallatszott a guruló fémfej hangmodulátorából. – Ezt még visszakapod.. A mandalori hátat fordított és kirobogott a fülkéből. Ithano szó nélkül bámult utána - nem lehetett eldönteni, hogy meggyilkolni, vagy megdicsérni szeretné a mandalorit. Reveth óvatosan letette a hajót a havas talajra. – Ideje nekiállni a javításoknak – mondta.
Néhány óra múlva már a levegőben jártak. A Martinet felépítményéhez kicsi, fehér vadászgép csatlakozott, a másik oldalon pedig egy valamivel nagyobb transzport. Odabent a kapitány, az újra összerakott K1 és Reveth várták a belépőket, miközben a hátuk mögött Reneg Dume a fegyverét előretartva biztosította a hátukat. Sarasi Suun fesztelenül lépett be, biccentett, majd oldalra lépve előreengedte az újonnan felbérelt testőreit. A kilenc barna páncélos alak állig felfegyverkezve érkezett. – Hutt testőrök – magyarázta Suun. – Illetve azok voltak, amíg a Kartellt ki nem penderítették a Hutt Űrből. – Ezek tapasztalt harcosok – mondta Ithano. – Hogy jutottál hozzájuk? – Behajtottam bizonyos régi tartozásokat – vont vállat a nő. – És miből fizeted őket? – vakkantotta a mandalori. – Az maradjon az én gondom – felelte Sarasi. – A te gondod pedig az maradjon, Reneg, hogy ne próbálj meg útközben végezni velem, különben ezek a fiúk megsértődnek.. – Le tudom győzni őket – vont vállat a mandalori. – Engem és őket – javította ki Suun – már nem tudnál legyőzni.. Jól fogtok értem harcolni, igaz, fiúk? Hisz én vagyok a kenyéradótok.. – Amíg fizet – mondta az egyik kartellőr. – És ti mivel foglalkoztatok, amíg én keményen dolgoztam? – kérdezte Sarasi. Ithano és Reveth összenéztek. – Megmutattam mandalori barátunknak a kalózélet örömeit – felelte Ithano. – Jól helytállt. A hasznodra fog válni.
Sarasi szemében különös fény villant. – Hát akkor.. ideje kiderítünk, miért akar annyira megölni engem ez a Dryden Vos...
|
|