|
Post by sithlord on Jun 17, 2018 18:45:16 GMT 1
A szerencsétlen Coruscanti fiaskó után, Vorennus Nagyúr az űrbe kényszerült a zászlóshajójával, a kb. 500 m hosszú Shadowlord luxusyacht, amely több szintjével, pazarul berendezve immár Vorennus otthona lett... A hajó egyben a nemrég létrejött Vérhold Szövetség központi mozgó Bázisa is! A hajó számos rejtett fegyverzettel rendelkezik, ugyanakkor kívül csak annyi látszik ezekből, ami éppen elriasztja az akadékoskodó banditákat. Egy yacht senkinek se szúr szemet...
|
|
|
Post by sithlord on Jun 17, 2018 19:07:16 GMT 1
Vorennusnak egyáltalán nem volt ínyére a dolgok ilyentén változása, ám vígasztalta az a minden jóval felszerelt luxus yacht, ahova a főhadiszállását rendezte be. Volt egy szint, amit igényének megfelelően ősi Sith stílus szerint bútoroztak be, és rendeztek el. Semmit nem hallott Brodrigról az utóbbi órákban s ez kicsit aggasztotta. Nem tudott egyelőre semmit a külvilágról se, elővigyázatosságból ugyanis hírzárlatot rendelt el és az összes kommunikációt letiltotta. Kivéve egy esetben, amikor az egykori Tőzsde ISD-iből rendelt oda párat az éppen aktuális koordinátáihoz, hiszen egymagában a hajója nem biztos hogy képes ellenállni egy nagyobb támadásnak...
Vorennus valahogyan érezte hogy ezúttal kicsit túllőtt a célon. Felrobbantani a Coruscant egyik negyedét, valamint luxus épületeit...Nem is beszélve az esetleg ott rekedt gazdag vendégekkel...
Ám a cél szentesíti az eszközt, és a Sithek fegyvere mindig is a terror volt, a manipuláción kívül persze...
-Uram minden a tervei szerint alakult eddig! -lépett oda az egyik embere a Nagyúrhoz, aki ismét a jól megszokott köpenyét viselte, csuklyáját alaposan a szeme elé húzva. -Kódolt frekvencián jelentettek az embereink, egyelőre semmit nem gyanít senki! Lannistert halottnak hiszik! Sikerült az álca... -Brodrigról van hír? Lassan lejár a 24 óra! -állapította meg kicsit epésen a Nagyúr. -Sajnos egyelőre még semmi hírünk... -Azonnal jelentsen amint megtud valamit! Leléphet! -utasította emberét a Nagyúr, majd visszatért gondolataihoz, miután a marcona külsejű alak eltűnt.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 27, 2018 15:41:21 GMT 1
A guaviai kommandósok gyűrűjében érkező szikár alak úgy masírozott be a Vérhold Szövetség főhadiszállásaként funkcionáló hajó bejáratán, mintha övé lett volna a hely. Meg kellett adni a módját a látszatnak, főleg a bűnszervezet újjraalakulása óta. Bala-Tik, aki Als Dezirol után a szervezet új biztonsági főnöke lett, összeszedte a legképzettebb kommandósokat, hogy elhozhassa őket a titkos vezetőnek, Lord Vorennusnak.
A hallban levő ablakból fegyverek szegeződtek rá, de amikor az őr felismerte őt, Bala-Tik és a kommandósok zavartalanul haladhattak tovább a hajó belsejébe. A turboliftbe egy csapat hivatalnok igyekezett, bizonyára a helyi rendszerek választott vezetői, akiket a Sötét Nagyúr berendelt, hogy.. nos, lerendezze őket.
A guaviai kommandósok félrelökdösték őket az útból, és Bala-Tik-kel az élen bemasíroztak a felvonóba. Nem fértek be mind, de a hátramaradottak megvárják majd a következő alkalmat, és felmennek a fogadószintre – ahol elfoglalhatják őrposztjaikat. Bala-Tik és az a néhány gárdista, aki befért mellé, megvárták, míg a felvonó ajtaja összezárul előttük. Aztán Bala-Tik az irányítópanel aljába rejtett, a Vérhold Szindikátus szimbólumát formázó aljzatnak érintette a kezén hordott gyűrűn levő, ugyanilyen szimbólumot.. és a lift megindult a legfelső, titkos szintre, ahová csak a legmagadabb rangú tagoknak lehetett bejárásuk.
Amikor a felvonó megállt, halványkék sugarak pásztázták végig a fülkét, és a benne levőket. Az ellenőrzés alig néhány másodpercig tartott – és bizonyára teljesen felesleges volt, hiszen a Sötét Nagyúr egymaga képes volt megvédeni magát bármilyen fenyegetéssel szemben.
Az ajtó feltárult, és Bala-Tik társaságával kilépett az elegáns csarnokba. A helyiség coruscanti luxust tükrözött, némi tarisi beütéssel. Vagy talán tarisit coruscanti mintákkal? Bala-Tik nem értett az építészethez és a divathoz, nem tudta megállapítani. Mindenesetre pazar munkának tűnt.
Felsorakoztatta az embereit, és az élükre állva várakozó pozícióba helyezkedett. Előtte ott magasodott a Sötét Nagyúr fogadótermébe vezető ajtó. Bala-Tik belemerevedett a pozíciójába, és várta, hogy a Sötét Nagyúr színe elé járulhasson, és bemutathassa a testőröket.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 18, 2018 14:28:03 GMT 1
Vorennus Nagyúr éppen egy kiadós lakomát fogyasztott el, amikor fülébe jutott az Első Rend akciója és az, hogy gyakorlatilag az egész Hutt űrt bekebelezték...Olvasta az üzenetet is amelyben az Első Rend úgymond szabad kezet adott a bűnszövetkezeteknek, feltéve ha betartják a játékszabályokat...
Sok minden történt amióta elmenekült és ezzel a bázisnak használt hajóval járta a galaxist. Nos túlságosan nem keseredett el azon hogy az Első rend megszerezte a Hutt űrt, inkább remek lehetőségnek tekintette. Amióta kiegyezett a bűnszövetkezetekkel és lebonyolította a tárgyalást, egyesítve szinte a bűnözői klánokat, azóta nem aggódott túlságosan. Az az ominózus tárgyalás ami a legtöbb bűnszövetkezeti tag halálával végződött, igencsak emlékezetes lesz a galaxis titkos történelmében... Vorennus és a Vérhold Szövetség szinte a legnagyobb bűnszövetkezet lettek, kivéve persze a Fekete Napot, mert azt nem tudja egyelőre még legyőzni...A küldöttség lemészárlása és új emberek kinevezése üzenet volt...Egyedül a Fekete Nap képviselőit nem érte bántódás, erre taktikai okai voltak a Sith Lordnak. Nyilván a Fekete Nap még neki is nagy falat lett volna...Ellenben a többi kisebb szövetség, szindikátus netán bűnszövetkezet...Nos ők eltörölendő riválisok voltak csupán. A Sith Nagyura pedig rövid úton gondoskodott róla hogy ezek a kisebb csapatok, miután a vezetőségük kénytelen volt fej nélkül illetve végtagok hiányában távozni, a Vérhold Szövetség uralma alá kerüljenek... A Fekete Nap vezetősége persze eleinte háborgott ezen a brutális tetten és ostromon, de miután a számukra értékes bűnszövetkezetek egy része felett uralmat kaptak, megegyezve a Vérhold Szövetséggel, hamar belátták hogy az új központosító szövetség inkább egyelőre mint potenciális partner jön célba...
Persze Vorennus jól tudta hogy előbb utóbb a Nappal is meg kell vívnia a háborút, de az Első Rend megjelenése ezt egyelőre elodázta...
Viszont szerfelett dühös volt azért hogy hű csatlósa Brodrig, elhalálozott. Tajtékzott a dühtől, ez pedig pár emberének az életébe került...Brodrig halála csapás volt számára.
Most immár két fő bűnszövetkezet volt a galaxisban, a Vérhold és riválisa és/vagy partnere a Fekete Nap...Az Első Rend pedig lehet hogy hasznos segítség lesz abban hogy CSAK egyetlen bűnszövetkezet legyen majd a későbbiekben...Nyilván nem a Fekete Napra gondolt a Nagyúr...nyilván...A Fekete Napot eddig persze senki sem tudta legyőzni...a Sith Lord belegondolt hogy valószínűleg még ő sem tudna felülkerekedni rajtuk...Viszont a pozícióit meg tudja erősíteni, ha egyezséget köt az Első Renddel...Éppen ezért máris üzenetet küldött nekik, egy esetleges találkozó megbeszéléséről...
Vorennus Nagyúr elmélkedett a további tervein, s közben várta az Első Rend reakcióját az üzenetére...
|
|
|
Post by sithlord on Nov 21, 2018 14:03:21 GMT 1
A Sith Lord átnézte az üzeneteket, részben amiket a kémei szereztek meg neki, részben pedig amit neki küldtek el. Azt világosan látta hogy az Első Rend módfelett agresszíven terjeszkedik és ez nem tetszett neki...Nagyon nem...
Éppen ezért ütötték nyélbe azt az egyezményt a Fekete Nappal, amely biztosította hogy a bűnözői kartellek két nagyobb szervezet alá tömörüljenek. Miután lemészárolta a rivális bűnszervezetek vezetőit, emberei nagyon rövid idő alatt megszilárdították hatalmukat...Természetesen tisztában volt vele hogy a Fekete Napnak ez majd szúrja a szemét...Így aztán ideje volt letisztázni a Fekete Nap fő Vigojával az egyezséget, amelytől a saját megnövekedett bűnszervezetének jövőjét is remélte...Szerencsére a Vigo elfogadta az ajánlatot és beleegyezett a fele-fele osztozkodásba...
Napokkal később a Fekete Nap és a Vérhold egyesített erővel átvette valamennyi bűnszövetkezet felett az uralmat...Vorennus új álnevet is választott, a Pokol Kapuőrének nevét. Így lett ő Papa Legba, a Fekete Varázsló. Azt mégse köthette ellenségei orrára hogy nem más mint egy Sith Nagyúr Vérhold vezetője...Papa Legbaként viszont a titokzatos varázsló és bűnvezér szerepében pózolhatott... A rövid de annál véresebb hatalomátvételek alatt végül a Fekete Nap és a Vérhold igazságosan megegyeztek a területekben és arról hogy milyen kisebb szervezetek felett gyakorolnak uralmat...Kiadtak egy közlemény félét is:
"Minden bűnszervezet ezentúl a Fekete Nap és a Vérhold kötelékébe tartozik! Amennyiben valaki ellenáll haladéktalanul megsemmisítjük! Ezentúl bármiféle üzlethez vagy más tevékenységhez, a Fekete Nap és a Vérhold kiadott engedélye szükséges! Amennyiben valaki engedély nélkül folytat alvilági tevékenységet, haladéktalanul megsemmisítésre kerül!A Vérhold kihelyezett Végrehajtója a méltóságos Loraan , aki Flottájával és embereivel ügyel a rend betartására! A Fekete Nap megbízott embere titkos és ismeretlen! Az engedélyekért a kiküldött holotájékoztatón megadott instrukciók szerint kell folyamodni az adott bűnszövetkezethez, amelybe besorolást kaptak! Minden ellenállás hasztalan! Amennyiben mégis ellenállást vagy külön utakon járást tapasztalunk, az azonnali megsemmisítést eredményez!"
Persze hogy voltak olyanok akik ellenálltak vagy elmenekültek...De ők kis halak voltak immár a sokkal nagyobb tengerben. És persze egyszer rájuk is sor kerül majd, elmélkedett a Nagyúr, miközben kényelmesen hátradőlve nézegette a holoképernyőkön futó híreket, a hajó kommunikációs termében. Így ötlött a szeme elé az Első Rend üzenete,amely találkozóra hívta a bűnözői klánokat...Vorennus azaz immár Papa Legba, pedig tudta jól hogy ott lesz. Tervei voltak, amelyhez az Első Rend jó és hasznos segítséget adhat neki.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 24, 2018 11:38:22 GMT 1
Vorenus átfutotta az adattáblákat a legújabb fejleményekről, és módfelett nem volt megelégedve. Megtudta hogy a Brodrig által adományozott Flottának majdnem a felét lefoglalta az Első Rend, ez pedig módfelett bosszantotta. De mindegy is, hiszen a Fekete Nappal immár szorosan együttműködve, nem jelent gondot már ez sem. Éppen a Nap kedvéért változtatta meg a külsejét is és a nevét is. Immár Papa Legbaként ismerték, a külseje pedig inkább egy albino Halálistenre emlékeztetett immár mint Sith Nagyúrra. További terveiben pedig sok olyan dolog szerepelt, ami egy Sithet nem igazán érdekelt volna. Izgatottan várta a találkozót, amelyet a bűnszövetkezetek között akart rendezni az Első Rend. Kiváló alkalom lesz a maradék rebellis bandákkal való leszámolásra. Mert a terve ez volt: kiirtani likvidálni azokat, akik nem állnak be az Új Rendbe! És amikor ezzel végzett, a Fekete Napra is sort kerít. Mert a célja egyetlen totális Bűnszervezet létrehozása a galaxisban! Egyetlen Birodalom ha úgy tetszik. Igaz ez nem államokat uralt volna hanem annál jóval nagyobb dolgokat:üzletet pénzt, befolyási területeket...Talán még a Szenátusig, amely a Köztársaságot irányította, is elér majd a keze és befolyása... Addig azonban még sok minden vár rá...
|
|
|
Post by sithlord on Jan 1, 2019 13:53:55 GMT 1
Valamikor, valahol...
Vorennus Nagyúr a kis kabinban, amelyet személyes lakórészének alakított ki, éppen meditált a kényelmes, retro stílusú karosszékében. Sok mindent át kellett gondolnia, hiszen hamarosan mérföldkőhöz érkezik a terveinek kidolgozása és végrehajtása. A Találkozó, amely a bűnszövetkezetek egyesítése címén lesz megtartva, sok reménnyel kecsegtette a Nagyurat. Többek között a kisebb rivális csoportokkal való végső leszámolás is szóba jött, valamint véglegesen megpecsételheti szövetségét a Fekete Nappal vagy az Első Renddel akár... Lakrészében levetette a bűnözők kedvéért felöltött illúziót, amellyel álcázta magát s önmaga lehetett. Vagyis az az öregember aki a régi Sithek tudását birtokolta, az utolsó Bane Rendjéből... Pihentető volt számára ez az illúzió nélküli pár óra, s úgy érezte ilyenkor töltődik igazán fel. Ekkor kapott egy bejövő hívást, a komm panel amely a lakrészben elhelyezett kis íróasztalféleségbe volt beépítve, most halkan csipogni kezdett. A vörösen izzó led jelezte hogy aki keresi a Nagyurat annak igen sürgős a dolog. Vorennus aktiválta a transzmissziós rácsot, amely megjelent közvetlenül a karosszéke körül majd fogadta a hívást.
Egy meglehetősen Birodalminak tűnő, katona kereste. Vorennus ajkain pedig elégedett mosoly jelent meg. Már várta a hívását, egyik legrégibb Szindikátusi szolgájának. Ez a marcona fickó, aki nem mellesleg katona is volt, rengeteg ütközetben bizonyította a szakértelmét. Méltó volt arra hogy a Szindikátus, más néven a Vérhold szövetségese és jól megfizetett alkalmazottja legyen. A férfi azonban más okból hívta a Nagyurat és a szolgálataiért nem kapott semmit...
A férfi aki Vorennust kereste, a mai napig élete legnagyobb szerencsétlenségének tartotta hogy a lányát, aki szerelmes lett egy toff hercegbe, kitagadta és elüldözte magától még évekkel ezelőtt... Veera a lánya...eléggé nagyvilági életet élt a toff mellett, még teherbe is esett, szült egy kisfiút, s erre gondolva a marcona katona szíve belesajdult. Nagyon fájt neki hogy a lánya eltávolodott s kilépett az életéből mint egy távolodó emlék...
Körülbelül egy évvel ezelőtt, az a senkiházi toff korcs megkereste a férfit, hogy a lánya nagyon nagy bajba került. Belekeveredett mindenféle alvilági bizniszbe, amelyben természetesen a toff is fő bűnös volt, rákapott a drogokra Halálpálcákra és pirulákra. A lánya aki a mindene volt, lezüllött. A férfi először azon gondolkodott hogy végez a toff féreggel, de amikor az elmondta neki hogy Veera jelenleg a Szindikátus fogságában van a hatalmas adósságai miatt, amelyet a drogok a megannyi tobzódó buli és a szerencsejáték barlangokban elkövetett hatalmas vesztések okoztak, a férfi elhatározta hogy segít... A lány az ő vére volt, nem hagyhatta sorsára... Így történt hogy az akkor még Szindikátus emberei összehoztak egy találkozót közte és az új vezető, Vorennus között. A nagyúr készségesen meghallgatta a sirámait és könyörgéseit majd üzletet ajánlott. A férfi még a mai napig is hallja amit akkor Vorennus mondott neki.
-Két évig a lányod a foglyunk, az unokáddal együtt, és te két évig szolgálsz bennünket hűségesen! Felejtsd el amiben eddig hittél mert két évig az ÉN tulajdonom vagy! Azt teszed amit mondok neked! -akkor a Nagyúr szavait rettegéssel hallgatta és nagy félelemmel. Mind végig térden állt mialatt a Nagyúr dörgedelmes szavait intézte hozzá. Vorennus folytatta.-Azonban a két év hamarabb is letelhet, ha olyan információt vagy dolgot hozol elém, amellyel kiválthatod a szabadságotokat! Most menj és dolgozz eredményesen! - A Nagyúr elindult kíséretével hogy magára hagyja az összetört apát és nagyapát a gondolataival. -Jaa és azért kapsz egy szívességet barátom és ezt vedd egyfajta motiválásnak a részemről! -vetette oda búcsúzóul még a Nagyúr. -A toffot aki tönkretette a lányodat, kivégeztük! Megérdemelte az ocsmány féreg, és bízhatsz benne nem halt meg könnyen ehehehehe!
Ennek már majdnem egy éve és a férfi most személyesen kereste meg a Nagyurat. Olyan információ volt a birtokában amelynek hatására a Nagyúr nemcsak a családja szabadságát fogja garantálni, hanem talán meg is jutalmazza...busásan!
-Már vártam a hívását barátom! -mondta Vorennus a térdeplő férfinak, aki a galaxis másik végén tartózkodott jelenleg, vagy talán a közelben? Mindegy is, gondolta a Nagyúr derűsen. -Nagyuram! -kezdett bele az öreg katona, minden bizonnyal örülni fog annak amit találtam! Máris küldöm a csomagot amelyben az adatok benne vannak! -Egy perc majd kettő s a csomag megérkezett Vorennushoz, felvételekkel és beszámolókkal valamint jegyzetekkel ellátva. A Nagyúr megnyitotta az adatcsomagot, majd szemeiben gonosz jéghideg öröm kezdett tükröződni, amint felületesen átfutotta az adatokat. -Ehehehehehehe nagyon jóóó kiváló munkát végzett barátom! -a Sith Lord határozottan örült annak amit megkapott. -Örülök hogy szolgálhatom önt Nagyuram! És annak hogy elégedett! -a férfi nagyon reménykedett hogy rabsága ezennel véget ér és újra látja a lányát és az unokáját... A Sith mintha csak megérezte volna a távolban hogy mire gondol a férfi, lehet ez így is történt, megválaszolta az aggodalmakat. -Kedves Stromm barátom! -kezdte ünnepélyesen. -Ön a mai naptól szabad ember! A lánya hamarosan felkeresi önt, és természetesen egy nagyobb összeggel segítem elő a kis családja boldogulását! A Coruscanton megtalálja a családját, a pontos koordinátákat átküldtem! -Köszönöm Mylord...Ön igazán nagylelkű! -sóhajtott fel megkönnyebbülten Stromm. -Kiváló munka kedves Strommom! Kiváló! Igazán sikeresen átvágta azokat a barmokat a Calimon akarom mondani Lothalon ehehehe!Vigyázzon magára barátom és tűnjön el minél hamarabb onnan! -a Nagyúr deaktiválta a kommunikációt és Stromm képe el is tűnt.
Mert a férfi, akinek a családját Vorennus foglyul ejtette, s akiknek most gazdag és fényűző életet biztosított a Coruscanton, az nem volt más mint Stromm... Vorennus pedig most már mindent tudott a Calim rendszerben történtekről...MINDENT!
|
|
|
Post by Enz on May 31, 2019 20:52:26 GMT 1
A férfi látszólag egy volt az itt összegyűlt rosszarcú bűnözők közül, de a külső álca alatt egészen más valóság bújt meg. A feladata egyszerű volt: lehetséges szövetségeseket és helyi támogatókat keresni a Hutt Űrben a császárnő jogos keresztes hadjáratához. Salenius nem is olyan rég még a Sith Egyház saját hírszerzésének része volt, de ahogy az egészet átszervezték és egy központi sith hírszerzésben egyesítették, ő is hivatásos lett. Eltökéltsége az Egyház tanai iránt ugyanakkor nem változott, és továbbra is úgy érezte, Morrow püspökhöz köti a hűsége elsősorban. De amit most tett, az az Egyház számára is kedvező volt, hiszen új területeket biztosított, ahol híveket gyűjthetnek majd, miután az ESB határain túl már nem működhettek hivatalosan. Nem volt egyszerű dolga abban, hogy erre a helyre bukkanjon, főleg a Cantonicán történt felfordulás után, aminek nemrég ő is szemtanúja volt. Az volt a feladata, hogy felmérje az Első Rend és a bűnszervezetek közötti együttműködés erejét, a lehetséges támadási pontokat, de az egész megbeszélés magától összeomlott, ahogy a küldöttek nagy része nyáladzó, agyatlan sötét oldali kreatúrákká alacsonyodott. Ez önmagában remek hír volt, ahogy az is, hogy a sietve távozó bűnözők között el tudott vegyülni, és aztán az eszköztárában lévő trükkök segítségével eljutott erre a hajóra, ami egyértelműen egy fontos vezetőhöz tartozott. Az őszes hajú férfi óvatosan haladt el az őrök között, akik szerencsére nem szúrták ki őt, egyenesen a hajó fontosabb részeit rejtő, hosszú, a törzsből kinyúló toronyba. Elhaladt egy újabb csoport mellett, aki láthatóan ügyet se vetettek rá, saját készleteikkel voltak elfoglalva, majd egy újabb csoport fura sisakos őr mellett slisszant el észrevétlenül. Nem kellett sokat haladnia, hogy egy nagy, trónterem szerű helyre érkezzen, ahová be is engedte magát minden ceremónia nélkül. Odabent látszólag üres volt a terem, de Salenius jobban ismerte az ilyen alakokat, semmint hamis biztonságérzetbe ringassa magát. De nem volt célja aljas módon rájuk törni, így aztán nyugodtan felfedhette magát, és teljesen nyíltan az üres trónus előtti nyílt, kivilágított részre sétált. - Állj! - hallott egy hideg, határozott hangot a háta mögül. Nem látta, de biztos volt benne, hogy sugárvető irányul a hátára. Lassan felemelte a kezét, jelezve, hogy nincsenek ellenséges szándékai. - Fordulj meg! - hallotta ismét az utasítást, ő pedig eleget tett neki. Ilyenkor az parancsol, akinél a fegyver van, ő pedig túlságosan szerette az életet. Egy hamincas évei végén járó férfival nézett farkasszemet, aki jó tíz évvel fiatalabb volt tőle valamennyivel. Viszont külsőre meglepően sok hasonlóság volt köztük, sőt kifejezetten úgy érezte, mintha saját magát látná viszont, némi extra arcszőrzettel, aminek sosem volt rajongója. Furcsa, bizarr érzés volt ez. - Az Első Rend kutyája vagy? - Ne sértegess - felelte. - Akkor ki vagy és ki küldött? - szegezte neki a másik férfi a kérdést, és láthatóan ő maga is észrevette a bizarr hasonlóságot. - Hívjon csak Lazar atyának. Egy egészen más mestert szolgálok, az igazi Birodalmat és annak törvényes uralkodónőjét, Charis császárnőt - közölte vele. - Érdekes. Nem hittem volna, hogy pont a sithek találnak ránk - felelte, még mindig éberen, de úgy tűnt, már nem annyira akarja azonnal lelőni. - Monroe vagyok, a Vérhold második embere. - Nagyszerű - mosolyodott el a rá jellemező ájtatos módon Salenius. - Nyugodtan leteheti a sugárvetőt, nem akarok bajt okozni maguknak. - Ezt majd én döntöm el - felelte a férfi bizalmatlanul. - Hát persze - mosolygott tovább rá olyan arccal, ahogy a híveknek osztotta az áldást. - Akkor el is mondom az érkezésem célját. Úgy láttam, nem sikerült túl jól a tárgyalás az Első Renddel. Sok halott meg vér meg zombik... Monroe intett neki, hogy folytassa tovább, miután ezt nem akarta kommentálni. Pedig ha csak rágondolt, máris pezsegni kezdett a vére. Nem mindennap hajthat végre valaki ilyen mesteri mészárlást. - Szóval arra gondoltam, esetleg nyitottak lennének császárnőm ajánlatára, amivel segítő jobbot nyújt maguknak az Első Rend elnyomása elleni harcban, hogy a Hutt Űr visszatérhessen régi dicsőségéhez, mindenféle hutt elem nélkül. - Bolondnak néz, ha azt hiszi, kockára tesszük az életünket, csak hogy az egyik helyett egy másik csoport öntelt seggfej mondja meg nekünk, hogyan intézzük a dolgaink - felelte a férfi szokatlan nyíltsággal és szabadszájúsággal, de Salenius már hozzászokott az ilyesmihez. - Erről szó sincs - felelte, könnyedén túllépve azon a tényen, hogy épp most sértegették uralkodónőjét. Amiről nem tud, az aligha fájhat neki. - A császárnőt nem érdekli a Hutt Űr. Persze, bizonyosan megtart majd területeket, de ezen túl semmi sincs itt, amit őt érdekelné. De azt nem engedheti, hogy rá veszélyes szomszédai legyenek, mint ez a kiszámíthatatlan haramiaállam Első Rend. Éppen ezért ajánlom fel azt, hogy újra a kezükbe vegyék a sorsukat. Mi a Hutt Űr felső részében hamarosan tönkreverjük erőiket, ami pedig itt marad, semmire se elég. Pusztítsák a hátországukat, az ellátóvonalaikat, tegyék pokollá az életüket. Őfelsége pedig hálás lesz.
|
|
|
Post by sithlord on Jun 1, 2019 10:34:16 GMT 1
Vorennus Nagyúr, egy szinttel feljebb nézte egy kamera segítségével a két férfi beszélgetését. Igazság szerint nem állhatta nagyon ezeket a magukat Sithnek nevező, vallásoskodó pojácákat, de az ajánlat elgondolkodtatta még őt is.
Amióta sikeresen megrendezte a saját halálát, s elintézte azokat a mocskokat akik azt hitték uralhatják őt, azóta gondolkodott és tervezett. Mert jelenleg egyelőre nem tudta merre tovább. Oké hogy ő meg a Fekete Nap lett immár a két fő bűnszövetkezet, nade hogyan tovább? Merre? Az Első Rendtől a hideg rázta ki, ahogy ezektől a sith valakiktől is. Mégis, valahogy érezte hogy ez lesz a következő lépése amit tenni fog. Szövetség ezzel a Charissel és cserébe kisöprik az Első Rend maradékát is a Hutt űrből...
Volt még valami ami nem hagyta nyugodni. Napok óta mintha az elméje egy zugából jönne a figyelmeztetés, mindennél baljósabb előérzet szállta meg. Az Erő háborgott, mintha a Káosz egy óriási reaktor lenne amely most felrobbant és árasztja magából a szennyeződést...Cher'Nobyll jutott eszébe, az egykori vostroyai hipererőmű, annak idején óriási katasztrófát okozott, amelynek utóhatásai mai napig is észlelhetőek voltak... Na ehhez hasonló volt, csak az Erő szemszögéből ez a mostani baljós dolog is amit érzett...Vorennus kifinomult érzékeit is megtompítva ezzel.
Aztán átgondolta a dolgot és döntött. Máris egy gondolathullámot küldött Monroe elméjébe. "Egyezz meg vele!"
Monroe érzékelte a Főnök telepatikus parancsát és ennek megfelelően reagált, Lazar Atya felvetésére. -Nos ma szerencséje van barátom, mert az ajánlata érdekel minket! -mondta meglepően kedélyes hangsúllyal Monroe. -Már csak az a kérdés hogy MI mit nyerünk ebből és nem mellesleg a szövetségesünk a Fekete Nap?
|
|
|
Post by sithlord on Jun 1, 2019 10:38:07 GMT 1
Szigorúan titkosított, hadrendi utasítás:
Redundáns kódolással és maximális biztonsági zárral ellátva:
A Vérhold összes hadparancsnokának és a Flotta vezetőinek!
Mostantól MINDENBEN működjenek együtt a Fekete Nap haderejével! A Cantonicai haderőnk jelenleg egyesül az evakuált Fekete Napos haderőkkel! Valamennyi Vérholdas hajó haladéktalanul álljon készültségben, a fokozat 1-es szintű!
Monroe Adminisztrátor sk.
|
|
|
Post by Enz on Jun 1, 2019 11:43:47 GMT 1
Lazar Salenius biztos volt benne, hogy a Monroe nevezetű valamiféle üzenetet kapott, és épp figyelik őket, ugyanis hirtelen igencsak érdeklődni kezdett az ajánlata iránt. Bárki is mozgatta most a szálakat, őt kellett meggyőznie, nem a rá nagyon hasonlító férfit. Persze a szavait neki címezte, nem jelezve, hogy észrevette volna a változást. - Nos, barátom - viszonozta a megnevezésbeli gesztust Lazar atya is. - A császárnő nem fog beleszólni abba, mit csinálnak a Hutt Űr maradékában. Ő csak az Első Rendet akarja eltakarítani innen, mert egy koszfolt a Birodalom emlékezetén. Ha most együttműködnek velünk, elvehetik maguknak a jogos jussukat. - Egy sithre vall ez a gondolkodásmód. De azt is tudom, hogy a sithekben nem lehet megbízni - jelentette ki, és a fegyver a kezében még mindig fenyegetően fordult a vendég felé. Lazar atyát azonban ez aligha zaklatta fel, az évek során számos fegyvert fogtak már rá, hozzászokott ehhez a fajta érzéshez. - Arra gondol, hogy Őfelsége esetleg meggondolja magát és bevonul az egész Hutt Űrbe? - tette fel a kérdést az idősebb egyházfi. - Nos, nem állítom, hogy nincs meg a lehetősége. De Őfelsége nem bolond. Tudja, hogy a Hutt Űrt még egyetlen állam sem tudta megtartani. Túl sokba kerülne a terület pacifikálása ahhoz, hogy komoly lehetőség legyen a számára. Monroe-n látszott, hogy elgondolkodik azon, amit mond. Pontosabban valaki más gondolkodott, miközben ő úgy tett, mintha csak a gondolatait szedné össze. Jó volt az összhang kettejük között, és valószínűleg a nagy többséget megtévesztették volna ezzel. De Salenius nem egyszerű ügynök volt, neki ez a fajta munka a vérében volt, egészen fiatal kora óta művelte, mint különböző peremvidéki potentátok kémmestereinek informátora. - Nem fogunk bevonulni a területükre. Emlékezzen csak, milyen jól együttműködtek a huttok és a Birodalom régen. Ennek az alapja az volt, hogy inkább ők irányítsanak bizonyos, stratégiailag fontos rendszereket, mint az ellenségeik. Ez a közös érdek pedig most is létezik - mosolygott megnyerően a férfi, majd tovább folytatta. - És természetesen őfelsége semmiféle vagyonelemre nem tart igényt, amit megszereznek. Ami pedig a Fekete Napot illeti, a Saleucaminál elvesztett területeik ugyan Őfelsége ellenőrzése alatt maradnak, de az itt hagyott értékes berendezéseket, mint például a fűszerfinomítók átadjuk nekik. És persze hajlandók vagyunk az erőfeszítéseiket más módon is meghonorálni, például a zsákmányolt Első Rendi technika átadásával. - És mit gondol, mi gátol meg bennünket, hogy mondjuk az Első Renddel működjünk együtt? - tette fel az utolsónak szánt kérdést Monroe. - Az, hogy a mi ajánlatunk jobb - felelte nyíltan a férfi.
|
|
|
Post by sithlord on Jun 1, 2019 12:42:16 GMT 1
-Nos rendben van kedves atyám! -mondta végül Monroe Lazar atyának. -Viszont van valami amit kérnénk öntől! -Nocsak, hallgatom! -Salenius érdeklődve várta Monroe kérését. -Régóta tüske a szemünkben azok a szabadcsapatok és szindikátusok, akik még mindig nem hajlandóak belátni hogy a Vérhold az úr és a Fekete Nap nem pedig ők! Nos a segitségüket akarom kérni hogy ezektől a fajankóktol megtisztítsuk a galaxist! -Salenius kezdte sejteni mit is akar Monroe, de azért megkérdezte. -Konkrétan? -Nos segítsen nekem és Fekete Napos barátainknak megszerezni a Nexus állomást...és kiirtani az ellenséges bűnözői csapatokat! -Salenius úgy megdöbbent hogy az álla is leesett. -A Fekete Nappal...üzletelnek? -kérdezte döbbenten. -Ó már régóta barátom! -vigyorodott el Monroe. -Természetes szövetségeseink és a segítségükkel már megerősítettük a Vérhold pozicióit a Hutt űrön kívül is! Hajók, emberek , technológia, megannyi dolog amelyben segítenek bennünket! A Nexus pedig már régóta szálka a szemünkben! Nos? Mi a válasza?
|
|
|
Post by Enz on Jun 1, 2019 13:19:56 GMT 1
- Természetesen segítünk benne, hogy elpusztítsák az ellenségeiket, és aztán teljes erejükkel az Első Rend kiűzésére koncentrálhassanak - felelte Salenius, akinek nem is kellett sokat gondolkodnia a válaszon. - Az egyik csapásmérő flottát elküldjük a Nexushoz. Akármennyire is jónak mondják a védelmét, csak kalózok ellen próbálták ki. Biztos vagyok benne, hogy egy valódi, csúcstechnológiát képviselő hadiflotta ellen esélye sem lesz az ottani bagázsnak. - Örülök, hogy értjük egymást - húzódott mosolyra Monroe szája. - Mi pedig cserébe támadás alá vesszük az Első Rend utánpótlási vonalait a Hutt Űr egészében. Hamarosan olyan lesz, mintha ellenséges területen háborúznának. - Többet nem is kérhetek - hajolt meg enyhén Salenius. - Öröm volt magával üzletelni, Monroe. - Úgy szintén, Lazar atya - mosolyodott el gunyorosan a férfi. - Örülök, hogy megtaláltuk a közös hangot. - Akkor azt hiszem, megkeresem a kijáratot? - Ó, nem, maradjon csak itt. Segít majd összehangolni az akcióinkat az ESB-vel - közölte vele Monroe, és Salenius érezte, nem sok választási lehetősége van a kérdésben, így hát bólintott. - Úgyis tetszik a hely. Nagyon ízléses.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 13, 2019 14:09:41 GMT 1
Dryden Vos, miután a Renegát megígértette vele, hogy amikor szólítja, elviszi őt Darth Talon rejtekhelyére, most itt állt az életében előforduló harmadik Sith Nagyúr küszöbén. Bárki is volt ez a Vorennus, Dryden úgy gondolta, sokkal előnyösebb lesz az ő holdudvarába beállni, mint a céltalanul tengődő Talonhoz (bárkit is képviselt valójában a twi'lek), vagy a köztudottan kiszámíthatatlan és megbízhatatlan Renegát mellé. Most, hogy Sordis tudott Talonról, Dryden biztos volt benne, hogy a két Sith inkább lesz egymással elfoglalva, mint ővele, akár megöli Sordis Talont, akár maga mellé állítja. A Vérhold vezetője pedig majd oltalmába veszi Drydent, feltéve, ha értékes információkat szállít neki – bár Vorennus leveléből úgy tűnt, már az is elég neki, ha Drydenben szövetségest lát a Renegát elleni küzdelemre.
Vorennus-Lannister-Legba annak a fajta gazembernek tűnt, aki a másik kettővel ellentétben tudta, mi az igazi üzlet. Ráadásul mostmár Drydennek a mandalori helyzettel sem kellett személyesen foglalkoznia – sosem magának, hanem a háttérbe húzódó mando szövetségesének akarta megszerezni a Mandalore címet. Ez a titkos szövetséges mandalori, aki Mandalore akart lenni, értesült arról, hogy Dryden a Renegáttal és más Sith Nagyurakkal kokettál, ezért eldobta maga mellől régi harcostársát. A mandaloriak köztudottan még a moffoknál is jobban gyűlölték Sordist, és Dryden üzletet kötött a Renegáttal, ami mando társai szemében felért a mandalori értékek elárulásával. Drydennek az egyetlen módja a kiteljesedésre és a saját magán kívüli hovatartozásra Vorennus Nagyúr maradt.
A Vérhold Szövetség vezetőjének zsenialitásához hozzátartozott, hogy még a Renegát-kaliberű Nagyurak sem értesültek a létezéséről. A levélben megadott találkozási koordinátákon Dryden egy elegáns gyártmányú, vertikális felépítésű hajót talált. Ahogy végighaladt a Shadowlord folyosóin, minden lépését a kegyetlenségükről és hatékonyságukról egyaránt elhíresült vérgárdisták figyelték. Az impozáns, teljes testpáncélt és arclemezes sisakot viselő Vérhold-katonák közül kivált egy egyenruhás guaviai, Bala-Tik. Dryden sehol sem látta a guaviai haláltestőreit – azok bizonyára beolvadtak a vérgárdisták soraiba, és felvették az ő páncélzatukat.
Bala-Tik besorjázott Dryden mellé, és szó nélkül felkísérte a legmagasabb szinten elterülő szalonok egyikébe. A guaviai az egyik előszobába kalauzolta őt, majd távozott. Dryden a luxus netovábbját látta maga körül – ősi, gyíkszerű teremtményekből alkotott bronz műalkotások és faragott fa- és fémszobrok sorakoztak a falak mentén. A gengszter beállt a következő helyiségbe vezető ajtó elé, és várakozni kezdett.
Ha ez az utolsó, nagy jelentőségű tárgyalás jól alakul majd, akkor új, minden eddiginél előkelőbb munkája lesz. Eléri majd azt a gazdagságot és galaktikus méretű befolyást, amire mindig is vágyott, méghozzá anélkül, hogy a magukat mandalorinak csúfoló jelenlegi klántársaival kéne osztoznia vele. Tudta, hogy ezen az ajtón túl van az az illető, akitől a sorsa függött. Hogy mi lesz a jövő, az odabent fog eldőlni. Ha pedig a tárgyalás sikertelen lesz… Nos, Dryden Vos nem szabakkozott, de ismerte a szerencsejátékok alapvető mechanikáját. És az ő élete ezelőtt is, ezután is, mindig, egy nagy szerencsejáték volt.
Várta, hogy bebocsáttatást nyerjen.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 19, 2019 12:36:48 GMT 1
Vorennus elgondolkodva meditált a trónszékén, amikor az egyik kultista szolgálója kopogott a hatalmas, fémötvözetekkel biztonságossá tett ajtón, majd belépett. A kultista meghajolt, majd közölte jövetele okát. Vorennus kicsit unottan várta, mit akar mondani. -Dryden Vos megérkezett nagyuram és önt várja! -a szolga alázatosan, meghajolva maradt, amíg a Nagyúr elgondolta hogy mi következzen. -Vezesd elém szolga, kíváncsi vagyok rá!
Vorennus hatalmas áramlatokat érzékelt az Erőben, s nem minden esetben tetszett neki az amit érzékelt. Egy hatalmas háború közeledett a galaxisra és a Túlról jött fenyegetés már készen állt arra, hogy mindent behálózzon csápos karmaival..
Persze pontosan tudta, miért zajlanak úgy a dolgok ahogy zajlanak. A Káosz vesztésre állt jelenleg és még utolsó erejével a Sötét Királynő próbál valamit tenni...Pontosan tisztában volt azzal, amit egyesek még csak nem is sejtettek, sőt nem is tudtak róla. Még talán maga a Sötét Királynő sem...
Aztán ott volt a Hutt űr ügye is, amelyben most lényegesen nagy felfordulást okozott az előbb inváziós erőként érkező Első Rend, majd mint visszavonuló, vereséget szenvedő hadsereg...Az ESB is nagymértékben megerősödött, kósza hírek szerint a Hapan-Sith Királynő megfontolt, ravasz taktikus volt. Vorennust azonban ez teljesen hidegen hagyta, őt leginkább a Hutt űrben megmaradó, esetlegesen független szektor, a kialakuló esetleges Senkiföldje érdekelte igazán...Régóta szeretett volna már egy bázis szektort, ahol elbújva szövögethette tovább a terveit, mint egy Tatooinei sivatagi pók a hálóját. DE mik is voltak a tervei? Jelenleg, mióta lemészárolták a zombik segítségével a rivális bandavezérek nagy részét, konkrétan nem voltak ötletei sem pedig tervei a hogyan továbbról. Az biztos hogy a Káosz erőinek el kell tűnnie, másképpen a tiszta Sith tanításoknak sok értelme nincs...Káosz egy csomó hagymázas őrülttel...ez nem az a Sötét Oldal amiért harcolt, s amiért ezrek, A Banei Nagyurak áldozták fel szinte egész életüket! Ez egy zavaros ködös valami, egy alaktalan trutymó, egy zizegő Blob volt, (ahogy a Coruscanton hívták a mindent felemésztő kocsonya szörnyet, amely az Alsó Város szerencsétlen lakóit emésztette meg.), de NEM az igazi Sötét Oldal…
Gyűlölte a Káoszt, mert mindazt amit ő felépített s előtte annyian, ez a valami semmibe vette. De ha jól alakulnak a dolgok ennek hamarosan vége, és a Sötét Királynő visszamegy oda, ahova tartozik, a Túlontúlra, ahonnan évezredekkel ezelőtt előbukkant...Az Incidens másnéven a Baleset, amelynek okozói az akkori tudósok voltak, hozta be erre a létsíkra a Káosz förmedvényeit, Abelothot, Az Időrablót vagy másnéven Waranoust...Chernobyl bolygója...amely teljesen megsemmisült ezekután...Törés a Sötét Oldal szövetében...Ennek kell helyreállnia s véglegesen…
Aztán jöhet a fő terve, amely kezdett már kibontakozni, s amely legalább olyan drasztikus lesz, mint a Banei Doktrína. Az Egy-Sith terve...Egyesíteni az arra érdemes Nagyurakat EGY SITH-té, egyenlően megosztva s birtokolva a Sötét Oldalt, s egy TEST-ként mozdulva a Sith ügyéért!
„Egy a Sith s Egy a Sötét Oldal is, ti pedig valamennyien testvérek s egyetlen TEST vagytok! Egyetlen SITH EKLÉSZIA, s közösség amely maga alá gyűri az egész galaxist!”
Vorennus ezeken meditált már egy ideje, s érezte a Sith Rend jövőjét alapozza meg ezekkel az új dogmákkal.
Most azonban várja a vendégét, hogy tárgyaljanak. Aktiválta az egyik kommunikátorát, amely a hatalmas teremmel is felérő, minden luxussal berendezett kabinjában volt, majd Monroet hívta. -Monroe úr, gyere a lakosztályomba, vendégünk van!
Monroe, aki Vorennus jobbkeze lett s akiben feltétlenül megbízott, csakhamar meg is jelent, majd elfoglalta az őt megillető helyet, Vorennus trónszéke mögött. A Nagyúr és a Gyilkos, felkészülten várta a vendéget.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 27, 2019 9:03:59 GMT 1
Korábban
Monroe már útban volt nagyura és parancsolója fogadóterme felé, amikor megvillant a személyi kommunikátora... a Mészáros mindig ügyelt rá hogy rabszolga-asszisztensei fejvesztés terhe mellett (szó szerint) alaposan megszűrjék a neki érkező holokom-hívásokat, a kevésbé fontosakat várakoztassák, és csak a legfontosabbakat küldjék át a személyes komjára. Így aztán érdeklődve behúzódott egy kis benyílóba a Nagyúr terme felé vezető folyosón és aktiválta a komot.
- Itt Monroe, és nagyon sietek, szóval ajánlom, hogy fontos legyen - sziszegte a férfi. - Uram... - Monroe először nem ismerte fel a nagydarab, kövérkés nőt, csak némi gondolkozás után ötlöttbe neki, hogy egyike a Vérhold megtűrt, erőérzékeny ügynökeinek. Anja Gallandronak hívták, és mielőtt lecsúszott fűszerfüggővé vált, állítólag közelről ismert néhány prominens jedit... Monroe ezért is tűrte el a működését. - Azt hiszem, megtaláltam azt a kislányt, akit a vostroyaiak hónapok óta galaxisszerte kerestetnek fejvadászokkal és egyéb titkos csatornákon. - Nocsak - villant meg Monroe tekintete. - Azon a lolin hatalmas fejpénz van, de csak élve, nem ám holtan... hol van? - Egy régi űrállomáson a Bimmiel mellett... - suttogta a nő. - Hajdan Lumiya, a Sötét Úrnő bázisa volt.
- Az a bázis elpusztult... - mormogta Monroe felidézve korábbi, commenori szolgálata alatt, majd később, a Köztársasággal és az Ellenállással való együttműködése során felszedett információkat. - Hát pedig nagyon is egyben van, főnök, szóval az csak valamiféle megtévesztés lehetett - ellenkezett a nő. - Egy havi fűszeradagomat teszem rá, hogy Uljana Vrosilov van itt. - Hogy jutottál el oda? - horkant fel Monroe. - Öhm... - Anja hezitálni látszott. - Jaina Solo hívására...
- Nahát - mosolyodott el vérszomjasan Monroe. Most már biztos volt benne, hogy ez érdekelni fogja a Nagyurat. A Jedik Kardja elől elhappolni a zsíros fejpénzt érő kislányt... - Kik vannak még ott? - Csak néhány mandalóriai fejvadász, egy köztársasági ügynök, Finn Galfidrian, meg egy csomó randa bogár. Talán Killikek - gondolkozott a nő, ráncolva húsos homlokát. - Solo elment, itt hagyott minket.
Monroe rádöbbent, hogy gyorsan kell cselekedniük. - Öld meg a köztársaságit! - utasította végül ellentmondást nem tűrően. - Le kell csapnunk és elhozni a kis vörös csomagot, mielőbb az a ribanc Jaina visszatér, vagy mielőtt egy csapat mando, vagy köztársasági pribék megjelenik érte! Beszélek a Főnökkel! - Én... a köztársasági ügynök... jedi képzést kapott annak idején - hezitált a nő. - Jobbat, mint én... - Vágd le a büdös fejét és egy életere elegendő szenzonstimulált, legfinomabb fűszer lesz a jutalmad! - fakadt ki Monroe. - Vagy szerencsétlenkedj tovább, és a Vérhold veszi a te fejed! Igyekezz! Hamarosan mennek a végrehajtóink! Addigra hallott legyen a köztársasági! A bogarakat hagyd ránk, majd kiírtjuk őket, ehehehe...
Monroe deaktiválta a komot, és elégedett mosollyal az arcán folytatta útját a Nagyúr termei felé. Elhatározta, hogy amint a következő audiencia véget ér, és kettesben marad a Nagyúrral, tájékoztatja a fejleményekről...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 27, 2019 15:26:43 GMT 1
Most
Az ajtó visszasiklott a félfába, Dryden pedig belépett a halványan derengő, szinte kivilágítatlan helyiségbe. Fel nem foghatta, hogy a Sithek miért kedvelik a sötét vermeket. Talán a Korribanra emlékeztette őket? Vagy talán az Erő sötét oldalának művelői azért vonzódtak az elszigetelt, fénytelen kamrákhoz, mert ezt érezték a legkényelmesebbnek sötét lelkük számára? Vajon a világítás a világos oldalra emlékeztette őket, vagy csupán meg akarták őrizni melodramatikus, a misztikusságba hajló megjelenésüket, hogy ezzel is a frászt hozzák az alattvalóikra?
Drydennek nem volt ideje még több – bizonyára ostoba – elmélet gyártására, ugyanis ahogy az ajtó összezárult mögötte, két alak ugrott elő a sötétből, és rárontottak a bandavezérre. Dryden a régi felettesével való találkozó miatt még mindig beskar páncélzatát viselte, így a lövés, ami a vállán találta, egyszerűen lesiklott a váll-lemezéről. A gengszter azonnal reagált, odaszökkent az első támadóhoz, páncélkesztyűs kezével belevágott a fickó arcába, mire csont- és porcropogás hallatszott. Ahogy a másik eldőlt, Dryden máris a megmaradt ellenfelénél termett. Mielőtt az elsüthette volna a kezében tartott lézerpisztolyt, vagy előredöfhette volna a másik kezében szorongatott vibrolándzsát, Dryden felemelte a karját, aminek alkarpáncéljából apró dárda röppent elő, és fúródott bele az áldozat torkába.
A támadó nyakából sugárban spriccelni kezdett a vér, és egyszerre ejtette el mindkét fegyverét. Odakapott a torkához, de Dryden előkapta az oldalfegyverét és szemközt lőtte őt, mire a fickó fejéből csupán olvadt massza maradt. A gengsztervezér a másik megmaradt harcoshoz fordult, és egyetlen könyörtelen, gyors lövéssel meggyilkolta a felülni készülő alakot. Ahogy a test elernyedt, Drydennek feltűnt, hogy a helyiségben levő fény egyre erősebbé válik. Végül már látta a falakat, a körülötte pompázó drága tárgyakat, és a középen levő trónust.
Oldalt egy fekete köpenyes, kámzsás öregember állt. Elégedetten összecsapta a kezeit, miközben a csuklya alatt is jól látszott, hogy pengevékony ajkai mosolyra húzódnak. – Jó munkát végeztél, mandalori – sziszegte az öreg száraz hangon.
– Vorennus Nagyúr? – vonta fel a szemöldökét Dryden, és eltette a pisztolyát. A kezére fröcskölődött vért gyorsan beletörölte az övéről lógó kendők egyikébe.
– Darth Vorennus, a Sith-rend Sötét Nagyura – adott igazat neki a Vérhold Szövetség mindenható, titokzatos vezetője. – Az új gazdád, személyesen, úgy tűnik. – A Sith Lord közelebb siklott Drydenhez, amíg már csak egy méter választotta el őket. Átható tekintetével végigmérte a férfit, akinek a pillantástól végigfutott a hátán a hideg. Ilyesmit még a Talonnal való találkozásokkor sem tapasztalt. A Renegát pedig túlságosan elrejtette a valódi énjét, amikor Dryden találkozott vele. De Vorennus… ijesztő hatást keltett.
– Állok szolgálatodra, mester – felelte végül, miután nem bírta tovább a másik vizslató tekintetét. – Nagyuram, ha lehetek olyan bátor és megkérdezhetem… mik voltak ezek? – bökött az általa elintézett hullákra.
– Ó, csak nem gondolod, hogy bárkit beveszek a szolgálatomba? – szegte fel az állát Vorennus. – Nincs szükségem se gyengékre, se féleszű bolondokra. De most, hogy bizonyítottad a harci tudásodat és a könyörtelenségedet, megengedem, hogy a szolgálatomba állj. Nincs szükség további tesztekre!
– Igazán.. irgalmas vagy, Nagyuram – ereszkedett féltérdre Dryden. Sejtette, hogy amúgy is valami ilyesmit várnak tőle. Nem számított arra, hogy tesztelni fogják, de úgy tűnt, átment a próbán. Most, hogy közelebb hajolt a földhöz már látta, hogy a két támadója azokhoz az újabb szériás Szindikátus-kiborgokhoz tartoznak, amiket a Vérhold elődszervezete a Tarison gyártott és forgalmazott.
– Valóban – bólintott Vorennus egy olyan arckifejezéssel, amitől Dryden ereiben megfagyott a vér. – De mielőtt megalapoznánk gyümölcsöző kapcsolatunkat, az előzetes üzenetedben azt mondtad, információid vannak a számomra. Ki vele! – az utolsó szavak kegyetlen parancsként csattantak.
– Az előző főnököm a Valkűr Kollektíva vezetője, a Vérhold ellen törő szervezeté – fogott bele a magyarázatba Dryden, még mindig térdelve. – Ő maga is egy Sith, bizonyos Darth Talon. Vörösbőrű twi'lek, rituális tetoválásokkal, de nem az ESB-hez vagy a Renegáthoz tartozik – azzal beszámolt Vorennusnak mindenről, amit Talonról tudott, illetve átadta neki azokat a kódhengereket, amelyeken az információk között például az is szerepelt, hogy kik a Valkűr Kolletkíva főbb vezetői, hol tartják a készleteiket, és hol vannak a legfőbb bázisaik.
Vorennus emésztette a hallottakat egy darabig, majd köpenyének redőibe süllyesztette a kódhengereket és információs kapszulákat, amiket Dryden átnyújtott neki. A beszámoló hosszú volt és, mindezidáig, elég hasznos. De még hátra volt valami.
– Már csak egyvalami aggaszt, mandalori…
– Én már dar'manda vagyok, Nagyúr – kockáztatott meg egy közbeszólást Dryden. – Ez a népemnél a kiközösítés legmegvetendőbb formája, lelketlent jelent. Viselem ezt a páncélt, de csak a hasznossága miatt.
– Ó, hát persze – csapott le Vorennus. – Akkor hát ezért találkoztál Sordisszal??
Dryden felnézett. A Sith Nagyúr szemei villámlottak, de egyelőre inkább volt bennük kíváncsiság, mint düh. Dryden nem tudta, hogy a Sötét Lord honnan tudja, hogy ő valaha is találkozott a Renegáttal, vagy hogy egyáltalán kapcsolatba került vele.
– Érzem rajtad a lenyomatát – folytatta Vorennus, aki mintha érzékelte volna az előtte térdelő alak gondolatait. – Csak nem ő küldött? Csak nem ellenem akarsz törni, ahogy eddig is tetted, Dryden Vos?! – Vorennus közelebb lépett, és ujjait előre téve folytatta. – Nekem nem hazudhatsz, szolga… És a büntetésed nem várat magára, ha nem beszélsz. Ki vele! Vagy pusztulj...
– Azért találkoztam vele, mert be akart sorozni a hívei közé – magyarázta higgadtan Dryden. – Általam akart hozzáférni a Mandalore klánokhoz, de a találkozó miatt pont az ellenkezőjét érte el: a társaim kiközösítettek, amikor továbbítottam nekik Sordis ajánlatát. Ő most Darth Talon régi mesterét keresi, egy Waranous nevű illetőt, így elmondtam neki, amit Talonról tudok… ahogy neked is.
– Á – villantak Vorennus szemei. – Szóval neki is elmondtad és átadtad ugyanezt. És miután nem fogadott a szolgálatába, mert rájött, hogy nem vagy a hasznára, hozzám jöttél, az utolsó mentsváradként. Egymás ellen akartad kijátszani őket, és engem. Ravasz vagy, Dryden, de ostoba. Már legelőször hozzám kellett volna jönnöd!!
– Immáron tudom, Nagyuram – hajtotta le a fejét Dryden. – Belátom, hogy hibáztam, és az irgalmadért könyörgök. Te vagy az utolsó reményem, Vorennus Nagyúr, hogy a másik kettő végre leszálljon rólam! Hű szolgálód leszek, ha engeded.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 31, 2019 9:27:21 GMT 1
-Nos elfogadom a szolgálataidat Dryden Vos! -közölte végül a döntését Vorennus. -Álj fel! Máris lesz számodra egy kis munka, amivel bizonyíthatod hűségedet felém!
Vorennusnak pont kapóra jött Dryden, mivel Monroe hamarosan megérkezik, hogy közöljön egy igazán érdekes dolgot. A Nagyúr persze tudta jól, mit akar vele közölni a Mészáros, hiszen telepatikusan mindig, a nap szinte minden szakaszában vizsgálta belső körének gondolatait, így mindent pontosan tudott, illetve az árulások is hamarabb kiderülhettek.
Ekkor lépett be Monroe Tábornok, aki jéghidegen végigmérte Drydent, miközben átadta a jelentését tartalmazó adattáblát a Nagyúrnak.
-Ez mit keres itt? -kérdezte megvetően a Mészáros. -Türelem barátom! -intette nyugalomra Monroet a Nagyúr. Vos úr csatlakozik hozzánk és ügyünkhöz, ennek megfelelően bánj vele! -Monroe biccentett, jelezve hogy elfogadja a Nagyúr döntését, majd éppen távozni készült amikor Vorennus intett neki. -Ne siess úgy barátom! Készits el egy osztagot a kedves Vosnak és egy hajót! Ő fog elmenni a Jedi kis kurváért...akiről jelentést kaptál! -a Nagyúr ajkain szinte már kéjes vigyor jelent meg. -Mond el neki a koordinátákat és már mehet is! Te pedig! -fordult most Dryden felé. -Bebizonyithatod az elkötelezettségedet! Monroe úr majd tájékoztat mindenről amit tudnod kell, most pedig távozzatok! Mindketten!
|
|
|
Post by sithlord on Nov 19, 2019 19:54:34 GMT 1
Monroe és a Vérhold kísérő flottája, hamar visszatértek a bázisra, vagyis egyelőre Vorennus hajójának tartózkodási pontjára, amely jelenleg a Hutt űr közelében volt. Persze a Mylordnak oka volt erre, hiszen a következő hónapok eseményei révén, érdemes erre a zavarosban halászni. Az Első Rend fokozatos kivonulásával, értékes területek pottyanhatnak a Vérhold kezei közé, s akár egy bázis szektort is kiépíthetnek majd. Vorennus Nagyúr jelenleg éppen a pár fényévnyire található és a Hutt űrhöz tartozó Ferenginahr követeit fogadta, akik azzal a különös kéréssel jelentek meg a Sith Nagyúr előtt, hogy legyen ő az új Nagy Nagusuk, mivel a régi nemrégiben, pont a fenforgás alatt amit az Első Rend okozott, elhunyt. A ferengiket csak a pénz és a latinum, igy hivták a saját nyelvükön a krediteket is, valamint saját fizetőeszközüket, nos csak ez érdekelte őket. Jelenleg az államuk a teljes összeomlás szélén állt, a Tőzsde bezuhant, káosz és ami a lehető legrosszabb értékvesztés következett be. Azonban hallották hogy a Vérhold vezetője egy igazi dörzsölt üzletember, aki lenyúlta az ESB volt vagyonának nagy részét is (az ilyesmi hamar elterjed, főleg hogyha a néhai Damask Consigliore a ferengik üzleti partnere volt, mivel az egykor élt muun gyengéi a különleges "kalóz" kurvák voltak), így a ferengik benne látták meg a leendő Nagy Nagust. Ez a faj hírhedt volt híresen nagy füleiről és nőgyűlöletükről is, úgyhogy a Mylord meglehetősen szórakoztatónak találta őket...
Ezeken elmélkedett Monroe, amikor apró léptek neszét hallotta a lakrésze ajtaja előtt. Uljana, mert ugyan ki más, csendesen bekopogott majd halk hangon bekéredzkedett. -Monroe bácsi...félek...beengedsz? Nem tudok aludni... - Monroe maga sem értette teljesen önmagát, de amióta a kislányt elhozta, azóta nagyon rokonszenvezett a törékeny kislánnyal. Saját rég meghalt hugijára emlékeztette, talán azért viseltetett vele különleges rokonszenvvel. Rebeka Monroe már évtizedek óta halott volt, de a férfi még most is gyászolta, holofényképe mindig az asztalán volt, emlékeztetve a régen volt családi meghittségre a kegyetlen férfit. -Gyere be...de siess és zárd be az ajtót magad mögött! -utasította a kislányt Monroe. Napok óta egyfajta pótapjává vált Uljanának, mesékkel vagy éppen a saját izgalmas régi történeteivel szórakoztatta, maga is meglepődött azon hogy kezdte megszeretni a kislányt. Túlságosan Uljana pedig vevő volt Monroe atyáskodására és másra is...Monroe először még visszakozott, aztán belement a kislány unszolásába és megerőszakolta...ahogy kérte...Kapcsolatuk azóta elmélyült...
Uljana belépdelt majd vidáman lehuppant Monroe ágyára, mialatt a férfi az aznapi jelentéseket nézte át. Egy kis ewok mackó bábot szorongatott a kezében, s máris a takaró alá kucorodott. Meztelen kis lábfejei kivillantak a takaró alól és Monroe szemei odatévedtek. A gyönyörű, hófehér gyermeki lábacska látványa ágaskodást okozott hímvesszejében. Uljana mintha csak olvasott volna Monroe gondolataiban, játékosan invitálni kezdte a férfit...az ágyra. -Megerőszakolhatsz Monroe bácsi...az olyan izgi tud lenni! - a kislány olyan bájosan mégis kéjvágyóan mosolygott Monroera hogy az előbb méregbe gurult aztán lecsillapodott, próbálta visszafogni magát. Aztán belegondolt. Miért is ne? Megismerteti a kislánnyal azt a szervét, amit a galaxisban már annyi nő jól ismert és szeretett. A nyelvét...
A kislányka kéjesen lihegett, apró mellecskéi teltebbek a bimbói keményebbek lettek, ahogy Monroe bácsi érzéki mozdulatokkal kényeztette ott lent. Uljana soha nem gondolta volna hogy a megerőszakolás ennyire jó is lehet...Alig kapott levegőt, a kéj hullámaui az egész testét elborították. -Huhh...ahhh jajj ahhhhh Aaaahhh Monroe bácsi...huhhh kurva jól csinálod...! -Uljana hirtelen arra vágyott leginkább hogy Monroe ágaskodó férfiasága felnyársalja és eltelítse lüktető ölét.
Monroe és Uljana már napok óta ezt játszották és ez az ő kis titkuk volt. Vorennus biztosan nem sejtett semmit, legalábbis a Nagyúr nem utalt semmire amikor találkoztak. Jól esett ezt a zamatos édes kis punikát kényeztetni. Aztán hirtelen gondolt egyett és megtette azt amire napok óta készült...elővette keményen ágaskodó férfiasságát és a kislányba hatolt. Uljanának kimeredtek a szemei amikor a hatalmas pénisz faltörőkosként követelte a jussát. Először a galaxis minden fájdalmát érezte ott lent...aztán ez átváltozott mindent megemésztő gyönyörré...
Monroe egyre hevesebben lökdöste előre a derekát végül felgyorsított és elélvezett... Uljana hüvelye forró maggal lett teli és a kislány hosszú idő óta először érzett valamit...megelégedett boldogságot és örömöt. Átkarolta Monroe nyakát, miközben a kis punciból szivárgott a spermával keveredett vér. -Uhh te tudsz a legjobban megerőszakolni...Monroe bácsi...!
Órákkal később a kislány jólesően aludt és pihegett Monroe ágyában, a férfi pedig tovább nézegette az aktuális tennivalói jegyzeteit. Ebben a pillanatban jött a vörös jelzőkód, amely pirosan villogva a komm panelen jelezte, hogy a Nagyúr látni óhajtja őt. Monroe halkan kiosont a lakrészből hogy ne költse fel az édes kicsi lányt, majd egy turboliftet keresett, hogy a Nagyúr lakrészébe siessen.
Hamarosan meg is érkezett, Vorennus szokott módján meditált, majd üdvözölte. -Jöjjön Monroe barátom, beszédem van önnel! -a Mészáros ereiben megfagyott a vér, mert valahogy az egész terem jéghideg volt. Monroe a trónszék közelébe lépett majd térdet hajtott. -Parancsolj velem Mylord! -köszöntötte a főnökét. -Mit tudsz Dryden Vosról? -tért a lényegre rögtön a Nagyúr, arcát jótékonyan elrejtette az éjkék színű köpönyege csuklyás része. -Nem tudok semmit...eltűnt felszívódott! -válaszolt Monroe és valahogy sejteni kezdte, nem ez a kihallgatásának egyedüli célja. -Nos hallom Monroe úr, új barátot találtál magadnak...vagy inkább szeretőnek kéne neveznem? -Vorennus hangja sziszegett a visszafojtott haragtól és gyűlölettől. -Nagyúr én biztosíthatlak... -a mondatot nem tudta befejezni mert valami láthatatlan erő hirtelen a nyakát kezdte szorítani majd felemelte a levegőbe és ott is tartotta. -Miről? Hogy nem átallottad a kiszemelt tanitványomat megbaszni??Megbecsteleníteni az undorító spermáddal?? Az a miniatűr kurva meg csak nyihogott mint Shantal a lókarámban! -Vorennus tajtékzott és Monroe sejtette, neki itt most vége. -Undorítóak vagytok mind a ketten, de ezt akár még a hasznomra is fordíthatom! -közölte a Mylord, miközben helyettese a levegőben fuldokolva lógott. -Igen a hasznomra lesz a ballépésed féreg! Te leszel a biztosíték arra, hogy a kis kurva majd azt teszi amit mondok neki! Pótapa...phehh nevetnem kell! -a láthatatlan erő úgy nekicsapta a falnak Monroet, hogy elveszítette az eszméletét is...
Percekkel később eszmélt fel, a Nagyúr sztoikusan a trónszékén ült, mellette különös alakok álltak. A ferengik érdeklődve szemlélték a feltápászkodó Monroet. -Nos Quark Nagykövet, Monroe úr áll a szolgálatukra, bizalmam teljes benne, ő majd elmagyarázza a részleteket, hogyan is csatlakozhatnak nemes társaságunkhoz! -Vorennus mellett egy meglehetősen kapzsi és gonosz képű, hatalmas fülekkel rendelkező undorító lény, most Monroet vizslatta apró szemeivel. -Biztos vagy benne Nagy Nagus? Két gomb latinumot se tennék az életére! -Vorennus hidegen nevetett ezen. -Bízhat benne nagykövet úr! És most hagyjanak magamra! Kifelé! -utasította a ferengiket is és Monroet is a Sith Lord.
|
|
|
Post by sithlord on Dec 28, 2019 13:43:12 GMT 1
Vorennus Nagyúr, miután a ferengik távoztak tőle a gondolataiba mélyedt el...Nagyon sok minden történt hirtelen a galaxisban, amit ő maga is a saját javára akart fordítani. Gondolataiból, ahogy a trónszékén üldögélt, a hatalmas hírveréssel leközölt tudósítás zavarta egyedül meg, miszerint a Mandalore ősi világa megsemmisült. Persze ezt ő is pontosan jól tudta, hiszen érzékelte a milliók egyszerre való felkiáltását, miután a nemlétbe költöztek...Azt is jól tudta hogy ki okozta...
Sordis és a hozzá hasonló szörnyetegek, az Erő abnormitásai voltak. Bár nem okoztak neki túlságosan nagy gondot, azért elborzasztotta még őt is az ilyen természetellenes lények létezése...Azon persze csodálkozott, hogy ez a lény még nem kereste meg őt hogy úgymond megküzdjenek...
Ebben a pillanatban halk kopogás kíséretében, az őt vigyázó egyik őr jelentette hogy Dryden Vos kér bebocsátást. Vorennus már el is felejtette hogy valaha megbízta valamivel Drydent...
-Jöjjön csak be! -mondta közönyösen, mire Dryden lépdelt be óvatosan a Nagyúr szentélyébe. -Jelents szolga, mi járatban vagy itt? -dörögte vésztjósló hangon Vorennus. Amaz térdet hajtott és egy holokronszerű valamit nyújtott átt a Nagyúr felé. -Bocsánatodat kérem Nagyuram, hogy nem teljesítettem a küldetésem, de helyette hoztam neked egy izgalmasabb dolgot! -Vorennus magához lebegtette a kis háromszög alakú holokron kinézetű eszközt. -Nohát egy Sith útmutató! Hova vezet bennünket vajon? -Dryden csak erre a kérdésre várt hogy aztán megválaszolhassa. -Nagyuram ez egy titkos Sith bolygó, az Exogol koordinátáit tartalmazza! A segítségével eljuthatsz oda, tieid lehetnek a titkai és az a lény, akit oly régóta akarsz megölni! -Nocsak! -Vorennus hangja immár érdeklődőbb, kiváncsibb lett. -Azt mondod az Időrabló, ősi ellenségem ott van? -Dryden meg válaszolta a kérdést, reménykedett benne hogy jóvá teheti a hibát hogy nem hozta el a jeedkat a Nagyúrnak. -Igen...én magam is régóta nyomában vagyok, de a legutóbbi tartózkodási helyén, ahol Asharad Hett bőrébe bújva várakozott a húgomra... -Vorennus közbevágott méghozzá eléggé ingerülten. -Hogyhogy a húgod? Ki az a lány? -Vorennus pontosan tudta, hogy kiről van szó. -Arya Stark a kishúgom, talán úgy is ismered őt hogy a Hegyi Öreg! -Vagyis akkor te... -gondolkodott el Vorennus az imént hallottakon. -Úgy van Nagyuram! Jómagam is egy Stark vagyok és bosszúra szomjazom a családom miatt...Azt hitték megölhetnek minket és kiirthatnak, de tévedtek... -Folytasd hát kérlek! -intett Vorennus. -Miközben a húgom nyomára bukkantam végre, mégsem találtam meg...addigra már elhagyta a Tatooinet az új Mesterével együtt. Viszont hagyott egy nyomot, mintha csak azt akarta volna hogy kövessem őt...vagy más. Egy utazó holokront találtam a táborukban, rajta az Exogol régi és titkos bolygójának koordinátáival! Viszont oda én egyedül nem mehetek, ezért kérem a te segítségedet Nagyuram! -Dryden kivárt, hagyta hadd eméssze meg Vorennus az információkat. -Szóval az Exogolon van Ő, a mindennél ősibb Istenség...Exogol...tudod e Dryden milyen ősi titkokat és még ősibb fegyvereket rejt az a bolygó? Maga a Sith Rend is ott alakult meg régen...nagyon nagyon régen...A sok ostoba a Korribant hiszi a Rend szülőhelyének de ez nem így van...Az Exogol az Ősök bolygóinak egyike, ott volt és ott élt az Egy, a Sitharri, még az ősibbnél is ősibb időkben! Mit óhajtasz hát tőlem Dryden Vos? -Vorennus elhallgatott és Dryden elméjét vizsgálgatta, egyértelmű hogy igazat mond, valóban a kishúgát akarja megtalálni. -A kishúgomat akarom Nagyúr, hogy végre a megmaradt rokonom visszatérjen hozzám, hogy megtudja hogy a Stark név nem halt ki...erre az én szavam, Brandon Stark szava a garancia! -a név hallatán Vorennus elmosolyodott. -Nohát mindent értek barátom! A Háromszemű Holló immár az én szolgálatomba állt! Rendben Dryden Vos vagy ahogy hívod magad, tökéletesen mindegy, segítek neked! Elmegyünk az Exogolra, te megkapod a húgocskádat, én pedig végre leszámolhatok ősi elenségemmel, az Időrablónak nevezett förmedvénnyel!
Vorennus a trónszékének egyik vájatába illesztette a kis holokront, amely az Exegolra vezeti majd el a Vérhold zászlóshajóját, mire a háromszög alakú piramis kristály felizzott, a hajó pedig érezhetően meglódult...Vorennus aktiválta a taktikai holoképernyőt és utasította a fedélzetmestert valamint a hajó kormányosát. -Egy titkos helyre megyünk! Minden rádió és egyéb adatforgalmazás tilos! A Vérhold Flotta maradjon a Hutt űrben, ezt egyedül intézem! -a képernyő túloldalán a hajó kormányosa biccentett. -Ahogy parancsolod Nagyúr, máris intézkedem!
A Vérhold központi bázisául szolgáló hajó, belépett a hiperűrbe és elindult az Exogol felé...
|
|