|
Barab I
May 14, 2018 22:24:16 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on May 14, 2018 22:24:16 GMT 1
A barabelek őshazája.
|
|
|
Barab I
May 14, 2018 22:26:54 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on May 14, 2018 22:26:54 GMT 1
A torony felsőbb szintjeiről kiváló kilátás nyílt a Barab I letarolt felszínére. Ma már nem volt biztonságos kimenni a szabad ég alá, az állandó esőzések ugyanis toxikussá, a levegő nehezen lélegezhetővé vált a szabadba jutott mérgező anyagok miatt. A sugárzási szint egyre csak növekedett, de a bolygó még korántsem volt lakhatatlan, erőforrásai még nem voltak tökéletesen kiaknázva, és őslakosai automatikusan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez.
Amikor hónapokkal ezelőtt először megjelentek az idegen csillagrombolók, és a csillogó felszínükön parádézó főtisztek, egyetlen barabel sem gondolt efféle változásokra. A hajók a Hutt Űr nagyobb bűnszervezeteit képviselték, de valójában nem a Tőzsde hajótípusaiba tartoztak. A Barab I-et ma már szinte eltakarták a fölé épített szárazdokkok és mobil összerakó-állomások. A felszínen apróbb műveleti központok működtek, a helyi lakosság rabszolgaszerű munkájának hála.. Természetesen megfelelő fizetést és ellátást kaptak, de nem sanyargatták őket rohamosztagosok vagy a főnökeik.. Ahogy Lord Jaemus előszeretettel hangoztatta: Ez itt nem a Birodalom!
A dúsgazdag üzletember épp a Cantonicáról beérkező kreditáradatot és jelentéstornyot tanulmányozta, miközben eltöprengett azon, milyen nehézzé teszi a munkáját a diszkréció. Az astoriasi hajógyár megszűnésével azonnal létrehozta ezt a telepet, ami kiszolgálta a nem messze elterülő új gyárat – ezúttal azonban nem a Jedik szolgáltatták a fedőtörténetet, hanem a Tőzsde és a közelben állomásozó régimódi csillagrombolóik, amiket Brodrig Vezér még a Corporate-szektorból hozott magával.
A termelés felülmúlta Jaemus elvárásait. Bár voltak még gyáraik a Red Nova csillagködben, a Constantnál és kisebb üzemeik a Vad Űrben, a Jaemus Fleet Systems még korántsem tartott azon a szinten, hogy felfuttassa a termelési sebességet. A diszkréció és a titkolózás megnehezítette egy olyan állam dolgát, ami nem rendelkezett a nagy birodalmak azon luxusával, hogy nyílt fellépéssel tőkét és befolyást szerezhessen.
A minőséget pedig nem óhajtották feláldozni a mennyiség érdekében, ahogy Nightmares Castro tette azt a papírhajókként emlegetett, csak a külső burkolat formájában létező flottájában.
Ennek ellenére Lord Jaemus elégedett volt. A Versio adminiszter által rendelt mennyiséget jóval túlhaladva teljesítettek, nem kis részben a helyi lakosság fáradhatatlan munkájának köszönhetően. Az Első Rend adminisztrációja máris elkezdte felépíteni a szomszédos rendszer infrastruktúráját, terraformálva a lakatlan világokat, hogy új otthont adhassanak a barabeleknek, mint későbbi első rendi polgároknak. Jaemusnak tetszett a mód, ahogy a megbízói megpróbálják a lehető lekisebbre csökkenteni a lázadás szikráját azzal, hogy nem adnak okot az elégedetlenségre.
Ezen morfondírozva elővett egy másik adattáblát, és előhívta a jövőbeni befektetések előre megtervezett térképét. Ha minden jól megy, és kiseperik a kalózokat, az Alzoc III épp megfelelő hely lesz egy újabb üzem létrehozására. Ha a Ruusan mellett tisztázódnak a körülmények, oda Jaemus egy nagyobb, az egész Első Rendet kiszolgáló gyárat telepít majd. Ha pedig leszámolnak a Tőzsdével és a gengszterekkel…
A személyi kommunikátora zavarta ki a mélázásából. – Igen? – A Concrete-ről keresik önt, exellenciás uram. Kapcsolhatom? – Calixte doktor? Hogyne, kapcsolja!
Jaemus sietve megigazította az öltözékét, miközben kialakult a titkosított adás. Egy kicsit várni kellett a kódolások miatt, de hamarosan megjelent előtte Nyna Calixte, az Első Rend vezető tudósának arasznyi képmása. – Lord Jaemus, köszönöm, hogy fogadja a hívást – szólt Calixte barátságtalan, droidszerű hangján, ami annyira jellemző volt rá. – Mit óhajt, doktornő? – vonta föl a szemöldökét Jaemus udvariasan. – A különleges fegyverünkről van szó – felelte Calixte. – Mi van vele? – A fejlesztés a végéhez közeledik – közölte tárgyilagosan Calixte. – És ez okozza az új problémát. – Hajókra van szüksége, hogy próbára tegye a fegyvert – tippelt Jaemus. – Nem, nem – rázta a fejét türelmetlenül a nő. – Megtarthatja a hajóit. Az igazat megvallva ehhez a fajta fegyverhez nem feltétlenül kellenek nagy hajók. – Értem. – Elég egy-egy kisebb hordozó is, ahonnan a megfelelő indítókódokkal… – Nézze, véges az időm – vágott a szavába Jaemus. – És különben sem vagyunk beszélőviszonyban, ugyanis ha jól emlékszem, csak egyszer találkoztunk. Bármit is akar kérni tőlem, kérem mondja el. – Jól van. Nagy szívességet kérek magától, természetesen megfelelően lesz kompenzálva. – Hát persze.. – mormogta Jaemus. – Különben a fegyvert tudtommal a Red Nova üzemben fejlesztik, nem a Concrete-n. – Igen, de az energiafelhasználási szektort én intézem – hadarta türelmetlenül Calixte. – És megoldottam a problémát, de közben rájöttem valamire. Ezt a dúsított energiát visszafelé felhasználva talán még nagyobb hasznára válhat az Első Rendnek, mint amit először terveztünk vele. – És mi közöm nekem mindehhez? – vonta fel most a másik szemöldökét is Jaemus, amitől hosszúkás lett az arca. – Hadd fejezzem be – mondta nyersen Calixte. – Mi pusztítani akarunk a fegyverrel, energiasugár formájában, ahogy az ma a bevett szokás. De az onderoni eset hatására elgondolkodtam. – Sajnálatos eset – biggyesztette le a száját Jaemus. – Ne higgye, hogy azért nem akarok pusztító fegyvert építeni, mert megsajnáltam őket – figyelmeztette undorodva Calixte. – De ez a cél nélküli rombolás többet árt, mint használ. Tudjuk, bizonyos államok rendelkeznek hipertéri rakétákkal, ez már bizonyos, bár gondolom a titkosszolgálat többet tud erről nálam. – Valószínű. – Botorság lenne rakétára lőni egy energiasugárral. Ha kilőjük egymás alól egymás világait és flottáit, akkor mi marad? Nem, én fordítva is kipróbáltam, és, nos.. Az energiánkat fel tudjuk használni olyan módon, hogy megvédjenek mindket a rakétáktól. – Hogy érti ezt? – Pajzsokat csinálunk, flotta és rendszervédelmi és hipertéri pajzsokat! – vágta rá Calixte, mintha egy ötéves gyereknek magyarázna. Jaemus látta rajta az elszállt tudósi lelkesedést, és megelégelte ezt az egészet. – Nonszensz – mondta. – Ki menne ebbe bele.. És még mindig nem látom, mi közöm nekem ehhez az egészhez. Viszlát – és az ujja megindult az adást megszüntető kapcsoló felé. – A Legfőbb Vezér belemenne – felelte Calixte. – Magának kell találkoznia vele. Jaemus keze megállt a kapcsoló fölött. – Mit mondott? – kérdezte, és arca ezúttal őszinte döbbenetet tükrözött. – Én tudós vagyok, és nem vesznek komolyan. Olyan hangon beszélek, ami nemhogy felcsigázná a hallgatóságot, de elaltatja őket.. a fenébe is, maga üzletember, tudja hogyan kell az ilyesmit intézni! – De hát miért pont én? – Mert maga tartja a kezében az Első Rend flottáját. A hatalma nagyobb, mint azt gondolná.. már kérvényeztem a Legfőbb Vezér irodájától egy audienciát a maga nevében, de még nem kaptam választ. – Hogy kérvényezett?? – hüledezett Jaemus. – Az én nevemben?! – A Legfőbb Vezér az egyetlen racionális alak ezen a kuplerájon – mondta Calixte keményen. – Maga pedig a legszebb szavú gazember, akit valaha láttam. És már beszélt vele személyesen. – Nincs az a pénz… – És ha magáé lenne az ötlet, végleg nélkülözhetetlenné tenné magát Ren Vezér szemében. Jaemus hallgatott. – Mire fel ez a nagy jóindulat, hogy átengedi a dicsőséget? – kérdezte végül. – Én amúgy is nélkülözhetetlen vagyok, de maga nem az. A cégét akárki átveheti, akit Versio adminiszter megbíz, és minden ugyanúgy működne tovább. Magának nincsenek különösebben kiemelkedő képességei, nem ért jobban a szervezéshez, mint mások, nem jobb mérnök, mint bármelyikünk… – Jó-jó – torkolta le Jaemus. – Akkor miért pont rám esett a választása? – Mert szívesebben dolgozom magával, akivel tudom, hogy kell bánni. – Vagy elbánni – hunyorított Lord Jaemus. – Megfontolom. – Csak ne fontolgasson, hanem cselekedjen! Ha hírt kaptam az audienciáról, értesítem. – azzal Calixte képe elenyészett.
|
|