|
Post by Haruhi on Mar 31, 2018 22:53:25 GMT 1
A Perlemian és Hydian hiperűrútvonalak találkozásánál fekvő bolygó, mely ebből következően gazdag és kissé túlnépesedett is. Ugyan két hatalmas jégsapkája között mérsékelt éghajlatúnak könyvelik, kifejezetten száraz világ és emiatt nyolc kontinensének települései leginkább árnyasabb völgyekben és folyódeltákban helyezkednek el. Mivel mindennapi élete a galaktikus kereskedelem körül forog, nem meglepő hogy többé-kevésbé demokratikus kormányzatát több száz nagycsalád teszi ki, mindannyi egy-egy kereskedelmi céhet is jelentve egyúttal. Fővárosa Cormond, s leginkább emberek lakják.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 1, 2018 9:12:29 GMT 1
Elrugaszkodott a korláttól majd átszökkenve az emberek felett megragadta a következőt, átlendült rajta és elfutva az ablakok előtt leereszkedett a tűzlétrán. Még két suhanó ütközése is eléggé nagy tömeget volt képes okozni az egyébként viszonylag járható forgatagban mely az árnyas külváros utcáit jellemezte, illetve a belső kerületekét is, ha végiggondolta valaki. A tömegközlekedés néhol szinte zéró volt és leginkább a város felett folyt mintsem a jórészt gyalogosok járta alsó szinteken. Megállt egy lámpa alatt, körbenézett hogy nem-e nézte ki magának valaki, végül megigazgatta picit rongyolódott, poros gönceit. Ez a világ teljesen más volt mint például a Naboo, a levegő szagát nagyon lassan ugyan de meg lehetett szokni, a por útjából azonban - mely néha megrekedt a toronyházak és kisebb épületek dzsungelében - nehezen lehetett védekezni. Nem volt itt jellemző a bő ruházat, ehelyett a mély kanyonok és völgyek adták az árnyékot, illetve a természetes víztartalékokat és ennek köszönhetően az itteniek megengedhették maguknak hogy lengébben öltözködjenek. A ruhákat pedig könnyű volt összerongyolni vagy megszaggatni, ha a tömeg ide-oda hullámzott, elsodorva bárkit aki közé keveredett, néha hozzácsapva egyéneket az épületek falainak vagy más, az utcákon heverő nagyobb fémapparátusoknak... illetve ha valaki túl gyakran döntött úgy, hogy az alacsony háztetők és kültéri folyosók egy kuszább, de könnyebben járható világot jelentettek. Ezzel így volt ő is, már amilyen gyakran kívül lehetett az intézet falain
Kifújta magát, ismét levonva a következtetést hogy ki nem állhatta ezt a bolygót. Körbenézett, belevetette magát egy nagyobb csoport lénybe, kikerülve egy felé nyúló kezet majd a túloldalt kivergődött a tömegek közötti térbe. Így közeledett lassan de biztosan a nagy, de közel sem hatalmas épület felé, ahova jegye szólt. Ritkán volt lehetőség bárminemű szórakozásra, ezt idelent a helyi lakosok tehették meg inkább, illetve a kereskedők és túristák akik rendelkeztek szenzibilis mennyiségű költőpénzzel, és persze saját vagyonnal. Ez viszont meglehetősen fontos volt neki, s nem kétség másoknak is: elenyésző volt az esélye hogy egy csillagközi művész - aki ráadásul híres és tehetséges is volt - a galaxis kis helyre betonozott lakói számára elérhető közelségbe kerüljön, s akkor is hogy megengedhesse magának jókora pénzösszegek elköltését. Izgatott volt, ugyanis neki másodszor is sikerült anélkül hogy egyébként bármit is tett - avagy tehetett - volna e cél elérése érdekében: szerencséje volt, s ezúttal nem volt szüksége még egy elképesztő adagnyi szerencsére ahhoz, hogy élőben hallgathassa a hangot, melyet annyira kedvelt. Ezúttal volt jegye és foggal-körömmel hajlandó lett volna küzdeni érte, ha bárki másnak fájt volna rá a foga
Megállt a széles sugárút azon oldalán, mellyel átellenben az épület állt mely hajdanán talán egy színház vagy sportcsarnok lehetett, s most előtte a lámpákkal elűzött félhomályban minden csupa szín volt, kijózanító ébredés a vörös és rozsdabarna, vagy sötét mindennapokból. Nem csupán ő festette be a haját és csinált olyan frizurát magának, mely így Mikura hasonlatossá tette őt: rengetegen voltak és többségük hitelességéhez ő még csak mérni sem tudta magát: ruhájuk is volt! Mikor a Naboon találkozott vele személyesen, színei kitűntek mások közül, itt azonban alakja bele fog olvadni mások közé, szinte bekebelezik majd őt. De emiatt egy pillanatig se érezte rosszul magát, neki már egyszer sikerült az amiről az itteniek valószínűleg csak álmodhattak, így hát talán néhányuknak máma sikerülhet is legalább egy-két szót váltania vele, mint ahogy... ami azt illeti, ez nem egészen sikerült neki, de számára mindössze szálka volt akkor csupán a sok meglepetés mellett, ami akkor érte. Vajon sok olyan műávész volt még a galaxisban, akik olyan barátságosak tudtak lenni mint amilyen ő is volt vele? Még most is tiszta volt az emlék, hogy sok órán keresztül annyi lehetősége volt jobban megfigyelni őt, s úgy-ahogy... kommunikálni vele. Elmosolyodott a sok másik öltözködős rajongó láttán, egy emberfiú például teljesen férfira átszabott alteregójának tűnt, de arról is meg volt győződve hogy valakik egyszerűen megelégedtek a szokásos kosztümjeivel, amik így furcsán festettek rajtuk. Beállt a sorba, egy vagy talán kétezer lény férhetett be oda ha nem éppen kevesebb, s még vagy három-négy óra lehetett hátra a kezdésig, így bőven belefért a lassú előrehaladás, főleg hogy háromszor annyian voltak ott akik jegy nélkül kíséreltek meg bejutni azoknál, kiknek már volt. Az övé ráadásul az ötödik sorba szólt!
|
|