|
Generis
Mar 31, 2018 11:38:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2018 11:38:35 GMT 1
Egy viszonylag sűrűn lakott dzsungelbolygó az Atrivis - szektorban, ahol fontos kommunikációs és közlekedési csomópont található, amely összeköti a Birodalmi Maradvány szektorait a galaxis többi részével.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2018 12:16:11 GMT 1
A szárnyas lényekből álló raj éles rikácsolással húzott el a hatalmas kommunikációs és pajzsenergia-tányér mellett, amelyhez hasonlót talán csak az Endoron építettek annak idején. Zouo moff, az Atrivis - szektor sith praetora és Generis kormányzója még néhány pillanatig bámulta a dzsungelt, amely a Yuuzhan Vong pusztítás és terraformálás után meglepő gyorsasággal és segítség nélkül állította helyre saját magát a planétán, majd visszatért parancsnoki létesítménye erkélyéről a központi eligazítóba, ahol mostanában elég sok időt töltött.
Egyre több hír jött ugyanis Awerisről. Aggasztó, furcsa hírek.
Zouo persze a saját csatornáin keresztül is informálódott, nem csak az ESB hivatalos tömegtájékoztatási vonalain, amely - mint mindig - most is a Sith Egyház ostoba propagandáját nyomták az awerisi hőstettekről, amelyeket a nagyurak és kapitányok követtek el, éppen csak azt a lényeges információt kihagyva az egészből, hogy akkor most győzött-e az ESB a Köztársaság ellen, vagy csúfos vereséget szenvedett.
Zouo tudta, hogy az utóbbi, ahogyan azt is tudta, hogy ebben tevékeny szerepet játszottak az Egyesült Galaktikus Birodalom cosrai hajói és szövetségeseik is.. erről márpedig hallgattak a hivatalos csatornánk, ugyanúgy, ahogy Wenthar császár korábbi haláláról is. A moffnak azonban megvoltak a maga forrásai is. Tudta, hogy immár nem csak Wenthar császár halott, hanem Tierce Főkormányzó is, a visszatérő sith flották közül pedig néhány hamarosan át fog vonulni a szektora melletti Braxaqnt hipertéri útvonalon, és meg sem állnak egészen a Bastionig.
Hogy aztán ott bejelentsék a Maradvány és ki tudja még hány rendszer elszakadását az ESB-től.
A moff jól tudta ezt, és mégsem töltötte el teljes megnyugvással a dolog. Persze gondolkozhatott volna úgy is, mint nagyon sok bajtársa, akik a Maradvány szolgálatában állva úgy döntöttek, a száműzetés, a megaláztatás, vagy a kínhalál helyett lenyelik a keserű pirulát és újra a sötét oldal és a sith szolgálatába állnak. Végtére is a Junctiontől innen a Birodalmi Maradvány jól képzett tisztikara volt az egyetlen, amelyik képes volt ellátni a kiterjesztett sith területek komplex közigazgatási feladatait. Olyan rendszerek, mint Generis katona bázisa, vagy a Mygeeto, a Morishim és az Agamar kerültek maradványbeli, immár sith jelvényt viselő kinevezett kormányzók - jelenlegi nevezéktanban praetorok - közigazgatása alá, amelyeket az Új Köztársaság még a Pellaeon - Gavrisom paktum előtt vett el katonailag a Maradványtól, és nem pedig azért, mert az itt lakóknak bármi kifogása lett volna a Birodalom uralma ellen. Bastion erői csak a Yuuzhan Vong háború második fázisában tértek vissza ebbe az űrszeletbe, és a lakosság ismét felszabadítóként fogadta a csillagrombolókat és rohamosztagosokat.. hogy aztán utána ugyanúgy szégyenszemre vissza kelljen vonulniuk a megerősödő Szövetség nyomására.
Elégtétel volt ebben, igen, sokan gondolkoztak így. A maradványbeli tisztek meghagyták a lakosság mindenféle kicsavart hírekkel és eszmékkel való zaklatását a Sith Egyház kultistáinak, és persze az Obszidián Rend titkosszolgái, asszaszinjai és kardassi ügynökei is ott lebzseltek minden bolygón. Leginkább persze egymás ellen szervezkedtek, szemérmetlenül feláldozva nem-erőérzékeny követőiket a hatalomért folytatott apró szélmalomharcok oltárán.
Bastion tisztjei pedig a polgári közigazgatás oszlopaként igyekeztek minimalizálni a vérfürdőt, elsimítani az ellentéteket, és ebbe az egész beteges káoszba valamiféle normális működés látszatát adó társadalmat beépíteni. Zouo számára erről szólt a Birodalom.
Persze ez csak a Junctiontől innen volt igaz. Odalent a Középső-Peremen, a Commenor körül más világ volt. Ott ugyanezt a pozíciót az OCP mindenható trösztjének megbízottai tartották, akik immár köztársasági jelvényt viseltek köpönyegük alatt. Zouo tudta, hogy ha a Commenor elszakadásának és az awerisi vereségnek híre megy, annak kettős hatása lesz. A nagyurak és hatalmi frakciók egyrészt egymásnak ugranak a trónért és a hatalomért, másrészt a lakosság szemében ott lesz a példa, hogy az Obszidián és a Sith Egyház terrorrendszere ha véresen is, de végtére legyőzhető.
És persze az igazi káosz odaát lesz, Korriban és Vjun szektoraiban, gondolta Zouo, ahová a Maradvány józanabb gondolkodású tisztjeinek keze ha el is ért, megállt a katonai őrposztok és bázisok bejáratánál. Ott közvetlenül az asszaszinok, egyházfi nagyurak és persze az erre a célra klónozott vorták, valamint kommandósaik, a jem'hadar gyakorolta a hatalmat. Zouo biztos volt benne, hogy ha lesz polgárháború, először azokat a szektorokat emészti el.
De nem ezért fájt a legjobban a feje, hanem azért, ami tudomása szerint a Bastionon készült.
Generis létfontosságú volt, mivel az Awerisről visszatérő flották itt haladnak át hamarosan a Maradvány felé, Zouo komplexuma pedig az első célpontja lett volna egy esetleges sith büntetőakciónak, amennyiben Korriban, vagy Vjun úgy dönt, hogy nem nézi tétlenül a Maradvány kiszakadását.
Így aztán Zouot is beavatták a tervekbe, méghozzá elég korán. Biztosították, hogy nem lesz megtorló akció, hogy a sitheknek nem lesz elég erejük hozzá. Igen ám, de kik? Ezzel volt gondja Zouonak. Lecersennel, Vansynnal, és az opportunista, apjának csupán halovány árnyékát jelentő Kaine moffal.
Kainet alapvetően tehetségtelennek tartotta Zouo. Vansyn bonyolultabb ügy volt, az Aweris felé útközben hosszú ideig időzött nála Generisen, feltöltve flottáját az orbitális dokkokban és közben gondosan balesetnek álcázott eseményeken keresztül gondoskodva arról, hogy egyetlen akadékoskodó nagyúr, vagy kultista se maradjon életben a flottájában. Vansyn erőszakos volt és törtető, bármilyen morzsányi hatalomért eladta volna még az anyját is - ha ugyan ezt nem tette volna már meg korábban valószínűleg amúgy is -, Zouo pedig sokat vitatkozott vele, amíg itt tartózkodott. Az ő flottájától jött a legutóbbi üzenet is, amelyben tájékoztatta a Generis - Bázist, hogy a szokásos, Roche-n és Concord Dawn-on, majd Junction-ön át vezető hipertéri útvonal helyett Rammstein és a Kardass megmaradt flottáival kiegészülve a Phindar érintésével, az ESB határa mentén, kerülőúton érkeznek meg rövidesen, hogy aztán azonnal tovább induljanak a Maradvány szívébe.
A legnagyobb fejfájást azonban Lecersen okozta Zouonak. Az a Drikl Lecersen, aki abban a pillanatban, amikor Wenthar merénylettel letaszította a trónjáról a Birodalom jogszerű, választott uralkodóját, Jagged Felt, megtehette volna, hogy összeáll a lojális moffokkal, hogy tájékoztat mindenkit, és együttes erővel kiűzik a sith szörnyetegeket a szektorból. De nem ez tette.. hanem mit tett helyette? Saját egyeduralmát akarta megteremteni, elüldözte Fel Császár leghangosabb követőit, majd amikor problémába ütközött, azonnal visszavonult, és csatlakozott először Daala szövetségi sleppjéhez, majd még össze is szövetkezett Wenthar erőivel, a szadista Tierce Főkormányzóval, hogy újabb vereséget mérjen messze, az Ismeretlen Vidéken Fel erőire. Zouo olvasta a jelentéseket, a maradékot pedig összerakta önállóan is, amikor a Concordia - kör tagjai megkeresték. Lecersen most már az EGB-ből, a cosraiak szekértolójaként mozgatta a szálakat, és bár az EGB hírszerzése elterjesztette, hogy államukon belül van egy kör, akik változást akarnak és hajlandóak lennének akár Felt és bajtársait is visszafogadni, Zouo pontosan tudta Lecersen anyagaiból, hogy ez nem így van.
Az áruló, opportunista nagymoff saját magának és új cosrai urainak akarta a Maradványt, a Birodalom utolsó igazi mentsvárát, Thrawn Főadmirális és Pellaeon Főadmirális nemes örökségét.
Zouo pedig választhatott, hogy vagy ezt az új rendet támogatja, vagy a sithek bukásra ítéltetett terrorista rezsimjét.
Egyik perspektíva sem villanyozta fel tökéletesen. Kell, hogy legyen más megoldás, gondolta. Kell, hogy legyen harmadik út..
Töprengéséből a privát komja ébresztette fel, egy szignál, amit régóta nem hallott. Döbbenetére a cosrai sas, vagy a sithek vörös jelvénye helyett a hagyományos, kékesszürke birodalmi jelvény jelent meg a képernyőn, azonosítva a hívót.
- Lehetséges volna? - mormogta maga elé Zouo, majd aktiválta a komot, gondoskodva a biztonságos csatornákról. - Itt Zouo moff. - Üdvözöllek, barátom, régen nem beszéltünk egymással. - jelent meg a képernyőn Shaffer tábornok arca. Az adás élesen vibrált a távolság és a titkosítás miatt. - Megkaptuk a hívásod. Ez itt Saretti moff. - mutatta be a mellette ülő tisztet. - Azt hittem, személyesen Őfelségével beszélhetek. - halkította le a hangját Zouo. - Információim vannak az awerisi ütközetről. - Őfelsége titkos diplomáciai küldetésben van. - húzta össze a szemöldökét Shaffer. - Az ütközettel kapcsolatban pedig.. - Bízhattok bennem. - jelentette ki Zouo. - A kardassiak és nagyurak elmentek, menekülnek a szektorból, mint az űrhangyák napkitöréskor. - Nos rendben. - biccentett Shaffer. - Mit kell tudatnunk Őfelségével? - A sithek veszítettek, az ESB meg fog bukni. - közölte Zouo. - Ennyit mi is tudunk. - biccentett Shaffer. - Jó összekötőink vannak.. nos, az EGB oldalán. - Daala és Phennir köre, igaz? - hajolt közelebb a komhoz Zouo. - Az új, emberibb EGB megteremtői, ugye?
Shaffer és Saretti egy pillanatig tanácstalanul pillantottak egymásra. - Ki beszélt magának erről, Zouo praetor? - kérdezte végül Saretti moff, a lojalista maradványbeliek politikai vezetője, akik Daala jóvoltából a Chiss-főszektor egyik távoli űrszeletében telepedhettek meg.. átmenetileg. - Vansyn moff és Lecersen nagymoff összekötője, Il-Raz kormányzó, aki már szintén útban van a Bastionra. - bökte ki Zouo. - De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az egész egy hazugság. - Hogyan? - vonta fel a szemöldökét Shaffer. - Lecersen magának akarja a Maradványt, a visszatérését készíti elő. Minden, amit Daalával kapcsolatban hallottatok odaát, hazugság, az EGB Vezérkar trükkje arra, hogy kiugrassza a fősodorral szembemenő elemeket a bokorból. - magyarázta Zouo. - És miért bíztak meg téged ezzel az információval? - kérdezte Shaffer. - Mert szükségük van rám. - biccentett a kopaszodó moff. - Mert Generis és környéke nélkül nem tudják biztosítani a Maradvány kiugrását. Mindent kihúztam abból a nagyképű Vansynból, amit Lecersen megosztott vele. Veszélyben lehettek. Szólnotok kell Őfelségének.
- Ez kellemetlen.. - nyelt egyet Saretti. - Őcsászári felsége nos.. mondjuk úgy, területen kívül van. Nekünk viszont azonnal csomagolnunk kell, ha jól értem. - Mégis, hová mehetnénk? - Shaffer szemében kétkedés honolt. - Ide, hozzám. - húzta ki magát Zouo. - Megtiszteltetés lenne, ha vendégül láthatnám Őfelsége híveit. Persze csak miután Vanysn és Lecersen sleppje áthaladt.
- Nincs sok választásunk, bajtárs.- biccentett Shaffer. - Köszönjük, megkezdjük az előkészületeket, mielőtt a cosraiak lecsapnak. Éljen a Birodalom! - Éljen Fel Császár! - suttogta átszellemülten Zouo, majd hozzálátott, hogy értesítse a császárhű tiszteket és moffokat.
Nem voltan kevesen, többen voltak, mint azt Vansyn, vagy Lecersen sejtette volna. Alacsonyabb rangú parancsnokok, akik inkább a behódolást választották átmenetileg, de szívükben hűek maradtak, az ESB mészáros rendszerében pedig vezetőik hamarosan kihaltak felőlük, és ők lettek a praetorok, alpraetorok, flottaparancsnokok. Agamar és Garqi között mindenhol ők felügyelték a bázisokat, barakkokat, védelmi milíciákat.
Az idő pedig eljött, gondolta Zouo. Az idő, hogy a Birodalom újra szabad és független legyen, egyetlen jogos uralkodója, Jagged Fel császár bölcs vezetése alatt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 28, 2018 9:32:57 GMT 1
Jagged a generisi erődítmény egészségügyi részlegében ült az ablak mellett, ahonnan jól rálátott a komplexumot körülvevő erdőkre. Leszállóplatformok, nagy teljesítményű orbitális védelmi lövegek, barakkok és bunkerek magasodtak mindenhol a fák között, Jag valahogy mégsem nyert megnyugvást a látványtól.
Igen, mindez határozottan birodalmibb volt, mint bármelyik bolygó, vagy mélyűri bázis, ahol a közelmúltban – sőt tulajdonképpen azóta, hogy menekülnie kellett a Maradványból híveivel együtt – megfordult. Az ismerős jelvények, formák, szimbólumok mind azt sugallták számára; otthon van. Mégis, ez a bázis nem a Birodalmi Központ volt, mind fizikailag, mind felszereltségben távol állt Bastiontól... az általa vezetett lojalista birodalmi frakció fővárosának, biztonságos bázisának kikiáltott bolygó így valójában nem volt más, mint egy peremterületi katonai erőd... hasonló Nirauanhoz. És bár vendéglátója, a szektorért felelős Zouo moff biztosította arról, hogy Generis biztonságos, és kapcsolataiknak hála nem kell Bastion felől támadástól tartaniuk egyelőre, amíg Jagged jelenlétét titokban tartják, az ifjabb (illetve most már egyetlen) Fel tudta jól, hogy Nirauan erődjének védői is hasonló magabiztossággal rendezkedtek be... a sithek mégis megérkeztek, és zombiktól hemzsegő rettenetté változtatták az erdőket és a bázis folyosóit. Jagged pedig végső soron bizonyos volt afelől, hogy a cosraiak sem haboznának hasonló erejű támadást indítani, ha jelenléte és szándékai idő előtt kiderülnek... sőt, talán még az idejüket sem vesztegetnék flották felvonultatására... elég egy azokból a hipertéri rakétákból, amelyek elpusztították a Cioralt – és a legutóbbi jelentések alapján a Ssi-ru űr börtöntábor-világait is, az összes ott őrzött erőérzékeny internálttal egyetemben, ismét tanúbizonyságot téve Cosra kegyetlenségéről -, Generis és körülötte összegyűlt lojalisták karrierje pedig fényes robbanással ér majd véget.
- Yang... - egy gyógyulófélben lévő sebekkel borított kéz fonódott Jagged csuklójára, a férfi pedig összerezzent... egyfelől az érintés ismerőssége miatt, másfelől pedig a név miatt, amit hallott. De aztán megemberelte magát, és viszonozta a mozdulatot… végső soron most a nő volt itt, nem azért, hogy a Birodalom sorsán lamentáljon. - Felébredtél – közölte végül szárazon, az ismerős, számára oly sok éven át oly kedves arcra pillantva, amelyet most mégis annyira másnak talált. Próbálta magát győzködni, hogy csak a sebek miatt van, de többről volt szó. Jaina Solo megváltozott. - Én... - Jaina kinyitotta a szemét, és rádöbbent, hogy az előbb tévedett azzal kapcsolatban, hogy ki ül a medikai részlegben lévő ágya mellett. – Jag... hogyan kerültem... kerültél ide? És egyáltalán... hol...
Jaina keze reflexszerűen a hasa felé mozdult, majd megnyugodva felsóhajtott, ahogyan a testét borító melegítő takarókon és elektródákon át is érezte a benne még mindig fejlődő, és láthatóan többé-kevésbé sértetlen apró életet. - Ő is... - kereste a szavakat Jagged – sértetlen. Mindketten túléltétek, de életveszélyes állapotban voltatok nagyon sokáig azután, hogy a hajóm kimentett téged abból a mentőkabinból Adumar mellett. Azóta mesterséges kómában tartottak és számos műtéten estél át.
Jaina nyelt egyet. - De hogyan kerültetek oda... és most hol vagyunk... ez nem hajó, és nem is Adumar... - pillantott az ablakon beszűrődő fény felé Jaina, majd behunyta a szemeit.
- Ez hosszú történet, majd elmondom – biccentett Jag. – Generisen vagyunk, barátok között, biztonságban egyelőre... a Maradványt területén. A legfontosabb most az, hogy felépülj, Jaina. Számos, önmagában is életveszélyes sérülésed volt, belső sérülések, vérrögök, agyrázkódás, annyi csonttörés, hogy az orvosaink alig bírták összeszámolni... fagyási sérülések, mintha az űr hidegének lettél volna kitéve perceken keresztül, fénykardtól szerzett vágások és felületi horzsolások, égési sebek... csak az akaraterőd tartott életben téged és a gyermeked, Jaina – Fel itt nyelt egyet, mintha saját magára is nyilvánvalóvá vált volna beszéd közben, hogy milyen közel állt Jaina Solo a halálhoz.
Jaina arca összerándult, de egyelőre nem szólt. - A legjobb specialistáink kezeltek... - folytatta Jagged – de még ők is azt mondják, hogy láttak már ennél sokkal kevesebbe is belehalni embereket... még jediket is... még Solokat és Skywalkereket is, úgymond. - Vissza... kellett... térnem... - simított végig a hasán elszántan Jaina. – Még dolgom van itt... de köszönöm. Nem tűnhetek el még egyszer...
Ismét megszorította Jagged kezét, aki először reflexből viszonozta a mozdulatot, majd amikor Jaina figyelme ismét a gyermeke felé fordult, végül inkább elengedte a kezet. - Mégis miféle bevetésen voltál, Jaina? - Ezt én is kérdezhetném Tőled – mosolyodott el a Jedik Kardja. – De gondolom, azt feleled majd, hogy a tiéd bizonyosan szupertitkos volt.
- Olyasmi – bámult ki az ablakon Jagged. Chiss ügyekben jártam az Adumaron, de a nagaiok konfliktusa közbeszólt... sok jó embert veszítettünk... és te? - Allanát akartam megmenteni... Charistól, a sith királynőtől... - Jaina hirtelen könnyekben tört ki, ahogyan megrohanták az emlékek. – Az a hapan ribanc... nemet mondott... - Charis? - Nem... Allana... nem akart velünk... úgy értem, velem jönni. Charist választotta... a sötétséget választotta, Jag... úgy, mint az apja... mint Jacen... annyian meghaltak... az egész csapatom... a semmiért...
Jaina rázkódni kezdett a sírástól. - Kudarcot vallottam, Jag... nem értem, mit csináltam rosszul... elveszítettem Allanát, elveszítettem a csapatomat, szégyent hoztam a jedikre és a Köztársaságra... - Nyugalom, ne izgasd fel magad, Jaina – Jagged aggódva pillantott a nő és gyermeke állapotát jelző monitorokra, amelyek most ismét narancssárga – vöröbe boruló értéktartományokat mutattak az eddigi nagyrészt zöldek helyett. – Senki sem tökéletes, ne legyenek túlzott elvárásaid magaddal szemben. Ha Charis egyszer legyőzött, legközelebb készen állsz majd rá, hogy te kerekedj felül... de most mindenekelőtt nyugodj meg...
- Ismersz, Jagged, ezt nem mondhatod komolyan – fújta ki a levegőt Jaina, de abbahagyta a sírást. – Sosem buktam még ekkorát... még akkor sem, amikor Wenthar ellen... azt hiszem, nincs szerencsém ezzel a családdal... - Amit mondani akartam – szakította félbe némiképp irritáltan Jagged, mintha zavarta volna, milyen irányba megy és milyen emlékeket hoz fel a beszélgetés -, az az, hogy Jaina Solo mindig felállt és mindig erősebb lett, bármilyen nehézségbe ütközött is... legalábbis az, akit én ismertem. Itt maradhatsz, amíg jobban nem leszel és szállíthatóvá válsz. Barátok között.
- Birodalmi barátok között, ha jól értem... - hunyorított Jaina. - Ez korábban nem zavart – fintorodott el enyhén Fel. - Sok arcát láttam az utóbbi időben a Birodalomnak, Jag... - meredt maga elé Jaina – Vagy inkább birodalmaknak, lassan... - Én is – bicentett jagged, majd azzal az erővel és egy határozott mozdulattal finoman visszanyomta az éppen felkelni próbáló nőt fekvő helyzetbe.
- Még nincs itt az ideje... még feküdnöd kell az orvosdroidok szerint. - Nem maradhatok itt a végtelenségig... - lángolt fel a dac és a tenni akarás újra a Jedik Kardja tekintetében.
- Úgy érted, velem. – szaladt ki Fel száján, miközben a domborodó hasra pillantott... nem tudta megállni. Jaina nyelt egyet és bólintott.
- Nem is kell a végtelenségig – folytatta Jagged – amint jobban leszel, elszállítanak. Már mindent megszerveztem, Jaina, kapcsolatba léptem néhány régi baráttal, ismerőssel... még anyámmal és Wedge-el is beszéltem a Corellián, meg Tycho-val. Ők irányítottak tovább Winterhez... Új Alderaan kormánya hozzájárult ahhoz, hogy befogadnak és folyamatos klinikai felügyeletet kapsz a terhességed végéig. Az orvosainkat lenyűgözte, amit a szervezeted az Erő segítségével tett önregeneráció terén, de attól tartok, ez továbbra is szükséges. De úgy néz ki, fekvésre leszel kényszerülve jó pár hónapig.
- Ó... értem... és köszönöm... - nyelt egyet Jaina, ahogyan lassan tudatosult benne saját állapota súlyossága. – És beszéltél... - Igen – vágott a nő szavába Jagged. – Beszéltem ezzel a serennoi sráccal is, akivel mostanában jártok. - Járunk? – kuncogott fel Jaina. – Ez azért enyhe kifejezés. - Valóban. – pillantott a nőre Fel sanda, félig szomorú, félig gunyoros arckifejezéssel. – A lényeg, hogy Wenli őrnagy Winterrel együtt úton van ide, hamarosan megérkeznek. Fedésben, természetesen.
Jaina megnyugodva elmosolyodott, ismét végigsimított a hasán, és az Erővel is kinyúlt születendő gyermeke felé, hogy megnyugtassa, innentől minden rendben lesz majd… csak pillanatok múlva vette észre a Jagged arcára fagyott arckifejezést.
- Haragszol, Jag? – kérdezte végül Jaina. - Az élet miatt, ami benned fejlődik? – rázta meg magát a férfi – Dehogy. Örülök, hogy mindketten megúsztátok, bármi is volt az. - Inkább amiatt, hogy ki az apja... - sóhajtott fel Jaina és ismét megpróbálta megfogni Jagged kezét, ő azonban ismét elhúzta azt. – Én is tisztában vagyok vele, hogy te és én sosem beszéltünk erről lényegében… csak a házasságról, a küzdelmeinkről, a feladatainkról… sosem beszéltünk arról, hogy és mikor akarjuk... ezt...
Jag a távolba meredt és nem felelt. - Jagged? - Én... elnézést... igen - fordult vissza a férfi. – Nem, valóban nem beszéltünk róla. És nem is olyan egyszerű ezt az egészet most elmagyaráznom neked, Jaina... én tényleg mindent megtettem, hogy megmentsünk, és jó kezekbe kerülj, de ennél többet...
- Féltékeny vagy? – kérdezte most a nő elfehéredő arccal. – Vagy megsértődtél, amiért nem te lettél a gyermekem apja? - Ha ezt valóban meg kell kérdezned, akkor nem használod az Erőt – jegyezte meg szárazon Jagged. - Jag, sosem használtam az Erőt arra, hogy olvassak az érzéseid között – rázta meg a fejét a nő. – Sosem volt szükségem rá, ment anélkül is.
Jag elvigyorodott, mire Jaina ismét kinyújtotta volna a kezét, de ezúttal kinyúlt az Erőben is... és visszahanyatlott. - Ó... ó... értem.
- Tényleg érted? – pillantott rá a férfi. – Tényleg látod bennem és érted milyen sokáig gyászoltalak, milyen sokáig küszködtem azzal, hogy én valahogy életben maradjak, hogy azok, akik hittek bennem, amennyien csak lehet, szintén túléljék, miközben tömegével hullottak el mellőlem mégis? Hogy életben tartsam azt az álmot egy új Birodalomról, amelyet még együtt kezdtünk el álmodni? Az álmot, amelyben nem csak Császár és Császárné vagyunk, hanem... egy család is? Miközben tudtam és éreztem, hogy te már nem vagy mellettem... hogy te már nem is vagy... hogy elmentél.
- Nem mentem el, Jag. – morzsolt el egy könnycseppet Jaina – Én csak... én csak máshol voltam egy ideig... tudom, hogy ez nehéz lehetett neked. Mindkettőnknek meg kell küzdenünk és együtt kell élnünk az örökségünkkel… a Birodalom Maradványának Császára, a Jedik Kardja... lényegében hírességek voltunk, Jag… megértem a fájdalmad, és megértem, ha csalódott voltál, hiszen én sem kerestelek, miután visszatértem Lehonon. De valljuk be, te sem kerestél engem...
Jagged egy szó nélkül felállt és az ablakhoz sétált. Néhány pillanatnyi csend után szólalt csak meg, még mindig háttal állva a nőnek. - Nem vagyok csalódott, Jedik Kardja. Gyászoltam, és gyászolok. Gyászolom a feleségem, a szerelmem... Jaina Solo Felt. Próbálok túllépni az elveszítésén. Mert ő meghalt. Mert nem te vagy az. Te nem az én Jainám vagy már.
Ismét kényelmetlen csend ereszkedett rájuk. - És mindezt... a gyermek miatt? – Jaina hangjában most őszinte, mélységes fájdalom gyökerezett, miközben az állapotot jelző monitorok ismét elégedetlen pittyegésbe és sivítozásba kezdtek, ahogyan a nő felemelte a hangját. – Ennyire gyerekes vagy, Jagged? Ennyire megsértődtél azon, hogy lefeküdtem másvalakivel, szerelembe estünk és teherbe estem tőle, miközben te ahelyett, hogy engem megkerestél volna, korhatár alatti vostroyai kislányokkal hemperegtél?!
- Nem is korhatár alatti... - Jag reakciója megfelelt minden idők egyetemes férfi – archetípusának, legalábbis Jaina szemében bizonyosan, mert keserűen felnevetett. - Ó ugyan már, Jagged Fel, ne szórakozz velem, és pláne ne hazudj. Ne felejtsd el, használom az Erőt. Azt hiszed attól, hogy az a kis ribanc megpróbál elrejtőzni az Erőben, nem érzékelem itt az épületben? Az Erő szerelmére, Jag, ez a lány szerintem nem több 16 évesnél... normális vagy?! - Szemmel láthatóan... mindannyiunknak megváltozott az ízlése – fordult vissza az ablaktól Jagged, sértődött arckifejezéssel. – És nem akartam ezen veszekedni veled, Jaina. És igen, megváltoztam...
Jag most visszasétált Jainához, újra leült mellé és megfogta a kezét. - Megváltoztam, de nem a gyerek miatt érzek így... ha kell, turkálj az elmémben adig az Erővel, amíg meg nem érzed... tudod te is. - Én... - szipogott Jaina – Én éreztem elsőre is... csak nem akartam elhinni, azt hiszem...
Hirtelen erősen megszorította a férfi kezét és újra kitört belőle a sírás. - Nem hiszem el, hogy ezt gondolod rólam, Jagged... én nem vagyok másolat, nem vagyok klón, nem vagyok imposztor, vagy illúzió... én saját magam vagyok, Jagged, hidd el! ÉN vagyok Jaina Solo, az egyetlen!
- Úgy nézel ki, mint Jaina Solo... úgy beszélsz, mint Jaina Solo... - meredt a nőre Jagged. – Talán még úgy is harcolsz, mint Jaina Solo, bár akkor nem tudom, hogyan tudott téged az a sehonnai sith – hapan kurva így elintézni... de te nem vagy Jaina Solo akkor sem. - Ha beszéltél Yanggal, akkor tudod, mi az az entitás, ami fenyeget minket – kérlelte a férfit tovább Jaina. - Az entitás, ami másik valóságot ültet a fejekbe, amelyik elvette tőlem a szüleimet... ezt csinálja mindenkivel, aki közel állt hozzám valaha is... harcolj ellene, Jag... ÉN valódi vagyok! Létezem!
- Semmiféle idegen entitás nincs a fejemben, ebben biztos vagyok – rázta meg a fejét Jagged. - Akkor ne mondj nekem ilyeneket... - simított végig a férfi arcán szomorúan Jaina. – Az én fejemben sokszor ott volt már... talán mindig is... a háttérben, elmém sötét sarkaiban kószál és a fülembe röhög, azt suttogja, nem létezem, nem is kellene léteznem... de nem hiszek neki, sőt, visszautasítom! És tőled is visszautasítom! Én vagyok Jaina Solo, létezem, valóságos vagyok, és ez az én valóságom, amelyben a helyem van, Jagged, értsd meg!
- Hát éppen ez az – Fel mosolyan minden eddiginél szomorúbb volt. – A te valóságod létezhet, az enyém azonban mindenképp megsemmisült. Emlékszel az álomra, a közös álmunkra, ugye, Jaina? Amelyikről annyit beszélgettünk, amikor coruscanti apartmanokban találkoztunk titokban... az álomról, amelyet te is álmodtál és én is álmodtam, néha akár egyszerre is, egymás mellett fekve... amelyben mi és a leszármazottaink évszázadokig uralnak egy megújult, az Erő filozófiája által vezetett Galaktikus Birodalmat... ez a valóság most már mindenképp megsemmisült, Jaina, így, vagy úgy. Tehát az én nézőpontomból te sem létezel már.
Jaina visszahúzta a kezét és a semmibe meredt. - Nagyon sajnálom, Jagged – mondta végül. – Őszintén, tényleg sajnálom. - Ne sajnáld – állt fel ismét Jag az ágy mellől. – Már én sem sajnálkozom miatta. Továbbléptem, megértettem a változás szükségességét... más lesz majd.
- De... neked nem kell – rázta meg a fejét Jaina. – Még életre hívhatod az álmod... ahogyan én is a Jedik Kardja maradtam, még ha jelen pillanatban kissé csorba is, te is visszanyerheted a császári trónt. Ha idáig már eljutottál, akkor nem lehetetlen... - Nem akarom, és nem is fogom – rázta meg a fejét Fel. – Talán valami mást, igen... de most máshogy akarom csinálni ezt az egészet. Teljesen le akarom építeni azt a távolságot, ami a hozzád hasonló jedik és az egyszerű közemberek között elkerülhetetlenül kialakul egy idő után... és ami császárként nálam is kialakult volna, óhatatlanul. Azt a távolságot, ami valójában sosem volt ott köztem és azok között, akikkel éppen harcostársak, bajtársak... elvtársak voltunk. És soha nem is lesz újra.
- Akkor én csak annyit kívánhatok, hogy sok szerencsét ehhez, barátom – biccentett Jaina. - Barát... mókás kifejezés – fintorodott el Fel. – Még az ex is jobban hangzik, azt hiszem.
- Számos exed van, Jagged... életerős, fiatal vostroyaiak, ha jól értettem – kuncogott fel erre Jaina. – Hányat tartasz közülük a barátodnak? - Ebben mondjuk igazad van, Jedik Kardja – mosolyodott el Fel. – Nos, rendben... köszönöm. Most bocsáss meg, de találkoznom kell a fent említett bajtársaimmal és az életerős, fiatal vostroyai lányok egyikével.
- Mire készültök? – kérdezte a nő. - Meg kell mentenünk a Maradványt az EGB-től – magyarázta Jagged. – Voltam a Ssi-ru szektorban. Tudom, milyenek a cosraiak... még az sem lepne meg, ha összedolgoznának ezzel az agykurkászó entitással, amit említettél. - Nem hiszem... mármint... nem tudom. – rázta meg a fejét Jaina. – Ahogy te is mondtad, számos különböző birodalmi frakció van. Talán vannak olyanok is, amelyekkel azonosak az érdekeink... vagy akár a ti érdekeitek... - Mint például? - Nem tudom... - visszakozott Jaina. – Csak hangosan gondolkoztam.
- Te hazudsz nekem? – meredt rá döbbenten Fel. - Honnan tudod, te nem használod az Erőt.. – próbált meg ártatlan mosolyt villantani a nő. - Látom az arcodon – biggyesztette le az ajkát Jag. – És igen, én is biztos vagyok benne, hogy vannak még potenciális szövetségesek a környéken... például... segített neked valaki ebben az egész küldetésben Charis ellen? - Nem – rázta meg a fejét Jaina némi hezitálás után. – Csak egy kósza gondolat volt, tényleg.
- Hát legyen – biccentett Fel, őszinte meglepetéssel az arcán – Az Erő nélkül is meg tudom mondani, hogy titkolsz valamit ezzel kapcsolatban. De azért legyen valaki, akinek beszélsz róla. Például ez a Wenli srác. - Van, és fogok vele beszélni – biccentett hálásan Jaina. – És sok szerencsét, Jagged... mondanám, hogy az Ellenállás segítségére mindig számíthattok, de attól félek, nem sok maradt belőle... - Ki tudja... talán a köztársasági barátaid kaphatóak egy újraindításra... - biccentett Fel. – Maradj itt, ne szaladgálj el és vigyázz magadra, amíg apu ideér. - Így lesz. – sóhajtott fel Jaina.
A medikai labor ajtaja feletti állapotjelző zöldre váltott, és egy adjutáns lépett be rajta. - Fels... mármint parancsnok úr, Zouo moff üzeni, hogy a tanács összeült, már csak önre várnak. - Mennem kell – Jagged homlokon csókolta Jainát, és követte a zászlóst.
Jaina néhány percig még maga elé meredt, ahogyan megrohanták egyre tisztáb emlékei a szuper-csillagrombolón történtekkel kapcsolatban. - Anakin... - mormolta maga elé – Nem tudom, jó szándékból, vagy számításból mentettél-e meg, de tartozom neked eggyel...
És, gondolta tovább a Jedik Kardja, ezzel minden bizonnyal az öccse is tisztában van. És ha eljön az ideje, be is fogja hajtani.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 22, 2018 13:17:50 GMT 1
A Jaggedhez hű lojalista kör főtisztjei immár sokadik ülésüket tartották. Most, hogy Jaina és az elszállítását felügyelő partnere, a hebegő - habogó Yang Wenli őrnagy (Jagged nem bírta felfogni, mit eszik a Jedik Kardja ezen a szerencsétlenen) távoztak, immár Fel is a kizárólagos és legsürgősebb problémára koncentrálhatott: életben maradni, és valahogy kiépíteni egy hatalmi bázist Bastionnal szemben.
Nem tűnt egyszerűnek. Az asztal körül ülő moffok és tábornokok nagy része a Jaggednek már korábban hűséget esküdött tisztekből állt, akik a Nirauantól őket üldöző ESB-sek és nagaiok által megtizedelve egészen az EGB - uralta chiss űr legkülső részéig menekültek, majd onnan Jagged felbukkanását követően visszatértek Generisre. A Jagged által Adumarra vitt, az ottani konfliktusban megtizedelődött chiss arisztokraták továbbra sem tartották elég megalapozottnak a hatalmi igényét, hogy küldöttet delegáljanak Generisre - Jagged ez utóbbit nem is bánta, attól tartott, csak felhívná magára az EGB titkosszolgálat ismételt figyelmét.
Az asztal egyik oldalán így Shaffer tábornok, Saretti moff és Wiegand tábornok foglaltak helyet Jagged mellett, az asztal végén pedig Varvara, a jed'ka. A másik oldalon Zouo moff az emigráns vezetésnek otthont és védelmet adó Generis képviseletében, emellett Agamar, Ord Canfre, Ord Biniir és Garqi moffja voltak jelen - Mygeeto és Morishom bolygókormányzója kimentette magát, ami különösen zavarta Felt, miután nem tudta eldönteni, hogy csak túlságosan szem előtt vannak Bastion felől, és ezért hívták el őket más ügyben, vagy tényleges árulókkal, kémekkel van dolguk, akik máris jelentették Lecersennek a mozgalmat.
- A köztársasági határtól a Braxant - Futam egészén át a Cassander - szektorig hűségesek Felségedhez a moffok és a helyi védelmi flották parancsnokai - magyarázta Zouo moff. - A mobilizálható Hadtest-szintű erők Vanysn kezében vannak, valamint az ide vezényelt maradk Bendő - flotta tisztjei irányítása alá kerültek, de utóbbiakra talán tudunk hatni, az előbbiek kapcsán pedig kellőképpen lassítani tudják a mozgósítást a bastioni támogatóink.
- Pontosan ki is a legfőbb támogatónk? - kérdezte Fel. - A Concordia kör néven ismert csoportosulás korábbi feje, de kérte, hogy egyelőre nyilvánosan még ilyen körben se ejtsük ki a nevét - magyarázta Shaffer, aki a hírszerzési műveleteket fogta össze. - Mégis úgy gondolom, Felségednek először is az új Nagai Régenstanács tagjait kellene megkeresnie... már az EGB vezetői is puhatolóznak irányukban. Ha sikerülne elérni, hogy a nagaiok minket ismerjenek el fő tárgyaló félnek a Maradvány-vonatkozásában, akkor Lecersenék alkura kényszerülnének. - Nem - rázta meg a fejét idegesen Jagged, miközben egyelőre letett arról, hogy leszoktassa híveit a "Felség" kifejezés használatáról. - Nem akarom magam bealkudozni az EGB-elitbe mindenféle külpolitikai zsarolással. Akkor csak asszisztálnék ehhez az elnyomó rendszerhez, amit Lecersen és a cosraiak hamarosan bevezetnek. Akkor már inkább tárgyalok arról Hiroyasu herceggel, hogy tényleges emigráns kormányként működhessünk az Adumari Konföderáció területén. Akkor a mi ügyünkhöz hűeket sem fogják tudni üldözni az EGB hívei, és talán a háborút is elkerüljük.
- Ne haragudjon Felséged, azért hívtuk vissza Önt, hogy birodalmiként és eskünkhöz híven Önt és a Trónt szolgálhassuk - ellenkezett diplomatikusan Zouo moff. - Nem azért, hogy mi is emigrációba vonuljunk önnel. Ha kellően támogatnak minket a Bendő - flottából is... - Nem - rázta meg a fejét Jagged. - Nem akarok háborút, mert nem nyerhetjük meg. Ha még hagyományos űrhadviselésben meg is tudnánk védeni a hozzánk hű rendszereket Bastionnal szemben, sőt, még akkor is, ha felkelést tudnánk kirobbantani a Bastionon az EGB ellen... nos, a Cosra előbb - utóbb bevetné a hipertéri rakétáit, és Lecersent ismerve azt mondom, inkább előbb, mint utóbb. Akkor pedig tömegek fognak meghalni, és ezt nem engedem. Ha már mindenáron alattvalókról beszélünk, akkor a legelső felelősségem az, hogy ne pusztuljanak el milliószámra. - Az EGB jelenleg szövetségeseket keres és kiegyezésre törekszik a korábbi ellenfeleivel, beleértve a nagaiokat, vagy az Első Rendet - magyarázta Shaffer. - Teljesen elképzelhetetlen, Felség, hogy ebbe a körbe mi is beleeshessünk?
- Azok után, ami Daalával történt, sajnos szerintem igen, tábornok - válaszolt most Jagged helyett az ifjú Saretti moff. - A Vezérkar számára mi nem külső faktor vagyunk, hanem belső ellenség. Hacsak Őfelsége nem mond le mindenféle trónigényéről, nem vállal önkéntes száműzetést, és így tovább... - Ezzel pedig pont az értelmét veszítené el az egész... a hitelét azokkal szemben, akik felesküdtek rá. - vágott némiképp sértődött arcot Zouo, mofftársai pedig egyetértően bólogattak. - Mi készek vagyunk bármit feláldozni ezért. - Mi pedig már megtettük, moff úr - jegyezte meg fáradt arccal Wiegand tábornok, Shaferre és Sarettire pillantva. - A nirauani menekültkonvoj utolsó túlélőit látja itt, moff uram.... tíz, százezrek, ha nem milliók adták már ténylegesen az életüket közülünk az Eszméért, amelyben nem szűntünk meg hinni... mi, akik egy percre sem esküdtünk hűséget az ESB-nek és egy percig sem éltünk kényelemben a Sith Császár alattvalóiként...
Zouo arca elvörösödött és felpattant. - Hogy merészeli... HOGY MERÉSZELI... - Elég! - csapott az asztalra Jagged. - Ne patáliázzanak itt nekem azon, hogy ki tud mélyebbre hajolni. Ez császári parancsom, ha úgy tetszik. - Elnézést, Felség. - vágott azonnal automatikus faarcot és vigyázz-t Wiegand és Zouo, mintha versenyeztek volna még abban is, hogy ki tud pattogósabban tisztelegni.
- Izvinyite - jegyezte most meg halkan az asztal végéről Varvara. Fel aggodalmas arccal nézett rá. A jed'ka eléggé megváltozott, amíg Jaina a bázison volt, az arca beesett, és szomorú kék szemekkel bámult ki a világba, Jaggednek pedig többszöri kérésre sem volt hajlandó beszélni arról, mi baja. Most tűnt először élénknek. - Talán van egy másik megoldás.
- Hallgatjuk... - pillantott némiképp lekicsinylő tekintettel a lányra Zouo. - O'nyi boj'utsz'ja raketi. U nasz tozse raketi. Mi da'jom vam raketi. - mondta kissé elrévedve a lány. A többiek kérdően Jaggedre néztek. - Azt mondja, ha félünk a cosraiak rakétáitól, akkor adhatnak nekünk a sajátjaikból... ah... - Jag egy pillanatig a homlokát ráncolta. - Igen, ez működhet.. de nem lenne ingyen, nem igaz, daragoj?
Varvara fáradtan bólintott. - Ezt... nem én... döntöm el. - mondta végül. - Beszélniük kell valakivel... a vezető Elvtársaink közül. Össze.. köthetem magukat. Ilyenkor mindig vannak... feltételek. - Nos, én bármit megtennék a népem biztonságáért.. - ragadta meg a szót rögtön Fel, mielőtt valamelyik tisztje akadékoskodni kezdett volna. Ráadásul ez egybevágott a saját tervével is.
- Köss össze minket Vostroyával, daragoj - folytatta Jag, miután egyik főtisztje sem mert ellenkezni. - Ha kell, innentől kezdve Titkárnak hívatom magam... - Mozset bity. - mosolygott rá a férfira halványan Varvara. - Meglehet, ezt kell tenned majd, Tavaris Fel.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 4, 2019 13:28:57 GMT 1
Az aprócska szobában ezúttal csak Varvara és Jagged "zsúfolódtak" össze a holovetítő előtt - bár a jed'ka nem foglalt túl sok helyet -, ugyanis a Maradvány lojalistáinak vezetője egyelőre nem akarta bevonni Zouo moffot és társait a beszélgetés ezen korai szakaszába... már csak azért is, mert fennállt a veszélye, hogy a dolog személyeskedésig fajul... mint ahogy így is történt.
Atali Poklonskaya határozottan öregebbnek tűnt a Lehonról bejelentkező holoképen, mint amikor Jagged utoljára személyesen látta, bár a gondolat megfordult a fejében, hogy pusztán ő definiálta újra az "öreg" fogalmát, miután a vele egykorú Jaina Solo után először a jó tíz évvel fiatalabb Poklonskayát, majd az ő életkorának nagyjából felénél járó Varvarát engedte az ágyába. Mégis, Jagged még objektív szemmel is úgy látta, a nő szemei alatt megjelentek az első szarkalábak, mióta titkos egyéni műveletek (jelesül információk szerzése az ellenségtől szeretőként) immár lényegében szektorparancsnokként, politikusként és katonaként kellett helytállnia.
Valószínűleg ezen az sem segített, hogy Poklonskaya vezérőrnagy éktelenül mérges volt.
- A sto eta? - Jagged szinte látni vélte a nő feje körül pattogó apró vörös csillagokat. - Hónapok óta nem hallok egyikőtökről sem, eltűntként kezelünk titeket és mindent megteszünk a felkutatásotokra, erre kiderül, hogy immár a galaxis túloldalán vagytok, egymás gatyájában? - Emlékeztetnélek rá, Atali, hogy formálisan ha valaha is valahol állományban voltam, az a Fény Hadserege volt, nem pedig Vostroya fegyveres erői - erőltetett magára nyugalmat Jagged. - Nem felelek neked.. formálisan... - Formálisan... még van pofád.. v'szjo muzs'csin to zse szamoje! - csapott az asztalra Poklonskaya. - Minden pasi ugyanolyan szemét disznó! - ismételte meg a biztonság kedvéért Basic nyelven is. - Te meg... - fordult most a jéghideggé vált arcú Varvara felé... - Te kis csesznye jed'ka... a galaxis legnagyobb részén egyenesen illegális, amit ti csináltok... - Atali, nem azért hívtunk fel, hogy sértegess, és nem is azért, hogy kioktass - emelte fel a hangját Jagged. Mára már elege volt a komplikált nőszemélyekből, éppen elég volt neki ugyanezen nap reggelén kikísérni a még mindig fekvésre ítélt Jainát és azt a bágyatag arcú, állítólag rettenetesen intelligens Wenli őrnagyot a New Alderaan felé induló köztársasági hírszerzési lopakodóhoz, most még ez is... - Segítségre van szükségünk, Vostroya segítségére. Meg kell vetnünk a lábunkat a Maradványban, de egyedül nem megy. Milliók lehetnek veszélyben, kitéve a cosrai Vezérkar bosszújának. Gondolom, nem akarod a személyes ügyünk miatt magadra venni ártatlan civilek, mit civilek.. dolgozók halálát a fasisztik keze által..
Poklonskaya egy pillanatra lemerevedett, majd felsóhajtott, kifújta a levegőt, letörölt egy könnycsepp - féleséget a szeme sarkából, és megadta a választ. - Kony'jesna nyet. Természetesen nem, Fel elvtárs. Szívesen segítek bármiben... - és itt Jagged őszinte, gonosz, szinte vérszomjas tekintetet vélt megvillanni látni a holoképen - amint visszaküldöd Zaharjeva jed'kát, hogy megtegye a jelentését a jed'kák kódexének megszegett pontjaival kapcsolatban. És utána összeférhetetlenség miatt átvezényeljem egy új misszióba itt az Ismeretlen Vidéken. - Én úgy tudtam, a jedik engedélyezik a... kötődést... - pillantott bizonytalanul Varvarára Jagged. - A jed'kák kódexe úgymond... régi módibb, még ha íratlan is... - húzta ki magát dacosan Varvara. - Egy kiugrott jed'ka azonban ne oktasson engem erről. Tavariscsa ma'jor ginyeral Poklonskaya, tudtommal az én bevetési területen azáltal, hogy immár az Ismeretlen Vidéki határvonalának innenső oldalán vagyunk, nem tartozik az elvtársnő illetékességi zónájába, így nem is utasíthat. Majd ha a Jed'ka Konvent Vostroyán úgy találja, hogy elragadtak az érzelmeim és irracionálissá váltam, hogy túltengett bennem a szenvedély, majd akkor és az ő utasításokra visszatérek... addig pedig a Frontizmust szolgálom minden lehelletnyi Erőmmel Fel elvtárs mellett!
Mielőtt Poklonskaya replikázhatott volna, Jagged megpróbálta kettéválasztani a két egymásnak feszülő, féltékeny vostroyai entitást. Még jó, hogy Jaina és Atali nem találkoztak, próbálta meg eközben magában a dolog jobbik felét nézni. - Izvinyite... dar.. daragaja - próbálkozott, összeszedve minden vostroyai nyelvtudását. - Bocsássatok meg.. drágáim. Én úgy tudtam, pont azért hívjuk Atalit, mert ő tud segíteni a Marsall elvtárs és a Politbüró felé. Kérlek... Atali... ez nagyon fontos. - Mire van szükségetek pontosan, Fel elvtárs? - bámult a semmibe Poklonskaya, aki úgy látszik, úgy döntött, felnőttebb lesz az ez ügyben meglehetősen és igencsak vostroyai módon gyerekes Varvaránál. - Garanciákra, hogy Vostroya megvédene egy esetlegesen az EGB-ből kiváló szektort itt a Maradványban - magyarázta Jagged. - Alkalmasint fegyverekre, amelyek ezt garantálni is tudják. - Miért nem a Köztársaságot, vagy a Jediket kérdezed meg? - folytatta tovább a puhatolózást Poklonskaya, majd azért a biztonság kedvéért hozzátette - A jedi exed bizonyára közben tudna járni... ó várj csak, sajnos terhes, ha jól tudom, és nem tőled... tak zsal'j, milyen kár.
Jagged rutinosan elengedte a füle mellett az újabb személyeskedő megjegyzést. - Nem csak, hogy hadiállapotban állnak az EGB-vel, ami formálisan Vostroyára is igaz, a gyakorlatban mégsem történt Sotanaxot és Lehont kivéve összecsapás a két hatalom erői között, de azt sem hiszem, hogy a Szenátus a jelenlegi teljesen bizonytalan, választások előtti állapotában bármiféle hasonló javaslatot támogatna... - adta meg a választ végül, a végére hagyva a leglényegesebb érvet -, arról nem is beszélve, hogy nekik nincs Cár-bombájuk. Nektek van, Atali. Szükségünk van valamire, ami megakadályozza, hogy egy bejelentés után órákkal a cosraiak hipertéri rakétái árasszák el a rendszereinket és letarolják a hozzánk hű bolygókat. És jelenleg erre szerintem egyedül Vostroya Cár-bombái alkalmasak.
Poklonskaya láthatóan elgondolkodott ezen. - Hány rendszerről van szó? - kérdezte végül. - A Maradvány - főszektor egyharmada, Generistől Agamarig és Garqi-ig - magyarázta Jagged. - Háromszáz jelentősebb rendszer, egy flottányi hajóhad, civilek és állománybeliek együtt, plusz a chissekhez menekült, velem visszatért régi Maradvány - kontingens. Nagy csapás lenne az EGB-re, Lecersen személyesen is megérezné. - Tak tocsno, egyetértek.. - mérlegelte a lehetőségeket Atali. - De a jed'kának igaza van abban, hogy én csak közvetve segíthetek. A műveleti területem határa az Ismeretlen Vidéken húzódó hipertéri gát. Ezek a szektorok már Köztársaság-közelinek számítanak és mint ilyenek, az NKVD felelősségi körébe tartoznak. Én csak annyit tehetek, hogy összekötlek Maxim Romanov elvtárssal, az NKVD fejével. Ő fogja megszabni a feltételeket. De a tapasztalataim szerint a minimum az, hogy ennek az új államnak vagy formálisan csatlakoznia kell Vostroyához.. vagy a Frontizmus elvei szerint kell működnie. - Nagyon... rugalmasak vagyunk - jelentette ki Jagged. - És nem lesz... ingyen - tette hozzá Atali. - Jelentős mértékű közbenjárásra van szükség, lehet, hogy személyesen Kirov főtitkár elvtársig fog elmenni az ügy, általában Romanov elvtárs a tőlem, vagy akár személyesen Vrosilov marsall elvtárstól érkező javaslatokkal szemben olykor... nagyon bizalmatlan... a Politbüro és a Főtitkár elvtárs megfelelő megerősítése nélkül.
- Nem adom Varvarát - vonta össze a szemöldökét Jagged. - Mintha ezt te döntenéd el, daragoj - nevetett fel csilingelő hangon a jed'ka, mint aki ezt őszintén viccesnek találja, de azért a biztonság kedvéért hozzátette. - És nyet, személyesen sem megyek át hozzátok, Poklonskaya elvtársnő. - Nem könnyíted meg a dolgom, Jagged... - kopogtatott gondosan festett, frontvörösre lakkozott és tűhegyesre élesített körmeivel az asztalon a holovonal másik oldalán Poklonskaya.
- Talán van más lehetőség - gondolkozott tovább Jagged, aki alig várta, hogy valahogy kikerüljön ebből a féltékenységi drámából. - Azt mondtad, Atali, hogy az új illetékességi területed az Ismeretlen Vidékre korlátozódik. - Da, pravda - nyugtázta a szőke vezérőrnagy. - Nos, át tudom adni neked azoknak a szerveknek, sejteknek, klánoknak, bűnbandáknak és miegymásnak a listáját, akiket valaha a Kéz Birodalma, a Maradvány Hírszerzés, és a Chiss Uralkodó Házak ellenzékinek minősítettek valamilyen szempontból - mosolyodott el szélesen Jagged. - És ez alá beleértem a ténylegesen nem kívánatosnak minősített erőket és az EGB, vagy a nagaiok kurzusával szembemenőket is, akikkel valamilyen ponton, mint potenciális szövetségesekkel számoltunk. Elhiheted, ha a Szabad Maradvány mozgalomnak nem volt annyi hajója, mint akár a Kéznek, akár nekem személy szerint, úgymond, Shaffer tábornok egy dologban méltó utódja a megboldogult Rorsh igazgatómnak, aki a Maradvány Hírszerzés feje volt, mielőtt menekülnünk kellett... csodákat tesz a rendelkezésére álló információkkal, úgy szaporítja őket, mint a kesseli bányászok a fűszerteléreket. És most már ki tudjuk egészíteni őket a bastioni, illetve Daala megmaradt köreiből származó információkkal is, valamint a feltört ESB-archívumok anyagaival. Az Ismeretlen Vidék összes, Frontizmusra potenciálisan fogékony fajának, ellenálló szervezetének és renegát bandájának listáját kínálom Neked, Poklonskaya vezérőrnagy... a közbenjárásodért cserébe. Szükségünk van Vostroyára, és Vostroyának is szüksége van ránk. A jed'kának pedig arra van szüksége, hogy itt maradjon... - tette hozzá nyomatékosan.
Varvara nem szólt semmit, csak az asztal alatt belecsípett Jagged combjába, majd erősen megszorította a kezét. Ha nem is mondta, valószínűleg elmondhatatlanul hálás volt a férfinak, hogy kiállt mellette.
Pokloskaya néhány pillanatig szobormerev arccal fürkészte a Jagged és Varvarva válla mögötti semmit, majd biccentett. - Panyjatno, szgye'lajem. Legyen így. Fel elvtárs, Zaharjeva elvtársnő, várom az adatokat, én pedig hamarosan küldöm, hogyan és kivel kell beszélniük az NKVD-től ahhoz, hogy ez rövidesen valósságá váljon. A Frontizmus győzedelmeskedjen! Da'szvida'nyia.
Ahogyan Poklonskaya képe elhalványult, Varvara leplezetlenül Jagged nyakába ugrott. - Ez egy biztonságos szoba, igaz? - kérdezte játékos fénnyel a szemében. - Leárnyékolt, meg minden... - Persze, azért ültünk be ide... - hümmögött Jag. - Akkor most megjutalmazlak, Fel elvtárs...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 15, 2020 21:54:19 GMT 1
A Generis legnagyobb kiterjedésű kontinensének hatalmas, sűrű erdőségei fölé magasodó leszállóplatformok és kommunikációs-, illetve pajzsgenerátor-tányérok, no meg persze az elmaradhatatlan planetáris védelmi lövegek árnyékában magasodó Ubiqtorate parancsnoki központ ugyan nem volt olyan terebélyes és tiszteletet parancsoló, mint a Yaga Minornál, mélyűrben lebegő megfelelője - az eredeti, COMPNOR - központnak épült létesítmény, amelyik a helyén állt, a Yuuzhan Vong invázió során megsemmisült és egy szabvány komplexummal pótolták a Maradvány visszatérő erői -, de még így is kimagaslott a kisebb-nagyobb barakkok fák alatt rejtőző halmazából, amelyek nem egészen katonai rendeltetésére a figyelmes szemlélő csak akkor jöhetett rá, hogyha némi nézelődés után észrevette a duraplaszt egyenfalak és az őket összekötő csöveket és energiakapcsokat tápláló generátorok között kihúzott huzalokat, és a rajtuk száradó ruhákat, lepedőket, mindenféle textíliát... a barakkokat szűkösen, de békében elfoglaló, az Ismeretlen Vidékről “hazatért” maradványbeli menekültek ruháit, egyéb személyes tárgyait. A Császári Birodalom - a helyi vezetők még mindig nem tudták elengedni ezt a megnevezést, noha a vostroyai tanácsadók már jó néhányszor kifejezték a név feudális jellegével kapcsolatos ellenérzéseiket - ideiglenes főhadiszállása relatív népsűrűsége és a populáció vegyes összetétele ellenére megőrizte rendezett, a Birodalom Maradványának életére a politika és intrika által kevésbé érintett, alsóbb társadalmi rétegek szintjén még mindig meghatározó, fegyelemre és együttműködésre alapuló jellegét. Persze a parancsnoki központ menekülttáborrá avanzsált jellege csak ideiglenes volt... mindenki azt várta, hogy Fel császár - pontosabban az új, vostroyai terminológiában Fel főtitkár elvtárs - kirobbantja a frontista Forradalmat és egyúttal (és elsősorban) elűzi Bastionról, Yaga Minorrol, Muunilinstről és a többi központi bolygóról a Braxant-szektorban és környékén a Sithek idejéből itt maradt, illetve a Cosráról, Polneyeról és a többi EGB-s planétáról ideszakadt álbirodalmi zsarnokokat... és végre mindenki hazatérhet oda, ahonnan Őfelsége balul sikerült esküvője és császárrá avatása, és Wenthar uralmának kezdete után menekülni kényszerült. A parancsnoki központ megfigyelőtornyában a Generis moffja és törzskari parancsnoka - névleg a térségért felelős Milícia kinevezett vezetője -, valamint a Fel-pártiak hírszerzési főnöke szemlélték az átmenetileg békés horizontot, miközben arra vártak, hogy összeesküvésük (pontosabban felszabadító hatalmi körük) többi tagja visszatérjen a térség távolabbra eső bolygóin tett látogatásaiból. Addig, ahogyan az jó birodalmi tiszthez illik, jelentéseket olvastak, kesselit kortyolgattak - és jobb híján a galaxis viselt dolgairól cseréltek eszmét. - Én mondom - töltött magának apró poharába egy szigorúan moffokhoz méltó, kis adag kesselit Zouo moff, a Generis és a környező szektor kormányzója -, ez az egész Renegát-hisztéria fel van fújva. Nevetséges az egész. Neveletlen korcs kölykök fetrengenek a Mag putris városbolygóinak sikátoraiban és azt ordibálják, hogy éppen felszabadulnak és megvalósítják önmagukat, miközben egyszerűen csak nem akad senki, aki jól pofán vágja őket, felkapja a mocsokból, és elhajtsa tisztességes, becsületes, a társadalmat építő munkát végezni. Olyannyira nevetséges, hogy tudomást sem érdemes venni erről, én mondom. Én már nem is követem a Renegát és a különféle Káosz-párti, felforgató csatornák szennyét... mint például azt a nevetséges Dizn-i Channelt. No nem mintha a cosrai propagandaszenny jobb lenne... - Én úgy gondolom, moff úr - szólt közbe Shaffer tábornok, igyekezvén tisztelettudó hangot megütni, emlékezve arra, hogy korábban kis nézetkülönbségek, apróságok is pohártörő veszekedésekbe torkolltak a Zouo-féle, ex-ESB stáb és a Jagged Fellel érkezett menekültek tisztjei között, elsősorban azon, hogy melyik galeri a nagyobb áruló, illetve melyik a hithű Maradvány-eszme képviselője, és kik lojálisabbak az egyetlen, kényszerből leelvtársazott Uralkodóhoz, Jagged Felhez -, hogy ez alapvető generációs probléma, és nem csak a Köztársaságot érinti sajnos. A saját hatókörünkbe eső területeken is erősödik az a trend, hogy egyre nehezebb megfelelő számú önkéntest találni a fegyveres erőkbe a fiatalabb korosztályokból, akik elérik a sorozható életkort... önmegvalósításról, szabadságról hadoválnak és keresik a lehetőségét, hogy felmentessék magukat a katonai szolgálat alól. Ma már nem az a kérdés a fiatalabb korosztály körében, hogy a Birodalmat, vagy, az Uralkodó bocsássa meg, hogy ilyet mondok, egyáltalán melyik Birodalmat, vagy éppenséggel a Köztársaságot akarják szolgálni... hanem, hogy akarnak-e szolgálni egyáltalán. És azt kell mondjam, moff úr, egyre nagyobb arányban “nem” a válaszuk. - Nem értek egyet a tábornokkal - vetette közbe a Zouo és támogatói politikai helyezkedése néven a Maradvány második számú, a térség területvédelméért elsődlegesen felelő flottaparancsnokává és ezzel együtt al-admirálissá kinevezett Brody, aki már annak előtte is, de előrelépése óta még inkább mindenben egyetértett a karrierjét egyengető Zouoval. - Egy nevenincs köztársasági utcagyereket talán megérint ez a szenny... talán többeket is. De kétlem, hogy a tisztességesen nevelt, tisztességes oktatást kapott maradványbeli, birodalmi, vagy akár, urambocsá, vostroyai ifjak körében hasonlóan alakulnának ezek az arányok. Ráadásul... - biccentett kesselijébe kortyolva Shaffer felé Brody -, éppen magától hallottuk nemrég, tábornok úr, hogy a szektorban terjedő pletykák szerint éppen a Renegát áll a Mandalore balvégzete mögött. Márpedig a mandok pusztulása jó hír bármelyik maradványbeli birodalmi polgár számára, akárhol is áll. Tulajdonképpen, még ha egyet is értek a moffal, hogy ez egy inszignifikáns alak, természetesen - kereste Brody felette egyetértő pillantást -, legrosszabb esetben is egy “ellenségem ellensége a barátom” szituáció ez számunkra, nemde? - A vostroyai tanácsadók nem osztják az önök negligens optimizmusát ezzel kapcsolatban, és azt kell mondjam, uraim, minden tiszteletem az Önöké, de ebben egyet kell értsek velük - rázta meg a fejét Shaffer. - Ritka helyzet - kuncogott fel Zouo. - Talán az első... - Nézzék - köszörülte meg a torkát Shaffer. - Ennek az egésznek a tovanyúló, hosszú távú társadalmi vonatkozásai... Nem fejezhette be a mondatot, mert felrikoltott egy sziréna, majd villogni kezdett a megfigyelőterem vörös figyelmeztető fénye. - Jelentést, miért riadóztattak? - nyúlt azonnal a széke melletti pulton a belső komot aktiváló gombhoz a moff, hogy felvegye a kapcsolatot a harcálláspont ügyeletesével. - Moff úr, azonosítatlan hajók jelentek meg a rendszer felett a hiperűrből! Standard birodalmi konfiguráció, de a transzponderük jele nem megfelelő! - hangzott fel az egymásköztiben az ügyeletes parancsnok izgatott hangja. - Csillagrombolók, cirkálók és fregattok vegyesen! - Kérem a taktikai képet ide a megfigyelőtoronyba - aktivált Zouo néhány képernyőt, miközben Brody is a konzolokhoz lépett, hogy lehívja az adatokat a harcálláspontról. Hamarosan láthatóvá vált az egyik képernyőn az orbitális lövegek és Golan-platformok nagy felbontású kamerái által sugárzott kép, amin valóban egy váratlan vendégként beállító birodalmi flotta jelent meg, egy másik ernyőn pedig a rendszer taktikai térképe... a védelmet biztosító hajók és platformok baráti zöldje mellett kékkel villogtak az azonosítatlan egységek, méghozzá szép számban. - Nagyrészt Dreadnoughtokat, Strike-cirkálókat, Vindicatorokat, INT-ket és csillagrombolókat látok különféle konfigurációban - biccentett Brody, miközben listázta az adatokat. - De a transzponderek nem egyeznek azokkal az egységekkel, akik eddig hűséget esküdtek nekünk a kijelölt titkos csatornákon. Azokon nem is sugároznak... de a felszerelésük alapján egyértelműen második vonalas flottának tűnik... - Saretti moff idő előtt visszaérkezett volna a Morishimről, és ráadásul erősítést is hozott? - ráncolta a homlokát Zouo, miközben Shaffer felé fordult kérdő tekintetével. - A moff nem ostoba, egyfelől nem mozgatott volna ide egy ekkora flottát, azzal feltűnést keltene, másrészt szólt volna előre… - rázta a fejét Shaffer. - De persze ha néhány kapitányt azokon a hajókon még nem győztek meg az első- és másodtisztek Őfelsége visszatéréséről és a lojalitás helyes irányáról, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy kommunikációs csend alatt kellett ugraniuk... Mielőtt azonban befejezhette volna a gondolatot, újra félbeszakította a körülmények alakulása... a hajók által kialakított U-alakú formációban a kamerák és a térképes nézet irányából is egészen egyértelmű módon és tömegben megjelent a hipertérből méltóságteljesen kiúszva egy szuper-csillagromboló. - Ez nem jó - húzta el a száját Zouo. - A Mygeeto és a Morishim térségében nincs SSD a védelmi flottákban. - Ezt a transzpondert felismerem, uram - fordult felettese felé aggodalmas arccal Brody. - Ez az Adamant, a Hadtest parancsnoki hajója. - Hogy az a rohadt... - tátotta el a száját egy pillanatra Zouo, majd Shaferre pillantott. - Ezt meg hogy?? - Vanysn admirális hív minket, moff úr - nyelt egyet Brody. - Személyes kód. - Hogyan juthattak ide... - sziszegte Zouo. - Egyetlen riasztást sem kaptunk sem a Devontól, sem a Fest, vagy Markbee felől... Fedjéről sem. Azok mind Őfelségéhez lojális helyőrségek, szóltak volna, ha egy ekkora flotta áthalad az ugrási pontjaikon... akkor miféle útvonalon... - Kell, hogy létezzen egy csak az ESB-parancsnokok által ismert, nemrég feltérképezett hipertéri lánc, mondjuk valahonnan közvetlenül az Ord Biniirtől, a fő hipertéri sávok között - Shaffer nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda a két másiknak. - Bizonyára a Sithek térképezték fel... csodálkozom, hogy Önök nem tudtak róla. - Maga és a hírszerzői meg arról nem, hogy Vanysn útban van ide! - sziszegte Zouo. - Most legyen okos, tábornok! - Vanysn admirális ragaszkodik az azonnali személyes bejelentkezésünkhöz, uram - tette hozzá száraz torokkal Brody, és hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan lehajtotta a maradék kesselijét. - Shaffer... kifelé - intett a trió egyetlen inkognitóban itt tartózkodó, és amúgy is bastioni körözés alatt álló tagjának a moff, aki további tiltakozás helyett engedelmesen kiállt a terem holoplatformjának sávjából, és behúzódott a turbolifthez vezető folyosóra. Zouo aztán intett Brodynak, hogy keressen egy leárnyékolt frekvenciát, amin riadóztathatja a saját szektorflottájukat, majd jelezte, hogy aktiválhatja az élő kapcsolatot a felettük fenyegetően lebegő szuper-csillagromboló felé. - Admirális úr - tisztelgett Zouo, amikor Vanysn köpcös, gonoszul mosolygó alakja megjelent a holoplatformon. - Minek köszönhetjük a Hadtest parancsnoki törzsének látogatását? Meglep, hogy nem tájékoztattak előre... - Először is, megspórolhatja az időmet azzal, hogy már most befejezi a hazudozást, Zouo moff - húzta ki magát gonosz tekintettel Vanysn. - Másodszor, átadhatja nekem Jagged Felt és a többi árulót, akiket bújtat. Zouo igyekezett a legjobb pókerarcát elővenni. Hát elérkezett az idő, gondolta. De még megvolt az esélye arra, hogy kibeszélje ebből magát. Intett Brodynak egyik, törzse mellé eresztett kezével, hogy igyekezzen azokkal a segélykérő jelzésekkel a Generis Milícia kontingensei felé. - Már megbocsásson, uram, de fogalmam sincs, miről beszél - rázta meg a fejét Zouo. - Mi nem bújtatunk itt árulókat. Még a feltételezés is sértő lenne. - Ó csakugyan? - mosolyodott el Vanysn, majd berántott egy összevert, fogatlan, fél szemét és arcának jobb felét láthatóan a felismerhetetlenség összetépett, rongyos egyenruhás alakot a holoplatform adókörébe. - Ettől az úriembertől pont az ellenkezőjét hallottuk, miután összeszedtünk a Morishimen és kissé... elbeszélgettünk vele. Hát nem lenyűgöző? - Én... én... sajnálom... - nyögte az alak, akiben Zouo elfehéredve ismerte fel az ifjabb Saretti moffot, összeesküvésük tagját, aki pont a Morishimen teljesített küldetést, hogy megpróbáljon titokban még néhány szektorkormányzót és flottaparancsnokot Jagged Fel ügye mellé állítani a Bastionhoz közelebb eső szektorokból is. - Elnézést, admirális… nagyon rossz a vétel, egy pillanatra, kérem... - Zouo aktivált néhány zavaró frekvenciát, majd villámgyorsan az ajtóban posztoló Shaffer felé pördült. - Mikor és honnan jelentkezett be utoljára Saretti? - Egy hete a Garqi-ról, ott minden rendben bent... utána ment volna a Morishimre és a Mygeetora... - Shaffer legalább olyan döbbent volt, mint a moff, sőt, ha lehet, még inkább, hiszen ő és Saretti a chissekhez való menekülés és a menekültek új Maradvány-frakcióvá való szervezése óta elválaszthatatlan bajtársak voltak. - Nagyszerű...- sziszegte Zouo, majd Brodyhoz fordult. - Mi van a Milícia egységeivel? Jönnek? - A kontingensek körülbelül fele jelzett vissza, uram - olvasta le a saját termináljára folyamatosan beérkező adatokat további sűrű homlokráncolás közepette Brody al-admirális. - Szerencsénk, hogy egyáltalán ennyit el tudtam érni az egyedi, vészhelyzeti frekvenciákon és a nagy kapacitású, a bolygó másik felén lévő felszíni telepítésű adótornyaink segítségével. Az Ord Canfre - Garqi - Ord Biniir vonaltól kifelé amúgy sem volt túlságosan sok egységünk, de onnan egy sem jelzett vissza, kvázi teljes zár alatt lehetnek. Lényegében nem tudjuk mozgósítani a Cassander- , Tadrin- és Tedrannan-szektorok hozzánk hű védelmi erőit sem. Az elért egységek egyharmadának jelentései alapján a Vansynhoz hű erők jó része nem is itt van, hanem a környező szektorokban és az ide vezető hipertéri útvonalakon tartja őket sakkban, részben biztonsági személyzettel, részben rájuk irányzott lövegekkel. A Milícia közel felét tudtam riasztani, az itteni védelmünket alkotó hajókkal együtt, de Őfelsége saját, Agamarnál állomásozó hajóit nem számolva. - Kétszázötven hajó - morfondírozott Zouo - Nem rossz, de nem is tragikus. Ez mindenesetre koordinált előkészületeket feltételez Vansyn részéről - A moff újabb súlyosan neheztelő pillantást vetett Shaferre. - Úgy látszik, tábornok, a saját háza táján kellene elsősorban az afeletti meglepődésével foglalkoznia, hogy ezt miért nem látták előre... Shaffer csak mogorván mormogott valamit maga elé, de ezúttal nem riposztolt. - Hol van Őfelsége, inkább azt mondja meg - tette hozzá Shaffer pillanatnyi tétovázásától még inkább felidegesedve Zouo, miközben türelmetlen pillantást vetett Vansyn átmenetileg leárnyékolt és kimerevített, még mindig a félholt Saretti nyakát fogó holoképére a várakozó álláspontra kényszerített kommunikációs platformon. - Még Agamaron, további egyeztetések voltak szükségesek az újonnan kiképzés alatt lévő Birodalmi Lovagok és a kirendelt vostroyai összekötő törzs között - magyarázta Shaffer, majd dacosan hozzátette: - Óhajtja esetleg személyesen tájékoztatni, moff uram? Vagy rögtön rendeljem ide a flottáját is? - Eszébe ne jusson - szisszent fel Zouo moff. Ha még maradt egyáltalán némi esélye, hogy az azonnali konfliktus kirobbanása nélkül kidumálja magát Vansynnál, legalább annyi ideig elhúzva a vérfürdőt, amíg a hozzájuk hű szektorvédelmi egységek mind ideérnek, az bizonyosan elszállt volna, ha a szökevény, EGB- és ESB-szerte egyaránt körözött, volt Kéz-hadihajókból és Maradvány-dezertőrökből álló Fel-flotta egységei jelentek volna meg saját Milíciájának hajói mellett a Generis orbitján. - Brody, tudunk adni a Bastion felé? El tudunk érni valakit... mondjuk Kaine kormányzóhelyettest? - Negatív, moff úr - rázta meg a fejét sajnálkozva az al-admirális. - A már említett vonalon túlra irányuló hívásokat teljesen blokkolják Vansynék a Hadtest egységeivel, Bastion felé pedig nincs saját, kódolt vonalunk. Saretti moffnak kellett volna gondoskodni róla, hogy még néhány átjátszóállomás fogadja a jeleinket továbbításra a Maradvány magterülete felé - pillantott sötét tekintettel Vansyn és fogja holoalakja felé Brody. - Akkor fél flottányi cirkálóval kell boldogulnunk átmenetileg - vonta le a következtetést Zouo moff és újra Shafferhez fordult. - Tábornok, elvárom, hogy kiköszörülje a csorbát, amit a hírszerzése vétett, amikor nem figyelmeztettek minket erre az egészre idejekorán. Nyerje vissza a fennhatóságunkat a Milícia másik fele felett. Vansyn több csillagrombolót hozott, mint amennyit mi mozgósítani tudunk, de a cirkálóink számbeli fölénye és a planetáris védelmi háló ellensúlyozza majd. - Először Agamarra megyek, hogy tájékoztassam Őfelségét, aztán a Braveheart fedélzetén áttöröm a blokádot Garqi felé - csapta össze a bokáját Shaffer. - Wilkins kapitány és Wathers őrnagy egységei Fény Hadserege, vostroyai és köztársasági transzponderrel is rendelkeznek, és nem szerepelnek a mi hajóinkról összeállított jegyzékben, amiket a chissek adtak át Daalának. Mire rájönnek, kihez tartozunk, már a blokádon túl leszünk. - Engedelmével, én pedig felmegyek az Imperious-ra, uram, mielőtt ez itt eldurvul - tette hozzá Brody. - Személyesen koordinálom a védelmi erők felfejlődését. - Menjenek. Mindketten - nyugtázta Zouo. - És sok szerencsét. Azzal a moff megvárta, amíg a toronyból a komplexumba és a hangárokhoz vezető turbolift ajtaja bezárul a két tiszt mögött, majd lekapcsolta a zavarást és újra élesre állította a kommunikációs kapcsolatot az Adamant felé. Vansyn kimerevedett képe átalakult - az admirális láthatóan teljesen mással lehetett elfoglalva, mert összerezzent, mint akit megzavartak, majd felvette fölényes, számonkérő fizimiskáját és egyik kezével felnyalábolta a lábai előtt heverő, láthatóan eszméletlen Sarettit, majd belefröcsögött a holovevőbe: - Épp ideje volt, moff úr! Már kezdtem volna azt hinni, hogy szórakozni merészel velem, a feljebbvalójával! - Nos, technikailag Ön nem a feljebbvalóm, uram, miután én a főszektor Planetáris illetőségű főtisztjeinek jelentek, tehát Kaine kormányzóhelyettesnek, végső esetben Lecersen nagymoffnak - állt bele a vitába Zouo. - És éppen elnézést akartam kérni, amiért a törzskarom és a bolygó biztonságáért felelős ügyeletes tisztek… kissé túlreagálták az Önök előre be nem jelentett érkezését, támadó szándékként értelmezve azt, és életbe léptették az ilyenkor szokásos standard védelmi protokollt, beleértve a kommunikációs zavarást is. De meggyőztem az ügyeletes szolgálatos tiszteket, hogy Önnek semmiféle ellenséges szándéka nincs… ugyebár. - Lárifári, a Maradvány Kormányzó Tanács tagja vagyok, ugyanúgy jelentenie kell nekem, mint azoknak a pojácáknak! - tiltakozott önérzetében láthatóan megsértve Vansyn, miközben indulatosan ide-oda rángatta Saretti fejét. - És különben is, ne hazudozzon nekem, mert már kivertem ebből a kowakmajomból, hogy maga valójában Felnek jelent, maga áruló! És ne higgye, hogy nem vettük észre, mit csináltak eddig... segítségért rádióztak mindenfele az áruló barátaiknak! Zouonak megvolt a véleménye arról, hogy Vansyn minek a kiverésében jeleskedhet kizárólag, de egyelőre megtartotta magának. A blöffjéhez amúgy sem sértegetésre, hanem a magabiztosság látszatára volt szüksége. - Standard birodalmi protokoll szerint mozgósítottam a térség védelméért felelős Milícia egységeit, igen - keményítette meg a hangját válaszul Zouo. - Mert bármit is vert ki abból a szerencsétlen fogolyból, admirális úr, annak semmi valóságalapja. És nem tűröm, hogy meghazudtoljon és árulónak nevezzen engem, az EGB szektorkormányzóját, és fegyveres hajóhaddal fenyegesse a bolygómat! Ezt jelenteni fogom a Bastionnak, ha nem áll le a nevetséges, alaptalan gyanúsítgatásaival, admirális! - Ó, tehát keménykedünk, moff úr - röhögött fel Vansyn. - Úgy látszik maga és az áruló barátai kételkednek a szándékaim komolyságában és az információim helyességében, ugyebár? Azt hiszik, ez csak valami béna blöfföcske... hát jó, hadd mutassak valamit. Azzal Vansyn holoképe előrelendült, fekete tiszti bőrcsizmájával előre rúgta a most már kizárólag összefüggéstelen nyögdécselésre képes Saretti moffot, majd előhúzta főtiszti sugárvetőjét és gyors egymásutánban három füstölgő lyukat égetett a fogoly tarkójába. Saretti eldőlt, mint egy zsák, és nem mozdult többé. - Így jár minden áruló, moffocskám - böffentett Vansyn elégedetten Zouo felé. - És maga lesz a következő, ha nem adja fel... Felt. Felfelt, hehehe. Zouo beharapta az ajkát. Őt magát személyesen nem lepte meg különösebben ez a fejlemény, de valahol örült neki, hogy Shaffer már elhagyta a tornyot és nem követte a vonal történéseit. A Fel-párti Maradvány-menekültek számára Saretti afféle háborús hős volt annak dacára, hogy csatákban nem is igazán vett részt tulajdonképpen, inkább csak összerántotta a szervezetlen, reményét veszített masszát alkotó menekülteket, amikor végre átmeneti letelepedési jogot kaptak a chiss űr távoli sarkában. A moffnak persze nem volt kétsége afelől, hogy a halálhír gyorsan eljut majd Shafferhez és a többiekhez, és talán magát Őfelségét sem fogja túlontúl boldoggá tenni - de inkább kicsit később akart ezzel foglalkozni, mint előbb. Már csak azért is, mert Vansyn flottájával szemben, a bolygójuk északi és déli pólusa környékén felvillantak az első, erősítésként beérkező Milícia-cirkálók szürke törzsei és színes térkép-sziluettjei, gyors, spirális pályán mozogva, hogy minél előbb elfoglalhassák a kijelölt helyüket a bolygót védő Golan-platformok hálójában. Zouo úgy döntött, itt az ideje, hogy keményebb hangnemre váltson. - Akárhogy is van, admirális, Ön az imént kivégzett egy birodalmi állampolgárt - hajolt közelebb a komhoz a moff -, és akárhogy nézem, még mindig fegyverrel fenyegeti a bolygóm. Akár áruló volt ez az alak, akár nem, Önnek statáriális joga rendkívüli helyzet hiányában nincs. Ha pedig kiderül, hogy ez a szerencsétlen mégsem volt áruló, akkor Ön bűnös egy birodalmi állampolgár meggyilkolásában és én vagyok rá a tanú. Zár alá fogjuk venni a flottáját, át fogunk szállni, és őrizetbe fogjuk venni magát, utána pedig jelentjük a Bastionnak, hogy maga polgárháborút próbál itt kirobbantani az EGB-ben. - Nocsak, hogy kinyílt a csipája, amióta megérkezett az erősítése, nagyokos Zouo moff - gúnyolódott Vansyn. - És még több egység úton van - tette hozzá magabiztosan Zouo. - Háromszoros túlerővel fog szembenézni, admirális. Remélem, akkor jobban megválogatja majd a szavait, és azt, hogy tárgyalás nélkül lőjön agyon birodalmi állampolgárokat - Annyi Fel-párti árulót és pártütőt lövök agyon, amennyit csak jól esik, moffocskám, erre minden jogom megvan! - villantott meg egy gonosz, hibás fogsorú vigyort Vansyn. - És ne gondolja, hogy egyedül magának van ám erősítése! Hehehehe...Azzal az admirális kikiabált a képből, valahová a saját zászlóshajója hídjára, ami már kívül esett a holoplatform vételi körén. - Segun, a tartalék bevetési egységeket! Most azonnal! A közelségi riasztók újra szirénázni kezdtek Generis-szerte, ezúttal, ha lehetséges, még hangosabban. A holotérkép és a környező űr szinte felrobbant, ahogyan Vansyn flottája egyik pillanatról a másikra két és félszeresére nőtt. Ráadásul a tizenötös rajokban érkező újabb, a szuper-csillagromboló és az elővéd arcvonala mögött felfejlődő százötven hajó minden volt, csak éppen nem második vonalas. Zouo nagyot nyelve, elhűlve figyelte a hajdani ESB-flotta büszkeségeit, ahogyan a rendszerbe robbantak - az újonnan érkező flotta fele hatalmas, fenyegető SiSD-kből állt, a kíséretük felét pedig ágyúkkal teletűzdelt Aurora nehézcirkálók adták, a másik felét, a flotta síkja felett kiugró áttörő éket pedig vagy harminc kékeslilás Judicator, a Sithek hajdan leghírhedtebb csatahajói. Ráadásul mindegyik csatahajó állapotjelzőjén apró, élénk narancssárgán villogó, gyémánt alakú sziluett szimbolizálta a taktikai ernyőn, hogy eredeti odonit reaktoraik és plazmafézereik is aktívak. A Generis - Milícia létszámbeli fölénye egy pillanat alatt eltűnt, tűzerő tekintetében pedig még az úton lévő egységeket és a statikus planetáris védelmet is beleszámítva is súlyos, behozhatatlan hátrányba kerültek. - Ezeknek a hajóknak... rég szétszerelve kellene állniuk Yaga Minornál és Muunilinstnél... admirális... - sziszegte Zouo. - Ironikus, hogy ezek után még Ön vádol engem árulással, miközben tiltott, eredeti konfigurációjú Sith haditechnikát rejteget. - Látja, nagyokos, ennyivel nagyobb az én mozgásterem hadtestparancsnokként, mint a magáé a múzeumba való csotrogányaival - vigyorgott saját magával láthatóan mértéktelenül elégedetten Vansyn, majd előrehajolt. - Ide figyelj, Zuzu moff, vagy feladod nekem Felt... ehehehe... és az összes áruló barátját, akiket itt, vagy valamelyik másik bolygódon dugdosol... tudod, olyan jóféle adumari módra, ahonnan idejöttek... ehehe... vagy ezek a szép nagy SiSD-k elkezdik bombázni odalent azt a sok izzadtságszagú menekültet, akik melletted táboroznak. Mi nem kedveljük itt a... migránsokat... ehehehe. Zouo lenyelte a sértegetést, miután egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy a máskülönben csendben áskálódó Vansyn valamiféle, a kesselinél jóval erősebb tudatmódosító segítségével bátorította fel magát ennyire. - Ezen a bolygón csak lojális birodalmi állampolgárok vannak, admirális - próbált nyugodtabb hangot megütni válaszában a moff. - A szektorom többi bolygóján úgyszintén. Nem is beszélve egy ilyen akció… értékéről a nyilvánosság előtt. Gondolkozzon reálisan és kérem, ne ragadtassa el magát ennyire... ésszerűtlenül. - Nocsak, most már le se akar tartóztatni? - röhögött fel Vansyn. - Árulók életéről beszélünk, moffocska. Bastion egyenesen kezet csókol nekem, ha kitakarítom a maga szemetét az erdeiből. - Ártatlan civilek, Vansyn... menekültek… nem engedem, hogy megtegye - szorította össze az ajkait papírvékonyságúra Zouo. - Ha kell, tüzelni fogunk. - Harcias kis Zuzu - heherészett Vansyn, majd egy pillanatra elcsendesedett, mint akire rátört egy szösszenetnyi ésszerű gondolat. - De tudod mit, lásd kivel van dolgod. Kaptok huszonnégy standard óra haladékot bastioni egységidő szerint. Addig kerítsétek elő és pakoljátok siklókra az összes felista paprikajancsit, hogy célba lőhessek rájuk. Na, ennyi elég is lesz, az óra ketyeg, agyő! Vansyn bontotta a vonalat, Zouo pedig a fogát szívva meredt maga elé. Nem a sértegetés zavarta kifejezetten, hanem az, hogy kvázi kilátástalan helyzetbe került ekkora hajókkal szemben. Fel saját hajóit nem hívhatta ide, mert akkor azonnal lebuktak volna, Bastionra nem tudott üzenni a kommunikációs zavarás miatt… az a barom Shaffer talán hoz némi erősítést, de az időbe telik, és nem is biztos, hogy elég lesz. A vostroyai flotta pedig még úton volt az Ismeretlen vidéken keresztül. Zouonak eszébe is jutott, hogy elég régen nem hallottak arról a G'Kar nevű hüllőről, aki elébük ment, hogy kalauzolja őket. No nem mintha ő maga közvetlen kapcsolatba tudott volna lépni vele, ez az agamari frontista összekötők reszortja volt amúgy is. Így aztán csak a saját hajóira számíthatott egyelőre. - Brody - nyitott komcsatornát végül Zouo a védelmi flotta zászlóshajója, egy Turbulent-osztályú zsebcsillagromboló felé. - Fent vagy már? - Igen, moff úr - hangzott fel szinte azonnal a komban a válasz. - Jó nagy dögök ezek itt szemben. - Pozícionáld a flottát úgy, hogy minden platformnak és planetáris ütegnek szabad tűzvonala legyen az ellenség legnagyobb egységei felé - utasította alárendeltjét a moff. - Beleértve Vansyn zászlóshajóját. Én addig elkezdem itt lent megnyitni az óvóhelyeket és beterelni a menekülteket. Kaptunk valami oknál fogva egy standard nap haladékot Vansyntól, alaposan ki akarom használni. - Engedelmével, moff úr, akkor miért nem támadunk most? - kérdezett vissza Brody. - Kapjuk el őket, amíg le van tolva a gatyájuk, uram! - A hajóink egyharmada még úton van - rázta meg a fejét Zouo. - Nem akarom, hogy idő előtt csapdába rohanjunk, vagy hogy a védtelen civileket kezdjék el bombázni. Várunk. - Ahogy parancsolja, moff úr - Brody hangja hivatalos maradt, nem lehetett kiolvasni belőle, egyetért-e a döntéssel, avagy sem. - Felfejlődünk és várunk. - Köszönöm - Zouo felsóhajtott, kilépett a vonalból és nekilátott berendelni a menekültek koordinálásáért felelős parancsnokokat. Hosszú napnak nézett elébe és tudta, a java még csak utána jön. Úgy döntött, ideje átállni a kesseliről a kávéra. ... Vansyn megrázta magát, miután a vonalkapcsolat újra alaphelyzetbe állt, majd arrébb rugdosta Saretti élettelen testét, letörölve a csizmájára tapadt, vérrel keveredő, égett húsdarabokat, majd intett a hídon strázsáló flottaőröknek, hogy eltakaríthatják a maradványokat. Aztán hátrasétált az egyik benyílóba, ahol éppen nem ült szolgálatos termináloperátor, és a legénységnek hátat fordítva, egyik zsebébe nyúlva gyorsat szippantott az újfajta serkentőből, amit Muunilinst legjobb, kizárólag a felső egymillió körében mozgó drogdílere szállítani tudott neki. Vansyn egyébként nem volt nagy rajongója az alkalmankénti fűszernél durvább illegális stimulánsoknak, de úgy érezte, ez a porított kiberkristály, vagy mifene valami egészen különleges cucc volt... nagy kockázatot igénylő lépésekhez pedig nagy elhatározás, s ehhez nagy bátorság kellett, erre pedig jó volt az új szer. Miután feje kóválygása újra visszatért a normália jobbra-balra ciklusba, megrázta magát és ismét az első tisztjéért kezdett ordibálni. - Segun, hívd fel nekem az SiSD-különítmény főgépészét, de most rögtön! A birodalmi tiszti egyenruhába öltöztetett weequay engedelmeskedett, nemsokára pedig a Vansyn előtti gazdátlan terminál képernyőjén megjelent egy baloldalt teljesen kibernetikus arcfélű, szeme helyén vörösen villogó vizoros, másképp kopaszra borotvált fejű alak - stábjának tagjaihoz hasonlóan a kibernetikus implantok nagy száma a testén a rossz nyelvek szerint nem harci sérüléseknek (különösen nem Awerisnél elszenvedett harci sérüléseknek, hiszen a Vansyn-flotta kvázi ott sem volt), hanem annak volt köszönhető, hogy másképp nem tudta elfedni az ugyanekkora kiterjedésű, a Sith Egyházhoz való lojalitását szimbolizáló tetoválásokat. Egyes pletykák terjesztői még azt is tudni vélték, hogy épp ellenkezőleg a tetoválások eltávolítása után kerültek fel az implantok, mert a felvarrásukkor alkalmazott sötét oldali praktikáknak köszönhetően eltávolításukkor magukkal vittek pár centi bőr- és húsréteget is. - Phonas parancsnok, emlékeztessen, kérem… mennyi időt kért tőlem, hogy újraindítsa a kristályreaktorokat az összes hajón? - hunyorított a kiborgra Vansyn, mint aki hirtelen nem emlékszik, mennyire eltorzította magát volt ESB-beli bizalmasa és legmegbízhatóbb műszaki alárendeltje a továbbszolgálás kedvéért. - Harminchat standard órát, uram - villant meg a kiborg vörös vizorja. - Megfeszített erővel dolgozunk, de ennyire mindenképpen szükségünk van. - Huszonnégyet kapnak mostantól számítva - köhintett Vansyn, konstatálva, hogy talán a kelleténél kissé több kristályport találhatott felszippantani. - Ez nem így megy, uram... tisztelettel - állapotjelzőztek össze-vissza Phonas státuszfényei, amikor észrevette, hogy válasza nyomán Vansyn feje elkezd elvörösödni. - Egy kristály-odonit reaktort nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni, uram... felrobbanna a hajóink kétharmada, amelyeken megpróbálnánk. Arról nem is beszélve, hogy a szó szoros értelmében keretlegénységgel dolgozunk... a specialisták több, mint fele, akik valaha értettek ezekhez a reaktorokhoz, kényszermunkán dolgoznak valamelyik kardassi, polneyei, vagy cosrai kutatóintézetben, esetleg leszereltek, vagy rosszabb esetben börtönben ülnek, már amennyiben nem végezték ki őket hazaárulásért. Ráadásul túl sokáig voltak kikapcsolva a reaktorok, nagyon sok kristály instabillá vált... a mikrougrást idefelé is tartalék energián kellett végrehajtanunk, így a másodlagos generátorok is lemerültek. Ideális esetben negyvennyolc órára lenne szükségünk. - Elég, elég a szócséplésből! - mordult fel Vansyn. - Mit tud nekem adni fele ennyi idő alatt? - Fegyvereket, uram - villogta Phonas némi biológiai és kibernetikus agyhullámtekergetés eredményeképpen. - Az odonit fézerek működni fognak minden SiSD-n és Judicatoron, de a pajzsok és a meghajtás csak tartalékról fognak tudni üzemelni. - Ha ennyi, hát ennyi... - fintorodott el Vansyn. - Sajnos maga túl sokat tud ezekről a ketyerékről, hogy kivégzéssel fenyegessem. Igyekezzenek! - Parancs, uram - tisztelgett a kiborg és Vansyn intésére bontotta a vonalat. - A kabinomban leszek, tájékoztassanak majd - fordult sarkon Vansyn és a kabinjába indulva maga mögött hagyta a hidat. Szüksége volt egy kis lazításra, mielőtt kezdetét vette volna az ütközet. Úgy tűnt, szokásával ellentétben ezúttal nem fogja elkerülni az első vonalat. - Terjesszék ki a kommunikációs zavarást, használják az SiSD-k nagy teljesítményű reléit - vetette oda kifelé menet az egyik legénységi árok végében ülő komtisztnek. - Azt akarom, hogy senki se tudja, mi történik itt, amíg nem végzünk... még a Bastion sem.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 26, 2020 21:51:34 GMT 1
Vansyn a szemét és az orrát törölgetve, ásítozva lépett be a hídra, miután harmadik próbálkozásra sikerült annyira összeszednie magát, hogy kikászálódjon a kabinjából. Az általa szabott huszonnégy standard órás határidő már régen lejárt, sőt, amennyire a körletében lévő kronométer értékeire emlékezett, már jó eséllyel a hosszabb, harminchat órás is, amit az SiSD-k főgépésze kért tőle eredetileg. - Minden rendben, uram? - lépett oda azonnal szolgálatkészen hajlongva Vansynhoz weequay adjutánsa. - Már két napja nem tudtuk elérni!
Vansyn felmordult és szipákolt egyet, majd megpróbálta összeszedni magát. Először úgy gondolta, túl sok, vagy rosszul higított adagot vett magából a kristályporból, de aztán a tünetei alapján arra a következtetésre jutott, hogy minden bizonnyal a Maradványban is egyre jobban terjedő rynavírus enyhe lefolyású verzióját kaphatta el még korábban. Ezt azonban nem akarta alárendeltjei orrára kötni, még a végén közegészségügyi vészhelyzetre hivatkozva bezárták volna a kabinjába és a megfelelő protokoll szerint iderendeltek volna egy másik főtisztet Bastionról, például azt az ostoba Devart... Vansyn pedig maximum egy holoképernyőről követhette volna, ahogyan titkos terve kiderül az egész főszektor számára. És különben is, a Birodalom főtisztjei nem betegek, nem dőlnek ki holmi megfázás miatt, különösen nem egy ilyen kritikus fontosságú pillanatban.
- Azért adtam világos, időzített parancsokat, hogy kövessék őket terv szerint akkor is, ha én... ha én a Vezérkarral konzultálnék éppen a tervezettnél hosszabb ideig! Megkezdték a bombázást? - Meg, meg uram - biccentett Segun, de így is félre kellett tolnia a tébláboló weequayt, hogy odaléphessen az SSD hídjának hátsó részét elfoglaló taktikai holomegjelenítőhöz. Odakint a plexin túl távoli robbanások jelezték, hogy ha alacsony intenzitással is, de azért valamiféle ütközet azért zajlik odakint. Némi térképtanulmányozás után Vansyn végül felvonta a szemöldökét és galléron ragadta adjutánsát.
- Segun, hogy a frászba voltak képesek egy nap alatt elveszíteni harminc hajót, miközben az ellenség szinte sértetlen? Állunk, és nézzük, ahogy kilövik az elővédünket egyesével? Mi ez az inkompetencia?! - Én... - a weequay hezitált, majd mikor felvillant néhány mozgásba lendülő ellenséges cirkáló háromszög alakú sziluettje a taktikai megjelenítőn, odakint pedig sűrűsödni kezdtek a planéta kékeszöld sziluettje előtt a lövedékvillanások és robbanások, gyorsan odaintette a hídon álldogáló tisztek egyikét. - Shran parancsnok, magyarázza el az árulók taktikáját az admirális úrnak.
A tiszt megköszörülte a torkát, majd a jelek felé mutatott. - Csillagrombolóknál kisebb hajókkal támadnak a planetáris pajzsuk mögül, rendszerint nagyjából egy tucattal, uram - a tiszt leütött pár billentyűt a megjelenítő előtti terminálon, mire megjelent egy közelkép a közeledő generisi hajókról. A Strike- és Vindicator-osztályú cirkálók és modernizált Dreadnoughtok a planetáris pajzs védelme mögül egyesével, különböző irányokból törtek előre, tüzüket egyetlen csillagrombolóra koncentrálva Vansyn flottájából. A csillagromboló viszonozta a tüzet, de pajzsai hamarosan izzani kezdtek. A kíséretéhez legközelebb lévő hajók csatlakoztak a tüzeléshez, de úgy tűnt, alacsony hatásfokkal.
- A támadó hajók minden esetben olyan vektorokat használnak, hogy a saját elővédünk egységei takarják őket az SiSD-ink és Auroráink tüze elől - mutatta a Vansyn-flotta második vonalát a szikár, szürke tekintetű Maradvány-tiszt. Vansyn megfigyelte, hogy beesett tekintetével és reszelős hangjával, izzadó homlokával tulajdonképpen ez a tiszt még őnála is betegebbnek tűnt. - Csak turbólézerekkel és ionágyúkkal tudjuk célba venni őket, de rendszerint visszafordulnak, mielőtt elszállna a pajzsuk... nézze csak, uram!
Vansyn beharapta az ajkát. Valóban, a térképen és a közelképen is jól látszódott, hogy Zouo cirkálói, amelyek egy szűkülő legyező alakot formálva egyre közeledtek a célpontnak kijelölt csillagromboló felé, amelyiken egyre sűrűsödtek a robbanások. Aztán a Strike-ok, Vindicatorok és Dreadnoughtok éles fordulóval, egymás pályáját keresztezve, sérülékeny hajtóműszekciójuk helyett oldalukat mutatva vonultak vissza folyamatos tüzelés mellett, az átellenes hajók kilépési pontján visszatérve a pajzs mögé. Az általuk célba vett csillagromboló úgy tűnt, megússza, de ekkor a visszavonuló cirkálók takarásából TIE-Defenderek és Preybirdök tömege tűnt elő, protontorpedók sokaságát indítva a sérült romboló ellen, amelynek tornya végül felrobbant, lángoló ék alakú torzója pedig kivált Vansyn hadrendjéből, és előrefelé sodródni kezdett, mígnem a Generist védő Golan-platformok lőtávjába került, amik aztán befejezték a munkát és a sérült törzs vakító, a plexin át is jól látható robbanással megsemmisült.
- Uram, elveszítettük a Warspite-ot. Mentőegységek úton a kabinjaik beemelésére - jelentette a nyilvánvalót a jobb oldali legénységi árokból egy hadnagy. - Azt én is látom, idióták - sziszegte, pontosabban szólva inkább szörcsögte Vansyn, majd a megcsóválta a fejét és visszafordult a kitekintőhöz. - Ez átgondolt stratégia, Zouo nem képes ilyen komplex szellemi műveletekre, messziről bűzlik róla Fel paprikajancsi tisztjeinek a szaga, a tisztességtelen Lázadó taktika bűze… próbálták lokalizálni a kilépési pontjaikat a pajzson és oda koncentrálni a tüzet, amikor előjönnek?
- Igen uram, ez szerepelt az előzetesen kiadott instrukciók között - bólogatott Shran. - De akárhányszor megpróbáltuk, az előrevont hajóink intenzív tüzet kaptak Generis felszíni lövegeiből, amint kinyíltak az ablakok a pajzson. A veszteségeink felét ezek okozták, a többit az imént látott taktikájuk. - És a pajzs áttörése? - vonta fel a szemöldökét ismét elégedetlenül Vansyn. - Az SiSD-k ütegei működnek? - pillantott fel a képernyő felső sarkára az ex-moff admirális.
- Igen, és a kijelölt időpontban meg is kezdték a bombázást - szólt közbe most Segun, miután összeszedte magát. - De a pajzsuk ebből a távolságból kitart még az odonit fézerek ellen is. Phonas parancsnok elemzése szerint valamiféle hálózatba kötötték a planetáris pajzsot, a Golanok pajzsait és a hajóikét, valószínűsíthetően nagai eredetű technológia használatával. Próbáltunk rohamsiklókat és vadászrajokat leküldeni, de nagyon sok vadászőrjáratuk van a bolygók körül, a legtöbbet lefogták, vagy visszafordulásra kényszerítették, mielőtt elérték volna a planetáris pajzsot.
- Egymást erősítik a pajzsaik... hmm, igen, ez is csak az áruló Fel és chiss meg mindenféle galaxisvégi söpredék barátai jelenlétét bizonyítja... ha nem a koszos, húzott szemű Kések közvetlen érintettségét akár - köpött ki a megvetését jelzendő Vansyn, pedig eredetileg csak túl sok köpet gyűlt össze visszafojtott krákogása közben a torkában. - És miért is nem megyünk közelebb? - A planetáris ütegeik tűzvonalába kerülnének a sorhajóink, uram... - krákogott most Shran is, miközben próbálta befejezni a mondanivalóját. - Ebből a távolságból... az odonit nehézütegek... még képesek... krhh... hrrr...
Vansyn szinte reflexszerűen rejtőzködő, titkos Sith nagyurak után kutatva pillantott körbe a hídon, de hamar be kellett látnia, hogy ezúttal nem ez okozza a parancsnok állapotát. A ziháló köhögés és véres köpet másra utalt. - Váltsák le Shran parancsnokot, új operatív tisztet kérek a hídra és fertőtlenítést, Segun, intézkedj! - kapta ijedten a szája és az orra elé a kezeit Vansyn szinte reflexből. Alig akarta elhinni, hogy a biológiai reagensek tekintetében mindig is haladónak számító Maradványban ilyen helyzet előfordulhat. - És védőfelszerelést mindenkinek a hídon!
A weequay adjutáns elporzott a kijárat felé, megmentve ezzel magát attól, hogy a töketlen, vak szabálykövetésen és lényegében egy helyben álláson alapuló stratégián felbőszülve Vansyn berugdossa valamelyik legénységi árokba.
Vansyn megtörölte az orrát és dühösen körbepillantott a hídon. Nehogy már egy szaros megfázás elrontsa a győzelmet Fel és a mocskos kis barátai felett, gondolta magában. - Ügyeletes tiszt! - ordította el magát végül jobb híján. - Taktikai felelős!! - U... uram - kecmergett elő a Vansyn háta mögötti árokból egy zömök, fekete bőrű humán nő. - Eshta parancsnokhelyettes jelentkezem. - Módosítani fogjuk az előre kiadott bevetési protokollt minden hajórajnak - hadonászott a kitekintőn túli robbanások és Generis hatalmas gömbje felé Vansyn. - Szét tudjuk teríteni a flottát a bolygó körül, a hátába tudunk kerülni ennek az ernyőnek, amit az orrunk elé építettek?
- Még a bevethetőként maradt 220 hajóval is nagyon szét kellene ehhez apróznunk a flottát, uram - rázta meg a fejét Eshta, miután röviden konzultált a kezében lévő infopaddal. - Ráadásul a bolygó másik oldalán jóval kevesebb menekülttábor és felszíni létesítmény van, viszont közel ugyanannyi platform és felszíni löveg. A bolygó átellenes pontján belépő hajóknak lényegében vissza kellene manőverezniük a légkörben a velünk szemben lévő sűrűbb célkoordinátákra, közben pedig folyamatosan ki lennének téve a planetáris védelmük tüzének alulról és felülről egyaránt. - Értem... - vakarta meg az állát Vansyn, értékelve, hogy végre értelmes eszmecserét folytathat, legalább minimális mértékben. Majd elhatározásra jutott és felszegte a fejét.
- Rendben, akkor ne szórakozzunk tovább. Parancsnokhelyettes, továbbítsa a következő utasítást minden hajónak késlekedés nélkül: Teljes és közvetlen támadás azonnal! Az SiSD-k és Judicatorok a frontális vektoron, az Aurorák fedeznek minket, a csillagrombolók pedig a cirkálók fedezete alatt megkerülik a bolygót és közvetlenül a légkörből fogják le a planetáris védelem átellenes oldalát és a bolygó túlfelén lévő létesítményeket.
- Jelentős veszteségei lesznek a bekerítő egységeknek, uram, még akkor is, ha a főék áttör - rázta meg a fejét önkéntelenül is Eshta. - Talán átküldenek némi erősítést a generisiek odaátra, és akkor mi gyorsabban végzünk - vonta meg a vállát magabiztosságot sugallva, de rendületlenül tovább szipákolva Vansyn. - És egyébként sem érdekelnek a veszteségek. Támadás! Mi vezetjük az SiSD-éket!
A legénység néhány tagja döbbent pillantást vetett a váratlanul felbátorodó Vansynra, de végül nekiláttak a munkának és az SSD Adamant mozgásba lendült, hosszúkás, zöld turbolézer sugarakat köpködő, ék alakú testét belefúrva az ellenség védelmébe, puszta tömegével ellensúlyozva koordinált tüzüket. - Szétmorzsoljuk ezeket a Lázadókat - köhintett Vansyn véreres tekintettel a kitekintő plexin át Zouo védelmére meredve. - Egyszer és mindenkorra...
De legfőképpen azelőtt, tette hozzá magában Vansyn, hogy ágynak esnék.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 17, 2020 11:45:47 GMT 1
- Kilépésig három... kettő... egy... - Elülső pajzsok maximumon, turbolézer ütegek lőelemképzője készenlétben, hangárt nyiss, a chiss csuklyás osztagok és a Preybirdök felszállása készüljenek! Wiegand tábornok egy vén birodalmi hídparancsnok rutinjával fogott rá a háromszögletű plexi előtti vékony peremre, hogy kiegyensúlyozza magát, amint a régi, de még mindig potens csillagromboló zászlaja alatt vezetett vegyes flotta - a Birodalmi Maradvány Wenthar előtti korszakának színe-java és a Chiss Expanziós Védelmi Erők keverékéből összeállított megmaradt Kéz-haderő százhuszonöt hajója kivágódott a hipertérből a Generistől nem messze, tökéletes formációban és koordináció mellett. A Right to Rule rendszerei azonnal harctéri módba váltottak, a kijelzőkön keresztül pedig özönleni kezdtek a bolygó felett - és láthatóan már a légkörében is - régóta zajló, Vansyn és Zouo erői között kibontakozó ütközet státuszjelentései. - Vadászok kint! - jelentette a bal oldali legénységi árokból a vadászirányításért felelős parancsnok. - Ott megy Őfelsége - intett Wiegand az egyik, chiss csuklyásvadászokból állóformáció felé, amelynek vezérgépe vörösre festett vezérsíkokkal indult a csatába. - Jönnek a jelentések az ütközet pontos állásáról, uram! - jelentette a másik árokból a taktikai helyzetképért felelős tiszt. - Köszönöm, képernyőre - Wiegand előírásosan összekulcsolta a kezét a háta mögött és a plexin túli, robbanásokkal és lövéssorozatokkal pettyezett planéta-sziluett helyett az előtte lévő terminálon megjelenő taktikai térképre pillantott. - Hát, nem állnak jól a moffék - jelentette ki végül halkan, csak úgy magának. A Generis körüli, Golan-platformokból álló védelmi vonal szinte teljesen megszűnt, miközben Vansyn nagyobb méretű SiSD-i és a formáció közepén helyet foglaló szuper-csillagromboló sziluettje lebegett a hajdani védelmi vonalban, miközben a platformok roncsai lángolva zuhantak a felszín felé. Még lejjebb láthatóan ádáz harc dúlt a védők és a támadók alacsonyabb kategóriájú, régi gyártású egységei között, amelyek egészen a légkör aljáig ereszkedtek, repulzorokra váltva - már amelyiknek volt -, miközben folyamatosan lövéseket váltottak egymással és a felszínen még megmaradt,épnek tűnő űrvédelmi planetáris ütegekkel. A kontinenseken végighúzódó lángcsóvák sűrűsége alapján azonban nem csak a védelmi ütegeket érték találatok, de jócskán a menekülttáborokat is. Nem tűnt szép látványnak összességében. - Kereszt-összeköttetés létrehozva Őfelségével és Zouo moffal párhuzamos vonalon, valamint Brody kapitánnyal az Imperious fedélzetéről - jelentette a kommunikációs tiszt. - Moff úr, kapitány úr, kérem jelentsenek, hogy minél előbb segíthessünk - kezdett bele azonnal vadászgépe pilótafülkéjéből Fel. - A taktikai helyzet nem tűnt ilyen rossznak, amikor elindultunk. - A flottánk fele megsemmisült, vagy harcképtelen, Felség - csóválta meg a fejét Zouo komoran, aki láthatóan már letett arról, hogy újra az inkognitóban maradásról győzködje Jaget. - Az ESB-gyártású hajóék egységein továbbra sincs pajzs, de közelharcban még így sem bírtak a Golanjaink az SiSD-kkel... Vansyn szuper-csillagrombolója mindig úgy helyezkedett, hogy védje a sérült, vagy meggyengyült lövegplatformjait. A flottánk maradéka a légkörbe húzódott vissza, és a mögénk került egységekkel harcol. Sok a sérült, harcképtelen egységünk köztük is. - Egy szakaszra való Judicator öngyilkos támadást indított még a pajzsáttörés kezdetén a bolygó ellen - tette hozzá Brody, aki a villanásokból és a körülötte keringő szélviharból ítélve szintén a légkörig vitte le sérült zsebcsillagrombolóját. - A Dreadnoughtjaink és a cirkálóink, sőt még a Golanok és a felszíni ütegek nagy részét is ellenük kellett fordítanunk, addig lőttek ki minket az SiSD-k. - A parancsnokságomat is találat érte, Felség, egy felszín alatti bunkerből irányítok, uram - tette hozzá Zouo, majd elfelhősödött a tekintete és egy pillanatra vibrálni kezdett a holoképe. Wiegandnak úgy tűnt, hogy a moff letérdelt. - Sajnálom, hogy kudarcot vallottam, Felség, kérem mentsen fel a szolgálat alól - folytatta borús hangon Zouo. - Erre semmi szükség, moff uram, nem veszem el öntől sem a kudarc, sem a felelősség terhét, hogy tovább védje a menekülteket - rázta meg a fejét a pilótafülkéjében fel, majd gyorsan chiss nyelvre váltva morgott valamit az egymásközti vonalába a szakaszának, miközben a háta mögött fényes villanások és intenzív remegés jelezte, hogy összecsaptak a feléjük közelítő Sith Starfighterek első vonalával. - A vadászerőink látom, jobban állnak. - Felvesszük a versenyt a Sith rajvadászokkal, uram, de nem tudjuk kilőni a csillagrombolóikat - biccentett Brody. - Majd én megmutatom, hogy kell - vigyorodott el csibészesen Fel, majd saját parancsnokához fordult. - Wiegand tábornok, utasítsa a Kéz erőit teljes körű Marg Sabl-ra Vansyn csatahajói ellen! Pajzsok nélkül felszeletelik őket! Mi alkotjuk az elővédet. - Vettem, értettem, Felség! - Wiegand karjelzésekkel továbbította az utasítást a komtisztjeinek és a hajó első tisztjének a legénységi árkokban. - Tartsanak ki, moff úr, kapitány úr - tette hozzá a körülményekhez képest felvillanyozódva, szinten vidáman Jagged Fel. - Jön a felmentő sereg... ... Az SSD Adamant fedélzetén Vansyn újabb polisztirol egészségügyi kendőbe törölte az orrát, a rynavírus okozta szipákolást egyszersmind ürügynek használva fel arra, hogy legénységétől félre fordulva, az egyik sarokba húzódva gyorsan szippantson is még egyet a nála lévő, kevéske megmaradt kristályporból, majd elégedett arckifejezést erőltetett magára, és visszatért a híd központi részére, hogy még egyszer áttekintse a taktikai helyzetet. Merészsége és hazárdjátéka végre úgy tűnt, meghozza a várt sikert Zouo hajói és planetáris védelme ellen… ehhez fel kellett áldoznia ugyan a Judicator-osztagát, előre küldve őket, pajzsok nélkül, teljes tűzerővel a felszíni létesítményeket támadva, bele a védelmi vonalba - de ezzel kikényszerítette, hogy a generisiek elsősorban az idegen külsejű, hibrid Sith csatahajókra koncentrálják a tüzüket, és még azután és lőjék őket, hogy azok hajtóműveiket vesztve, egyszerre égve és tüzelve zuhanjanak alá a légkörben, elkerülendő, hogy több kilométeres törzsük egyetlen darabban - felhevült odonitbombaként zuhanjon rá a korábban célba vette menekülttáborokra... Közben pedig az Adamant takarásából tüzelő SiSD-k eltakarították a Generisi Milícia útjukban álló hajóit. Odalent a légkörbe küldött egységek, és Vansyn Sith kötelékvadászainak létszámfölénye ellenére a vadászok terén is kiegyenlítetten alakult a küzdelem, de a nagy számok az admirálisnak kedveztek. Kétszázhúsz hajóval indította a rohamot, és még még mindig volt vagy százhatvan harcképes egysége, felerészben idefent, felerészben a légkörben, miközben a Generis planetáris védelme gyakorlatilag megsemmisült, és a veszteségeihez képest kétszeres, több, mint százhúsz hajós aratást rendeztek odonit lövegei és turbólézerei Zouo hajói között… a kisebb, régebbi típusú Dreadnoughtok, Strike- és Carrack-osztályú cirkálók egyszerűen nem bírták az SiSD-k és Aurorák koncentrált tüzét. A generisiek megmaradt flottája pedig inkább küszködött, kerülte a harcot lokális létszámfölénye ellenére is Vansyn lentre küldött egységeivel, inkább a megmaradt menekülttáborok fölé igyekeztek manőverezni, hogy botor módon önmaguk feláldozásával védjék ezeket a nincstelen, Fel-párti senkiket Vansyn csillagrombolóinak további orbitális csapásaitól. Vansyn elégedettsége aztán egy pillanatra elpárolgott, amint a távolsági érzékelők, újabb, a védők jelenlegi erejével megegyező, közeledő ellenséges köteléket jelentettek a Generis túlsó oldaláról. - Az ellenséges flotta konfigurációja? - fordult a hajdani ESB-flottaparancsnok új adjutánsához, az alacsony, kövérkés Eshta parancsnokhelyetteshez szinte azonnal. - Nos uram... - a kövérkés nő villámgyorsan bepötyögött egy lekérdezést virsliujjaival az adattábláján, aztán megcsóválta a fejét. - Vegyes konfiguráció, a transzponderünk nem azonos egyetlen Hadtest-szintű, vagy milicista EGB-flottaegységgel sem, amelyet blokád alá vontunk innentől a Garqi-ig. Vegyesen csillagrombolók, az Imperial-osztálytól a Victory-ig, Dreadnought-ok, és számos chiss egység, uram. Chaf-osztályú mélyűri fregattok, Kariek-osztályú vámcirkálók, néhány épnek tűnő chiss csillagromboló a formáció végén... - Terjessze ki a keresést a körözési listákra és a Pellaeon-korabeli transzponderekre... - szorította ökölbe a kezeit izgatottan Vansyn. - Máris... uram... - Eshta összevonta sűrű, fekete szemöldökét. - Pozitív találatok, uram! Az ott a Right to Rule az alakzat elején, a többi transzponder nagy része pedig egyezést mutat a Kéz Birodalmának körözési listás egységeivel! - Itt van az a mocsok, csak megérkezett - vigyorodott el Vansyn. - Fordítsák az ellenséges erősítés felé az orbitális flottát, álljunk az élre, az összes SiSD és Aurora zárkózzon fel! - Uram - jelentette a szuper-csillagromboló operatív tisztje. - Az Adamant pajzsai huszonhat százalékon állnak, az SiSD-ken még mindig nincs pajzs. Az ellenség túlereje másfélszeres. A taktikai elemzés szerint egy frontális összeütközés különösen a formáció chiss egységeivel szemben pajzsok nélkül... - Nem érdekelnek a számok - köpött ki idegesen Vansyn oldalra. - Inkább kapcsolják nekem az SiSD-különítmény főgépészét! A kiborg arca nemsokára megjelent a Vansyn rendelkezésére bocsátott kommunikációs terminál képernyőjén. - Phonas - szipákolt újabbat Vansyn. Rohadt rynavírus, gondolta. - Tíz perce van arra, hogy pajzsokat csináljon a hajókra! Mindre! - Már majdnem végeztük az áthuzalozással uram... - villogtatta státuszjelző fényeit idegesen a kiborg. - De az újraindítás időbe telik, átmenetileg le kell állítanunk minden... - Semmit nem állítanak le! - csattant fel Vansyn. - Fel itt van, én pedig el fogom pusztítani! Végezzen vészindítást, ha kell! Gyorsítsanak támadó sebességre! Menjünk neki annak a flottának, azonnal! - De uram... - NINCS DE! - ordította magából kikelve Vansyn. - Támadás, vagy kivégeztetem magát és az összes sötét oldal-verte szerencsétlen, a Sith Császár nevére! Megölni az árulót, vagy magukat öletem meg! Az SiSD-k lomhán felzárkóztak az Adamant mellé, Vansyn pedig véresre harapdálta az alsó ajkait. - Lőtávolság... húsz... tizenöt... - sorolta izzadt homlokkal Eshta. Alattuk egyre gyorsabban suhant a Generis robbanásoktól és füstoszlopoktól szegélyezett, zöldeskék glóbusza. - Tíz... uram, az ellenséges csillagrombolók és a chiss hajók mézer-ütegei tüzet nyitottak! - közölte remegő hangon az első tiszt. Vansyn körmeit a tenyerébe vájta, és a képernyőjén lévő kiborgra pillantott. - Phonas... még... MINDIG... NINCS... PAJZSUNK!- Máris... uram... - most már egész szivárvány volt a kiborg állapotjelzőin, Vansyn szinte azt is látni vélte, hogy füstölnek a beépített szervói. - Újraindítás... - Öt... uram, protontorpedók és iontorpedók az ellenséges vadászrajok felől! Chiss bombázók és csuklyásvadászok közelítenek! - sorolta tovább Eshta. - Várjuk a tűzparancsot... - Még ne... - sziszegte Vansyn. - Phonas... ! - Máris, uram. máris... - egy SiSD felrobbant az alakzatban, ahogy túlterhelődtek az odonit generátorok. A hatalmas, magukban is cirkáló méretű roncsdarabok széles árkokat vájtak az Adamant páncélburkára. Vansyn a terminálra fogott. - Három... kettő... - az első tiszt beugrott az egyik legénységi árokba, Eshta még kisebbre húzta össze magát. Egy torpedófüzér egyenesen feléjük tartott. - Még mindig... nincs... - ordította magából kikelve Vansyn. - PHONAS!!! - Máris... - Egy... - Van pajzsunk, pajzsok fent! - villantak meg a kiborg állapotjelzői zölden. Még egy SiSD kettészakadt a túlterhelt reaktortól, de a roncsok most már a többi csatahajói felhúzott, kékes energiamezőin kenődtek szét. - Adamant-kormány, hátramenet! SiSD-k előre, Aurorák előre! - szélesedett ki Vansyn mosolya izgatottan. A feléjük suhanó torpedófüzér kékeslila lövedékei fényes villanások közepette detonáltak, ahogyan a szuper-csillagromboló felett repülő Aurora lejjebb ereszkedett, pajzsaival felfogva a híd és a hajtóművek ellen szánt torpedókat. Flottaszerte kékes ion-és mézerlövedékek és zöld turbolézernyalábok csapódtak be az ESB csúcstechnológiáját képviselő kötelék hajóiba... és ártalmatlanul kenődtek szét az újonnan felhúzott, friss pajzsokon. - ELLENCSAPÁS! - kiáltott fel vérszomjasan Vansyn, és az odonit ütegek minden hajón felsivítottak, ahogyan lilás energiagömböket köptek a Kéz közeledő hajói felé. - Tüzet koncentrálni az ellenséges zászlóshajóra!! ... - Van pajzsuk, uram, van pajzsuk! - kiáltott fel döbbenten a lőelemképzésért felelős tiszt a Right to Rule hídján. - Azt... látom... - Wiegand megbabonázva meredt a felé tartó odonit sugarakra. - Uram, kitérő manőverre van szükség, adjon parancsot a kitérésre, uram! - kiáltott fel kétségbeesetten a navigációs altiszt a jobb oldali árokból, de Wiegand csak üres tekintettel meredt maga elé. - Sajnálom... Felség... - motyogta maga elé. Aztán a koncentrált sortűz becsapódott. Még a Right to Rule-hoz hasonlóan pedáns alapossággal karbantartott Imperial-osztályú csillagrombolók maximumra és előre állított pajzsai sem bírhattak el negyven évnyi technológiai és tűzerőbeli különbséggel az SiSD-k javára. A veterán csillagromboló hídja, majd felépítménye is felrobbant, ahogyan folyamatosan csapódtak bele az odonit sorozatok, legénysége pedig Wieganddal együtt szanaszét repült a fekete semmibe, vagy elégett a robbanásokban... - miközben a mellette haladó régebbi típusú, birodalmi Kéz-hajók is így jártak. Szinte pillanatok alatt leradírozódott a Generis fölül az agamari Kéz-flotta egyharmada, további egyharmad pajzsok nélkül, lángolva vált ki az alakzatból, menekülve, amerre láttak, harcképtelenül... csak a formáció hátsó részét alkotó, masszívabb, chiss gyártású hajók tartották az alakzatot, mézereikkel folyamatos tűz alatt tartva Vansyn Auroráit, még pajzsokkal együtt is többet kilőve közülük. ... Jagged a nyakát tekergette a vadászgépében, amikor a háta mögött egy robbanássorozat végzett a flottája szinte felével. - Bíbor Vezért hívja a Tykarian - jelentkezett be szenvtelen, fegyelmezett hangon a hátvédet biztosító chiss csillagromboló parancsnoka. - Hallgatom, syndic - Jagged torka száraz volt. Nem volt pajzsuk, ismételgette maga elé lélekben szinte gépiesen... Zouo is... mindenki azt mondta... - Elveszítettük a kapcsolatot az első és a második rajjal. Attól tartok, uram, a Right to Rule is elpusztult, mentőkabinokat nem érzékeltünk - sorolta a parancsnok. - Utasításra várunk. - Koordinálják az erőiket Brody sorhajókapitánnyal, syndic - adta ki a parancsot Fel. - Nem vonulunk vissza. Menjenek olyan közel azokhoz az SiSD-khez, amennyire csak tudnak! Így nem vehetik önöket célba anélkül, hogy egymást ne veszélyeztessék! Hozasson fel Brody hajói közül annyi egységet a légkörből, amennyit csak lehet, és támadják hátba az SiSD-ket! Még mindig van annyi harcképes hajónk, ha nem több, mint Vansynnak! Mi megpróbáljuk kilőni a szuper-csillagrombolót! Küldje hozzám az összes tartalék Nsiss-t, Sica-t és a harcképes ágyúnaszádjait! Nekimegyünk az Adamantnak, megbosszuljuk Wiegandot és a többieket! A Kéz nevében! Thrawn nevében! - Tykarian vette és támad - nyugtázta a syndic a chissek sztoikus nyugalmával, mint akinek teljesen természetes, hogy öngyilkos akcióra vezényli klán-ura. Fel komplikált orsóba vitte a gépét közben, hogy kikerülje a rátámadó, a régi Birodalom TIE-ln-jeire emlékeztető módon rajzó Sith Starfighterek újabb rohamát, majd átkapcsolt a vadászosztagok vonalára. - Bíbor Vezér minden rajnak... cél az ellenséges szuper-csillagromboló, jöjjenek utánam! - Opál vette! - Gyémánt vette! - Antracit vette! A Generis védelméhez tartozó Howlrunnerek és Vigilance elfogók fedezete alatt a Kéz Preybirdjei és chiss vadászosztagai támadásba lendültek, átvágva Vansyn Sith vadászgépein és TIE-jain, leereszkedve közvetlenül a szuper-csillagromboló felszíne felé, miközben a Kéz megmaradt, harcképes chiss hadihajói a vadászvédelemben jeleskedő, sorozatlövőkkel teletűzdelt Aurorákra koncentrálták a tüzüket. Pontos találataik nyomán egyre több robbanás borította el az SSD felszínét is. ... - Ezek a mocskok... - Vansyn önbizalma újra elpárolgott egy pillanatra, amikor a vörösre festett csuklyásvadászok közvetlen közelről szórták meg a híd környékét. A plexin túli robbanások zavaróan közel voltak… maga a védőüveg pedig repedezni kezdett. - Parancsnokhelyettes, átteszem a zászlót a harci hídra! - indult meg a hangárok és a reaktortermek között kialakított, a törzs legvédettebb pontján lévő taktikai központ felé Vansyn, de még gyorsan magához vett némi zsebkendőt és kristályport a saját körletéből. Kezdte fárasztani ez az ütközet… hogy ezek a mocskok sosem adják fel... Néhány perc múlva már a taktikai központ biztonságában, külön erre a célra kijelölt parancsnoki turboliftek láncán áthaladva, egy széles holoernyőn figyelte a helyzetet a Maradvány Hadtest rynavírusos admirálisa. A Kéz vadászai és chiss hajói még harcoltak, az első, masszív veszteségek ellenére is, az SiSD-k közül pedig egy tucatot vissza kellett fordítani a bolygó felé, hogy a generisiek makacs, újra támadásba lendülő zsebcsillagrombolói nehogy elérjék az Adamant érzékeny, hátsó-alsó hajtóműszekcióját. A pajzsok állapota már a nullához közelített, az pedig sebezhetővé tette volna Vansyn óriásait a megmaradt felszíni ionütegek tüze ellen... hiába bírt volna még ki a törzs sok száz találatot, ha egy koncentrált ionizált energialöket működésképtelenné teheti a pajzsait veszített szuper-csillagrombolót. Vansynnak pedig nem állt szándékában megvárni ezt. - Fordítsák oldalra a hajót, a bal oldali teljes ütegsor vegye célba a bolygót! - csapott a széke karfájára végül felindultan a főtiszt. Haja csimbókokban lógott az arcára, ami felpüffedt és vörös volt a rynavírustól és a túl sok kristályportól. - Ugyanez a parancs az SiSD-knek is! Az ütegek újra a táborok és létesítmények felé fordultak, ráadásul, mivel egy fél bolygófordulattal arrébb voltak az összeütközés miatt, itt a légköri küzdelem is kevésbé volt intenzív a milicisták és Vansyn cirkálói között, a menekültek óvóhelyei védtelenül álltak... Vansyn elégedetten figyelte, ahogyan újabb tüzek gyúlnak ki odalent. - Most pedig próbáljanak csatornát nyitni az ellenséges vadászosztagok felé. Széles sávút - intett az átizzadt zubbonyú Eshta felé, aki azonnal működésbe lépett. - Csatorna él, admirális úr - közölte végül. - Fel, jöjjön elő - köszörülte meg a torkát köhécselve Vansyn. - A szánalmas kis flottájának hamarosan vége, a nyomorult követőit pedig levadászom és megölöm odalent. - Előbb lőjük ki magát a hajójával együtt, Vansyn - válaszolt nem kis meglepetésére végül maga Jagged Fel. A sebhelyes arc, a fekete haj és az elszánt tekintet jól kivehető volt a miniatűr komképernyőn még a sisak mögött is. - Adja meg magát szépen, és esküdjön hűséget. - Ugyan dehogy, barátom - nevetett fel győztesen Vansyn. - Azt én bizony kötve hiszem. Öt másodpercet kap, hogy maga adja meg magát. Szépen dokkoljon az egyik hangáromban és másszon ki a förmedvény gépéből felemelt kézzel. - Oda maximum élesített torpedóval megyek be, amit magának szánok, nem tud elbújni előlem még egy SSD-n sem, maga rohadék - sziszegte dühödten Fel. - Nem is szándékozom - nevetett fel Vansyn őrülten. - És amúgy is, lejárt az ideje... most pedig, itt az ideje, hogy felfigyeljen rá, a maga kis Zuzu barátjával együtt, hogy mi jár azoknak, akik így fellázadnak a Birodalom ellen... ehehehe. - Tévedésben van, Vansyn - a szuper-csillagromboló megrázkódott, ezúttal az eddiginél is jobban, ahogyan Fel vadászosztagai újabb hajtóművet lőttek ki hátul. - Én vagyok a Birodalom jogos vezetője. Maga a Lázadó. - Na azt mindjárt meglátjuk... Felséged - nevetett fel Vanysn, majd a csatornát nyitva hagyva hátrakiáltott a saját komtisztjének. - Zavarást feloldani! Kommunikációs kapcsolatot kérek Bastion és Borosk felé! Jelentsék Bastionnak, hogy igazolást nyert az áruló Jagged Fel és társainak jelenléte a Generisen kitört lázadás vonatkozásában! A megfelelő direktívák birtokában elrendelem az azonnali, interplanetáris csapásmérést a Generis ellen! A Borosk hipertéri rakétaindítóinak továbbítsanak azonnali tűzparancsot! Csatolják az... Ő-Felségével készült iménti kis beszélgetésünk másolatát is! Ehehehe...- Ezt... nem teheti... - halkult el Fel hangja, amikor rájött, kvázi csőbe húzták. - A Generis időtlen idők óta birodalmi világ... hű világ... - Lázadókkal teli világ, te ostoba kölyök! - fröcsögött Vanysn. - Most azonnal befejezitek a tüzelést és mindannyian leszálltok deaktivált fegyverekkel a hajóimon, te pedig felkészülsz a statáriális kivégzésedre! Akkor talán eltekintek attól, hogy felgyújtsam az egész bolygót, meg az összes többi, hozzád hű planétát a szektorban... ehehehe- Én... - mielőtt azonban Fel válaszolhatott volna, a kapcsolat megszakadt. ... - Mi a... - meredt a gépe komjára a Bíbor Vezér pilótája, amikor egy másik sávon Zouo moff jelentkezett be nála, letiltva a másik vonalat. - Ne tegye, Felséged! - Adásban voltak, hallották? - Igen, uram - a moff hangja izgatott volt. - De kérem, ne tegye... - Ne kezdjük ezt elölről - sóhajtott fel Jagged és megcsóválta a fejét. - Nem fogom végighallgatni még egyszer, miért segítené a Generis elpusztítása az ügyünket, moff uram... még ha ön vállalná is, amit fenntartás nélkül elhiszek, az életben maradt menekülteket, és a többi bolygó hozzám hű lakóit nem teszem kockára... bedokkolok Vansyn hajójára és feladom magam. Ön pedig küldjön sürgősen futárokat az Agamarra, hogy a Lovagok kezdjék meg a kiürítést a Köztársaság felé... - Félreért, uram - szaporázta a szót Zouo. - Vansyn üzenete nem ment ki! Rendszeren kívülről zavarják! - Hogyan? Shaffer máris erősítést szerzett volna? - kérdezte döbbenten Fel. - Nem, uram - Zouo hangja a lehetőségekhez képest vidám volt, még ha szerette is volna letagadni. - Bejövő hajók, uram! - lépett be a vonalba Brody. Az Imperious az SiSD-ket hátba támadó kontingenst vezette, vakmerő manőverekkel rávetve magát egy nálánál ötször nagyobb monstrumra. - Nézzen kilenc-hét-kettő-négy felé! - Hogy a.... - Jagged félre fordította a kormányművet, hogy elkerüljön egy rátapadt TIE -Starthunter szakaszt, akik mögé lopakodtak, amíg Vanysnnal és Zouoval beszélt... aztán egyik pillanatról a másikra a TIE-ok felrobbantak, saját csuklyásvadászai helyett azonban légköri gépekre emlékeztető, széles szárnyú, villámgyors vadászok szálltak el felette az Adamant irányába, rakéták százait indítva. Vörös csillaggal az oldalukon. - MiG-ek! - rikkantott fel Fel egyik kísérője. - Itt a vostroyai flotta!!! ... - Nas vosz’trovszkij szo’juz pak’ara’yet, vesz’j plje’jagyi ot kosz’ri do korp’jszek’tyorom... bsz’je glja’gyjat na nye’ba korszkanty’a, szila’vosztro’szkij med’vegy fronty’iszta...Az Odjessa-osztályú vostroyai zászlóshajó, a fél galaxison átkelt Sevastopol parancsnoki fedélzetén egy meglehetősen szokatlan másodtiszt-adjutáns által kiszolgált Szolovcev admirális figyelte a Generisnél kibontakozó harcokat. A flottája fele a környező rendszerekben ért át a fasisztik területére, miután átlopakodtak a Nirauan és Phaeda közti, ellenőrizetlen űrszelet térségén, közvetlenül a birodalmi és az adumari határsávok között, de még így is annyi hajót hozott ide, mint amennyi harcban állt mindkét oldalon. Az elmaradhatatlan vostroyai lelkesítő katonaindulók közben magas hangerőn harsogtak a hídon, ahogyan a frontista flotta felfejlődött. - Uljana, kérlek, hozz egy teát, egy kis pohár vod’ka-t, és utána kérd meg a parancsnok elvtársat, hogy nyisson csatornát a barátságosabb fasisztik felé - intett a kislánynak Szolovcev, miközben újra átfutott az agyán, hogy mibe keveredett akkor, amikor hagyta, hogy az a hüllő idehozza Vrosilov marsall elveszettnek hitt kislányát a hajójára. G’Kar ráadásul a parancsnoki szék mögött állt és sokat tudóan vigyorogva figyelte az eseményeket, két, általa megbízhatónak minősített NKVD-tiszttel az oldalán, így Szolovcev még csak el sem küldhette őket maga mellől, és csak reménykedhetett, hogy a gyík elvtárs tényleg gondoskodik arról, hogy a kislány jelenléte titok maradjon a vostroyai parancsnokságok előtt... - Máris, Szolovcev bácsi - Uljana egy cuppanós puszit nyomott a parancsnok vörös fizimiskájára, amitől az jó frontista módjára még inkább elvörösödött, majd elszaladt. Kisvártatva Fel arca jelent meg az egyik képernyőn. - Tavaris F’jel - vigyorodott el Szolovcev. - V’agyim - kacsintott a férfi. - Soha jobbkor. Van itt egy viszkető hüvelykujjú ex-Sith birodalmi admirális-moff, vagy miféle, aki a népemet, akarom mondani... az elvtársainkat gyilkolja bolygószerte. Ott azon a nagy szuper-csillagrombolón. Azzal fenyeget, hogy fasiszti rakétákkal áraszt el minket. És SiSD-i is vannak. - Máris elbánunk vele, elvtársam - biccentett elégedetten Szolovcev, majd az Uljana nyomában érkező tiszt felé fordult. - Tavaris podpolkov’nyik, vi’kljucsaty ogony v’szem raketami!- Ja szlusaju, tavaris agy’miral!A Sevastopol mögött haladó Avrora-osztályú rakétás cirkálók hátsó fedélzetén felpattantak a nyílászárók, és máris megindultak a hatalmas, egyenként korvett hosszúságú hajóelhárító nehézrakéták az Adamant és az SiSD-k felé. A Sith - Birodalmi csatahajók elhárítótüze azonnal feléjük fordult, miközben a vostroyai Udaloy-osztályú rombolók a légkör felé indultak, hogy segítsenek felszámolni Vansyn odalent maradt egységeit a Generisi Milícia megmaradt csapatainak. A Napzúzó molekuláris páncélzatának egyszerűsített másolatát azonban még odonit lövedékekkel sem volt könnyű áttörni az óriási rakétákon... fúziós és szonikus robbanófejeik pedig működésbe léptek, amint az SiSD-k pajzsainak hatókörén belülre jutottak... a cosrai részecskeromboló technológia mindennemű szofisztikáltságát nélkülözve egyszerűen óriási detonációkkal szaggatták ki a darabokat a Birodalom csillagrombolóiból. ... - Vostroyai rakéták mindenhonnan! Nem tudunk manőverezni! Nincs pajzsunk! - üvöltötte Eshta, mielőtt egy robbanás a terminálok közé lökte volna, kitörve a nyakát. - Hajót elhagyni! - Porrack Vanysn kétségbeesésben már az összes haját kitépte. Ez nem lehet, gondolta... ennyire elővigyázatlan lett volna? Vostroyaiakról nem volt szó! Aztán rájött, hogy elérhető közelségben nem lesz mentőkabin, itt a hajó közepén, a harci hídon. És arra is rájött, hol és ki verhette át. - Légy átkozott, Fel, légy átkozott, Zuzu... légy átkozott, Ardus Kaine! - ordította utolsó erejével Vansyn, amikor egy újabb robbanás begyújtotta az orrában összegyűlt, felszívott kristályport, és a Maradvány Hadtest parancsnokának a feje fél másodperccel azelőtt robbant fel, mint maga az SSD Adamant egyesült galaktikus birodalmi szuper-csillagromboló... ... Jagged komvonala megtelt örömujjongással. Brody, Szolovcev és Zouo egymást túlharsogva ordítottak, ahogyan a vostroyai flotta lehengerelte Vansyn megmaradt hajóit. A légkörben ragadt egységek közül sokan minden további harc nélkül megadták magukat. - Leszállási koordinátákat kérek, moff uram - szólt bele a távkomba Jagged, miközben a bolygó felé fordította lestrapált csuklyásvadászát. - Gyorsan kell cselekednünk, mindennek a helyén kell lennie, mielőtt Bastion értesül erről az egészről. Egy ideig még fenn tudjuk tartani a kommunikációs zavarást, de nem sokáig. - Én is indulok a felszínre G’Kar nagykövet úrral - tette hozzá Szolovcev. - Sok megbeszélnivalónk van, elvtársak, és kevés időnk. - Utána pedig remélhetőleg meggyászoljuk.. az elesett hősöket - pillantott a Right to Rule és a többi Kéz-hadihajó roncsai felé keserűen Jag. Újabb győzelem, gondolta... és ismét milyen áron.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 28, 2020 11:38:45 GMT 1
Az immáron NDK néven újraalakult, független állam fővárosának kijelölt Generisen hatalmas építkezések zajlottak. Előre gyártott, vostroyai duraplaszt panel elemekből készült lakótelepek, barakkok, leszállóplatformok és gyárak emelkedtek ki mindenhonnan Generis lebombázott menekülttáborai és kivágásra ítélt erdői helyén, miközben a szintén bombázást elszenvedett, de helyreállított moffi parancsnokság épületében a szektor vezetői gyülekeztek, hogy megtárgyalják a legújabb fejleményeket - a bastioni híreket. - Szóval azt mondják, nem a maguk műve volt - pillantott végig a társaság vostroyai katonai egyenruhába öltöztetett tagjain Fel. Már ő maga is frontista zubbonyt viselt, de nem a Vörös Flotta feketéjét, hanem a birodalmi olajzöld flotta-uniformist kombinálta vörös vostroyai váll-lapokkal és ezüst zsinóros sújtással, amitől még a legelvakultabb emigráns cosrai is kissé otthon érezhette volna magát, mert az egész kísértetiesen emlékeztetett a Kaiserreich régi egyenruháira, csak más színkódokkal. - Nyet - rázta meg a fejét Szolovcev admirális, az NDK-ba érkezett (s immár egyrészt ott ragadt, másrészt állandó állomáshelyként való kijelölése után hivatalosan is ide delegált) vostroyai flottakülönítmény parancsnoka, majd nehézkesen Basicre váltott. - Az NKVD nevében természetesen nem nyilatkozhatok, de attól tartok, nem mi voltunk. Bár a végrehajtás... figyelemre méltó. - Akkor sem úgy akarok bekerülni a holokönyvekbe, mint aki egyszerűen csak hátbalöveti az ellenlábasait valami orgyilkossal, még akkor is, ha az illető ellenlábas Drikl Lecersen - rázta meg a fejét Fel. - Talán célszerű lenne valamiféle közleményt kiadni, amiben elhatárolódunk az egész merénylettől. - Hozzá kell tennem, Titkár elvtárs - pillantott az egyik cosrai emigráns pártcsinovnyik, a kopasz, kövérkés, az átlag cosrai katonatisztre semennyire sem hasonlító Hon. Necker elvtárs Felre vastag keretes, a vostroyai külügyi népbiztost, Molotoffot idéző manuális látássegítője mögül savanyú arckifejezéssel -, hogy a frontista tömegtájékoztatási logika és a pártirányelvek alapján egy ehhez hasonló közleménnyel inkább megerősítenénk, mint cáfolnánk az érintettségünket. Talán célszerű inkább, ha meg sem nyilatkozunk, ha el akarjuk kerülni, hogy ránk vetüljön a gyanú. - Rendben, akkor hallgatunk - fintorodott el Fel, majd visszatért az adattáblájához. - A másik dolog... Corran Horn idelátogat. Valami nyomozati ügyről is szó van, bár a hivatalos kommüniké szerint a Lovagjaink és jed'káink kiképzését akarja megnézni... - pillantott a parancsnok aggodalmas arckifejezéssel Szolovcevre. - Admirális, lehet ennek közé... ahhoz a kislányhoz, akit idehozott? - Konyjes'nya... mozset bity - nyelt egyet elvörösödve Szolovcev. - Ez egy kényelmetlen helyzet. - Nem szeretnék hazudni olyasvalakinek, mint Corran - rázta meg a fejét Fel. - Ugyanakkor azt is tudom, hogy Vrosilov elvtárs és Poklonskaya elvtársnő segítsége nélkül most talán mindannyian halottak lennénk. Tartozunk nekik ezzel, és ha azt kérték, hogy vigyázzunk a marsall elvtárs kislányára, akkor ezt is fogjuk tenni. De addig talán helyesebb lenne, ha az összes Lovag és jed'ka visszatérne Agamarra, amíg nem tisztázom Horn mesterrel, hogy miről van szó. - Összes? - vonta fel a szemöldökét a terem bejárata mellett üldögélő Titkárnő, azaz Varvara jed'ka. - Igen, sajnálom - biccentett fiatal szeretője felé a férfi, majd intett a lány mellett posztoló nagydarab kommandós parancsnoknak, aki nemrég tért vissza a Garqi térségéből a hírszerzésiekkel, miután sikeresen feloldották Vanysn fogdmegjeinek blokádját a hozzájuk hű milicista flották felett. - Wathers őrnagy, kérem, gondoskodjon róla, hogy Wilkins kapitány és a Braveheart minél hamarabb visszainduljon Agamarra, és vigye magával az összes junior jed'kát és lovagot, miután befejezték a javításokat. Sinde mester és a felnőtt Lovagok itt maradnak és velem együtt fogadják Horn mestert. - Parancs, Fels... akarom mondani Fel Főtitkár elvtárs - tisztelgett a robosztus kommandós, majd finoman karon fogta és kivezette a tiltakozó Varvarát a többi, odakint várakozó ifjúhoz és tanonchoz, hogy felkészüljenek az indulásra. Fel még egy pillanatig a távozó lány után pillantott, majd visszafordult a társasághoz és végigjáratta tekintetét tisztjein. - Látom, kérdése van, moff... akarom mondani, vezérezredes úr - fordult végül a kelletlenül fészkelődő Zouohoz. - Engedelmével, uram - húzta ki magát a volt generisi moff -, én nem értek egyet azzal, hogy ne csináljunk semmit azok után, ami Lecersennel történt. Addig kell ütnünk a vasat Bastionon, amíg meleg, ha úgy tetszik. A Maradvány Kormányzó Tanácsát átalakítják. Ha most megfelelően lépünk és új szövetségeseket keresünk azok között, akik újonnan csatlakoznak, vagy ellenkezőleg, azok között, akik rosszul járnak ezzel, akkor még előrébb léphetünk a Maradvány újraegyesítésében. Végső soron mi... akarom mondani Ön lehetne... a Maradvány ura. - Mégis, kire gondol? - rázta meg a fejét Jagged. - Sterling egyértelműen Lecersen embere, Kaine pedig gyakorlatilag messziről bűzlik ettől az egész ügytől és a Sithektől. Sosem állnának szóba velünk. - De ott van Cortez, vagy Devar, vagy az Első Rend majdani ülnöke... vagy akár az a pojáca a Corporate-szektorból, uram - csatlakozott Zouohoz Brody tábornagy is. - Talán lennének köztük olyanok, akik hajlanak a kompromisszumra. - Nem, előbb a Köztársasággal akarom normalizálni a kapcsolatokat - rázta meg a fejét némi gondolkozás és homlokráncolás után Jagged. - És befejezni az újjáépítést. A szektornak munkahelyek kellenek, vállalatok, befektetések, biztonság és élelem. És kereskedelmi lehetőségek a Köztársaság felé elsősorban, mivel Vostroya nagyon messze van. - Ez nem elegendő - tette most hozzá a gazdaságért felelős másik, társához megtévesztésig hasonlító cosrai, K. Uehne elvtárs, akinek láttán Fel először arra gondolt, hogy ezek hasonlóak a Tiebolt-sorozatú klónokhoz, csak kifejezetten aktakukackodás céljára fejlesztették ki őket. - Az Első Ötéves Tervünk megvalósításához szélesebb export- és importpiacok kellenek. Nem elegendő a Köztársaság felé nyitni. - Nem hiszem, hogy Bastion, vagy akár a Hapes kereskedne velünk - rázta a fejét Jagged. - Il-Raz és Kardass még talán, de csak csempészútvonalakon keresztül. A mandalóriaiaknak meg nem igazán maradt semmijük, amivel kereskedni tudnának... nézzék, énelőlem próbálkozhatunk kapcsolatépítéssel a nagaiok, Adumar, vagy akár azok felé a Klin'gohnok felé is odakint a Peremen túl. Valakinek el kellene mennie oda, igen... egyáltalán hol van G'Kar ilyenkor, amikor szükség lenne rá? - Amennyire én tudom, Poklonskaya elvtársnő megbízásából jár el titkos ügyben az Ismeretlen Vidéken - köhögött Szolovcev, akire úgy tűnik, a kellemetlen kérdések megválaszolása jutott ma osztályrészül. - Kitűnő, kerítsék elő, és mondják meg neki, hogy amíg a mi kirendelt nagykövetünk, addig engem kérdezzen először, ha nincs mit csinálnia, és nem pedig Atalit - fintorodott el Jagged. - Nos rendben... sok mindent úgysem tehetünk addig... lássuk az újjáépítési és a gazdasági terveket... - sóhajtott fel Fel fáradtan. Ez határozottan kevésbé ígérkezett érdekesnek, mint egy szem vadászgépben kirepülni az ismert galaxis szélére, és felkeresni a Klin'gohn kancellárt... ... Odakint a gyakorlóterek egyikén a jed'ka és Frontista Lovag - osztályok juniorjai éppen jól megérdemelt pihenésüket töltötték egy kimerítő gyakorlás után, és beszélgettek, amikor Varvara és Wathers hozzájuk léptek, és röviden közölték velük, hogy csomagoljanak össze, hamarosan indulnak vissza a mesterek nélkül az agamari fő kiképző központba. Kelan és Carl éppen egy nagy halom kicsomagolásra váró konténer tetején lógázták a lábukat, és próbálták - immár sokadszorra és továbbra is sikertelenül - levakarni magukról a nemrég hozzájuk csapódott, alacsony, még jed'kának is fiatal, kihívó tekintetű, vörös hajú vostroyai kislányt, Uljanát. - Kár, hogy visszamegyünk - sóhajtott fel Carl. - Nagyon szívesen találkoztam végre egy olyan igazi, régi vágású jedi mesterrel, mint Corran Horn. - Ugyan már, semmi érdekes sincs Horn bácsiban - jegyezte meg Uljana. - Még csak meg sem akart erőszakolni, amikor találkoztunk. Nagy cucc... - Lehet, nem szereti a kislányokat - csillant fel Kelan tekintete elmélázva, majd Carlhoz fordult. - Hallod, Carl... hihi... - Jól van, persze... - sóhajtott Carl és a távolba meredt, nem törődve azzal, hogy Kelan keze hol van. - Miért vagy olyan mufurc, kis Palpatine? - kérdezte Uljana, aki nagyjából öt perc beszélgetés után nagyon beavatottnak tűnt és azonnal átlátott Carl inkognitóján, így a másik kettő inkább jobbnak látta, ha nem küldik el melegebb éghajlatra a kislányt, legalábbis, amíg nem értetik meg vele, hogy Carl kiléte szigorúan titkos még itt Generisen, barátok között is. Persze, amint a kislányról kiderült, hogy Vostroya legbefolyásosabb katonai parancsnokának minden lében kanál lánykája, a tájékozottsága már nem volt olyan meglepő. - Az Erő háborog, Mandalore óta - mormogott sötéten maga elé meredve Carl. - Igaz, sokan meghaltak, de nem ez az első eset, nem lehetünk depressziósak minden kataklizma után, nem igaz, Uljanocska? - borzolta meg a kislány fejét játékosan Kelan. - Nem, ez most más... - ingatta a fejét Carl. - Tudjátok... aki tette. A Renegát... mégis csak... családtag. A nagybátyám. Én meg nem teszek semmit, csak itt ülök veletek és alapfokú általános kiképzést játszom, mintha nem tudnék már mindent ezekről a dolgokról... miért nem engednek el minket valami misszióra, Kelan, hogy megállítsuk a nagybátyámat, mondd, miért? - Hát, nem hiszem, hogy Sinde mester, vagy bárki el tudna bánni vele... mármint rajtad kívül, szivi... - dörgölte magát oda Carlhoz Kelan. - De téged meg úgyse engednek el, nehogy valami bajod essen... a coruscantiak csalódottak lennének, nem azért küldtek minket ide, hogy bajba keveredjünk, nemde? - Persze, értem, csak megöl ez a tétlenség, ez a tehetetlenség - sóhajtott Carl. - Igazából megértem, mi érzel, kis Palpatine - veregette meg a fiú térdét Uljana egy pillanatra elszontyolodva. - Én is jó nagy bajba kevertem papocskát, azért nem mehetek most haza... de tudod mit, én segítek neked! - húzta ki magát teljes, száznegyven centis valójában Uljana büszkén. - Majd mi megkeressük és jól elpáholjuk azt a Rinyegátot! - Előbb erőszakol meg téged, minthogy elpáholod - kuncogott fel Kelan. - Bár, tudom, az nem lenne baj... - Hihi - mondta Uljana. - Akkor majd valamelyik barátom segít majd nektek elpáholni, amíg én elvonom a figyelmét... mondjuk, lehetnék meztelen, és... A két fiú egyszerre rázkódott meg kelletlenül a meztelen Uljana gondolatára és gyorsan témát váltottak. - Mégis, miféle barátaid vannak neked, akik segítenének? - kérdezte végül lemondó arckifejezéssel Carl. - Ott van például Monroe bácsi - jegyezte meg elmélázva Uljana, majd elvörösödött. - Jaj, de arról nem szabad beszélnem, az a mi kis titkunk... hihi - Te tudod, hol van Monroe tábornok? - bámult rá elképedve Carl és Kelan egyszerre. - TitokTitokTiktok - viháncolt ULjana. - Úgysem mondom el, meg azt se, hogy aztán igazán nagyon megerőszakolt ám... A két fiú kezébe temette az arcát. Ennyit összevissza hordani, gondolták egymásnak az Erőn keresztül. Még sosem láttak ekkora mesegép kislányt. - Nincs másik barátod esetleg? - mondta végül Kelan türelmesen. - Hát ott van Jai.. hogy is hívták.. Jaina néni - mosolyodott el Uljana. - Bár ő öreg, szőrös és lány... szóval őneki még akkor se hagytam volna, hogy megerőszakoljon, ha kéri... persze nem kérte... csak ijesztgetett. UNCSIII voooolt.- Mármint... Jaina Solo? - meredt a kislányra Carl. - Most már tényleg ne ámíts minket, Uljana. Te aztán tényleg nagyon furcsa kislány vagy, kitalálsz ilyeneket... - Nem találom ki, így van! - pattintott dühösen az ujjával és dobbantott a lábával Uljana, mire kis szikrák kezdtek sercegni a talpa alatt. A két fiú rosszallóan hátrahőkölt. A kislány impulzív kitörései egyre inkább hasonlítottak egy tanulatlan sötét oldali erőhasználóéra, amióta erőérzékenyek között volt, és ezt már Carlék is észrevették. Ez volt a másik ok, ami miatt nem akarták egyelőre elengedni őt maguk mellől. - Jól van, na - simogatta meg a lány fejét Kelan. - Nem haragszunk ám rád. - Én csak... - szipogta Uljana - én csak nem akarok átlagos lenni. Nem akarom, hogy kiképezzenek olyan... átlagos jed'kának. Nem akarok mindig elveszett lenni, és arra várni, hogy majd jön valaki és végre megerőszakol... ráadásul a jed'kák megöregszenek, és elfelejtenek varázsolni... és olyan savanyú, nagy mellű asszonyok lesznek, mint Atali néni... akik... fiatalabb fiúkkal csinálják és nem bácsikkal, fúj... - Semmi rossz nincs a fiatal fiúkban, oké? - ellenkezett sértődötten Kelan. - Nézd meg mondjuk Varvara jed'kát - tette hozzá bátorítóan Carl, a másik vostroyai lány felé biccentve, aki kicsivel arrébb, Wathers őrnagy társaságában beszélgetett néhány fiatalabb, bíbor páncélos Lovag-tanonccal. - Ő például Jagged Fellel jár... pedig ő aztán jóval idősebb. És mégis jed'ka, és varázsolni is tud még. - Igaz, talán ő még segíthet is neked elintézni, hogy ne jed'kának képezzenek ki, hanem Lovagnak, mint minket - magyarázta Kelan. - Azok már majdnem olyanok, mint a jedik. Márpedig én még nem hallottam olyasmiről, hogy egy jedi idősebb korára elfelejtett volna bármit is. - Hát nem tudom, inkább arra taníthatna meg, hogy kell járni Jagged bácsival - kuncogott fel Uljana. - Ő is megerőszakolhatna, hagynám neki... Fel.. Felcsinál... hihi... - Na ne már! - tárták szét azok ketten a karjaikat. - Most mi van, fiúk? - bámult rájuk kerek szemekkel Uljana. - Mi olyan rossz ebben, buzik vagytok, vagy mi... - Hát öh... izé... nem tűnt fel semmi? - Kelan keze még mindig Carl nadrágján volt. - Fúúj! - csapta fel az állát végül Uljana, amikor leesett neki a tantusz. - Megyek is, inkább keresek egy helyes rohamosztagost, ott van például az a Watyersz őrnagy... ti UUUNALMASAAK vagytok és undustalanok. Nu do szvi'gyányie!- Homofób kislány, és még nehéz eset is - sóhajtott fel Kelan. - És evvel leszünk összezárva Agamaron. - Nem tudom... - pillantott utána Carl. - Különös érzésem van vele kapcsolatban. Különös benne... az Erő... - Gyere, inkább gyakoroljunk együtt - húzta maga után a barakkok felé Kelan Carlt. - Sokkal jobb, mint egyedül gyakorolni...
|
|
|
Generis
Aug 28, 2020 13:59:37 GMT 1
Post by sithlord on Aug 28, 2020 13:59:37 GMT 1
Valamiért a Multiverzum szálai kezdtek összegabalyodni...galaxisok és párhuzamos univerzumok remegtek meg, és alakult másképpen a történelmük... Carl Palpatine, miután elhatározta hogy picit ledől a gyakorlás után, hihetetlenül fáradtnak érezte magát. Aztán álmodott...egy másik Carlról egy másik idősíkon...
Az álom... A multiverzum sóhaja... Amely multiverzum most megbicsaklott hirtelen... Rengés az Erőben... Rémálmok... Sorsok... Carl Palpatine, a fiú most álmot látott...
A csata véget ért, és Carl immár hiányzó jobb csuklója helyét szorongatta, miközben a fájdalomtól majd elájult. A Sith Nagyúr, Wenthar vészjóslóan magasodott felé. A fiatal jedi megpróbált hátrálni és sikerült is arrébb vonszolnia magát, mielőtt a Nagyúr végez vele.
Wentharnak azonban esze ágában se volt megölnie Carlt... a fiát. Kezét nyújtotta a sebesült ifjúnak hogy felsegítse. -Gyere segítek! -mondta Wenthar meglepően gyöngéden, miközben Charis a lánya, arcán halálos szomorúsággal közeledett az ifjú Jedihez. A Hapesen vívott harc véget ért és a két Sith legyőzte Carlt. A fiú szemeiben már gyűltek a könnyek, hogy kibuggyanjanak. De mit is mond a Jedi? „Nincs fájdalom béke van” Carl összeszedte magát és a két Sithre pillantott. Arcán meglepő módon békesség honolt. Charis szeme sarkából egy könnycsepp gördült le, de ezt csak Carl látta. Wenthar nem vett észre semmit az egészből. Közben már gyülekeztek az asszaszinok is a platformon, hogy megöljék a Jedit aki egyedül maradt életben a társai közül. „Ben erre miért nem készítettél fel?” -tépelődött magában a fiú. Majd behunyta a szemét és várta a halált, amely azonban nem jött el. -Kelj fel fiam...-mondta Wenthar atyai gyöngédséggel, Charis máris indult Carl felé hogy felsegítse. A fiú nem értette miért ilyen kedvesek vele a Sithek. -Hamarosan rendbe jössz!- mondta Wenthar, miközben Carl belekapaszkodott Charisbe. A lány óvatosan emelte föl, gondosan vigyázva nehogy fájdalmat okozzon neki. -Miért...miért nem öltök meg? -kérdezte Carl összezavarodva a Sithek viselkedésétől. -Még mindig nem jöttél rá fiam? -kérdezte Wenthar barátságosan mosolyogva. -Mire? -kérdezte Carl és az ütő is megállt benne a gyanú gondolatára is. Wenthar azonban választ adott arra a kérdésre amitől a fiú rettegett. -Arra hogy...nos én vagyok az apád! -Carl elsápadt Wenthar szavaitól. Hogy ő? Ő lenne az apja? A Sithek Nagyura és az ESB Császára? Nem...ez nem lehet... -Én pedig a nővéred drága Carl! -mondta örömtől ragyogva Charis mar Sevin a hapan Királynő. -Nem...nem...NEEEEEM!! -Carl sikolya bezengte az egész termet. Wenthar arcán szomorúság jelent meg, miközben Charis szíve majd összeszorult a fájdalomtól. -Nem lehehetsz az apám! -rogyott vissza a földre zokogva a fiú. Charis gyengéden megfogta a vállát, miközben a fiú teste rázkódott a fájdalmas zokogástól. -A Jedik nagyon jól tudták, hogy ki vagy! -mondta Wenthar kegyetlenül. -És mi lenne a lehető legjobb bosszú tőlük ha nem az hogy elveszik a fiamat és átállítják az Erő émelyítően gyenge oldalára?! -Carl zokogott sírt és szívében fortyogni kezdett a harag. Elvették mindenét, a családját az életét, mindenét! Mindent elveszítettem, mindent...
Mert Carlnak nem az fájt a legjobban hogy megtudta az igazságot hanem az hogy azok csapták be akiket eleddig családjának hitt. A Jedik... Ben...
Hirtelen remegni kezdett a talaj majd Wenthar és Charis egyszerűen hátrébb repültek a hatalmas Erőkitöréstől, amely Carl körül képződött. A falak megrepedtek miközben asszaszin harcosok igyekeztek megállítani a tébolyodott fiút. Valamennyien porrá hulltak az elemi erejű Sötét varázslat hatásaként. Carl lassan feltápászkodott a padlóról és a családja is ugyanezt cselekedte. Charis rémülten nézett öccsére, akinek szemei vörösen izzottak a haragtól, miközben az apja felé tartott. Végül minden elcsendesedett. Wenthar a kezét nyújtotta a fia felé. -Fogadd el a téged megillető helyet fiam! Fogadd el az örökségedet! -Wenthar türelmesen várt a fia válaszára. Végül Carl a tenyerébe csapott és kezet rázott vele. -Elfogadom az utamat apám! -mondta Carl, miközben Wenthar megölelte rég elveszített fiát. Charis boldogan rohant a családjához, hogy csatlakozzon hozzájuk. Carl boldogan hajtotta apja mellkasára a fejét de ugyanakkor a gyűlölet is egyre növekedett benne. Azok ellen akik becsapták. Sose tartozott közéjük, egyedül Ben fogadta el őt olyannak, amilyen. Egyedül Ben... A testvére akit szeretett és akit most is szeret. Carl szemeiben ismét gyülekeztek a könnyek mert tudta, egyszer még meg kell küzdenie a barátjával... De most hazamegy az apjával és a nővérével és új életet kezd. Ő az ESB hercege...
Amit Carl nem láthatott az egy kékes aurájú alak volt, aki mérhetetlen szomorúsággal vette tudomásul a fiú döntését. Jaina Solo nézte amint Ben távolodik és mély gyászt érzett. Az Erő Világos oldala ismét vereséget szenvedett...
-Ez meg mi...a franc volt? -riadt fel kissé kótyagos fejjel Carl.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 21, 2020 9:08:04 GMT 1
A Népi Demokratikus Kongresszus Titkárának, Jagged Felnek az irodája és fogadóterme a hajdani generisi moffi palota egyetlen épen maradt szárnyára ráépített, még a hagyományos, katonai szürkeségű és végletekig minimalista elvek alapján építkező hagyományos birodalmi architektúrán is túltevő mértékig leegyszerűsített, díszítések nélküli, politikai irodaháznak csúfolt panelkocka tetején helyezkedett el, az átlagos hivatalnoki munkahelytől pedig csak valamivel nagyobb méretű és jobb kilátást nyújtó, sugárpajzsokkal védett a ablakai különböztették meg.
S bár a tárgyalóterem előteréül szolgáló recepció és személyi titkárság pultjai és falai tele voltak frontista mozgalmi feliratokkal, basic, cosrai és vostroyai nyelven egyaránt, addig Jagged irodájában már szinte nyoma sem volt az ilyesminek - a vérfürdőbe torkolló, esküvővel egybekötött bastioni császárrá avató ünnepségének bevezető képei (egy gondosan bekeretezett holoráma Jaget és Jaina Solot ábrázolta díszelgő öltözékben valamiféle pódiumon, ezt a képet Varvara jed'ka, a férfi jelenlegi barátnője különösen utálta), chiss, vostroyai és adumari tartózkodásának emlékét idéző személyes, szigorúan politikamentes ajándékok (például bontatlan kesselis, vod'kas és alderaani óboros üvegek) továbbá egy koréliai vidéki tájkép és apja, Sontir Fel régi esküvői holoképe volt hivatott jelezni, hogy Jagged mennyire veszi komolyan valójában a frontizmust.
Összességében, állapította meg az ifjabb Fel jelenlegi vendége, egészen otthonos kis dolgozószoba volt ez. Milyen kár, futott át Corran Horn agyán, hogy ez a vizuális nyíltság nem tükröződött vendéglátója szavaiban - jelesül, Jagged Fel hazudott neki, és jól láthatóan az a tény sem izgatta különösebben, hogy veterán jedi mesterként és CorSec ügynökként Horn ezt teljes bizonyossággal érzékelte is.
- Őszintén, tényleg sajnálom, Corran - tárta szét a karjait Jagged, miután Hornnal túlestek a kötelező diplomáciai és magánéleti körökön, valamint az ahhoz hasonló kérdéseken, hogy melyikük mikor járt utoljára Corellian, és kinek hiányoznak jobban a megszokott otthoni ízek (bár ez Jag esetében valójában a fantáziátlanságban verhetetlen chiss katonai fejadagokat jelentette, de nem akarta ilyesmivel lelombozni idősebb földijét), és vendége rátért a lényegi kérdésekre, alkalmasint látogatása legfontosabb céljára is. - Bizonyára meglesz a véleménye arról, amit most mondani fogok, és tisztában vagyok vele, hogy egyrészt jedi mesterként Ön előtt nem lehetnek lényegében titkaim, másrészt bízom az úriember mivoltában... egyszóval a hivatalos válaszom kérdésére az, hogy nem volt tudomásom árulók ténykedéséről a sorainkban, akik bármiféle, szigorúan titkos terveket és technológiákat bűnszervezetek részére játszottak volna át - a férfi tekintete egy pillanatra megvillant, látva az őszes ábrázatú jedi mester arcizmainak elégedetlen rezdülését a fenti szavak hallatán, de végül rendíthetetlen magabiztossággal folytatta: - És főképpen nem tudok semmit erről a bizonyos Uljana Vrosilovról - fejezte be mondandóját Jagged, majd őszinte sajnálattal a hangjában hozzátette. - Tudja, én tisztelem magát, Horn mester, mindazért, ahonnan indult, és amit elért. Nem vegye sértésnek, kérem, és tisztában vagyok vele, hogy minden valószínűség szerint nem erre a válaszra számított tőlem. De higgyen nekem, bizonyos kérdésekben... az én kezeim is meg vannak kötve, ugyebár - hajolt előre ültében az NDK vezetője. - És ez nem változtat azon, mennyire hálásak vagyunk Vostroyának a segítségért és mennyire szívesen látjuk Önt itt vendégül a Generisen.
- Nos, köszönöm a rendkívül... szokatlan formában értelmezett őszinteségét, Fel elvtárs... de helytelenül méri fel az erőviszonyokat, fiatalember, ha úgy gondolja, ezzel a válasszal olyasvalakiknek tesz esetleg szívességet, akik elég erősek hozzá, hogy tartsák a hátukat maguknak odaát Vostroyán, a Politbüroban - sóhajtott fel elégedetlenül, de az agresszív ellenségesség legcsekélyebb jele nélkül Corran Horn. Az Erőn keresztül valóban kiérezte Jagged elméjéből és szavaiból, méghozzá a napnál világosabban, hogy a fiatalabb férfi hazudik neki... és ezt láthatóan különösképpen még csak palástolni sem szándékozott.
- Tisztelettel, nem így látom, Corran - mosolyodott el Jagged. - Nem gondolja, hogyha ez megalapozatlan feltevés lenne a részemről, és valóban ilyen egyenlőtlenek lennének az erőviszonyok... nos, akkor... - Akkor nem engem küldtek volna, hanem néhány szakasz állig felfegyverzett NKVD-st, erre gondolt, ugye? - fejezte be fanyar mosollyal az arcán a gondolatot Corran, inkább a józan logika és a harctéri-titkosszolgálati közös tapasztalat, mintsem az Erő pontos sugallata alapján. - Pontosan - biccentett mosolyogva Jagged. - Még mindig nem válaszolt arra sem, jedi mester, hogy iszik-e velem valamit, ha már ilyen messze elfáradt az NDK dolgozó népe kedvéért.
Corran megmasszírozta a homlokát és halkan felsóhajtott. Ő maga sem számított rá, hogy Jagged egyszerű ügy lesz, veleszületett és Corran által jól ismert koréliai makacsságához olyan politikai érzék társult, amit Corrannak csak az utóbbi időben volt ideje egyáltalán elkezdeni gyakorolni, amióta megalapította a Fény frontizmussal kibékíthető túlélőiből az Erő Forradalmi Megmentő Tanácsát, hiszen a Jedi Tanácsban annak idején elméik nyitott könyvek voltak egymás felé, és nem kellett azon lamentálniuk, hogy valamelyikük hazudik-e, vagy sem. (Kivéve persze a titkos Sith nagyurakat, mint Sordis, tette hozzá magában keserűen Corran, rádöbbenve, hogy ezzel az egész gondolatmenettel valójában nem a helyzet újszerűségét magyarázza, hanem önnön naivitását mentesíti, ráadásul már nem először) - Rendben, Jagged - mondta végül, kifújva levegőt és elfogadta a tényt, hogy ez a beszélgetés az előzetesen tervezettnél jóval hosszabb is lehet akár. - Töltsön...
Abban a pillanatban megszólalt a jedi mester személyi komja, magas prioritású, "család" kóddal jelzett bejövő hívás jeleit adva. Corran bocsánatkérően biccentett Jagged felé és rápillantott az övén függő eszközre - korábban meghagyta a srácoknak, hogy csak életveszélyes esetén hívják, a hívóazonosító fénykód most mégis egyértelműen jelezte számára, hogy Valin, a fia keresi. - Elnézést, van esetleg egy nyugodt sarok, ahol ezt fogadhatom? Fontos lehet? - emelte fel a kommunikációs eszközt Jag felé tartva Horn. - Csak nyugodtan - bólintott egy bal felé nyíló, a recepcióval szemben lévő kisebb ajtóra Fel. - Az interjúszoba szabad. - Interjúszoba, mi - jegyezte meg magában Corran, amikor belépett az apró, ablaktalan helyiségbe, amelynek egyetlen bútordarabja egy hatalmas, sokszemélyes, a falhoz állított kanapé volt, s az ajtó a helyére csúszott mögötte. Horn, miután meggyőződött róla, hogy nincsenek gyanús foltok a kanapén, leült, és végre fogadhatta a türelmetlenül berregő komon fia hívását.
- Valin, mi történt? - Szia apa, végre elértelek - az idősebbik Horn-gyerek hangjában idegesség csengett - Eltűntek, nyomuk veszett! - Csak nyugalom, Val, kinek, minek? - komorodott el Corran. - Enfysnek és a bombának természetesen - Horn villámgyorsan aktiválta az apró kézi kommunikációs készüléken létező összes kódolási beállítást, amint ezt meghallotta. Megpróbált az Erő segítségével is ráhangolódni először Valinra, majd a többi Jedi Partizánra, végül Sarasi Suunra, de csak a távolság egyre növekvő, bizonytalan érzése jött vissza mindenkitől... és igen, ismerte fel Corran, Suun jóval... messzebb volt még a többieknél is. - Fogta és faképnél hagyott vele minket, apa!
- De hát... hogyan lehetséges ez - Hornnak először ötlött eszébe, hogy esetleg félreismerte a nőt, alulbecsülte, hogy mennyire tette tönkre ítélőképességét az a rengeteg halálpálca. - Máshova ugratta a szállítót, amikor a Venture-nek randevúznia kellett volna az új-alderaaniakkal - magyarázta Valin. - Próbáltuk elérni, azt hittük, csak valami átmeneti navigációs problémájuk van... de nyomukat vesztettük. Apa... - Valin hangja jól hallhatóan idegesebbé vált. - Nagy balhé lett belőle. Az alderaaniak őrjöngenek, a vostroyai kollégád, aki a találkozót intézte volna, az a Putyilov szintén...
- Ez nem jó... - szívta a fogát Horn. - Van bármi ötletetek, hová mehetett? - Épp ezaz, apa - suttogta Valin. - Booster bá' utánakérdezett... és egy volt üzlettársának a barátjának az exe állítólag Coruscanton látta Sarasit. Próbáltunk mi is ionnyomokat követni, de csak a Köztársaság határáig jutottunk... - Jól tettétek, hogy megálltatok - Corrant hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába. Körbepillantott a szobában - ugy érezte, mintha nem lenne egyedül. - Ne csináljátok semmit, ne lépjetek köztársasági területre, várjátok meg, amíg újra jelentkezem. Most nem tudok tovább beszélni... adás vége. - Oké apa, vigyázz magadra. - Te is, Val, szia, üdvözlöm a többieket is - Horn rossz érzése egyre erősödött. Végül kikapcsolta a komot és az ajtó felé fordult, ami visszavezetett a szobába... és ami csak pár másodperc késéssel nyílt ki újra.
Kívülről vezérelhetik - futott át Horn agyán, és szinte azonnal megérezte, hogy Jagged már nincs egyedül a másik, nagyobb helyiségben. Átlépve a tárgyalóba a jedi mester egy katonásan rövid hajú, ravasz és sejtelmes kisugárzású, kipróbált vén csata-mynock tekintetű férfit pillantott meg Jagged mellett, minimális rangjelzésekkel díszített, klasszikus bastioni szabású fekete zubbonyban, bíbor oldalsó csíkokkal. Messziről sütött róla, hogy nem vostroyai tanácsadó, hanem Fel eredeti, maradványbeli stábjának tagja lehet - ízig-vérig birodalmi tiszt.
- Jedi mester, hadd mutassam be Shaffer tábornokot, egyik leghűségesebb adjutánsomat a trónfosztásom óta, hírszerzésem vezetőjét - biccentett az alak felé Jagged enyhe félmosollyal az arcán. - Úgy hallottuk a tábornokkal... mintha akadt volna némi... problémája. - Lehallgatták a beszélgetést? Ez nem vall valami szíves vendéglátásra, Fel parancsnok - vonta össze őszes szemöldökét Corran és bár semmiféle direkt fenyegetést nem érzékelt az Erőn keresztül a párostól, sem közvetlen, ártó szándék, sem pedig a bejárati páncélajtó mögött, vagy éppenséggel rejtett falifülkékben ugrásra készen várakozó rohamosztagosok formájában, azért a forma kedvéért egyik kezét az öve átellenes oldalán függő, zöldesszürke markolatú fénykardjára helyezte.
- Félreérti, jedi mester - tárta szét a karjait udvarias mosollyal, de ugrásra kész, Horn mozdulatának jelentőségével teljes mértékben tisztában lévő, óvatos tekintettel Jagged. - Itt még mindig barátok között van, de ez az NDK, nem tagadhatjuk meg régi-új hagyományainkat egy ilyen... fenyegetett közegben még az Ön kedvéért sem. - A komsávját nem hallgattuk le - tette hozzá Shaffer nyugalmat sugárzó hangon. - De az épület minden helyisége annak rendje és módja szerint be van poloskázva hangrögzítésre. - Értem, nos, a maguk szabályai, mégiscsak maguk vannak otthon - fonta össze a karját törzse előtt a tartózkodó békülékenység univerzális jeleként Corran. - És most mi legyen?
- Talán megpróbálhatnánk elölről - kacsintott sebhelyes arcfelével Jag Fel. - Onnantól kezdve, hogy mindannyian őszinték vagyunk egymással, és például ön sem hallgatja el, jedi mester, hogy valójában milyen eszköz eltűnése miatt nyomoz. Továbbá azt sem, hogy ezt a kérdéses, sajnálatos módon eltűnt fegyvert, amit az állítólagos árulók a sorainkból valamiféle bűnszervezet kezére akartak juttatni, valójában maguk is tovább akarták adni, csak épp másvalakinek. - Őfelsége... khm, mármint a Titkár elvtárs - javította ki magát a mondat kezdetén erőtlen kísérletként arra Shaffer tábornok, hogy véletlen nyelvbotlásnak álcázza szándékos célzását - természetesen szimpatizál New Alderaan ügyével, de egy terroristagyanús szervezet számára egy működő rendszerpusztító fegyvert átjátszani álláspontunk szerint nem sokban különbözik attól, mintha egy bűnbanda kapná meg azt... legalábbis a térséget érintő potenciális fenyegetés szempontjából... és ugye megérti, jedi mester, hogy mifelénk, ahol nemcsak számos nirauani és ciorali túlélőnek nyújtunk menedéket, de konkrétan magát a Generist is hasonlóval fenyegették nem is olyan rég, nos, ez felettébb érzékeny téma…
Horn arcéle megrándult. - Nos ugyebár nem kell mondanom, mert Önök is jól tudják egyrészt, hogy mennyire érzékeny állambiztonsági és egyúttal politikai incidens generálódott abból, ha szélesebb körben közismertté válna, hogy nem tudnak az illetékes és felelős szakcsapataink elszámolni egy Cár-bombával. És bizonyára arról sem szükséges frontista ideológiai gyorstalpalót tartanom itt és most Önöknek, hogy milyen vékony a határvonal a bűnözők, terroristák és szabadságharcosok között, különösen, ha Vostroyaról nézi az ember. Nem hiszem, hogy többre jutunk, ha ebből most megpróbálunk ideológiai és propagandakérdést csinálni.
- Rendben, maradjunk pragmatikusak és bizalmasak - biccentett Jagged. - Horn mester, maga meséljen nekünk a megbízása részleteiről, én pedig mesélek a lányról, akit keres - Shaffer itt közbe akart vágni, de Fel leintette. - Nyugalom, tábornok, a mi információink érzésem szerint pontosan annyira szenzitívek csak, mint amilyeneket Horn mester készül pillanatokon belül megosztani velünk… vagy amilyeneket már meg is osztott, jelezve ezzel a Népi Demokratikus Kongresszus hithű frontista vezetőibe vetett elvtársi bizalmát - hunyorított vidáman Jag idősebb földije felé. - Legyen hát - fújta ki a levegőt Corran és belekezdett. Úgy tűnt, nem igazán van más választása. - Az áruló, akit keresek, kapcsolatban állt a Szindikátus nevű bűnszervezettel. Az a feltételezésünk, hogy a lány, Uljana náluk volt, és ezzel zsarolták meg a marsall elvtársat a Cár-bomba egy működőképes példányának eltérítésére és átadására. Ezután... született az a módosított terv, hogy a bombára irreguláris erőkkel lecsapunk az átadásakor, és átjátsszuk az Új-alderaani milicisták kezére.
- Ez még önmagában nem olyan nagy ügy - tárta szét a kezeit Jagged. - Kezdhetett volna ezzel, jedi mester. - Nem tudhattam, nem Önök-e az árulók - magyarázta Horn, majd egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha tanácsot kért és kapott volna az Erő örök áramlásától. - De a reakciójuk meggyőzött róla, hogy nincsenek benne az ügyben, legalábbis a bűnszervezeti oldal szempontjából. - Megtisztelő, hogy ennyire értékeli... kölcsönös bizalmatlanságunkat - villantott ironikus mosolyt Shaffer tábornok, majd hozzátette: - És hol került homokszem a gépezetbe?
- Úgy tűnik, a Jedi Partizánok vezetője, akikkel együtt dolgoztunk, Enfys Nest, alias Sarasi Suun meglépett a bombával, ahelyett, hogy átadta volna - magyarázta Corran sötét tekintettel. - Miután megszerezte azt az átadáskor az áruló és a bűnszervezeti kapcsolata között, a Klih'gohn határtérségben. De mivel nem foglalkozott foglyokkal, nem tudjuk, kik voltak azok. - Klih'gonok - vakarta meg az állát Jagged. - Érdekes. Ellophatták esetleg ők a bombát? - Nem - rázta meg a fejét Horn. - A kontaktom, mármint a fiam, Valin szerint Suun nem adta át senkinek sem a fegyvert, hanem egyenesen Coruscantra ment vele. Az a gyanúm, úgy döntött, megpróbálja visszanyerni a Jedi Tanács bizalmát azzal, hogy nekik adja a bombát.
- És mire alapozza ezt a feltételezését, jedi mester? - váltott egyetlen pillanatig kikérdező üzemmódba Shaffer. - Hát, az igazat megvallva én mondtam neki, amikor rávettem erre a munkára, hogy valami értékeset kell vinnie a Tanács elé ahhoz, hogy elnézzék neki a korábbi ballépéseit - sóhajtott fel Corran. - Csak az lett volna a terv, hogy övé lesz az áruló, illetve a kilétével és a bűnszervezeti partnerével kapcsolatos információ, a miénk pedig a Cár-bomba. - És miért Új-Alderaan, ha szabad tudnom? - tette hozzá még elgondolkozva Jagged, miközben Corrant figyelte. - Miért nem vitték volna szimplán haza a megkerült robbanófejet?
- Vrosilov marsall miatt... és mert egy rendszerpusztító fegyver a szeparatista alderaaniak kezében destabilizálta a Köztársaságot és előnyhöz juttatta volna a frontistákat - Horn elgondolkodva beletúrt a szakállába, majd széttárta a karjait. - Nézzék, elég komplikált ügybe keveredtem, nem akarom magukat is belekeverni... a kudarcomba. - Nos, az efféle machináció szerintem sem a jedi mesterek legtipikusabb szokása - mosolyodott el Jagged, majd az asztalhoz sétált, és átnyújtotta Corrannak a korábban kitöltött és felajánlott frissítőt. - De értékeljük az őszinteségét.
Azzal Jagged Shafferhez fordult. - Tábornok, azt hiszem, beavathatjuk a jedi mestert. Ő sem nagyobb áruló itt, mint mi, úgymond. - Igen, uram - biccentett amaz. - Ezek a részletek, úgyis mint a Cár-bomba, meg a politikai vonatkozások, amúgy is megmagyaráznak... néhány furcsa tényezőt a történetben. - Mit tudnak? - vonta fel a szemöldökét Corran, miközben belekortyolt az italába. - Csak nyugodtan, tábornok - intett Shaffer felé még egyszer a biztonság kedvéért Fel, mire a tábornok belekezdett.
- Van egy gyanúsítottunk az árulójára, jedi mester - magyarázta Shaffer. - G'Kar nagykövet az. Követtük az adásait és a mozgását, miután túlságosan sok fontos egyeztetésről hiányzott, és Lehon visszaigazolta nekünk, hogy nem adtak neki bizalmas extra feladatokat, mondjuk úgy. - Hosszú, árulásokkal teli karrierje van annak a hüllőnek - tette hozzá Jagged is. - Nem lenne meglepő tőle egy újabb fordulat. Sosem kedveltem, az igazság szerint.
- A lehallgatott adásaiból tudtuk, hogy neki kellett megszerveznie a transzfert a Szindikátus nevű bűnszervezet felé, miután azok leszállították neki Uljana Vrosilovot - folytatta Shaffer. - De nem tudtuk, hogy pontosan mi a szállítmány. Követtük őt az átadás helyszínére egy TIE-Phantommal... - Hogy mivel? - képedt el Horn. - Ne feledje, Corran, hogy ez itt a Birodalmi Frontista Tanácsok Népi Demokratikus Kongresszusa - mosolyodott el Fel a családja Antilles-ágára jellemző, hamisítatlan zsiványkommandós arckifejezéssel egy pillanat erejéig. - Nem tagadjuk meg sem a múltunkat, sem annak, fogalmazzunk úgy, haditechnikai előnyeit.
- Egy szó, mint száz, a felderítőnk nem avatkozott be, és elhagyta a terepet röviddel a rajtaütés után, mert közel járt egy EGB-őrjárat. G'Kar, ha nem halt meg, most egy Klih'gohn, vagy egy kardassi börtönben sínylődhet. Ezt még le kell nyomoznunk. A lényeg, hogy a felderítőnk rögzített adatai egybevágnak azzal, amit elmondott az imént, jedi mester - vette vissza a szót elöljárójától Shaffer tábornok. - A szindikátusbeli kontakt valami Monroe nevű pojáca volt. A neve felmerült a Köztársaság Sordis elleni, közelmúltbeli támadása kapcsán is, de nem világos számunkra, hogy a Renegát részese lett volna-e ennek a tranzakciónak is, esetleg ő lett volna-e a megrendelő, vagy alkalmasint a végfelhasználó. Sőt, arra is gondoltunk, amíg nem derültek ki Öntől a Sarasi Suunnal kapcsolatos értesülések, hogy a köztársasági csapásmérés valójában erre a technológia transzferre irányult és a vostroyaiaktól bűnözők kezébe került eszközök, vagy fegyverek megsemmisítése lehetett a cél.
- Furcsa disszonancia lenne, ha ez a Suun a Köztársaságot is megvezette volna, és ők most azt hiszik, a Centerpoint-kópiájuk első bevetésével elpusztítottak egy rossz kezekbe került Cár-bombát, miközben a jedik az orruk előtt rejtegetik ugyanazt - vigyorodott el Fel. - Az is lehetséges, uram - jegyezte meg Shaffer tisztelettudóan -, hogy két különböző köztársasági és jedi tömörülés áll a két akció mögött... vagy ellenkezőleg, az egyik a másik fedőművelete, hogy a közvélemény és Vostroya ne keresse tovább az elveszett fegyvert.
- Azért humoros, hogy amíg rólam fel sem tételezik, hogy, intellektuálisan egyáltalán képes vagyok efféle összeesküvésre, ezekből a junior díszjedikből simán kinéznek egy Sith nagyurat is megszégyenítő üzelmet - Corran most már lelkiismeret-furdalás nélkül nyúlt Felék vendégváró üvege után, és kérdés nélkül újratöltött belőle, majd hozzátette: - És a kislány? Itt van, ugye? Megbocsásson, Fel parancsnok... - pillantott Corran sunyin Jaggedre, miközben lehúzta a pohár tartalmát. - Rosszul hazudok, tudom - sóhajtott Fel. - Igen, itt van, de gondolom, megérti, ha azt mondom; nem viheti vissza Vostroyára. Nem csak azért, mert ígéretet tettem vele kapcsolatban, de azért sem, mert nem ön és a Fény hátramaradt tagjai az egyetlenek, akik egyes központi vostroyai frakciók jóindulatától függenek.
- Nem hiszem, hogy el tudja képzelni, tisztelettel, fiatalember - mordult fel Corran. - Odalent az Alsó-Peremvidéken már levegőt sem lehet venni lassan anélkül, hogy ne tudna róla egy frontista besúgó, vagy az ő ellen-besúgója. A maguk kis... finomított birodalmi szimbolikája - pillantott körbe jelentőségteljes arckifejezéssel a teremben Corran - lehetséges, hogy itt megtűrtnek, sőt, ártalmatlanként elfogadottnak számít, de ennyiért Asmerun, Juvexben, sőt, most már Elroodban és a Katholban is életfogytiglani büntetőtábor jár, családtagokat és gyanús szomszédokat is beleértve, fasiszti propaganda terjesztéséért... - Márpedig szerintem el tudjuk - csóválta a fejét az idősebb koréliai lekezelő boomer stílusa hallatán Jag Fel. - Mit gondol, jedi mester, jelenleg vostroyai, vagy volt birodalmi, NDK-s hajó van több az államhatárainkon belül? És mit gondol, talán személyesen G'Kar passzolta nekem le a kislányt? Hát nem. És mit gondol, a flottaparancsnok, aki megtette, vajon melyik vostroyai marsall életre szóló lekötelezettje? A mi kezünk sincs sokkal kevésbé megkötve.
- Igaza van - emelte fel kezeit megadóan, tenyérrel Fel felé fordítva Horn. - Alaposan belekeveredtem egy politikai belharcba Vostroyán, még jobban, mint maguk. És higgyék el, nem áll szándékomban indokolatlanul belerángatni senki mást sem... - felsóhajtott. - A családom biztonságáról, a bajtársaim életéről van szó, akik kitartottak mellettem... - Ez méltányolandó - hajolt közelebb Fel cinkos tekintettel egy pillanatra Shaffer felé pillantva. - És érezze a finom különbséget a szavaimban, jedi mester... meg van kötve a mi kezünk is, de Vostroya is messzebb van. Ha félti a családját és a bajtársait az NKVD-től, egyszerűen hozzá őket ide... ennél sokkalta színesebb és keszekuszább már úgysem lehet furcsa kis közösségünk itt a Generis körül.
- Rögvest kivégeznek, ha így térek vissza - sziszegte Horn. - Időm sem lesz senkit figyelmeztetni sem, nemhogy átcsempészni idáig... - Nem feltétlenül, jedi mester - ingatta a fejét bátorítóan Shaffer. - Ez a kis fordulat a bomba ismételt eltűnésével és alkalmasint jedi kézbe kerülésével akár még a kezünkre is játszhat... - A tábornok lehalkította a hangját: - Ez egy afféle Vrosilov versus Romanoff ügy, nem igaz?
Corran szótlanul bólintott. Még éltek a fejében az NDK-sok szavai arról, hogy minden be van poloskázva. - Nem probléma - vette át a szót ismét Jagged. - Tudja, jedi mester, bár védelmi kérdésekben változatlanul a Vörös Flottától és annak parancsnokaitól függünk, az NDK civil stábjának nagy részét már Molotoff külügyi népbiztos elvtárs szervezetei adják, aki most amúgy is kellemetlen kérdésekre számíthat a Politbürotól G'Kar elvtárs kompromittálódása miatt. Ez a kis plusz háttérinformáció jól fog neki jönni, sőt egyenesen megkockáztatom, hogy imádni fogja a maga sztoriját, Horn elvtárs. Néhány száz, ezer, kettőezer, hatvanöt ezer, vagy akár hatmillió újabb menekült, vagyis inkább meggyőződése pionír áttelepülése igazán nem okozna nagy adminisztratív gondokat ezek után - kacsintott ismét Jag zárásképpen.
- Ez gondolom, még így sincs ingyen - simogatta őszes szakállát Corran Horn. - Mit akarnak még cserébe? - Segítsen nekünk jediket képezni - mosolyodott el Fel. - Ideológiai töltés és frontizmus nélkül. Persze titokban. Ha pedig egy Erőérzékeny ifjú frontista nem találja a helyét sem maguknál, sem a sztalker-jed'ka vonalon, küldje át ide hozzánk... szigorúan szakmai továbbképzés céljából, természetesen - mosolyodott el finoman újra Jagged Fel. - Az Erő, végtére is, ahogy a galaxis dolgai állnak, egyre inkább reáltudomány, nemde? Nem sokban különbözik a hiperhajtómű-építestől... - Ha ez igaz lenne, Fel parancsnok, akkor már réges-rég a hipertérben darabokra szakadt szállítóhajók darabjai hullanának a fejünkre galaxisszerte - nevetett fel Corran. - Nem, szerencsére az Erő egyszerűbb, mint a hipertér. Bár én sok mindent csináltam már életemben, igaz, ami igaz, gépész még nem voltam. Akár tévedhetek is. És mit akarnak még? - pillantott most Corran kíváncsian az elgondolkodva maga elé meredő Shaferre. - Ki vele, tábornok, a kíváncsiság nem szégyen.
- Az együttműködésük érdekel minket, amit az EGB-vel és a Köztársasággal folytatnak egy Tython nevű rendszerben - bökte ki Shaffer. - Atali nem túl közlékeny, ezzel kapcsolatban sem, amióta… az a benyomása, hogy a kora miatt nem vele alszom már - halkította le a hangját szinte vidáman Jagged is. - Ez a tythoni ügy viszont... érdekes számomra.
- Miért... érdekli ez magukat? - vonta fel Horn a szemöldökét immár őszinte gyanakvással. - Ez... afféle okkult ügy. Jedi-dolog. Nincs frontista vonatkozása... - Amint már mondtuk, jedi mester, nem hagytuk magunk mögött minden birodalmi tradíciónkat - jegyezte meg konspiratív hangon Shaffer tábornok. - A tudás hatalom, ez a tudás különösen, Corran - biccentett Jagged. - Ráadásul, ha erőhasználó lovagokat akarok képeztetni, méghozzá... új filozófiával, akkor értenem kell... a naprakész trendeket, mondjuk úgy.
- Hát jó, legyen - Corran kényelembe helyezte magát a székén és ismét töltött magának. Az Erő sugallata, gondolta magában fanyarul, végül mégis csak helyes volt. Ez valóban hosszabb beszélgetésnek ígérkezett a vártnál. - Hallottak már a Csillagok Királynőjéről és a párhuzamos valóságokról?
|
|
|
Generis
Oct 24, 2022 10:34:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2022 10:34:08 GMT 1
A hajdan erdőkkel borított, itt-ott egy, a hegyek és zöldfelületek közül kimagasodó birodalmi mintájú bázis, leszállóplatform, vagy deflektor-, esetleg komtányér sziluettje által megtört planéta külsején alaposan otthagyta a nyomát az erőltetett frontista iparosítás, mely nem csak ideológiai, de a Népi Demokratikus Kongresszus túlélése szempontjából is létfontosságú volt. Mindenhol hatalmas kitermelőgépek és önkéntes brigádok dolgoztak különböző erdőirtásokon, talajszkenn alapján nyitott bányákban, új, frontista mintájú, szögletes lakótelepek építésén, melyek harminc-negyven emeletes blokkjai a frissen kivágott erdők simára döngölt talaján nőttek ki a semmiből, gondosan tereprendezett parkok közepén. Lakásokra márpedig még nagyobb szükség volt az iparosításnál is… a Generishez hasonló rendszerek, sőt az egész NDK populációja robbanásszerűen nőtt, napról-napra. Munkanélküliek a Köztársaságból, politikai menekültek a Birodalmi Maradványból és Kardass alárendelt népeinek soraiból, a szabadosságban és a nagaiok uralta szolgáltató szektorban megcsömörlött adumari csepűrágók, kiégett táncosok és prostituáltak, akik a test örömeiben megfáradva tisztességes kétkezi munkát szerettek volna maguknak… a Vostroyai Unió különböző területeiről érkező, hazájukban még mindig kuláknak nézett juvexi, senexi és cosrai származású bevándorolók, vagy épp olyanok, akik éppenséggel frontista meggyőződésből nézték egyre kevésbé jó szemmel a felszín alatt hazájukban egyre teret nyerő Popius Dea erősödését… a Manchu, Karafuto és Astoria megmenekült frontista lázadói, akik inkább a biztonságos frontista életteret választották… az igazságot kereső volt ESB-beli Maradvány-tisztek, akik a Hapan-Sith Monarchiából idegenjéből inkább hazatértek szülőföldjükre, még akkor is, ha ehhez egyenruhát és némiképp meggyőződést kellett váltaniuk… vagy ellenkezőleg, akik szánt szándékkal vállalták ezt, vissszatérve egyetlen jogosnak tekintett Uralkodójuk, Jagged Fel alá, éltetve a Birodalmi Maradvány igaznak hitt lángját a frontista felszín alatt… egyszóval ezrek, tízezrek jöttek minden nap.
Generis pedig egyre inkább azzá vált, aminek lennie kellett, egy erősödő, kishatalomból középhatalommá váló, kis, peremvidéki szektorokra korlátozott területe ellenére a technika, tudomány, kultúra és a katonai - politikai erő terén egyaránt folyamatosan erősödő állam fővárosává. S bár voltak olyan hangok, akik azt erőltették, hogy OstBastion, azaz Kelet-Bastion, ahogyan a fővárost mostanában egyre gyakrabban hívták, a Maradvány eredeti, Pellaeon alatt kialakult központi igazgatási rendszeréhez hasonlóan folyamatosan vándoroljon az NDK jelentősebb rendszerei között, titokban tartva valódi, aktuális lokációját, az államtanács józanabb tagjai (a vostroyai és cosrai küldöttek tekintetében ez sokszor szó szerint volt értendő) felesleges lépésnek tartották ezt - egyfelől amúgy is csak nagyjából fél tucat rendszer jöhetett volna szóba, Generisen és Agamaron kívül talán még Garqi, vagy valamelyik a kevés, az NDK alá tartozó “Ord” kezdetű volt katonai lerakat-rendszerek közül, de ezek amúgy is veszélyesen közel feküdtek Yaga minorhoz, másfelől oktalanság lett volna arra számítani, hogy egy eszkalálódó konfliktus esetén Bastion bitorló urai azzal vesződtek volna, hogy megpróbálják megtippelni OstBastion aktuális helyét… egyszerűen megindultak volna a hipertéri rakéták az NDK összes nagyobb rendszere ellen.
Így aztán a taktikai titkolózást felülírta a látványos elrettentés ereje, s ahogyan Generis felszíni épületei növekedtek, úgy vált egyre sűrűbbé a bolygó körüli platform-mező is, helyet adva a Cár-bombákkal felszerelt, az NDK saját állományának kezelésébe tartozó rakétaindító állomásoknak. A lakosság megnyugtatása, és a frontista szellem fenntartása végett vostroyai mintára még alapvetően energiapazaroló és feleslegesen költséges, bolygókéregbe ásott felszíni indítósilókat is építettek, amelyekbe óriási, a gravitációs vonzás leküzdésére képes roppant rakétahajtóművekkel felszerelt ballisztikus hipertéri rakétákat ástak be a birodalmi és vostroyai technológia vegyítésével… az EGB részecskeromboló elven működő robbanófejeivel ellentétben ezekben pedig akár élesen is tarthatták a Cár-robbanófejeket, hiszen láncreakciós mechanizmusuk alapvetően maximum egy aktív bolygómag közepén lettek volna képesek bármit kiváltani… napok fúziójának gyorsítására tervezett rendszerük a bolygókéreg környékén aktiválódva nem okozott volna több kárt, mint egy közönséges, primitív termonukleáris atombomba felrobbanása, az ilyesmi pedig vostroyai mértékkel nézve aprópénznek számított, még véletlen balesetek és járulékos károk szempontjából is - persze ettől még Jagged Fel parancsára az indítószerkezetet kiszerelték a felszíni rendszerekből. Ami Vostroyán szükséges rossz volt, az az NDK-ban, ahol minden egyes frontista élet számított, és ahol sokan még mindig az Első Rend mindenütt ott nyüzsgő ügynökeit vélték látni minden egyes, az adott kerületre érvényes tartózkodási dokumentum nélküli állampolgárban - olykor nem alaptalanul -, ésszerűtlenség lett volna.
A felszín alatt - nem szó szerint, hiszen az NDK vezetői nem rejtőztek a föld alá, hanem megfelelő sugár- és planetáris pajzsokkal védett parancsnoki épületeik egyikében üléseztek - azonban egyre növekedett a feszültség. Az NDK meglepően sikeresen épülő-szépülő frontista gazdasága és társadalma határain túl ugyanis a galaxis forrongott, ahogy a cosrai emigráns szakértők sokszor megjegyezték az államtanácsnak eljuttatott jelentéseikben, egyre fokozódott az államközi galaktikus helyzet. Sokszor pedig a holohírekben is látható káosz a titkos csatornákon végzett operációk újabb kudarcaival párosult… márpedig egy olyan állam esetén, mint Jagged Fel NDK-ja, amely akkora hangsúlyt fektetett rá, hogy méret- és kapacitásbeli hátrányait a galaxis egyik legjobb, leggyorsabban felfuttatott hírszerző hálózatával ellensúlyozza, ez legalább olyan életveszélyes volt, mintha újra az EGB csillagrombolói gyülekeztek volna Generis előtt… sőt, talán még inkább.
Jagged Fel megkopogtatta a kezében lévő adattáblát, miközben asztal alatt lévő kezével elégedetten megigazította a medikus specialisták legutolsó, Jainával való, a korábbiakhoz képest jóval fájdalmasabban elsült találkozása óta teljes mértékben helyreállított legnemesebb szervét, és végignézett az államtanács állandó és rendkívüli meghívott tagjain. Utóbbiak közül éppen Borg őrnagy, a korábbi astoriasi operáció vezetője fejezte be karrierjének talán első sajnálatos kudarcáról szóló jelentését. Felettese, Shaffer altábornagy, a Hírszerzés vezetője Jagged bastioni évei óta és azóta is szünet nélkül, szobormerev arccal hallgatta a jelentést, de az enyhe pír arcán arról árulkodott, hogy kvázi ő szégyelli magát alárendeltje fiaskója miatt.
- Szóval meg sem próbálták üldözni a Hapan-Sith ügynököket? - kérdezte végül Jagged, miután megemésztette Borg mondanivalójának lényegét… miszerint a csapat elveszítette az Odessenen bújtatott Uljana Vrosilovot. - Mire tisztáztuk a nordgardi vámhatósággal kialakult sajnálatos félreértést… már nyoma veszett a Sith hajónak, amelyik magával vitte a lányokat - magyarázta borús arccal Borg. - Csak annyi tudtunk meg róla, hogy minden bizonnyal Astarta Vandimion végrehajtója hajója volt, és a fedélzeten kellett legyen a Vrosilov-lány mellett Allana Solo is.
- Minden bizonnyal a visszatartásunkra hívták ránk az asszaszinok a helyi rendőröket - szólt közbe Shaffer. - Ez egy túlságosan jól megkonstruált akció volt. - Már-már jobb annál, mint amit régóta bármikor láttunk a Hapan-Sith szolgálatoktól - biccentett Jagged. - Bármilyen hír a Hapesről, vagy a Vjunról ezzel kapcsolatban? - Egyelőre semmi, államelnök…khm, titkár elvtárs - rázta a fejét Shaffer, még mindig küszködve a megfelelő kifejezések használatával.
- Ha Charis kezében lennének a lányok, nem kürtölte volna már tele vele a holonetet? - szólt közbe most a helyi planetáris és bolygóvédelem parancsnoka, Generis volt moffja és jelenlegi közigazgatási kerületvezetője, Zouo vezérezredes. - Igen, ezt én is különösnek találom - biccentett Jagged, majd a többiekre pillantott. - De az alapján, amit az ott tartózkodó Főkormányzóról tudunk, talán mégsem olyan különös.
- Entschuldigung, titkár elvtárs, mit is tudunk róla pontosan? - szólalt meg az egyik emigráns cosrai delegált, Uehne elvtárs, a helyi Ulrich Ivor, úgymond. - Elnézést, még nem tájékoztattam a Tanácsot - biccentett szabadkozva Fel, miután begyűjtött egy nehézkes, de jóváhagyó fejbiccentést Shaffertől az üggyel kapcsolatban. - Megkeresett engem Noel Naberrie szenátor a Köztársaságból, hogy felhívja a figyelmemet bizonyos, az EGB-ben terjedő, és általa is megerősített problémákra… a birodalmi Főkormányzó… integritásával kapcsolatban.
- Úgy hírlik, Tierce egy imposztor - próbálta magyarázni Shaffer is. - Ez egy klónnál nem olyan meglepő - horkant fel Brody flottatábornagy, az NDK űrvédelmi erejének parancsnoka. - Mitől olyan lényeges, hogy éppen hányadik verziójú Tierce kavarja a banthatrágyát a császárnőnél? - Éppenséggel ha eltérőek a módszerei elődeitől, akkor fontos lehet - szólt közbe ismét Shaffer. - Ha az EGB ugyanazzal próbálkozik, mint korábban a Szindikátus, jelesül, hogy propagandaértékű nagyelőadások helyett megszerezzék maguknak a Vrosilov-lányt, és ezen keresztül zsarolják a Vörös Flotta marsallját, abból még problémánk lehet.
- Igen ám, de az EGB aktuálisan mást sem csinál propagandaértékű nagyelőadások és a szokásos erődemonstrációik helyett - szólt közbe Zouo. - Előbb ez a jedhai ügy, a klerikálisokkal szemben, aztán a Tatooine, hogy száradna le a tömeggyilkos főadmirális keze… - Jó okkal nem küldtünk frontista önkénteseket a Jakku lázadóihoz, kolléga - ellenkezett halkan Shaffer. - Ez tulajdonképpen az EGB és személyesen Folett korábbi akciói alapján egyáltalán nem volt meglepő, ahogyan a Halálcsillaguk létezése sem.
- Amíg a Cár-bombáink bevethetőek, minket nem fenyegethetnek amúgy sem vele - tette hozzá Brody magabiztosan. - Engem azért elgondolkodtattak a Tatooine-ról érkezett felvételek - jegyezte meg Shaffer. - A technika, amivel áttörték a bolygópajzsot…
- És ami összhangban áll Naberrie szenátor elmondásával, miszerint a régi-új Főkormányzónak valamiféle… interdimenzionális kapcsolatai vannak - szólt közbe némi csend után Jagged. - Shaffer, azt akarom, hogy elemezzék ki a Tatooine elpusztítását, képkockánként. Ami a Vrosilov - lány ügyét illeti… eredetileg is személyesen akartam Hapesre menni. Talán ott kideríthetek valamit. Addig azt akarom, hogy erősítsék meg Carl Wenthar őrzését az Adumaron. - Jelentkezem, uram - emelte fel a kezét Borg, miután Shaffer ismét jóváhagyólag biccentett felé. - Többször nem hibázok, uram.
- Ezt el is várom, de a biztonság kedvéért adunk maga mellé néhány sztalkert is - biccentett Fel egy alacsonyabb rangú, vostroyai egyenruhás tiszt felé, aki a hátsó sorokban ült. - Makarov ezredes egysége csatlakozik a maguk csapatához. Naberrie szenátor tájékoztatása szerint egy köztársasági egység is a helyszínen van, az intézményben, Ben Skywalker vezetésével. Bent régről ismerem, harcoltunk együtt, Varvara is becsülettel beszélt róla - Jag tekintete egy pillanatra elfelhősödött, ahogyan eszébe jutott halott barátnője, aki az előző barátnője támadása során áldozta fel magát. Aztán az államfő nyelt egyet és folytatta. - Vegyék fel a kapcsolatot a Skywalker-sejttel, és gondoskodjanak róla, hogy ha hapan-Sith ügynökök környékeznék meg Carlt, intézkedni tudjanak.
- Nem lesz ebből gond, uram? - kérdezte Borg. - Úgy értem, a párhuzamos védelmet ellátó köztársasági és Penge ügynökökök… - Szinte az összeset kivonták, amíg Ön Odessenen volt, őrnagy - szólt közbe Shaffer. - Mennek vissza Nordgardra.
- Ami ezt a jedhai ügyet illeti - szólt közbe Zouo az asztal társaság másik oldalán helyet foglaló néhány alak felé pillantva. - A titkár elvtárs szándéka, hogy nem avatkozunk be… - Változatlanok, sajnálom - biccentett Jagged. - Nincs elég felszabadítható erőnk, hogy odavonuljunk. A beavatkozás Vostroya tájékoztatása szerint a lehoni helyőrség feladata. Annyit tehetek, amennyit meg is tettem… nem állok egy független, beavatkozó erő útjába - biccentett a társaságban ülő két őszes hajú, idősödő humán férfinak.
- Az Errant Venture indulásra kész - biccentett Booster Terrik. A vén csempész még élemedett, nyolcvanon túli kora ellenére is félelmetes látvány nyújtott, ahogyan a családját készült megvédelmezni. Jaggedet az öreg Pellaeon és Talon Karrde keverékére emlékeztette. - Ahogyan a Jedi Partizánok megmaradt egységei is. Mirax hamarosan végez az önkéntes flotta összeállításával. - A legjobbakat kívánom, sok sikert - pillantott most a páros másik tagjára Jag. - Örültem volna, ha elkísérsz Hapesre, Corran bácsi. De megértem, hogy ezek után maradnod kell.
- A Birodalmi Lovagok és Sinde mester gondoskodnak a védelmedről, tőlem pedig mindent megkaptál Strelok és a többi sztalker tythoni jelentéseiből - biccentett a fakó arcú, volt jedi mester. - Hidd el, elhagynám a posztom, ha tehetném… de bízom benne, hogy Mirax és Booster megtalálják Jedhán a srácaimat. Az, hogy nem érzem őket az Erőben, még nem jelenti azt, hogy meghaltak… - Sajnálom, és tudom, Ysella és Valin tehetséges jedik, tudnak vigyázni magukra - biccentett bátorítóan Corran felé Jag. - De ha mégis, ha volna mód rá, hogy legalább Lehonig elmenj, vagy egyenesen Vostroyára, hogy személyesen beszélhess Vrosilov marsallal…
- Izvinyite, tavaris glavnij szekretar’j F’jel - szólt közbe a társaság eddig rangjához és hatalmához képest meglepően szótlan tagja, egy kerek, keret nélküli, vostroyai stílusú látásájavító szemüveget viselő férfi. - Horn elvtárs jelenleg még a Vostroyai Unió, és nem pedig a Népi Demokratikus Kongresszus alkalmazásában áll, mint kirendelt nagykövet. Remélem, megérti, hogy az ide kirendelt nagyköveteinkkel kapcsolatos… korábbi sajnálatos tapasztalatok miatt nem kockáztathatok újra, Horn elvtárs testi épségét pedig végképp nem kockáztathatom. Így, ahogyan én sem szólok bele abba, hogy Ön hogyan vezeti frontista apparátusát, Fel elvtárs, úgy kérem, Ön se helyezzen nyomást rám, hogy én hogy vezetem… az enyémet.
- Természetesen, Molotoff elvtárs - Jagged a fogát szívva, de a másik férfi vendég státuszát és befolyását elismerve elfogadta Vostroya külügyi népbiztosának kérését. - Meg kell értenie, most, hogy Cecilova elvtársnő visszaindult a Lehonra, hogy személyesen tájékozódjon, miért nem kapunk onnan jelentéseket, Horn elvtárs pedig a Jedha kapcsán…. befolyásolt állapotba került, nem kockáztathatom, hogy bármi más térjen vissza Vostroyára, hogy Vrosilov marsallt tájékoztassa a sajnálatos fejleményekről, mint én magam - magyarázta Molotoff aggodalmasan. - Pontosan… mitől kellene félnünk, népbiztos elvtárs? - szólt közbe most kíváncsian Brody.
Molotoff levette és lassan törölgetni kezdte a szemüvegét. - Nézzék… - mondta végül. - Tudom, hogy itt barátok között vagyok. De nem akarom, hogy idő előtt olyan eseményekbe keveredjenek, akik túlmutathatnak a szektorukon. A coruscanti események, a jedik kapcsán, ez a jedhai ügy… és ami a Lehonon, és otthon, a Csillagvárosban zajlik… az az érzésem, minden mindennel összefügg.
- De valamit csak tehetünk - erősködött Zouo is. - Az eddigi, klérus-ellenes politikájuk a legjobb, amit tehetnek - helyezte vissza a szemüvegét az orrára Molotoff. - Ne engedjenek teret a deistáknak. - A vallásszabadság és az egyház elválasztása az állami intézményektől az NDK egyik legfontosabb alapértéke - húzta ki magát határozottan Jagged. - Nálunk nem lesz deista szemét az utcákon, vagy mor’mon szenny. Mindenki abban hisz a lakása négy fala között, amiben akar, de nem viheti ki az utcára.
- Eta Pravda, tavaris - értett egyet Molotoff. - Jelentkezni fogok… amint megtudtam valamit. Ahogy Önök is jelentsék kérem, mit tapasztalnak a Hapesen. Horn elvtárs lesz a vostroyai hatalom aktuális képviselője itt az NDK-ban, mint meghatalmazott nagykövet… ha bármelyikünkkel történne valami - nézett végig a társaságon jelentőségteljesen Molotoff. - Oh… - harapta be az ajkát Fel, mint akinek eddig talán meg sem fordult a fejében, hogy akár bajba is kerülhet a Hapesen, és hogy ezzel tulajdonképpen Vostroya kijelölte az utódját erre az esetre, ráadásul egy volt jedi, nem pedig egy volt birodalmi tiszt személyében. Corranhoz fordult, miután végignézett az alárendeltjein. - Horn elvtárs, tudom, hogy gyűlölöd ezt…
- De elfogadom - nyelt egyet sápadtan Corran Horn, a birodalmi tisztekre pillantva, akik kényelmetlenül néztek egymásra. - Remélem, mindenki más is. - Horn elvtárs, a jedi menekülthálózattal kapcsolatos lépések… - szólt közbe most Shaffer. - Megkaptam a listát Judicartól, igen - biccentett Corran. - Ez a másik ok, ami miatt muszáj maradnom. Hamarosan jönnek az első transzportok a Magból. Jóval nagyobb populációra számítunk, mint korábban. Nem sikerült elérni Keyant a Kathol térségében, ahogyan Arelist sem egyelőre, legalábbis nekünk nem. Ezért aztán Judicar és Helin ide csatornázzák azokat a menekülteket is, akiket eredetileg vostroyai területre szántak küldeni, Exocronra és a Rylothra.
- Sajnálom, ha ezzel túlterheljük a kapacitásaikat, elvtársak, de jelen helyzetben nem tudnánk szavatolni a menekültek biztonságát odalent - rázta a fejét Molotoff. - Úgy érti, ezúttal már elszégyellik magukat, amikor kiadják őket az EGB-nek? - szólt közbe epésen Zouo, de Jagged leintette. - Elég ebből, vezérezredes elvtárs, kérem, ne élezzük a helyzetet. A menekültek ide jönnek Horn elvtárs pedig gondoskodik róluk, amíg mindenki más mindenhol a feladatát végzi. - Ahogy parancsolja, Fels… Fel titkár elvtárs - nyelt karót Zouo.
- Jedhára pedig csak egy Phantomot küldjünk Mirax és Booster bácsi kontingensén kívül - tette hozzá a korábbi vitát lezárva Jagged, majd visszafordult Boosterhez. - És az Erő legyen veletek, ha mondhatok ilyet. Bármit, ami közel hozhatja egymáshoz a Yuuzhan Vongot és az EGB-t, csírájában kell megsemmisítenünk. - Ami a Hapesre induló missziót illeti, titkár elvtárs - szólt közbe Shaffer. - Pontosan mire számít? - Kell lennie ott egy frakciónak, amelyik a Köztársasággal és egyszersmind a velünk való kiegyezést favorizálja - magyarázta Jagged. - Naberrie is erről beszélt, és ha nem lenne ilyen, akkor nem hívtak volna meg…
- Kivéve, ha Tierce csapdája az egész - jegyezte meg Brody. - Nem ez lenne az első eset. Talán az exe is ott várja, uram, hogy befejezze… amit… - Információink szerint Jaina Solo az Ershanra emigrált és a Nordgard elleni mor’mon támadás előkészítésében vesz részt - szólt közbe Shaffer. - Én nem miatta aggódok, uram. Hanem ami Naberrie és Horn elvtárs jelentésében szerepelt arról az Erőérzékeny TIerce-ről, vagy kiről…
- Korábban sem rettentem meg néhány kósza sötét jeditől, Sith-től, vagy efféle förmedvénytől - húzta ki magát Jagged határozottan. - Gyengeség lenne, ha nem mennék. És Ön is tudja, tábornok, hogy másképp nem fogjuk tudni kiugrasztani tudjuk, kit abból a bizonyos bokorból… ha nem látja, hogy elköteleztem magam a nagyobb ügyek mellett, semminthogy itt üldögéljek és menekülteket gyűjtsek magunk köré… nem fog előbújni, hogy megkeressen. - Aber bitte, már megint kiről van szó? - szólt közbe Necker elvtárs, a másik cosrai emigráns miniszter.
Shaffer és Jagged ismét kölcsönösen jóváhagyó fejbiccentésekkel kommunikáltak egymással, mire a hírszerző altábornagy szólalt meg. - Az Első Rend meg van őrülve odaát a Maradványban. A hozzánk menekültek szerint, akiket üldöztek, vagy perbe fogtak, egyetlen dologról kérdezgetnek, vallatnak mindenkit, ők is, és a főszektorhatár túlsó oldalán a kardassiak Második Rendjének vallatói is. Mindenkiből azt próbálják kiverni… hogy hol bujkál az állítólag életben lévő Drikl Lecersen nagymoff.
- Oh, ezt nem mondja komolyan - képedt el Zouo is. - Azt hittem, ez csak valamiféle pletyka. - És ha így is lenne, megérné szövetkeznünk vele, uram? - szólt közbe Brody. - Lecersen közismert áruló…
- Valami történik odaát az EGB-ben - szólt közbe Jagged. - Ne feledjék, elég ilyen dinamikát láttam a chisseknél és a Bastionon. A Főkormányzó és a Főinkvizítor magánakciói, Folett pusztító hadjárata… mind arról árulkodik, hogy a Vezérkar összes tagja fél, bizonytalan, és nem csak egymástól, hanem kell lennie valahol valami bizonytalansági faktornak, ami egyikük előtt sem ismert. Valahogy nem áll össze. És amilyen elánnal keresik Lecersent és az ügyébe keveredett kardassi vezetőket, akik szintén eltűntek, nem hagy nyugodni a dolog, hogy van valami, amit nem látunk.
- És azt gondolja, uram, ha elmegy Hapesre, ott kiderül? - szólt közbe kételkedve Zouo. - Azt gondolom, hogy olyan sokan leszünk ott, amire Wenthar halála óta nem volt a példa a Hapesen - folytatta Jag. - Charis, Tierce, vagy Tierce-ek, ahogy tetszik, Naberrie… ha a Hapan-Sith Monarchia egy lépésre kerül attól, hogy összeomoljon, nem maradhatunk tétlenek… és ha egy ilyen ismeretlen birodalmi… alvó sejt, ha úgy tetszik, passzív frakció arra vár, hogy felemelkedjen, mikor máskor tennék?
- Sok ebben a “ha” , uram - csóválta a fejét Brody. - Nos, nem a mi hírszerzésünk lenne a legjobb a galaxisban, ha ne lennének ennél megfoghatóbb bizonyítékaink, nem? - mosolyodott el Jagged.
A többiek egyöntetűen Shaferre néztek, aki felsóhajtott.
- Nem szeretem, amikor ilyen helyzetbe hoz, titkár elvtárs - aztán az asztalra tette a kezeit. - De rendben. Megerősítem, hogy van egy kapcsolatfelvételünk, ami alapján nem vethetjük el annak a lehetőségét, hogy Lecersen nagymoff életben van és aktív. - Ebbe már engem is beavathatnának - hajolt közelebb az eddig a szemüvegét szöszmötölő Molotoff felélénkülve.
- Vezessék be a vendéget - intett Shaffer az ügynökeinek, mire két fekete rohampáncélos ügynök kiment, majd bejöttek… egy sokak számára ismerős fizimiskájú alakkal. - Na ne már - rázta meg a fejét Brody. - Ez egy rohadt vorta.
A vorta a fajtájától megszokott bárgyú mosollyal mérte végig a társaságot.
- Magam is kételkedtem, amikor Shaffer jelentette, hogy megérkezett hozzánk - magyarázta Jagged, Horn felé pillantva. - De miután összevetettem az általa elmondottakat a tythoni sztalker-jelentéseiddel, Corran bácsi, és azzal, amit Naberrie szenátortól hallottam… ez már három, egymástól független forrás. És egyúttal ez talán megoldja az egyik dilemmánkat is - pillantott Jagged Molotoffra és Borgra. - És az alapján - fordult most Molotoff és Horn felé -, ami maguknál alakul, nem tehetek mást, mint hogy beavatom őket, mielőtt bármelyikük rossz híreket vinne Vrosilov marsallnak. - Mégis, mit hozott nekünk? - pillantott a vortára Brody, és Horn és Molotoff is egyetértően bólogattak, szinte türelmetlenül.
A társaság többi tagja is a vortára szegezte a tekintetét. - Lecersen nagymoff üdvözletét, valamint az Alapító, és a Domínium baráti üzenetét, tiszteletre méltó vezetők, tiszteletre méltó Jagged Fel - magyarázta a vorta szokásos joviális mosolyával. - És szövetségi ajánlatukat.
Azzal a vorta letett egy holomegjelenítőt asztalra. A képen a társaság egyöntetű megdöbbenésére egy sima arcú humanoid játszott éppen... Uljana Vrosilovval és Allana Soloval.
|
|
|
Generis
Nov 11, 2023 11:42:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 11, 2023 11:42:52 GMT 1
A Generis egyre inkább hasonlított a Bastionra, ahogyan az erdőbolygó különböző pontjain szakadatlanul újabb és újabb városok nőttek ki a földből, ahogyan a galaxis minden pontjáról érkező - elsősorban egyre inkább a deisták, a vostroyai nyugtalanság, de újabb a Hapan-Sith Monarchiában történt rendszerváltozás elől menekülők tömegei, ideértve a Judicar-hálózat által kisebb csoportokban ide csempészett jedi menekülteket is - különböző menekülők sátortáborokban való üldögélés helyett a munkaalapú NDK-társadalom erényeit követve azonnal szervezett erdőirtásba és építkezésekbe fogtak… ahol lehetett, modern plasztacél anyagokból, ahol nem volt erre kapacitás, a kivágott fákból készült gerendákból emelkedtek egész városnegyedek a generisi dzsungel közepén, hogy a hajdan katonai bázisokkal itt-ott tűzdelt, máskülönben érintetlen vadont egy galaktikus középhatalom fővárosává tegyék.
Az NDK vezetői azonban mással voltak elfoglalva, semminthogy vég nélkül nézegessék az amúgy lenyűgöző építkezéseket. A parancsnoki épület tárgyalótermében a katonai közigazgatás vezetői - Jagged Fel, aki nemrég tért vissza a Hapesről, vele a hírszerzés parancsnoka, Shaffer tábornok, valamint Zouo és Brody volt moff és volt flottaparancsnok, akik még mindig nem szoktak hozzá új elvtársi-marsalli megnevezéseikhez. Az NDK által életre hívott Birodalmi Lovagrendet ezúttal nem képviselte senki, mivel Jagged csak így tudta elérni, hogy a kövérkés, frontista civil cosraiak is távol maradjanak a biztonsági üléstől… hiányoztak továbbá Vostroya képviseleti nagykövetei, mindkettejük más és más okból.
- Amíg létrejön a kapcsolat, uraim - pillantott Jagged a tárgyaló főképernyőjére, amelyen egy villogva pörgő holografikus vörös csillag jelezte, hogy Vostroyát próbálják hívni, egy kisebb képernyőn pedig egy álcázott felderítőhajó, egy maradványbeli időkből megörökölt TIE-Phantom sugárzott kellően biztonságos távolságból képeket a még mindig megközelítetetlen Jedha-rendszer kataklizmájáról -, addig halljuk a legfrissebb jelentéseket… hogy van a dezertőr vendégünk? - fordult elsőnek Shafferhez az államfő.
- Kihallgattam Kyron rendadmirálist, miután internáltuk a legénységét és lefoglaltuk a hajóját, pontosabban hajórészét, amivel jött - magyarázta Shaffer. - A magam részéről nem hiszem, hogy érdemes lenne miatta további konfrontációt vállalnunk az EGB-vel, de ehhez az asztalhoz sem ültetném, bármennyire is erősködött, hogy végig az volt a terve, hogy a frontizmus oldalára álljon. Az EGB-ben működő kémeink jelentései alapján egyértelműen arra törekedett, hogy mihamarabb eszkalálja a köztársaságiak elleni hidegháborút.
- Amíg nem tudjuk, hogy ezt esetleg nem antideista meggyőződésből tette-e, addig nem akarok keresztbefeküdni az EGB előtt azzal, hogy csak úgy, mindenféle ellentételezés nélkül kiadom nekik - morfondírozott Jagged. - De egyetértek azzal, tábornok, hogy nem adhatunk neki csak úgy menedékjogot és vezetői pozíciót, amíg nem győz meg minket arról, hogy hasznát vehetjük… - Folytatom a kihallgatását, uram - biccentett Shaffer. - Esetleg, ha idegi szérumokat… - Inkább vigyen be egy asztromechet, és dugja rá azt, hátha a kibernetikus fele együttműködőbb - legyintett Jagged, majd témát váltott és Brodyhoz fordult.
- Tábornokom… hogy van Horn mester? Van bármi híre a kontingenséről? - Sajnos senkit nem enged be magához, pedig többször próbáltam beszélni vele - sóhajtott fel Brody. - Az Errant Venture egységeitől pedig azóta sem érkezett semmi hír. Sajnos fel kell tételeznünk a legrosszabbat, uram. Elképzelhető, hogy a teljes kontingens, beleértve Horn mester egész családját… odaveszett legkésőbb a Jedha napjának felrobbanásakor.
- Az öreg Booster és a többiek voltak az egyetlen használható kontaktunk az alvilági szervekhez - sóhajtott fel Jagged. - Ha másképp nem megy, akkor Judicar mester szervezetével kell beszélnünk, akkor pedig további jedi menekülteket kell átvennünk. - Ha Naberrie tényleg meghalt a Hapesen, vagy a birodalmiak foglya, akkor valószínűleg Judicarnak sincs más választása - jegyezte meg Shaffer.
- Elvesztettük a hapan kapcsolatot, elveszítettük a Jedhára küldött erőket, eltévesztettük szem elől Carl Wenthart, cserébe van egy dezertőr első rendi pernahajderünk - vakarta meg a fejét Jagged. - Ez nem túl jó így… nem örülnék, ha Moskau Égi Marsallhoz, vagy ahhoz az Alapítóhoz kellene visszakuncsorognom szövetségi ajánlattal. Nem elégednének meg kevesebbel, mint saját Cár-bombákkal, és, hogy keveredjünk bele az eljövendő háborújukba Jacen Solo ellen. - Átadhatnánk a Domíniumnak Kyront - jegyezte meg Zouo. - Nekik biztosan jól jönnének az EGB-vel kapcsolatos információk.
- Sajnos nem elég erősek ahhoz, hogy érdemben befolyásolni tudják a vostroyai eseményeket - csóválta a fejét Jagged. - Márpedig nekünk most elsősorban a frontizmust kell megmentenünk, és ha lehet, minél többet Vostroya Cár-bombáiból… saját magunknak. Ha a Köztársaság és az EGB után Vostroyán is megerősödnek, sőt, győznek a deisták, végérvényesen elszigetelődhetünk. - Létrejött a kapcsolat, uram - jelentette ekkor Brody, aki a komot is figyelte gondolkozás közben.
Jag intett az ajtónál álló őrnek, hogy hozza be a kint várakozó plusz egy résztvevőt. - Tavaris Fjel - jelent meg a tárgyaló képernyőjén Klimm Vrosilov vostroyai flottamarsall képe. - Már azt hittem, megint Cseszlav az valami távoli barlangból, ahol éppen sunnyog… - Nincs kétségem afelől, marsall elvtárs, hogy Molotoff elvtárs jelen pillanatban valami ilyesmit csinál… - biccentett Jagged. - De jelen pillanatban nem emiatt hívtam…
- Jedha lángja - mormogta a bajsza alatt sóhajtva Vrosilov. - A Forradalom lángja. Láttam Va’gyim utolsó felvételeit. Geroj Vostro’ii. Kár, hogy ha Romanovon múlik, sosem lesz kitüntetve. - Nincs itt az ideje a fegyveres ellenállásnak, marsall elvtárs? - kérdezte Jagged. - Maga könnyen beszél, maladoj cselavek - fiatalemberezte le Jaggedet az öreg vostroyai. - De nekem, akinek egy szem lányát és egyetlen szeme fényét az NKVD tartja fogva…
- Ezt mondta magának Romanov? - mosolyodott el Jagged. - Tocsno - sóhajtott Vrosilov. - Nézze, én a szívemen viselem, ami a hazámmal történik, de…
A marsall szemei tágra nyíltak, ahogyan Uljana beszaladt a vonal másik végén a terembe, elhelyezkedett Jagged ölében és egy nyálas csókot nyalt a férfi szájára - Vrosilov az utóbbi jelenetet szinte már fel sem vette, ismerte a lányát, és örült neki, hogy egy megbízható férfival ujjaztatja magát, mint valami bűnöző pernahajderral. - Uljanocska! - Papocska! - sikoltozott boldogan Uljana. - Képzeld, Jagged bácsi már egy csomószor megerő…
- Biztonságban van a gyermek - tapasztotta be az idétlenül vihorászó kislány száját Jagged. - A Hapesről hoztuk el. Sosem volt az NKVD hatókörében. Romanov hazudott magának. - Durak… - fortyant fel a marsall. - Ezt még megkeserüli az a zöld tányérsapkát pojáca…
- És minekutána az elveszett Cár-bomba… aktiválódását az egész galaxis látta, Romanov azzal sem zsarolhatja tovább magát - folytatta Jagged szuggesztíven. - Marsall elvtárs… mi tényleg… igyekszünk minden segítséget megadni. De ha harcolni akar a frontizmusért… eljött az ideje. - Kirov fogoly, vagy halott, Romanov a nevében kormányoz a Téli Palotából, Csillagvárosból - magyarázta Vrosilov elgondolkozva. - Szolovcev elvtárs hősi halált halt, így csak Cecilova altengernagy asszony flottája, a saját kontingensem és esetleg Csuzsujkov jöhet szóba. Atali Poklonskaya házi őrizetben van a Lehonon a fattyú gyermekével együtt. Az az átokverte Fény Hadserege Farlanderrel az élen pedig egy az egyben átállt a deistákhoz. Nem vagyok ostoba. De a katonai erő megoszlása Vostroya-szerte legjobb esetben is fele-fele, beleértve a Cár-bombák indítói feletti ellenőrzést is.
- Ha most nem lép, marsall elvtárs, az NKVD tovább szalámizza majd magukat, mígnem nyíltan kikiálhatják Fehér Vostroya Föderációját, vagy rosszabb esetben Cárságát - folytatta Jagged, miközben Uljana az ölében fészkelődött. - És akkor a frontizmusnak vége. - Da, pravda - értett egyet mogorván Vrosilov, majd ökölbe szorult a keze. - Felkészítem a csapataimat.
- Köszönöm, Jagged Fel kilép - Jag deaktiválta a komot és megkérte a testőrt, hogy vigye ki a kielégítetlenül tiltakozó Uljanát, majd visszafordult a többiek felé. - Egyedül így is kevesek vagyunk és messze vagyunk ehhez, parancsnok - jegyezte meg a mindig kritikus Zouo. - Ha nem vesszük rá a köztársaságiakat és az EGB-t, hogy távol maradjanak a polgárháborútól, az NKVD-sek el fogják söpörni Vrosilovékat.
- Talán, ha ráugranánk erre a megkeresésre, amit Lex Lu’uthortól kaptunk - jegyezte meg Shaffer de Jag leintette. - Nem érdekel az OCP, és nem tárgyalok azzal a vadkapitalista szadista barommal, ez elvi kérdés. Arról nem is beszélve, hogy az államtanácsi és a frontista párti szerveken sosem lehetne átnyomni, ha neki is menedéket adnánk. Értelmetlen. Arról nem is beszélve, hogy elég nekünk itt ez a Kyron - ügy, nem akarom még a coruscanti kormányt is jobban felbőszíteni. Olyasvalakire van szükségünk, aki nem deista, de mégis elfogadott partner az EGB és a Köztársaság részéről is, aki közvetíteni tud a diplomáciai csatornákon, és hajlandó beállni a mi blokkunkba, legalább érdekszövetségben. Olyasvalakire, aki szintén nem akarja, hogy mindenhol deista hatalmat vegyék körül.
- Mégis tárgyalunk Jacen Soloval, vagy a Domíniummal? - kérdezte Brody, de Jagged leintette és Zouohoz fordult. - Moff uram… meg tud szervezni nekem egy jószolgálati és humanitáris célú államfői látogatást… az adumari bolygókatasztrófa helyszínére? - Biztosan jó ötlet ez, parancsnok? - kérdezte Shaffer. - A Régens talán oda sem megy… és a ramakazi deisták bejáratosak hozzá…
- Ott lesz, mert ott tárgyaltunk először, és mert régen az volt az otthona - magyarázta Jagged. - Személyesen érinti a katasztrófa, és biztos vagyok benne, hogy tanult belőle. Tudni fogja, hogy ha tovább borul az egyensúly a deisták javára, akkor hamarosan az ő állama sem maradhat érintetlen. Ahogyan azt sem akarhatja, hogy rendszerpusztító fegyvereket robbantgassanak a határain belül és kívül. Hiroyasu Régens lesz a mi emberünk… tárgyalni fogok vele Adumar romjain, és tető alá hozunk egy megállapodást, hogy a Nagai Birodalom, a Chiss Állam, az Adumari Konföderáció és az NDK közösen lépjen fel a deizmus és a bolygópusztulással járó katasztrófák további megfékezése érdekében. Akkor pedig sem az EGB, sem a Köztársaság nem mer majd beavatkozni sem a Hapan-Sith Monarchia, sem pedig Vostroya polgárháborúiba, mert egyik sem akarja majd feláldozni a nagai-chiss-adumari gazdasági és egyéb kapcsolatait.
A többiek bólogattak, csak Brody sóhajtott fel. - Újra meg kell próbálnom beszélni Hornnal, nem igaz? - A támogatása nélkül minden sokkal nehezebb lesz - biccentett Jagged. - Szóval.. Sajnos igen. Üzenem neki, hogy részvétem… - Biztosan nagyra értékeli majd - vágott savanyú arcot a volt generisi parancsnok, majd mindenki ment a dolgára. - Brody - szólt vissza az ajtóból Jagged. - Uram? - Ha végzett Corran bácsinál, kezdjen el foglalkozni a vostroyai műveleteinkkel. Tudni akarom, hol avatkozhatunk be innen, ha forró a helyzet... és tudni akarom, hová tűnt Noel Naberrie.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 7, 2024 18:43:21 GMT 1
Az egyszerűen berendezett parancsnoki körletben a családi fotók és rég elveszett bajtársakkal közös holoképek domináltak a helyiség lakójának amúgy vitán felül legalább olyan kiterjedt szakmai karrierjét, különféle kitüntetéseit és címeit bemutató holografikus és fizikai tablók helyett, azonban a majdnem teljesen elsötétített, nulla közelire kapcsolt világítás mellett így sem lehetett kivenni őket. Az ajtón néha ismétlődő periodikus dörömbölés helyett ezúttal halk kopogás hallatszott. - Már megmondtam, Brody úr, hogy senkivel nem beszélek, magával sem, mással sem - mormogta egy töredezett, rekedtes hang az egyik sötét sarokból.
Ütemes pittyegés volt a következő újabb próbálkozás. - Nem, Füttyös, nem írhatod felül a zárkódot - morogta dühösen Corran, feltételezve, hogy odakint a kéretlen látogatók eltessékelése céljából hagyott asztromechje rendetlenkedik jobb híján. - Még ha maga Jag Fel kéri, akkor sem. Nem vagyok diplomatikus hangulatban. - És ha egy régi társad kéri, Corran? - szólalt meg egy öreges, de életerős női hang odakint. - CorSec azonosító Lynx-Hét-Gamma-Kilenc-Aurek-Leo-Xeon-Kettő.
Az ajtó nem sokára félrecsúszott, ahogyan bentről az Erő segítségével aktiválták a zármechanizmuat. - Iella? - inkább nyögés, mint értelmesen megfogalmazott kérdés érkezett erőtlenül a sarokból. - Corran… - Wedge Antilles felesége és Corran Horn régi ügynöktársa a Koréliai Biztonsági Szolgálatnál, partnere számos, a Lázadást, az Új Köztársaságot, a jediket évtizedekkel megelőző nyomozásban, Iella Wessiri besietett a kabinba és egy taktikai kézi lámpával Corran arcába világított.
- Nem mondom, hogy jól nézel ki, öregem… - Iella felkapcsolta a villanyokat és a közeli higiénia terminál vizével egy közelben talált rongydarabot benedvesítve elkezdte letörölgetni a leginkább hajléktalan ábrázatú, vostroyai vod’ca-s üvegekkel körbepakolt, az ágya sarkában gubbasztó Corran Horn ábrázatát, majd, mikor ezt nem találta kellőképpen hatékonynak, megtöltött egy üres szintoholos üveget jéghideg csapvízzel és a férfi fejére locsolta.
- Szedd már össze magad! - Az Erő szerelmére, Iella! - sziszegett Corran, de tulajdonképpen ellenállás nélkül tűrte, hogy fellocsolják. Amikor kicsit összeszedte magát, felpillantott. - Hogy kerülsz ide? - Hosszú történet, de mindjárt elmondom - válaszolt a nő, azzal szakértő mozdulatokkal megmotozta a férfit. - Hadd nézzem előbb, hogy… - Hogy nem tettem-e kárt magamban? - sóhajtott fel Corran. - Nem vagyok én elég bátor ahhoz, Iella. - Ide figyelj, társam - nézett a volt CorSec ügynök a férfi arcába. - Tudod, milyen nehéz volt… eljutni hozzád? Igazán értékelhetnéd.
- Hogyne, persze… - nyögte Corran, aztán egy pillanatig úgy tűnt, konkrétan elsírja magát, de végül csak hagyta, hogy Iella átölelje. - Csak tudod, mostanában… azt hiszem, öregemberként jobban megviseli az embert, ha az egész addig ismert világa… megsemmisül… - Corran - a nő néhány pillanatig átölelve tartotta a férfit, majd eltolta magától és megtörölte a szemeit. - Ugye, tisztában vagy vele, hogy nem egyedül téged ért veszteség?
- Én… - Horn egy pillanatig értetlenül meredt maga elé, majd rádöbbent, hogy valóban Wedge Antilles felesége áll vele szemben. Az eltűnt Wedge Antillessé, és a szintén minimum eltűnt Antilles-lányok anyja. Két eltűnt gyermeke… pont ketten, mint Jys és Val… - Én… annyira sajnálom, Iella - mondta végül nagyot nyelve Corran. - Nem is… én… nem tudtalak elérni. - A deisták figyelnek otthon minden kommunikációt az olyanok vonalain, mint én, Corran - magyarázta körbepillantva Iella. - A CorSec ma már inkább… DeiSec…
- Ó valóban… - Corrant hirtelen gyanakodva hátrahúzódott. - Ezért jöttél? Hogy lelki támaszt nyújts? Hogy rajtam keresztül kilobbizzátok, hogy végre Jagged megadja a vallásgyakorlási jogot az NDK-ban is a deistáknak? - Félreértesz, és nem tudom, minek nézel, Corran - sóhajtott fel Iella. - Én ezt sosem csináltam… meggyőződésből. Te talán… elhivatott frontista vagy, aki azt gondolja, hogy az egyetlen megoldás a galaxis problémáira a dolgozó osztály felszabadítása a nagykredites tőkések uralma alól? - Én csak a családomat akartam megvédeni… - temette a kezeit az arcába Corran Horn. - Először a jedik… Luke és a többiek… aztán a Fény Hadserege… aztán most… mindenki más is. Mirax, a gyerekek, Booster papa…
- Oké, nyugalom - masszírozta meg régi barátja vállát a nőt. - És amúgy is… biztos vagy benne, mi történt velük? - Én… nem éreztem semmi egyértelműt - rázta a fejét Corran, majd a nőre pillantott. - Ez a legszörnyűbb, tudod? A Jedi Tanács utolsó élő nagymestere vagyok. Luke tanácsának gyakorlatilag egyetlen életben maradt tagja. De Valin és Jysella annyira megszokták, annyira kényelmesnek találták a Yuuzhan Vong háborúig visszamenőleg, hogy elrejtőzhetnek, hogy nem érezhetőek az Erőben, hogy szinte folyamatosan így éltek, így mentek bevetésekre… Mirax pedig… a mi szerelmünk fizikai volt, érted? - pillantott Corran Iellára. - Praktikus. Családi vacsorák tervezése, ilyesmi… kiket hívunk meg, mit hozzon Booster papa… - az őszes hajú és szakállú férfi szipogott. - Tudod, Iella, ez a legszörnyűbb az egészben. Luke Tanácsának örökségét kellene tovább vinnem - nyelt egyet - , de még azt sem tudom megmondani az Erőn keresztül, hogy tényleg meghalt-e a családom…
- Akkor osztozol velem a bizonytalanság kizárólagosságának tudatában - simogatta meg a férfi fejét Iella. - Senkiről sem tudsz? - pillantott a nőre Corran. - A lányokról sem? - Nem - rázta a fejét Iella Wessiri. - Syal… tudom, hogy bevetésen volt. Tychoval és a többiekkel. Wedge is ott volt.
- Utólagos jelentések alapján annyit raktunk össze, hogy az Új Ellenállás az EGB Halálcsillagát próbálta elpusztítani a Ssi-ru űrben - biccentett Corran. Hirtelen fény gyúlt a szemében. - Új-Alderaannak és nekünk is voltak ott… operatív érdekeltségeink. De senki nem tért vissza, a Halálcsillag pedig, mint mindannyian tudjuk, nem semmisült meg… - Ha még el is fogadom, hogy Wedge… elesett ott - nyelt egyet Iella -, akkor is… tudod, Corran, vannak arra utaló bizonyítékok, hogy Syal elindult visszafelé. Elhagyta a Ssi-ru szektort… de sosem érkezett meg a Köztársaságba. Myri is utána nyomozott, mielőtt… - szipogott a nő.
- Azt hittem, ő lesz az Arc utódja - vonta össze a szemöldökét Corran. - Róla sem tudsz? - A deisták késleltetik a kinevezését, és azóta nem engednek találkoznom vele, amióta… amióta az OCP-nek kezdett dolgozni - nyelt egyet Iella. - Általában személyesen Lex Lu’uthor valamelyik saját titkára pattint le, amikor érdeklődöm utána… - Azt hittem, a deisták és az OCP nagy barátok - hümmögött Corran. - És ha az egyikük barátja vagy te is…
- Nos, ezért jöttem ide - biccentett Iella. - Hivatalosan a sógornőmmel együtt utaztunk ide, deista delegációként… - Ó, a kedves mama - sóhajtott fel Corran. - Hogy van az idősebb Syal? - Velem ellentétben ő teljesen komolyan gondolja a deizmust, azt hiszi, ez az egyetlen vigasz Soontir halála óta a számára - magyarázta Iella. - Engem csak úgymond egy kalap alá vettek vele. Syal asszony azonban a fejébe vette, hogy jó útra téríti egyetlen életben maradt fiát. Meg akarja győzni Jaggedet, hogy vesse el a frontizmust és a… - Iella nyelt egyet -, nos, ne haragudj, hogy ezt mondom Jagról, Corran, de a pedofiliát.
- Nem tesz semmit - vont vállat Corran. - itt már úgysem fog tudni beszélni vele, Jag hamarosan indul Adumarra. - Syal asszony pedig elé akar vágni ott a köztársasági delegáció részeként - biccentett Iella. - De nekem megengedték, hogy itt maradjak és tárgyaljak… az NDK képviselőivel. De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy nemrég a deisták elkezdtek finoman nyomást gyakorolni rám, hogy minden lehetséges eszközzel derítsem ki, mi van Myri-vel. Hogy… - szipogott a nő. - Hogy mit tett vele Lex Lu’uthor.
- Tett vele valamit? - pillantott a semmibe Corran elrévedően, mintha végre eszébe jutott volna, hogy az Erőt is segítségül hívhatja bizonytalan pillanataiban. - Akár igen, akár nem, vagy elkezdek rádolgozni Lu’uthorra, ahogy az atyák kérik, vagy pedig lebukom - magyarázta Iella. - Nem akarok úgy járni, mint az Arc és gyakorlatilag az összes többi Lidérc… és… - pillantott a férfira a nő. - Más is van. - Más? - villant meg zölden Corran Horn tekintete.
- Nem akarlak hiába áltatni, Corran - vett mély levegőt Wessiri. - De van egy… anonim holocset-csoport, egy zárt közösség. Úgymond… deista özvegyeknek. Afféle női klub, összgalaktikus. Azt pletykálják, Margarethe von Diestl azaz von Lecersen is a tagja, persze álnéven. Syal asszony nagyon szeret csevegni benne, imaszöveget osztanak meg, recepteket, ilyen ostobaságok. - Az még semmi, én azt hallottam, a gyerekek között most valami építkezős holojáték a divat, valami virtuális valóság - mormogta Corran. - A pártkáderek szerint renegátista, sordisista dolog… - Van egy felhasználó, Atapo - magyarázta Iella. - Nem fedtük fel egymás előtt a valódi személyazonosságunkat, de az a gyanúm azok alapján, amiket mesél, hogy magas rangú vostroyai. Hallottam tőle valamit. Állítólag a Jedhára küldött jedi erősítés egy része Lehonon kötött ki…
- És ez miért fontos? - kérdezte Corran. - Nézd, tényleg nem akarlak áltatni… - folytatta Iella. - De ez a forrás elhintette, hogy talán a lányom, Syal is oda keveredett… a jedi erősítés kontingens parancsnoka pedig nem volt más, mint Jysella… - Azt akarod mondani, hogy mindkettőnk egyik gyereke a vostroyai fehérek foglya a rakata ősbázison? - pattant fel Corran.
- Nem tudom biztosan - csóválta a fejét Iella. - Lehet frontista, vagy NKVD-s titkosszolgálati csapda is. De vannak más forrásaim is. Régi barátok a köztársasági flottából, Makin admirális kontingenséből. A deista csatornákon is csorognak infok. Állítólag az ErőElhárítás lefogta Makin visszatérő erőit a Borleiason, és kiszabadítottak a zászlóshajó fogdájából egy bizonyos Gutierrez püspököt, akit a flottások zárattak be oda… a források arra utalnak, hogy a jedhai események nem egészen úgy játszódtak le, ahogy a kormányom állítja…
- Nem tudom, mit segíthetek - rázta a fejét Horn szomorúan. - Nekünk az az utolsó információnk, hogy a teljes odaküldött kontingensünk megsemmisült. - Épp ez az - folytatta Iella. - Az egyik jelentésfoszlány, az egyik pletyka arra utal, hogy a köztársasági hajókról többen látták az Errant Venture-t távozni néhány NDK-s önkéntes milicista egységgel együtt a harctérről, mielőtt a Cár-bomba felrobbant. - Ide senki sem tért vissza közülük - mormogta Corran felélénkülve. - Akkor lehet, hogy Mirax, és Booster papa élnek?
- Bármi lehet - csóválta a fejét Iella, megragadta a férfi vállait. - Corran, én ezzel nem mehetek otthon senkihez, amióta az Arcot lefogták. Dia asszony eltűnt. A többiek… nem is állnak szóba velem és Syal asszonnyal. Te sem hivatkozhatsz rám forrásként… - Minden esetben lebuknál, Iella - csóválta a fejét Horn a távolba meredve. - De mint az NDK stalker és jed’ka különleges csapatainak vezetője és vostroyai meghatalmazott, lehetnek saját értesüléseim… még ha ténylegesen nincsenek is, nem igaz? Ezzel már el lehet indulni…
- Reméltem - mosolygott a nő. - Tudom, Corran, hogy nincs rosszabb a hamis, vagy megalapozatlan reménynél… - De több, mint a semmi - mosolyodott el haloványan a férfi. - Beszélek Brodyval, vagy akit el tudok érni Jag kormányából. Nem maradsz itt? - Ha most dezertálok, akkor tudni fogják, hogy végig ellenük dolgoztam - rázta a fejét Iella. - Vissza kell mennem Koréliára. Majd azt mondom, a kormányotok halasztást kért a deista egyház működési jogával kapcsolatos kérdésben. És ki akarom deríteni, mi történt Myri-vel… tényleg tett-e valamit Lu’uthor vele…
- Nekem hivatalosan a vostroyai belső helyzettel kellene foglalkoznom, stalker, jed’ka és Birodalmi Lovag-kontingensekből álló vegyes rohamcsapatokat felállítani és kiképezni Keyan és az a pernahajder kölyök Avionam saját kommandói ellen. De ha bármi segítség kell, szólj. Füttyös régi CorSec kódjait csak te ismered, tudunk kommunikálni rajtuk keresztül. - Rendben, társam - szorította meg a férfi kezét Iella Wessiri. - Örülök, hogy egyben vagy… - Egyben, de egyedül… - meredt maga elé Corran Horn. - De legalább van mit csinálnom. Végére járunk ezeknek a nyomoknak, Iella. És akkor talán mindketten bizonyosságot nyerünk. - Mint régen - mosolyodott el Wessiri, és kislisszolt a körletből.
Corran felsóhajtott és maga elé meredt. Nem volt más neki, csak önnön tapasztalata, évtizedes tudása… és elméletileg az Erő, de az Erő csendes volt, mint egy mély, halott óceán. - Talán Iellának van igaza - mormolta maga elé Corran. - Talán azzal kéne hozzákezdenem ehhez, amihez valójában értek.
A komhoz lépett, és beütött egy kódot. Nem sokára egy respirátoros alak jelent meg a képernyőn. - Judicar mester - közölte Corran Horn. - Köszönöm, hogy válaszolt. - Köszönöm, hogy sokadszorra fogadta a hívásomat, és fogadja részvétem, Horn mester - közölte az alak. - Csak nem jó hírei vannak a számoma?
- Sajnos az NDK pártbizottságának álláspontja a Coruscantról menekült jedik befogadásával kapcsolatban változatlan, egyelőre Jagged Fel elnök elvtárs nem járul hozzá újabb menekült kontingensekhez - magyarázta Corran, majd lehalkította a hangját. - De talán némi információmegosztás fejében segíthetek… elmozdítani a dolgokat. - Mire van szüksége? - kérdezte Judicar a fedett vonalon.
- Bármilyen információra a maguk verziójával kapcsolatban arról, hogy mi történt a Jedhán - biccentett Corran. - Bármilyen részletre. - A Templom… elveszítése óta korlátozott a hozzáférésem ilyesfajta jelentésekhez… - szörcsögte Judicar hangképző modulja. - De meglátom, mit tehetek. Köszönöm a közbenjárását, Horn mester. - Ahogy én is a magáét, Judicar mester. Az Erő legyen Önökkel - bontotta a vonalat Corran, aztán felkelt az ágyáról és nekiállt összeszedni magát.
Ha átmenetileg is, de újra életerőt és energiát érzett. A remény éltette, nem a veszteség elfogadása. A remény, hogy talán az előzetes jelentések tévedtek, hogy talán Jysella, Valin, vagy Mirax, vagy többen közülük nem porladtak el nyomtalanul a Jedha kataklizmájában. Hogy talán most is arra várnak valahol, hogy megtalálja és megmentse őket.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 12, 2024 7:39:10 GMT 1
A gépkéz gépujjai ütemesen kopogtak a cella ablaknyílásának fémrácsán, száz és száz méterrel a generisi erdőből kimagasló szikla tetejétől, mégis túl magasan ahhoz, hogy az erdő lent húzódó lombkoronái felé a rácsok áttörése után repulzor nélkül a siker bármiféle reményével menekülni próbálkozni lehessen, miközben a cellaajtó feltárult, és a kint posztoló Blackhole-mintájú fekete felderítő rohamosztagos páncélt és vörös váll-lapokat viselő NDK-hírszerzési rohamosztagosok félreálltak, hogy beengedjék a fogoly látogatóját.
- Már azt hittem, újra Shaffer tábornok hozott valami kémprogramot az implantjaimba, vagy esetleg egy erős mágnest, hogy kettéálljanak a fotoreceptoraim - fordult gépi testfelével az érkező felé Kyron rendadmirális, beszédszintetizátora gunyorosan csengett. - De úgy látom, csak az első Titkár tisztel meg végre látogatásával, ahogy azt illik. - Direkt meghagytam a tábornoknak, rendadmirális úr, hogy ne alkalmazzon testi kényszert - biccentett Jagged Fel.
- Bizonyára kibernetikus összetevőimet meglehetősen szűk látókörű módon nem tekintette testnek - replikázott Kyron, majd egy lépés közelebb lépett Jaggedhez és összeszorította fémkezét, mire a nyitott ajtón túl álló NDK-osztagosok befelé kezdtek tekintgetni, fegyvereiket markolva. - Ami igen csak… kellemetlen akkor, ha az ember, vagy a kiborg szövetségesként és barátként érkezik látogatóba az Önök államába, Fel úr… - Én úgy látom, maga fülét-farkát behúzva, az EGB elől menekülve érkezett, legjobb esetben is menekültként, egy lángoló fél hajóval, rosszabb esetben hátsó szándékkal, miután elveszítette a puccsát - csóválta a fejét Jagged. - Az én időm pedig véges.
Ez utóbbi igaz is volt, mert az államfőnek hamarosan indulnia kellett Adumarra. - Attól még, hogy a Hapes kapcsán nem beszéltünk közvetlenül egymással, államfő, tudnia kell, hogy volt egy megállapodásom Charis császárnővel - fordult vissza rácsos ablaka felé sértődötten Kyron. - A logika azt diktálná, hogy Ön ezt honorálja, vagy Charis elfelejtette közölni Önnel a részleteket két párnacsata között? Mondjuk érthető lenne, a hapan nők ugyebár lenézik az érdemtelen férfiakat…
- A logika azt diktálná, Rendadmirális, hogy kiszolgáltatott helyzetben ne sértegesse a vendéglátóját - mosolyodott el enyhén Jagged. - Mert hiszen a logika azt is diktálná, hogy magát vagy visszaadjam az EGB-nek, hogy ne bőszítsem tovább a Vezérkart, vagy direktebb módszerekkel próbáljuk együttműködésre bírni Önt… - Már megmondtam Shaffernek, hogy kínzással sosem húz ki belőlem olyasmit, mint amit magának és csak magának amúgy magamtól is elmondanék - villogtak Kyron állapotjelzői sértődötten.
- Nem látom be teljesen, hogy egy közös, azóta sajnos elhalálozott ismerős önmagában mennyire jogosít fel kettőnket arra, Rendadmirális úr, hogy jó pajtások legyünk - vakarta meg a tarkóját Jagged. - Az ellenségem ellensége a barátom kifejezés nem ismert az NDK-ban? - kérdezte Kyron.
- Nézze, Rendadmirális, ha mindenkinek, aki újabban hozzánk menekül, állami posztot és nyugdíjat adnék, rövid úton eladósodnánk a muunok, a Banco Vaticano, a Szindikátus, vagy valami még rosszabb felé - rázta a fejét Jag. - A Népi Demokratikus Kongresszus jóléti állam, de azért nem… ennyire… arról nem is beszélve, hogy maga tulajdonképpen még a legnagyobb jóindulattal szólva sem alkot velünk értékközösséget. Gondolom, nem győzte meg magát arról itt a cellában, hogy a frontizmus a helyes út…
- De arról remélem, hogy meggyőzhetem magát, államfő, hogy ideológiától függetlenül e galaxis gyermekeinek érdeke előbbre való mindenféle… idegen entitás összeesküvésénél - villant meg vörösen Kyron fotoreceptora, majd hozzátette: - Gondolom, maga is tud arról, hogy Tierce kicsoda, és honnan jött… - Ha ezzel az interdimenzionális katyvasszal akart lekenyerezni, Rendadmirális, akkor korábban kellett volna… felkelnie - mosolyodott el saját szóviccén Jagged Fel. - Tele vannak vele a hírszerzési aktáink. És ha valamiről hallottam Charistól is, hogy miket vartyogott neki az öreg klón és az az idegesítő fia, akkor ez az. Szóval még mindig nem hallottam újdonságot.
- És ha azt mondanám, államfő - csikorgott Kyron kyber-fél-arca -, hogy Folett főadmirális is érintett az összeesküvésben? Hogy ugyanúgy a galaxison kívüli erők véglegesen kompromittálódott bábja? Hogy e tekintetben egy követ fújnak a klón Főkormányzóval? - De hiszen végeredményben Folett letartóztatta Tierce-t, azért jött a Hapesre, emlékeim szerint - ráncolta össze a homlokát Jagged.
- Ahogy én is akartam eredetileg - biccentett Kyron. - Mindkettejüket. Az ő akciójuk pusztán… színjáték. Mostanra bizonyosan újra puszipajtások. Így, figyelembe véve, hogy a Főinkvizítor jó eséllyel halott, a deistákon kívül lényegében az Egyesült Galaktikus Birodalom Vezérkarának egésze egy interdimenzionális összeesküvés érintettje. Ez az információ sem ér Önnek semmit, államfő? - Nem olyan sokat, mint amit valaki másnak érhet - vakarta meg az állát elgondolkozva Jagged. - Tudja, nekem is megvannak… a megfelelő interdimenzionális forrásaim, de onnan nem hallottam a Főadmirálisról, szóval, ha nem most találta ki ezt, Rendadmirális, akkor ennek akár tényleges propaganda- és diplomáciai értéke is lehet, elismerem… - sétált fel s alá Jag a cellában, majd visszafordult Kyron felé.
- Milye van még? - Töretlen szándékom, hogy megállítsam ne csak a pofátlan csuhás deistákat, hanem ezeket a mi világunkon kívüli bitorlókat is - húzta ki magát Kyron. - Mert hiszen végső soron erről szólt… a hatalomátvételi kísérletünk. Még ez sem helyez minket ideológiailag egy platformra, államfő?
- Közeledünk, de valami kézzel foghatóra is szükségem van, hogy átértékeljem az Ön helyzetét - tárta szét a karjait Jagged. - Tényleg… sokat kell adózni a pártkasszába az önhöz hasonló… expatriáltak tiszteletbeli nyugdíja után. - Rendben - biccentett Kyron. - Akkor azt mondom, hogy ezek a világunkon kívüli birodalmi pernahajderek nem csak, hogy egy követ fújnak, de konkrét hozzáféréssel is rendelkeznek az eredeti galaxisuk irányába. Ez az EGB hétpecsétes titka. Van… a Ssi-ru űrben… egy féregjárat.
Jagged szeme erre már kikerekedett. - Úgy érti… oda, ahonnan Tierce és Folett… jöttek?
Kyron bólintott. - Az Ausmann-rendszerben van - magyarázta. - Ott zajlottak a harcállomásuk… utolsó tesztjei. Az oda delegált első rendi főellenőr és inkvizítorok jelentéseiből távozásom előtt kiderült számomra, hogy állandó kapcsolat van a másik galaxis felé, és már sikeresen küldtek át embereket is. A cosraiak felügyelik az egészet, még minket is kizártak belőle. A deistákat szintén.
- Ez már érdekes - ráncolta a homlokát Jagged. - Talán nem tudja, Rendadmirális, de a Főkormányzóék ellenérdekes… extragalaktikus táborának is tartózkodik e galaxisban képviselője, aki eredetileg támogatott minket a hapesi ügyekben, de aztán a Cár-bombákhoz való hozzáférés kapcsán kialakult nézeteltérés miatt nem újítottuk meg Charis halála után az együttműködésünket. A Domínium Alapítójaként ismert, és jelenleg ő ellenőrzi Desevrot. Tierce és a többiek ősellensége, és nekem is vannak… hasznos információim tőle arról a másik galaxisról. Eddig abban a hitben éltem, hogy nincs közvetlen átjutási lehetőség azon kívül, ahogy ő ide került, az pedig már bezárult. Ez azonban… mindent megváltoztat.
Némi hümmögés után Fel hozzátette: - Tudja, Rendadmirális, eredetileg is el akartam küldeni azt, ami magából maradt az Alapítóhoz, békülékenységem jeleként, miután Shaffer tábornok végzett az információk kinyerésével… Önből. Most azonban mégis úgy gondolom, hogy egyben küldeném Önt, nagykövetként, nem darabokban. - Igazán lekötelez - csikorgott Kyron hangja. - És miért nem Jacen Solohoz, vagy Moskau marsallhoz?
- Milyen jól értesült, bár gondolom, ez a munkájához tartozik - biccentett Jagged. - Azért nem, mert számukra nem bír értékkel a tény, hogy haza is térhetnek akár, hiszen ők e galaxis gyermekei. És azért sem, mert Jacennel… megvan a magunk közös múltja. Nem tudom, nem neheztel-e rám még azért, mert megfojtottam azt a bolond twi’leket, a kis szövetségesét, egy korábbi, erkölcsileg fennköltebb pillanatomban. De ettől függetlenül is, szerintem Jacen még nem döntötte el, hová áll ebben az egészben. Moskaura pedig nem tennék nagyobb összeget sabaccon, ő jelenleg a pofozózsák Jacen és az Alapító között. Az Alapítóval kell rendeznünk az ügyeinket, és ezek az információk kulcsfontosságúak lehetnek a számára… hát még ha valami bolygópusztító fegyvert is fel tudnék ajánlani neki… a Cár-bombák helyett.
- A hajóm maradékán vannak hipertéri rakéta robbanófejek - jegyezte meg Kyron. - Azt hittem, Önöknek ez nem értékes… - Nem, nekünk nincsenek rakétáink, csak terveket hoztunk el a bastioni és yaga minori adatbázisokból - rázta a fejét Jag. - De igaza van, a meglévő dokumentáció és az Önök részleges egységei alapján a Domínium képes lehet saját hipertéri rakétát építeni. Ez pedig átmenetileg megfelelő incentíva lehet az Alapító számára, hogy újra szóba álljon az NDK-val. És lehetséges megoldás az Ön… munkanélküliségére is.
- Miért ilyen fontos az Alapító magának? - kérdezte Kyron. - Mert a saját otthonában hatalmas erők felett diszponál - magyarázta Jagged. - De nem őt akarom elsődlegesen itt tartani… fel akarom neki ajánlani, hogy hazatérjen. És azután felhívja az ottani Birodalom figyelmét arra, hogy ősellenségeik itt folytatják kétes üzelmeiket… akkor pedig az NDK olyan erősítésre számíthat, Rendadmirális barátom, amelyet sem maga, sem én, sem az itteni EGB vezérkara elképzelni sem tud…
- Megkérdezhetem, miért? - villogtak Kyron receptorai.
- Azért, Kyron úr - bámult ki a rácsos ablakon a messzeségbe mosolyogva Jagged - , mert történetesen az Alapítón keresztül van szerencsém tudni, hogy abban a galaxisban a győztes, egész galaxist uraló Birodalom uralkodóját történetesen úgy hívják… hogy Jagged Fel.
|
|