|
Post by Lord Brodrig on Feb 23, 2018 15:22:55 GMT 1
Egy nagyvárosokkal teli bolygó, fehér, sztalaktit-szerű modern felhőkarcolókkal és igen vegyes fajú lakossággal...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 23, 2018 15:23:27 GMT 1
Jaden Korr a magas, fehér fémből készült épületek között elterülő piactér forgatagában odaküzdötte magát a yogunt áruló kofához, hogy vegyen a Külső Gyűrűben ritkaságnak számító, az Első Rend területein mégis bőven kapható gyümölcsből. A sima arcú öregasszony alig vetett egy-két pillantást a jellegtelen Jadenre. A barna hajú, középkorú Jedi szürke overallt viselt fekete, elöl összezárt, ujjatlan mellénnyel, ami mögött ott rejtőzött a fénykardja. Átlagos kinézete senkiben sem keltett gyanút, és amióta az Első Rend területein tartózkodott, a mesterévé vált az olyan apró trükköknek, amik beolvasztották őt a helyi társadalmakba.
A hajót, amit attól a Pirennes nevű magas rangú tiszttől kapott, hónapokkal korábban elkobozták tőle az Exterminus repülési hatóságának képviselői. Jaden nem lepődött meg, amikor helyette egy valamivel szerényebb, de az igényeinek megfelelő civil hajót bocsátottak a rendelkezésére, és továbbra is úgy kezelték, mintha helyi polgár lenne.. ami nem tűnt rossz dolognak, gondolta, miközben nagyott harapott a yogun-gyümölcsből.
Jaden hónapok óta tartózkodott az Első Rendben, és amíg le nem ragadt az Exterminuson, számos más, kisebb világot is meglátogatott. Számára az Első Rend is ugyanolyan birodalmi utódállam volt, mint az összes többi, bár ezek a birodalmiak nagyon igyekeztek különbözni.. Az Exterminus hatalmas, fehér sztalaktit-városokból állt, ezekben pedig mindenféle ismeretlen és ismerős fajú életformák élték mindennapjaikat. Az utcákon nem sok masírozó krómosztagost látott, a helyi rendvédelmi szervek inkább önszerveződött erőknek tűntek, mint a katonai parancsnokság által a civil lakosságra kényszerített rohamosztagoknak. Úgy tűnt, a vezetés nem igazán foglalkozik a civilekkel, bár a városokban ott voltak a propagandaplakátok és a hangosbemondók, de Jaden ebben a mai Galaxisban ezt már-már természetesnek érezte..
Tény és való, hogy az efféle birodalmi berendezkedés jót tett az ilyen peremvidéki világoknak, ahol, ha a szabadságjogok kurtításának árán is, de növekedett az életszínvonal. A helyiek elégedettnek tűntek, ha nem is repestek az örömtől.. Az Első Rend látszólag tartotta magát ahhoz a felfogáshoz, amit a propagandájuk hirdetett – hogy azért jöttek létre, hogy megvédjék a Peremvidéket az idekint ólálkodó veszélyektől és a szegénységtől.. Jadennek be kellett ismernie, hogy ebben valóban nem hazudtak. Ugyanakkor érezte az Erőben azt az állandó duruzsolást, amit azóta tapasztalt, mióta belépett az első rendi űrbe.
A helyi lakosság tisztelettel beszélt a Legfőbb Vezérről. A Ren nevű uralkodó azonban soha nem mutatkozott nyilvánosan, még a holoadásokban sem. Helyette egy inkább politikusnak, mint katonának tűnő alak, Taval Versio mosolygott szélesen a plakátokról és holoreklámtáblákról. Versio adminiszter volt a kedves diktátor, gondolta Jaden, akinek joviális, kellemes alakja elrejti a mögé sorakozott krómosztagos légiókat és csillagrombolóflottákat. Jaden sejtette, hogy az astoriasi királlyal ellentétben az Első Rendnek nem csak papírhajói voltak.
Az itteni vezetés elég okosnak bizonyult, hogy ne hergelje fel a lakosságot annyira, hogy azoknak okuk legyen fellázadni. Jaden tapasztalt szeme könnyedén azonosította a civilek közé vegyült belbiztonsági ügynököket, akik a krómosztagosoknál kevésbé voltak látványosak, de mégis mindenen rajta tartották a szemüket. Néha magukkal vittek egy-két teremtményt, de mindezt olyan diszkréten intézték, hogy a gyakorlatlan szemnek fel se tűnt.
– Szép napunk van, nemigaz? – biccentett az egyik álcázott biztonsági tisztnek hanyagul, azzal meg se várva a komor férfi válaszát, továbbsétált a tömegben.
Sordis halálával a küldetése holtágra futott. Gyanította, hogyha megpróbálna üzenetet küldeni a társainak, az adást elfognák, mielőtt még kijuthatna a rendszerből. A helyi kantinokban lebzselő, vegyes fajú alakoktól annyit sikerült megtudnia, hogy Sordist már kipenderítették az Első Rendből, amit ugyanúgy elárult, mint a Sitheket vagy a Jedi Tanácsot.. Ráadásul a holohírek beszámolói alapján Sordis meghalt az Endornál.. amikor az Első Rend egyik főparancsnoka, egy Rin nevű alak csapdába csalta és megölte a Renegátot.. Az adásokban természetesen eltúlozva festették le ennek a Rin főparancsnok nevű illetőnek a hősiességét és a ravaszságát.. Jadennek sikerült bejutnia a Galaxis más részeinek, többek között a Köztársaság holorendszerébe, így biztosan tudta, hogy a történet igaz, Sordis pedig halott.
Ezzel a fordulattal a küldetése elvesztette a célját. Az endori események alatt azon tűnődött, hogy visszamegy a mesteréhez, hazautazik.. Csakhogy amikor tudomást szerzett Rin főparancsnokról, úgy döntött, még több információt kell gyűjtenie. Rin nyilvánvalóan Erőérzékeny volt, ha le tudta győzni Sordist, aki az egész Jedi Tanácsot megtévesztette, hosszú évtizedeken át elhitetve velük, hogy az ő oldalukon áll, hajógyárakat hozott létre a nevükben.. De ha Sordis nem az Első Rend vezetője volt, akkor ki az igazi vezér? Jaden, amikor elmerült az Erő áramlataiban, olyan sötét oldali hullámokat érzett, ami sokkal másabb és tömörebb volt, mint amit Tavion vagy a többi Sith sugárzott.
Ennek a jelenségnek pedig csak Rin főparancsnok által járhatott utána. Jaden emlékezett a közleményre, amit Sordis haláláról adtak közre. Ebben napokig dicsőítették a maszkos-köpenyes, arctalan alakot. A Ren Vezér nevével való hasonlatosság sem kerülte el a figyelmét.. Ren, Rin.. Talán ugyanaz a név, más dialektusban.. Ugyanakkor az egyikük Vezér, a másik főparancsnok volt, így nagyobb volt a valószínűsége, hogy a kettő nem ugyanaz a személy. Jaden azonban hamar rádöbbent, hogy a polgárok nem sokkal többet tudnak Rinről, mint ő. Rin az egyik legmagasabb rangú katonai parancsnok volt, a Legfőbb Vezér reménységének is mondták őt néhányan.. Afféle mindenes végrehajtó lehetett.
– Mi a helyzet, külvilági? – hallott közvetlenül maga mellől egy darabos, női hangot. – Hogy telnek a napjaid??
Jaden szembefordult az emberrel, aki megszólította. A hosszú kabátot viselő asszony szürke haja csapzottan pihent a vállain, és a testével az egyik épület oldalát támasztva, karba tett kézzel meredt Jadenre. Volt benne valami, ami különbözővé tette a helyiektől. Talán a megjelenése, ami alapján akár csempész, vagy másféle gazfickó, illetve gaznő is lehetett.. Vagy egy kiöregedett rohamosztagos, gondolta Jaden, mert látta a hosszú kabát alá rejtett, az első rendi csapatok által használt rohamkarabélyt.
– Mit akarsz? – förmedt rá Jaden megjátszott türelmetlenséggel.
– Arliz Hadrassian a nevem – lökte el magát a nő a faltól. – Szállítmányozással foglalkozok.. és olyan árukkal kereskedek, amik.. nos, bajba keverhetnek. Ez megijeszt? – tette hozzá kihívóan.
– Ha kötekedni akar, arrafelé van egy lebuj – mutatott az egyik mellékutcába Jaden, és továbbindult.
Mivel számított rá, nem lepődött meg, amikor az öregedő asszony karon ragadta, hogy megállítsa. – Nyugalom, fiam – recsegte Hadrassian. – Fel akarlak bérelni. Láttam, hogy beszóltál annak az ügynöknek.. A magatartásod alapján talpraesettnek tűntél. Talpraesett vagy?? – Hát hogyne – bólintott Jaden. – Engem nem lehet felbérelni, ez nem a Nar Shaddaa Vörös Szektora.. – Szerinted olyan vékonyka legény kell nekem, mint te? – horkantott fel Hadrassian. – Nem, nem, én üzletről beszélek. Jaden lerázta magáról a nő kezét, és egészen szembefordult vele. – Miféle üzletről? Hadrassian körülnézett. Jaden látta, hogy az asszony kiszúrt egy biztonsági tisztet, aki részeges svindlernek álcázta magát. Lehalkította a hangját. – Kontrollvárosba kell vinnem az árut – suttogta Hadrassian. – A fővárosba? – Jaden felidézte magában a nevet, és azt is, ahogy Pirennes igazgató megtiltotta neki, hogy arrafelé szaglásszon. De ha fel akarta kutatni Rin főparancsnokot, akkor nem volt más választása. – Igen.. A Constant nem messze van innen, de a bejutás lehetetlen. – A Constant.. – emésztette a szót Jaden. – Hogyan akar bejutni, ha lehetetlen? – Én csak lehetetlen melót vállalok el! – húzta ki magát ingerülten Hadrassian. – Azt hittem, már hallottad a nevem.. na mindegy. Igen kevéske árut kell bejuttatni a Kontrollvárosba. Engem megfigyelnek, de téged… – Á, innen fúj a szél… – Valamelyik üregedben elhelyezzük a zacskót, aztán kapsz egy hivatalnokegyenruhát, mert oda csak azok mehetnek be, és aztán.. – Várj, várj! – emelte fel a kezét Jaden. – Miféle üregről beszélsz? – …aztán felszállsz egy utasszállí.. Hogyhogy milyen üreg? Nem egyértelmű?? – Te viccelsz.. – motyogta Jaden. Ez nem lehet igaz. – Ne vedd sértésnek, de úgy néztél ki mint aki csinált már ilyet – vont vállat az öregasszony. – Szóval azzal foglalkozik, hogy idegeneket szólít le az úton, és illegális fűszert dug a.. nemesebbik felükbe?? – Jaden igazán döbbentnek látszott. – Jaj fiam, ne légy ilyen naiv. Kevesebb pénzért is csináltam már ennél kellemetlenebb dolgokat.. Biztos vagyok benne, hogy elvállalod, tekintve a fizetést… – Ezt én semmi pénzért.. – kezdte Jaden határozottan. – Százezer. – Mi?? – Százezer előre, és amikor odaérsz, még egy ennyi.. Nagyon értékes az áru, és nem fűszer – magyarázta Hadrassian. – Kérdéseket sem tehetsz fel. Na hogy döntesz, fiú? – Talán jobban jártam volna a Vörös Szektorral.. – dörmögte Jaden. Nem volt más választása, be kellett jutnia a Constantra. Meg kellett tudnia, hol van Rin főparancsnok, és végeznie kellett vele, vagy elfognia, és a Jedik elé vinnie.. Jaden még sosem bukott el egy küldetést sem, és nem most akarta elkezdeni. Elhúzta a kezét a nő arca előtt. – A mellényem belső zsebében is elfér – mondta, és szavait megtámogatta az Erővel. – Elfér, de azt átkutatják – felelte szemrebbenés nélkül Hadrassian. – Egy hivatalnok seggébe viszont senki se fog felnyúlni. Nem nehéz a dolog, csak arra kell vigyáznod, nehogy kiessen.. – A belső zseb is jó lesz – ismételte meg az intést Jaden. – A te belsődből fognak zsebet csinálni, ha elkapnak!! – mordult rá Hadrassian ingerülten. – Most pedig hagyd abba az integetést, még meglát valamelyik biztonsági.. Túl sok holofilmet néztél azokról a Jedikről, vagy mikről, de a világ nem úgy működik… – Nem úgy működik – visszhangozta lemondóan Jaden. – Egyedül kell menned – folytatta Hadrassian. – De mindig lesznek megfigyelőid. Ha valami gáz van, megpróbálnak kimenteni. Most pedig gyere velem!
Jaden követte Hadrassiant. A nő egyre sötétebb sikátorokon vezette át, és Jaden élt a gyanúperrel, hogy nem csempésznek akarják felhasználni, hanem inkább a szerveire pályáznak. Nem is álmodott volna ilyesmiről.. bűnözők egy szigorúan szervezett és ellenőrzött birodalmi világon..
Amióta rájött, hogy a Rinek mellett a mesterük, Rin főparancsnok is Erőérzékeny, Jaden csak óvatosan nyúlt hozzá az Erőhöz. Most azonban megnyugtatásra volt szüksége, így mialatt Hadrassian nyomában haladt, kiterjesztette az érzékeit. Nincs szenvedély, csak lelki béke.. Hadrassian felől nem érzékelt megtévesztő szándékot, inkább afféle kaján örömöt, amit nem tudott mire vélni. Tudta, hogy az akció nem trükk, ezek az alakok valóban be akarják juttatni őt a Constantra.. na de vajon miért?
Valóban azért választották őt, mert kapóra jön a külvilági státusza és az ebből fakadó naivitása? Vagy valami más állt a háttérben? Jaden még arra is gondolt, hogy talán Rin főparancsnok is felfigyelt őrá, és így akarja megviccelni.. De ha így van, Jaden vállalta, hogy eljátssza a kísérleti nyúl szerepét. – Itt vagyunk – közölte Hadrassian egy félóra múlva. Még mindig a belváros területén voltak, de a szűk utcában kevesebb járókelő tartózkodott. A kopott, a sztalaktit felhőkarcolókhoz hasonló épületen nem látszott semmi különös azon kívül, hogy az oldalán hatalmas égésfoltok éktelenkedtek. – Takaros – dünnyögte Jaden, és követte Hadrassiant a ház belsejébe.
|
|