|
Post by Haruhi on Dec 26, 2017 0:15:28 GMT 1
A fagyos bolygó - mely körül a sokkalta ismertebb Pantora hold kering - a talzok szülőföldje, s a Birodalom, majd Thrawn erőinek visszavonulása óta független, primitív világ melyre leginkább a benszülötteket elragadni kívánó rabszolgakereskedők jelentenek időszakonként veszélyt
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 26, 2017 20:07:38 GMT 1
Vyola Kuat hanyag mozdulattal szökkent ki a hóesésbe hajója pilótafülkéjéből, majd szabad szemmel pillantott abba az irányba ahol az őt követő hajót látta leereszkedni. Ilyen időben jobb volt nem a lehető legközelebb leszállni az esetleges baleseteket elkerülendő, bár részéről biztos volt benne hogy emiatt csupán ő nem aggódott. Egy újabb fagyos világ és egy újabb koordináta, ami sikerrel vagy éppen kudarccal kecsegtetett a keresésben, s őt az utóbbi eshetőség sem tántoríthatta el attól hogy folytassa a következő lehetséges helyen amit esetleg itt félbe kényszerül majd hagyni. Legszívesebben egyedül tette volna, noha más világokon más megbízottjai szintén nyomok után kutattak, nővére jelenlétével azonban nem tudott sok mindent kezdeni főleg azok után hogy Vostroyaiak körében volt kényszerült találkozni vele. A családja sosem volt egy bizalomgerjesztő gyülekezet a számára, s nem csupán azért mert mindent megtettek azért hogy lekössék valamivel a figyelmét, vagy csendben félretolják az útból ha nem találták alkalmasnak a családi vállalat mindennapjaiban való részvételre. Egy pillanatig kémlelte a horizontot, majd elektrotávcsövét szeméhez emelve nyugtázta hogy szabad szeme nem csalta meg: a másik jármú nem messze tőle ért földet, s néhány utasa már az ő irányába tartott - az élenjárót már akkor tudta kicsoda, mielőtt meglátta. Ez így volt a hajón is, ahol bezárták, már akkor tudta hogy átszállt rá mielőtt még visszavitték volna a kihallgatóba, ez... már csak ilyen dolog volt
Ahogy Alysse és uralkodói kísérete kiszállt a vostroyaiak által biztosított, a kalózoktól zsákmányolt YT teherhajóból, a kuati nő azonnal vacogni kezdett a hideg hatására. Amikor hárman elérték Vyolát, nem tudta nem szó nélkül hagyni az egész helyzetet. - Micsoda gyönyörű hely. Kár, hogy a sífelszerelésem megint otthon hagytam - közölte a tőle megszokott gunyorossággal, amit csak ő tudott ilyen méltósággal vegyítve csinálni. - Legközelebb meglátogathatnánk Hoth-ot is. - Most egyet kell értenem nagyszájú kisasszonnyal, szörnyű úticélt találtál - jegyezte meg Seddwia, és Alyssén úgy látszott, örül is meg nem is a támogatásnak, de szóvá nem tette a dolgot. - Nagyszájú kisasszony? Ez tetszik! - vigyorgott Vyola, s ez kétségkívül nem a színjátéka volt a kihallgatóból - De az úticélt nem én választottam, nem egészen tiszta hogy is tudnám a legjobban elmagyarázni ezt az egészet, de ha megtalálom itt amit keresek, akkor viszlát téli meseország. Ez már jobban hangzik? - Szerintem kettőnk közül tiéd lehet ez a megtisztelő cím - felelte fanyarul Alysse, majd mint aki ügyet sem vet az egészre, megigazította magán a kicsit túlméretes kincstári téli felszerelését, amin még Vostroya vörös csillaga is ott virított. - Igen, csakugyan, már majdnem el is felejtettem, te még tartozol nekem egy magyarázattal. Mit is keresünk egész pontosan? Beszélő hóembereket? - Hmpf... - hallatta, majd a következő pillanatban felkapta a fejét, s vele nagyjából egyidőben Seddwia is így tett - Nem vagyunk egyedül... - jegyezte meg a twi'lek, mire a vuki a láthatárt kezdte fürkészni és egy másodpercre rá előremutatott egy tucatnyi alak irányába - Nem mondod... - kommentálta kelletlenül Vyola - Csodás - sóhajtott fel Alysse, ahogy közölték vele, hogy társaságuk lesz. - Ezúttal kikkel ajándékozott meg minket az Erő? A vostroyaiak meg a kalózok elég unalmasak, remélem ezúttal gyerekeket áldozó sith kultistákat kapunk. - Én a beszélő hóembereket választanám, ha lehet - vetette közbe Seddwia.
|
|
|
Post by Enz on Jan 21, 2018 21:58:41 GMT 1
Ahogy az alakok sziluettje egyre jobban növekedett, jelezte, hogy ők is észrevették a csapatot és gyors léptekkel közelítenek feléjük, nem túl sok időt adva a találkozóra való felkészülésre. Seddwia a keze ügyébe helyezte a fénykardját, míg Szőrzsák jól láthatóan maga elé tartotta a vuki nyílvetőjét, ugyanakkor célra nem emelte azt. Alysse pedig készenlétbe helyezte a sugárvetőjét, mert bár alapvetően nem volt stílusa a harc, mivel kifinomultabbnak tartotta magát egy űrjáró, sugárvetővel hadonászó csempésznél, de ha a szükség úgy hozta, akkor nem vetette meg ezt az eszközt sem. Ahogy az alakok közelebb értek, kivehetővé váltak a körvonalaik, így megállapítható volt, hogy legalább négy faj képviselői megtalálhatók közöttük, ahogy az is, hogy fegyvereik vannak. - Előre le kell szögeznem, hogy a Bektashi Rend tagjaként az erőszakmentes konfliktusmegoldás pártján állok - szólalt meg Seddwia, mikor még hallótávolságon kívül voltak. - Akkor most akár lehetne is szerencsét próbálni ezügyben, hm? - tette hozzá Vyola, ki talán ezt nyomatékosítva semmilyen fegyvert nem villantott kézbe, inkább várakozott. - Rendben, te beszélsz - adta át a lehetőséget örömmel Alysse a húgának, miután az Alzocról történő meglépése óta még gondolni sem tudott arra, hogy újfent sötét alakokkal társalogjon. - Hé! - kiáltotta el magát az egyik rossz arcú, a csapatot vezető zygerriai. - Kik vagytok? - Á, nem úgy hangzik, mintha itt az én szavaim lennének a leghasznosabbak - válaszolta Vyola nővérének, miután a fickó hallatta magát. - Mire ti eldöntötök valamit - sóhajtott fel Seddwia, majd előrébb lépett, és hasonlóan hangosan válaszolt a közeledőknek. - Csak békés átutazók vagyunk, zarándoklaton. - Zarándoklaton? - kérdezett vissza a szőrős lény, és majd kibukott belőle a nevetés. - És mit kerestek itt, beszélő hóembereket? - Mindenkinek csak ez a rossz vicc jut erről a helyről az eszébe? - méltatlankodott Alysse, inkább csak saját magának. - Szerintem elég kell legyen annyi, hogy nem keressük a bajt - felelte Seddwia már normál hangerősségen, ahogy a banditák elég közel értek hozzájuk, hogy így is hallják. Ebben a kissé száraz kijelentésben benne volt az is, hogy ha megtalálja őket, nem félnek felvenni vele a küzdelmet. - Hát, nem is tudom - állt meg a csapat vezetője tőlük pár méterre, úgy állva, hogy felfedje az övén függő sugárvetőt. - A zarándokok általában csórók, de aztán nekünk is meg kell élnünk valamiből most, hogy Zulla főnököt kinyírták a vörösök... - Egészen biztosan büszke lenne rátok - jegyezte meg fanyarul Seddwia, akinek láthatóan megvolt a saját véleménye arról, milyen bátor tett is mások fosztogatásából élni. Az ershani űrben példásan megbüntették azokat a kalózokat, akik hívőkre támadtak, különösen, ha azok zarándokok voltak. Az egyik kalóz észrevett azonban valamit rajtuk, és odasietett a főnökhöz, majd valamit a fülébe súgott, mire az elmosolyodott. - Úgy látom nem kell üres kézzel távoznunk - jelentette ki magabiztosan, majd kinyújtotta a kezét és rámutatott Alyssére. - A lány ott, felismertük. Ő volt Zulla egyik túszból lett ölebe, a kuati ribanc. Szép summát kaphatunk érte. Adjátok ide nekünk, és mehettek is tovább. Mindenki jól jár ezzel, öreg lány. - Ebben ennyire biztos vagy? - kérdezett vissza helyette Vyola, szinte félvállról, mintha inkább mást csinálna valahol máshol. - Nos, ha nem, akkor majd találunk neki egy megfelelő helyet a csapatban - vigyorodott el leplezetlenül a zygerriai, akinek a fajtája egyébként is a trandoshaiakhoz hasonlóan hírhedt rabszolgatartó volt. - Ez unalmas, te mit gondolsz? - billentette oldalra fejét Vyola, Seddwianak címezve a kérdést. - Azt, hogy ez a megbeszélés véget ért - tette csípőre a twi'lek nő a kezét. - És ha nem tűnnek el ezek a rosszarcúak sürgősen a szemem elől, csúnyán megjárják. Hozzászólás odaátról? - pillantott vissza kalóz látogatóikra. - Mondjuk valami ellenajánlat? - Basszátok meg! - tette a kezét a sugárvetőjére, mire a többiek célra emelték a fegyvereiket. - Na ez hogy tetszik lányok... és kétlábú takaró? - Ugye csak viccelsz? Én már most imádom! - mosolyodott el Vyola, mire a fickó fegyvere elsült, átégetve annak lábfejét. A kalóz üvöltve ejtette el fegyverét, mialatt társai ösztönös meglepettséggel rábámultak, elmulasztván azt ahogy a lány fürgén feléjük szökkent. A kalózok egész végig úgy érezhették, kezükben tartják a helyzetet, éppen ezért nem álltak készen egy éles küzdelemre, és amikor az mégis bekövetkezett, ledermedve álltak csak a helyükön. Ebből csak az zökkentette ki őket, ahogy Szőrzsák nyílvetője elsült, és a lövedék néhány méterrel hátra repítette az egyik kalózt. Eddigre azonban már Vyola is elérte őket, így nem lőhettek rá anélkül, hogy ne kellett volna attól tartaniuk, hogy egymást találják el.
|
|