Post by Lord Brodrig on Dec 19, 2017 23:33:01 GMT 1
Karo Distint, az Első Rend kémelhárító szervezetének, és az Első Rend vezetőségét megfigyelő, még a titkosszolgálatok és Rin Nagyúr elől is elrejtett szerv vezetője az RSD Commander hídján állva figyelte, amint a hajója normál sebességre lassít. Az ablakok előtt kavargó hiperűrfoszlányok másodpercek alatt szétszakadtak, hogy aztán távoli, apró pontokká essenek szét az űrben.
Az űr látképe azonban szintén eltűnt, amikor a csillagromboló közelebb száguldott a hatalmas teret betöltő mozgó parancsnoki állomáshoz. Az Első Rend és a Legfőbb Vezér parancsnoki központjának épülő komplexum afféle óriáscsillagrombolóra hasonlított, mint egy hatalmas madár, ami hatvan kilométeres szélességével rátelepedik magára az éjsötét űrre, hogy zsákmányul ejtse azt. Distint maga sem tudta eldönteni, hogy a Supremacy állomás volt, vagy minden eddiginél nagyobb csatahajó, esetleg mindkettő egyszerre. Az idős főtiszt hálát adott az Erőnek, hogy a vezérkar nem egy harmadik halálcsillagot vagy napzúzó állomást építtetett, ahogy azt eredetileg tervezték, hanem ezt a sokkal hatékonyabb flotta-anyahajót – kevesebbe került, kisebb volt, de mégis nagyobb hatékonyságot biztosított az Első Rend számára. A Supremacy ugyanis akkorára épült, hogy képes volt kiszolgálni, vagy akár elszállítni az egész flottát, ezzel teljesen mobil állammá téve az Első Rendet, legalábbis a katonai erejét.
Distint már alig várta, hogy az építkezés befejeződjön. A Red Nova csillagködbe való belépés nehéznek, szinte lehetetlennek bizonyult, kivéve, ha valaki tudta, merre kell menni, és ha belülről folyamatosan irányították. Distint nem maga tartozott felelősséggel a titkos építkezés biztonságáért, bár megfigyelte a belső hírszerzés, és a hivatalos felettese, a Vezérkoordinátor tevékenységét. Az első rendi űrben más helyet keresve se találhattak volna a Supremacy rejtekhelyének.
Distint nem látta az eredeti terveket, és nem is volt a posztján, amikor az építés elkezdődött. Ő csak akkor szerzett tudomást a dolgoról, amikor visszatért kényszerű kardassi kiruccanásából, és kinevezték ügyvezetőnek (ami persze csak a nyilvános rangja volt, egyébként még a Vezérkordinátort is megfigyelte). Csak később értette meg, hogy Ren Vezér szándékosan hagyta, hogy elfogják őt. A Legfőbb Vezér korábban szerette volna kihasználni a képességeit, ezért tesztelnie kellett a hűségét, mielőtt komolyabb feladatod ad a kezébe. Distint tökéletesen megértette ezt, és még helyeselte is a módszert. Az utóbbi években felmerült a kérdés, hogy Distint vajon Sordist vagy Ren Vezért szolgálja-e teljes hűséggel. A Birodalom idején Ren mellett állt, titokban figyelve Sordist, és ez most sem változott – efelől immár a Legfőbb Vezér is meggyőződhetett.
Amikor hazatért a fogságból, azonnal kicseréltette a megpiszkált agymintáit és az idegpályáit a Constanton tárolt eredetiekre, részben újjáépítve az agyának bizonyos részeit. Ugyan a procedúra során elvesztette az utóbbi években szerzett emlékeit, de legalább az elméje a sajátja maradt, és nem kellett attól tartania, hogy a sok átprogramozás hatására akaratlanul is árulóvá válik. Sordis halálával nem maradt más hátra, minthogy segítse a Legfőbb Vezért.
- Uram, a Commander készen áll a dokkolásra – jelentette az első tiszt.
- Szálljunk le – bólintott Distint.
Az Commander egyre közelebb siklott a mozgó parancsnoki központ felszínéhez. A gigászi hajótest teljesen kitakarta az űrt. Ahogy a csillagromboló belekúszott a nála sokszor nagyobb állomás egyik több szintből kialakított hangárjába, Distint a vállára vette jellegzetes fehér köpenyét, és maga után intette az ellenkommandósait.
A fekete páncélos elitkatonák egyenes sorba álltak mögötte, ő pedig kivezette őket a hídról.
A Supremacy főszektorait úgy alakították ki, hogy a bedokkolt csillagrombolók hídszerkezete mögött levő kijáraton át egyenesen azokhoz a turboliftekhez lehessen jutni, amik a kívánt terembe repítik az embert. A felvonókabint olyan tágasra tervezték, hogy Distint kíséretestől beférjen.
A lift húsz szinttel feljebb vitte őket, és Distint a külön a számára kialakított folyosón hagyta az embereit. Ezek az előszobák a fő tárgyalóterem minden bejárata előtt ott voltak, és minden érkezőnek megvolt a saját bejárata, ami a legközelebb esett ahhoz a hangárhoz, amiben a hajója pihent.
Distint megigazította az egyenruháját, majd bemasírozott a tárgyalóterembe.
A helyiség inkább volt csarnok, mint terem. A szemközt elterülő fal helyett transzparacél ablak kapott helyet, ahonnan jól lehetett látni az odakint ügyködő építődroidokat és a peremvidékről begyűjtött rabszolgamunkásokat. Az ablak előtti szint tíz méterrel magasabban terült el, mint a helyiség többi része, és ezen foglalt helyet a Legfőbb Vezér trónusa. Az emelvényre nem vezetett lépcső, se semmilyen felvonó. A kényelmesnek látszó parancsnoki székben ülő alak nem rejtette csuklya alá torz képmását, és sárga szemei Distintre villantak, amikor a főtiszt megközelítette az emelvényt.
Alig tucatnyi főtiszt volt jelen, az Első Rend teljes kormányzata, kivéve a Vezérkoordinátort, aki Distintet delegálta maga helyett. A Vezérkoordinátor nem tudhatta, hogy Distint szándékosan intézte így a helyzetet titkos pozícióját felhasználva.
A Legfőbb Vezér már nem is foglalkozott velük, úgy tűnt, jobban lekötik a saját távoli gondolatai, mint az alatta levő vezérkari tagok megbeszélése. A három-három ülés nemsokára azokat az alakokat fogja tartalmazni, akik az Első Rendet vezették.
Distint helyet foglalt a saját székében. Közveltenül mellette a nem sokkal utána érkező Pirennes meglobogtatta vörös köpenyét ugyanilyen színű egyenruhája fölött, miközben leült. A propagandafelelős messze a legelegánsabbnak számított a társaságban, és szakmájához híven a mozdulalataiban is megtalálható volt az a megtervezett fegyelem, ami Pirennes sajátja volt. Az egész lénye azt sugallta, hogy ő az Első Rend egyik fővezére, ennélfogva bárkit eltaposhatott, akit csak akart.
Aztán ott volt még Moddard Veeto űrmarsall, a hadiflotta főparancsnoka. A flotta fekete egyenruháját viselő alak fekete tiszti viharköpenyt hordott. Ő volt az egyetlen idegen lény a társaságban. A nem mindig pragmatikus idegen azok közé az első rendiek közé tartozott, akik azért csatlakoztak a rezsimhez, mert megelégelték a Peremvidék mostoha körülményeit, és változtatni szerettek volna a helyzeten azáltal, hogy a lehetőségekhez képest a legjobb alternatívát kínáló Első Rend szolgálatába álltak.
Mellette egy szintén fekete egyenruhás és ugyanilyen köpenyt viselő alak ült, Armond hadvezető, a hadsereg főparancsnoka. Őszes haja és ráncos arca arról tanúskodott, hogy végigélte a klónháborúkat, de legalábbis a Birodalom felemelkedését biztosan. Distint régóta figyeltette ezt az alakot. Volt egy előérzete, ami nem hagyta nyugodni vele kapcsolatban. Armond legalább olyan öreg volt, mint ő, és az arca emlékeztette Distintet valamire, amitvel még az Első Rend előtt találkozott. Egyelőre hagyta, hogy Armond a maga útját járja. Tudta, hogy az árulók úgyis előbb vagy utóbb, ironikus módon, elárulják saját magukat.
Morrigan Corde rendvezető, a társaság nőtagja volt az, aki kinevezte Distintet a kémelhárítás élére, és aki titokban rábízta a feladatot, hogy még a megfigyelőszerveket is ellenőrizze. A nő brutális játékosnak számított, kegyetlen törtető volt, aki Legfőbb Vezér nyilvános arca. Az ő felelőssége volt összehangolni mindannyiuk munkáját, és ő volt a Legfőbb Vezér személyes katonai végrehajtója az Első Rend területein belül.
A legutolsó szék üresen állt. A helyiségbe felszolgálódroidok léptek, és különféle frissítőket szolgáltak fel az egybegyűlteknek. Miközben elvette a kesselis poharát, Distint lopva a Legfőbb Vezér emelvényére pillantott. A meghatározhatatlan fajú teremtmény mintha ott se lett volna, olyan volt mint egy árnyék, aki csak azért van jelen, mert nem bízik az embereiben. A trónusa messze a feje fölé emelkedett, árnyékot vetve a vezéri alakra. Ren Vezér sárga szemei azonban olyan élesen világítottak, és olyan hirtelen pillantottak Distintre, hogy még a sokat látott főtiszt is zavarba jött, és gyorsan elfordította a tekintetét.
Egy másik bejárat is megnyílt, és két alak masírozott előre, a székek és az emelvény irányába. Egyikük Lord Rin volt, aki kissé lemaradva követett egy bordó öltözéket viselő, sármos férfit. Az Első Rend tisztjéhez képest a fickó arca nem tükrözött se szigort, se edzett kegyetlenséget. Hatalmának mértékéhez képest szájának hanyag állása és tekintetének köznapisága ellentmondásnak tűnt. A ruháját lehetett jelöletlen, rangjelzés nélküli egyenruhának is mondani, ugyanakkor jól láthatóan kettős célt szolgált. Civil is volt, meg nem is, tiszteletet parancsoló és militáris, de elegáns és társaságba illő is. Az egytlen a helyiségben, ami mögött nem lobogott köpeny – mégis nagyobb hatalmat sugárzott.
A férfi leült az üres helyre, miközben Lord Rin megállt mellette, szótlanul méregetve a prominens társaságot. A bordó egyenruhás férfi nem is nézett a vezéri emelvény felé, egyszerűen csak biccentett. Olyan mozdulat volt ez, amit csak azok engedhettek meg maguknak, akik fölötte álltak mindenkinek a teremben. Ő volt ugyanis az Első Rend politikai vezetője, a Legfőbb Vezér másik nyilvános arca.
- Versio adminiszter – üdvözölte őt Corde rendvezető. - Elkezdhetjük?
- Hát hogyne – felelte Taval Versio, és elvette az egyik droid által odanyújtott adattáblát. - Kezdjük azzal, amit már… Veeto űrmarsall, ha kérhetem.
Az ismeretlen humanoid fajhoz tartozó flottaparancsnok előrehajolt a székében, miközben a karfákra támasztotta a karjait. A bőre a lila sötétebbik árnyalatát mutatta, szemei sötétek, testfelépítése átlagosnak számított. Az állát eltakaró fémprotézis patyolattisztán csillogott.
- A Ruusan elpusztítása bizonyos láncreakciók elindulását feltételezi – fogott bele, és hangja karakteres női bariton volt. - A robbantáshoz vezető eseményeket már ismerjük. Demix főtáborvezető jelenleg is az EGB képviselőivel tárgyal, a Hulas tábornok kódnevű ügynökünk pedig máris úton van hazafelé. Ha megérkezik, kiegészíti a mesét.
- A tragédia milyen hatással lehet a katonáink moráljára? - vetette fel Versio adminiszter. - Egy ilyen történést nem lehet csak úgy a szőnyeg alá seperni.
- Semmi sincs, ami erodálhatná az elkötelezettségüket – biztosította Pirennes igazgató. - Az eseményt a megfelelő módon tudattuk velük, és biztosíthatom, adminiszter, hogy mindegyikük utólagos támogatását adná, ha megkérdeznénk, hogy a Ruusanon székelő sordisita rineket vajon igazságosan öltük-e meg a Legfőbb Vezér nevében.
- Ha már a meséknél tartunk… - mormogta alig hallhatóan Armond, a hadsereg főparancsnoka.
- Ugyanakkor felvetődik még egy dolog – folytatta Pirennes. - A Ruusannál történtek miatt bizonyos változtatásokat kell eszközölni… Az EGB szuperrakétái ugyanúgy fenyegetést jelentenek ránk nézve, mint a jedikre vagy a sithekre. A szövetségünk a részünkről kényszerű, de mind tudjuk, hogy eljön majd a konfrontáció időszaka. Javasolom, hogy a hadsereg részére kötelező morális nevelőprogramot egészítsük ki az EGB elleni szítással is, ha nem is olyan mértékben, mint a jedik, a sithek vagy a lázadókkal kapcsolatban.
- Ígyis állandó szöveget hallgatnak, még álmukban is – horkantott Armond, majd fészkelődni kezdett a székében. - Teljesen mindegy, hogy egy sorral több vagy kevesebb lefekvés előtti mantrát sugárzunk beléjük. Támogatom az ötletet.
- Mi van ezzel a Hulas fedőnevű alakkal? - szólt közbe Distint. - Túlságosan közel került előbb Sordishoz, azután az EGB-s barátaihoz. Jobb lenne eltüntetni őt is, ahogy a rinek eltűntek.
- Nem csak ő állt olyan közel Sordishoz – szúrt oda az ügyvezetőnek Veeto űrmarsall. - Alavi Shax nagyszerű főtiszt, tudja a feladatát és hogy kihez köti a hűsége.
- Ahogy én is, jobban, mint maga – vágott vissza Distint. Aztán elbűvölő mosolyt varázsolt az arcár - Idegen barátom.
- A xenofób felhangjai már senkit sem sértenek meg, ügyvezető – felelte mosolyogva a társaság egyetlen nőtagja, Corde. - Veeto űrmarsallnak több oka van rá, hogy harcoljon, mint magának. Jobb ha ezt tudja.
- Továbbra is Alavi Shax eliminálását követelem – felelte erre Distint.
- Ígérem, hogy ha Shax hazaér, megkapja – szólt Corde rendvezető. - De minek vesztegessünk el egy ilyen kompetens katonát? Végezzenek pszianalízist, aztán egy ideig tartsa megfigyelés alatt. Armond hadvezető katonái pedig megkapják a kiegészítő nevelésprogramot… A következő napirendi pont a Naboo. A jelentések alapján mindannyian tisztában vagyunk a helyzettel. A terepügynökeink jelentése szerint Distint ügyvezető beavatkozása újabb változásokat generált – olvasta az adattábláját Corde. - Igazgató, hogy áll a projektje?
- A Naboo holohálózatán már több csatornánk is működik, amik arra nevelik a helyi polgárokat, hogy erősebb, központosítottabb kormányt követeljenek, természetesen a Naberrie-féle politkai akciókat felhasználva. Arra neveljük őket, hogy megvessék az Erőhasználókat, ugyanakkor az olyan szélsőséges birodalmakat is, mint az EGB, vagy az instabil kormányzatokat, mint a Köztársaság. Ha a közejövőben bevonulunk, ujjongva fogadják majd az Első Rendet, mint egyetlen alternatívát.
- Én úgy tudtam, nem hódítunk területeket – csillant meg Armond szeme. - Csak nem lettünk olyanok, mint a Birodalom? Ez az arrogáns magatartás buktatta el az őseinket, barátaim. Az arrogancia, és a...
- Armond hadvezető igazat beszél – vágott közbe Rin torz hangja. - Arrogancia… és szentimentalizmus – a maszk a Legfőbb Vezér trónusa felé fordult, de csak egy pillanatig. - Önöknek ki kell irtaniuk magukból az ilyesmit.
Egy darabig senki nem szólalt meg. Taval Versio halványan mosolyogva ült a székében, majd ő is Ren Vezér emelvényére pillantott. Az Első Rend vezetője már hátat fordított nekik, Taval nem is volt biztos benne, hogy még benne ül a székben.
- A Naboo-terv nem foglal magába nyílt katonai fellépést, hadvezető – mondta végül Corde rendvezető. - Az események úgy haladnak, ahogyan kell. Azért beszélünk most róla, mert akár Pallopides, akár Naberrie, akár Naberrie külsős barátai uralják majd a független rendszereket, létfontosságú, hogy teljesítsék bizonyos feltételeinket.
- Nem érdekel minket a nabooi nép? - kérdezte homlokát ráncolva Veeto űrmarsall. - Azok a szerencsétlenek, akiket nap mint nap megmérgez a gyenge kormányuk eszménye, azé a kormányé, ami nem tudja őket megvédeni, amikor a Külső Gyűrű szörnyűségei lecsapnak rájuk?
- Mintha a propagandistáim egyike mondta volna – mondta Pirennes.
Veeto felállt és teátrálisan meghajolt, mint a színész a színdarab végén. Aztán visszaült a székébe és halk gurgulázó hangon jelezte, hogy nagyot derül magában. Vagy nem magában. Ezeknél sose lehetett megmondani.
- Idegen humor – csóválta a fejét Distint rosszallón.
- Ha minden a terv szerint halad, akkor nincs miről beszélni – mondta Taval Versio.
- Az EGB-hez visszatérve – vette át a szót Distint –, megtettük, amire kértek minket, ha nem is nyíltan. A Szenátusban okozott törvényjavaslatok, mint a Hosnian Prime javaslata vagy egyéb általunk manipulált kezdeményezések még inkább megbénítják a Szenátust. Sajnos a Köztársaságot pragmatikus alakok vezetik, de biztos vagyok benne, hogy EGBs barátaink megfelelően kezelik ezt a problémát az Awerisnél.
- Mi közünk van nekünk a szenátushoz? - kérdezte Armond. - Én már korábban mondtam, hogy nincs értelme ezzel foglalkozni. Kit érdekel a Köztársaság, vagy a Sithek? Mindannyian látjuk és tudjuk, hogy az EGB fog felemelkedni leghatalmasabbként.
- És épp ez a probléma – jelentette ki Versio adminiszter. - Az EGB a legjobb alternatíva a számunkra, hogy uralmunk alá hajtsuk a galaxist. Az ellenük való küzdelem nem csillagrombolókról és rohamosztagosok polgárháborújáról fog szólni, hanem ugyanarról a módszerről, amit eddig is alkalmaztunk.
- Én azt hittem, a Legfőbb Vezér visszatértével a tettek mezejére lépünk – mondta Armond.
- Ez nem egy olyan küzdelem, amit maga ismer, hadvezető – magyarázta Versio. - Nem az EGB anyagát, a hajókat, a katonákat, a főtiszteket fogjuk legyőzni. Az EGB egy eszme, ugyanúgy, mint bármelyik másik politikai szerveződés. A cosraizmus az EGB magja, nem a Főmarsall. Érzi a különbséget?
- Azt akarja mondani, hogy a Legfőbb Vezér nem az Első Rend, és az Első Rend nem a Legfőbb Vezér karja?
- Akinek arra van szüksége, annak az – válaszolta Taval, és Ren Vezér háttal álló trónjára függesztette töprengő tekintetét. - Mi találtuk ki ezt az egészet, hadvezető. Pirennes eszméit szintén, és nem Pirennes eszméi uralnak minket.
- De még mindig feleslegesnek tartom az ilyen elbukásra ítélt kísérleteket – makacskodott Armond.
- Nem az a lényeg, hogy sikerül vagy sem, hanem a következmények.
- Ügynököket juttattunk az EGB berkeibe az együttműködésünk alatt – tette hozzá magyarázatképpen Distint. - Ahogy ők is hozzánk. Csodálatos nő ez a Phasma, nem igaz?
- A katonáinkat nem Phasma, hanem Cardinal vezeti – legyintett Armond. - Most, hogy a rohamosztagosokat lecseréltük, ezek a harcosok a legképzettebb reguláris hadsereggé váltak, amit valaha láttam. Az első generáció felnövésével azt hiszem, készen állunk többre is, mint politikai háttérmanőverekre.
- Hask tábornok árvákból kovácsolt elithadserege máris felfedezetlen, primitív világokon gyakorlatozik – mondta Distint. - Remélem, beválnak, az ön érdekében.
- Csak nem megfigyel engem, ügyvezető? - szükültek össze Armond szemei.
- Én csak azt tartom szem előtt, ami az Első Rend és a Vezérünk érdeke.
- Ennél klisésebb választ a coruscanti holofilmesek se írhattak volna – nevette el magát Versio adminiszter. - A Naboo, a Hosnian Prime, és mindez a megfelelő helyre fog kerülni, ha itt az ideje. Csak annyit akartam tudni, hogy minden az előírtaknak megfelelően halad. Canto gróf jelenleg is főnemeseket és a galaxis leggazdagabb sznobjait nyeri meg az ügyünknek. Ezek a teremtmények akkor is támogatják azt az alternatívát, amit nyújtunk, ha még a nevét se tudják a szervezetünknek. Növekedni fogunk.
- Nekem csak az nem tetszik, hogy Sordis-féle árnyékszervezetként akarunk működni – tisztázta Armond.
- Sordis nem volt hülye – mutatott rá Corde. - Ahogy mi sem vagyunk azok.
- Sordis egy bolond volt – állapította meg Pirennes. - Egy egész terrorláncolatot hozhatott volna létre a galaxisban, de ahelyett, hogy propagálta volna magát, mindig az árnyakban rejtőzött. Senki sem fog emlékezni rá.
- Azt kétlem – mormogta Armond sötéten. - A növekedéshez pedig annyit tennék hozzá, hogy a flottánk gyarapodik, és az első Dreadnaught cirkálók is elkészültek. A peremen talált primitív világokon teszteltük a fegyverrendszereiket, több mint kielégítő ereményekkel.
- Ezeknek a teszteknek mennyi volt a halálos áldozata? - kérdezte nyomatékosan Lord Rin.
- Millió per sugár, Lord Rin – felelte büszkén Armond. - Első fokozaton. Hadihajók ellen még hatékonyabb, hamarosan megtudjuk.
Rin nem válaszolt semmit. Ugyanakkor Armond észrevette, hogy a Legfőbb Vezér trónja ismét feléjük fordul, és a sötétből világító sárga szemek érdeklődve pásztázzák Lord Rin maszkját.
- Van elég tőkénk, hogy megyorsítsuk az építkezéseket? - kérdezte Versio adminiszter.
- Bele fog telni néhány hónapba, ha felfuttatjuk a gyárakat – pillantott az adattáblájára Corde rendvezető. - De igen. A Canto Bight, a Hutt Űr, és a Corporate szektor fedett számlái még mindig jelentős összegeket juttatnak el hozzánk. A támogatóink úgyszintén a hutt bandákon keresztül mossák a pénzt, ahogy ők mondják.
- Akkor tegyük ezt – javasolta Versio. - Ami viszont még jobban érdekel, az annak a Jedinek az ügye, akit Sordis ránkszabadított. Jacen.. Jaden. Kyle Katarn tanítványa.
- Jaden Korr, Jedi lovag – pontosított Distint. - Sordis szándékosan vezette ide, ez nem kétség. Kiderítettem, hogy Jaden már a Ragnos-kultusz idején is járt a Dosuunon, és most megint azon a bolygón találkoztunk vele.
- De mi van a Dosuunon? - kérdezte Veeto űrmarsall.
- Mind tudjuk, hogy az Első Rend eredetileg Sordis tartalékterve volt, még igazi Sithként – magyarázta Distint. - De valójában Ren Legfőbb Vezér vezette rá arra, hogy létrehozzon minket. Ugyanakkor Sordisnak lehettek más tartaléktervei. Jaemust, akivel Jaden Korr lovag utazott, már kihallgattuk, nem tud semmit. Sajnos már semmi-semmit, ugyanis az agya károsodást szenvedett a kínvallatáskor… Bizonyára Sordis elmecsapdáinak hatására, hiszen a mi módszerienk ennél jóval kifinomultabbak.
- Az Erő egy kicsivel kifinomultabb volt – vetette oda Rin.
- Nyilván – hagyta annyiban Distint.
- Szóval azért kellett szabadon engednem a Jedit, hogy követhessük? - kérdezte Pirennes. - Nem hinném, hogy ő maga is tudná, mi ez az egész. Talán Sordis tervének az is fontos eleme, hogy az áldozat ne tudja, mibe sétál, vagy mi vár rá.
- Vagy az is lehet, hogy Sordis csak csesztet minket, és nincs rejtély – dörmögte Versio.
- Rá vallana, hogy még halálában is ártson – szorult ökölbe Corde rendvezető keze.
- Jelenleg egy Arliz Hadrassian fedőnevű ügynökünk figyeli Jadent, ugyanakkor a Dosuunt is szoros megfigyelés alatt tartjuk – Distint, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját, előrehajolt. - Sordis kultusza talán még ma is létezik, bár azt hittük, mindenestől kiirtottunk mindent, aminek bármi köze is lehetett hozzá.
- Hogy lehet az, hogy az a.. az a mocsok – találta meg az ideillő szót Corde – még a halála után is a körözési listánk elején szerepel?!
- Az Erő nagyon kifinomult, ahogy Lord Rin mondta – tudta le a dolgot gyorsan Distint. - Az ügyet személyesen én kezelem, a fejleményekről pedig mindannyian beszámolót kapnak. Most, hogy Lord Rin megszervezte az endori eseményeket, odacsalta Sordist, hogy eltüntethessük azt az áruló aljadékot, már senki sem szabotálhat minket belülről. Ezért is kell a Jedi ügyével ilyen mértékben foglalkozni.
- Arról ne is beszéljünk – emelte fel a mutatóujját Armond –, hogy Lord Rinnek sikerült elérnie azt is, hogy a Jedik felfigyeljenek ránk. Mivel Veeto űrmarsallnak utasítást kellett adnom, hogy készítse fel a flottát határvédelemre, gondolom támadásra is számítunk. Erre nem gondoltak, mielőtt kieszelték a tervüket?
- Azt akarja mondani, hogy ostobának tart, hadvezető? - fordult felé Rin.
- Olyasmit mondott, csak szebben – biztosította Taval Versio Rint, mint aki nem tart az Erőhasználó alak haragjától. - Ezek a Jedik… mások, mint régen voltak. Talán az előnyünkre válhatnak. Nem meditálnak, csak harcolnak. Nem látják az Erő áramlatait úgy, ahogy régebben.. ergo befolyásolhatóbbak.
- Tehát használjuk a Jediket? - érdeklődött Armond.
- Nem – felelte Rin. - Az Erőhasználókat nem lehet használni. Mi csupán reakciókat váltunk ki.
- Rejtve kell tartanunk Jadent a Jediktől – jelentette ki Versio. - Kapcsolatban állnak, de azt már nem engedhetjük, hogy Jaden újból összekerüljön velük. Külön kell választani a kettőt, mert Sordis machinációinak feltárása sokkal fontosabb mindennél. Ez a Jedi csak a miénk.
Váratlanul egy ellenkommandós rontott a terembe. A székekben levő főtisztek a bejárat felé fordultak, Lord Rin pedig megindult a jövevény felé, hogy minden bizonnyal kettébe hasítsa azt a protokoll megszegéséért.
De a főtisztek legnagyobb meglepetésére Rin csak megállt a fegyvertelen fekete páncélos harcos előtt, levette a sisakját, és a hóna alá csapta azt.
- Mi történt, katona? - kérdezte halálosan nyugodt arccal.
- Uram… uraim! - biccentett a harcos a vezetőség felé. - Valami tragédia.. a Naboon!
Az űr látképe azonban szintén eltűnt, amikor a csillagromboló közelebb száguldott a hatalmas teret betöltő mozgó parancsnoki állomáshoz. Az Első Rend és a Legfőbb Vezér parancsnoki központjának épülő komplexum afféle óriáscsillagrombolóra hasonlított, mint egy hatalmas madár, ami hatvan kilométeres szélességével rátelepedik magára az éjsötét űrre, hogy zsákmányul ejtse azt. Distint maga sem tudta eldönteni, hogy a Supremacy állomás volt, vagy minden eddiginél nagyobb csatahajó, esetleg mindkettő egyszerre. Az idős főtiszt hálát adott az Erőnek, hogy a vezérkar nem egy harmadik halálcsillagot vagy napzúzó állomást építtetett, ahogy azt eredetileg tervezték, hanem ezt a sokkal hatékonyabb flotta-anyahajót – kevesebbe került, kisebb volt, de mégis nagyobb hatékonyságot biztosított az Első Rend számára. A Supremacy ugyanis akkorára épült, hogy képes volt kiszolgálni, vagy akár elszállítni az egész flottát, ezzel teljesen mobil állammá téve az Első Rendet, legalábbis a katonai erejét.
Distint már alig várta, hogy az építkezés befejeződjön. A Red Nova csillagködbe való belépés nehéznek, szinte lehetetlennek bizonyult, kivéve, ha valaki tudta, merre kell menni, és ha belülről folyamatosan irányították. Distint nem maga tartozott felelősséggel a titkos építkezés biztonságáért, bár megfigyelte a belső hírszerzés, és a hivatalos felettese, a Vezérkoordinátor tevékenységét. Az első rendi űrben más helyet keresve se találhattak volna a Supremacy rejtekhelyének.
Distint nem látta az eredeti terveket, és nem is volt a posztján, amikor az építés elkezdődött. Ő csak akkor szerzett tudomást a dolgoról, amikor visszatért kényszerű kardassi kiruccanásából, és kinevezték ügyvezetőnek (ami persze csak a nyilvános rangja volt, egyébként még a Vezérkordinátort is megfigyelte). Csak később értette meg, hogy Ren Vezér szándékosan hagyta, hogy elfogják őt. A Legfőbb Vezér korábban szerette volna kihasználni a képességeit, ezért tesztelnie kellett a hűségét, mielőtt komolyabb feladatod ad a kezébe. Distint tökéletesen megértette ezt, és még helyeselte is a módszert. Az utóbbi években felmerült a kérdés, hogy Distint vajon Sordist vagy Ren Vezért szolgálja-e teljes hűséggel. A Birodalom idején Ren mellett állt, titokban figyelve Sordist, és ez most sem változott – efelől immár a Legfőbb Vezér is meggyőződhetett.
Amikor hazatért a fogságból, azonnal kicseréltette a megpiszkált agymintáit és az idegpályáit a Constanton tárolt eredetiekre, részben újjáépítve az agyának bizonyos részeit. Ugyan a procedúra során elvesztette az utóbbi években szerzett emlékeit, de legalább az elméje a sajátja maradt, és nem kellett attól tartania, hogy a sok átprogramozás hatására akaratlanul is árulóvá válik. Sordis halálával nem maradt más hátra, minthogy segítse a Legfőbb Vezért.
- Uram, a Commander készen áll a dokkolásra – jelentette az első tiszt.
- Szálljunk le – bólintott Distint.
Az Commander egyre közelebb siklott a mozgó parancsnoki központ felszínéhez. A gigászi hajótest teljesen kitakarta az űrt. Ahogy a csillagromboló belekúszott a nála sokszor nagyobb állomás egyik több szintből kialakított hangárjába, Distint a vállára vette jellegzetes fehér köpenyét, és maga után intette az ellenkommandósait.
A fekete páncélos elitkatonák egyenes sorba álltak mögötte, ő pedig kivezette őket a hídról.
A Supremacy főszektorait úgy alakították ki, hogy a bedokkolt csillagrombolók hídszerkezete mögött levő kijáraton át egyenesen azokhoz a turboliftekhez lehessen jutni, amik a kívánt terembe repítik az embert. A felvonókabint olyan tágasra tervezték, hogy Distint kíséretestől beférjen.
A lift húsz szinttel feljebb vitte őket, és Distint a külön a számára kialakított folyosón hagyta az embereit. Ezek az előszobák a fő tárgyalóterem minden bejárata előtt ott voltak, és minden érkezőnek megvolt a saját bejárata, ami a legközelebb esett ahhoz a hangárhoz, amiben a hajója pihent.
Distint megigazította az egyenruháját, majd bemasírozott a tárgyalóterembe.
A helyiség inkább volt csarnok, mint terem. A szemközt elterülő fal helyett transzparacél ablak kapott helyet, ahonnan jól lehetett látni az odakint ügyködő építődroidokat és a peremvidékről begyűjtött rabszolgamunkásokat. Az ablak előtti szint tíz méterrel magasabban terült el, mint a helyiség többi része, és ezen foglalt helyet a Legfőbb Vezér trónusa. Az emelvényre nem vezetett lépcső, se semmilyen felvonó. A kényelmesnek látszó parancsnoki székben ülő alak nem rejtette csuklya alá torz képmását, és sárga szemei Distintre villantak, amikor a főtiszt megközelítette az emelvényt.
Alig tucatnyi főtiszt volt jelen, az Első Rend teljes kormányzata, kivéve a Vezérkoordinátort, aki Distintet delegálta maga helyett. A Vezérkoordinátor nem tudhatta, hogy Distint szándékosan intézte így a helyzetet titkos pozícióját felhasználva.
A Legfőbb Vezér már nem is foglalkozott velük, úgy tűnt, jobban lekötik a saját távoli gondolatai, mint az alatta levő vezérkari tagok megbeszélése. A három-három ülés nemsokára azokat az alakokat fogja tartalmazni, akik az Első Rendet vezették.
Distint helyet foglalt a saját székében. Közveltenül mellette a nem sokkal utána érkező Pirennes meglobogtatta vörös köpenyét ugyanilyen színű egyenruhája fölött, miközben leült. A propagandafelelős messze a legelegánsabbnak számított a társaságban, és szakmájához híven a mozdulalataiban is megtalálható volt az a megtervezett fegyelem, ami Pirennes sajátja volt. Az egész lénye azt sugallta, hogy ő az Első Rend egyik fővezére, ennélfogva bárkit eltaposhatott, akit csak akart.
Aztán ott volt még Moddard Veeto űrmarsall, a hadiflotta főparancsnoka. A flotta fekete egyenruháját viselő alak fekete tiszti viharköpenyt hordott. Ő volt az egyetlen idegen lény a társaságban. A nem mindig pragmatikus idegen azok közé az első rendiek közé tartozott, akik azért csatlakoztak a rezsimhez, mert megelégelték a Peremvidék mostoha körülményeit, és változtatni szerettek volna a helyzeten azáltal, hogy a lehetőségekhez képest a legjobb alternatívát kínáló Első Rend szolgálatába álltak.
Mellette egy szintén fekete egyenruhás és ugyanilyen köpenyt viselő alak ült, Armond hadvezető, a hadsereg főparancsnoka. Őszes haja és ráncos arca arról tanúskodott, hogy végigélte a klónháborúkat, de legalábbis a Birodalom felemelkedését biztosan. Distint régóta figyeltette ezt az alakot. Volt egy előérzete, ami nem hagyta nyugodni vele kapcsolatban. Armond legalább olyan öreg volt, mint ő, és az arca emlékeztette Distintet valamire, amitvel még az Első Rend előtt találkozott. Egyelőre hagyta, hogy Armond a maga útját járja. Tudta, hogy az árulók úgyis előbb vagy utóbb, ironikus módon, elárulják saját magukat.
Morrigan Corde rendvezető, a társaság nőtagja volt az, aki kinevezte Distintet a kémelhárítás élére, és aki titokban rábízta a feladatot, hogy még a megfigyelőszerveket is ellenőrizze. A nő brutális játékosnak számított, kegyetlen törtető volt, aki Legfőbb Vezér nyilvános arca. Az ő felelőssége volt összehangolni mindannyiuk munkáját, és ő volt a Legfőbb Vezér személyes katonai végrehajtója az Első Rend területein belül.
A legutolsó szék üresen állt. A helyiségbe felszolgálódroidok léptek, és különféle frissítőket szolgáltak fel az egybegyűlteknek. Miközben elvette a kesselis poharát, Distint lopva a Legfőbb Vezér emelvényére pillantott. A meghatározhatatlan fajú teremtmény mintha ott se lett volna, olyan volt mint egy árnyék, aki csak azért van jelen, mert nem bízik az embereiben. A trónusa messze a feje fölé emelkedett, árnyékot vetve a vezéri alakra. Ren Vezér sárga szemei azonban olyan élesen világítottak, és olyan hirtelen pillantottak Distintre, hogy még a sokat látott főtiszt is zavarba jött, és gyorsan elfordította a tekintetét.
Egy másik bejárat is megnyílt, és két alak masírozott előre, a székek és az emelvény irányába. Egyikük Lord Rin volt, aki kissé lemaradva követett egy bordó öltözéket viselő, sármos férfit. Az Első Rend tisztjéhez képest a fickó arca nem tükrözött se szigort, se edzett kegyetlenséget. Hatalmának mértékéhez képest szájának hanyag állása és tekintetének köznapisága ellentmondásnak tűnt. A ruháját lehetett jelöletlen, rangjelzés nélküli egyenruhának is mondani, ugyanakkor jól láthatóan kettős célt szolgált. Civil is volt, meg nem is, tiszteletet parancsoló és militáris, de elegáns és társaságba illő is. Az egytlen a helyiségben, ami mögött nem lobogott köpeny – mégis nagyobb hatalmat sugárzott.
A férfi leült az üres helyre, miközben Lord Rin megállt mellette, szótlanul méregetve a prominens társaságot. A bordó egyenruhás férfi nem is nézett a vezéri emelvény felé, egyszerűen csak biccentett. Olyan mozdulat volt ez, amit csak azok engedhettek meg maguknak, akik fölötte álltak mindenkinek a teremben. Ő volt ugyanis az Első Rend politikai vezetője, a Legfőbb Vezér másik nyilvános arca.
- Versio adminiszter – üdvözölte őt Corde rendvezető. - Elkezdhetjük?
- Hát hogyne – felelte Taval Versio, és elvette az egyik droid által odanyújtott adattáblát. - Kezdjük azzal, amit már… Veeto űrmarsall, ha kérhetem.
Az ismeretlen humanoid fajhoz tartozó flottaparancsnok előrehajolt a székében, miközben a karfákra támasztotta a karjait. A bőre a lila sötétebbik árnyalatát mutatta, szemei sötétek, testfelépítése átlagosnak számított. Az állát eltakaró fémprotézis patyolattisztán csillogott.
- A Ruusan elpusztítása bizonyos láncreakciók elindulását feltételezi – fogott bele, és hangja karakteres női bariton volt. - A robbantáshoz vezető eseményeket már ismerjük. Demix főtáborvezető jelenleg is az EGB képviselőivel tárgyal, a Hulas tábornok kódnevű ügynökünk pedig máris úton van hazafelé. Ha megérkezik, kiegészíti a mesét.
- A tragédia milyen hatással lehet a katonáink moráljára? - vetette fel Versio adminiszter. - Egy ilyen történést nem lehet csak úgy a szőnyeg alá seperni.
- Semmi sincs, ami erodálhatná az elkötelezettségüket – biztosította Pirennes igazgató. - Az eseményt a megfelelő módon tudattuk velük, és biztosíthatom, adminiszter, hogy mindegyikük utólagos támogatását adná, ha megkérdeznénk, hogy a Ruusanon székelő sordisita rineket vajon igazságosan öltük-e meg a Legfőbb Vezér nevében.
- Ha már a meséknél tartunk… - mormogta alig hallhatóan Armond, a hadsereg főparancsnoka.
- Ugyanakkor felvetődik még egy dolog – folytatta Pirennes. - A Ruusannál történtek miatt bizonyos változtatásokat kell eszközölni… Az EGB szuperrakétái ugyanúgy fenyegetést jelentenek ránk nézve, mint a jedikre vagy a sithekre. A szövetségünk a részünkről kényszerű, de mind tudjuk, hogy eljön majd a konfrontáció időszaka. Javasolom, hogy a hadsereg részére kötelező morális nevelőprogramot egészítsük ki az EGB elleni szítással is, ha nem is olyan mértékben, mint a jedik, a sithek vagy a lázadókkal kapcsolatban.
- Ígyis állandó szöveget hallgatnak, még álmukban is – horkantott Armond, majd fészkelődni kezdett a székében. - Teljesen mindegy, hogy egy sorral több vagy kevesebb lefekvés előtti mantrát sugárzunk beléjük. Támogatom az ötletet.
- Mi van ezzel a Hulas fedőnevű alakkal? - szólt közbe Distint. - Túlságosan közel került előbb Sordishoz, azután az EGB-s barátaihoz. Jobb lenne eltüntetni őt is, ahogy a rinek eltűntek.
- Nem csak ő állt olyan közel Sordishoz – szúrt oda az ügyvezetőnek Veeto űrmarsall. - Alavi Shax nagyszerű főtiszt, tudja a feladatát és hogy kihez köti a hűsége.
- Ahogy én is, jobban, mint maga – vágott vissza Distint. Aztán elbűvölő mosolyt varázsolt az arcár - Idegen barátom.
- A xenofób felhangjai már senkit sem sértenek meg, ügyvezető – felelte mosolyogva a társaság egyetlen nőtagja, Corde. - Veeto űrmarsallnak több oka van rá, hogy harcoljon, mint magának. Jobb ha ezt tudja.
- Továbbra is Alavi Shax eliminálását követelem – felelte erre Distint.
- Ígérem, hogy ha Shax hazaér, megkapja – szólt Corde rendvezető. - De minek vesztegessünk el egy ilyen kompetens katonát? Végezzenek pszianalízist, aztán egy ideig tartsa megfigyelés alatt. Armond hadvezető katonái pedig megkapják a kiegészítő nevelésprogramot… A következő napirendi pont a Naboo. A jelentések alapján mindannyian tisztában vagyunk a helyzettel. A terepügynökeink jelentése szerint Distint ügyvezető beavatkozása újabb változásokat generált – olvasta az adattábláját Corde. - Igazgató, hogy áll a projektje?
- A Naboo holohálózatán már több csatornánk is működik, amik arra nevelik a helyi polgárokat, hogy erősebb, központosítottabb kormányt követeljenek, természetesen a Naberrie-féle politkai akciókat felhasználva. Arra neveljük őket, hogy megvessék az Erőhasználókat, ugyanakkor az olyan szélsőséges birodalmakat is, mint az EGB, vagy az instabil kormányzatokat, mint a Köztársaság. Ha a közejövőben bevonulunk, ujjongva fogadják majd az Első Rendet, mint egyetlen alternatívát.
- Én úgy tudtam, nem hódítunk területeket – csillant meg Armond szeme. - Csak nem lettünk olyanok, mint a Birodalom? Ez az arrogáns magatartás buktatta el az őseinket, barátaim. Az arrogancia, és a...
- Armond hadvezető igazat beszél – vágott közbe Rin torz hangja. - Arrogancia… és szentimentalizmus – a maszk a Legfőbb Vezér trónusa felé fordult, de csak egy pillanatig. - Önöknek ki kell irtaniuk magukból az ilyesmit.
Egy darabig senki nem szólalt meg. Taval Versio halványan mosolyogva ült a székében, majd ő is Ren Vezér emelvényére pillantott. Az Első Rend vezetője már hátat fordított nekik, Taval nem is volt biztos benne, hogy még benne ül a székben.
- A Naboo-terv nem foglal magába nyílt katonai fellépést, hadvezető – mondta végül Corde rendvezető. - Az események úgy haladnak, ahogyan kell. Azért beszélünk most róla, mert akár Pallopides, akár Naberrie, akár Naberrie külsős barátai uralják majd a független rendszereket, létfontosságú, hogy teljesítsék bizonyos feltételeinket.
- Nem érdekel minket a nabooi nép? - kérdezte homlokát ráncolva Veeto űrmarsall. - Azok a szerencsétlenek, akiket nap mint nap megmérgez a gyenge kormányuk eszménye, azé a kormányé, ami nem tudja őket megvédeni, amikor a Külső Gyűrű szörnyűségei lecsapnak rájuk?
- Mintha a propagandistáim egyike mondta volna – mondta Pirennes.
Veeto felállt és teátrálisan meghajolt, mint a színész a színdarab végén. Aztán visszaült a székébe és halk gurgulázó hangon jelezte, hogy nagyot derül magában. Vagy nem magában. Ezeknél sose lehetett megmondani.
- Idegen humor – csóválta a fejét Distint rosszallón.
- Ha minden a terv szerint halad, akkor nincs miről beszélni – mondta Taval Versio.
- Az EGB-hez visszatérve – vette át a szót Distint –, megtettük, amire kértek minket, ha nem is nyíltan. A Szenátusban okozott törvényjavaslatok, mint a Hosnian Prime javaslata vagy egyéb általunk manipulált kezdeményezések még inkább megbénítják a Szenátust. Sajnos a Köztársaságot pragmatikus alakok vezetik, de biztos vagyok benne, hogy EGBs barátaink megfelelően kezelik ezt a problémát az Awerisnél.
- Mi közünk van nekünk a szenátushoz? - kérdezte Armond. - Én már korábban mondtam, hogy nincs értelme ezzel foglalkozni. Kit érdekel a Köztársaság, vagy a Sithek? Mindannyian látjuk és tudjuk, hogy az EGB fog felemelkedni leghatalmasabbként.
- És épp ez a probléma – jelentette ki Versio adminiszter. - Az EGB a legjobb alternatíva a számunkra, hogy uralmunk alá hajtsuk a galaxist. Az ellenük való küzdelem nem csillagrombolókról és rohamosztagosok polgárháborújáról fog szólni, hanem ugyanarról a módszerről, amit eddig is alkalmaztunk.
- Én azt hittem, a Legfőbb Vezér visszatértével a tettek mezejére lépünk – mondta Armond.
- Ez nem egy olyan küzdelem, amit maga ismer, hadvezető – magyarázta Versio. - Nem az EGB anyagát, a hajókat, a katonákat, a főtiszteket fogjuk legyőzni. Az EGB egy eszme, ugyanúgy, mint bármelyik másik politikai szerveződés. A cosraizmus az EGB magja, nem a Főmarsall. Érzi a különbséget?
- Azt akarja mondani, hogy a Legfőbb Vezér nem az Első Rend, és az Első Rend nem a Legfőbb Vezér karja?
- Akinek arra van szüksége, annak az – válaszolta Taval, és Ren Vezér háttal álló trónjára függesztette töprengő tekintetét. - Mi találtuk ki ezt az egészet, hadvezető. Pirennes eszméit szintén, és nem Pirennes eszméi uralnak minket.
- De még mindig feleslegesnek tartom az ilyen elbukásra ítélt kísérleteket – makacskodott Armond.
- Nem az a lényeg, hogy sikerül vagy sem, hanem a következmények.
- Ügynököket juttattunk az EGB berkeibe az együttműködésünk alatt – tette hozzá magyarázatképpen Distint. - Ahogy ők is hozzánk. Csodálatos nő ez a Phasma, nem igaz?
- A katonáinkat nem Phasma, hanem Cardinal vezeti – legyintett Armond. - Most, hogy a rohamosztagosokat lecseréltük, ezek a harcosok a legképzettebb reguláris hadsereggé váltak, amit valaha láttam. Az első generáció felnövésével azt hiszem, készen állunk többre is, mint politikai háttérmanőverekre.
- Hask tábornok árvákból kovácsolt elithadserege máris felfedezetlen, primitív világokon gyakorlatozik – mondta Distint. - Remélem, beválnak, az ön érdekében.
- Csak nem megfigyel engem, ügyvezető? - szükültek össze Armond szemei.
- Én csak azt tartom szem előtt, ami az Első Rend és a Vezérünk érdeke.
- Ennél klisésebb választ a coruscanti holofilmesek se írhattak volna – nevette el magát Versio adminiszter. - A Naboo, a Hosnian Prime, és mindez a megfelelő helyre fog kerülni, ha itt az ideje. Csak annyit akartam tudni, hogy minden az előírtaknak megfelelően halad. Canto gróf jelenleg is főnemeseket és a galaxis leggazdagabb sznobjait nyeri meg az ügyünknek. Ezek a teremtmények akkor is támogatják azt az alternatívát, amit nyújtunk, ha még a nevét se tudják a szervezetünknek. Növekedni fogunk.
- Nekem csak az nem tetszik, hogy Sordis-féle árnyékszervezetként akarunk működni – tisztázta Armond.
- Sordis nem volt hülye – mutatott rá Corde. - Ahogy mi sem vagyunk azok.
- Sordis egy bolond volt – állapította meg Pirennes. - Egy egész terrorláncolatot hozhatott volna létre a galaxisban, de ahelyett, hogy propagálta volna magát, mindig az árnyakban rejtőzött. Senki sem fog emlékezni rá.
- Azt kétlem – mormogta Armond sötéten. - A növekedéshez pedig annyit tennék hozzá, hogy a flottánk gyarapodik, és az első Dreadnaught cirkálók is elkészültek. A peremen talált primitív világokon teszteltük a fegyverrendszereiket, több mint kielégítő ereményekkel.
- Ezeknek a teszteknek mennyi volt a halálos áldozata? - kérdezte nyomatékosan Lord Rin.
- Millió per sugár, Lord Rin – felelte büszkén Armond. - Első fokozaton. Hadihajók ellen még hatékonyabb, hamarosan megtudjuk.
Rin nem válaszolt semmit. Ugyanakkor Armond észrevette, hogy a Legfőbb Vezér trónja ismét feléjük fordul, és a sötétből világító sárga szemek érdeklődve pásztázzák Lord Rin maszkját.
- Van elég tőkénk, hogy megyorsítsuk az építkezéseket? - kérdezte Versio adminiszter.
- Bele fog telni néhány hónapba, ha felfuttatjuk a gyárakat – pillantott az adattáblájára Corde rendvezető. - De igen. A Canto Bight, a Hutt Űr, és a Corporate szektor fedett számlái még mindig jelentős összegeket juttatnak el hozzánk. A támogatóink úgyszintén a hutt bandákon keresztül mossák a pénzt, ahogy ők mondják.
- Akkor tegyük ezt – javasolta Versio. - Ami viszont még jobban érdekel, az annak a Jedinek az ügye, akit Sordis ránkszabadított. Jacen.. Jaden. Kyle Katarn tanítványa.
- Jaden Korr, Jedi lovag – pontosított Distint. - Sordis szándékosan vezette ide, ez nem kétség. Kiderítettem, hogy Jaden már a Ragnos-kultusz idején is járt a Dosuunon, és most megint azon a bolygón találkoztunk vele.
- De mi van a Dosuunon? - kérdezte Veeto űrmarsall.
- Mind tudjuk, hogy az Első Rend eredetileg Sordis tartalékterve volt, még igazi Sithként – magyarázta Distint. - De valójában Ren Legfőbb Vezér vezette rá arra, hogy létrehozzon minket. Ugyanakkor Sordisnak lehettek más tartaléktervei. Jaemust, akivel Jaden Korr lovag utazott, már kihallgattuk, nem tud semmit. Sajnos már semmi-semmit, ugyanis az agya károsodást szenvedett a kínvallatáskor… Bizonyára Sordis elmecsapdáinak hatására, hiszen a mi módszerienk ennél jóval kifinomultabbak.
- Az Erő egy kicsivel kifinomultabb volt – vetette oda Rin.
- Nyilván – hagyta annyiban Distint.
- Szóval azért kellett szabadon engednem a Jedit, hogy követhessük? - kérdezte Pirennes. - Nem hinném, hogy ő maga is tudná, mi ez az egész. Talán Sordis tervének az is fontos eleme, hogy az áldozat ne tudja, mibe sétál, vagy mi vár rá.
- Vagy az is lehet, hogy Sordis csak csesztet minket, és nincs rejtély – dörmögte Versio.
- Rá vallana, hogy még halálában is ártson – szorult ökölbe Corde rendvezető keze.
- Jelenleg egy Arliz Hadrassian fedőnevű ügynökünk figyeli Jadent, ugyanakkor a Dosuunt is szoros megfigyelés alatt tartjuk – Distint, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját, előrehajolt. - Sordis kultusza talán még ma is létezik, bár azt hittük, mindenestől kiirtottunk mindent, aminek bármi köze is lehetett hozzá.
- Hogy lehet az, hogy az a.. az a mocsok – találta meg az ideillő szót Corde – még a halála után is a körözési listánk elején szerepel?!
- Az Erő nagyon kifinomult, ahogy Lord Rin mondta – tudta le a dolgot gyorsan Distint. - Az ügyet személyesen én kezelem, a fejleményekről pedig mindannyian beszámolót kapnak. Most, hogy Lord Rin megszervezte az endori eseményeket, odacsalta Sordist, hogy eltüntethessük azt az áruló aljadékot, már senki sem szabotálhat minket belülről. Ezért is kell a Jedi ügyével ilyen mértékben foglalkozni.
- Arról ne is beszéljünk – emelte fel a mutatóujját Armond –, hogy Lord Rinnek sikerült elérnie azt is, hogy a Jedik felfigyeljenek ránk. Mivel Veeto űrmarsallnak utasítást kellett adnom, hogy készítse fel a flottát határvédelemre, gondolom támadásra is számítunk. Erre nem gondoltak, mielőtt kieszelték a tervüket?
- Azt akarja mondani, hogy ostobának tart, hadvezető? - fordult felé Rin.
- Olyasmit mondott, csak szebben – biztosította Taval Versio Rint, mint aki nem tart az Erőhasználó alak haragjától. - Ezek a Jedik… mások, mint régen voltak. Talán az előnyünkre válhatnak. Nem meditálnak, csak harcolnak. Nem látják az Erő áramlatait úgy, ahogy régebben.. ergo befolyásolhatóbbak.
- Tehát használjuk a Jediket? - érdeklődött Armond.
- Nem – felelte Rin. - Az Erőhasználókat nem lehet használni. Mi csupán reakciókat váltunk ki.
- Rejtve kell tartanunk Jadent a Jediktől – jelentette ki Versio. - Kapcsolatban állnak, de azt már nem engedhetjük, hogy Jaden újból összekerüljön velük. Külön kell választani a kettőt, mert Sordis machinációinak feltárása sokkal fontosabb mindennél. Ez a Jedi csak a miénk.
Váratlanul egy ellenkommandós rontott a terembe. A székekben levő főtisztek a bejárat felé fordultak, Lord Rin pedig megindult a jövevény felé, hogy minden bizonnyal kettébe hasítsa azt a protokoll megszegéséért.
De a főtisztek legnagyobb meglepetésére Rin csak megállt a fegyvertelen fekete páncélos harcos előtt, levette a sisakját, és a hóna alá csapta azt.
- Mi történt, katona? - kérdezte halálosan nyugodt arccal.
- Uram… uraim! - biccentett a harcos a vezetőség felé. - Valami tragédia.. a Naboon!