Post by Lord Brodrig on Aug 18, 2017 16:27:54 GMT 1
A két kisgyerek önfeledt izgalommal szaladt végig a kiszáradt, poros úton. Amikor megérkeztek a swoop-üzlet elé, kíváncsian kukkantottak be a nyitva hagyott bejáraton.Óvatosan besurrantak az üzlethelyiségbe, ahol csupán egyetlen teremtmény ügyködött a fal melletti, ócska munkapadon.
A gyermekek közelebb léptek az illetőhöz, miközben alaposan szemügyre vették a swoopokat, amik mellett elhaladtak. Kitűnő állapotban levő járművek voltak, bizonyára megvolt az áruk. Ők azonban amúgyis csak nézelődni szerettek volna - majd ha felnőnek és lesz munkájuk, többet is megvesznek belőlük. Errefelé a swoop számított a legpraktikusabb közlekedési eszköznek, de nem mindenki engedhette meg magának őket a piaci értékük miatt.
Ahogy megközelítették a nekik háttal álló, a munkapad fölé görnyedő teremtményt, rájöttek, hogy számukra ismeretlen fajba tartozik. Azt azonban ők is észrevették, hogy az illető kétségtelenűl nőnemű.
Hiányos öltözéke jól látni engedte vörös bőrét és az azon körbefutó, egymással összekapcsolt fekete tetoválásokat. A nő egész teste tele volt a bőrébe égetett festéssel, beleértve a fejéből lógó vastag nyúlványokat is.
Ahogy a két fiú mögéje ért, a nő abbahagyta a munkát, és fél szemmel hátrapillantott a kölykökre. Azok megpillantották a kezében tartott, vörösen világító, üveges tárgyat. A nő beletette a kristályt a hosszú hengerbe, amin a munkapadon dolgozott, majd hihetetlen sebességgel rászerelte a burkolatot.
- Elnézést, néni - szólt az egyik gyerek. - Meg tudná mondani, melyik a leggyorsabb swoop? Ha nagyok leszünk, Ali és én szeretnénk majd venni egyet.
A nő a kezébe vette a hengert, és mintha a súlyát méregette volna, megmarkolta, és csuklóból forgatni kezdte. Aztán sárga szemeivel a gyerekekre pillantott, és hirtelen úgy bámult rájuk, mintha ki akarna próbálni valamit.
- Néni? - kérdezte az egyik fiú.
A twi'lek megperdítette a hengert a kezében, mire annak felső végéból vörösen izzó fénypenge bukkant elő. A majdnem egy méteres nyaláb fenyegető hangot hallatott, és olyan egyenes volt, mintha műszaki pontossággal alkották volna meg.
A vörös bőrű nő lépett egyet a gyerekek felé, azok pedig ösztönösen hátrálni kezdtek. Az Erő sötét oldala úgy kavargott a twi'lek bensőjében, mint egy kitörni készülő tornádó. A vörös penge meglendült, tett néhány villámgyors mozdulatot, majd előre lendült, és égett hús szaga árasztotta el a levegőt. A penge különféle vágó mozdulatokat végzett, és az egyik kisfiú testén sárgás vágásnyomok jelentek meg. A sávok mentén a fiatal test szétvált, a darabok kicsúsztak egymás alól, és a felkaszabolt kisfiú darabjai szétterültek a padlón.
A másik gyerek annyira félt, hogy nem tudott sikoltani - alatta sárga tócsa keletkezett a félelemtől. Ijedtében belelépett az előtte heverő húscafatok egyikébe, és elcsúszott. Négykézlábra esve nézett fel a vérszomjas teremtményre, aki előrenyújtotta a kezét, mire a kisfiú a helyiség másik végébe repült, anélkül, hogy bármi is megérintette volna. A torkához kapott, úgy érezte, minden levegő kiszorult a tüdejéből.
Darth Talon a levegőben fuldokló gyermek felé hajította új fénykardját, ami véget vetett a kölyök szenvedéseinek. A markolat visszaröppent a Sith kezébe, aki kikapcsolta, majd az övére akasztotta a fénykardot.
Tökéletesre sikerült.
Talon kilépett az utcára, és magára terítette a vékony köpenyt, ami elrejtette jellegzetes tetoválásait és félelmetes ábrázatát, valamint a közszemlére tett, minden férfi vágyának számító idomait.
Hónapok óta itt rostokolt ezen a kopár világon, és hosszú hetekbe telt, mire minden alkatérszt összeszedett, ami a fénykardhoz kellett. A Sötét Úr nem sietett a segítségére, pedig hányszor és hányszor hívta, miközben a fanatikusok hajóján kínozták.. és utána, amikor kidobták ezen az Erő háta mögötti, ócska sziklán, amit a helyiek bolygónak neveztek.
A kínzások után napokig alig tudott járni, de eltökélte, hogy visszaszerzi az egészségét és a formáját. Mivel hetekig raboskodott, az izmai sorvadásnak indultak, de később ezt is sikerült kiküszöbölnie. A dühe nagyobb volt, mint valaha, és a régi formáját is sikerült visszanyernie. Persze a hangszálait nem tudta teljesen megmenteni - a helyi orvostudomány nem állt azon a szinten, hogy visszaállítsa a régi hangját. Lassan, kissé erőltetetten, dühtől eltorzult hangon beszélt, ami kettőssé vált, ahogy a műhangszálak afféle mellékhangként működve halkan visszhangozták, amit mondott.
De legalább ha megszólalt, mindenki eltakarodott a közeléből.
Most, hogy a fénykardja is megvolt, már csak egyvalami maradt hátra - hogy maga mögött hagyja ezt a nyomorult bolygót. De hova menjen és miért?
Visszamehetne a Morabandra, hogy tovább szolgálja a mesterét, a többi szolgával együtt, fényesítve a mester dicsőségét.. felkereshetné a megkínzóit, hogy egyszer s mindenkorra végezzen velük, végignézve, ahogy lassan kiszenvednek.. Mindez kedvezne a mester akaratának. A mesterének, aki nem törődött vele, aki mellett sosem teljesedhetett volna ki a hatalma.
Talon rájött, hogy immár semmi köze az Időrablóhoz, és ez végtelen lehetőségeket nyitott meg a számára.
Mostmár ő a saját életének a kovácsa, és azt csinál, amit akar. Viszont nem léphet fel egyedül egy egész galaxissal szemben.. és, hová is mehetne ezután? A mai kor Sith Nagyurai csupa bitorló, tehetségtelen idióták bandája, akik divatból fordultak a sötét oldalhoz és a Sith dogmákhoz.. anélkül, hogy értenék azt. Ostoba, tudatlan bolondok voltak, akiket ki kell irtani, mint a termést eltorzító, kártékony gyomot.
A Sith, az igazi Sith régen kiveszett.. Talon, miközben a városka lerobbantabb utcáit rótta a köpenye alatt, azon gondolkozott, hogyan menthetné meg az igazi, nemes Sith Rendet. Darth Bane-nek igaza volt akkor, amikor kettőre zsugorította a Sithek számát, és elrejtette őket a színfalak mögé, hogy onnan csapjanak egy milleniummal később.. Talán neki is el kellene rejtőznie?
Talonból hiányzott Bane türelme, és nem elégedett volna meg azzal a tudattal, hogy majd valamelyik utódja megszerzi a galaxis feletti uralmat. Azt akarta, hogy mindez még az ő életében bekövetkezzen.. ami azt jelenti, hogy sokáig kell élnie. Nagyon-nagyon sokáig.
Ezzel a nyavalyás balesettel, ami egy időre a világ szélére sodorta őt, befejeződött a képzése. Az elmélet, amin hosszú ideje gondolkodott, kezdett kiteljesedni benne, és már a hatalma is megvolt hozzá, hogy új ösvényt taposson ki. Rájött, hogy a mostani szürke és sötétszürke ideológiák által uralt galaxisban újra meg kell reformálni a Sith Rendet.
És Darth Talon mindent magának akart.. A kérdés már csak az maradt, hogyha tovább csökkenti a Bane által lefektetett Sith Rend számát, akkor többen lesznek-e, vagy kevesebben?
Talon rájött, hogy az első feladata minél nagyobb tudás megszerzése, amiből felépítheti új rendjét. Emellett ki kell dolgoznia egy tervet, hogy megszabadulhasson az ál-Sithektől és a sötét oldalt egyre többféleképpen értelmező szánalmas bolondoktól, akik úgy elszaporodtak, mint a csótányok.
Léteztek a tudásnak olyan szentélyei, ahová csak kevesen tették be a lábukat... Darth Talon pedig meg akarta szerezni ezt a tudást. Olyan hatalom birtokosa lesz, hogy nem lesz senki, aki meg mer majd mérkőzni vele.
Az apró Incom-vadász, amit kinézett magának, teljesen gazdátlanul árválkodott az egyik lerobbant kikötő szélén. Talon gyakorlott szemei azonnal megállapították, hogy a hajó kiváló állapotban van. Bizonyára csempészek használták, vagy egy fejvadász, aki nem akarta felhívni magára a figyelmet. Ugyanakkor egy olyan gazember, akinek csak egy Incomra futotta, nem lehet valami tehetséges a szakmájában, így üldözőktől bizonyára nem kell tartania.
Talon könnyűszerrel feltörte a zárrendszert a fénykardjával. A hajó belülről úgy festett, mint egy legénylakás, és jól érezhető, átható szaggal rendelkezett, amit csak a rodiaiak bocsátottak ki magukból. A Sith legelőször a légkondit indította el, és kiszellőztette az egész belső térséget. Ezután leellenőrizte a hajó rendszereit, az üzemanyag mennyiségét, majd anélkül, hogy felszállási engedélyért folyamodott volna, a levegőbe emelte a gépet.
Az Incom szélsebesen suhant a nyílt űr irányába, és Talon ismét szabadnak és tettrekésznek érezhette magát. A haragja olyan élesen lobogott a szívében, mint még soha. Akkora hatalommal rendelkezett, amekkorával csak akart - felkészült rá, hogy átlépje a saját korlátait.
A bolygóról senki sem eredt a nyomába - az Incom bizonyára gyorsnak számított errefelé, és nem volt jobb hajó, amivel üldözőbe vegyék.
Talon betáplálta a navikomputerbe a Malachor rendszer adatait. A hivatalos térképeken nem szereplő bolygó messze volt, de a hajó azonnal visszaküldte az indulási vektort.
Az Incom a hiperűrbe lépett, Darth Talon pedig kezébe vette a hosszú fénykardmarkolatot. Elindult, hátha talál valamit, amin felfrissítheti harci tudását.
A gyermekek közelebb léptek az illetőhöz, miközben alaposan szemügyre vették a swoopokat, amik mellett elhaladtak. Kitűnő állapotban levő járművek voltak, bizonyára megvolt az áruk. Ők azonban amúgyis csak nézelődni szerettek volna - majd ha felnőnek és lesz munkájuk, többet is megvesznek belőlük. Errefelé a swoop számított a legpraktikusabb közlekedési eszköznek, de nem mindenki engedhette meg magának őket a piaci értékük miatt.
Ahogy megközelítették a nekik háttal álló, a munkapad fölé görnyedő teremtményt, rájöttek, hogy számukra ismeretlen fajba tartozik. Azt azonban ők is észrevették, hogy az illető kétségtelenűl nőnemű.
Hiányos öltözéke jól látni engedte vörös bőrét és az azon körbefutó, egymással összekapcsolt fekete tetoválásokat. A nő egész teste tele volt a bőrébe égetett festéssel, beleértve a fejéből lógó vastag nyúlványokat is.
Ahogy a két fiú mögéje ért, a nő abbahagyta a munkát, és fél szemmel hátrapillantott a kölykökre. Azok megpillantották a kezében tartott, vörösen világító, üveges tárgyat. A nő beletette a kristályt a hosszú hengerbe, amin a munkapadon dolgozott, majd hihetetlen sebességgel rászerelte a burkolatot.
- Elnézést, néni - szólt az egyik gyerek. - Meg tudná mondani, melyik a leggyorsabb swoop? Ha nagyok leszünk, Ali és én szeretnénk majd venni egyet.
A nő a kezébe vette a hengert, és mintha a súlyát méregette volna, megmarkolta, és csuklóból forgatni kezdte. Aztán sárga szemeivel a gyerekekre pillantott, és hirtelen úgy bámult rájuk, mintha ki akarna próbálni valamit.
- Néni? - kérdezte az egyik fiú.
A twi'lek megperdítette a hengert a kezében, mire annak felső végéból vörösen izzó fénypenge bukkant elő. A majdnem egy méteres nyaláb fenyegető hangot hallatott, és olyan egyenes volt, mintha műszaki pontossággal alkották volna meg.
A vörös bőrű nő lépett egyet a gyerekek felé, azok pedig ösztönösen hátrálni kezdtek. Az Erő sötét oldala úgy kavargott a twi'lek bensőjében, mint egy kitörni készülő tornádó. A vörös penge meglendült, tett néhány villámgyors mozdulatot, majd előre lendült, és égett hús szaga árasztotta el a levegőt. A penge különféle vágó mozdulatokat végzett, és az egyik kisfiú testén sárgás vágásnyomok jelentek meg. A sávok mentén a fiatal test szétvált, a darabok kicsúsztak egymás alól, és a felkaszabolt kisfiú darabjai szétterültek a padlón.
A másik gyerek annyira félt, hogy nem tudott sikoltani - alatta sárga tócsa keletkezett a félelemtől. Ijedtében belelépett az előtte heverő húscafatok egyikébe, és elcsúszott. Négykézlábra esve nézett fel a vérszomjas teremtményre, aki előrenyújtotta a kezét, mire a kisfiú a helyiség másik végébe repült, anélkül, hogy bármi is megérintette volna. A torkához kapott, úgy érezte, minden levegő kiszorult a tüdejéből.
Darth Talon a levegőben fuldokló gyermek felé hajította új fénykardját, ami véget vetett a kölyök szenvedéseinek. A markolat visszaröppent a Sith kezébe, aki kikapcsolta, majd az övére akasztotta a fénykardot.
Tökéletesre sikerült.
Talon kilépett az utcára, és magára terítette a vékony köpenyt, ami elrejtette jellegzetes tetoválásait és félelmetes ábrázatát, valamint a közszemlére tett, minden férfi vágyának számító idomait.
Hónapok óta itt rostokolt ezen a kopár világon, és hosszú hetekbe telt, mire minden alkatérszt összeszedett, ami a fénykardhoz kellett. A Sötét Úr nem sietett a segítségére, pedig hányszor és hányszor hívta, miközben a fanatikusok hajóján kínozták.. és utána, amikor kidobták ezen az Erő háta mögötti, ócska sziklán, amit a helyiek bolygónak neveztek.
A kínzások után napokig alig tudott járni, de eltökélte, hogy visszaszerzi az egészségét és a formáját. Mivel hetekig raboskodott, az izmai sorvadásnak indultak, de később ezt is sikerült kiküszöbölnie. A dühe nagyobb volt, mint valaha, és a régi formáját is sikerült visszanyernie. Persze a hangszálait nem tudta teljesen megmenteni - a helyi orvostudomány nem állt azon a szinten, hogy visszaállítsa a régi hangját. Lassan, kissé erőltetetten, dühtől eltorzult hangon beszélt, ami kettőssé vált, ahogy a műhangszálak afféle mellékhangként működve halkan visszhangozták, amit mondott.
De legalább ha megszólalt, mindenki eltakarodott a közeléből.
Most, hogy a fénykardja is megvolt, már csak egyvalami maradt hátra - hogy maga mögött hagyja ezt a nyomorult bolygót. De hova menjen és miért?
Visszamehetne a Morabandra, hogy tovább szolgálja a mesterét, a többi szolgával együtt, fényesítve a mester dicsőségét.. felkereshetné a megkínzóit, hogy egyszer s mindenkorra végezzen velük, végignézve, ahogy lassan kiszenvednek.. Mindez kedvezne a mester akaratának. A mesterének, aki nem törődött vele, aki mellett sosem teljesedhetett volna ki a hatalma.
Talon rájött, hogy immár semmi köze az Időrablóhoz, és ez végtelen lehetőségeket nyitott meg a számára.
Mostmár ő a saját életének a kovácsa, és azt csinál, amit akar. Viszont nem léphet fel egyedül egy egész galaxissal szemben.. és, hová is mehetne ezután? A mai kor Sith Nagyurai csupa bitorló, tehetségtelen idióták bandája, akik divatból fordultak a sötét oldalhoz és a Sith dogmákhoz.. anélkül, hogy értenék azt. Ostoba, tudatlan bolondok voltak, akiket ki kell irtani, mint a termést eltorzító, kártékony gyomot.
A Sith, az igazi Sith régen kiveszett.. Talon, miközben a városka lerobbantabb utcáit rótta a köpenye alatt, azon gondolkozott, hogyan menthetné meg az igazi, nemes Sith Rendet. Darth Bane-nek igaza volt akkor, amikor kettőre zsugorította a Sithek számát, és elrejtette őket a színfalak mögé, hogy onnan csapjanak egy milleniummal később.. Talán neki is el kellene rejtőznie?
Talonból hiányzott Bane türelme, és nem elégedett volna meg azzal a tudattal, hogy majd valamelyik utódja megszerzi a galaxis feletti uralmat. Azt akarta, hogy mindez még az ő életében bekövetkezzen.. ami azt jelenti, hogy sokáig kell élnie. Nagyon-nagyon sokáig.
Ezzel a nyavalyás balesettel, ami egy időre a világ szélére sodorta őt, befejeződött a képzése. Az elmélet, amin hosszú ideje gondolkodott, kezdett kiteljesedni benne, és már a hatalma is megvolt hozzá, hogy új ösvényt taposson ki. Rájött, hogy a mostani szürke és sötétszürke ideológiák által uralt galaxisban újra meg kell reformálni a Sith Rendet.
És Darth Talon mindent magának akart.. A kérdés már csak az maradt, hogyha tovább csökkenti a Bane által lefektetett Sith Rend számát, akkor többen lesznek-e, vagy kevesebben?
Talon rájött, hogy az első feladata minél nagyobb tudás megszerzése, amiből felépítheti új rendjét. Emellett ki kell dolgoznia egy tervet, hogy megszabadulhasson az ál-Sithektől és a sötét oldalt egyre többféleképpen értelmező szánalmas bolondoktól, akik úgy elszaporodtak, mint a csótányok.
Léteztek a tudásnak olyan szentélyei, ahová csak kevesen tették be a lábukat... Darth Talon pedig meg akarta szerezni ezt a tudást. Olyan hatalom birtokosa lesz, hogy nem lesz senki, aki meg mer majd mérkőzni vele.
Az apró Incom-vadász, amit kinézett magának, teljesen gazdátlanul árválkodott az egyik lerobbant kikötő szélén. Talon gyakorlott szemei azonnal megállapították, hogy a hajó kiváló állapotban van. Bizonyára csempészek használták, vagy egy fejvadász, aki nem akarta felhívni magára a figyelmet. Ugyanakkor egy olyan gazember, akinek csak egy Incomra futotta, nem lehet valami tehetséges a szakmájában, így üldözőktől bizonyára nem kell tartania.
Talon könnyűszerrel feltörte a zárrendszert a fénykardjával. A hajó belülről úgy festett, mint egy legénylakás, és jól érezhető, átható szaggal rendelkezett, amit csak a rodiaiak bocsátottak ki magukból. A Sith legelőször a légkondit indította el, és kiszellőztette az egész belső térséget. Ezután leellenőrizte a hajó rendszereit, az üzemanyag mennyiségét, majd anélkül, hogy felszállási engedélyért folyamodott volna, a levegőbe emelte a gépet.
Az Incom szélsebesen suhant a nyílt űr irányába, és Talon ismét szabadnak és tettrekésznek érezhette magát. A haragja olyan élesen lobogott a szívében, mint még soha. Akkora hatalommal rendelkezett, amekkorával csak akart - felkészült rá, hogy átlépje a saját korlátait.
A bolygóról senki sem eredt a nyomába - az Incom bizonyára gyorsnak számított errefelé, és nem volt jobb hajó, amivel üldözőbe vegyék.
Talon betáplálta a navikomputerbe a Malachor rendszer adatait. A hivatalos térképeken nem szereplő bolygó messze volt, de a hajó azonnal visszaküldte az indulási vektort.
Az Incom a hiperűrbe lépett, Darth Talon pedig kezébe vette a hosszú fénykardmarkolatot. Elindult, hátha talál valamit, amin felfrissítheti harci tudását.