|
Zeltros
Apr 29, 2017 19:18:10 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 29, 2017 19:18:10 GMT 1
Nek Bwua'tu főadmirálos hófehér egyenruhájában, egyik kezével az arcát borító sűrű bothan sörényt fésülgetve figyelte a sith flotta határsértéséről szóló jelentéseket zászlóshajója, a bothan nevű, köztársasági gyártású csillagromboló, a Welmo Darb hídján, amely a Zeltroshoz rendelt Első Flotta, Coruscant védelmi erőinek zászlóshajója volt. Pontosabban ez már nem is határsértés volt, hanem diplomáciai közlönyt és mindenféle egyéb formalitást nélkülöző hadüzenet. Majd kétezer sith hadihajó lépte át a határt az Onderon térségében és a Japrael-szektor több pontján, hogy aztán rövid, rendszerről - rendszerre történő óvatos ugrásokkal haladjanak Commenor és térsége felé.. a térség felé, amelyek a sith rabigából kiszabadulni kívánó lakosainak és a - szerencséjükre - élükön álló oligarcháknak a Köztársaság védelmet ígért.
Ezzel pedig elérkezett az a pillanat, hogy ezt az ígéretet beváltsák.
- A sith flottaegység két nagyobb tömbben halad a felderítő vadászrajok jelentései szerint. - közölte Bwua'tu-val a vadászosztagokért felelős összekötő tiszt. - Eddig csak tapogatózó csatározások voltak a felderítőink és a sithek előörsei között, az útjukba eső rendszereink önvédelmi erői visszavonultak, a bolygókat nem fenyegetik. - Azt remélik, hogy átengedjük őket, hogyha nem lőnek a civiljeinkre. - mordult fel Bwua'tu. - Hát tévednek.. kérem térképre a két flottaék becsült útvonalát a felderítőink jelentései és a vektorok alapján! - Máris, uram. - lépett előre egy fiatalabb, markáns arcélú férfi, Rhomm zászlós. Csak nemrég helyezték a Welmo-ra. - A térképek.
Bwua'tu a térképre pillantott. A két sith flottaék V-alakban, az onderoni kezdőpontból kiindulva közelített a commenori határokhoz.. - Az élen haladót fogjuk el először. - mutatott végül Bwua'tu a köztársasági területre mélyebben behatoló egységre. - Üzenjenek Niathal admirális alakulatának, hogy a határvédelemre kijelölt flottákkal együtt álljanak készenlétben, ha a másik flotta irányt váltana... mekkora erővel is állunk szemben? - Az onderoni felderítőink egyenként ezer hajósra becsülik a sith flottákat. - jelentette a hírszerzési összekötő, egy nyurga quarren. - Felerészben a jem'hadar nevű klónozott harcosok és saját hajóik, felerészben klasszikus ESB-technológia, SiSD-k és könnyebb cirkálókíséret.
- Rendben. - biccentett Bwua'tu. - Akkor mi is két flottát vonultatunk fel. Jelezzenek a Második Flottának, Asokaji admirális kövesse az általunk megadott vektort, és a kilépési ponton csatlakozzon hozzánk! - Milyen végcélt adjak meg Asokaji admirálisnak, uram? - kérdezte a Welmo kommunikációs tisztje.
Bwua'tu a térképre meredt. Egy vektor, ahol elég idejük lesz a végponton, hogy csatarendbe állítsanak két flottát, megfelelően szétszórják a tiltógenerátoros hajókat és felkészüljenek a sithek fogadására...
Végül a bothan egy apró pontra bökött Ambriától nem messze. - Itt álljuk útjukat. Az Aweris - rendszerben. Indulás!
|
|
|
Zeltros
Feb 10, 2018 1:00:41 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2018 1:00:41 GMT 1
A civilizációtól távoli medikai komplexumok nem számítottak ritkának egy olyan világon, ahol a luxus olyan mértéket öltött, mint a Zeltroson. Az emberi faj újabb változatának titulált zeltronok szerették a magamutogatást, a partikat és az egzotikus kultúrájú őslakosok afféle turista- és szórakoztatóközpontot alakítottak ki a szülőhazájukból. Egy ilyen helyen sok pénzes individuum megfordult, és ezek az alakok nem mindig szerették a nyilvánosságra hozni, hogy éppen hol szórakoztak, és nem feltétlenül óhajtottak a hololapok pletykarovataiban szerepelni. A városoktól távolabb telepített orvosi intézetek és magánklinikák elterjedése egyenes következménye volt a luxusturizmusnak, és még coruscantiak is jártak a Zeltrosra, hogy kikezeltessék az olyan problémáikat, amiket titokban akartak tartani..
A baktatartályban lebegő meztelen alak még a zeltronoknál is egzotikusabb látványt nyújtott. Amikor megérkezett ócska hajóján, kibérelte az egész koplexumot, és arra kérte az intézményt vezető igazgatót, hogy tartsa titokban az ittlétét.. A klinika meglepően kicsi volt, nyolc-tíz beteg ellátására tervezték, de mivel a felsőosztály számára készült, egy egész épületet magába foglalt. A fémes háztömb ötven kilométerre volt a legközelebbi civilizált településtől, és ez a vendégeinek tökéletesen megfelelt.
A bőre színét kiemelő vörös ruhába öltözött ápoló tovább figyelte a baktakezelt beteget.
A nő nem kért sokat, de olyan parancsoló hangon beszélt, hogy az igazgató kérdés nélkül engedelmeskedett neki. Megegyeztek abban, hogy a fizetséget a kezelés végén utalja át a klinika muunilinsti számlájára. A beteg számos kisebb belső sérüléssel rendelkezett, amit hetekig tartó kínzások okozhattak. A hangszálai deformálódtak, ezért egy apró szerkezetet kellett építeni a torkába, amitől a hangja vontatott legy ugyan, de helyreállt. Egyetlen negatívuma a beszédet kísérő mellékvisszhang volt, ami mintha szélként ismételte volna a szavakat, ugyanakkor, amikor azok kimondásra kerültek.
A twi’lek egyik karja könyékből hiányzott, de ezt egy magával hozott protézissel pótolta, amit a klinika szakértői továbbfejlesztettek a számára. Az ápoló ránézett a páciens jeleit mutató képernyőre, és rájött, hogy a kezelés a végéhez közeledik. Átállított néhány értéket, és elkezdte a bakta lecsapolását. A twi’lek el volt altatva, de enyhén megremegett, amikor a baktafolyadék elkezdett csökkenni a tartályban. A lábai leértek a földre, és az ápoló legnagyobb meglepetésére a nő felnyitotta a szemeit. Holott a képernyő azt mutatta, hogy a szedatívok még mindig a szervezetében vannak. Az ápoló belenézett a vörös bőrű, tetoválásokkal teletűzdelt, gyönyörű twi’lek nő sárga szemeibe.
A bakta ebben a pillanatban ürült ki a tartályból, annak az oldala pedig felnyílt, a páciens kilépett a padlóra. Lassan mozgott, mintha számba vette volna a testében történt pozitív változásokat. Az ápoló leellenőrizte az adatait, és megvárta, míg felöltözik. A twi’lek magára vette fekete alsóruházatát és a kebleit eltakaró ruhákat. Az öltözete hiányos volt, de már így érkezett, bizonyára szeretett büszkélkedni egzotikus megjelenésével. A lekkutartóját is feltette, ami magasabbra emelte a fejnyúlványait, és eltakarta a nyakát és az arcán kívül a feje többi részét.
– Azt hiszem, lejárt szavatosságú szedatívot kaptunk – mondta a twi’leknek, mikor az befejezte az öltözködést. – Ami a szervezetében van, úgy tűnik, felmondta a szolgálatot.
– Tudatosan ébresztettem fel magam idő előtt – szólt Darth Talon, és az övére akasztotta a fénykardmarkolatát. – Ki vagyok képezve a szedatívokkal szembeni ellenállásra.
– Vagy úgy.. – motyogta a zeltron. Valami nem stimmelt, ezt azonnal érezte. Ugyanakkor semmi nem utalt arra, amit érzett. – Ez volt az utolsó kezelése. Az értékei a megbeszéltek szerint megfelelőek lettek.
Talon odament az ápoló asztalához, és elkérte a kimutatásokat. Az adattáblán levő jelzésekből megállapította, hogy a klinika alkalmazottai valóban azt tették, amire kérte őket. A belső sérülései, amiket az elrablása során szerzett, begyógyultak. A hangmodulátora tökéletesen működött, és a zúgó bal füle, ami akkor kezdte cserben hagyni, amikor elindult a Malachorról, hogy tovább folytassa kutatásait, teljes mértékben megjavult.
Visszaadta az adattáblát a zeltronnak.
– Továbbítottam az értékeit az igazgató úrnak – magyarázta az ápoló. – Még alá kell vetnie magát néhány apróbb rutinellenőrzésnek. Mindjárt adom is a fizetési űrlapot.. lássuk.. meg is volnánk – beírt valamit a táblán, mire megjelentek a lekért dokumentumok.
– A vizsgálatokra nem lesz szükség – hárította el Talon. – Az igazgató urat pedig személyesen óhajtom felkeresni.
– Ezek az előírások, asszonyom – vont vállat az ápoló. – Igazán nem tartanak sokáig. Az igazgató úr elfoglalt, de ha beszélni akar vele…
– Biztos vagyok benne, hogy azonnal fogad engem – búgta Talon. – Hol találom a legközelebbi robogóparkolót az épületben?
– A legalsó szinten, közvetlenül a bejárat mellett.. – a zeltron ápoló kezdett ideges lenni. Volt már rá példa, hogy a páciens fizetés nélkül akart távozni, remélte, hogy ezúttal nem áll fenn ez a probléma. A klinika légirobogói rendelkeztek nyomkövetővel, és a helyi hatóságok azonnal a nyomába erednének, mihelyt elhajt a népesebb települések felé.. – Kérem, előbb vesse alá magát az utóellenőrzéseknek. És miközben az eredményre várunk, a fizetséget is könnyedén elintézzük.
– Nincs időm a tesztjeire – rázta meg enyhén a fejét a twi’lek. – Ez a hely… Van a klinikának távkommunikációs berendezése? Szeretném megnézni a biztonsági előintézkedéseiket.
Az ápoló ezen még jobban összezavarodott. A páciens folyamatosan kerüli a fizetés témáját, és úgy viselkedik, mint azok az ellenőrök, akiket néha fogadniuk kell. De azok az ellenőrök hivatalos engedéllyel jönnek, és nem kezeltetik magukat az intézményben. Kezdett egyre furcsább lenni ez az egész. Az ápoló az időmérőre pillantott. Valamiért ebben a pillanatban úgy érezte, nincs jó helyen, és inkább otthon kéne lennie, a gyerekei mellett.
Mivel nem akarta húzni a dolgot, lehívta a páciens által kért adatokat az adattáblájára, és átnyújtotta a twi’leknek. Ha ezzel sikerül elkerülnie a további kellemetlenkedéseket, akkor máris nyert ügye van. Az ápoló homloka izzadni kezdett, egyre inkább kényelmetlenül érezte magát a páciens társaságában.
A lethan elmélyülten áttanulmányozta a belső biztonsági intézkedések leírását, majd visszaadta az adattáblát, és közelebb lépett az ápolóhoz. Az visszaállította a szerkezetet a fizetési űrlapokra, és nekifogott elmagyarázni a procedúrát.
– Először ki kell töltenie a szemé...
Erőteljes, durva ütést érzett a mellkasán. Lenézett, és azt látta, hogy egy vörös energiapenge mélyed a testébe. Az ápoló kidülledt szemmel meredt a twi’lek nőre, miközben iszonyú fájdalom járta át a testét. Az égető forróság amilyen hirtelen jött, olyan hamar elhalványodott, ő pedig holtan hanyatlott hátra a székében.
Talon kikapcsolta a fénykardot, és elindult, hogy eltüntesse rövid kurccanásának nyomait. Előrelátóan olyan klinikát választott, ahol kevesen dolgoztak. Átvonult a másik kórterembe, ahol három másik páciens kezelése folyt. Ezek a betegek súlyosabbnak számítottak, mindannyian leszedálva feküdtek az ágyaikon. Talon egy kézmozdulattal, és az Erő segítségével kikapcsolta a létfenntartó berendezéseiket, és a betegek kiszenvedtek.
A következő szobában levő idős nőt csupán csak neki kellett vágnia a szemközti falnak. A törékeny csontú asszony össze-vissza törött, régi, öreg csontjai nem bírták meg az ütközést… A gerince elszakadt, ő pedig iszonyú halálsikolyt hallatva lecsúszott a padlóra, és azonnal meghalt.
Ekkorra már a biztonságiak is felfigyelhettek Talon ténykedésére. A megfigyelőkamerák bizonyára felvették a művét. Ujjaiból kékes villámokat indított útnak, és a gyilkos energiák berobbantották a következő beteg baktatartályát. A nemesi ruházatot viselő férfi felébredt a tartályban, ahogy annak elektronikus rendszerei leálltak, és mielőtt megfulladhatott volna a baktától, a gépezet kisülései annyira megkínozták a testét, hogy két másodperc alatt elernyedt.. és nem mozdult meg többet soha.
A mellette álló tartályban levő, fiatal, tizenéves gyermek szintén felébredt, de ő a fájdalomtól. Talon kinyújtott kézzel állt, felforralva a tartályban úszó bakta vizét.. A kislány kapálózni kezdett, és megpróbálta kiütni a tartály üvegét, nem járt sikerrel.. Az egyre forróbb folyadék felhólyagosította a bőrét, szemgolyói apró pukkanással kiloccsantak, a halált pedig már nem érezhette, hiszen sokkal hamarabb elájult a mindenét eluraló fájdalomtól…
A felvonóból ekkor fegyveres biztonságiak rontottak elő. Talon meglóbálta a fénykardját, de nem vetette be – előrenyújtotta a kezét, és Erővillámokat lőtt a társaságra. A képzetlen alakok hamar feladták a küzdelmet, nemsokára egy halom füstölgő hulla emlékeztetett csak arra, hogy ott jártak…
Az igazgató az irodájában felfegyverezve várt Talonra. Az idősödő férfi azonban felfogta, hogy egy ilyen ellenféllel szemben nem győzhet. Ahogy Talon közelített felé kivont fénykardjával, az igazgató elhajította a sugárvetőjét, és hátrálni kezdett az ablak felé. Talán felfogta, hogy mi vár rá, vagy csupán az agya mondta fel a szolgálatot, a félelem képes illogikus gondolatokat okozni, megtébolyítani.. és szavakat intézett Talonhoz.
– Hkhm.. Talán nem volt elégedett a szolgáltatásainkkal..? Kérem, tudomásul vettem.. ha bármire szüksége volna..
– Igazán köszönöm – búgta Talon. – Azért jöttem, hogy megfizessem a fáradozásait…
– Nocsak.. – Talon begörbítette az ujjait, mire az igazgató fulladozni kezdett. A férfi pánikszerűen markolászta a nyakát, hátha le tudja fejteni a láthatatlan kezet, ami elszorítja a légútjait.. A feje elpirult, és erőlködve próbált levegő után kapni.. Talon ujjai hirtelen kiegyenesedtek, a végükből sistergő energiaáradat lövellt a férfi testébe. Az eletromos kisülésforgatag fel-felvillantotta a férfi csontvázát, mielőtt a torzója iszonyú rángatózásba kezdett..
Aztán a test elzuhant, Talon pedig leeresztette a kezét.
A következő útja a lifteken át a robogóparkhoz vezetett. XoXaan holokronjától megtanult néhány dolgot, ideje volt kipróbálni őket.. Kiválasztott egy robogót, és odébbtaszította, nehogy baja essen. Az épület felé fordulva bíborvörös villámokat indított útnak. A halálos erejű energialöveteg végigszáguldott az épület fémes falain, egyenesen az elektromos és egyéb energiákat adó generátorteremig, ahol aztán belekapott a főreaktorba..
Talon már a robogóján menekült, amikor iszonyú erejű dörrenés rázta meg a levegőt. A válla fölött visszapillantva látta, hogy a klinika ablain tűzcsóva robban ki, az egész felépítmény pedig úgy, ahogy volt, megremegett.. Apróbb robbanások szabdalták szét az emeleteket, míg végül a felső szint teljes egészében leszakadt.. Aztán az alapok estek szét, a következő detonáció hatására pedig az egész épület darabokra robbant, eltüntetve Talon minden nyomát.. Ahogy a felépítmény romja magába roskadt, enyhe porfelhőt vert fel, de nemsokára az is leülepedett.
A robogón száguldó twi’lek felállt a járművön, hogy még gyorsabban haladhasson. Amikor néhány hónappal ezelőtt megérezte az Időrabló legyengülését, elmosolyodott. Most nem mosolygott, de nem örült kevésbé.. A vén szörnyeteg végül nem kapta meg a testet, amire vágyott. Talon haragudott rá, mert ő mindent megtett érte, de az Időrabló egyszerűen keresztülnézett rajta. Meg se hallotta a sikolyait, amikor szenvedett, nem sietett a segítségére.. ezért Darth Talon önállósodott. Ma már tudta, hogy a Káosz nem vezet sehová. Az egyetlen dolog, ami összetartja az univerzum anyagát, az a rend.
Ahhoz pedig, hogy rendet teremtsen, egy birodalomra és egy eszmére volt szüksége. Az Egy Sith gondolata régóta ott motoszkált a fejében, de bizonyos kritikus gondolatok még nem kerültek a helyükre. Ki kellett építenie kapcsolatokat, néhány év alatt fel kellett építenie a jövőt. És mindezek előtt tanulnia kellett. A Malachoron, a Talaseán és a Dromund Kaason tett látogatásai tanúbizonyságát adták, hogy még mindig remek álcázóképességekkel rendelkezik. Ezeken az ősi tudás tárházaként megjelölt helyeken azonban XoXaan holokronján kívül semmit sem talált. Ő nem volt filozófus, mint Darth Bane, vagy olyan messzire látó, mint az Időrabló, és olyan ravasz sem, mint Darth Sidious.. Talon elsősorban harcos volt, ezért rengeteg tudásra volt még szüksége, hogy mester lehessen. Az egyetlen Sith mester.
Az egyetlen Sith Lord, akinek a hagyatéka fennmarad majd…
***
Amikor elérte a legközelebbi várost, egyenesen abba a negyedbe száguldott, ahol érkezésekor megismerkedett azzal a zeltron férfival, aki útba igazította a klinika felé.. A kommunikátorán előre jelezte, hogy körülbelül mikor érkezik meg a lakáshoz, ahol a szerencsétlen bolond lakott.. Talon nagy port verve lefékezett, majd leparkolt a jellegzetes alakú épülekkel körülvett utcában.
A vonzó, vörös bőrű férfi lesietett a járdára, hogy ott üdvözölje Talont. A Sith Lord odaballagott hozzá, és egyik kezének ujjaival végigsimította a zeltron arcát, hogy még jobban maga mellé láncolja a gyenge akaratú teremtményt. Mielőtt a férfi megfoghatta volna a kezét, Talon elhúzta onnan, de még mindig nem szentelt túl sok figyelmet a szolgalelkűjének.. Elhaladt mellette és bement az apartamentkomplexumba.
– Megvettem a hajót, amire kértél – sietett Talon mellé a zeltron készségesen. – Egyenesen ide szállíttattam, a hátsó udvarra.. úgyse használja senki és régebben is leszállózóna volt. Ezt nézd – azzal feltartotta a karját, és az arra csatolt vetítő fölött megjelenő holoképre mutatott.
Szép hajó volt.
A szürke Relentless-osztályú királyi transzport központi moduljában kapott helyet a pilótafülke, a megfigyelőfedélzet és egy kisebb hangár, amiben leszállóegységeket, esetleg kompot lehetett tárolni. Itt volt az összes többi helyiség is, a két vezérsík pedig ebből a modulból nyílt ki kétoldalt, mint valami madár lapos, vízszintes szárnyai. Talon úgy értesült, hogy nem sok ilyen típusú hajót gyártottak, de az olyan luxusparadicsomokban, mint a Zeltros, bármit meg lehetett találni.
– Milyen elegáns – cirógatta meg ismét a férfi arcát Talon, és elmosolyodott.
Azzal a hátsó kijáraton keresztül kilépett a landolóplatformként működő udvarra. A hajó valóban ott volt, a pilótafülke Talonnal szemben állt. Belül vörös fény világított, ugyanis felkérte a zeltron férfit, hogy cserélje ki a belső világítást, és végezzen néhány átalakítást.. Tökéletes.
– Most, hogy felturbóztam, könnyebben eladjuk – mondta a férfi, és végigsimított a gépezet felszínén.
Tervszerint abban állapodtak meg, hogy ha a férfinak Talon távollétében sikerül beszereznie a hajót, később nagy haszonnal túladnak rajta. A zeltron pénzkereseti lehetőséget remélt Talontól, aki hagyta, hogy táplálja az illúzióit.
– Tesztelni kell – mondta a Sith Lord. Elindult, hogy beszálljon a transzportba, de a férfi is követte. – Nem! – mondta erőteljesen. – Itt kell maradnod.. Amikor felemelkedek, bekapcsolom a fényeket. Meg kell nézned, működnek-e.
– De ahhoz nem kell felszállni – rázta a fejét a zeltron. – Menj és kapcsold be őket. Egyébként biztos vagyok benne, hogy minden működik, magam ellenőriztem a rendszereket.
– Talán.. nem bízol bennem? – fordult vissza felé Talon. Arckifejezése csalódottságot tükrözött, mintha nem ezt várta volna a férfitól.
A zeltron lenézett a nő melleire, és gyorsan visszakozott.
– Nem erről van szó.. – mondta. – Ha akarod, elviheted egy próbakörre. Legfeljebb feljelentelek, ha elszöksz – tette hozzá viccesen, és kacsintott egyet.
– Nincs önbecsülésed, fiú.. – suttogta Talon, majd beszállt a gépbe, és lezárta maga mögött a bejáratot.
A folyosókon végighaladva hamarosan elérte a megfigyelőhelyiséget. Annak mindkét oldalán ablakok sorakoztak, előttük pedig kényelmes székek álltak. A helyiség nappaliszobának is beillett volna.. Talon elhaladt a hangár mellett, amiben kisebbfajta, de több személy számára készült sikló várakozott. A Relentless-transzport rendszerint orbiton várta meg, míg gazdái a siklóval leereszkednek a felszínre. De nem volt olyan nagy hajó, hogy ne szállhasson le vele, ha akart. Nem lehetett nagyobb egy teherhajónál, mégis sokkal több… class volt benne.
Talon helyet foglalt a pilóta székében. A műszerfal kisebbnek tűnt, mint más hasonló méretű hajókban. A széke karfáin számos irányítópanel sorakozott. Úgy tűnt, hátradőlve is vezetheti a hajót, ha éppen úgy tartja kedve.
Sorban felkapcsolta a megfelelő rendszereket, és közben biccentett az odalent álló zeltron férfinak. Talon egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy neki is megfizet azért, mert megvette neki a transzportot. A gyengék jutalma csakis a halál.. Biztos volt benne, hogy a Relentless csillagászati összegekbe került, neki pedig nem voltak még forrásai, amiket kihasználhatott volna.. De voltak mások, akiknek igen. A levegőbe emelte a gépezetet, ami könnyedén mozdulva felkúszott a levegőbe. Megfordult, és elszáguldott a horizont felé.
A repülésirányítás számára elküldte a hajó azonosítóját, ezt később úgyis megváltoztatja. Amikor megkapta a kilépési vektort, még jobban felgyorsított. Az elegáns transzport áthasított az atmoszférán, elhagyta az orbitális pályát, és nagy sebességgel távolodott a bolygótól.
Nem sokkal később a hajtóművei felvillantak, és a hiperűrbe ugrott.
|
|