A városbolygónak és feltörekvő köztársasági közigazgatási központnak és magvilágnak otthont adó rendszer külső karéja egyelőre még nem volt úgy teletűzdelve őrposztokkal, kereskedelmi kirendeltségekkel, mélyűri raktárakkal és kalóztanyákkal, mint a Mélymag városbolygói, vagy akár a közeli Denon rendszerének külső szférája - a Hosnian-rendszer legkülső határát körülölelő aszteroidaöv csendes volt...
- Már - már gyanúsan csendes - jegyezte meg az átalakított, felspécizett SoroSuub-9900 sorozatú magánjacht pilótafülkéjében az előttük tornyosuló, egymásnak ütköző kőgörgetegeket figyelve Garak. A tarisi azonosítójú páncélozott luxushajó lassú manőverekkel közelítette meg a belépési vektort, amely az aszteridagyűrű mélyén fekvő kivénhedt, talán még a Régi Köztársaság, vagy a Klón háborúk idejéből itt hagyott figyelőállomás, a kijelölt találkozási helyük felé vezetett.
- Meh, majmok - mormogta a mellette ülő Damar, és nagyot kortyolt utolsó, betárazott canaros üvegeinek egyikéből. - Ki nem állhatom ezt a sompolygást meg lopakodást.
Miközben Garak pályára állította a jachtot, fényesen csillogó törzzsel felzárkózott melléjük a bérelt magánszolgáltató biztosította fegyveres védőkíséret; hat, a gyártó Strunz bronzszínű logojával és az üzemeltető Vishkar gyémánt alakú jelvényével élesített nehéz Aurek 8-as vadászgép.
-
Hennes hívja
Radzsab Vezért - váltott csatornát a kísérők felé Garak, miközben nekilátott bevinni a yachtot a résbe. - Kísérjenek be minket.
- Sajnálom, uram, a védelmi szolgáltatás általános szerződési feltételeinek három per kilenc per bé pontja szerint aszteroidamezőben való kíséretre csak előzetes, írásos megrendelés alapján van módunk, a kockázatkezelési részlegünk jóváhagyása és az ilyenkor szokásos díjazás vészhelyzeti pótlékkal megnövelt rendezése után... - makogta a vishkaros parancsnok, de Garaknak csak idegesen megrándult az arca.
- Ha pontosan tisztában lettünk volna vele, jóember, hogy mi vár itt ránk, mielőtt elindultunk, akkor eleve fel sem béreltük volna magukat. De rendben, akkor tartsák a pozíciót kint.
- Prolik, ostoba szartúró népség - horkant fel Damar, amikor maguk hagyták a fedezetüket. - Én mondom, nem kellett volna ezeket felbérelnünk.
- Szerencsére az ilyen döntéseket én hozom, Damar barátom - mosolyodott el Garak, miközben fürkész tekintete fel s alá járt a kőtengerben, ahová behatoltak, csapdát keresve az aszteroidák között. - Jelenleg ők a legjobbak a Köztársaságban engedélyezett magán védelmi szolgáltatók közül. Gondolom, nem lett volna ildomos a köztársasági flottával kísértetnünk magunkat helyettük.
- Eh, kit érdekel - vont vállat Damar. - Csak átjutnánk már a határon. Eleve ez az össze-vissza küldözgetés, amit a kapcsolatod előadott, szabókám...
- Nos, valóban, az nekem sem tetszik. Örültem volna, ha a Denon térségében már fedélzetre tudjuk venni a kalauzt, aki átvezet minket a lezárt határon - értett egyet Garak. - És annak is jobban örültem volna, hogyha a Bestine térségében próbálunk meg átjutni, ahogyan a szenátor barátom eredetileg mondta. De hát a dolgok néha változnak, ugyebár... ha Hosnian, akkor Hosnian, ha pedig utána a Bassadronál kell átlépnünk, nos, akkor ott. Ez volt az utolsó koordináta Randtól, amit kaptunk, szóval ezt fogjuk követni. Éppen ehhez kell a térséget jól ismerő navigátor - kalauz.
- Na ja, éppen a majom Első Rend orra alatt - heherészett Damar, aki láthatóan sikeresen palástolta kezdeti idegességét néhány üvg canarral, amióta elhagyták a Tarist. - Sosem jönnek rá, ehehe...
- Látom a bázist az érzékelőkön - hajolt közelebb a konzolhoz Garak, ahogyan az aszteroidamezőn át végre bevitte a hajót a régimódi, gyűrűszerű felépítésű, elhagyatott platform egyik dokkolókarmához. - Reméljük, a navigátorunk már odabent vár.
...
Az aszteroidamező másik oldalán Gul Dukat türelmetlenül markolta a parancsnoki szék karfáját, miközben az utolsó ESB-s odonit-kristályálcázók egyikével felszerelt kardassi Keldon-osztályú nehézcirkáló végre kilépett a hipertérből, befejezve azt a bonyolult, mikrougrásokkal és rövid pályakorrekciókkal tarkított navigációs szériát, amely végül ilyen mélyre, köztársasági területre juttatta zászlóshajóját és a kíséretet adó négy másik, hasonló típusú és hasonlóan álcázott cirkálót.
Hosszú idő után hatolt be köztársasági területre ekkora fegyveres hajókontingens - legalábbis amennyire Dukat tudta, nem rendelkezvén rálátással az Első Rend potenciális titkos manővereire és rejtett felderítéseire -, de a Gul nem akart kockáztatni, ha már egyszer ez az izgága szenátor, akit Monroe kapcsolatrendszerén keresztül és nem kevés kemény valutáért sikerült rávenniük a Pius Deával és testvérszervezeteivel kapcsolatos információk kiadására, ilyen messze a határtól jelölte ki több változtatást követően az átadási és találkozási pontot.
Nem mintha Dukat megkönnyítette volna a dolgukat. Eredetileg azt sem értette, hogy miért kell személyesen elmennie az információkért, de Rand kapcsolattartói elmagyarázták, hogy a Pius Dea hagyománytisztelete jeléül nem kifejezetten jár élen az átfogó digitális adatbázisok készítésében és fenntartásában; a Gul és szövetségesei által igényelt információknak csak egy része létezett holografikus formában, a többi fizikailag nyomtatott, vagy írott feljegyzésekből állt, vagy éppen bizonyos, némi szintohol és egyéb földi hívságok ellenében jó beszélőkével megáldott deista atya fejében volt - így aztán maga az átadás sem egyszerű adattranszferként lett végül leegyeztetve, hanem Dukatnak ki kellett ürítenie némi rakteret a hajóin, hogy fedélzetre tudjanak venni szinte egy egész deista könyvtárat, könyvtárnokokkal és minden egyébbel egyetemben. Ráadásul az átadásnak mindenképpen köztársasági területen kellett történnie, mert a deista hajók ugyan szabadon mozoghattak a Köztársaságon belül, de a határon kívülre való átlépésük rendszerint a határt őrző flották és hatóságok kiemelt figyelmét vonta magával.
Ezután pedig hosszas vita következett a találkozó helyszínéről. Dukat eredetileg a hajdani SzRSz határán, a Kwymar-szektor térségében, vagy alternatívaként Medeiától nem messze kért találkozót, de Rand emberei világossá tették számára, hogy az ott már serennoi érdekeltségű terület, a szenátor keze Tarisnál tovább nem ér a Hydian mentén, és nem tudná garantálni a határt átlépő kardassiak biztonságát. Ezután felvetődött a Pantolomin térsége, de azt meg Dukat utasította el, ugyanis a Borleias közelsége miatt arrafelé aztán tényleg minden tele volt köztársasági hadihajókkal... ahogyan megvétózta Randék következő helyszínre vonatkozó javaslatát is, amely szerint az Eriadu, vagy a Yag’dhul környéki semleges konföderációs űrszeletek köztársasági oldalán kellett volna találkozniuk, mivel az oda vezető vektorokon érintenie kellett volna az Első Rend által felügyelt, Fondorhoz közeli birodalmi szektorokat is, legalább is az áthaladás érdekében, ennél pedig semmit sem szeretett volna kevésbé a Gul, semhogy idő előtt magára vonja a Főinkvizítor fogdmegjeinek figyelmét. Így végül nagy nehezen arra jutottak, hogy az Antar és a Denon közti sávban lépik át a határt és álcában haladnak a Hosnianig, de ehhez előtte Dukat flottájának meg kellett kerülnie a fél galaxist, elhaladni Kardasstól a Klih’gohn területek mellett, át a Corporate-Főszektoron, majd a Hapan-Sith űr megkerülésével a hutt űrön át keresztbe a Peremvidéken...
És ha még ez nem lett volna elég, konstatálta magában nem titkolt elégedetlenséggel Dukat, nem sokkal a határátlépésük után a Köztársaság - látszólag véletlen egybeesésként, és nem pedig egy gondosan komponált csapda részeként, legalábbis a Rand irodájából jövő titkos, kódolt üzenetek erről győzködték minden alkalommal, amikor kapcsolatba próbált lépni a szenátor embereivel - átfogó katonai műveletet indított a szektorokban, amelyeken Dukat flottája átutazott, praktikusan becsukva mögöttük a kaput.
A hazajutás így sokkal nehezebbnek ígérkezett, mert Dukatnak az átadás-átvétel után késznek kellett lennie rá, hogy akár erővel is áttörje a jól őrzött birodalmi - köztársasági határt a Cosra elkerülésével egyenesen a Khomm, a Polneyehoz és a Főkormányzóhoz hű főszektor első és legközelebbi biztonságos magvilága felé. Így aztán az eredetileg tervezett egyetlen felderítőhajós küldetésből egy teljes álcázott Keldon-raj bevetése lett.
- Gul, érzékeljük a találkozási pontként kijelölt bázist az aszteroidamező közepén - jelentette a hajó első tisztje. - Az öv másik oldalán érzékelünk egy szakasz privát szolgálathoz tartozó vadászgépet, gyorsan távolodnak. Küldjek egy hajót az üldözésükre?
- Nem lényeges, ha kereket oldottak. Ha illegális ügyben jártak itt, biztosan nem fognak sietni azzal, hogy értesítsék az itt létünkről a hatóságokat - vonta meg a vállát Dukat. - A zavarás miatt valószínűleg úgysem érnénk őket utol. Be tudunk hatolni az övbe a bázis felé?
- Negatív, uram, a Keldonok túl nagyok, utat kellene lőnünk magunknak - rázta a fejét az első tiszt.
- Szükségtelenül zajos, és lassú megoldás - rázta meg a fejét Dukat. - Érzékelnek másik hajót az állomás körül?
- Nehéz megmondani, Gul, nagyon magas az aszteroidák fémtartalma, összezavarják a szenzorokat - magyarázta a megszólított Glinn. - Azt hiszem, egy kisebb jacht. Nem érzékelek aktív fegyverzetet.
- Rendben, valószínűleg az lesz a futárunk hajója - hümmögött Dukat aztán felpattant a parancsnoki székből. - Beviszem a Hidekit. Figyeljenek kintről, és bármi rendelleneset tapasztalnak, jelentkezzenek. Ha kell, törjenek át hozzám erővel. Magáé a hajóraj, Glinn Achat.
- Igenis, Gul!
Néhány perccel később a vezér-Keldon deltoid alakú, több emeletes felépítményű törzsszekciója mögüli dokkolóöbölből felemelkedett a parancsnokló Gult és testőrségét szállító apró őrnaszád, és az aszteroidamező belseje felé indult.
- Különös - mormogta maga elé Dukat, miközben a Hideki kormányánál ülve benavigált az aszteroidamező közepébe, és egyre nagyobb lett plexijén a találkozóra kijelölt őrposzt. - Olyan... ismerősnek tűnik.
...
Garak és Damar csendben várakoztak a sétálóutca-szerű körfolyosó egyik szekciójában, miután átszálltak az állomásra. A távolban fémes csörömpölés hallatszott, arra utalva, hogy megérkezett a vezetőjük hajója is.
- Én mondom, barátom, túl csendes - ismételte még egyszer Garak, aggodalmasan körbepillantva a körfolyosón. - De hát Rand barátom sosem verne át engem, ugyebár...
- Ajánlom is - horkantott Damar, majd amikor lépések hangzottak fel a legközelebbi zsiliphez vezető fordulóból, Garakot hátrahagyva megindult előre. Be kellett vallania magának, hogy már nagyon unta a bujkálást. Alig várta, hogy átjusson a tapani űrbe és végre valami értelmes cosrainak elmondhassa, miben sántikál...
- Dukat. A rohadt életbe - szaladt bele szinte majdnem közvetlenül a fordulóban szembejövő, emlegetett volt felettesébe Damar.
- Nahát, micsoda meglepetés, Damar, hát mégis élsz - szegezte előrelátó módon a fedélzetre lépés óta kézben tartott fegyverét volt első tisztjére Dukat. - Miért van az az érzésem, hogy ez valamiféle trükk, vagy csapda...
- Roppant kellemetlen - szólalt meg előttük Garak. - Attól tartok, Damar barátom, itt elválnak útjaink.
- Kapjátok el! - intett a testőreinek Dukat, de mire a többi kardassi ugorhatott volna, Garak már tüzet nyitott saját, ki tudja, honnan előkapott oldalfegyveréből a közlekedő oldalán lévő panelekre, kisütve az ódon állomás áramköreit, mire minden sötétbe borult egy pillanatra. Dukat csak annyit tudott tenni, hogy maga elé rántotta Damart és fegyverét a torkának szegezte, mozdulatlanságra kényszerítve a szökevényt.
Eközben odonit-fézersorozatok cikáztak minden irányba, Dukat pedig káromkodva berántotta foglyát az egyik védettebb benyílóba.
- Kapcsoljátok már vissza az energiát, idióták! - vezényelt testőreinek, miközben Damar ott röhögcsélt a kezei között. Végül az egyik bőrpáncélos alak átszaladt a folyosón, és újra aktiválta a sérült paneleket, megkerülve a sistergő, hibás tekercseket. Mire azonban újra kigyúltak a fények mindenhol, Garaknak nyoma veszett.
- Höhö, hát ezt megszívtátok, meglépett a kis szabó - gurgulázott Damar, de Dukat felráncigálta.
- Az a rohadék Garak. Meg kellett volna ölnöm, amikor lehetőségem volt rá, mindig is mondtam… - azzal maga felé fordította kissé illuminált állapotban lévő volt alárendeltjét. - Mégis, mit képzeltél, Damar, hogy minket csaltok csapdába? Talán bizony annyira elittad az agyad, hogy még egy tisztességes merényletet sem voltál képes megszervezni ellenem? No nem baj. majd szépen átmossuk az agyad, miután visszatértünk Kardassra...
- Sosem szolgálom újra a hamis démonjaid, Dukat - szisszent fel Damar, miközben két másik kardassi ügynök energiabilincset csatolt a csuklóira. - Hazáruló vagy, nem Kardass érdeke, amit teszel!
- Fogalmad sincs, mit miért teszek, Damar - vont vállat aggodalmasan körbepillantva Dukat. Mintha mozgást látott volna a szeme sarkából, majd újra volt alárendeltjére pillantott - nyugtass meg, hogy nem vagy annyira fanatikus, hogy a kis csapdátok lényege valami olyasmi legyen, amiben te vagy az önfeláldozó nemzeti hős és öngyilkos merénylő, valamiféle robbanószerkezettel a beleidben... bár amennyi canart vedelsz néha, lehet, nem is kellene...
- Hagyd már ezt az idióta csapda-szöveget, Dukat - vonta meg a vállát dacosan a másik kardassi. - Mintha nem éppen mi sétáltunk volna be a tiétekbe. Az a kétkulacsos szenátor eladott minket nektek...
- Hmm... - Dukat újra körbepillantott. - Vonzó perspektíva, de meglepődnék, ha ez lenne a helyzet... akkor ugyanis szólt volna erről. Amiből pedig az következik... - ujjai a kézi odonit fézerre fonódtak, görcsös szorítással, miközben biccentett testőrei parancsnokának. - Gyorsan, vissza a hajóhoz! Itt valami nem stimmel. Bármiféle csapda is, nem szándékozom tovább benne ülni!
- Attól tartok, elkésett, Gul - hangzott fel egy simulékony hang a körfolyosó feletti galériaszerű szervízút felől, amitől Dukat hátán felállt volna a szőr, már ha lett volna neki olyasmi a csontos-pikkelyes testén. Már meg sem lepődött, amikor felpillantva meglátta Weyoun bárgyú vigyorát és a semmiből mellette előtűnő jem’hadar harcosokat.
- Lelőni! - kiáltott fel valamelyik kardassi, de akkor már a folyosó két végén, velük egy szintben is jem’hadarok léptek elő a semmiből - pontosabban személyi álcájuk alól, állapította meg keserűen Dukat -, és kivégezték, vagy lefegyverezték a többszörös létszám hátrányba kerülő, bekerített kardassiakat.
Dukat idejekorán leengedte a fegyverét és hagyta, hogy Damarral együtt most már őrá is energiabilincset rakjanak.
- Na tessék, tudhattam volna, hogy ez valami Sith csapda - szitkozódott Damar. - Vagy valamiféle Káosz-őrület.
- Ugyan kérem - sétált le a szervízfolyosóról közéjük ragadozó mosollyal Weyoun. - Itt semmi más nem történik, mint a Dominium és az Alapítók igazságszolgáltatása - azzal a lefogott Dukathoz sétált és felpillantott rá. - Amire maga igencsak rászolgált, nemde?
- A Pa’ah démon rá fog jönni, hogy kerültek maguk ide - sziszegte Dukat. - És akkor megnézhetik magukat.
- Höhö - böfögött Damar. - Akkor most ki árult el kit? Most kit szolgáltok, Sith pojácák? - hunyorított Weyoun felé.
- Ugyan, Damar, ezt valószínűleg fel sem fogod igazán - sóhajtott fel Dukat.
- Mindegy is, kit érdekel, úgysem tudnak észrevétlen kivinni minket, nem? - pillantott volt főnökére Damar. - Gondolom, nem egyetlen hajóval jöttél...
- Én nem lennék olyan biztos ebben - bámulta jem’hadarra sötét tekintettel Gul Dukat.
- Üdítő az éleslátása, Gul - mosolygott rá fenyegetően a sokadik, immár a valódi Dominium anyagából létrehozott Weyoun, majd előhalászott egy kézi komot. - Első, energiát! Mindenkit sugározzanak fel a pozíciónkról!
- He, hogy mi... - Damar döbbenten figyelte, ahogyan dematerializálódik a saját teste.
Néhány perccel később pedig az állomástól nem messze lévő legnagyobb aszteroida és a környező kövek felrobbantak, az apró szemű por- és kőviharon át pedig egy hatalmas, feketéslila fényekkel telepakolt, ősi formájú, egy óriási palotát mintázó hajó igyekezett kifelé az aszteroidamezőből.
...
A katedrálishajó parancsnoki hídja nem is hagyományos értelemben vett híd volt - bár új létre ébredése óta és azóta, hogy internalizálta itteni elődei emlékeit, Weyoun tisztában volt vele, hogy az itteni népek képzelőereje igen kiterjedt, hogyha parancsnoki hidakat kell tervezni -, hanem egyfajta több emelet magas emelvényrendszer, amelynek alsó traktusában, mint valamiféle teremben ültek süllyesztett sorokban a közrendű kezelők és operátorok, és az egyre magasabb, a hatalmas belső téren belül nyitott erkély-emeleteken a különböző kasztokhoz tartozó tisztek és altisztek, legfelül pedig a parancsnokok - Weyoun rendelkezett, hogy a legeslegfelső erkélyszintet hagyják üresen, jelezve ezzel, hogy az Alapítók távollétükben is óvó tekintetükkel figyelik a Dominium engedelmes alanyait.
A fogoly cardassiaiakat így aztán a második szintre sugározták a vortával együtt, aki figyelmen kívül hagyva érdemtelen, gyáva fenyegetőzéseiket, karjait háta mögött összekulcsolva a terem szemben lévő falán lévő kivetítő felé fordult, és joviális mosollyal az arcán adózott az Alapító terve tökéletességének, amely lehetővé tette, hogy ezeket az árulókat csapdába csalják, elfogják, és még időben távozni is tudjanak.
Mindenekelőtt az Alapító gondoskodott arról, hogy saját jem’hadar flottájukat el tudják rejteni. A szilárdak e világbeli hatalmai között kicsinek, de annál pénzsóvárabbnak számító Ecobani Konföderáció Phezzan nevű kereskedőbolygójának vezetőjét, egy öreg csempész- és kalózvezért, Controlt néhányszor megszemélyesítve az Alapító személyesen gondoskodott arról, hogy a vorták fedőcége egy kiterjedt aszteroidaövezetre szóló bányászati koncesszióhoz jusson a phezzani űrben - egy, az ittenitől nem sokban különböző, kiterjedt aszteroidamezőhöz, amelyben utána gyerekjáték volt elrejteni a megmaradt jem’hadar flottát. Az, hogy utána a kapzsi phezzaniak az Alapító sugallatai és a vorták háttérben zaljó, titkos politikai machinációi nyomán tető alá hoztak néhány kölcsönös védelmi egyezményt a kereskedők és a nagyhatalmak között, csak hab volt a Dominium igazságos tortáján, s különösen érzékeltette az Alapító bölcsességét e világok hitetlen szilárdjainak korlátolt gondolkodásával szemben - hisz gyakorlatilag az orruk előtt rejtegették megmaradt hajóikat.
Kivéve persze azt az egy jem’hadar vadászt, amelyik most ennek a katedrálishajónak a gyomrában pihent és energiát szolgáltatott a sebtiben összehuzalozott transzporterrendszernek - aminek nem csak a sikeres foglyul ejtő akciót köszönhették, de a gyors menekülésüket is, hiszen erős fegyverzet hiányában a környező, kisebb aszteroidákra sugárzott robbanószerkezetek egyidejű detonációjával tudtak gyors menekülési utat nyitni maguknak roppant hajójuk számára az aszteroidaöv közepétől a biztonságos szélek felé.
Weyoun nem sokat tudott ezekről a roppant zarándokhajókról, amit mégis, azt előző, e világbeli hibridjeinek, a fogoly cardassiaiak alattomos genetikai kísérleteinek és lopkodásainak eredményeiből, pontosabban a tőlük átvett, az Egyesült Sith Birodalomnak nevezett szervezethez kötődő emlékeiből tudta. Állítólag senki sem tudta pontosan hogy ezek a hajók új gyártmányok-e, vagy egy tízezer itteni évvel ezelőtt fennállt nagy, szakrális birodalom elveszett és azóta a mélyűrben sodródó letéteményesei, amelyekre a Sithek rátaláltak. Elég az hozzá, hogy a Sith Egyház kezdte használni őket térítő missziói bázisául - olyannyira, hogy néhány a mai napig szolgálatban állt a Sithek maradvány-államában -, a legtöbbet azonban az ESB bukását követően vagy simán üresen hagyták, vagy egyenesen és szervezetten átjátszották egy másik, a Köztársaság nevű, itteni demokratikus szuperhatalom - afféle Föderáció-utánzat, tette hozzá magában nem kis megvetéssel a vorta - jó barátjának számító másik szakrális szervezet, a Pius Dea nevű képződmény részére. Az Alapító titkos missziója alatt láthatóan jól kiismerte ezt a szervezetet, hiszen képes volt megadni Weyoun számára ennek a hajónak a pontos koordinátáit és a védelmi rendszer kódjait, így aztán a jem’hadar könnyű elfoglalhatta a civil lajstromban lévő hajót, és felhasználhatta akciójukhoz.
- Első, észlelnek ellenséges hajókat a távérzékelők? - fordult az ő szintjükön szolgáló jem’hadar parancsnokhoz Weyoun. A katona konzultált a szeme előtt villogó fehéres vizorernyő adataival, majd biccentett elöljárója felé.
- Öt cardassiai cirkáló az aszteroidaöv túlsó oldalán, vorta. Közelítenek. Rájuk küldjem a vadászunkat?
- Szükségtelen, idővel megismertetjük ezekkel a pondró árulókkal a Dominium igazságát, de nem most és nem közvetlenül a ti kezetek által, Első - mosolygott parancsnoka lelkesedését és lojalitását nagyra értékelve a vorta. Hűséges jem’hadarként készek lettek volna bármikor meghalni a Dominiumért és az Alapítókért. - De egyelőre az ő módszereikkel számolunk le velük - folytatta elégedetten Weyoun. - Add le az Alapító által megadott köztársasági katonai csatornákon a segélykérő jelzést. Utána pedig folytassuk a közelítést az ugrási pont felé.
Az Első tisztelgett és aktiválta a távkomot, majd reszelős hangját kissé elváltoztatva, dagályos, vékony hangon sipítozni kezdett.
- Itt a Pius Dea
Santa Maria Virginia zarándokhajója a Hosnian Prime rendszerből, birodalmi hajókat észleltünk a rendszerben, üldözőbe vettek minket, segítséget kérünk! Ismétlem, kardassi cirkálókat észleltünk a rendszerben!
Weyoun tovább mosolygott, miközben egyre közeledtek az ugrási ponthoz. Látta, hogy a kardassi cirkálók folyamatosan csökkentik a köztük lévő távolságot, de bizonyos volt benne, hogy nem fogják őket utolérni.
Hiába, az Alapító bölcs, az Alapító tervei mindig sikeresek.
Weyoun egyre inkább biztos volt benne, ahogyan a hídszekció hátulsó részében ülő, elkábított cardassiai árulókra pillantott; az Igazság ismét győzedelmeskedni fog!
- Amint ugrottunk, készítsék elő őket vallatásra - adta ki a parancsot a specialista csapatot vezető jem’hadarnak, majd visszatért a hatalmas kivetítő bámulásához.
...
Glinn Achat zászlóshajóján nagyjából fél perccel az átsugárzás után szólaltak meg a riadójelzések. Valamelyik technikusnak ennyi időbe tellett meggyőződni arról, hogy a vészjelzés nem csak valamiféle technikai hiba eredménye. Egy másiknak pedig ennyi időben tellett összerakni logikailag, hogy van összefüggés az előbbi és aközött, hogy az aszteroidamező nem messze a találkozóra kijelölt őrposzttól kvázi felrobbant, és a törmelékfelhő közepette most valamiféle történelem előtti furcsa űralkalmatosság igyekezett belőle kifelé, ami eddig valamelyik nagyobb aszteroida mögött - vagy éppenséggel a robbanások intenzitását látva, valamelyik nagyobb aszteroidában - rejtőzött.
- Glinn, a Gul vészjeladója aktív, és eltávolodott a bázistól! A robbanások epicentrumából kifelé haladó azonosítatlan hajón van!
Glinn Achat elmorzsolt néhány nyomdafestéket nem tűrő káromkodást az anyanyelvén. Ez nem várt komplikáció volt a javából.
- Szkenneljék azt a batár bárkát! Fegyverzet, pajzsok, mi a vektora, milyen messze van az ugrási pontjától?
- Pajzsok fent és viszonylag erősek, Glinn, a vektora alapján három és fél standard perc múlva ugrik, segélykérő jeleket sugároz köztársasági frekvenciákon… fegyverzetet nem érzékeltünk!
A Glinn utóbbi hallatán elmosolyodott, bár az előbbiektől igencsak rossz hangulatba került már. Fel nem tudta fogni, hogy egy ilyen amorf valami hogyan tudott siklót csempészni a bázisra, amelynél csak egy fegyvertelen jachtot érzékeltek, ráadásul az el sem mozdult azóta, ahogyan a Gul Hidekije sem hagyta el a bázis dokkját... valakik mégis bejuttattak erről a roncstelepről egy erősebb támadóosztagot, mint a kardassi testőrség, és utána átvitték a Gult, és valószínűleg a többieket is... akár ennek az alkalmatlankodó szenátornak a csalárd társai, akár egy másik bűnöző csoport akciója volt, egy lépéssel a kardassiak előtt jártak... de csak eggyel. Achat gyorsan felmérte a helyzetüket. Ennyi idő alatt és ilyen vektorokkal esélyük sem lett volna az aszteroidamező megkerülésével utolérni a menekülő hajót, így nem maradt más hátra, mint jelentősen nagyobb kockázatot vállalni és fegyvert használni a Köztársaság területén.
- Jelezzen minden hajónak! - ordított a kommunikációs tiszt felé. - Pajzsokat fel, odonit fézereket élesíts, átvágunk az aszteroidamezőn a menekülő célpont felé! Torpedókat is készenlétbe! Lőjék ki az összes sziklát, ami túl nagy a cirkálóinknak, ne kerülgessenek semmit!
A Keldonok arany színben villogó energialövegekkel mozgásba lendültek. Az aszteroidamező hamarosan robbanásokkal telt meg, ahogyan a deltoid alakú csatacirkálók nekiálltak átvágni magukat rajta a menekülő katedrálishajó felé.
- A
Tek Naver sziklával ütközött, megsemmisült a parancsnoki szekció, a gépház irányít!
- Amatőrök, maradjanak le - szitkozódott magában alárendeltjei navigációs amatőrsége miatt a Glinn, miközben a szétroncsolt orrú Keldon csökkentette a sebességet a formáció jobb szélén.
A többi hajó parancsnoka azonban láthatóan gyorsan felvette a képzeletbeli fonalat, mert a távolság egyre csökkent.
- Mindjárt kiérünk az aszteroida mezőből, Glinn uram!
- Helyes, a pajzsgenerátorokat és a hajtóműveket célozzák a célpontot, nem akarom véletlenül felrobbantani, amíg a Gul a fedélzeten van - mosolyodott el elégedetten Achat. - Átszálló csapatokat készenlétbe.
A Keldon taktikai megjelenítőjén elkezdett visszaszámolni egy pontokból és vonalakból álló kardassi szimbólumcsoport, jelezve a tűzmegnyitási távolságig hátralévő időt.
- Ez az - szorultak ökölbe Achat csontos kezei. - Három... kettő...
Az egy elmaradt. mert a sziklák utolsó hulláma ugyan elmaradt mellettük, ahogyan a Keldonok végre valahára kitörtek az aszteroidák közül, de akkor már a köztük és a menekülő katedrálishajó közti űrt, a végtelen semmit hirtelen felváltották a folyamatosan beérkező vörös-szürke, háromszög alakú sziluettek - egy köztársasági gyors reagálású flottacsoport hajói.
- A célpont hiperűrbe lép! Köztársasági flottaegység szemből!
- Elemzést! - ordított azonnal Achat.
- Két
Galactic-osztályú hordozó, négy
Strident-osztályú csillagvédő, valamint egy tucat kísérő nehéz cirkáló, valószínűleg
Nebula-, és
Enforcer osztályúak, további hat kísérő fregatt - sorolta izzadtan a taktikai tiszt. - Illetve legalább egy tiltóhajó mögöttük, uram. Gravitációs kútban vagyunk, vadászokat indítanak.
- Eh - nyelt egyet Achat. Egy huszonöt hajós flottacsoporttal állt szemben, a Köztársaság első vonalas egységei közül. Ezek bizonyosan nem a helyi hosniani milícia hajói voltak. Ezt megerősítendő máris megteltek a nyilvános komcsatornák a beérkező flotta parancsnokának szavaival.
- Azonosítatlan hajók, itt Gar Stazi kommodore a Köztársaság Tizenegyedik Flottájának gyorsreagálású harccsoportjától! Állítsák le a hajtóműveiket és egyéb rendszereiket és készüljenek fel az átszállásra!
- Kapcsolja le - intett a komtisztnek fanyar arckifejezéssel Achat. Csak két lehetősége volt. Harcol az ötszörösnél is nagyobb túlerő ellen - hiszen a köztársasági sorhajók egy osztállyal nagyobbak voltak és minden Keldonjára jutott egy -, vagy pedig...
- Álcázót aktiválni, vissza az aszteroida mezőbe! Átnavigálunk a másik oldalra és onnan ugrunk, ha kiértünk a tiltóhajójuk hatóköréből! - rendelkezett végül.
- De Glinn, álcázó alatt az elhárító pajzs... - akadékoskodott egy technikus alárendelt, de Achat a széke karfájára csapva elhallgattatta.
- Tisztában vagyok vele! Végrehajtani!
A Keldonok eltűntek, majd lassan araszolni kezdtek vissza az aszteroidamezőbe.
...
A sokak által ünnepelt hősként, mások által onderoni mészárosként emlegetett ifjú Gar Stazi, aki kérdéses döntései ellenére megúszta a lefokozást Aweris után, de kineveztek a feje fölé a Durot védő köztársasági flottába egy új parancsnokot, így ő maga csak ehhez hasonló kisebb kontingenseket irányíthatott, elgondolkozva figyelte a beszivárgó hajók reakcióját.
- Mivel állunk szemben? - kérdezte végül a taktikai tisztjét, egy bozontos selonait a zászlóshajóként funkciónáló
Legacy of Urrdorf hordozó parancsnoki hídján, miközben látóterét betöltötték a kontingens hangáraiból startoló E-szárnyúak és XJ-elfogók.
- Négy kardassi cirkáló álcázó alatt menekül, egy ötödik sérülten lebeg az aszteroidaövben. A távolabbi bázison két gazdátlan hajó, életjelet nem érzékelek - sorolta a selonai hadnagy. - A segélykérő jelet leadó Pius Dea zarándokhajó az érkezésünkkor lépett hipertérbe.
- Kár, kihallgattam volna őket... - Stazi megjegyezte magában, hogy el kell beszélgetnie a kontingens tiltó korvettjének parancsnokával a helyes reakcióidőről. - A bázis nem érdekes egyelőre, koncentráljanak a kardassi cirkálókra!
- Nem tudjuk őket követni álcázó alatt, uram! - tiltakozott a selonai.
- A kardassi gyáva, alamuszi népség - villantak meg vörösen Stazi szemei. - Ha ezek cosrai felderítők lennének, akkor arra használnák az álcázót, hogy a közelünkbe lopakodjanak, és kilőjék torpedókkal a tiltóhajónkat... - elgondolkozott ezen. - Apropó, védő vadászosztagokat kérek a korvett mellé és két
Nebula maradjon közvetlen mellette. Keressenek U-hajókra utaló ionnyomokat! Ami pedig a kardassiakat illeti, Leppadon hadnagy, minden bizonnyal vissza fognak osonni az aszteroidák közé, ahonnan jöttek. A vektoraik alapján, és a hajók méretét figyelembe véve, készíttessen projekciót a központi számítógéppel a lehetséges útvonalaikra az aszteroidák között, feltételezve, hogy nem használhatják a fegyvereiket! Utána pedig továbbítsa ezeket a vektorokat a tűzvezetésnek! Fedjék le az összes vektort, és kezdjék el bombázni a környező aszteroidákat a térségben minden lövegünkkel! A vadászosztagok pedig zárkózzanak fel a vektorokra, és ahol másodlagos robbanásokat észlelnek, kezdjék meg ion töltetekkel bombázni a szegmenst! Kiugrasztjuk őket...
A köztársasági hajók hamarosan tüzelni kezdtek az aszteroidamezőre. Itt-ott újabb villanások robbantak, ahogyan a felrobbantott aszteroidák törmeléke nekicsapódott az álcázó alatt sérülékeny, minimális pajzsokkal haladó Keldonoknak... aztán a közelebb érő E-szárnyúak kiengedték iontölteteiket, és a torpedók egy jó része ugyan ártalmatlanul, kékes ionizáló sugárhálót hagyva szétkenődött a közeli aszteroidákon, mindig volt, amelyik betalált. A sérült Keldont volt a legkönnyebb eltalálni, mert az egy helyben állt és késve aktivált álcázót, de a parancsnoka nem tudott, vagy nem akart manőverezni vele, így csak az utolsó beazonosított pozícióját kellett tűz alá venni, amíg az egész fel nem robbant.
Hamarosan két további felrobbant Keldon roncsai mellett két sérült, de iontöltetektől megbénított kardassi cirkáló sodródott az aszteroidaövben.
- Rohamcsónakokat és tengerészgyalogosokat - rendelkezett Stazi elégedetten. - Nézzük, fogunk-e ma kanálfejűeket.
...
Glinn Achat sérült, szétnyílt fejjel, enyhén szédülve próbált feltápászkodni. Körülötte mindenhol káosz uralkodott. Végül nagy nehezen odatántorgott a taktikai tiszthez.
- Je... jelentést.
- A
Tek Naver, a
Vodar Nag és a
Tesek Var találatokat kapott, aszteroidával ütköztek, megsemmisültek - sorolta a taktikai tiszt. - A mi hajónk és a
Dar Aset iontalálatoktól sérült, mozgásképtelenek vagyunk.
- Rohadékok - sziszegte Achat. Tudta, nem kerülheti el a világos, ilyen esetekre vonatkozó direktíva végrehajtását, bár semmi kedve nem volt hozzá. - Jöjjön velem - intett a taktikai tisztnek. - Manuálisan fogjuk aktiválni az önmegsemmisítő antianyag hálózatot. Kardassért! Utasítsa fényjelekkel ugyanerre a
Dar Aset parancsnokát!
- Öhm... igenis. Kardassért! - mormogta megnyúlt képpel az alárendelt, de azonnal hozzálátott a parancs végrehajtásához.
...
- Kommodore, mindkét megmaradt Keldon önmegsemmisít - jelentette öt perccel később Leppadon a
Galactic-osztályú hordozó hídján. - A rohamcsónakok még nem értek oda.
- Kellemetlen, de nem váratlan - nyelt egyet Stazi. - Irányítsa át őket a bázis felé. Van ott valami?
- Az oda küldött XJ-osztag egy kardassi felderítőhajót talált a bázishoz dokkolva. Az érkezésükre leoldott és menekül, jelenleg is üldözik - jelentette a selonai.
- Próbálják meg kilőni a hajtóműveit, utána pedig reménykedjünk, hogy nincs manuális önmegsemmisítő rendszere, mint a cirkálóknak - biccentett Stazi. - A tengerészgyalogosok azért vizsgálják át a bázist is.
- Igenis, uram... - Leppadon pár pillanatig konzultált a külső komcsatornáival. - Kommodore, Nootka al-admirális jelentést kér, illetve kérdezi, hogy aktiválja-e az inváziós riasztási rendszert.
Stazi ismét gondolkodott pár pillanatig. Kétsége sem fért hozzá, hogy újdonsült felettese semminek sem örülne jobban, mint hogy általános riadót rendeljen el Köztársaság-szerte.
- Negatív - mondta végül. - Ezek beszivárgó profilú hajók voltak, egy teljes birodalmi inváziós flotta nem így nézne ki, és nem itt támadna. Valószínűleg a remilitarizációs övezetben tevékenykedtek, és amikor megindultunk kifelé, akkor beszorultak a határ innenső oldalára. Talán megpróbáltak hazajutni, talán titkos műveletet végeztek... jelentsék a helyzetet Nootka al-admirálisnak... - megvakarta az állát. - És küldjenek másolatot a Remilitarizációs Műveleti Parancsnokságra Niathal admirális asszonynak és egyet a Hírszerzésnek is, Maddeus ezredes kezébe. Őket is érdekelheti. Kezdjék meg a roncsok átvizsgálását.
...
Mialatt a felrobbant Keldonok utolsó villanófényei és tüzei is elhaltak a hideg űrben, távolabb pedig egy osztag modernizált köztársasági X-szárnyú kergette a legénység nélküli, automata pilótával menekülő Hidekit, a bázis felé pedig gyorsan közeledtek a tengerészgyalogosok rohamtranszportjai, néhány aszteroidával arrébb Garak yachtja lassan, hajtóművek nélkül, kikapcsolt rendszerekkel, egyszerű kődarabként sodródott kifelé, csak egy-egy pillanatra aktiválva minimális repulziós rendszereket, hogy megfelelő pályán repüljön és elkerülje az ütközést a környező kövekkel.
Garak lélegzet-visszafojtva navigált, miközben néha odapillantott a terminálján villogó két fénypontra. Az egyik az életjel- és kibocsátásblokkoló, egy illegális szenzorzavaró berendezés állapotjelzője volt, amelyet még a szindikátusbeli kapcsolataitól szerzett pontosan ilyen helyzetekre a Tarison, a másik pedig a megbuherált Hidekitől visszaérkező ping, jelezve, hogy az automatika elfogadta korábban kiadott parancsait és elcsalta a köztársasági vadászokat az ő hajója közeléből. Már csak néhány perc, gondolta, és akkor ugorhat. Alaposan el kell majd beszélgetnie Randdal, ha visszatért a Tarisra... persze, tette hozzá magában, hogyha nyomon követték, akkor nem biztonságos visszafelé mennie, nem igaz? Akár a Második Rend, akár Rand eredeti fogdmegjei, akár a Köztársasági Hírszerzés... nem.
Az egyetlen lehetséges másik helyre kellett mennie, ahol kiutat remélhet.
Azonnal hipertérbe kapcsolt, amint kiért a mezőből. Hosszú az út Ershaning, gondolta magában, és még meg kell állnia valahol a határok között, hogy Monroe-nak leadjon egy segélykérő jelet. Hosszú utazásnak ígérkezett, annyi bizonyos. Így legalább lesz ideje befejezni néhány korábbi munkáját. Őszintén remélte, hogy En Sabah Nuur nagyúr ad valamit az öltözködésre.