Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2017 2:21:13 GMT 1
Jaden Korr kilépett a folyosóra – a szobája előtt őrködő rohamosztagosok mozdulatlanul hagyták, hogy szabadon elhagyja a helyiséget. Ebből arra következtetett, hogy nem fogoly, és elindult, hogy felfedezze magának az ismerős, mégis teljesen újszerű folyosókat. Járt már birodalmi csillagromboló belsejében, bár az RSD nem csak méreteiben, de belső megvilágításában is különbözött a klasszikus ISD felépítésétől.
Ez a hajó egy másik birodalom stílusához passzolt, nem ahhoz, amit ő megszokott.
A rohamosztagosok, droidok és kifogástalan egyenruhában járkáló tisztek ügyet sem vetettek rá. Jaden úgy érezte, mintha külön parancsba kapták volna, hogy ne figyeljenek fel a kirívó idegenre. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy diszkréten, de miden lépését követik.
Miután bejárta a környéket, rátalált egy rohamosztagos étkezdére. Az ajtó előtt nem állt senki, ő pedig besurrant a helyiségbe.
Ezelőtt sosem látta az Első Rendhez hasonló katonai diktatúrák egyszerű katonáinak mindennapi életét. Pedig nyilván ők is ettek, aludtak, meg effélék, akárcsak a Jedik. Feláldozható bábok voltak – de Jaden, amikor körbenézett a teremben, sisak nélküli, jó kedélyű fiatalembereket és nőket látott, akik fesztelenül társalogtak egymással.
Ő maga is fogott egy tálcát, és sorba állt a katonák mögött. Amikor megkapta az ételt, meglepődött. Szintetikus, mesterséges ízű táplálékra számított, ehelyett tisztán érezhetően eredeti ételt kapott. A zöldségek és a hús igaziak voltak, talán valamelyik mezőgazdasági világról származtak.
Ahogy leült egy üres asztalhoz, és megtömte magát, két páncélos ült le vele szemben. Úgy bámulták őt, mint valami csodalényt.
- Igen, a Jedik is esznek, fiúk – vetette oda Jaden.
- Tudjuk – mondta az egyik. – Én Cosmo őrmester vagyok, ő pedig a társam, Jox.
- Jaden Korr.
- Tudjuk – biccentett Cosmo, és elvigyorogta magát. – Azt beszélik, hogy a Rin parancsnoknak nem tetszik, hogy ránk sóztak téged.
- Félelmetes egy némber – tette hozzá Jox.
- Minden hajót Rinek irányítanak? – kérdezte Jaden.
- Még az kéne – komolyodott el Cosmo. – Nem, de nekünk sikerült kifogni egyet. Tudod, a magunkfajta egyszerű katonák nem igazán szeretjük a Rineket. Az biztos, hogy ha ott vannak, a küldetés sikeres lesz, de te is ott voltál a Zonjun, láttad, milyenek.
- Te őriztél engem! – ismerte fel Jaden.
- Igen – vigyorgott Cosmo. – De ne aggódj, most szabad akaratomból vagyok itt.
- Vagy csak minket küldtek, hogy megfigyeljünk – nevetett Jox, majd legyintett. – Vicceltem. Pax azt akarja, hogy ne foglalkozzunk veled. Nem szeret a közeledben lenni, ezért a híd kivételével oda mehetsz, ahova csak akarsz.
- Ez igazán megtisztelő.
- Na szóval, ott voltál a Zonjun, láttad, mire kellett utasítanom az embereimet – folytatta Cosmo. – Az ilyen esetek után mindig egy hét kimenőt kapnak, hogy ne törjenek meg lelkileg. Nekünk kötelességünk teljesíteni a Rinek parancsait, pedig ezek a túlkapások, úgy hírlik, még a Legfőbb Vezér ellenszenvét is kivívták.
- Ideje lenne megszabadulni tőlük – bólintott Jox.
- A Rinek rendelkeznek valamiféle hivatalos ranggal? – érdeklődött Jaden. – Bizonyára igen, ha engedelmeskednetek kell nekik.
- Nem tartoznak az Első Rendhez – rázta a fejét Cosmo. – Viszont Lord Rin személyes ügynökei, ezért rangban a főtisztek felett állnak.
- Lord Rin? Ő az eredetijük?
- Egy első rendi parancsnok, aki személyesen a Legfőbb Vezérnek jelent – magyarázta Jox. – Ő hozta létre a Rin Lovagrendet, hogy segítsék a munkáját.
- A munkáját – ismételte értőn Jaden, és bekapott még egy falatot. Nem azt a választ várta, amire számított.
- Én csak felvételen láttam – mondta Cosmo. – Jóképű, harmincas fickó, az a fajta, aki mindig a legnagyobb pozícióban csücsül. Mi hosszú évekig az Astoriason teljesítettünk szolgálatot, nagyon rég voltunk otthon.
- De végre hazafele tartunk – fátyolosodtak el Jox szemei. – Tudod, Jedi, az Első Rend nélkül a Külső Gyűrűnek ez a fertálya még mindig ott tartana, mint ezelőtt. Tudod, milyen az élet itt kint?
- Elég, Jox. Szerintem erre most senki se kíváncsi. A múlt elmúlt.
- Te is tudod, milyen volt – intette le Jox. – Kemény életek, nehéz megélhetés. Kalózok és bűnözők állandó támadásainak voltunk kitéve. Az én farmomat nem egyszer gyújtották fel.
- Azt mondják, a Legfőbb Vezér is a Külső Gyűrűből származik, ezért vette a szívére a dolgot, hogy áldja meg az Erő – tette hozzá Cosmo. – Amit ő itt felépített, mind annak köszönhetjük a túlélést.
- Meg a civilizációt – toldotta meg Jox. – Ti, Jedik bizonyára azt gondoljátok, hogy egy katonai junta nem lehet fejlődő civilizáció. Pedig amit mi megteremtünk, a rendet és a jólétet szolgálja. Ha a Rinek nem lennének, talán olyanok lennénk, mint Daala admirális Galaktikus Szövetsége.
- Azt hittem, az egyszerű katonák nem politizálnak – szólt közbe Jaden.
- Igazán nem szólnak bele abba, mit gondolunk, vagy mit beszélünk – mondta Cosmo. – Amíg elvégezzünk a feladatunkat, azt csinálunk, amit akarunk. Na, de lejárt az ebédidő, úgyhogy jobb, ha elindulunk.
- Jó szolgálatot, fiúk – biccentett Jaden, és ő is elindult a kijárat felé.
Cosmo és Jox biccentettek, majd feltették a sisakjukat, és nemsokára eltűntek az egyik turboliftben.
Jaden úgy döntött, folytatja a kis túráját a hajón, amikor a hangszórókból gépi hang csendült.
- Korr lovagot várják a parancsnoki hídon. Korr lovagot várják a parancsnoki hídon.
A mellette elhaladó őrjárat parancsnoka megálljt intett az embereinek, majd Jaden felé perdülve a turboliftek felé intett.
- Azt hiszem, velünk kell jönnie, Jedi – mondta.
- Menjünk – vont vállat Jaden, és a rohamosztagos őrvezető nyomába szegődött.
A hídon lázas tevékenység folyt, és Jaden egy pillanatra azt hitte, harci készültséget lát. Aztán, miközben előrevezették a parancsnoki álláshoz, azt látta, hogy csak egy magányos RSD lebeg Pax flottájával szemben. A Rin nő mellette állt, és csak úgy sugárzott belőle az ingerültség.
- Az ott az RSD Capital – magyarázta Pax a Jedinek, a fakó bolygó másik felén közeledő csillagrombolóra mutatva. – Az Első Rend zászlóshajója. Tudod, ez mit jelent, Jaden Korr?
- Nem.
- Nyilván a fővárosba visznek téged, mivel elsőbbségi parancsuk van, ami felülírja az enyémet – magyarázta Pax. – Én egyszerűen csak megölnélek, és véget is érne a probléma, ugye érted, Jaden Korr?
- Hát hogyne – biztosította Jaden.
- Jelentést kell tennem az astoriasi eseményekről, ahogy Jaemusnak is meg neked is – folytatta a Rin nő. – Úgy fognak venni téged, mint külsős szemtanút, mint egyszerű polgárt. Ha nem akarsz a felettesemmel találkozni, akár meg is ölhetlek. Remélem, az utóbbit választod.
- Azt hiszem, szembenézek velük – felelte Jaden.
- Hadd vágjam le a karod, Jaden Korr! – mosolyodott el sötéten Pax. – Betenném a gyűjteményembe...
- Úrnő, a leszállóegység készen áll! – jelentette egy főtiszt.
- Csak ketten megyünk le a felszínre, ott fogunk találkozni velük – mondta Jadennek Pax. – Gyere velem.
A Dosuun ugyanolyannak tűnt, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor Jaden még fiatal tanítványként meglátogatta a bolygót. A Ragnos-kultusz után nyomozva csapdába került, és a Birodalmi Maradvány rohamosztagosainak parancsnoka felhasználta őt a saját kis játékához. A renegát birodalmi telep azóta valószínűleg nem létezett.
Pax siklója egy sárga fűvel tarkított, végtelennek tűnő mezőn tette le őket. A robotpilótára állított gép megkereste a legegyenesebb helyszínt, és kissé döcögve, de épségben leszállt a földre.
Jaden és Pax kiléptek a napfénybe – a szemközti hegyek felől apró, fehér sikló közeledett feléjük.
A gép körberepülte a helyszínt, majd megállt nem messze tőlük. Két felfelé ívelő vezérsíkját a hasára csukta, és leszállt. A gyomrából fekete páncélos és sisakos katonák kíséretében egy magas, kedves vonásokkal megáldott férfi bújt elő.
A fekete katonák széles vonalat képezve egymás mellett haladtak. A piros köpenyes, piros felsőruházatot és nadrágot viselő első rendi főtiszt hosszú léptekkel haladt közöttük, arcán őszinte örömnek tanújelét adó mosollyal.
Jaden érezte a Paxból áradó, egyre növekvő dühöt.
- Ó, tetszenek az űrkommandósaim? – kapta el a tekintetét a piros egyenruhás férfi. – Jól nézze meg őket. Csak akkor fog ilyet látni, ha elkövet valamit. Valami nagyon rosszat.
- Maga meg mit keres itt, Pirennes? – förmedt rá Pax. – Én közvetlenül Rin mesternek tartozom elszámolással!
- Ön már senkinek sem tartozik elszámolással, Rin lovag – mosolygott továbbra is sokat tudóan Pirennes. – Ő Jaden Korr, ha nem tévedek. Pirennes igazgató vagyok, az Első Rend egyik vezetője. Üdvözöljük a Külső Gyűrűben.
- Igazán kedves – vetette oda Jaden -, hogy egy ilyen magas rangú illetőt küldenek értem. De azt hiszem, erre semmi szükség.
- Ó, nem, nem ön miatt jöttem – komolyodott el Pirennes. – De talán elmondhat majd egyet s mást Pax Rin tevékenységéről. Aki, mint a katonai és politikai hatalmával visszaélő parancsnok, mostantól letartóztatásban van.
- Hogy mi? – háborodott fel Pax. – Mivel éltem én vissza?
- Ön, mint ahogy a Rinek többségéről nemrégiben bebizonyosodott, az Anarchista embere – magyarázta egy félmosoly kíséretében Pirennes. – Egy idő óta gyanítjuk, hogy az Anarchista beszivárgott még a Rinek közé is. Lord Rin jóváhagyta a parancsot, hogy mindannyiukat őrizetbe vegyük.
- Maga áruló! – kattintotta fel a fénykardját Pax.
- Maga az áruló! – ordította hirtelen Pirennes. Az imént még nyugodtan tűnő arca most úgy festett, mintha Pax megdugta volna az anyját. – Az Első Rend célja az, hogy rendet és békét teremtsen, míg a magafajták a káoszt szolgálják!
- De hát nekem semmi közöm Sordishoz! – kiáltotta Pax.
- Csak az anarchisták mondják ki a nevét – szűkültek össze Pirennes szemei.
- Várjunk csak – lépett közbe Jaden. – Sordis a maguk terroristája? Az Anarchista?
- Mit tud róla? – kérdezte Pirennes.
- Nos, ő a Jedi Tanács egyik legbefolyásosabb tagja, Smordre mester – felelte gyorsan Jaden. – Amikor néhány órája kapcsolatba léptem a Tanáccsal, értesítettek, hogy Smordre mester a Jedi Rend ellen fordult, és a valódi neve Darth Sordis. A Sith Birodalomban pedig úgy ismerik, a Renegát. Maguknál meg Anarchista, és szintén közellenség – Jaden úgy érezte, kezdte átlátni a sémát, amin ez a Sordis – vagy bárhogy is hívták – nevű alak mozgott.
- Ez érdekes – töprengett Pirennes, aki bizonyára ugyanerre gondolt. – Hajlandó megosztani velünk az értesüléseit, miután elkaptuk annak a terroristának ezt az ügynökét?
Jaden kezdett rájönni, hogy nem az Első Rendet keresi. A Smordre mester által megrendelt astoriasi hajók azt jelentették, hogy Smordre valamikor az Első Rendben szolgált, de mint minden esetben, ha komoly szerveződéshez csatlakozott, elárulta őket. Vajon mit akarhat? És mi a kapcsolata a Rinekkel, vagy ezzel a Lord Rinnel, akit mindenki emleget?
- Amennyiben az információcsere kölcsönös – felelte végül.
Pirennes bólintott.
- Nem megyek magával önként, igazgató – lóbálta meg a fegyverét Pax. – Igazán érdekes párbeszédnek lehettem tanúja, de semmit se tudok az Anarchistáról. Talán maga a terrorista, Pirennes. Igen, ez mindent megmagyarázna.
- Ehhez mit szól, Jedi lovag? – kérdezte Pirennes, mintha arra várt volna, hogy a békéltető Jedi majd megoldja a helyzetet.
- Nem – felelte Jaden. – Az, hogy ön áruló, éppenséggel semmit se magyarázna meg. Fordított esetben viszont igazat kell adnom az igazgató úrnak. Pax lehet áruló, de az ön története egybevág az enyémmel. Mi az ilyenkor szokásos eljárás?
- Elkapjuk és kihallgatjuk, aztán a rendbíróság elé kerül – mondta Pirennes.
- Egyet tévedett, Pirennes – szólt Pax. – Abban, hogy elkap – és a feje fölé emelte a fénykardját, hogy lesújtson.
- Csinálják! – vetette oda Pirennes.
A fekete páncélos űrkommandósok felemelték vastag csövű fegyvereiket, és láthatatlan antienergiát lőttek a Rinbe. Az Erő energiájába csapódott antienergia hatására kisülés jött létre Paxban. A nő felüvöltött, amikor kék villámok járták át a testét belülről. A fénykardja kiesett a kezéből, ő pedig képtelen volt koncentrálni az Erőt. Jaden odébb ugrott, amikor egy villám lesiklott a Rin testén.
A kisülés megszűnt, Pax pedig eszméletlenül terült el a fűben.
Jaden lehajolt hozzá, de nem látott rajta semmiféle testi elváltozást.
- Azért ájulnak el, mert úgy érzik, nincs velük az Erő – magyarázta Pirennes. – Rendbe fog jönni. Vigyék!
- Érdekes szerkezet. Hogy működik?
Pirennes csak elmosolyodott.
- Az űr és ellenkommandóink feladata biztosítani a katonáink hátát, és elvégezni olyan feladatokat, amit nem lehet a hadseregre bízni – mondta. – Szerencséje van, hogy nem magát akarták elkapni.
- Mi lesz most?
- Itt van egy kártya, amivel oda megy, ahová akar – felelte az Igazgató. – Ez nem engedi be az Első Rend központjába, vagy egyéb kényes területekre. Ha ezekre akar eljutni, nos, vannak még ellenkommandóink – mosolyodott el.
- A hatóságok?
- Az a kártya a legfelsőbb helyről jött. Elviheti Pax Rin siklóját. A kártyán szerepel egy új azonosító, amivel hozzáférhet a személyes címemhez, ide küldheti az Anarchistáról szóló beszámolót, és én innen fogom eljuttatni önhöz a magam értesüléseit.
- Még mindig nem értem ezt a nagylelkűséget – rázta a fejét Jaden.
- A Legfőbb Vezér azt akarja, hogy a Jedik is megértsék, mi nem vagyunk se EGB, se ESB. Tudja, a direktorális rendszereknek sem egy oldala van. Most viszont további halaszthatatlan ügyek szólítanak el. Érezze jól magát, Jedi lovag – azzal úriember módjára fejet hajtott, majd intett a fekete páncélos egységeknek. Az űrkommandósok egyszerre fordultak meg, és közrefogva a vezetőjüket, elmasíroztak a hajójuk felé.
- Viszlát, igazgató - nézett utánuk Jaden.
Pirennes igazgató a kommandósaival együtt eltűnt a siklójában. A fehér gép felemelkedett, és kilőtt a távolba.
Jaden pedig megfordult, és felnézett új hajójára.
- Na, ez egy érdekes nap volt – jegyezte meg csak úgy magának, aztán felsétált a rámpán.
Ez a hajó egy másik birodalom stílusához passzolt, nem ahhoz, amit ő megszokott.
A rohamosztagosok, droidok és kifogástalan egyenruhában járkáló tisztek ügyet sem vetettek rá. Jaden úgy érezte, mintha külön parancsba kapták volna, hogy ne figyeljenek fel a kirívó idegenre. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy diszkréten, de miden lépését követik.
Miután bejárta a környéket, rátalált egy rohamosztagos étkezdére. Az ajtó előtt nem állt senki, ő pedig besurrant a helyiségbe.
Ezelőtt sosem látta az Első Rendhez hasonló katonai diktatúrák egyszerű katonáinak mindennapi életét. Pedig nyilván ők is ettek, aludtak, meg effélék, akárcsak a Jedik. Feláldozható bábok voltak – de Jaden, amikor körbenézett a teremben, sisak nélküli, jó kedélyű fiatalembereket és nőket látott, akik fesztelenül társalogtak egymással.
Ő maga is fogott egy tálcát, és sorba állt a katonák mögött. Amikor megkapta az ételt, meglepődött. Szintetikus, mesterséges ízű táplálékra számított, ehelyett tisztán érezhetően eredeti ételt kapott. A zöldségek és a hús igaziak voltak, talán valamelyik mezőgazdasági világról származtak.
Ahogy leült egy üres asztalhoz, és megtömte magát, két páncélos ült le vele szemben. Úgy bámulták őt, mint valami csodalényt.
- Igen, a Jedik is esznek, fiúk – vetette oda Jaden.
- Tudjuk – mondta az egyik. – Én Cosmo őrmester vagyok, ő pedig a társam, Jox.
- Jaden Korr.
- Tudjuk – biccentett Cosmo, és elvigyorogta magát. – Azt beszélik, hogy a Rin parancsnoknak nem tetszik, hogy ránk sóztak téged.
- Félelmetes egy némber – tette hozzá Jox.
- Minden hajót Rinek irányítanak? – kérdezte Jaden.
- Még az kéne – komolyodott el Cosmo. – Nem, de nekünk sikerült kifogni egyet. Tudod, a magunkfajta egyszerű katonák nem igazán szeretjük a Rineket. Az biztos, hogy ha ott vannak, a küldetés sikeres lesz, de te is ott voltál a Zonjun, láttad, milyenek.
- Te őriztél engem! – ismerte fel Jaden.
- Igen – vigyorgott Cosmo. – De ne aggódj, most szabad akaratomból vagyok itt.
- Vagy csak minket küldtek, hogy megfigyeljünk – nevetett Jox, majd legyintett. – Vicceltem. Pax azt akarja, hogy ne foglalkozzunk veled. Nem szeret a közeledben lenni, ezért a híd kivételével oda mehetsz, ahova csak akarsz.
- Ez igazán megtisztelő.
- Na szóval, ott voltál a Zonjun, láttad, mire kellett utasítanom az embereimet – folytatta Cosmo. – Az ilyen esetek után mindig egy hét kimenőt kapnak, hogy ne törjenek meg lelkileg. Nekünk kötelességünk teljesíteni a Rinek parancsait, pedig ezek a túlkapások, úgy hírlik, még a Legfőbb Vezér ellenszenvét is kivívták.
- Ideje lenne megszabadulni tőlük – bólintott Jox.
- A Rinek rendelkeznek valamiféle hivatalos ranggal? – érdeklődött Jaden. – Bizonyára igen, ha engedelmeskednetek kell nekik.
- Nem tartoznak az Első Rendhez – rázta a fejét Cosmo. – Viszont Lord Rin személyes ügynökei, ezért rangban a főtisztek felett állnak.
- Lord Rin? Ő az eredetijük?
- Egy első rendi parancsnok, aki személyesen a Legfőbb Vezérnek jelent – magyarázta Jox. – Ő hozta létre a Rin Lovagrendet, hogy segítsék a munkáját.
- A munkáját – ismételte értőn Jaden, és bekapott még egy falatot. Nem azt a választ várta, amire számított.
- Én csak felvételen láttam – mondta Cosmo. – Jóképű, harmincas fickó, az a fajta, aki mindig a legnagyobb pozícióban csücsül. Mi hosszú évekig az Astoriason teljesítettünk szolgálatot, nagyon rég voltunk otthon.
- De végre hazafele tartunk – fátyolosodtak el Jox szemei. – Tudod, Jedi, az Első Rend nélkül a Külső Gyűrűnek ez a fertálya még mindig ott tartana, mint ezelőtt. Tudod, milyen az élet itt kint?
- Elég, Jox. Szerintem erre most senki se kíváncsi. A múlt elmúlt.
- Te is tudod, milyen volt – intette le Jox. – Kemény életek, nehéz megélhetés. Kalózok és bűnözők állandó támadásainak voltunk kitéve. Az én farmomat nem egyszer gyújtották fel.
- Azt mondják, a Legfőbb Vezér is a Külső Gyűrűből származik, ezért vette a szívére a dolgot, hogy áldja meg az Erő – tette hozzá Cosmo. – Amit ő itt felépített, mind annak köszönhetjük a túlélést.
- Meg a civilizációt – toldotta meg Jox. – Ti, Jedik bizonyára azt gondoljátok, hogy egy katonai junta nem lehet fejlődő civilizáció. Pedig amit mi megteremtünk, a rendet és a jólétet szolgálja. Ha a Rinek nem lennének, talán olyanok lennénk, mint Daala admirális Galaktikus Szövetsége.
- Azt hittem, az egyszerű katonák nem politizálnak – szólt közbe Jaden.
- Igazán nem szólnak bele abba, mit gondolunk, vagy mit beszélünk – mondta Cosmo. – Amíg elvégezzünk a feladatunkat, azt csinálunk, amit akarunk. Na, de lejárt az ebédidő, úgyhogy jobb, ha elindulunk.
- Jó szolgálatot, fiúk – biccentett Jaden, és ő is elindult a kijárat felé.
Cosmo és Jox biccentettek, majd feltették a sisakjukat, és nemsokára eltűntek az egyik turboliftben.
Jaden úgy döntött, folytatja a kis túráját a hajón, amikor a hangszórókból gépi hang csendült.
- Korr lovagot várják a parancsnoki hídon. Korr lovagot várják a parancsnoki hídon.
A mellette elhaladó őrjárat parancsnoka megálljt intett az embereinek, majd Jaden felé perdülve a turboliftek felé intett.
- Azt hiszem, velünk kell jönnie, Jedi – mondta.
- Menjünk – vont vállat Jaden, és a rohamosztagos őrvezető nyomába szegődött.
A hídon lázas tevékenység folyt, és Jaden egy pillanatra azt hitte, harci készültséget lát. Aztán, miközben előrevezették a parancsnoki álláshoz, azt látta, hogy csak egy magányos RSD lebeg Pax flottájával szemben. A Rin nő mellette állt, és csak úgy sugárzott belőle az ingerültség.
- Az ott az RSD Capital – magyarázta Pax a Jedinek, a fakó bolygó másik felén közeledő csillagrombolóra mutatva. – Az Első Rend zászlóshajója. Tudod, ez mit jelent, Jaden Korr?
- Nem.
- Nyilván a fővárosba visznek téged, mivel elsőbbségi parancsuk van, ami felülírja az enyémet – magyarázta Pax. – Én egyszerűen csak megölnélek, és véget is érne a probléma, ugye érted, Jaden Korr?
- Hát hogyne – biztosította Jaden.
- Jelentést kell tennem az astoriasi eseményekről, ahogy Jaemusnak is meg neked is – folytatta a Rin nő. – Úgy fognak venni téged, mint külsős szemtanút, mint egyszerű polgárt. Ha nem akarsz a felettesemmel találkozni, akár meg is ölhetlek. Remélem, az utóbbit választod.
- Azt hiszem, szembenézek velük – felelte Jaden.
- Hadd vágjam le a karod, Jaden Korr! – mosolyodott el sötéten Pax. – Betenném a gyűjteményembe...
- Úrnő, a leszállóegység készen áll! – jelentette egy főtiszt.
- Csak ketten megyünk le a felszínre, ott fogunk találkozni velük – mondta Jadennek Pax. – Gyere velem.
A Dosuun ugyanolyannak tűnt, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor Jaden még fiatal tanítványként meglátogatta a bolygót. A Ragnos-kultusz után nyomozva csapdába került, és a Birodalmi Maradvány rohamosztagosainak parancsnoka felhasználta őt a saját kis játékához. A renegát birodalmi telep azóta valószínűleg nem létezett.
Pax siklója egy sárga fűvel tarkított, végtelennek tűnő mezőn tette le őket. A robotpilótára állított gép megkereste a legegyenesebb helyszínt, és kissé döcögve, de épségben leszállt a földre.
Jaden és Pax kiléptek a napfénybe – a szemközti hegyek felől apró, fehér sikló közeledett feléjük.
A gép körberepülte a helyszínt, majd megállt nem messze tőlük. Két felfelé ívelő vezérsíkját a hasára csukta, és leszállt. A gyomrából fekete páncélos és sisakos katonák kíséretében egy magas, kedves vonásokkal megáldott férfi bújt elő.
A fekete katonák széles vonalat képezve egymás mellett haladtak. A piros köpenyes, piros felsőruházatot és nadrágot viselő első rendi főtiszt hosszú léptekkel haladt közöttük, arcán őszinte örömnek tanújelét adó mosollyal.
Jaden érezte a Paxból áradó, egyre növekvő dühöt.
- Ó, tetszenek az űrkommandósaim? – kapta el a tekintetét a piros egyenruhás férfi. – Jól nézze meg őket. Csak akkor fog ilyet látni, ha elkövet valamit. Valami nagyon rosszat.
- Maga meg mit keres itt, Pirennes? – förmedt rá Pax. – Én közvetlenül Rin mesternek tartozom elszámolással!
- Ön már senkinek sem tartozik elszámolással, Rin lovag – mosolygott továbbra is sokat tudóan Pirennes. – Ő Jaden Korr, ha nem tévedek. Pirennes igazgató vagyok, az Első Rend egyik vezetője. Üdvözöljük a Külső Gyűrűben.
- Igazán kedves – vetette oda Jaden -, hogy egy ilyen magas rangú illetőt küldenek értem. De azt hiszem, erre semmi szükség.
- Ó, nem, nem ön miatt jöttem – komolyodott el Pirennes. – De talán elmondhat majd egyet s mást Pax Rin tevékenységéről. Aki, mint a katonai és politikai hatalmával visszaélő parancsnok, mostantól letartóztatásban van.
- Hogy mi? – háborodott fel Pax. – Mivel éltem én vissza?
- Ön, mint ahogy a Rinek többségéről nemrégiben bebizonyosodott, az Anarchista embere – magyarázta egy félmosoly kíséretében Pirennes. – Egy idő óta gyanítjuk, hogy az Anarchista beszivárgott még a Rinek közé is. Lord Rin jóváhagyta a parancsot, hogy mindannyiukat őrizetbe vegyük.
- Maga áruló! – kattintotta fel a fénykardját Pax.
- Maga az áruló! – ordította hirtelen Pirennes. Az imént még nyugodtan tűnő arca most úgy festett, mintha Pax megdugta volna az anyját. – Az Első Rend célja az, hogy rendet és békét teremtsen, míg a magafajták a káoszt szolgálják!
- De hát nekem semmi közöm Sordishoz! – kiáltotta Pax.
- Csak az anarchisták mondják ki a nevét – szűkültek össze Pirennes szemei.
- Várjunk csak – lépett közbe Jaden. – Sordis a maguk terroristája? Az Anarchista?
- Mit tud róla? – kérdezte Pirennes.
- Nos, ő a Jedi Tanács egyik legbefolyásosabb tagja, Smordre mester – felelte gyorsan Jaden. – Amikor néhány órája kapcsolatba léptem a Tanáccsal, értesítettek, hogy Smordre mester a Jedi Rend ellen fordult, és a valódi neve Darth Sordis. A Sith Birodalomban pedig úgy ismerik, a Renegát. Maguknál meg Anarchista, és szintén közellenség – Jaden úgy érezte, kezdte átlátni a sémát, amin ez a Sordis – vagy bárhogy is hívták – nevű alak mozgott.
- Ez érdekes – töprengett Pirennes, aki bizonyára ugyanerre gondolt. – Hajlandó megosztani velünk az értesüléseit, miután elkaptuk annak a terroristának ezt az ügynökét?
Jaden kezdett rájönni, hogy nem az Első Rendet keresi. A Smordre mester által megrendelt astoriasi hajók azt jelentették, hogy Smordre valamikor az Első Rendben szolgált, de mint minden esetben, ha komoly szerveződéshez csatlakozott, elárulta őket. Vajon mit akarhat? És mi a kapcsolata a Rinekkel, vagy ezzel a Lord Rinnel, akit mindenki emleget?
- Amennyiben az információcsere kölcsönös – felelte végül.
Pirennes bólintott.
- Nem megyek magával önként, igazgató – lóbálta meg a fegyverét Pax. – Igazán érdekes párbeszédnek lehettem tanúja, de semmit se tudok az Anarchistáról. Talán maga a terrorista, Pirennes. Igen, ez mindent megmagyarázna.
- Ehhez mit szól, Jedi lovag? – kérdezte Pirennes, mintha arra várt volna, hogy a békéltető Jedi majd megoldja a helyzetet.
- Nem – felelte Jaden. – Az, hogy ön áruló, éppenséggel semmit se magyarázna meg. Fordított esetben viszont igazat kell adnom az igazgató úrnak. Pax lehet áruló, de az ön története egybevág az enyémmel. Mi az ilyenkor szokásos eljárás?
- Elkapjuk és kihallgatjuk, aztán a rendbíróság elé kerül – mondta Pirennes.
- Egyet tévedett, Pirennes – szólt Pax. – Abban, hogy elkap – és a feje fölé emelte a fénykardját, hogy lesújtson.
- Csinálják! – vetette oda Pirennes.
A fekete páncélos űrkommandósok felemelték vastag csövű fegyvereiket, és láthatatlan antienergiát lőttek a Rinbe. Az Erő energiájába csapódott antienergia hatására kisülés jött létre Paxban. A nő felüvöltött, amikor kék villámok járták át a testét belülről. A fénykardja kiesett a kezéből, ő pedig képtelen volt koncentrálni az Erőt. Jaden odébb ugrott, amikor egy villám lesiklott a Rin testén.
A kisülés megszűnt, Pax pedig eszméletlenül terült el a fűben.
Jaden lehajolt hozzá, de nem látott rajta semmiféle testi elváltozást.
- Azért ájulnak el, mert úgy érzik, nincs velük az Erő – magyarázta Pirennes. – Rendbe fog jönni. Vigyék!
- Érdekes szerkezet. Hogy működik?
Pirennes csak elmosolyodott.
- Az űr és ellenkommandóink feladata biztosítani a katonáink hátát, és elvégezni olyan feladatokat, amit nem lehet a hadseregre bízni – mondta. – Szerencséje van, hogy nem magát akarták elkapni.
- Mi lesz most?
- Itt van egy kártya, amivel oda megy, ahová akar – felelte az Igazgató. – Ez nem engedi be az Első Rend központjába, vagy egyéb kényes területekre. Ha ezekre akar eljutni, nos, vannak még ellenkommandóink – mosolyodott el.
- A hatóságok?
- Az a kártya a legfelsőbb helyről jött. Elviheti Pax Rin siklóját. A kártyán szerepel egy új azonosító, amivel hozzáférhet a személyes címemhez, ide küldheti az Anarchistáról szóló beszámolót, és én innen fogom eljuttatni önhöz a magam értesüléseit.
- Még mindig nem értem ezt a nagylelkűséget – rázta a fejét Jaden.
- A Legfőbb Vezér azt akarja, hogy a Jedik is megértsék, mi nem vagyunk se EGB, se ESB. Tudja, a direktorális rendszereknek sem egy oldala van. Most viszont további halaszthatatlan ügyek szólítanak el. Érezze jól magát, Jedi lovag – azzal úriember módjára fejet hajtott, majd intett a fekete páncélos egységeknek. Az űrkommandósok egyszerre fordultak meg, és közrefogva a vezetőjüket, elmasíroztak a hajójuk felé.
- Viszlát, igazgató - nézett utánuk Jaden.
Pirennes igazgató a kommandósaival együtt eltűnt a siklójában. A fehér gép felemelkedett, és kilőtt a távolba.
Jaden pedig megfordult, és felnézett új hajójára.
- Na, ez egy érdekes nap volt – jegyezte meg csak úgy magának, aztán felsétált a rámpán.