|
Elrood
Feb 10, 2017 10:34:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 10, 2017 10:34:50 GMT 1
Kiimi és Drost zászlós vezették le az astoriasi foglyokat szállító transzportot a főváros, Elrooden egyik kikötőjébe. A helyi hatóságok jelvényei mellett mindenhol ott villogtak a Jedik fegyveres erejének. a Fény Hadseregének jelvényei.
- Figyeljenek rá, hogy a helyi szabályok szerint az utcákon nem lehet látható helyen fegyvereket viselni. - tájékoztatta a vámtiszt a hajó utasait, miután a fedélzetre lépett. - Kivéve természetesen a Gladiátor - arénákat. - Arénák? - kérdezte érdeklődve Grandar. - A jedik nem nézik jó szemmel, de nálunk hagyomány, és a megállapodásunk alapján ezt tiszteletben tartják. - magyarázta a vámtiszt. - A szektor nagy testi erejű lakói mérik össze a képességeiket halálos és nem halálos kategóriában, jó pénzért. - Ez rabszolgaság? - kérdezte rosszat sejtve Clat. - Nem, mindenki szabad akaratából vesz részt a küzdelmekben, a bajnokokat társadalmi megbecsülés övezi. - magyarázta a vámtiszt. - Kicsiny mezőgazdasági világ vagyunk, mint itt a szektorban szinte mindenki, nincs más szórakozásunk. Üdvözlöm Önöket Elroodon.
- Az ott a Fény Hadseregének irodája. - mutatott a dokkal szemközti, szobrokkal és zászlókkal díszített épületre Izal, amely előtt - a helyi szabályok alól láthatóan kivételt élvezve - vibrodárdás és fénykardos jedik álltak őrt, a régi időket idéző arany mellvérttel. - Ott gondoskodnak magukról, segítenek elintézni a papírmunkát. Aki le szeretne telepedni, annak igazolást adnak, amivel megkeresheti a helyi hatóságot, aki pedig szeretne belépni a Fény Hadseregébe, azt szívesen látják a toborzáson. - Astoriasra nem mehetünk vissza? - kérdezte egy alacsonyabb rangú katona. - Haza? - Nem hiszem, hogy jó ötlet. - jegyezte meg Izal. - A hírszerzési jelentések szerint a sithek és a kalózok még mindig megszállás alatt tartják a rendszert.
Kiimi közben kimentette magát azzal, hogy még sok dolga van, és elsétált. Grandar a Gladiátor - arénákról faggatta a vámtisztet odakint. A felszabadított astoriasi rabszolgák pedig kisebb csoportokba verődve beszélgettek. - Tábornok. - Izal maga után intette Clatot. - Nem akartam mindenki előtt mondani, nehogy befolyásoljam a döntésüket, de azt hiszem a Mestereim örülnének, hogyha legalább a tisztek közül néhányan csatlakoznának a Fény Hadseregéhez. Szükség van az olyan tapasztalt katonákra, mint maguk. És így legalább revansot vehetnének a sitheken. - Azt hittem, a jedik nem hisznek a bosszúban.. - jegyezte meg Clat. - Nos, mi itt a Fény Hadseregében pragmatikusabbak vagyunk. - ingatta a fejét az arcona jedi. - Gondolja át, tábornok.
|
|
|
Elrood
Mar 5, 2017 14:02:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 5, 2017 14:02:36 GMT 1
Az Elrooden fölé magasodó hegylánc nem számított különösebben kedvelt kirándulóhelynek, leginkább azért, mert a sem a szektor, sem a bolygó, sem a viszonylag jómódúnak számító főváros lakosai között nem igazán volt népszerű az ilyen jellegű tevékenység. Kiimi Anaro, a Jedi Lovagrend lovagja, Kenth Hamner tábornok megbízásából pedig az új Tanács tartalékos tagja és a Fény Hadseregének tábornoka a csillagokat, és a néha megérkező - eltávozó hajók fényeit bámulta, és beszívta a város zsongását.
Élet. Rengeteg élőlény, elégedettek, szomorúak, bátrak, gyávák, mindenfélék, de leginkább alávalók, apró és jelentéktelenek.. itt van hozzájuk szinte megérinthető közelségben úrnőjük, a Csillagok Királynője, és fel sem ismerik?
Nem, mert elfelejtették. Elfelejtették félni és tisztelni a nevét és mindazt, amit képviselt, az elmúlást, a Halált és a Káoszt, ami egyaránt várja fiatalokat és öregeket, amikor pondró testük elgyengül, mégsem foglalkoznak vele, mégsem tisztelik.
Kiimi Anaro szemei felvillantak, majd olyan mély kúttá váltak, mint egy-egy csillogóból sötétbe forduló fekete lyuk, kezei végén az ujjak csápokká alakultak.
- Itt vagy? - hallatszott a bozótosból, majd a Fény által üzemeltetett egyik parancsnoki iroda altisztje, egy logisztikai őrmester lépett ki a peremre. Vörös hajába belekapott a szél.
- Jókor jöttél, Hille. - Kiimi teste hátra sem fordult, kezei árnyékban maradtak, így a nő nem volt tanúja az átalakulásnak. - Már azt hittem, elkésel.
- Elhoztam a pénzt, amit kértél. - emelt fel egy csomag kreditkártyát szerelmes hangon a nő egyik kezében. - És otthagytam Opatot. Most már mindig együtt lehetünk..
- Nagyszerű. - fejezte be Kiimi a gondolatot, majd balra intett a fejével. - És te mit szólsz ehhez, Sintas? Látlak ám.
- Kiimi.. én.. - a másik előlépő nő kékes bőrű volt, apró csontkinövésekkel a fején, talán chagriai - humán hibrid, vagy valami ahhoz közel álló faj keveréke lehetett, talán éppen egyike az Elrood-szektor kevésbé ismert emberközeli fajainak. Tekintetében féltékenység lángolt. - Én otthagytam mindent érted, Azatut, a gyerekeket, erre te összeszűröd a levelet ezzel a titkár kurvával?
- A levet. - javította ki a meredek sziklaszirtről lebámulva, mosolyogva Kiimi Anaro, majd hozzátette. - Ne veszekedjetek, mindkettőtöknek jut hely. Mindketten elhagytátok értem a családotokat, és mindketten a gyermekemet hordozzátok. Készen álltok? Készen álltok elengedni mindent?
- Nem, amíg ez a kurva.. - tiltakozott a kék bőrű nő, a másik viszont térdre esett és közelebb csúszott Anarohoz. - Kiimi.. én.. én igen.. én ha kell osztozom is.. annyira szeretlek.. nem bírom ki nélküled, ne hagyj el..
Kiimi teste megfeszült, ahogy a test valódi tulajdonosának énjét finoman simogatták a könyörgő szavak. A kezek előrelendültek, és mindkét nő egyszerre hőkölt hátra, ahogyan a Kiimi Anaro ujjaiból kilövellő csápok a bozótosba lendültek, majd némi zörgés után összeaszott holttesteket húztak elő... két férfi és két gyermek holttestét. - Készen álltok elengedni őket is, akiket elárultatok a hamis szerelemért? - Kiimi anélkül, hogy a törzse megmozdult volna, hátrafordította a fejét 180 fokban, tekintete villogott, mint egy-egy csillag, szája pedig hosszú, a füléig érő, hegyes fogakkal tarkított torz mosolyba futott.
- Azatu.. gye..gyerekek.. neee! - sikította a Sintas nevű nő, és egy sugárvetőt húzott elő. - Miféle szörnyeteg vagy te... meghalsz!!
- Bátor.. a lányok mindig bátrabbak.. ezért is szeretlek Titeket annyira.. - nevetett fel földöntúli hangon Abeloth, és csápjai vibrokés keménységűre merevedve áthatoltak a nőn, majd a vergődő testet szája elé emelte, ami hirtelen hatalmasra tágult, és Sintas testének fele eltűnt a torz jelenés szájában némi gurgulázás közepette. A vérző torzót és a sugárvetőt félredobta, és a csendben remegő Hille felé fordult.
- Te... nem jedi vagy.. én azt .. azt hittem.. nem is vagy.. férfi.. - remegte ellilult ajakkal a másik nő. - Mi.. vagy.. - A Te urad és parancsolód! - mennydörögte Abeloth. - Te pedig új szolgáim egyikének keltetője leszel, Szolga, a hátralévő napjaidban! Elárultál mindent, eldobtál magadtól mindent, azzal a kapzsi gondolattal, hogy egyszerű kis senkiből egy jedi tábornok ágyasa lehetsz, meghoztad a magad áldozatát! Lépj túl ezen és neveld fel a Káosz egyik első gyermekét!
- Én.. én.. soha! Nem! - Abeloth érdeklődve figyelte, ahogyan a nő felé lendül, de aztán mégis inkább irányt változtat, felkapja a másik nő torzója mellett heverő sugárvetőt, és hason lövi magát. - Egy vagyok az Erővel.. az Erő velem van..- suttogta a nő, ahogyan eldőlt. - Ostoba kislány! Mekkorát tévedsz... - Abeloth csillogó szemmel figyelte a félresikerült áldozatot, majd nekilátott, hogy csápjai segítségével eltüntesse a nyomokat. Két újabb szerencsétlen a helyi bűnbandák áldozatai listáján, amelyek miatt az itteni lakosok és a jedi szektások viszonya sosem lesz ugyanolyan.. és két újabb kudarc Abeloth azon kísérletei közül, hogy újabb szolgatestekhez jusson. A Királynő kultusza mélyre tűnt a galaxis népeinek tudatában, senki sem volt szinte hajlandó vállalni az áldozatot.. így Abeloth egyelőre nem tehetett mást, mint ehhez hasonló esetekkel szórakoztatta magát, egy ideig mókásnak találva a pondró élőlények megtéveszthetőségét... persze ebben semmi kihívás nem volt, nem szolgálhattak ezek a testek igazi avatarként, olyan gazdatestként, amelyik elég erős volt ahhoz, hogy befogadja Abeloth tudatának egy részét és ne omoljon össze azonnal. Korábban az erre irányuló kísérletek vallottak kudarcot, most pedig az, hogy gazdatestek felhasználásával új hibrideket hozzon létre... persze alkalmazhatott volna valami sötét oldali, primitív módszert is, megtéveszthette volna őket, és várhatott volna hónapokat, éveket, amíg az új hibridek természetes úton kifejlődnek és felhasználhatóvá válnak, válogathatott volna évszázadokig, amint azt a szerencsétlen, öregedő Waranous tette, de mi lett volna abban a szórakoztató?
Abeloth sajnálta, hogy átaludta a Yuuzhan Vong inváziót. Waranous csak akkor ébresztette fel, amikor a fanatikus biológia - hívő harcosok népe már végérvényesen a nevetséges Élő Bolygó pacifista bandájává degradálódott, mindannak a megcsúfolásaként, mint amit Waranous és Abeloth képviseltek. Sokkal többre lett volna képes velük, mint az öreg... az istenük, a Királynőjük, a Hadmesterük és egyszemélyben a papnőjük lehetett volna, a vezetésével pedig bizonyos örökre rabigába zárták volna a galaxist... de ez a lehetőség már elment.
Az a avatarokra pedig egyelőre szüksége volt. A nagai nő, a zonama sekoti Skoor Waylan egészen jó alanynak bizonyult. Túlélte Moraband viharait, utána azonban csalódást okozott neki, darabokra robbant testének molekulái most pedig valahol a Ruusan törmelékei között sodródnak.. És ugyan ki tehetett erről? Az a bohóc, aki Renegátnak hívta magát, Waranous tanítványának testvére, az a drogfüggő.. hogy is hívták? - Á meg is van, Sordis.
Ó igen, Abeloth tisztában volt vele, hogy az a senki más erőket szolgál. Olyanokat, amelyek jelen formájukban még őnála, a Királynőnél is erősebbek.. el kellett tűnnie. Megméretett és árulónak találtatott.
Az öreg Waranousnak persze ki tudja, talán fogalma sem volt erről.
Abeloth felpillantott a csillagok, és minthogy ő maga is a csillagok gyermeke volt, messzebb látott. Minden szeme egy-egy csillag volt, és a csillagok voltak az ő igazi szemei is, amivel látta az univerzumot, annak minden kis részletével egyetemben...
És most egyik szemét addig futtatta a galaxison, amíg meg nem találta azt a csillagot, amelyik körül ott keringett a bolygó és holdjai, amelyek egyike Sordist, a Renegátot rejtette.. ott is van, milyen érdekes, nem is volt messze innen...
Abeloth mélyebbre nyúlt az elméjével a csillagban, és annak sugárzásán keresztül az Endor felszínét is elérte... érzékelte a hold körüli hajón szenilis transzba révedő Sordist. Az a kábítószerfüggő azt gondolta, hogy amíg delíriumban van, az Abeloth-hoz hasonlók nem látják, hogy addig biztonságban lehet.. és ebben nem is tévedett nagyot. De a nyomot, amit a fizikai világban hagyott maga után, a héjat, ami ő maga volt, nem rejthette el. És lássuk csak, kik is vannak még itt.. - Abeloth elméje tovább száguldott és ó igen, már látta is őket..
Na hát ez érdekes.. - gondolta a Csillagok Királynője. - A fiú, aki nem létezik, akit ugyanaz a szürke aura vesz körül, mint a Renegátot, és a leány? A leány, aki nincs? És ráadásul ezek ketten még... ó, érdekes, érdekes.. és hol van anyuka?
Abeloth csillagszemei forogni kezdtek, ahogyan sehol sem találta első elmejátékának áldozatát. Talán eltűnt, úgy, mint a legidősebb életben lévő Égenjáró? Elnyelte a Mag őt is? Nem... ott volt a lenyomata, és igen, ott volt a holtteste is, a holdon, a fák alatt..
Abeloth felmordult. Nem szerette, ha mások hozzányúltak a játékszereihez. És ez a terveibe sem illeszkedett.. ha a Lány, aki nincs, rálel... a holttest a fiú lenyomatát viselte magán. Csakugyan? Képes lett volna rá? No nem... ez így nem jó, ezt bizony ki kell igazítani..
- Itt vagyok.. jól vagyok.. - Abeloth megkereste az Erőben Jaina hívó elméjét, aki az anyját kereste. Nem volt nehéz eljátszania, hogy ő az. Anya csak Egy van, nemde? - Érted megyek. - susogta Jaina elméje messziről. A Lány, aki nem volt, olyan közel volt Abeloth birodalmához, mint a fizikai valósághoz.. igen, belőle csodás avatar lehetett volna, talán Abeloth új, "végleges" teste is... de erre még nem jött el az idő. Még gondoskodniuk kellett a Renegátról, neki és a testvérének. - Ne gyere, kis drágám.. - üzente Abeloth Leia halott lelkének hangján. - Sordis! Menj Sordis után! Meg kell állítanotok! Csak Neked sikerülhet.. és a Testvérednek! - Anya... - susogta fájdalmasan Jaina. - Mondom, találkoztunk. - susogta vissza Abeloth Leia hangján. - Anakin odafent van.. kövesd! Ketten együtt legyőzhetitek a Renegátot! Végezhettek Smordréval! - Minden .. rendben? - kérdezte zavartan Jaina.
Nocsak, milyen ügyes kislány, gondolta Abeloth. Majdnem lebuktam. - A köd felszállt.. de még gyenge vagyok. Gyenge vagyok, de emlékszem! Találkoztam Anakinnal.. - ez végül is igaz is volt, hihi, gondolta Abeloth, majd folytatta Leia hangján a Jainának szóló üzenetet. - Idelent megvárlak Titeket. Siess! Menj Anakin után! Öljétek meg Sordist!
Még érezte Jaina igenlő válaszát, mielőtt bontotta volna az elméjük között lévő kapcsolatot. Csak azután kezdett el gurgulázva nevetni, és csak akkor hagyta abba, amikor a teste mögött materializálódó kék jelenés finomat köhintett, hogy felhívja magára a figyelmet. - Minden, amit teszel Velük, őket teszi erősebbé. És egyszer elég erősek lesznek ahhoz, hogy együttes erővel legyőzzenek. Legyőzik majd Sordist, legyőzik Waranoust... és azt hiszed, téged nem fognak, Öregasszony, csak a riválisaidat. - közölte a jelenés finom mosollyal. - Te játszol velük, azt hiszed, de valójában ők játszanak Veled. Mi játszunk. - Nem játszol már te senkivel, Caedus nagyúr. - villantak meg feketén Abeloth csillagszemei. - Halott lelked rejtőzködhet a sötét oldal honában, amíg csak jólesik neki, de úgyis megtalállak! - Tudod jól, hogy ahol én vagyok, ott nem érhetsz el, Öreglány. - mosolygott vissza Jacen Solo szelleme. - Tudod jól, hogy lekéstél rólam. Még fel sem ébredtél. Le vagy maradva. A Másik erősebb. - Mégsem szolgálod őt, ostoba szellem! - köpött vissza gyűlölettel teli hangon Abeloth. - Utánad megyek az árnyékok közé, és felszippantalak! Sem a testvéreid, sem a Másik nem fog megmenteni! - Engem.. már nem kell.. megmenteni.. - veszett bele a ködbe Jacen szelleme. - De ki tudja... egyszer talán még találkozunk, odaát is.. jó füstölgést, Öregasszony..
Abeloth csápjai nekilendültek, de csak a Jacen kékes szellemképe nyomában maradt párát kavarták fel. A Csillagok Királynője felhorkant, és elméje dühödten végigszáguldott a galaxis más pontjain...
Elérte Dantooine, Ershan és Jakku felszínét, és idegesen pattant vissza. Hát te is itt vagy, Nővérem? - Gondolta. - Hát sosem szabadulok Tőled?
Elérte Vostroya újra feltörekvő birodalmát, ahol a marcona, sötét oldali férfiak, a tiltott zónákban járó stalkerek még ismerték és félték a nevét, ha nem is ezen a nyelven. Elérte, és végigszáguldva a felszínen ünneplő milliárdos tömegen egy pillanatra megállapodott egy kislányon, aki a központi tribünről lefelé igyekvő tömeg kellős közepén fogta egy kitüntetésekkel tarkított férfi kezét... megállapodott rajta.. és.. És a kislány visszanézett rá. - Po'sli, bu'ka! Menj vissza az ágy alá, mumus! - kiabálta hangosan, Abeloth pedig felvihogott, és gyorsan bontotta a kapcsolatot elméik között. Hát nem csodálatos hely a galaxis? A potenciál mindig az ártatlanság legtisztább képviselőiben manifesztálódik..
Továbbszáguldott Ruusan romjai felé, hetykén félrelökve Skoor Waylan kétségbesett molekuláit, amelyek új valójukban nem igazán találták a helyüket, több ezer clickre elkerülve atomonként egymástól, végigsuhanva a Pusztító Birodalom hajóin, amíg meg nem érezte azt a tudatot, amelyet korábban, még Skoorként kinézett magának.. igen, avatarként nem jöhetett szóba, mert gyenge... de a hatalma.. ó igen. - Schlaf gut, Admiral, aber sei immer in Acthung! Aludj jól, admirálisom, de légy mindig elővigyázatos! - suttogta a félálomban lévő cosrai férfi fülébe anyanyelvén Abeloth, szektorokkal arrébb. - Tartsd meg a hűséged, de őrizd meg az Ahnenerbét! Csak így találhatod meg az őshazát, csak így találhatod meg a szent Thule-t! Az Ahnenerbe nem pusztulhat el, még akkor sem, ha körülötted minden felfordul! Vésd ezt az eszedbe, admirális!
Az admirális a másik oldalára fordult az ágyán, és álomba merült, Abeloth pedig kimászott az elméjéből.
Végül továbbsuhant, ismerős tudatok, szellemek, entitások után kutatva.. elérte a szintén nem túl távoli Naboot, ahol a legújabb kör elkezdődött...
És akkorát pattant vissza, hogy fizikailag átrepült a bozótoson. - Tényleg egyre erősebb vagy Te is. - mormolta, ahogyan feltápászkodott. - No ne aggódj.. hamarosan sorra kerülsz, Te förmedvény.
Azzal összeszedte magát, visszavedlett Kiimi Anarová, és futólépésben visszaindult a bázisra. A Káosz szövedéke egyre sűrűsödött, és azt súgta neki, hogy hamarosan riadóztatják a Fény lovagjait és pilótáit.
Kiimi Anaronak pedig ott kellett lennie az élen, amikor a Fény Hadseregének erősítése elindul Endorra.
|
|