|
Endor
Jan 9, 2017 10:01:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 9, 2017 10:01:59 GMT 1
A Galaktikus Birodalom és Palpatine Császár bukásának színhelye, az erdőhold, az ewokok otthona, az Ellenállás első bázisa.
|
|
|
Endor
Jan 9, 2017 10:44:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 9, 2017 10:44:15 GMT 1
Jaina felpillantott, egészen a fák tetejéig, ahol kötélhidakon most is ewokok rohangáltak, és még mielőtt megfájdulhatott volna a nyaka, visszafordult, tekintetét a hatalmas törzsek között megbúvó kisebb bunkerekre és jól álcázott leszállóhelyekre vetve.
Karrde és Lando fedésben dolgozó cégei, valamint a Wedge és hajdani bajtársai által kijelölt szakértők jól és gyorsan dolgoztak. A bázis immár nyolcvan vadászgép, két tucat teherhajó, transzport és egyéb, kisebb sikló, valamint számos légköri és repulzoros felszíni jármű befogadására vált alkalmassá, a több ezres kiszolgáló, pilóta- és kommandós létszámot ellátó barakkokról, körletekről és földbe süllyesztett irányító központokról nem is beszélve. Az ewokokkal való kapcsolattartásért felelős kulturális antropológusok jó munkát végeztek, az apró szőrös lények nem csak ahhoz járultak hozzám, hogy az Ellenállás az erdő ezen részét használja, de még saját figyelőposztokat is építettek a fák tetejére, ahol harcosaik szemmel tartották a bázis környékét.
A közeli természetes tisztáson egy modern, több csövű, forgatható planetáris ionüteg ágaskodott az ég felé, nem sokkal arrébb pedig három, háromszög alakban elhelyezett, redundáns pajzsgenerátor biztosította a bázis védelmét és energiaellátását. A dokkokban és a földbe ásott hangárokban parkoló vadászgépek között E - szárnyú vadászbombázók, K - szárnyú csatagépek, V - szárnyú légköri vadászok, az XJ - és Eta-5 sorozatok modern elfogói sorakoztak, valamit Aleph - osztályú felderítők. Az Ellenállás a legjobb haditechnikát kapta meg, vitán felül. Odafönt orbiton még egy fürge, Nargi - osztályú elfogó korvettekből álló, fél tucat hajós flotta is lebegett, biztosító feladatokkal, az erre tévedő csempészek és egyéb kíváncsi szemek féken tartása végett.
- Minden egység harckészültséget jelent, Jaina. - lépett a nő mellé Syal Antilles. Wedge idősebb lánya a Köztársasági Flottából kérte át magát csak kis részben apja nyomására, inkább önkéntes alapon az alakulathoz, remélve, hogy hamarabb lát akciót a hatalmas mon cal és bothan csatahajókon tespedő, a műrepülésen kívül az elmúlt években nem sok mindent csináló bajtársaihoz képest. Persze ott volt a Fény Hadserege is, de Syal számára Hamner tábornok űrzsokéi már - már túlságosan extravagánsnak és pozőrnek tűntek, ráadásul az a hír járta, hogy lenézik a nem erőérzékeny pilótákat.
- Hamarosan célpontunk is lesz... gyere velem. - intette maga után a nő, majd bementek a parancsnoki bunkerbe. - Van valami hír Arturól? - kérdezte még menet közben Jaina a másik nőt. A kis asztromech eltűnésének híre nem sokkal azután futott be, hogy Jaina megérkezett az Endorra, és egy újabb csapás volt abban a hosszú listában, ahová Jaina a "lassan ideje lenne foglalkozni velük" címkéjű dolgait sorolta. Ő maga leginkább arra tippelt volna, hogy az R2-es Luke felkutatására indult, Threepio pedig ezúttal sem elég gyors, sem elég intelligens nem volt hogy időben utána eredjen. Jaina okolhatta volna ezért is - mint minden, a családját és barátait az utóbbi időben ért tragédiáért - saját magát, de ezen már régen túl volt, elfogadta, amit aznap az Erő dobott számára. - Még nincs. - rázta a fejét Syal. - Myri és a csapat, akiket az Arc kijelölt, rajta vannak ezen is, ugyanúgy, mint Allana ügyén, de nincs kapcsolat az eddigi nyomokhoz. Most a hajónyilvántartásokat nézik át, úgy tűnik, valaki elvitt egy StealthX-et Coruscantról aznap este, amikor Artu eltűnt. - Akkor még nehezebb lesz nyomon követni.. mindig is okos is droid volt.. - sóhajtott fel Jaina, majd az irányítóba belépve hagyta, hogy egy félmosoly kiüljön az ajkaira.
- Mi újság, Wenli őrnagy? - kérdezte a főképernyő előtt görnyedő fekete hajú, harmincas éveiben járó férfitól. Syal elfojtott egy kuncogást. - Én.. aj. aj ... - Wenli majdnem elejtette a sapkáját. - Ne haragudjon, Solo mester, nem láttam, hogy jön.. - Magának csak Jaina, hányszor kell még elmondanom. - mosolyodott el a nő. - Nos? - Befejeztem az eddigi jelentések áttekintését. - jelentette ki Wenli. - Azt hiszem, a Smordre mesterről rendelkezésre álló adatokból, a jedi feljegyzésekből és a Renegátnak nevezett egyénről szóló, a birtokunkban jutott sith híradásokból végre összeraktam egy használható profilt. - Nagyszerű. - mosolyodott el ismét Jaina. Nagy reményeket fűzött a kivételes képességű serennoi tiszthez, több szempontból is.- És mit gondol?
- Két dolog. - vakarta meg az állát Wenli. - Aj aj... hogy is mondjam.. mindig csak a sithek és a jedik között kerestük Sordist, igaz? És a háttérszervezetét is. - Így van. - biccentett Jaina. - Mivel mindkét szervezetben magas rangot ért el.. - Én pedig azt mondom, terjesszük ki a keresést az EGB-re is, a Cosra - Polneye tengelyre és a Corporate - szektorra külön - külön. - folytatta Wenli. - Mégis miért? - kérdezte Syal. - Azok a birodalmiak gyűlölik az Erőhasználókat. - Nos, én a ténykedése alapján pedig úgy vélem, Sordis is. Mármint a többi Erőhasználót, saját magán kívül. - folytatta a gondolatmenetet Wenli . - Az EGB pedig az "Ellenségem ellensége a barátom" elv legmarkánsabb képviselője a galaxisban. Teljesen logikus, hogy Sordis megkereshette őket, vagy akár ők Sordist. Ráadásul sokat ténykedett a Corporate - szektorban, ami korábban független volt.. - Most pedig az EGB része. - biccentett Jaina. - Értem. - Ha lekérnék nekem a részletes hírszerzési jelentéseket az EGB-vel kapcsolatban, sokat segítene. - folytatta Wenli. - Különösen a... Ruusannal kapcsolatban.
- Megkérdezem Myri-t. - biccentett Syal. - Mi történt a Ruusannál? - Nem tudom. - vonta meg a vállát Wenli. - Egy rövid hírszerzési összefoglalóban olvastam, hogy említik, mint az EGB flotta lehetséges jelenlegi tartózkodási helyét. Utána pedig egy asztrometriai jelentésben láttam, hogy történt ott valami. A tholatini mélyűri figyelőposzt rögzített egy olyasféle lökéshullámot, mint amilyet a Cioralnál. - Utánanézünk. - nyugtázta Jaina. - De miben segít ez minket Sordis megtalálásában? - Ez inkább a fegyveres szervezete, az Első Rend megtalálásában segít, azt hiszem. - magyarázta Wenli. - Maga Sordis.. nos.. úgy gondolom, őt nem kell keresnünk. - Nem? - vonta fel a szemöldökét Syal. - Nem. - erősítette meg Wenli. - Ő fog eljönni hozzánk. Ide az Endorra. Javaslom, készüljenek fel támadásra. - Mikor? - villant meg Jaina tekintete harciasan. - Értesítenem kell Kyle-t, hogy másszon elő az Alsóvárosból Coruscanton, és Wedge-t is.. - Nem biztos, hogy lesz rá idő, ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy Sordis jelentős erőket küldene ide. - magyarázta Wenli. - Mivel szélsőségesen narcisztikus alkat, az a tény, hogy személyesen az ő elfogására hoztunk létre egy szervezetet, amit maga irányít, Solo kisasz.. mármint Jaina, különösen imponál majd neki. Biztos vagyok benne, hogy a kémein keresztül már értesült arról, hogy itt vagyunk. Ide fog jönni. - Mikor jött rá erre.. - suttogta Jaina. - Napokkal ezelőtt, nem sokkal azután, hogy megérkeztem. - hunyorított Wenli. - De bíztam a maga képességeiben. Jól néz ki ez a bázis, ha még néhány jedivel sikerülne megerősíteni, akkor készen állunk a fogadására, azt hiszem.
- Rendben... akkor... egy pillanat. - Jaina lehunyta a szemét. - Üzenek mindazoknak, akikben megbízom.. és még egy dolog..
A nő néhány pillanatig csendben állt, majd újra kinyitotta a szemét. - Különös. - jelentette ki végül. - Azt hiszem, valami történt Zekkel. Azt hiszem, meghalt.. vagy valami.. hasonló. - Zekkel? - kérdezte némi féltékenységgel a hangjában, a sapkáját babrálva Wenli. - Egy volt jedi társam, akit túl sokszor érintett meg a sötét oldal.. - közölte elmélázva Jaina. - Egy ideig azt hittem, ő segíthet elvezetni minket Sordishoz, vagy Allanához, de nem.. valami történt vele. Kár.. - Sajnálom, biztosan sokat jelentett önnek. - villant meg a férfi tekintete. - Ó, nem úgy.. - mosolyodott el szomorúan Jaina. - Volt, amikor én is ezt hittem, de nem... Zekkre mindig is jó barátként gondoltam, és ez soha nem fog változni, így őrzöm meg az emlékét. Az Erő nem akarta, hogy több legyen köztünk. - Ahha... aj aj.. hát, szomorú. - krákogott egyet zavartan Wenli. - Engedelmükkel én visszatérek az adataimhoz.. van itt még néhány különös dolog.
Kifelé ment Jaina megszorította Syal karját. - Van már hír Jagról? - Semmi. - rázta meg a fejét az idősebbik Antilles - lány. - Még mindig semmi.
|
|
|
Endor
Feb 2, 2017 3:05:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 2, 2017 3:05:23 GMT 1
A Trejoliye parancsnoki hídján tevékenykedő alakok egyáltalán nem emlékeztettek egy SSD legénységére. Egyikük sem viselt egyenruhát, és bár nagyrészt emberekből álltak, a Peremvidék ismeretlen fajtái közül is akadtak közöttük. Néhányuknak elkenődött smink díszítette az arcát, másoknak színes volt a haja. Ugyanakkor egyetlen szó nélkül végezték a dolgukat, mint minden rendes álcázott kultista a Kultusz szervezetében. A szedett-vedett népség nem ébresztett tiszteletet, de a hajó előző tulajdonosai közül életben maradt szerencsések – vagy szerencsétlenek, ha úgy tetszik – nem közelítették meg őket. A híd ajtaja felszisszent, majd kinyílt, és a Trejoliye új legénységét vezető kapitány rápillantott a belépőre. Aztán sietve elfordította a tekintetét, és úgy tett, mint akinek igen fontos dolga akadt. Sordis lassan előrelebegett a panorámaablakhoz. Hófehér, hosszú köpenyét maga után húzta a padlón, mint egy uszályt, fekete pálcája minden egyes lépése után koppant egyet. A köpeny alatt egybefüggő fekete kezeslábast viselt, amit a mellkasánál, a hasánál és a derekánál szoros övek fogtak össze. A csizmája szintén fekete volt, de a köpeny eltakarta a lábait, mint valami menyasszonyi lepel. Amikor elért a híd elejére, vetett egy pillantást az odakint kavargó hiperűrre, majd felemelte a pálcáját, és letekerte a markolatot. Az abban elhelyezett tartóból lapos pirulát vett elő, és a nyelvére helyezte. Miközben a fűszer elolvadt a szájában, érezte, ahogy az Erő is megolvad körülötte. A hozzá legközelebb tartózkodó kultistáknak fejfájásuk lett a mester közelségétől. Az egyszemélyes, karcsú vadászgép aktív álcázóberendezéssel közelítette meg az Endor holdat. A benne ülő maszkos alaknak nem volt szüksége rá, hogy a hajója műszereire hagyatkozzon. Az Erő tökéletesen elrejtette a jelenlétét az Ellenállás bázisán tevékenykedő Jaina elől. Mivel az átellenes oldalról kellett megközelítenie a bolygót, hogy észrevétlenül lejuthasson a felszínre, kikerülve az orbitális pályára kiszórt megfigyelőrendszereket és drónokat, Rinnek a felszínen járva kellett megközelítenie azt a pontot, ahol Leia majd földet fog érni. Csakhogy az általa tervezett TIE olyan funkcióval is rendelkezett, ami lehetővé tette a számára, hogy alacsonyan, a fák lombja fölött repülve észrevétlen maradhasson az ellenség felderítő műszerei számára. Amikor elérte a kívánt magasságot, úgy száguldott végig az Endor gömbjén, mint egy lecsapni készülő ragadozómadár, akinek a fák alatt lapulnak az áldozatai. A gépe teljesen halk volt, és a beépített tompítónak köszönhetően tíz méteres körzetben nem lehetett bemérni sem a hang, sem az elektronikus és rádiófrekvenciákban. - Itt Láng Vezér – mondta Rin a távolsági mikrofonba. – Hamarosan elérem a célomat. - Vettük, Láng Vezér – nyugtázta a rendszer szélén várakozó Finalizerről Vale kapitány. – Sikerült bemérnünk az Ellenállás bázisának pontos helyét, uram. Továbbítom az adatokat. - Az ewok falu közelében fogok leszállni, nem messze a bázistól – mondta Rin, miután leolvasta a koordinátákat. Tudta, hogy az volt az a bizonyos hely, ahol a Lázadók megünnepelték a császár feletti győzelmüket. Luke, az anyja és az apja – az őslakos törzs bizonyára a mai napig megemlékezik róluk. Rin arra gondolt, hogy sorsszerű lesz azon a helyen lebonyolítani a családi összejövetelt, ami a legnagyobb katalizátornak számított az elmúlt harminc év történelmében. Az Erő okkal irányította őt ide, hogy helyreállítsa a történelmet, amit az ősei kifordítottak a keretéből. Sordis azt akarta, hogy rávegye a Skywalkereket, hogy csatlakozzanak az ügyéhez. Rin viszont azért küldött látomást az anyjára, hogy elhozza őt Jainához. Együtt pedig többszörös túlerőben lesznek Sordissal szemben, és egyszer s mindenkorra megszabadíthatják a Galaxist a Sith-Jeditől. A Legfőbb Vezér elégedett lesz a munkájával. A fák között, a sűrű erdő mélyén tette le a gépet. Elküldte a koordinátákat a Finalizerre, és kilépett az aljnövényzetbe. Az öltözete a fémszürke és a fekete keveréke volt, de inkább matt, mint napfénytől csillogós. Néhol horpadt sisakja régi háborús felszerelésre, ugyanakkor Darth Vaderre is emlékeztetett. Féloldalas fekete köpenye szabadon hagyta az egyik kezét, hogy könnyebben odakaphasson a fénykardjához. Magányosan indult útnak a tábor felé, ahol köszönteni óhajtotta előbb az édesanyját, aztán a nővérét. Az anyjával való találkozást egyáltalán nem várta, de szüksége volt rá, hogy megszűnjenek a kételyei a saját útjával kapcsolatban. Tudta, hogy meddő vitába fog keveredni vele, és a híres Leia Organa nem fogja őt megérteni. Egy ilyen beszélgetés eszébe juttatná és igazolná, hogy miért is döntött úgy, nem tér vissza a családjához – ezért volt szüksége a találkozóra. Halk kürtszó hallatszott, aztán egy jóval hangosabb követte. Rin megtorpant, és a fénykardja markolatára csúsztatta a kezét. A jelzőhang hatására a távolban újabb és újabb harsonák csendültek fel, jóval tompábban, mint a közelebbiek. Az őslakosok bizonyára észrevették őt. Szempillantás alatt körbevették. Az alacsony termetű, szőrős teremtmények primitív fa és kőlándzsákkal voltak felszerelkezve. Amikor felfedték álcájukat, bátortalanul tipegtek egy helyben, de egy kis idő elteltével szorosabbra húzták a gyűrűt Rin körül. A rémisztő idegen nem értett a nyelvükön, de így is tudta, hogy miről beszélgetnek. - A barátotok vagyok – mondta fémesen zengő hangján, mire a diskurálás és halk sutyorgások azonnal abbamaradtak. A lándzsák felemelkedtek, de az ewokok nem jöttek közelebb. Az egyikük előrebökte a fegyverét, félve megérintve Rin páncélját. Rin előrelendítette a kezét, és az Erő energiái körbefonták a kicsi teremtményt, aki meglepetten a levegőbe emelkedett. A szeme egy vonalba került Rin maszkjának rostélyaival. A többi őslakos ijedten hátrált, agresszívnek szánt morgásokat hallatva. Aztán meglátták, hogy a fajtársuk úgy repül, hogy az idegen nem ér hozzá közvetlenül, és megértették, hogy ki ő valójában. - A vendégetek vagyok – jelentette ki Rin, és letette az ewokot. – Menedéknek fogom használni a falutokat. Nem fogadok semmilyen ellenvetést – az Erővel megtámogatta a szavait, mire az ewokok leengedték a fegyvereiket. Egyikük, akit az imént felemelt, előre mutatott, és maga után intette őt. Rin a nyomába szegődött, a többi őslakos pedig tiszteletteljes távolságból követte. - Nem szóltok senkinek. Meglepetést rendezek egy barátomnak – tette hozzá. Amikor megérkeztek, a falut vezető idősebb teremtmény megkérdezte, hogy milyen meglepetést rendez ennek a barátnak. Rin elgondolkodott, majd így felelt: - Olyat, ami mély nyomot hagy benne. A legmélyebbet. Leia most már végleg kikapcsolta a személyi kommunikátorát. Az elmúlt órákban rengetegszer próbálták elérni, de nem törődött vele. Látnia kellett a fiát, akit elragadott tőle a sötét oldal. Látnia kellett a halott fiát... Halott? De hát Ben nem halt meg. És miért jut állandóan eszébe az apja, Darth Vader eredeti neve? Anakin. Anakin Skywalker. Anakin Solo. Ki az az Anakin Solo?! Han! Leia teljességgel összezavarodott, mire a vadászgépe kilépett a hiperűrből az Endor fölött. A gyógyszeres dobozára pillantott, de úgy döntött, nem veszi be az előírt adagot. Hamarosan találkozik a fiával, bárhogy is legyen, ezt tisztán érezte az Erőben. Az Ellenállás bázisán majd értesítik a fejleményekről. Nemsokára drónok vették körbe a gépét, és kénytelen volt bemutatkozni a repülésirányító tisztnek. Amit viszont furcsának talált, hogy kapott egy sor nem oda illő koordinátát a felszínről, ami egyáltalán nem azt a helyet jelölte, amit a repülésirányítást mondott. Leia nem sokat töprengett. Az Erő azt súgta neki, hogy térjen le a hivatalosan megadott vektorról, és vegye az irányt oda, ahová az Erő szólította. Miközben belépett a felső atmoszférába, azon gondolkodott, hogyan oldhatna kereket anélkül, hogy a lenti bázisról a nyomába eredjenek. Mert azt már tudta, hogy van odalent egy első rendi komplexum, őt pedig csapdába csalogatják. Vagy az Ellenállás egyik bázisa felé tartott? Már nem igazán emlékezett, de ez nem is volt olyan fontos. Leia a Galaxis legjobb űrkalózától tanult, így nem esett nehezére olyan rádiójeleket küldeni a drónoknak, hogy azok eltérjenek a pályájukról. Az efféle félintelligens gépezeteket mindig is jól lehetett manipulálni, feltéve, ha elég ravasz hozzá az ember. Ráadott némi tolóerőt, és kilőtt a jól ismert falu irányába.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2017 12:14:17 GMT 1
Jaina az Ellenállás bázisán berendezett apró szobája közepén lebegett, és hagyta, hogy az Erő körbejárja, átáramoljon rajta, és egyáltalán, valamiféle útmutatást nyújtson számára, ami hasznos lehet a Sordis nagyúr, a Jedi Tanács árulója ellen vívott eljövendő küzdelmében.
Az Erő azonban, csak általa és az Erőszellemek által ismert okból, nem nyitott meg új ajtókat számára... akárhányszor Sordisra próbált fókuszálni, csak valami furcsa, szürkés - feketés füstőt látott lelki szemei előtt, és hol egy kárörvendő női hang, hol egy gurgulázó, idegenszerű lény hahotázása töltötte be a teret... Sordis mintha ott sem lett volna, vagy mint a ködökön túl felsejlő rózsaszín, kavargó felhőbe burkolózott volna. Talán ő is menekül valami elől? - tette fel a kérdést mintegy saját magának Jaina. Talán ugyanúgy rejtőzködik?
Mint ki? - fűzte tovább a gondolatot, holott e tekintetben az Erő nagyon is világosan beszélt hozzá. Sordis és a ködjei helyett unos - untalan a régi emlékképeket tolta elé a Bastionról, amikor a Wentharral vívott küzdelme csúcspontján - még magának sem volt hajlandó beismerni a mai napig sem, hogy ebben a küzdelemben ő tulajdonképpen vesztésre állt - megjelent neki az öccse, Anakin Solo szelleme, és megmutatta neki az utat az Erő honába, vagy ahogyan az ottani szellemek nevezték, a Fény Palotájába.
Aztán a másik emlékkép, a coruscanti meditációs szobából, ahol a Yuuzhan Vong fiú, Zonama Sekot új Magisztere, a követői által Prófétának is nevezett Ong egy Erő-technikai segítségével visszavitte térben és időben a Sekoton lezajlott ütközethez, ahol Luke és még néhányan beszálltak a Tythonra induló piramishajóba, és ahol szemtől - szembe megpillantották egymást Anakinnal...
Akárhogy gondolkodott és meditált Jaina, egyre inkább lehetetlenségnek tartotta, hogyan jelenhetett meg neki Erőszellemként Anakin, és hogyan lehetett ott utána létező fizikai valójában Zonama Sekoton. No nem azért, mert Jaina ne akarta volna elhinni, hogy a testi és az Erő által épített világok közti átjárhatóság létezik... ennek ő maga volt élő (élő? Biztos? Hihihi.. kérdezte a női hang vihorászva Sordis ködének széléről, de Jaina nem törődött vele) bizonyítéka, hiszen Bastionon eltűnt, Lehonon pedig visszatért. Elvben megtehette ezt Anakin Solo is, Erőszellemként segítve Jainát a túlsó világban, majd a fizikai valóságba visszatérve... a sötét oldali, vagy ki tudja milyen erők élére állva Sekoton?
No nem, Jainának éppen ezzel a nagy változással volt gondja. Az Erőszellemként megismert Anakin annyira tiszta, annyira mentes a Sötét Oldaltól... annyira olyan volt, mint kisöccse, mielőtt meghalt volna.. a Zonama Sekot-i Anakin más volt, megtört, szürke és sötét hullámok vették körbe, még sokkal inkább, mint akár magát Sordist... nem lehetett egy és ugyanazon személy a kettő, Jaina nem tudta elképzelni, hogy Anakin ekkora változáson ment volna át, miután visszatért az életbe... és mégis, annyira megfogható és ismerős volt..
Nem, gondolta Jaina, az Erőszellem nem lehetett Anakin, csak valaki, aki azt akarta, hogy Erőszellemként az általa ismert legmegkérdőjelezhetetlenebb, legtisztább alak formájában jelenjen meg neki.. és valószínűleg a többi Erőszellemnek is.
Jaina foltokban emlékezett arra az időre (időre? Értelmes egyáltalán ez a kifejezés, vetette fel magában azonnal a kérdést), amit a Fényben töltött, és olybá tűnt neki, mintha a többi Erőszellem is Anakinként ismerné Anakin szellemét... ez pedig nem hagyott nyitva túl sok lehetőséget, és egyik magyarázat sem tetszett neki jobban annál, minthogy Anakin is visszatért, és fizikai ittléte alatt ennyire megváltozott volna.
Az egyik lehetőség az volt, hogy Anakin valójában nem az az Anakin volt.. hanem a nagyapja, Vader, még egy olyan állapotában, amikor nem érintette meg a sötét oldal. Vagy miután visszatért a fénybe, ki tudja. De Jaina ezt valószínűtlennek tartotta. Soha semmilyen kapcsolat nem fűzte személyesen a nagyapjához, Luke bácsi beszámolója szerint pedig csak egyszer, itt az Endoron jelent meg neki, amikor elégette a testét a Halálcsillag pusztulása után, és még ő sem emlékezett rá, milyen formában. Néha öregemberként, néha fiatal tinédzserként írta le számára és testvérei számára a jedi - köpönyeges alakot, aki Yoda és Obi-wan Kenobi szelleme mellett állt. Utána pedig soha, még Kenobi szelleme is többször tért vissza Luke látomásaiban, mint a saját apja. Egy szóval Jaina ezt nem tartotta valószínűnek.
A másik lehetőség az volt, hogy egy olyan entitás vette fel Anakin Solo Erőszellem - képét, aki a többi felemelkedett jedi mester szellemét is képes volt ezzel megtéveszteni. De ki és miért tenne ilyet? Hiszen úgy tűnt, a mesterek egyöntetű véleményen voltak Jaina elhívásában... miért kellett volna akár őket, akár Jainát félrevezetni ezzel? És vajon ez a rejtett szándék egy gonosz terv része, vagy egy nem ismert segítő entitás döntött úgy, hogy Anakin Solo képében jelenik meg neki és a rég múlt idők elhunyt és felemelkedett Jedi Mestereinek? Miért?
- Jacen.. - suttogta maga elé hallhatóan Jaina meditáció közben, maga elé idézve az átélt élményt a Bendőben lévő titokzatos űrállomáson. - Te tudtad, igaz? Mindvégig tudtad? Rájöttél .. valamire, de meg kellett halnod, mielőtt elmondhattad volna... mert... mert megöltelek, mielőtt elmondhattad volna..
Jacen tudta, és csak úgy rejthette el ezt a tudást a galaxis és a mögötte rejtőző sötét erők elől, hogy maga lett a Sötétség... Jaina pedig nem értette ezt, pedig hányszor ismételgette neki a testvére, hogy nincs más út... mi van, ha tényleg nincs más út, mi van, ha a galaxis megmentéséhez a Sötétségnél is gonoszabb erők ellen egyenesen a Sötétségen át vezet az út?
Jaina megrázta a fejét. Nem tudta elképzelni. Nem tudta elképzelni magát sötét úrnőként, feketében, tetoválásokkal, villogó szemmel...
Felnevetett. Egyenesen szánalmasnak találta a gondolatot. Akkor már inkább az...
... Őrület. - Anya! - szakadt ki a nőből, és a szemei felpattantak. Magára kapta köpenyét, és az irányítóközpontba rohant. A megérzései csalhatatlanok voltak e tekintetben.
- Solo mester, épp most akartuk hívni.. - fogadta a központ ajtajában Yang Wenli. Kommunikációs tisztek és elemzők rohangáltak fel s alá, kisebb zűrzavar volt kialakulóban. - Anyám itt van. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Jaina. - Pontosabban... - folytatta, miután egy fél pillanatra lehunyta a szemét.. - Mégsem teljesen itt. A közelben... a közelben van, és tisztul az elméje. - Bejelentkezett nem sokkal ezelőtt. - szólt közbe az odasiető Syal Antilles. - A Borleais-i bázis nem sokkal előtte jelzett, hogy Organa Solo elnök asszony... nos, megszökött, és ide tart. Threepio sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudta feltartóztatni... aztán, miután belépett a légkörbe, irányt változtatott, és az ewok falu felé indult, ahol annak idején a Győzelmet ünnepelték.
Jaina bólintott. Ez nem lehetett véletlen. - Ennek köze van ahhoz, ami történni fog. - biccentett végül. - Odamegyek. - Az a kijelölt műveleti területen kívül van.. - próbált tiltakozni a serennoi Wenli őrnagy. - Ha ott találkoznak Sordissal, akkor a biztonsági egységek és a felkészített menekülési és bekerítési útvonalak... - Nem érdekel. Anyám okkal ment oda. - rázta meg a fejét Jaina. - Nem fogok egyedül szembenézni Sordissal, ha ő is ott lesz. Odamegyek.
Mielőtt bármit szólhattak volna, a jedi nő kisietett a teremből, nem sokára pedig egy légirobogó feldübörgő motorja jelezte, hogy elhagyta a bázist. Yang Wenli fájdalmas tekintettel Syalra pillantott és a sapkáját piszkálta, mint mindig, amikor zavarba jött. - Aj aj.. - sóhajtott fel. - Nem lehet így tervezni, nem lehet...
...
Leia az ewok falu hídjain és fákra épített platformjain haladt a falu széle felé, átellenben azzal a ponttal, ahol leszállt. Gyanúsan... de legalábbis furcsán kihalt volt minden. Egyetlen ewok harcos, vagy poronty sem szaladt elé, hogy üdvözölje, pedig szívélyes népségként emlékezett rájuk.. már persze, amikor nem akarták megenni. Itt kell legyen valahol Ben... azaz Anakin.. azaz Ben... azaz.. Leia megrázta a fejét. Minden olyan furcsa volt.. furcsa, és egyszerre ismerős.
A következő platformon egy szedett - vedett oltárt pillantott meg, egy megkopott, félig elégett fekete sisakkal a tetején. Az oltár alatt különböző módon elrendezve rohamosztagosok és flottaőrök, felderítők és AT-ST pilóták hasonló állapotú, vér-és koromfoltos sisakjai sorakoztak. Valamiféle győzelmi díszlet lehetett, amelyet az ewokok azóta is meg-meglátogattak néha, az idehordott friss virágokból és ételmaradékokból ítélve...
Leia hipnotizált arckifejezéssel kinyúlt, és leemelte a kiégett sisakot az oltár felső részéről. A fekete vizor és a rácsos hangképző berendezés maradványai kifejezéstelenül meredtek rá. - A... apa? - mormogta végül maga elé Leia, forgatva a sisakot, amelynek viselője élet és halál ura volt jó két évtizedig a galaxisban. - Hát itt vagy. - hallott meg egy hangot a háta mögül, az oltárhoz vezető hosszú, több tíz méteres mélység felett átívelő függőhíd másik oldaláról.
Leia megfordult, és hunyorogva próbálta felmérni az átellenben várakozó sötét alakot. - B... ben? - mormogta végül, majd megrázta a fejét. Újra a sisakra pillantott a kezében, aztán újra a sötét alakra. - Ana.. Anakin?
...
Nem sokkal Jaina távozása után - miközben Wenli és Sial éppen azzal voltak elfoglalva, hogy összeállítsanak egy csapatot, amelyik Jaina után indul az ewok faluba - egyszerre üvölteni kezdtek a bázis riadójelzései. - Szuper - csillagromboló a rendszer szélén! - kiáltotta a függőleges kivetítőt kezelő audiovizuális megfigyelésért felelős radaros tiszt. - Nincs kíséret, nincs baráti jelzés, birodalmi konfiguráció! - Hadd nézzem.. - gurult oda a székével Yang Wenli és a kiírást tanulmányozta. - Túl közel léptek ki a holdhoz, hogyha a gázóriás másik oldalán exitálnak, akkor nem vesszük észre őket az interferencia miatt, csak amikor ideérnek a bombázóik.. azt hiszem, ez egy birodalmi kapitány életébe kerül majd.. - A mienkbe is, ha nem emelünk fel azonnal minden vadászt! - szitkozódott Syal. - Szuper - csillagrombolókról nem volt szó! - Aj aj.. hát így explicite ugyan nem... - morzsolgatta a sapkáját Yang Wenli, majd elkérte az irányítótól a komot és belekiabált. - Minden vadászgépnek riadó! Itt Yang Wenli őrnagy, ügyeletes tiszt beszél.. minden vadászgépnek riadó! Az orbiton lévő korvettek kerüljék a harci érintkezést, és az előzetes parancsokban meghatározott koordináták szerint kezdjék meg a további ellenséges flottakötelékek felderítését a megadott vektorokon! Szürke egyes, kettes és hármas az eligazítóba! - Milyen előzetes parancsnok? - képedt el Syal. - Tudtommal én vagyok a... - Solo mester... azaz Jaina azt kérte, hogy a lehető legjobban segítsem a munkájukat, parancsnok asszony. - pillantott a tajtékzó szőke nőre Wenli bocsánatkérően. - Javaslom, készítse fel a gépeit felszállásra, és tegye azt, amiben a legjobb. És hadd tegyem én is ezt..
Közben megérkezett a három behívatott pilóta, egy fiatal humán, egy sullusti, és egy duro. - Ezekkel induljanak a megadott koordinátákra. Egyes, a bakurai köztársasági bázisra, kettes, a bespini vostroyai bázisra és hármas, a Fény Hadserege bázisára a Lortán. - mutatott Wenli három, az asztalán heverő adathengerre. - Jaina direkt megtiltotta, hogy bevonjuk a szövetséges csapatokat, különösen Hamnert.. - próbált tiltakozni Syal. - De azzal sem számolt, hogy Sordis nagyúr és a bandája számottevő űrerővel jön ide néhány fénykarddal hadonászó sötét oldali harcos helyett, nem igaz? - hunyorított a nőre Yang Wenli. - Sugározhatunk is.. - vonta össze a szemöldökét Syal. - Csak át tudjuk törni a zavarást, hogy kimenjen egy segélykérő üzenet. - Nem nem.. - rázta meg a fejét Wenli. - Itt fontos, hogy az erők szekvenciálisan, egymás után érkezzenek be. Ha idecsődítenek mindenkit, akkor nem fognak beleugrani.. - Mibe? - villant át a kétség Syal arcán, aztán megértette. - Maga egész végig ezt tervezte? Nem csak Sordis akarják tőrbe csalni, de az Első Rend flottáját is? Jaina... - Solo mesternek nem volt ilyen jellegű terve, hölgyem. Mármint.. én.. én.. - dadogott némiképp zavarodottan Wenli. - Hát.. hát nem érti? A kettő elválaszthatatlan egymástól! Az eddigi minták alapján egyértelmű, hogy Sordis és az Első Rend ahol úgy érzi, hogy ütközetet nyerhet, ott be is vetik a flottájukat is, nem elégszenek meg egy-egy nagyúrral, vagy kommandóval.. két.. két mynock egy.. egycsapásra. A szövetségesek pedig fontos, hogy itt legyenek... és az is fo.. fontos, hogy egyszerre csak egy - egy erősítés érkezzen be. - úgy tűnt, a mondta végére összeszedi magát az őrnagy annyira, hogy befejezze a dadogást - Így nagyobb eséllyel rántjuk be az Első Rend csapatait is az ütközetbe. Győzelmet kell remélniük, hogy felvállalják a csatát.
- Oké.. értem. - sóhajtott fel Syal, majd intett a hírvivőknek, akik közben megkapták Wenli szárnysegédjétől az adathengereket. - Felszállás, siessenek, mihamarabb juttassák el a segélykérő üzenetet! - Értettük! A pilóták kisorjáztak, Syal pedig kezet rázott Wenlivel. - Ha az a szuper-csillagromboló közelebb ér, tűzcsapást mérhet a bázisra, vagy rohamcsapatokat küldenek le... maguk sem lesznek biztonságban. - A legjobb pilóták védenek minket majd a galaxisban, Antilles parancsnok. - mosolyodott el Wenli. - Legalábbis nap mint nap ezt hallottam a kantinban. Az Erő legyen Önökkel.
Percekkel később az Ellenállás vadászgépei felszálltak, és a közeledő szuper-csillagromboló felé indultak, miközben a három másik vadászgép eltérő vektorokon, az ellenkező irányban haladva a hipertérbe ugrott, hogy szétvigye a környező szektorokban az Ellenállás megtámadásának hírét..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2017 12:36:45 GMT 1
Darth Sordis még közelebb lépett a panorámaablakhoz, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a Trejolije felé száguldó ellenálló egységeket. Elhahotázta magát, miközben a szája fölé emelte a pálcája markolatát, hogy az abban elrejtett maradék pirulát is beletöltse a szájába. Aztán újból összerakta a botot, és lehunyt szemmel hagyta, hogy a szerek megtegyék a hatásukat.
Már érezte is, ahogy az Erő elhalványult a bensőjében. Előbb a legtávolabbi dolgok tompultak el, aztán ahogy telt az idő, Sordis már a hajója ellen intézett csapásokat sem érzékelte.
Hamarosan eljutott egy olyan helyre, ami egyelőre csak a képzeletében létezett. Egész életének összmunkássága vezette eddig a pontig. A festményei, az általa írt és közreadott slágerek, holoszobrok és egyéb alkotások másról se szóltak, mint a szabadságról. Nem az illúzióról – az igazi szabadságról. Egy olyan Galaxisról, ahol nem létezik semmiféle istenség.
Darth Traya tévesen fogott hozzá az Erő módszeres elpusztításához. Sordis nagyon jól tudta, hogy az Erőt nem lehetett csak úgy megölni. Az Univerzumban élő összes élő teremtmény össze volt kötve a misztikus energiaforrás által. Mindenki elpusztításában nem lakozott az ő számára győzelem. Bolond volt és vén, de nem tébolyult. Még akkor sem, ha az agyában egymást kergető hangok néha az ellenkezőjét sugallták neki.
Az Erő már-már fizikai síkra lépett személye és a káoszlények folyamatosan gyötörték megtépázott elméjét.
Ahogy a pirulái és a fűszerek hatottak, ezek a hangok eltompultak, az Erő pedig olyan kicsire zsugorodott benne, majdhogynem eltűnt, hogy Sordis egészen közel került a boldogság állapotához. Ilyenkor nem volt Erőérzékeny, csak egy egyszerű, fantáziadús teremtmény, aki elképzelte, hogy mindenki más individuummá válik majd, mint ő maga.
Abeloth és az Időrabló nem is sejthették, hogy milyen banálisan egyszerű kizárni őket. A drogok még felfedezetlen hatásairól több száz kötetet tudott volna írni. A gondolatra kinyitotta a szemét, és halkan heherészett.
Trayának nem volt türelme hozzá, hogy véghez vigye a nagy tervet, ezért kieszelt egy őrültséget, amivel ugyanannyit ártott volna, mintha nem tett volna semmit. Sordisnak viszont megvolt a türelme hozzá, hogy minden Erőhasználó teremtményt eltüntessen az életnek nevezett térből. Megölte őket, egytől egyig meg akarta ölni mindet. A megmaradt mocskot már nyugodt lelkiismerettel ráhagyta a cosraiak birodalmára, de volt néhány elem, akivel ő maga akart leszámolni. Őket nem merte rábízni olyanokra, akik még őt sem tudták fogva tartani.
Hirtelen egy fekete páncélos, rövid hajú alak jelent meg mellette. Sordis megérezte a férfi oldalán himbálózó fénykardot, és ösztönösen átkapcsolta az elméjét, hogy kijózanodjon. Az Erőnek nevezett hatodik – és hetedik és nyolcadik, stb. – érzék villámcsapásként rohanta meg. Mintha hosszú évek óta elvesztett látását és hallását nyerte volna vissza.
- ...a második hullám még küzd, de nekem úgy tűnik, hogy csak fel akarnak tartóztatni minket. Az általad említett Solo-páros nem található.
- Előbb a lenti válságot kell elintézniük – felelte Sordis, miután felfogta a szavak értelmét. – Valami nem stimmel, Noptix kapitány.
- A Trejoliye első ütegei teljesen le vannak foglalv---
- Nem érdekelnek a harcászati állapotok – intette le Sordis. – Az Első Rend legénysége?
- Megtörtént a kezelésük, Egyetlen – felelte azonnal Noptix. – A zombivírus, amit a Sith Birodalomból szereztünk, tökéletesen működik. Izoláltuk a fertőzötteket, hogy idő előtt ne tépjék szét egymást.
Sordis hümmögött egy sort, aztán kuncogott, majd elhallgatott.
- A blokádtörő naszádok készen állnak – folytatta Noptix. – Semmi idő alatt lejuttatjuk a vírust a felszínre. Csak egyetlenséged parancsára van szükségünk.
- A felszínre? – vonta fel a hiányzó szemöldökét Sordis. – Nem, fiatal barátom. Itt, ezen a hajón lesz rájuk szükségem.
Noptix engedelmes szolga módjára bólogatott. Tőle kövekkel és parittyával is megvívhatták volna a csatát.
- Hívd ide a hídra a legjobb képességű embereinket, az előteret szintén biztosítsák, majd zárják le. Aztán engedjék szabadon a fertőzést. A megbolondult szerencsétlenek megfelelő próbatétel elé állítják a Jedik Kardját és Rin Nagyurat, mielőtt ideérnek hozzám.
- Megértettem, egymester – bólintott Noptix felcsillanó szemekkel. – Azonnal intézkedem.
- Mielőtt megtennéd – fordult felé Sordis -, hívd ide az Utolsót!
Néhány perc múlva a hídra egy, a többiekhez hasonló, de tőlük mégis különböző alak érkezett. Átlagos magasságú, fiatal férfi volt - az arccsontján és a feje hátának kopasz részén körbefutó kettős neoncsík kontúrt adott a tekintetének. A neonok most élénk kék színnel világítottak. A bőrébe ékelődtek, de valahogy nem torzították el a fiatalember jóképű arcát. Tüskés haja felfelé, baloldalra és előre tört, szemei körül fekete festék sötétlett.
Nyilván nem teljesen az emberi fajhoz tartozott.
Arckifejezése nem volt se agresszív, se békés, de vonzotta a tekintetet. Egyszerű, testhez simuló öltözéke lila-fekete volt, és úgy festett, mint egy kifinomult, de harci szempontból praktikus viselet. Köpenye és csuklyája nem volt. Közel sétált Sordishoz, aki sötét árnyékot vetett rá – pedig a fiatal férfi sem volt alacsony.
- Egyetlen – üdvözölte Darth Sordist a tanítvány.
- Feladatot adok, Therexin – pillantott le rá Sordis. – Kimész a következő helyiségbe, és nem engedsz át senkit, egyik irányba se. Amikor a vendégeink megérkeznek, elém kíséred őket.
- Ha tudtam volna, hogy diplomataképzőbe jelentkeztem, amikor a tanítványoddá szegődtem, egymester, talán fel se kereslek – felelte kedvesen Therexin. – Inkább küzdenék meg velük.
- Megpróbálhatod – vont vállat Sordis. – De ha megteszed, akkor hiába tanítottalak.
- Követni fogom a parancsodat, egymester, ez természetes – hajtott fejet Therexin, de a szája sarkában bujkáló mosoly nem tűnt el.
- Te vagy az én tömegpusztító fegyverem – mondta hirtelen Sordis, mire Therexin mégsem fordult meg, hogy a dolgára induljon.
Az Egyetlen titkos tanítványa meglepetten pillantott fel a mesterére. Volt valami a hangjában, amit nagyon nem szeretett volna hallani.
- Tudom, egymester – mondta, várva a további magyarázatot.
- Neked kell tovább vinned azt, amit én elkezdtem – Sordis megrázta a fejét, majd sejtelmesen elmosolyodott. – De te túlságosan más vagy, túlságosan önálló.. Itt hibáztam. Azt hittem, nem történik meg velem, amíg ekkora hatalommal rendelkezem. Azt hittem, csak Palpatine bukott el, de nem én.
- Még csak a közelében sem vagyunk a bukásnak, egymester.
- Te nem fogod megtenni azt, amire utasítottalak – komorult el Sordis. – Más az utad. Érdekes.. olyan, mintha... – hirtelen az ablakhoz fordult, és a messzeségbe bámult. Úgy nézett, mintha átlátna a csillagokon és a fekete lepedőn, amit a teremtők mögéjük terítettek.
- Egyetlen?
- Egyre közelebb érzem őt – mondta Sordis halkan. – Mintha a fivérem egyre közeledne felém...
- Wenthar Császár halottabb, mint a halál – közölte hűvösen Therexin.
Sordis visszaperdült a tanítványa felé.
- Hát persze, hogy halott – bólintott fenyegetően. – Hehe! A mi kis káoszkáink ismét játszadoznak.. Azt hiszik, nem veszem észre, hogy huzigálják az elmém kapcsolóit. Csak el akarják hitetni velem, hogy el fogok bukni. Gyakran játszanak ilyet.. menj, Therexin, különben meggyújtalak! Miután idekísérted a kihívóimat, várd meg, amíg átkonvertálom őket. Vagy a barátaim lesznek, vagy az áldozataim, hehe... MENJ JÁTSZANI! – az utolsó mondat ostorként csattant a levegőben.
Az előbb Therexin észrevette a Sordis arcára kiülő sűrű sötétséget, és tétován bólintott. Érzékelte az Egyetlen hangulatában beállt hirtelen változást – a kiegyensúlyozott és szofisztikált Sith-Jedi gyermekivé és kiszámíthatatlanná vált. Therexin még nézte egy darabig a mesterét, miközben hátrált, aztán megfordult, és kisietett a hídról.
- Leia Organa! – mondta hangosan a fémesen csillogó maszkot viselő férfi. – Az édesanyám...
Leia szembenézett a maszkos alakkal. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és az Erővel tapogatta meg a másik lenyomatát. Igen, ismerte őt. Valóban ő adott neki életet. Kinyitotta a szemét, és a kezében tartott, eltorzult sisakra pillantott – és egy olyan üvöltés szakadt ki belőle, hogy a vékony függőhíd is beleremegett.
Rin közelebb lépdelt, és figyelte az anyja arcára kiülő felismerést.
Darth Vader sisakja mindent elmondott Leiának, amit valamikor tudott. Amit kiragadtak az emlékezetéből, amit... Akit. Az Erő szólt hozzá rég halott apja maradványaiból. Nem foglalkozott a többi emlékkel, ami hirtelen megrohanta az elméjét. Csak a maszkra tudott koncentrálni, miközben a lelkében leperegtek az elmúlt évek eseményei. Hosszú, fárasztó évek voltak ezek, de Leia most nem a fáradtságot, hanem a sötét valóságot érezte meg.
Vesztett. Mindannyian vesztettek. Ő, Luke, Han. Szegény Han!
- Darth Vader visszatért a fénybe – mondta kissé remegve, továbbra is az apja után maradt ereklyét bámulva. – Az életét derékba törte a Sithek Sötét Nagyura, elvette tőle. De ő visszatért... visszatért. És ezért adtam neked az ő nevét, hogy tisztára mosd... Anakin.
Leia, miközben kimondta a fia nevét, lassan felnézett a köpenyes, sisakos férfira. Az Erő sötét oldala úgy lüktetett belőle, mint egy rosszindulatú fertőzés. Leia szemeiből néma könnyek bújtak elő, és a két alak hosszú percekig nézte egymást a függőhíd két végéből.
Rin a híd közepéig sétált, és Leia megérezte benne azt, amit Luke érezhetett az apjukban. A bátyja a végletekig hitt benne, hogy Vader nem fogja megölni a saját fiát, és csak ő képes rá, hogy visszahozza a sötét oldalról. Leia tudta, hogy az ő fiában is van jó – sajnálatot, félelmet, haragot, de mindenekelőtt erőltetett elszántságot érzett felőle.
Vader maszkja kiesett a kezéből, ő pedig elindult a fia felé.
- Anakin – ismételte halkan.
- Régóta várok erre a találkozásra – jelentette ki fémesen csengő hangján Rin. – Ez a perc is eljött.
Leia megállt a fiával szemben, és látta, hogy a maszk formája túlontúl ismerős. A megrázkódtatástól elcsuklott hangon szólalt meg.
- Vedd le azt a maszkot – kérte szinte könyörögve. – Hadd lássalak... Halljam a hangodat. Az igazit.
- Mit gondolsz, mit látsz majd, ha leveszem?
- A fiamat. Anakint.
Rin tétovázott, de végül engedelmeskedett. Kesztyűs kezeivel közrefogta a sisakot, és óvatosan leemelte a fejéről. Leia belenézett Anakin Solo jégkék szemeibe, a megemberesedett, felnőtt férfiarcra. Az ismerős vonások kétségtelenül bizonyították, hogy kivel állt szemben, de neki nem volt szüksége efféle bizonyságra – az Erő azonnal tudatta vele, hogy a fia életben van, mihelyt eszébe ötlöttek az emlékek.
A találkozás megrázó volt, mindkettejük számára.
- A fiad nem volt elég ahhoz, amit tennem kell – mondta Rin. – Erősebbé kellett tennem.
- Akárki is hitette el veled ezt, hazudik – figyelmeztette Leia. – Talán visszahozhatott a halálból, meggyőzhetett, hogy az út, amit követsz, nem elég. De én tudom, hogy hová küld a szíved. Gyere haza!
- Az én utam már réges rég kiválasztatott – felelte Rin.
- A sötét oldal elhiteti veled, hogy szükséges vagy – magyarázta Leia. – De akárki is az új mestered, csak addig kellesz neki, amíg véghez viszi a céljait. Utána eldob, elpusztít, ahogy Palpatine is tervezte a nagyapáddal!
- Palpatine egy bolond volt – vetette oda Rin. – Darth Vader pedig sokkal több lehetett volna, ha megöli Luke-ot, és nem engedi, hogy a személyes érzelmei miatt káoszba fulladjon a Galaxis!
Leia hátrált néhány lépést, és úgy meredt a fiára, mint valami vadidegenre. A szája elé kapta a kezét, újabb könnyek buggyantak ki a szeméből, és hitetlenkedve rázni kezdte a fejét.
- Én nem... – mondta az érzelmektől eltorzult arccal. – Ebbe belebolondulok... Tovább nem tudok... Én ezt nem tudom elviselni, még egyszer nem!
- Jacen nem bukott el, anya – mondta Rin, és hosszú könnycsík szaladt le az arcára. – Áldozatot hozott.
- Ezrek meggyilkolása neked áldozat?! – hüledezett Leia. – Miért... miért csináljátok ezt? Térj észhez, te nem lehetsz erre képes! Együtt elmegyünk innen, Jaina is... Együtt legyőzhetjük a sötétséget! Gyere velem, fiam!
- Te... tényleg segítenél nekem? – ráncolta a homlokát Rin, és letörölte a nedvességet az arcáról. – Azok után, amivé váltam?
- Hát persze! – vágta rá Leia, és odament a fiához, hogy a két kezébe fogja az arcát. – Hazamegyünk, és mindent megbeszélünk! Az eltelt éveket, a kimaradt ünnepeket, mindent!
Rin elejtette a maszkját, ami hangosan koppant a függőhíd pallóján. Leakasztotta az övéről a fénykardmarkolatát – két kézbe való, fekete fémből épített, kopott henger -, és az anyja felé nyújtotta.
Leia megfogta a hideg szerszámot, elfogadva a megadást, kezeit rákulcsolva a fia kesztyűire. Néhány percig egymás szemébe bámulva álltak, aztán Rin azt mondta:
- Köszönöm – és a markolat elfordult, a belőle előtörő vörös penge belefúródott Leia szívébe, és kijött az idős asszony hátán. Leia döbbenten nézte a fiát, illetve a szörnyeteget, akivé a fia változott. Rin arcán elszánt kifejezés uralkodott, fogait egymásnak préselve figyelte az anyját, ahogy az lassan megérti a történteket.
Mielőtt elengedte volna, Rin Leia füléhez hajolt: - Szeretlek, anya! – mondta, miközben a könnyei égették az arcát. Aztán kikapcsolta a kardot, és hagyta, hogy az édesanyja holtteste élettelen zsákként lezuhanjon a mélybe.
Még hosszú percekig állt ott, kezében a fénykardjával, a fénytelenségbe vesző mélységet bámulva. Aztán eltette a fegyverét, megint letörölte az arcát, és feltette a sisakját. Nem időzhetett többet ezen a helyen. Keresztülhúzta ugyan Sordis számításait, aki ugyanúgy reménykedett Leia és Jaina segítségében, mint az ő hűségében, de a küldetése még nem ért véget.
Hangos, fémes sóhaj szakadt ki a szájából. Aztán megigazította a köpenyét, és végigment a függőhídon az oltárhoz. Felvette rég halott nagyapja ikonikus sisakját – a szemlencsékben nem látott mást, csak halvány emlékeket, amiket a saját agya vetített ki a bensőjébe.
Aztán megfordult, és elhagyta a helyszínt.
Elhagyta az elnéptelenedett ewok falut, és beszállt a vadászgépébe. Az imént átélt érzelmi sokk mindent kitörölt a tudatából, így csak akkor érezte meg az odafent tartózkodó Sordist, amikor felszállt a levegőbe. A Sith Jedi máris heves csatába keveredett az Ellenállás védelmi erőivel. Rin lefuttatott egy keresést, majd kiszámította a vektort, és irányba állt Sordis csillagrombolója felé.
Mivel nem rejtőzött el az Erőben, érezte, hogy egy másik ismerős figyelt fel rá. Jaina az ewok falu irányába tarthatott, amikor megérezte az ő jelenlétét. Rin nem kapcsolta be az álcázóberendezését – hagyta, hogy a nővére felkutathassa őt.
Tudta, hogyha sikerül elpusztítani Sordist, azzal végleg elnyeri Ren Vezér bizalmát. Akkor végre megmutatja neki az Erő legrejtettebb titkait.
Amikor leolvasta Jaina légirobogójának kommunikációs azonosítóját, továbbította neki a vektort, amin ő maga is repült. Ezután elküldött egy titkos jelet a szomszédos rendszerben várakozó Finalizerre, és megvárta a visszajelzést Vale kapitánytól, hogy az előre előkészített nehézkommandósok útnak indultak az Endor felé.
Mire ő és Jaina megtalálják Sordist, a rohamegység is megérkezik, hogy biztosítsa a hátukat.
|
|
|
Endor
Mar 21, 2017 20:37:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 21, 2017 20:37:37 GMT 1
Jaina már egészen megközelítette az ewok falu fákon függő faépítményeit és a hajdani endori felszíni ütközet nyomán hátramaradt, kiégett birodalmi bunkerek romjait, amikor egy egyszemélyes vadászgép húzott el fölötte magasan… Jainának mégis az volt az érzése, hogy pilótája egyenesen a veséjébe lát, mintha csak fél méter távolságra lenne tőle. Kinyúlt az elméjével, és határozottan, kétséget kizáróan megérezte azt a jelenlétet, amelyik oilyan világosan megérintette, amikor Ong, a Yuuzhan Vong próféta segítségével az Erőn és az időn át Zonama Sekoton járt a kivetülése…
És ugyanebben a pillanatban a robogójaán lévő rövid hatótávolságú rádió adóvevő üzenetet kapott a felfelé száguldó vadászgéptől.. egy vektort, ami egyenesen egy… szuper csillagromboló felé vezetett odafönt.
Jainán hátán jeges félelem húzódott végig, és kinyúlt az elméjével, hogy megkeresse anyját… Sordis tehát megérkezett, a szuper-csillagromboló ékes bizonyítéka volt ennek. Idő előtt, sokkal hamarabb, mint bármelyikük várta volna… de vele együtt úgy tűnik, Anakin itt volt, itt járt a holdon, és már visszafelé tartott, ő pedig meg sem érezte.. mi van, ha ezért jött ide az anyja? Mi van, ha találkoztak, mi van, ha bántotta? Mi van, ha Anakin és Sordis.. egy követ fújtak?
A kíváncsiság és a bosszúvágy hajtotta Jainát, hogy azonnal Anakin vadászgépe utána induljon, de tudta, hogy ezzel a suhanóval nem érhet néhány száz méternél magasabbra – így mindenképp vissza kell mennie egy StealthX-ért.. ráadásul először meg kellett bizonyosodnia arról, hogy az anyja jól van.
Jaina bedöntötte a robogót és megkerülte az ewok falu aljzatát képező, teherhajó – vastagságú fatörzseket. Az aljnövényzet az elmúlt néhány évtizedben a Halálcsillag roncsaiból származó, enyhén radioaktív törmelék által szennyezett talaj miatt veszélyesen elburjánzott itt, és az ewokok viselkedése is megváltozott, nem volt véletlen, hogy az Ellenállás bázisát valamivel arrébb, megtisztított területen építették ki. Túl veszélyes lett volna robogóval bemenni.. Jain a a vadászgép jeleit kezdte keresni, amellyel anyja leszállhatott, de hát ugye egy StealhX funkciója pont az volt nem kis részben, hogy ne lehessen olyan könnyen megtalálni. Közben az Erőn keresztül folyamatosan hívta az anyját, próbált jelzéseket adni neki Jainaként, és az Ellenállás egyik kiküldött őrjáratának tagjaként is, névtelenül – nem tudván, hogy milyen mentális állapotban van Leia –, de amikor már harmadik próbálkozásra sem kapott választ, kezdett kétségbe esni.
Az ewokokat érzékelte, sok-sok apró, részben agresszív, részben rettegő jelenlétet itt-ott elszórva a faluban, ijedten figyelve az eget.. de ezek összekeverhetetlen jelenlétek voltak az anyjával, egy még mentálisan instabilan is nagy erejű jedi lenyomatával. Közel járt ahhoz a helyhez, ahol Luke bácsi elégette nagyapjuk maradványait, amikor egy kékes fényt látott felvillanni a fák között. Mintha egy emberalak lett volna. Megfordította a robogót, és kiabálni kezdett.
- Anya.. anya.. Organa tábornok! Itt vagy?
Meglepetésére azonban az erdő egy másik pontjáról, a falunak otthont adó facsoport legsűrűbb, középső részéről kapott most választ. Mintha egy pókhálón keresztül jött volna, egyszerre közelről és távolról, de Jaina azonnal felismerte benne az anyai szeretetet és törődést.. igen, ez nem lehetett más, csak az anyja!
Megfordította a robogót, abba az irányba, amelybe eredetileg is tartott, miközben a Vader máglyája mellett villódzó szellemalak egy szomorút villant, majd köddé foszlott.
- Anya! – nyúlt ki a tudat felé Jaina vágyakozóan, amelyet végre egyre tisztábban érzékelt. A megnyugvás elhatalmasodott rajta. Hát mégis életben van, nem történt baja!
- Itt vagyok.. jól vagyok.. – hangzott a válasz Leiától. Jaina csak a jelenlétet érzékelte, magát az asszonyt nem látta a fák között, és a robogó érzékelői is megzavarodva táncoltak, de ennek ellenére lelassított.
- Érted megyek. – üzente neki vissza az Erőn keresztül és leállította a motort.
- Ne gyere, kis drágám.. – Jött a válasz azonnal Jaina érzékelte, hogy az anyja messze van, biztosan nagyon mélyen volt a bozótosban.. de úgy tűnt, rendben van, biztonságban. - Sordis! Menj Sordis után! Meg kell állítanotok! Csak Neked sikerülhet.. és a Testvérednek!
- Anya... - susogta fájdalmasan Jaina. Tehát találkoztak Anakinnal? Jaina bizonyos volt benne, hogyha így volt, az anyja legalább annyira meg van illetődve… már ha felismerte.. vagy még mindig hallucinált, és azt hitte, hogy Ben a fia? Akkor hogyan ismerte meg őt?
- Mondom, találkoztunk. - susogta vissza Leia hangja. - Anakin odafent van.. kövesd! Ketten együtt legyőzhetitek a Renegátot! Végezhettek Smordréval!
Jaina határozatlanul visszaült a robogóra. Anakin.. igen, ezt mondta az anyja. Nem Ben.. akkor emlékezett mindenre, vagy nem?
- Minden .. rendben? - kérdezte végül zavartan Jaina. Furcsának találta, hogy az anyja ilyen tisztán beszél róla és a testvéréről, mégsem érzékelt mindent elsörpő érzelmeket a hangjában, inkább egyfajta belenyugvást, azt a pókhálószerű szövetet, mintha valahogy mégis távol lenne, mint akkor, amikor képzelgett.. de hát hogy lehet egyszerre itt, tiszta tudattal, és távol, zavarosan? Érthetetlennek találta.
Leia tudata csak némi késéssel válaszolt a falu és a bozótos mélyéről.
- A köd felszállt.. de még gyenge vagyok. Gyenge vagyok, de emlékszem! Találkoztam Anakinnal.. – most, amikor anyja újra kimondta a testvére nevét, Jaina immár tökéletes bizonyosságot érzett. Igen, tényleg találkoztak, immár biztos volt benne. - Idelent megvárlak Titeket. Siess! Menj Anakin után! Öljétek meg Sordist!
Jaina bólintott. Az anyja hangja határozottan csengett az elméjében. Igen, ezt kell tennie, mihamarabb. Nem keresgélhet órákig itt. Az anyja felnőtt nő, jedi lovag, államfő, még sorolhatná hosszan az érdemeit.. el fog találni a bázisra. Őt azonban várják.. odafent.. a küldetése.
Jaina egy rövid, igenlő üzenetet küldött anyjának az Erőn keresztül, megüzenve azt is, hogy menjen Wenliékhez a bázisra, majd maximális sebességre kapcsolta a robogót, és továbbzúgott.
Nem visszafelé ment, a központi állomásra, hanem egy kisebb mélyedéshez, amelyben gondosan álcázva két StealthX várta pilótáit. Egy esetleges merénylettől, meglepetésszerű támadástól tartva az Ellenállás számos ilyen rejtett tartalék felszállóhelyet hozott létre a környező erdőkben, nem messze a bázistól, ahol 1-2 vadászgépet tároltak. Jaina beszállt az egyikbe, a robogó memóriájából egy adathenger segítségével áttöltötte az Anakin gépéről kapott koordinátákat a vadászgép komputerébe, üdvözölte a hátul helyet foglaló, eddig kikapcsolt állapotából a hajtóművekkel, pajzs- és fegyverrendszerekkel együtt aktiválódó R6-os asztromech egységet, majd begyújtotta a repulzorokat és kilőtt az ég felé.
Alig tíz perc telt el azóta, hogy Anakin gépét látta, hogy öccse mentális és számítógépes üzeneteit megkapta, mégis úgy érezte, mintha több órányi késésben enne. Maximális teljesítményre kapcsolta a StealthX-et, és amikor elérte a légkör középső zónáját, felvette a kapcsolatot Wenlivel a bázison. Ilyen magasságban még el tudta érni a bázist, de nem lehetett biztos benne, hogy magasabban nem zavarja majd az adását a szuper-csillagromboló egyre növekvő, robbanásokkal, egymásba zuhanó, egymást kergető apró pöttyökkel – a saját és ellenséges vadászokkal és lövedékeikkel – pettyezett roppant alakja.
- Solo mester.. izé.. aj aj.. Jaina, támadás alatt állunk! – jelentkezett be pár pillanatnyi várakozás után Yang Wenli kimért, mégis némiképp feszült hangon. – Bár feltételezem, hogyha adásra alkalmas gépben ül, akkor erre saját magától is rájött.
- Rá. – biccentett Jaina a pilótafülkében. – Wenli őrnagy, kérem, küldjön egy kommandós szakaszt a régi ewok faluba. Nem találtam meg édesanyámat, de ott van valahol. Kérem, hozzák be és helyezzék biztonságba a bázison.
- Tekintettel a fejünk felett lebegő csillagrombolóra, nem vagyok benne biztos, hogy jelen pillanatban az elnök asszony nincs nagyobb biztonságban ott az erdő mélyén, mint itt lenne. – jegyezte meg Wenli. – De érte küldök néhány katonát, hogy vigyázzanak rá, amíg véget nem ér ez az egész.
- Sordis ott van a hajón. – folytatta Jaina. – És nincs egyedül. Fel kell mennem oda. Mi a védelmi erőink állapota?
- Antilles parancsnok vezetésével mindhárom vadász-szárnyunk felszállt, az első jelentős veszteségeket szenvedett a szuper-csillagromboló védővadászaival való összecsapásban, a második szárny Antilles-parancsnok vezetésével most vívta ki a vadászgépek fölényét a romboló körül, a harmadik szárny a bázist biztosítja. – jelentette Wenli. – Erősítés úton.
- Miféle erősítés? – értetlenkedett Jaina.
- Amelyet bátorkodtam megkérni arra az esetre felkészülve, hogyha néhány magányos sötét lovag helyett egy flotta, vagy egy szuper-csatahajó érkezne idő előtt. Mint az ott fent. – jegyezte meg enyhe iróniával a hangjában Yang Wenli.
Jaina nyelt egyet. Ezzel nehéz volt vitatkozni. Egy magas, feszült női hang zavart bele az adásába.
- Wenli őrnagy, ne foglalja a vonalat feleslegesen, két vadászom most kíséri le az első visszaérkezett futárt!
- Syal, jól vagytok? – ismerte fel Syal Antilles hangját a komban Jaina. Odafent egyre közeledett a romboló, miközben körülötte egyre inkább alábbhagyott az összecsapás heve.
- Jaina, na végre valaki, aki tud repülni! – az idősebb Antilles lány hangja némiképp megkönnyebbültnek hatott. – A TIE-ok sok munkát adtak, de nagyjából megvagyunk velük.. viszont különös, de a romboló nemrég erősen csökkentette az elhárító tüzelés intenzitását. Furcsa életjeleket veszünk a fedélzetéről. Több szintjükön csökkent az energia. Megkezdjük a támadást a híd és a reaktorok ellen a protontorpedókkal!
- Várjatok még, Syal. – szólt közbe Jaina, miközben maximális sebességre gyorsult. Különös, gondolta, úgy látszik, nincs zavarás… vagy legalábbis a hajó körül nincs. Még mindig tudtak kommunikálni egymással. – Átszállok arra a hajóra. Nem dokkolt be egyetlen vadászgép sem az elmúlt pár percben?
- Csak kifelé jöttek… illetve egy gyorsfelderítő – szerű valamit üldöztünk a híd alatti hangárig, de aztán kilőtte két XJ-met, és leszállt. – jutott eszébe Syalnak.
- Ott fogok dokkolni én is. – fordította a lopakodót a romboló hatalmas tatjának Jaina.
- Magam részéről úgy gondolom, hogyha taktikai előnybe kerülünk, azt használjuk ki. – jegyezte meg Yang Wenli a rádióban. – Semmisítsük meg azt a hajót, amíg meg van bénulva, mindenkivel a fedélzeten. Sordissal, és a többi Első Rend, vagy birodalmi kultistával együtt. Még mielőtt ők is erősítést kapnak.
- Negatív, őrnagy. – rázta meg a fejét Jaina. Minél közelebb ért a hajóhoz, annál tisztábban érzékelte a fedélzeten lévők tudatát.. és azt, ami elharapódzott rajtuk. Ó, gondolta.. hát ez érdekes… Sordis csak nem le akar lassítani minket? – Át kell szállnom arra a rombolóra. Ahhoz pedig nem árt, ha egyben marad. Sordis nem amatőr, nem fogja megvárni, amíg kirobbantjuk alóla ezt a teknőt. És akkor nem jutunk a végére ennek.
- Akkor legalább az űrgyalogság kommandós egységeit hadd küldjük fel rohamcsónakokon, hogy segítsenek. – erősködött tovább Yang Wenli. – Aj aj… Solo mester, hát nem látja, hogy pontosan ez Sordis terve? Oda akarja csalni magát, egyedül!
- Nem leszek egyedül. – mosolyodott el halványan a pilótasisak alatt Jaina. – De kommandósokat ne küldjön, őrnagy, inkább maradjanak készenlétben, ha valóban érkezik ellenséges erősítés. Úgy érzem, Sordis a sithek zombifegyverét terjesztette el a hajón. Én immunissá tudom tenni magam az Erő segítségével, de másnak bio- és vegyvédelmi felszerelés nélkül veszélyes.
- A pilótaruhák sugárvédettek. – jegyezte meg Syal. – Legalább egy szakasszal hadd kísérjünk el mi, Jaina!
- Ti értékesebbek vagytok annál, semhogy közelharcot vívjatok a zombikkal. – rázta meg a fejét Jaina. – Segíthettek megtisztítani a hangárt, utána pedig kilőni a megmaradt védelmi ütegeket! De egyedül én szállok ki a gépemből!
- Vettem. – kopogtatta meg kétszer a gégemikrofonját Syal, majd csatornát váltott. – Itt Bíbor Vezér! Ezüst szakasz, Bronz szakasz, mindenki utánam!
...
Yang Wenli is bontotta a vonalat, majd utasította a bázist biztosító kommandósok egyik szakaszát, hogy menjenek az ewok faluba Organa Solo elnök asszonyért, amikor az egyik elküldött futárpilóta belépett az Ellenállás parancsnoki központjába, mellette egy fiatal, szőke hajú férfival, aki köztársasági egyenruhája egyik vállán a Hatodik Flotta bolygós – napos jelvénye, a másik vállán Bakura címere díszelgett.
- Pier Cunderson százados. – tiszelgett a férfi. – Maga Wenli őrnagy az Ellenállás nevű illegális milíciától?
- Tudtommal nem vagyunk illegálisak. Kérdezze csak meg Antilles szenátort. – vonta össze a szemöldökét Yang Wenli, és lekapta a fejéről a sapkáját, majd idegesen babrálni kezdett vele.
- Á, akinek a lánya a parancsnok odafent abban a kis kavalkádban? – mosolyodott el Cunderson. – Biztosan egyetértene vele.. Thanas elnök asszony azonban nem.
- Én a Hatodik Flotta bakurai kirendeltségének címeztem az üzenetet. – Ki ez a majom, gondolta magában Wenli. – Nem.. nem pe..pedig.. Tha..nas. elnök asszonynak.
Na tessék, futott át Wenli agyán. Kihozott a sodromból, már megint dadogok..
- Thanas elnök asszony véleményét Stelvar tábornok az ilyen ügyekben mindig kikéri. – mosolyodott el haloványan a százados. – És az elnök asszony véleménye pedig az, hogy nem avatkozunk be a maguk kis magánháborújába. Bakura már elégszer megjárta ahhoz, hogy ne kövesse el ezt a hibát megint… most nem szeretnénk sem bakurai hazafiakat elveszíteni valami véletlen baleset folytán, sem pedig védtelenül hagyni magunkat, amikor a Ssi-ruk bármikor újra megjelenhetnek a szomszédban a birodalmiak támogatásával.
- Stelvar tábornok pedig… egyet.. egyetért? – kérdezte Wenli félredöntött fejjel. Hát innen fúj a szél, gondolta. A bakuraiak híresek voltak szerelmi háromszögeikről és egyéb afférjaikról, néha rosszabbak voltak, mint bármelyik konspiráló coruscanti nemesi család.
- Egyet. – biccentett büszkén a férfi. – Mindig kikéri az elnök asszony véleményét.
- És fontosnak tartotta, hogy ezt személyesen magával üzenje meg. – biggyesztette le az ajkát Yang Wenli. Egyformán lehetségesnek találta azt, hogy Stelvart egyszerűen csak elcsábította Bakura elnöke, akinek családi kapcsolatai és múltja okán sajnos minden oka megvolt, hogy bizalmatlan legyen a Köztársasággal szemben, még így, tagként is, de annak is ugyanekkora esélye volt, hogy Sordis ügynökei egyszerűen lefizették az egész bakurai exklávé vezetését. – Hogy minél később értesüljek erről.
- Sok szerencsét kívánok a küzdelmükhöz. – biccentett Cunderson. – Engedelmével visszatérek a hazámba, mielőtt eldurvulnak itt a dolgok.
- Lekötelez a semmivel.. – babrálta tovább a sapkáját Yang Wenli, majd az elfancsarodott tekintetű pilótához fordult, akit megbízott a gyors űrutazással a két planéta között. – Új feladata van, Ukya hadnagy. Ugorjon a szomszédos rendszerbe az egyik tartalék pontra, és randevúzzon az egyik távolfelderítő korvettünkkel. Onnan küldjenek üzenetet Sluis vanra, a Hatodik Flotta parancsnokságára, egyenesen Wes Janson tábornoknak személyesen. Mindjárt fel is veszem a holovelvételt…
...
Az Első Rend rohamcsónakja némán haladt a hipertérben. A Rin által rendelt kommandósok fegyelmezetten, felesleges beszélgetés nélkül ültek a rendkívül egyszerű építésű, de jól védett és robosztus rohamegységben.
Csak egyetlen fehér páncélos rohamosztagos fészkelődött néha a sor végén, a pilóta-felépítmény mellett, mintha a fegyverét igazgatná.
TS-7578 valójában alig fért már a páncéljába, és a bőrébe. Tudta, hogy ez az utolsó átirányítás, amivel erre a rohamegységre került, végre elhozza számára az esélyt, hogy méltán szolgálja Urát és Úrnőjét.
Ugyanis mindketten úton voltak az Endorra. Waranous Nagyúr és Abeloth Úrnő is.
És mentális üzeneteik nyomán a többi sötét oldali dragan is.
Xenorth elmosolyodott a sisak rejteke alatt. Már nem sokáig kell fenntartania ezt a rendkívül ostoba humán alakot.
...
Jaina belépett a gyéren kivilágított folyosóra, miközben a kinti hangártérben Syal XJ-vadászgépe még egyet pördült saját tengelye körül, hogy célba vegye és olvadt cafatokká robbantsa az Első Rend legénységi egyenruhájának maradványait viselő fertőzött zombikat, majd újabb forduló után kisuhant a deflektor maradványait szétlőve, hogy célba vegye azt a néhány még aktív tornyot a szuper-csillagromboló felső felépítménye környékén, amelyet beérkezéskor nem átallották célba venni őket, leradírozva kísérőjét mellőle és Jaina StealthX-e mellől.
A zombik itt ritkásabban fordultak elő, mint a hangártérben – ott valamiért vagy három tucat hörgött és tántorgott egymásnak menve, amíg közéjük nem lőttek – , de persze ezeken a folyósokon a vadászgépes megoldás már amúgy sem működött volna. Jaina levágott néhányat, de úgy érezte, ez így túl lassú. Az Erő keltette védőburok, ami megóvta a fertőzéstől, egyszerre le is lassította. Így nagyon hosszúnak ígérkezett az út a hídig, ahol Sordist érezte…
A következő zombi egészen közel merészkedett hozzá, Jaina pedig engedte. Más megoldás kellett. A zombi már majdnem beléharapott, amikor Jaina egy pillanatra kiterjesztette az őt körülvevő védelmező Erőteret a zombi köré is… az egy pillanatra megdermet, majd a látása kitisztult, ahogyan az Erő sugárzásra megbénította a testét eluraló vírust, vörös szemeibe egy pillanatra élet költözött, majd eldőlt..
Még volt annyi ereje, hogy az oldalán lévő sugárvetőt – valamiféle tiszt lehetett – a szájába vegye, és elsütve darabokra robbantsa saját testét, a halált választva az agy nélküli lét helyett.
Jaina bólintott, és tovább haladt. A negyedik – ötödik alkalommal már annyira át tudta adnia az auráját a zombiknak, hogy azok elkezdték „felülfertőzni” társaikat is.
Sugárvetők sültek el, zsiilipek nyíltak ki, terminálok terhelődtek túl és robbantak a szétmarcangolt testek arcaiba Jaina nyomában, ahogyan a legénység „felszabadított” tagjai a megváltó halál különböző módozatait választották, pillanatnyi józanságukat kihasználva.
Egy nagyobb terembe ért, amelyből félkör alakban számos turbolift indult fölfelé. Az itteni zombik azonban furcsa módon nem hörögtek, hanem mozdulatlanul álltak, mintha megdermedtek volna.
- Sokkal egyszerűbb megoldás, mint a tiéd. És sokkal kevésbé energiaigényes. – jegyezte meg a maszkos alak a középső turbolift feltáruló ajtajában állva, a zombik felé biccentve. – Most nincs időnk arra, hogy patetikusak legyünk, nővérem. Sietnünk kell.
- Anakin.. – préselte ki nagy önuralommal magából a szavakat Jaina. – Figyelj.. én..
- Majd újraéljük a közös születésnapokat, ha ezzel végeztünk, Jedik Kardja. – Anakin hangja fémesen csengett a masz mögött. – Most jöjj. A lift nem vár örökké, és Sordis sem. Te is tudod, hogy csak együtt nézhetünk szembe Vele.
Jaina lehunyta a szemét. Anya is ezt akarta, gondolta. Azt mondta, csak Anakin és én győzhetjük le Sordist együtt.. ha ő látta benne a jót, a visszatérést, én miért ne adhatnám meg neki ezt az esélyt?
- Rendben. – biccentett, és belépett mellé a liftbe. – Menjünk.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 29, 2017 19:01:00 GMT 1
Az átszállóegység szögletes csapatszállítója bekúszott az óriás-csillagromboló, ma igen népszerű hangárába, és szétlőtte az ott tartózkodó, még életben hagyott, megdermesztett zombikat. Aztán leereszkedett, és a rámpán az Első Rend hadseregétől független paramilitáris csoportot alkotó vörös páncélos katonák ugrottak elő. A különleges viseletű harcosok azonnal megtisztították a környéket, ketten pedig a hangárban levő másik két hajó biztosítására siettek, hogy Rinnek és Jainának legyen mivel távozni, ha úgy adódik.
A páncélosok mögött egy, az erre az egységre jellemző vörös egyenruhát viselő tiszt érkezett. A széles arcú nő jobb vállán egyelőre felfelé irányzott, egymáshoz ragasztott rakétakilövők voltak. A különleges egység tagjai néha közelharci minirakétákat, máskor meg a saját kódhengereiket hordták a vörös csövekben. Csak össze ne keverjék a kettőt, ugye.
- Mivel állunk szemben? – kérdezte a nő, akinek a felkarján levő fekete csíkok mutatták a rangját.
- A turboliftek felé vezető folyosón dermesztett ellenség vár, nem jelentenek fenyegetést – felelte az egyik katona. – Viszont van néhány félig átalakult egyén, akik úgy tűnik, valahogy mentesültek a vírus hatása alól. Épeszűnek tűnnek.
- Biztos valami Jedi-trükk – állapította meg a tiszt. – Öljék meg őket is, meg a harcképtelenné tett anarchistákat is. Meg kell tisztítani a környéket, hogy megfelelő útvonalat biztosítsunk Lord Rinnek és a Solo-lánynak!
- Értettem, rohamvezető! – intett a katona, mire a hátrahagyott szakaszokon kívül minden vörös páncélos egység felsorakozott, és elindultak, hogy az előttük érkezők útját lefedezhessék.
Therexin türelmetlenül járkált fel-alá a híd előtti térség még biztonságos zónájában. Az arcába épített neoncsíkok folyamatosan váltogatták a színüket, ahogy a fiatal teremtmény gondolatai vadul röpködtek a fejében.
Legszívesebben megküzdött volna azzal a Rinnel, hát még Jaina Soloval! Csakhogy szigorú utasításokat kapott, mert Sordisnak tervei voltak azzal a kettővel. Pedig biztos volt benne, hogy le tudná győzni őket.
Hirtelen kattanás, és a szemközti, lezárt ajtó magától kinyílt. Therexin kissé meglepődött – ő villanó fénykardokat várt, amik átvágják a bejáratot. Ehelyett a két nyugodtan közeledő, ép öltözetű jövevény úgy sétált be, mintha semmiféle akadály nem lett volna előttük. Therexin látta a folyosón mozdulatlanul álló zombikat, akik érezhetően életben voltak. Nocsak.. ilyesmit nem látott eddig.
Rin és Jaina szembeálltak vele, mindketten a fénykardmarkolatukon nyugtatva a kezüket.
- Egy fémszappantartó és egy példány a Galaxis legutálatosabb teremtményei közül... egy nő – üdvözölte őket gúnyos hanghordozással Therexin. – Nem valami lenyűgöző látvány, az biztos.
- Hol van a mestered, fiú? – kérdezte Jaina, mielőtt még Rin replikázhatott volna.
- Engedelmetekkel odavezetlek – csúfolkodott tovább Therexin. Egyetlen intésére a hídra vezető ajtó feltárult, ő pedig odébb állt, hogy a páros elhaladhasson mellette.
Amikor a maszkos alak a közelébe ért, összeakadt a tekintetük. Therexin csak egyetlen pillantást vetett a szemeket takaró fekete vizorokra, és menten úgy érezte, hogy halálos veszély fenyegeti. Volt abban a láthatatlan arcban valami megfoghatatlan, valami torz, ami fenyegetést jelentett. Hogy mire, azt Therexin nem tudta megállapítani, mindenesetre úgy döntött, nem követi a fickót a hídra.
Rin és Jaina egyszerre lépték át a küszöböt. A csillagromboló parancsnoki központjában félhomály uralkodott. A legénység a levegőben lebegett, és furcsa, fekete felhő lengte körül őket. Mindegyikükből ugyanilyen állagú, fenyegetőnek ható csík futott ki, és a híd közepén egyetlen pontba egyesültek. Ennek a pontnak kivehetetlen körvonalai és ugyanilyen füstalakja volt, a kisugárzása pedig túlontúl ismerős.
Miután vagy két percet álltak a bejáratnál anélkül, hogy bármi is történt volna, Jaina megköszörülte a torkát, Rin pedig becsukta az ajtót.
Ebben a pillanatban a lebegő teremtmények a földre zuhantak, a központi felhő megvillant, majd összesűrűsödött. Végül humán alakká állt össze, és nemsokára maga Sordis állt előttük. A füst elenyészett, az imént még lélegző legénység pedig egyértelműen halott volt.
- Nem kell olyan erősnek lennetek, mint amilyenek vagytok, hogy lássátok, mit csináltam – mondta Sordis, miközben a hátára terítette fehér köpenyét. – A ti erőtökre is szükségem lesz.
- Szóval, hova is álljak, hogy kiszívd az erőmet? – kérdezte nyomatékosan Jaina, miközben felkattintotta a fénykardját. – Egyszerre támadjuk meg!
- Várj – tette a kezét Jaina alkarjára Rin. A lány megborzongott az érintéstől, amit bizonyára a páncélmaszkos alak is észrevett, mert elhúzta a kezét. – Azt hiszem, készül valamire.
- Bölcs döntés – mondta Sordis. – Különben hogy van anyátok?
Rin és Jaina gyors pillantást váltottak, bár előbbi maszkján természetesen nem látszódtak érzelmek.
- Most, hogy így összegyűltünk – kezdte Jaina, ügyet sem vetve Sordis kérdésére – Eljött az idő, hogy megfizess a gaztetteidért, Sith.
- A romlottságom sokkal mélyebb, mint egy Sithé – mosolygott elnézően Sordis. – Ugyanakkor sokkal bölcsebb, okosabb, erősebb és szabadabb vagyok mindkettőtöknél. Mindjárt mindent megért, Solo kisasszony.
- A játszmáid a vesztedet fogják okozni, áruló – szólt közbe Rin, és fémes hangja élesen hasított a levegőbe. – A követőid egymesternek hívnak, de valójában nem te vagy az igazi mester.
- Nem is tudod, mennyire igazad van – vágta rá Sordis. – És mégsem mertek kiállni ellenem. Akkor most hogy is van ez... – felemelte a pálcáját, és egy rejtett rekeszből apró, színes pirulát vett elő, és a kidugott nyelvére helyezte, miközben tátott szájjal vigyorgott. Miután lenyelte a szert, egy pillanatra leszorította a szemhéját, majd amikor ismét kinyitotta a szemét, a pupillái különös színekben villogtak. A feje oldalra dőlt, a tekintete csodálkozást tükrözött, a szája pedig, mint egy döbbent gyermeknek, továbbra is tátva maradt. – Kettő... nem elég – mondta elhalóan, és a hangja egész lényével együtt megváltozott. Merengőn és suttogva beszélt, mint aki nem ezen a síkon létezett. – Az ellenség, amit az Erő bocsátott ránk, nem győzhető le, így nem.. Több kell! A fény, a szürke.. a sötét.
Jainának megfordult a fejében, hogy talán most kéne elkapni a vén Jedi Sithet, amikor az elméje eltorzult a drogoktól. De nem tudott mozdulni, valami láthatatlan, előrelátó belső erő visszatartotta a támadástól. Anakin ugyanilyen mozdulatlanul állt mellette, és mintha megérzett volna valamit, a sisakos fejét forgatva pásztázta a környezetét. Jaina tudta, hogy öccse az Erőt is beveti annak érdekében, hogy felkutassa a rejtélyes jelenlétet.
Mert már Jaina is érezte a közelgő erőket.
- Azt hiszem, nem értem – mondta végül.
- Azt hiszem, én igen – mondta Rin, és Sordis felé fordította kifejezéstelen maszkját. – Nem azért csalt ide minket, hogy harcoljunk...
-...hanem a segítségünket akarja – lóbálta meg a fénykardját Jaina, amikor megértette, mire megy ki a játék. – A kérdés már csak az, mi ellen.
Sordis tekintete hirtelen kitisztult, a Sith Jedi felocsúdott a kábulatából, szemei visszanyerték eredeti kettős színüket. Ismét szemügyre vette a vele szemben álló párost, a háta mögé tette a kezeit, és bólintott.
- Nem titeket csalogattalak ide, hanem őt, akit el kell pusztítanunk – magyarázta Sordis. – Mindhármunk jelenlétének nem tud ellenállni, ahogy a régi írások is mondják.. Az Erő gyermekei együttes erejükkel megölhetik a sötét entitást, ő pedig, ha ezek hárman összegyűlnek, akaratlanul is, de felkeresi őket..
- A fény, a szürke és a sötét... Te eltervezted ezt? – kérdezte Jaina.
- Előre láttam, hogy ha ilyen biztos helyen mutatkozom, mindketten el fogtok jönni. És amikor a színem elé kerültök, harcra várva, felkészülve, pont, ahogy szükségem van rátok – hirtelen szétnézett, mint aki nagyon messzire ellát. – Az ellenségeink gyorsan közelednek.
- Most mi van? – zengte Rin.
- Most... várunk.
|
|
|
Endor
Apr 1, 2017 16:54:34 GMT 1
Post by sithlord on Apr 1, 2017 16:54:34 GMT 1
A hatalmas ék alakú hajó, hirtelen tűnt fel az Endor közelében, akár a Halál éjfekete követe. Fedélzetén a Sötét Úr a végső összecsapásra készült, ellenségével a Fény Bajnokával. Waranous minden idegszála feszült volt, a gazdateste már az utolsókat rúgta, azonban még így is erősebb volt bármelyik Sithnél a galaxisban. Az ősrégi hajó feketébb volt mint a jéghideg űr, régebbi mint a csillagok, amelyek keletkezése óta már rég elhamvadtak, utasa pedig maga volt szó szerint a Gonosz…
Waranous utolsó energiáit szedte össze, miután a kilátóernyőn megpillantotta azt a hajót vagy cirkálót, ahonnan ellenfele aurája úgy sugárzott ki az Erő szövetén, mint egy éppen keletkező szupernova. Erőteljes és mindenekelőtt émelyítően tiszta, fehér volt ez az aura. Waranous undort kapott, amikor a tiszta energiák elérték az érzékelését. De ha minden jól alakul, akkor hamarosan végleg leszámol ezzel a bosszantó féreggel, és magába szívja erejét, egy ideig megújítja gazdateste élettartamát. Legalábbis addig amíg meg nem találja azt az újat, amit Talon Úrnő talált meg neki.
Érzékelt azonban két másik jelenlétet is, a Sith-Jedi Sordis és annak az átkozott tanítványáét, Rinét. Az Erő mindhárom Rendje jelen van hát! Ostobák! Nem tudják azt, hogyha legyőzi a három Rend képviselőjét akkor újjászületik a Káosz? Újjászületik ő maga is? Azok a szánalmas bolondok azt hiszik megölhetik együttesen, s ez igaz is lehet, de azt nem tudják viszont hogyha egyszerre legyőzi majd elszívja energiáikat, akkor bizony megújul ereje, talán már gazdatestre sem lesz szüksége!
Nem baj, ezt a kis előnyt megtartja magának! Waranous megropogtatta izmait, majd elindult az egyik zsilip felé, hogy a jéghideg vákuumon keresztül közelítse meg ellenségei hajóját…
A majd két méter magas, izmos férfinak tűnő lény, lassan araszolt az űrben Sordisék hajója felé, majd a cirkáló burkolatának azt a szegmensét kereste, ahol a leginkább érezhető volt a három jelenlét. Végül megtalálta és egyetlen hatalmas energiacsapással felszakítva a burkolatot -megjegyzem mágia ellen a védőpajzs kb. szart sem ér- behatolt a hajó fedélzetére. Az egyik felső szinten volt, gyorsan végzett a szerencsétlenekkel akik az útjába akartak állni, majd energiacsapást vitt be a duracél padlózatba. A fém olvadva mállott szét, Waranous pedig leugrott a keletkezett nyíláson.
Pontosan ellenfeleivel szembe érkezett meg, a talajhoz csapódott és úgy tűnt eszméletlen. Aztán lassan feltápászkodott, minden tagját megropogtatta, elővette fénykardját is bár nem aktiválta, majd félőrült arckifejezéssel megszólalt, üdvözölve a pondrókat akiket hamarosan megöl. -Megérkeztem! Végre, itt vagyok! -üvöltötte, miközben gonosz és őrült vigyorral mérte fel ellenfeleit. -Gondolom engem vártatok ostobák! -azzal aktiválta az ősi fénykardot amely a fegyvere volt...
|
|
|
Endor
Apr 6, 2017 13:16:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 6, 2017 13:16:02 GMT 1
Jaina teleszívta magát az Erő világos oldalával, és hagyta, hogy az Erő vezesse a kezeit.. felrémlett előtte a pillanat, amikor egy nagyon hasonló helyzetben állt Wentharral szemben a Bastionon, a romokba és merényletbe omlott esküvője maradékon. Innen nézve mintha kívülről látta volna magát, mintha az egy másik Jaina lett volna... - "Mert ő létezett.. hihi.. te meg nem létezel" - súgta valami szinte azonnal nagyon halkan az elméje sarkában, Jaina azonban megrázta a fejét. Most nem, most nem engedhette magának, hogy ez elvonja a figyelmét.. úgy, ahogyan Bastionon is elvonta ezer és egy apró részlet.. a félelem Jag testi épsége miatt, a düh és bosszúvágy, hogy tönkretették az ő gyönyörű esküvőjét.. az önhittség, hogy a Jedik Kardja előtt egyetlen egy sith nagyúr sem állhat meg... és még számos más apróság, amelyk azt a Jaina Solot gyengévé tették, és amelyektől ez a Jaina Solo megtisztult.
Waranous felé lendült a kardjával, miközben Rin és Sordis is egyszerre mozdultak. Ahogyan először lesújtott a sötét nagyúrra, a Káosz urára, Jaina elméjében felmérlettek Sordis szavai.. kettő nem elég, három kell.. igen, egy sötét, egy világos és egy szürke. Ahogyan elnézte az egymásra olyannyira hasonlító Rint és Sordist, egy felismerés rémlett fel benne a pillanat tört része alatt, miközben kardjának pengéje Waranous pengéjén csattant..
Az, hogy ő volt a Fény harcosa, a Világos oldal küldötte, az egyértelmű volt.. de vajon Sordis és Rin közül ki a szürke és ki a sötét? Melyiküknek kell a sötét útra lépnie, hogy legyőzhessék a Káosz urát?
...
- Hajó a hipertérből! - Pókvadászok mindenfele! - Mi ez, valami Yuuzhan Vong izé? - Ááááá..... Statikus zörej és kiáltások torzították Syal Antilles komját, ahogyan a Dracoon lövegei és pókhajói lecsaptak az Ellenállás vadászaira, amelyek Sordis elsőként érkezett szuper-csillagrombolója körül köröztek. Az újonnan érkezett hadihajó hatalmas volt, egyszerre tűnt Yuuzhan Vongnak és valamiféle idő előtti civilizáció termékének.. és teljesen meglepte az Ellenállás erőit. - Rendeződjetek védőalakzatba! Fedezzétek egymást, menjetek torpedókkal a pókokra, elhárító pajzsokat a maximumra! - sorolta a parancsokat kétségbesetten Syal. Megpróbálta elérni az Endor felszínén lévő bázist, de az új hajó érkezésével a csatornák is megteltek zavarással, nem kommunikálhatott...
Aztán a szeme sarkából észrevette, hogy az utána loholó három pókszerű vadászggép felrobban, ahogyan egy lilás, alig észrevehető golyóbis zuhan közéjük. - Árnybomba.. - ismerte fel Syal azonnal a hajtómű nélküli, pusztán az Erővel mozgatott protontorpedót, amelyet nem észlelt az ellenség - hacsak nem rendelkezett egy lovag, vagy nagyúr erőérzékenységével -, mielőtt késő lett volna. Syal az alig észrevehető hajtóműfényt is látta, ami nem túl messze saját pilótafülkéje horizontjától suhant el. - StealthX.. - mormogta maga elé, majd kis hatósugarú cstornára váltott, hogy legalább a saját osztaga hallja. - Jedik, itt vannak a jedik, megérkezett az erősítés!!
Egy pillanattal később, mintha csak Syal kiáltására vártak volna, egy tucat kalapáccszerű csatacirkáló tört ki a hipertértből, folyamatosan tüzelve, körülöttük kisebb kísérőhajókkal, felületükön a Fény Hadseregének fénykardot markoló kezet formázó jelvényével.
A zavarás statikus zörejét az erősebb adókkal rendelkező vezérhajó üzenete váltotta fel az Ellenállás minden frekvenciáján. - Itt Keyan Farlander tábornok a Fény Hadseregének Csapásmérő Flottájától! Megkaptuk a segélykérésüket, jelöljék meg a fő célpontot! - Itt Antilles parancsnok, jó látni önöket, tábornok! - Syal a kézi célkövető komputeren megjelölte az újonnan érkezett Yuuzhan Vong hadihajót. - Az idegen szuper-csillagromboló az elsődleges cél, a birodalmi mintájú SSD-t már semlegesítettük! - Vettük, a csapásmérő és jedi szakaszok indulnak!
Miközben a Fény Hadseregének erői tűzharcba keveredtek a Dracoon védelmi ütegeivel és vadászaival, egy szakasz StealhX egyenesen a Dracoon hangárja felé indult. - Kövessetek. - utasította Kiimi Anaro jedi lovag, a Fény vadászerőinek újonnan kinevezett rajparancsnoka a mögötte repülő lovagokat. - Behatolunk az idegen hajó belsejébe.
Azzal, mialatt senki sem látta az elsötétített plexijű pilótafülkében, szája lehetetlen szélességűre és ezerfogúra tágult egy pillanatra, miközben a botkormányt markoló ujjai helyén csápok jelentek meg. - Gyere csak a mamához, kicsim, épp itt az ideje, hogy a mama vigyázzon rád.. - suttogta a Dracoon felé.
...
- Ti őrködjetek itt! - utasította a rajparancsnok az Első Rend utolsónak kiszálló négy kommandósát a Trejoliye immár zombiktól úgy - ahogy megtisztított hangárjában, miközben az osztag többi tagja futólépésben továbbindult a folyosók felé. - A lehető legnagyobb örömmel.. - Xenorth motyogása félbe szakadt, ahogyan az öreg dragan megérezte mestere, sőt mesterei, sőt, testvérei jelenlétét. A Szent Hajó épp az imént érkezett a rendszerbe, az Öreg Mester pedig.. nahát, már itt is volt a hídon! És a Királynő is a közelben volt, és a társai is... az Endor hold gázóriásának alsó légkörébe bújva várták a jelet...
- Új bejövő hajók. - jegyezte meg most az egyik strázsáló Első Rend - osztagos, akinek sisakrendszere rá volt kötve a rohamsikló nagyobb hatósugarú érzékelőire. - Úgy tűnik, egy újabb csatahajó érkezett, valamiféle Vong izé.. és a jedik is erősítést kaptak. Csúnya ütközet lesz, mi meg ezen a megbénult teknőn ülünk, ami tele van zombival.. szerintetek a Parancsnok be tudja indítani a rendszereket? - Az nem Vong hajó.. - csatlakozott rá a radarképre sisakkamerájával egy másik rohamosztagos is, így már együtt figyelték a Dracoon sziluettjét. - Ez inkább olyan, mint a régi fejlegyzésekben azok a rakata hajók, nem? - Te mit gondolsz? - fordult most Xenorth felé a harmadik társuk, megdöbbenve észlelve, hogy a negyedik katona a sikló rámpájának tetején áll. - Hé. - jött ki a pilóta az iránytófülkéből. - Mit képzelsz, hová mész?
Xenorth felemelte a nevetséges humán sugárfegyvert és mellkason lőtte a pilótát. - Kölcsönveszem ezt a bárkát.. - dünnyögte maga elé. - Állj! - hallatszott mögötte három fegyver éles kattanása egyszerre - Áruló! Ne mozdulj!
- Hogy én? - Xenorth megrázta magát, ahogyan visszafordult a társai felé. - Milyen vicces...
Azzal a rohamosztagos páncél fehér kevlarjai leszakadtak a gyors metamorfózison átmenő humanoid testről, a másik három rohamosztagos pedig döbbenten meredt a föléjük magasodó draganra. - Basszameg... - szaladt ki az egyik katona száján, épp egy pillanattal azelőtt, hogy Xenorth előre lendülve kettéharapta volna az egyiket, lángjaival megsütötte volna a másikat, farkának csapásával pedig kilökte volna a harmadikat a hangár zsilipjén át az űrbe, előtte jól nekicsapva a férfi fejét a hangárfalnak, hogy a sisakja leessen, érdeklődve figyelve, ahogy a védtelenül maradt satnya humán koponya először eljegesedik és kitikkad, aztán a nyomáskülönbségtől szétrobban odakint.
Most már felesleges lett volna visszaalakulnia. Hátrahagyta a humánok teknőjét, és szárnyait kiterjesztve kiröppent az űrbe. Tökéletesen érzékkel ráakaszkodott egy mellette elsuhanó StealthX-re, kitépte a pilótafülkéből a meglepett jedi lovagot, és kettéharapta a fiatal falleen fejét, majd karmaival letépte a gép szárnyait, és egyetlen roncsgombolyaggá zúzva azt a közeledő egyik jedi korvett orr-részébe hajította.
Xenorth diadalittas sivítást hallatott, amit ugyan az űr vákuumában csak a telepatikusabb képességűek hallhattak meg - és persze társai, akik azonnal megindultak a gázóriás felhői közül -, majd az ősöreg dragan csatlakozott a Dracoont védő pókvadászok tömegéhez...
|
|
|
Endor
May 2, 2017 8:59:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 2, 2017 8:59:18 GMT 1
Jaina dilemmája hamar megoldásra talált, amikor a harcoló felek egyike hirtelen kivonta magát a küzdelemből, Waranoust Jainára és Rinre hagyva. A testvérpáros magas szintű vívótudása azonban nem tűnt elégnek, hogy legyőzzék az ellenséget. Jaina meglepődve nézte, hogyan forgatja Anakin a pengéjét – a sisakos-köpenyes alak szemmel követhetetlen pontosságú csapásai és kecses mozdulatai olyan kiegyensúlyozottak és pontosak voltak, hogy Jaina azt hitte, az öccse is megjárta az Erő honát, akárcsak ő maga.
A félrevonult Sordis, aki már egyszer szembekerült Waranousszal, narancs pengéjű kardját maga elé tartva védekezett, de még mindig csak tessék-lássék módra, lehunyt szemekkel. Jaina érezte, ahogy a Sith-Jedi belsejében növekvő sötét energiák zavarni kezdik az ő világos oldali jelenlétét – ennyi sötétség között minden tudására szüksége volt, hogy megmaradjon a fény mezejében.
És ekkor Jaina rájött, hogy Sordis sötét oldali energiái egyenértékűek a Waranouséival – a Sith-Jedi mégsem tudta volna egyedül legyőzni az előttük forgolódó, bősz alakot. Ő meg Rin egyelőre lekötötték Waranous figyelmét, aki vadul csapkodott feléjük, de akármennyire is nyersek voltak a mozdulatai, egyelőre mégsem láttak rést a védelmében. Ugyanakkor mindannyian tudták, hogy ezt a harcot nem a harci tudás, hanem az Erőben való jártasság fogja eldönteni, és ez még csak mindig játszadozás.
Sordis lefolyt a földre – szó szerint, mint valami alaktalan, fekete massza. Fénykardja messze gurult a padlón, és mivel nem volt használatban, kikapcsolt. A sűrűn kavargó, fénylő anyag begyűrűzött a küzdő felek közé, és Jaina majdnem bele is lépett.
- Vigyázz, nehogy megérintsd! – figyelmeztette Rin, és ő maga is hátrébb szökkent a sötét oldal gyilkos, fizikai valót öltött manifesztációjától.
Jaina is tisztában volt a veszéllyel, de nehezére esett távolabb lépni Waranoustól, aki annak ellenére, hogy a Sordisból kialakult fekete massza közepén állt, továbbra is folytatta halálos küzdelmét a Solo-testvérek ellen is. Végül Jaina bevitt egy riposztot, amitől a Sötét Nagyúr pengéje hátrébb pattant egy pillanatra, így a lánynak volt ideje a levegőbe ugrani, és kicsit távolabb kerülni tőle.
Jaina és Rin egymás mellett állva, kivont fénykarddal figyelték, ahogy Waranous fölényes mosollyal figyeli az immár térdéig felkúszó, tócsaszerű, sűrű anyagot. A sötét massza egyre feljebb és feljebb mászott a Sötét Úrra, akinek a mosolya lefagyott, amikor rájött, hogy olyan technikát akarnak bevetni ellene, ami ellen nem létezett védekezés. Csakhogy az Időrabló maga is a sötét oldal teremtménye volt, és annak ellenére, hogy Waranous teste egyre gyengült, neki simán volt annyi ereje, hogy új módszereket fejlesszen ki ha kell itt helyben.
Azt nyomban tudta, hogy hiába sújt le a Solo-testvérekre, azzal nem hatná meg Sordist, ráadásul a testvérpár sokkal méltóbb ellenfélnek bizonyult, mint elsőre gondolta volna. Más módszerekhez kellett folyamodnia.
Kikapcsolta a fénykardját, intett egyet, mire a derekáig érő massza megállt. A sötét oldal érintésétől Waranous testének egyszerűen semmivé kellett volna foszlania, de Waranous testét most a Sötét Úr uralta. A massza elkezdett leválni róla, remegve formálódott-kavargott a levegőben, ahogy a két entitás akarata küzdött egymással.
Ám ekkor Jaina világos oldali hullámot indított útnak, ezzel egy időben Rin kinyújtotta a kezét, és láthatatlan energiáknak parancsolva megakadályozták Waranoust abban, hogy felhasználhassa végtelen energiáit – ugyanebben a pillanatban nyilván Sordis is észbe kapott, feltéve ha valamennyire a tudatánál maradt, gondolta Jaina, és a masszából hálószerű, szilárdnak tűnő, de mégsem teljesen evilági forma lett. A háló hirtelen megnövekedett, és körbefonta Waranoust, tetőtől talpig ketrecbe zárva a Sötét Uraságot.
Waranous felordított éktelen haragjában ennek a pimaszságnak a láttán. Aztán eldobta a fénykardját – a fémes markolat alul is a Sordisból formálódott fekete, állandóan formálódó és új alakba álló rácsszerűségekre esett.
- Ügyes – mondta, miközben gúnyosan elmosolyodott. Valóban rendkívül jól szórakozott. – Nagyon ügyes. Én nem tudok kitörni. Ugyanakkor Sordis barátunk se tud semmit csinálni, ahogy ti sem. Lőjetek csak villámot belém, ehehehe, ő fogja felfogni!
- Azt hiszem, patthelyzetet teremtettünk – állapította meg Rin, ügyet sem vetve a heherésző Waranousra. – Most kell cselekednünk, amíg nem lesz késő, Sordis nem fogja sokáig tartani!
Jaina bólintott. Itt a lehetőség, hogy véget vessenek a sötét oldal két legnagyobb teremtményének. Egyszerre végezhetnek Sordisszal és Waranousszal. Biztos volt benne, hogy Anakinnal ketten meg tudnák semmisíteni a ketrecet, s vele együtt mindkét teremtményt.
De azt is látta, ahogy Sordis a szemük előtt tett olyat, amire senki sem számított. A Sith-Jedi lényegében feláldozta magát azért, hogy legyőzhessék ezt az Erő aberrációjának számító, szinte mindenható lényt. Ettől most el kéne érzékenyülnie? Amióta ismét ebben a világban volt, kicsit másképp érzékelt mindent, de nem maradt teljesen érzéketlen. Sordis túl veszélyes volt, hogy életben maradjon. Majd gondolatban megköszönik a segítségét, vagy állítanak neki egy szobrot – ami lehetséges is lett volna, ha nem mészárolt volna le több száz Jedit.
Jaina a sisakos-maszkos öccsére nézett, és felkészültek a végső összecsapásra.
A szomszédos rendszer szélén várakozó Finalizer hídján Vale kapitány a befutó jelentéseket tanulmányozta. A Sordis csillagrombolójára küldött különleges egység most is harcban állt a hajót megszálló különféle teremtményekkel, amiket Vale sosem akart élőben is viszontlátni. Az Ellenállás bázisán továbbra is sűrű mozgolódás folyt, az űrcsata pedig egyelőre stagnált.
Vale azt a parancsot kapta Lord Rintől, hogy szükség esetén siessen az Ellenállás segítségére, mindkét ellenséges hajóval szemben. A Rin, akinek Rin Nagyúr mentálisan elküldte az utasításait, most a híd ajtaja mellett őrködött a társával. Vale nem értette, miért hagyták életben a Lord Rin hajóján szolgáló Rineket, akik most afféle magántestőrökként szolgálták az eredetijüket.
Ahogy azt sem értette, miért kéne az Ellenállás segítségére sietnie. Aztán, amikor átlátta a képet, és rájött, hogy a Dracoon miféle veszélyt jelent, felkészítette a vadászosztagokat és riasztotta a Finalizeren szolgáló Rineket is. Egyelőre nem avatkozott közbe.
Bárcsak több hajóval jöttünk volna. Akkor egyszerre véget vethetnének Sordisnak, a Dracoon-nak és az Ellenállásnak. Csakhogy a Jedik bizonyára újabb erősítést vártak, és az Első Rendnek egyelőre nem volt érdeke, hogy velük is konfrontálódjon. Ha ott az Endoron tudták volna, mekkora veszélyben lennének a Jedik nélkül...
- Megint azok a mocskos Jedik... – szorította ökölbe a kezeit Vale.
- Parancsol, uram? – kérdezte a mellette álló altiszt.
- A Legfőbb Vezérnek meg kéne fontolnia, hogy egyszer s mindenkorra leszámol a Jedikkel – felelte mogorván Vale. – Az EGB túl lassan halad, azt mondom. Ahelyett, hogy a táboraikban babusgatnák őket kísérletezés címszó alatt, azonnal el kéne intézni mindegyiket, rituálisan feláldozni, mint a nőket, vagy tudom is én!
- Uram, én is nő vagyok! – húzta ki magát az altiszt.
- És vajon mindig az volt? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan Vale. Aztán elkomorult. – Sajnálom, zászlós, nem akartam megsérteni. Ez csak egy szófordulat. Természetesen észrevettem, hogy nő.
- Csakugyan?
- Mindössze csak arról van szó, hogy a Jedik miatt megint lassul a fejlődés. Az ilyen visszamaradott népek miatt lesznek a háborúk.. apropó, háború. Mondja, zászlós, ugye maga is látja, mi történik Awerisnél?
- Nem tudom, miről beszél, uram – tagadta a kelleténél talán kissé gyorsabban a nő.
- Ugyan, hisz én is tudom, hogy titokban a híreket bámulják – mosolygott Vale elégedetten. – Bár a protokoll tiltja, hogy egyébbel foglalkozzanak, amikor szolgálatban vannak. Mindenesetre nem árt, ha közben tudják, mi folyik körülöttünk.
- Igen, uram – felelte a nő közömbösen.
- Nincs kedve beszélgetni? Pff, nők – legyintett Vale. – Értesítse Loik hadnagyot, hogy legyen készenlétben! Lelépni.
Egy ideig bámult a zászlós után, majd visszafordult az űr felé. Vajon hány csillagromboló hídjáról bámulják jelenleg ugyanezt a látványt? Az egyszerű ember sosem tudott betelni vele, akkor sem, ha egy életen keresztül egyebet se nézett.
Awerisnél biztos nem is veszik észre.
|
|
|
Endor
May 2, 2017 13:07:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 2, 2017 13:07:52 GMT 1
Ahogyan Waranous felkészült rá, hogy elhárítsa az újabb, felé irányuló támadást, Jaina érzékelte, hogy a sötét oldali energiák sorra lepattannak a ketrecről, amelyet Sordis alkotott az ősi Káoszlény teste körül.. mintha azonos polaritású energiák csaptak volna össze, taszítva egymást a ketrecen belül, miközben kívülről átjárható lett a Sordis-rács.
- Gyengítsd meg! - szisszent fel Rin, ahogyan Jaina előrelendítette a fénykardját. - Az Erőt használd!
Jaina megértette. Kardja maga előtt tartotta, hogy el tudja hárítani azt a néhány kósza energianyalábot, amelyet Waranous dühgödten gesztikuláló kezeinek ujjaiból néha átjutottak Sordison, majd megnyitotta magát az Élő Erőnek... hiszen nem csak a Jedik Kardja volt, hanem a Fény Bajnoka is.
Jaina aurája egyre erősödött, ahogyan a körülötte lévő energiák egyre inkább a Fény pólusát vették fel, életet merítve az univerzumból, egyre messzebbről.. már-már színte zöldes-lilán ragyogott, mintha csak valamiféle zonama sekoti tűzijáték lett volna, végre a fénynyaláb kilőtt, és áthatolt a Sordis-alkotta rácsokon, egyenesen Waranous mellkasán landolva. A sötét lény felordított, és fájdalmában saját magát kezdte marcangolni.
- Szép, de nem elég... - jegyezte meg Rin. - Azért kell egy kis fizikai rásegítés is.. Azzal halálos csapásra emelte a kardját Waranous feje irányába..
...
Keyan Farlander a jedi különítmény zászlóshajóján figyelte a fejleményeket. A rejtélyes, Yuuzhan Vong-szerű hajóhoz és pókszerű védővadászaihoz szárnyas, karmos-fogas lények csatlakoztak, a jedik azonban a Vong elleni háborúkban jól bevált taktikákkal, koncentrált lövésekkel, az Erő segítségével rávezetett protontorpedókkal, szilárd rakétákkal vették fel a harcot az ellenséggel. Néhány vörös pont jelent meg a térkép szélén, jelezve, hogy Vostroya bevetési egysége is megérkezett a Lehonról. - Itt Pantyelejev ezredes, MiG-osztagok és stalker-kommandók bevetésre készenállnak. - jelentkezett be egy vörös váll-lapokat viselő férfi Farlandernél, aki mellett egy fiatal, mandulavágású tekintetű jed'ka állt. - Vegyék célba az újonnan érkezett idegen hajót, köszönjük a segítséget. - nyugtázta Farlander, miközben Antilles rövid komüzenetben jelezte neki, hogy az első vadászrajok megérkeztek a Köztársaság részéről is. Úgy tűnt, Wes Janson tábornok sluis vani flottáját valami más okból riadókészültségbe helyezték, így egyelőre csak néhány protontorpedókal megrakott E-szárnyú század érkezett egy mélyűri hordozóról felszállva, hogy támogassák az Ellenállást. Azonban az erősítésekkel együtt így is túlerőben voltak a pókszerű védővadászokkal szemben.
- Szórják szét a Scythe-cirkálóinkat az ellenséges hajó körül. - adta ki a parancsot a Dracoon bekerítésére Farlander. - Ezúttal nem szökik meg...
...
A Dracoon egyik hangárszerű mélyedése néhány jedi pilóta nem kis meglepetésére félrehúzta szigetelőmembránját, és beengedte a Kiimi Anaro vezette különítményt. - Nem lehet, hogy ez egy csapda? - kérdezte egy fiatal mon cal lovag, miközben letette a StealthX-et a kemény, márványszerű padlóra. - Érdekes, azt hittem, olyan lesz, mint egy Yuuzhan Vong hajó, csupa szövet, membrán meg hús és csápok.. - jegyezte meg a jedi csapat togruta tagja, egy nyúlánk, már-már egészségtelenül vékony férfi. - Vigyázzatok, két olyan repülő valami is bejött velünk! - mutatott a hangár átellenes pontjára a harmadik jedi, egy hajlított fénykardot forgató, növényszerű ithoriai a draganok sárgásvörösen villogó szemeire a homályban. - Nem gond. - lépett eléjük Kiimi Anaro. - Ki akar ebédelni? - Nem hiszem, hogy ez alkalmas idő az étkezésre.. - jegyezte meg a mon cal. - Nem nektek szóltam... te különben is a főfogás leszel. - húzódott lehetetlen szélességűre az imént még Kiimi Anaroként ismert lény szája, fűrészes fogaival leharapva a mon cal egyik szemkocsányát.
A két dragan villámgyorsan ott termett, Xenorth az ithoriait kapta el, a másik pedig a togrutát. Abeloth kezei hosszú csápokká görbültek, ahogyan behálózta, megforgatta és darabjaira tépte a jajveszékelő mon cal jedit. - Azt hiszem, sajnos az első behatoló csapat valóban csapdába sétált, ahogyan a tintahal mondta. - nevetett fel Abeloth. Xenorth nagyot fújt, és mellső lábaira ereszkedett Királynője előtt, aki játékosan megfricskázta fejpikkelyeit néhány csápjával, mintha csak egy házikedvencet simogatna. - Sajnálom, hogy nem jutott nektek ízesebb falat. Gyertek utánam. - intett Abeloth a draganoknak. - Krayt egyre gyengül. Ez a hajó hamarosan a miénk lesz! - Hacsak a jedik nem robbantják fel. - mormogta Xenorth. - Egyre több erősítést láttam odakint. - Dracoon most fél.. - simogatta meg a padlót Abeloth. - Érzi, hogy az előző gazdája a halálán van.. fél, hogy egyedül marad.. de ne aggódj, kis hajó, nem leszel egyedül. Itt van anyukád.. hamarosan ismét fiatal és erős leszel!
Azzal gonosz nevetést hallatva Abeloth a testőreivel együtt a Dracoon hídjára indult, hogy újra uralma alá hajtsa évmilliókkal ezelőtt elkóricált teremtményeinek eme kései, elveszett leszármazottját.
|
|
|
Endor
May 2, 2017 18:04:49 GMT 1
Post by sithlord on May 2, 2017 18:04:49 GMT 1
Waranous tudta, ezúttal itt a vég. Amikor pedig a Fény Bajnoka lesújtott rá hatalmas üvöltés hagyta el az ajkát majd pusztító erejű robbanás következett be, Waranous teste hirtelen izzani majd lángolni kezdett, levetve magáról a Sordis masszát is. Aztán egy hatalmas robbanás, amelynek hatásától Jaina is Rin is a padlón terültek el, Waranous egyszerűen eltűnt és megszűnt létezni ebben a világban… Ahogy Jaina lassan feltápászkodott, Waranousnak nyomát se lelte, Sordis pedig ugyanabban a folyós állapotban volt, mint amivel Waranoust próbálta meg feltartani. A Sötét Úr, az Időrabló elpusztult...immár véglegesen eltűnt ebből a világból, magára hagyva Jainát és Rint… Fényévekkel távolabb egy különös kút állt egy kihalt, szinte már pusztának tekinthető bolygón. Romvárosok, töredezett sziklák, sivatag...a Tatooine, avagy a Kárhozott világ. Az a hely ahol Asharad Hett azóta is kómában feküdt a taszken táborban, amit nem értettek meg természetesen népének tagjai de nem tudtak mást tenni, ápolták őt. A Kút a tábortól kilométerekre volt található, egy hatalmas és dicső város, immár rommá vált épületei mélyén. Egy különös burnuszos alak jelent meg hirtelen, sietős léptekkel haladt célja felé. Kezében díszes, megmunkált tőrt szorongatott és reménykedett benne hogy a Próféta igazat mondott amikor látomásban közölte vele, hogy a Sötét Úr halott lesz hamarosan és neki pontosan akkor és ott kell lennie a Kútnál, amikor a Gonosz gazdateste elpusztul… Amikor a különös alak odaért a Kúthoz, különös szavakat mormolt majd a tőrt a Kút felé irányította. A Kút mélyéről hirtelen alaktalan, nyúlós fekete massza kezdett el bugyogni, majd kibuggyanva a Kút pereméről lassan elkezdett a különös alak felé folyni. Azonban a Próféta követe nem ijedt meg. Ősi szavakat mormolt, majd a tőrt egyenesen a fortyogó sötét folyadék közepébe szúrta. -Többé nem lehetsz a magad ura Zordon! A Próféta legyőzött és Ő a legfelsőbb Hatalom immár! -a fekete folyadék körülvette a különös mintázatokkal és rúnákkal díszített tőrt majd lassan ellepte, aztán a tőr ismét láthatóvá vált. Szemmel láthatóan nem tudott vele mit kezdeni. Iszakh ben Rashid al Markhalan, a Próféta követője és tanítványa, elégedetten szemlélte ahogy a tőr amit még a Próféta kovácsolt ezredévekkel ezelőtt, felragyog és szinte foglyul ejti a különös fekete masszát. Majd a feketeség hirtelen felszívódott és csak a tőr maradt meg...a Gonosz immár örökre foglyul volt ejtve a Próféta akaratából. Iszakh magához vette a tőrt és gondosan elrakta majd elindult a romvárosból, vissza a tábora felé. Talán az Erő akarta úgy, hogy Asharad Hett portyázó emberei észrevették, amint az ő területükhöz tartozó, Koponya városban egy idegen alak lófrál. A taszkenek egy percig nem gondolkoztak, célba vették különös fegyverükkel Iszakhot és lőttek. Állatias üvöltés hagyta el ajkaikat, amikor a burnuszos alak eldőlt akár egy zsák, homlokából lassan vércsík folydogált és utolsó gondolata az volt halála előtt, hogy ezt most miért? A taszken harcosok hamar átkutatták az immár halott Iszakhot és megtalálták nála a díszes tőrt, amire egy szó volt vésve ősi rúnákkal, ZORDON… Az egyik taszken máris elrakta bőriszákjába a különös fegyvert és indultak is vissza a táborba, ahol uruk feküdt jelenleg eszméletlenül… A taszken sámán szokás szerint ráolvasásokat és mágiákat próbált Asharadra olvasni de a férfinek semmi sem használt, ugyanolyan eszméletlen volt mint addig. Aztán megjött a portyázó különítmény és a sámánnak odaadták a különös tőrt, úgy vélekedve, hogy ha valaki akkor ő biztosan tudja mire való. (folyt köv a Tatooine topicban)
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 3, 2017 8:53:26 GMT 1
- Azt hittem, nem lesz elég... - pillantott Jaina feltápászkodva a Waranous nyomában a padlón keletkezett kráterre, majd Rinre. - Azt mondtad, egyedül nem bánhatok el vele, hogy hárman kellünk hozzá..
Rin felnevetett, és letérdelt a még mindig folyós állapotban lévő Sordishoz. Egyik bőrkesztyűs ujjával egy kis csöppet felkanyarított a fekete folyadékból, a szájához emelte, megízlelte, majd undorral az arcán kiköpte.
- Ha nem teszem, és nem ültetem el mindkettőnkben ezt a gondolatot elég mélyen, ez a szentimentális barom sosem jut arra az elhatározásra, hogy átadja magát a sötétségnek, és ettől ennyire legyengüljön. Most már elfoglalhatom a helyét. Egyedül is le tudtad volna győzni ezt a förmedvényt, nővérem, olyan gyenge volt. Az már a te bajod, hogy nem bízol magadban, és nem használod ki a hatalmad.
- Átvertél? Áterted őt is? - meredt maga elé hunyorogva Jaina.
- Egyszer valaki azt mondta: minden, amit mondok neked, hazugság. Minden, amit kérdezek, átverés. Nem találsz bennem igazságot. Ha már semmiben sem hiszel, legalább ebben bizonyos lehetsz. Tudod, ki volt?
Jaina elméje sarkában megmozdult valami.. egy női nevetésbe fulladó, dühödt, mégis ismerős érzés.. - Csak annyit tudok, hogy valami köze van Jacenhez.. - Jaina keze újra a kardjára vándorolt. Rádöbbent, hogy hirtelenjében csak ketten maradtak a hídon, nem számítva a cseppfolyós Sordist. Itt lett volna az ideje? - Ne légy nevetséges. - mosolyodott el Rin. - Még nincs itt az ideje, hogy megküzdjünk. Igen, elképzelhető, hogy a bátyám is hallotta valakitől.. de az ő tanítója is csak egy tanonc volt.. ez a szép az egészben.. nos, megyünk? - Hová is? - pillantott a fekete tócsára Jaina. Valahogy nem érezte teljesnek a harc lezárását, nem tudta, Sordis életben van-e még, vagy már tényleg csak valamiféle fekete salakanyag. - Oda. - biccentett Rin a fejével a híd plexijén egyre nagyobbá váló, jedi hadihajókkal körülvett Dracoon-ra. - El kell pusztítanunk azt a hajót. Amíg működik, a Káosz hatalma is fennmarad. Most kell lépnünk, amíg gazdátlan.
Jaina elméje sarkában egyre erősödött a női nevetés. Hirtelen rádöbbent... lehetséges, hogy Rin nem érzékeli? - Nem gazdátlan. - rázta meg a fejét. - Már nem...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 9, 2017 20:16:08 GMT 1
Rin felfigyelt a Jaina tudatában levő idegen behatásra, abban a pillanatban, ahogy a nővére kiejtette a szavakat. Fel nem foghatta, hogy nem vette észre eddig, ugyanakkor ő maga még mindig nem érzékelt senkit a Dracoon fedélzetén, aki veszélyt jelenthetett volna a számukra.
- Hogy érted ezt? – kérdezte, várva a magyarázatot, miközben görcsösen megszorította hóna alá vett sisakját. Most már zsigerből érezte, hogy valami nem stimmel.
Jaina válaszra nyitotta a száját, de mielőtt egyetlen hang is elhagyta volna az ajkait, a szemei felvillantak, akárcsak a kezében tartott fénykardja. Rin nem aktiválta megint a fegyverét, de ugyanabban a pillanatban perdült vissza a Sordisból maradt sötét massza felé, mint a lány.
Az anyag már nem volt a padlón. Összesűrűsödve, zsíros tömegként felkapott a levegőbe, és formálódni kezdett. Amikor elérte a csillagromboló hídjának a mennyezetét, visszaesett, és lefolyt saját magán. A híd közepén most egy szilárd, mégis cseppfolyós köpeny állt, egy fekete, viasz-szerűen folydogáló, mégis helyben maradó alak, ami olyan sötét volt, mint a világűr maga.
A helyiségben sötét lett, ahogy a borzasztó életforma elnyelte az összes fényt. Jaina és Rin azonban látták a köpenyszerű torzót, aminek a nyaka fölé eltorzult, de jól felismerhető arc kerekedett ki. A felemás szemek állandóak és jól kivehetőek maradtak, Sordis arcának további részei viszont elmosódottak voltak. A jelenség belenyúlt magába, és apró pirulát vett elő, amit kivörösített, szétfolyt szájába helyezett, és visszanyelt magába.
- Nem haltam meg... még – mondta Sordis, miközben egyre vékonyabbnak és kevésbé masszívnak látszott. – De hamarosan megsemmisülök... A sötét oldal, a sötét oldal erősebb, mint én.
- Amondó vagyok, gyorsítsuk meg a halálod – kelt életre Rin vörösen izzó pengéje. – Biztos ami biztos.
- Azt hiszed, bölcsebb vagy mint én, nem igaz? – kérdezte a Sordis-maradvány. – Talán. A sötét oldal végez velem... De botorság volt keresztülhúzni a számításaimat.
- Ez a Waranous nevű teremtmény elpusztult – mondta Jaina, Sordisra mutatva a fénykardjával. – Ahogy te is.
- Valóban elpusztult volna? – vonta fel a szemöldöke helyét Sordis. – Na és a másik?
- Ennél jobb kísérletet kell tenned a manipulálásunkra – lépett közelebb Rin. – Ezek a régi Sith trükkök már rég elavultak. Még egy olyan hithű Jedi is tudja ezt, mint Jaina.
Sordis végigpillantott a testvérpáron, és belenézett a szemükbe. Úgy sikerült ezt elérnie, hogy mindketten azt érezték és látták, hogy a Sith Jedi az ő tekintetükbe fúrja a sajátját. Sordis megigéző kisugárzásától Jaina rájött, hogyan volt képes ez az alak manipulálni oly sok nála csekélyebb képességekkel rendelkező teremtményt, és hogyan tette őket a szolgáivá.
- Valóban azt gondoljátok, hogy a test halála elég egy ilyen kaliberű entitás elpusztításához? Hogy Waranous volt az az ellenség, aki az előző percekben előttünk állt? És mi van azzal, aki jelen pillanatban is azon fáradozik, hogy visszavegye jogos tulajdonát, a hajót, ami arra rendeltetett, hogy a lehető legnagyobb pusztítást hozza a galaxisra? Akinek a tudata folyamatosan ott motoszkál Jaina elméjének a legszélén, szólítva őt, beszélve hozzá? A veszély valóban reális, és nektek még valóban nagyon sokat kell tanulnotok.
Rin akarattal megtörte a felé kinyúló Sordis-akaratot, de közben rájött, hogy a Sith Jedi nem próbálta meg manipulálni őt. Ezúttal nem. Már nem volt számára cél, ezért eszközökre és szolgákra sem lehetett szüksége. De azért Rin nem engedte el magát, és felkészült rá, hogy mielőbb véget vessen ennek az aberrált, groteszk förtelemnek.
Jaina felé pillantott, és felemelte a fegyverét.
- Itt az ideje – mondta. – Meg kell ölnünk őt. A Sith hazugságai csak arra szolgálnak, hogy kibillentsen minket az egyensúlyból. Neked pedig Jediként igen fontos az egyensúly... ahogy nekem is.
- A sötét oldal nem ural téged – felelte Jaina az öccsének – Mégis benned van, és erőt ad neked. Érdekes jelenség.. – Sordisra mutatott fénykardjával, és folytatta. – Fejezzük ezt be, aztán irány a Dracoon!
- Igazatok van abban, hogy vannak sokkal rosszabb dolgok, mint a Sith – szólt közbe Sordis, aki valahogy egyre halványabbnak és füstszerűbbnek látszott. – Ti még nem láttátok az összes horrorját a galaxisnak, ami odakint létezik. Nem vagytok egymás ellenségei. Az Első Rend és a Jedik valójában ugyanazért küzdenek, de ezt nem ismerné el egyikőtök mestere sem.
- Mi az Első Rend célja? – csapott le azonnal Jaina, mielőtt még Rin közbeszólhatott volna. A fagyos tekintetű, jégkék szemű férfi gyors oldalpillantást vetett a lányra, de különös módon nem próbálta meg elhallgattatni Sordist, sőt, Jaina úgy látta, hogy Rin is kíváncsian várja, mi lesz a válasz.
Nyilván az érdekelte, hogy az ő mestere és Sordis mennyire értelmezik másképp a drágalátos Első Rendjüket.
- Te egy olyan Első Rendért küzdesz, ami nemes célokat űz, és rendet akar teremteni a káoszban – mutatott Sordis Rinre. – Te pedig – fordult Jaina felé -, egy ugyanilyen eszményt követsz. Csakhogy ezek a komplex szervezetek nem azért jöttek létre, hogy megfeleljenek az elsődleges céljaiknak.
- Hogy érted ezt? – kérdezte Jaina. – A Jedi Rend már nem az a divatjamúlt szervezet, ami volt. Most hatékonyak vagyunk.
- A nagy politikai szerveződések nem mások, mint eszközök arra, hogy bizonyos személyek elérjék a céljaikat – magyarázta Sordis. – Ez így van a te Köztársaságoddal és Jedi Rendeddel is, Jaina Solo. Az Első Rendet azért szakítottam ki a Birodalomból, mert rájöttem, mit művelt az apám, Palpatine császár. Ő érzékelt valamit.. egy jelenlétet, ami csak hozzá nyúlt ki a Galaxis határain túlról. Ez a.. jelenség majdhogynem megszállottá tette az uralkodót. Fel akarta keresni, hogy a szövetségesévé tegye. De amikor megtudtam az igazat, amit oly féltve őrzött, kénytelen voltam más irányba lépni. Ez a jelenség nem csak őt érte el, hanem engem is. Megkóstoltatta velem a hatalmát... Palpatine szerint a sötét oldal forrásával álltunk szemben. Meg akarta zabolázni és a szolgájává tenni, de.. én tudtam, hogy ami ekkora hatalommal rendelkezik, az nem úgy látja az életet és a halált, ahogy mi, átlagteremtmények. Ennek a bizonyítékai a káoszlények is. Amikor a mester elküldött engem és Wenthart a Mortisra, akkor jöttem rá.. Ekkor a fivérem elmondta nekem, hogy ő is érzi a jelenlétet. Az ő Sith Birodalma és az én Első Rendem meg akarják akadályozni ennek a különleges fenyegetésnek az előretörését, ezért vetettünk meg mindenféle széthúzást, és ezért hagytuk, hogy az EGB is megerősödjön. Ez... még a Yuuzhan Vongnál is veszélyesebb. El kellett pusztítani a Galaxisban kószáló számtalan Sithet és Jedit, nehogy jó szokásukhoz híven megint káoszba taszítsák az univerzumot, mielőtt az lélegzethez jutna. Fordulóponthoz közeledünk, és az Erő.. nem lesz elég ahhoz, hogy életben maradjunk.
- Ez a fenyegetés.. a Legfőbb Vezérről beszélsz? – vetette fel értetlenül Rin. – Ő az, aki ellen még te sem mertél fellépni.
- Nem, a mestered és én ennek a rejtélynek a felkutatása érdekében léptünk szövetségre. Efféle társakra szükség van a végső győzelemhez. De egy ilyen szövetség törékeny, és a mestered nem sokáig bírta elviselni a sikertelenségünket, és egy olyan szuverén egyén ténykedését, mint amilyen én vagyok. Neki, természetétől fogva, mindenkit dominálnia kell.
- Mit tudtatok meg a jelenségről? – kérdezte Jaina. – Milyen természetű a veszély? Amivel most néztünk szembe, Waranous.. és a másik.
- Ez a fenyegetés túlmutat a káosz lényein, a rejtőző Sith Nagyurakon vagy bukott Jediken. Ezek mind látható ellenségek, akikkel az univerzum törvényszerűségeinek hála előbb vagy utóbb leszámolunk. De ahhoz, hogy ezzel az új, határon túli ismeretlennel felvegyük a harcot, talán csak az lenne elég, ha olyasvalaki száll szembe vele, aki legalább akkora hatalommal rendelkezik, mint maga az Erő... És rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes felvállalni ezt a szerepet. Ha én vagyok az Erő, a káoszlények, a Sithek, a Jedik, ősi sötét oldali veszélyek és a fény korlátolt követői többé nem állhattak volna az átlagteremtmények útjába, nem láncolhatták rabigába őket. Ahogy az Erő sem.
- Az Erő? – hüledezett Jaina. – Ez őrület!
- Nem őrült – állapította meg Rin. – Érzem, hogy igazat beszél, és.. hogy képes lehetett volna rá. Képzeld el az Erőt egy olyan tudattal, mint amilyen a Sordisé, és akkor rájösz a fenyegetésre, amit jelentett. A mesterem bizonyára érezte ezt, és ezért fordultak egymás ellen...
- Én csak azt akartam, hogy szabad akarata legyen minden értelmes teremtménynek – tárta szét elfolyó karjait Sordis. – Ha én vagyok az Erő, senki sem állhatott volna az utamba! Alkothattam, teremthettem volna... A legnagyobb alkotásaim. De úgy tűnik, ilyen mértékű hatalom.. ez egyszerűen nem lehetséges.
- De átváltozni egy energiamezővé.. az egésszé, ami az életet adja, és megőrizni a tudatodat.. ez lehetetlen – Jaina és Rin ösztönösen távolabb léptek Sordistól, mintha attól tartottak volna, hogy sikerrel véghez vitte a tervét. – Hogyan tervezted mindezt?
- Közelebb jártam a sikerhez, mint bárki előttem. Van, aki a halált akarja legyőzni, van, aki.. az Erőt. Mindaz, amit tettem, minden oldal, amit elárultam, olyan titkokat fedett fel előttem, aminek a tudásáért minden értelmes teremtménynek halállal kéne lakolnia. Én, aki megtanultam mindent, amit az Erőről tudni lehet, közel kerültem ahhoz, hogy én magam legyek az Erő. Akkor pedig megölhettem volna magamat, és a pusztítás, amit véghezvihettem volna, évmilliókig visszhangozhatott volna az univerzumban.. vagy elfogadtam volna magamat, és uralnám a mindenséget.
- De ezek a kreatúrák, aki ellen az imént harcoltunk, és aki a Dracoon fedélzetén vár, szintén az Erő teremtményei – emlékeztette Rin.
- Sordis hogyan lehetett volna olyan, mint ők? – kérdezte Jaina, de maga is tudta, hogy hiába próbálja csökkenteni a mértékét annak, amit Sordis elmondott, a kérdése nem ért semmit.
- Nem, Jaina. Ő az Erő akart lenni, ami megalkotta őket – kapott észbe Rin.
- Máris olyan vagyok – vágott közbe Sordis. – Olyan magasságokba emelkedtem, mint ők. De én feljebb akartam lépni. Én akartam lenni az Erő. Ha elértem volna ezt a célt, én lettem volna a mesterük. Mint minden másnak is, ami létezik, vagy létezni fog, vagy nem létezik, és nem létezett soha. De most már tudom, hogy amit az Endorra jövet éreztem, ugyanaz volt, mint amit az apám érezhetett.. amikor megérkezett a Halálcsillagra. Ez a halál lehelete volt. A bukásé.
- Vannak nálad hatalmasabb lények, még azok – mondta Jaina. – Észrevették volna, amit művelsz. Megállítottak volna. A terved már az elején elbukott.
- Meglepődnél, mire nem jók az illegális fűszerek – mosolyodott el Sordis egyre torzabb és egyre füstszerűbb arca. – Ezekkel az intoxikánsokkal sikerült magamat mentesíteni az Erő akarata alól. Ideiglenesen eltompították bennem, és a midi-chlorianok elaludtak, pihenő üzemmódba kapcsoltak. Így a ti mestereitek sem vehették észre, amit csinálok. A Jedik ezért nem vették észre a valódi hatalmamat, ahogy a Sithek sem.
- Ennek most vége – lóbálta meg a pengéjét Jaina. – Járjunk a végére ennek!
- Ahogy óhajtod – felelte Rin, és egymás mellett haladva megközelítették a Sith Jedi maradványait.
Ám amikor közelebb értek hozzá, Sordis intett egyet, megmutatva maradék hatalmát. Jaina és Rin úgy érezték, mintha kőfalba ütköztek volna, miközben Sordis megfordult, és kipillantott a hajó körül koncentrálódó űrcsatára.
- Már halott vagyok.. ez az a hely.. – suttogta. – Itt halt meg az apám.
Rin Jainára pillantott, akinek arca döbbenetről tanúskodott. Ő is érezte – a sötét oldal tiszta, kavargó örvényét, ami körbefonta a hajót és a csatát. Azon a helyen voltak, ahol Darth Sidious meghalt. A néhai Sith keserűsége érződött a levegőben, hatalmának lenyomata megrontott mindent, ami érintkezett vele, ha túl sokáig tartózkodtak ezen a ponton.
Jaina és Rin egyaránt megérezték, hogy nem sok idejük maradt, és hamarosan távozniuk kell erről a hajóról.
- Ez.. a hely megerősíti a köztem és az Erő közötti kapcsolatot – folytatta Sordis, és a sűrű massza lassan teljesen átalakult füstként gomolygó humanoiddá. – Látom.. hogy mi fog történni.. a jövőben és a jelenben... Ezt a körforgást nem lehet megtörni, senkinek.. Most már értem. Olyan sokan szálltak szembe a természettel.. naivak vagyunk és ostobák. Ti ketten, ne pazaroljátok el magatokat így! Ha a régiek kihalnak, ti maradtok... legyetek okosabbak, mint mi.. legyetek.. halottak!
A füstmassza megremegett, és oszladozni kezdett. Olyan volt, mint egy olvadó fekete viaszszobor. Sordis hangja motyogásba, majd földöntúli hangok érthetetlen kavalkádjává vált. Keserves sikolyok törtek elő belőle, miközben megfizetett azért a tiltott tudásért, amit megszerzett, és amiért megcsalta a természet törvényeit. Nyikorgásszerű hangokat hallatott, és arca belemosódott a füstbe. Immár teljesen füstszerűvé vált, és minden irányba párologni kezdett.
A füst pamacsokra oszlott, és a darabok kezdték elveszteni az egymás közötti érintkezést. Már nem kapcsolódtak egymással, amikor egy éles, félig érthető hangsor tört elő belőlük, egyszerre, mintha több személy mondott volna valamit ugyanabban a pillanatban. De ez az utolsó kiáltás nem volt kétségbeesett vagy keserű. Inkább amolyan.. megnyugodó.
- Azt mondta, hogy Wenthar – állapította meg Jaina.
- Hagyjuk, hogy találkozzon vele – tette a lány vállára páncélkesztyűs kezét Rin. – Jobb, ha sietünk! Ezeknek a nagy hatalmú Sitheknek van egy olyan komisz szokásuk, hogy amikor meghalnak, felrobbannak.. Azt hiszem, ennek a hajónak is annyi – felvette a földről Sordis fénykardmarkolatát, és az övébe tűzte.
Jaina bólintott, és mindketten futásnak eredtek a hangárok irányába.
Mindeközben a Trejoliye-t egy apró mentőkabin hagyta el. A benne ülő fiú letörölte a könnyeket a szeméből, és beprogramozta az útvonalat. Az arcába épített neoncsíkok most fehéren világítottak, ruházata gyűrött volt és égésfoltok tarkították.
Therexint mélyen megviselte, amikor megérezte az Egyetlen bukását. Valami olyan kötelék fűzte hozzá, aminek a természetét maga sem értette, csak annyit tudott, hogy köze van az Erőhöz. Sordis és ő nagy tetteket vihettek volna végbe... most céltalan és tehetetlen lesz. Tudta, hogy fel kell keresnie az egymester kultuszát, és bejelenteni nekik a hírt. Azután át kell vennie felettük a vezetést. Vagy mégsem?
Igen. Ezt kell tennie. Letörölte a maradék könnyeit, majd a kinti csatát bámulva azon gondolkodott, hogyan szervezi újjá őket. Aztán a mentőkabin belépett az Endor légkörébe, ő pedig átvette az irányítását.
Rin és Jaina átverekedték magukat Waranous haderején, és az első rendi speciális erők kompjával hagyták el a hajót. A vörös páncélos katonák kíváncsian méregették Jainát, de nem tűntek ellenségesnek. Hullafegyelmük tökéletes volt.
Ahogy a komp távolodott, és irányba állt a Dracoon felé, a szupercsillagromboló Trejoliye hatalmas testén elektromos kisülések futottak végig, a hajó pedig egyszerűen, mint a gazdája, szétesett. Először a parancsnoki torony vált le, majd a tat, később pedig az egész hajó nagyobb darabokra esett. Nem volt semmiféle robbanás, de Jaina azt kívánta, bárcsak lett volna. Így olyan volt ez a pusztulás, mint egy értelmes teremtmény csendes halála. A Halálcsillaggal ellentétben az SSD Trejoliye megmaradt, de szétszórva és élettelenül, mint egy örök időkig lebegő, ócska sírbolt.
Jainának továbbított egy rövid üzenetet az Ellenállás bázisára, hogy ne szálljanak át a roncsba. Tapasztalatból tudta, hogy a halott Sithek és Jedik temetkezési helyei nem voltak valók az Erőt nem érzékelő csapatok számára.
Volt egy olyan érzése, hogy az igazi csata csak ezután kezdődik.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 10, 2017 23:33:17 GMT 1
Abeloth és draganjai a Dracoon egyik hatalmas, minden oldalról vaskos biomechanikus szövettel védett termében alakították ki átmeneti bázisukat.. az ősi hajó nem rendelkezett a klasszikus értelemben vett parancsnoki híddal, nem is volt szükség rá... az idegeken és külső érzékelőkön adatait a kezelők, pontosabban azok az élőlények, amelyeket a Dracoon hajlandó volt magába fogadni, a Yuuzhan Vong észlelő csuklyákhoz hasonló, fejre erősíthető szivacsos interfészeken keresztül közvetlenül elméjükben láthatták, képernyők és megjelenítő rácsok nélkül... Abelothnak persze semmi ilyesmire nem volt szüksége, néhány csápjával körbefonta, megcirógatta a Dracoon idegkocsányait, és máris tökéletes képet tudott alkotni a taktikai helyzetről.
- Küldd a gyermekeidet ezekre és ezekre a koordinátákra.. majd indulj meg ebben az irányban.. - Abeloth az endori bázis felé fordította a hajó ütegeinek egyik felét, remélve, hogy ezzel megzavarja az ellenséget, miközben a pókhajók egy részének megparancsolta, hogy öngyilkos akciókkal nyissanak részt a jedik cirkálóinak vonalán.. persze megtehette volna, hogy egyetlen gondolatával Erővihart, vagy valamiféle gravitációs kutat hoz létre, elnyelve egy-két hajót, de még nem volt itt az ideje, hogy móresre tanítsa ezeket a pondrókat.. előbb a látogatói.. - Készüljetek. - szólt oda Xenorthnak és a többi dragannak. - Mindjárt itt vannak a gyerekek...
...
Az Első Rend kommandós rohamcsónakján Jaina még néhány pillanatra visszagondolt Sordis utolsó szavaira, miközben a széthulló szuper-csillagrombolót figyelte. - Mindig van egy még hatalmasabb, még ellenségesebb ellenség, amiről, akiről nem tudunk.. mikor lesz már ennek vége? - sóhajtotta a nő inkább csak úgy saját magának. - Semmi sem az, aminek látszik.. ezek az ellenségek valószínűleg minket is így látnak. - vonta meg a vállát Rin. - Amíg mi vagyunk az erősebbek, a mi igazságunk számít majd, no nem mintha egy fikarcnyit is érdekelne, hogy milyen színnel kerülök be a történelemkönyvekbe.. - Gondolom, a szürkének örülnél a legjobban.. - mosolyodott el egy pillanatra Jaina, mert az az érzése támadt, mintha egy hang súgta volna meg neki ezt a frappáns, inkább Jace-re jellemző választ.. Rin nem reagált, helyette a kommandósaihoz fordult. - Találkoztak ellenállással eddig? Mármint kisbetűvel. - Az egyik társunk áruló volt, megtámadta a hátrahagyott őröket. - jelentette a vöröskommandósok vezetője. - Aztán valami sárkányszerű lénnyé változott, mint egy nagydarab krayt, és kirepült az űrbe, a hajó felé, amelyikre tartunk. Rin a Dracoon egyre növekvő törzse felé pillantott, majd biccentett. - Láttam már ilyet, a Zonama Sekoton.. - közben fejét jelentőségteljesen Jaina felé fordította egy pillanatra, mintha azt akarná mondani: "Ahogy Téged is". - A Káosz szolgái. Készüljenek...
A rohamsikló kikerült néhány pókvadászt, majd nagy lendülettel becsúszott a vongszerű óriás egyik nyílásán, ami leginkább hasonlított egy hangárra.
Jaina ls Rin elsőként léptek a pulzáló, kristályszerű padlóra, a folyosók végén elvesző színeket és árnyékok kavalkádját fürkészve. - Olyan, mint Sordis álmai.. - rázta meg magát Rin, majd a kommandósokhoz fordult. - Igen uram, biztosítjuk a hajót. - biccentett a vezetőjük, Jaina pedig egy pillanatig nem volt bizonyos benne, hogy az Erőn keresztül érzékelte-e a parancsnok öccse megfelelő utasítását, vagy egyszerűen csak gúnyolódott vele.
- Siessünk. - jegyezte meg szárazon a sisakja alatt Rin, miközben sprintbe váltott a hajó folyosóján. - Egyre inkább összekapcsolódik a hajóval a haverod, akármit is jelent ez. Erősödnek.. - Nem a haverom.. - sziszegte Jaina, majd megelőzte Rint.
...
Az első dragan az egyik oldalfolyosóból bukkant elő, de Jaina szinte zavartalan könnyedséggel módosított futásának irányán, a padló helyett a falra helyezve talpait, kikerülve a sárkányszerű lény pofájából áradó tüzet, majd pengéjével elválasztva a lény fejét a törzsétől. A második lény ugyanúgy megdermedt Rin kezének mozdulatára, mint a Trejoliye fedélzetén a zombik, majd megremegett és felrobbant, ahogyan mozdulatlanná merevített teste és izmai nem tudták benntartani a mellkasában kilövellésre készülő, egyre forrósodó tüzet.
Jaina az Erő segítségével védőfalat vont kettejük köré, hogy megvédje őket a dragan-daraboktól, miközben Rin halkan felkuncogott.
Egy nagyobb, csarnokszerű belső terembe érkeztek, amelynek végén valamiféle háló terjeszkedett. Jaina egy-egy lemészárolt jedi torzóját vélte felfedezni a falakon lévő bábszerű képződményekben, míg a háló közepén egy humanoid terpeszkedett, mint valamiféle pók. - Azt hiszem, téged keresünk. - jegyezte meg könnyedén Rin, miközben belépett a terembe.
Jaina elméje pedig mintha szét akart volna robbanni..
- Hát eljöttetek. - hangzott a válasz, majd a hálószerűség szétszakadt, ahogyan a középen lévő entitás visszahúzta csápszerű karjait a hajó falain lévő érződudorokból, és megvillantotta feléjük lehetetlenül széles, karmos-fogas mosolyát.
- Jediket... őltél. - szólalt meg végül a korábbihoz képest halkabban Jaina. - Talán Te magad is közöttük rejtőztél, így jutottál fel ide, igaz? - Okos kislány.. - biccentett Abeloth. - Milyen kár, hogy valójában nem is létezel... hihihi... - Egy pillanatig tekintsünk el most ettől.. - lépett közelebb Rin, sisakja alól aggodalmas pillantást vetve Jainára.. úgy tűnt, a nő egyre inkább ennek az entitásnak a hatása alá kerül. Rin felemelte a kardját, és kinyújtotta a kezét. - Egy kicsit foglalkozhatnál velem is, legalább ennyi időnk legyen egymás szórakoztatására, mielőtt megöllek.
Abeloth ragadozó mosolya még szélesebbé vált. - Én nem.. létezem.. - motyogta Jaina egyre zavartabban, miközben a bőre halványodni kezdett..
Xenorth a semmiből tört elő, és Jaina csak akkor kapcsolt, amikor az ősöreg, fekete dragan már egészen fölötte volt, és szélesre nyitotta állkapcsát. A lila penge lepattant a dragan hatalmas fogairól, Jaina egy erőlökéssel még távolabb tudta magától lökni a dragant, de aztán a tűzgolyó a lábai előtt robbant és a terem túlsó végébe repítette, ahol eszméletlenül terült el. Xenorth egy kupacnyi vért és fogdarabot köpött a padlóra, majd nehézkesen megindult az eszméletlen nő felé.. - Hadd nézzelek.. - Abeloth egyik csápja apró göngyöleggé gyűrte az Erő-lökést, amit Rin küldött felé, hogy őt is mozdulatlanná dermessze, és Jaina irányába küldte, majd visszafordult a maszkos férfihez. A szemei egyre mélyülő, fekete lyukra emlékeztető sötétségűvé és egyszerre csillagfényessé alakultak, ahogyan megpróbált Rin veséjébe látni.. és persze az agyának rejtett zugaiba.. - Hát ez igazán érdekes, hihihi.. - kacarászott Abeloth. - Nem is értem, hogy nem vettelek észre eddig.. a Te fajtád ügyesen rejtőzködik, nem igaz? - Nem mutogatjuk magunkat, mint egyesek. - biccentett Rin, miközben lassan, lépésről lépésre próbált közelebb kerülni Abeloth-hoz. - Csak akkor sújtunk le, amikor itt az ideje.. - Az biztos... hihi.. - hadonászott néhány csápjával Abeloth, majd elmélyült a hangja. - Különös.. életforma vagy te, fiú.. ó igen, hát ezért vagy ilyen ismerős... szinte bűzlesz a Kiválasztottságtól, nemde?
Rin előtt a levegőben egy pillanatra megjelent a fekete sisak. mint egy illúzió, ott lebegett előtte, megtörve, majdnem ugyanúgy, mint ahogyan az anyja kezében volt odalent az Endoron nem sokkal ezelőútt.. - Szórakoztatnak az illúzióid, boszorkány, de nem tévesztenek meg. - lépett előre még egyet Rin. - Ó igen, gyere csak közelebb.. így jobban beléd látok. - mosolygott tovább vérszomjasan Abeloth. - Akárki is volt a mestered, jól kitanított.. nem olyan vagy, mint a lány... ellentmondásos vagy, óvatos, megtévesztések valódi rétegeinek sokasága... mégis.. nem vagy idevaló, hihihi.. hát ez az, te magad is érzed, nem? Te magad is tudod, hogy nem ez a helyed, nemde? - Velem nem játszod ez el ugyanazt, mint a többiekkel. - rázta meg a fejét Rin. - Nem dőlök be az ostoba illúzióidnak.
- Ó, csakugyan biztos vagy benne, hogy ez illúzió? - forogtak egyre gyorsabban Abeloth szemei. - Hát nem látod magad? Hát nem látod, mennyire utat tévesztett az egész galaxis.. az egész univerzum.. miattad, egyes egyedül miattad, fiacskám? Nem látod magad, ahogyan a helyes útra térve lerombolod a Jedik Akadémiáját még azelőtt, hogy szétrajzhattak volna a galaxisban? Hogy száműzetésbe kényszeríted az öreg, szenilis Skywalkert? Bár, végtére is ezt némi késéssel bepótoltad, nemde? Hihihi.. nem látod magad nagyapád követőjeként? Az entitás szolgájaként, akiről az a szenilis drogos beszélt, akinek a segítségével elbánhattatok az Öreggel? Nem látod, mekkorát tévesztettél az utadban, éppen azokat az eseményeket megakadályozva megtörténtükben, amelyekre annyira vágysz? Nem látod, mennyire.. nem tudod befejezni, amit nagyapád elkezdett?
Rin lépte egyre lassultak, ahogyan az Abeloth által rábocsátott látomások megrohanták. Az égő épület, a hatalmas csillagpusztító fegyver, egy háromágú, instabilan villogó vörös penge, egy arc, ami a homályba vész... Felszegte a fejét. - Nem számoltál, nem számoltatok ... a Vonggal... és amivé váltam azok után, ami a Myrkyren történt. És azzal, aki megmentett.. a Mesteremmel... én már nem vagyok Ő.. sosem.. voltam...
- Legyen hát. - nevetett fel Abeloth. - Tagadd csak meg... ahelyett, hogy belátnád, nem küdhetsz ellenem... tagadd meg, és pusztulj!
A csápok villámgyorsan lőttek ki, hogy Rin köré csavarodjanak, de ekkor egy élénk, zöld villám vágott át a termen, és az egyik csáp megégve a padlóra hullott.
Abeloth döbbenten a levágott csápra, majd a térdeplő Rin mellett álló Jainára pillantott. Xenorth eszméletlenül hevert a sarokban, ugyanott, ahol az előbb még Jaina.
- Majdnem elkapott. - tápászkodott fel Rin. - Engem is. - pillantott rá Jaina. - De ennek véget vetünk itt és most...
Egyszerre mozdultak, kardjaik szinte tökéletes összhangban csapódtak neki Abeloth quadánium, sőt, beshkar - keménységűvé alakuló csápjainak, amelyekkel hárítani próbálta a csapásokat. - Milyen szép is a testvéri szeretet... - villant meg ezúttal gyűlölettel, félelemmel teli módon Abeloth tekintete, ahogyan kijátszani kényszerült utolsó aduját a párossal szemben. - Majdnem olyan, mint a szülői, nem igaz, fiú?
Rin hátratántorodott. - Gyerünk! - kiáltotta oda neki a még mindig Abeloth karjait csépelő Jaina. - Gyerünk.. - utánozta ezúttal a lányt anyja hangján Abeloth. - Ne okozz csalódást anyádnak, kislányom, békülj ki szépen a kisöcséddel, és győzzétek le együtt a sötétséget, békülj ki szépen vele, még akkor is, ha elárul, még akkor is, ha... - Nem!! - üvöltött fel tehetetlen dühében Rin.
- Hol a mama.. hol a mama.. na hol a mama? - kacsintott csillagszemeivel Jainára Abeloth, aki egy pillanatra hagyta, hogy a dilemma magával ragadja, és aggodalmasan kinyúljon Leia felé...
És ne érezzen semmit, egyáltalán semmit, csak a fekete sötétséget, és Abeloth gunyoros nevetését. - Te voltál... - Jaina körül megfagyott a levegő, ahogyan Abelothra nézett. - Nem, kislányom.. én csak egy kicsit beszélgettem veled. - Kacsintott vissza Abeloth. - Most már talán megérted, mit akarok mondani neked azzal, hogy nem létezel, hogy el kell engedned az életetet, a szeretteid, mindent, és akkor méltó tanítványommá válhatsz.. - Megölted... - remegett meg Jaina ajka, ellilulva. Nem érezte Leiát sehol.. egyáltalán sehol.. - Megölted.. anyát.. - Nézz mélyebbre abban, amit Erőnek nevezel, kislány, és rájössz, hogy nem én voltam.. - suttogta Abeloth, Rin felé kacsintva.
Az Erőn keresztül közvetített kép, ami bevillant Jaina szemei elé, a függőhídról, amelyen Leia és Anakin állnak, valószerűtlenül valóságos volt. - Minden, amit mond neked, minden, amit mondok neked, hazugság... - lépett hátrébb Rin, de akadozott a hangja. - Ne... ne hallgass rá! Az előbb majdnem legyőztük.
Jaina azonban csak bámult, üveges tekintettel a semmibe, ahogyan megelevenedett előtte a jelenet... Rin fénykardja, amely áthatol Leia testén...
- MEGÖLTEEEED..... NEEEEEEEEEEEEM!!
A sötét hullám egy pillanatra szürkére festette Jaina arcát, ami egészen hullaszerűvé vált, ahogyan a jedik Kardja sátáni, szinte őrült kacajt hallatva Rinre vetette magát, Abeloth távolinak tűnő nevetése közepette...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 12, 2017 15:18:23 GMT 1
Rin villámgyorsan forgatta vörös pengéjét, miközben nővére egyre erősödő csapásai úgy záporoztak rá, mint valami szélvihar. A férfi a védekezésre összpontosított a sötét oldal irányába hajló Jainával szemben, miközben Abeloth ott röhögött mellettük a háttérben. Rin biztos volt benne, hogy a teremtmény kifejezetten élvezi a látványt, hisz ez a fajta mindig is örömét lelte a káoszban, amit alkotott.
- Anyát meg kellett ölni – sziszegte éles hangon a maszkja mögül. – Ez.. nem olyasvalami volt, amit könnyű volt megtennem.
- Hát persze! Jacen és te mindig megtaláljátok a módját, hogy kimagyarázzátok! NEM IGAZ? – Jaina összeszorított fogakkal támadott, és Rin kissé idegesen vette észre a lány arcára kiülő torz kifejezést.
- Áldozatot kellett hoznom – vágta oda, miközben a vörös és lila penge haláltáncot járt előtte. – Szeretem a családomat, de a szeretet mit sem ér az ilyen alakokkal szemben, mint az ott – bökött Abeloth irányába a fejével.
Jaina még csak nem is reagált, láthatóan el volt szánva rá, hogy több árulást nem bocsát meg, és itt helyben elintézi Rint. Ő pedig úgy fordította a harcot, hogy közelebb kerüljön a helyiség kijáratához.
- Jaina, én már nem vagyok Anakin – mondta, miközben egy gyors ellencsapással félrelökte a lány eszeveszett iramban pergő kardját. Jaina olyan erővel nyomakodott előre, hogy Rin megértette, miért nevezik Jedik Kardjának. – Ahogy te sem vagy már az a Jaina, aki Jacennel megküzdött...
- Még több Sith beszéd!
- Csak egyik oldalát látod a galaxisnak. Változnod kell, ahogy én megváltoztattam Anakint!
A két penge egymásnak csapódott, és a vörös lecsúszott a liláról, majd Jaina torkának szegeződött, aki félreütötte, és hátrébb szökkent egy pillanatra.
- Akkor majd én megbosszulom! – emelte maga elé a pengéjét, és a levegőbe ugrott, hogy egy hatalmas csapással kibillentse Rint az egyensúlyából.
- Semmit sem tudsz a bosszúról – zengte Rin, és kezét előrelökve a falnak csapa Jainát. – Ahogy a sötét oldalról sem.
Azzal a tenyerét felfelé fordítva begörbítette az ujjait, mire Jaina a levegőbe emelkedett. A Jedik Kardja megidézte magában a világos oldal energiáit, de a dühe miatt elhomályosodott a harmónia, amit eddig a szövetségesének tudhatott. Amikor Rin behajlította a könyökét, és közelebb sétált, Jaina tehetetlenül összegörnyedt a levegőben, és elejtette a fénykardját. A férfi egyik kezében égő vörös penge megvilágította a lány dühtől eltorzult arcát, miközben Rin még jobban begörbítette az ujjait – és ekkor Jaina felordított kínjában.
A Jediket kiképezték arra, hogy ellenálljanak a fájdalomnak. De az Erőnek megvoltak az eszközei rá, hogy még a legnagyobb állóképességgel rendelkező teremtményt is megtörje.
Jaina kapkodva lihegett és kiabált, mintha kegyetlenül rázta volna a hideg. Ahogy a sötét oldal energiái dolgoztak benne, a levegőben lebegő teste egyre összébb görnyedt, kiegyenesedett, majd megint összegörnyedt, amikor Rin ismét behajlította az ujjait. Nem került volna plusz erőbe, hogy összeroppantsa a lányt, eltörje a gerincét, péppé zúzza a belső szerveit, felrobbantsa az agyát a fejében, vagy olyan mértékű nyomást nehezítsen rá, amitől azonnal meghal.
Rin egyáltalán nem szerette, ha csak úgy váratlanul megtámadják. Mégis, nem a nővére volt a legnagyobb ellensége a szobában. Tudta, hogy egyszer s mindenkorra véget vethetne a legfájóbb családi köteléknek, megmenthetné Jainát attól a sorstól, ami rá vár, ha életben marad... Érzékelte, ahogy Jainában növekedik a világos oldal ereje – nem sok kellett neki, hogy kitörjön a szorításából. Most kellett döntenie.
Jaina a földre zuhant, és négykézlábra tornázva magát, erősen lihegve próbálta összeszedni az erejét.
- Sosem tudnálak igazán bántani.. – suttogta Rin. – Ugyanaz a sors vár rád, mint anyára, előbb vagy utóbb. Lehet, hogy itt és most – pillantott a kíváncsian nézelődő Abelothra. – Az új barátunk bizonyára örömét leli majd benned...
Azzal kikapcsolta vörösen izzó fénykardját, az ővébe tűzte, majd mielőtt Abeloth utánanyúlhatott volna, kiszökkent a résen a következő helyiségbe. Az Erőt segítségül hívva természetfeletti sebességgel rohant a nem messze elterülő hangár irányába. Lassított, amikor megérezte az embereit.
A vöröskommandósok biztosították a területet és a rohamcsónakot. Amikor Rin befutott, és kiadta a parancsot az indulásra, a rohamvezetőjük későn rejtette el az arcára kiülő kétkedő kifejezést.
- Van valami probléma, rohamvezető? – perdült felé Rin, miután beszálltak a csónakba. A jármű halk búgással életre kelt, felemelkedett a padlóról, és kirepült a hangárból. Rin a karjába épített jeladót aktiválva utasította a Sordis csillagrombolóján maradt vadászgépét, hogy térjen vissza a Finalizerre.
- Nincs semmi, uram – rázta a fejét a széles arcú nő.
- Megvan, amiért jöttünk – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Rin. – Ezt a csatát most nem nyerhetjük meg.
- Mégis, talán jobb ötlet lenne, ha idehívnánk a flottát, és véget vetnénk az Ellenállásnak egyszer s mindenkorra! – szorította ökölbe a kezét a nő. Aztán észbe kapott, és hozzátette – A parancsai szerint fogunk eljárni, ur...
Rin előrelendítette a karját, és a rohamcsónak belső falához csapta a vöröskommandós parancsnokot. A rohamvezető arcán látszott, hogy iszonyú energiák nehezednek rá, de nem tudott semmilyen hangot kiadni. Egyre jobban belepréselődött a páncéljába. A szemei felfelé fordultak, a szája tátva maradt, és úgy tűnt, mondani akar valamit. De két másodperc múlva elernyedt, és ekkor Rin is leengedte a kezét.
- Van még valakinek ellenvetése? – tekintett körbe a kabinban. Miután nem kapott választ, folytatta: - Jó. Nem szeretném, hogy a kezdeményező képességük a torkukon akadjon!
- Igen, uram! Bocsánatot kérek, uram! – felelte pattogósan a rangidős tiszt, aki maga sem tudta, örüljön, vagy rettegjen attól, hogy rohamvezetővé lépett elő.
Rin oda sem figyelt rá. Azon töprengett, hogy milyen hálás a sisakjának azért, mert az emberei nem láthatják az arcán kavargó érzéskavalkádot. Remegő kezét a köpenye alá rejtette, és belekapaszkodott a rohamsikló egyik fogantyújába, hogy megzabolázza a másikat.
Az Erőhöz fordult, hogy lenyugtassa a lelkében dúló vihart.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 16, 2017 23:58:59 GMT 1
Jaina megpróbált feltápászkodni a legutóbbi csapások után, de a testét csavargató, gyötrő Erő-kitöréseknél még sokkal jobban fájt neki mindaz, amit látott és érzékelt... furcsa módon egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy a csápos - fogas nőszemély az álmaiból és az elméje sarkából ezúttal hazudott volna neki.. a jelenet, amelyben Anakin lesújt az anyjára, tökéletesen valóságosnak tűnt. És bár tisztában volt vele, hogy ez az entitás - mert kétsége sem volt afelől, hogy ő a felelős érte - mit tett az apjával és az anyjával, egyúttal arról is meg volt győződve, hogy ez a legutolsó látomás.. nos, ez állt a legközelebb az igazsághoz. - Hogy tehetted... - törölte le az orrából folyó vért Jaina, ahogyan a sötétség és a világosság mezsgyéjén már nem is egyensúlyozott, inkább dülöngélt, ahogyan fáradt teste és lelke nem tudta eldönteni, hogy merrefelé keressen menedéket. Egy hideg, selymes érintésű női kéz simított végig a hátán, amibe beleborzongott. - Nem létezel.. - suttogta a fülébe szinte szeretteljesen Abeloth. - Hallgass rám.. engedd el ezt az állandó gyötrődést sötét és világos között, ezt az állandó ragaszkodást az élethez és ahhoz a hazug semmihez, amiben voltál... engedd el, fogadd el, hogy valójában nem létezel, és lépj át a kapun... lépj át hozzám, és légy a Csillagok Hercegnője! Jaina homlokáról azakadt a veríték és folytak a könnyei, ahogyan lassan megfordult, és kinyitotta a szemét. Abeloth csókot lehelt a homlokára, és egyik kezével ismét végigsimította az arcát. - Megígérem neked, kislányom, hogy soha többé nem leszel.. magányos... - a lény szeme ismét forogni kezdtek, olyanokká váltak, mint két fekete lyuk, mint két fekete csillag, Jaina pedig lassan érezte, hogy elmerül bennük.. sajgott mindene, de egyszerűen nem volt rá ideje, hogy a Fény oldalának gyógyító energiáit magához hívja... azok a szemek túlságosan gyorsan forogtak... - Jai! - suttogta valami Jaina elméjében, és a nő úgy érezte, hogy egy utolsó energialöket húzódik végig a testén... sötét, éltető.. és ismerős. Mintha mindig is a része lett volna.. merthogy az is volt.. - Nem! - üvöltötte, és erőteljesen beletérdelt Abeloth gyomrába - vagy legalábbis oda, ahol a hasonló humanoidok emésztő szervei helyezkedtek el az esetek többségében.. Igen, a lény belelátott az elméjébe, ahogyan magáévá, vagy még inkább saját magává akarta tenni őt, de ez kölcsönös volt. Jaina látta a végtelen mélységet azokban a szemekben, de a végtelen magányt is.. és a lény nevét is. Abeloth felüvöltött, és szája az ilyenkor szokásos módon lehetetlen szélességűre nyílt, hogy darabokra szaggassa Jainát... A Dracoon termének egyik oldalfala ebben a pillanatban kiszakadt, és egy hártyás-fémes szárnyakkal ellátott gömb suhant be rajta, amelyből tiszta sötét oldali energia, és vöröses villámok zúdultak Abelothra. A nyers erőtől a teremtmény hátratántorodott, és a falhoz szorult, miközben a hajó központi gömbjéből egy rámpa nyúlt ki, amely fogókaromban végződött, felnyalábolta az alig pihegő Jainát, majd a hajó kilőtt, szárnyait maga mellé húzva végigsuhant a járaton, amelyen keresztül Rin és Jaina ideérkeztek, majd a hangáron át kirobbant az űrbe, és a pókvadászokat, valamint a Jedik és Vostroyaiak gépeit kikerülve az Endor holdja felé kezdett ereszkedni. ... Abeloth pillanatokkal később tért magához, arra ébredve, hogy a súlyosan sebesült, még mindig támolygó Xenorth afféle háziállatként a lábait nyalogatja. - Az egyik gyermekünk elárult minket.. - pillantott a sith meditációs gömb sziluettjére Abeloth, amely a terem falán hirtelen megjelenő, a körülötütk lévő űrt ábrázoló membránon villogott. - Ostoba fiú vagy, Dracoon, tudhattad volna, hogy ezeket a gömböket nem szabad a fedélzetedre engedni.. A hajó padlózata megrázkódott, egyszerre szemrehányóan és bocsánatkérően.. - Majd alattam megtanulod, gyermekem, hogyan kell méltósággal viselni a magányt.. - porolta le magát Abeloth, ahogyan feltápászkodott. A kisebb oldalsó járatokból újabb draganok érkeztek, hogy körülállják úrnőjüket. Odakintről már szinte humanoid füllel hallható módon felerősödtek a támadó gépek találatai nyomán kialakult robbanások és tüzek hangjai. - Ideje menni. - érintette meg a Dracoon belső falát Abeloth, miközben csápjai mélyen behatoltak a félig gépi, félig élő szövetbe, átvéve az irányítást a hajó fő idegpályái felett. - Itt már nem vár ránk senki és semmi... Néhány pillanattal később a Dracoon alakja elhomályosodott, majd anélkül, hogy a hipertérugráshoz hasonló gyorsulást mutatott volna be, egyszerűen köddé vált... nyoma veszett. A pókvadászok pedig élettelen szikladarabokként álltak meg az űrben, egymásnak, illetve a meglepett jedi, vostroyai és köztársasági vadászoknak csapódva... ... Jaina magához tért. A sötét oldal és a gömb homálya körbeölelte, szinte alig kapott levegőt... mégis ki tudta venni, hogy nincs egyedül a fullasztó, apró helységben. A kabinban ülő alak megmozdult, és közelebb lépett, Jaina pedig elrémült. Az ikertestvére állt előtte, teljes sötét oldali valójában, karikás, sárgás szemekkel, fekete köpenyben.. - Darth Caedus.. - Jaina torka száraz volt, és nem jött rá a Jacen név. - Hát mindannyian élet és halál között fogunk ingázni immár a végtelenségig? Ez a sorsunk? Caedus elmosolyodott. - Ha most látsz engem, Jaina, akkor ennél már nem is lehetnék halottabb. Csak egy illúzió vagyok, Hajó sötét oldali energiáinak terméke. - Nem tűnsz.. holofelvételnek.. - húzódott hátrébb a falhoz Jaina. Mi van, ha ez is Abeloth újabb trükkje.. vagy.. Anakiné? - Ez inkább olyasmi, mint egy Őrző a Holokronban. - biccentett Caedus. - Csak a holokronok nem tudnak repülni, és kimenteni sem tudnak téged olyan szorult helyzetből, amikor végre megnyitod magad a sötét oldal előtt.. Hajó célszerűbb eszköz ilyen szempontból. - A sötét oldal előtt.. - mormolta Jaina, és megborzongott. - Jacen... - Caedus. - ismételte Caedus. - Anakin.. él.. anya pedig.. meghalt.. apa is.. - szaladtak ki a hangok Jaina torkán anélkül, hogy gondolkozott volna. - És én is, elfelejtetted? - mosolyodott el Caedus némiképp vérszomjasan. - Szedd össze magad, nővérkém.. Neked és Hajónak sok mindent meg kell beszélnetek. - Miről beszélsz? - kérdezte Jaina. - Egyszer azt kérdezted, láttam-e előre.. - mosolyodott el Caedus illúziója. - Vagy talán meg fogod kérdezni.. de inkább azt hiszem, már megkérdezted. Nos, a válaszom... igen. Láttam, és meg kellett próbálnom megállítani őket... mindegyiküket. És az, hogy most itt ülsz Hajóban, azt jelenti, nem sikerült. Halott vagyok. Neked kell bevégezni. - Istenem, Erő segíts meg, már megint mit.. - temette az arcát a kezeibe Jaina. - Jaina.. - folytatta Caedus türelmesen. - Ezt nagyon.. fontos, hogy megértsd. Sokminden van a felszín alatt.. de amíg a jedik és a sithek egymással vannak elfoglalva, olyan erők jutnak felszínre, amelyeknek nem szabad... olyan erők, amelyek átránthatják az egész univerzumunkat egy alternatív valóságba... - Ahol nem létezünk. - pillantott a testvérének szellemképére Jaina. - Így van. - biccentett Jacen. - Oda, ahol egyikünk sem létezik.
|
|
|
Endor
Jun 12, 2017 18:23:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 12, 2017 18:23:18 GMT 1
Vale kapitány szótlanul haladt Lord Rin mellett. A köpenyes alak zárkózottabbnak és ennélfogva ingerlékenyebbnek tűnt, mint általában, ezért Vale úgy döntött, nem kérdezősködik. Így hát nem maradt más választása, meg kellett várnia, amíg a számító, de kiszámíthatatlan főparancsnok magától ad neki engedélyt a beszédre. Vale hamar rájött, hogy ha továbbra is a Finalizeren, vagy akár ebben az életben akar még szolgálni a Legfőbb Vezér dicsőségére, akkor igazodnia kell ezekhez a különleges felettesekhez.
Miközben egymás mellett haladtak a parancsnoki torony felé, Rin hirtelen elkanyarodott a saját privát körletei felé vezető átjáróba. Vale egy pillanatig tétovázott, aztán követte a felettesét. Amikor Rin rendmester észrevette, hogy a nyomában jár valaki, megtorpant, mintha elfelejtett volna valamit.
- A Zonama Sekotra megyünk, Vale – mondta, és bár nem szokta nevén nevezni a tisztjeit, Vale mégsem érzett ki a torzított hangból semmi figyelemre méltó változást.
- Értettem, uram! – tisztelgett, de Rin mögött már csukódott is a lakosztályának az ajtaja.
A kezében fogta a nagyapja ikonikus sisakját és maszkját – a legendás öltözék eme legfontosabb darabjának roncsa egybeforrva, szemeiből csak halott üresség nézett vissza rá. Rin bevitte a fekete falú meditációs termébe, és ráhelyezte az erre a célra előkészített talapzatra. A nemrég megtörtént eseményektől függetlenül előbb vagy utóbb ellátogatott volna az Endorra, hogy megszerezze ezt a számára oly becses ereklyét.. Talán azt remélte, hogy Darth Vader szelleme majd útmutatással fogja ellátni?
Miközben a maszkot tanulmányozta, leakasztotta az övéről a fénykardmarkolatot, amit Sordis csillagrombolójáról hozott el. Megforgatta a kezében a hosszú, a lorrdi vénember testméreteihez igazított hengert, aminek a stílusa a galaxis legnagyobb szobrászait is megszégyenítette volna. Olyan volt, mint a vén Sith Jedi személyisége, komplex és szerteágazó, mégis egy irányba tartott. A halálba, tette hozzá gondolatban. Mindenki a halálba tart.
Felkattintotta a fegyvert, és a standardnál egy kicsivel hosszabb, narancsvörös penge megvilágította a helyiséget. Rin megállapította, hogy Sordis mérhetetlenül nagy hatalommal és tudással rendelkezett. Épp ezért jó, hogy sikerült elpusztítani.
Az övére akasztotta a fénykardot, majd levette a maszkját, és egy másik, a fal tövében álló, hamvakkal teli tartóra tette. A Zonama Sekot – jutott eszébe. Sordis nem rejtette el a gondolatait, amikor ő és Jaina párbajoztak vele. A Sith Jedi mester egy olyan külső fenyegetésre utalt, a mi felülmúl mindent, amivel eddig szembenéztek.. bárt ebben Rin erősen kételkedett. Mégis, Sordis gondolatai mögött feldezett egy másik mellékgondolatot, miszerint a Yuuzhan Vong faj nem önszántából támadta meg a galaxist, hanem meghívást kaptak a betörésre... És a valódi fenyegetés, aki mindezt összehozta, illetve majdnem összehozta, belül van.
Vajon ezért akarta Jacen megerősíteni a Galaktikus Szövetség ellenében a Konföderációt? Egy sokkal erősebb, imperialistább berendezkedésű galaxist elképzelve? Talán ha elmegy a Sekotra, Sekot válaszolni fog ezekre a kérdésekre.
Míg Jacen feláldozta magát a nagyobb jó érdekében, Rin most már tisztán látta, hogy Jainának tisztának kell maradnia. A bátyja nem tudta neki elmondani.. időközben ugyanis elvesztette a háborúját, és meghalt, mielőtt Anakin Solo újra felbukkanhatott volna. Csakhogy Rinnek rejtőzködnie kellett, mert Ren Vezérnek tartozott hűséggel. De most, hogy Sordis eltűnt, a régi Erőhasználók közül csak Ren jelentett fenyegetést. Ha őt eltávolítják.. Csakhogy annak még nem jött el az ideje.
Az Időrabló és Abeloth pedig.. nem is tudták. Vagy talán mégis?
A másodperc tizedrésze alatt aktiválta a fénykardját, és a vörös penge kicsattant a levegőbe. A hirtelen mozdulatot az előtte megjelenő, hologramszerű alak megjelenése váltotta ki. Nem olyan volt, mint a mai hologramok, talán még a Régi Köztársaság idejéből lehetett.. és egyenesen Darth Vader maszkja volt a forráspontja.
És ekkor Rin észbe kapott, és eltette a fegyverét.
- Jacen! – mondta, amint a bátyja szelleme ironikus mosollyal állt előtte. De nem az a Jacen volt, akire ő emlékezett. Ezt a Jacent csak holoadásokban látta, és holoképeken, vagy mások emlékei között. Ez a Jacen, aki már nem is volt igazán Jacen...
- Caedus – javította ki Jacen. – Öcsikém.. Milyen fess fiatalember lettél.. ha nem számítjuk azt a sok csúnya karikát a szemed alatt!
- Miért vagy itt? – tette csípőre a kezét Rin.
- Ezt neked kéne tudnod – felelte a jelenés. – Talán az elmúlt események váltottak ki az elmédben, ki vagyok én, hogy ilyen kérdéseket feszegessek? Meséld el, amit el kell mondanod.
- Amit el kell mondanom? – ráncolta a homlokát Rin.
- Hallottam, hogy néha beszélsz hozzám – mosolyodott el Caedus, és egy pillanatra ugyanaz a Jacen volt, akit Rin ismert. – Most itt vagyok, Anakin.
- Rin – javította ki Rin.
- Ó, hát persze.. Rin – úgy tűnt, Caedus ízleli a nevet, majd kimondta megint.
- Meg kellett ölnöm anyát – folytatta szinte azonnal Rin, jégkék szemeit Caedus tekintetébe fúrva. – Apa is meghalt már.. Talán hálát kéne adnom az Erőnek, hogy nem nekem kellett.. nem tudom, vajon képes lettem volna...?
- Jól tudod, hogy mindennek meg kell történnie – bólintott komoran Caedus. – Te, én, Jaina régen túljutottunk azon az egyszerű igazságon, hogy a döntéseink határozzák meg, kik vagyunk. Mert kik vagyunk? Nem azok, aminek mutatjuk magunkat, igaz-e?
- Bántottam Jainát... De ezt az utat választottam, és ennek is meg kellett történnie. Anya és Jaina közelsége majdnem kompromittálta az elhivatottságomat, Jacen...
- Caedus!
- ...Üldözni fog engem, de nem találkozhatok vele.. Neki meg kell maradnia, tisztán.
- Tisztán? – mosolygott gúnyosan Caedus. – Használod a sötét oldalt, Rin, de semmit sem értesz belőle.
- A sötét oldal csak a bukást hozta neked – jelentette ki Rin. – Túlságosan is elnyelt... Én, a megfelelő mentorok segítségével megtanultam uralni. Amikor megmutattad nekem azt a másik valóságot, amit ezek a lények ránk akarnak erőltetni.. megértettem, hogy miért tetted azt, amit tettél. Az a valóság sokkal borzasztóbb bárminél, amivel valaha is szembenéztünk.. Ezért folytattam a munkádat.
- Amikor meggyőzted az első rendi pajtásaidat, hogy engedjenek teret az EGB-nek, nem megerősítetted a galaxist, hanem elhoztad a végzetet az Erőérzékenyek számára – villant meg Caedus szeme.
- Nem kell értened semmit – fonta össze a karjait a mellkasa előtt Rin. – Van egy új nyom.. Befejezem, amit elkezdtél, Jacen.
A jelenés elmosolyodott, majd bólintott. Aztán eltűnt, és Darth Vader maszkja immár végleg üresen maradt. Rin arra tippelt, hogy Darth Caedus hasonló üzeneteket hagyott Jainának is, csakhogy ezek az üzenetek lehettek a sötét oldal csapdái is. Vajon ha Jaina fogta volna meg a maszkot puszta kézzel...?
Mindannyian áldozatot hoztak, a sajátjukat vagy akár mások áldozatát is. És bár Rin érezte a Finalizeren szolgáló több ezer teremtmény jelenlétét, mégis tudta, hogy teljesen egyedül van.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 18, 2017 23:52:17 GMT 1
A sith hajó lágyan, szinte súlytalanul ereszkedett le az erdő legsötétebb, legárnyékosabb részén. Jaina ugyanilyen nesztelenül lépett ki a hajóból, lesétált a hártyás, fémötvözettel merevített rámpán, majd összehúzta magán köpenyét és a bokrok közé indult.
Most már nem homályosította el egyetlen látomás sem az elméjét. Persze nem lehetett bizonyítéka arra, hogy ez a hajón átéltek és a Jacen holografikus képével folytatott beszélgetést hatására történt, és nem pusztán azért, mert az entitás, aki a bolondját járatta vele - a csápkezű förmedvény nőszemély -, elhagyta a rendszert.
Egyetlen könnycsepp, vagy jajszó nélkül emelte fel az élettelen testet a bokros területről, ahová zuhant, gépies, mégis szeretetteljes mozdulattal simított végig Leia Organa Solo halálban kisimult és újra józanságot, elhivatottságot, és anyai szeretetet tükröző arcán, majd beemelte a hajóba.
A Hajó megrázkódott, ahogyan a holttestet a padlóra fektette, majd elindult. - Köszönöm. – érintette meg a hajó oldalfalát Jaina. – Köszönöm, hogy készen álltál, hogy a megfelelő pillanatban megments, és hogy türelmes voltál oly sokáig. De nem követhetlek. Miután megérkeztünk, szabad vagy. A hajó megremegett, majd kilőtt az Ellenállás tábora felé.
...
A táborban hatalmas nyüzsgés volt, ahogyan az Ellenállás jelzéseivel ellátott vadászgépek mellett folyamatosan szálltak le a Köztársaság, a Fény Hadserege és Vostroya sérült, vagy feltöltésre szoruló vadászgépei. A Fény egyik páncélozott kompjából éppen akkor lépett ki Keyan Farlander, amikor a sith gömb feltűnt a horizonton..
A riadójelzésre azonnal jedik és kék-fehér csíkos felsőt viselő vostroyai kommandósok álltak alakzatba a vezetők körül, végül azonban az egyik jedi integetni kezdett, hogy minden rendben, és leengedték a fegyvereiket.
Amikor Jaina lelépett a rámpán, ölében Leia holttestével, döbbent kiáltás szaladt ki néhány várakozó száján. Az egyébként kemény Sial Antilles szemeit elfutott a könny, a hófehér hajú Keyan Farlander pedig mintha valamiféle imát mormolt volna magában néhány jedivel egyetemben. Yang Wenli a sapkáját markolászta fájdalmasan. - Aj aj.. Solo tábornok.. Jaina.. én.. annyira sajnálom.. mi történt? Azt mondta, megtalálta az elnök asszonyt és jól van.. a kiküldött osztagok viszont nem lelték nyomát, így a legrosszabbra gyanakodtam…
- Engem is megtévesztettek, ahogyan valószínűleg a keresőit is, Wenli őrnagy. – biccentett Jaina. – Édesanyám valószínűleg már nem sokkal azután meghalt, hogy leszállt. - Hogyan? – kérdezte Keyan, gyanakvó pillantást vetve Leia sebeire. – Ezt fénykard okozta... Sordis?
- Nem. Vagyis majdnem. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ő volt.. – közölte szárazon Jaina, nagyot nyelve. Még nem volt itt az ideje, hogy mindenkinek beszámoljon a gyilkos személyéről. – Mindenesetre az Első Rend felelős érte. - Bosszút fogunk állni.. – mormogta elfehéredett ujjaival a sisakját markolva Sial. – Ez már nem csak az Ellenállás harca. Ez támadás a Köztársaság ellen. A Szenátus be fogja látni..
- Lehet. – szakította félbe nyugodtan a másik nőt Jaina. – De ez most nem a bosszú ideje. Anyámat már akkor elveszítettük, amikor az entitás, amelyik átvette az irányítást afelett a különös hajó felett, amelyik másodiknak érkezett, elborította az elméjét a Serennon. Vagy talán még előbb. - Eszerint van rá bizonyítéka? Aj aj.. – pillantott Jainára fürkésző tekintettel Wenli.
- Kézzel fogható nincs. – rázta meg a fejét Jaina. – De szemben álltam vele. Éreztem. Engem is majdnem tökéletesen átvert. A sötét úr, aki eredetileg irányította azt a hajót, elpusztult, de aki átvette tőle, még sokkal erősebb. A harc közben juthatott fel a hajóra. - Nem értem, hogyan tehette, le volt zárva a rendszer. – jegyezte meg Sial még mindig bosszúszomjas arccal. – Ezek a szörnyetegek egyre többen és többen lesznek, ha elpusztítunk egyet, kettő lép a helyükbe...
- Nagyjából így. – biccentett Jaina. – És éppen ezért ez sokkal nagyobb fenyegetés, mint Sordis szervezete. - Ha esetleg megengedné, hogy az orvosaink... - intett a Jaina ölében fekvő holttest felé félszegen Wenli. - Nem. – rázta meg a fejét Jaina. – Nem lesz sem boncolás, sem egyéb vizsgálat. Segítsenek máglyát építeni a bázis szélén. Azt akarom, hogy Anya úgy menjen el, mint nagyapa, és mint a régi idők nagy jedijei...
...
Órákkal később az alkonyati, vöröses fényben és lángokban úszó máglya előtt sorakozott fel az Ellenállás és a helyszínre érkezett többi erő tagjainak négyszöge. A jedik homlokukhoz emelt fénykarddal tisztelegtek Organa Solo előtt, a vostroyaiak anyanyelvükön mormoltak valamiféle búcsúztatót, az Ellenállás és a Köztársaság pilótái pedig szálegyenesen, de egymás kezét fogva vettek búcsút a Lázadás, az Új Köztársaság, majd a Szövetségből újjáalakult Köztársaság nagy vezetőjétől.
Wenli a máglya szélén magányosan álló, az ellobbant fáklyát tartó Jaina mellé lépett.
- Higgye el, nagyon sajnálom.. - Az Erő rendje... az élet rendje. – legnagyobb meglepetésére Jaina rámosolygott. – A bosszú nem segít. Engem is elvakított a féltés, annyira meg akartam menteni... de valójában nem tettem semmit. De már nem emésztem magam. Sokkal rettenetesebb sorsok is vannak a galaxisban... az egyikkel épp nemrég találkoztam.
- A Szenátus kérdéseket fog feltenni. – jegyezte meg Wenli. – A Tanács szintén. - Tudom.- Wenli legnagyobb meglepetésére Jaina keze az övére fonódott. Egy pillanatnyi határozatlanság után megszorította azt. – Majd te megválaszolod őket, őrnagy. Nekem el kell mennem.. egy kis időre.
- Megváltoztak a játékszabályok, nem igaz? – bámult bele a tűzbe Wenli. - Igen. – biccentett Jaina. – Nagyon is. Minden megváltozott.
- Jaina.. – Wenli ezúttal nem dadogott. – Csak akkor tudok segíteni, hogy ismerem a részleteket. Az eddigi megfigyeléseim szerint a Skywalkerek és a Solok, de általában a jedik is nagyon tehetségesek abban, hogy saját maguk próbálják meg megoldani a problémáikat. És vitathatatlan, hogy én sem tábornok nem vagyok, sem császár, sem erőhasználó... csak egy külszolgálatra beosztott serennoi hivatásos. De ennél többet kell tudnom, hogy segíthessek. Nem akarom, hogy... - pillantott Leia testére a máglyán, amelybe belekaptak a lángok - .. idő előtt így végezd.
- Néha az az érzésem, én már idő után vagyok.. – sóhajtott fel Jaina, majd néhány pillanatig még a tűzbe bámult, mielőtt ismét megszólalt volna. - Wenli őrnagy, te mennyit tudsz a testvéreimről? Jacenről és Anakinról?
- Amennyi az archívumokból hozzáférhető… - gondolta meg alaposan a választ Yang Wenli. – Ismerem Anakin Solo hőstetteit a Yuuzhan Vong háborúból, és Jacen Solo, az ikertestvéred sorsát, hogyan vált hősből sötét nagyúrrá, és hogyan ölted meg. – Wenli nyelt egyet. – Aj.. aj... akkor ez azt jelenti, hogy te vagy az utolsó Solo, Jedik Kardja?
- Majdnem.. – halkult el Jaina hangja, mint akibe belehasított egy felismerés. – És köszönöm, hogy emlékeztettél erre, Wenli őrnagy. De akármit is hallottál a fivéreimről, felejtsd el őket. Velük kapcsolatban semmi sem az, aminek látszott… azt hiszem, velük kezdődött az egész. Jacennel és Anakinnal... de most már tisztán látok.
- Érdemes lenne a jediknek is tisztán látniuk? – pillantott a jedire barettjét markolászva Wenli. – Olyan információk ezek, Jaina, amelyekkel én tudom a legtöbbet kezdeni? - A jedik ideje, attól tartok, hamarosan ugyanúgy lejár, mint a sitheké.. ezek az új erőhasználók erősebbek mindannyiuknál – mormogta egészen halkan Jaina, majd ismét megszorította a kezét. – Ha ennek vége, gyere velem a körletembe, Yang. Elmondok neked néhány dolgot.. a fivéreimről.
Yang a tűzbe bámult, majd Jainára, majd a tűzbe.. - Ez.. a megfelelő.. aj aj aj.. alkalom? – dadogta végül elvörösödve.
Jaina elmosolyodott. - Ha van valami, amit Anya sosem vetne a szememre, akkor az pont ez. Ellenkezőleg, azt mondaná, rengeteg bepótolnivalóm van.. ő is a helyén van már, ahová vágyott, azt hiszem. Apa mellett.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 12, 2017 11:21:23 GMT 1
Yang Wenli az Ellenállás irányító központjának - pontosabban a jedik, Vostroya és a Köztársaság érkezése miatt immár csak korábbi irányító központjának - parancsnoki asztalánál bámult azokra a területfoltokra, amelyeket a szintén jelen lévő Keyan Farlander által megosztott koordináták alapján rekonstruáltak. - Tehát Jaden Korr szóbeli és írásos jelentéseit a kódfejtőink összevetették a lehetséges lokációkkal, ahonnan bejelentkezhetett, amikor üzent nekünk, majd háromszögeléssel a különböző bejelentkezések alapján megállapítottuk a Renegátot támogató fegyveres szervezet, az Első Rend területének lehetséges kiterjedését. - magyarázta Farlander. - Eszerint az Anoth-tól és a Zonju-tól kifelé, legalább a Dosuun-ig, de az is lehetséges, hogy az Ismeretlen Vidék felé sokkal távolabb is kiterjed ez a terület. Jaden jelentései alapján valószínűsíthető, hogy egyszerű föld alatti mozgalom helyett kiterjedt, gazdasági és katonai bázissal és saját belső szervezettel bíró, a Birodalom struktúrája szerint, de az EGB-től és az ESB-től független alakulatról van szó. Éppen ezért Hamner tábornok, pardon, Nagymester azt kéri, hogy az Első Rend elleni fellépést most, hogy Sordis nagyúr meghalt, teljes egészében átvehesse a Fény Hadserege. Ez túl nagy falat az Ellenállásnak. Egyet ért, Wenli őrnagy?
- Aj.. aj.. igen. Egyet. - biccentett Yang Wenli, miközben máshol jártak a gondolatai. - Go.. gondolom a bázist is.. viszik? - A legjobb helyszín egy előretolt helyőrség felállításához. - biccentett Farlander. - A Köztásaságnak Hamner Nagymester szerint nem lesz ellenvetése. - Azért várjuk meg Coruscant állásfoglalását is. - jegyezte meg Syal. - Biztos vagyok benne, hogy az édesapjának sem lesz ellenvetése. - kacsintott Syalra barátságosan Farlander, majd folytatta. - Emellett a Nagymester Vostroyával is megállapodott. Ők nem akarnak belekeveredni ebbe, az Awerisnél zajló eseményeket és a Cosra esetleges reakcióját figyelik. - Lo.. logikus. - biccentett Wenli a sapkáját babrálva. - Új.. új bázist fogunk keresni az Ellen.. Ellenállás köv.. etkező feladata szerint. - Sajnálom a történteket. - intett fejével kifelé Farlander, abba az irányba, ahol még parázslottak Leia Organa Solo halotti máglyájának utolsó zsarátnokai. - Azt hiszem, a következő csatájukat a Szenátusban kell, hogy megvívják. Nem elképzelhetetlen, hogy ezek után egyes ellenzéki erők az Ellenállás feloszlatását fogják követelni. - Majd apám megvívja ezeket a csatákat, tábornok, ne aggódjon. - hunyorított Syal. - Ha bárki önök közül szeretne átlépni a Fény kötelékébe.. - ajánlotta segítőkészen Farlander, de Wenli leintette. - Kö.. köszönjük, tábornok, de jó.. jó oka van.. an..annak, hogy ez a két szervezet külö.. különböző. Je.. jelzünk, amint készen állunk a kiü.. kiürítésre. - Köszönjük. Az Erő legyen magukkal. - szalutált Farlander, és visszaindult a siklójához, hogy előkészítse a Fény Hadseregének hivatalos bevonulását az endori bázisra.
- Milyen érzés a klubba tartozni, őrnagy? - bökte oldalba vidáman Syal Wenlit, amikor a jedi tábornok távozott. - Mi.. milyen klubba? - pillantott fel zavartan Yang. - Hát a Megvolt Jaina Solo klub. - nevetett fel halkan Syal. - Tudod, Jagged Fel, az a nagydarab jedi, Zekk, sőt, egyes pletykák szerint a hajdanvolt Kyp Durron mester, és még számos pilóta, alacsonyabb rendű és rangú jedi, és még ki tudja, kik.. azt mondják, a Jedik Kardja igazi pasifaló... - Ha.. csak a fele is igaz.. akkor sem.. számít. - pirult el zavartan Wenli. - Csak.. beszél.. gettünk, külön.. különben is. - Persze. - csapott a férfi hátára nevetve az idősebbik Antilles-lány. - Mindeki ezt mondja először. - Aj aj.. - Yang Wenli felsóhajtott. Nem mintha érdekelte volna, hogy mit pletykálnak róla az Ellenállás kevésbé szerencsésnek gondolt tagjai a folyosókon. Zavara ugyanis egyáltalán nem abból eredt, hogy mi történt közte és Jaina között (némi unszolás után), ez utóbbi ugyanis egyáltalán nem hozta zavarba.
Nem, sokkal inkább az ejtette mindenki más számára szinte nevetséges módon gondolkodó - visszavonult - dadogó állapotba Wenli őrnagyot, amit Jaina előtte elmondott neki.
Az Első Rend hadparancsnoka Anakin Solo, a Yuuzhan Vong háborúban elhunyt, pontosabban egyesek szerint inkább eltűnt jedi hős, a három Skywalker-Solo gyermek közül az annak idején legtehetségesebbnek, legerősebbnek vélt. A nagy hatalmú idegen, aki a Yuuzhan Vong-szerű hajót parancsnokolta, és korábban Zonama Sekot ura volt, pedig immár halott... utóda viszont egy még nála is erősebb entitás, aki fényévekről bele tud nyúlni az erőérzékenyek, és talán a nem erőérzékenyek fejébe is, olyan elváltozásokat előidézve, amilyeneket csak akar.. ÉS ők ketten együtt kvázi Leia Organa Solo gyilkosai, nem Sordis. Az utóbbi elborította az Elnök asszony elméjét - és megpróbálkozott Jainával is -, előbbi pedig keresztüldöfte a testén fénykardját. Saját, megbolondult, védekezésre szinte képtelen anyja, egy megtört öregasszony testén, aki már elsiratta, és valószínűleg maga sem hitte volna, hogy ennyi idő után a sötét oldal szolgálatában látja viszont. Wenli ismerte a jedik történelmét, Jaina és az Ellenállás többi prominens jedi tagja, illetve saját nyomozása jóvoltából azokat a részleteket is, amelyeket nem tártak ki túl szívesen a szélesebb közvélemény elé. Volt már egy Anakin ebben a vérvonalban, aki szörnyű dolgokat cselekedett a sötét oldal szolgálatában. Ha híre menne annak, hogy most van még egy, a következmények beláthatatlanok lennének. A Köztársaság és a jedik egyik fele azonnali elfogását és kivégzését követelné, a másik fele vele együtt a többi jediét... Jacen Solo után még egy sötétségbe zuhant Skywalker-Solot már senkinek a gyomra sem venne be. Wenli így teljes mértékben egyet értett Jaina azon kérésével, hogy egy ideig még az Ellenállás és különösképpen a Fény vezetői előtt is tartsák titokban ezt... talán páran a családja szűkebb körében tagjai személyesen megismerhetik majd a részleteket, ha Wenli visszatér Coruscantra.. vagy akár Jainától személyesen. De nem itt és nem így.
Így aztán Wenli egyelőre egyedül maradt ezekkel az információkkal, és mindazzal a kérdéssel, amit felvetett mindez. Hiszen hogyan került Anakin Solo a sötét oldalra? Vagy annak Sordis-féle megfelelőjére? Ki mentette meg a Myrkyr-i misszió végén, ki gondoskodott arról, hogy társai úgy véljék, a halott fiatal jedi testét égetik el a Yuuzhan Vong bázistól nem messze? Sordis képes lett volna ilyesmire az alapján, amit Jaina elmondott róla, de a szürke mester a Yuuzhan Vong háború alatt egyetlen egyszer sem jelent meg, nem hallatott magáról. Talán pont azért, mert az ifjú Anakin Solo átformálásával foglalkozott? Egyáltalán Sordis állt az egész Első Rend - féle katyvasz legtetején? Wenli tapasztalatai alapján ezek a birodalmi típusú szervezetek erős vezérelv alapján működtek. Kellett lennie egy vezetőnek, aki folyamatosan szem előtt van, akit az állomány fanatikus hittel követhet. Anakin Solo Jaina elbeszélései alapján mégis inkább végrehajtónak tűnt, mint vezérnek. Sordis pedig sith és jedi pozíciói mellett nagyon nehezen láthatta volna el párhuzamosan ezt a vezér-funkciót is... akkor viszont van még valaki? Egy kirakat-személyiség az Első Rend élén, vagy egy Sordisnál is erősebb nagyúr, aki eddig a háttérben maradt? A Jaina által elmondottak alapján elég valószínű volt, hogy ha van is ilyen vezér, akkor ez nem az új, agymosó entitás, aki magával vitte a Yuuzhan Vong hajót. Ő sokkal inkább tűnt valamiféle közös ellenségnek. Akkor viszont egy eddig ismeretlen nagyúr?
- Aj aj... - Wenli megpróbált egyszerre mindegyik holotáblára figyelni, amelyik a frissen beérkezett jelentéseket tartalmazta. Egy átlagos elemző számára is hatalmas, egymásra dobált katyvasznak tűnhetett volna a halom az asztalán, de ő látott benne rendszert. Végül kiragadt egy Borleias fejlécűt, és a kissé tanácstalanul toporgó Syal Antilles felé fordította, aki láthatóan nem tudott igazán mit kezdeni Yang Wenli ehhez hasonló, elmélyült "pillanataival". - Ezt láttad? - kérdezte végül Yang. Immár dadogás nélkül. - Nem.. - vakarta meg a fejét a nő. - Mi ez... a másik droid is eltűnt? És magával vitte a Falcon-t? - Igen, a protokolldroid is. - biccentett Wenli. - Jaina ennek nem fog örülni.. - Megpróbáljuk elérni? - Nem. - rázta meg a fejét Yang. - Meghagyta, hogy amíg ő nem jelentkezik, ne zavarja senki. Próbáljuk meg elérni Ben Skywalkert. Őt küldték az első eltűnés kivizsgálására a Naboora. Nem emlékszem, hogy láttam volna tőle bármilyen jelentést az utóbbi hetekből. Kitől kapta az utasításait? - Azt hiszem.. Katarn mestertől. - gondolkozott Syal. - Ne próbáljak meg inkább beszélni Myrivel? Amúgy is aggasztó hírek jöttek nemrég a Nabooról.
- Katarntól, nagyszerű... - mordult fel Wenli. Ez volt a másik problémájuk. Kyle Katarn Jaina mellett szinte az egyetlen köztiszteletben álló mester volt, aki nyíltan az Ellenállás mellett tette voksát a Tanács tagjai közül. Coruscanton kellett volna lennie, hogy folyamatosan kapcsolatot tartson a különböző felekkel, de már jó ideje nem volt róla hír. Szőrén-szálán eltűnt. - Ráérünk beszélni a húgoddal később is, parancsnok, először próbáljuk meg elérni közvetlenül Bent.
Syal bólintott, majd beütötte a megfelelő hívókódot. Némi statikus zörej, hosszú kapcsolási idő és kékeslila interferencia jelezte, hogy a fogadó fél valószínűleg éppen hipertérben van. - Itt Ben.. Kyle bácsi? - a vörös hajú fiatal mögött egy fehéres hajú másik fiú csimpaszkodott, Ben nyakát átkarolva, majd amikor megpillantott Wenlit és Syalt a vonal másik végén, zavartan elengedte és kiállt a képből. - Kik maguk? - Yang Wenli őrnagy vagyok, az Ellenállás endori bázisáról. Ez itt pedig Syal Antilles, katonai parancsnok. - Á igen, a parancsnokra emlékszem, elnézést, régen találkoztunk. - biccentett udvariasan Ben, majd Wenli felé fordult. - Magára viszont nem. - Jaina... barátja vagyok. - vakarta meg a fejét a sapkáját lóbálva zavartan Wenli. Úgy tűnt, ha gyorsan fel akarja építeni a bizalmat, ez a kifejezés a legjobb választás. - Áh.. értemm. - vigyorodott el kényszeredetten Ben. - Jaina ott van? Sürgősen beszélnem kell vele. Személyesen. - Elutazott.. - babrálta tovább a sapkáját Wenli. - Viszont itt hagyott egy utasítást önnek, Skywalker lovag. - Csak simán Ben. - fintorodott el amaz. - Ha tényleg barátok vagytok Jainával, akkor tegeződhetünk... majd igyekezlek nem Jagnek hívni, hehe.. - Kö.. köszönöm... - sóhajtott fel Wenli. Kezdte úgy érezni, mintha valamiféle titkos szektába keveredett volna. - Nem láttuk a jelentésed a Naboon történtekről, Ben. Viszont aggasztó híreket kaptunk onnan. Azt mondják, a király meghalt. - Szerencsétlen egészségügyi eset, semmiféle sötét oldali ügynöknek nem volt köze hozzá. - vonta meg a vállát Ben. - Személyesen Katarn mesternek küldtem a jelentést.. mit üzent Jaina? - Azt kéri, szakítsd meg a jelenlegi feladatot, és járd végig a megadott koordinátákat. - emelt fel egy sor kódkártyát Yang Wenli. - Azt mondta, mihamarabb az apád nyomára kell akadnunk, ezért végig kell járnod azokat a helyeket, ahol Sordissal, a Renegáttal együtt járhatott Luke, amikor ketten közösen utaztak.. azt kéri, az Onderonon kezdd. - Nem lehet. - rázta meg a fejét Ben. - Utasításaim vannak.. közvetlenül Kyle bácsitól.. azaz Katarn mestertől. Ezek szerint kell eljárnom.. ha beszélhetnék Jainával.. - Sikerült beszélned Katarn mesterrel, Ben? - kérdezte Syal. - Igen. - biccentett Ben. - Persze. Nektek nem?
Yang Wenli hunyorított kettőt, majd finoman oldalba rúgta Syalt az asztal alatt, mielőtt bármi kiszaladt volna a pilótanő száján. - De, hogyne Ben, nekünk is. - mosolyodott el végül. - Sajnos elfelejtette átküldeni a jelentésed másolatát, amikor beszéltünk. Megkaphatnánk? - Nagyon alacsony a jelerősség.. ha kiléptünk a hipertérből, küldöm. - biccentett faarccal Ben. - Oké.. persze. - nyugtázta Wenli. - Csak egy dolog.. sikerült megtalálnotok Artut? - Igen és nem.. mármint nem teljesen. - hezitált egy pillanatig Ben. - Minden benne van a jelentésemben... - Szrípió is eltűnt. - jegyezte meg Wenli. - Gondoltam, összefügghet az Artuval kapcsolatos hírekkel. - Nem tudom. - rázta meg a fejét Ben. - Lehet. Átküldöm a jelentést, amint kiléptünk. - Hová is mész pontosan? - kérdezte Wenli. - Mármint tudom, hogy Katarn mesterrel már megbeszélted.. - Tarisra... - bökte ki végül Ben. - Fontos ügyben... hogy tűnhetett el Szrípió is? Leia néni nem volt mellette?
Wenli nyelt egyet. Bizonyos híreket jobb volt titokban tartani, más hírek viszont várhatóan amúgy is kikerülnek hamarosan, nem lett volna értelme.. - Ben, Organa Solo asszony meghalt. Itt volt az Endoron, amikor a Renegát erői megtámadtak minket. De Jaina megbosszulta.. Sordis, a Renegát is halott.. - Mindketten... egy Skywalker és egy Palpatine.. - Ben tekintete egy pillanatra elfelhősödött, majd megrázta magát. - Nagyon nagyon fontos lenne, hogy személyesen beszéljek Jainával, Yang őrnagy. Hová ment? - Nem mondta. - sóhajtott fel Wenli. - De ha ennyire fontos, találkozhatunk a Tarison, Ben... - Nem. - rázta meg a fejét némiképp agresszíven Ben. - Csak Jainával személyesen. Vagy majd Katarn mesternek elmondom, ha találkozom vele. - Értem.. hát jó.. - biccentett Wenli, elraktározva az információt, miszerint Katarn is a Tarisra mehetett ezek szerint. Vagy legalábbis Ben úgy gondolta, érdemes ezt állítania valamiért.. - Köszönjük, Ben, sok szerencsét és jó utat. - Yang deaktiválta a komot, majd Syal felé fordult.
- Sajnálom, hogy félbeszakítottalak. - biccentett bocsánatkérően. - Nem is értem.. - bámult a pilótanő. - Ben még sosem kérdőjelezte meg Jaina utasításait ily módon.. persze Katarn mester szeniorabb.. - Szerintem nem is beszélt vele. - rázta meg a fejét Wenli. - Szerintem hazudik. És elhallgatja a Naboon történtek nagy részét. - Vele ment elvileg Jan Ors is.. - jegyezte meg Syal. - Kyle.. partnere. - Próbáljunk közvetlenül Jannak küldeni egy kódolt üzenetet, hátha meg tudjuk tőle szerezni ezt a másolatot a nabooi jelentésről. - babrálta tovább a sapkáját Yang Wenli. Az volt az érzése, valami történt a Naboon, valami, ami legalább olyan horderejű, mint amit ő nem oszt meg senkivel, amit csak Jaina és ő tudnak... ha Ben Skywalkernek van egy hasonló titka, amit Jainán kívül senki mással nem akar megosztani, az rossz hír volt, mert így egy fontos elem hiányzott Yang kirakósából. - Nem hiszem, hogy Ben át fogja küldeni, ha megérkeznek Tarisra. Már ha létezik ez a jelentés egyáltalán.
- Hívom Myri-t. - lépett a komhoz Syal. - Nekik biztos van néhány ügynökük, Taris mégis csak köztársasági terület. Találkozhatnak Bennel, és megpróbálhatják igazolni, hogy Katarn is oda ment-e. - Rendben... - mormolta Yang. - Érdekes, mennyire nem kavarta fel Bent a protokolldroid eltűnése, nem? - A hajót megtalálhatjuk. - jegyezte meg Syal. - A Soloék előtt Calrissiané volt, biztosan telerakta nyomkövetőkkel. Majd Myri összekapcsol minket vele, jóban vannak a főnökével. - Az Arccal? - Kalendával. Mármint nem úgy, mint te meg Jaina.. - nevetett fel Myri. - Tudod, azt pletykálják, hogy Kalenda..
A komon felvillant Myri képe, mielőtt a jól értesült Syal belekezdhetett volna egy újabb szaftos sztoriba a Köztársaság elitjének intim ügyeiről.
- Szia, hugi. - kacsintott a fiatal, rövid hajú lányra a Hírszerzés egyenruhájában Syal. - Figyelj csak, láttad a jelentésünket, ugye? Lenne pár fontos kérdésünk a Tarissal kapcsolatban... - A Taris egy bűnbarlang, de várhat.. - Myri Antilles arca fáradtnak és ziláltnak tűnt. - De jó, hogy hívtok.. Jaina ott van? - Mindenkinek Jaina kell.. - tárta szét a karjait Yang Wenli. - Nincs és nem is érhető el. Most átmenetileg mi vagyunk Jaina.. - Csak te, őrnagy, én nem.. - bökte oldalba Syal a férfit nevetve. - Képzeld, Myri.. - Majd később pletykálunk, Syal. - Myri babrált a termináljával. - Ez most sokkal fontosabb.. még a nálatok történteknél is nagyobb ügy. Nézzétek meg ezt a felvételt. Egy hapan nemesi családok számára fenntartott belső holocsatorna felvételei, amelyet a legmagasabb rangú ducha-knak és grófnőknek küldtek ki nemrég. - Nem is tudtam, hogy bent vagyunk a hapan nemesi komhálózatban, szép munka.. - füttyentett Syal. - Lejátszás, ha kérhetem. - érintett meg egy kapcsolót Yang Wenli.
A képernyőn Hapes sith császárnője, Wenthar nagyúr lánya, Charis - chume - do volt látható nemesei körében, egy fiatal lánnyal. - Allana Solo-Djo mostantól a Palpatine-ház tagja, atyám leánya, s ebből következvén a királyság koronahercegnője, amennyiben nem születik gyermekem. Ez királyi rendeletem, beleértve...
- Na ne már.. - sziszegte Syal. - Aj .. aj... aj aj aj.... - sóhajtott fel Yang Wenli. Már tudta, ez sem lesz egy egyszerű nap.
|
|