|
Post by Enz on Sept 4, 2016 1:29:48 GMT 1
Nar Kaaga a Hutt Űr legalsó csücskének szélén található bolygó. Felszíne mocsaras és hűvös, ásványkincsekben szegény, ám fontos kereskedelmi és közlekedési csomópont mentén fekszik, ami viszonylag gazdaggá tette az itt székelő H'uun és Shell hutt klánokat. A Galaxis alsó karéjából érkező kereskedő és csempész hajók többsége itt lép a Hutt Űr területére.
|
|
|
Post by Enz on May 6, 2017 10:36:50 GMT 1
A Fekete Nap jelképét az oldalán viselő sikló Nar Kaaga közelében lépett ki a hiperűrből, és Aguro Fess joggal érezhette úgy, hogy lassan kiszabadul a hajó fogságából, ami utastársainak hála rosszabb volt bármelyik börtönnél, amit eddig csak megjárt. Zelinda a különc, szótlan nő tekintete a frászt hozta rá, míg a Gabriiel névre hallgató sith tanonc körül mintha megfagyott a levegő, és élettelennek tűnő arca csak erősítette ezt az érzését. Megpróbált a fiúval beszélgetni, amolyan "mi férfiak tartsunk össze" jelleggel, de őt se a twi'lek szexrabszolgák, se a fűszer, se a pia nem érdekelte, és egyébként is inkább tűnt bosszúsnak, így hát rövid úton úgy döntött, jobb békén hagynia. Fess felsóhajtott a pilótafülkében, és kinyújtózkodott a navigátor ülésében. - Szóval megérkeztünk - szólalt meg mögötte egy sötét hang, és Fess majdnem összerándult tőle. Hogy a fenébe került ilyen hirtelen mögé, morfondírozott magában, de jobbnak látta nyíltan nem feszegetni a dolgot. - Igen, ez a bolygó ad most otthon a Fekete Nap és a Kanjiklub egyesített erőinek - adott magyarázatot Fess, és szavait mintegy igazolta az, hogy a bolygó felé közeledve egyre több teherhajó, transzport és valamelyik bűnszervezet jelképét az oldalán viselő hadihajó tűnt fel a siklójuk plexijén túl. Számos hajótípus képviseltette magát a klónháborúktól kezdve egészen a legújabbakig, vadászgépektől egézen csatahajókig, amelyek legtöbbjén meglátszott a folyamatos toldozgatás és a kevésbé szakszerű helyszíni javítások nyomai. Összességében azonban jócskán ütőképes erőt vonultattak fel, éppen elegendőt ahhoz, hogy a környező rendszereket az ellenőrzésük alá vonják, talán magát az egész Hutt Űrt is. Fess a felé magasodó Gabriielre pillantott, akit azonban láthatóan nem nyűgözött le igazán a látvány, és ugyanazzal a rezzenéstelen arcával figyelte a hajókat, ahogy elúsztak mellettük. Siklójuk a bolygó körül keringő állomás felé fordult, majd egy halk pittyenés jelezte, hogy az ottani vonósugár befogta őket, és a pilóta is hátradőlhetett kicsit. A hangár inkább tűnt egy csempészbázis lerakatának, mint professzionális dokkolóhelynek, de ennek is meg volt a maga sajátságos hangulata. Meg aztán a látszat ellenére Korvik igencsak erős fegyelmet várt el, és kemény kézzel, amolyan szabadabb erkölcsű katonai milíciaként igazgatta a szervezet fegyveres erőit. A vén zabrak inkább egy kipróbált hadúrra, semmint vigora hajazott. A hajó enyhén megrázkódott, ahogy a dokkolótalpak érintkeztek a hangár padlójával, majd a pilóta lekapcsolta a hajtóműveket. Fess felállt a székből, és így most végre ő magasodhatott a sith suhanc felé. - Menjünk, már várnak ránk - javasolta, és oldalra lépett. Ekkor vette észre, hogy Zelinda szótlanul az ajtóban áll, kezét összekulcsolva maga előtt. A kanji nő egészen az utolsó pillanatig várt, hogy visszahúzza a lábát, és elengedje őt és a sithet, majd utolsóként csatalkozzon. Valószínűleg jobban szerette volna rajta tartani a szemét szokatlanul útitársukon. Odalent már várakozott rájuk egy neonszegélyű ruhát viselő, extravagáns hajú, sunyi képű sápadt fickó. Ezen jellemzők bármelyike önmagában elég lett volna rá, hogy megállapítsa róla, hogy a Kanjiklubhoz tartozik, de így együtt a tipikus kanji illusztrácója lehetett volna. - Örömmel látom, hogy épségben visszatértek, és még többen is, mint ahányan elindultak. Ez aztán a siker - mosolygott gunyorosan. - Volzah Xhong - köpött ki látványosan Zelinda a padlóra. - Azt hittem Xengk okosabb annál, semmint megbízzon benned. - Ohó, itt bunyó lesz - vigyorodott el Fess, és két kezét a tarkója mögé téve nekidőlt az egyik ládahalomnak. - A felesleges sértegetések helyett inkább nyírjátok ki egymást, a túlélő pedig megmutathatja amiért jöttem - szólalt meg Gabriiel, és a hanghordozása alapján egyáltalán nem viccelt, amikor ezt a javaslatot tette. Mind Zelinda, mind Volzah furcsállva pillantott a fiatal, köpenyes fiúra. - Több eszed lehetne, minthogy nagyszájú utcagyerekeket szedj össze - rázta meg a fejét rosszallóan Xhong. - Most mindenesetre sem a triádvezér, sem a vigo nem tartózkodnak itt. Beszámolót viszont nekem is tehettek. Xhong egyúttal az egyik turbólift felé intett, ami minden bizonnyal az irodájába vezetett. Zelinda néhány pillanat múlva bólintott, Fess pedig a vállát megvonva követte őket, míg Gabriiel ugyanolyan szótlan maradt. A lift felszáguldott velük az állomás egyik felső szintjére, ahonnan remek kilátás nyúlt a környező űrre és az ott tevékenykedő hajókra. A szobában számos kreditchip hevert össze-vissza, és néhol értékesnek tűnő vázák, festmények és szobrok is sorakoztak. - Ezt mind a Kartelltől vettem kölcsön - jegyezte meg, ahogy Fess a kezébe vette az egyik műtárgyat, és megpróbálta felbecsülni az értékét. Bárki is volt ez a Xhong a Kanjiklubon belül, piszkosul meggazdagodott, amíg ő Korvik cellájában csücsült, és a twi'lek ribanc és társai életét egyengette. De ez hamarosan megváltozik. Volzah helyet foglalt az asztalánál, és egyik ujjával az állát támasztva pillantott végig rajtuk. - Szóval mi az új helyzet a Szindikátusnál? - tért rá a lényegre. - Sinisto halott, akárcsak a többi áruló - szólalt meg halk és sötét hangon Gabriiel, mielőtt bárki más beszélhetett volna. - Most már új szelek fújnak Tarison. - És te kicsoda is lennél? - vonta fel a szemöldökét Volzah. - Darth Gabriiel, a Szindikátus új urának küldötte.
|
|
|
Post by sithlord on May 6, 2017 16:23:20 GMT 1
-Egy büdös Sith?? -üvöltötte hirtelen Volzah magából kikelve. -Ezt a rohadékot hoztátok ide a nyakunkra??! -aztán hirtelen belé fagyott szó szerint a szó amikor Gabriiel egy Erőfojtás segítségével véget vetett a kezdődő szitokáradatnak. Majd a szerencsétlen férfi lassan felemelkedett a levegőbe, kétségbeesetten kaparászva a torkát, hogy némi levegő jusson be a légcsövébe, ám a fiú nem teketóriázott. Végül egyszerűen elhajította mint egy rongyot, mire Volzah nagyot nyekkent a talajon. -Sérti a fülemet az efféle hang! -mondta Gabriiel halálos nyugalommal a hangjában. -Remélem most már megérti, kivel van dolga és beszélhetünk arról amiért idejöttem!
Gabriiel nem különösebben csípte útitársait, azonban a Mestere kifejezett óhaja volt hogy ő vezesse le a tárgyalásokat a bűnszövetkezetek tagjaival és vezetőivel. Így kénytelen-kelletlen nem ölhette meg Volzahot, viszont móresre taníthatta. A kanji férfi szemeiben ádáz gyűlölet lobogott a fiú iránt, megalázott és sértett tekintete ölni tudott volna, ám a fiú erősebb volt nála. -Nos miután a bemutatkozás megvolt, talán a tárgyra térhetnénk! -próbálta feloldani a hangulatot Fess. Gabriiel egyetértően bólintott. -Így van! A Mesterem szövetséget ajánl az önök szervezeteinek, továbbá felajánljuk azt hogy egyesítsék erejüket a Szindikátussal! -Gabriiel elhallgatott, úgy döntött kivár. A többiek reakcióját vizsgálgatta, vajon belemennek e az ajánlatba vagy sem.
|
|
|
Post by Enz on May 7, 2017 22:00:37 GMT 1
Volzah lassan feltápászkodott a földről, a nyakát tapogatva, miközben mind Zelinda, mind Fess csendben figyelték őt. A kanji férfi gyűlölettel teli tekintettel nézett a fiatal sithre, de az erőviszonyokat felmérve valószínűleg úgy dönthetett, egyelőre nem vesz rajta elégtételt. Az viszont bizonyosnak tűnt, hogy ha valaki egy ilyen büszke és öntelt embert így megsért, akkor egy új ellenségre tesz szert. Szemtől szemben Gabriiel minden bizonnyal könnyedén elbánik a fickóval, de a Volzah-féléknek nem igazán volt stílusok az ilyen összecsapás. Persze Fess aligha féltette a sith ifjoncot, sőt, titkon inkább abban reménykedett, hogy valami módon kinyírják egymást, de ez túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen. Xhong nyugodtnak tűnő mozdulatokkal leporolta a ruháját, majd megigazította a frizuráját, de Fess sejtette, hogy belül majd szétrobban. - Egyesíteni az erőinket a Szindikátussal? - kérdezte pökhendien Volzah, és az asztalához lépett. - Inkább a Szindikátus csatlakozik a mi szövetségünkhöz. - Játék a szavakkal - legyintett bosszúsan Gabriiel, mint akit az ilyen nüasznyi különbségek csak irritálnak. - Abba, hogy alárendeljük magunkat a Szindikátusnak, sosem mennénk bele. Az egyenlő szövetség viszont más kérdés - fejtette ki a dolgot Volzah, mire Gabriiel felhorkant. - A mesterem? Egyenlő veletek? Ne nevetess! - mondta, mire Volzah az asztalra támaszkodott két kezével és lekicsinylően elmosolyodott. - Nar Kanji lakói már évezredekkel ezelőtt az Exchange és a Kartell bűnszervezetek részeként tevékenykedtek, a Fekete Nap múltjáról nem is szólva. Azt hiszem igen méltányos, hogy egy ilyen elitklubba beengedünk újakat is - jelentette ki fölényesen mosolyogva. Gabriiel láthatóan azon gondolkozott, hogy újra megleckézteti Volzah-t, de nem sok értelme lett volna. - Végülis a Szindikátus új feje is ezt ajánlotta - jegyezte meg Fess, aki nem akarta, hogy egy ilyen apróságon bukjon el az együttműködésük. Elvégre egy ilyen szövetségben történő közreműködés az egyenes utat jelentheti a vigo címe visszaszerzéséhez. - Egyenlő beleszólás és részesedés a profitból, cserébe egyesíti velünk az erőit. Volzah és Gabriiel egyszerre pillantott rá, mint akiket megszakítottak valami fontosban, de mindketten belátták, hogy ez az egész nem vezet sehova. Előbbit, akárcsak Fesst magát, a további hatalom lehetősége hajtotta, míg utóbbi valószínűleg mestere utasításainak akart megfelelni. Végül a kanji férfi bólintott. - A Hutt Űr elég nagy mindannyiunk számára - jelentette ki egészen békülékenynek tűnő hangon. - Kész vagyok a javaslatot a vezetőink elé tárni. - Azt megteszem én is szívesen - mondta Gabriiel komolyan, mire Volzah újra megigazgatta a frizuráját. - Ha elterjed az a hír, hogy egy sith közvetlenül tárgyalt a vezetőkkel, az aláássa a bizalmat a döntésük iránt - felelte, és bár a fiúnak láthatóan nem volt ínyére a válasz, fogcsikorgatva bele kellett törődnie, így hát szótlanul bólintott. - Nos, azt hiszem mindent megbeszéltünk. El kell még intéznem pár távolsági hívást, hogy előkészítsem a dolgokat.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 3, 2018 11:29:47 GMT 1
A kényelmesen berendezett tárgyalóban egy hatalmas asztal körül ültek a leendő szövetséges bűnbandák képviselői. Gabriiiel Volzah mellett foglalt helyet, és kerülte a feltűnést. Átlagos fiúnak látszott, aki a Szindikátus képviseletében jött el a találkozóra és ajánlatával. Az asztal körül ülő bűnözők, bizalmatlanul pillantottak a fiúra, nem igazán szívlelték a fajtáját.
Végül Volzah és társai felálltak az asztal körül, Gabriielt kivéve és a teremben megjelentek az egyes szervezetek főnökeinek holografikus képmásai. A holoprojektorok olyan élethűen vetítették ki az említett vezetőket, mintha ők is a teremben lennének, szemközt az asztallal. Volzah és a többi alárendelt, alázatosan fejet hajtottak a tisztelet jeléül, Gabriiel is felállt az asztal mellől de ő nem hajtott fejet. Sith volt nem holmi bábú vagy szolga...
Aztán hirtelen egész testén pusztító fájdalom sugárzott végig, a feje iszonyatosan lüktetni kezdett, orrán pedig apró vércsík jelent meg.
"Nee, ne most!"
A fiúnál egyre gyakrabban fordultak elő effajta rosszullétek, de végül az Erő segítségével helyreállította testének gyengeségeit, majd élénk figyelemmel kísérte tovább a tárgyalás menetét.
|
|
|
Post by Enz on Feb 5, 2018 19:59:49 GMT 1
Aguro Fess is Volzah Xhong, a devaroni Vuurh vigo és más középszintű bűnvezérek mellett kapott helyet, ami bizalommal töltötte el a jövőt illetően. Úgy sejtette, hogy ha ez a tárgyalás jól sikerül, visszanyeri az Ord Mantellnél elvesztett tekintélye egy részét, és újra a Nap vigoja lehet. Akkor pedig gondoskodni fog az azóta a coruscanti brancs vezetőjévé váló Feinnről és a kis barátnőjéről, amiért mindezt ki kellett állnia. A két nagy bűnszervezet vezetője is megjelent holografikus formában: míg a Kanjiklub Triádot vezető Tzeen Xengk szokásos extravagáns ruháiban jelent meg, addig éles kontrasztott jelentette mellette a Napot vezető zabrak, Korvik vigo, aki egyszerű szürke zubbonyában inkább tűnr valami peremvidéki milícia vezetőjének, semmint nagyhatalmú bűnvezérnek. Arca szokás szerint fáradtságról tett tanúbizonyságot, ami azóta kezdett el megjelenni rajta, hogy elvesztette a szeretőjét Anzaton. Fess azóta nem volt meggyőződve a tiszta gondolkodásáról és a vezetésre való alkalmasságáról. Hamarosan, nyugtatta magát legbelül. A két vezér alakját az asztal túlvégében lévő két székbe projektálták, és ahogy a kötelező tiszteletköröket lefutotta a többi megjelent, nem is húzták tovább az időt, elvégre így is hetekbe telt, mire ezt a találkozót egyeztették. Elsőként Korvik ragadta magához a szót. - Üdvözöljük a tarisi Szindikátus képviselőjét - mondta kimért hangon, már-már protokollárisan, ami igen messze állt a bűnözőkről kialakult képtől. - És köszönjük a türelmet. Sinisto kikerülése a képből olyan új helyzet, amit alaposan elemezni kellett. - Az a bolond alak azt hitte, örökké emelni tudja majd a tétet - jegyezte meg Volzah kajánul, és a teremben láthatóan senki sem bánkódott a halála miatt. - Akárhogy is van, érdekes, hogy a Szindikátus új vezetője megkeresett minket - ült ki pengeéles mosoly Xengk arcára, akiről lerítt, hogy tud valamiről, amit nem hajlandó elmondani. - Ez a fiatal fiú lenne a küldött? - Én vagyok - húzta ki magát Gabriiel, akit Fess megállapítása szerint felettébb bosszantott a bűnvezér pökhendi stílusa. Valahogy sejtette, hogy ha egy teremben lennének, a fiatal sith nem türtőztetné magát ennyire. Volzah úgy tűnik mindenre gondolt. Xengk csak enyhe gúnnyal mosolygott a fiúra, mintha nem venné komolyan. Fess nem teljesen értette, mire szolgál, hogy provokálja, de hát Xengk volt a Triádok vezetője, nem ő. - Szívesen bizonyítom az erőmet bármelyik embere ellen! - Az szükségtelen - legyintett Xengk a fiú önérzetes válaszára. - Mit tud nekünk ajánlani a Szindikátus? - vette át újra a szót a komor hangú Korvik, aki láthatóan éppen annyira kedvelte Xengket, mint Gabriiel. - Szövetséget mások, például a Tőzsde ellen. A legjobb harcosokat és bérgyilkosokat az eltakarításukra - jelentette ki a fiú, de a Triád vezetője láthatóan nem lett túlságosan meggyőzve. - Hajókat és ügynököket. Cserébe pedig egyenlő részesedést és beleszólást kérünk a Hutt Űr dolgaiba. - Roppant nagylelkű - szólalt meg gunyorosan Xengk. - Csak azt nem tudom, hogy egy szélhámos, egy kém vagy valami más vagy-e? - Tessék? - nézett most a Triádvezérre meglepetten Korvik, és Vuurh, illetve Fess se tudta miről lehet szó. Volzah arca azonban egyáltalán nem rezdült, sőt, sunyi szemeivel ide-oda pillantott. - Beavatna, Tzeen? - Örömmel - biggyedt le a férfi ajka, mint akit megfosztottak a kis játékától, majd megnyomott egy gombot. Az asztal felett megjelent Taris képe, rajta robbanásokkal. - Uraim, ez itt a Szindikátus. Már ami maradt belőle. Hírek szerint a teljes szervezet odaveszett, pár millió lakossal együtt, a vezetőjük sem volt szerencsésebb. Gabriiel szemei tágra nyíltak a képeket látva, majd önkéntelenül is felállt, és a székét fellökve lassan hátrálni kezdett, mintha azzal meg nem történtté tehető lenne az egész. Xengk újra fölényesen mosolygott, a fiú reakcióját látva. - Mester... a Szindikátus... az nem lehet - nyögte a fiú, akinek hirtelen mintha fájdalmai támadtak volna, ugyanis erősen remegni kezdett a teste. - Volzah, takarítsd el a szemem elől - intett hanyagul, mire a fickó elégedetten állt fel, és előhúzta a sugárvetőjét, a fiúra célozva. De mielőtt meghúzta volna a ravaszt, hirtelen egy láthatatlan erő eltérítette a kezét, és a lövedék a falba csapódott. Az ajtóban álló két őr azonnal mozdult, de a láthatatlan kezek őket is elkapták, és jó erősen a falhoz csapták őket, mire a földön terültek el. Volzah alól hirtelen mintha kifutott volna a lába, és a férfi a földre esett. Gabriiel teste még mindig remegett, de ezúttal már a fékezhetetlen dühtől, szemében gyilkos indulat égett. - Hazudtok... hazugok vagytok mind. HAZUGOK! - kiabálta, és kezét a férfire tartotta, mire az a torkához kapott, és fulladozni kezdett. A többi jelenlévő döbbenten nézte a jelenetet, miközben Volzah a földön kapálózott. - N...em... a Szin...dikátus...nak...vége! - préselte ki magából a szavakat a férfi a csodával határos módon. Mielőtt azonban Gabriiel befejezhette volna a munkát, az ajtók feltárultak, és egy csapat fegyveres özönlött be, tüzelésre készen. A fiú józan esze még mindig nem tért vissza, de arra rájött, hogy életveszélyben van, így elengedte Volzah-ot, akinek a teste a földre esett. A semmiből hirtelen egy hengert varázsolt elő, és ahogy aktiválta, egy vörös fénynyaláb tűnt fel belőle. - Lőjjetek már! - kiabálta Volzah félig magán kívül. De mielőtt erre sor került volna, Gabriiel eldobta a fénykardját, egyenesen a tárgyaló plexiüvegének, amit úgy terveztek, hogy jól belátható legyen innen a kinti aréne, és az ott folyó vérengzések. És persze éppen ezért törésbiztosnak kellett lennie. De úgy tűnik, hogy ami megállít egy rancort, az nem feltétlenül jó fénykard ellen is. A plasztacél plexi nagy hangon tört darabokra, a fiú pedig gondolkodás nélkül vetette át magát a lyukon. Ebben a pillanatban megszólaltak a szirénák. - Ahogy sejtettem - szólalt meg Xengk, aki eddig némán figyelte a történéseket. - A barátunknak voltak segítői, és most támadásba lendülnek. - Akkor meg kell állítanunk őket! - állt fel a helyéről Korvik. - Minden hajónak, harci pozíciókba! Maguk pedig kerítsék elő ezt a fiút! - Igenis, főnök! - csapott le az alkalomra Fess, aki remélte, hogy tud néhány jó pontot szerezni. A két vezető képe aztán elenyészett, még azelőtt, hogy megérkeztek a támadóhajók a rendszerbe, és megkezdődött a kommunikáció zavarásra. - Ha elkapom, saját kezemmel nyúzom meg a kis patkányt! - tápászkodott fel Volzah fenyegetően. - Azonnal engedjetek ki mindent az arénába, amink van! Hadd szórakozzon kicsit a fiú, míg utolérjük.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 6, 2018 23:31:40 GMT 1
Darth Gabriiel csizmás talpa belecsattant az aréna véres porral telített földjébe. A Sith tanítvány nem vesztette el az egyensúlyát a magasból való ugrás során, de amikor megérkezett, kellett neki néhány másodperc, hogy újra összeszedje magát.. A válla fölött felpillantva látta az általa kitört ablakot, és az abból rászegeződő sugárvetők tömkelegét. Aktiválta vörös pengéjét, és táncoltatni kezdte a feje fölött, hogy kivédje a fentről érkező halálos energianyalábokat. Miközben az aréna közepe felé araszolt, hogy eltávolodhasson a lövedékektől, a feje fölött vadászgépek suhantak el. A hatalmas gladiátormező egyik oldalsó bejáratán nehézpáncélzatot viselő fegyveresek rontottak be. Gabriiel egyenesen az útjukba hátrált, mire az egyik zsoldosnak kinéző, sötétzöld viseletű alak intett a társainak, akik azonnal a Gabriielre érkező lövedékek kiindulási pontjára céloztak, és megsorozták az odabentről lövöldöző gengsztereket. A fentről érkező lövöldözés nemsokára abbamaradt.
Aztán a zsoldosok minden fegyverüket az ifjú Sithre fordították..
A következő pillanatban pedig elszabadult a káosz. Az aréna összes oldalsó ajtaja kirobbant a helyéből, a mögöttük levő barlangokból pedig vérszomjas lények tucatjai özönlöttek elő. Gabriiel és a katonazöld páncélosok egyszerre fordultak az új fenyegetés irányába. Gabriiel arra a zsoldosra nézett, aki az imént parancsokat osztogatott a társainak. A sisak nélküli, sötét bőrű férfi bólintott, Gabriiel pedig visszabiccentett neki. Mindkét fél elég profi harcos volt ahhoz, hogy megértse, hogy itt és most össze kell fogniuk, ha ki akarnak keveredni a halálos mérkőzésből.
A vadak közül a legkiemelkedőbb négy hatalmasra nőtt rankor volt. Ezek a bestiák azonnal rárontottak a zsoldosokra, akik megpróbáltak kitérni az újtukból. Gabriiel majdnem az egyik fenevad hatalmas lábai alá került, de az Erő segítségével előreugrott, így a rankornak nem volt ideje belepasszírozni őt a homokba. A bestiák hátránya a lassúságukban gyökerezett, Gabriiel pedig a fürgeségét vetette be ellenük. A zsoldosok folyamatos sortűzzel próbálták távol tartani a hegyomlás méretű szörnyetegeket. Néhány társuk már a földön feküdt, szétmarcangolt páncélzattal és testtel.. Az egyik rankor felmarkolt egy zsoldost, és kimért mozdulattal kettéharapta a rémülten kapálózó férfit.
Ha a rankorok megjelenése nem lett volna elég, a mögöttük érkező, kisebb, de annál halálosabb fenevadak kétségtelenül a küzdelem lezárását jelentették. A villámgyorsan mozgó ragadozók egyike, ami leverte Gabriielt a lábáról, a nexu fajhoz tartozott. A fiú azonnal beledöfte a fénykardját az állat szőrös hasába, így a teremtmény kínos vonyítást hallatva kimúlt. Gabriiel lefejtette magáról a tetemet, és talpra szökkent. Egy Erőlökéssel eltávolította az ugrásra készülő vornskr ebeket, majd rájuk rontott és szétkaszabolta őket. Aztán megállt egy pillanatra, hogy szétnézzen a csatamezőn.
A rankorok egyike holtan feküdt a küzdőtéren. A másik három viszont továbbra is a zsoldosokat tizedelte, az a példány is, amellyel az imént még Gabriiel játszott macska-egér harcot. A zsoldosok sötét katonazöld páncélzata fel-felvillant Gabriiel mellett, hol egy nexuval, hol egy vorskr ebbel küzdve... A lövedékeik leterítettek még egy rankort, de eddigre a számuk a negyedére csökkent.. a parancsnokuk éppen a szája elé emelt kommunikátorába kiabált valamit, amikor két nexu vetette rá magát. Gabriiel kivont fénykarddal ugrott neki a bestiáknak, és mindkettőt darabokra hasogatta.
Egy iszonyú ütést érzett, mire métereket repült a levegőbe. A fénykardja messze repült a kezéből, orrát és száját forró vér öntötte el. Egy pillanatra még a látása is elhomályosult, de segítségül hívta az Erőt, hogy eszénél maradjon. Szinte csillagokat látott, úgy sajgott a feje, miközben talpra kecmergett. Vaksin a fénykardja után nézett. A látása lassan tisztulni kezdett, és ismerős, süvítő hang kúszott át a hallójáratain, ami egyre csak közeledett.. A mellette elrohanó zsoldosok egyike intett neki és az égre mutatott, de Gabriiel nem értette, a férfi mit kiabál. Nem is kellett, ugyanis a következő pillanatban a saját szemével is meglátta a szélsebesen közeledő vadászgépeket.
Az E-szárnyúak megsorozták az arénát, szinte azonnal leterítve a rankorokat, és a kiszabadult bestiák egy részét. Gabriiel azonnal a falak felé iramodott, hogy kikerüljön a tűzvonalból. A vadászgépek elsuhantak fölötte, és már hallotta is, ahogy a távolban fordulóznak, hogy újra lecsaphassanak a szörnyetegekre. Gabriiel nem messze állt a zsoldosoktól, amikor a gépek újból megérkeztek. Lövedékeik megtisztították az arénát a veszélyes fenevadak maradékától. A távolban ekkor más formájú gépalakok jelentek meg. Az E-szárnyúak rájuk repültek, szembeszállva az új veszéllyel.. bizonyára a Fekete Nap vagy a Triád gépei, gondolta Gabriiel.
A Sith fiú időközben meglelte elhagyott fénykardját. Felvette és az övére akasztotta a markolatot, miközben azon gondolkozott, hogy az egyetlen biztos ki- és bejárat a barlangokon keresztül vezet.. Miközben egy másik járatból újabb zsoldoscsapat bukkant elő, Gabriiel észrevétlenül befordult egy kisebb nyíláson, és eltűnt úgy a támadók, mint az őt üldöző gengszterek szeme elől.
***
A háború a végéhez közeledett, mégis ott fütyültek a repeszek az ablakok előtt, célt tévesztett rakéták pamacsozták körbe az eget, odalent a felszínen pedig hatalmas csatában feszültek egymásnak a brutális idegenek és az Új Köztársaság katonái. A cirkáló parancsnoki hídjáról azonban mindezt csak érezni lehetett. Suun tábornok lehunyt szemmel pásztázta az Erőt, mintha nem egy csata kellős közepén lenne. A fiatal nő sima arca arról tanúskodott, hogy az odakint dúló pokol ellenére megtalálta a lelki békét. A Jedi Kód különösen nagy hangsúlyt fektetett a harmóniára, ami nélkül nem lehetett józan és távolba látó döntéseket hozni. Ezért is voltak a Jedik ideálisak egy hadsereg vezetésére – az Erő segítségével minden körülményt figyelembe tudtak venni, mielőtt cselekdtek volna, így érve el a helyzethez képest legjobb megoldást.
De a háború mégsem akart véget érni.
Egy másodperccel azelőtt, hogy a korallhajó-flotta kirobbant volna az ÚK-s flotta előtt a hipertérből, Sarasi Suun felnyitotta a szemeit. A Jedi szabad szemmel akarta látni az ellenséget, mintha először nem hitte volna el, hogy valóban megérkeztek. Mégpedig minden apró részletre oda kellett figyelnie ahhoz, hogy méltó döntést hozhasson. De vajon mekkora árat fizet, ha megteszi? Na és ha nem tesz semmit? A cselekvés mindenképpen jobb annál, mintha tétlenül várná a halált. Vajon a Jedi Kód háborúban is ugyanaz a Jedi Kód? Ha az Erő folyamatos energiaáramlatok sorozatából áll, miből áll egy tábornok, akinek megadatott a választás lehetőségének illúziója, de valójában csak egy út szabad előtte? És mi van akkor, ha ez a tábornok történetesen Jedi lovag?
A technikusok azt mondták az odalent talált, valószínűleg a Klónok Háborújából származó, befejezetlennek tűnő szuperfegyverről, hogy akik az epicentrumában állnak, azok teljes biztonságban vannak a hatásától. Ezért nevezték el ideiglenesen a Vihar Szemének azt a pontot az űrbéli harctérben, ahol az ÚK-s parancsnokság biztonságban maradhatott. A fegyvert a rég letűnt szeparatisták fejlesztették, és Sarasi spectech csapata nem volt biztos benne, hogy a gépezet teljesen stabil. Hatalmas kockázatot vállalnak, ha bevetik, de nem volt más esélyük a túlélésre. Ekkora haderővel szemben csak a pusztulat a biztos. Ha a Yuuzhan Vong foglalja el a rendszert, a bolygó polgárai mind rabszolgák vagy meggyalázott halottak lesznek. Ha a köztársaságiak mást nem is, de legalább a méltó halált biztosíthatták az ártatlan áldozatok számára.
Mindannyian halálra vagyunk ítélve. De ha elindítjuk a láncreakciót, talán néhányan túléljük...
- Suun tábornok! – lépett mellé Ulio admirális, Sarasi adjutánsa. – Nem várhatunk tovább. Az a korallhajó már elindította a dovin basaljait. Hacsak nem történik nagyobb csoda, ekkora túlerővel szemben semmi esélyünk. Most kell döntenie...
- Tegye! – mondta Sarasi.
Ennyi volt, csak egyetlen szimpla szó. Egy szóba került ezer és ezer értelmes teremtmény pusztulása, beleértve az ellenséget, a saját embereit és a bolygó civiljeit együttvéve…
Sarasi Suun levegőért kapkodva nyitotta ki a szemeit a hajója kabinjában. Egész testében verejtékben úszott, úgy nézett ki, mintha ruhástól fürdött volna. Ahogy a látása kezdett kitisztulni, és egyre inkább rájött, hogy csak álmodott, eszébe jutott a Jedi Kód első sora. Nincs szenvedély, csakis a lelki béke létezik. Csakhogy a csontig rágott mantra már évek óta nem segített lenyugtatni a tudatát, se az érzéseit. És igazából mindez mit sem számított, hiszen már nem volt Jedi, annak ellenére, hogy néha még igénybe vette a lelkéhez hasonlóan megtépázott fénykardját.
Élete legszörnyűbb pillanatának emléke még mindig ott lüktetett a tudata szélén, amikor felállt a padlóról, hogy a parancsnoki hídra siessen. Annak a szörnyű másodpercnek köszönhette, hogy tönkrement az élete, és hogy feladta a küzdelmet – ő, aki annyira értett a csatához és a háborúhoz. De mindez semmit sem számított. Az csak egy emlék, elrohad majd a többi között – gondolta, holott nagyon is jól tudta, ez hazugság.
A háború végén meghozott döntéséért milliók fizettek az életükkel, így Sarasi Suun tömeggyilkossá és háborús bűnössé lett. Senki sem tudhatta, hogy a bolygó lakossága ugyanígy járt volna, vagy élhetett volna rabszolgaságban, ha a vongok nyerik meg a csatát. Sarasi és az egysége mind egy szálig odahalt, még ha néhányuk túl is élte... Vajon csak saját magát akarta menteni? Annyira hozzászokott a jelentéktelen kis életéhez, hogy képtelen volt megszabadulni tőle? Nem volt biztos benne, hogy a civilek jobban jártak volna a vong szolgasággal, mint a halállal.
És már mindegy, elpusztultak. Mindannyian.
Sarasi Suun győzelmet aratott, és ez volt a lényeg. Az Új Köztársaság katonai vezetői és a Jedi Tanács nem nézték a győzelem árát, mindannyian belátták, hogy abban a helyzetben nem volt valós döntési lehetősége. Persze az eset után nem sokat mutogatták Sarasit a nagy nyilvánosság előtt, és a csata emléke is elhalványodott a köztudatban, erről tettek az illetékesek. Az eset mindössze egy lábjegyzetet ért meg a holohíradások között.
Sarasi tudta, hogy a mesterei mindezt érte is tették, ugyanakkor az volt az a pillanat, amikor amellett, hogy összeroppant a tette következményei miatt, a Jedikben is kételkedni kezdett. Hiszen az lett volna a fair megoldás, ha minimum száműzik, vagy börtönbe zárják, vagy rosszabb. De mert Jedi volt és szükség volt a képességeire, elsősorban a harci tudására, még csak ki sem dobták a Rendből. Amikor rájött, hogy a Jedik sokkal szörnyűbb bűnök fölött is hunytak már szemet, otthagyta őket.
Abbahagyta a mélázást, és folytatta az útját a híd felé. A Raider-osztályú korvett, és két másik, ugyanilyen típusú hajója eddigre megérkeztek a Nar Kaaga rendszerébe. Sarasi, miután otthagyta a Rendet mestertársai legnagyobb döbbenetére, évekig elvonultan élt a Peremvidéken. A Darth Caedus elleni harcban már nem vett részt, hiába kapott rá felkérést.. A Második Polgárháború után azonban visszatért a Galaxis ismert területeire. Szerzett katonákat és hajókat, és kisebb-nagyobb megbízatásokat vállalt úgy a bűnszervezetek, mint a hivatalos szervek megbízásából. Zsoldosparancsnok és kalóz lett. Visszatért ahhoz, amihez a legjobban értett, ahogy sokan mások is ugyanezt tették.. És Sarasi nem ismert mást, csak a háborút.
Mire megérkezett a hídra, már a Nar Kaaga fölött jártak. A Raider-korvettek bizonyos részeit átépítették, hogy hangárokat telepítsenek bele a vadászgépeik számára. Az áron alul, illegálisan beszerzett E-szárnyúak felújításához Sarasi régi ismerősök szakértelmét vette igénybe. Fegyvereit és egyéb utánpótlásait a feketepiacon szerezte be, és csak olyan munkákat vállalt el, amikből fedezni tudta a költségeit. Az E-szárnyúak már odalent harcoltak a bolygón, mire ő átnézte a taktikai vetítő fölött holografikusan ábrázolt csatamezőt.
– Suun parancsnok! – szólította meg a mögé lépő első tisztje, egy nála is alacsonyabb, könnyűpáncélzatba öltözött férfi. – Az embereink odalent rekedtek. A vadászegységek harcba bocsátkoztak a védők egységeivel, a szárazföldi csapatokat pedig a gengszterek fogdmegjei szorongatják.. nem tudnak kitörni.
– Sikerült rövidre fognunk a bűnvezérek teadélutánját? – érdeklődött az ex-Jedi zsoldosvezér.
– Meglepetésként érte őket a rajtaütés – bólintott a kapitány. – A Kenth Hammer a formációnk szélére állt, ahogy kérte, hogy ne tudják megmondani, melyik a parancsnoki cirkáló a három hajó közül. Nem sugárzunk jelet és nem válaszolunk a hívásokra.. A Blood Hound jelenti, hogy hajók közelednek felénk..
A Blood Hound, ami a Kenth Hammer, vagyis a zászlóshajó helyét vette át a formáció közepén, kissé előrébb állt, mint a másik két Raider-korvett. A kisebbfajta ék alakú hajók körül védővonalat alkotó E-szárnyúak egyelőre nem bocsátkoztak harcba az ellenfél egyre közeledő gépeivel. Haaven kapitány a kezében tartott adattáblán babrálva lekérte a közeledő ellenség hajókonfigurációit.
A Threat, a Kenth Hammertől legtávolabb és vele párhuzamosan haladó korvett felől is megérkezett a jelentés, minden rendben volt.
– Parancsnok.. – szólt megint Haaven. – Harcba bocsátkozunk?
– Előbb megvárjuk, hogy reagáljanak – rázta a fejét Sarasi. – Evakuálják a csapatokat. Ha mindenki hazaért, elpucolunk innen.
– Rendben, parancsnok..
Miközben Haaven elsietett, Sarasi beadott magának egy stimulánst, amit harctéri bevetésekre készítettek. Nem akart még egyszer elaludni, és arra ébredni, hogy átizzadta a ruháját.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 11, 2018 18:00:54 GMT 1
Gabó egész világa összeomlott azután, hogy látta a Tarison készült felvételeket. Vorennus a Szindikátus halott, a maradék embereket elfogták, a bűnszövetkezetet pedig vélhetően felszámolják. Ráadásul egyre betegebb valamitől...már az Erőhöz is egyre gyakrabban kell fordulnia , hogy regenerálja magát. Vorennus volt az utolsó reménye és most ez is elveszett...
Nem maradt más csak a hideg düh és gyűlölet! Lassan óvakodott ki a barlangból, igyekezett elkerülni a lehetséges csapdákat. Közben megint eleredt az orra vére és rendbe kellett szednie magát. Nem nagyon értette mi történik vele, illetve volt egy halovány sejtése hogy a klón teste nem bírja feldolgozni magát az életet és az Erőt... Egykori mestere halott így valaki mástól kell segítséget kérnie...
S ekkor eszébe jutott Bisztámi! Hozzá kell eljutnia és a segítségét kérnie, abban reménykedett meg is kapja, bár Vorennus rettenetesen elbánt vele...Azonban Gabót alias Darth Gabriielt már csak a túlélés érdekelte. A Szindikátus feljegyzéseiben utalást olvasott arról hogy Bisztámi az ESB felé vette az irányt...S bár rendkívül kockázatos lesz, de neki is ezt kell tennie, fel kell keresnie egykori mentorát, hátha ő tudja a gyógyulásának és a túlélésének a titkát...
Az egyik keskeny járaton keresztül végül kijutott a felszínre, sötét éjszaka borult a vidékre. Ahogy megállapította, a hajója nem messze innen volt elrejtve. Gabriiel sietős léptekkel haladt a hajó irányába és nagyon remélte hogy észrevétlenül ki tud jutni...
A kis egyszemélyes hajó, hamar kitört a Nar Kaga orbitjára majd onnan a hideg űrbe és teret váltott. Ez a kis hajó az egykori Jedi Fighterek mintájára lett megtervezve és ellátták hiperhajtóművel is. Így aztán, mielőtt még az ellenségei észrevehették volna, álcázta magát és teret váltott. A betáplált vektorok alapján az útiélja az ESB egyik főbolygója a Korriban volt...
|
|
|
Post by Enz on Feb 14, 2018 11:02:55 GMT 1
Aguro Fess vigo és Volzah egy kisebb csapat élén eredtek a fiú nyomába, keresztül a szétbombázott arénán, ahol a találatok nyomán már csak égett hús maradt, és nehéz lett volna megmondani, mi tartozott szentiens lényhez és mi valamelyik vadállathoz. Fess néha úgy érezte, hogy mindjárt kidobja a taccsot, és mások is az arcukat igyekeztek takarni, hogy védekezzenek a szörnyű bűz ellen. Egyedül Volzah volt az, aki ügyet sem vetve az egészre haladt előre, szint már-már önkívületi állapotban. - Lehet túl sem élte az egészet - jegyezte meg az egyik bűnöző, miközben átlépett az egyik maradvány felett. - Ott van nála az a fegyver - fordult meg Volzah, szemében égő gyűlölettel. - Ha azt megtalálom, elhiszem, hogy meghalt. Tovább haladtak a kráterek szélén, és Fess valamiért most kezdett csak el aggódni, amiatt, hogy esetleg valahol még lemaradt egy sánta rancor vagy hasonló. Szerencsére nem lett igaza, és csak egy halk nyöszörgés ütötte meg a fülüket. - Az ott még él! - mutatott az egyik összeégett testre egy kalóz. Volzah néhány hosszú lépéssel már ott is termett, és megragadta a férfit. - Láttad a fiút? - A fiút? A sithet? - kérdezett vissza a férfi, aki valószínűleg azt sem tudta hol van most. Fess maga még nem találkozott ilyennel, de hallott már róla. Ahhoz képest, ami itt folyt, egy-egy utcai harc még egészen tiszta dolognak tűnt. - Itt volt... aztán... eltűnt. Volzah dühösen lökte vissza a földre, majd felkelt. Akármennyire is fűtötte a bosszúvágy, lassan be kellett látnia, hogy esélye sincs elkapnia a fiút, aki ki tudja azóta már merre járhat. Arcára most már újra kezdett kiülni a higgadt, számító arkcifejezés. - Akkor térjünk vissza. Néhányan maradjanak itt, és nézzék meg, találnak-e még valakit, akit majd kifaggathatunk. Gyerünk! Míg odafent dúlt a harc a behatoló zsoldosok ellen, a devaroni Vuurh vigo és vezetőtársai egy védett bunkerben berendezett taktikai szobából figyelték a csata alakulását. A szobát régen még a bolygón kötött fogadásokból befolyó pénz tárolására használták, ennek megfelelően az egyik legbiztonságosabb hely volt jelenleg a rendszerben. Egyelőre az adatok kiértékelése folyt, és a holovetítőn megjelenő taktikai térkép tanulsága szerint a Nap és a Triád jelenlévő hajói szépen felvették a kijelölt formációikat. Talán gyorsabban és olajozottabban is, mint egy bűnözőflottától elvárható lenne, de Korvik katonai múltja miatt nagyon kínosan ügyelt a biztonságra, és mindenkitől megkövetelte a megfelelő gyakorlottságot az ilyen flottaszintű mozdulatoknál. Egyelőre azonban nem történt semmit, és a jelenlévőknek frissítőt szolgáltak fel, mintha csak valami filmvetítésen lennének. Néhány perc múlva egy sötétkék, egyedi egyenruhát viselő, kemény arcú férfi képe jelent meg az egyik kisebb holovetítőn, aki felkarján a Fekete Nap felvarróját viselte, háta mögött pedig az épp csatára készülő hajók látszottak. - Ez kicsoda? - fordult oda a devaroni vigohoz a Kanjiklub egyik főnöke. - A Hadnagy - felelte szűkszavúan, bár sejtette, hogy ez a becenév nem sokat mond a másiknak. Ő volt Korvik egyik embere, akinek nagy szerepe volt Zegba, a hutt legyőzésében, és személyesen Granamtől, a Legátustól tanult. Utóbbi eltűnt a bosszúja beteljesítését követően, így ő lépett elő az ügyeletes taktikussá a Fekete Napon belül. A kék egyenruhás férfi megállt a kivetítő előtt, ami épp egy Interceptor IV fregattcsoportosulást mutatott, amint pozícióba áll és útnak indítja vadászkíséretét. - Lacroze vagyok, a Hadnagy - mutatkozott be a férfi. Errefelé persze egészen más jelentése volt a katonai rendfokozatoknak, mint egy hadseregben. - Csak szerettem volna mindenkit megnyugtatni, hamarosan csak űrpor marad a támadók után. A Nar Kaaga körül keringő űrállomás hídján álló férfi elsőre valamiféle viccnek gondolta, hogy mindössze három korvett támad rájuk, aztán rá kellett jönnie, hogy komolyan gondolják. Sokszor harcolt már bűnözők és zsoldosok ellen, és tudta, hogy ezek az alakok gyakran nem képesek rendesen felmérni a helyzetüket. Valamelyik roncstelepről vagy elfeledett birodalmi depóból szereztek pár hajót, és az első fegyvertelen kereskedőhajó legyőzése után már legyőzhetetlennek hitték magukat. A vakmerőségük egyszerre volt megmosolyogtató és tiszteletet ébresztő mindazok számára, akik megfontoltabbak voltak. Persze nem ismerhette ellenfeleiket, de jó eséllyel megnyerte volna azt a fogadást, hogy ők is ebbe a csoportba sorolhatók. Hacsak nem volt még valahol pár hajójuk eldugva. De egy Thrawn-átkaroláshoz szükségük lett volna egy Interdictorra is legalább, így maximum legfeljebb vaktában ugrálhattak be a csatába, a sztenderd nagy hatótávolságú kommunikációzavarás miatt. Talán csak túlgondolta az egészet, morfondírozott magában, majd felpillanott a taktikai kijelzőből. - A kijelölt fregattformációk induljanak meg előre! - adta ki az utasítást, mire néhány Interceptor IV, Corona és más hasonló típusokból álló formáció megindult az ellenség felé. A terveknek megfelelően ezek mögött a második vonalat a Dreadnoughtok és más cirkálók jelentették, amik szintén mozgásba lendültek. Most hátrafordult a szenzorkezelők felé. - Átkalibrálták már a szenzorokat a behatolók hajóira? - kérdezte, mire a technikusok még vadabbul kezdtek dolgozni. Hamarosan meglesz, gondolta elégedetten. Bárkik is volak a szerencsétlenek, akiket leküldtek, ez bizony egy egyirányú út volt. - Nem értem, legalább vizuálisan látnunk kellett volna őket - jegyezte meg az egyik szaki, egy twi'lek férfi a lekkuit dörzsölve. - Ezt majd kiderítjük később! Már a légkörben kezdjék meg az aktív keresést, ott nehezebben bújnak el! - vakkantotta vissza a Hadnagy, és mindenki sietve hozzálátott a parancsa végrehajtásához. Ő pedig így visszatérhetett a taktikai kijelzőhöz, ami azt mutatta, hogy a fregattok lassan elérték a lőtávot. - Kezdjék meg a vadászok a támadást! - adta ki a parancsot, mire a vadászgépek kiváltak az eddig követett nagyobb hajók formációjából és két irányból, nagy kerülővel indítottak támadást. Az ellenség választhatott: vagy a vadászokra koncentrál, vagy a fregattok üdvözlésére válaszol. Akárhogy is döntenek, valaki gond nélkül lőheti őket. - Ne menjenek túl közel hozzájuk, csak zavarnák egymást a tüzelésben!
|
|
|
Nar Kaaga
Feb 14, 2018 14:32:31 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Feb 14, 2018 14:32:31 GMT 1
A Kenth Hammer parancsnoki hídján Haaven, a parancsnok első tisztjeként funkcionáló zsoldos elképedve nézte a hatalmas flottát, amit a kaagai alvilág felvonultatott ellenük. Ő ahhoz értett, hogy a terepen, bajtársaival karöltve közösen harcoljanak az ellenséggel. Semmit se tudott az űrcsatákról, de bízott benne, hogy Suun parancsnok, aki rendelkezett efféle tapasztalatokkal, nem véletlenül hozta őket ide.. Haaven sosem látott ennyi hajót egyszerre az égen, legfeljebb holohíradásokban. Amikor Sarasi Suun, a magányos kalóz felkereste a zsoldoscsapatot, és felajánlotta, hogy ő maga vezeti majd az akciót, cserébe pedig a profitnak csak tíz százalékát kéri, Haaven örömmel elfogadta az ajánlatot. A nő elég tapasztaltnak és edzettnek tűnt Haaven embereinek a vezetésére, ráadásul Haaven biztos volt benne, hogy ha át akarja verni őt, könnyedén elintézi a nőt.
Most Suun ott állt az első tiszt mellett, érdeklődve figyelve, ahogy az ellenség hajói közelebb kúsznak, majd kieresztik a vadászgépeiket, amik legyekként lepték el a három Raider-korvettet. Haaven kiadta a parancsot a saját vadászgépeik kiengedésére.
– Jobb lenne, ha elhúznánk innen.. – mondta ki az első tiszt, vagy kapitány, vagy hogy hívták a hozzá hasonlókat. – Nem gondolja, parancsnok?
Sarasi Suun nem messze állt a hátánál, kezeit hátratette, és lehunyta a szemeit, mintha a saját bensőjében keresné az ötleteket. Amikor Haaven megszólította, a nő kinyitotta a szemét, és végignézett a taktikai kijelzőkön.
– Ne aggódjon, kapitány – mondta hideg nyugalommal. – Ne feledje, mi csak a csali vagyunk.. Meg kell várnunk, míg felvonultatják ellenünk a teljes arzenáljukat, ehhez pedig meg kell mutatnunk nekik, hogy mekkora veszélyt jelentünk. Ha az ellenség összes hajója itt lesz, akkor a Tőzsde csillagrombolói is megérkeznek, és végre elpusztíthatják ezeket a piti banditákat.
– De hogy akarja felvenni a harcot velük? – Haaven egyre kétségbeesettebbnek tűnt. – Három korvettel egy percig se tartunk ki ezek ellen!
– A vadászrajaink máris felvették a harcot egymással – magyarázta Sarasi, továbbra is olyan nyugodtan beszélve, mintha egy gyereknek magyarázná a leckét. – Most pedig megkérem magát, kapitány, hogy utasítsa az E-szárnyúakat az ellenség Interdictorainak és Coronáinak a közvetlen megtámadására. Ha kell, bombázzák szét a parancsnoki hajókat…
– De hát akkor a mi korvettjeink védtelenek maradnak!!
– Ha a vadászaink a főhajóikat támadják, nekik sem lesz más lehetőségük, mint utánuk küldeni a saját vadászaikat – felelte Sarasi. – A Kenth Hammer vadászai viszont maradnak. Tegye amit mondtam, kapitány!
Haaven felmordult, miközben továbbadta a haditervet a megfelelő parancsnokoknak.
Odakint az E-szárnyúak megfordultak, és amennyire az ellenség vadászai engedték, elszáguldottak az ellenséges cirkálók felé. A Kenth Hammer, ami a zsoldosformáció bal szélén állt, nem engedte el maga mellől a vadászait, így nagyobb biztonságban volt, mint két védtelenül hagyott társa. Erre az ellenség is hamar rájött, és a főhajóikat támadó E-szárnyúakat inkább rábízták a fedélzeti lövegeikre.. a saját vadászaik pedig a védtelen korvettekre vetették rá magukat.
A Threat és a Blood Hound hamarosan halálos veszélybe került.
– Maga inkompetens.. – kiabálta Haaven, miközben az ellenséges cirkálók a Kenth Hammer felé fordultak. – Maga nem is ért az űrhadviseléshez!
– Ugye emlékszik, hogy milyen átalakításokat kértem a vadászokkal kapcsolatban? – emelte fel a szemöldökét halálos nyugalommal Sarasi.
– Bombákkal szereltette fel... Hát persze! – csapott a homlokára Haaven. – Rajparancsnok! – kapcsolta be a vadászosztaggal összekötő sávot. – Azonnal kezdjék meg az Interdicor IV-k, a Coronák és a Dreadnaughtok hídjainak a bombázását! Minden gengsztercirkálóra jut legalább egy-két E-szárnyú vadász!
– Ha kell, repüljenek bele a hídba – fűzte közbe Sarasi.
– Ha kell, repüljenek a.. micsoda?! – kapott észbe Haaven, és villámló szemekkel Suunhoz fordult.
– Bele a hídba – bólintott Sarasi, miközben elhúzta a kezét a férfi arca előtt.
– Repüljenek bele a hídba – mondta a rajparancsnoknak Haaven monoton, hangsúlytalan hangon.
– Mi? – jött a válasz. – A bombázást még értem, Vype, de mi nem öngyilkos…
– Azt mondtam, bele a hídba!! – kiabálta Haaven.
– Vype, neked elment az eszed! – horkantott fel a vadászraj parancsnoka. Eközben a kis gépek megközelítették az ellenség nagyobb cirkálóit. – Bombák kioldására felkészülni!
Ekkor azonban életre keltek a cirkálók fedélzeti fegyverei. A vadászgépek meg sem közelíthették a hidat, a quad és turbolézerek egytől egyig elkapták őket, mielőtt komoly veszélyt jelenthettek volna.. Mindeközben pedig a Threat és a Blood Hound felszínén apró repedések és lángcsóvák jelentek meg.
Haaven nézte egy darabig az elkeseredett, értelmetlen harcot.
– Elég! – kiáltotta. – Rohanjatok bele a hídjaikba!! Ez az egyetlen megoldás, nincs idő a bombákra!! – hátrapillantott, és legnagyobb meglepetésére már nem látta maga mögött Suunt. A nő felszívódott. – Mi a.. hol van az a schutta?!
– Dehogy rohanunk – torkolta le a vadászparancsnok, és halk kattanás jelezte, ahogy kikapcsolta a kommot.
Haaven azon kapta magát, hogy tehetetlenül ugrál dühében. Az E-szárnyúak mintha megvadultak volna, nem törődtek már a célpontokkal, össze-vissza repültek az ellenség pusztító kereszttüzében.. Bizonyára megpróbáltak kereket oldani, csakhogy nem volt lehetőségük olyan vektorra állni, hogy a hiperűrbe léphessenek. Nem mintha lett volna hiperhajtóművük.. Amikor az ablakhoz fordult, azt látta, hogy két hatalmas fénypont jelent meg a Kenth Hammer közelében.
A másik két Raider-cirkáló maradványai.. Mindkét hajó felrobbant, és az ellenség cirkálóinak még be se kellett vetni magukat ellenük.. a vadászok intézték el őket. Haaven elképedve bámulta a roncsokat. Már az összes E-szárnyú vagy az ellenség vonósugarában, vagy darabokban lebegett az űrben… A küzdelem gyors volt és halálos. Aztán a Kenth Hammer is megrázkódott.
Haaven egy fekete sziluettet fedezett fel a hajótól balra, aminek az irányából zöld turbolézerlövedékek csapódtak a Hammer oldalába, végignyaldosva előbb a védőpajzsot, majd a hajó felszínét is... A régimódi Dreadnaught az ellenség fővonalának hátuljából lopózott előre, és váratlan szögből csapott le a felkészületlen korvettre... és szinte azonnal eltüntette annak pajzsait. Haaven ránézett az állapotjelzőre.. A kezelőállomásokban dolgozó emberei pedig egyenként felálltak, és pánikszerűen rohanni kezdtek a mentőkabinok felé.
– Hé!! – kiáltotta Haaven. – Egyedül vezessem ezt a teknőt??
– Azt csinálsz, amit akarsz!! – köpött ki elé egy weequay, és a menekülő legénység után rohanva indult a mentőkabinok irányába.
Haaven épp utánuk akart menni, amikor újabb lövedék csapódott be, a híd elsötétült, ő pedig kirepült az űr hideg, halálos vákuumába…
A korvett hátsó hajtóművei mellé sebtiben felállított mélyedésben egy fehér T-70-es X-szárnyú pihent. A vadászgép most életre kelt, a pilótafülke teteje felnyílt, Sarasi pedig belepréselte magát a szűk térbe. Mielőtt elindult erre a küldetésre, személyesen csinált helyet az X-szárnyúnak, ami minden eddigi, a mostani esethez hasonlatos átverésénél kapóra jött, hogy kereket oldhasson.. Miközben a gép életre kelt, Sarasi beszíjazta magát.
Mivel a felbérelt zsoldoscsapata teljesen elpusztult, vagy el fog pusztulni a következő percekben, kompenzációt kérhet a megbízójától a károk miatt.. ami az eredeti össszeg kétszerese is lehet, ha jól alkuszik majd.. A kreditekből pedig kamatostól kifizetheti majd Vaccát, a vuki bandavezért, akinek tartozott, és aki akkora vérdíjat tűzött ki az ex-Jedi fejére, hogy Sarasinak folyton a háta mögé kellett néznie, ha biztonságban akarta tudni magát.
Az X-szárnyú felemelkedett, és kilőtt a cirkáló hátuljából.. Sarasi a Corran Hord nevet adta neki. Ha régi mesterei és barátai tudnák, mivel foglalkozik, nem tartották volna viccesnek, hogy híres Jedikről nevezi el a hajóit.. Megpaskolta a műszerfalat, majd aktiválta a navikomputert, ami azonnal betöltötte a már korábban kiszámított menekülési útvonalat, majd automatikusan kijavította és kiegészítette őket...
A fehér T-70-es hajtóművei közé épített hiperhajtómű felizzott, a vadászgép pedig hirtelen előrelendült, és eltűnt, amikor fénysebességre kapcsolt. A hiperűr úgy nyelte el, mintha ott se lett volna.
|
|
|
Post by Enz on Feb 15, 2018 12:06:18 GMT 1
Néhány órával a támadást követően a Fekete Nap és a Triád rendezte a sorait, és az itt-ott még fel nem takarított hullák, valamint a kráterek kivételével semmi sem emlékeztetett arra, hogy valaha megtámadták őket. A túlélő zsoldosok utolsó elkeseredett ellenállását már régen megtörték, és a túlélő sebesülteket illetve foglyokat egy helyre terelték, ahol most csüggedten üldögéltek, fegyveres őrök között. Aguro Fess szánakozva nézett végig rajtuk, nem tűntek a fanatikus öngyilkos harcosoknak, szóval valaki csúnyán felültethette őket ezzel a támadással. A vigo feladata az volt, hogy megpróbáljon információt gyűjteni a támadók kilétét illetően, és még csak igazán meg se kellett fenyegetnie őket ahhoz, hogy kinyissák a szájukat. A beszámolók alapján egy kisebb zsoldoscsapatról volt szó, akik alkalmi munkákból, illetve időszakos kalózkodásból tartották fent magukat, mint akármelyik másik rendes fegyveres szabadcsapat az űrnek ezen a részén. Ami érdekesebb volt, hogy erre a melóra egy nő ajánlotta be őket, meglepően szerény osztalékért. Ránzett a vele szemben helyet foglaló zabrakra, akinek a fél arcát egy kötés takarta, és most egyhangúan bámult maga elé. A szokásos történet, bármiféle plusz információ nélkül. - Szóval az egyik E-szárnyún repültél - ismételte meg Fess, aki legalább annyira unta már a dolgot, mint a vele szemben helyet foglaló zsoldosok. - És arra utasított a főnökötök, hogy repülj bele a hajóink hídjába. - Igen - pillantott fel egyetlen szabad hagyott szeme, mintha egy álomból ébredt volna. - A főnök teljesen megkattant. Ilyet eddig sosem csinált... Az a nő, volt benne valami megmagyarázhatatlan. Mikor azt mondtam, hogy boszorkány, a többiek kinevettek... Kínosan. Féltek tőle. - Hm, rendben - bólintott, majd felemelte a férfi adatkártyáját és félre húzta, majd intett az őröknek, hogy kísérjék ki. Mielőtt azonban folytathatta volna a következő delikvenssel, a kommja életre kelt a mellzsebében. - Fess, még mindig a mezítlábas banditákkal szórakozol? - hallotta a hangot, amit ezer közül is megismert volna. - Volzah - nevezte nevén az alakot, aki képes volt ilyen pofátlan stílusban zavarni. Most nem igazán volt bájolgó kedvében. - Mi az? - A főnökök beszélni akarnak velünk, rád is számítanak a tárgyalóban. - érkezett a válasz a vonal másik végéről, Fess pedig füstölgött magában egy kicsit a vezetőik türelmetlensége miatt. Szeretett volna valami konkrét eredményt felmutatni mesék helyett. - Ott leszek hamarosan - felelte szűkszavúan, majd bontotta a vonalat. Körpillantott a kis sátorban, amit a kihallgatások helyeként állítottak fel sebtében, majd felkelt a helyéről, és elnyomta a cigijét a gunganhús-konzervből ízlésesen kialakított hamutálban. - A kihallgatásokat egyelőre felfüggesztjük. Kapjanak valamit inni a foglyok.
A tárgyalóba lépve Fess szembesült azzal a ténnyel, hogy utolsóként érkezett meg, pedig az időt végképp nem húzta. Volzah rezzenéstelen arccal pillantott rá, de a szája szélén játszó sunyi mosoly egyértelművé tette, hogy szándékosan későn értesítette. A rohadék, szorult ökölbe egy pillanatra a keze, de gyorsan észrevette magát, és szótlanul leült az egyedül szabadon maradt széken. A vigokon és triádvezéreken kívül három holoalak is jelen volt a szobában: az űrerőket vezető Hadnagy még mindig az űrállomáson maradt, arra az eshetőségre, ha újabb támadóerő futna be, az asztal másik végében pedig Korvik és Tzeen Xengk alakja volt újra jelen. - Nos, most, hogy mindenki megérkezett - pillantott körbe Xengk. - Talán kezdhetjük is. - A támadók ereje legfeljebb néhány vadászosztag meg korvett leküzdésére lett volna elég - ragadta magához a szót a Hadnagy. - A felvonulásuk alapján egyértelműnek tűnt, hogy csalinak szánták őket, de az erősítés sosem érkezett meg. - Érdekes - dörzsölte meg az állát Korvik, távolba révedő szemekkel. - Tehát más állhatott a támadás mögött, ők pedig csak eszköz voltak. A foglyok mit mondtak? Fessnek külön jelzés nélkül is egyértelmű volt, hogy most tőle várják a választ, de néhány pillanatig kivárt, mivel elképzelése se volt róla, hogy mit fog mondani. Ha nyomozó alkatnak született volna, most a CSF egyik kényelmes középvárosi kantinájában üldögélne, mert nem rúgják ki a rendőrakadémiáról csempészés és illegális üzletelés miatt. - Az elmondások alapján egyszerű zsoldosok, akiket egy nő bérelt fel a küldetés elvégzésére - szólalt meg végül, majd kissé körbepillantva még hozzátette. - És sokak elmondása szerint ez a nő egy, khm... "boszorkány" volt. A várt nevetés azonban elmaradt, és mindenki csak csendben nézett maga elé. Volzah törte meg ezúttal a rövid csendet. - Nem is olyan rég még itt ült velünk egy sith. Ez valami erőmágus cinkosa lehetett - jelentette ki, és néhányan egyetértően morogtak vagy bólogattak. - Ahol a sithek feltűnnek, mindent és mindenkit a bábjukként kezelnek - morogta a devaroni Vuurh vigo, és az egyik triádvezér jelentőségteljesen még ki is köpött volna, ha eszébe nem jut, hogy hol is van. - De aligha egy "boszorkány" - nyomatékosította Korvik kissé hitetlenkedve a szót. - Meg egy magát sithnek nevező tini áll a támadás mögött. Információra volt szükségük arról, hogy ez a bolygó miért is fontos. - Valóban túl sok a véletlen - értett egyet Xengk is. - De úgy gondolom már van tippje, Korvik. - A Tőzsde - jelentette ki jelentőségteljesen, és ez nem sokat segített a szobában uralkodó hangulaton. - Régóta éleződtek a feszültségek, ahogy a Hutt Kartell területei felett marakodtunk. - Akkor miért nem a flottáikkal támadtak? Az űrben ők vannak fölényben - vetette fel Xengk, és a Hadnagy kimérten bólintott. A Tőzsde egyszerűen nehezebb ligában játszott, mint ők. - Mert a Hutt Űr hatalmas. És ha most nyílt harc tör ki, kérdéses marad-e a végén annyi emberük, hogy megtartsák a Hutt Űrt - felelte Korvik, aki hosszú idő óta most először tűnt koncentráltnak, mintha a régi katonai énje visszatért volna belé. - Csak meg akartak zavarni minket, de úgy, hogy a támadást ne köthessük hozzájuk. - Érdekes, de illik abba a képbe, amit a Tőzsde vezetőjéről hallottam - felelte Xengk némi csendet követően. - Fel kell készülnünk a nyílt harcra. De először is bosszút kell állnunk. - A Cavrilhu kalózai munkát keresnek - szólalt meg elsőként Volzah, mire Korvik és Xengk is szinte egyszerre bólintottak. - Gondoskodjon róla, hogy felveszi vele a kapcsolatot - mondta a zabrak vigo, majd Fessre pillantott. - Maga pedig nézzen rá egy ügyre. Egy érdekes üzenetet kaptunk. - Akkor ne folytassam a foglyok kihallgatását? - kérdezett vissza a humán férfi, mire Korvik a devaroni felé intett. - Majd Vuurh vigo átveszi a feladatot - mondta. - Ez az ügy prioritást élvez. - Ezt örömmel hallom - húzódott most először mosoly Fess arcára. Ez azt is jelentheti, hogy újra sikerült valamennyi bizalmat visszaszereznie abból, amit Ord Mantell után elveszített. - Nocsak, mit titkol ennyire előlünk, Korvik? - kérdezte Xengk, látszólag laza hangvételben, de nem lehetett nem észrevenni a hangjában bújkáló gyanakvást és élt. - Egy fejvadász üzent nekünk, aki egy értékes fogolyról beszélt - felelte a zabrak, aki nem vette magára a gyanúsítgatást. - Meg kell tudnunk, hogy tényleg komoly-e az ajánlat, nem pedig mondjuk a mostanihoz hasonló... átverés. - Nem kell ennyire felkapni a vizet - mosolygott hűvösen Xengk, annak ellenére, hogy Korvik egyáltalán nem tette azt. - Majd várom a beszámolót az eredményről. - Álljanak készenlétben. Hamarosan nyílt harccá fajulhat a helyzet - pillantott körbe Korvik jelentőségteljesen, láthatóan már ügyet sem vetve a Kanjiklub Triádja legfőbb vezetőjének kellemetlenkedésére, majd a két alak lassan elhalványult és eltűnt.
Fess rossz érzéssel lépett a Nar Kaagától mindössze pár fényévnyire található jellegtelen teherhajó fedélezetére, ami az igen gyanús Prophet's Faithful nevet viselte. Remélte, hogy nem valami vallási fanatikus csoportosulással kell majd üzletelnie, hogy megkapja, amit akar, mert őket aztán végképp ki nem állhatta. Akár sithnek, akár másnak nevezték őket. Xengk nyomására régi tarisi útitársa, a kanji-i Zelinda is vele tartott, és még négy fegyveres kísérő is. A szenzoradatok szerint mindössze két humanoid és egy vuki tartózkodtak a fedélzeten, így aztán bizonyosan elegen kellett, hogy legyenek, ha harcra kerül a sor. Ha pedig a barátaik is a közelben voltak, könnyedén leléphettek. - Senki sem fogad a zsilipeknél - állapította meg a nyilvánvalót a festett hajú, izmos testfelépítésű nő a helyzetet. - Akkor menjünk beljebb - intett az ajtó felé, és előre is ment, de a nyitás előtt megtorpant. Mi van, ha a túloldalon egy célra szegezett sugárvető vár rá? De ahogy hátrapillantott, és tekintete találkozott a várakozó nőével, úgy érezte, meg kell lódulnia előre. Nem akarta neki megadni azt az örömet, hogy megvethesse a feltételezett gyávasága miatt. Ahogy az ajtó egy szisszenéssel félrehúzódott, a központi tér tárult fel előttük: a vuki az egyik ajtófélfát támasztotta, egy twi'lek nő pedig a holosakk asztal mögött ült. Rajtuk kívül egy fiatal lány volt még ott, és ha rögtön nem is ismerte volna fel a felvételekről, a kezén lévő bilincs egyértelművé tette, hogy ő a fogoly, akit át akarnak adni. - Üdvözlet vendégeinknek - állt fel a helyéről a zöld bőrű, középkorú twi'lek nő. - Seddwia Freeta vagyok, a hajó kapitánya. - Fess vigo és Zelinda - mutatkozott be kettejük nevében a férfi, majd közelebb sétált az asztalhoz, ami mögött a fogoly ült. - Érdekes szállítmány - jegyezte meg, ahogy menet közben jobban szemügyre vette. - De vérdíj sehol sincs a fején. Érdekelne, miért is akarják nekünk adni a busás váltságdíj bezsebelése helyett. - Ő maga kérte, hogy így tegyünk - jelentette ki Seddwia, ami meglepte Fesst. - Pontosan - húzódott gonosz, számító mosolyra a lány szája, és ahogy felkelt, egy kattanással kinyílt a bilincs és a földre esett. Fess sietve akart a sugárvetőjéért nyúlni, de a twi'lek csak felemelte a kezét, mire a fegyvereik kirepültek a kezükből, át a szoba másik felébe, ahol a földön landoltak. - Szükségtelen erőszakoskodni, nem rosszat akarok - lépett előre a lány a döbbent vigohoz, és megigazította a ruháját. - Alysse Kuat vagyok, és úgy hallottam, hogy a Fekete Nap tehetséges egyéneket keres felsővezetői pozíciók betöltésére. - És miért kell az átverés ehhez az egészhez? - Mert nem adták meg hova kell a CV-m eljuttatni - mosolygott hűvösen. - Maga pedig, drága vigo, a vezetői elé visz, és csacsogunk egy jót. Aminek a végén mindannyian jól járunk. - Miért is tenném ezt? - pillantott rá a lányra, miközben érezte, hogy a homloka izzadni kezd. - Már azon túl, hogy beajánlhat egy remek jelentkezőt a főnökeinek? Nos, elég ha annyit mondok, hogy Szőrzsák - intett hátra a vuki felé. - Nem szereti, ha valaki feldühít. Még én sem tudom megállítani, ha ilyesmi történik. Nagyon kár lenne magáért, vigo. A lány ugyan végigsimított az arcán, de talán ez volt a legkellemetlenebb simogatás, amit valaha érzett, és kellemes érzés helyett csak jéghideg rémület áramlott szét rajta ennek nyomán. Nyelt egyet, majd újra a lányra pillantott. Miért mindig ő kapja a legszarabb melókat?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 8, 2018 19:17:03 GMT 1
Galaktikus standard idő szerint 1955-kor
A Nar Kaaga feletti romhalmaz-mezőben kalóz- és egyéb nyerészkedők járművei szlalomoztak, hogy kihámozzanak a roncsok közül mindent, ami értékes. Azonban a bolygón élő bűnszindikátusok már régóta megkopasztották a roncsokat, nyomok után keresve, a tofok pedig elvitték az értékes fémeket. Az egyik roncsvadászhajó lekapcsolta az erősített reflektorait, és elfordult a maradványoktól.. Úgy tűnt, pilótája megelégelte a fölösleges kukázást, ezért jobbnak látta hazaindulni, vagy új zsákmány felé nézni..
Az apró teherhajó kikerülte az utolsó összeégett roncsdarabot, és felkészült a hiperűrbe való belépésre. Felgyorsult, hogy felvehesse a dimenzióváltáshoz szükséges sebességet. A következő pillanatban villant valami, és a teherhajó egyenesen belerobbant a semmiből előugró hatalmas tömegbe. Az ütközés meg se kottyant a hiperűrből jött hatalmas felépítmény számára. A roncsvadász viszont totálkáros lett, de a birodalmi csillagromboló zavartalanul folytatta az útját a Nar Kaaga felé.
Az ISD mellé újabb cirkálók érkeztek. Az ék alakú szörnyetegek félreismerhetetlen festést viseltek a jobb oldalukon – egy tömör, kerek vérholdat, amit kifelé álló szárú körcsillag vont magába. A körcsillag pontosan 33 szárból állt, ezzel a számmal szimbolizálva a Tőzsdéhez csatlakozott kisebb-nagyobb bűnszervezeteket. A négy csillagromboló egyszerűen átgázolt a roncshalmazon, előretörve a Nar Kaaga felé.
Aztán hirtelen újabb robajszerű, fojtott hang, és árnyék vetült rájuk. A föléjük érkező, szintén ék alakú, de az ISD-knél jóval nagyobb nehézcirkáló sötét színű felszínén nem volt semmiféle szimbólum. Nem is volt rá szüksége. A Hutt Űrben és környékén mindenki tudta, hová tartozik, kivel affiliálódik, és ki a gazdája..
A Mirelis parancsnoki híján álló, a Tőzsde rendszeresített bordó flottauniformisát viselő parancsnok hátratett kézzel figyelte a közeledő bolygót. A barna bőrű nő ezúttal nem viselt tradicionális arcfestést, hiszen már nem egy piti gengszterekből álló csoport vezetője volt. Úgy döntött, Brodrig hajóján inkább a sallangmentes megközelítést alkalmazza, a precíz, rideg katonai fellépést, hogy a peremvidéki harcokban edződött legénység valóban parancsnokának tekinthesse őt. Serra Vale neve még mindig félelmet keltett nem csak a huttokban, de a környék minden bandavezérében egyaránt. – Vale kapitány, hamarosan bombázótávolságba érünk – jelentette a segédtiszt. Serra nem válaszolt, csak bólintott. Még mindig nem szokta meg, hogy Brodrig emberei milyen tiszták. Nem illettek ebbe a társaságba. Se egy tetoválás, se semmi. Serra rágondolt a saját bőrébe maratott varrásokra, amiket most jótékonyan eltakart az egyenruhája.
Hátat fordított a transzparacél kilátónak, és a csillagromboló hídjának távolabbi végéhez masírozott. Az oldalt levő kommunikációs berendezéshez lépett, és létrehozott egy sávot az ellenség felé. A mellé lépő segédtiszt átnyújtott neki egy kódhengert, amit Serra beledugott a megfelelő aljzatba. A csillagrombolók körül köröző Tőzsde-féle Sege-vadászokra szerelt holokamerák aktiválódtak, ahogy a szintén odakint lebegő, mindenféle adást és kommunikációt, valamint képi eseményt felvevő szondadrónok is.. és továbbítottak mindent egyenesen a coruscanti Alsóvárosba. Serra belépett a transzmissziós övezetbe, és mély hangon megszólalt. – Az odalent vidikelő társaságnak.. A Tőzsde üdvözletét küldi, ez itt Serra Vale. Ha nem akarjátok, hogy olcsó űrtrágyává robbantsalak titeket, jobb ha aláírjátok a csatlakozási szerződést. A feltételeink kedvezőek, gazdagabbá teszünk titeket, vagy meghaltok. Azt javasolnám, gyorsan döntsetek...
|
|
|
Post by Enz on Jun 17, 2018 17:39:37 GMT 1
A hídon álló Serra már kezdte azt hinni, nem fog választ kapni, és gondolatban már el is pusztította ezt a peremvidéki csőcseléket, amikor a bolygó felszínéről végre kommunikációs csatornát nyitottak feléjük, és egy extravagáns külsejű kanji férfi tűnt fel a holokivetítőn. - Volzah Xhong vagyok, a Triád egyik hadnagya - mutatkozott be, ugyanakkor a tisztelet legkisebb jele nélkül. - A bemutatkozásod igen meggyőző volt. - Akkor megmutatom hol kell aláírni - ajánlkozott katonás humortalansággal a nő, mire Volzah felnevetett. - Már arról győzött meg, hogy egy kis nevelésre szorulsz - felelte Volzah gunyorosan. - Felajánlom a hálószobám erre a célra. Serra nem felelt semmit, csak az első tiszthez fordult, háta mögött összekulcsolt kézzel. - Tüzeljenek oda, ahonnan ez az adás érkezik - utasította, mire a Mirelis ágyúi életre keltek, és a felszínen robbanások jelezték, hogy célt értek. Az adás megvillogott párszor, majd eltűnt. Már épp a bolygó többi részét is erre a sorsa ítélte, mikor hirtelen visszatért a kép és Volzah ott állt, sértetlenül. - Nem nyert szivi - vonta meg a vállát. - Csak egy relé volt. - Akkor is okoztunk veszteségeket. Az érzékelők életjeleket fogtak be a koordinátán - tett a kezét a csípőjére a barna bőrű nő, mire Volzah újra elvigyorodott. - Az előző támadás túlélői voltak odalent - felelte, de Serrát aligha hatotta meg néhány zsoldos halála. - Az egész bolygót üvegfelszínűre égetem, ha kell. Előbb-utóbb kifogy a játékokból, Xhong - felelte, és már emelte volna a kezét, hogy tűzparancsot adjon, de Volzah stílusa hirtelen megváltozott, mintha csak lebukott volna a blöffjével a nő előtt. - Várjon, talán mégiscsak beszélhetünk - ajánlkozott segítőkészen, mire Serra leengedte a kezét. - Érdekes ez a Tőzsde nevű társulásuk, meg kell, hogy mondjam. - A részeivé válhatnak, de az ajánlat csak korlátozott ideig él. Addig, amíg a türelmem tart - jegyezte meg szigorúan. Ez a fajta autoritatív hanghordozás mindig sokat segített abban, hogy a csőcselékkel megértesse magát. A legtöbb bűnözőnek apakomplexusa volt, és meghajoltak egy szigorú, erős figura előtt. Volzah olyan fejet festett, mint aki elgondolkodik, de Serra egyre jobban úgy érezte, csak az idő húzza. - Készüljenek fel egy figyelmeztető lövésre - fordult az első tisztje felé, hogy még egyértelműbbé tegye a szándékait. - Arra aligha lesz szükség - felelte Volzah, arcán aprócska mosollyal. A következő pillanatban egy kisebb flotta tört ki a hiperűrből, amelyek mind a Fekete Nap és a Triád jelképeit viselték az oldalukon. - Azt hiszi nekem nem állnak erőim tartalékban? - szegezte neki a kérdést kicsit lefitymálóan Serra. - Talán elpusztíthatnak néhány csillagrombolót. De annyit semmiképp, mint amennyi nekünk van. - Csakugyan? Vajon hány hajót kell elveszítenie ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire gránit szilárdságú a maguk Tőzsdéje? - tette fel a kérdést Volzah. - Talán vállalják az áldozatot, de hadd mutassam be, kinél van most a nagyobb szabakk lap. Ahogy ezt kimondta, hirtelen egy óriás monstrum tört ki a hiperűrből, egyenesen a Tőzsde erők oldalában. A hajó hosszúságra kisebb volt ugyan, mint egy SSD, de sokkal masszívabb törzsű volt, amelyet különféle vallási szimbólumok, és a harcban nem különösebben praktikus díszítések borítottak. Ugyanakkor ilyen tűzerő mellett egy hajó megengedhette magának, hogy kicsit csicsásabb legyen. Oldalán jól kivehető volt a Sith Egyház logója és a Szentszék felirat. A hatalmas testben saját gravitációs kutak is elfértek, ahogy azt a hamarosan megjelenő, a hiperűrugrást letiltó jelzések is remekül szemléltették. A hajó körül kisebb egyházi fregattok adtak kíséretet, és pillanatokon belül befutott a kommunikáció onnan is. A hajó parancsnoki székében ülő egyházfi a csuklyája alól széles mosollyal figyelte az elé táruló képet. Tudta, hogy a hajója pillanatokon belül képes véget vetni ezeknek a balgáknak, ahogy bárminek, amit az itteniek képesek rá dobni. Ugyan nem különösebben érdekelték a bűnözők egymás közötti kicsinyes vitái, a hatalom fitogtatását mindig nagyon élvezte, és most is érezte, ahogy a Sötét Oldal jelenléte egyre erősödik a jelenlévők gyűlölete, félelmei és dühe miatt. Villier hűen szolgálta Morrow püspököt az elmúlt években, és ennek köszönhetően kapta most meg a feladatot, hogy segítsen az érdekeit megvédeni. Ugyan elképzelése se volt róla, hogy a kiborg egyházfi mit remél egy ilyen szövetségtől, az ő dolga nem is ez volt, hanem az, hogy minél jobban érvényesítse a püspök akaratát. - Villier esperes vagyok, ez a hajó pedig a Szentszék, egy flotta tűzerejével és elszánt fanatikusok hadával a fedélzeten. Csak gondoltam megjegyzem. - Köszönjük a püspök gyors válaszát, esperes - mosolygott Volzah. - A távoli érzékelőink még szerencsére időben jelezték, hogy ide tartanak. Remélem tetszik a meglepetés. Tényleg azt hitték, hogy néhány feltörekvő alak képes ilyen könnyen térdre kényszeríteni a Fekete Napot és a Triádot? - Egy próbát megért - felelte Serra. - Nos, csakugyan - vonta meg a vállát Volzah. - Azt hiszem az ajánlata azért még érdekel. De álljon elő valami meggyőzőbbel, ha nem akar űrporrá válni. Mert ne higgyék, hogy két ilyen régi szervezet csak egy újabb csillagszár lesz a maguk kis logóján.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 17, 2018 18:10:40 GMT 1
Serra Vale sóhajtott. – Rendben van, egy pillanat. – Pontosan egy pillanatot kapsz, szuka.. – sziszegte a Sith pap.
Serra elővette az övében tárolt sminkkészletét. Ha már meghal, úgy akarta intézni, hogy ezeket a pojácákat is magával vigye. Ha pedig űrporrá robban szét közben, akkor is jobban megfizetik, mint amit az az ócska, lecsúszott Fekete Nap tudna adni neki, vagy a Triád, akikről mindeddig még csak senki se hallott.
Miután felfestette tradicionális vonásait, eltette a készletet. – Van számotokra egy ajánlatom, fiúk – szólt ismét a kommba. – Hallgatjuk.
– Vagy iderendelem a másik 95 ISD-nket és elporlasztunk titeket, vagy saját magunkat, érdekel is ez engem – kezdte a nő –, vagy eláruljátok, ki ez a pap és milyen vallást képvisel. Ha az utóbbit választjátok, módosíthatok az egyezségen egy annyit, hogy nem betagolódást kérek.. egyszerűen csak érdekszövetséget. Persze ezért otthon a fejemet veszik, ezért nektek is adnotok kell nekem valamit cserébe..
– No és mit, pondró?
– Ötven láda finomított, ylesiai fűszert, és két láda coaxiumot, kérdések nélkül, titokban. Cserébe megmondom a főnöknek, hogy nagyobb a hajótok, mint az övék, és ha összemérték odahaza, akkor máris tárgyalhatunk.
|
|
|
Post by Enz on Jun 17, 2018 18:26:13 GMT 1
- Csakugyan nem állna érdekünkben kenyértörésre vinni a dolgot - hunyorított Volzah a már kisminkelt Serrára, és látszott rajta, hogy tetszik neki, amit lát. - Kár lenne az édes kis pofikádért. - Félreértések elkerülése végett, ez nem az ajánlat része - jegyezte meg a nő, kicsit lelohasztva a férfi lelkesedését. - Viszont, hogy tisztázzuk a dolgokat, mire ideérnének a hajóid, mi már rég messze járnánk. Kaaga egy jelentéktelen bolygó. A maradék hadihajóitok sem utazhatnak mindenhova együtt, mint lányok a wc-re - humorizált Volzah, akinek láthatóan tetszett a saját megszólalása. - Ez esetben akár túl is eshetünk a dolgon, nemde? - kérdezte ridegen Serra, mire a kanji megrázta a fejét. - Én szívesen vállalom a dicsőséget - jegyezte meg Villier, aki igazi egyházfiként igen szívesen vett részt mások elpusztításában, de a kanji férfi újra megrázta a fejét. - Abban hol lenne a haszon? - kérdezte jelentőségteljesen. - Túl sokáig viaskodott már a Fekete Nap és a Kanjiklub Triádja veletek a Hutt Űrért. Egyenlő felekként azt hiszem egyezségre juthatunk. Én szívesen tájékoztatom a megfelelő módon a Triádot, Lacroze vigo pedig a többi vigot. - És az ajánlat többi része? - kérdezte ragadozómosollyal Serra - Mennyi idő, amíg ideérnek a csillagrombolóid? Az érzékelőink szerint jóval több, mint ami ahhoz kell, hogy megmentsék a csinos kis hátsód - csóválta a fejét Volzah. - A felét kapod, 25 láda fűszert és egy láda coaxiumot. Nagylelkűségünk jeleként.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 17, 2018 18:46:10 GMT 1
Serra beállíttatott egy másik sávot. Egyenesen Brodrigot hívta. Kivárt, de az adás csak nem akart létrejönni. Ekkor eszébe jutott, hogy a néhai vezér bizonyára még a Coruscanton tárgyal az új szövetségeseivel. Serra pedig szívesen elmondta volna neki, hogy mekkora békekötő lett belőle, még a Jedik is megirigyelhetnék.. Mindig is mondta mindenkinek, békét csakis hajókkal, nagy nagy hajókkal érdemes kötni.
– Hamarosan válaszolnak – mondta. – Addig is.. 25 láda, egy koaxium, és vendégül láttok a hajótokon, hogy személyesen nézzem meg az árumat. De nem játszunk erőszakolósdit, nem vagyok én Zulla..
– Nem erőszak, ha te is akarod – vont vállat odalentről Volzah.
Serra megpróbálta mindél jobban eltakarni fekete bőrét, és az arcára festett fehér csíkok még élesebbnek tűntek a hologramok fényében. Meg kell hagyni kívánatos látványt nyújtott, de hát a természetben mindig is a legszebb ragadozó volt a legveszélyesebb. – Igen? – lépett életbe egy másik hologram. – Bala-Tik, nocsak.. Egyre gúvadtabbak a szemeid, guaviai.. – mormolta gúnyosan Volzah. – Te sárgafejű, széles szemű.. – kezdte Bala-Tik, de Serra félbeszakította. – A vezetőségi csatornán csak téged lehet elérni, Bala-Tik – mondta. – Ezeknek a fickóknak van egy nagyobb hajójuk. – Mekkora? – firtatta a guaviai biztonsági főnök. – Hatalmas – biztosította Volzah. – Gigantikus. – Egyben elsöpörnének, ha nem lennék jó taktikus – tette hozzá Serra. – Akkor olyasmi, ami neked tetszeni szokott – vetette oda Bala-Tik. – Akkor hát mi lesz, megölitek egymást vagy végre békét köttök? – Egyelőre a béke hamis útján haladunk – jegyezte meg Villier. – A Triád és a Nap hajlandó tárgyalni egy érdekszövetségről, beszüntetve ezt a nonszensz, ám igen profitáló ellenségeskedést – magyarázta Serra. Bala-Tik Volzah felé fordult. – Igaza van a bombázódnak – bólintott a kanji-vezér. – Hány ilyened van még, mint ő? – Nem elég, hogy a földbe bombázzon téged, úgy tűnik – mosolyodott el Bala-Tik. – Lord Brodrig most nem elérhető, úgyhogy nekem kell döntenem.. Mérges lenne, ha elporladna a hajója. – Ezt akkor igennek vegyem? – kérdezte Serra, aki mindig is az egyszerűség szakértője volt. – Igen. Ugyanakkor – emelte fel Bala-Tik az ujját. – Hoznod kell nekem legalább 25 ládányi.. – Kesselit? – kérdezte reménykedve Serra. – Ylesiai fűszert – folytatta Bala-Tik.
Serra szája némán formázta a „marad az ötven láda” kifejezést, de Volzah szarrágó vigyorral nemet intett. Serra erre felmutatta neki a középső ujját, majd a kezét az ágyékához emelve szaporodó-mozdulatot tett, obszcén módon fejezve ki nemtetszését. – Ő.. rendben – mondta Bala-Tiknek. A tőzsde-vezér hologramja bólintott, majd elenyészett. – Akkor hát.. ti jösztök át ide – mondta Serra.
|
|
|
Nar Kaaga
Jun 18, 2018 21:38:07 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jun 18, 2018 21:38:07 GMT 1
A Mirelis transzparacél kilátója előtt a csillagok elmosódtak, jeges örvénnyé olvadtak, és a csillagromboló belépett a hiperűrbe. Nyomában négy ISD társával a Tőzsde, pontosabban szólva immár a Vérhold Szövetség flottája elhagyta a Nar Kaaga felségterületét, és még egy turbolézerüteget sem kellett célra fordítania.
Serra Vale a küldetés alatt használt kabinjába visszavonulva megírta az eseményekről szóló jelentést, részletezve a béketárgyalást és a bűnszervezetek közös érdekszövetségén alapuló gazdasági társulás mibenlétét. Tisztára birodalmi tisztnek érezte magát, miközben ilyesmikkel töltötte az idejét, ráadásul egy csillagromboló fedélzetén..
Átolvasta a jelentést, és átküldte a megfelelő koordinátákra.. amiket Bala-Tik adott meg. Kissé furcsállta, hogy azok nem a Keganra szólnak, hanem egy Nar Shaddaa fölötti reléállomásra, ahol a Tőzsde régebben a kényesebb üzeneteit kódolta rétegesebbre, hogy utána még biztonságosabban mehessenek tovább.. Serra úgy sejtette, az üzenet magának Brodrignak megy, ezért kellett ez a nagy óvatosság.. nem is sejthette, hogy a Vérhold Szövetség új vezetőjének mutatkozik be ezzel a jelentéssel.
A kabin ajtaja feltárult, és egy vékony, szálkás alak lépett be rajta. Megvárta, míg az ajtó becsukódik, és csak utána indult tovább Serra felé.. és lerítt róla, hogy semmi köze a Mirelisen szolgáló többi egyenruháshoz, bár ő maga is a legénység tagjának álcázta magát. – Tubes, épp jókor – biccentett a tognath felé. – Azt a ládát észrevétlenül vigyétek le a hajóról, amikor kikötünk a Kegannál, hogy megkapjuk az új koordinátákat. – Csak egy láda? – fordult az említett doboz felé a martalóc. – Ha jóban akarunk maradni a Tőzsdével, nem kekeckedhetek velük – vont vállat Serra. – Siess, mielőtt kiszagolnak!
Tubes felemelte a ládát, és elindult vele a turboliftek felé. Serra tudta, hogy a martalóc társai a hangárban várnak rá, és a hajó, amivel eltűnnek, nem fog hiányozni Bala-Tiknek, hiszen nem is az övé volt..
Serra pedig visszaült a székébe, egy másik kéziszámítógép elé. Elmosolyodott, ahogy visszagondolt a Triádvezérre és a tárgyalásra, amit olyan hamar és olyan örömmel bonyolítottak le, miközben a többiek a szomszédos helyiségben várakoztak.. A memoárját folytatván, részletesen leírta Volzah ruha alatti adottságait.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 1, 2019 8:04:01 GMT 1
Az első rendi helytartó irodája egy tágas, a helyi körülmények ellenére birodalmi precizitással kitisztított helyiség volt. Enfys Nest egyedül haladt végig a folyosón, majd belépett a helyiségbe, és azonnal fegyvert rántott, amint meglátta a hat rohamosztagost, és rájött, hogy az üzenet mégsem volt őszinte.
Csapda!
Milyen kár..
A fehér páncélos katonák egyszerre emelték rá a fegyvereiket, és a kibiztosított sugárvetők kattanásai egyesültek a kalózvezér két kézben tartott sugárpisztolyának zajaival. Egyelőre senki nem tüzelt, de Enfys biztos volt benne, hogy két-három mozdulatból el tudná intézni őket. – Erre semmi szükség – jött egy higgadt hang.
Enfys árgus szemmel, pontosabban sisakvizorral nézte, ahogy a rohamosztagosok leeresztik a fegyvereiket. Az íróasztal mögött ülő öregember feltartott kézzel fegyelmezte a katonáit, de Enfys látta rajtuk, hogy ugyanúgy figyelik minden mozdulatát, ahogy ő az övékét. Az Első Rend tisztje leengedte a kezét, a rohamosztagosok pedig elhátráltak a kalózvezér közeléből.
A páncélos harcos tétován leeresztette a saját fegyvereit, és az öreg felé fordult. Az a birodalmiakra jellemző arrogáns, felsőbbrendű képpel bámult rá, egyenruhája felett aranylánccal összefogott, arisztokratikus köpenyt viselt. Enfys látta, hogy az öreg helytartó zubbonya felül ki van gombolva, látni engedve az alatta levő alsóruházatot. – Azt mondta, munkája van a számomra – recsegte Enfys a sisakján keresztül.
– Mondja.. maga Dryden Vos csizmáján a legocsmányabb sárdarab? – vonta fel a szemöldökét a helytartó. – Mármint, úgy hallom, jelentős hírnévre tett szert a Hutt Űrben. Mindenki magára vadászik, főleg a Drydenhez közeli vállalkozások.
– A legjobb barátom – felelte gúnyosan Enfys. – Igaz, ő még ezt nem tudja.
– El kell intéznie őt – közölte a birodalmi, és az arca megkeményedett. – Permanens megoldást akarok.
– Én nem vagyok fejvadász. Talán jobb információforrást kéne találnia.
– Dryden Vos megölt egy első rendi kormányzót – folytatta az öreg, ügyet sem vetve a nő szavaira. – Ezért pedig bűnhődnie kell. Ugyanakkor az Első Rendnek nincs ideje efféle piti ügyekkel foglalkozni. Fejvadász vagy sem, maga az egyetlen, aki rendelkezik azzal a tehetséggel, ami ehhez a munkához elengedhetetlen.
– Kifogytatok a mandalori fejvadászokból?
– Enfys Nest, maga Dryden Vos személyes ellensége. Ismerik egymást. Magának van a legtöbb esélye a meggyilkolására. Nekem specifikusan magára van szükségem. Önnek pedig pénzre, hiszen rengeteg az ellensége. Sokan közülük élve akarják elkapni.
– Hát, legalább valakinek kellek – vont vállat Enfys. – Mondtam már, vagy nem mondtam, hogy nem vagyok bérgyilkos?
A helytartó a szemét forgatta. Aztán benyúlt az asztalfiókba, és elővett egy vastag, régi papírokkal teletömött dossziét. A megfelelő kombinációval kinyitotta, majd forgatni kezdte a holografikus írással teletömött lapokat. – Többrendbeli rablás, egy első rendi főparancsnok meggyilkolása, kalózvezér, svindler, csaló – felnézett, tekintetével Enfys maszkját pásztázva. – Ezt itt mind eltüntethetem – mutatott a fájlokra. – Az Első Rend területein bűnügyi múlt nélkül lesz. Tiszta lappal kezdhet. – Becsukta a dossziét, és előrehajolt. – Egy közönséges fejvadász sosem kapná el Dryden Vost. Ahhoz túl dörzsölt a fickó. Ehhez a munkához egy hasonlóan dörzsölt alakra van szükségem.
– Hadd tippeljek.. rám?
– Olyan sebességgel mászik a bűnözők ranglétráján, mint kevesen előtte. Elárulta, becsapta az eddigi összes szövetségesét, és mindig jól és gazdagon jött ki a dologból. Átverte Dryden Vost is. Maga az egész Hutt Űr egyik első számú közellensége. Hadd mondjak valamit – ha elintézi Drydent, ez a fájl örökre eltűnik az asztalomról. A jutalmából pedig akár egy kisebb bolygót is vehet magának.
– Ennyi erővel a Renegátot is levadászhatom.
– Azt hiszem, Drydennel könnyebb dolga lesz – mosolyodott el az öreg.
– Áll az alku – recsegte Enfys. – De ha átver, visszajövök, és megölöm magát.
– Van itt vagy.. hat rohamosztagos. Maga pedig, fájdalom, de egyedül.
– Tetszenek ezek az esélyek – felelte Enfys.
Aztán elindult a kijárat felé. Végre felkínálkozott a lehetőség, hogy úgy járhasson utána Dryden Vosnak, hogy még meg is fizetik érte. Ráadásul ez a munka egybevág a Jedikkel kapcsolatos terveivel. – Bonyolult szakma a fejvadászat – szólt utána a helytartó. – Nem így gondolja?
Enfys megtorpant. Tisztán kihallotta a mocskolódó tónust a vén birodalmi tónusából. A fejét az öreg felé fordította, és némán, fenyegetően meredt rá. A helytartó rezzenéstelen tekintettel viszonozta a pillantást. Enfys keze lassan a fegyvere felé csúszott, mire az öreg biccentett, és az íróasztalán tornyosuló adattáblák felé fordult.
Enfys Nest kilépett az épületből. Már tudta is, hogyan áll neki a feladatnak. A martalócai a rendszer szélén vártak rá a Jedi-különítményével együtt. Booster Terrik nemrég jelezte, hogy megérkezett, valószínűleg mindannyian az Errant Venture fedélzetén vannak, valahol a rendszer szélén, folyamatos mozgásban.
Igaza volt a helytartónak – Dryden Vos elintézéséhez jóval több kell, mint ami egy egyszerű fejvadász arzenáljához tartozik. Egy másik, jól szervezett banda kellett, és Enfys tudta, hol találja őket.
…
Az Errant Venture fedélzetén számtalan kaszinó és egyéb szórakoztatókomplexum volt. Booster Terrik kiürítette a Jysella Gyöngye kaszinót, bizonyára az unokái viszontlátásának örömére. A két Horn-lovag a nagyapjukkal töltötte az időt, amíg a bevetési egység vezetője, Enfys Nest/Suun lovag elment, hogy helyi forrásokból szerezzen információt.
Persze, gondolta Booster, a martalócai azonnal rácsatlakoztak az Errant Venture hírvevő rendszereire, mihelyt a hajó megérkezett a rendszerbe. A Jedik ugyanolyan kíváncsiak voltak a külvilág eseményeire, mint a zsoldosok, és Booster meg tudta érteni őket. Nem mindenkinek volt könnyű elveszíteni az otthonát, a családjáról nem is beszélve. Ezeknek a fiatal lovagoknak a Fény Hadserege jelentette az otthont, sokuknak nem is volt más családja.
A vezetőjük viszont..
Booster korábban is találkozott Enfys Nesttel, a nő ismert figurája volt a helyi alvilági köröknek. Kíváncsi volt, ezúttal mi a valódi szándéka – Enfys a megbízhatatlanságáról híresült el, de mivel mindenki tudott a Jedi múltjáról, ezért mégis munkát adtak neki. Ezt az apró dolgot pedig Enfys mindig szégyentelenül ki is használta.
Az említett éppen most masírozott be a kiürített kaszinóba, ahol Booster, a Horn-testvérek, Reglia Surat lovag és Jedi társaik, a martalócok és Cara Dune, egy Enfys által beszervezett zsoldos várakoztak. Körülöttük néhány újabb alak járkált: toydari menekültek, és Enfys által odarendelt helyi illetőségű, a világaikról kiközösített, nemesi származású vagy gazdag üzletemberek, a Hutt Űr menekült mecénásai, befektetői, kitúrt banditák, jótétlélek szamaritánusok, akik támogatni akarták a totalitarizmus elleni harcot, pacifista csoportok vezetői.
Ahogy Enfys Nest áthaladt a Jysella Gyöngye kaszinó közepén, egyetlen vendég vagy krupié sem vette a fáradtságot, hogy felfigyeljen rá. Az Errant Venture fedélzetén számos ehhez hasonló létesítmény volt, bennük pedig számos Enfyshez hasonló, tetőtől talpig páncélba borított látogató. Az ex-jedi kalózvezér egy pillanatig eltöprengett rajta, hogy vajon Booster Terrik szerencse- és szórakoztatószobái mennyire működnek legálisan – hiszen tapasztalatból tudta, hogy néha igen prominens, befolyásos vendégek is megfordultak bennük. Olyan alakok, akik a törvényt képviselték – nem mintha az efféle csótányok nem jártak volna titkos szórakozóhelyekre vagy a Venture titkos szexklubjaiba.
– Miért vagyunk itt zsoldosok és Jedik társaságában?! – lépett előre az egyik rodiai menekült, amikor meglátta a közeledő Enfyst, aki úgy masírozott át a helyiségen, mintha az övé lenne a hely. Bizonyára kitalálta, hogy ő a főnöke a szedett-vedett csoportnak. – Ez a hajó elég nagy lenne, hogy a kolóniám többi tagját is befogadjuk! A Vérhold bármelyik pillanatban megtalálhat minket!
– Na álljon meg a menet – emelte fel a kezét Booster. – Értem én, hogy mindenki, aki itt van, el akar számolni az Első Renddel vagy a bűnszervezetekkel. De ne felejtsétek el, hogy az Errant Venture az én hajóm, és ha ez nem tetszik, szívesen megmutatom a legközelebbi légzsilipeket! Lefolytathatjátok a találkozót, de ennyi és netovább!
– Nagyapa – szólt Jysella. – Ne légy ilyen morcos. Először is el kell magyaráznunk a jelenlevőknek, hogy kik vagyunk, és miért vannak itt.
– Jedi menekültek vagytok és azért vagytok itt hogy segítsünk egymáson – jelentette ki az egyik szárnyát verdeső toydari. – Segítetek nekünk, mi pedig fizetünk.
– Van egy jobb szövegem – szakította félbe Enfys Nest. – Azért vagytok itt, mert nekem és a megmaradt Jedi bajtársaimnak szükségünk van némi hadianyagra. Ti pedig ezt biztosítani fogjátok a muunilinsti számláitok segítségével. Cserébe mi jó zsoldosok leszünk, és harcolni fogunk a világaitok felszabadításáért.
– Ah.. a Jedik már fizetést is kérnek, hogy romba döntsék az otthonainkat – bólintott egy marcona, és meglebegtette drága, de szakadozott köpenyét a vállán. – Az arroganciátok minden határon túlmegy!
– Nem pénzt kértem! – csapott le a legközelebbi asztalra páncélkesztyűs kezével Enfys. A mozdulatra többen is megrázkódtak. – Legalábbis, nem igazán – tette hozzá gyorsan. – A Fény Hadseregének vége, a pacifista Jedik csak ülnek a valagukon. Valakire szükség van, hogy az Erő világos oldalát szolgálja!
– És ezt te akarod felvállalni.. – mormogta nem minden gúny nélkül Booster.
– Más nem fogja megtenni, és most nálam vannak a legjobb lapok – vont vállat Enfys. – A Jedik hajlandóak együttműködni velem. A martalócok és néhány másik zsoldosbanda is hajlandó csatlakozni, amennyiben én maradok a fő döntéshozó. Szükségünk van fegyverekre, egy vadászosztagra. Mivel nem csak Jedi tagjaink vannak, nem mindegyik gépnek kell StealthX-nek lennie…
– StealthX?? – háborodott fel ismét a rodiai. – Még van képed.. ti nem tudjátok, ki ez! Ez egy egyszerű kalóz, aki azonnal meglép a gépekkel, mihelyt megkapja őket! Nincs itt szó semmiféle altruizmusról, semmiféle partizáncsoportról, ez Enfys Nest, ő pedig előbb üt, aztán kérdez!
Enfys egy szempillantás alatt a rodiai mellett termett. A hüllőszerű lény ijedten pislogott, amikor kirántották a székéből. A következő pillanatban érkezett is a páncélököl a gyomrába, amitől a rodiai kétrét görnyedt, a páncélos nő pedig közelhajolt az arcához. – Csakhogy ne felejtsd el, mennyire igazad van – mondta. Azzal visszalökte a tátott szájú alakot a helyére. Majd fennhangon folytatta, mintegy kiegészítve a demonstrációt: – Itt emberéletekről van szó, és én bármit, ismétlem, bármit megteszek, hogy a sorstársaink életben maradjanak!
Enfys a körülötte állók közé lépett, és páncéltekintete végigpásztázott minden egyes arcot. – A régi utaknak vége. A Fény Hadseregének lőttek, szó szerint – folytatta, és körbenézett az egybegyűlteken. – A legutóbbi híresztelések szerint maga Hamner mester is odaveszett. A Jediknek vége, ha itt és most nem csinálunk valamit. A Köztársasági választások eredményei.. nem hagynak kétséget afelől, hogy ott sem látnak minket szívesen, és inkább táncolnának Sith-köpenyben a Szenátus közepén, minthogy elfogadják a Jediket. Pontosan úgy fognak járni, mint Jacen Solo Galaktikus Szövetsége.. Ezt akarjátok? Egy birodalmi galaxist? Ahol minden bolygót rohamosztagosok lepnek el?
– Ne essék félreértés – folytatta, amikor senki sem válaszolt. – Mi már nem Jedik vagyunk, hanem szabadságharcosok. Partizánok, ha úgy tetszik. Nincs olyan állam, ami támogatna minket, magunk vagyunk. A Fény Hadserege-területeket még azelőtt elfoglalják, mielőtt odaérnénk. Nektek pedig nincs más választásotok, mint támogatni minket, ha azt akarjátok, hogy a világaitok újra szabadok legyenek.
– Ez egyfajta új lázadás – nem valami ellen, hanem valami mellett fogunk harcolni. Én nem adom fel. Ha ti igen, el lehet menni. Kifelé! – és az ajtó felé mutatott.
Senki nem mozdult.
Enfys nem tette hozzá, amikor a mecénásokhoz beszélt, hogy természetesen jól meg fogja kopasztani őket. A martalócai majd gondoskodnak róla, hogy ezek az új anyagi támogatók annyi vagyont toljanak a partizánok zsebébe, amennyijük van. Ahogy azt sem említette, hogy a Jedik első feladata a Dryden Vos elleni akció megszervezése lesz. Enfys megint jól jár, a partizánok meg egy jó kis magánhadsereg lesz majd.
És talán, tényleg szolgálhatják az Erőt és a szabadságot, ha úgy hozza a sors.
– Szóval – köszörülte meg a torkát Reglia Surat lovag. – Ha meg akarjuk menteni a háborúból érkező Jedi menekülteket is, itt kell maradnunk a hajón, hogy legyen hová jönniük.
– Rá kell vennünk őket a csatlakozásra, mielőtt szétszélednének – bólintott Enfys.
– És be kell jelentenünk a partizánok megalakulását, és Jedi titkosítással a koordinátáinkat – tette hozzá Valin Horn.
– A Venture itt marad addig, amíg nem találunk egy jobb bázist – biccentett az unokái felé Booster.
Mindenki a társaság gazdagabb tagjai felé fordult. – Rendben van – sütötte le a szemét a rodiai. – Megkapjátok a vadászgépeket.
Enfys Nest ismét odasétált a zöld teremtményhez. Páncélkesztyűs kezeit a rodiai vállára eresztette, és megnyugtatóan megszorította a fickót, mire az enyhén összerezzent. – Egy nap, ami el sem jön talán soha, a galaxis népei meg fogják köszönni neked, amit tettél. Most pedig tisztázzunk valamit – fordult ismét a többiek felé. – Ebben a társaságban én Sarasi Suun vagyok, a.. magánútra tért ex-Jedi lovag.
– Végülis logikus – biccentett Valin. – Nem kalózok vagyunk, hanem szabadságharcosok, Suun pedig kevésbé ismert bűnöző, mint Enfys Nest. Úgy érzem, Suun lovag, a PR-feladatokat is neked kéne adnunk.
Enfys levette a sisakját. – Milyen lusták vagytok.. mindent nekem kell csinálni?? Remélem, megérik a kreditek - mormolta, majd felemelte a hangját. - Először is hozzatok koréliai vagy savareeni brandyt. Aztán pedig megbeszéljük a részleteket.
|
|