|
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2022 17:34:48 GMT 1
A polneyei futárhajó, amibe átszálltak a Draco-n, nagy sebességgel közeledett a Calim - rendszer felé. Speedo a kormányszervekkel volt elfoglalva, Taalia meditált, Brabham pedig a csatornákat szkennelte.
- Különös - jegyezte meg Speedo, miközben elvégezte az utolsó, pályamódosításokhoz szükséges számításokat, hogy visszaugorhassanak a hipertérbe rövid szünetük után. - Már hat ugrási interim pontot átjöttünk, de még egyetlen desevroi kereskedőbe sem botlottunk be. Yerxa azt mondta, hogy hemzsegnek errefelé. Ehhez képest... semmi... semmi civil forgalom. - Talán itt is hiány van ershani koaxiumból, a Corporate-szektor hatósági árai miatt kifogytak a hiperüzemanyag-kutak a térségben, senki sem importál ide... mármint ezt hallottam a nyilvános holohírekben - jegyezte meg Brabham, miközben folytatta a csatornák szkennelését.
Taalia lehunyta a szemét és megrázta a fejét. - Mit is mondott az a klón a Draco-n, mik vannak a Calimon, fogolytáborok? - Igen, és, hogy folyamatosan ürítik ki őket az Első Rend erői és adják át a Corporate civil adminisztrációnak - helyeselt Speedo.
- Semmi... - a nő megragadta a pilótaülés karfáját. - Ahogy egyre közeledünk... itt a semmi szélén rá tudok fókuszálni egy-egy planétára... de a Calimon... nincs semminek... civil szaga... - a nő, bár magát Sötét Oldalinak vallotta, szinte ijedtnek tűnt, mintha még neki is túl sok lett volna, amit érzékelt. - Csak... halál... halálok... ezrei... milliói... több, mint ahányan ezen az istenverte bolygón élhetnek... egy fekete, mindent felfaló halállyuk... - Szkennelés, fókuszált sávon, csak a Calim felé... - Brabham sisakjának érzékelői villogni kezdtek. - Ha valami probléma van, gyorsan szóljatok, mert két perc, és kilépünk a rendszer főbolygójánál, ez az utolsó ugrásunk - szöszmötölt a kezelőszervekkel Speedo.
- Szakítsd meg, klón! - ragadta meg hirtelen eszelős tekintettel Taalia a klón őrnagy karját. - Csak a halál vár ott ránk! - De hát Yerxa azt mondta, a civil adminisztráció, a desevroi kereskedők... - mormogta Speedo, és kérdőn Brabhamra nézett. - A specialista nagy hatótávolságú vevői élesen villogtak. - Távolsági kommunikáció lehallgatása... civil csatornák... semmi... Corporate-adminisztrációs csatornák, semmi... Flotta-csatornák... semmi... Első Rend csatornák... aktivitás, aktivitás, biztosított vonalak, állandó kommunikáció... kilépés... - Brabham, pedig ilyet nem szokott lekapta a fejéről a sisakot és a hátlapja mögé nyúlva lekapcsolta. - Majdnem bemértek - suttogta a másik kettőnek halálra váltan. - Első Rend, csak az Első Rend. Rengetegen.
- Megszakítom az ugrást - nyúlt a kezelőszervek felé Speedo. - Lehetséges, hogy Yerxa hazudott nekünk, és csapdába küldött? - kérdezte Taalia sápadtan, amennyire ez egy Éjnővérnél értelmezhető volt. - Talán ő sem tudta - morfondírozott Speedo, miközben a futárhajó kiszakadt a fekete semmibe. - A polneyei klónok is titkolják a Dracon lévő operációt az Első Rend elől. Talán az Első Rend is titokban tartja, hogy valójában el sem hagyták a Calimot, és dezinformálták a többi fegyvernemet a Corporate-adminisztrációval kapcsolatban. - Ezt azonban nem tudnák megtenni Ziost és Ausmann, és a Corporate-központ hozzájárulása nélkül, gondolkozott Brabham is. - Vagy igen?
- Szkennelés - futtatta végig a távérzékelők terminálján a kezeit Speedo. - Igen, fél parszekre, a Mélyűr Kilenc dezignációjú régi űrállomás vonalában koncentrikus körben, az gömbben észlelek az Első Rendhez tartozó jeleket. Hermetikus blokád alatt van a Calim, úgy tűnik. - Ennyit arról, hogy itt fuvart szerzünk - sóhajtott fel Taalia. - Talán ha bármi olyasmit keresnénk, ami egy mélyűri poszt, vagy egy aszteroidamező, bármi, ami nem első rendi jeleket szignál ki - gondolkozott Speedo. - Az, hogy maga a bolygó blokád alatt van, még nem jelenti azt, hogy a rendszer külső aszteroidaövében ne lehetnének például valóban desevroi csempészek.
- Szkennelés - Brabham kelletlenül felvette a sisakját ismét, és más csatornákra fókuszált. - Amikor a jelentések szerint az Új Ellenállás erői folyamatosan támadták a rendszert, a külső aszteroidaövekben építettek ki bázisokat, a hírszerzési jelentések szerint legalábbis - magyarázta Speedo. - Ez még az Első Rend bevonulása előtt történt. - Találat - tette hozzá Brabham. - Négy-hét-kilenc felé ugorjunk egytizenketted parszeket. - Méghozzá minél gyorsabban - tette hozzá Taalia. - Gonosz tudatok közelednek a pozíciónk felé. Talán mégis bemért minket az Első Rend.
- Aktiválom a hajtóműjel zavaróberendezését - zongorázott a kezelőszerveken Speedo. - Hamis ionnyomokat fogunk hagyni, kell hozzá két-három hamis ugrás... beütöttem a koordinátákat...
A hipertér és a valós tér kékes-feketés, fejfájdító zsongásba változott, ahogyan a zavaró kurzuson a futárhajó váltogatta a normál- és hipertéri vektorokat. Végül feltűnt előttük egy, a semmiben lebegő apró állomás. - Innen nem jönnek első rendi jelek - állapította meg Brabham. - A dezignációja alapján Mélyűr Huszonkilenc, egy elhagyott calimi figyelőposzt, korábban bányaállomás - szkennelte a bázist Speedo. - Az Első Rend a logok alapján nem használja. A blokádjukon kívül van. - Viszont egyértelműen vannak rajta életformák - tette hozzá a szkenneléshez a saját részét Taalia az Erő segítségével. - Rémült, éhező, nyomorult, de elszánt életformák.
- Kockázatos lehet landolnunk - jegyezte meg Brabham. - Talán renegátok, vagy menekültek. - Vagy desevroi csempészek, akiket keresünk, most viszont első rendi őrjáratnak néznek minket - tette hozzá az örök optimista szerepébe bújó Speedo. - Talán segíthetek - Taalia egy kódhengert húzott elő övének egyik apró tárolójából. - Add le nekik a saját birodalmi azonosítótok helyett ezt a kódot. Ha desevroiak, talán felismerik. - Ez egy Sith-Hapan kód - mormogta Speedo, miközben betáplálta a henger adatait a hajó számítógépébe. - Miért, mit gondoltál, mit adok neked, nordgardi szexvideókat csak lányokkal? - lövellt energiavillákat Taalia tekintete. - Betáplálás - mormogta Speedo. - Specialista... - Máris szűkítem a jelet, hogy csak a bázis felé adjuk - biccentett Brabham. - Szűkítés... válasz jön...
Döbbenetükre egy trandosham jelent meg a képernyőn. - Mit keressznek itt? - sziszegte a trando. - Mit akarnak itt a Sszithek ügynökei... - Útikalauzokat keresünk a Hapesre - magyarázta Taalia impeovizálva. - Nekem és a társamnak le kell szállítanom nekik... egy birodalmi foglyot. Titkos Asszaszin művelet. - Nem láttuk erre a magukfajtát... hosszú ideje - sziszegte a trando. - Maguk nem desevroi kereskedők? - állapította meg a nyilvánvalót Taalia.
Erre a hajó megrándult. - A francba, vonósugárra fogtak minket! - káromkodott Speedo. - Honnan kapcsolták ezt be? - Majd beeszélgetünk, ha behússztuk magukat - sziszegte a trando. - Üdvösszlöm önöket a Lothali Szabadságharcosszok báziszán. A nevem Fran tábornok.
Azzal a vonal megszűnt. - Nagyszerű - temette a kezeit az arcába Speedo. - Most meg Lázadók karjaiba futottunk. - Inkább megvárta volna, hogy ránk találjon az Első Rend? - kérdezte Taalia. - Készüljön, klón, el kell játszania a foglyot. - És velem mi lesz? - kérdezte Brabham. - Maga innentől Sith ügynök, és a társam, gondolom, a magafajtát még nem látta senki erre - magyarázta Taalia. - A hajót pedig loptuk, a klón jómadárral együtt. Gondolom, ha ezek valódi calimi lázadók, nem akarunk nekik birodalmiként bemutatkozni. - Hát ezzel nem tudok vitatkozni - sóhajtott fel Speedo. - Mindjárt behúznak minket - meredt a feléjük ásítozó hangártér felé Brabham.
|
|
|
Post by nightmares on Aug 9, 2022 19:22:00 GMT 1
Brabham és Taalia között állt Speedo bilincsbe tett kézzel, ahogyan a hajó rámpája leereszkedett. Néhány fegyveres őr várta őket különböző fajokból. Egyik sem nézett ki hivatásos katonának. Szegényes páncélban voltak, nem valami határozott tekintettel. Aztán a távolban Brabham megpillantott pár lázadót, akik jobban fel voltak már fegyverkezben. Talán fejvadászok lehettek, bár nem tudta, hogy mit keresnek itt. Nemsokára a trandoshai tábornok lépett eléjük. A végtagjai színe enyhén más árnyalatú volt, mint a többi része, mintha később növesztette volna őket. Néhány égésnyom is volt az arca egyik oldalán. Taalia előrébb lökte Speedot.
-Ez itt a fogoly, akit el kell szállítanunk -mondta magabiztosan Brabham, aztán rájött, hogy talán nem kellett volna megszólalnia. -Éss mégisz mit akar, mit csináljunk vele? -sziszegte a trandoshan. -Mint azt már mondtuk, el kell szállítanunk őt a Hapesre. Reménykedünk benne, hogy itt találhatunk valakit, aki segíthet ebben. Titkos küldetést teljesítünk, több részletet nem árulhatunk el erről, sajnáljuk.
A trandoshan mögül előre lépett egy hatalmas, fekete szőrű vuki, a szeme körül hosszú karmolások voltak. Ráförmedt Fran tábornokra, és rövid ideig vitatkoztak egymással. -Nem, Krrsantan, nem visszük a főnök elé! -kiabált rá Fran a vukira. -Nem pazaroljuk ezzel az idejét, úgy is elküldené őket! Nem segíthetünk mindenféle jöttmentnek, csak az időnket és az erőforrásainkat fecséreljük ezzel!
Krrsantan ekkor megragadta a trandoshant a nyakától fogva és a levegőbe emelte, majd ráförmedt a tábornokra. Brabham a limitált vuki tudásával ki tudott venni annyit, hogy Krrsantan visszaküldte a trandoshai tábornokot a mocsarakba, ahová szerinte ő és az összes gyík fajtársa tartozott, említette, hogy attól, hogy az áruló Giel császár tábornoka volt, nem jelenti azt, hogy itt ő dirigál, majd azzal zárta a mondandóját, hogy amúgy korábban látta Fran édesanyját még Jabba a Hutt palotájában, ahonnan kirakták, mert olyan ronda volt, hogy még a huttnak sem kellett. Ezután a földre dobta a tábornokot, és intett a Brabhaméknak, hogy kövessék.
Ahogy a magas vukit követték, Brabham szétnézett a hangárban. Látott jó néhány hajót, illetve néhány ősrégi fegyvert is. Volt ott néhány klónháborús droidtank, amit valószínűleg Astoriasról szerezhettek, illetve volt ott egy egészen jól karbantartott AT-TE lépegető is. Talán valami régiségkereskedőtől szerezhették, gondolta Brabham. Emellett csak pár vadászgépet és egy TOS-1 rakétahányót talált a hangárban. Beértek egy kisebb terembe, ahol Krrsantan szólt nekik, hogy várjanak, mert ő hívni fogja a főnököt. Brabhamék ott álltak, várva hogy visszajöjjön. Eközben a termeben folyamatosan jártak ki-be a szabadságharcosok. Remélték, hogy a "főnök" tud segíteni nekik, és remélhetőleg minél hamarabb. -Ne gondolják, hogy a főnök segítőkéssz lesz, csak az idejüket pocsékolják -sziszegte Fran a fülükre, miközben megigazította a ruháját, amit a vuki enyhén összekoszolt.
Az egyik ajtó kinyílt, Krrsantan lépett be rajta, mögötte egy humánnal. Sötétbarna haja és szakálla volt, Brabham nem egészen tudta belőni az életkorát, de talán a harmincas éveiben lehetett. A derékszíjára két sugárvető és egy vibrotőr volt erősítve. Az alkarján érdekes páncél volt, talán cortosis ércből készült, állapította meg a Halálosztagos. A humán két bokájánál érdekes fémszerkezet volt, talán valamiféle rakéták voltak, bár méretükből adódóan nem nagyon lehetett velük repülni, legfeljebb tompítani egy esést, vagy nagyobbat ugrani volt jó.
-Üdvözlöm önöket! -köszöntötte őket a humán. -Howard Pryce vagyok, a bázis vezetője. Ez itt a Lothali Szabadságharcosok bázisa, de gondolom ezt már tudják. Ez itt ugye nem első rendi? -nézett a megbilincselt Speedora. -Nem, csak egy klón -felelte Taalia. -Remélem nem tervezik szabadon engedni, vagy ilyesmi. Nem nagyon szeretném, ha kiköpné az Első Rendnek a bázisunk helyét. -nézett a társaságra Howard. -Erről gondoskodunk! -biccentett Brabham a sisakjában. -Gondolom mondták önnek, hogy a Hapesre szeretnénk eljutni. Nincs a bázison egy desevroi kereskedő esetleg?
-Attól félek, hogy nem tudunk segíteni -rázta meg a fejét Horward. -Ha nem tűnt volna fel, eléggé el vagyunk foglalva a rejtőzködéssel. Amióta az az átkozott unokatestvérem, Giel idehívta a Birodalmat, csak a baj van itt. -Várjunk, nem volt itt a Galaktikus Polgárháború előtt egy Arihnda Pryce nevű kormányzó? -emlékezett vissza Brabham néhány dologra az akadémiából. Taalia a Halálosztagosra nézett. Talán nem erről kellene beszélni vele. -Ön talán rokona? -Arihnda a nagyanyám volt, ahogyan az egykori Giel császárnak is.
-Nem értem, ő birodalmi volt, lázadók ölték meg -kíváncsiskodott Brabham. -Ez egyedül az ő hibája volt. Rossz oldalra állt, ahogyan Giel is -mondta nyugodt hangon Howard. -Részben az ő hibája is, hogy mi itt éhezünk, míg a Lothalon írtják a népünket, csupán mert magas az Erőérzékenyek száma a bolygón. -Értem... -mondta végül Brabham.
-Most hogy ezt megbeszéltük, biztosan nem tud segíteni nekünk? -szólt közbe Taalia. -Láttuk, hogy sok erre a fejvadász. Nem tudnak esetleg ők elvinni minket? Fizetünk érte.
Taalia érdekes dolgot észlelt. Nem ő volt az egyetlen erőérzékeny a teremben, de nem is Howard. A vuki és a trandoshan sem lehetett az. A sarokra pillantott, és egy lasatot látott ott ácsorogni, figyelve a beszélgetést. -Hadd mutassam be Grandar kapitányt -szólt Howard, miután észrevette, hogy az Éjnővér a lasatot figyeli. -A felmenői lothaliak voltak, így hát ő is visszajött ide, szolgálni a hazáját, miután úgy érezte, hogy a Jediség nem neki való.
Taalia átkozódott egyet magában. Nem volt elég Astorias, most is egy ex-Jedivel kellett találkoznia. Meglepődéssel tapasztalta, hogy a lasatban nem érezte a Sötét Oldalt, mint Carlosban. Ebből a Grandar kapitányból ugyanúgy sugárzott a Világos oldal, mint a legtöbb Jediből. Ennek ellenére óvatosan folytatta a mondandóját, mert félt, hogy a lasat belenézhet Speedo vagy Brabham elméjébe, és kiderítheti, hogy nem birodalmiak. -Nézze, mi is minél hamarabb el akarunk menni innen, viszont ahhoz az önök segítsége kell! -nézett vissza Howardra. -Biztosan nincs itt semmilyen csempész vagy fejvadász, aki segítségünkre lehet?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 11, 2022 11:12:48 GMT 1
- Talán van, talán nincs - mosolyodott el végül finoman Howard, ahogy végigmérte a társaságot. - De mint bizonyára már rájöttek, itt a semmi közepén, igen nehéz bármihez is ingyen hozzájutni. - Nem probléma, van birodalmi valutánk, hapan valutánk, köztársasági váltónk - rögtönzött Brabham.
Krrsantan elégedetlen ordítással adta a társaság tudtára, hogy hová dugják fel maguknak a váltójukat, méghozzá minél előbb, mielőtt ő dugja fel nekik. - Sajnos, ezzel nem sokra megyünk - tárta szét a karjait Howard. - Igen, a vuki is ezt mondta - kotyogott közbe az ajtó felől Fran, de a fekete szőrgombóc rámordult, mire a trando inkább csendben maradt.
Az előbb emlegetett lasat viszont közelebb lépett a trióhoz, és érdeklődve körbejárta Brabhamot. A specialista rezzenéstelen sisakkal tűrte. - Még sosem láttam magához hasonló Hapan-Sith ügynököt - közölte végül. - Birodalmi-szaga van. - A komspecialisták Moskau főkormányzó személyes elit csapatát alkotják - próbálta kivágni magát Taalia. - Mit gondoltak, talán én épültem be az EGB-s klónok közé, hogy elrabolhassuk ezt a tartálylakó jómadarat és a hajóját? - intett Speedo felé. - Segítek, nyilván nem. A specialistánk azért tűnik ennyire birodalminak, mert kísérleti maradványbeli eszközökkel van felszerelve az ESB idejéből. Egy sunnyogó asszaszinnal nyilván nem mentünk volna semmire.
- Miféle operációja lehet vajon a klónoknak errefelé, ami jobban érdekli a Hapest, mint az itteni események? - morfondírozott tovább Grandar. - Ez nem jószolgálati küldetés, és nem magukra tartozik, szigorúan titkos - húzta ki magát Taalia. - Gondolom, nem óhajtják, hogy most rögtön felhívjam Astarte Főinkvizítort a Vjunon, a különleges műveletek vezetőjét, hogy igazoljon minket... bizonyára az Első Rend bemérné az adást, nemde?
- Valóban, rendkívül kényelmes módon jelen esetben csak egymás adott szavában bízhatunk - hümmögött Howard Pryce. - Azonban nem mehetünk el amellett, hogy maguknak a szekennereink alapján spéci erőforrásaik vannak, különösen a specialistájuknak. - Ha megpróbálja lefoglalni a hajómat, vagy az emberem felszerelését, megbánja - nyúlt a derekán lógó fényostor felé Taalia, mire Krrsantan felordított és felemelte asztromech-méretű íjpuskáját.
- Üzletet ajánlok, nyugalom - mosolyodott el a Pryce nevű humán férfi. - Adunk maguknak kalauzt, aki átkíséri őket a peremvidéki űrön a Tion-szektorig, vagy akár a Hapesig, de csak ha előtte megtesznek nekünk valamit. Segítségre van szükségünk ahhoz, hogy dokumentálni tudjuk az Első Rend által elkövetett atrocitásokat a Lothalon. - Épp az ő őrjárataikat akarjuk elkerülni, erre azt akarják, hogy egyenesen menjünk be? - döbbent meg Brabham. - Gondoltuk, a foglyuknak vannak kódjai - sziszegte Fran az ajtóból, de megint lehurrogták.
- Már megmondtuk, hogy ez egy klón, nem az Első Rend katonája - ismételte Taalia. - Folyamatosan figyeljük a blokádon átmenő forgalmat - folytatta Pryce. - Abban reménykedünk, hogy az egyik befelé tranzitáló fogolyszállítón el tudunk rejtőzni, mielőtt megteszik az utolsó ugrást a bolygó felé, nem messze innen ki szoktak lépni a hipertérből, hogy bejelentkezzenek. - És kifelé? - kérdezte Brabham. - Már amennyiben ez nem öngyilkos misszió.
- Kifelé is mennek transzportok, de ellentmondásos információink vannak arról, hogy vannak-e rajtuk foglyok - tette hozzá Grandar. - Bemegy egy csapat, részben foglyoknak, részben kísérőknek álcázva, részben álcában, és felvételeket készít, hogy az egész galaxis megismerhesse, mi történik itt. - Nagyon veszélyesen hangzik - rázta a fejét Taalia. - Öngyilkos küldetésnek. Mi van, ha nem vállaljuk?
Krrsantan ismét felmordult, és a fegyverét lóbálta. - Akkor egyedül kell átjutniuk az őrjáratokon a Hapan-Sith határig - mondta Pryce.
Brabham és Taalia összenéztek, végül Speedora pillantottak, aki csak pislogással tudta jelezni, hogy úgy tűnik, nincs más választásuk. - Rendben, de a foglyot magammal viszem, hogy ne érje semmiféle véletlen baleset - pillantott először Speedora, majd a vukira Taalia, aztán visszafordult Pryce felé. - A specialistámra és a felszereléseire is szükség lesz. Maguktól kik jönnek, kik lesznek a foglyok, az őrök, és ki marad rejtésben?
|
|
|
Post by nightmares on Aug 12, 2022 9:30:48 GMT 1
Howard a vukira pillantott, aki rögtön ellenkezett egy morgással. -Krrsantan, nagy hasznodat vehetnénk ebben az akcióban -mondta Howard nyugodt hangon. -Egy vuki fogoly valószínűleg nem is lesz gyanús az Első Rendnek. A vendégeink biztosan nagyra értékelnék a segítségedet az ügyben. -Krrsantan egy viszonylag ismert fejvadász, akkor is, ha már rég véget ért a fénykora -szólalt meg újra az ajtóból Fran. -Felismerhetik. Ki tudja hány birodalmi és első rendi feljegyzésben szerepel a neve a holoképével együtt? -Ettől akár még hihetőbb lehet az álcánk -nézett a trandoshaira Howard. -A rendszer szélén elfogtuk a fejvadászt, és most a bolygóra szállítjuk őt. Mindenesetre a nevét nem közöljük, hacsak nem kérdezik.
Krrsantan először Franra, majd Howardra, és végül Brabhamékra nézett. Ordított egyet, ami nagyjából azt jelentette, hogy beleegyezik a tervbe, de ha visszajön, akkora összeget fog kérni, hogy a Giel császár kincstára sem lenne elég, hogy kifizessék. -Nem hisszem, hogy van már bármi is abban a kincstárban -sziszegte a trandoshan.
-Engedélyt kérek, hogy én is részt vehessek az akcióban -nézett Pryce irányába Grandar. -Rég voltam már a bolygón, kíváncsi vagyok, hogy mi folyik odalent. Álcázhattok őrnek, nagyon hihetően tudok szinészkedni -kacsintott. -Nem hiszem, hogy őrnek kellene álcázni őt -szólt Brabham. -Ne vegye sértésnek, de nem hinném, hogy az Első Rend alkalmazna lasatokat. Szerintem önnek is fogolynak kellene lennie a vuki mellett. -Igaz... -sóhajtott Grandar. -Elnézést -szólalt meg az érkezésük után először Speedo. -Engem álcázhatnak őrnek. Valószínűleg én lennék a leghihetőbb őr, amit el tudnak képzelni.
Krrsantan egy gyors morgással jelezte, hogy inkább éli le az élete hátralevő részét a Trandosha mocsaraiban, minthogy abban bízzon, hogy a birodalmi nem fogja őt elárulni. A szabadságharcosok is mind egyet értettek ebben. -Nézzék, én is ugyanannyira utálom az Első Rendet, mint maguk -magyarázkodott Speedo. -Nem mondanám, hogy utálom az Első Rendet -szólt közbe Grandar. -Csupán... nem nagyon szívlelem őket. -Lehet, hogy meg kellene fontolnunk a klón fogoly ajánlatát -mondta végül Brabham. -Nézzék, szerintem igazat mond, miért is lenne pozitív véleménnyel az Első Rendről?
Howard a lasatra nézett, majd Speedo fele intett. Grandar bólintott, majd lehunyta a szemeit. Pár másodperc múlva újra kinyitotta őket. -Úgy érzem, hogy igazat mond. Nem hinném, hogy elárulna minket -jelentette ki végül. -Legyen hát! -egyezett bele Howard Pryce. -A klón lesz az egyik őr, de viszont az nem elég. Ki lesz a második? A specialista?
-Nos, nem hinném, hogy biztonságos lenne az Első Rend embereinek közelében tartózkodnom -nyelt egyet a Halálosztagos. -Nem... kedvelnek engem. Még a végén lebukok, vagy ilyesmi. Lehet, hogy felismerik a páncélomat. -Nem vehetné le a sisakját? -Nem, sajnálom. Fontos rendszerek vannak benne, amik a segítségünkre lehetnek. -Ahogy gondolja -bólintott Howard. -Akkor maga elrejtőzik majd. Jómagam szintén őrnek fogom kiadni magam. Remélhetőleg nem szerepelek az Első Rend feljegyzéseiben, mindenesetre nincs jobb opciónk, az Éjnővér sem túl hiteles. -nézett Taaliara. -Majd én is elrejtőzök -felelte az Éjnővér.
-Úgy tűnik, ez eldőlt -mutatott Howard egy ládára. -Oda rakják a fegyvereiket, azokat is felvisszük a hajókra. Majd azt mondjuk, hogy a foglyok elkobzott fegyvere. Csupán arra az esetre, ha balul sülne el valami, és használnunk kellene őket.
Engedelmeskedtek, Brabham bedobta a sugárvetőjét, viszont a vibrotőrét magánál tartotta. Taalia bedobta a fényostorát, Krrsantan a vuki nyílvetőjét, Grandar pedig a Bo-puskáját. Howard odadobta a vibrotőrt, viszont minden mást magánál tartott. A két sugárvetője közül az egyiket odanyújtotta a megbilincselt Speedonak. -Gondolom az őröknél lehet fegyver. Ne kelljen megbánjam!
-Akkor hát mind készen állunk? -kérdezte Taalia. -Nagyon úgy tűnik -felelt Grandar. -Akkor hát térjünk a lényegre -szólt Brabham. -Hogyan fogunk feljutni egy ilyen fogolyszállítóra?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 14, 2022 16:42:24 GMT 1
- Nos, mint már mondtuk, az első rendi blokád első, rendszerhatároló sávja előtt még elvégeznek egy utolsó korrekciót a bejövő transzportok - magyarázta Howard. - A navigációs módosítások és a bolygó keringése miatti stacionárius elhajlás miatt, és az Első Rend ellenőrző kódjainak lefuttatása miatt is. Legalábbis ennyit biztosan tudunk, amióta figyeljük a forgalmunkat. Az eljárást, amit alkalmaznunk kell, párhuzamos hiperszökkenésnek hívják.
- Ne már, ezt még egy relatíve fix helyzetű csillagközi objektum körül is csak szuperspéci számítógépekkel, vagy két Erőhasználó közös navigációjával lehet megcsinálni - szólt közbe Speedo. - Hé, tartálylakó, ha tudod, miről beszél Pryce úr, akkor ne hablatyolj itt össze-vissza, hanem magyarázd el érthetően - bökte oldalba szerepkörében maradva Taalia a klónt, miután Brabham kérdőn megrázta feléjük sisakos fejét, jelezve, hogy neki bizony fogalma sincs erről az eljárásról. - Már ha jót akarsz magadnak - tette hozzá a nyomaték kedvéért az Éjnővér. - A lényeg, hogy egy, a hipertéri vektorhoz képest ismert helyzetű tárgyhoz pontosan igazodva a belépés, vagy a kilépés során képes lehet egy jó hajó egy jó pilótával teljesen konvergens pályán mozogni - magyarázta Speedo, aki értett az ilyesmihez, majd kérdőn Howardra pillantott. - De ha ezt a transzporthoz való csatlakozáshoz akarják használni, akkor pontosan ismerniük kell a vektort, és parabola, vagy körpálya helyett egyenes vonalú vektort kell kiszámítani... ez retteneten nehéz. - Maga hadifogolyhoz képest eléggé kishitű - jegyezte meg Howard helyett Grandar, de az ellenállók parancsnoka azonnal átvette a szót: - Elég régóta figyeljük a bejövő fogolytranszportokat, hogy pontosan ismerjük az utolsó előtti ugrásuk kilépési, és az utolsó ugrásuk belépési pontját is a rendszerzár előtt. Egy megfelelő hajó fel tud lépni félúton a pontos hipervektorra, ha egy másik egységünk jelenti az adott transzport belépési idejét és vektorát. A határzárnál egyszerre lépnek ki a hipertérből, a mi hajónk a transzport szenzorárnyékában, és még azelőtt csatlakozik rá, hogy befejeződött volna a térváltás.
- Ezzel maszkolják az energiajellemzőt az Első Rend szenzorai elől - értette meg a tervet Brabham. - A tranzícióban lévő hajók energiajellemzője értelmezhetetlen összevisszaság, csak a hajó érkezését regisztrálja... - Féltranzíció közben zsilipelni életveszélyes - rázta a fejét Speedo. - Nekünk nincs is olyan hajónk, amelyik alkalmas lenne rá - mosolyodott el Howard. - Szerencsére a maguké annak tűnik. - Érthető a logika - szólt közbe Brabham, mielőtt Taalia újra tiltakozni kezdhetett volna, hogy márpedig a hajójuk felajánlásáról nem volt szó erre a misszióra. - De ez nem jelenti azt, hogy azonnal ne szúrnának ki minket az érzékelők, amint véget ér a kilépés, és a mi hajónk ott csüng a transzport hátoldalán. Mégis, mit gondoltak, hogy csillagrombolóval szállítják a foglyokat, mi meg majd szépen megülünk a híd hátsó vakfoltján? És közben az Első Rendnek egy ilyen szintű rendszerzárnál egyetlen érzékelője sincs, ami a befelé tartó hajók hátulját figyeli?
- Jogos észrevétel, de ennél szofisztikáltabb a tervünk - Howard intésére Krssantan és Fran (miközben egymást szidták anyanyelveiken sziszegve és morogva orraik alatt) egy lezárt ládát hozott be egy apró repulzorszánon. Pryce felemelte a láda fedelét, Taalia pedig döbbenten meredt a benne lévő, kékes-zöldes, váltakozó fényű berendezésre, amelyben kristályok villogtak. - Honnan szereztek odonit álcázót? - kérdezte végül. - Ez Sith technológia. Tiltott. - Meglepődne, hölgyem, mi mindent lehet kapni a feketepiacon - grimaszolt a lasat, Grandar. - A mi álcázónk és a maguk hajója együtt már lekapcsolt rendszerekkel észrevehetetlenné tud válni a transzporthoz csatlakozva - magyarázta Howard. - Utána már csak vágni kell egy nyílást, amin a foglyok és az őrök, akiket kijelöltünk, átszállnak. Maga és a kollégája, hölgyem - pillantott Taaliára és Brabhamra a lázadók vezetője -, a hajón maradnak, persze pár megbízható emberem kísérete mellett, amíg mi feltérképezzük a fogolytábort, miután leszálltunk. Amikor pedig a transzport visszaindul, mindenki újra elfoglalja a helyét. Legrosszabb esetben álcázásban maradva leválunk a hajóról és saját magunk menekülünk a bizonyítékokkal.
- Elnézést - szólt közbe Brabham. - De ha ilyen jó az álcázójuk, miért nem repülünk be egyszerűen álca alatt? - Nehezebb lenne személyes felderítést végeznünk, nehezebb lenne elhagynunk a hajót - magyarázta Grandar. - Arról nem is beszélve, hogy az Első Rend is üzemeltet gravitacionális érzékelőket. - Egy odonit - álca alatt lévő hajónak is van tömege, csak hagyományos szenzorok számára láthatatlan - tette hozzá magyarázatként Pryce. - Ha önállóan lépnénk ki a hipertérből, és nem a transzportra akaszkodva, az Első Rend ugyanúgy észlelné az ionnyomok és a tömegtorzulás kiakadása miatt, hogy van ott valami, csak nem látnánk. De bizonyosan megvannak a protokolljaik álcázott felderítők elleni tevékenységre.
- A navigációs probléma még mindig adott - tette hozzá alkalmi fogolyszerepéről alkalmasint kissé újra megfeledkezve Speedo. - Egy sötét- és egy világos oldali Erőhasználó kell hozzá, ha nincs olyan speciális naviszámítógép, mint a Különleges Műveleti Erők SupSD-in... - Nézd már, milyen okos vagy, tartálylakó - vágta nyakon finoman Speedot Taalia, csak a szerep kedvéért - bár be kellett vallania magának, kissé élvezte is -, majd kérdőn Howardra pillantott, aztán a lasatra. - Úgy hiszem, ez nem gond, ugye? - Nem, nem az - biccentett Pryce. - Grandar és Ön vezetik majd a hajót a kiugráskor, hölgyem, mielőtt átszállnánk a transzportra. Van még kérdés?
- Nincs - mondta Taalia, miután végignézett a sajátjain. Krrsantan is sürgetően vakkantott. - Akkor szereljük be a maguk hajójába ezt az izét - biccentett a feketepiaci álcázóra Pryce -, és induljunk. A soron következő transzport a figyelőim szerint hamarosan az ugrási ponthoz ér. Gyerünk!
|
|
|
Post by nightmares on Aug 15, 2022 16:18:05 GMT 1
Miközben a szabadságharcosok a beszerelték az álcázót a hajóba, Howard magára vett egy legalább részben első rendinek kinéző ruhát, majd megbilincselte a vonakodó Krrsantant. Eközben Brabham a lasatra próbált bilincset tenni. -Ön nagyon nyugtalan -jegyezte meg Grandar a Halálosztagosnak. -Biztosan sok teherrel jár ilyen speciális sith izének lenni, bár nem hinném, hogy a hadifoglyotok elszállítása miatt aggódna. -Nos, igen, kimászna a fejemből, kérem? -kérdezte Brabham. -Nem is másztam bele -tiltakozott Grandar. -Távolról is megérezni ezt a nyugtalanságot. Ha nem lenne magán ez a sok kütyü, akkor egy nem-Erőérzékeny is meg tudná mondani önről. Az akció miatt aggódik? -Részben.
-Nahát -mosolyodott el Grandar. -Talán nem hisz bennem meg az Éjnővérben? Simán el tudjuk navigálni a hajót. -Nem azzal van a gond. Az álcázás részével. Nem is tudom, két nagy darabb lény, akit csak két őr kísér, remélem nem lesz gyanús. -Pryce simán meg fogja oldani, meglátja. Semmi gond nem lesz. Tudom, hogy magukat nem érdekli, de ha sikerrel járunk el, az hatalmas lépés lesz lothal népének. Már amennyi maradt belőlük...
Grandar oldalra pillantott, éppen ahogy Krrsantan közölte Howarddel, hogy ha egy másodpercnél is tovább marad rajta a bilincs, mint szükséges, élve megeszi Frant. Még szerencse, hogy a gyík nem jön velünk, gondolta a lasat. -A fogolyszállító perceken belül itt lesz -jelentette Pryce. -Gyerünk, befele!
Beszálltak a hajóba. Krrsantan leült egy székre hátul, Speedo és Pryce ellenőrízték a fegyvereiket, és még azokat a régi birodalmi tiszt sapkákat is feltették, amiket a bázison találtak. Brabham a kommunikációt figyelte, Taalia és Grandar pedig a pilótaülésekben ültek. -Biztosan átgondolták ezt? -kérdezte Grandar. -Bilincsben kell navigálnom?
-Ön nem tud dolgokat lebegtetni az elméjével? -kérdezte Brabham. -Mármint én nem értek ezekhez, de úgy tudom az Erőhasználók tudnak olyant. -Igen, tudok, de ha nem gond akkor inkább fizikailag kormányoznám ezt a hajót. -Azt akarja, hogy levegyem a bilincset? -Igen, azt! -felelte sürgetően Grandar.
-Azt hiszem, hogy már késő -szólalt meg Howard Pryce. -A transzport három másodperc múlva megérkezik.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 17, 2022 6:58:35 GMT 1
Taalia dühösen csettintett egyet Howard akadékoskodását hallva, mire a bilincs leesett Grandar csuklójáról. - Majd visszatesszük dokkolás után, de most már figyelmet kérek mindenkitől... - azzal az Éjnővér megragadta az egyik kormányt, Grandar a másikat...
És a hipertér kékje elkezdett fehéres csillagokká zugorodni, csíkos, fekete-fehér ábrázatot rajzolva a hajó pilótafülkéjének plexijére, miközben ugyanabban a pillanatban felvisított egy túlérzékeny, vagy is hát nagyon is pontosan beállított közelségi gravitációs érzékelő, amint a velük párhuzamos vektoron, kissé előttük a hipertérből kilépő első rendi fogolytranszport beúszott, mit beúszott, sokkal inkább beszáguldott az esemény- és nézőponti horizontjukba...
Grandar és Taalia lehunyták a szemeiket, felkészültek a pályamódosításra... ... és mindketten zavartan felvonítottak, ahogyan óriási döndüléssel nekicsapódtak a transzport hátuljának. A pajzsok szikráztak, a hatalmas, Action VI-os szállító felettük csak a méretkülönbség miatt nem érezte meg különösebben az egészet. - Ezt nevezik maguk precíz navigálásnak? - ordította Howard, mire Krrsantan is vonítani kezdett. - Nem érzem az Erőt - mormogta lilás kezeivel a kormányt szorítva, halálfélelemmel az arcán Grandar. - Azok az első rendi mocskok mechanikus Erőblokkolókat telepítettek a határzáron! - kiáltott fel előre mutatva Taalia, bár nem volt világos, miből gondolta, hogy az előttük lassan formát öltő csillagromboló- és cirkálóraj tornyainak mely pontján kellene keresniük a berendezéseket, miközben felkenődnek a transzport falára.
Speedo lépett közbe. - Specialista, a pajzsot! - ordította, majd a lasat méretét meghazudtoló fürgeséggel kipenderítette Grandart a pilótaülésből, és a klón ujjai táncolni kezdtek a kezelőszerveken. Brabham ugyanezt tette Taaliával, és közben lenyomta a később aktiválni tervezett odonit álcázópajzs beállító gombját, közben összevissza villogtak a sisakjának állapotjelzői. - Zavarja az érzékelőket, ahogy tudja - sziszegte Speedo, miközben folyamatosan a még mindig felettük és előttük táncoló transzporttörzset figyelte. - Lassítás, négy-hét-kettő... vonósugarat aktiválom... kapaszkodjanak!
Újabb recsegés és dörrenés, aztán csend lett. A normáltérbe váltás lezajlott, de a csillagok pettyezett látványát eltakarta előlük a transzport hátsó hajtóműblokkja, amelyen sikerült megkapaszkodniuk.
Krrsantan fájdalmas ordítást hallatott, mivel beverte a fejét a pilótafülke plafonjába. - Halkan! - szólt rá Taalia, miközben szitkozódva feltápászkodott a földről. - Ezek után nem lepődnék meg, ha szonikus érzékelőik is lennének, mint a cosrai U-hajóknak. - Mégis, mi a frász történt, meg akarnak ölni minket? - ripakodott rájuk Pryce, majd Grandar felé fordult. - Kamu volt az egész jedi szöveg, kapitány?
- Nem ezzel van baj - rázta a fejét a lasat. - Elveszítettük a kapcsolatot az Erővel, amint kiléptünk... - Az Első Rend alkalmaz mechanikus blokkolókat a különösen védett zónáin... és érzékelőket is - tette hozzá Brabham. - Maguk idióták, maguk öltek meg minket majdnem az inkompetens felderítésükkel - sziszegte vissza Howardnak Taalia, aztán ráripakodott a lasatra is. - Te meg, te lila majom, sebtibe rejtőzz el az Erőben, attól még, hogy te nem érzed őket, ők érezhetnek téged, remélem, tudod, hogy kell! - Magától értetődik - mormogta sértődötten, de inkább megbántottan Grandar.
- Mi a helyzetünk? - kérdezte a társaság egyetlen képben lévő képben lévő tagjának tűnő Speedot Howard. - Mi tagadás, maga elég jó pilóta... - Speciális génszerkesztést kapott az ilyesmire, fogatot is tud vezetni, méghozzá elég jól - szólt közbe Brabham, aztán eszébe jutott, hogy szerepet játszanak. - Mármint, miután elfogtuk és kivallattuk, elárulta... - Felcsatlakoztunk a transzportra és aktív az odonit álcázó, de rossz szögben vagyunk rajta, túl közel vagyunk a hajtóművek ionsugaraihoz - magyarázta Speedo a fülke hátsó részben lévő kékes vibrálás felé mutatva. - Szerencsére az odonit technológia mellett a hagyományos és az álcázópajzs egyszerre mehet, de így is le fog merülni, mire leszállunk. A hiperhajtóműblokk károsodott, amikor ütköztünk a transzporttal. Szinte biztosan nem fogunk tudni ugrani javítások nélkül. - Nesze neked menekülés - sziszegte Taalia. - Mivel nem volt meg az ideális vektor, vonósugárral rá kellett húznom magunkat a transzportra, hogy egyáltalán dokkolási távolságban legyünk - olvasta tovább a vörösen és sárgán villogó állapotjelzők és hibajelzők tömkelegét a műszerfalán Speedo. - A rögzítőkarmok most már aktívak, de nem azon a ponton lógunk a transzporton, ahol kellett volna. Új pontot kell keresni a borítás átvágásához és a zsilipeléshez... Specialista, szkennelnie kell a külső borítást, nehogy átvágjunk egy koaxium vezetéket, mert akkor a levegőbe repülünk a transzporttal együtt.
- Megyek - pattant fel Brabham és elsietett. Grandar elgondolkozva nézett utána. - Észrevehettek minket? - kérdezte most Howard. - A transzporton maximum annyit érzékeltek, mint amikor egy rosszul sikerült térváltáskor hipertéri űrszeméttel, vagy mikroaszteroidával ütközik a hajó. Lehet, hogy ők is szkennelni fogják magukat, szóval aktívan kell zavarnunk. Az odonit álcázó túl korai aktiválása és a rossz kilépési vektor miatt az Első Rend távérzékelőin megjelenhetett valami anomália, de nem elég pontos ahhoz, hogy tudják, mi történt. És az Erő-érzékelőik egy pillanatra rögzíthették az Éjnővér, akarom mondani a parancsnokom, és Grandar kapitány jeleit. - Akkor reméljük, a transzporton is vannak Erőhasználó foglyok - mormogta Howard, aztán Krrsantanra pillantott.
- Menj, és segíts a Sith specialistának átvágni a borítást a megfelelő helyen. - Marad az eredeti terv? - kérdezte Taalia. - Nincs más választásunk - hümmögött aggodalmasan Pryce, majd Speedo felé dobott egy, az övéhez hasonló Első Rend-egyenruhát. - Most már öltözzön át maga is.
Brabham és Krrsantan éppen végeztek a vágással a hajó orrában, amikor a többiek odagyűltek. A frissen kivágott felületen túl egy steril, szürkésfehér folyosó ásítozott. Krrsantan szitkozódva préselte át magát a nyíláson, a lasat, Howard és Speedo követték. - Az Erő nélkül nem tudunk egymással kommunikálni, csak a Specialista megadott ultrarövidhullámú komsávján - Taalia nagy méretű jeladókat osztott ki a többieknek. - Mi helyreállítjuk a zsilipnél a borítást, amíg maguk megkeresik a foglyokat és... elvegyülnek. - Köszönjük - biccentett Pryce. - Az Erő legyen önökkel, hölgyem. - Csakis a Sötét Oldal - sziszegte vissza Taalia, és a dolgukhoz láttak Brabhammal.
Krrsantan, Grandar, Speedo és Howard végigmeneteltek a folyosón, miután a bilincsek visszakerültek mindkét idegenre. Az egyik benyílónál két fekete egyenruhás első rendi tiszt posztolt álmosan. - Hová viszik... ezeket az izéket? - pillantott a humán párosra és a vuki-lasat duóra az egyikük. - Öhm... az AA-24-es blokkból küldték át őket egy másik csoporthoz a maguk szintjén - rögtönzött Howard, miközben bemutatták hamisított azonosítóikat. - Erő-gyanúsak - tette hozzá. - Érdekes, nem értesítettek, már megint valaki elszúrt valamit az előszortírozásnál - mormogta az alacsonyabbik első rendi tiszt. - Amikor lekísérjük őket a bolygóra, majd átteszük őket a megfelelő csoportba - próbálkozott Howard, mire a másik, magasabb, hórihorgas, karvalyarcú első rendi tiszt felvonta a szemöldökét. - Maguk újak itt, igaz? - Igen, ez az első transzportunk, nemrég kerültük át az... öhm, Fondori Díszőrségből, önkéntes alapon - hazudta Speedo. - Nincs olyan, hogy lekísérés - magyarázta a másik első rendi őr. - A fogadóplatformon a táborőrség helyi emberei veszik át a foglyokat, az Erő-gyanúsakat azonnal viszik... fertőtlenítésre. Ezt a szőrgombócot különösen - pillantott Krrsantanra gunyorosan, mire az dühösen felvonított.
- Ne idegelje a foglyot, kolléga, mert akkor idő előtt dezintegrálnunk kell - szólt közbe Howard, mire a másik biccentett. - Persze, elnézést, nem veszik jó néven a transzport közbeni járulékos veszteséget, rontja a statisztikát. Majd a fogadóplatformon elrendezik az átvevőhelynél. Addig vigyék be őket ebbe a körletbe, ne rontsák itt nekem a levegőt ezek az alacsonyabbrendűek. - Köszönjük, éljen a Bir... a Főinkvizítor - mormogta Speedo, és betaszigálta Grandart a segítőkész tisztek által kinyitott apró cellába. Howard követte a vukival, majd magukra zárták az ajtót.
- Mi az, hogy nincs lekísérés, hogy fogunk így lemenni? - csattant fel Speedo, amint bezárult maguk mögött az ajtó. - A felderítésünknek nem volt olyan információja, hogy a fogolykísérő stáb a transzportokon marad - mormogta Howard. - Láthatóan nem - sziszegte Speedo, majd a többiekre pillantott. - Most mit csináljunk?
|
|
|
Post by nightmares on Aug 20, 2022 8:00:31 GMT 1
Howard gondolkodott. Minden lehetséges terv lehetetlennek tűnt. Ha ezt tudta volna, lehet, hogy bele sem kezdett volna az akcióba. -Nagyjából egy lehetőségünk van, és úgy tűnik, hogy egyelőre nem fogunk lemenni a bolygóra -mondta végül. -Beépülhetünk a fogadóplatform emberei közé, így legalább azt megtudhatnánk, hogy ott mit csinálnak a foglyokkal.
Krrsantan dühösen felordított, teljes mértékben ellenezte a tervet, mivel ő és Grandar is veszélybe kerülnének. -Igaza van -helyeselt a lasat. -Nem tudhatjuk, hogy milyen hamar alkalmazzák rajtunk a... kezeléseiket. Még a végén engem is elvágnak az Erőtől, vagy simán fejbelőnek. Emellett ötletünk sincs, hogy onnan hova viszik a foglyokat. Lehet, hogy a galaxis másik végén kötünk majd ki.
-Mi ott őrködnénk mellettetek -mondta Howard. -Nem eshetne bántódásotok, ha valami baj történne használhatnánk a... -A ládát a fegyvereinkkel, ami a hajón van, és sehogy sem kerül majd a fogadóplatform közelébe -fejezte be a mondatát Grandar. -Nos, nekünk vannak sugárvetőink -szólt Speedo.
-Rendben, akkor mit gondoltok, hány ember lehet a fogadóplatformon? -nézett végig a társaságon Howard. -Ha tippelnem kellene, túlságosan sok ahhoz, hogy meg tudjuk támadni, ha erre gondolsz -felelte Grandar. -Az egész bázisunkkal sem tudnánk semmit kezdeni, másképp már rég megtettük volna. -Az a specialista -nézett Speedora Pryce. -Mit tud róla? Nem tudja feltörni a rendszereket, hogy talán megbabrálja a hajó útvonalát, vagy kiadni egy hamis parancsot, hogy ez a platform mégis a felszínre megy? -Nem tudom -közölte Speedo. -Erről őt kell megkérdeznie.
Howard elővette a kommunikátort, amit az Éjnővér adott neki, és bekapcsolta. -Itt Pryce, akadt egy kis gond. A foglyok nem mennek le a bolygóra. Mi is most tudtuk meg. -Erről sem tudtak az informátorai? -jött a nem kifejezetten kedves válasz Taaliától.
-Két lehetőségünk van -folytatta Howard. -Vagy beépülünk a fogadóplatform személyzetébe, ahova a foglyokat szállítjuk, vagy a maga specialistája megpróbálhat csinálni valamit a műszereivel. Ha fel tudja törni a transzport rendszereit, esetleg kiadhatna egy hamis parancsot, hogy a hajón VIP foglyok vannak, akiket mindenképp le kell vinni a bolygóra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 20, 2022 18:46:09 GMT 1
- Megpróbálhatom, de ahhoz, hogy ne nyomozzanak le azonnal, idő kell hozzá, és a mesterkód a transzport rendszereiből - válaszolt végül Brabham. - Mit mondtak, a foglyok sem mennek le a felszínre, vagy csak az őrök nem? - kérdezte ismét Taalia, miközben odaát a társaság tagja nekiálltak valami terminált keresni a helységben. - Én úgy értettem, senki - ráncolta a homlokát Howard, miközben megpróbálta beilleszteni rádió adó-vevőjét a fali terminálba, hogy Brabham rá tudjon kapcsolódni a transzport rendszereire. - Én viszont úgy értettem, csak az őrszemélyzetet cserélik a platformon, rólunk a platform saját őreire, akik lekísérik a foglyokat - kotyogott most közbe Speedo.
- Esetleg a lasat meg a vuki lemehetne fogolyként, a klón meg a parancsnok uraság visszajönnek a hajónkra - jegyezte meg Taalia gunyorosan. - Nagyon vicces - mormogta Pryce, miközben elforgatott a rádióján pár kapcsolót. - De nem teszem kockára értelmetlenül Krrsantan és Grandar életét, ha ilyen innovatívak vagyunk, miért nem áll be fogolynak az Éjnővér asszonyság is? Ráadásul a lényeges kérdés nem az, hogy az őrök lemennek-e, hanem, hogy maga a transzporthajó nem megy le. Akkor pedig a mi álcázott hajónk sem, itt ragadunk. - Át tudunk csatlakozni a siklóra, amelyik a platformról megy le? - kérdezte Speedo. - Nem tudunk semmi a méretéről, vagy, hogy egyáltalán mely foglyokat viszik le - tiltakozott Brabham, miközben kattant néhányat a vonala. - Kapom az adatokat Pryce parancsnok rádióján keresztül a transzport rendszereihez. Elég lassú, mert a digitális jelet analógra kell konvertálnom, és vissza a feldolgozáshoz, majd, amikor jelet adok a rendszernek, ugyanezt még egyszer... - Csak igyekezzen, Specialista - mormogta Howard.
- Talán... megpróbálkozhatnánk azzal, hogy csapdába csalunk két lenti őrt, amikor az átvételt csinálják a platformon, és maguk ketten felveszik a ruháikat - pillantott Speedora és Prycre-ra Grandar. Krssantan elégedetlen morgással jelezte, hogy ezt nem tartja túl jó ötletnek. - Vagy lefizethetnénk őket - tette hozzá Taalia. - Biztosan van az a pénz... - Nem mondana ilyet, ha ismerné az Első Rendet - szólt közbe megint Speedo, mire Taalia a vonalon keresztül ráripakodott. - Te csak tartsd a szád, te klón, mert te leszel a harmadik fogoly és a vuki mellé bilincseltetlek!
Dörömböltek az ajtón. - Csatlakoztunk a platformhoz, hozzák az őrizeteseket! - kiabálta kintről a két első rendi őr egyike kintről, akikkel korábban beszéltek. - A VIP-azonosító lehetőségen megyek, de még nem vagyok kész - mormogta Brabham a vonalban idegesen. - A lasatnak és a vukinak már felülírtam a korábbi minősítés különleges vizsgálatokat igénylőre az azonnali dezintegrációról...
Krrsantan újabb morgással adta a többiek tudtára, hogy ennek már épp ideje volt. - Hé, hallanak? - kiáltott kintről újra az egyik őr. - Csak nincs valami gond? - Nincs, csak fegyelmezzük ezt a szőrgombócot - kiabált vissza Howard. - Máris megyünk! - Bemenjünk segíteni? - Nem kell, felesleges, keressetek magatoknak saját vukit, akit kínozhattok! - szólt ki ismét Howard, mire a kinti őrök egyikének hangja gyanakvóbbá vált. - Mégis, kivel beszélek, mi az azonosítási száma...
- Megvagyok - lihegte Brabham. - Felülírtam az engedélykódot. A transzportot a speciális vonalra irányítják. - És tudjuk, mit jelent pontosan a speciális vonal? - kérdezte Taalia odaátról. - Öhm, fogalmam sincs... valamiféle kísérletekről írtak a fájlban... - szabadkozott Brabham. - Nem volt időm ezen a kapcsolaton két perc alatt átolvasni mindent!
- Mennünk kell - Howard kirántotta a terminálhoz csatlakoztatott adóvevőt, majd a terminálon beütötte a Brabham által preaktivált kódot, mire a gép kiadott négy új kódkártyát. Kinyitotta az ajtót, és az előtte posztoló meglepett őr kezébe nyomta azokat. - Maga kérte az azonosítóinkat? Remélem, most már befejezi az akadékoskodást!
Az első rendi őr egy pillantást vetett a kártyákra. - Közvetlenül Kestis végrehajtó különleges laborjába? Ki az a Kestis végrehajtó? - Hát, ez áll az azonosítón, nemde? - adta a magabiztosat Howard. - Talán a feletteseinek akar magyarázkodni arról, hogy a maga inkompetenciája miatt késlekedünk? - Én... - a tiszt elővette a komját, és gyorsan váltott pár szót valakivel. - Megerősítették, a transzportot az Exoprom Laborba irányítják a hét-kilenc-hatos szektorban. Maradjanak itt addig, ez a legbiztonságosabb... intézkedem, hogy megkettőzzék az őrséget... - Köszönöm - lépett hátra Howard, miután arra jutott, hogy talán túlságosan is gyanús lenne, ha most elkezdene tiltakozni a további őrök érkezése ellen. Így inkább bezárt az ajtót és visszakapcsolta az adóját a terminálra.
- Specialista, ott van? - Igen? - jelentkezett be Brabham. - Ki a fene az a Kestis végrehajtó, hová küldött minket? - A felszínre - szabadkozott Brabham. - A kódolás alapján rendelkezésre álló rendkívüli átirányítási lehetőségek között ez volt az egyetlen, amelyikkel a transzport közvetlenül a felszínre küldhető, előzetes, platformos szortírozás nélkül. Az állományból csak annyit tudtam kiolvasni, hogy ez a Kestis végrehajtó közvetlenül Kyron admirálisnak dolgozik. - Kyron az Első Rend második legfontosabb tisztségviselője Solo Főinkvizítor után - képedt el Speedo. - A parancs csak annyiról szól, hogy ezt a Kestis Végrehajtót átirányították közvetlenül ide, valamiféle kísérlethez, illetve minden, a hatáskörébe rendelt foglyot is - magyarázta Brabham. - Többhöz nem fértem hozzá.
- És van bármi elképzelése bárkinek, hogy miről szólnak ezek a kísérletek? - kérdezte kétségbeesetten Grandar. - Gondolom, a hírszerzésüknek erről sincs semmi ötlete sem - jegyezte meg a vonalban epésen Taalia. - Akármi is ez, hamarosan megtudjuk - szólt közbe Brabham. - A szenzorok szerint megkezdtük a légköri megközelítést a leszálláshoz.
|
|
|
Post by nightmares on Aug 30, 2022 8:57:57 GMT 1
-Ugye nem rajtunk fognak kísérletezni? -kérdezte Grandar a vukira nézve, aki csak egy rövid, nem túl bíztató válasszal felelt a lasatnak. -Ne aggódjatok, nem lesz gond -felelte magabiztosan Pryce. -Lemegyünk, készítünk néhány felvételt, és már itt sem vagyunk. Nem is fogják tudni, hogy valaha itt voltunk.
-Beléptünk a légkörbe -jelentette Brabham. -Pár percen belül földet érünk. -Ó, nos... igen, lehetséges, hogy megfeledkeztünk valamiről -szólt közbe Grandar. -Valóban? -Howard felvonta a szemöldökét.
-Igen, szóval ha figyelembe vesszük a küldetésünk célját... -kezdte Grandar, mire Howard sürgetően intett. -Szóval a lényeg annyi, hogy nincs szabadságharcos a hajón amivel jöttünk, mi pedig innen nem tudunk felvételeket készíteni, mert, hát egy zárkában vagyunk. -Ez miért lenne probléma? -kérdezte Pryce. -Felvételt akkor is tudunk készíteni, ha majd leszálltunk. -Ez igaz, de mégsem ártana pár felvétel ilyen magasról, nemde? Ki tudja mit vehetünk észre amit ott lent nem?
-Specialista? -szólt a komba Howard egy sóhajtás után. -Mondja, a sisakjával nem tud pár felvételt készíteni a bolygóról? Bármit, amit rögzíteni tud. -Megpróbálhatom -felelte Brabham, és pár másodpercig csönd honolt a zárkában és a pilótafülkében is.
-Éppen most repülünk el egy kisebb város felett, eléggé kihaltnak tűnik, bár nem tudom, hogy korábban milyen volt -jelentette a Halálosztagos. -Látok pár első rendi járművet, de nincs egy civil sem az utcákon, és amennyire meg tudom állapítani, máshol sincsenek. -Ettől féltem -jegyezte meg Howard. -Lát valamilyen első rendi bázist?
-Nem, már elhagytuk azt a várost. A felvételen mindenesetre vissza lehet majd nézni. -Rendben, és most hol vagyunk? -kérdezősködött Grandar. -Azt hiszem, hogy most fogunk leszállni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 1, 2022 20:59:50 GMT 1
A transzport egy hatalmas, kráterszerű mélyedéshez közeledett, amelynek felső, a lecsupaszított felszínhez kapcsolódó peremén energiakerítések, feléjük magasodó turbolézer-tornyok és a kettő között emelkedő duraplaszt falak jelezték, hogy a mélybe, szinte láthatatlan mélységbe nyúló krátert, amelynek mesterséges bányászatra utaló módon kerekded, íves, síkfelületű felszínén alakították ki a közlekedőfolyosókat és platformokat, egyszersmind szinte hermetikusan elzárták a többi felszíni komplexumból. A transzport leereszkedett a kráter mélyére, és végül megállapodott egy rézsút a sziklába szegecselt támlábakon álló, masszív, széles leszállóplatformon.
A transzportot körülvevő őrség - amennyire a hajó külső részén továbbra is álcában kapcsolódó felderítőegység pilótafülkéjének elmaszkírozott plexijén át Taalia és Brabham meg tudták állapítani - tagjai valamiféle dakrtrooper-variánsnak tűnhettek fekete páncéljukkal, a Halálosztagosokéra emlékeztető sisakjukkal, de nem humanoid, szerves eredetre utaló vasalt, megerősített kar- és lábmodulátoraikkal... azzal a különbséggel, hogy a fekete páncélzat szélső ívpontjain vörös csíkok díszítették a páncéljaikat.
A transzport rámpáján először a többi foglyot kísérték le, odalent egy érzékelőkkel felszerelt fekete egyenruhás, valamiféle vaskeretes vizort viselő első rendi specialista monitorozta őket és egyre elégedetteben ordibált. - Negatív, negatív, negatív, miféle szemetet hoztak ide! Küldjék az összeset a fertőtlenítőbe, nem akarom látni őket még egyszer! Mégis, miféle satnya transzport ez!
Mialatt a halálosztagos-utánzatok elvezették a sivalkodó, vagy éppen teljes letargiában maguk elé meredő foglyok nagy részét, csak egy három szemű, a negyediket elveszített talzot, egy Franra kísértetiesen emlékeztető trandoshait, egy nagy darab yinchorri-t és egy meglepően jól öltözött kel'dort tartottak a szkenneres tiszt mögötti négyszögben, lassan sorra kerültek a sor végén várakozó Pryce és társai is. A már-már fáradtan lemondó tekintetű szortírozó végigfuttatta a szkennerét először Grandaron, mire az aranysárga jelzésekkel kezdett villogni, majd utána Krrsantanon, mire fekete-lilán. A tiszt megcsóválta a fejét. - Érdekes, roppant érdekes - vigyék az Aseca-szárnyba őket, a Gorc & Pic Kiberhálózati projektre tesszük őket.
Amikor Pryce és Speedo előreléptek, hogy elkezdjék kísérni a lasatot és a vukit, hirtelen útjukat állták a Halálosztagos-utánzatok. - Maguk meg hová készülnek, takarodjanak vissza a transzportra - meredt rájuk kibernetikus pápaszemével a doktor értetlenkedve. - Öhm... Kestis Végrehajtó személyes parancsa volt, hogy vigyázzunk... erre a két fogolyra - rögtönzött Pryce. - Rendkívül... fontos kísérleti alanyok, nem maga mondta az imént? - kérdezte Speedo. - Igaz - hümmögött a doktor. - Bár általában a fizikális méretkülönbség paraméterei magasabbak, de hát ez a vuki elég nagy és láthatóan hülye is, a lasat meg végül is erőérzékeny, szóval...
Krrsantan felbődült, és nekiugrott volna a doktornak, ha Pryce nem ragadja meg loncsos könyökét. Nyilván nem értékelte, hogy ostobának nevezték. - Az lesz a legjobb, ha bejelentkezek a Végrehajtó úrnál - lépett hátrébb a doktor és elővett egy komot.
Pryce már éppen magában szitkozódva megpróbálta volna a rövidhullámúján bekapcsolni Brabhamot, hátha a specialista tud valamit csinálni, mondjuk eltéríteni a vonalat és azt imitálni, hogy ő ez a bizonyos Kestis végrehajtó, amikor hirtelen az egyik közeli turboliftes függőfolyosóból egy szintén jelöletlen fekete egyenruhát és sötét köpenyt viselő, sötét bőrű humán nő sietett oda hozzájuk. - Igen, Blava parancsnok? - kérdezte türelmetlenül a doktor, amikor a nő nemes egyszerűséggel körübelül letépte a szemüvegéhez kapcsolódó hallóvizorról a komot. - Mi olyan sürgős? - Jöjjön, doktor Mengel, Gideon moff szervezete visszautasította az újabb kezelést. A kéregállománya összeomlik - suttogta a nő. - Sürgős. - Oh... megyek, máris... - mormogta a doktor, majd visszafordult a többiekhez. - Rendben, vigyék le a kísérleti alanyokat ezzel a másik néggyel együtt, a VédRend Automatáim lekísérik magukat - biccentett a másik, korábban félreterelt négy fogoly és a halálosztagos-utánzat droidkatonák felé. - Aseca szint! Véletlenül sem a Maw-szintre! Nem fogunk darabolni!
- Darabolni... - hebegte Grandar, ahogy elindultak. - Maguknak mondtak valamit ezek a nevek? - kérdezte Speedo és a többiek felé suttogva Pryce menet közben, és egy kattintással a komját is nyitva hagyta, hogy a hajóhoz kapcsolódó Taaliával és Brabhammal is beszélni tudjon. - Bendő-szintet mondott? - Keresem az adatbázist, de lehet, hogy Maw nem a Bendőre utal, hanem egy személyre - szólt közbe Brabham. - De úgy tűnik, a transzport hamarosan visszaindul. - Felmegyek és manuálisan leválasztom a rögzítőkarmokat - pattant fel Taalia. - Ha még a kráterben, felszállás közben elengedjük a hajót, akkor a fenti szenzorok nem mérnek be minket. Keresünk egy platformot, amit láthatóan nem használnak, és arra leszállva várakozunk.
- Hát nem tudom - pillantott a platformról feléjük ásító, rézsút lefelé vezető mozgólépcsőre pillantva Pryce, amelynek nem látták a végét. Míg az előbb az orvos és a Blavának nevezett tiszt egy, a kráter falával párhuzamos függőjárdán távoztak, az ő útvonaluk egyértelműen a Lothal sziklájába vájt mélységbe vezetett. - Úgy tűnik, elég mélyen van a szint, ahová visznek minket... nem biztos, hogy átmegy a rádiójel. - Próbálják feltérképezni, hogy lejjebb meddig tudnak lemenni a kráterben - tette hozzá Pryce. - Hátha vannak alsó járatok is. - Csak be ne omoljanak... - mormogta Brabham. - Hogyan? - kérdezte a vonalba kotyogva Speedo. - Nem érdekes,a volt főnököm heppje volt - mormogta a Specialista. - Keresem tovább az adatokat. Gideon moff valamiféle kinevezett első rendi főparancsnok itt a Lothalon, de a személyi fájljaihoz nem férek hozzá... a többiek... azt mondja, Blava, Mengel... és milyen projekteket és szintet mondott? Aseca, Pic, Gorc, Maw... keresem... sssszzkkkt....
- Elvesztettem a kapcsolatot - suttogta a többiek felé aggodalmasan a mozgólépcsőn állva Pryce. - És még mindig megyünk lefelé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 23, 2022 11:26:25 GMT 1
Ahogyan a mozgólépcsőszerűség végére értek, hirtelen áthaladtak valami fényes kapugyűrűn. A fekete páncélos droid-osztagos őrök mozgása nem változott, Speedonak és Howardnak azonban elkezdett sajogni a tarkója.
- Ez már bizonyára az Aseca-szint - Howard elővette a taktikai övéből az apró, komnak álcázott szkennert, amivel felvételeket kellett volna készítenie, de akárhányszor megpróbálta megnyomni a felvevőgombot, kontrollálhatatlan remegés lett úrrá az ujjain. - Ti is érzitek? - súgta oda a többieknek Speedo. - Valami nem stimmel…
Krssantan felvonított és a kupolás tetejű teremszerűség plafonja felé sandított, ahol egymással párhuzamos, koncentrikus gyűrűket alkotó vörös vonalak villództak fejfájdító módon. - Ez nem jó - próbált volna hadonászni Grandar parancsnok, ha a karjai szerelt energiabéklyók nem akadályozták volna meg benne. - Érzem… mentálisan…. ha…
Hirtelen a vörös vonalak a plafonon egyszerre felvillantak, a velük együtt érkezett foglyok vonítva a földre zuhantak… aztán ők maguk is… és egy pillanatra elsötétült a világ mindenki előtt.
- Szimuláció aktív az Aseca szint 04-es szektorában - jelentette be valahonnan távolról egy gépies hang. - 0397-es szimulációs szegmens alanyokra lebontva folyamatban… Grandar és Krrsantan egymás mellett eszméltek fel, de valójában nem látták egymást. Krrsantan a Kashyyyk hatalmas fáit látta, ahogy lángolnak, miközben mindenhol birodalmi bombázók húztak el, és zöld-fehér páncélos rohamosztagosok rohantak felé a lángoló kötélhidakon keresztül… Krrsantannak fogalma sem volt, hogyan került haza, de az otthonát ellepő és felégető birodalmiak látványa mindennél jobban feldühítette. Ordítva a legközelebbi rohamosztagosra vetette magát…
Grandar hasonlót látott, de az ő szemei előtt Lasan, az otthona sivatagos - sziklás síksága elevenedett meg. A távoli városok égtek, felettük TIE-ok repkedtek. A közelben egy barlang volt, amelybe mintha épp akkor menekült volna be Grandar rég nem látott családja. Mielőtt azonban gyermekei után indulhatott volna, lefékezett a csapat mellett egy Chariot, rohamsikló, amelyről birodalmi rohamosztagosok ugráltak le, és lőni kezdték a gyermekeit. Az egyik legnagyobb, két méternél is magasabb, furcsa páncélt viselő rohamosztagos pedig egyenesen a tehetetlenül üvöltő Grandar felé indult, kezében valamiféle túlméretezett vibrobárddal…
Howard Pryce úgy érezte, mintha gyermekivé zsugorodott volna, ahogyan arca elé emelte kezeit, meg kellett állapítania, hogy ezek valóban gyermekkezek. A környezet is átalakult, régi lothali házuk gyerekszobája volt az… a bent lévő másik alakot is felismerte, aki gesztikulálva magyarázott neki éppen… bizonyára már jó ideje. A szürke egyenruha, a birodalmi rangjelzés, a jellegzetes hajviselet… pedig Howard nem emlékezett rá, hogy valaha az életben találkoztak volna személyesen.
- Arihnda néném? - szaladt ki a száján értetlenkedve. - Nem figyeltél idáig arra, amit mondtam Howardka! Mennünk kell, sietnünk kell, a Főadmirális már vár minket! Nem várakoztathatjuk meg Thrawn főadmirálist! Howard azt sem tudta, mit mondjon.
Speedo értetlenkedve tekergette körbe a fejét. Az előbb tisztán emlékezett rá, hogy a barlangban van a többiekkel. Most pedig láthatóan valamiféle csillagromboló hídján állt, a műszerek és a nem konvencionális kialakítás, széles karfájú parancsnoki székek és ívelten egymásba futó legénységi árkok alapján ráadásul láthatóan valamiféle igen modern csillagrombolóén. A plexit helyettesítő kivetítőkön át pedig hasonló, robosztus hajókat lehetett látni, amint egyesével emelkednek el valamiféle dokkból, miközben folyamatosan tüzelnek az alattuk parkoló többi birodalmi dizájnú hajóra és a létesítményekre…
- Admirális! - lépett oda Speedohoz egy kapitányi rangjelzést viselő alak. - Az UHSD-kontingens befejezte az elszakadást a knoti dokkoktól, az M’haeli jedijei alakzatba álltak a konvojunkkal, folyamatosan romboljuk az ellenséges dokkokat. A cardassiai hajóraj parancsnoka jelenti, hogy szabad az út a galaxison túli ugráshoz, a Clone Szabadcsapatok felé! - Hogy mi - pislogott Speedo. Miféle cardassiaiak, miféle Clone szabadcsapatok, miféle M’haeli jedik… - Admirális, ellenséges cosrai flotta bejövő vektoron! - sürgette a kapitány. - Ki kell adnia az elszakadási és ugrási parancsot! Egyesülnünk kell az MHQS bázissal és Tierce Főkormányzó úrfi csapataival! - Én… hogyne, persze… - hebegte Speedo, és fogalma sem volt, hogy került ide.
…
A kráter szélén futó függőfolyosó-rendszer túloldalán, egy hatalmas, a perembe ágyazott erkélyen egy magas, fekete inkvizítori bőrruhába öltözött alak szemlélte a lassan távolódó transzportot, miközben a ruházata mellkasán lévő, Vader-szerű irányítópanel ide-oda villogott, rajta egy vörös “X09” felirattal. Hirtelen kitárult az ajtó, és néhány vörösosztagos kíséretében bemasírozott rajta Blava parancsnok.
- Sirtis hadnagy, menjen le az orvosi szintre és segítsen doktor Mengelnek Gideon moff ellátásában… - a fekete ruhás, fekete bőrű nő a mondat közepén lecövekelt. - Végrehajtó, Ön itt? - Miért, mit gondolt, hol vagyok? - válaszolt elváltozott hangon az alak, akit régen Cal Kestis jedi mesterként ismertek. - A speciális különítményesei elmondása alapján azt hittem, az Aseca-szinten van… - bámult a monitorokra Blava.
- Ott éppen szimuláció fut, nem látja? - mutatott az egyik monitorra a Kestisből gyúrt létforma. - Csak nem gondolja, hogy ilyenkor lemegyek oda, kiégetni az agyam… különben is, az utolsó constanti szállítmány azzal a klón őrizetessel most érkezik… - A Yun-szintet jelöltük ki nekik - mormogta Blava és átment egy másik monitorhoz. - De még nem végeztek a berendezések elszállításával… egyszerűen nem tudunk ilyen gyorsan helyet csinálni ennyi klón söpredéknek…
Éppen ebben a pillanatban fordult be egy méretes Sentinel-osztályú csapatszállító a krátererőd fölé. - Túl gyorsan jönnek le, vissza kell fordítanom azt a transzportot - mormogta Blava a komterminálhoz lépve a kimenő, imént leszállt hajó felé pillantva. - Nem is értem, uram, hogy engedélyezhette… - Én nem engedélyeztem semmit - morogta a végrehajtó. - Ezekkel a bolond klónokkal voltam elfoglalva, hogy megkapják a prioritási engedélyt a leszálláshoz.
Gyanú villant át Blava tekintetén. - Visszamegyek és kivizsgálom, uram… - Csak ha ezek a klónok leszálltak. Kyron admirális utasítása szerint fokozott biztonsági intézkedések között kell bekísérnünk az őrizetest, akit hoznak, aztán pedig az asszisztensének megmutatni a létesítményt - mormogta Kestis.
- De uram, ha biztonsági aggály lépett fel… - tiltakozott Blava. - Ebből elég - mordult fel Kestis. - Majd én helyre teszem a maga inkompetenciáját. Maga csak foglalkozzon a klónokkal, én lemegyek az Aseca - szintre. Állítsák le a szimulációt vészleállítással. Tíz perces szekvencia, akkor érjen véget, mire leérek. És ne hagyják, hogy Gideon megint kitörjön a cellájából! - Parancsára, végrehajtó! - mormogta dühödten Blava, és a leszállóplatformhoz indult, Kestis végrehajtó pedig a lenti szintekre a parancsnoki teremből egyenesen levezető turbolifthez.
…
Taalia és Brabham már épp felkészültek volna a felszálló platformról való álcázott lekapcsolódásra, amikor a hajó megrázkódott és ismét ereszkedni kezdett.
- Mi a fene történik, ha így lekapcsolódunk, akkor ránk parkol ez a fránya fogolyszállító - szitkozódott Taalia. - Miért fordulunk vissza? - Figyelem az egymásközti forgalmazást, pillanat - közölte Brabham specialista, miközben ide-oda villogtak a sisakja állapotjelző fényei. - Jön egy másik hajó fentről, annak kell helyet csinálni a megközelítéshez. Első szintű prioritás-engedélye van. A Clone Főszektor és a Második Rend jelzései vannak rajta, de a regisztrációja alapján eredetileg a Speciáltechnikus Műszaki Csapatok állományába tartozik… nagyon érdekes…
- Akkor nem kapcsolódunk le - mordult fel dühödten az Éjnővér, aki láthatóan nem szerette a komplikációkat. - Talán a Főkormányzó küldte őket ide… értünk? - morfondírozott Brabham.
- Honnan tudná, hogy itt vagyunk - tárta szét a karjait az Éjnővér nő, miközben a transzport, amelyre továbbra is rá voltak kapcsolódva, újra landult. A Sentinel mellettük szállt le, alsó vezérsíkjait komótosan a függőleges szárnyrésze mellé hajtogatva. A leszállórámpán valóban polneyei flottakommandósok, Clone Védelmezők szálltak le, mögöttük egy repulzoros karbonittömböt tolt két műszaki, mögöttük pedig egy rohamosztagos tiszti páncélt sisak nélkül viselő nyúlánk, szikár alak lépkedett. A sort egy Tiebolt és egy osztag cosrai BBH-kommandós zárta, fekete bőrkabátban és hosszú sorozatlövőkkel.
- Rájuk fókuszálok, kik ezek - Brabham sisakjának vizorszenzorai remegni és berregni kezdtek… - Ó… nem hiszem el… - Mi van már, kik ezek? - dörmögte Taalia. - Azt hiszem, az ott Tierce Főkormányzó egyik adjutánsa, Ixis őrnagy… - mutatott a hátul lépkedő tisztre Brabham. - Ott jön a parancsnoki folyosó felől az a fekete nő, akivel az előbb Speedoék is beszéltek… az ott a karbonitban, ó, a Főkormányzó nevére, azt hiszem az ott Dreyfus kormányzó…
- És mit érdekel ez minket? - morgolódott tovább Taalia. - Besétálnak, ennyi. Utána csak felszáll ez az átok transzport, és akkor végre lekapcsolódunk. - A Sentinel eltakarja a kráter mélyére vezető útvonalat, amerre el akartunk rejtőzni, nem férünk el mellette és a fal mellett, ha pedig középen repülünk, kiszúrnak még így, álcában is - méregette szenzoraival az újabb sikló és a kráter falai közti távolságot Brabham sisakos fejét csóválva. - De ez csak a kisebb probléma. Speedo és Ixis ismerik egymást, ha jól tudom. Ha Ixis felismeri odalent Speedot… figyelmeztetnünk kell, vagy segítséget kell kérnünk tőle.
- Vagy a seggünkön ülve kell maradnunk, és reménykedni, hogy a két klón elég intelligens ahhoz, hogy ne buktassa le egymást - mormolta Taalia. - Amúgy is, mit mondanánk neki, Specialista, miért álltunk össze a helyi lázadókkal és miért hatoltunk be ebbe a létesítménybe? Ezek láthatóan nem a Főkormányzó parancsai voltak, úgy ám! - Ebben igaza van - ismerte el kelletlenül Brabham, de mire felvázolhatott volna egy újabb tervet, hirtelen Taalia előrebukott és a tarkójához kapott. - Mi a baj? - Valami jön - nyögte Taalia. - Valami… sötét…
…
- Ezen a mozgójárdán tudnak lemenni a Yun-jelzésű szintig - magyarázta eközben a platformon Blava Ixisnek és a többieknek. - A kipakolás még folyamatban van, de az őrizetest - pillantott Dreyfus hibernált karbonittömbjére - gondolom elég beállítani a sarokba… - Mihamarabb elindítanám a kiolvasztást, hogy a kormányzó jelenlegi állapota… ne szenvedjen károsodást - szólt közbe kellemetlenül a fejét tekergetve Ixis. - Igaz, amint Mengel doktor végzett… egy másik munkájával, azonnal átküldöm… - biccentett Blava, és most már ő is tekergette a fejét. Leginkább azért, mert nem értette, mit bámul ez a rohamosztagos őrnagy annyira az üres levegőben.
Aztán hirtelen a kráter pereme felett stimulálódni kezdett a levegő… és hirtelen a semmiből előbukkant egy korallnaszád, csápjai pedig máris pusztítani kezdték a lassan reagálva felé forduló védelmi turbolézerek csöveit a kráter peremén. - Yuuzhan Vong!! RIADÓ!! - üvöltötte Blava és lökdösni kezdte a klón delegációt. - Menjenek be, gyorsan!
Az egész kráterbázison ordítani kezdtek a szirénák.
…
Jaina sötét, élveteg mosollyal figyelte, ahogyan a dovin basaloknak hála egy pontos nanougrással a kráter fölött megjelenő Trickster pusztítani kezdi az Első Rend védelmi rendszereit. Miközben a hajója miniatűr fekete lyukakat kezdett maga köré generálni, hogy elnyelje a lassacskán reagáló védelem felé küldött turbolézer-sugarait, Jaina intésére a navigációs csuklya lecsúszott a fejéről, és a korvett membránja szétnyílt, Jaina pedig megpillantott maga felett az eget.
Elmosolyodott, és felfelé kiugrott az Erő segítségével gyorsítva magát a járműből, majd szabadesésben zuhanni kezdett a kráterben, most már lassítva, mintsem gyorsítva magát az Erővel.
- Itt vagyok - mormogta maga elé zordan, aktiválva még zuhanás közben a fénykardját, ahogyan az alant lévő leszállóplatform felé közeledett.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 7, 2023 17:52:30 GMT 1
- Kestis! Kestis végrehajtó! – villant fel Blava tábornok holoképe a férfi tenyerében tartott vetítő fölött, miközben az az úticélja felé haladt a sötét folyosókon. – Miért nem megy a sith jedi után?! Az ereje kiütötte a mutatókat, legalább tízes szintű erőhasználó, csak maga állíthatja meg! Kestis egy ideig bámult bambán a fekete nő holoalakjára, majd megvonta a vállát. - Én parancs szerint nem mehetek le oda – közölte végül. – Különben is a kísérletünk csapdájába esett két betolakodó, ki kell derítenem, hogy ki küldte őket, illetve összefügg-e az ittlétük azzal ott – mutatott fel az egyik képernyőn végigvonuló képekre, ahol a Yuuzhan Vong hajó éppen szétesni készült odakint a birodalmi turbólézertalálatoktól. - Hová nem mehet le? Hová nem mehet le? – villant meg a nő egyetlen ép szeme tábornoki sapkája alatt. – Maga a projektparancsnok, oda megy, ahová akar, és maga az egyetlen kész állapotban levő erőhasználónk, akit szembeállíthatunk Jaina Soloval! - A Jerec szintre – felelte szenvtelenül Kestis. – Mengel doktor szerint torzulna az átalakított erőkapacitásom a lent levő irányítatlan energiáktól – a Végrehajtó továbbhaladt az úticélja felé, miközben Blava holoalakja meg-megrezzent a tenyerén. - Végrehajtó, azt a parancsot azért építették magába, mert nem akarták, hogy odalent esetleg… visszatérjenek az emlékei a régi életéből, és ellenünk forduljon! – bökte ki kertelés nélkül a nő. – De maga úgyis emlékszik mindenre. Kestis megtorpant. Honnan tudja ez a nő, hogy pontosan emlékszem, ki vagyok annak ellenére, hogy a birodalmiak kitörölték az elmémet? Honnan tudja?! Hacsak… Blava tábornokot azért vezényelték ide a Fondorról, mert egy ideig a Renegát fogságában volt. Állítólag Sordis lecsapolta az azóta felrobbantott Concrete-n elszabadult, Blavát az uralma alá hajtó tudattalan energiamennyiséget, és ezzel támasztotta fel a halálból azt a Talon nevű káoszlordot. Blava emiatt veszélyeztetett volt és nem megbízható, még itt, a Calimon is egy másik kísérleti alany, Kestis végrehajtó alá rendelték. És most tudott róla, hogy Kestis megőrizte az emlékeit… A kettejüket összekötő szál nem lehetett kétséges, Blava tábornok információi csak egyvalakitől származhattak. - Maga is hangokat hall a fejében – állapította meg Kestis döbbenten és nagyot reszkírozva azzal, hogy hangosan beszél az elmeállapotáról. – Maga is hallja… őt. Sordist. Ő mondta el, hogy meggátolta a személyiségem kitörlését. Blava holoképe megremegett. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a nő sietve lépkedne valahová, aztán a kép megint stabilizálódott. - A Concrete pusztulása óta hívott engem… - ismerte be a nő, és sietve körülnézett a saját környezetében. – Én szabotáltam azt a csillagrombolót, ami a kiszabadult kísérleti energiát szállította volna a Ton Muundra. Sordis… hívott engem. Mintha robottá váltam volna, és cselekedtem. A Sötét Nagyúr pedig onnan szedett össze, és vitt a Dathomirra a robbanás után. - De hát… mit akar? Sordis halott, nem érezhető az erőben. Mármint a Calimon levő erőblokkolók hatáskörén túl sem – Cal félrehúzódott egy falmélyedésbe, mert a folyosó másik végén halálosztagos-járőrosztag masírozott el. - A kérdés inkább az, hogy mi köze volt Sordisnak a Concrete-n folyó első rendi kísérletekhez, és hogy került a fejünkbe éppen ott. Az itteni hozáférési kódjaimmal csak annyit sikerült kiderítenem, hogy azóta titkosíttattak mindent, ami köthető volt a Constant Állomás laborjaihoz. - Ki? Calixte moff? Tudtommal ő vezette a kísérletet – Kestis mellkasán az állapotjelzők egyre agresszívebben villogtak. – De hát mi köze Calixtenek, Solo Főinkvizítor bizalmasának a terroristákhoz? - Kestis, most, hogy levedlettük ezt a színjátékot, úgy érzem, az egész galaxis érdekében is cselekszünk, ha megszökünk innen, és nekiállunk válaszokat keresni – suttogta a nő holoképe. – Itt van az alkalom. Jaina Solo betörésének árnyéka alatt talán sikerülhet. - És hogy van Gideon moff? – kérdezte némi töprengés után Cal. - Épp most jártam nála. Az utolsókat rúgja. Azt mondják, csak percei vannak hátra. - Még mindig nem tudják, mi baja? Talán az ő fejében is Sordis… - Nem. Őt én szabotáltam – jelentette be a nő. – A saját gépesítésére tett kísérleteit nem volt nehéz életveszélyessé tenni az én műszaki ismereteimmel. Ne feledd, hogy tudós vagyok, Kestis, nem véletlenül rendeltek annak idején a Concrete-re. - Rendben. De szükségünk lesz segítségre a kijutáshoz – amint orbiton leszünk, a flotta darabokra szaggat minket. - Azt mondtad, lázadók vannak bent a bázison – emlékeztette Blava. – Ha valóban azok, akkor társaik is vannak. - Akkor folytatom az eredeti küldetésemet, és kihallgatom őket. Addig igyekezz feltartóztatni Jaina Solot, nehogy leérjen a tükörterembe addig, amíg készen nem állunk. A támadása leple alatt kell megszöknünk, nem akarom, hogy túl gyorsan végezzen itt. Egyelőre Dreyfus karbonittömbje után vetette magát, de szerintem odalent akar valamit. Dreyfus is valamiféle… dimenzióbaleset eredménye. - Intézkedem. Nagyon gyorsan kell cselekednünk – figyelmeztette a nő. – Az az érzésem, hogy a Sötét Nagyúr minket is a tükörterembe akar lecsalni, csak tudnám, miért. Az biztos, hogy nem kirándulni vinne minket. - Jobb is, ha nem megyünk le – értett egyet Kestis. – De készülj fel, hogy mivel ellenállunk a gondolati parancsnak, amint kiértünk a bolygórendszerben elhelyezett erőblokkolók hatásköréből, iszonyúan fog fájni a fejünk… - Remélem, hogy csak fejfájás lesz, és nem rosszabb – csóválta meg a fejét Blava. Azzal a holoképe elenyészett. Cal Kestis pedig birodalmi végrehajtói egyenruhájában eliramodott a számára egyelőre ismeretlen nevű és affiliációjú Speedo, Grandar, Krrsantan és Howard Pryce irányába, akikről a kísérleti emlékátvitel utólagos vizsgálataikor kiderült, hogy hamis azonosítókkal rendelkeznek, kiváltképpen az a fickó, amelyikről az orvosdroidok azonnal megállapították, hogy klón. … - A Pershing II-es rakéták becélozták a keleti féltekét, uram! Készen állunk a tüzelésre – jelentette Garborr hadnagy a megerősített páncélzatú, veterán RSD Complicated csillagromboló fedélzetén. Rimbaud al-admirális előrelépett a plexihez és lepillantott az alant szürkéllő, egykoron, a birodalom ideérkezése előtt még zöldben pompázó planéta felszínére. A testes férfi szemében nyoma sem volt részvétnek, miközben bólintott: - 24-es általános parancs végrehajtása, fiam. Fűtsetek alá nekik a rendadmirális protokollja szerint. Garborr bólintott, és elsietett a kötelessége végrehajtására. A célkereső képernyőn beizzítva villogtak az új fejlesztésű precíziós robbanófejek, az alant elterülő, kísérleti jellegű CL-78567-es Delta-kategóriás égitest felől pedig birodalmi parancsnoki transzportok kezdtek felfele szállingózni, bár a parancs utasításaiban az nem volt megadva, hogy külső támadás esetén az odalenti személyzetet ki kell menteni – a fővezérek nagyrésze az űrállomáson volt, a többiek pedig túl sokat tudtak, és túl szadistává váltak az alájuk rendelt rabmennyiségtől ahhoz, hogy máshova beilleszkedhessenek. Csupán két rakétát táraztak be, egyet a főrobbantáshoz, egyet biztosítéknak… ennyi is bőven elég volt, hogy az érintett kontinensből izzó üveget csináljanak. Az ipari teljesítményű erőérzékelők által azonosított Jaina Solo meg amúgyis túl veszélyes célpont volt a kivételezéshez. - Huszönöt perc a kilövésig, uram – pillantott fel az egyik kezelő a hadnagyra. Garborr tudomásul vette. A hídon egy pisszenést se lehetett hallani. Mindannyan tudták és vállalták, hogy mire készülnek. Csak a női hangon visszaszámláló MI hangja emlékeztetett a bekövetkezendő kataklizmára.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 10, 2023 8:54:23 GMT 1
Ahogyan az Aseca-szint szimulációi összeomlottak, Speedo és Howard Pryce döbbenten meredtek egymásra. - Megölték… - mormolta végül Speedo maga elé. - A ramakazi klónok ölték meg Dreyfust… nem volt... hibernáció… Zouo elárulta a Clone Szövetséget… ismét… tudniuk kellet volna… a Sithek hamarosan lerohanják a klónokat… - Thrawn útkeresői visszatértek - válaszolt a számára jelentés nélküli, kifejezéstelen szavakra Pryce. - A Főadmirális serege hamarosan lecsap… meg kell találnom… Gideon moffot. Gideon moff… és a gyermek a kulcs. Tano mestert… meg kell állítani.
Aztán mindketten megrázták magukat és egymásra néztek. Két, egymástól néhány méterre eső, a padlón körben végigfutó emitterháló szomszédos körein álltak. A mellettük levő két kör határán hevert Grandar és Krrsantan, súlyos sérülésekkel borítva. A vuki kitéphette a lasat egyik karát, az pedig a ki tudja, honnan szerzett vibropengével, vagy a teremhez tartozó éles alkatrésszel mellkastól ágyékig felnyitotta a vuki hasát, a bozontos fekete szőrkupacok között belek tekeredtek a fájdalmasan nyöszörgő lény köré.
Pryce megrázta magát és hozzájuk rohant. - Barátaim… ne… - súlyosa megsérültek - pillantott Speedora. - Nem ezt… akartam… ki tehette ezt… - A saját… látomásaikban egymás ellen harcolhattak – jegyezte meg némi gondolkodás után a klón. – Vagy álmaikban. Vagy bármi is volt ez… - ráncolta a homlokát a klón. – Talán nem is tudták, hogy egymásnak csaptak…
- Ki kell jutnunk innen – jegyezte meg Pryce a kijárat felé pillantva. - Megpróbálom újra elérni Brabhamot… - Speedo kinyújtotta a kezét Pryce felé. – Kérem a komot, parancsnok. Megpróbálok pár másik… frekvenciát. - Én addig megnézem, hogy fel tudom-e törni a bejárati biztonsági rendszer paneljét – indult a mozgójárda felőli fali panelek felé Pryce, miután átadta a komot a klónnak.
Speedo találomra váltogatni kezdte a sávokat a polneyeiak által használt frekvenciákon, remélve, hogy lesz köztük olyan, amelyet Brabham specialista figyel, az Első Rend viszont nem. Mégis, ő lepődött mega legjobban, amit válaszképp kettőt kattant a kom. - Hapspir-Vertolet-Duaxum-Sigma-Kettő-Delta - diktált be egy érvényes polneyei azonosító kódot a vonal végén valaki. - Corpus-Technia-Csilla-Barrini-Négy-Iota – válaszolt Speedo. – Itt Speedo őrnagy… kivel beszélek? Brabham?
- Itt Ixis… hé, Speedo, ez nem várt meglepetés… - a másik klón hangja akadozó volt a komban, de tisztán kivehető. – Ki az a Brabham, mi a helyzetetek? Itt vagytok a bázison? - Itt… - mormogta Speedo. – Ti hogy kerültök ide? A Főkormányzó küldött titeket? - Azt hittem… titeket küldött a Főkormányzó – válaszolt gyanakodva Ixis. – Azt hittem a nálunk lévő őrizetes miatt…
- Mi épp a Főkormányzóhoz igyekeztük, de nem kaptunk új instrukciókat… egy alkalmi… szövetségessel kötött megállapodás alapján kerültünk ide a bázisra… - magyarázta a hangját lehalkítva Speedo, miközben a terminálokkal szöszmötölő Pryce-ot figyelte. Howard szerencsére el volt foglalva azzal, hogy a panelből kiáramló heves szikraeső miatt káromkodjon és nem figyelt arra, kivel beszél Speedo. – Egy Brabham nevű Halálosztagos komspecialistát kellett volna elkísérnünk Tierce-hez a Hapesre, egészen az Ismeretlen Vidékről. Nem találkoztatok vele?
- Nem – Ixis és Speedo a legrégebbi bajtársaknak számítottak, mindketten a Tythonon kerültek Grodin Tierce mellé, így talán csak emiatt nem feltételezték egymásról, hogy a másik az Első Rend agymosott kémje, vagy egyszerű kommunikációs csapda lenne… inkább elfogadni vélték a valószerűtlen tényt, hogy a galaxis két sarkából indulva két különböző misszióval ugyanott lyukadtak ki . – Dreyfus kormányzó lehibernált testét kísérjük az Ausmanntól a Constant-szektoron át idáig – magyarázta Ixis. – A Főkormányzó utolsó instrukciója az volt, hogy erősítést fogok kapni… azt hittem, ti vagytok azok…
- Dreyfust? – vonta fel a szemöldökét az álmára, vagy látomására, illetve a Brabham által elmeséltekre gondolva Speedo. – Hát… ez érdekes. Miért hibernálták? - Másik dimenziókról, másik valóságokról beszélt, és rátámadt az Első Rend képviselőire – magyarázta Ixis. – Bele akarnak nyúlni a fejébe… - Ó… - morfondírozott Speedo. – Akkor a legjobb lenne, ha beszélnétek Brabhammal. De ő fent van a platformok környékén, egy álcázott hajón… én pedig lent ragadtam… - nyelt egyet a klón – egy olyasfajta szituációban, amelyben könnyen azt hihetik, hogy összeálltam… valamiféle Lázadókkal. – Nem tudsz beszélni az Első Rend őrparancsnokával?
- Negatív, riadó van a bázison – magyarázta Ixis. – Valamiféle behatolásról beszélnek. - Gondolom ránk gondolnak – fintorodott el Speedo. - Hát, ha van közötök egy Yuuzhan Vong hajón érkezett, fénykardot lóbáló nőszemélyhez... – Ixis hangja tétova volt. - Nincs – képedt el Speedo Pryce hátára pillantva, aki továbbra is a panelekkel szöszmötölt. – Hacsak nem egy Éjnővér. De korallhajót nem tudom, honnan szedett, mi egy sima álcázott siklóval jöttünk, semmi organikus.
- Kezdem akkor azt hinni, hogy ha nem ti vagytok a segítség, hanem ő… - Ixis hangja még tétovábban hangzott, mint eddig. – Speedo… az utolsó instrukcióim Dreyfus kormányzóval kapcsolatban, amiket a Főkormányzótól kaptam… azt üzente, hogy a kormányzó nem kerülhet… élve… az Első Rend specialistáinak kezébe. - De miért akarna ilyet Tierce? – képedt el Speedo, aztán a Brabham által meséltekre gondolt. – Hagyd csak, azt hiszem, értem… el kellene érnünk Brabhamot. Mi az Aseca jelzésű szinten vagyunk, valamiféle elmebefolyásoló, szimulációs berendezések vannak itt.
- Minket a Sariss-szintre küldtek – válaszolt Ixis. – Eredetileg a Yun-szinten, a legfelsőn kellett volna megállnunk, de idefele jövet azt mondták, hogy azt le kellett zárni valamiféle kiborggal kapcsolatos technikai problémák miatt egy ottani leágazásban, így az utolsó előttire vittek minket, messze a felszíntől. Talán az lenne a legjobb, ha errefelé találkoznánk. Azt hiszem, alattatok lehetünk egy emelettel. A testőrségünk visszament, hogy feltartóztassa a behatolót. Itt valamiféle… kristályok vannak mindenféle berendezésre rákötve. - Lefelé halad a mozgójárda – fordult a klón felé ekkor Pryce. – Nem tudom innen megváltoztatni az irányát. Egy első rendi kontingens jön lefelé – magyarázta a lothali lázadók ügynöke. – Valami nagydarab fénykardos alak, humán férfi. A biztonsági kamerák hálózatát elérem, de elég rossz a kép…
- Nem mehetünk felfelé – válaszolt Ixisnek Speedo. – Jönnek le az Első Rend végrehajtói. Le tudunk menni hozzátok. Kell, hogy legyen valami kijárat az alsóbb szintekről is… - Gyertek – szólalt meg végül Ixis. – De gyorsan. Ha még lejjebb kell mennünk, már csak egy szint van alattunk. A Jerec-jelzésű.
- Beszélt a specialistájával? – lépett oda Speedohoz Howard, a klón válaszul három kattintással jelezte Ixisnek, hogy most nem tud tovább beszélni, és bontotta a komot. - Igen, azt mondta, lefelé meneküljünk, mert a biztonsági erők fentről jönnek a keresésünkre – magyarázta arra gondolván, hogy majd akkor foglalkoznak Pryce-al, ha már sikerült randevúzniuk Ixis csapatával. Addig egyszerűbb volt azt hazudni a lothalinak, hogy elérte Brabhamot.
- Hát… rendben – biccentett Howard. – Akkor lefelé. – azzal a mozgójárda kapcsolótáblájából kiálló vezetékek közül összeillesztett kettőt, mire a közlekedőfolyosót elválasztó erőtér egy pillanatra megszűnt. - Velük mi lesz? – biccentett Speedo tétován a sérülten lihegő vuki és lasat felé. - Túl nehezek, nem tudjuk őket cipelni – nyelt egyet Howard. – Már nem tehetünk értük semmit. Ki kell juttatnunk az itteni kísérletekről szerzett információkat… - a lothali Lázadók vezére hirtelen kérdőn Speedora pillantott. – Maga is… mármint a szimulációjában… maga is látta Thrawnt? - Nem – rázta meg a fejét a klón sötéten. – Én valami teljesen mást láttam. Menjünk, ne késlekedjünk. Legalább egy szintet lejjebb kell mennünk.
...
A Complicated fedélzetén folytatódott a visszaszámlálás, amikor egyszer csak életre kelt Rimbaud al-admirális főtiszti kommunikátora. Rendadmirális, sürgős, R-E-N prioritású híváskóddal. - RSD Complicated jelentkezik – szólt bele Rimbaud, majd döbbenten meredt az apró, a parancsnoki szék karfájába épített holotányéron megjelenő félig kibernetikus arca alakra. – Kyron admirális úr, uram… - Rimbaud al-admirális, helyzetjelentést – recsegte Kyron sürgetően.
- Rendadmirális úr, 24-es parancskódot hajtunk végre elsődleges prioritású, kockázatos idegen behatolás miatt a CL-78567-es calimi különleges rendeltetésű bázis ellen. T mínusz tizenkilenc perc a rakéták indításáig – jelentette kötelességtudóan Rimbaud. - Tudom, látom az Első Rendű Rendcsatornán a státuszt – mormogta Kyron, mint akit idegesít, hogy idiótának nézik. – A Végrehajtók visszaigazolása megérkezett már? - Még nem, uram, de a Yuuzhan Vong és az alternatív erőhasználó fenyegetési dimenziók miatt aktivált 027-H Ugo Boss protokoll szerint ilyen esetben nem is kell…
- Felülbírálva – recsegte Kyron. – Töröljék a parancsot. Megsemmisítést leállítani. - De uram – tiltakozott Rimbaud. – Ezt csak a Főinkvizítor személyes engedélyével… - Főkormányzói engedélyt tudok mutatni – mormogta türelmetlenül a Rendadmirális a vonal másik végén. - Sajnálom, Rendadmirális – tiltakozott a kötelességtudó Rimbaud. – A szabályzat alapján… - A Főkormányzó érdekeltségébe tartozó őrizetes lent van az állomáson! – csattant fel Kyron. - Igen, uram, de éppen az emiatt fennálló többletkockázatok miatt… - kötötte a neket a karóhoz Rimbaud.
Kyron kibernetikus állapotjelzői villogtak, mint a Rendadmirális egy közelgő agyvérzést próbált volna megállítani implantjaival saját magán, pedig valójában csak a pedáns al-admirálisára ható megfelelő paragrafust kereste az Első Rend pozitronikus idegpályáira feltöltött és folyamatosan aktualizált szabályzatában.
- Négy-kettő-Michael-Korrs-Omega-Omicron eljárás – mondta végül diadalittasan Kyron. – Hűségparancsnoki és ideiglenes rendvezetői hatáskörben a Főinkvizítor akadályoztatása esetén három standard órára felfüggeszthetem az eljárás végrehajtását, vagy amíg Anakin Solo Főinkvizítor ennél hamarabb nem hagyja jóvá a megsemmisítést. A parancs nem kerül törlésre, csak a végrehajtását függesztik fel. Értve vagyok?
Rimbaud gyorsan lehívta másik székkarfája képernyőjén a szabályzatot, de a legújabb instrukciós frissítés szerint ez rendben lévőnek tűnt. - Értettem, Rendadmirális – fordult Garborr hadnagy felé a rendtiszt. – Kilövést felfüggeszteni három standard órára!
- És még valami, al-admirális – folytatta Kyron. – Nyissanak egy csatornát nekem reléken keresztül a bázis felé… átküldöm a frekvenciát. - Uram… - Rimbaud döbbenten meredt a sávra, amint átjött a rendadmirálistól. – De uram, ez nem első rendi kód, ez alkalmasint speciáltechnikus, vagy halálosztagos frekvenciának tűnik… ha az Inkvizítorokkal óhajtana beszélni…
- Nem óhajtok velük beszélni – közölte Kyron. – A Főkormányzó őrizetesével kapcsolatban kell beszélnem valakivel. Játssza át és kódolja le, hogy senki se hallgathasson bele! - Uram, igenis, rendadmirális – Rimbaud intett Garborrnak, hogy mehet, és a Complicated komplikált komtányérjai irányba fordultak.
...
Az álcázott lothali ugró fedélzetén Taalia lenyűgözve figyelte a Yuuzhan Vong korallhajó pusztulását és a támadó nőszemély által rendezett mészárszéket a leszállóplatformon. Egy fekete bőrű, fekete egyenruhás nő vezetésével vibropengés energiadárdákkal felszerelt testőr-kiborgok és nagydarab, humán komponenssel ellátott hibrid darktrooperek érkeztek valahonnan, bizonyára a bázis megerősített biztonsági erői, de a fénykardhasználó nő egyelőre átvágott rajtuk. A pontos részleteket nem tudták kivenni a még működő szenzorok, amelyekre álcából a hajó saját képernyőivel rá tudtak kapcsolódni, de az Éjnővér az Erőn keresztül is érezte a hibrid, mutáns tudatok haláltusáját a támadóval szemben, akiből csak úgy sugárzott, méghozzá egyszerre a világos és a sötét oldal is.
- Lenyűgöző – mormolta maga elé a sápatag lány. – Szinte kedvet éreznék, hogy… - Ha csatlakozunk ehhez a mészárszékhez, azzal nem biztos, hogy segítünk Speedon és a többieken… lejjebb kellene mennünk, hogy vészkijáratokat, vészbejáratokat keressünk a kanyon alján… - tiltakozott Brabham, de ekkor hevesen villogni kezdtek a sisakja állapotjelzői. - Most meg mi van, golyófej? – pillantott rá türelmetlenül az Éjnővér.
- Bejövő hívásom van… a Főkormányzó egyik személyes kódolási sávján, de egy első rendi relén keresztül… - mormogta értetlenül a specialista. - Csapda lehet, nehogy kapcsold, be akarnak mérni minket! – szólt rá az Éjnővér, de Brabham megrázta a fejét. - Ezt a kódot csak akkor ismernék, ha Tierce már a fogságukban lenne… akkor pedig úgyis mindegy… - kettőt kattant még a Specialista sisakja. – Itt BRBHM-012… Főkormányzó? - Itt Kyron rendadmirális – szólalt meg Brabham sisakjának kihangosításra állított hangszóróiban egy hang. - Na tessék, megmondtam, hogy ne vedd fel, golyófej – rázta meg szürke fürtjeit idegesen Taalia. – Ezt bekaptuk.
- A Főkormányzó kérésére hívom magukat – folytatta Kyron. – Tierce állítása szerint a Hapes politikai orientációja, és az összes interdimenzionális összeesküvéssel, valamint a Lecersen-üggyel kapcsolatos teljes vallomása múlhat ezen az üzeneten, szóval remélem, maguk tudják majd értelmezni… - Én… veszem az adását, Rendadmirális úr – szólalt meg végül Brabham, bár nem teljesen értette a kontextust.
- A behatoló, akivel jelenleg szemben áll a bázis, Jaina Solo, a Főkományzó… indirekt megbízásából jár el – folytatta Kyron. – Az ilyenkor szokásos protokoll szerint meg kellene semmisítenünk az állomást, de ezt késleltetem, amíg maguk nem hajtják végre a Főkormányzótól érkezett parancsokat. Ha végeztek, jelezzenek vissza nekem, és személyesen megyek Tierce-ért a Hapesre, hogy őrizetbe vegyem őt és a… társait. Átküldöm a Főkormányzótól kapott kódolt fájlt. Ezt én sem tudom dekódolni, de van maguknál valami kódtörő, aki elvileg igen. Elvileg a kérés Dreyfus kormányzó… hibernált testével kapcsolatos.
- Én vagyok az a kódtörő, uram – biccentett Brabham. – Küldje csak. Láttuk a kormányzót szállító egységet leszállni, még a támadás előtt. - Átküldve. Három standard órát tudok maguknak adni. Utána indulnak a rakéták a bázis ellen. Addig vigyék végbe, amit végbe kell vinniük. Kyron kilép – azzal a Rendadmirális kiszállt Brabham sisakjából. - Dekódolom Tierce utasításait – folytatta a specialista. - Csak úgy megbízunk ebben az Első rendi fejesben? – kérdezte gyanakodva Taalia.
- A kód hiteles – magyarázta Brabham. – Nem tudom, hogyan vette rá a Főkormányzó a rendadmirálist, hogy segítsen nekünk, de… ó, ez különös. Úgy tűnik, neki sem mondta el az igazat. - Hogyan? – kérdezte Taalia. - Tierce üzenete alapján… - fejtette vissza a kódokat Brabham. – Kyronnak azt mondta, hogy Dreyfus testét akarja kivitetni innen, mielőtt felrobbantanák a bázist. - Hát, ha azt akarta volna, hogy öljük meg neki ezt az alakot, akkor hagyhatta volna, hogy az Első Rend felrobbantson itt mindent, ez kétségtelen – hümmögött Taalia. – És most jön az, hogy de?
- Igen – sóhajtott fel Brabham. – A Főkormányzó üzenetébe van ágyazva még egy fájl. A kódolása… semmihez sem hasonlítható, amit korábban láttam. Azt üzenik, hogy csak Dreyfus tudja… dekódolni. A kódolás védjegye… a Clone Szövetségé… egy másik... Tierce Főkormányzó kódja – kattogott Brabham sisakja. – Sosem láttam még ilyet. Elég az hozzá, hogy Jaina Solonak parancsa van rá, hogy ölje meg Dreyfust. De Dreyfust ki kell olvasztani ahhoz, hogy ezt a beágyazott üzenetet dekódolni tudjuk. Le kell mennem… le kell mennem, meg kell találnom odalent Speedot, ha még életben van, és Ixis őrnagyot.
- És ezt mégis hogy gondolták? – képedt el Taalia. - Erről már nem szól az üzenet – sóhajtott fel Brabham. – Gondolom, a Főkormányzó sem volt tisztában a pontos helyzetünkkel… - Az első rendi kódolt komsáv, amin keresztül ez a Kyron üzent nekünk… tudsz generálni valamiféle visszacsatolást, golyófej, amin keresztül be tudunk lépni a bázis rendszerébe? – kérdezte most Brabhamtól az Éjnővér hirtelen.
- Jó ötlet – jegyezte meg Brabham és kattogni, villogni kezdett a sisakja. – Dolgozom… megvan! A bázis sematikus felépítése, a szintek elhelyezkedése és funkciója… - Olyan megoldás kell, amivel lassítjuk Jaina Solot és a védőket, de közben minél előbb leérsz vele a klón haverjaidhoz – mormogta elgondolkozva Taalia, miközben visszaemelkedett a platform roncsokkal borított szintjére. - A Yun-szint, az első szint a felszín alatt – közölte Brabham. – Innen nyílik egy másik szárny… a Kane-szint. Itt van egy lezárt szekció, a Gideon-projekt szekciója… ennek fel tudom oldani a tiltását… nem tudom, mit engedek szabadon pontosan…
- Mindegy, csak okozzon még nagyobb káoszt a platformon, akkorát, hogy lassítsuk a fentieket – biccentett az Éjnővér. – Felőlem lehetnek óriás vongpókok is. - Aktiválás – mondta Brabham. – Készüljünk a kiszállásra… - Amint kint vagy, golyófej, célozd meg a levezető járatokat, és rohanj – közölte Taalia. – Én fedezlek és megpróbálok feltartani bárkit, aki az utunkba áll lefelé.
- Rendben… - mondta Brabham. – Nagyjából hozzáférek a biztonsági érzékelőkhöz, látom, melyik szinten vannak a klónok, és a biztonsági személyzet… van egy szervízakna a fő mozgójárdával párhuzamosan, azon keresztül közlekedhetünk… közben blokkolom a fő mozgójárdát, hogy minden szinten megálljon, ezzel lassítom a klón bajtársaimhoz lefelé tartó biztonságiakat…
Hirtelen kavarodás támadt a platform lejárat felőli részén. - Kezdődik! – mormogta Taalia, ahogyan megérezte az újabb csavart az Erőben – Valami… torz… jön...
...
Jaina az Erőn át érezte a Trickster pusztulását, ahogyan a korallhajó végül alulmaradt a bázist övező turbolézer-gyűrű túlerőben lévő rendszereivel szemben. Szeretett, évtizedes útitársa pusztulása és fájdalma csak megsokszorozta erejét, ahogyan világos oldali képességeit egyre inkább sötét oldali dühének és egyfajta őrjöngésnek rendelte alá. Még mindig nem tudott túljutni a platformról a lefelé vezető mozgójárdák felé vezető csarnokon, az Első Rend biztonsági erői ugyanis egy fekete bőrű, fekete egyenruhás nő parancsnoksága alatt több vonalas védelmet alakítottak ki. Hibrid, fekete páncélos kiborgok, sustorgó , kétvégű vibrodárdával felszerelt testőrdroidok és az Árny-vadászokhoz hasonló vadász-drónok támadtak Jainára minden irányból, miközben a ráirányított berendezéseikkel próbálták blokkolni a hozzáférését az Erőhöz. Jaina azonban egyre növekvő haraggal aprította őket, de csak nem jutott előbbre. A tehetetlen düh miatt villámok szakadtak ki az ujjaiból mindenfelé, de ezeket elkapták és ellene fordították a platformbejárat feletti emitterek.
Blava parancsnok a mozgójárda feletti megerősített függőfolyosón lévő helyiségből figyelte a biztonsági erők akcióját. Egyelőre jobban teljesítettek, mint várta. - Készüljenek fel a behatoló elfogására, hozzák a Conner-hálókat - adta ki a parancsot. – Aztán készítsék fel az Omega-szintet az őrizetes fogadására…
Ekkor azonban statikus jajveszékelés tört be Blava egymásköztijébe, már éppen amikor újra hívni akarta Kestist, hogy mi a helyzete. - Gideon moff elszabadult! – jajveszékelt Mengel doktor hirtelen Blava komjában. – Valaki felülírta a biztonsági kódokat a Kane-szint és a Yun-szint között! Áááááááááááááá….
Blava döbbenten meredt az alattuk lévő, már lezárt bejárati plasztoid biztonsági ajtókra. A mozgójárdát és a szinteket a platform csarnokától elzáró védőajtók egyszer csak bentről kifelé meghajlottak és szétrepültek, a roncsokon át pedig előmászott egy soklábú, kibernetikus, vadászgép-méretű póktest, az elülső szekciójában valamiféle teleszkópos, flexibilis nyakú implantszekcióval, amelynek vöröses-narancssárgás védőüvegén át ki lehetett venni az implanthoz csatlakozott, eszelős tekintetű, véreres szemű, fekete bőrű humanoid fejet, amint összefüggéstelenül hadovál valamit. A póktest első két karjában feketén villogó energiával átszőtt vibrokardok villogtak, az utolsó két lábra pedig éles karmokkal és karvastagságű tűkkel felszerelt szívócsövek csatlakoztak,amelyekből már kis küldött néhányat, hogy az eddig lemészárolt kiborgokból és rohamosztagosokból elkezdje kiszívni a gépolajat és a humán testnedveket egyszerre.
Blava döbbenten figyelte, ahogyan a függőjárda és a megfigyelőszekció, amin tartózkodott, összeomlik, ő maga pedig leszánkázik a hatalmas pókdroid felé. - Rossz Gideon! – ordította neki, miközben menedéket próbált keresni.
Jaina csak eszelősen elmosolyodott, amikor meglátta az újabb előretörő szörnyeteget. - Végre valami az én súlycsoportomból - mosolyodott el , és villogó fénykarddal nekiesett Gideon moffnak, miközben a megmaradt harci droidok és kiborgok darabokra törtek a pókszerű lény lábai alatt.
Sem Jaina, sem a Gideon-pók-kiborg nem vette észre a két alakot, akik az álcázásban leparkolt lothali űrugróból a platform szélén végigfutva elrohantak a széttört fő mozgójárda-ajtók mellett és egy szervízpanelt eltolva leereszkedtek a szervízjáratba.
- Nem mondtam komolyan, hogy felőlem akár vongpók-droid is lehet – morogta Taalia, miközben Brabham a szervízjáratban lévő apró felvonóval babrált. - Megállítottam a fő mozgójárda-szekciót az Aseca szinten – közölte Taaliával a specialista. – Ott van egy első rendi szakasz és legalább egy magas rangú első rendi tiszt, valamiféle végrehajtó. A klónok alatta vannak, a Sariss-szinten. Ezzel a szervízegységgel lefelé beelőzhetjük a végrehajtókat.
- Indítás – csatlakozott rá Brabham sisakinterfészével a kétszemélyes apró kabinra, ami nemsokára nagy sebességgel ereszkedni kezdett velük. - Állítsd meg az Aseca-szintena mienket is, kiszállok – kérte Taalia. – Valakinek fel kell tartania az Első Rendet, amíg… végeztek, bármit is kell tennetek. - Nem veszélyes ez? – kérdezte Brabham. - Nyilván az – mosolygott eszelősen Taalia. – De… nem tudom… különös… mintha az Erő azt mondaná, hogy ismerem azt az alakot odalent… utánatok megyek majd, ha végeztem. - Rendben, ez már nem az én asztalom – biccentett a specialista. – Felülírom még néhány szint biztonsági protokollját. Hátha tovább tudom lassítani az Első Rendet. Sok szerencsét.
...
Kestis mozgójárdája nagy zökkenéssel megállt. Felettük több szinten különböző harcok lövései és ordításai szűrődtek le. - Mi van már, miért késlekedünk? –ordított oda a végrehajtó a kíséretében maradt néhány vörös páncélos rohamosztagos egyikének.
- Felülírták a mozgójárda parancskódjait, uram, nem tudunk egyelőre lejjebb menni – közölte a védosztagosok vezetője. – A Yun-szinttől a Maw-szintig elszabadult szinte az összes kísérleti alany, Gideon moffot beleértve. Mengel doktor meghalt. Blava parancsnok védői harciérintkezésben vannak a behatolóval és a moffal odafent… - Mik azok ott? – pillantott Kestis az Aseca – szint tesztköreiben heverő vuki és lasat felé. – Hol vannak a kísérőik? Biztosítsák a szintet!
A védosztagosok szétszóródtak a szinten és Grandar, illetve Krrsantan nyöszörgő tetemeit kezdték vizsgálni. - Még élnek, de alig van élet bennük, uram! – jelentette az egyikük, aztán hirtelen, az Erőtől megragadva felemelkedett, és ráesett a társaira. Az övén lévő hődetonátor aktiválódott és az egész védosztag eltűnt egy hatalmas lángfelhőben. A szétrepülő páncéldarabok és testrészek közül néhány becsapódott a szint emittereibe, elindítva egy újabb szimulációt.
Cal behúzta a nyakát, és várta, hogy elszéledjen a füst. Az Erő segítségével falat emelt saját maga és a robbanás köré, ami így is megrengette a szintet. Aztán az egyik panel mozgolódni kezdett és egy megperzselt arcú, de máskülönben sértetlen, fényostort lóbáló nő, egy dathomiri éjnővér állt vele szemben.
- Cal? – kérdezte Taalia hirtelen, ahogyan felvillantak az Aseca szint energetizáló berendezései. - ... Merrin? – meredt rá a férfi a nőre, aki valahogy hirtelen ismerősnek tűnt neki.
Az Aseca-szint meghibásodott emitterei feldübörögtek, ahogyan egyetlen közös, mindent átfogó szimuláció ereszkedett az ott ragadt párosra…
...
A Sariss-szint pulzáló, berendezésekre kötött, mindenféle színben játszó lothkristályai között találkozott egymással Pryce, Speedo, Ixis és a polneyei specialisták maradéka, akik Dreyfus repulzorokon lebegő karbonit tömbjét őrizték. A két klón őrnagy bajtársiasan üdvözölte egymást. - Az az érzésem, hogy csapdába csalt minket, klón – jegyezte meg mogorván Pryce, ahogyan Ixis flottakommandósai lefegyverezték a lothali lázadók parancsnokát. Speedo és Ixis éppen az egymással történteket beszélték meg, amikor hirtelen a leblokkolt fő mozgójárda mellőli szervízjáratból előbukkant Brabham.
- Specialista, mi történt, mi zajlik odafent, hogy kerültél ide? – rohant oda hozzá Speedo. - Hol a vuki és a lasat? – kérdezte Brabham. - Mostanra biztosan halottak, hála maguknak. Sosem lett volna szabad megbíznom a Birodalmiakban, sem az Első Rendben, sem a klónokban – morgott a sarokból a megbilincselt Pryce. – Hol a barátnőjük?
- Bármelyikükre is gondol, bizonyosan feltartja az Első Rendet odafent, valahol – vonta meg a vállát Brabham. – Üzenetet hoztam a Főkormányzótól… de nem tudom dekódolni. A Clone Szövetség kódolása… a másik dimenzióból… csak Dreyfus kormányzó… - pillantott a karbonittömb felé. - Nem olvaszthatjuk ki, nem tudjuk, mit csinálna – tiltakozott Ixis. – A Főkormányzó korábbi parancsa úgy szólt, hogy nem kerülhet élve az Első Rend kezére…
- Egyikünk sem kerül az Első Rend kezére élve, ha odafentről az Első Rend, vagy Jaina Solo utolér minket – sürgette őket Brabham. – Vagy ha kifutunk az időből, amit a Főkormányó nyert nekünk. Kevesebb, mint két óra múlva – olvasta ki a kronometrikus adatokat sisakja interfészéből a specialista – az Első Rend így is, úgy is megsemmisíti az egész bázist. - Mutassa azt a kódot, specialista – kérte Speedo. – Clone Szövetséget mondott, igaz?
Brabham sisakja villogni kezdett és egy vetítő emitter kivetítette eléjük a kódolást.
- Honnan kéne ismernünk ezt? – kérdezte Ixis, de Speedo közelebb lépett és vizsgálgatni kezdte a szimbólumokat. - Volt egy… látomásom egy emelettel feljebb. Ismerem ezt a kódot. A Főkormányzó kódja - jelentette ki némi gondolkodás után Speedo. - Tierce Főkormányzó egyik ismert kódjával sem tudtam feloldani – tiltakozott Brabham. – Már próbáltam. - Csakhogy ezek nem Grodin Tierce Főkormányzó kódjai – tette a kezét a specialista vállára Speedo. – Hanem Neo Tierce Főkormányzóé. Csak a Clone Szövetség magas rangú tisztjei oldhatják fel… kérek egy interfészt.
Brabham sisakja oldalán kivágódott egy apró billentyűzet, amelybe Speedo manuálisan bepötyögte a látomásából visszaidézett parancskódot. Brabham sisakján a vetítő felberregett, és a kód helyett egy fiatal arc jelent meg.
- Neo Tierce Főkormányzó – közölte Speedo. – Emlékszem… - Én… azt a… - mormogta Ixis. – Én is... mintha...
„Clone harcosok. Eszménk, létünk, időnk és terünk jövője forog kockán„ – szólalt meg Neo Tierce holoképe. – „Létfontosságú, hogy megtalálják a Lothalon a világok közti világ maradványainak bejáratát. Ugyancsak létfontosságú, hogy az üzenetbe ágyazott fájlokat valamelyikük átvigye az általam megadott koordináták szerinti világba. Az üzenet címzettje odaát: Folett százados. Ez egy egyirányú út, bajtársak, nincs visszatérés. Én mentem volna… de akadályoztatva vagyok. Apám a reputációját kockáztatja, sőt, talán az életét is, hogy ezt átjuttassa maguknak. Most már csak önökre számíthatunk. És még valami… Jaina Solonak is le kell jutnia a világok közti világ szintjére. Ez létfontosságú. Enélkül nem érünk célt. Segítsenek, Clone bajtársak, az EGB minden dimenzióban és minden időben, a Tierce-név becsülete, fajunk, létformánk fennmaradása múlik ezen! Maguk az utolsó reményem!”
- Ó… - mormogta Brabham a képet nézve. – Amikor már azt hittem, a mai nap nem lehet különösebb. - Mi ez, és hol lehet ez a világok közti világ? – kérdezte most Speedo. – Ez fontos, sürgős. - Megsemmisült, amikor legutóbb a maguk fajták itt jártak – jegyezte meg a megbilincselt Pryce. – Mielőtt Giel császár… távozott, ránk hagyományozott egy üzenetet, amiben elmagyarázta. Eddig nem hittem neki…
- Mármint az a Giel, amelyiket a Főkormányzó… - kezdte volna Ixis, de Speedo leintette, hogy ezt talán most nem kellene Pryce előtt felhozni. - Ez egy dimenzióközti… izé… kapurendszer – próbálta magyarázni Pryce. - Semmi ilyesmire való utalásokat nem találtam eddig a bázis sematikájában – jegyezte meg Brabham. – Kivéve egyetlen szintet, az alattunk levőt. A Jerec-szintet. Az még a sematikus leírásban is… titkosított. Ez a szint, a Sariss-szint... az itt tárolt lothkristályok energiája oda megy le. De nem tudom, mire használják fel ott.
- Akkor oda megyünk le, jobb híján – döntötte el Speedo. – Visszük a kormányzó karbonittömbjét is és Pryce-ot is. - Nagyszerű – mormogta Howard. - A fő mozgójárdát deaktiváltam – jegyezte meg Brabham. – A szervízjáraton itt mellette egyesével le tudunk ereszkedni, de a karbonit csak akkor fér le, ha előtte visszaküldöm a kabint feljebb, hogy ne legyen útban. Másznunk kell.
- Az üzenetben az is szerepelt, hogy Jaina Solonak is le kell jutnia – jegyezte meg Ixis. – Attól félek viszont, ő nem fog megállni addig, amíg nem végez Dreyfus kormányzóval… gyanítom, ő nem kapott ilyen üzenetet. - Nem tudok róla – rázta meg sisakos fejét Brabham. - Majd akkor foglalkozunk vele, ha rájöttünk, egyáltalán mi van alattunk – indult meg a szervízjárat felé Ixis őrnagy. – Gyerünk, siessünk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 6, 2023 8:01:08 GMT 1
Amint az elhúzódó látomás véget ért, a Éjnővér és Kestis döbbenten meredtek egymásra, aztán minden további előjel nélkül megölelték egymást - nem romantikusan, inkább baráti alapon. - Hát ez… elég intenzív volt - mormogta végül a nő. - Mintha egy egész életet éltünk volna le… egymás mellett… a legénységgel. - Nem is tudom szavakba önteni - értett egyet Kestis. - Túl sok mindent láttunk együtt… ebben a másik életben.
- Talán nem is kell - jegyezte meg az Éjnővér. - Talán elegendő, ha megtartjuk magunknak, amit átéltünk. A tanulság… abban a másik életben is ugyanaz volt számunkra, mint itt, és most… - A saját utunkat kell követnünk, megalkuvás nélkül, igen - biccentett Kestis. - Alkalmasint megszegve ezzel többi útitársunknak tett ígéreteinket. - Mert valójában nem ők… a valódi útitársaink, Cal - veregette meg a férfi vállát a nő. - Ki kell jutnod ebből a rendszerből, mielőtt túl késő lesz. Csak odakint fedheted fel… a Renegáthoz való kapcsolatod valódi természetét. A Te jövőd… odakint van… ebben a világban.
- A tied pedig… - odalent - biccentett Cal. - A Sithek útjának beteljesülése, annak megértése, hogy a Sötét Oldal miért torzult el annyira e galaxisban és dimenzióban, hogy már talán egyetlen valódi Sith sincs e világban. A válasz pedig… ott lent vár, ahová a klónok tartanak… és az az őrült nő, aki jelenleg odafent Gideonnal viaskodik. - Segítenünk kell egymásnak - értett egyet Taalia.
Kestis biccentett, majd a karjára épített kom-implanttal konzultált, végül elkomorodott. - Nehezebb dolgotok lehet, mint gondoltam. Sőt, tulajdonképp nekem is… Rimbaud-ot még csak-csak utasíthattam volna, de a legújabb direktíva szerint személyesen Kyron Rend-admirálistól jöttek új parancsok… a bázis teljes megsemmisítésére vonatkozó direktívát felülírták… - Az azért nem olyan rossz hír… - jegyezte meg az Éjnővér.
- Valóban, de nem két perc feltölteni és kilőni egy rakétát a fejünk fölé - magyarázta Kestis. - Tulajdonképpen több időtök lett volna menekülni. Most viszont Kyron parancs alapján Beniko végrehajtó, a táborkomplexum és Calim helyettes kormányzója a bolygó és a szektor minden szegletéből erősítést fog idecsődíteni. Ilyen túlerővel és blokáddal szemben én nem jutok ki a rendszerből… ti pedig nem juttok ki élve innen a föld alatti komplexumból sem. - Talán segíthetek - Taalia a saját komjáról átdobott egy koordinátasort Kestisnek. - Ezek annak a lothali lázadó űrállomásnak a koordinátái, akikkel kapcsolatba léptünk, mielőttt idejöttünk. Ti, mármint az Első Rend elvileg nem ismerik a lokációját, és ők hozzáférnek olyan hipertéri vektorokhoz és útvonalakhoz, amelyeken keresztül még megerősített blokád mellett is ki lehet jutni a rendszerből. A vezetőjük itt van a klón kommandósokkal, odalent, a helyettese egy trandoshai, bizonyos Fran tábornok.
- A legkeresettebb lothali lázadó - biccentett Kestis. - Ha megvan a magadhoz való eszed Cal, akkor ahelyett, hogy feladod, arra használod az infomációt, hogy kijuttasd magad és bárkit, aki veled tart - biccentett az Éjnővér.
- Te viszont nem érheted el a célodat, hogyha a behatoló nő nem jut le odafentről - tette hozzá Cal. - Ezt világosan éreztem… - a karkomján megérintett néhány vörös gombot. - Az új direktíva értelmében elkezdték lezárni a szervízjáratokat is a felszín felől. Te még lejuthatsz a társaidhoz, de fentről már nem lehet… Gideon moff kísérleti szintjéről viszont van egy… alternatív lejárat. - a kar-implant vibrálni kezdett, jelezve, hogy a parancsnok továbbításra kerültek. - Bármi köze is van a behatolónak a küldetésedhez, Merrin - folytatta Cal, ismét az Éjnővérnek intézve a szavait -, nem lesz sok időtök. Beniko végrehajtó parancsára már riasztották a kísérleti pretoriánus védosztagosokat. Hamarosan itt lesznek.
- Akkor indulok - az Éjnővér még egyszer megölelte Kestist. - A Sötét Oldal legyen veled, barátom. - Hát… veled is - Cal igyekezett felülemelkedni a fejében zúgó hangokon, amelyek folyamatosan dícsérték azért, hogy ezzel az egész akciójával tulajdonképpen csak még nagyobb káoszt teremtett… a Renegát kedvére való káoszt, úgymond. Aztán visszaindult a liftekhez. - Blava - szólt bele a komjába. - Szakadj el a fenti harcoktól és menj a kijelölt hajónkhoz. Én Gideon szintjén keresztül jövök fel.
...
Odafent Jaina a Gideon-pókdroid hátán ugrált ide-oda, fénykardját újra-meg-újra belemélyesztve a megerősített fém fogótagjaival őrülten csapkodó szörnyeteg csapásait több-kevesebb sikerrel elkerülve, de akárhogy próbált mélyebbre döfni, a fénykard pengéje egyszerűen nem volt elég hosszú, hogy teljesen áthatoljon a lény karvastagságú páncélhéján. Már épp azon gondolkozott, hogy az Erő segítségével ráomlasztja az egész csarnokot erre az idegesítő förmedvényre, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy talán lejjebb sem tud jutni célpontjához, Dreyfus kormányzóhoz, és ahhoz a különös érzéshez, ami azóta húzta a mélyebb szintek felé, hogy megtámadta ezt a különös bázist ezen a különös bolygón… amikor hirtelen a Gideon-pók fejtagja kiugrott a több sebből gépolajat és hűtőfolyadékot eresztő torzóból, amelyik energiáját veszítve összerogyott, és az apró póklábakon nyugvó, Gideon fejét tartalmazó kiberkonténer villámgyorsan igyekezni kezdett arrafelé a szint felé, ahonnan korábban megérkezett,
- Hé, te! Gyere csak vissza! - ordított utána Jaina, miközben felsandított az égre, ahol a Trickster korallmaradványainak szertefoszló nyomában vörös páncélos, hosszúkás vezérsíkú rohamsiklók kezdtek ereszkedni a bázis felé - minden bizonnyal az Első Rend erősítése.
Jaina rádöbbent, hogy amúgy sem időzhet idefent már túl sokáig, így az ide-oda kacsázó, összefüggéstelen bináris gurgulázást hallató Gideon-fej után rohant a beomlott bejárat romladékán keresztül egy klóntartályokkal teli terembe. A tartályokban különböző, a fejhez hasonló Gideon-hibridek, pontosabban azok torzói lebegtek. Jaina fénykardja futtában végighasított a tartályok oldalain, kieresztve az életképtelen torzókat a földre, ahol azok heves fickándozásba kezdtek haláltusájukban. A folyosó egy kikapcsolt biztonsági holofalas szekción át végül egy apró helységbe vezetett. A különböző testmódosító műszerek - értsd vibrofűrészek - és terminálok között Jaina egy tükörszerű képződményt talált.
- A kapu - mormogta Jaina elméjének sarkában valami. - Az út, amelyet kerestünk… át kell menned rajta…
Jaina a fejét forgatva, két színű tekintettel meredt a portálra, ami vibrálni kezdett, ahogy megérintette. Arcának két felének eltérő fizimiskái elváltoztak, felcserélődtek, helyet cseréltek, ahogyan Jaina, és az elméje sarkában megbúvó másik tudat hirtelenjében visszaemlékezett a Neo Tierce-el Ershanon folytatott beszélgetésre… beszélgetéseikre. - Egy másik világ? - kérdezte inkább magától, mint elméje másik felétől Jaina. - A küldetésem teljesítése?
- Az út, amelyen keresztül egyet lehetünk. A kapu Mindenen Túlra. Az Árnyékokon Túlra. - magyarázta elméje másik fele. - Erre az alkalomra vártunk, Jai… hogy magunk mögött hagyjuk, ami szétválaszt és szétfeszít minket… a fájdalmat, a csalódást, a veszteségeket… hogy mindketten oda kerüljünk, ahol a valódi helyünk van, ami elrendeltetett… ez az ifjú Tierce tanításának lényege… az átlépés. - Nincs több fájdalom - meredt Jaina szuggeráltan a tükörmembránra. - Nincs több veszteség… nincs több megszégyenülés. Nincs több… egyedüllét.
Jaina belépett a tükörbe, miközben a Gideon-fej felugrott a mellette lévő terminálok egyikére és átkapcsolt néhány konfigurációs kapcsolót. A tükörmembrán elnyelte Jainát, majd ezer darabra repedt és összetört.
Néhány pillanatig halotti csend borult a helyiségre. Aztán félrecsúszott egy falszekció, miután a Gideon-fej tovább zongorázott a különös berendezések kapcsolóin, és egy egyirányú kapszulaliftből kilépett Cal Kestis. A Gideon-fej diadalittasan morgott és csiripelt, majd póklábain felszaladt Cal vállára, majd egy komot nyújtott át nekik. - Itt Blava - hallotta a fekete bőrű nő hangját a komban Kestis. - Beniko gárdistái megszállják a bázist. Azonnal távoznunk kell. De nincs kimeneti vektorom a rendszerből.
- Ezen segíthetek - hívta elő kar-implantján a koordinátákat, amelyeket Taaliától kapott Cal. - Ez a bázis egy rejtett lothali lázadó komplexum. Ott hozzáférünk alternatív útvonalakhoz, amelyeket Beniko erői nem ismernek. Máris felmegyek az indítóállásba.
A Gideon-pókfej valamit Cal fülébe duruzsolt. - Nem - mondta Kestis. - Nem hiszem, hogy Blava neheztel rád. Azt tetted, amire kondicionáltak. Most pedig lépjünk le innen.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 8, 2023 17:59:04 GMT 1
Beniko végrehajtó, akit az Első Rend éppen aktuális szervezeti felosztásának hat tizedkarakteres sorszámától függően a hierarchia és a galaxis bizonyos pontjain olykor miniszterként, olykor különleges megbízottként, olykor ezen elnevezések kombinációjaként ismertek, a rendkívül fontos és különleges helyzetek kezelésére hivatott Első rendi funkcionáriusok minden bizonnyal központi, személyesen Solo Főinkvizítor vezette képzésén elsajátított, önnön fontosságukat és magabiztosságukat sugárzó, öntelt és egyszerre fenyegető arckifejezéssel sétált le a romhalmazzá vált leszállóplatforom maradékain landoló vörös rohamsiklók egyikének rámpáján, miközben minden idegszála, tekintetének minden mérges rezdülése azt sugallta, hogy felettébb elégedetlen az itt tapasztalt felfordulással.
Végre előbotorkált egy alacsonyabb rangú Első rendi alrohamvezető a helyőrség túlélő tagjai közül, és összeszedte magát annyira, hogy valamiféle épkézláb jelentést tegyen. Beniko szoborszerű, más, szerencsésebb galaxisokban holoplakátokra való szépségű arca meg sem rebbent, amint végighallgatta az első és második hallásra is felettébb összefüggéstelen katyvasznak tűnő egyveleget a bázisra támadó Yuuzhan Vong korallnaszádról, a félig férfi, félig női arcú vezetőről, az incidens előtt érkezett, állítólagosan mindenféle engedéllyel rendelkező, de talán mégsem rendelkező, egy vukit és egy lasatot kísérő biztonságiakról, a szintén velük nagyjából egy időben érkező polneyeiakról és fagyasztott őrizetesükről, a póktestbe integrált, csak fejét megőrző Gideon moffról, aki még ebben a sajátos állapotban is úgymond a komplexum fő biztonsági felszerelése volt, valamint a védelem koordinálásáért felelős állítólagos parancsnokról, Kestis végrehajtóról és helyetteséről, Blava parancsnokról, akiknek nyomát sem találták a fenti hentelést túlélt, láthatóan zavarodott őrök.
- Mint valami rodiai bordély, akkora átjáróház, nem csodálom, hogy eredetileg fel akarták robbantani az egészet - szívta a fogát végül Beniko miniszter-végrehajtó, avagy végrehajtó miniszter. - Ez az operáció itt a lothali táborrend szégyene.
Az alrohamvezető erre nem igazán tudott mit mondani. Más esetben örült volna, hogy egyáltalán életben van, de így, elmondása alapján és objektíve belegondolva a dolgokba, számára is világos volt, hogy ennek a fiaskónak és a káosznak a vége a bázis teljes életben maradt állománya számára csakis kivégzőosztag lehet. Így hát csak nyakpáncélját igazgatta, mintha hirtelenjében elfogyott volna a levegője. - Akkor most foglaljuk össze, hol vannak a célpontok, hogy lehet lejutni oda, és ők hogyan nem fognak feljutni és megszokni közben - foglalta össze a tiráda lényegi pontjaira rávilágítva a jelentéstevő mondanivalóját céltudatosan Beniko. - Lassan, közérthetően.
Az alrohamvezető kezdte összeszedni magát. - A polneyeiak és az állítólagosan Kestis végrehajtó parancsára berendelt foglyokat kísérő biztonsági erők a szenzorok szerint a legalsó szintek felé tartanak, ahol a… minősített kísérletek zajlanak - az alrohamvezető nem volt biztos Beniko miniszter ezirányú biztonsági kódjainak szintjében, ezért inkább nem nevezett meg olyan dolgokat, amelyekről hivatalosan neki magának sem kellett volna tudnia. - A legutolsó protokoll szerint hermetikus zárat kapcsoltunk, ami azt jelenti, hogy innen fentről a szintek felé a mozgójárdán és a környező szervízjáratokon minden szinten köztes energiapajzs került aktiválásra, ami kétirányú…
- Tehát nem tudunk lemenni, hacsak nem nyitjuk meg az utat nekik fölfelé, a lehetőséget, hogy meglógjanak. Ostoba biztonsági rendszer - összegezte Beniko, az alrohamvezető pedig nem vitatkozott vele afelől, hogy jelesül a legtöbb, alsó szintekre kerülő korábbi őrizet sosem volt olyan állapotban, hogy bármiféle szökés egyáltalán felmerülhetett volna kitakarított elméjükben. - És a fenti behatoló? - Gideon Moff elkülönített szintje felé láttuk távozni a moff… hm, fejét követve - magyarázta a ziháló vörösosztagos. - A biztonsági rendszerek ott kisültek, az utolsó felvételek tanulságai szerint az ottani kísérleti berendezések kivétel nélkül megsemmisültek…
- Talán kizárólag a Gideon-projektet akarták szabotálni, és minden más csak… véletlen egybeesés - Beniko-nek ki kellett mondani hangosan, hogy rájöjjön, ez mennyire kényelmes és egyúttal értelmetlen szituáció lenne. - Nem, ennél többről van szó… - a remegő térdű vörösosztagosra pillantott. - Mi a neve, alrohamvezető? - Porta alrohamvezető, asszonyom, azonosító kód PRT-479-X - sorolta a férfi.
- Rendben, akkor mostantól maga az illetékes helyettesem a helyszín biztosításáig, PRT-479-X, küldjön egy egységet a Gideon-szintre, és kutassanak át mindent a behatoló után töviről-hegyire! - adta ki további parancsat Beniko majd saját vörösgárdistáihoz, a pretoriánusokhoz, ezekhez a régi idők császári testőrségére hajazó vörös köpenyt és furcsa, vörös fejfedőt viselő alakokhoz fordult. - Mi pedig akkor is lemegyünk a pernahajderek után… hozzák elő a mito-chlorian portálgenerátort!
- Mito-mi… - mormogta az alrohamvezető, és döbbenten figyelte vörös rohamosztagos sisakja alól, ahol néhány pretoriánus és egy szakaszra való óriásira nőtt, emberszabású majomszerű symeong technikus előrángat Beniko egyik vörös siklójából egy olyasfajta energiaketrecet, mint amilyet utoljára a Byssen, az Uralkodó klónjának Sötét Birodalmában használtak (Porta erre nyilván nem személyes emlékezetből, hanem a kiképzésén tanultakból emlékezett). A ketrec tetején és alján lévő energiatekercsek között apró, mikrobiokuláris szemüveget viselő anzellaiak ugrándoztak és káromkodtak egymásnak saját és Basic korhatáros szavakból álló keveréknyelvükön.
- Konfigurálják a portált a legalsó szint alatti telérek kamrájára - Beniko tovább osztogatta a parancsokat, miközben az egyik smyeong egy lezárt bőröndöt cipelt elé, és felpattintotta, majd letérdelt, hogy Beniko az idegen rabszolga szőrös, széles hát használhassa asztalnak, ahogyan kihajtogatta a bőröndből az egymást átfedő kerek, láthatóan igen törékenynek tűnő prizmákat összetartó mechanikus szerkezetet. Az egyik anzellai hangosan káromkodva egy adatkábelt húzott a pulzáló energiaketrec és a bőrönd közé.
- Köszönöm, ti majmok - nyugtázta idegen technikusai szolgálatkészségét és összevissza makogását Beniko, majd elmélyedt a berendezés prizmáinak tekergetésében. Magához intette az alrohamvezetőt. - PRT-479, mielőtt továbbviszi az egységét a Gideon-szintre, kérem, ezen a koordináta-interfészen pontosítsa az állomásuk legalsó szintjének koordinátáit, tízezred-perc pontossággal - magyarázta a nő. - A mobil útkereső elvégzi a többit.
- Asszonyom, hogyha ez valamiféle hiperkapu, az energiapajzsok miatt… - szólt volna közbe a védosztagos, minimális spectechnológiai tudásról tanúbizonyságot adva, de Beniko leintette. - Ez egy Erő-portál, alrohamvezető, hacsak nincs telepakolva a legalsó szintjük ysalamirikkel, vagy egyéb blokkolókkal, amit az ottani, Ön által egyébként nagyon helyesen meg nem nevezett kísérleti technológia természetét ismerve erősen kötve hiszek, akkor nem hat rá semmiféle energiapajzs. A midi-chlorianok alkotta láthatatlan hálózatba töltjük fel a pretoriánus gárdistáimat, és onnan is töltjük vissza őket a megadott helyszínen.
Az alrohamvezető megborzongott. - Nem, maga nem élné túl, ami azt illeti, én sem - biccentett Beniko. - De a pretoriánusaim erre lettek… teremtve. - És az energiaforrás? - kérdezte Porta. - Nem olyan hülye, alrohamvezető - Beniko intett a symeongoknak. - Hozzátok a bioelemeket, ti majmok!
Porta döbbenten figyelte, ahogyan újabb symeong technikusok a Ssi-ruk beágyazó konténeréhez hasonló, csak minden oldalról zárt, hengerszerű tartályokat cipelnek ki egy másik vörös rohamsiklóból, majd rákötik azokat a portálra. A tartályokban klónok helyett különböző nemű és fajú alakok nyögdécseltek, egyiken - másikon még ki lehetett venni egy jedi felszerelés rongyait, vagy a fejükön egy padawan-tincs maradványait, máskülönben száz éves, összeaszott szerencsétleneknek tűntek. - Energiát! - Beniko parancsára a tartályok felizzottak, a szerencsétlenek bennük vonaglani kezdtek, ahogyan szó szerint leolvadt maradék húsukról a belőlük távozó életenergia, a ketrec pedig pulzálni kezdett, és a közepén megjelent valamiféle gömbvillám. Nem féregjárat volt, hanem valamiféle anomália.
- Ne nézzen bele közvetlenül - magyarázta Portának Beniko, miközben a prétoriánus gárdistái a ketrec ajtaja felé kezdtek masírozni villogó vibrodárdáikkal, hogy aztán eltűnjenek benne.- Pontosan a lenti pernahajderek nyakába fognak érkezni a gárdistáim. Maguk addig biztosítsák Gideon moff szintjén. Ha pedig bármi nyomra akadnak a moff, a moff feje, valamint Blava parancsnok és Kestis végrehajtó hollétével kapcsolatban, azonnal jelentse nekem közvetlenül! - Értettem, parancs asszonyom - a védosztagos elsietett a dolgára, Beniko pedig nekiállt összecsomagolni az útkereső berendezést. - Jelentsd a rendadmirálinak, te majom - közölte az egyik felé caplató symeonggal -, hogy hamarosan elkapjuk a célpontokat. A gárdisták már úton vannak az alsó szintekre.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 15, 2023 21:25:36 GMT 1
Jaina kaleidoszkópszerű, már-már szivárványszínű kavargáson haladt át, inkább egyfajta, összetört kyber-kristályokkal teli tükörteremre emlékeztette a halványan, villanásszerűen maga körül érzékelt “külvilág”, vagyis ez a transztéri állapot, amelyen keresztülhaladt, mint bármiféle “normális” hipertéri, vagy féregjáratra… menet közben folyamatosan olyan érzése volt, mintha az áthaladás közben héjanként válnának le róla terhelő, hozzá nem tartozó énjei, személyiséghéjai, egyre könnyebbnek, egyre inkább… önmagának érezte önmagát.
Szinte már-már megkönnyebbülve, harcra készen tartotta maga elé kezében nem is érzett, ott létére csak a vélelem és a kapun való átlépés előtti utolsó mozdulatairól őrzött emléke alapján következtett fénykardját, ahogyan a kaleido-kavargás szűnni kezdett körülötte… titkos birodalmi bázisok még titkosabb legalsó szintjeitől megszokott és elvárt módon azonban nem szürkésfekete, vörös vészkivilágítással bereflektorozott járatok, barlangszerű termek és szűk folyosók tűntek fel újra a fizikai valóságba, vagy annak illúziójába visszatérő szemei előtt, vörös és fehér páncélos ellenségek, vagy éppen az eredeti célpontjául szolgáló, karbonitba fagyasztott, bolond klón-kormányzók, avagy éppenséggel testüktől elválasztott, kiber-torzóba kényszerített első rendi moffok pedig végképp nem várakoztak előtte sem nem támadásra készen, sem nem gyanútlanul, védtelen hátukat mutatva pengéjének… ami, konstatálta maga elé pillantva döbbenten Jaina, valójában nem is volt a kezében.
Szűrt, mégis szemet kápráztató fény vette körül, mintha valami mesterséges nap ontotta volna rá sugarait. Hunyorogva körbenézett… a panoráma mint valami hasadékból kipillantván, fokozatosan tárult fel előtte mindkét oldalon, ahogyan néhány tétova, az ismeretlen környezetre szokott óvatosságával körített lépést tett előre. Közvetlenül előtte szürkés köd, áthatolhatatlannak tűnő fátyol… tőle jobbra gyönyőrű, gondosan ápolt, a nabooi és alderaani kastélyok eleganciájával kialakított park, ami napfényben fürdött, tőle balra sziklák, vörösen-feketén-szürkén pulzáló, de épített létesítményt nem tartalmazó, hegyes- árkos vidék, előterében egy sápatag, ismerős alakkal.
Miután a fényes oldalon éppen nem állt senki, Jaina tett néhány tétova lépést a szürke térfélen lévő alak irányába, de alig tudta kivenni a körvonalait. A középen lévő tejszerű köd egyre erősebben nyomakodott az arcába.
Az alak egy ideig mozdulatlanul tűrte közeledését, aztán hirtelen felemelte a kezét, legalábbis Jaina valami ilyesminek látta a mozdulatot a köd nehezen kivehető fátylán át. Aztán mikor meghallotta az oly ismerős hangot, ami mostanáig, ami mindig is vele volt, elszorult a gyomra és remegni kezdtek a lábai.
- Jai… ne erre. Menj körbe a fény felé. A fény felé szabad az út. Onnan beszélhetünk…
Jainát a dac, a vele lévő, zsigeri bizalmatlanság, a gyanú, hogy ez egy újabb átverés, elsőként arra ösztönözte, hogy mégis inkább előre lépjen, a köd azonban felszisszent és már-már fájdalmasan kezdte az arcát masszírozni. A megfordulás és visszavonulás sosem volt a sajátja, így hát átmenetileg hagyva vezetni magát, a fény felé lépett.
Mintha sekély vízen gázolt volna át, cuppogott a lába alatt a talaj, aztán kezdte elvakítani a fény, ahogyan a ködből kiért a fénylő, megnyugtató kertbe. A kertbe, amely nem csak fizikai érzékszervein keresztül, de az Erőn át is beszélt hozzá, oly módon, amit régi, Zonama Sekoton tett látogatásai óta nem tapasztalt. A köd szinte érezhetően oszlani kezdett körülötte, végül, ahogy megfordult, hogy immár szembenézzen az alakkal, aki az imént megszólította, már-már szinte nem is maradt belőle semmi, csak néhány halovány vízpermet. A permeten túl pedig jól kivehető volt az alak, aki az imént hozzászólt.
- Jacen! - Jaina lábai megremegtek, ösztönösen előrelendült, de a vízpermet újra sűrűsödni, ködösödni kezdett előtte. Még így is megdöbbentette, hogy a függönyön át Jacen alakja meglepően… élettel teli volt. A sápatag, vastag karikák, amilyennek utoljára látta, mielőtt bevitte neki a halálos csapást Shedu Maadon, ami elszakította a köztük lévő, addig elszakíthatatlannak hitt, fogantatásuk óta tartó kapcsot, eltűntek az ikertestvére szemei alól. A ruhája, az őt körülvevő közeg még mindig a Sötét Oldaltól villogott, de nem volt benne az a rothadó, a halált megcsaló aszalványszag, az a beteg kisugárzás, mint a Sith Nagyurak közül oly sok fizikai és asztrális valója körül. Inkább magasztosnak, elegánsnak, de továbbra is Sötétnek tűnt fivére.
- A jedik erénye emlékeim szerint a türelem, Jai, bár ebben sosem jeleskedtél - üdvözölte ikrét Jacen Solo alakja. - Ha megérted, mi ez a hely itt, és elfogadod az általa rád mért szerepet… talán újra megölelhetjük egymást. De addig… kötnek minket… az Erő oldalainak szabályai.
- Mi ez a hely? - Nézett körbe Jaina döbbenten. - Te… élsz? - Az Erő él mindkettőnkben, s mi élünk az Erőn keresztül, mint világos és sötét oldali ellentétpárok, összetartozó, elválaszthatatlan, mégis, különböző testvérek - magyarázta Jacen. - Már ha elfogadod… a rád mért szerepet.
- Énrám csak ne méregessen senki semmit a megkérdezésem nélkül, még te se, bátyám - tekergette a nyakát tovább Jaina. - Különös - hunyta le a szemét egy pillanatra. - Mintha már jártam volna itt… vagyis… nem én. De ez nem… ez nem odaát van. Ez nem az Erő hona… - Emlékeid erről a helyről nem a sajátjaid, hanem az Erő emlékező, élő lenyomatán keresztül ősünké, nagyapánké. Anakin Skywalkeré - magyarázta Jacen. - Ez itt… Mortis.
- Luke bácsi mesélt egy ilyen nevű helyről a régi feljegyzésekből… Vader… és a jedik legendáiból - biccentett Jaina. - De… mit keresel itt? - Várok… - mosolyodott el szomorúan Jacen. - Azaz most már csak… vártam. Téged vártalak. - Engem? - bökött saját magára Jaina, majd körbepillantott a fényben. - Engem? Ide? - Tán úgy érzed, nem érdemled meg? - mosolyodott el Jacen huncutul. - Tán nem mi lennénk a valaha élt Erőhasználók közül a legalkalmasabbak arra, hogy továbbvigyük az Egyek örökségét? A Fiú és a Leány örökségét?
- Az a legenda három Ősről szól - rázta meg a fejét Jaina. - Az Atyáról is szól. Aki Egyensúlyt hoz az Erőben… Anakinról… - Sem Atyára, sem Anakinok bármelyikére nincs szükségünk kettőnknek, húgi - mosolyodott el szeretetteljesen Jacen. - Ha a Sötétség és a Világosság egyensúlyban van, nincs szükség sem mérlegre, sem annak a nyelvére… és kik lehetnének nálunk tökéletesebb összhangban?
- Már nem vagyok az, aki voltam, Jace - rázta a fejét lemondóan Jaina. - Oly kevés… maradt belőlem… abból, aki az Erő honába megtért, s visszatért onnan. Oly messze vagyok a fénytől… és mégis, miért akarnád, hogy itt csatlakozzak hozzád? A Sötétség, ami magához húzott, a pengém, ami kioltotta az életed… - Mind-mind a köztünk lévő egyensúly része - bólogatott Jacen még mindig mosolyogva. - Félre ne értsm, Jai, nem neheztelek rád azért, amit tettél. S ahogy én sem vagyok totálisan a Sötétség része, ahogyan a leányom és szerelmem iránti szeretetből adtam át az életem neked, a Jedik Kardjának… úgy benned is megfér egy kis Sötétség… a Fény bajnokaként. Ez köt össze minket. Az ellentéteken túlnyúló… egymáshoz való csodálatos… hasonlatosság.
- Azért az egy kevés az némi túlzás… - telepedett le egy kristályoktól fénylő kőre Jaina az ő oldalán. - Magam vagyok a félelem, magam vagyok a veszteség, magam vagyok a halál, Jace… mindent… elvettek tőlem. - Tőlem talán nem? - mosolyodott el ismét Jacen. - Lépj túl ezen. Légy az, aki voltál egyszer. Légy újra a Jedik Kardja, légy a Fény Bajnoka, tanulj a veszteségeidből és hibáidból… és csatlakozz újra mindahhoz, amit csak együtt, csak mi ketten hozhatunk létre! Nem kérem, hogy a Sötétséget válaszd, Jaina… - Jacen hangja elcsuklott. - Én nem követelek tőled semmit, csak, hogy az légy, aki vagy.
- Nem lennénk teljesek - rázta meg magát a nő. - Ott van a Káosz… ott van Anakin, az öcsénk… odakint… ott vannak a Tierce-ek és ezek az új hatalmak… a Palpatine-ok… a Renegát… emléke… a szenvedés, amit okozott… - Mindegyik csak kihasznált téged a saját céljaira, drága húgom - mosolyogott Jacen. - Haladd meg ezt.
- Tierce nem mondta el… elmondta volna, miért küld ide… - mormogta fejét a kezeibe temetve Jaina. - Az a birodalmi mutáns csak a saját céljaira használt fel téged, drága Jai - rázta a fejét hamiskás mosollyal Jacen. - Hát nem látod? A többiek… ugyanúgy. A jediknek mire kellettél? Egy Kardnak. Egy fegyvernek. Sohasem akartak volna a Rend vezetőjévé megtenni.
Jacen egy pillanatnyi szünet után folytatta a monolóját: - Jaggednek mire kellettél? Dinasztia… midi-chlorianok… jedi császárok, ez lebegett a szeme előtt. Wenthar hatalmat akart, és az útjában álltál… azok a bolond ős-jedi-szellemek a Fény Palotájában… csak magukat akarták kivetíteni beléd… Luke bácsi… Luke bácsi visszahívott abban a pillanatban, hogy alkalma adódott rá… a Renegát… átvert… Anakin… ugyanúgy csak alkalmi szövetségeseket látott benned… Charis Palpatine… egy torz kísérletet, ami logikusan ugyanoda vezetett, mint amikor Luke bácsi akarta belülről legyőzni a Sötét Oldalt ott a Byssen. S végül ez a Neo, ez a hogyishívják? Eszköz, eszköz, eszköz, drága Jainám… mind kihasználtak.
- Mindannyian a Káosz elleni harc eszközei voltunk… - sóhajtott a semmibe révedve Jaina. - Én magam… különösen. Mindig is. Eszköz - meredt maga elé. - Talán ezért akartam annyira más világokról, dimenziókról tanulni… - Nos, ez elég más? - tekintett körbe széles, elégedett gesztussal Jacen. - Igaz, talán nem erre számított ez a Neo-pribék, amikor ide küldött, de egy kis Solo-csibészségért nem kell a szomszédba mennünk, nemde, húgi?
Jaina néhány pillanatig a lába előtti homokot kapargatta egyik kezében egy bottal, amit ki tudja, honnan szerzett. - Neo Tierce tudást ígért nekem - pillantott fel végül. - Az Erő aspektusairól, ahogyan Luke bácsi, ahogyan Ren, az a gungan, és ahogyan Anakin öcsénk is kutatta, vagy még mindig kutatja. Az egyén, a Káosz, a tömegek és a Rend kapcsolatáról.
- Igen, a Skywalkerek és TIerce-k kedvelt mantrája, hogy minden mindennel összefügg - kuncogott fel Jacen. - Tudod, húgom, ilyen szempontból mi sokkalta inkább hasonlatosak vagyunk… akár a Palpatine-okhoz, bármennyire faramucin hangzik. Nem véletlen, hogy az öreg pernahajdernek ott a Byssen apa vitte be az utolsó, halálos lövést, nem gondolod? A Solo vér… nekünk nincs szükségünk eonokon át történő magolásra, a tehetségünket, a velünk született Erőt magunkból kell előhívnunk, ahogy nagyapánk is tette, amikor itt járt.
- Nagyapa nemet mondott… erre - pillantott körbe Jaina. - Nekünk pedig az a küldetésünk, hogy helyrehozzuk ezt, hát nem érted? - mosolyodott el Jacen. - Mi, csak mi ketten lehetünk egyszerre az összes Sith és egyszerre az összes Jedi… bennünk van. Mindig is bennünk volt. Csak fel kell adnunk… a béklyókat, amelyek e világhoz, és a többi, hamis, számunkra semmit nem jelentő világ ígéretéhez kötnek minket. Én már megtettem - villant meg játékosan Jacen tekintete. - Téged mi tart vissza?
- Azért látom, egy dolgot nem adtál fel, öcsém - mosolyodott el halványan Jaina, és csak most érezte igazán, mennyire hiányzott neki ez, amióta Jacen elment. Még az Erő honában sem érezte ezt. - Azt a mértéktelen önbizalmadat. - Nem is kell - mosolygott vissza Jacen. - Jai, amikor azt mondom, engedd el, nem az önbizalmadra értem. Nem alázatosan kell meghajolnod az Erő fényes oldala előtt, eszközként, hanem az Élő Erőt kell magadévá tenned. Amit a Renegát elorzott tőled. Hogy te magad légy… az életadó. Saját nagyságod megértésén keresztül tudsz továbblépni ide, mellém, a Fény és a Sötét ellentétpárjának téged megillető részére. Azokat kell elengedned… amelyek az anyagi világhoz kötnek, vagy a többi anyagi világokhoz.
- És mi lesz a galaxissal, ha én már nem leszek… ott? - kérdezte Jaina felvillanó tekintettel. - A Káosszal… - Látod, még mindig eszközként tekintesz magadra, de most már legalább nem szexrabszolgaként, hanem a Jedik Kardjának régi nagysága beszél belőled - mosolyodott el ismét Jacen. - Ez a része a kevélységnek, önnön fontosságunk anyagi világra gyakorolt téves és felesleges tudatának, amit el kell engedned. A galaxis tökéletesen megvan Jaina és Jacen Solo nélkül, Jai… a Káosz… vannak odakint, akik azt hiszik, Tythonon győzelmet arattak felette, de szerintem te is látod, hogy az Anya, a Csillagok Királynője helyett csak még szörnyűbb förmedvényeket szabadítottak a megnyíló, laza szöveten átáramló más univerzumok erre a galaxisra…
- Annál inkább kötelességünk lenne visszatérni és segíteni, nem? - vakarta meg a tarkóját Jaina. - Bízd ez Anakinra… és Benre - mosolyodott el Jacen. - Az ő szerepük azokon a síkokon mozog. Neo Tierce kihasznál téged… mert még nem találta meg az utat unokaöcsénkhez. Valójában őt keresi, te csak egy állomás vagy neki. Ahogyan Charisnak is, ahogyan bármelyik Palpatine-nek. Itt viszont… te magad lehetsz az Erő.
Jaina tétován kinyitotta a tenyereit és érezte, ahogyan a kert különböző pontjairól élő, fényes, apró arany pöttyökből álló, csillámló energia áramlik körülötte. Jacen saját oldalán ugyanúgy vörös-szürke-fekete pernyedarabkák repdestek a férfi asztráltestének kitárt kezei között.
- Semmit nem kell tanulnod, egyszerűen csak el kell engedned a veszteségeidet - nyújtotta ki most a karját ikertestvére felé Jacen, és a vízpermet közöttük megnyílt, ahogy Jaina tétován felállt a kőről és néhány lépést lépett előre. - Engedd el… - suttogta szuggesztíven Jacen. - Engedd el… engedj el mindent, és csak az én kezemet fogd…
És Jaina elengedte. A szerelmeit, a csalódásait… a görcsös akaratot, hogy a, legjobb, a legerősebb legyen, a legélesebb kard, a leghalálosabb penge, a legjobb pilóta, a legnagyobb jedi… elengedte az elvárásoknak való megfelelést. Elengedte az anyagi világban maradtakat… Uljanát, Charis, Neot, Bent, Anakint… elengedte az Erő holt honában lévő szellemeket, akikkel titkos egyesülni remél egyszer, szüleit, Luke bácsit… elengedte a tudásvágyat és ezzel együtt az érzést, hogy még mindig nem elég jó, hogy még mindig nem elég okos… elengedte Jagot, Yangot, az örömöket és a fájdalmakat, amelyeket egymásnak okoztak… elengedte a Káoszt és elengedte a Renegátot… elengedte meg nem született gyermekét.
Elengedte a más univerzumok, a végtelen dimenziók ígéretét, hogy csak az élő Erő beszéljen hozzá, ebben a világban… és ahogy az élő Erőre fókuszált, meglátott Jacen árnyképén túl, amelyik kézen fogta és magához húzta egy hosszú, ezüstös hajú alakot, aki szólni próbál hozzá… aki nem érheti el… aztán egy markáns arcú, elegáns, erős férfit, aki valahogy ismerősnek tűnt neki… aztán egy női alak suhant át előttük, de Jaina nem tudta eldönteni, olyan gyorsan, hogy az anyjára, vagy inkább Mara nénire hasonlított… a néma szellemképek közül csak egy, csak egy osont fel Jacen válla mellé, és figyelmeztetően felemelte a kezét… egy bozontos, zöld szemű arc, egy fiatal kora ellenére mégis öreg ábrázatú férfi, egy arc, amire Jaina már alig emlékezett, pedig hozzá hasonlóan ő is megcsúfolta már a halált, hogy aztán a Sithek és a Renegát lélekvermeinek mélyére jusson, s most mégis, mintha szólni kívánt volna hozzá…
- Kyp… - nyúlt ki soha be nem teljesült első szerelme és barátja felé Jaina, de ekkor Jacen hanyagul átpillantott a válla felett, és csettintett egyet szabad kezével, a másikkal pedig határozottan megrántotta Jainát…
És egy villanással eltűnt Mortis kétélű, fényes-sötét világa, eltűnt a vízpermet, eltűntek a szellemek is… Csak az a fehéres-szürkés, tejszerű köd maradt. És a víz, a bokáig érő, sekély, tocsogó lápos víz, amelyben Jaina már akkor is gázolt, amikor belépett a hasadékon át ide… ami egyébiránt szintén eltűnt.
Csak annyi volt a különbség, hogy nem tudott mozdulni ezúttal. Kétségbeesve vette észre, hogy a tó, amelynek a közepén áll, lassan, centiről centire húzza lefelé. Sem az Erőhöz, sem a Vongérzékhez, sem semmi.. élőhöz nem tudott nyúlni, hogy erőt merítve kijusson. Még a Renegát jelentette Káosz őrjöngő mélységeihez, vagy a Neo és Luke bácsi által kutatott mély, időn és téren átívelő, élő tudáshoz sem… mert nem volt… nem volt ott… semmi.
Jaina döbbenten felkiáltott, kiáltása nyomán némileg tisztult a köd… körös-körül hasonló tavacskák cuppogtak egy megfoghatatlanul semmilyen, szürke, ködös pusztaságon. Csak Jacen alakja volt változatlan. Pontosabban… nem. Jacen a parton állt, és Jaina, amint ki tudta venni az arcvonásait, érezte, hogy még inkább meghűl benne a vér.
A játékos arc eltűnt, visszatértek a zöld, beesett, karikás szemek, a hófehér bőr, az aszott arc mögött lángoló tekintet, a sűrű, játékos frizurát felváltó fényes, sisakszerű haj… Visszatért Darth Caedus. - Mi… mit tettél… - hörögte elhaló hangon Jaina. - Mi… mi ez a hely… hol van… hol van Mortis… - Ó, drága, ostoba, naiv testvérem - nevetett fel reszelős hangon Caedus. - Ez a hely, ahol számodra minden véget ér. Helyettem… Mortis… sosem volt itt. Illúzió volt, fallanassi illúzió és Erőjárás-keveréke… csak ezúttal élet és halál között, drága Jainám… holtomban utolsó trükköm, utolsó, tökéletes megtévesztő húzásom, ha úgy tetszik, az eddig legjobban sikerült tréfám... ismered azt a viccet, hogy miért ment át Jaina Solo a halál mezsgyéjén? - Caedus felnevetett és körbemutatott, teátrálisan. - Légy üdvözölve eddigi otthonomban… légy üdvözölve… az Árnyékokon Túli Világban. Az Erő nélküli, vagy Erőben elbukott, megváltatlan holtak mezsgyéjén… a semmiben.
- De hát… de hát miért… - csuklott össze a sírástól Jaina. - Az Erő… két oldala, a sorsunk… minden, amit mondtál… - Minden, amit mondok neked, hazugság… - mosolyodott el gonoszul Caedus. - Hát nem emlékszel Vergerére? Hát nem tanultál semmit a Yuuzhan Vongtól… Megtévesztés Istennője, te? - De… de… - hebegte Jaina. - Elengedtem… - Persze - mosolygott Caedus. - Elengedtél mindent, ami az anyagi világhoz kötött. Elengedted a fájdalmat. Elengedted… magát az Erőt is.Elengedted a barátaid, a tudásvágyat, a kíváncsiságot. Hát nem érted? Elengedted… a életedet. Én pedig elvettem.
- Nem teheted ezt… - csuklott fakó arccal Jaina. - Már hogyne tehetném, húgom? - tárta szét a kezeit Caedus teátrálisan. - Éppen ez a lényeg, ha valamit meg kellett volna tanulnod saját magad halálából és visszatéréséből és abból a sok dimenzionális katyvaszból, ami a Renegáttól kezdve a Tierceken át a Palpatine-okig és addig az aszott gunganig folyik mindenhonnan léten és nemléten túl e világban… hogy igenis megtehetem. Mert nekem, veled ellentétben, Jaina, van még dolgom… - odakint… - mutatott a ködön túlra Caedus. - Befejezetlen ügyeim. Amelyektől megfosztottál. Hogy aztán lemondj mindenről és eldobd magadtól az élni akarást… sorsszerű és szükséges, hogy én térjek vissza helyetted. Hisz te igazából… soha nem is akartál visszamenni.
- De … de… - mormogta fakószürke arccal Jaina - Arról nem volt szó, hogy egyedül… - Bármit is mondtak neked a kevély Erőszellemek, a hazug Sith lelkek, a világok közti kutakban valamiféle Palpatine-förmedvényhez kapcsolt Tierce-k… Anakin, vagy Ren, vagy bárki… - mosolygott Caedus. - Egyikük sem értette, hogy a közönséges halál mindig… végtelenül magányos, drága nővérem. Ahogyan a Jedi Rend ideje, úgy a tiéd is leáldozott… ezekkel a mutánsokkal szemben. A Sitheké viszont még nem - emelte magasba öklét Caedus, majd egy torz csókot küldött egyik kezével Jaina teste felé. - Hidd el nekem, igazából oda juttattalak, ahová tudat alatt mindig is akartál kerülni. Nem tiltakoztál. Könnyű volt. A Sithek módszere az árulás, igen. Hazudtam neked, igen. De számít ez?
- A vérednek hazudtál… a másik felednek… - zokogta Jaina. - Csak egyikünk élhet, Jaina. sajnálom - keményítette meg magát Caedus és egy pillanatnyi, szomorú, Jacen-szerű megingást hátrahagyva, pattogós léptekkel hátat fordítva a nőnek elindult a hasadék felé a ködben, amelyen Jaina átlépett. - Inkább én, mint te, sokat szenvedett nővérem… lelj megnyugvást a semmiben… és nyugodj meg… nyugodj… békében.
Azzal Jacen Solo, azaz Darth Caedus teste felvillant, és maga mögött hagyta az Árnyékokon Túli Világot… elfoglalva nővére, ikre, teste helyét a valódi, anyagi univerzumban, visszatérve önmaga helyett.
Jaina pedig lassan, fakószürke arccal belesüllyedt az árnyéktóba… hamarosan már csak arcának lenyomata meredt a semmibe az árnyékvíz tükrén át, miközben néhány tóval arrébb az árnyékvilág teremtményei, vak, bőrszárnyú sárkányfattyak játszadoztak Gideon moff néhány, itteni útja során itt ragadt testrészével.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 28, 2023 8:31:41 GMT 1
A legalsó, Jerec-szint nem úgy tárult fel a szervízjáratok közül talán utolsóként nyitott repulziós aknán keresztül leereszkedők számára, mint a magasabb “emeletek” kivilágított, berendezésekkel teli csarnokai, hanem sejtelmesen, homályba burkoltan, részleteiben alig kivehetően.
Ahogy a klónok végre nagy nehezen leügyeskedték Dreyfus karbonit-tömbjét is, a rájuk omló sötétben először csak Brabham sisakszenzorai alapján tudtak tájékozódni. Aztán a Specialista sisakjának egyik rekeszéből miniatűr, zöldesen világító drónszerű nanitok röppentek ki, megvilágítva a szintet, beindítva a területen lévő energiaforrások tartalék generátorait… vakító fényesség és steril falak helyett azonban egy kusza, természetes barlang látványa fogadta őket. A barlang különböző pontjain szürke, vibráló hasadékok villództak, amelyek mögött kivehetetlen semmi vibrált, nem a féregjáratok és hiperkapuk folyadékszerű eseményhorizontja, hanem inkább valamiféle szemcsés, sugárcsöves holoképernyők meghibásodására emlékeztető fekete-fehér-szürke kaleidoszkóp. Minden egyes hasadéknál, melyek közül néhány az összevissza csavarodó barlangjáratok padlóján, másoka falakon, megint mások a plafonon voltak, emitterek bonyolult hálózata, egymáshoz képest elsőre értelmetlennek tűnő szögekben elhelyezett, földhöz rögzített rudakból álló stabilizáló mezőgenerátorok bonyolult hálója által körülvéve. Az emitterek stabilizáló mezejének gravitációs metszéspontjaiban itt-ott kisebb-nagyobb szikladarabok lebegtek csak úgy a semmiben. A rések, hasadékok mellett pedig standard birodalmi terminálok mellett avittnak tűnő, sokszorosan egymásra helyezett fém membránkeretek, és a bennük rejlő, csillagképekre emlékeztető motívumok jelentettek… minden bizonnyal valami értelmeset a hozzáértő szem és elme számára.
- Olyan ez az egész, mint a Constanton lévő erőd föld alatti szintjei - magyarázta a nyakát tekergetve Ixis, aki az Ausmann óta kísérte a karbonitba fagyasztott Dreyfust, ahogyan az őrizetest a BBH és az Első Rend különböző titkos kísérleti bázisainak egyikéről a másikára transzferálták folyamatosan. - Csak az ottani… kapuállások, vagy mik, nos, azok mind mesterségesnek tűntek, és a legtöbbjük üres volt… ezek mintha… természetesen lennének. - A legendák szerint Lothal héja alatt rejtőzik egy titkos világ, amely a kyber-bányákból érhető el - kezdett bele ismét kéretlenül az idegenvezetésbe Howard Pryce. - A Világok Közti világ. Talán ez annak a maradványa…
- Maradványa? - kérdezte Ixis. - A Főkormányzó jegyzetei között is szó van róla, hogy amikor Tierce legutóbb itt járt, a világok közti tér beomlott - tette hozzá Speedo. - A Főkormányzó egyszer beszélt nekem erről… valamelyik kesselizésünk közben.
- Ez megmagyarázna néhány különös értéket, amit a szenzoraim és a drónjaim vesznek - játszott mindenféle színben Brabham sisakja, ahogy a specialista folytatta a hely szkennelését. - A barlangrendszert egymással divergens gravitációs anomáliák, különböző irányokba húzó erők tartják össze és csavarják meg így - nézett körbe sisakos fejével a halálosztagos speciáltechnikus a mindenfele csavarodó járatokban - , az emitterek nélkül összeomlana az egész… meglehetős fércmunka egyébként a stabilizátor-rendszer - tette hozzá Brabham. - Sans parancsnok minden bizonnyal fogná a fejét, ha látná, látszik, hogy nem bányászok, hanem egyenes élekhez szokott hajóműszakiak építették ki. Az anomáliaréseken túl pedig… nem tudom megállapítani szkenneléssel, hogy melyik rés hová vezet. Olyan, mintha a tér-idő-dimenzió trikoontinium minden dimenziója mentén eltérnének egymástól… az Ausmannon rögzített féregjáratjellemzők még legalább két további dimenzióval kiegészülve….
- Ez a Neo Tierce, aki az üzenetet küldte, biztosan értene ebből bármit is - jegyezte meg epésen Ixis. - Ő mindenképp - nyugtázta Speedo. - Bár ilyesmivel még a Mélységiek sem kísérleteztek… - Kik azok a Mélységiek? - meredt a klónokra értetlenkedve Pryce.
- Mindegy, nem érdekes - vonta meg a vállát Speedo, majd az egyik közel rés előtt lévő terminálon roskadozó, lencséinek egy részét elveszített rácshoz sétált. - Talán ezek a… csillagképszerű izék mutatják meg, hogy melyik hová vezet. De ha nem tudjuk értelmezni, akkor sosem jövünk rá, melyiken jutunk át ehhez a … másik Foletthez, vagy hová is kell mennünk, és melyiken keresztül tudjuk idehívni odafentről ezt az állítólag az ügyünkkel szimpatizáló Jaina Solot.
- Úgy hangzol, mint aki nem bízik az üzenetben, amit kaptunk - jegyezte meg Ixis. - Nem erről van szó, tisztábban emlékszem Neo Tierce-re, mint bármelyikőtök - rázta a fejét Speedo. - Csak a Solora vonatkozó részt nem értem. És a megoldást nem látom…
- Ilyen… eszközökre nem emlékszel? - lépett a vetítőberendezés mellé Ixis is. A másik klón megrázta a fejét, és Howard is nemet biccentett, jelezve, hogy a lothali népi kultúrában sem ismeretes ilyesfajta berendezés. - Az általam hozzáférhető első rendi fájlok egyikében van egy ehhez hasonló titkosított szabadalom - jelentette ki némi kattogás, adatbázisfeldolgozás és kulcsszavas keresés után a sisakja vizorja mögül Brabham. - Útkeresőnek hívják. Valamiféle navigációs berendezés lesz… de legalább egy tucatnyi berendezés navigációs értékeit kellene összehasonlítanom a portálok sugárzási jellemzőivel, hogy kikövetkeztethessem a logikájukat….
- Attól tartok, annyi időnk nem lesz, srácok - mutatott előre a folyosó egy kiszélesedő szekciója felé Ixis, ahol valamiféle pulzáló energiagömb kezdett materializálódni a semmiből. - Ez valamiféle bomba? Önmegsemmisítő rendszer? - hátrált ösztönösen is Pryce. - A jellemzői azonosak egy-két térportáléval a közelben - villogtak Brabham szenzorai -, de nem tartozik hozzá sem terminál, se stabilizátor… várjunk, csak életjelek… valami jön! Vagyis… valakik jönnek… - Remélem, nem mutáns vongpókok - lépett hátra még egyet Howard Pryce, de beleütközött Dreyfus karbonit tömbjébe. - Hoppá, elnézést…
Az anomáliából kiugró alak nagyon is humánnak tűnt… és nagyon is sebezhetőnek, ahogyan a vörös páncélos, energiabotos gárdista azonnal feléjük rohant, de Ixis és Speedo koordinált sorozattal leszedték. - Az Első Rend nevében, állj, most meghaltok, árulók! - ordibálta a mögötte érkezők egyike, és nemsokára tucatjával ugráltak ki az anomáliából. - Nos, legalább tudjuk, hogy ezek a mi világunkból jönnek, gondolom - jegyezte meg sztoikusan Ixis, és maga után intette a Dreyfust kísérő polneyei flottakommandósokat, csapatuk csendes, ugrásra váró tagjait. - Feltartóztatjuk őket, amíg kisilabizáljátok ezeknek a betárcsázóknak, vagy micsodáknak a működését!
- Nem próbálhatnánk meg azt, ahonnan ők jöttek? - mutatott a pulzáló anomália felé Speedo. - A szenzoraim alapján a felszínre vezet, ahol biztosan már hemzsegnek a hozzájuk hasonlók - jegyezte meg Brabham. - Amennyit elérek a forgalmazásukból a kommunikációs szenzoraimmal, az alapján lezártak minden egyéb szervízjáratot és mozgójárdát, hogy ne tudjuk megmenekülni. - Specialista, foglalkozz az útkeresőkkel, Howard, maradjon mellette és a karbonit-kormányzó mellett! - kiáltott rájuk sürgetően Speedo, majd sugárvetőt rántva csatlakozott Ixis flottakommandósaihoz, akik elől már halálos kézitusába bocsátkoztak az egyre csak érkező, midi-chlorian-hálóugró első rendi pretoriánusokkal.
A kézitusa váratlanul véres és könyörtelen volt - ahol a Polneye gyorsan mozgó flottakommandósai képesek voltak megőrizni a biztonságos távolságot az erős, lövésálló vörös páncélos, vibrodárdás, vagyis inkább vibrobunkós alakokkal szemben, és folyamatos mozgásban maradva lőtték, illetve gránátokkal dobálták a nehézfegyerzetű alakokat, amíg valamelyik találat nem ment át a védelmükön, ott jó eséllyel vették fel a harcot - de ilyenre kevés lehetőségük akadt, hiszen nyílt terep helyett szűk barlangfolyosókon kellett küzdeniük, ráadásul a harc hevében megsérülő egyik-másik gravitációs stabilizáló emitter kiesése olykor katasztrofális következményekkel járt a barlang fala mellett manőverező klónokra. Néhány flottakommandósra ráomlottak az önmagukba csavarodó, erőterüket vesztett járatok, mások belezuhantak a legközelebbi portálrésbe, ki tudja, hová vetve részben, vagy egészben megszaggatott testüket. Akiket pedig vibrodárda-távolságon belül megközelítettek a pretoriánusok, azoknak esélye sem volt kétkezes közelharcban, kézitusás trükkjeik és vibropengéik hatástalanok voltak a vörös páncélos alakok védelme és a kezük kvázi meghosszabbításaként funkcionáló vaskos, nagy ütűerejű energiadárdák erejével szemben.
Brabham szenzorai és ujjai vad táncot jártak, ahogyan egyik közeli portáltól a másikig rohant, néha lehúzva a fejét egy-egy elrepülő vibrodárda, klón gránát, vagy éppen klón testrész elől. A polneyeiak kiáltásai egyre kétségbeesettebbek és egyre sporadikusabbak lettek. - Csak még egy kis idő, csak még egy kis idő - mantrázta magában a specialista, ahogyan újabb útkereső jeleit olvasta be és vetette össze a grafikus kódolást a portáltól leolvasott tér-idő-dimenzionális jellemzőkkel. Most hiányolta csak igazán Carlt és a Halálosztag többi tagját.
...
Néhány járattal odébb Taalia-Merrin hangtalan léptekkel, a falhoz lapulva haladt a különös portálok között. Bár a közeli harc zaját követve egyértelműen meg tudta volna állapítani, hol tartózkodnak a klónok és minden bizonnyal első rendi támadóik - még azt az ironikus gondolatot is megengedte magának az Éjnővér egy pillanat erejéig, hogy végre, immár ismét birodalmi harcol birodalmi ellen -, de ő a Sötét Oldal hívására jött erre a szintre, nem másért. A Sötét Oldal pedig egyértelműen egy félreeső portál felé vonzotta, amely egy halványzölden megvilágított benyílóban, mérgező, cuppogó savtócsák közepette a padlón fluoreszkált, körülötte pedig a korábban látott portálokkal ellentétben - bár Taalia érzése szerint ezek inkább sebek voltak a tér, az idő, a dimenziók és az Erő szövetén, semmint tényleges kapuk, amelyeknek a kevély birodalmiak hihették őket, miután körbepakolták őket mindenféle berendezéssel, amelyek azt voltak hivatottak imitálni, hogy használóiknak bármiféle alaposabb fogalmuk is van az azokon túli világokról, melyeket kontrollálni próbáltak vele… holott Taalia az Éjnővérek régi dathomiri tanításaiból pontosan tudta ifjúkorától kezdve, hogy aki világok közé merészkedik, az világok közt vész is el.
Hálát adott a Sötét Oldalnak, hogy az Erő csak idáig, a benyíló elejéig hívta, és nem próbálta rávenni, hogy a tócsákat kerülgetve saját magát is megmerítse a legmélyebb, legundorítóbb verzióban… ahogyan ezen gondolkozva és a Sötét Oldal tanácsát kérve ott állt, hirtelen egy humanoid alak kezdett kielekedni a tócsából. A fekete-zöld massza körbefolyta a láthatóan erőlködve, gönyedten előbb guggoló pózban szinte kiköhögött, majd lassan, zihálva felegyenesedő alakot, de akkor az hirtelen megrázta magát, és egy vörös, a Sötét Oldal minden dühétől fűtött, Taalia számára felszabadítóan erős és már-már a láthatatlan spektrumba hajló mértékben düh-vörös Erő-kitörés segítségével ledobta magáról a kulimászt.
A középkorú, inkább városbolygók alsóvárosainak természetes napfényt sosem látott lakóira emlékeztető, semmint betegséget, aszott, ráncos, ezer éves Sith nagyurakhoz méltó halált sugárzó bőrű, izmos, lángoló vöröses-sárgás tekintetű férfit egy pillanatig nem ismerte fel Taalia, csak a Sötét Oldal kisugárzása, ami belőle áradt, késztette arra, hogy egész itt létének célját felismerve térdre boruljon előtte… csak amikor a férfiból, aki másképp mezítelen volt, kiszakadt egy felszabadult köhögés, majd néhány alig kivehető szót mormolt maga elé, akkor ismerte fel Taalia a jellegzetes tónust, a hanghordozást, ami fiatal korában kitöltötte napjait, amikor egyszerű éjnővér-tanoncként társaival ellentétben néhány órát az éjszakából nem további sötét praktikák elsajátításának és gyakorlásának, hanem a Galaktikus Szövetségi Hírmondó holohíreit tanulmányozva töltötte el… az arc, a hang, az eltökélt tekintet, így már ismerős volt.
- Jacen Solo… - mormogta alázatosan Taalia. - Hadd szolgáljalak. - Darth Caedus - javította ki Jacen a nőt, akit soha életében - és tulajdonképp soha halálában - nem látott még, de a Sötét Oldalban betöltött lenyomata egyszerre volt tiszta, és egyszerre komplikált. Talán leginkább volt “mesterére”, Lumiyára emlékeztette Jacent. - Ki vagy, Éjnővér? És mi ez a hely?
- Lothal világok közti világának maradványai, nagyúr - magyarázta az Éjnővér. - A nevem Taalia, az… - és itt most egy pillanatig gondolkoznia kellett a nőnek, hogy mit is mondjon, miként mutatkozzon be. Azzal mégsem lett volna tanácsos kezdenie, gondolta, hogy egy csapat interdimenzionális klón útitársa, vagy épp egy kiugrott nagai trónkövetelő sötét jedi kvázi - tanonca, bár utóbbi kapcsán be kellett vallania magának, hogy még Brabhamtól is többet tanult a világ, a világok dolgairól a Manchu óta, mint a Sárkánytól… eközben Jacen a tagjai ropogtatta és mezítelen testének idomait vizsgálgatta, mint aki nem akarja elhinni, hogy tényleg mindene megvan, és a biztonság kedvéért részletes leltárt készít minden egyes aktuális porcikájáról. - … az Egyesült SIth BIrodalom és utódállamának, a Hapan-Sith Monarchiának nagykövete és Asszaszin Rendjének tagja - mondta végül a nő, mire Jacen gunyorosan elmosolyodott. - Ne hidd, hogy nem látok az elmébe, Éjnővér… - mondta végül ujjait ropogtatva Caedus. - Tudásodra szükségünk lesz… a megfelelő helyen és időben. De most először ki kell jutnunk innen. Taalia a közeledő harci zaj felé biccentett. - A felszínen van egy… hajóm - magyarázta végül. - A felszínre vezető járatokat tudtommal lezárta az Első Rend, de valahogy mégis erősítést küldhettek le a klónok ellen, akik behatoltak ide… Ahogyan az erősítés lejutott, úgy nekünk is sikerülhet visszajutni…
- Egymást harapdáló pondrókat kerülgessek? - vonogatta a vállát meglepően Caedus, majd felismerés villant a szemében. - Melyikükkel érkeztél ide? - A… klónokkal - vallotta be Taalia. - TIerce… parancsára. De egyikük oldalán sem állok. Nagyúr… - Á igen - mosolyodott el Caedus és heherésző arckifejezése egy pillanatra Wentharra, előző uralkodójára emlékeztette Taaliát. - Az egyik klón… különleges komtechnikus specialista - folytatta Taalia. - És hajót is tud vezetni. Ami nincs az én fejemben, Nagyúr, az az övében ott van… bármi, amire… szükséged lehet…
- A visszatéréshez, ezt akartad mondani, igaz? - biccentett gonoszul elmosolyodva Jacen. - Rendben. - intett a harc zaja felé. - De figyelmeztetlek, a saját utunkat követjük. Információra van szükségünk… - Caedus végignézett magán - , és egy jó ruhára. Nem állunk egyik gyülevész népség pártján sem. - Magától értetődik, nagyúr - hajtott térdet újra Taalia. - Csak a Sötét Oldalén.
- Kövess engem, tagadd meg előző mestereid, és jutalmad a Sötét Oldal életen és halálon túli bölcsessége lesz, amelyet magammal hoztam - nyújtott kezet a nőnek Jacen, végignézve Taalia idomain. - Szolgálja testeddel és a lelkeddel, és méltó követőm lehetsz… Darth Merrin.
Taalia elmosolyodott az Erő ezen játékán és magában szerencsét kívánt Calnak, aztán elengedte az alternatív életet. Lecsatolta az övéről tartalék sugárvetőjét és felajánlotta Caedusnak, aki zordan mosolyogva visszautasította.
- Nincs szükségünk másra, csak az Erőre, Éjnővér. Most kövess!
Gyors léptekkel megindultak oda, ahol a klónok és a pretoriánusok halálos tusájuk utolsó felvonásait vívták.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 4, 2023 21:47:20 GMT 1
- Csak még egy kicsit… csak még egy kicsit… - Brabham inkább már azért ismételgette magának szinte mantraszerűen az ismétlődő szavakat, hogy megpróbálja megőrizni saját józan eszét azoknak a tér-idő-dimenziógörbéknek a láttán és vonatkozásában, amelyeket az Ausmannon és a Főkormányzótól szerzett alkalmi tudása, valamint a sokdimenziós térfizikához nem igazán szokott elméjének logikája alapján bizonyos sorrendbe kellett raknia az Útkereső nevű berendezésen, hogy a kapu a kapott koordináták felé… nos, nyíljon, vagy inkább omoljon… Brabham alapvetően kommunikációs szakértő volt, hullámhosszokkal, jelsávokkal, kódokkal dolgozott, de sem a rádió- és egyéb kommunikációs hullámok ismétlődő amplitudója, sem a kódrendszerek mono- , proto- és multibináris logikái nem voltak elegendőek számára ahhoz, hogy fel tudja térképezni, le tudja írni, és főképpen, meg tudja oldani a sokadik dimenziók programozása által jelentett problémát. Végül nagyjából rájött, hogy ha egymásra helyezi a dimenziók egyes vektorait leíró, a komhullámok sávrendszeréből ismert függvényeket egy vizuálisan leírhatatlan módon, ahol a dimenziók számosságát a titkos jelkódok logikáját követő kódrendszerekkel, változó-mátrixokként definiálja, akkor egyrészt a sisakja külön-külön problémákra fejlesztett és alkalmazott számítási moduljainak összekapcsolásával, egyfajta nemlineáris algebrai problémarendszert létrehozva képes egyenleteket és közelítéseket definiálni, amelyekbe behelyettesítve az útkereső vezérlő számrendszerét és a Tierce-k koordinátáit, már közelítő tippjei lehettek erre az egészre, másrészt rá kellett döbbennie, hogy ezért a komplex matematikai felfedezésért nemhogy az Obroa-skai egyetem kozmológiai ösztöndíját, de lassacskán életben maradó polneyei klónok hiányában egy kék egyenruhás spectech parancsok, például Zavrik altengernagy tiszteletteljes kézrázását sem fogja túlságosan nagy valószínűséggel kiérdemelni - ugyanis olybá tűnt, hogy az egyre közeledő, saját bajtársaik és a polneyei kommandósok hullahegyeit megmászva felé nyomakodó megmaradt első rendi gárdisták vibrobotjainak vége nem kifejezetten Brabham intellektusára, sokkalta inkább vérére és belsőségeinek felnyitására aspirál.
Brabham a szeme - pontosabban a hátsó sisakkamerája - sarkából látta, hogy néhány első rendi gárdista áttörte a polneyei flottakommandósok utolsó sora jelentette védelmet, és felé, a kapu, az útkereső berendezés, valamint a közéjük, eléjük leparkolt, mintegy mesterséges barikádként felállított Dreyfus - karbonit felé rohannak. Brabham ekkor döbbent rá, hogy sem Speedot, sem az elméletileg az ő védelmére és fedezésére rendelt Pryce-ot nem látja, nem érzékeli a közelben… tétován az oldalfegyvere, egy, a közeledő vörös páncélos és köpenyes alakokkal szemben pusztán nevetséges játékszernek tűnő könnyű sugárvető felé nyúlt, igyekezvén eddigi absztrakt gondolkodását a túlélés, vagy a hősi, esetleg megalázó halál egy-, sőt, inkább nulla dimenziós dilemmájára ráállítani…
És ekkor a semmiből szinte inkább repülve, mintsem ugorva megérkezett az Ixis parancsnok nevű alak, akivel a csapataik találkozásakor oly szívélyesen üdvözölte egymást ő és Speedo. - A Polneyeért! A Főkormányzóért! Dögöljetek meg, rohadékok! - ordította Ixis, mire a pretoriánusok felé fordították vibrodárdáikat és földre vitték a könnyű mellvértet viselő, fekete egyenruhás férfit, akinek szeme sarkában eszelős fény villant, ahogyan Brabham felé kacsintott. - Kicsit sietni kellene, Specialista… időbe telik, amíg újabb Ixis siet a segítségére… - azzal a kezében lévő gránátok kattantak, ahogyan az imént még Brabhamra támadó első rendi gárdisták megfordultak, és a klón felé emelték, halálos csapásra készítve fegyvereiket…
Ixis és a pretoriánusok első sora eltűnt az eddigieknél is nagyobb, a barlangot megrázó robbanásban. Brabham reflexszerűen, gyorsan visszafordult az útkereső felé és megpróbálta folytatni a kalibrálást…
És hirtelen, mintha a rövid kihagyásnyi szünettől minden összeállt volna a fejében, a számsorok és jelrendszerek fedésbe kerültek, s néhány holografikus módosítógomb aktiválásával az Útkereső villogni kezdett… Brabham elégedetten konstatálta, hogy készen van… már csak egyetlen aktivátor parancsot kellett kiadnia a berendezésen, hogy a portál megnyíljon… Visszafordult a többiek felé, hogy bejelentse a sikerét… de nem voltak többiek. A füstön, kisebb-nagyobb beomlásokon és holttesteken át saját bajtársai helyett újabb vörös páncélos, lilán berregő, villogó vibrobottal felszerelt Első rendi alakok közeledtek…
- Ott van! - fogták be a vörös páncélosok mögül Brabham még ép audioszenzorai egy ismerős női hang kiáltását. A specialista már éppen valamiféle kétségbeesett, utolsó utáni megoldásnak tartogatott módszerhez, például a sisakja emittereinek fülsértő hangsugárzóként való használatához folyamodott volna, reménykedve, hogy elég időt hagy ezzel Taaliának, hogy az Éjnővér kimenthesse szorult helyzetből… de aztán ehelyett a sisak Erővel kapcsolatos szenzorai kusza összevisszaságba fordultak. - Ahogy megmutattam, Merrin úrnő - adta ki az utasítást Darth Caedus, aki az Éjnővér vezetésével az Első Rend pretoriánusai mögé lopakodott, miközben mindketten ez idáig elrejtették magukat az Erőben, majd egyszerre kitörve újra alkalmazni kezdték… Caedus instrukciói szerint.
Az idő tulajdonképpen nem lassult le, legalábbis Brabham - bár ki tudja, talán csak szofisztikált sisakszenzorai révén - számára teljesen követhető volt, mi történik… a pretoriánusokat mégis meglepetésként érte.
A humanoid, sápatag alak - Brabham jól átgondolt tippje szerint valamiféle Sith, bár olyan gyorsan, villanásszerűen mozgott, hogy egyelőre nem tudta azonosítani -, és a kíséretét alkotó Taalia Éjnővér nem is rohantak, inkább zöld gömbvillanások keretében a barlang romjai jelentette harctér egyik pontjáról a másikra… ugrottak, teleportáltak? Brabham nem érzékelt olyasfajta portálenergiát, mint amilyennek a megnyitására ő készült, csak az Erő hirtelen, pillanatnyi kiugrásait, mintha azt az anomáliát képezték volna le újra és újra egy nanoszekundum erejéig a láthatóan baráti - vagy inkább ellenségeink ellenségének minősülő - támadók, amelyen keresztül az Első Rend erősítése ideérkezett és rájuk támadt, s amelynek lilás pulzárja még mindig ott hunyorgott a barlangjárat egy távolabbi pontján.
Az Első Rend pretoriánusai viszont csak azt érezték, hogy a két támadó hol előttük, hol mögöttük, hol a fejük felett jelenik meg, csap le halálosan, majd tűnik el. Az Éjnővér saját fényostorával támadott, a humán férfi pedig első támadása után, mikor közvetlen közelről az egyik gárdista elé lépett és torkon lőtte, elszedte áldozatától az egyik energiabotot, és azzal döfködött. Néha ő maga nem is jelent meg, csak a zöldes, általuk teremtett pulzár végéből kinyúlva a bot egyik vége, vagy éppen egésze mért halálos csapást a láthatóan kétségbeesve, zavarodottan összevissza forgó és döfködő pretoriánusok egyikre, majd azonnal el is tűnt, hogy a barlang egy teljesen másik pontján megjelenve újabb vörös páncélos hűségáldozatot szedjen. Az egész olyan gyorsan véget ért, ahogy elkezdődött. Csak mikor elé léptek, Brabham akkor tudott végre az adatbankjából egy egyező képet lehívni, ami passzolt a humán férfi sárgás tekintetű, véreres szemű, kissé ráncos fizimiskájához… egy régebbi, archív képet.
- Maga… én… köszönöm… - hebegte összevissza Brabham, miközben saját érthetetlen helyzetét felmérve ujjai a háta mögött az Útkereső terminálján matattak még néhány pillanatig. - De itt valami… tévedés van… a Főkormányzó instrukciói szerint… - ezt most már inkább a férfi mellé védekező pozitúrában felsorakozó Taaliához intézte, semmint magához az alakhoz - a segítségünket jelentő Erőhasználó, akinek le kell jutnia ide… Jaina Solo… és nem pedig… Jacen…
- Ez a tojásfej az, aki kell nekünk? - kérdezte Brabhamot végigmérve Caedus, mire Taalia hidegen bólintott. - Akkor fogjuk meg és vigyük - vonta meg a vállát Jacen. - Én, elnézést, Solo Nagyúr… izé… - kereste a megfelelő megszólítást adatbankjában Brabham. - Az EGB Főkormányzójának parancsára eljáró BRB-01… Specialista… - Érdekel is ez engem, pondró - Caedus az Erő segítségével magához ráncigálta Brabhamot, majd az Éjnővérhez fordult. - Nem elég csak a feje meg a sisakja? - Én, kérem… - kapcsolt még inkább kétségbeesett üzemmódba a Specialista. - A Főkormányzó… a Főkormányzók… instrukciói… a karbonit fagyasztás, az útkereső… a portál…
- Ez az… izé visz minket fel, Merrin úrnő? - biccentett a Brabham mögötti portálra Caedus, majd visszafordult az Éjnővérhez. - Nos, hm? - Inkább azt hiszem, az a nagy lila gömb, ami mellett eljöttünk idefele - intett hátra Taalia, mire Caedus megfordult és maga elé lódította Brabhamot. - Nem vihetnek magukkal, a Főkormányzó megbízatása… Taalia úrnő, ki ez, csináljon valamit… - tiltakozott Brabham. - A Tierce-k… - Többen is vannak, mi? - lódított egy újabbat a foglyán Jacen. - Csak találjam meg a módját, hogy elhallgattassalak, tojásfej, a tudásod még hasznos lehet… a többi pedig nem érdekel.
- A küldetésünk, nagyúr… - tiltakozott tovább Brabham, mire Caedus türelmetlenül felhördülve előrelendítette egyik karját, és tarkójánál megérintette a Halálosztagos specialistát, mire az előrecsuklott. - Ugye nem ölte meg? - tiltakozott finoman Taalia, aki elkapta az előredőlni készülő Brabhamot. - Elveszhet a tudása... - Csak elcsendesítettem - vonta meg a vállát ismét Caedus. - Sokat akadékoskodott. Gyerünk, irány az a pulzár! - És nagyuram, tisztelettel... csak így itt hagyjuk azt a karbonitba fagyasztott klón kormányzót? - kérdezte továbbra is finoman Taalia, hogy azért ne feszítse túl a húrt újdonsült, láthatóan Anakin öccséhez hasonló sürgető temperamentumú mesterénél akadékoskodás címén. - Bizonyára fontos, lehet, hogyha… - Talán az Első Rend és a Tierce-k pitiáner nézeteltérése szempontjából - igyekezett előre továbbra is Caedus. - De nem nekem. Mozgás, Merrin úrnő!
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 5, 2023 12:18:49 GMT 1
Ahogyan Caedus, Taalia-Merrin és Brabham mögött még egy utolsó villant a pretoriánusokat a barlangrendszer aljára szállító gömbvillámszerű anomália, a holttestek között lassú, vércsíkos mozgás támadt. Egy klón egyenruhás alak küzdötte át magát Ixis parancsnok torzóján és a körülötte elhullott vörös páncélosok tetemein a terminál felé, amelytől Caedus és Taalia elrángatták Brabham Specialistát, majd lassan, küszködve felhúzta magát a terminálhoz.
Speedo, miközben egyik kezével a gyomrán energiabottal ütött hatalmas sebet próbálta úgy-ahogy befogni, remegő kézzel kereste meg a Brabham által a pulton hagyott kódhengereket. A klón elégedetten konstatálta, hogyha Taalia el is árulta őket, ha Pryce kereket is oldott… ha Brabham fogságba is esett, Ixis és a többi klón bajtárs áldozata talán nem volt hiába való. Teljesíteniük kellett… a Főkormányzó… az ifjú Főkormányzó küldetését. Ki tudja, gondolta a klón, talán a Solora vonatkozó parancs tulajdonképp teljesült is… Speedo ugyanis felismerni vélte Caedus fizimiskáját, miközben a földön feküdt, és amaz irtotta körülötte az Első Rend gárdistáit. Csak remélte, hogy Tierce... és Tierce tudják, mit miért csinálnak, és miért áldozták itt az életüket… ő és bajtársai.
Mert Speedo tökéletesen tisztában volt vele, hogy neki itt véget ér a szolgálata. Nem maradt már benne annyi erő és élet, hogy átlépjen a portálon… és mivel senki sem volt életben körülötte, csak egy választása maradt… remegő kézzel beütötte a kódhengerekben rejtett utolsó, Brabham által kihagyott kombinációt az Útkeresőbe, Neo Tierce utasításai szerint. Az Útkereső egy energianyalábot bocsátott ki a hasadékba, amely előtt a terminál állt, és a sziklarésben derengeni kezdett valami szürkés, sokkal inkább feszített, kódokkal teleírt pókhálóra, mint a Gree-kapuk folyadékalapú eseményhorizontjára emlékeztető mező.
A klón pilóta utánba lehanyatlott a terminál mellé, és utolsó erejével még kinyúlt Dreyfus karbonit tömbje felé, amely sértetlenül vészelte át a körülötte zajló összecsapást, miután Darth Caedus reinkarnált énje láthatóan nem mutatott túl sok érdeklődést arra, hogy beteljesítse ikertestvére feladatát, és végezzen a lefagyasztott szektorkormányzó klónnal… Speedo pedig rátenyerelt a sürgősségi dekarbonizáló gombra.
A tömbből sziszegve tört elő az izzó, olvadó fagygáz, majd nemsokára Speedo mellé odazuhant Dreyfus kormányzó alsóruházatot viselő, remegő teste. - Mi… mi történt - nyögte Dreyfus. - Nem… nem látok. - A karbonitfagyasztás mellékhatása, kormányzó - magyarázta vért köpve Speedo. - Hamarosan visszatér a látása, ne aggódjon… de… sietnie kell. - Ki… ki maga… - tapogatta végig a hang után vaksin Speedo arcát Dreyus, és baljóslatúan a levegőbe szagolt. - Vér… lövések… halál… mi történt itt? - A Főkormányzó bizalmasa vagyok… - nyögte amaz. - Speedo… - hirtelen eszébe villant a néhány szinttel feljebb tapasztalt szimuláció. - Speedo tábornok… - Speedo! - Dreyfus vak tekintetében szürkésfehér felismerés villant, aztán gyanakodni kezdett. - Ellenőrző… kérdés. Mi volt annak a jedi lovagnak a neve, akit megmentett és az MHQS-re hozott a jedi misszió élén, amikor kitört a Knot űrdokkjaiból és melyik bolygóról származtak?
Speedo halálán lévő elméje kétségbeesetten kapaszkodott az emlékekbe, a szimuláció emlékeibe pontosabban, amelyekről már azt sem tudta, hogy a sajátjai-e. - Nurrik… - nyögte végül - Nurrik Kenobi. A M’Haeli bolygóról. - Helyes válasz - ölelte meg a nyögdécselő Speedo-t Dreyfus. - És most… mit teszünk? Mi történt itt?
- Valakinek… át kell vinnie… egy nagyon fontos üzenetet… Neo Tierce Főkormányzó üzenetét, azon a portálon itt jobbra - Dreyfus követte Speedo kezének erőtlen mozgását, és lassan ki tudta venni tekintetének szürke fátylán át a kaput. Speedo eközben Dreyfus kezébe csúsztatta a Brabham által hátrahagyott kódhengereket, a Főkormányzó üzenetét. - Az üzenet címzettje… Folett százados. Egy másik időben és másik világban. - Az áruló cosraiaknak vigyek üzenetet? - háborodott fel Dreyfus.
- Mindenki meghalt magán kívül, kormányzó úr - nyögött újabb adag vért felköhögve, egyre inkább elhaló hangon Speedo. - Nekem sincs már… sok hátra. Maga… az utolsó esélyünk. Azért kell átmennie, és átadnia ezt… Folett századosnak, hogy valahol, valamikor egy Folett végre ne váljon… a Clone árulójává. Ez az ifjú Főkormányzó… utolsó parancsa nekünk. Siessen. Akik ránk támadtak, akik ezt meg akarják akadályozni… az Első Rend… hamarosan erősítést küldhetnek.
Dreyfus fogdosta, forgatta a kódhengereket. - Az Első Rend - mormolta, tudatának e galaxisbéli eseményeket számon tartó felével visszaemlékezve az Ausmannon történtekre. - Rendben. A kormányzó a falak mellett tapogatta ki a terminált, a sziklarést, benne a hálózatos mezőt, majd nagy levegőt vett, és átvetette magát a membránon, ami rögtön azután el is tűnt, csak az üres szirtek ásítoztak tovább sötéten a vájatban mögötte.
- Éljen a Birodalom - nyögte Speedo, ahogyan lassan véres köd ereszkedett az elméjére és a tekintetére. - Éljen… mindkét Tierce Főkormányzó… éljen… a Clone Szövetség…
...
Odafent Beniko végrehajtó-megbízott-miniszter és Kyron rendadmirális öklének kiterjesztett hegye a bolygón türelmetlenül járt fel s alá a leszállóplatformon. A praetoriánusoknak már végezniük kellett volna, lassan a megmaradt vörösosztagosok alrohamvezetője által vezényelt tartalék kontingens előbb ér vissza a Gideon-szintről, ahol tartalék járatok után kellett kutatniuk, mint a saját gárdistái, valami eredménnyel…
Aztán amikor pulzálni kezdett a mito-chlorian portálgenerátor, és anzellai, valamint symeong technikusai egymásnak kezdtek káromkodni és makogni, a végrehajtó asszony türelmetlenül félretolta a szőrös, összevissza vartyogó társaságot. - Félre innét, ti majmok, látni akarom, kit fogtak el végül…
A lilás gömbvillámos ketrecből azonban egy energiadárdás, sötét ruházatú alak és egy dahomiri éjnővér, majd egy halálosztagos technikus robbantak ki pretoriánusok helyett. Beniko az oldalfevyeréhez kapott, de az Éjnővér energiaostora a nyaka és a karjai közé tekeredett, lefegyverezte, térdre kényszerítette. A humán férfi közben csettintett egyet, mre a symeong és anzellai technikusok a földön kezdtek fetrengeni, fülükből vér folyt, és ordítottak félelmükben valamitől, amit csak ők láttak.
- Ez valami fejes, igaz? - kérdezte a humán férfi az Éjnővértől. - Annak tűnik - biccentett amaz, majd fényostorát tovább kiterjesztve egyfajta rabláncra fűzte a tiltakozó Benikot és a halálosztagos specialistát, aki valami ormótlan tech-sisakot viselt. - Bizonyára vannak parancskódjai, amikkel kijuthatunk a rendszerből, nagyuram. - Akkor vigyük mindkettőt - értett egyet Merrinnel Caedus, és körbepillantott. - Hol van a hajó? - Arra - mutatott egy álcázómezőt jelentő vibrálásra a platform szélén az Éjnővér és maga után rángatta a két foglyot.
A lothali lázadóktól szerzett futárhajó akkor emelkedett a levegőbe, hogy a fogoly Beniko retina-azonosítójával áthaladjon az Első Rend blokádján, amikor a bolygó túlfelén Blava és Cal Kestis hajója hasonló engedélykódokkal épp az ellenkező irányba indult.
...
Porta alrohamvezető vörösosztagosai az összes szint alapos átkutatása után tértek vissza a leszállóplatformra, miután odalent nem találtak sem túlélő klónokat, sem pretoriánus gárdistákat, de Kestis végrehajtót, a fegyveres behatoló nőt és a többi behatolót nagy részét sem… és most már Beniko végrehajtót sem, amint azt odafent konstatálták.
Az alrohamvezető a csapata egyetlen foglyára, egy Howard Pryce-ként azonosított, körözött lothali lázadóra pillantott. - Úgy tűnik, mindent magából kell kivernünk… - megropogtatta páncélkesztyűs kezét, majd a kommunikációért felelős őrmesteréhez fordult.
- Üzenjenek Kyron Rendadmirális frekvenciáján, vagy ha tudnak, akkor Rimbaud al-admirálisnak. Úgy tűnik, nem maradt rangidős első rendi tiszt a bázison, és egyetlen foglyunk van… jelezzék, hogy további utasításokat kérünk…
Porta ugyanakkor nem fogadott volna túl nagy összegben arra, hogy ezek az utasítások bármilyen mértékben eltérnek majd a teljes, minden nyomot eltüntető önmegsemmisítési parancstól.
|
|