Rilara Thane commodore hátradőlve, jobb lábát a bal lábán átvetve ült a parancsnoki székben, miközben elmélnyedten tanulmányozta a kövezvetlenül előtte megjelenő holoképet. A mandalórok agressziójának visszaverése és a túlélők többségének elpusztítása után a főparancsnokság úgy döntött, hogy sietve összeszed egy inváziós haderőt, amely a Csillagködől keletre lévő rendszereket szállja meg, így biztosítva az állandó összeköttetést Roche-val. A döntés mögött álló érvelésük egyértelmű volt: a mandalórok csak ott léphették át a hapan fő védelmet jelentő Csillagköd határait, hacsak nem tudtak észrevétlenül hatalmas flottákat keresztülmozgatni a Köztársaság területén. Rilara minimális kockázattal járó remek lehetőségnek tartotta az akciót, ami nagy segítséget jelent abban, hogy visszahelyezze magát a flottahierarchia térképére. Mióta visszatért az aktív szolgálatba, szembesülnie kellett azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a régi Admiralitásból, amely a nagy nemesi családok leányainak krémjét tömörítette semmi sem maradt. Helyette külhoniak, kisnemesek, közemberek és ami még rosszabb, Tökéletlenek gyűjtőhelye lett. Makin, a sithek mocskos vornskrje, a volt jediből admirálissá avanzsált Launshag, és az a magát valamiféle megváltónak kézpelő ribanc, Tiaena... semmi sem maradt a flotta régi kifinomultságából és eleganciájából.
Az egyedüli kivételt Mirna flottaadmirális jelentette, akinek köszönhetően most Rilara vezethette a legfontosabb akciót, Contruum invázióját. A Thane-család felé sokan leköteleződöttek voltak, és ezért is térhetett vissza olyan gyorsan a szolgálatba, miután összeomlott a Gavian Olanji vezette nemesi összeesküvés. Olanji viselt dolgai nem számítottak kirívónak a nemesi családok között - elvégre ki ne gyilkolná meg a szüleit és féltestvéreit, hogy hatalomhoz jusson? -, de az, hogy ez kitudódott, mégis azt eredményezte, hogy sokan kihátráltak mögüle. A hapan társadalomban a látszat minden volt, és Rilara tudta, hogy ha Gavian ellen semmiféle bizonyítékot nem tudnak felhozni, akkor senkit nem izgatott volna mit is tett. Ő a családi flottát vezette a Tzull körül, amikor a Tökéletlenek szemtelen módon megtámadták őket, megszegve ezzel a hapanok egyik ősi, szent tradícióját, amit generációk sokaságán át mindenki betartott: a családok gyűlését nem zavarhatja meg erőszak. Mivel anyja, Vergill matrarchónja is meghalt az összecsapásban, Rilara valamennyire hálás is lehetett nekik, elvégre az árulásban való részvétel minden terhét rá háríthatta át, ő pedig visszakerülhetett a flottához. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem teszi őket helyre, amit eljön a megfelelő idő.
- Asszonyom, hamarosan kilépünk a hiperűrből - szólalt meg a székbe épített kommban a zászlóshajójának navigátora. Rilara elégedetten simított végig a combjához erősített gondolatpuskán. Ideje megmutatnia azoknak a Tökéletleneknek, és külön a főfruskának, Tiaenának, hogyan is kell egy igazi csatát megvívni. Egyébként is több hajó volt a parancsnoksága alatt, mint az Aityra Különítménynek valaha. Megigazította aranyszőke hajának bal oldali tincsén lévő díszes aranyékszerét, majd kihúzta magát a székben. Pillanatok múlva a csíkok ismételten pontokká váltak a híd elülső plexijén túl, de a látvány nagyobb részét maga Contruum töltötte ki. Rilara felállt a helyéről, és behajlított könyökkel felemelte a jobb kezét.
- Minden egységnek: támadás! - suhintott vízszintesen oldalra a kezével. A flottája magját adó D1 Adv. Csatasárkányok ágyúmozgató mechanikái életre keltek, és pillanatokon belül mindegyikük ágyúit elhagyta az első lövés. A sárgás energianyalábok a bolygó védelmét biztosító űrállomás és aprócska flotta rekordsebességgel felhúzott pajzsain kenődtek el, de a civil forgalomnak is kijutott belőle, amely a repülési terveket ignorálva sietve igyekezett kitérni a harc útjából.
- A védők kitérő manőverekkel válaszolnak! Vadászgépeket indítanak! - futottak be a friss információk, Rilara pedig összefonta a karjait maga előtt. Mowan kapitány pár másodpercre felpillantott rá, mintha mondani akarna valami, majd meggondolva magát előre fordult. Nem különösebben szívlelte az
Arxianah parancsnokát, de így is olyan kevesen maradtak valódi nemesek, hogy örülhetett, hogy nem a Királynő valamelyik ölebét ültetik a nyakába.
A Csatasárkányok sztenderd homorú félkör alakú formációkba rendeződtek: egy tette a lehetővé azt, hogy a lehető legjobban összpontosítani tudják a tűzerejüket egyetlen célpontra. A védők flottája sokszínűbbnek ígérkezett a hapanokéhoz képest: kiszuperált szeparatista Recusant-osztályú cirkálóktól kezdve Nebulon-B2 fregattokon át Dreadnought nehézcirkálókig számos típus felismerhető volt a soraik között. Annak ellenére, hogy a támadók erősebbek és többen voltak, mégis felvették a harcot. Rilara furcsállva figyelte a flottamozdulataikat.
- Már rég meg kellett volna adniuk magukat - mondta maga elé. Rangon alulinak gondolta, ha ő maga ajánlja fel nekik a megadást, de úgy látszik ezek a külvilágiak túl hülyék ahhoz, hogy maguktól ennyit kitaláljanak.
- Ellenséges vadászgépek lőtávolban! - érkezett be a legfrissebb jelentés. Rilara feleslegesnek gondolta bevetni saját Miy'til elfogóvadászait, de úgy tűnt a könnyű győzelemről szőtt elképzeléseinek már így is annyi.
- Indítsák a saját gépeinket! - parancsolta, miközben ráközelített a taktikai kamerán az ellenséges egységekre. Főleg A-szárnyú vadászgépek voltak. Ha azt hiszik, hogy a több évtizedes technológiájuk versenyre kelhet velük, akkor bolondok!
- De asszonyom, az ellenséges gépek túl közel vannak egy indítás... - fordult hozzá az egyik tiszt, mire Rilara azonnal előrántotta a gondolatpuskáját és remegő kézzel rászegezte.
- Én vagyok a parancsnok vagy sem?! - kérdezte tőlük idegesen. - Ne kérdőjelezzék meg a parancsaim!
- Igenis, asszonyom! - fordult vissza a tiszt a konzola felé és továbbította az utasításokat. Rilara ujjaival a kivetítő oldalán dobolva figyelte az indítási műveletet. A három, hátrafelé emelkedő vonalban felállított Csatasárkány tűzvonal mögött várakozó hordozókról elkezdtek kirajzani a vadászgépek. A mosoly azonban szinte rögtön odafagyott a parancsnok arcára, amikor az egyik hajó testét robbanások rázták meg, és a hajó törsze egyszerűen kettétört.
- A
Vandis elpuszult, asszonyom! Súlyos károk az
Anthea-ban! Tashya kapitány ütközetben elhunyt. A
Volantis 2-4-es dokkfedélzete használhatatlanná vált! - futottak be a rosszabbnál rosszabb jelentések.
- Királynő védelmezz - suttogta döbbenten. - Honnan szereztek ezek ilyen protontorpedókat?
- Asszonyom, az ellenséges flotta kitért a tűzvonalból! Megpróbálnak oldalba támadni minket! - futott be az újabb jelentés. A megfelelően felállított hapan támadóformációk alkalamzásával maximalizálni lehetett az okozott kárt, effektív gyilkolási zónákat létrehozva. Az egyetlen gyengesége az volt, hogy ezek csak egyetlen irányba tudtak tüzelni, márpedig ha oldalba támadják, akkor választania kell, hogy a flotta vagy az űrállomás részéről teszi sebezhetővé a hajóit. Most nagy hasznát vette volna a kísérőhajóinak, de a vadászgépereje csökkenése miatt szükség volt rájuk légelhárító szerepkörben. Ajkait összepréselve bámulta a kijelzőt, de tudta, hogy záros határidőn belül ki kell találnia valamit.
- Commodore, talán ha visszavonulunk, hogy rendezzük a sorainkat - pillantott fel Mowan, de Rilara dühösen legyintett.
- Soha! A flottában mindenki rajtam röhögne - vágta rá mérgelődve. Hogy mehetett ennyi minden félre egy ilyen egyszerű akcióban? Kellett lennie más megoldásnak is. Ahogy felpillantott, a bolygón állapodott meg a tekintete, majd lassan a tüzérparancsnok felé fordult. - Lőtávolságon belül vagyunk a felszínhez?
- Igen, asszonyom - érkezett a megerősítő válasz, miután pár gyors gomblenyomással ellenőrizte a paramétereket. Rilara haloványan elmosolyodott.
- Mérjék be a fővárosukat és tüzeljenek! - parancsolta, és a hídon lévők azonnal munkához láttak. Nem sokkal később rakéták hagyták el az
Arxianah és más hajók vetőcsöveit, és hamarosan eltűntek a távolban.
- Becsapódás! - jelentette a támadást monitozoró tiszt. Rilara gyorsan ismételten ellenőrizte az ellenséges flotta helyzetét: már karnyújtásnyira voltak attól, hogy csapdába ejtsék őket. Idegesen dobolni kezdett az ujjaival.
- Készítsék a következő szalvót! - adta ki a parancsot. Ha kell mindenki kiirt nemcsak a bolygón, de az egész rendszerben. Erre szerencsére azonban nem volt szükség.
- Hívnak a bolygóról minket! Legmagasabb szintű azonosító kódok!
- Nagyszerű. Képernyőre! - utasította, és a következő pillanatban egy harmincas éveiben járó, divatosan rövidre nyírt barna hajú ember férfi képe jelent meg a monitoron. A háta mögötti ablakon keresztül látni lehetett, hogy több épület lángol.
- Kannack elnök vagyok - mutatkozott be. - Nem hittem, hogy civileket is célba vesznek.
- Nos, a figyelmét már sikerült kivívnom - mosolyodott el fölényesen. - Rilara Thane, a Hapan Királyság commodore-ja. Az anyakirálynő nevében felszólítom magukat, hogy tegyék le a fegyvert. Ha nem működnek együtt, kénytelen leszek addig bombázni magukat, amíg meg nem teszik.
- Készek vagyunk elviselni a veszteségeket - jegyezte meg Kannack. Bolond szentimentalista. - Ha kell az utolsó emberig harcolunk.
- Contruum megőrizheti az önigazgatását - jelentette ki Rilara, bár nem különösebben örült neki, de a főparancsnokság utasításában ez is szerepelt. - Saját kormányzatát és haderejét. Azonban el kell fogadnia a Királyság vezetését.
- Nehéz helyzet elé állít - pillantott rá Kannack, aki egy pillanatig úgy tűnt, az ellenállást választja. Az elnök ehelyett felsóhajtott. - De nem hiszem, hogy van választásom. Itt az elnök beszél minden harcoló egységnek: tegyék le a fegyvert!
Rilara legalább annyira megkönnyebbült, mint amennyire dühös volt. Viszont legalább sikerrel végrehajtotta a feladatát, még ha súlyosabb veszteségekkel is, mint remélte. Abban már csak reménykedhetett, hogy tevékenységét ki tudja magyarázni a flottaadmirális előtt.