|
Post by Lord Brodrig on Apr 28, 2016 9:59:53 GMT 1
F-20, Első Rend
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 28, 2016 10:04:21 GMT 1
A Finalizer a külső védelmi rendszerek mögött lépett ki a hiperűrből. A Resurgent-osztályú csillagromboló kíséret nélkül kúszott a számára megadott útvonalon. A Concrete az Első Rend egyik legfontosabb kutatóállomásaként funkcionált, ezért több védelmi gyűrűn kellett áthaladnia minden hajónak, ami a rendszerbe lépett. Ez alól még a legnagyobb rangú vezetők sem voltak kivételek. A Finalizer ugyanúgy végighaladt mindegyik kapun, mint egy szokványos mezei cirkáló. Minden gyűrűt űrállomások és ISD-III-mas csillagrombolók őriztek. A bejövő hajókat sokszorosan átvilágították, vizsgálóbizottságokat küldtek a fedélzetükre, és minden egyes alkalommal le kellett adniuk az éppen megfelelő kódokat, ha nem akarták, hogy letöröljék őket a csillagok közül. Minden ellenőrzési ponton különböző kódok voltak érvényben.
A régi, az Első Rend előtti időkben még fel nem fedezett bolygó ugyan lakatlan volt és sűrű homoksivatagok borították, az egyik legértékesebb archeológiai terület volt az űrnek ebben a részében. Pregalaktikus időkből származó városmaradványok feküdtek a felszínen, és az is bebizonyosodott, hogy a bolygó valaha élhető klímájú volt. Később sikerült kideríteni, hogy a helyi őslakosok egymással végeztek, amikor nukleáris háborúzásba kezdtek. Csakhogy a bombáik és egyéb pusztító eszközeik nem csak őket, hanem az egész égitestet megölték. A levegő nem volt belélegezhető, ezért az Első Rendnek zárt támaszpontokat kellett építenie. A homok, ami mindent elborított, vörös volt és mint ahogy az lenni szokott, bement mindenhová.
A Concrete olyan műveleteknek teremtett lehetőséget, mint például az Erőkutatás. Ide hozatták a Galaxis különböző pontjairól összeszedett energiákat. A kieső, távoli bolygó tökéletesnek bizonyult efféle szupertitkos kutatások lebonyolítására.
Rin elmélyülten figyelte, ahogy Vale kapitány leadja az éppen soros kódokat. Vale mellett ott állt Loik hadnagy, akit nemrégiben főhadnaggyá léptettek elő. A két tiszt külsőre nem különbözött egymástól, de míg a kapitány szófogadó, engedelmes, ugyanakkor kezdő volt a munkájában, a nála valamivel fiatalabb Loik frissebb és éles eszűbb volt nála. Rin rájött, hogy rosszul választott, amikor kinevezte a posztjára Vale-t. De a széljárás még változhatott, kivéve, hogy itt nem a természet, hanem Rin szeszélye döntötte el az irányt.
Amikor megkapta Distint Igazgató vészjeladását, utasította a kormányt, hogy egyenesen vigyék őt a Concrete-re. A személy, akit személyesen akart felvenni a hajójára, hogy elmagyarázza neki a teendőit, itt tartózkodott. Distint a lehető legfontosabb információknak volt a tudatában, és bár akár ő maga, akár Rin megtehette, hogy felrobbantja az Igazgató koponyacsontjába épített álcázott bombát, egyelőre szelídebb megoldásokkal akart próbálkozni. Distintbe egy nyomkövető is be volt építve, és az Első Rend szakértőinek sikerült lekövetniük az útvonalát – egyenesen a Sithek területeire. Distint személye talán nem érte meg egy újabb háború kirobbantását, ugyanakkor ő volt Sordis Nagyúr egyetlen és legrégebbi bizalmasa. Ez azt jelentette, hogy Sordis nem fog örülni, amikor megtudja, hogy a kedvenc szolgáját elrabolták. Annak sem örült volna, ha Distintnek önmegsemmisítésre kellett volna fanyalodnia.
Ő maga fog elmenni oda, ahová az Igazgatót vitték, de a terveihez szüksége volt egy Distint kaliberű tisztre. - Üdvözlöm, Lord Rin – mondta az utolsó ellenőrzési pontot vezető tiszt hologramja, amikor meglátta a Vale mögött tornyosuló fekete alakot. – Nem voltunk felkészülve a látogatására, de ha óhajtja, azonnal igazodunk a programtervéhez!
- Nem látogatásra jöttem – felelte Rin. – Nem sokat időzöm. Biztosítson róla, hogy a helyi kommunikációs sávok maradéktalanul le vannak védve!
- Természetesen.. azonnal intézkedek, uram! Ha bármire szükségük van, hívjanak.
- Úgy lesz, parancsnok – mondta Vale, és kiadta a parancsot a Concrete megközelítésére.
Rin lement a hosszú terembe, amit a Resurgent rombolókon diplomáciai tárgyalóteremnek használtak. A szoba egyetlen berendezése a középen álló holoasztal volt. A Rint követő két rohamosztagos lecövekelt az ajtó két oldalán. Ugyanígy tettek a szembeni bejáraton át belépő légzőmaszkos testőrök. Utánuk egy középkorú asszony jött, aki megállt az asztal Rinnel átellenes oldalán, majd biccentett. A tiszti egyenruhára hasonlító, de mégis inkább kutatóknak való, fehér öltözéket viselő nő lehúzta a kesztyűit, és a zsebébe tette őket.
- Köszönöm, hogy fogadott, doktornő – mondta Rin, és nem csépelve tovább a szót beütötte a Ruusan hívószámát.
- A munkának meg kell lennie – jelentette ki Nyna Calixte, aki jelenleg a Misztériumügyi és Reklamációs Hivatal igazgatójaként funkcionált. Az MRH előtt flottaszolgálatot teljesített, azután pedig átkerült ebbe a magas pozícióba. – Hol van Distint?
- Az ESB-kémeink szerint a bolygó, ahová lekövettük, a Kardass nevet viseli – mondta Rin, miközben a vetítő fölött megjelent az említett világ. – Ez a Sithek egyik titkosszolgálati központja. Többszörösen védett komplexum.
- Én a bányászathoz is értek – vont vállat Calixte. – Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy kibányásszuk az Igazgató urat a rankor barlangjából. A Hírszerzés már összeállított egy csapatot, és kérik a vezetésemet.
- Ön fogja vezetni őket, doktornő – bólintott Rin. – Ahogy én az enyéimet.
A Kardass képe eltűnt, és helyette egy vörös sisakos és páncélos alak jelent meg. A tagbaszakadt illető fél térdre ereszkedett, majd tisztelgett Calixte előtt is.
- Mit óhajtasz, mester? – kérdezte a Rin.
- Kreálj egy beszivárgó egységet, Melas – mondta a jégkék szemű férfi. – Distint igazgató elment a Sithek egyik világára, és szeretnénk visszahozni őt.
- Gondolom, nem nyaralni ment – töprengett Melas. – Különben miért... ült olyan helyen, ahol elkaphatták. Én magam... megyek.
- A találkozási pont koordinátáit hamarosan megkapod, prior – bólintott Rin. – Az egységetek Sith felségjelzésű teherhajókkal fog behatolni a Kardass területére. Vigyél próba előtt álló fiatalokat is. Tudasd a jelentkezőkkel, hogy aki túléli, annak garantáltan nem kell levizsgáznia. Az akció parancsnoka Calixte doktornő.
- A tervem alapján az önök csoportja szétszórtan, különböző szállítójárművekben fog lejutni a felszínre – tudatta Calixte, miközben Melas megfordult, hogy szembenézhessen a doktornővel. – Jelöljön ki pótjátékosokat! Ők lesznek a megfigyelési pontok, a Kardass körüli létesítményekben és hajókon fognak tevékenykedni.
- Ahogy óhajtja, doktornő – hajtott fejet Melas. – További értesítésig elkezdek intézkedni.
- A doktornő majd tájékoztat a továbbiakról – mondta Rin, és bontotta a vonalat. – Calixte őrnagy, kérem ismertesse az elképzeléseit. A szuper-csillagromboló Trejoliye már a találkozási ponton várakozik. A Hírszerzés ügynökei már a Kardass felé tartanak, hogy felállítsák a megfigyelőállomásaikat. Hogyan tervezi a Militarista Erők lejutását, avagy nem tervezi?
- A Trejoliye-ról irányítom az eseményeket. Korábban kérvényeztem, hogy az Első Rend összes hajóját lássák el álcázóberendezéssel! Ez a mai napig nem történt meg. Ha így haladnak a maga fejesei, uram, akkor biztos vagyok benne, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló.
- Értem a kritikát, doktornő – felelte Rin fanyarul. – Ahogy azt is, mire céloz az álcázó hiányával. Nem tudja bejuttatni a hajót a Kardassig.
- Distint kézre kerítése az ön embereinek a feladata – mondta a nő. – Az én feladatom más természetű. A kísérleteimhez szükség van bizonyos fajta... egyedekre. Ezeket feltétlenül be fogom gyűjteni az ESB határairól. A Trejoliye a határon kívül fog várakozni, hogy kimenthesse a menekülő beszivárgókat. Ha Distint is velük lesz, nincs kétségem, hogy kiszabadulnak.
- Ahogy óhajtja – hagyta rá Rin. – Ha találnak még valakit a Dark Side fedélzetéről, akit az ESB elrabolt, semmisítsék meg őket.
- Efelől ne legyen gondja – fordult meg Calixte, és elindult a dolgára.
Rin a szája elé emelte a kommunikátorát, és ő maga is kisietett a teremből.
- Kapitány, készüljön fel az indulásra! A Trejoliye tartózkodási helyét hamarosan megkapja Calixte doktornőtől.
- Azonnal, uram.
- Próbálja utánajárni, mi történt a Hapan Ködben. Miután eligazítottam a Distint-akció résztvevőit, utána kell néznünk, hová lett Sordis Nagyúr. A kódjaimat használva nézzen bele Distint levelezéseibe, hátha találunk valami nyomot, esetleg lejegyzett jelentéseket.
Kikapcsolta a komlinket, és ingerülten elfordult a lakosztálya irányába. Érezte, hogy a Galaxisban valami megváltozott – jól tette, hogy nem ment Tahiri után.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2017 15:41:02 GMT 1
A koszos, fehér egyenruha, amit viselt, még mindig tele volt vérfoltokkal és mocsokkal. Ráadásul, amikor Distint felkerült Calixte doktor csillagrombolójára, azt remélte, hogy egyenesen a Constantra viszik Sordis elé. Ehelyett közölték vele, hogy Sordis Nagyúr számkivetett lett, a Legfőbb Vezér visszatért. Utána pedig odakötözték őt egy orvosi asztalhoz, ami igen hasonlított arra, amelyiken a kanálfejűek kínozták.
Tudta, hogy előbb vagy utóbb megkapja azt, ami járt neki. A nők mindig megtalálták a módját, hogy bosszút álljanak.
- Azt hiszem, nem épp a legalkalmasabb pillanatot választottad arra, hogy felidézzük a múltat – mondta a mellette álló Calixténak, aki épp az orvosi kesztyűit igazgatta. – A Legfőbb Vezér bizonyára kíváncsi rám.
- Nem vagyunk hülyék – rázta a fejét a nő. – Inkább eláslak, minthogy Ren Vezér közelébe engedjelek.
- Azt hiszem, rangsorban feletted állok – puhatolózott Distint. – Ez nem jött be, ugye? – tette hozzá, látva a nő pillantását.
- Te is tudod, hogy ilyen esetekben, mint a tiéd, a rang értelmét veszti – bólintott Calixte. – Parancsnok! – kiáltott, mire az orvosi terem ajtaja kinyílt, és egy műanyag köpenybe burkolózott, átlátszó arcmaszkot viselő férfi lépett be, valamiféle táskával a kezében.
Distint azonnal megállapította róla, hogy rémisztő alak. Nagyon is jól tudta, miféle szakember, hiszen ő maga is számos ilyen sarlatánt küldött rá az ügynökség foglyaira. Dühösen nézett egykori élettársára, aki gyermekeinek anyja lehetett volna. Calixte meddő volt, és ez az ügy szétszakította őket. Distint elmerült az akkor még Sith Nagyúr Sordis szolgálatában, aki később beültette őt ebbe az első rendi pozícióba, hogy ellensúlyozza a Legfőbb Vezér befolyását.
Calixte pedig orvosi erkölccsel szemlélve kérdéses, a tudomány fejlődése szempontjából pedig hihetetlenül hasznos praxisba kezdett. Talán azt remélte, hogy megoldást talál a sikertelen mesterséges megtermékenyítésre. Azt sikerült elérnie, hogy a köznyelvben haláldoktorként kezdték emlegetni. A szuperkatonái, az Erővel kapcsolatos misztikus kutatásai, az okkult tudományok iránti lelkesedése... Distint mindig is csodálta ezt a nőt.
Most viszont dühös képpel méregette.
- Nincs szükségem pszi-vizsgálatra! – mondta sietve, miközben a maszkos alak az asztala mellé lépett. – Nem csináltak velem semmit! Nyna, te is nagyon jó tudod, hogy...
- Elég! – harsant Calixte hangja. Nem mondott többet, de az üres mosolya mindent elmondott helyette. Rideg szemei olyanok lettek, mint az üveg.
Distint döbbenten nézett vissza rá.
- Mi lett veled? – kérdezte, és már valós rémületet érzett. – Hát ezt tette veled a Legfőbb Vezér?
- Neked és nekem – mutatott magára, majd a férfira Calixte -, volt egy esélyünk. Elbuktuk. Ezért valamelyikünknek fizetnie kell.
- Úgy beszélsz, mint a Sithek – húzta el a száját Distint. – Nem én vagyok a hibás azért, ami kettőnk között történt. Ezt te is tudod, Nyna.
- Az Anarchista szolgái nem érvelnek – felelte ridegen Calixte. – Hanem meghalnak. Parancsnok, teljes körű vizsgálatot kérek.
- Ne! – kiáltotta Distint. Megpróbálta elhessegtetni a felé közelítő pszidoktort, de nem tudott megmozdulni. – Parancsolom, hogy hagyja abba! Nyna, ezt még te sem teheted! Ha teljes vizsgálatot rendelsz el, ez a vadállat örökre megbénít! Az agyam elsorvad... kérlek!
A maszkos alak közelebb lépett, ügyet se vetve a rimánkodásra. Calixte Distint fölé hajolt, és közelről nézte, ahogy a pszi szakember vonalakat rajzol a néhai igazgató homlokára.
- Én katona vagyok! – jelentette ki Distint. – A hivatásomhoz méltó halált érdemlek!
- Ó, hallgass már, Karo – pillantott a szemébe Calixte, hogy aztán tovább tanulmányozza a kollégája munkáját, aki kivette a táska tartalmát.
A maszkos férfi pisztolyformájú, a végén a kör alakú csatlakozóból kiváló apró tűkben végződő szerkezetet tartott a kezében. Odaérintette Distint homlokához.
- Egy olyan világban, ahol a becsület mit sem ér – sziszegte Distint, és érezte, hogy csurom vizes az izzadtságtól -, egy ember élete jobb, ha el sem kezdődik...
Érezte, ahogy a hideg anyag megérinti a bőrét. Érezte, hogy behatolnak az agyába, és az éles elektromos impulzusoktól azonnal elájult.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 31, 2019 18:22:16 GMT 1
Villard kapitány visszafojtott lélegzettel nézte, ahogy a csillagok a helyükre kerülnek a látómezőben. A kapitány oldalra pillantott – a mellette levő mozgatható terminálon nyugtázta a flotta megmaradt hajóinak bejelentkezését. Nagyrészük torony nélküli törzs volt csak – ezeket a rombolókat a másodlagos hidakról irányították. Előttük érkeztek a legsérültebb egységek, azok, amelyek képtelenek lettek volna egyedül elvonszolni magukat a szárazdokkokba, ezért a nagyobb társaik vonósugárral vontatták őket.
Villard ismét az űrre fordította a tekintetét.
A távoli bolygó, ami a Concrete kódnevet viselte, megközelíthetetlennek látszott. A pusztákból álló Concrete-től nagyobb távolságra régimódi ISD és ISD II-es csillagrombolók álltak, közrefogva azokat az átjárógyűrűket, amin minden belépő hajónak át kellett mennie. Ha a gyűrűkön kívül próbált volna meg közlekedni, a szervezetten telepített űrütegek módszeresen darabokra aprították volna a behatolót. Ha a gyűrű ellenséges szándékot vagy gyanús körülményeket érzékelt az érkező hajókban, automata rendszerei azonnal továbbították a tüzelési parancsot az ISD-k automata számítógépvezérlésének, valamint az automata lövegeknek. Ugyanez történt, ha valaki nem a megfelelő, hatóránként változó engedélykódokkal érkezett.
Ha ez nem lett volna elég, a védelem következő rétege egy olyan aknamező volt, amin csak a megfelelő vektorok ismeretével lehetett biztonságosan végignavigálni. A Concrete Állomás parancsnokai, ha úgy döntöttek, maguk is aktiválhatták az aknákat, mindent megsemmisítve a környéken. Aki túljutott az aknákon, annak pedig ott volt még a szintén ISD-kből álló blokád, illetve az azokat vezető, kinti szolgálatra rendelt RSD-k és orbitális platformok.
Villardnak fogalma sem volt, mit gyártanak odalent, és enyhén szólva túlzásnak tartotta a védelmet. Megkönnyebbülten konstatálta, hogy amúgy sem szerepel a tervben a bolygó megközelítése, szóval emiatt igazán nem kellett aggódnia.
– A Jedik! Itt vannak! – jelentette az egyik szenzortiszt. – Hamarosan lőtávolságba érnek.
Villard a terminálra pillantott – a mögöttük érkező Fény Hadserege nem sokkal maradt le tőlük. Villard leolvasta a lőtávolsághoz szükséges idő előrejelzéseit. A parancsnoki székben ülő Dryfe éppen az orvosdroiddal foglalatoskodott – a gépezet a nő arcán keletkezett kisebb sérüléseket látta el, miközben a főkoordinátor a beléptető engedélykódokat továbbította a Concrete Állomás parancsnoka számára.
– Háromszázhatvan fokos fordulat! Harckészültség! A parancsomra megkezdeni a tüzelést! – kiáltotta szét a parancsait Villard kapitány.
A flottamaradvány hajói lassú fordulózásba kezdtek. Még azelőtt kellett szembefordulniuk az ellenséggel, hogy az lőtávolságba érne – a félig fordult hajók ugyanis könnyű célpontot nyújtottak volna az üldözőknek. Villard a taktikai ernyőn nézte a manővert, miközben azon drukkolt magában, hogy minél kevesebb katonája haljon meg. Így is megviselte a Zonjun történt mészárlás – ennek ellenére az arcáról ugyanúgy nem lehetett leolvasni semmit, mint a főkoordinátor szenvtelen tekintetéből.
A flotta megfordult, de a lassú manőver miatt kifogytak az időből. Alighogy szembekerültek a Fény hajóival, máris fel kellett húzniuk a pajzsaikat. A Jedik lövedékei azonnal elkaptak néhány olyan rombolót, amelyek nem reagáltak elég gyorsan.
– Koncentrálják a tüzet a vadászgépekre – parancsolta Villard. – Nem akarom, hogy még több hajónkat az előzőhöz hasonló meglepetés érje. A pajzsok majd kitartanak a cirkálóik lövedékeivel szemben, ahogy eddig is.
Dryfe időközben felállt a székéből, és az arcán levő fekete tapaszt simogatva előrelépett, hogy jobban belássa a csatamezőt. Ezúttal élőben akarta látni a történéseket, nem csak képernyőkön és hologramokon – és ezúttal biztos volt benne, hogy győzni fognak. Az ellenség máris azt hihette, hogy a Concrete az Első Rend központja. Többek között ezért is irányította pont ide a flottát és a Jediket – a túlvédett állomás megfelelő csalinak bizonyult, az ellenség azt hitte, ez lesz a csapda lényege.
– Kapitány! – szólt élesen.
– Igen, főkoordinátor? – lépett közelebb Villard.
– Jöjjön, és figyeljen. Eljött az igazságszolgáltatás ideje, és a törvény ezúttal teljes erővel csap le a Jedikre!
…
A Concrete, bár a bolygó maga egy ősi civilizáció temetővilága volt, viszonylag épen megőrizött romvárosait szögletes alakú felhőkarcoló-roncsok és ódivatú, kerekeken gördülő járműmaradványok alkották. Maga az Első Rend, illetve a szervezeten belül működő Misztériumügyi- és Reklamációs Hivatal által ellenőrzött Concrete Állomás a föld alatt terült el, ugyanakkor számos nyílttéri, a sivatagos környezettől megtakarított táborral rendelkezett. Ezek nagy része ma már üresen állt, de egyikben még folyt a kutatómunka.
A Reklamációs Hivatal fekete egyenruhás tisztjei az Első Rend területein misztikus, titokzatos teremtményekként híresültek el, akiknek a létezése sem volt konkrét tény, inkább afféle éjjeli mese. A Concrete Állomáson azonban valóban léteztek – ezek a SpecSec egységek pedig Calixte doktornő kísérletének eredményei, afféle szuperkatonák voltak.
Az egyik romos gyárépület előtt kisebb udvar terült el: a kövezet repedéseiből sárgás növényzet burjánzott. Az udvaron fémesen csillogó, felül összekötött oszlopok álltak. Az oszlopokhoz szürke fogolyruhás rabok voltak erősítve – fajilag vegyes életformák, idősek, fiatalok, férfiak, nők és gyerekek egyaránt. Mindegyik arcán azoknak a teremtményeknek a beletörődő közönye tükröződött, akik már megszokták a végeérhetetlen megpróbáltatásokat, és az eljövendő halál is csupán a napi rutin részeként érintette őket.
Rabruhájuk mellrészén különböző jelölések álltak – az Erő különböző aspektusait használó, különféle kultúrából és filozófiai rendeket magába tömörítő táborlakókat elválasztó jelvények. Az aurebesh ábécé betűi: J, mint Jenth (Jedik), S, mint Senth (Sithek), A, mint Aurek (a Sordis-féle anarchisták), R, mint Resh (Rinek), N, mint Nenth (Éjnővérek), M, G, valamint D betűk.. és az ezek alatt álló faji megkülönböztetések.
A felülről összekötött oszlopok egyik oldala széles képernyős panelt alkotott, ami előtt egy fehér ruházatú technikus ügyködött. A foglyok között szuperkatonák és SpecSec elöljáróik járkáltak, mindannyian csillogó fekete egyenruhában. Míg előbbiek arctalan sisakot, utóbbiak tiszteletet parancsoló sapkát hordtak. Mindannyian rendelkeztek azokkal a misztikus képességekkel, amiket Calixte doktornő és a Concrete Állomás más tudósainak köszönhettek.
Mindezt a gyárépület egyik kitört ablakából fekete bőrű, SpecSec egyenruhát viselő nő figyelte. Az egyik szilánkon visszatükröződött a saját megjelenése: a nyakát és az állát tartó fekete gallér, a bal szemét takaró fekete implant, és a szeméből sugárzó, felfoghatatlanul szenvtelen sárgásbarna tekintet.
A sötét bőrű nő mellé egyik hasonló viseletű adjutánsa lépett. – Blava parancsnok, az előkészületek befejeződtek – jelentette a férfi. – Bármelyik pillanatban kezdhetjük.
Blava bólintott – egy pillanatra megcsillant a sapkáját díszítő fémkoponya.
Odalent a foglyok közé újabb SpecSec egységek léptek – vagy száz, fáradtnak tűnő szuperkatona és vezető tisztjeik. Az oszlopokhoz kötözött foglyok arcán félelem tükröződött, amikor felfogták, mi fog történni. A SpecSec tisztek egyike dohányra gyújtott, miközben elsétált az oszlopos kivégzőgép előtt – sürgetőleg intett az embereinek, hogy álljanak a helyükre.
Az oszlopsor mögött széles lejárat nyílt – a szuperkatonák többesszámban lesiettek a nyíláson. Blava, aki mindezt odafentről figyelte, tudta, hogy közvetlenül a rabok alatti közös tartályba mennek, hogy a megfelelő energiák egyenesen a szervezetükbe vezetődjenek.
Odafent csak az esszenciális őrség maradt, és a dohányzó SpecSec tiszt. A gyárépület aljából egy első rendi ezredes lépett elő, hogy megfigyelje az eseményt. A tiszt eldobta a bagót, és apró biccentéssel jelezte a technikusnak, hogy kezdheti.
A technikus állított valamit az irányítópanelen – mire az oszlophoz kötött foglyok rángatózni kezdtek. Ők voltak az utolsó, az Első Rend által a galaxis belső térségeiből összefogdosott Erőhasználók. A kísérletek mindegyiküket elemésztették. A Dryfe főkoordinátor által jelzett információk alapján a Concrete-rendszerben hamarosan háború fog kitörni, így a maradék foglyokkal mielőbb végezni kellett. Blava pedig úgy használta fel őket, hogy a napi programhoz képest a legtöbb hasznot húzhassa belőlük.
A rabok, bár erősen oda voltak kötözve az oszlopokhoz, erőszakosan hánykolódtak. Lassan kellett meghalniuk, hogy meghozzák a megfelelő eredményt. Ahogy kínlódtak, arcukat és más testrészeiket nedvek és egyéb salakanyagok hagyták el. A droidok majd feltakarítanak utánuk, de most szükség volt a szenvedésükre – idő kellett ahhoz, hogy a midi-chlorianjaik által tárolt energiák lecsapolódjanak a tárlóba, ahonnan aztán tovább vezethették azt a szuperkatonákba.
Ettől természetesen ők maguk nem váltak Erőérzékennyé – voltak ilyen irányú kísérletek is, de most másra használták a rabokat. A szuperkatonák vitalitása és fizikai ereje megnőtt, ahogy az agyi kapacitásuk is. A most töltődő harcosok nemrég fejezték be a különleges kiképzést, és most megkapták azokat az erőket, amiknek a hatására a leghatékonyabb erővé válhatnak majd a galaxisban. Ők voltak az utolsó szett, akik részesültek ebből a kegyből – Dryfe főkoordinátor azonban azt ígérte, hogy a rendszerbe való belépés jogáért cserébe még több Jedit fog leszállítani a kiürült táborokba, ami még több katona létrehozásához ad majd lehetőséget.
Blava tudta, hogy ez nem valószínű jövőkép – hiszen a kísérletek már eljutottak abba a fázisba, hogy nem volt szükség élő Erőhasználókra a szuperkatonák feltöltésére: az Erő egy mindent átfogó energiamező, ami behálóz mindent, ami létezik, mindent átjár, mindenhol ott van. Egyszerűen csak meg kell csapolni.
A testek lassan elernyedtek – a szuperkatonák pedig egyenként, kissé zavarodottan jöttek elő a föld alól. A tisztek kivártak, míg az összes szakasz felsorakozott. Kiadták a parancsokat a droidoknak, hogy takarítsanak fel, és hogy tüntessék el a bizonyítékokat. A SpecSec tiszt ismét dohányra gyújtott, miközben az első rendi ezredessel elegyedett társalgásba.
– Vezényeljék át őket a főudvarra – parancsolta Blava. – Most kell elkezdeni!
Azzal az adjutánsaival együtt megfordult, és átmasírozott a gyárépület másik oldalához. Innen széles terasz nyílt az odalent elterülő térségre, amit a teraszról teljes egészében be lehetett látni. A hatalmas, osztott tábort energiafalak osztották rácsokba. Mindegyik rácsban rabok voltak elhelyezve – a külső rendszerekből elhozott közönséges teremtmények, a kísérletek utolsó alanyai. Rendszerint rácsonként kísérleteztek rajtuk, de Blava azt a parancsot kapta, hogy most mindegyiküket fel kell használnia, a bizonyítékokat pedig el kell tüntetni, hogy a Jedik nehogy mentőakcióba kezdjenek.
A táborban a földet szürke, megkeményedett porréteg borította. Az energiamezők fölött az őrök számára létrehozott járdák vezettek keresztül, amiken most megjelentek a néhány perccel ezelőtt feltöltött szuperkatonák. A tisztek a rácsok fölött elhelyezett, szuperfejlett számítógépek közelében helyezkedtek el – rajta tartva a szemüket a fehér egyenruhás technikusokon, akik a gépezeteket kezelték.
Blava inkább hallotta, mint látta, ahogy az adjutánsa mellé lép. Felemelte fekete kesztyűs mutatóujját, és az egyik távolabbi rács felé mutatott. – Ott kezdjük! Egyes variáns.
Az adjutáns a kezében tartott hordozható komputerrel vezérelte az eseményeket. Alighogy elindította a műveletet, az információ eljutott a technikusokhoz, akik beüzemelték a kísérletet vezérlő rendszereket.
A Blava parancsnok által kijelölt négyzetben a megfelelő impulzusok hatására az Erő energiamezeje felszikrázott – szó szerint, ugyanis kékes villámok jelentek meg a semmiből, hogy belekapjanak a rabok testébe. Előbb szikraeső jelent meg, mintha a levegő maga egyetlen nagy elektromos kisüléssé alakult volna át. Aztán a rács belső tere Erőviharrá alakult: kék és lila villámok csaptak ki az Erőből, hogy elevenen megsüssék a hiába rángatózó foglyokat.
Miután a rácsban levő rabok mindannyian elpusztultak, Blava végignézett a táboron – még mindig volt vagy kétszáz rab, akiket el kellett tüntetni. Egy pillanatra az adjutáns kezében tartott képernyőre pillantott, majd rábökött egy előre bejelölt szektorra. Az adjutáns ezúttal másik variációt állított be, és továbbította a startparancsot a technikusoknak.
A kijelölt helyen állók csak annyit éreztek, mintha felforrósodott volna a levegő. Bőrük, illetve annak megfelelő héjazatuk izzadni kezdett, vagy más, hő hatására érezhető elváltozást mutatott. A levegő egyre forrósodott, pedig odafent csak szürke felhők álltak, eltakarva a napot. A raboknak légszomjuk lett, és a nyakuk felé kapkodva igyekeztek kiszélesíteni a légútjaikat, hogy levegőhöz jussanak.
A hő még tovább emelkedett – a levegő füstölögni kezdett, mintha csak reggeli köd szállta volna meg a térséget. Aztán a levegő meggyúlt – előbb kisebb szikrák, azután tovább érő, sárgásvörös lángok csaptak elő az energiamezőből. A tűz gyorsan elterjedt, lángviharrá növekedett, és mindenkit elemésztett a rácsban. Kilőtt az elválasztó energiafal felé, de a lángcsóvák lepattantak a falról. A rács egyetlen hatalmas tűzzé változott, fekete füstöt eregetve az égre.
Aztán anélkül, hogy bárki bármit is beállított volna, felrobbant a levegő.
Blava arcáról lehervadt a nyugodt közöny – szeme tágra nyílt a döbbenettől. Érezte, ahogy az adjutánsa elejti a komputert, ami darabokra törik a padlón, hallotta az ördögi, túlvilági hangot, és tudta, hogy a szemében levő vörösség csak a retinás tükörképe annak, amit valós érzékekkel képtelen lett volna teljes egészében felfogni.
Bár az anomália a lángviharból csapott elő, szempillantás alatt bejárta az egész tábort. A technikusok felülről is azonnal energiamezővel zárták el a létesítményt, ezzel megmentve a saját életüket, és a mellettük álló ledöbbent SpecSec egységekét.
A vörös energiahullám vadul vágott végig a foglyokon, átszivárogva a szomszédos rácsokba. A füstszerű sugárenergia végigsöpört mindenkin – a rabok szétszaggatva estek össze. Beleik a porba hulltak, testük különféle módon szakadt darabokra, vagy szívódott fel a gyilkos Erőmező érintésétől.
A pusztító erő úgy próbált kitörni a börtönéből, mint valami egzotikus vadállat. Az energiafalaknak csapódva besűrűsödött, különféle irányokba szétterjedt, majd ismét magába húzódott. A vörös energia végül szétcsapódott a tér minden lehetséges részébe – az iménti égő rács helyén most egy sötétvörös energiagóc állt. A mészárszék közepéből halványvörös fényoszlop kapaszkodott fel a felhőkig, de ez csak a fénye volt az energiának.
Nem tudott kitörni, így az eredetinél halványabb, gáz-szerű formában szétterjedt, és úgy tűnt, nem terjed, illetve nem mozog tovább.
Blava tátott szájjal bámulta az égbe törő fényoszlopot.
– Ez.. gyönyörű! – mondta, és szemében a csodálat jelent meg. A körülötte állók megrökönyödtek azon, hogy parancsnokuk nem félt, hogy ahelyett, hogy eszét vesztve elmenekül, elismerően nézi a vörös gyilkolómezőt.
– Khm.. parancsnok – szólt az egyikük. – A technikusok jelentik, hogy a számítógépekben nem esett kár, illetve az őrségnek sem lett baja.
– Nem tudjuk kontrollálni, vagy irányítani – jelentette egy másik az energiára utalva.
– Mi volt ez?! – szólt egy harmadik.
– Az Erő – fordította el a fejét a fényoszlopról Blava.
Az egyik adjutáns kezében megjelent a technikusok vezetőjének holoképe. – A régi írásokban olvastam efféle sötét oldali megnyilvánulásokról – közölte izgatottan. – De azok az Erők feketén, sűrűn mutatkoztak, mint a Renegát szublimációja..
– Ez nem a sötét oldal volt – jelentette ki Blava. – Az Erő nem tagolódik oldalakra, amikor nem kategorizált Erőhasználók hívják elő.
– Parancsnok, a doktornő! – lépett oda egy katona a kezében tartott, villogó komlinkkel.
Blava átvette a szerkezetet, és fogadta a hívást. A tenyere fölött megjelent a Concrete Állomást vezető nő alakja – a technikusokhoz hasonló fehér uniformist viselő, vörösesszőke hajú, idősödő Calixte doktor. – Mindent láttam, parancsnok – közölte, és bár megpróbálta elrejteni, Blava látta rajta, hogy őt is felzaklatták az események. – Ezt azonnal jelenteni kell a Legfőbb Vezérnek, azonnal tudnia kell!
– Mik a parancsai?
– A Legfőbb Vezér háborús tanácsot hívott össze a Ton Muundon – mondta Calixte. – De nekem az ügy fontosságára való tekintettel itt kell maradnom, hogy tovább vizsgálhassam az anomáliát. Kérem, képviseljen minket a találkozón, Blava parancsnok.
– Képviselni fogom – mondta szenvtelenül Blava. – De nem gondolja, hogy izolálnunk kellene az egyik rácsot? A Legfőbb Vezér könnyűszerrel megvizsgálhatná az Erő hatalmával.
– Elszállítani az anomáliát? – ráncolta a homlokát Calixte. – Kiszabadulhat. Túl kockázatos.
– Dryfe főkoordinátor szerint itt hamarosan háború lesz – folytatta Blava. – Nem kockáztathatunk egy ilyen mértékű felfedezést. Javaslom, hogy mielőtt megkezdené a műveletet, a fontosabb gépeinket és a szuperkatonákat szállíttassuk orbitra. Így biztonságban lesznek, ha az anomália kiszabadul.
– Ez megoldható – bólintott Calixte. – Kérdés, hogy mennyi időnk marad minderre.
Blava nem válaszolt, kifejezéstelen tekintettel meredt felettese hologramjára. Sárgásbarna szemének érzelemmentessége fenyegetően hatott.
– Nos.. rendben van – nyelt egyet Calixte. – Engedélyt adok a szállításra és az izolációra. Ön és a felszereléseink és a szuperkatonák orbiton megvárják a terület biztosítását, azután átszállítjuk az izolált energiát a hajójára, és a Ton Muundra mennek. Calixte ki.
Blava visszaadta a komlinket, majd megfordult. Az adjutánsai követték, ahogy besétált a gyárépület belsejébe.
…
A főflotta alig néhány perccel Dryfe és a Fény seregei után futott be. Az oldalról érkező hatalmas erő jóformán azonnal bekerítette a Fény Hadseregének létszámhátrányba került hajóit.
A több száz nagyméretű hajó között néhány rohamdreadnaught is előfordult, amelyek azonnal elkezdték az autoütegeik feltöltését. Az RSD Warhammer fedélzetén a flotta egyik főtáborvezetője, Draven tábornok hátratett kézzel figyelte, ahogy az egységei egymás után beérkeznek. Nézte, ahogy minden vezérhajó maradéktalanul befut, nézte, ahogy Dryfe főkoordinátor megtépett egységeiről lekerül a nyomás, nézte, ahogy a Fény Hadserege megpróbál felkészülni az új irányból jött váratlan fenyegetésre.
A Warhammer kapitánya ott állt Draven mellett, várva a parancsokat. Jól tudta, hogy a tábornok valahonnan a Magvilágokról származik, ahol a Yuuzhan Vong és a Második Polgárháború alaposan megedzették. Amikor Jacen Solo árulása után nem sokkal kiábrándult a Köztársaságból, nem csatlakozott az alternatívához, nem követte a Konföderációba dezertáló barátait. Egy ideig magányosan tengődött, új lehetőségeket keresett, amíg rá nem akadt az Első Rendre. Pontosabban az Első Rend ügynökei akadtak őrá, akik folyamatosan vadászták a potenciális, jól képzett szövetségeseket.
Draven sűrű, fekete szakállát az előírásoknak megfelelően, szigorúan formázva hordta. Szemei élesen pásztázták a csatamezőt, toborzókönyvekbe illő tartása, valamint bizalmat gerjesztő, de rideg tekintete kissé fenyegető élt adtak a megjelenésének.
Mindenki tudta, hogy nem irgalmat nem ismerő, főtiszt, ennek ellenére bármikor bevállalta néhány, a sötét oldal határán táncoló Jedi meggyilkolását.
– Elsődleges célpontok: a vadászgépek – közölte. – StealthX konfiguráció, továbbá keressenek oda nem illő modelleket, egyedi darabokat. Ezeket mielőbb megsemmisíteni!
– Azonnal, uram! – nyugtázta a kapitány.
– Karoljuk át őket, teljes tűzerő! – folytatta Draven éles hangon. – Megsemmisíteni őket!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 13, 2019 17:02:54 GMT 1
Az Erő kiáltott, sőt, üvöltött, ahogyan a Kathol Légió lényegében belerohant az Első Rend egyik központi bázisának védelmi rendszerébe és a menekülő, majd rájuk forduló flotta zárótüzébe. A hamarosan a hátukba érkező erősítés egységei pedig immár áthatolhatatlannak tűnő fém- és tűzkörbe zárták a Fény Hadseregének elit flottáját.
A Scythe-ok és TriScythe-ok pajzsait koncentrált ellenséges tűzerő tartós elviselésére és felfogására tervezték, de az ellen nem tudták megvédeni a bennük tartózkodókat, hogyha az Első Rend csillagrombolói űrhajónyi méretű lövedékekkel lőttek rájuk, vagy éppen saját törzsüket nem kímélve ütközőpályára álltak a kisebb jedi hajókkal, beléjük csapódva magukkal rántották őket a tűzorkánba. A rendkívül hatékony vadászelhárítás, a sorozatlövő ütegek állandó tüze pedig jelentősen megnehezítette a StealthX-pilóták dolgát. Nem voltak többé láthatatlanok és észrevétlenek, ha egyszer az ellenséges hajókon lévő Erőhasználók érzékelték őket, vagy használniuk kellett fegyverzetüket, az Első Rend lövegei azonnal befogták éjfekete vadászgépeiket, rájuk fordultak, és onnantól addig sorozták őket, amíg teljesen el kellett szakadniuk a harcvonaltól, hogy mentsék magukat, vagy meg nem semmisültek.
Kenth Hamner érezte társai félelmét, küzdelmét és halálát az Erőben, de csak állt a jedik zászlóshajójának hídján, és mosolygott.
Sosem gondolta, hogy könnyű lesz. Sosem gondolta, hogy nem lesznek áldozatok. Sosem gondolta, hogy minden egyes Jedi Lovag élve tér majd vissza a csatából. A Fény Hadserege csak akkor győzhetett, csak akkor kerülhetett igazán közel a Fényhez, hogyha harcoló tagjai megszentelték magukat az Erő Világos Oldalával, és vérükkel, sőt olykor életükkel fizettek a győzelemért a gonosz ellen.
- Az ellenség védelme? - kérdezte végül Kenth a radarokat figyelő lovag felé fordulva, aki a meditáló lovagok csoportjának segítségével térképezte fel a harcteret és az ellenfél vélhető szándékait. - Aknák, automatikus lövegplatformok és a statikus védelem részét alkotó régebbi gyártású csillagrombolók az ellenséges vezérbázis felőli oldalon, valamint a Zonjutól idáig üldözött ellenséges flotta maradéka - sorolta a hátul és fent kihegyesedő fejű aknh mester. - Mögöttünk és körülöttünk az ellenséges erősítés. Minden irányból tüzelnek ránk.
- Azt hiszem, kellőképpen felhívtuk magunkra a figyelmet - biccentett Hamner - És azt hiszem, ez valóban az ellenséges vezérbázis lesz, hogyha ennyire védik. Hamarosan bealkonyul ezeknek a hazug, rettenetes sötét oldali birodalmi szektásoknak. Jelezzenek a mi erősítésünknek is, jöhetnek!
A Kathol Légió jelzésére pillanatokon belül megjelentek az ellenséges csillagrombolók között, alatt és felett a Tantra és Danjar Légiók erői, amelyek egy ugrási pontnyi távolságban várakoztak. A korábbi, Zonjunál alkalmazott trükkhöz hasonlóan egészen közel ugrottak az ellenséges csillagrombolókhoz és ágyús-dreadnoughtokhoz, ezúttal azonban nem protonbomba-fürtökkel megpakolt bombázókkal, hanem kifejezetten páncélozott célpontok elleni hadviselésre alkalmas Free Virgilia rohamfregattokkal. A kíséretükben érkező Nebulon-csatafregattok az ellenséges csillagrombolók vadászelhárító ütegeit vették célba, míg a rohamfregattok páncélozott fejükkel egy régi, Lázadás-korabeli taktikát követve nekirohantak az ellenség jóval nagyobb hajóinak, és oldalirányba fordított fúvókáikkal megpróbálták kibillenteni pozícióikból az ellenséges csillagrombolókat, ütközőpályára állítva őket egymással. A megerősített fejrész melletti dokkolózsilipeken keresztül pedig jedi és Fény-rohamosztagok szökkentek át a vákuum néhány méteres semmijén keresztül az ellenséges hajók zsilipjeibe, vagy a páncélzatukon robbantott lyukakba.
A Fény Hadserege hagyományos, hajó-hajó elleni összecsapásban nem nyerhette meg ezt a csatát, de nem is szándékoztak így megvívni. Ahogyan vadászgépekkel sem, hála az Első Rend rendkívül alapos elhárító tüzének. Így hát maradt a zavarkeltés és az átszálló kommandók alkalmazása.
- Pozícionálják úgy a hajóikat, hogy az ellenséges rombolók ne tudják célba venni őket a holttér miatt, vagy ha igen, akkor jelentősen növekedjen a baráti tűz veszélye! - rendelkezett Hamner, majd egy válogatott jedikből álló csapathoz fordult, akik eddig a hídon várakoztak. - Készen álltok? - Készen állunk, mester!
- Akkor nyissátok meg az utat!
A lovagok a hangárba rohantak, és űrruhát öltve kiröppentek a zászlóshajóból, hogy megtisztítsák az utat az aknák és az automata ütegek láncán át. - Amint tiszta a terep - folytatta parancsait Kenth -, az Aing-tii hajtómű segítségével a vezérosztagunk egyenesen az aknamező másik oldalára ugrik, a bázis mellé. Aztán behatolunk és elfogjuk az Első Rend vezetőit. Akkor pedig ennek az egésznek vége lesz. Tartsatok ki, bajtársak, a győzelmünk közel!
Néhányan némi kétkedéssel pillantottak először a halálosan magabiztos Jedi Nagymesterre, majd az ellenséges erők jóval nagyobb csillagrombolói felül rájuk szegeződő autoütegekre, de hamar visszatértek a termináljaikhoz, és folytatták feladataik végrehajtását.
Végtére is, az Erő volt velük. Mi sülhetett volna el rosszul, amikor szent ügyért harcoltak?
|
|
|
Concrete
May 6, 2019 22:01:12 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on May 6, 2019 22:01:12 GMT 1
Az RSD Warhammer fedélzetén Draven tábornok elismeréssel adózott az ellenség vezéreinek. Az Első Rend hajói mindeddig az ellenséges StealthX és bombázóvadászokra koncentrálták a tüzüket. Amikor a Jedik erősítése beérkezett, az újonnan jött kalapácsfejű Free Virgilia korvettek, valamint az újabb cirkáló méretű hajók kissé levették a terhet a vadászokról, de a StealthX és bombázóegységek még mindig képtelenek voltak elegendő mennyiségben megközelíteni a megfelelő vadászelhárítással ellátott első rendi csillagrombolókat.
A távolban vörös fény villant, és a Fény két TriScythe cirkálója hatalmas tűzfelhőben porladt el az egyik rohamdreadnaught autoütegeiből érkező találattól. Mindeközben a kalapácsfregattok hajtóműveik teljes erejét kihasználva egyenesen nekirontottak a csillagrombolók elvékonyodó, elülső szélének.. a rombolók pedig, lévén, hogy csak hátul rendelkeztek elég erős hajtóművekkel, képtelenek voltak ellenállni a nyomásnak. Draven érdeklődve figyelte, ahogy két RSD-t mindössze két Free Virgilia egymásnak taszít – a hatalmas ék alakú felépítmények szabályosan feldarabolták egymást.
Draven a jelentésekből azt is tudta, hogy ezek a kalapácsfregattok tele vannak Jedi átszállócsapatokkal.. Az egymásba, vagy a legközelebbi dreadnaught oldalába taszított rombolók fedélzetén maradt első rendi katonáknak és tiszteknek esélyük sem volt. A Jedik megszállócsapatai valószínűleg foglyokat akartak, nem pedig hullákat, de Dravent ez a kis részlet most egyáltalán nem foglalkoztatta.
Klasszikus, régimódi lázadó taktika.
Az Első Rend hajói Draven beavatkozása nélkül reagáltak Hamner azon utasítására, hogy egymástól távolabb helyezze el a hajóit – így nehezebb volt rájuk lőni anélkül, hogy az Első Rend hajói a baráti tüzet kockáztatnák. Erre reagálva a csillagrombolók is szétszóródtak – bizonyos területeken meggyérült a csatamező, ahogy a nagy méretű cirkálók minél távolabb pozicionálták magukat egymástól, és sokkal nehezebben találták el az ellenséget, de egymást is. Draven sejtette, hogy ez a reakció Dryfe főkoordinátor taktikája.
– Fogjuk el azokat a kalapácsfregattokat – parancsolta. A Free Virgiliák egyre nagyobb kárt okoztak, és bár nem voltak annyian, hogy meggyengítsék a hazai flottát, azért elég sok fölösleges diszkomfortot és elterelést okoztak az első rendi egységeknek. – Eresszék ki az első és a második bombázószakaszt, a megfelelő kísérettel együtt! Itt az ideje, hogy megmutassuk: mi is ismerjük a lázadók módszereit.
Hamarosan látta, ahogy a Warhammer oldalsó hangárjait TIE vadászok tucatjai hagyják el. A régi csillagrombolóknak csak alul volt hangárjuk, ami megnehezítette a gyors vadászindítást. Az RSD-k tervezői azonban a régi Venatorokról vettek példát.
A masszív felépítésű TIE Brute bombázók belerepültek a csatába, és sértetlenül haladtak a célpontjaik felé. Tömör héjazatukon nehéz lett volna áthatolni az ellenség lövedékeinek, ráadásul védőpajzzsal is rendelkeztek. A szakasz minden bombázóját TIE Invader-kíséret vezette, így a Brute-ok szinte biztos, hogy eljutnak a céljukig.
Draven megfigyelte az első támadást. A TIE Brute mágneses rakétákat lőtt ki, amik az ellenség-barát felismerő rendszernek köszönhetően a legközelebbi Free Virgilia fregattok és Scythe-ok felé indultak meg, mintegy követve az ellenséges hajók röppályáját, és ügyet sem vetve az útjukba kerülő védővadászokra. Az efféle precizitás a Brute-ok újfajta szenzor- és elemzőrendszereinek, valamint a felfejlesztett fegyvervezérlő automatának volt köszönhető.
Az első Free Virgilia menthetetlenül felrobbant, a Brute pedig ráállt a következő célpontra.
…
Valamivel távolabb, egy másik csillagromboló fedélzetén a Concrete-n kikísérletezett, Erőmentes, de az Erőből energiát merítő szuperkatonák egy nagydarab, szuperszenzorokkal és transzparacél ablakokkal felszerelt konténert cipeltek.
A konténer oldalt teljesen átlátszó volt – az odabent kavargó vérvörös energia pedig az Erő maga. Illetve az Erőnek, mint energiamezőnek a fizikai megnyilvánulása, talán oldalak nélküli, nyers, letisztult formája.
A Concrete Állomáson végzett félresikerült kísérlet eredménye.
Beletelt néhány órába és emberéletbe, amíg a kitört energiát sikerült izolálni. Szerencsére az Első Rendnek megvoltak a műszerei az ilyen finom kísérletekhez, de még korántsem voltak tökéletesek. A szuperkatonák óvatosan, mármár gépi pontossággal cipelték a konténert. Blava parancsnok mindvégig velük tartott, ellenőrizve a munkájukat, és jelenlétével tökéletes munkavégzésre ösztökélve a katonáit.
A SpecSec tiszt megvárta, amíg beviszik a konténert a tárlóhelyiségbe, amit szintén speciális műszerekkel szereltek fel. Blava bele se mert gondolni, mi lesz, ha nem tudnak idejében elmenekülni a csatából, és az izolált energia kiszabadul. Nem félt a haláltól, de gyanította, hogy egy efféle természetellenes kísérlet, aminek odalent a tanúja volt, sokkal szörnyűbb fizetséget kíván majd a puszta életénél.
Kiparancsolta a katonákat a teremből, és belülről lezárta az ajtót.
A konténer ott feküdt a sötétségbe borult terem közepén. Két oldalán átsütött a vörösen fénylő energiahullám. Blava óvatosan közelebb ment, kezével olyan mozdulatot tett, mintha megtapogatta volna a konténer falát – de csak elhúzta előtte a kezét, egyelőre nem érintette meg. A fekete bőrű nő egyik szemét fekete implant takarta, a másik szemében barnásvöröses láng égett: a vágy lángja.
Egy darabig nézte a jelenséget, majd közelebb hajolt, és bekukkantott.
Ép szemében most vörösre vált a láng. A szája tágra nyílt, amikor megpróbálta felfogni, amit látott. Lehúzta fekete kesztyűjét, ami olyan szövetből készült, mint a Constanton talált gyíkszerű teremtmények, akik az ysalamirikkel ellentétben nem taszították, hanem felemésztették az Erőt. Ezek a védelmi eszközök mindennapos eszköznek számítottak a Concrete Állomás kísérleti térségeiben.
Blava puszta kezével érintette meg az üveget. Tenyere nyomban átforrósodott, de nem törődött vele. Egyetlen látható szeme tágra nyílt, ajkai kiszáradtak az izgalomtól, hát kéjesen megnyalta őket. Ha ez az erő mind az övé lehetne… Még közelebb hajolt, és orra már majdnem az üveget érte. Egyre vehemensebben lihegett, a nyelve a szája sarkában jelezte, hogy mennyire izgatott. Tányérsapkája hátranyomódott a fején, ahogy még közelebb tolta az arcát.
Végül kiöltötte a nyelvét, rátapasztotta az üvegre, és végignyomta rajta. Érezte a szájában, a nyelvén a sötétvörös energia forróságát, azt a pusztító erőt, amit képviselt. Aztán elvette az arcát az üvegtől, éppen idejében.
Váratlan sípolás szakította félbe az élvezetét.
Hirtelen felegyenesedett, és aktiválta a kommunikátorát. – Mi az? – Parancsnok, hamarosan indulunk – közölte egy magas férfihang. – Azonnal megyek – kikapcsolta a komot, majd visszatért a konténerhez.
Egy darabig nézegette, és vágyakozó pillantásokkal jutalmazta az Erőt. Végül felhúzta a kesztyűjét, és elindult a kijárat felé. Arca visszanyerte régi, hideg kifejezését, vonásai elsimultak, a vonalai megkeményedtek.
Válla fölött még egyszer, immár közönyös képpel hátrapillantott, majd lezárta a termet.
A híd felé vette az útját.
…
Odalent a bolygón, a Concrete Állomás parancsnoki termében Calixte doktornő a taktikai kijelzőket figyelte. Hozzá hasonló fehér köpenyes tudósok és fekete egyenruhás szuperkatonák járkáltak körülötte. A toronyból rálátott a környező térségre, és mivel a parancsoki terem tetejét és átlátszó transzparacél alkotta, az odafent folyó eseményekből is látott valamicskét.
De a képernyőn közelebbről is látta a Fény Hadseregének a Concrete felé irányított egységeit.
Bolondok ezek?!
– Parancsok? – kérdezte a másik képernyőn mutatkozó, a fenti védelmet irányító tábornok.
– Előbb át kell jutniuk az ISD-vonalon – sorolta Calixte. – Azután az aknákon, végül a blokádon. Hogy áll a kiürítés?
– Lassan haladunk, doktornő – szólt az egyik szárnysegéd.
– Javaslom, robbantsuk fel az aknákat, akkor mind megsülnek – ajánlkozott a tábornok képe.
– Nem, Blava egységeinek ki kell jutniuk, mielőtt robbantunk! – Calixte egy harmadik képre nézett.
A fekete RSD, amit Blava parancsnok számára bocsátott ki, most orbiton haladva, a megszálló egységekkel átellenben osont a csatatértől minél messzebbi vektoron. Calixte továbbította a kérését Draven tábornoknak, miszerint Blava kijutását minden áron biztosítani kell, akár a csata elvesztése árán is – hiszen a Legfőbb Vezér személyes ajándékát szállította.
Draven nem volt elragadtatva az ötlettől. A maga udvarias módján elküldte Calixte-t a fenébe, és annyiban hagyta a dolgot. A doktornő megigazította őszülő vörös haját, és magára vette a fehér mellényét, amit mindig hordott.
– Doktornő! – kiáltotta valaki. – Az ISD-k! A Jedik átjutottak a védelem első vonalán!
– Hogyan? – Calixte a megfelelő képernyőhöz sietett.
Odafent a támadóknak sikerült rést nyitniuk a régimódi cirkálók között, és mit sem törődve a belépési vektorok mentén elhelyezett szenzorgyűrűkkel, egyszerűen átrepültek a szabaddá vált, lángoló ISD-kkel teli átjárón.
– Kettőzzék meg a kirakodást, és azonnal elkezdeni a megsemmisítést! – parancsolta Calixte. – Készítsék a siklómat és a különleges egységeimet!
…
A Free Virgilia fregattokhoz képest egy birodalmi csillagromboló belseje bámulatosnak tűnt a számára. A kékesen vagy fehéren, az ütközés után pedig vörösen világító vészfények, a fémes folyosók.. ehhez képest a Jedi cirkálók belső falai sokkal barátságosabbak, sokkal emberközelibbek voltak. Organikusabbak.
A birodalmiak a gépeket szerették.
A Fény Hadseregének átszállócsapatának az volt a feladata, hogy elfogják azoknak a harcképtelenné tett első rendi hajóknak a parancsokait, amelyek magasabb rangú cirkálónak számítottak az először megszállt csillagromboló főkomputerje szerint. Hamner mester valamiért foglyokat akart, és a fregattok átszállócsapatai minden olyan birodalmi egységbe betörtek, ahol magasabb rangú parancsnokot sejtettek.
Cal Kestis kéken izzó fénykardjával vágott utat magának az agresszíven nyomuló krómosztagosok között. Már korábban megtanulta, hogy erőteljes, hatásos csapásokat kell alkalmazni a meglepően képzett első rendi rohamosztagosok ellen, ha az ember azt akarta, hogy a fénykard pengéje ne csússzon le ártalmatlanul a páncélzatukról. A krómosztagosok meglehetősen kemény küzdelmet tartogattak a Jedik számára, de az átszállócsapatok nem a Zonju felszínén harcoló, azóta odaveszett padawanok és lovagok közül kerültek ki, hanem a Fény Hadseregének legtehetségesebb harcosaiból.
A fiú vörös haja lobogott a sebességtől, ahogy haladt, szemeiben eltökéltség izzott. A társai mellette vagdalkoztak és küzdöttek, néhol az Erőt is bevetve eltaszítottak egy-egy ellenséget. Mesterüket, a fürge nautoli nőt, Jamara K'Nell lovagot a katonák nem tudták feltartóztatni. A fiatal Jedi olyan ügyességgel ugrándozott, sújtott, védett és pörgött, hogy Cal elámult volna a nő tehetségén, ha lett volna ideje efféle disztrakciókra.
Padawantársaival együtt a mester nyomába ugrottak, feltartott fénykardokkal indultak előre, hogy megostromolják a hidat.
Ha más nem is, a háború majd teljes jogú Jedi lovaggá szenteli őket.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 12, 2019 11:24:00 GMT 1
Natua Wan, a Free Virgiliákat alkalmazó Tantra- és Danjar Légiók hadműveleti tisztje az ütközet hátsó soraiból figyelte az eseményeket, miközben társa, a vuki méretekkel vetekedő, hatalmas ramoi, Bazel Warv az ellenséges RSD-vonal ellen vezette az átszállókat. A két Légiónak le kellett kötnie a teljes Első Rendi védelmet ahhoz, hogy Hamner mester és a katholi elitcsapatok végre át tudják vágni magukat az aknamezőn a központi bázis felé... a Nagymester utasítása egyértelmű volt; kitartani addig, amíg nem tudják elfoglalni a központi bázist, akkor pedig majd összeomlik az Első Rend védelme és menekülésre fogják.
Natua azonban nem csak jedi mester volt, hanem reális gondolkozású falleen is, és nem teljesen értette, hogy ettől miért omlana össze bármi is az eddig is leginkább fanatikusan védekező ellenség fejében, vagy vonalaiban... Hamner mester - és ezt Wan mester csak magában merte kimondani - úgy viselkedett, mint azok a humanidok, akiket Natua népének, a falleenoknak tagjai feromonjaik segítségével befolyás alá vontak és egyszerű ösztönlényekké tettek... viszont Kenth Hamner egyszersmind a Fény Hadseregének vezénylő tábornoka is volt, Natua pedig az alárendeltje. Így aztán csak annyit tehetett egyelőre, hogy megpróbálta innen kívülről segíteni az összecsapást és az egyébként meglehetősen logikátlan taktika sikerességét.
- Mester, az ellenség új bombázókat indított, súlyos veszteségeket okoznak a kalapácskorvettjeinknek! A StealthX-ek a vadászelhárítás erőssége miatt nem tudják megfelelően oltalmazni őket ellenük! Warv mester segítséget kér, azt mondja, a behatoló csapatai negyedét elveszítette már az átszállások előtt! - jelentette a régebbi típusú, de még mindig masszív parancsnoki hajónak számító Assault Frigate hídján Natuának a kapcsolattartásért felelős fiatal chadra-fan jedi lovag. - Látom, Habibi - biccentett a falleen, majd a mögötte várakozó csoporthoz fordult. Egy tucat ankh, három ithori, néhány csáprágós tyhferrai vratix, egy népéből erőérzékenysége miatt kitaszított colicoid és három Aing-tii pap alkotta a harci meditálók csoportját ebben a Légióban. Natua megjelölte az újonnan harcba kapcsolódott TIE Brute-ok azonosítóit az IFF-rendszerük segítségével a taktikai térképen. - Segítsetek, Ee'rakhigor'rakh mester.
A csapat vezetője az egyik vratix lehetett, mert válaszul erőteljes csattogtatásba kezdett a csáprágóival - a jedik kört alkottak, megfogták egymás csáprágóit, ízeltlábait, egyéb végtagjait, majd az Erőt egyetlen csoportként fókuszálva a taktikai térképen kijelölt csapásmérők ellen fordították...
Az egyik TIE Brute pilótája csak annyit látott, hogy hirtelen űrhajó méretben materializálódik előtte valamiféle csápos, talán leginkább Yuuzhan Vongra emlékeztető rettenet. Kikerülte, ed megint ott volt... bal forduló, jobb forduló, de a szörnyeteg megint ott magasodott előtte... aztán a pilóta kiképzésen tanultak átvették a kontrollt a zsigeri félelem felett, és rájött, hogy ez csak valamiféle Erő-trükk... valamiféle jedi megtévesztés.
Elégedetten elmosolyodott és akadálytalanul átrepült a következőnek előtte megjelenő kivetítésen. Még egy kicsit módosította a pályáját is, hogy pontosan a nevetséges szörnyeteg szemein keresztül fűzze át bombázóját... ... egyenesen bele az egyik Első Rendi RSD hídjába, amely az illúzió mögött volt.
Egy másik TIE Brute pilótája egy pillanatra nézett csak félre, hogy társa és anyahajója pusztulását figyelemmel kísérje, majd annyit érzékelt csak, hogy a kezei önálló táncot járnak akaratától függetlenül, élesítik az összes fegyvert, és telibe kapják Rendje kommunikációs rombolóját. Csak akkor tudta meghúzni a katapultkart, amikor a pilótaruha zsebében lévő vibrokéssel elkezdte egyesével levágni az ujjait, hogy ne tehessenek több kárt rajta keresztül a jedik...
Az irányítatlanul pörgő, pilótáját veszített bombázót pedig a láthatatlan Erő felkapta és belevágta az Első Rend közeli medikai fregattjába.
Natua elégedetten figyelte a meditátorok fókuszált tevékenységét, amikor a távkomért felelős padawan lépett mellé. - Mester... szórványosan fogható, rossz minőségű üzenetet kapunk a Zonju felől... azt hiszem, az ottaniak próbálnak üzenni. - Hadd halljam... - V... zat... zom... táma... élőhal... önmeg... mindenhol ott va... segí.... visszavon... zonnal!
- Talán segítségre lehet szükségük, talán hátbatámadták a Fényhozók erősítését is... - morfondírozott a fiatal padawan. Natua a homlokát ráncolta. Az Erő nem válaszolt ilyen távolságból az ottaniak pontos szándékaival kapcsolatban... a veszélyérzet, a megtévesztettség érzése folyamatosan ott lebegett körülöttük azóta, hogy beléptek az Első Rend felségterületére. - Próbáljátok meg kitisztítani az adást. Ebből még nem derül ki, hogy ők vannak veszélyben, vagy figyelmeztetni akarnak minket valamire! Nem vethetjük be minden tartalékunkat azonnal. Többet akarok tudni, mielőtt új parancsot adok! Próbáljátok meg átjátszani Hamner Nagymester felé a csata sűrűjében! - Értettem, mester!
A padawan elsietett, Natua pedig tovább figyelte a harc alakulását. A csillagrombolók védelmi vonalát már áttörte Hamner mester ereje, de az aknamező még hátra volt...
...
A Kathol Légió vezérhajóján Hamner átszellemülten, de már némi aggodalommal figyelte a veszteségjelentéseket. Sok Scythe és TriScyhthe elveszett már, ilyen távolságból, ilyen közelről még az Aing-tii pajzsok sem tarthattak ki örökké a nagyobb és több ágyúval megtűzdelt ellenséges csillagrombolók tüzével szemben. És magukkal nem vihették az összeset. - Gyerünk már... - sziszegte a Nagymester. - Szabad az út! - jelentette ebben a pillanatban az űrruhás kommandók koordinátora. - Az aknamezőn nyitva állnak a belépési vektorok! - Minden Kathol-hajónak! Aing-tii hajtóműveket aktiválni! - csapott a levegőbe elégedetten Hamner. Mindjárt vége... gondolta... mindjárt...
Mégis csak sikerülni fog Anaro lovag terve, gondolta. Az én okos Kiimi fiam, futtatta tovább a gondolatot. Remélte, hogy semmi baja a srácnak, és alaposan odatett az ellenségnek Zonjun, a felszínen... az meg, hogy az agresszív hadműveleti tervet Hamner sajátjaként magyarázta el a többi mesternek... nos, Kiimi még fiatal, meg fogja érteni, hogy egy ponton túl az embernek ügyelnie kell a szenioritása és a tekintélye megőrzésére... annyira... merész és magával ragadó terv volt. Annyira... szemtelenül bátor. Annyira könyörtelen a saját csapatokkal legalább, mint az ellenséggel.
Annyira tökéletes. A terv, ami megtisztítja a Fény és a Sötétség erőit egyaránt. Hogy nem jutott eszébe neki magának, Hamner nem is értette.
A Kathol Légió megmaradt hajói egy pillanatra eltűntek... nem gyorsultak fel, nem váltak vízszintes, folyamatos vonalakká a csillagok előttük, mint egy hagyományos hipertéri ugrásnál - ilyen kis távolságra ez amúgy is kivitelezhetetlen lett volna -, csak Aing-tii technológiájuk és az Erő segítségével egy pillanatra meggörbítették, átjárhatóvá tették a teret... és még egy pillanattal később az aknamezőn nyitott biztonságos vektorokat követve, elkerülve, hogy ugrás közben saját gravitációs anomáliáik magukkal rántsák a robbanótesteket, megjelentek az Első Rend központi bázisa mellett.
- Nagymester, az ellenség siklókkal és vadászgépekkel menekül a bázisról! - jelentette a közeli érzékelőket figyelő jedi. - Hagyjátok őket, csak a gyávák menekülnek közülük... a vezetőik még ott vannak - rázta meg a fejét Hamner. A StealhX-ek és vuki gyártmányú Owool-bombázók nem rendelkeztek Aing-tii motorokkal, így csak a Scythe-verziók ugrottak a bázishoz. - Ionágyúkat az állomásnak és kezdjétek meg az átszállófolyosók kilövését!
Azzal Hamner levetett barna-fehér, arany sújtásokkal díszített köpenyét, láttatni engedve alatta fehér-arany mellvértjét. Úgy nézett ki, mint a régi köztársasági háborúk legendás jedi hadvezére, Hoth tábornok, és úgy is akarta győzelemre vezetni csapatait. - Utánam, Fény katonai! Irány az átszállóhangár! Keressetek önmegsemmisítő tölteteket, bombákat, ne hagyjuk, hogy ránk robbantsák magukat ezek a fanatikusok. Élve fogjuk el a vezetőiket! Az Erő legyen velünk!
...
Miközben a Scythe-ok és TriScythe-ok védőkört alkottak a bázis körül, Natua cirkálói pedig meditátorok segítségével zavarták az Első Rend védelmét, a harc sűrűje Warv mesternek és a Virgilia-osztagoknak jutott. Bazel Warv saját Légiójába a legnagyobb növésű, legkeményebb jediket válogatta be... vukik, trandoshamok, talzok, whipidek, még gamorrai fénykardforgatók is harcoltak az Első Rend hadihajóin. Rohamosztagosok, rendosztagosok, mindenféle rendű és rangú páncélozott katonák hullottak el, vagy kerestek sikítva menedéket a nagy darab, fénykardokat harcosok elől.
Warv saját kommandója az erősítésként érkezett Első Rend alakulat zászlóshajóját, a Warhammer nevű csatahajót vette célba. Már átvágták magukat a hangáron, és a híd felé vezető turboliftek folyosóin jártak, amikor egyszerre az ellenállás megszűnt, az ellenség osztagosainak maradéka eltűnt, vagy visszavonult. Warv a komlinkjén keresztül Cal Kestist, a másik hangáron keresztül vezető úton támadó jedi rohamcsapat parancsnokát hívta. Az Erőn át is szólhatott volna neki, de amikor ennyi Erőhasználó volt ennyire felfokozott állapotban ilyen kis helyen együtt, ráadásul harci szituációban megnyitva magát az Erőnek, a hagyományos megoldás egyszerűen praktikusabb volt.
- Kestis lovag, nálatok is eltűnt az ellenfél? - Igen mester, itt is megszűnt az ellenállás... várj... valami jön! Warv a levegőbe szimatolt. Erő-vészcsengői megszólaltak. - Harci gáz, mindenki vegyen fel maszkot! Szűrjétek a levegőt az Erőn át!
A jedik sietősen előkapták légzőkészülékeiket, vagy az Erővel védőburkot képzetek. Így csak páran estek el közülük, elsősorban a velük tartó Fény-kommandósok közül. - Kestis, menj vissza a hangárba a védőruhákért! - Indulok, mester!
Hirtelen morajlás hallatszott Warv csapata mögött. A ramoai hátrapillantott, és döbbentett látta, hogy az imént levágott rendosztagosok felkelnek és feléjük indulnak. Hörögve, imbolyogva, a fénykarddal vágott, megfeketedett sebeiken kilógó beleiket lasszóként lóbálva. - Mi ez? - sivított fel saját nyelvén ijedten egy gamorrai jedi - A legrosszabb rémálmunk... - nyögte Warv, miközben a zombik tucatjai rájuk vetették magukat. - Védjétek magatokat, lovagok!
A kom és az Erő pedig az Első Rend összes hajóján, amelyre átszálltak a jedik, halálhörgésekkel, kiáltásokkal és zombi-mormogással telt meg.
...
Hamner mester és csapata átvágták magukat a központi bázis szórványos védelmén. A legjobban védett utat követve egy hatalmas terembe jutottak, amelynek falain mindenféle ismeretlen berendezések maradványai lógtak, üres kábeltokok, rakaszok, terminálok helyei, mintha valakik sietősen csomagoltak volna és magukkal vitték volna az összes berendezést.
Az Erő kiabált hozzájuk, hogy ide kellett jönniük. Hamner ezt világosan érezte. Csakhogy nem volt itt egyetlen Első Rendi parancsnok, főkoordinátor, alrendfőnök, vagy bármiféle egyéb tisztségviselő sem. Csak valamiféle vöröses kipárolgás-szerűség lebegett a plafon felett, ami néha sercent egyet, mintha valaki Erővihart akart volna gerjeszteni, de félúton megunta volna, és csak egy szánalmas, ketrecbe zárt zivatarocskára futottak volna, ami most nem tudott leesni, kitörni. - Mint egy... nem is tudom... Erő-buborék. - különös érzésem van, Mester - jegyezte meg a katholi elitosztagosok egyike. - Hol vannak az Első Rend vezetői?
Hamner bátortalanul előre sétált, aranyszínű fénykardjának hegyével megérintette a felhőt... ... és a következő pillanatban egy Erő-lökés a földre lökte az összes jedit. Az Erő-buborék-maradvány felrobbant.
Valami éles női hangon felsikított Hamner agyában, valami, ami a Kiimi Anaroval való találkozása óta ott rejtőzött benne, és végleg elhalt.
Kenth Hamner megrázta a fejét. Hirtelen azt sem tudta, hol van... - Mi... mi történt? Hol vagyok? - Felrobbant ez az Erő-valami, Nagymester - lépett mellé a kommandó törzstisztje. - Azt látom... Vertold - kereste elő zavartan Hamner a memóriájából a gülüszemű duro jedi nevét, akihez beszélt. - De hol vagyunk? - Az Első Rend központi parancsnokságán... ahová a parancsodra betörtünk, Nagymester. De a vezetőik nincsenek itt... - értetlenkedett a duro. - És a flotta? - A Kathol Légió az aknamező innenső oldalán, a többiek kint, az Első Rend csillagrombolóival vívnak... Hamneren hirtelen jeges felismerés lett úrrá. Hogy nem vette eddig észre? Annyira logikus volt... Hogy nem... - Ez csapda! - kiáltott fel a Nagymester. - Vissza a hajókhoz! - Hatástalanítottuk idefelé az összes töltetet, amit találtunk, Nagymester, nem fogják ránk robbantani a bázist! - tiltakozott Vertold. - Te magad mondtad, hogy nem kell aggódnunk csapda miatt, hogyha... - Kapcsold nekem a hajókat! - sziszegte Hamner. Még arra sem volt igazán ideje, hogy elmerüljön a gondolatban, hogyan lehetett ennyire ostoba. Mi verhette át... ki...
A duro felé nyújtott egy komlinket, abból azonban fegyelmezett bejelentkezés helyett artikulátlan üvöltés érkezett válaszul. - Mi történik odakint? - ordított bele a komba Hamner. - Ki az ügyeletes... - Az aknák, Nagymester... mozognak! Az aknamező megindult felénk! Ááááááá
Robbanások rázták meg a bázist, ahogyan a Kathol Légió odakint álló hajóira hirtelen tucatnyi, váratlanul mobilizált akna tapadt, és detonált.
A terembe pedig valamiféle gázkeverék kezdett beszivárogni, kisvártatva némi hörgés keretében pedig megjelentek az első zombik... ezek nem csak az útközben levágott rendosztagosok maradványai voltak, hanem vélhetően a börtönblokk foglyai, rosszul öltözött, kifacsart, kicsavart halált halt élettelen, most mégis mozgó testek, torzók, néhol csak egy fej, amelyik a nyelvét kiöltve vonszolta magát előre, vagy egy nyúlós kar, amelyik az ujjain közlekedve lendült támadásba.
Miközben a jedi kommandó tagjai fénykardjaikat lengetve rávetették magukat az élőholtakra, Hamner összefonta a karjait a mellkasa előtt.
Ő tudta már, hogy a zombik sokan vannak, túl sokan. Ő tudta már, hogy ezt a csatát nem lehet megnyerni. Bármelyik reálisan gondolkodó stratéga tudta volna. A Köztársaságot és a Szövetséget szolgáló Kenth Hamner őrnagy tudta volna.
Csak Hamner Nagymester és vezénylő tábornok, a Fény Hadserege elvakultságig önhitt vezetője nem tudta, aki azt hitte, különb, okosabb és taktikusabb lehet, mint Luke Skywalker, Kam Solusar, Kyle Katarn és Kyp Durron együttvéve.
Valami volt a fejében, efelől Kenth biztos volt. Nem csak elvakultság miatt volt ez... volt még... valami. Miközben egy hegynyi zombi közelített felé, lovag-testőrei pedig sorra hullottak el a túlerővel, és az elesett jedikből alakuló újabb, immár fénykardforgatásban is jártas holtak második hullámával szemben, Kenth Hamner lehunyta a szemét, és a Jedi Tanács, a régi, dicsőséges, a Yuuzhan Vongot és minden más fenyegetést legyőző Jedi Tanács utolsó tagját hívta az Erőben.
- "Corran"- suttogta. - "Már csak te maradtál. Sajnálom, hogy tévútra vezettem a seregünket. Őrizd meg a lángot. Őrizd meg... a Fényt!"
...
Natua Wan szinte egyszerre érezte meg Kenth Hamner és Bazel Warv halálát az Erőben. Nem volt könnyű különválasztani a többitől.
Ezer és ezer jedi halt ma meg.
A Kathol Légió hajói lángoltak a bázis körül, ahogy rájuk robbant az aknamező. Ramoai barátja rohamkorvettjei élettelenül sodródtak a megtámadott Első Rendi csillagrombolók mellett, amelyeken számos fedélzeten kihunytak a fények, csak valamiféle vöröses villogás jelezte, miféle mészárlás zajlik rajtuk. Egyik másik fel is robbant.
- Wan mester... Wan mester! - a falleen megrázta magát. Rájött, már jó pár perce szólongatja az első tisztje. - Igen? - Mi a parancsa? A Légióparancsnokok várják a további utasításokat! Folytatjuk a támadást? - Negatív... - rázta meg a fejét lemondóan Natua, miközben előtte a képernyőn ott futott a bothanok végre dekódolt üzenete, ami harci gázról és zombikról szólt, ami óva intette őket arról, hogy átszálljanak az ellenség hajóira. Amit túl későn kaptak meg és fejtettek vissza... - Hátrálunk és visszavonulunk egészen a Zonjuig. Ezt a csatát elveszítettük. - De mester, mi lesz a katholiakkal és Hamner mesterrel? - Már végük... - sóhajtott fel Natua. - Mindnek vége. Már nem tehetünk semmit. Menjünk innen.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 23, 2019 10:26:37 GMT 1
Draven tábornok figyelte, ahogy a Fény flottájának cirkálói megszüntetik a harcot, lövedékeik energiáit átirányítják a pajzsaikba, majd egymás után megfordulnak, és visszavonulót fújva elindulnak a rendszer széle felé. A Jedik megfutamodtak az elsöprő erejű haderőtől, amit az Első Rend felvonultatott ellenük. Draven tudta, hogy nagy nap ez a mai, a győzelem, pontosabban az Erőhasználó szekták elleni első nagy győzelem napja. De a tábornok mégsem érezte azt az örömöt, amit kellett volna.. Ahogy a távozó, a hiperűrbe lépő TriScythe és Scythe, Nebulon és Free Virgilia cirkálókat nézte, keserédes pillantással adta ki a parancsot az üldözésre.
– Minden egységnek: követjük a Jedi haderőt! – parancsolta az interkommba. – A vektoraik alapján visszatérnek a Zonjura, Veeto űrmarsallt már értesítettük. Érkezéskor körbezárás és megsemmisítés! – Draven levegőt vett, majd folytatta. – Dryfe főkoordinátor!
A vörös zubbonyos nő holoképe Draven felé fordult. – Az egységei ittmaradnak hátvédnek, a sérült cirkálóit lecserélték megfelelő állapotú egységekre – a nő bólintott.
Miközben a tábornok a talpa alatt érezte, hogy a Warhammer is elkanyarodik a menekülők nyomába eredve, ismét eszébe jutott az ellenség értelmetlennek tűnő, már-már amatőr stílusú taktikája. A csatában bevetett manőverek ugyan nem utaltak semmi furcsára. De Draven fejében felvetettek egy kérdést: mégis mi értelme volt ennek az egész hadjáratnak? A Jedik hadereje korántsem volt elég ahhoz, hogy legyőzzék az Első Rend flottáit. Hamner mester nem lehetett ennyire ostoba.. Természetétől fogva tapasztalt, kiváló stratégiai képességekkel rendelkező Jedi tábornok volt.. Ami most történt, egyáltalán nem illett a képbe.
Draven fejében megfordult egy pillanatra, hogy talán nem Hamner mester vezeti a Jedi erőket. Ugyanakkor a felvételeken jól látszott, hogy a Concrete Állomásra becsalogatott öngyilkos osztagot Hamner maga vezette, és ott halt meg a bolygón a társaival együtt.
Draven a csata eleje óta úgy érezte magát, mintha nem is a valóságban, de egy régen vágyott álomban lenne, egy meseszerű, ideális dimenzióban, ahol kénye kedve szerint irthatja ki az egész Jedi Rendet. Az efféle lelkesedés rendszerint nem jellemezte a személyiségét. Hirtelen szörnyű gondolat kerítette a hatalmába, és azonnali önvizsgálatba kezdett. Az érzései, a cselekedetei a sajátjai voltak, nem érzezte külső befolyás nyomait magán. Ez azonban nem jelentett semmit. Talán olyan kifinomultan avatkoztak bele az elméjébe, hogy az felfedezhetetlen volt..
Draven sejtette, hogy valami, vagy valaki más állhat a háttérben. Vajon volt értelme ennek az egész háborúnak? Bárki is győzzön, ki lesz a legnagyobb győztes? A tábornok lenyelte a kétségeit, de valami, ami a tudatalattijából nyúlt ki felé, egyszerűen nem hagyta nyugodni.
Talán az Első Rendet maga a győzelem fogja legyőzni?
…
Cal Kestis megérezte Hamner tábornok és a többiek halálát. Ezer és ezer Jedi veszett ma oda.. vajon megérte az áldozat? A saját mestere, Bazel Warv felkiáltott az Erőben, aztán végleg eltűnt az energiamezőből, mintha sosem létezett volna. A vörös hajú, fiatal Jedi lovag az egyik hangármenti folyosón haladt, és a sokk megtorpanásra késztette, amikor rádöbbent, hogy végleg elkésett. A társai mind odavesztek, mostmár sosem éri el őket a védőruházatokkal..
Az egyik terminálhoz sietett, és belépett a csillagromboló számítógépes rendszerébe. Visszakereste a kamerák felvételeit, miközben rájött, hogy az élőhalottak által elárasztott helyiségeket a csillagromboló parancsnoka hermetikusan lezáratta. Ami azt jelentette, hogy izolálták a veszélyt, vagyis a rohamosztagosok megint megjelenhetnek a folyosókon. Cal megvizsgálta a legutóbbi felvételeket, de azt kívánta, bárcsak ne tette volna.
Most már tudta, hogy hiába megy vissza. Senkinek sem segíthetett. Senki sem maradt, akit megmenthetett volna.. De nem lehet, nem így.. valamit tenni kell.
– Menekülj, fiam – csendült egy éteri, de ismerős hang.
Cal megpördült, és felkattintotta kéken izzó fénykardját. Körbenézett, de egyedül volt a folyosón. – Hamner mester..
– Megtévesztettek minket – folytatta a Jedi tábornok halálon túli lénye. – Nem szabadna itt lennünk. Menj!
Cal rájött, hogy a szavakat nem csak ő, de a többi túlélő is hallja.
– De tennünk kell valamit.. – mondta erőtlenül. – Segítenünk kell..
– A hősködés ideje lejárt, fiam – folytatta Hamner szellemhangja. – Már késő.. Abban a pillanatban meghaltunk, amikor elindítottuk ezt a hadjáratot. El kell bújnod, meg kell mentened magad, hogy a Jedi Rend egy nap újra lángra kaphasson a csírából, ami az ifjúsága. Menj, amíg még megteheted.
– De hová menhetnék? – sóhajtotta a fiú tehetetlenül. A szellemhang azonban nem válaszolt többé. Cal érezte, hogy a rohamosztagosok megindultak. A következő pillanatban közeledő csizmás talpak dobogását hallotta.
Benyitott a hangárba.
Eltette a fegyverét, és odalopózott a legközelebbi Xi-osztályú siklóhoz. A hajó teljesen nyitva állt, és nem őrizték. Cal minden érzelmi sokkot félretett, és felsietett a rámpán. A hajó viszonylag könnyen beindult.
A káoszban senki sem vette észre, hogy a komp felszáll és kirepül a nyílt űrbe.
…
Calixte doktor éppen az otthoni híreket tanulmányozta, amikor jelentették neki, hogy az ostoba Jedik belesétáltak a csapdába. A mobil aknamező pedig sorjában rácsatlakozott az ellenséges hajók jeleire, és azok hiába menekültek, legalább egy vagy két akna ígyis elérte őket. Az eget lánggömbök festették vörösre, majd elhalványultak... A Jedik egységei megsemmisültek, tábornokuk halott volt.
Calixte nem tudta nem úgy érezni, hogy túl könnyen ment. Miután Blava parancsnok bejelentkezett, hogy hajójával, és a Concrete Állomás összes fontos adatával és az anomáliával épségben belépett a hiperűrbe, és megkezdte utazását Ren Legfőbb Vezérhez, a doktornő nyugodtan készült fel az esetleges halálra, amennyiben a Hamner elleni csapdája nem sikerült volna. Erre most kiderült, hogy Ren Vezér meghalt.
A doktornő üzenetet küldött Blava parancsnoknak a vezetőségben történt változásokról. Ő maga sem tudta, hogy ha Renhez nem vihetik, mit kezdjenek az elszabadult Erővel, amit a félresikerült kísérlet után izoláltak. Calixte tudta magáról, hogy ő a legértékesebb tudós a galaxisnak ezen az oldalán, így Rin Vezér, akivel korábban is dolgozott együtt, bizonyára továbbra is igényt tart a szolgálataira.
Újra felvette a kapcsolatot Blavával, hogy közölje vele, hogy Rin is Erőérzékeny, így neki kell leszállítania az anomáliát.. de a SpecSec parancsnok hajója ezúttal elérhetetlennek bizonyult. Calixte más csatornákon próbálkozott, de hiába. Aztán megpróbálta elérni Lysij kapitányt, aki Blava cirkálóján szolgalt, de a tiszt szintén nem válaszolt, mi több.. a fogába épített jeladó megszűnt működni.
Mégis mi a fene történhetett?
– Doktornő, az evakuáció készen áll! – jelentette a hátramaradt SpecSec egységek vezetője. – Az utolsó transzport hamarosan indul.
– Amint a levegőbe emelkedtünk, semmisítsék meg az állomást! – parancsolta Calixte, és megfordult, hogy felszálljon a hajóra. - Állítson össze egy különleges egységet. Vadászni megyünk!
Ki kellett derítenie, mi történt a mélyűrben, és miért szakadt meg minden kapcsolat Blava parancsnok csillagrombolójával.
Remélte, hogy csak egyszerű meghibásodásról van szó.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 29, 2019 10:06:01 GMT 1
Cal Kestis immár sokadszorra tért vissza az ájulás és az ébrenlét közti szürke zónából.
A komp, amellyel felszállt a zombiktól és robbanásoktól hemzsegő hajóról, nem sokkal indulás után találatot kapott - sérült a létfenntartás, a hajtőművek... a hipertéri meghajtó teljesen tropára ment, Cal pedig csak úgy tudott kivergődni a csatamezőből, hogy gépén lekapcsolta az állapotjelzőket, fényeket, érzékelőket, kvázi "StealthX" módba, zéró kisugárzásúra állította a járművet, az így nyert energiát a tartalék létfenntartó rendszerbe szivattyúzta, majd jedi meditációs technikával minimumra állította életfunkcióit, gépét pedig a rendszerből kivezető vektorra, remélve, hogy a visszavonuló jedi hajók közül valamelyik megtalálja és felszedi...
Eddig nem volt szerencséje, és már-már lemondott a megmenekülésről, amikor újabb, minden eddiginél mélyebb transz-állapotából az Erő és a sérült űrjármú egyidejű közelségi vészjelzése ébresztette fel... valami közeledett.
Cal Kestis hunyorogva bámulta a csillagpettyes űrt. A rendszer napja jobb oldalt, az Első Rend űrbázisa bal felé helyezkedett el - utóbbi körül még mindig hatalmas volt a forgalom. A központi állomás súlyos károkat szenvedett el, miután a jedik élcsapata mögött lévő aknamező felrobbant, és a szupermodern Scythe cirkálók roncsai a bázisba csapódtak. Távolabb pedig az Első Rend és a FÉny Hadseregének hajóroncsait sodorta az űrszél. Számos épnek tűnő csillagromboló is forgolódott a roncsmező mellett, láthatóan mentettek, vagy éppen likvidáltak... az Első Rend úgy tűnt, evakuálni szándékszik a bázist, mert Cal több kifelé haladó teherhajót látott még szabad szemmel, érzékelők nélkül is, mint befelé haladó katonait, de a dolog hosszú és viszontagságos feladatnak tűnt.
Az ifjú jedi aztán kissé eltekerte a fejét, a konkrét jelenlétet keresve az űrben és az Erőben, amelynek közelsége felébresztette...
Először csak egy alig kivehető, az űr sötétjébe olvadó szürkésfekete orr úszott be a látótetérébe, aztán lassan láthatóvá vált számár az áramvonalas, hengeres test... olyasféle alakú volt, mint az eligazításokon bemutatott cosrai U-hajók, az EGB lopakodóinak egyike, csak sokkal nagyobb... Cal pedig döbbenten és egyszerre megkönnyebbülve fedezte fel a beúszó lopakodó felé mutatott hasán a vostroyai jelvényt. Egy vibrosarló és egy vibrokalapács fogott közre valami drónszerű, vörös sziluettet, amit Cal nem ismert fel először.
Aztán az Erőben és szabad szemmel is jól érzékelhető remegés futott végig Cal testén, ahogyan a felette lebegő lopakodó-cirkáló útjára engedett egy hatalmas, leginkább elnagyolt fémtojásra emlékeztető valamit, ami begyújtotta hajtóműveit, és egyenesen a rendszer napja felé száguldott, messze elkerülve az Első Rend űrbázisát és csillagrombolóit.
Kestis egy pillanattal később rádöbbent, mit lát.
- Ne... - szaladt ki akaratlanul is a száján. - Még ezer és ezer jedi lehet a sérült hajókon... és... és... civilek... mit csináltok...
Tiltakozására mintegy válaszképpen újabb rántást érzett, ahogyan az Avrora-osztályú rakétahordozó, amely a jedik vektorát követte álcában ide egészen Concrete-ig, vonósugárra vette. Cal tiltakozása néma kiáltássá fakult, ahogyan a siklója pilótafülkéjének plexijén keresztül végignézhette a következő pillanatok történéseit, miközben a vostroyai rakétacirkáló hangárjába vontatta a hajót.
A Cár-bomba nagy teljesítményű hajtóművének és egy jól kalibrált, rendszeren belüli, saját erőforrássból megvalósított mikrougrásnak köszönhetően alig pár perc alatt megtette normáltérben is a távolságot a Concrete napjáig. A vörös törpe koronájának határán detonálta első töltetét, majd a többi a csillag gravitációjának köszönhetően a csillag magjába fúródott... a Napzúzó rezonanciatorpedójának elvén kifejlesztett robbanófej instant és villámgyors láncreakciót idézett elő.
A csillag percek alatt szupernovává vált és növekedni kezdett. A vostroyai rakétahordozó lezárta hangárterét, benne a tehetetlenül tiltakozó, ezrek, vagy akár milliók halálkiáltására váró Cal Kestissel a fedélzeten, majd azonnal a hipertérbe ugrott.
Az Első Rend űrbázisát és flottájának azon részét, akik nem tudtak időben elmenekülni, a sérült hajókkal, jedikkel, rohamosztagosokkal, hadifoglyokkal és zombikkal egyaránt percek leforgása alatt elsöpörte a szupernova sokmillió fokos, hatalmasra növő lángja.
A Concrete, mint csillagrendszer és az Első Rend erőssége, megszűnt létezni. Csak hamu, csillagpor és űrsalak maradt a helyén, és egy, a szomszédos rendszerben kidobott vostroyai kombója által sugárzott, ismétlődő üzenet: "Így pusztulnak el a fasiszti kutyák! Első Rend rabságba vetett dolgozói népei, készüljetek! A felszabadulás immár közel! A Forradalom megkezdődött! Za vostroyu za frontizma za Kirova!!!"
|
|