|
Nagi
Jan 15, 2015 22:02:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 15, 2015 22:02:14 GMT 1
A Főkormányzó távolról érkező holoképe enyhén megremegett, de a legrosszabb minőségű adás sem tudta palástolni Wenthar megérzését az Erőn keresztül - a testőr jól érzékelhetően meg volt lepődve, és nagyon is szeretett volna máshol lenni ebben a pillanatban... mintha fél galaxisnyi távolság nem lett volna épp elég nagy. És valóban nem az, tette hozzá magában Wenthar. Végül a testőr meghajtotta magát. - A Halálbolygóról van szó, Felség. Úgy tűnik, árulók egy csoportja átvette az irányítást felette. - Ezért tartom magukat?? - Wenthar szemei villámokat szórtak, ahogyan Thainre meredt. - Hogyan lehetséges ez?? - Úgy tűnik, Dorja Égi Marsall is az összeesküvés része, Felség, valamint Kandor nagyúr is. - jegyezte meg gyorsan Thain. - És legalább egy... ismeretlen sith csoport. Csak annyit tudunk róluk, hogy nem korribaniak, és egy fiatal lány vezeti őket. Wenthar hümmögni kezdett, majd kisvártatva gonoszul felnevetett. - Hát ezt akarta az a kis kurva! Egy egész harcbázissal akart tőrbe csalni. - Ön tudja, ki ez, Felség? - emelte fel a tekintetét Grodin. - Barátom, hozzászokhatott volna már, hogy én mindig mindenről tudok. - mosolyodott el vészjóslóan Wenthar. - A nevét nem tudom, de hogy kit szolgálhat, arról nagyon is jó elképzelésem van...
A Sith Birodalom uralkodója néhány pillanatra mély hallgatásba burkolózott, egyértelművé téve, hogy ezt az elképzelését ebben a pillanatban még nem óhajtja megosztani szolgáival. - És mit tesznek, hogy kiküszöböljék ezt a súlyos hibát? - kérdezte végül halkan, ami jóllehet még fenyegetőbbnek hangzott, mint az előző kiabálás. - Úgy gondolkodtunk, Felség, hogy amennyiben az összeesküvés egészen a legfőbb sith nagyurakig és tisztekig terjed ki, akkor kockázatos lenne valamelyik saját flottánkat mozgósítani. - magyarázta a Főkormányzó. - Esetleg átállhatnak volna az összeeküvők oldalára, és ezzel még erősebbé válnak. Ezért utólagos engedelmével felvettem a kapcsolatot a Yuuzhan Vong hadmesterrel... - Hogy... mit ... csinált? - csikorgott Wenthar hangja. - És megadtam neki a koordinátákat, amelyeket Thain nagyúrtól kaptam, és amelyekre Ön a klónját küldte, feltételezve, hogy a bázis is ott lesz, Felség. - fejezte be gyorsan a mondatot Grodin. - Ez tűnt a legbiztosabb megoldásnak, a Yuuzhan Vong az egyetlen, amelyik képes egy egész hadiflottával nekiesni annak a harcállomásnak, és legalább minimális esély van rá, hogy megsemmisíték.
Mind Thain, mind a távoli holoképen Grodin engedelmesen lehajtották a fejüket, és várták uralkodójuk ítéletét.
|
|
|
Nagi
Jan 16, 2015 9:23:01 GMT 1
Post by sithlord on Jan 16, 2015 9:23:01 GMT 1
Wenthar hosszan gondolkodott, miközben alattvalói egyre növekvő félelemmel várták uruk ítéletét. Különösen Grodin, aki nemcsak attól félt hogy az Uralkodó ezért az elég súlyos fiaskóért meneszti, hanem az eddig felépített karrierjét is féltette. Hiszen ő volt a Főkormányzó, az Uralkodó után a második ember a Sith Birodalomban, és ez a pozíció roppantul tetszett neki. Végül Wenthar arca felderült és gonosz öröm suhant végig rajta. -Grodin Grodin! -kezdte derűsen Wenthar. -Nagy szarkeverő maga, de pontosan ezért ön a Főkormányzó és nem más! Az ötlete remek! A Vongok is meggyengülnek és a mi kedves ősi ellenségünk se a mi Flottáinkat pusztítja el! Remek!
Grodin szívéről hatalmas kő esett le, nagyon megkönyebbült, az Uralkodó válaszától. -Igyekszem a szolgálatára lenni amiben csak lehet Nagyuram! -hajolt meg a másik oldalon Grodin. -Rendben barátom! Kezdjék meg az előkészületeket az akcióra, kell nekem az a nő az a kis kurva! -fordult szavaival most Thain felé. -De Mylord csak nem azt akarja hogy… -Thain színleg meglepődést játszott, pedig pontosan tudta hogy az Uralkodó mira gondol. -De igen, pontosan azt akarom! -válaszolta meg a ki nem mondott kérdést Wenthar. -Hozzák ide azt a kurvát és lehetőleg élve! Az Obszidián Rendnek erre megvannak az eszközei nemde?
Thain egy pillanatig habozni látszott, miközben a torkát jeges félelem szorította össze. -Igen Mylord, talán sikerülhet! -hajolt meg most már Thain is, követve Grodin példáját. -Nem talán hanem biztos! -Wenthar arca szigorúságot és kérlelhetetlen eltökéltséget tükrözött. -Ezzel jóvá tehetik ezt az igen kínos fiaskót! -mondta a Nagyúr, majd még valamit hozzá tett. -Dorját pedig, nos végezzék ki! -mondta az Uralkodó olyan hangon amitől Grodin szívére lassan egy jeges kéz kezdett telepedni. - Túlságosan is elszemtelenedett! Végezzenek vele, a lányára pedig majd személyesen lesz gondom! -Wenthar ajkai késpengényire szűkültek. Az Uralkodó ezúttal nem ismert könyörületet. -De Mylord…-szabadkozott Grodin. -Dorja nagyon népszerű és ő a régi Birodalom egyik régi ikonja és… -Wenthar türelmetlenül felcsattant. -Szarok rá még akkor is ha ő a régi Birodalom aranyló pénisze! Végezzék ki mert ez az akaratom! Az árulónak nem jár kegyelem! Jaa és természetesen a vagyonát ön kapja barátom! -biccentett Grodin felé. -Óhaja szerint lesz Mylord! -mondta Grodin szolgálatkészen.
|
|
|
Nagi
Mar 3, 2015 17:37:06 GMT 1
Post by sithlord on Mar 3, 2015 17:37:06 GMT 1
Miután végzett a Főkormányzóval, a Lord behívatta tanítványát. Enz Nagyúr hamarosan meg is jelent, fekete köpönyege lobogott mögötte s ettől fura módon úgy nézett ki akár egy holló. Egy meglehetősen szadista és kegyetlen holló... Miután a tanítványa szokásos módon meghajolt előtte, Wenthar intett az asztalánál lévő egyik szék felé és hellyel kínálta a Nagaiok legfőbb urát. Wenthar háta mögött a taktikai elemzések, különféle holofelvételek, hadászati jelentések cikáztak a hatalmas holomonitorokon. Enz hamarosan rájött hogy Mestere bizony háborúra készül. Elég volt egyetlen pillantást vetnie az egyik monitoron végigfutó hadászati jelentésen...
-Ülj le tanítványom! -mondta a Sith Lord meglehetősen kedélyes hangulatban. Enz pontosan a Lord asztalával szembelévő fotelban foglalt helyet, így Mesterét szemtől szemben láthatta és vizsgálgathatta arckifejezését. -Köszönöm Mylord! Mi a parancsa Mesterem? -érdeklődött Enz. -Mikor indulunk megkeresni Sordist?
Wenthar egy darabig hallgatott majd végül kibökte. -Ez a projekt most egy kicsit elhalasztódik tanítványom! -kezdte el a Lord vésztjósló hangon. -Mindkettőnk Birodalmát veszély fenyegeti! Ez ellen csak egyféleképpen tudunk tenni! -Wenthar kivárt amíg tanítványa elméjben megfogalmazódik a kérdés. -Mégis hogyan? -kérdezte Enz, mire Wenthar gonoszul elmosolyodott. -Ellenségeink, mind az EGB, mind a Harmadik Birodalom, mind pedig a Jedik, jelenleg egyesíteni óhajtják erőiket! Egyetlen állam egyetlen hadsereg, egyetlen szövetség! Nos hogy legyőzhessük őket nekünk is ezt kell tennünk! -Arra gondolsz Mester hogy..-esett le hirtelen Enznek amit a Mestere mondani akart. -Igen tanítványom! Egyesítenünk kell a Birodalmainkat egyetlen állammá aztán pedig megtámadni és megsemmisíteni ellenségeinket! -mondta Wenthar higadtan, megcáfolhatatlan logikussággal. -Már így is a tanítványom vagy és ezzel a társuralkodóm lennél! Nos mit szólsz? Várom a válaszodat!
|
|
|
Nagi
Mar 4, 2015 14:18:28 GMT 1
Post by Enz on Mar 4, 2015 14:18:28 GMT 1
Enzet egy pillanatra megcsapta ennek a lehetőségnek a szele: a mostani területénél sokkal nagyobb birodalom egyenrangú vezetője lehetne, a Galaxis egyharmadának ura és egyik legnagyobb flottájának parancsnoka. Egy aprócska lépés lenne csak hátra, míg megszerzi magának a teljes hatalmat, és akkor beteljesíti célját, a Galaxis leigázását. Már éppen nyitotta volna a száját szólásra, mikor hűséges kardja aurája egy pillanatra megérintette, ő pedig ismét mesterére nézett, aki türelmesnek tűnt a várakozásban. Enz azonnal végiggondolta a körülményeket, és a lehetőségeket... majdnem fatális hibát követett el az előbb. Ez ugyanis egy teszt volt a mestere részéről, mennyire is vehető a továbbiakban számításba, mint tanítvány. A hataloméhsége nem kerülhet felébe, elvégre holnap is lesz mindig egy új lehetőség céljai elérésére. - Mesterem, nem vagyok méltó arra, hogy ezt elfogadjam - hajtotta meg magát alázatosan Enz ültében, majd idézni kezdett. - "Mindig ketten vannak, egy mester és egy tanítvány. Egyiküké a hatalom, míg a másik vágyakozik rá." Az ősi sithek útja ez, és ezért nem válhatok egyenrangú társaddá. - Nagyon jó, Darth Enz, nagyon jó - mondta gonosz elégedettséggel Wenthar császár. - Látom odafigyeltél a tanultakra. Ám a galaktikus háború közeleg, és erőt kell mutatnunk ellenségeink ellen. - Birodalmam a tiéd, Mylord - folytatta a nagai császár alázatosan. - És te vezeted a nevemben, Darth Enz - hunyta le félig a szemét Wenthar, mintha csak meditálni akarna. Ismét lassan folytatta, és Enz rájött, most mélyen alámerült az Erő Sötét Oldalába. Érezte a körülötte áramló sötét energiákat. - Ellenségeink mozgolódnak határainkon, le akarnak sújtani ránk. De el fognak bukni, és mind megsemmisülnek. Mi a sithek legnagyobb fegyvere, tanítványom? - A megtévesztés, mester - felelte Enz szinte gondolkodás nélkül. Elvégre ő is naponta alkalmazta ezt, szinte mindenkivel szemben. - De ellenségeink pontosan tudják kik vagyunk. - Tudják? Ne légy ily naiv bolond tanítványom! - villant meg a sötét nagyúr szeme egy pillanatra. - Nem ismerik a Sötét Oldal igazi hatalmát. Kijátsszuk ellenségeink egymás ellen. Ám először határainkat kell biztosítanunk. - Igenis, mester - bólintott Enz kötelességtudóan. - Mik a terveink? - De először is zárd le ezt a háborút a birodalmi nevet bitorló csőcselék ellen. Értéktelen területekért véreznénk csak ki. A ti feladatotok a Köztársaság határán vár majd. A pontos részleteket hűséges szolgámtól, a Főkormányzótól kapod majd meg. - Ahogy parancsolod - állt fel Enz, majd ereszkedett térdre. Igazán örült neki, hogy ez a Grodin nevű figura nem sith, és nem erős benne az Erő iránti fogékonyság. De bizonyára ennek köszönhette a mestere bizalmát, hiszen helyébe semmiképp sem léphetett. Enz csendben várta, akad-e még bármilyen más utasítása mesterének. *** Thain nagyúr ösztönösen a kevéssé kivilágított folyosók felé vette az irányt, ahol csak a vészvilágítás működött igazán, az oldalfolyosók pedig teljes sötétségbe zárkóztak. Micsoda csodás kivitelezés, gondolta magában, és micsoda pazarlás. Bár a turbólézereknek ellenállt ez a hely, egy kis ampulla elég lett volna arra, hogy háborús helyzetben az itt lévő helyőrségben kitörjön a káosz és a véres pusztulás. Szakmai ártalom, de mindig szerette végiggondolni vendéglátói szálláshelyének gyengepontjait. Ahogy látszólag cél nélkül sétált, hirtelen az egyik oszlop félrehúzódott a helyéről, és egy tágas lifthelyiség tűnt fel mögötte, méghozzá üresen. Csodás meghívó. Beszállt a szerkezetbe, ami jó pár emelettel lejjebb röpítette. Na, ezt a részt már nem lenne könnyű elintézni, jutott eszébe, ahogy kilépett. Szemben a nagai palota archaizáló kinézetével, itt csakis az effektivitás volt a lényeg, és nem kívánták elrejteni a csúcsmodern berendezéseket és az automatizált védelmi rendszereket. - Erre fáradjon - lépett hozzá egy kifogástalan kinézetű nagai férfi, aki a hírszerzés egyenruháját viselte. - Nem vagyok fiatal, de azért olyan könnyen nem fáradok - mondta Thain, de a fogadására küldött fickó nem volt valami beszédes. Ahogy elhaladtak, a folyosóról rálátása nyílt egy-két irodára, központra és hasonlóra. Aztán végre megérkezett arra a helyre, ami az egész nagai birodalom és a nagai hírszerzés agya volt, ahol minden szál összefutott. - Pofás kis irodája van - nézett körbe a helyiségen, amiben már jócskán több volt az archaizmusból. De tekintve az őszhajú, mégis jó kondiban lévő vendéglátóját, úgy gondolta, ez még igazán elnézhető karakterhiba. - Majdnem olyan jó, mint a szervezete. - Megtisztel, barátom - mosolygott rá joviálisan, majd hellyel kínálta. - Tong igazgató, Nagai Hírszerzés. - Enabrain Thain nagyúr - mutatkozott be a kardassiai is. Tong intett, mire az eddig az ajtóban várakozó tiszt kiment, és pár pillanat múlva két gőzölgő csésze teával tért vissza, igencsak szépen kimunkált csészékkel márpedig. - Remélem elnézi nekem, de az orvosom már régóta nem javasolja az alkoholfogyasztást - mosolygott rá továbbra is szépen nyírt bajsza alól. - Ezért csak igazán keveset rakattam bele. - Pedig már kezdtem azt hinni, hogy végre találtam valami komoly hibát - bólogatott Thain, akit láthatóan szórakoztatott vendéglátója. - Tudja, én úgy vagyok vele, hogy bájolgást hagyjuk azokra ott fent - kortyolt bele a teájába. - Így azt mondom, kezdjünk bele az érdemi beszélgetésbe.
|
|
|
Nagi
Mar 11, 2015 16:12:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 11, 2015 16:12:15 GMT 1
Thain egy adag adatkártyát halászott elő a zsebéből, és Tong elé helyezte. - Vendégségbe illik ugyebár ajándékkal érkezni. - biccentett, miközben az idős nagai érdeklődve forgatta az adattárolókat, ahogyan az egy igazi kíváncsi hírszerzőhöz illik. - A kártyákon információt találnak azokkal a berendezésekkel kapcsolatban, amelyeket a Criopteria és Asation rendszerekben találtunk, illetve azokról a technológiákról, amelyeket a Polneyei Klón Hírszerzés használt ugyanezen berendezések felkutatására. - Nem mondom, hogy nem szeretem a meglepetéseket. - morfondírozott Tong igazgató. - De mégis miért osztanának meg a Sith Birodalom ellenségei ilyen... érdekes információkat? - Egyrészt azért, mert máskülönben nem engedtük volna őket haza. - mosolyodott el Thain. - Másrészt azért, mert az ellentéteink ellenére vannak, ha úgy tetszik közös érdeklődési köreink. Mint például a jedik, valamint egyéb erőhasználók kiszűrésére és semlegesítésére szolgáló technológiák. Még hozzá ősi, több ezer éves, valamint egészen modern technológiák egyaránt. - És mégis kikre gondol egyéb Erőhasználók alatt, Thain nagyúr? - vonta fel a szemöldökét Tong. - Gyakorlatilag bárkire, ha az államérdek úgy kívánja. -* hunyorított Thain. - A technológia ilyen szempontból nem függ attól, hogy az Erő sötét, vagy Világos oldaláról besszélünk. Sőt, olyan is van, amelyik egyszerre a kettővel működik, következésképp a változatai alkalmasak lehetnek egyszerre mindkettő elleni tevékenységre is. - Néha igazán csodálatra méltónak tartom, hány meglepetést tartogat a galaxis az ysalamirikon túl... - babrálta az adattárolókat Tong. - Ajándékot pedig ugyebár ajándékkal szoksás viszonozni mifelénk. - Kétségem sem fért hozzá. - nyugtázta Thain nagyúr. - Császárunk, valamint a Főkormányzónk parancsba adta, hogy látogassunk el Coruscantra, és kicsit alakítsuk úgy a levegőt, hogy a Köztársaság valamivel testközelibbnek érezze az Egyesült Galaktikus Birodalom fenyegetését. - A levegőt. - köhintett Tong. - Igen, pontosan. - biccentett Thain. - Nehéz feladatnak ígérkezik, hiszen jedik, köztársaságiak és valódi EGB-s ügynökökök ellenszelében kell majd tevékenykednünk. Arra gondoltam, egyesíthetnénk a Coruscanton lévő erőinket ennek érdekében. - És miből gondolja, Thain Nagyúr, hogy nekünk vannak Coruscanton erőink? - mosolyodott el Tong. - Veheti a Sötét oldal sugallatának, igazgató. - nevetett fel a kardassi hírszerzési parancsnok.
|
|
|
Nagi
May 2, 2015 7:41:58 GMT 1
Post by sithlord on May 2, 2015 7:41:58 GMT 1
-Most elmehetsz tanítványom! -mondta az Uralkodó. -Készülj az utazásra, ideje felkeresnünk kedves testvéremet Sordis Nagyurat! -tette még hozzá búcsuzóul, majd egy intéssel elküldte tanítványát és gondolataiba merült.
Gondja pedig volt bőven Wentharnak. Az EGB egyre erősebb poziciókat tarthatott magáénak és félő volt hogy ez az éppen létrejött állam, egykor majd komoly riválisként fog fellépni a Sithek állama ellen.
Aztán itt volt a Halálbolygó esete is. Wenthar nagyon is jól tudta, hiszen érezte az Erőben, hogy ki a felelős érte. Régi mestere Waranous az a vén szarkavaró szarzsák...Rá is sort kerítek később, gondolta bosszúsan a Mylord magában. Csúfos fiaskó volt ez, legszebb reményeit zúzta szét. Abban reménykedett hogy egy ilyen fegyverrel majd rettegésben tarthatja a galaxist és nem mellesleg a Vongokat is sikerül egyszer s mindenkorra kiirtania a galaxisból...Azonban úgy látszik az Erő másképpen akarta...
És végül a saját berkeiben is volt egy komoly gond. Luuthor egyre szemtelenebb lett és meglepő módon ő nem volt a Halálbolygó fedélzetén amikor elkötötték. Ez több mint gyanús! Mindenesetre ezt a zsenit egyelőre nem nélkülözhette, de félő volt hogy egyszer beleharap a kenyéradó gazdája kezébe. Nem baj, gondolta magában bőszen a Mylord, vele is végzek majd!
Most Sordis az elsődleges feladata, megtalálni és kiiktatni vagy ha lehet átállítani a maga oldalára. Elvégre mégis testvérek.
|
|
|
Nagi
May 5, 2015 7:18:39 GMT 1
Post by Enz on May 5, 2015 7:18:39 GMT 1
Enz nagyúr alázatosan meghajolt, majd távozott a szobából. Fel kell készülnie, ez pedig azt jelentette, hogy a Császárságot biztos kezekben kell hátrahagynia. Ha hónapokra eltűnik sitheket hajkurászni, akkor számolnia kell azzal, hogy valamelyik ellenlábasa megpróbálkozik valamivel. Bátyjától, Hiroyasu hercegtől és a héják legopportunistább vezetőjétől, Yokosuka admirálistól már sikerült megszabadulnia az új expanziók révén, így a hadseregben biztosítva volt saját támogatottsága. Azonban a gazdasági élet még mindig Onosaka kezében volt, aki szívesebben lett volna egy oligarchikus köztársaság vezetője, mint császári alattvaló. És persze a civil politikusok is idegesítően szemtelenek voltak, abban a hitben, hogy a Császári Törvényhozó Gyűlés bármiféle érdemi hatalommal bír. Pedig Doihara tényleges félreállításával már az ő kezében összpontosult a tényleges hatalom, még ha egyelőre nem is hivatalosan. De a választások után Hirota Seigo és hasznos idiótái kiiktatják ezt a tényezőt is. És persze ott volt a legfontosabb kérdés: gondoskodnia kellett egy utód megfogantatásáról, mielőtt elindul egy ilyen hosszú és veszélyes útra. Ez volt a legfontosabb, amit megtehetett, hogy megerősítse a pozícióját a trónon, és persze szövetségessé tegye a Száműzött Házakat, akik a nagai mélyűri terjeszkedés úttörői voltak jelenleg. A figurák már mindenhol készenlétben álltak, csak mozgásba kellett hoznia őket, és a Császárság érett gyümölcsként hull az ölébe. Aztán, ha végez mesterével, az ESB-t is megszerzi. Wenthar azt hitte a Kettő Szabályát követi, ami egyértelművé tette, hogy bolondabb annál, hogy jogosult legyen az abszolút hatalomra. Hiszen ő tanítványként nem csak vágyta, de ténylegesen gyakorolta is a hatalmat, méghozzá a Galaxis egyik feltörekvő nagyhatalmának élén. - Felség - csatlakozott be mellé hű főeunuchja, Torinaga. Az eunuchok hűségében sosem kellett kételkednie: nem lehetett saját gyermekük, ami éket vert volna közéjük és mesterük közé. - Milyen hírekkel tudsz szolgálni? - kérdezte meg lényegre törően. Míg Wentharnak ott volt a Főkormányzó, ő nem rendelkezett olyan helyettessel, aki hasonló kvalitások és abszolút hűség megnyerő párosának birtokában lett volna. - Elesett Naporar, felség. Yokosuka admirális flottája megérkezett a Csilla felé - számolt be a legújabb hírekről. Hatamotó-i a legjobb ügynökök voltak, szemei és fülei a Galaxisban. O'Yama révén mindenről tudott, ami csak megfordult az admirális fejében. - Ellenben a Chiss Tanács részéről bizonyos bizalmatlanság érződik, és egyesek egyenesen vádakat fogalmaznak meg. Ráadásul nem hajlandóak tárgyalni semmilyen békéről. - Szentimentális vénemberek - mondta a császár megvetően. - Adisrát kéne megtennem a vezetőjüknek. Most békére van szükségünk, nem egy ilyen felesleges frontvonalra. Készítsék fel a Yamato-t és a Császári Kísérőflottát egy diplomáciai utazásra! Urio altengernagyot és Togo admirálist személyesen igazítom el. Mindkettejükben teljesen meg tudott bízni, főleg a hősies kiállásuk miatt abban az időben, amikor a chissek orvtámadásának estek áldozatul. Urio saját hajójával védte a császári zászlóshajót, és Togo is derekasan helytállt. - Hova rendeljem őket? - Merre található Mikasa hercegnő? - kérdezett vissza Enz. A sok politika mellett ideje volt egy kis látogatást tennie húgánál. És persze ahol a húga volt, arra lehetett megtalálni a legjobb barátnőjét, Marisa hercegnőt is, a trónkövetelő vérvonal utolsó túlélő tagját. - Kirándulni mentek. Sekhaigarához - közölte, mire Enz elmosolyodott. Fanyar humora van az isteneknek, azt el kell ismerni. Két olyan császári vérvonal leszármazottja megy oda együtt kirándulni, ahol nagyapáik döntő ütközetüket megvívták négy évtizede. - Remek! Egy kis friss levegő a flottatiszteknek sem árt. Ó, és értesítsd Seigát, hogy beszédem van vele, amikor visszatértem - tette még hozzá. Biztosnak kellett lennie abban, hogy a választásokat az ő pártja, a Dainagaikai nyeri meg. Az utolsó választást, amit az elkövetkező fél évszázadban tartani fognak. *** A sikló mellett ácsorogva Marisa nem győzött csodálkozni azon, mennyire furcsa is a Sors és a karma sodrása. Testvérével nemrég még Wenthar császárral szövetkeztek, hogy visszaszerezzék jogos trónjukat, aztán hirtelen fogságban találták magukat. Testvérét már régóta nem látta, de nem is igazán hiányzott neki, annak ellenére, hogy együtt mennyi mindenen mentek együtt. Most itt volt egy alapvetően ellenséges császári udvarban, egy jelentéktelen gróf jelentéktelen lányának szerepében és egyetlen barátnője és segítője nem más, mint a trónbitorló Puyí császár húga, Mikasa. Persze ott volt még neki Midori is, az utolsó árnyékharcos és hű szolgája, de az udvari útvesztőkben nem igazán tudott segítségére lenni. A legzavaróbb azonban az volt, hogy tudta, a császár gyengédebb érzéseket táplál iránta, és úgy érezte, ő sem érzéketlen Puyí irányában. Nem tudta mitévő legyen, de ezzel a problémával nem fordulhatott senkihez. Mikasa talán tudott volna valamit javasolni, de félt, hogy elidegeníti magától azt, aki eddig szinte egyedüliként jó volt hozzá. Hiszen az egész ismeretségük hazugságon alapult. - Gondterheltnek tűnik, felség - lépett mellé siklójuk sofőrje, Midori, aki mostanság személyes szolgálójaként jelent meg a nyilvánosság előtt. - Mert az is vagyok - sóhajtott fel, majd tekintetével Mikasát kezdte keresni. A hercegnő gondtalanul élt és emiatt kissé talán naiv is volt, de pont ezért kedvelte ennyire. - Nézze, felség - mutatott néhány fehér mozgó foltra a földön Midori, amik egyre közelebb mozogtak, és óvatosan szaglásztak körbe, valószínűleg ételt keresve. Marisa elővett a siklóból egy kevés ételt, és leguggolva az állatoknak nyújtotta, amik először kissé bizonytalanul közelítették meg, de az ételt megízlelve azonnal nyüzsögni kezdtek körülötte. Marisa vidáman felkapott közülük kettőt. - Ezt nézd, Mikasa! Hát nem aranyosak? - kérdezte hangos vidámsággal, hogy a kicsit távolabb a természetben gyönyörködő lány is meghallja.
|
|
|
Nagi
May 5, 2015 9:59:55 GMT 1
Post by Revan on May 5, 2015 9:59:55 GMT 1
Mikasa teljesen belefeledkezett a természetben való gyönyörködésbe. Bámulatosnak találta, hogy nagyapáik itt ütköztek meg hajdanán, most pedig szinte nyomát sem látni. Persze nyilván fellelhető lenne a csata néhány nyoma. De kétségkívül a természet mindig kiheveri az ilyesmit idővel. Meglehet, hogy évtizedekbe is beletelik, de mindig képes újrakezdeni. Csodálatos. A kis gyönyörködésében Marisa zavarta meg a kiabálásával. Mikasa lassan hátrafordult és meglátta, mi van nála. Igazán bájos látvány volt a két nyúllal. Lassan elindult vissza a siklóhoz és közelebb érve alaposan megnézte az aranyos állatokat. -De igen. Igazán szeretni valóak.-közölte, majd ő is felvett egyet a földről és gyengéden magához ölelte, majd megsimogatta, miközben az állatka a szájában lévő étellel volt leginkább elfoglalva. Közelebb sétált a siklóhoz, majd nekidőlve újra az előbb csodált táj felé fordult. -Nagyon szép ez a hely, nem? Az állatka befejezte az evést, de úgy tűnik jól érezte magát a karjaiban, mert nem nagyon akart kiszabadulni.
|
|
|
Nagi
May 5, 2015 18:21:26 GMT 1
Post by Enz on May 5, 2015 18:21:26 GMT 1
Mikasa visszatért a siklóhoz, és láthatóan mély benyomást tett rá Sekhaigara völgye, ami alattuk terült el. A túloldalon, Miyabachi magaslatán jól kivehető volt a hatalmas hősi emlékmű, melynek lobogóit a szél fújta. Odalent a völgyben a városka vagy inkább falu azonban továbbra is egy elfeledett, álmos kis település maradt. Ma már minden jelentős főútvonal elkerülte, szemben a negyven évvel ezelőtti helyzettel, ami miatt végül is itt került sor a döntő ütközetre. Nagyapja, Yaemon herceg árulás miatt vesztette életét ezen a napon. - Szép és igen emblematikus - tette hozzá Marisa, összegezve gondolatait. Eközben a nyuszik egyike orrával az ő nyakát kezdte szaglászni, míg a másik áthajolt a barátnője felé, és azzal a kisállattal igyekezett összeismerkedni. - Azt hiszem kedvelik egymást - kuncogott. Jó érzés volt most egy rövid időre elfelejteni minden gondjukat. - Nagyon jó ötlet volt a kirándulás - mondta végül mosolyogva, hátát a siklónak döntve. A palota merev és hűvös hangulatánál bármi jobb volt. A hasa hirtelen hangos korgással jelezte igényeit, mire egy kicsit elvörösödött, kínosnak érezve a jelenetet.
|
|
|
Nagi
May 5, 2015 19:11:10 GMT 1
Post by Revan on May 5, 2015 19:11:10 GMT 1
Egy pillanatra a távoli emlékműre pillantott. El kellene talán oda is látogatni. Később esetleg, most jó itt. Igazán aranyosak ezek a kis állatkák. Feledtetik az élet gondjait. Jobb is neki. Semmi kötelezettség, csak enni, inni, aludni. Egyszerű életük van. Marisa egyetértett a véleményével. Na de ki is mondhatná, hogy nem szép a látvány? A nyulak közben remekül megvoltak a karjaikban. Talán kellene neki otthonra egy ilyen kis tünemény. -Nagyon úgy tűnik. Talán a párja lehet.-értett most ő egyet barátnőjével. Társához hasonlóan nekidőlt a siklónak és tovább dédelgette az állatkát, amit a karjaiban tartott. Közben ismét elmerengett kicsit a látványban, de lélekben nem ment messzire. Nem volt honnan kizökkentsék. -Jó néha kicsit kijönni a természetbe. Segít kikapcsolódni. Egy kis időre hátrahagyhatod a mindennapok gondjait. Marisa gyomra megkordult, jelezve, hogy bizony megéhezett. Szegény el is pirult, mire Mikasa kuncogni, majd inkább nevetni kezdett a dolgon. -Ugyan, ne szégyelld magad. Csak magunk vagyunk. Nincs ki előtt kínos helyzetbe hozni az udvart. Most csak két egyszerű lány vagyunk, akik kirándulnak és élvezik a természetet.-mondta kedvesen, miközben arcát a nyúléhoz dörgölte játékosan.
|
|
|
Nagi
May 5, 2015 20:57:29 GMT 1
Post by Enz on May 5, 2015 20:57:29 GMT 1
- Vagy a kis barátja - mosolygott rá Mikasára a felvetése után. Úgy látszik egyre gondoltak a kirándulás kapcsán, és valóban jó ötlet volt az, hogy ide kijöttek. Legalább saját szemével is láthatta ezt a helyet, ahol dinasztiája csillagja leáldozott. És furcsamód semmit sem érzett, pedig álmaiban valamiféle rémes pokolként jelent meg ez a csendes, megnyugtató hely. A félelem az elme gyilkosa, mondták a tanítók, és igazuk lehetett. Mikor Mikasa próbálta felvidítani, egyrészt örült, hogy sikerült mosolyt csalnia barátnője arcára, másrészt viszont kínosan érezte magát, hogy pont előtte került ilyen helyzetbe. Az, hogy egy ilyen az udvar valamelyik cicomás vénembere vagy nőnek sminkelt, feketére festett fogú, rajzolt szemöldökű eunuchja előtt történik, egyáltalán nem zavarta volna. - Bárcsak így maradna. Két egyszerű lány - mosolyodott el újra, de kis szomorúság is vegyült ebbe a gesztusba. Ők nem két egyszerű lány voltak, hanem két hercegnő, méghozzá két olyan dinasztia leszármazottai, akik fél évszázada gyűlölködnek egymás iránt. Mikasa nagyapja majdnem mindannyiukat lemészárolta. Mégsem tudta ezért gyűlölni a lányt. - Megterítettem az étkezéshez - lépett elő a jármű másik oldaláról Midori, aki ügyesen játszotta az egyszerű szolga szerepét. Végül is itt is kellett késeket használni, még ha nem is szerencsétlen ellenfelek kilyuggatására. Mindketten átmentek a sikló átellenes oldalára, ahol gondosan leterített vászon közepén valóban ott állt többféle étel kipakolva. Marisa máris érezte, hogy összefut a nyál a szájában. A vászon szélén a földre tette a két nyulat, majd letelepedett az egyik oldalra, pontosan Mikasa mellé. Ahogy enni kezdett, hirtelen azt vette észre, hogy a két nyúl is közelebb nyomakodik. - Tessék, egyetek - tett eléjük egy tányérban némi zöldséget. A palotában amúgy sem kellett soha nélkülözniük. - Mondd csak Mikasa... - szólalt meg falatozás közben kissé bizonytalanul. - Mennyire vagy tapasztalt... férfiügyekben? Szükségem lenne a tanácsodra.
|
|
|
Nagi
May 5, 2015 21:28:44 GMT 1
Post by Revan on May 5, 2015 21:28:44 GMT 1
-Vagy az. Ha együtt csatangolnak, nyilván van közük egymáshoz. Testvérek, barátok, egy pár. Ki tudja... Ismét a tájat bámulta, majd lehunyta a szemét és élvezte, ahogy a szél simogatja az arcát. Egészen addig, míg a nyúl a nyakába nem szuszogott, mire ő elnevette magát. Kicsit megcsiklandozta az állat bajsza a nyakát. Nem bírta ki, hogy ne nevessen. Annyira jó volt idekint. Legszívesebben itt töltené az éjszakát egy sátorban. De sajnos ezt biztosan nem engednék neki. -Bár ilyen egyszerű lenne.-hajtotta le a fejét szomorkásan, aztán erőt vett magán és mosolyt erőltetett magára.-De legalább most így van, élvezzük, amíg lehet. A szolgáló lépett hozzájuk és közölte, hogy megterített az étkezéshez. Így a nyulakkal együtt átvonultak a jármű másik oldalára, ahol egész kellemesen lett megterítve. Mint valami piknik. Remek kiegészítés egy kiránduláshoz. Leült és az ölébe tette a félénk jószágot, amit eddig a karjaiban tartott. Mellé letelepedett barátnője és maga mellé tette a nyulait, majd meg is kínálta őket étellel. -Ülj le te is, egyél velünk!-szólt a szolgáló lánynak kedvesen, miközben egy kézzel a nyulat etette meg egy darab zöldséggel. Ha most csak egyszerű lányok, akkor kicsit ő is lazíthat. A rang az rang, de most csak maguk vannak. Senkit nem fog zavarni. Aztán hirtelen Marisa hozakodott elő egy kérdéssel, aminek hatására Mikasán volt a sor, hogy zavarba jöjjön. -H-hogy én?...Hát ami azt illeti...semennyire...-vallotta be kelletlenül. Hogy is lehetne? Ő nem egy egyszerű lány, aki kedvére ismerkedhet akárkivel, aki szimpatikus.
|
|
|
Nagi
May 6, 2015 16:42:17 GMT 1
Post by Enz on May 6, 2015 16:42:17 GMT 1
- Bocsáss meg, kár volt felhoznom a dolgot - kért zavartan bocsánatot barátnőjétől Marisa. Elvégre miért is lett volna lehetősége többet kitapasztalni a férfiakról, mint neki? Hercegnőként valószínűleg az a sors vár rá, hogy odaadják a kezét egy nemesnek vagy egy magas rangú katonának, aki jobb esetben csak kétszer annyi idős, mint ő. A császári udvar politikája sosem volt kegyes hozzájuk. A fő kérdés az volt: vajon a császár mit szeretne vele kapcsolatban? Ágyas biztos nem lesz, ezt már régen eldöntötte. Ugyan nem volt hercegnőhöz illő vagyona, de volt ilyen szintű önbecsülése. Mielőtt a beszélgetés folytatódhatott volna, vagy Marisa továbbgondolhatta volna a dolgokat, a távolban egy siklómotor jelent meg, rajta egy fekete egyenruhás férfival. Ruhája alapján nem lehetett eltéveszteni, hogy a palotaőrség egyik tagja. Mögötte egy nagy fekete személysikló érkezett, a sort pedig egy másik motor zárta. Először a motor parkolt le alig néhány méterre tőlük, azt követően pedig a személysikló is megállt. A fekete, díszítetlen jármű igencsak katonásan egyszerűnek tűnt, és a fény vakítóan verődött vissza egy pillanatig felületéről. Kellemetlen érzés fogta el Marisát, és a nyulak is idegesen pillantottak fel, majd cincogva kezdtek távolodni. Ahogy a sofőr ajtaja kinyílt, a vezetőfülkéből rögtön kilépett egy palotaőr és átsietett a jármű másik oldalára, amit kinyitott, majd meghajolva állt félre. Marisa azelőtt tudta, hogy kiről van szó, hogy meglátta volna kicsoda lép ki az utastérből. Puyí császár volt, udvari köntös helyett most egy makulátlanul fehér, számos rendjellel és aranyrojtos váll-lappal díszített flottaegyenruhában, oldalán egy ősi pengével, a sokáig elveszettnek hitt császári ereklyék egyik előkerült darabjával. Fiatal, jóképű és jó modorú volt, de újabban egyre jobban kezdett hasonlítani legidősebb bátyjára, már ami a szemtelenségét illeti. Arcán hamiskás mosollyal lépett eléjük. - Mikasa - bólintott húga felé, majd rögtön azután Marisa felé fordult, és kinyúlva kérte el kezét. A nő rövid vacillálás után hajlandó volt erre, Puyí pedig elegánsan megcsókolta, aztán elengedte. - Marisa grófnő. Csodás nap ez egy kiránduláshoz, nemde? - Igen, felség. Császári hercegnő felségével éppen az ebédünket fogyasztottuk - közölte Marisa, akit egyébként kicsit zavarba hozott az előbbi jelenet. - Remek. Ha nincs ellenetekre, én is csatlakoznék.
|
|
|
Nagi
May 6, 2015 17:17:11 GMT 1
Post by Revan on May 6, 2015 17:17:11 GMT 1
-Semmi baj. Azért meghallgatlak, ha szeretnéd. Kicsit elkedvtelenedett, amikor arra gondolt, várhatóan milyen sorsot szánnak neki. Érdekházasság valakivel, akivel érdemes jóban lenni, így szövetkezni is. Marisa nem mondhatta el, mit is szeretne pontosan megvitatni, mert a távolban feltűnt néhány jármű, melyek szinte egyértelműen jelezték, hogy valaki rangos közeledik feléjük. A nyulak igen idegesek lettek, amikor megérkeztek a járművek. Mikasa a földre tette a nála lévő jószágot és elhessegette, majd felállt és várta, hogy előbújjon a személysikló utasa. Micsoda meglepetés, kedvenc bátyja, Puyí látogatta meg őket eme szép délutánon. Bár ő nem épp kiránduláshoz öltözött. -Bátyus.-bólintott vissza a testvérének. Még ki volt zökkenve az udvari dolgokból. De idekint bizonyára nem probléma, hogy így nevezte. A figyelem nagy részét inkább Marisa kapta. Na persze ő miért is kapna többet, hisz testvérek. Nem volna illendő még csak gondolni sem ilyesmire. -Ó,dehogy. Kérlek, foglalj helyet.-felelte udvariasan. Megvárta, míg a többiek helyet foglalnak, majd ő is visszaült a helyére. Ezúttal már nem merte felajánlani a csatlakozást a személyzet tagjainak. Valószínűleg Puyínak ellenére lenne az ilyesmi. -Nos, mivel kínálhatlak?-kérdezte meg, mielőtt folytatta volna a saját ebédjét.
|
|
|
Nagi
May 8, 2015 19:50:20 GMT 1
Post by Enz on May 8, 2015 19:50:20 GMT 1
- Köszönöm, hölgyeim - lépett kettejük közé. Puyí kényelmesen foglalt helyet a Mikasa és Marisa közötti helyen, amit utóbbi csakis tudatos dolognak volt képes értékelni. Úgy tűnik, azt szeretné, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, és egyúttal éket akart verni kettejük közé. Mint mindennek, ennek az apróságnak is jelzés értéke volt azok számára, akik értették az udvari etikett kifinomult, szerteágazó nyelvét. A császár a földön ülve intett testőreinek, akik lekászálódtak a siklómotorokról, és tisztes távolságban, a jármű mellett álltak meg. Hamar előkerültek cigarettáik, és halk, alig hallható beszélgetésbe kezdtek. Nekik is jutott egy kevés pihenőidő. - Ez a bento igazán ízletes - dicsérte meg az ételt a császár, aki jóízűen látott neki a falatozásnak, majd a testvérére pillantott. - Csak nem te csináltad, húgom? Anyánk korántsem örülne, hogy te végzed el azt a munkát, amiért szakácsok hadát fizetjük. Persze ez a feddés inkább játékos volt, semmint komoly, és az uralkodó láthatóan jót szórakozott testvére és Marisa reakcióin. Határozottan olyan ilyenkor, mint Hiroyasu, értett egyet kénytelenül saját korábbi véleményével Marisa. - Na persze én határozottan örülök neki - zárta le a dolgot Puyí, és tovább folytatta az evést. - Minek köszönhetjük a váratlan látogatást? Felséged nem igazán van kiránduláshoz öltözve - fricskázott vissza egy kicsit Marisa is. Puyí persze rögtön értette a célzást, de nem sietett a válaszadással. - Egy öreg bölcs régen azt mondta, hogy néha a természet a legjobb arra, hogy megtaláld azt, amit igazán keresel - felelte a császár, és egy kétértelmű mosollyal zárta le a mondandóját. Marisa már meg sem próbálta újra megállapítani, mennyire is szemtelen és tolakodó ez az alak. De hát jelenleg ő volt a császár, mégis ki szólt volna rá? Kicsit érezte, hogy elpirul. - És húgom ízletes főztje az, amire most igazán szükségem volt - zárta le a témát Puyí, visszaadva a szurkálódást.
|
|
|
Nagi
May 8, 2015 20:26:58 GMT 1
Post by Revan on May 8, 2015 20:26:58 GMT 1
A császár elfogadta a helyet, amellyel megkínálták és le is ült, épp kettejük közé. Feltűnt ugyan Mikasának, de nem tartotta jelentős dolognak. Ő a császár, oda ül, ahova akar. Ülhetne az ölébe is, ha olyan kedve volna. Na meg ezzel együtt a testvére is. Még egy ok, hogy engedékeny legyen vele. Egy kissé zavarba jön, amikor lebukik, hogy vette a bátorságot és ételt merészelt készíteni maguknak. Sosem értette, hogy miért nem lehet egy kicsit önálló. -De igen, én készítettem...Nem kívánom elvenni egy jó szakács keresetét. Csak hobbiból készítek ilyesmit néha.-mentegetőzött zavarában. Rájött persze, hogy csak szórakozik vele a testvére, de ő akkor is kicsit komolyan vette. Biztos alapos fejmosást kapna, ha az anyja ezt megtudná. Egy hercegnő, aki házimunkát végez. Hallatlan. Akkor már a cipőjét sem köthetné be egyedül. Azért megnyugodott, hogy testvére nem ellenzi a kis időtöltését. -Akkor maradjon ez a mi kis titkunk, rendben?-váltott vidámabb hangulatba. Marisa nem várt tovább és rákérdezett Puyí érkezésének okára, amit egy idézettel válaszolt meg. Mikasa csak mosolyogva megcsóválta a fejét azon, milyen komolytalan tud lenni a testvére, ahhoz képest, hogy kicsoda. -Köszönöm, de azért biztos meg sem közelíti egy udvari szakács mesterművét.-szerénykedett egy kicsit. Azért az nem volt teljesen hihető, hogy csak a természet miatt jött ki pont ugyanide. De hogy is vonhatná kétségbe a császár szavát. Ha ő ezt állítja, akkor ezt kell elfogadniuk.
|
|
|
Nagi
May 21, 2015 18:24:03 GMT 1
Post by Enz on May 21, 2015 18:24:03 GMT 1
- Nem árulom el senkinek, ígérem - mosolygott rá húgára Puyí játékosan, majd folytatta az evést. Bár nagyon dicsérte az ételt, Marisa nem tudta nem észrevenni, hogy alig eszik, szinte csak csipegetett a finomabb falatokból. Az arca alapján korántsem annak íze miatt volt ez: inkább mintha a szervezetének ennyi is elég lett volna. Nem ez volt a legfurcsább dolog körülötte persze. A tof rajtaütés napján a trónteremben érezte micsoda energiák áramlottak a teste körül. Az a császári ereklye - a régi penge, amit mindig magánál hordott - volt a középpontja. Több volt egyszerű kardnál, ezt biztosra vette. - Valóban nem mérhető egy udvari szakács főztjéhez - mondta a császár faarccal, miközben egy újabb falatot vett a szájába. Majd húga reakcióját látva ismét nevetnie kellett. - Sokkal jobb annál! Testvéri szeretetre valló mozdulattal helyezte a kezét húga vállára, hogy kicsit felvidítsa. A szigorú udvari etikett tiltotta az efféle testi érintkezést, mint nagyfokú tiszteletlenséget, így csak ilyen alkalmakkor lehetett rá esélyük, hogy normálisnak érezzék magukat. Itt és most három egyszerű nagai voltak, nem kellett trónokról, öröklésekről és politikáról vitatkozniuk, aggódniuk és tervezniük. Marisa a nap irányába tartotta arcát, és élvezte, ahogy életet adó sugarai melengetik arcát. Bárcsak örökre így maradna. Ahogy azonban eddig a gondolatig eljutott, újabb sikló zajára lett figyelmes, és gyorsan kihúzta magát. Puyí is a helyére tette az életes doboz, felállt, és gyorsan kisimított egy gyűrődést a ruháján. - Örültem volna, ha nem sietnek ennyire - jegyezte meg egy bocsánatkérőnek szánt mosoly keretében.
|
|
|
Nagi
May 21, 2015 18:45:54 GMT 1
Post by Revan on May 21, 2015 18:45:54 GMT 1
-Igazán kedves tőled. Olyan ritkán van lehetőségem egyszerűbb szórakozásokra. Valóban nem sokszor teheti meg. Az udvari szórakozási formák sokkal másabbak, mint amiket a közemberek űznek. De nem mindenki élvezi annyira a bálokat és hasonló rendezvényeket. Ő például kimondottan unalmasnak tartja, amikor egyenként üdvözölnie kell minden vendéget, csak mert a rangja ezt megköveteli. Elvárják tőle, ő pedig kénytelen megtenni. Ilyen a sors. El kell fogadja és beletörődni. Jól esett neki testvére kedveskedése. Jó volt néha ezt az arcát látni. -Ó, annyira azért nem jó, mint egy mesterszakács alkotása.-szerénykedett elpirulva. Persze, mondják, hogy a házilag készült ételeknél nincs finomabb. De ő hogyan is tudhatná ezt tapasztalat alapján? Ha nem maga készíti, sosem ehetne, csak puccos, szakácsok által készített ételeket. Tény, hogy ízletesek és igényesen vannak tálalva. De ő mindig sajnálta, hogy sosem ehetett olyan ételt, amit az anyja készített. Sóhajtott egyet, amikor belegondolt, hogy neki sosem lesz egyszerű élete. Ha választhatna, inkább élne egyszerűbb életet. Az idilli pillanatot hamarosan újabb siklók zaja rontotta el. -Attól tartok, kevés lesz az étel ennyi vendégnek.-zökkent vissza a gondolataiból és magára erőltetett egy mosolyt.
|
|
|
Nagi
May 22, 2015 5:04:28 GMT 1
Post by Enz on May 22, 2015 5:04:28 GMT 1
- Valahogy az az érzésem, hogy amúgy sem kirándulni érkeztek - jegyezte meg félhangosan Marisa barátnőjének, ami egyben egy kis piszkálódás is volt Puyí felé. Emlékezett még rá, ahogy erőteljesen megcsókolta őt a császári palota kertjében. Az ajkai erős szorítására, szája nedvességére, a vére sós ízére, ahogy bosszúból megharapta a férfi felső ajkát... Nehéz volt így egyenesen, tiszta fejjel gondolkodni. - Valóban nem - felelte a császár, és eddigre kísérői is eltaposták cigarettáikat, és felsorakoztak a császári sikló mellett. A távolból érkező két újabb sikló egyértelműen katonai volt, bár festésük ugyanolyan jellegtelen színűre sikerült, mint az, amivel a császár érkezett. Azonban csak a katonai sofőrök voltak képesek ilyen rendezetten, egymást követő egyenes vonalban repülni a civil járműveket. Ahogy a két sikló leparkolt, Marisa felállt, hogy jobban megnézze őket. A járművek elején két aprócska zászló lobogott, amelyek közül az egyik a flottáé volt. Marisa beigazoltnak vehette saját gyanúját, de még mindig elég sok kérdés maradt megválaszolatlan. Puyí számított rájuk, tehát egyértelmű volt, hogy az érkezésének valami más célja is volt, mint hogy velük piknikezzen. Talán le akarta nyűgözni őket? Akárcsak az előbb, most is a sofőrök siettek, hogy kinyissák az ajtót az érkezőknek, akik egymás után elősorjáztak. Akárcsak Mikasa, Marisa is jól ismerte őket látásból, hiszen gyakran találkozott velük a császári palotában és a holohírek hasábjain. Az őszes hajú, kemény tekintetű, szikár férfi Togo admirális volt, a Yamato császári zászlóshajó és kísérőflottája parancsnoka. Mellette a harmincas évei elején járó Urio altengernagy egy flottakülönítmény parancsnoka. Több más törzstiszttel együtt érkeztek, köztük vegyesen fiatalabb és idősebbek, mint Puyíéhoz hasonló makulátlanul fehér, aranyrojtos egyenruhákban. Egyszerre tisztelegtek a császárnak, aki katonásan viszonozta azt, mint minden fegyveres erő főparancsnoka. - Örülök, hogy ilyen hamar megérkeztek - közölte velük Puyí, majd a kötelező udvariassági körökre fittyet hányva rögtön bele is kezdett a mondandójába. - Amiért hívattam magukat, az nagyon fontos a Császárság jövője szempontjából. A cosraiak megsemmisítették chiss testvéreink egyik fontos bolygóját, ami a mi kapcsolatunkat is mérgezi. Baráti látogatásra indulunk ezért a Csillára, hogy rendezzük félreértéseinket szövetségesünkkel. Erre az útra elkísér majd Mikasa hercegnő és kísérete is - pillantott félreérthetetlenül Marisára, aki így igazán nem volt abban a pozícióban, hogy visszautasítsa a dolgot. - Gyoi, kakka - felelte azonnal Togo admirális. - A részleteket maga dolgozza ki, admirális. Nyolc órája van. Holnap ilyenkor már úton szeretnék lenni. - Megtiszteltetés, felség - felelte az idősödő flottatiszt. Puyí tartott egy rajtaütéstől az út során, hiszen a naporari győzelem után maradhattak még szétszéledt ellenséges erők. Togo azonban bizonyos volt, hogy végez velük. Miután az utasítás kiadták, egy fiatal nő vált ki a csapatból, és Marisáék felé indult. - Miura kapitány szolgálatukra - tisztelgett nekik. - Én felelek a személyes biztonságukért és jólétükért az út során
|
|
|
Nagi
May 22, 2015 11:31:03 GMT 1
Post by Revan on May 22, 2015 11:31:03 GMT 1
-Tudom. Csak úgy mondtam.-válaszolt Mikasa barátnőjének, noha nem volt biztos benne, hogy tényleg neki szólt a válasz. Legalábbis kicsit olyan érzése volt, hogy a mondatnak mélyebb mondanivalója volt, amit nem neki címeztek. A császár kísérete felkészült az érkezésre és felsorakoztak a sikló mellé. Vége a szünetnek. Nos, ilyen az, ha valaki szolgálatban van. Bár Mikasa valójában csak sejtette, milyen lehet. Neki nem kell vigyázva állni, ha ilyesmi történik. Csak a rangjához megfelelően kell viselkednie. Újabb strigula az indokokhoz, miért is érezné jobban magát egyszerűbb társadalmi helyzetben. A siklók megérkeztek és akárcsak korábban, most is szaporán felsorakozott a kíséret és ajtót nyitottak az utasoknak. A két személyt Mikasa leginkább csak látásból ismerte. Sosem váltott szót velük. Talán üdvözölték egymást, amikor találkoztak. De egyikükkel sem váltott még szót úgy igazán soha. Miről is beszélgethetne velük? Ők is csak emberek, bizonyára vannak saját érdeklődési köreik. De hogy tekintenének ő rá, ha arról kezdene beszélni, hogy szeret főzni, meg néha, ha nem figyel senki olyan, besegít apróságokkal a személyzetnek. Rossz vége lenne, nem vitás. Mindenki tisztelgett, kivéve persze a lányokat. Ők udvariasan meghajoltak a rangos vendégek felé. Sajnos most már ismét az udvari etikett van életben. Puyí végül tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy mi is az érkezés célja. Tehát egy baráti látogatás, ahova nekik is el kell menniük. Ó, remek. Még több szórakozás a rangos emberek világában. Mikasa alig észrevehetően sóhajtott. Sosem tud igazán kikapcsolódni. Amikor épp megtenné, kitalálnak neki valami remek programot, ahol hercegnőként kell viselkedjen. Végül egy nő lépett oda a lányokhoz és tisztelgett nekik, ők pedig az előbbi módon üdvözölték őt is. -Üdvözlöm, kapitány.-köszönt Mikasa a nőnek.
|
|