|
Sump
Feb 7, 2016 18:10:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 7, 2016 18:10:57 GMT 1
A primitív, alacspony intelligenciájú Nuknog faj szennyezett, kizsákmányolt bolygója a Peremvidék külső felének alsó karéján, nem messze az Anoat-szektortól. [I-18-as rács]
|
|
|
Sump
Feb 7, 2016 22:19:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 7, 2016 22:19:55 GMT 1
A csillagromboló egyre gyorsulva folytatta spirális pályáját, ami az űrhajók megszokott haladási tengelyére pontosan merőleges volt, majd egyszerre, egy súlyos villanás keretében elnyerte a hipertér.
Doenitz az Emperor hídjáról figyelte az eseményeket, és újfent megrázta a fejét, némiképp hitetlenkedő arckifejezéssel. Az egész művelet annyira szürreálisnak tűnt, hogy csak a polneyei klónok fejéből pattanhatott ki, ezeknek a furcsa, technokrata alakoknak az agytörsztjéből, akik, ha tehették volna, még azt is megmérik, hogy Doenitz ez irányú gondolatai milyen jutnak el agya egyik pontjáról a másikig.
A sorhajókapitány némiképp elfintorodott arra a következő gondolatra, hogy talán tényleg meg is mérik, éppen ebben a pillanatban is.
Hogy némiképp megnyugtassa magát a rá váró rázós utazás előtt, tekintetét egy pillanatra az Emperor két oldalán lebegő száz és száz hadihajón hagyta... modern, és kevésbé modern, a Palpatine-i időket idéző csillagrombolók, kisebb, kompakt kísérőcirkálók és -fregattok, a körülöttük inkább csak a forma, mint a tényleges szükség kedvéért százával őrjáratozó TIE-ok és egyéb vadászgépek minden irányában... hatalmas flotta volt, Doenitz önkéntelenül is elmosolyodott. Kétezer hadihajó, valamivel több, mint a felük valamilyen típusú csillagromboló... a Császár hatalma csúcsán sem vontak össze ennyi hajót egy helyre, még Endornál sem... talán éppen ez volt a baj, gondolta Doenitz rögtön.
- Ugye, hogy lenyűgöző látvány? - kérdezte a Doenitz mellé lépő Hänsel admirális. A sorhajókapitánynál egy fejjel alacsonyabb cosrai főtiszt a Főmarsall kegyencének számított. - A csapásmérő erőnk színe-java.
- Talán túl sok is. - fintorodott el finoman Doenitz, csak, hogy ne sértse meg feljebbvalóját. - Ich meine, Mein Herr... fast alles ist hier. Wir haben das Vaterland leer verlassen.
- Nein, mein Freund - rázta meg a fejét Hänsel. - Nem hagytuk teljesen üresen és védtelenül a hazát, hát nem érti? Die Raketen sind da. Ott vannak a hipertéri rakéták, a Köztársaság, a Sithek és a többi ellenségünk pedig kétszer is meggondolja majd, hogy ránk támadjanak hagyományos fegyverekkel, még a rombolóflottánk nagy részének távollétében is. Ez az az előny, amivel sem ősi birodalmunk, a Cosrauer Reich, sem a Galaktikus Birodalom nem rendelkezett... olyan taktikai mozgásterünk van, amivel ők nem bírtak.
- Reméljük, a polneyeiak nem szúrják el. - vetette közbe Doenitz. - Ha félresikerül bármi a kalkulációjukban, akkor szétkenődünk a hipertérben, vagy a fekete semmiben fogunk lebegni az idők végezetéig, akkor pedig hiába a taktikai mozgástér.
- Főmarsall a hídon! Hauptmarschall auf dem Brücke! - jelentette be az ügyletes zászlós, mire mindenki haptákba vágta magát.
Diestl Főmarsall lassú, kimért léptekkel közeledett a híd elülső részén álló két tiszt felé.
- Alles in Ordnung, meine Herren? - kérdezte végül. - Készenállunk a nagy utazásra?
- Jawohl, Herr Marschall - jelentette ki Hänsel. - Óhajtja a hídról követni az eseményeket?
- Nem szükséges. - biccentett Diestl. - Folytassák.
A katonák újra vigyázzba vágták magukat, amint a Vezérkar vezetője némiképp bizonytalan léptekkel elhagyta a hidat. Doenitz igyekezett lenyelni magában a feltoluló kérdéseket. Diestl alig mozdult ki a kabinjából, mióta elindultak. A hivatalos verzió szerint az államügyek intézése foglalta le az idejét, folyamatosan értekezleteket tartott, jelentéseket kért be a hadiipar és a különböző fegyvernemek állapotáról, néha pedig részletekbe menően tanulmányozta a flotta felkészültségével kapcsolatos adatokat... a konkrét manőverekbe azonban sosem szólt bele. Doenitz már olyan folyosói pletykát is hallott, hogy a Főmarsall, aki korábban évtizedek alatt alig néhányszor hagyta el a Knotot, egyszerűen retteg az űrutazástól, és értekezletei között folyamatosan nyugtatókat szed.
A sorhajókapitány megrázta magát, igyekezvén elterelni az efféle defetista gondolatokat. A Főmarsallal nem volt semmi probléma.
- Herr Admiral, Herr Käpitan - jelentkezett a legénységi árokból a kommunikációért felelős tiszt. - A Bellicose jelentkezik. Mi vagyunk soron.
- Kapcsolja. - nyelt egyet Diestl. Hänsel biccentett és hátrébb lépett, hiszen bár ő felet a zászlóshajóért és az operatív műveletekért, a flotta mozgatásával kapcsolatos kérdésekben Doenitz volt a megbízott illetékes.
- Herr Doenitz, üdvözlöm. - jelentkezett be a polneyeiak zászlóshajójáról a Különleges Műveleti Erők főnöke, a polneyeiak vezetője, Grodin Tierce ezredes. Doenitz önkéntelenül is visszapillantott a flotta egymás mellett sorakozó hajóiról a komplex építményekre, amelyeket a polneyeiak raktak össze a kivonulás elrendelése óta.
A Sump távoli, rothadó, iparilag szennyezett sárgömbje csak apró, sárgás foltnak tűnt a háttérben - a polneyeiak gondoskodtak róla, hogy az amúgy is éhező, vegetáló őslakosok, a Nuknogok ne tudjanak híreket küldeni az itteni titkos műveletről -, a látóteret pedig teljesen betöltötték a négyesével összekötött, spirálisan csavarodó hurkot alkotó gravitációs kutak... mintha csak egy sor Interdictort állítottak volna fel DNS-szerű alakzatban, csak éppen a hajók ék alakú törzse nélkül, pusztán a gravitációs kút-generátorok sorakoztak egyfajta ívet alkotva, miközben körülöttük a polneyeiak kisebb-nagyobb hadihajói és szervízdroidjai sürgölődtek.
- Mivel az Emperor a legnagyobb és legértékesebb egység az ugrók közül, még egyszer elmondom a tudnivalókat, sorhajókapitány. - kezdett bele a magyarázatba Tierce ezredes. - A galaktikus gravitációs síkből való kiugráshoz ezeket a tiltógenerátorokat használjuk gyorsítónak, amelyek az általuk kifejtett vonzó és taszító erők lévén nem csak felgyorsítják, de a hagyományos csillagközi utazás során használt tengelyhez képest merőleges irányba állítják az ugratott hajókat. A működési elv hasonló, mint amit a Byss-i anomáliánál használunk ahhoz, hogy az Ismeretlen Vidék felé vezető hipertéri gátat áttörjük, éppen csak merőleges eltolással kiegészítve. A hajójuk le fogja követni a spirális pályát a reaktorok taszító hatásának köszönhetően, amint ugráshoz szükséges sebességre gyorsulnak a kezdőponton, majd a kiszámított pályán belépnek a hipertérbe. a navikomputer háromszögelési rendszerét kiiktattuk, hiszen ahová mennek, ott úgyis felesleges lenne. Az érkezési ponton a kihelyezett tiltóhajóink mezeje kirántja a hajót a hipertérből, és csatlakoznak a flotta többi egységéhez. A mélyűri felderítőink kihelyezték a navigációs bójákat a belépési pontig, nem lesz más teendőjük, mint ötvenes konvojokba szerveződve haladnak egészen addig. Ott kihelyeztük a második, inverz ugrató sort szintén mobil tiltóhajókkal, míg az érkezési ponton, amikor visszatérnek a galaktikus síkba, egy ugyanilyen generátorspirál fogadja önöket. A meghibásodások esélye minimális, de követniük kell majd az itt is alkalmazott protokollt. Egyszerre csak egy hajót ugrathatunk a síkok között.
- És ha ellenséges aktivitásba futunk az út során? - kérdezte Doenitz. Arról nem beszélve, hogy kétezer hadihajó ugratásához kétezerszer kellett aktiválni és deaktiválni a reaktorsort, ez volt a terv legnagyobb gyengéje a véleménye szerint. - Különösen az érkezési ponton?
- Gondosan választottuk meg az érkezési pontot, sorhajókapitány. - biccentett Tierce ezredes. - Megfelelően rejtett, érdektelen helyen van a Peremvidék átellenes részén, pont úgy, mint ez a rendszer. Mire az ellenségeink rájönnek, hogy mi történik, már elég hajónk lesz az érkezési ponton is, hogy vissza tudjanak verni egy esetleges támadást.
- Remélem is, ezredes, remélem is - biccentett Doenitz, majd egy apró sóhajt engedélyezett magának, és intett. - Kezdhetjük.
- Vettem, Bellicose kilép. - nyugtázta Tierce, és a képernyő elhalványult, csak a polneyei csillagromboló fekete törzsét és a generátorspirál hosszan elnyúló ívét hagyva Doenitz látóterében.
- Navigációs tiszt! - adta ki a parancsot a sorhajókapitány. - Ugrásra felkészülni!
- Reaktorrendszer aktiválódik!
- Gyorsítás folyamatban!
- Schnell, es geht los jetzt! - kiabált közbe egy izgatott cosrai hang, miközben az Emperor meghajtórendszere aktiválódott, és a szuper-csillagromboló gyorsulni kezdett.
Doenitz gyomra liftezni kezdett, ahogyan a gravitációs kutak ellentétes polaritásúra állított mezeje megdöntötte a hajót, ami folyamatosan gyorsulva dőlni kezdett, a híd előtti látótér pedig csavarodni... a sorhajókapitány igyekezett leküzdeni a hányingerét, ahogyan a hajó saját gravitációs kiegyenlítői kapacitásuk határán dolgozva igyekeztek kiegyenlíteni a folyamatos irányváltásokat....
Aztán, amikor oldalra pillantva egy pillanatig még látta, hogy most már a flotta többi hajójához képest merőleges száguldanak, az Emperor egy újabb, erőteljes rántással belépett a hipertérbe.
Az út nem tartott sokáig, hiszen galaktikus méretben viszonylag kis távolságot tettek meg, ráadásul olyan űrben, ahol a hipertéri járatnak nem kellett úgymond folyamatosan kisebb-nagyobb gravitációs tömegeket kerülgetnie... a zászlóshajó reszketett és remegett, ahogyan útjuk végén kirántotta őket a tiltómező, Doenitz pedig megpillantotta az INT - tiltóhajók háromszög alakú törzseit pontosan maga előtt.
- Pályakorrekció, forduljunk irányba. - adta ki az utasítást némiképp zöld arccal, mire az Emperor újra fordulni kezdett, és besorolt az indulásra várakozó újabb konvoj kísérőként kijelölt csillagrombolói közé.
- Donnerwetter. - jegyezte meg Hänsel a parancsnoki székből. - Nem gondoltam, hogy ez ilyen szédítő lesz.
Doenitz lepillantott a hídon túlra... a csillagok ismerős, barátságos fehéres-sárgás pöttyei hiányoztak, csak a fekete semmi vette körül őket, kivéve az alattuk, a látótere aljában ragyogó óriási tányérral... a galaxissal, amelyet maguk mögött hagytak, a Peremvidék alsó szektorával, ahol valószínűleg most is köztársasági, jedi és vostroyai hajók keresték az EGB flottáját, mit sem sejtve arról, hogy az fényévek százaival a fejük felett, a galaktikus síkon kívül kerüli meg őket...
- Készüljünk fel az indulásra a belépési pontra. - adta ki a parancsot Doenitz. Remélte, nem kell sok időt eltölteniük ebben a nyomasztó feketeségben, miközben azzal nyugtatta magát, hogyha néhány száz szedett-vedett Lázadó hajónak nagy veszteségek árán sikerült ugyanez több, mint negyven évvel ezelőtt, a Hoth-i csata után, akkor miért ne sikerülhetne nekik?
Az Emperor megrándult, és megkezdte útját az extragalaktikus mélyűrön keresztül a belépési pontig, ahol az EGB flottája ismét visszatér a galaxisba, immár a rájuk vadászó ellenséges flották hátában, valahol a Tatooine-tól Kesselig húzódó óriási űrszeletben...
Kétezer EGB - hadihajó a Birodalmi Flotta történetének legnagyobb vállalkozására indult, egy olyan átkaroló hadműveletre, amilyet a Yuuzhan Vong invázió kezdete óta nem látott a galaxis...
|
|