|
Pruss
Jan 18, 2016 18:45:02 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 18, 2016 18:45:02 GMT 1
A Starkiller úgy festett, mint egy aláereszkedő, hatalmas ragadozómadár. Mint egy horpadozott, barna, kerek és hangos madár. A csempészhajó pilótafülkéje közvetlenül a kör alakú hajótest felső részén, vagyis a tetején, és annak is a közepén kapott helyet. Hajtóművei természetszerűleg az alján voltak, a leszállótalpakkal egyetemben. Ahogy a hajó dokkolt, a fúvókái alulra, a pilótafülkéje pedig legfelülre került.
Teherhajónak nem volt nagy, de csempészhajónak annál inkább. Széles törzse elfoglalta az egész hangárt, és körlap alakú teste eltakarta a nyitott dokk tetején beszűrődő fényt. A Starkiller alján levő rámpa lenyilt, és miközben a hajó fehér füstöt eregetett, előbukkant a tulajdonosa is.
- Bazz! - lépett szembe vele a vaksötétben Trayus, mintha egy régi kollégáját üdvözölte volna. A fény hiánya miatt egyik sem látta a másik arcát, csak a halvány körvonalait. - De örülök, hogy látlak! És pont ebbe a hangárba tetted le ezt a szemetes konténert!
- Hogy jól lásd a helyzetet, a fegyveremet épp arra irányzom, ahol állsz - figyelmeztette Mellic, a Starkiller tulajdonosa. (Sokadik a sorban). Trayus már régen tudta a nevét, és a hajó reputációját is. Nem mehetett akármivel a Sekotra. - Ráadásul, a hangod egyáltalán nem ismerős. Ha pedig ki akarsz kezdeni velem, rossz rontora tettél, barátocskám. Na ki vele, mit akarsz!
- Fuvart - felelte egyszerűen a Sith.
- Minek nézel, taxinak? - hőbörgött Mellic, és közelebb nyomult a másikhoz. - Na kotródj innét!
- Fizetnék is - mondta Trayus, és hűvös, határozott hangja uralta a levegőt. - Itt helyben, készpénzben. Huszezret kapsz most, még húszat, miután eljuttattál a célállomásra. Az utóbbi húsz azt is feltételezi, hogy nincsenek kérdések.
- Negyvenezer kredit? - hüledezett a csempész. - Hova akarsz menni, egy másik galaxisba?!
- A Zonama Sekotra - a lehető leghamarább. Úgy hallottam, ez a hajó a leggyorsabb ebben a szektorban.
- Jól hallottad.. a Zonamára, mi? Hm. Hol is van az a pénz?
Trayus leszámolta az összeget, és Mallic tenyerébe szórta az aurodium-rudacskákat. A csempész egy darabig nem szólt semmit, bizonyára megvizsgálta a pénzt. Azután megzörögtette a krediteket, és zsebre vágta őket. Trayus inkább hallotta, mint látta, hogy a fegyver kattan, és becsúsztatódik a tokjába.
- Az üzlet az üzlet - jelentette ki Mellic. - Mikor indulunk?
- Most - felelte Trayus, és elindult a Starkiller belseje felé.
- A fenébe! Pedig meg akartam inni egy kávét.. egy kávéra sincs idő? - méltatlankodott.
Trayus nem válaszolt, ezért a csempész követte őt a hajóba. Ahogy fénybe értek, Mellicnek elég volt csak egy pillantást vetnie az utasára, máris tudta, hogy valóban van pénze. Az arisztokratikus kinézetű, ősz hajú férfi sötétszürke köpenyt, kétsoros felsőruházatot, szürke nadrágot és fekete csizmát, valamint kesztyűt viselt. Ehhez képest ő maga csak egy alsót, egy kabátot, és szokásos pilótanagdrágját, amit fegyverövével tartott.
Mellic beizzitotta a Starkiller hajtóműveit, és végrehajtotta élete eddigi leggyorsabb pihenőjét, amikor felszállt. A Zonama nem volt messze ettől a rendszertől, és bár ő úgy tudta, hogy a bolygó folyamatosan vándorolt, nem kellett sokat holofonoznia, mire megkapta a szektor koordinátáit. A többit pedig kiszámitja útközben. Az előlegből bőven futja majd,, hogy még érkezéss előtt megtudja a pontos helyszint akár egy külső kolóián, ha kellett.
A Starkiller hamarosan eltűnt a hiperűrben.
|
|
|
Pruss
Aug 18, 2018 19:36:21 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Aug 18, 2018 19:36:21 GMT 1
Az előkelő nappaliban, a falak mentén strázsáló idegenszerű hylobon gárdisták körében néhány előkelő vendég poharazgatott. A helyszín, meghívójuk és a látszat ellenére mindez nem az volt, aminek látszott.. az orgiát korábban tartották, természetesen nem egymással, hanem külön, mindenki a saját otthonában.. Idős életformák, egy aqualish, egy tetovált halványzöld twi'lek, rőt szakállú, kövér úriember, egy weequay és egy pyke képviselő, természetesen mindannyian legális üzletekkel foglalkozó, tisztességes szabadvállalkozók.. még akkor is, ha híres gengszter volt a házigazdájuk.
Dryden Vos előttük ült, öt vendége vele szemben, félkörben a kényelmes fotelben. Többé-kevésbé mindannyian szkeptikusan méregették az arcán hosszú, karomszerű sebeket viselő Vost, aki azonban udvariasan, visszafojtott vérszomjával nézett végig a vendégein. Mindannyian drága pezsgőt tartalmazó poharakat tartottak, és miután a droid kitöltötte az utolsót is, Dryden egyetlen intésével elzavarta a közelből..
– Mindannyian eljöttetek hát – kezdte Dryden.
– Persze – bugybogta az aqualish. – Hiszen akkora vérdíjat tűzött ki a fejünkre, hogy nem volt más választásunk.. – Az enyémre nem, mi régi partnerek vagyunk – recsegte a pyke, és kifújta vizenyős leheletét. – Szokásom mostanában – vont vállat Dryden. – A vérdíj máris megszűnt, csupán biztosra akartam menni, hogy eljösztök.. és tegyük félre ezt az affektáló magázódást, itt mindannyian békében vagyunk, mondhatni otthon.. – Hmpf – horkantott tiltakozva a kövér szakállas humán. – Nem értem, mit keresünk itt – tette hozzá valamivel érthetőbb véleményét a twi'lek. – Ha valami védelmi pénzes zsarolással jön, hogy részesedést fizessünk az üzleteinkből, tájékoztatom, hogy már van védelmünk. – Minden peremvidéki cégnek van – tette hozzá az aqualish. – A magafajta ellen – fűzte hozzá a weequay, aki fajától idegen módon rendkívül elengáns ruházatban volt. – Ugyan, kérlek.. mit mondtam a tegezésről? – mosolyodott el szívélyesen Dryden. – És kikérem magamnak a gyanúsítgatást. Én mindössze csak békés tárgyalást akartam összehozni. – Mi közös érdekünk lehet nekünk egy gengszterrel? – háborodott fel az aqualish. – Pénz, gondolom – vetette fel a pyke. – Mi még maguknál is gazdagabbak vagyunk, mégse dolgoztunk meg érte.. ehehe. – Hmpf, látom – morogta a szakállas. – Fürödni se fürdik. – A kérdés jogos – vette át a szót a twi'lek. – Mit akar? – Azt akarom, hogy a cégeitek mostantól nekem szállítsák be az összes kitermelt finomítatlan koaxiumot – mosolyodott el Dryden.
Az üzletemberek összenéztek, a pyke beleszívott pipájába. – Ezt akarja kiverni belőlünk? – kérdezte a weeqway. – Kiverni? Nem vagyok én utcai bandavezér – legyintett Dryden. - Dehogyis. Akármit is hallottak, amit én képviselek, az egy teljesen törvényes vállalat. Szállítmányozással foglalkozunk. Ezt szeretném kiterjeszteni a koaxiumra. Az ajánlatom a következő: mivel nemrég fedezték fel ezt a fajta, sokkal előkelőbb és drágább üzemanyagot, ezért még csak nektek van rá hivatalos jogotok, hogy kereskedjetek vele.. nekem viszont ingyenesen hozzáférhető finomítóim vannak. – Ellopta őket? – vetette fel az aqualish. – Erőszakkal szerezte meg.. – Ha nem adjátok el nekem a finomítatlan koaxiumot, az összes finomítót felvásárolom az orrotok elől. Semmit sem értek a koaxiummal, ha nem lehet feldolgozni az anyagot. A Kelet-Galaktikus Társaság hajlandó alacsonyabb áron átvenni az árut, ingyen feldolgozni, és úgymond egy kicsit felturbózott áron eladni a Köztársaságnak, a birodalmiaknak, aki csak hajlandó érte fizetni.. Az ebből befolyó összeg pedig visszafolyik hozzátok, legalábbis egy része. Sokkal többet kaptok, mint amennyit most kerestek. Ez törvényes üzlet. – És ha így van is – szólt a szakállas –, úgy tudom, a nagyhatalmak még nem cserélték le a szokványos üzemanyagaikat, holott már reklámozzuk a koaxiumot, de még mindig nem elég nagy a siker.. – Ezen is lehet változtatni – vont vállat Dryden. – Ha úgymond monopoljogot adtok nekem a koaxiumfeldolgozó üzemekre, és kizárólag nekem szállítotok.. úgy a Kelet-Galaktikus Társaság a marketing költségeket is állja. Most készülünk felvásárolni a tibanna-lelőhelyeket is, néhány nagyobb kitermelőbolygót már szabotáltunk is.. üzemanyagra mindig szükség van, és mindenki tudja, hogy a koaxiumé a jövő. – No és ha a maga gengszter barátai is be akarnak szállni a buliba? – kérdezte a twi'lek. – A bűnözők mindig beoldalognak az efféle üzletekbe – legyintett Dryden. – Elkerülhetetlen lesz, hogy részesedést kapjanak, de ez is az én gondom lesz. Valószínűleg az árut is olcsóbban szállítom nekik, de ezt a ti zsebetek nem fogja megérezni. Hogy úgy mondjam, mindezt nem a Társaság üzelmeinek a profitjából fogom elintézni, hanem más, kevésbé.. ismert üzleteim által.
Kis csend következett. A pyke képviselő nagyot szippantott a pipájából, és kéjesen hátradőlt a fotelban. Dryden tudta, hogy a Pyke Szindikátus sosem szegi meg a szerződéseket, és mindig készek újabbakat kötni.. vele tehát nem lesz gond. – El sem hiszem, hogy egy bűnözővel tárgyalunk ilyen horderejű… – kezdte az aqualish, de a weequay leintette. – Ugyan már.. ezzel csak jót teszünk a Galaxisnak és Quay is hamarább enged a megváltás országába minket.. A koaxium sokkal biztosabb és stabilabb, mint az eddig ismert üzemanyagfélék. És valaki előbb utóbb megszedi magát belőle, miért ne mi legyünk azok? – Egyetértek, a Pyke Szindikátus hajlandó – pöfékelt a pyke képviselő. – A.. Keleti Társalgással is üzletet kötünk, ahogy már korábban is beszéltük, Drájben barátom. – Dryden, és Kelet-Galaktikus Társaság – javította ki Dryden bosszúsan az egyre illumináltabb állapotba kerülő pykeot. Szerencsére annak beállva is volt annyi esze, hogy ne hangoztassa nyíltan az illegális üzleteket, amiket ő és a pykeok már korábban megkötöttek. – Ami pedig a rólam szóló híreszteléseket hirdeti.. meglátjátok, ha együtt dolgozunk, minden kétségetek elszáll. Ha pedig nem, akkor meggyilkoltatlak.
Síri csend terült a helyiségre. – Ugyan már – nevetett fel Dryden örömtelenül. – Hisz csak vicceltem! Drága barátaim, mi irányíthatjuk majd az egész átmenetet, amit a koaxium betörése jelent majd a galaktikus porondra! Remélem, háború lesz, hogy még többet tudjunk eladni. – Milyen jó a humora – mosolyodott el őszintén a szakállas. Aztán elkomorodott. – Vagy.. ugye ez is vicc volt? A háború? – Hogyne – biccentett Dryden. – Addig is hozatok valami frissítőt, amíg átgondoljátok. Este partit tartunk, utána pedig megbeszéljük a részleteket.
Odaintette a droidot, és hamarosan a szomszédos helyiségben tartózkodó luxusprostik is átjöttek, hogy könnyebbé tegyék a döntést..
A dzsungelben elrejtett palotaerőd hamarosan megtelt a tivornya fényeivel.
|
|
|
Pruss
Sept 19, 2018 16:48:10 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Sept 19, 2018 16:48:10 GMT 1
A kopottas Skipray ágyúnaszád egyszerűen szétlőtte a fogadására küldött két régimódi vadászgépet, a repülésirányítás pedig nem merte megkockáztatni, hogy újabb gépeket áldozzon fel csak azért, hogy meggátolja az idegen jármű behatolását a rendszerbe. A Prusson való forgalmat nem monitorizálták, de amióta a Kelet-Galaktikus Társaság, ez az üzemanyagszállítmányozással foglalkozó konglomerátum gyakorlatilag megszállta a helyi űrkikötőket, az úgynevezett Biztonsági Hatóság megpróbálta fenntartani egy civilizáltabb bolygó látszatát…
A bátorságuk azonban nem terjedt sokáig, és a Pruss ugyanaz az alvilági elosztóhely maradt, mint előtte.
A Skiprayt senki sem tartóztatta fel, amikor leereszkedett az egyik üres, nyitott tetejű hangárba. A helyiséget körbeölelő kőfalakat talán még az őskorban építették, omladozottak voltak és az állandó összedőlés veszélyével fenyegettek.
A hajó elé három, meglepően modern fegyverzettel rendelkező biztonsági tiszt érkezett. A lenyíló rámpától néhány méternyi távolságban álltak, fegyvereiket a biztonsági előírásoknak megfelelően úgy tartva, hogy ne egyértelműen a jövevényre mutassanak vele, de szükség esetén akár azonnal lelőhessék az érkezőket. – Te, meddig tart még a műszak? – kérdezte a rangidős. – Elzavarjuk innen ezt a tibannazabálót, aztán jelentkezünk a főnöknél – magyarázta a másik. – Nem úgy volt, hogy előbb megvárjuk az előre bejelentett szállítmányt? – kérdezte a harmadik. – Mostmár nekem is így rémlik.. – felelte a második. – Mit is hoznak, megint koaxiumot? – Asszem. – A különleges fajtát? Akkor tényleg meg kéne várjuk.
A Társaság koaxiumszállítmányainak rendszerint nem biztosítottak külön védelmet, de néhány szállítmány csak ürügyül szolgált a Társaság főnökeinek egyéb, kevésbé ismert tevékenységei számára. A különleges koaxium az üzemanyagládákba rejtett illegális fűszereket, a teherhajókban bújtatott rabszolgákat, eladásra és lepapirozásra váró hullákat, esetleg a feketepiacon rendszeresített, az áldozatból még élve kiszedett, felbecsülhetetlen értékű szervszállítmányokat jelentette.
Ezutóbbi fajta szállítmányhoz külön őrséget rendeltek. A Társaság őrsége mellé néha fejvadászok is társultak, más esetben a hatóságokkal való kapcsolattartásra (és a lefizetésükre) szakosodott Társaság-munkatársak.
A Skipray rámpájának tetején egy magas, tetőtől talpig fémes páncélzatba és sisakba öltözött alak jelent meg. Az illető lemasírozott a hajóból, vállairól fekete palást lógott. Fenyegető megjelenésére a biztonsági tisztek hátraléptek – valahol a zsigereikben érezték, hogy nem jó ezzel az alakkal kikezdeni.
Amikor a maszkos alak megállt előttük, a rangidős biztonsági megköszörülte a torkát. – Ez a Kelet-Galaktikus Társaság hangárszekciója – kezdte szokásos mondókáját. – Ön illetéktelenül tartózkodik itt. Hamarosan egy szállítmányt várunk ugyanebbe a hangárba, úgyhogy szíveskedjék.. – mi a fene. Mintha kapart volna a torka. – Minden rendben? – fordult felé a társa. – Khm.. igen. Szíveskedjék elhagyni a hangárt. Meg is mutatom, hová tud legközelebb leszállni.
– Azt hiszem, jó helyen vagyok itt – recsegte a maszkos torzított hangja.
A kijelentés határozottságától mindhárom biztonsági lépett még vagy kettőt hátra. Idegesek voltak, holott az elmúlt percekben még végtelen volt a nyugalmuk. A szorongás apró, érthetetlen jelei kezdtek mutatkozni rajtuk.
– Hagyjuk a szivatást, fejvadász – szedte össze a bátorságát a biztonsági. – A magafajtát szórakoztatja a helyzet, de nekünk komoly feladataink és tűzerőnk is van. Vigye innen ezt a bárkát!
A biztonságiak egyszerre emelték a fegyvereiket a jövevényre. – Tudják, hogy ki vagyok? – zengte amaz, miközben a köpenye anélkül kezdett el lobogni, hogy lett volna szél, vagy bármilyen lökéshullám. – Nem – válaszolta az egyik biztonsági. – Akkor jó – felelte a köpenyes, és felemelte a kezét.
A Skipray oldalsó quadlézerütege irányba fordult, becélozta a három biztonsági tisztet. Azok ijedten irányították figyelmüket a lövegre, és a maszkos alak mozdított egyet a csuklóján – a löveg fülrepesztő tüzet okádott, lyukat robbantva arra a helyre, ahol az imént még a biztonságiak álltak. A Társaság emberei szétvetődtek, a löveg újabb lövései végleg lekaszabolták őket.
Alig néhány tizedmásodperc volt az egész.
Rin átlépett a megcsonkult hullákon, köpenyét óvatosan feljebb emelte, hogy ne piszkítsa be az emberi maradványokkal. Sietősen indult tovább az előre kijelölt találkozási pont felé.
A hangár kijárata melletti bódéban szolgálatot teljesítő repülésirányító döbbenten lépett ki a kis helyiségből, mint aki nem értette, minek is volt tanúja az imént. A középkorú nő a munkahelyi egyenruháját markolászta, és az ilyenkor szokásos segítségnyújtó ábrázatot felvéve sietett Rin mellé. – De hát.. de hát, mi történt? – hebegte. – Kisebb meghibásodás – felelte Rin. – Épp le akartam lőni azokat az akadékoskodókat, amikor megtörtént. – Igen, láttam, hogy a fegyveréhez akart nyúlni.. – nyugtázta emlékeiben az eseményeket a nő. – A Társaság emberei voltak, megszállták ezt a szárnyat.. Nemrég egy másik fejvadásszal is megpróbálkoztak. Maga is vadász? – Inkább afféle.. ragadozó. – A sisakból gondoltam.. Nem akarom feltartani, a hajójáról a kikötői személyzet majd gondoskodik. – Úgy érti, ellopják? – Megjavítják.. – A végeredményt takarítsák el, mire visszajövök – parancsolta Rin, azzal faképnél hagyta a nőt.
Meglehetősen eklektikus látványnak számított egy efféle elhagyatott, alvilági figurák számára fenntartott környezetben. Itt nyoma sem volt azoknak a pózőr sztárfejvadászoknak, akikkel őt magát is minduntalan összetévesztették.
Az Első Rendnek még egy ilyen jelentéktelen világon is akadt titkos képviselete. Ezek a kémek afféle nagykövetségként működtek az olyan magas rangú első rendi személyek számára, mint Rin főparancsnok, és mobilitásuknak hála épp oda költöztek be, ahol épp szükség volt rájuk. Rin vörösosztagosai, a DOD*-rohamkommandósok alkották ezt a szervezetet, és befolyásuk volt az egész Első Rendre – ők voltak a vezetőséget kordában tartó különhadsereg, a Corporate-szektorbeli SS-t inspiráló rendbiztonsági szolgálat.
A siklóját rejtő hangár előtt is két ilyen rohamkommandós pózolt. Amikor Rin elhaladt mellettük, utána fordultak és felkísérték őt a fekete, madárszerű parancsnoki kompba. Miközben a jármű felemelkedett, Rin minden testőrt elküldött maga mellől.
Egyedül kellett jelentést tennie a mesterének.
*DOD – Desk of Observatory Duties
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 27, 2022 8:01:14 GMT 1
A csempészek, csepűrágók és a rendszer lakosságát alkotó, vagyis pontosabban zaklató mindenféle banditák és alkalmi, önjelölt kalózvezérek természetesen a szélrózsa minden lehetséges irányába szaladtak szét, amint a Jedi Lovagrend flottája megérkezett a rendszerbe, követve a nemrég errefelé elhaladó első jedhai konvoj nyomait. A bolygó körüli ideiglenes orbitra állt flottát, csakúgy, mint az előző alakulatot, a Fény Hadseregének megmaradt, a Köztársaságba menekült, majd a Jedi Tanács legújabb verziójának hűséget esküdt egységek alkották. A Republic-osztályú zászlóshajó, egy korai gyártású "köztársasági csillagromboló" parancsnokának fennhéjázó stílusát semmiképp sem elrejtve a "Spirit of Odessen" nevet viselte. A hajó hídján Markus Ramius tábornok, aki az Abren Zwerth szenátor körébe tartozó alacsony rangú, de annál több befolyásos baráttal rendelkező flottaparancsnok-jedik közül került ki, és még csak nem is volt a Hamner-féle Fény Hadtestek eredeti, magas rangú tagja, éppen azt tette, amihez a legjobban értett - vitatkozott a kontingens előtt haladó vadászfelderítőkkel.
No nem mintha akár Ramius, akár a vadászéket vezető Valin és Jysella Horn különösen jó véleménnyel lettek volna egymásról már eleve a missziót megelőzően. A Hornok árulónak tartották Ramiust, aki a Köztársaság haderejéből lépett át egyenesen Zwerth szenátor magánhadseregébe, és miután jó barátságot ápolt Ashere Tano mesterrel és Saalia Freeta lovaggal (már amennyire ezt humán férfiként tehette), hamar Suun mester helyettesévé lépett elő a Tanács új flottastruktúrájában... Ramius pedig árulónak tartotta a Hornokat, hiszen az apjuk Vostroyát szolgálta az Erő Forradalmi Megmentési Tanácsa és azon volt Fény-erők élén, akik a Vostroyának való megadást, pontosabban kollaborációt választották, ők maguk pedig a Hutt-űrbe menekült jedi partizánok prominens tagjainak, gyakorlatilag Sarasi Suun félig-meddig helyetteseinek számítottak... és hiába állították a Horn-testvérek korábban, a Cár-bomba incidens kezdetén és Suun coruscanti szökésekor egyaránt, hogy nem tudnak, nem tudtak semmiről a rebellis természetű jedi nőszemély terveivel kapcsolatban, Ramius ezután sem tudta bizalmába fogadni őket, különösen, mert azt sem tudta megemészteni, hogy Suun szökésekor milyen megalázóan bánt el a Markus által szinte fetisizálásig tisztelt Ashere Tano mesterrel.
Így aztán Ramius mást sem tett, mint folyamatosan visszautasította Valin és Jysella javaslatait, akik egyre inkább kezdték úgy érezni, hogy helyettük mégiscsak a Jedi Tanács első számú főpilótáját, Seff Helin mestert kellett volna elküldeni a misszióra, aki viszont a Templomot érintő egyéb biztonsági problémák miatt nem hagyhatta el Coruscant és a Mag térségét, így rájuk hárult ez a hálátlan feladat, hogy Ramiussal vitatkozzanak.
- Nem, nem megyünk tovább sem Lehon, sem Manchu felé! - tiltakozott Ramius immár sokadszorra, miközben a Hornok zöld festésű StealthX-ei sértődött mynockokként rajzottak zászlóshajója előtt. - A hipertéri gát innenső oldalán kell keresnünk a Jedhát, a Tanács instrukciói világosak voltak! A gát áttörése ebben a szegmensben a legnehezebb! - Nyilván okkal az, tábornok - ellenkezett Valin, az idősebbik Horn-testvér. - Akárki is alkotta ezt a gátat, nem csak az Ismeretlen Vidéket akarta elzárni a galaxis többi részétől, de a Jedhát is az Ismeretlen Vidéktől. A térképek azonban, mint tudjuk, errefelé nem olyan pontosak. Egy vadászosztag át tud navigálni Manchuig és Lehonig, ott pedig fel tudjuk venni a kapcsolatot a vostroyaiakkal és talán Arelis tábornok független Fény-maradványának erőivel is. Ha jól tudom, a Manchun lévő követségünkben még mindig az ő emberei ülnek...
- Akik mind árulók! - csattant fel Ramius. - Nem segítettek Nordgardnak, nem segítettek Odessennek, és ha jól emlékszem, a magukfajta Partizánoknak sem segített igazán sem a frontizmus bármelyik támogatója, sem az a zakkant, piperkőc Kathol-szökevény koréliai! Nem lehetnek olyan ostobák, hogy rájuk akarnak támaszkodni... - Valin csak azt mondja - szólt közbe Jysella is, aki bátyját kísérte saját gépében, lenyelve a koréliaiak becsmérlésére vonatkozó megjegyzését az ifjú tábornoknak - , hogy több erősítéssel könnyebben megtalálhatjuk a Jedhát, Suunt és a bombát... - Majd pont a vostroyaiak orrára kössem, hogy elveszítettük a szuperfegyverüket, amit kvázi tőlük loptatok Suunnal az élen? - csattant fel Ramius.
- Akkor legalább azt engedje meg, hogy a zászlóshajó átadhassa a vektorkódokat a többi egységnek és nekünk - tiltakozott tovább Valin. - Ha mindenki ismeri az első konvoj eredeti útvonalát, szét tudnánk válni, nagyobb területet tudnánk lefedni! - Nem, nem és nem - csattant fel ismét Ramius. - Veszélyes, nem biztonságos! A Tanács instrukciói világosak voltak, csak a zászlóshajó kezelheti a Jedha vektorait! Abban az irányban és akkor ugrunk, amikor én utasítást adok rá! Maguk folytassák a rendszer passzív szkennelését! - De hát már megállapítottuk, hogy itt nincs semmi... - mormogta Jysella, majd mielőtt Ramius újabb megjegyzést tehetett volna a koréliaiak és különösen a Hornok képességeire, hirtelen elkomorodott a pilótafülkében. - Várjunk csak... bejövő jelet veszek... baráti! A mi korvettünk!
- Jedi flotta, figyelem, itt az Andoria III korvett, a Jedháról térünk vissza, azonnali segítséget kérünk, Dak'tellya parancsnok utasítására! - jelentkezett be azonnal egy sikamlós omwati hadnagy hangja az egymásköztiben. - Andoria III, mi történt? - kérdezett bele azonnal Valin a vonalba. - Elveszítettük a kapcsolatot Suun parancsnok zászlóshajójával - közölte a Tanács alacsony rangú tisztje. - Dak'tellya lovag-parancsnok csak késedelemmel tudta tovább navigálni a konvojt a Jedháig. Az a gyanúja, hogy Suun parancsnok zászlóshajója lezuhant... a térségben bi... - Tudják, hogy Suun ellopta a... - szakította félbe a pergő nyelvű korvettkapitányt Jysella, de őt meg azonnal Ramius szakította tovább. - Elég, ez minősített információ! - szólt közbe Ramius. - Nem arra való, hogy összevissza forgalmazzunk róla! Andoria III, készüljenek fel dokkolásra, személyesen igazítom el magukat a továbbiakról! Partizán-osztag, rádiócsend! - Kérek engedélyt szkennelni a térséget, csak, hogy biztosak legyünk, nem követték-e a hajót... - krákogta immár idegesen Valin, de Ramius tovább okvetetlenkedett. - Elutasítva, elutasítva! Nem kell felhívni magunkra a figyelmet mindenféle összevissza érzékelőzéssel. Hagyatkozzanak a természetes érzékszerveikre! - Vettem, Horn vége... - mormogták amazok egyszerre. - Felfuvalkodott frontistakezdemények - mormogta a komba dühösen Ramius.
...
Az U-515 nem messze lépett ki a hipertérből a korvett nyomában, amelyet már egy ideje befogtak az ionnyom alapján és sikeresen követtek az első, a holografikus térképeken és szereplő rendszerig. Henke ökölbe szorított kézzel, az ajkát beharapva káromkodott magában. Ő csak egy csendes, nyugodt csillagrendszert keresett a jedi hajó nyomában haladva, ahonnan forgalmazni tudott volna Tieboltnak, erre nem beleszalad egy jedi erősítésbe? - Az összes ysalamirit és velük azonos funkciójú zavaró és Erő-rejtő berendezést tekerjenek fel, nehogy megérezzék ezek az átok jedik, hogy itt vagyunk - jegyezte meg az első tisztjének, miközben gondolkodni próbált. - Jawohl, Kommandant! - intézkedett az első tiszt, majd hozzátette. - Azt hiszem, ha fenntartjuk az álcázást, el tudunk slisszolni mellettük. A vostroyai őrjáratokat már elkerültük. Innen már csak egy ugrás a Neuschwabenland-határvidék. Onnan már biztonságosan leadhatjuk a Jedha koordinátáit a Vezérkarnak. Tiebolt ezredes tudni fogja, mit kell tenni.
- Nein - rázta meg a fejét végül felsóhajtva, némi gondolkodás után Henke. - Változott a helyzet, Kaleu. Látja azt a korvettet? Dokkolni fog a jedi zászlóshajóval. Le fogja adni nekik a drótot. A korábbi forgalmazások alapján jó okkal feltételezhetjük, hogy a jedhai jedik már tudnak a saját erőink, a ershani hajó és az Ellenállás aszteroidahajójának jelenlétéről. Ezek itt pillanatokon belül riasztani fognak mindenkit a szektorban és odahaza. Rampart admirális pedig további titkolózás helyett egy egyesült jedi-frontista-köztársasági inváziós erőt kap a nyakába. - Annál inkább jelentenünk kell a Vezérkarnak, Kommandant - kötötte a neket a karóhoz az első tiszt. - Ramakaz, vagy Cosra küldhet erősítést. - Nem, nem érnének ide időben - rázta a fejét Henke. - Késleltetnünk kell a jediket. Nem jelenthetik a Jedhánál kialakult helyzetet és a bolygó koordinátáit... - Henke keze ismét ökölbe szorult, ahogy belepillantott a hírszerzési kódkönyvbe, a jedikről szóló holooldalon. - Ha a sztenderd eljárásaikat követik, akkor csak a zászlóshajó rendelkezik távolsági forgalmazási engedéllyel és navigációs kódokkal... - Kommandant, ezek jedik, megéreznek minket, ha... - próbálkozott az első tiszt, de Henke leintette. - Ich weiss, aber es muss sein... - húzta ki magát a cosrai U-boot kapitány, azzal felemelte a kezét. - Bereit Raketen! Schussbereitung!
Az U-515 fedélzetén azonnal villogni kezdtek a harckészültséget jelző vörös lámpák, ahogyan az álcázott hajó pozícióba manőverezett a Spirit of Odessen mellett, lassan elsuhanva a kíséret külső szféjárát alkotó koréliai ágyúnaszádok és CC-7700-as tiltókorvettek mellett. - Im Ziel - jelentette a tüzértiszt, ahogyan az U-hajó elülső vetőcsövei ráálltak a Republic-osztályú zászlóshajóra, amelyik éppen azzal volt elfoglalva, hogy zsilipjáratot kössön a felé manőverező korvett felé. - Torpedo bereit - erősítette meg az első tiszt, és egy utolsó próbálkozást azért még tett.- Kommandant, bitte... - Nein - rázta meg a fejét Henke. Tudta, el kell pusztítaniuk a jedi parancsnoki hajót, kerül, amibe kerül. - Ne aggódjon, Kaleu, elslisszolunk, amint lőttünk - azzal a nyakában lógó engedélyező kulcsot leakasztotta és beillesztette a megfelelő aljzatba a terminálon. Első tisztje némi fintorgás után ugyanígy tett. - Wir werden alle sterben... - mormogta a Kaleu. - Achtung, Ziel markiert... Torpedo eins los, Torpedo zwei... los! - rikkantotta el magát Henke, és első tisztjével együtt elfordították a kulcsokat. Az U-hajó megrázkódott, ahogyan a két hiperhajtómű nélküli, álcázott, részecskeromboló fejjel felszerelt rakéta megindult a jedi zászlóshajó felé.
- Fordulás, kitérés, irány acht-sieben-null, zwei-mark-drei-komma-acht, ugrásra készülj! - utasította a kormányt az első tiszt, és az U-boot igyekezett minél távolabb kerülni a flottacsoporttól.
...
A Hornok egyszerre rezzentek össze a pilótafülkében. Az Erő megmozdult, egészen halkan, lassan, de vészjóslóan. - Te is érzed? - kérdezte végül Valin Jysellától az egymásköztin. - Rossz... előérzetem van. - Érzem... - tette hozzá a lány. - Pásztázást kapcsolok... - Ramius tábornok megtiltotta - jegyezte meg Valin. - De igazad van... - azzal átkapcsolt osztagszintre. - Partizán Vezér minden Partizán StealthX-nek, aktív érzékelést kérek minden szektorban! - Négy-hét-hat-hármon! - sikoltott fel egy perc múlva Jysella. - Erő-nulla, érzem a tömeget, kilenc-kettő méretű, gyorsan mozog, a zászlóshajó felé tart! - Lőjétek ki, lőjétek ki! - Valin rögtön tudta, miféle fegyver az, amit nem lehet látni, nem lehet normális módon érzékelni, csak az Erőn át, és az általa felvert apró űrporszemcsék zavart kavargását figyelve... gyakorlatilag a StealthX fegyvereinek birodalmi megfelelője.
A StealthX-ek sorozni kezdték a semmit, és a semmi egy idő után izzani kezdett, ahogyan a sorozatok lepattantak a találatok nyomán láthatóvá váló birodalmi hajó elleni rakéta páncéljáról és pajzsáról. - Lőjétek tovább! - ordította Valin, miközben végre vonalat kapott Ramiushoz. A rossz érzés egyre inkább hatalmába kerítette. - Mi a francot csinálnak, ez minden protokollal ellentétes, nem adtam tűzparancsot! - ordította Ramius, aki eddig épp azzal volt elfoglalva, hogy a Jedháról érkezett korvett parancsnokának papírjait mustrálgatta. - Tábornok, emeljenek pajzsot rögtön, birodalmi rakéta közeledik! - ordított Valin. - Maga nem érzi? - Egy adminisztratív eljárás kellős közepén vagyok, nincs időm az Erővel szórakozni - sziszegte Ramius. - Miféle rakéta... ez szabályellenes!
- Van még egy három-kilenc-ötön! - ordította Jysella, miközben egyik sorozata végre megtalálta a rést az elsőnek felfedezett álcázott rakétán, ami egy önmagában forduló apró, miniatűr fekete lyukszerűséggé pukkant össze. - Részecskefejesek! - Tábornok, pajzsot azonnal! - ordított tovább Valin. - A második rakéta a lőtávolunkon kívül van! El fogja érni magukat! - Ne hülyéskedjen, miért lenne itt birodalmi hajó, miért lőne ránk - hitetlenkedett Ramius. - Majd szépen felmegyek a hídra, ha elintéztem ezt a dolgot itt a hadnagy úrral - pillantott vissza az előtte álló, idegesnek tűnő omwati tiszt dokumentumaira -, és utána futtatunk egy szkennt, hogy kiderítsük, miféle űrszemetet néznek maguk raké...
Ramius ugyan nem volt különösebben adaptív, ami az Erőérzékenységet illette, hiszen mégiscsak flottatisztként és nem jediként csatlakozott a Tanács erőihez, de azért annyi magához való ösztöne neki is volt, hogy elharapja a mondandója végét, amikor a hangár átellenes oldala szikrázva oldódni kezdett előtte és megjelent a fekete űr semmije. - A francba... - suttogta, aztán a vákuum kirántotta a semmibe az Andoria III parancsnokával együtt.
A jedi flotta csak akkor ocsúdott fel teljesen, amikor a Spirit of Odessen a rakétabecsapódás nyomán elkezdett szétesni. A részecskeromboló fej a hajtóművek környékén talált, és a rombolás, a dezintegráció hamarosan átterjedt a hangárszintekre, a parancsnoki hídra, a hozzá csatlakoztatott, a Jedháról érkezett korvettre... és amikor a megsemmisülés elérte a reaktortermet és a hiperhajtóművet, a fúziós rendszert megkötő reaktorkamra páncélzata pedig leolvadt, akkor a jedi vezérhajó egy hatalmas robbanás keretében miszlikre szakadt korvettestül, mindenestül, miközben a törmelék elborította és feldarabolta a legénység már korábban kizuhant tetemeit, Ramiussal az élen.
A Partizánok pedig végre átvehették a parancsnokságot a megbénultan figyelő kísérőhajók felett. - Azonnali tiltást kérek, generátorokat aktiválni, senki és semmi sem ugorhat el a rendszerből! - ordított magából kikelve Valin, miközben bedöntötte a gépét és immár a pusztítás származási helyét, kiindulási pontját kereste, egy Erő-lyukat, amelyik távolodik tőlük... és hamarosan meg is találta. - Minden kísérőhajó és Partizán-vadászegység, tüzet koncentrálni a kilenc-három-hét-vonás-ötvenötre, távolság nulla-negyvenkilenc! - kiáltott fel, maximális teljesítményre ösztökélve a StealthX-et, majd útjára engedett egy árnybombát, egy irányítás nélküli protontorpedót, amely szabadesésben, csak Valin akaratát és az Erőt követve száguldott lehetetlen vektoron a célja felé...
Ahogy az imént a rakéta, úgy az EGB U-hajója is láthatóvá vált, ahogyan a kíséretet adó koréliai ágyúnaszádok pumpálni kezdték lézerütegeikkel a vektorát, amelyen Valin érzékei megtalálták. A karcsú fémtest izzani kezdett, ahogyan a találatok átették magukat rajta. - Mindjárt ugrik! - szitkozódott Jysella és megpróbálta utolérni az U-hajót... - Várj, még egy pillanat... - hunyta le a szemét Valin, és még egyet tekert az árnybombán az Erő segítségével.
A protontorpedó élesedett és szétszakította az éppen ugrani készülő U-515 hajtóműszekcióját. Az érzékelősök semmit sem láttak a közeledő fegyverből, hiszen radarjaikat a koréliai naszádok ellenrakétáira irányították... Henke hajója hiperszökkenés helyett hiperszakadt, a legénység és a hajótörzs egy része atomokra bomolva a hipertér végtelenjébe villant, fényes sávot húzva a fekete semmibe a Pruss felett, a másik felük megsült helyben, anélkül, hogy bármiről tudtak volna jelenteni a Vezérkarnak a Jedhával kapcsolatban.
- Ez az egy volt, nem érzek többet - nyugtázta Valin, ahogyan az Erőn át megérezte a cosrai életek kihunyását, és más nem érzett. - A zászlóshajónak vége - suttogta könnyeit nyelve Jysella. - Ramius és a teljes legénység... nincsenek túlélők. - Főképp pedig nincs, aki ismerné az utolsó ugrási vektort Jedha felé - nyelt egyet idegesen Valin. A Partizánok magukra maradtak. - Most már nem csak Sarasi miatt kell aggódnunk, de birodalmiak is lehetnek a szektorban. - Visszarepüljek Bakuráig? - ajánlkozott Jysella. - Riasszuk a Köztársaságot? - Túl messze van, túl sokáig tart, húgi - rázta a fejét Valin Horn. - Az eredeti tervünket kell követnünk, némi módosítással - mondta végül. - Amit Ramius nem engedett. Osszuk két felé a Partizánokat és cirkálókat. Az egyik kontingens-felet te navigálod, a másikat én. Én megpróbálom visszakövetni a korvett útvonalát, ami Jedháról jött. Azt mondták, végül Suun nélkül pontosabban az ő nyomában is eljutottak oda, tehát ez lehetséges lehet. Mikrougrásokkal haladunk majd. Te pedig vidd a kontingens másik felét át a hipertéri gáton, egyenesen Lehonra, az közelebb van, mint a Manchu. Kérjetek segítséget a frontistáktól, próbáld meg elérni, ha tudod, akkor apát, ha tudod, akkor Arelis mestert a Manchu követség segítségével, és utána üzenjetek csak Coruscantra. Erősítésre van szükségünk, mindenhonnan és gyorsan. - Vettem, értettem, bátyus - biccentett Jysella. - Az Erő legyen veled. - Az Erő legyen veletek is - azzal Valin bedöntötte a gépét és érzékeit arra az irányra állította, amerről az Andoria III jött.
Tudta, arrafelé kell lennie a Jedhának, és Suunak is, az ellopott bombájával együtt. Már csak abban reménykedett, hogy időben érnek majd oda, mielőtt az a bolond nő, vagy a birodalmiak valamiféle meggondolatlan dolgot tesznek.
|
|