|
Roon
Jan 13, 2016 11:50:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 13, 2016 11:50:36 GMT 1
A Peremvidék alsó karéján, a Ryloth-tól nem messze, a "Sithek csuklyája" néven is ismert, nehezen navigálható csillagköd közepén fekvő planéta régen a Sithek Testvérisége nevű szakadár sith szervezet központja volt, majd visszasüllyedt abba az izolációba, ami mindig is jellemezte. Egyes régészek szerint kontinensein olyan nagy értékű leletek találhatóak, amelyek magyarázattal szolgálnak az ősi galaktikus korokat jellemző vándorlásokra is...
|
|
|
Roon
Jan 13, 2016 17:17:01 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 13, 2016 17:17:01 GMT 1
- És ez volt az utolsó. – hajította vissza a gödörbe az elgörbült, több ezer évesnek tűnő használati tárgyat Skoor Waylan, ami éppúgy lehetett volna valamiféle edény töredéke, mint egy ősrégi kézifegyver ismeretlen alkatrésze is... egy olyan régészeti, tudományos központban, mint mondjuk az Obroa-skai, vagy a Chandrila akadémiái és könyvtárai, talán soktízezer kreditet ért volna ez a kacat, de Skoor és két különös kísérője szempontjából teljességgel érdektelen volt.
- Összesítés. – Marwid Qreph a testét körülölelő repulzoros platform apró terminálján pötyögött cérnavékony ujjaival, miközben a platform automatikus manőverekkel, és gyenge energiakisülésekkel igyekezett elkerülni az őket korülvevő mocsárban tömegével manőverező moszkitókat, vagy ezek helyi megfelelőit. – Harminckilenc meglátogatott, nyilvántartott ásatási helyszín szonáros és kézi feltárása után négy helyszínen találtunk a planétára jellemző köveket, melyeket kiértékelése a hajóra szállítottunk. Egyebet nem találtunk.
- Kézi feltárás, no persze... úgy értitek, végigásattátok velem ezt a rohadt bolygót. – jegyezte meg a vibrokapára támaszkodva Skoor Waylan, amelyet az egyik közeli űrkikötőben szereztek be. Először úgy tűnt, a columik hajójának alacsony energiára állított fegyverzetével, vagy pedig Skoor képességeivel is elvégezhető a számon tartott ásatási területek feltúrása, de néhol olyan nehéz volt a terep, és olyan sok élőlény zavarta őket a helyi flóra és fauna képviseletében a megfelelő koncentrációban, hogy az Ahnenerbe ügynöke és kísérői végül a jó öreg manuális módszer mellett döntöttek… a columiktól persze nem igazán lehetett elvárni a fizikai munkát, droidokat pedig nem hoztak magukkal... így maradt az ásás, amit Skoor még így is kevésbé megerőltetőnek talált, mint azt, hogy Erő-beli, vagy éppen telepatikus képességeivel próbálja meg arréb tenni a köveket, faágakat, vagy épp egy kiló földet...
Persze megpróbálhatott volna ismét az Erőre fókuszálni, de a Roon csak úgy fürdött a sötét oldal zavaró energiáiban... itt-ott apró gócok helyezkedtek el, legtöbbjükről azonban kiderült, hogy valamiféle régi erőd, vagy templom falának sötét oldallal megjelölt maradványai csupán, vagy éppen egy korlátozottan Erő-érzékeny helyi életforma fészke, esetleg maradványa.
A berendezések, amelyeket Skoor a Knotról hozott magával... nos, azokról a nagai nő jobbnak találta nem is beszélni, amióta járt a columik hajójában.
A Qreph-testvérpár járműve nem messze parkolt, egy kisebb tisztáson, Skoor saját, knoti mintájú elit yachtja mellett. A columi hajó a faj saját ízlése és anatómiai sajátosságai mentén került kialakításra – Skoor még sosem látott ilyet. A lapos, csészealj-formájú, kerekded hajótörzset csak néhány helyen bontották meg a fúvókák, érzékelők és fegyverek számára kijelölt, behúzható fedéllel védett nyílások, a hajó belseje pedig egyértelműen az apró columikra volt méretezve. Skoor egyedül a központi raktérben tudott felegyenesedni, a többi folyosón való közlekedéssel meg sem próbálkozott... a raktér azonban önmagában is elég érdekes volt, és egyúttal felébresztette benne a kétségeket, hogy a knotiak pontosan mégis mit várnak tőle.
A columik régészeti felszerelése lenyűgöző volt. Analizátorok, nagy teljesítményű szkennerek, néhány ketrec, egy karbonit-fagyasztó berendezés és egy sokpontos, rögzíthető pántokkal felszerelt vizsgálóágy, amelynek pontos rendeltetését a nagai nő inkább nem merte megkérdezni... félautomata, a hajó központi számítógépével – és valószínűleg a columik telepatikus implantjaival – összekapcsolt vizsgáló és elemző drónok, nagy felbontású képalkotó és leképező berendezések, a galaxis fontosabb kutatóintézeteinek adatbázisait elérő katonai szintű, villámgyors Holonet-kapcsolatot biztosító kommunikációs interfész... Skoor hamar rájött, hogy a saját, modernnek tűnő felszerelése, amit a Knoton telepítettek a hajójára, vagy olyasvalakitől származik, akinek fogalma sincs arról, mi fán terem a régészet, vagy egészen más célokat szolgál.
Azonban nem akarta kockáztatni, hogy újdonsült „szövetségesei” (legalábbis idő előtt) kémnek nézik, ezért nem invitálta meg őket a hajóra. A Roon felszínén megtett kirándulásaik alkalmából legtöbbször a raktérben tartózkodott, saját egysége pedig tökéletes önvezető automatikáról tanúbizonyságot téve követte őket. Skoornak már néhányszor átfutott az agyán, hogy a knoti hajó akkor is ilyen makacsul ragaszkodna-e hozzá, ha neadjisten, mondjuk megpróbálná lerázni...
- Semmi sincs ezen a sárgolyón, amit már ne túrtak volna fel ezerszer és ezerszer... - illegett jobbra-balra repulzoros székén a columi testvérpár türelmetlenebb tagja, Craitheus Qreph. – Azt hittük, Skoor Waylan az Ahnenerbétől, hogy ennél több információd van… csak olyan helyeket kerestünk fel, amelyek létezéséről már a korábbi feljegyzések is megemlékeznek. És csak az érzékeny szonárunknak köszönhetően találtunk új emlékező köveket, amikben azonban nincs semmi új!
- Hadd nézzem meg őket még egyszer. – simított végig fekete haján a nagai nő, majd az egyik terminál mellé helyezett rekeszhez lépett, és közelebbről szemügyre vette az ovális, különböző színárnyalatokban fénylő, egy jedi, vagy sith holokronhoz hasonlóan kristályszerkezetükben információkat tartalmazó kövekhez.
- Mások. – jelentette ki végül, szemét pár pillanatra lehunyva. – Mások, mint a bolygó.
- Ezt mindannyian tudjuk. – hangzott fel a fejében Marvid Qreph telepatikus úton közvetített hangja. – A Roon-kövek struktúrája egyedülálló a bolygón. Ez közismert. Ettől képesek az információ eltárolására, már amelyik. Számos olyan kő is van, amelyek a közvetlen környezetüket változtatják meg, apró anomáliákat hoznak létre, elektrosztatikusakat, gravitációsakat, és így tovább. De ezek nem érdekesek számunkra, és nem is gyűjtöttünk be belőlük.
- Nem így értem. – fordult szembe a columikkal Skoor Waylan. – Miért gondolja mindenki, hogy ezek a kövek innen származnak egyáltalán? Mármint, hogy erről a bolygóról?
- Honnan származhatnának máshonnan, Skoor Waylan az Ahnenerbétől? – tárta szét csökevényes mellső végtagjait nagy, gülü szemeivel pislogva Craitheus Qreph. – Fényévekre innen a Roon az egyetlen bolygó, körös-körül a csillagköd, nincs itt semmi... a rendszer külső sziklabolygóin pedig még csak hasonló köveket sem találtak, pedig sok expedíció indult már arra is, elhiheted.
- Bár az is igaz, hogy atomi szinten eltérő a struktúrájuk, teljesen más vegyelemeket tartalmaznak... - simogatta meg hatalmas koponyáját Marvid Qreph, aki kezdettől fogva valahogy „barátságosabb” volt Skoorral, már a szó columi értelmében, amit Skoor valahogy úgy interpretált magának, hogy Marvid nem érzett állandó késztetést elméje egyik sarkában arra, hogy feldarabolja a nagai nőt és jó alaposan megnézze.. belülről. Mondjuk úgy, mint Craitheus.
A columik azt hitték, hogy Skoor nem tud olvasni a gondolataikban, de ahogyan a nagai nő egyre inkább megértette, miben is áll korábban Művészet-ként elnevezett telepatikus képessége, és hogyan tudja megkülönböztetni attól, amikor valaki felé kinyúlt az Erőben, úgy tanulta meg egyre inkább használni is. Most már annak látta a columikat, amik; különleges képességekkel rendelkező, gazdag, nagy hatalmú idegenek helyett számkivetett csodabogaraknak, akik haldokoló társadalmukat hátrahagyva járták a galaxist, különféle titkok nyomában... hobbi-kincsvadászoknak, nem többnek.
Az idő azonban, hogy maga mögött hagyja, komplikációk esetén esetleg megölje őket, még nem jött el. Nem, amíg egy utolsó teóriájának nem járnak utána.
- Mi van akkor... - morfondírozott immár hangosan - , hogyha a Roon csak... tévedés?
- Hmm... - Marvid elértette Skoor ki sem mondott gondolatát, és neurális interfészének egy apró pöccenésére megjelent a raktér egyik falához állított holovetítőn a térség képe, ahol tartózkodtak... a Roon-rendszer, a körülvevő Sithek csuklyája – csillagköd, az azon túli környező rendszerek.
- A hipertéri útvonalakat. – tette hozzá Skoor, és szinte azonnal felvillant két, cikk-cakkban vezető vörös vonal a térképen; fent a köztársasági területek felől az Abrion-szektoron át vezető Manda-hipertéri útvonal, amelyen ők is érkeztek, és amely felfedezése óta a biztonságosabb megközelítési lehetőségnek számított, valamint lent a Ryloth felől húzódó „Halálos Szél” – hipertéri folyosó, amelyet a twi’lek fűszercsempészek használat előszeretettel, amelyekből még mindig tömegével lehetett találni a bolygó kisebb – nagyobb űrkikötőiben.
- Ha megmaradunk a feltételezésnél, hogy a Taung-faj Coruscant, azaz a Mag felől érkezett – mutatott a térképre Skoor -, akkor ebből logikusan következik, hogy a mostani hipertéri útvonalak egyikén sem jöhettek.
- Akár tízezer év alatt is változhatott annyit a csillagköd, és a körülvevő gravitációs anomáliák struktúrája, hogy az általuk bejárt útvonal ma már megközelíthetetlen... - rázta meg a fejét Craitheus. – Pontos asztrometriai méréseket végeztünk. A Roon a Mag-felől egyenesen nem megközelíthető, a Taungok útjára csak két elfogadható feltételezés létezik... vagy egy azóta bezáródott kapun hatoltak át a Csillagködön, vagy valamelyik ismert, újra felfedezett hipertéri útvonalon jöttek a kettő közül, kerülővel.
- Éppenséggel lehet egy harmadik is. – jegyezte meg Skoor, mintha csak felvillant volna a gondolat az elméjében, ami az előbb még ott sem volt. – Mi van, ha nem is a Roon volt a célpontjuk? Mi van, ha véletlenül landoltak itt, sőt, akaratuk ellenére?
- Mi másért indultak volna neki a Ködnek? – kérdezte még mindig szkeptikusan Craitheus.
- Van itt még egy bolygó. Valahol. Egy lakott rendszer, vagy olyan, ami néhány évezreddel ezelőtt még lakott volt. – jelentette ki Skoor Waylan olyan bizonyossággal, hogy maga is meglepődött rajta, mennyire komolyan gondolja. – Itt a közelben, de nem szerepel a térképeken.
- Ha megpróbálunk vektort számítani a Mag felől a Roonig... - babrált a vetítővel Marvid Qreph, miközben szemeiben tükröződtek a szektor csillagai – de nem, akkor sem jutunk semmire. A navikomputer nem talál alternatív útvonalat a csillagok és a Köd között, ami bárhová is vezetne...
- Azért, mert a Roon nézőpontjából számolunk. – vetette fel Skoor. – A navikomputer a jelenlegi helyünket veszi alapul. Ha készítünk egy navigációs algoritmust, ami koncentrikusan figyelembe veszi az ismert rendszerek tömegvonzása alapján valószínűsíthető, még fel nem térképezett rendszereket, és innen kiindulva kiszámoljuk, honnan nézve a legvalószínűbb, hogy egy navigációs hibával pont a Roon-on kötünk ki...
- Tehát honnan nézve a legnagyobb az esélye annak, hogy itt landolunk akaratunk ellenére, ha a Mag felől jövünk... igen. – ráncolta a homlokát Marvid. – Ez működhet, de nagyon bonyolult algoritmust kell írni hozzá, és számos mélyűri pontot kell végigjárnunk a Ködben... veszélyes lehet.
- Nos, azért vagytok szuper okos columik, hogy az ilyen problémákkal megbírkózzatok, nemde? – mosolyodot el fölényesen Skoor.
- Ehhez kétség sem fér. – mormogta Craitheus, és egy telepatikus csáppal képletesen kinyúlva maga után rángatta az öccsét. – Máris hozzálátunk, Skoor Wayland az Ahnenerbétől.
...
Néhány órával később már gyors ütemben emelkedtek a bolygó orbitja fölé, Skoor Waylan ezúttal azonban saját hajójában foglalt helyet, ami szoros köteléket tartott a columik csészealjjával.
A nagai nő néhány pillanatig lehunyt szemmel „szkennelte” a környező űrt, aztán érzékelőit a bolygó körüli gyér hajóforgalom egyik, nem sokkal utánuk a bolygó átellenes, sötét oldaláról startoló, látszólag jelentéktelen fűszercsempész hajóra irányította.. az érzékelők egyszerű, navigációs lekérdezésnek álcázva villámgyorsan begyűjtötték a velük nagyon hasonló vektoron haladó hajó adatait, majd folytatták az ártatlan háromszögelést.
- Követnek minket. – hangzott fel Skoor fejében Marvid telepatikus hangja. Először furcsa volt ilyen távolságból hallani, mintha a columi egy nagyon rossz minőségű rádió-adóvevőn át beszélt volna, de kétségkívül nehezebb volt így lehallgatni, mint egy hagyományos adást.
- Én is látom. – biccentett Skoor csak úgy magának, ugyanilyen módon válaszolva. – Szerintem már a Manda óta.
- Megsemmisítsük? – a columi hajó apró pályakorrekciót hajtott végre, ami egyelőre ártatlannak tűnt, de Skoor innen is szinte látni vélte a fegyverzetet rejtő silók fedőlemezeinek félrehúzódását a tojásdad testen.
- Értelmetlen lenne. – üzente végül vissza – Arra várnak, hogy megtaláljuk, amit keresünk... ha most elűzzük őket, vagy szétlőjük, semmivel sem leszünk okosabbak azzal kapcsolatban, hogy kik és mit akarnak tőlünk. A megfelelő pillanatban úgyis felfedik majd magukat kíváncsi útitársaink.
- Nem úgy tűnik, mintha aggódnál, Skoor Waylan az Ahnenerbétől. – hangzott Craitheus szkeptikus üzenete a nagai nő fejében. – A Mandán még nem voltál ilyen magabiztos.
- Azóta sokat tanultam, nem kis részben tőletek. – mosolyodott el sötéten Skoor. – Hajtsuk végre az első ugrást… valahogy az az érzésem, ha rátalálunk elveszett rendszerünkre a környéken, útitársaink sem lesznek messze... és akkor majd foglalkozunk velük.
- Legyen, Skoor Waylan az Ahnenerbétől. – egyeztek bele a columik, és nem sokára elnyelte hajóikat a hipertér kékes villódzása...
|
|