|
Ruusan
Apr 27, 2018 16:44:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 27, 2018 16:44:59 GMT 1
A Ruusan egén még mindig viharok dúltak, ahogyan az Erőhasználók összeesküvése nyomán a pályájáról kissé kitérített planéta klímája próbált alkalmazkodni az új viszonyokhoz, és ahhoz a tényhez, hogy az Emperor még Aweris csatájának kezdete előtt lyukat robbantott a bolygóba, elhamvasztva az odalent lévő Első Rendi bázist és a hozzá tartozó állomány legnagyobb részét. A csapásért - Diestl Főmarsall egyik utolsó, látványos húzásáért, amelyet az EGB Vezérkara élén és életében elkövetett - felelős hadihajó azonban már nem volt ott a planéta körül elnyújtott pályán keringő jó másfél ezer EGB - hadihajó között. Az Emperor, Cosra és a Knot büszkesége odaveszett Awerisnél, csakúgy számos főtiszttel egyetemben. Diestl Főmarsall, Turr Phennir, vagy éppen az azóta bizonyára köztársasági fogságban sínylődő Daala admirális.. bármelyik állam számára nagy érvágás lett volna ekkora veszteség a legfelsőbb vezetők között, az EGB Vezérkarának tisztjei azonban kellő alapossággal felkészültek erre a szituációra.
Már csak azért is, mert a kezdetektől fogva pontosan ugyanez volt a céljuk.
Mielőtt azonban learathatták volna a babérokat, a flotta ideiglenes parancsnokaira mégegy feladat várt; biztonságban hazatérni.
Folett, Tierce és az e pillanatban legmagasabb rendfokozatot közöttük betöltő Hänsel a Cosra megmaradt Sovereign-osztályú zászlóshajója, a hatalmas Scharnhorst eligazítójában fogadták az életben maradt flottaparancsnokokat és helyetteseiket, vagy éppen azok holoképmásait. Ugyanabban a teremben, ahol nem rég Alvar Kresh kommodore olyan hirtelen és váratlan halált halt Hänsel sugárvetőjétől. Persze ez titok maradt, mind ő, mind Daala, Diestl és Phennir úgy került fel a hivatalos veszteséglistára, mint a sithek űrbeli és asszaszin támadásainak sajnálatos áldozatai.
- Kérem a kárjelentéseket, hölgyeim és uraim. - nézett végig az egybegyűlteken Folett, az asztal sarkában holografikus formában jelen lévő, erősen vibráló, magas, vékony férfia pillantva. - Reuenthal admirális? - A hajóink fele javíthatatlanul hátrahagyásra került Awerisnél, vagy megsemmisült, uram. - biccentett az emigráns cosraiak vezetője, akik a Corporate Hadtest, azaz a hajdani Harmadik Birodalom flottájára épülő csapásmérő erő magját adták. - A csillagrombolók terén hatvan százalékos a veszteségünk, a kisebb hajók jobban jártak, el tudtak manőverezni a jem'hadar öngyilkos támadók elől. Nagyon korlátozott lehetőségeink voltak csak a mentésre. - Így is kitűnően teljesítettek a túlerővel szemben. - biccentett Folett. - Ez méltányolandó. - Sajnálom, amiért késtünk a műveleti területről. - húzta ki magát Reuenthal. - De az aknamező megfelelő telepítéséhez időre volt szükség. Azelőtt kellett végezniük, hogy a flottánk megjelent volna, nehogy magukra vonják a jem'hadar figyelmét. - Elfogadható. - tette hozzá most Tierce. - Van hírük a nagymoffról? - fordult most Folett a Reuenthal mellett álló férfi, a vöröses bőrű, kopasz Sterling tábornok, a Bloodfin parancsnoka felé. - Igen, uram. - biccentett amaz. - Rammstein admirális hajójáról kódolt üzenetet kaptunk, hogy hamarosan megérkeznek Bastionra. - Helyes - bólintott Folett, majd visszafordult Reuenthalhoz. - Admirális, arra kérem, hogy a többi flotta galaktikus síkon kívüli utazásra nem alkalmas, súlyosabban sérült, de még mozgásképes hajóit vigye magával a Corporate - szektorba, helyettük pedig ugyanennyi ép egységet bocsásson a rendelkezésünkre. - Parancs értettem, de ez nem lesz sok. - villant meg Reuenthal két különböző színű szeme egyszerre. - Maximum a hajóim egyötöde, ötven egység. A többi ugyanúgy nem alkalmas az ugrásokra. Örülhetünk, ha biztonságban eljutunk haza. - Hamarosan nem lesznek ennyire elszigetelve, efelől biztosíthatom. - hunyorított Folett. - Még valami? - Kérek engedélyt korlátozott hadművelet indítására a Corporate határait védő, hátrahagyott csapatokkal a Ziost ellen. - jegyezte meg Reuenthal. - A távoldelferítőink szerint a jem'hadar visszavonult, és fel tudjuk használni a Draco-rendszerből visszaszállított és újra szolgálatba állított hajókat is.
- Érzik a vesztüket a sith hadurak, a gócpontok köré rajzanak. - jegyezte meg Tierce. - Nem tudják, ki a barát és ki az ellenség. - Ziost egy salakgolyó, ugyanolyanra darálták a sith megszállók, mint megboldogult Főmarsallunk ezt itt. - biccentett fejével a tárgyaló falain túlra, a Ruusan planétája irányába Folett. - Mit nyerhetünk vele? - A helyiek számára fontos. - vetette közbe Tierce. - Mégis csak az államuk fővárosa volt évekig. Jelképes értéke van. - Ám legyen. - biccentett Folett. - De csak a Ziost. A többi sith kultikus pusztaságra nincs szükségünk. - Parancs értettem. - tisztelgett Reuenthal és holoképe felvillant még egyszer, ahogyan saját zászlóshajója, a Mittermeyer eltávolodott a flottától, elindulva saját gyülekezési körletébe. A Corporate Hadtestre veszélyes út várt hazáig, a sith területek mellett, valamint ellenséges hadurak és köztársasági exklávék között lavírozva kellett hazajutniuk, nagyrészt sérült hajókkal.
Tierce és Folett a többiekre pillantottak. - Zalaxus? - kérdezte Tierce a Clone Hadtest parancsnokától. Az őszülő klón szinte szégyenkezve pillantott a többiekre. - Gyakorlatilag nincs veszteségünk, uram. A kardassiak által sugárzott zavarókód megfelelő volt, az Obszidián Rend ránk támadói hajóit megbénítottuk, két tucatot sikerült is magunkkal vontatni és reaktiválni, köztük a Dreadnoughtjaik közül is néhányat. De nem biztos, hogy kibírják az ugrást. - a többiekre nézett - A Köztársaságtól pedig idejében elszakadtunk. Sajnálom, hogy nem bizonyíthattunk jobban, amíg önök az életüket áldozták.. - Ne sajnálkozzon, Zalaxus. - intette le Folett. - Maguk alkotják az elő - és a hátvédet. Ha a hazaúton bárki ránk támadna, a Clone védelmére vagyunk szorulva.
Azt már nem tette hozzá Folett, hogy a Clone Hadtest volt a biztosíték arra az esetre is, ha a másik három Flottából bármelyik kommodore, vagy kapitány olyasmin törné a fejét, ami nincs szinkronban az új EGB Vezérkar akaratával. - Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. - biccentett Zalaxus. - Az előörsünk indul is a kiválasztott ugrási ponthoz.. a koordináták.. - Doenitz? - fordult válaszképpen Hänsel az adjutánsához. - A Lannik-rendszer környéke, a Hutt űr határán. - magyarázta a sorhajókapitány. - Ott állítjuk fel a gyorsítókat a galaktikus síkból való elszakadáshoz. A visszatérési pont eltér az előzőtől a Fény Hadserege, Vostroya és a Köztársaság őrjáratai miatt.. a Codian és Zaadja rendszerek között, a Trilon szektor szomszédságában térünk majd vissza a galaktikus síkba. - Rendben, gondoskodom az előörsökről. - Zalaxus holoképe is elhalványult.
- Admirális? - pillantott Folett most a mellette álló Hänsel felé. - Háromszáz hajót veszítettünk, hatvan százalékosak a veszteségeink, ami igen aggasztó, uram. - jelentette Hänsel. - A sithek ellentámadása minket ért a legerősebben. Azt kell mondjam, sem az Allegience-osztályú sorhajók, sem a Tectorok nem voltak ellenfelek az SiSD-k ellen. A szuperlézerek és a fázisváltók nélkül összeomlott volna a vonalunk. Sokakat kimentettünk a sérült hajókról, és a veszteségek jelentős része Ramakazról származó, régebbi gyártású hajó, de így is aggódom. Mi lesz, ha a Köztársasággal, vagy a sithek maradványaival kell szembeszállnunk így? - A rakétasilóink épek, admirális. - nyugtatta meg Folett az idősebb cosrait. - Lecersen nagymoff pedig gondoskodik róla, amint a Bastionra ér, hogy a veszteségeket kipótoljuk a Maradvány erőivel. És új típusok gyártásáról is gondoskodni fogunk. - Jawohl. - Hänsel arcán látszott, hogy nincs teljesen meggyőzve, de nem vitatkozott.
- Cosra Hadtest? - pillantott a másik két holoképre Folett. - Mi megúsztuk a hajóhad felével, kétszázötven hajóval, uram. - a tapani nő, Recalde admirális-helyettes jelentett, helyettese, az igencsak megtépázott cosrai különítmény maradékát irányító Stiefel al-admirális inkább csak bárgyún vigyorgott. - A maradék harcképes, és a veszteségek a Knot Hadtesthez hasonlóan leginkább a régi ramakazi hajókat érték. De azért így is megtépáztak minket. A fondori flottamag van a legjobb állapotban. - Parancsnok urak, kérek engedélyt egy kisebb erővel behatolni a sith területre és.. - buggyant ki a lelkesedés Stiefelből. - Elutasítva. - emelte fel a kezét Tierce. - Bosszút kell állnunk a Főmarsallon, hát nem értik?? - dagadtak ki hirtelen az erecek Stiefel nyakán. - A legénység bosszút akar az Emperor-ért! - Ruhe! - emelte fel a hangját Folett. - Stiefel, maga szerencsétlen, szedje össze magát és tartson rendet a flottájában, vagy sóbányába küldöm, Verstanden? Sitefel valami olyasmit motyogott, hogy elnézést, megértette.
- Hänsel admirális. - fordult most az életben maradt cosrai főtiszthez Folett. - Kérem, gondoskodjon a Cosra és a Knot Hadtest állományának megfelelő morális állapotáról. Szükségünk van azokra a hajókra a Heimat védelmében. Ahogyan a legénységre is. - Rám bízhatja, uram. - húzta ki magát Hänsel. - Engedelmével, külön értekezletet hívnék össze.. - Csak tessék.
Tierce és Folett egypillanatig még figyelték, ahogyan Hänsel átsétál egy másik eligazítóba, Recalde és Stiefel hologramjai eltűnnek, hogy átvetítsék magukat amoda, majd a két megmaradt tiszthez fordultak. - Az Önök veszteségei nem olyan súlyosak.. - kezdte Tierce sandán Dewarra és Istarii-ra, a Bendő Flotta rangidőseire pillantva. - De vezetői szempontból sokkal inkább azok.. - Azért számszerűen is, parancsnok urak. - jegyezte meg a devaron Trott Devar, chiss társára pillantva. - Az én rombolóim nagyrészt megúszták, de a kétszáz elveszített hajónk háromnegyede Istarii vezérezredes fázisváltós rohamegységeiből került ki. - Át is kell gondolnunk a jövőben, hogy érdemes-e a leggyengébb és legöregebb típusokra felszerelni ezeket a fegyvereket. - jegyezte meg Folett. - A katonáim boldogan haltak meg a Főnökért és a Birodalomért. - jelentette ki önérzetesen a rohamosztagos jelvényt viselő chiss nő, miközben vöröslő szeme sarkában a fekete egyenruhás polneyeit figyelte, bár Foletthez intézte a szavait. - Ehhez kétség sem fér. - tette hozzá Folett. - Sajnálatos, hogy Daala admirális asszony mellett az adjutánsa is elesett, ahogyan a Chimaera törzstisztjeinek nagy része is. Tudjuk, milyen központi szerepet játszott Daala admirális asszony a maguk számára. - Sokan évtizedek óta vele harcoltak. - biccentett Dewar. - Meg akarják majd bosszúlni a halálát. - Sajnos elképzelhető, hogy többről van szó. - sóhajtott Folett. - Szeretnénk mutatni önöknek néhány bizonyítékot. Elég.. kényelmetlenek. Úgy tűnik, az admirális asszonyuk belekeveredett valamibe.. - Mutasson bármit, uram. - húzta ki magát Dewar. - Mi birodalmi katonák vagyunk. A Szövetség soraiban is azok voltunk. A legénységemben számos önkéntes van, akik még a sith hatalomátvétel idején menekültek el a Maradványból, most pedig haza szeretnének térni. Tiszteltük Daalát, igen.. de kérem, ne sértsen meg azzal, hogy megkérdőjelezi a hűségünket.
Folett arcán alig leplezett megnyugvás suhant végig. - Jöjjön, admirális - helyettes. - intette maga után a devaront. - Megtaláljuk a módját, hogy összekössünk a legénysége tagjait Lecersen nagymoff csapatával, akik épp ezen dolgoznak.
A cosrai alig észrevehetően kacsintott Tierce-ra, aki egyedül maradt Istarii-val a teremben. - Ön nem tűnik ennyire nyugodtnak, mint az admirális - helyettes. - jegyezte meg végül a chiss nő ábrázatát (és a vérfoltos rohampáncél által valamennyire láttatni engedett alakját) mustrálva a klón. - Ne értsen félre, uram. - Istarii merevsége eltűnt, az asztalon lévő, eddig érintetlen kesselis üveghez sétált, és meghúzta, majd átadta a kérdő pillantást rávető Tierce-nak.- Na, mi van, nem iszik? Azt mesélik, az eredetije jobb volt ebben..
Tierce felhajtotta az üveg tartalmát. - Maga régebb óta szolgált Daala mellett, mint Dewarék. - állapította meg végül. - A Yuuzhan Vong háború után csatlakoztam hozzá. - magyarázta a chiss nő. - Kadét voltam az Expanziós Védelmi Erőknél, egy Killik kaptárhajót üldöztünk, amelyik elszakadt a hadműveleti területtől és a galaxis mélye felé vette az irányt. Át a fél Peremvidéken, azt sem tudtuk mit kergetünk. Aztán amikor megtámadtuk őket a Roche-n túl, nem messze innen, a Chorios szektorban a vadászrajunkkal, kiderült, hogy egy verpin csapdába csaltak minket. Daala megjelent néhány hajójával, de a vadászosztagból csakén maradtam életben. Megmentett. A legtöbben, akik meghaltak azokon a fázisváltós hajókon.. - a chiss nő tekintete egy pillanatra elfátyolosodott. - .. a legtöbben ugyanígy az életükkel tartoztak neki. Sokan még régebbről, a Yuuzhan Vong háborúból. A Főnökasszony volt az anyánk, Kresh kommodore pedig a nagybátyánk, úgymond.. de most meghaltak, ahogyan a testvéreim is. A Bendő - flotta már sosem lesz ugyanilyen, csak ezek a Bastionról menekült ficsúrok maradtak, mint Dewar, akiket a Főnökasszony befogadott még a Szövetség idején... - Sajnálom. - szorította meg a nő vállát Tierce. - Tényleg sajnálja? - pillantott rá a nő. - Van bármi.. fogalma? - Én is volt már, hogy hátra kellett hagynom nagyon közeli bajtársakat. - komorult el Tierce. - Volt már, hogy szembe kellett néznem saját magammal és végeznem kellett azzal, aki majd én leszek öregen, miközben próbáltam nem arra gondolni, hogy néhány évtized múlva majd én leszek a következő. De igaza van, ha elveszíteném egyik pillanatról a másikra polneyei testvéreim háromnegyedét.. nem tudom, mit éreznék. Azt hiszem, magányos lennék.
A chiss nő nem felelt, csak húzott még egyet az üvegből. - Ne érzelgősködjön azért feleslegesen, klón. Még azt hiszem, udvarolni akar. - Egy pillanattal ezelőttig úgy tűnt, magányos. - vette el az üveget Tierce, hátha maradt benne neki valami. - Nekem nem kell senki. - bámult egy pillanatra a semmibe Istarii, majd visszanézett Tierce-re. - Mit mondott a barátja? Mibe keveredett a Főnökasszony?
Tierce felsóhajtott. Ez nem lesz egyszerű, gondolta. Az is átfutott az agyán, hogy Folettet, a cosrait még sosem nevezte senki a barátjának. Érdekes gondolat volt. Legalább olyan érdekes gondolat, mint a Bendő - flotta rohamosztagának vezérezredese. - Jöjjön velem. - vett elő hirtelen elhatározással a tárgyalóasztal alatti bárszekrényből egy újabb üveg erős kesselit és intett Istarii-nak. - Elmondom a részleteket. - Hová megyünk? - ingatta a fejét értetlenséget színlelve a chiss nő. - Most jön az, hogy elcipel magával a kabinjába, és megerőszakol? Maguknál klónokhál így szokás? - Daaláról fogunk beszélgetni. Erre. És igen, a kabinomban. - intette maga után a nőt Tierce egy fintor nélkül. - És nem hinném, hogy erőszak lenne. - Hmm.. - vette fel a lépést a klónnal a chiss flottaparancsnok a folyosón. - Igaz. Valóban nem.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2019 22:30:45 GMT 1
A Bellicose fekete törzse súlyos nyílhegyként úszott be a Ruusan kőbolygójának orbitja fölé. A parancsnoki hídon a navigációs manőverekért felelős Aban kapitány folyamatosan fogadta, elemezte és továbbította a pályakorrekciós értékeket, hogy elkerüljék a feléjük rohanó, kiszámíthatatlan pályájú aszteroidákat. Az űrdokkból való kikerülésekor még bőven csúcstechnológiás, kísérleti típusnak számító UHSD éles manőverekkel kerülgette a legnagyobb, számára is fenyegetést jelentő sziklákat és lőtte szét lövegeivel a kisebbeket. A Clone Hadtest különleges feladatú hajójaként a főtisztek szállítása volt az egyik feladata, mint például most az EGB Főkormányzójáé.
Az EGB legutóbbi ittjártakor a látogatás csúcspontjaként az Emperor szuperlézere hatalmas lyukat vágott a bolygó szövetébe, egyenesen arra a pontra, ahol az Első Rend, akkori vendéglátójuk akkori bázisa helyezkedett el, a robbanás pedig akkora volt, hogy egész kontinensnyi területen hatalmas kődarabok szakadtak ki és repültek szanaszét a bolygó légkörében, jó néhány pedig az orbitot is elérve kvázi önálló aszteroida-gyűrűvé alakult, rácáfolva a kőzetbolygókra vonatkozó asztronómiai szabályok jelentős részére.
Grodin Tierce Főkormányzó a híd hátsó szekciójából figyelte az egymásnak feszülő, szabálytalan pályákon ütköző kőtörmelék-darabokat, és meglehetősen stílusosnak találta, hogy egy ilyen kaotikus területen kellett átverekedniük magukat ahhoz, hogy megtehessék az elmúlt időszak talán legjelentősebb diplomáciai lépését a Káosz elleni küzdelemben.
A hídszekcióban ott serénykedtek a Főkormányzó mellett elmaradhatatlan bajtársai, a Clone Hadtest elit kommandósai, akik már a Polneye felszín alatti klónüzemének ismertté válása óta vele tartottak. Nagan, a csapat pilótája jelenleg Abannak segített a megfelelő pályakorrekciók kiszámításában. Cybil, akit az Első Rendben Phasma kapitányként ismertek, egyszerre két komot is kezelt, egyet sajátjai, egyet pedig Első rendi kapcsolattartói felé, akiknek a segítségével meg tudta adni a Legfőbb Vezér saját, személyes zászlóshajójának a találkozási koordinátákat. Zavrik és Aiax pedig a felszínre készülő csapat felszerelését ellenőrizték, ysalamiri-ketreceket, továbbfejlesztett ZsebVader-érzékelőket, fegyvereket... készen álltak bármiféle szituációra a békés beszélgetéstől az életre-halálra történő küzdelemig a galaxis legrafináltabb erőhasználóival szemben is.
Persze Grodin nem hozhatta magával az egész Clone Hadtestet – nemcsak azért, mert ez még csak nem is hivatalos diplomáciai tárgyalás sem volt, hanem egy egyszerű, semleges területen bonyolítandó titkos találkozó, hanem mert a Tythonnal kapcsolatos Byss-i előkészületek jó ütemben haladtak, így Zalaxusnak és Aranjinak, valamint a stáb többi tagjának azokat kellett felügyelnie. Ráadásul az Erő és az Ahnenerbe tudja, milyen okból Hänsel admirális továbbra is igen csak élénk érdeklődést tanúsított a művelet iránt, így már csak ezért sem lehetett a mélymagbeli bázist rangidős tisztek nélkül hagyni. No meg amiatt sem, mert gondoskodniuk kellett a vostroyaiakkal kötött titkos megállapodás keretében náluk vendégeskedő mogorva sztalkerről, és jelenlétének titokban tartásáról is Hänsel és a Tieboltok előtt.
- Főnök, megérkezett a komjel a Legfőbb Vezér hajójától – szorította meg Grodin vállát Cybil, miközben mellé lépett. – Az aszteroidaöv átellenes oldaláról közelítenek, és visszaigazolták a leszállási és találkozási koordinátákat. - Köszönöm, Cy, azonnal indulhatunk, igazoljátok vissza a mi oldalunkról is, és készítsétek fel a rohamcsónakot leszállásra – biccentett Grodin, és még egy pillanatra visszafordult az aszteroidamező felé. Különös, gondolta, ez a rendszer majdnem egy háború kezdete lett az Első Rend és az EGB között. A szöges ellentéte annak, amire most készülünk, különösen, hogyha Diestl főmarsallon és Sordis nagyúron múlt volna. A főmarsall habozás nélkül az Első Rend felszíni bázisának központi létesítményére irányította az Emperor szuperlézerét és tüzelt, amikor értesült arról, hogy odalent Sordis neki nem tetsző tevékenységet folytat… és ezzel majdnem háborúba rángatta a két birodalmi erőt egymással. Grodin csak most döbbent rá, mennyi minden forgott kockán ott és akkor, és mennyire közel álltak ahhoz, hogy halálos ellenségekké váljanak... és most, utólag belegondolva már nem tudta megmondani, mennyi szándékosság volt akkor Sordis cselekedeteiben, hogy ezt az állapotot előidézze... mintha csak végig ez lett volna a terve.
Arról nem is beszélve, folytatta tovább a gondolatot a Főkormányzó, hogy mi történt volna akkor, hogyha az egész Káosz-aktával, a Thrawn-féle anyagokkal és az azóta szerzett információkkal Diestl elé kellett volna odaállnia, hogy meggyőze az EGB és az Erőhasználók vezette Első Rend együttműködésének szükségességéről az univerzum, sőt, mi több, önnön valóságuk, saját dimenziójuk megmentése érdekében, az ennek letörésére és átformálására törekedő Káosz elleni harcban. Arról nem is beszélve mi történt volna, hogyha mondjuk a Főmarsallnak kell találkoznia a Legfőbb Vezérek valamelyikével… akár az eredetivel, akár ezzel itt.
- Tartjuk a hátad, Főnök – veregette meg bátorítóan Grodin vállát Aiax, miközben nekiállt felszíjazni magára ysalamiri-ketrecét, és még néhány hődetonátort dugott a taktikai övébe. A gondolataiból kizökkentett klón hálásan megszorította bajtársa kezét, majd csatlakozott a hangár felé induló többiekhez. Megnyugvást nyújtott számára a gondolat, hogy bár egyedül kell majd tárgyalnia a Legfőbb Vezérrel, Cybil mesterlövészpuskája, Aiax ysalamirije és közelharc-fegyverei, valamint Zavrik kütyüi ott lesznek majd mögötte, hogy fedezzék és meghiúsítsanak bármilyen ellene és a tárgyalás ellen irányuló erőszakos kísérletet, nem is beszélve Aban turbolézereiről, természetesen. - Köszönöm – húzta ki magát végül a klón és leküzdötte a késztetést, hogy ott helyben, mindenki előtt a hídon lehúzzon még egy üveg kesselit. – Menjünk.
Útban lefelé a rohamcsónak plexijén át Grodin jól ki tudta venni az átellenes vektoron, az aszteroidaöv másik oldalán közeledő Első rendi csillagromboló céltudatosan robosztus, mégis egyszerre elegánsan és praktikusan halálos sziluettjét és ahogyan hangárjából útjára indul a Legfőbb Vezér delegációját szállító elegáns vonalvezetésű, hosszú, karcsú vezérsíkú birodalmi mintájú parancsnoki komp.
Ilyen közelről elnézve a bolygót, az egész helyszín kissé Awerisre emlékeztette Tierce-t. Persze mivel az még mindig köztársasági területen volt, most nem találkozhattak volt, Grodinnak mégis különös, deja vu érzése támadt. Kétszer járt a gázóriás hasonlóan kihalt pusztaságokkal megáldott holdján, első alkalommal akkor, amikor egyszerű szövetségesből valóban bizalmasokká, barátokká, sőt bajtársakká váltak Folettel. Második alkalommal pedig a mindent eldöntő awerisi ütközet egyik utolsó felvonásának részeként tért vissza, hogy a felszínen, szemtől-szembe is összecsaphasson eredeti, régi, lejárt, a sötét energiák hiányától újra megvénült, tehetetlen önmagával – és győzzön, új Tierce Főkormányzót létrehozva a régi helyén, immár a megfelelő Birodalom élén. A megfelelő Birodalom – fészkelte be magát a gondolat Grodin elméjébe, ahogyan landoltak a hatalmas kráter szélén, amely egykor az Első Rend bázisának központi komplexuma volt. Most is ez lesz a kérdés, ugyebár.
A klónok kiszálltak a rohamcsónakból, és miközben Nagan leállította a hajtóműveket és a találkozási pont felé irányozta a jármű fegyverrendszereit és érzékelőit, Cybil, Aiax és Zavrik lesállásokat alakította ki a kráter peremén és felállították felszerelésüket. Grodin távcsövével a kráter túloldalát vizsgálva jól látta, hogy az odaát landoló, hosszú vezérsíkjait maga mellé felhúzó Első rendi siklóból kilépő négy vörös páncélos rohamosztagos ugyanígy tesz. Vezetőjük pedig, egy szikár, fekete bőrruhába és köpenybe burkolózott férfi - akinek a teljes arcát fedő maszkja Grodint leginkább a régi köztársasági mendemondák és dajkamesék Darth Revanjára emlékeztette – pedig könnyed léptekkel elindult a kráter közepe felé. Pontosan az Emperor szuperlézer-találatának epicentrumában állt meg, valahol azon a ponton, ahol Darth Sordis és az EGB különleges ügynöke, Skoor Waylan (illetve, ha hinni lehet a Tiebolt és a klón specialisták későbbi elemzéseinek, jó eséllyel a Káosz egy újabb ügynöke) álltak egymással szemben, mielőtt Diestl kiadta volna a tűzparancsot. A Legfőbb Vezér csak állt ott és várakozóan tekintgetett Grodin irányába.
A Főkormányzó megigazította egyenruháját, kihúzta magát, vett egy mély levegőt és elindult lefelé. Néhány méter távolságban állt meg a lecövekelt alaktól, és néhány pillanatig csak csendben állták egymás tekintetét… már amennyire ezt Grodin a másik részéről az átláthatatlan sisakrostély miatt meg tudta tippelni. - Hát végre találkozunk, Legfőbb Vezér – ejtette ki végül az első, üdvözlő szavakat semleges, diplomatikus hangnemben a Főkormányzó.
- Olybá tűnik – Rin hangja reszelős volt a maszk mögött. – Eljöttek végre, hogy hűséget esküdjenek a Birodalom igazi vezetőjének? Már épp itt volt az ideje, kezdtem azt hinni, hibás a genetikai kódolásuk, vagy efféle. - Egyetlen valódi vezért szolgálunk mindketten, és ezt Ön is nagyon jól tudja, Legfőbb Vezér – Grodin szája kissé cinikus mosolyra húzódott válaszképpen.
Rin olyasféle reszelős hangot hallatott a maszkja takarásában, amit akár nevetésnek is be lehetett volna tudni. - Ó, hát persze, most jön majd valami olyasféle nagy ívű szónoklattal, miszerint mindannyian az Új Rendet, a Birodalom Eszméjét és efféléket szolgálunk, nem igaz? Ahelyett, hogy tisztességesen letérdelne. - Nos, nem teljesen, ebben az esetben nagyon is konkrét személyre gondoltam... Legfőbb Vezér – húzódott tovább a klón mosolyra, de nem feltétlen a barátságos irányba.
- Akkor nagyszerű – tárta szét a karjait szinte teátrálisan Rin. – Akkor miért is nem esküszik azonnal hűséget a Birodalom urának? És akkor az EGB végre az egy és igaz Galaktikus Birodalom része lehet. Legfőképpen magának kellene ezt értenie, nemde? Mégis csak Császári Testőr alapanyagból gyúrták, ha jól tudom, klón. A vérében kellene lennie, hogy kit és hogyan kellene szolgálnia.
Grodin elnyomott egy kuncogást, miközben belsejében egyre inkább ugrásra készen állt. A helyzet korántsem tűnt olyan kedélyesnek, mint azt a felek bármelyike láttatni kívánta. - Azt hiszem, Ön tévedésben van, Legfőbb Vezér – mondta végül nyugalmat erőltetve magára a Főkormányzó. – Nem azért jöttünk, hogy hűséget esküdjünk magának. Egyenlő félként tárgyalunk itt.
- Nahát, maga vakmerőbb, mint az elődje – kuncogott fel ezúttal jól hallhatóan Rin. – De legalábbis meggondolatlanabb, vagy minimum ostobább. Neki legalább megvolt a magához való esze, hogy megtalálja a Császárát, akit szolgálnia kell. - A Császárát, akinek, ha jól tudom, Önök sem esküdtek hűséget, Legfőbb Vezér - ingatta a fejét finoman Grodin. – így aztán igazán nem vetheti a mi szemünkre sem ugyanezt. Nem azért jöttünk, hogy behódoljunk, hanem, hogy szövetséget ajánljunk.
Miközben Grodin óvatosan hátrapillantott biztosítói felé, Rin tekintete követte a klón fejének mozdulatát... majd a Legfőbb Vezér csettintett egyet, mire az Aiax hátán tekergőző ysalamiri – az efféle állatok által gerjesztett Erő-buborékok általános szabályaira jól láthatóan fittyet hányva – kitekeredett nyakkal visított még egyet, majd örökre elcsendesedett.
Grodin komlinkje azonnal vibrálni kezdett, ahogyan bajtársai magasabb készenléti és aggodalom-fokozatba kapcsoltak, a klón viszont két kattintással jelezte nekik, hogy egyelőre semmi ok a tűzmegnyitásra, várjanak még. - Tényleg azt hiszi, klón, hogy egyenlő felek vagyunk? – kérdezte végül fölényes hangnemben Rin, ahogyan a férfi visszafordult felé.
- Nos, valóban – hümmögött a Főkormányzó, nyugalmat és magabiztosságot erőltetve magára. – Ha most megtámadna engem, akkor jó eséllyel be tudna vinni egy halálos csapást. Ugyanígy, ha a mi egységünk rajtaütésre, likvidálásra készült volna, és nem szimpla találkozó-biztosításra, valószínűleg mi is sikerrel járunk... és még ha meg is ölne mindannyiunkat, utódaink, új verzióink visszatérnének. Az előző összecsapás tapasztalataival felvértezve, még nagyobb elhatározással és a vággyal, hogy igazságot szolgáltassanak magával szemben.
- Maguknak klónoknak nagyon érdekes definíciójuk van a lojalitásra, a hűségre, a szolgálatra... - nevetett fel reszelősen a maszkja mögött a Legfőbb Vezér. – Nekem valójában úgy tűnik, hogy tulajdonképpen maguk semmihez és senkihez sem lojálisak... önmagukon kívül. Mégis, miféle Birodalom a maguké? Ezzel az erővel nevezhetnék magukat tudom is én, Clone Szövetségnek, vagy akárminek. Maguk semmit sem tudnak a hűség valódi természetéről. Naponta többször kellene levágnom az alárendeltjeimet, hogyha ilyen módon beszélnének velem.
Most Grodinon volt az őszinte felkuncogás sora. - Ebben az esetben azt kellene gondolnom, Legfőbb Vezér, hogy önnek jelentős problémája van az alárendeltjeivel és vezetési tréningre szorul, de legalábbis jelentős átalakításokra lenne szükség a tiszti gárdájában. De nem is ez a legfontosabb. A legfontosabb az, hogyha levág engem... minket, akkor nem lesz senki más az EGB Vezérkarában, aki hajlandó lenne egyáltalán szóba állni magával, nemhogy szövetséget kötni. Vezérkari társaim azt gondolják, hogy maga egy veszélyes, öntörvényű erőhasználó, aki egy hasonlóan kiszámíthatatlan, őrült szektát vezet.. azt gondolják, a magukfajták inkább veszélyt jelentenének a Vezérkar számára a későbbiekben, akik az eltávolításukra törnének, egyeduralomra... és ily módon inkább hagynák magukat elpusztulni. És ha ez így lesz, Legfőbb Vezér, akkor nem kapnak segítséget az EGB-től, és a Sithek meg a hapanok bedarálják magukat.
- Mondjuk, ez utóbbiról ne legyen annyira meggyőződve, Főkormányzó – horkant fel Rin. – Alábecsüli a hapan császárnő meggyőzésére irányuló… képességeimet és erőfeszítéseimet. Én inkább úgy gondolom, hogy jó benyomást tettem rá, és az ESB hamarosan akár le is állhat a hadmozdulatokkal... a maguk segítsége, vagy beavatkozása nélkül is.
- Az ESB talán – biccentett elgondolkozó arccal Tierce. – De Vostroya semmiképp. Egyesével szupernovává változtatják a maguk rendszereit, és ezt maga is tudja. Ezt a háborút nem nyerheti meg a segítségünk nélkül... úgy tudom, a magterületükön már csak Constant és a csillagködük áll ellen. Gondolja csak meg... – a Főkormányzó lehalkította a hangját, mint aki az ész nyelvén kíván szólni – a mestere, akit mindketten szolgálunk, alaposan megtervezte ezt… maguk a mi segítségünktől függenek most. Másképp nem megy.
Rin egy pillanatra elcsendesedett és a klón talán meg mert volna esküdni arra is, hogy felsóhajtott. Amikor a Legfőbb Vezér ismét megszólalt, az ő hangja is halkabb, simább... összességében kulturáltabb volt. - Már belátom... - kezdte végül Rin -, hogy miért beszélt olyan elismerően magáról a mesterem, klón. Maga a végletekig, szemtelenül határozott és vakmerő, mégis logikusan érvel. Igen, függünk a magunk segítségétől, igen, így idézte elő a mesterem... de mondjon meg nekem valamit, Főkormányzó. Mit nyernek ebből maguk? Miért akarnak szövetséget kötni, miért nem hallgat a többi vezérkari kollégájára, és hagynak minket elpusztulni ebben a háborúban?
- Ahogy Ön is mondta, a Vezérkar többi tagjának ez teljesen megfelelő lenne – biccentett Grodin. – De én nem hiszek ebben. Én... én láttam, dolgokat. Tudok... dolgokat. – A klón megpróbálta összeszedni a gondolatait, homloka ráncokba szaladt. – Én láttam a Káosz valódi arcát, legalábbis, amit én el tudok képzelni. Láttam, és megrémültem tőle. Láttam ennek a galaxisnak, a mi valóságunknak, ahogyan mi ismerjük, a végét. Meg vagyok győződve róla, hogy az EGB-nek és az Első Rendnek össze kell fognia ez ellen. Hogy együtt kell küzdenünk ellene. A... a gungan elmondta, és én hittem neki. Ez az univerzumok, a valóságok közti nagy összecsapás, ami már évszázadok, évezredek óta, ki tudja, mióta készül. És együtt kell megvívnunk, egy oldalon.
- Ezt értem és vallom én is, Főkormányzó – biccentett Rin. – De mondja meg nekem, hogyan segítene ebben a mi államaink egyesülése? Egy-két újabb főszektor a maguk peremterületein, ennyi lenne, és nem több... maguk jelentős flottaerőt kötnének le annak érdekében, hogy legalább a területeink egy részét stabilizálhassák, és megvédhessék... és mit nyernek vele cserébe? Néhány száz, jó esetben a maguk terminológiája szerint egy hadtestnyi elit hadihajót és néhány százezer különleges kiképzésű rohamosztagost? Mire elég az? És higgye el nekem, Főkormányzó, sokan az én törzstisztjeim között valóban úgy gondolkodnak, ahogy én az előbb magát teszteltem... és amiért elnézést kérek.
Grodin biccentett, hogy szóra sem érdemes, mire Rin folytatta: - Ezek a főtisztjeim ténylegesen úgy gondolkoznak, Főkormányzó, hogy maguk az árulók, hogy maguknak kellene hűséget esküdni nekünk, illetve a Birodalom jogos vezetőjének... a Legfőbb Vezérnek. Egyesek szerint ez én vagyok, mások szerint még mindig... a mesterem az. Ha a peremre szorítja őket alacsonyabb rendű és rangú kiszolgáló pozíciókba, előbb-utóbb szervezkedni fognak... ellenállást, lázadást szítanak, a maguk életére törnek... nem a Káosz ellen fognak küzdeni, ahogyan a maguk erői sem. Egymás ellen fogunk küzdeni e helyett.
A Főkormányzó bólintott, majd megvakarta az állát, mint aki elgondolkozott. - Értem, amit mond, Legfőbb Vezér, és igaza is van. És éppen ez az, amiért nem pusztán újabb főszektorokként hívjuk meg magukat az EGB-hez való csatlakozásra, mint ahogyan azt a korábban hozzánk csatlakozó területekkel tettük. Tény, hogy az önökhöz tartozó területeken, legalábbis azokon, amelyeket meg tudunk védeni, illetve vissza tudunk foglalni a jelenlegi helyzetben, megszervezzük majd az EGB-mintájú közigazgatást. De magukat, elit katonákat nem akarjuk a perifériára szorítani és ezen főszektorok határai közé zárni. Nem, maguk az EGB új vasökle lesznek... az Egyesült Galaktikus Birodalom Első Rendje. Az első vonalban fognak harcolni a fegyveres küzdelemben, de a belbiztonságért és a hírszerzésért folytatott küzdelmek frontjain is. Maguk lesznek az EGB új különleges katonai és titkosszolgálati egysége, az ellenséges Erőhasználók és a Káosz ügynökei elleni küzdelem zászlóvivői... és személyesen maga fogja vezetni őket, Rin Legfőbb Vezér, a Vezérkar teljes jogú, főtiszti státuszú tagjaként... az EGB minden főszektorára és azokon túlra is kiterjedő parancsadási jogkörökkel ebben a vonatkozásban.
Rin most néhány pillanatig hallgatott, mintha emésztené az elhangzottakat. Végül szinte egy pillanatig úgy tűnt a klón számára, mintha a maszkos férfi felsóhajtott volna. - Maguk mindezt megadnák... egy Erőhasználónak? – kérdezte végül halkan Rin. - Tudják, mi vagyok. - Igen, én ígérem – biccentett Grodin, de rögtön ezután ráncokba szaladt a homloka. – Bár kétségtelen, hogy nagyon nehéz menet lesz. Sokkal könnyebb megoldás lenne... ha Ön nem vállalná fel nyíltan... a képességeit.
Rin keserűen felhorkant. - Ez lehetetlen és értelmetlen is lenne, klón. És nem csak amiatt, hogy akkor a saját csapataim is kinevetnének, lenéznének, nem lennének hajlandóak követni. Más oka is van. A Káosz retteg a nagy erejű Erőhasználóktól. Olyan galaxist akar teremteni, ahol ilyenek nem léteznek. Ahol az Erő egyfajta tömegtermék, egy mindenki számára elérhető, és ennek megfelelően silány semmiséggé vált... társadalmi alapjog. – A Legfőbb Vezér egy pillanatig csendben maradt, majd egy apró holodiszket húzott elő köpenyének redői alól. – Tudja mit, mutatok valamit.
A holodiszk a klón rohamcsapatnál még életben maradt ysalamirik Erő-burkára vonatkozó szabályokra láthatóan fittyet hányva átlebegett a két férfi között és Tierce tenyerében landolt. A klón elővette taktikai övéről saját, apró mobil hololejátszóját és belehelyezte a lemezt... mire a megjelenítő felületen apró kékes villanásokkal szinte rögtön életre kelt a kép.
A kockás képsorok ősrégi holotechnológiára utaltak. Négyzet alakú darabok rakták össze a nagyobb, szemcsés képeket, hogy aztán egybefolyjanak. Maga a kép sokkal tisztább volt, mint bármelyik, ebben a galaxisban létező holografikus technológia képe. Mégis érződött rajta az ódonság, mintha mindaz, amit a képek mutattak, réges régen történt volna, egy másik, messzi, messzi galaxisban...
Nagy csatamező tűnt fel, csakúgy, mint az űrben, a körülöttük játszódó valódi űrcsata. Itt azonban birodalmi hajók küzdöttek a Lázadókkal egy sivatagos bolygó felett. Egy birodalmi admirálisnő képe úszott be a holofénybe, parancsokat osztogatott, aztán egy villanás, és a birodalmi hajók egymás után zuhantak le a sivatagos bolygóra, mintegy testületileg kihirdetve a Lázadók végső győzelmét.
A kép megszakadt. A felvétel egyértelműen hibás volt, vagy nagyon régi. A kockák átrendeződtek, mintegy háromdimenziós ábrákat mutató képernyő. A képernyőből egy aranytalárt viselő alak mászott ki, aki ránézett a felvétel nézőjére, elvigyorodott, majd a tekintete döbbenetet tükrözött, amikor egy kék energiapenge hasított az oldalába, kettészelve őt. Egy nő és egy fekete hajú férfi harcoltak a halott tetem testőreivel. Az egész képen érződött valami, ami nem volt benne a holografikus ábrákban – a szereplők személyisége, üveges, üres lényük értelmetlensége csak úgy sütött az ábráikból.
A következő képen egy újabb sivatagos bolygó jelent meg, mintha a galaxis nem is állt volna másból, csak kiszáradt, homokos világokból, amiken nem laktak értelmes teremtmények. Itt azonban nem volt homok – a földet hullák alkották, körülöttük hiábavalóan elhasznált fegyverek, sugárvetők, energiarudak, fénykardmarkolatok. Felettük pedig ugyanaz a sárga ruhás, deformált alak állt – a teremtmény azonban átalakult, és felnézett az égre. A feje egy ösöreg, csuklyás alaké lett, aki fekete, szakadt köpenyében minden Sith Nagyurak Sith Nagyurának tűnt. A kép gyorsan váltakozni kezdett – egy keresztpengés fénykarddal gyilkoló alak – egy tapasztalatlan Jedi tanonc vagdalkozása – Luke Skywalker öregkorában, szakállasan, halott szemekkel – magukból kifordult teremtmények, birodalmiak, Sithek, Jedik egyaránt.
Aztán a holokockák ismét feltűntek, de most új formába rendeződtek – ahelyett, hogy képet alakítottak volna ki, most egy kékesen világító humanoid alakká álltak össze. A lehetetlenül szélesen vigyorgó, női alak heherészni kezdett, csak úgy magának. Aztán a testének legmeglepőbb részeiből csápok nyúltak ki a néző felé...
Grodin azonban - talán némiképp a Legfőbb Vezér meglepetésére is – végig állta a látványt, nem hőkölt hátra, és nem lepődött meg, vagy rettent meg úgy, mint legutóbb Charis a Ton Muundon, miközben végignézte Rin felvételét... mintha csak semmi újdonságot nem látott volna a klón.
Rin intett egyet, mire a felvétel megszűnt.
- Hasznos felvétel, jobb, mint ami az én birtokomban van, el kell ismerni – biccentett végül sztoikus nyugalommal Grodin. – A Vezérkar tagjai számára mindenesetre megfelelő, felnyit néhányt szemet majd bizonyosan. - Nézzen a mélyére, klón, és értse meg ezt a világot, ami fenyeget minket – magyarázta Rin. – A Káosz világában nincsenek igazán erős egyéniségek, ahogyan nincsenek tudatos, erős tömegek és erős Erőhasználók sem. De ezek mindegyikére szükség van az ellene való harchoz is, néhány alkotóelem nem elég, mindegyik kell. Márpedig nekem elhiheti, nálam erősebb Erőhasználót jelenleg nem találnak a galaxisban erre a célra.
- Hát igen... - horkant fel némi visszatérő cinizmussal a hangjában Grodin. – Azt hiszem, ezzel a kijelentéssel az előző mestere, vagy parancsnoka, vagy mifene, ez a Sordis... valószínűleg nem értene egyet. - Találkozott vele valaha? – kérdezte néhány pillanatnyi újabb csend után Rin, még halkabban, mintha attól tartott volna, hogy az emlegetett nagyúr itt füstölög valahol a környéken, és meghallja. – A Renegáttal?
- Igen – biccentett Grodin. – De ez még azelőtt volt, hogy találkoztam volna a maga valódi mesterével és megismertem volna a Káosz jelentette fenyegetést a maga teljes valójában. - Találkoztak, és túlélte... - morfondírozott Rin. - Vagyis vagy túlságosan gyengének találta magát, Főkormányzó, vagy pedig… hűséget fogadott neki. Neki is… ez pedig nagy hiba lett volna. Sordis ugyanis nem a Káosz ellen harcol, hanem úgymond féltékeny rá. A Káosz helyébe akar lépni. Ő nem a szövetségesünk, és nem segít nekünk.
- Sejtettem - értett egyet a klón, majd körbepillantott. – Tudja, maga meglepően jelentős felelősségtudatról tesz tanúbizonyságot, Legfőbb Vezér. Ezt nekünk még tanulnunk kell. Ez a helyszín is a lenyomata annak, hogy mi mindenre hajlandóak voltunk, amikor ráébredtünk Sordis valódi valójára és céljaira, Legfőbb Vezér. És az igazat megvallva nem tudom, hogy előbbre jutottunk-e vele. Így visszagondolva, azt hiszem, nem, és Sordis végig megvezetett minket. Tudja esetleg, hogy hol fog feltűnni legközelebb a Renegát?
- Valószínűleg ott, ahová a Káosz is tart – adta meg a választ némi gondolkodás után Rin. – Tudja, Főkormányzó, a vén csápos banya elveszített néhány kisebb csatát a közelmúltban... néhányat a mi erőinknek köszönhetően, néhányat Sordis jóvoltából. De összességében gyengült, ezért a következő, mindent eldöntő összecsapásra készül, hogy a javára fordítsa a dolgok állását. - A harc a Tython-rendszerért, nem igaz? – vonta fel a szemöldökét a Főkormányzó. - Ön pedig meglepően jól informált, klón úr – viszonozta kvázi az előbbi udvariassági formulát Rin. – És igen, ott... van valami. Valami fontos. Én... éreztem. Láttam is, azt hiszem. Oda tud juttatni? - Még nem teljesen, de közel vagyunk a megoldáshoz, hogy odajussunk – biccentett Grodin. – Amint lezártuk a... tárgyalásokat, el tudom vinni oda, ahol az irányvektor pontos beazonosításán dolgozunk.
- Ó igen, apropó, a tárgyalások – emelte fel egyik kezét Rin, mintha csak most jutott volna eszébe valami. - Talán célszerű lenne, hogyha Charis királynő is részt vehetne ezeken a tárgyalásokon. Nekem úgy tűnt, nagyon fontos gesztus lenne számára, ha éreztetnénk vele, hogy úgymond... felnőttként kezeljük. E tekintetben, legalábbis. - Ez megoldható – nyugtázta a Főkormányzó. – Felvázolhatunk egy mindenki számára elfogadható felosztási tervet a Hutt-űrre vonatkozóan. Ami pedig a többi területet illeti... kontroll alatt tartjuk a helyzetet.
- Kontroll alatt, hmmm – Rin hangja, kisugárzására hirtelen egy pillanatra ellenségessé vált, mintha még valami eszébe jutott volna, ezt még Grodin is érzékelte az Erő és a maszk mögötti arc látványa nélkül. – A maga kis tartalékterve, Főkormányzó, nemde? Arra az esetre, ha nem sikerülnének az itteni tárgyalásaink a maga és tiszttársai szája íze szerint... - Nem értem, mire gondol – szürkült el Grodin arca. - Ne szórakozzon velem – szisszent fel Rin. – Pontosan tudja.
- Maga pedig ne vájkáljon az elmémben… - fonta össze a karjait a mellkasa előtt a klón olyan mozdulattal, hogy kezei ezáltal automatikusak közelebb kerültek a taktikai övébe rejtett sugárvetőhöz és vibropengéhez. - Már pedig hozzá kell szoknia, hogyha együtt fogunk dolgozni – kuncogott fel Rin ezúttal őszintén, elégedetten konstatálva, hogy a beszélgetés kezdete óta most először sikerült ténylegesen és láthatóan kizökkentenie öntelt magabiztosságából az EGB Főkormányzóját. – Egyébként pedig ezúttal nem is vájkáltam. Ne gondolja ám, klón, hogy a mesteremtől csak olyasféle vicces dolgokat tanultam, hogy oj muj, meg effélék.
- Akkor hogyan? – vonta fel a szemöldökét a sértődöttség és a szakmai kíváncsiság őszinte keverékével Tierce. - Mondjuk úgy, hogy esetleg ott lehettem, amikor legutóbb egy üveg kesseli mellett beszélgetett róla a bizalmas klón bajtársaival – ingatta a fejét Rin, majd lassan hozzátette -, vagy legközelebb leszek ott, amikor beszélgetni fog... Egyszóval, mielőtt szentesítjük a mi kis feltétlen bizalmon és a mesterünk iránti közös odaadáson alapuló szövetségünket, el kell magyaráznia nekem, miért akart átverni minket is. Miért paktált le a vostroyaiakkal és miért engedte meg nekik, hogy szupernovává változtassák az egyik legfontosabb Első rendi rendszert és bajtársaim százezreit gyilkolják meg. El kell magyaráznia, miért kreált ilyen agresszív B-tervet, amelynek értelmében mi, Erőhasználók mindannyian akár meg is semmisülhetünk. Úgy, hogy maga is pontosan és teljesen tisztában van vele, hogy ezzel a Káosz győzelmét segítené elő végső soron.
A levegő mintha egy pillanatra megfagyott volna közöttük. A klón kommandósok és az Első Rend vörösosztagosai is érzékelhették ezt, mert az összes kezükbe eső fegyveren kattant a biztosító kapcsoló és felvillantak a vöröses célkereső fények. Végül azonban Grodin felemelte a kezét, újabbat kattintott a komján, felsóhajtott... majd ezúttal ő húzott elő egy holodiszket a zubbonya zsebéből. A hagyományos módszert követve ezúttal egyszerűen csak odasétált Rinhez és a kezébe nyomta a diszket, majd kifújta a levegőt.
- Ez itt a probléma, nemde? – sóhajtott fel végül a klón. – De rendben, ám legyen... igen, egy nagy erejű Erőhasználó a Vezérkar soraiban, és ennek a konzekvenciái, és a veszély, amit ebben látok... tudja, Legfőbb Vezér, maga beszélt nekem itt a különböző valóságokról... és, hogy mindannyian össze kell, hogy fogjunk a Káosz ellen... és igen, a maga felvétele sokkal összeszedettebb és jobb minőségű a Káosz uralmáról, mint amit az én beavatott technikusaim eddig szerkesztettek. És tudja miért, Legfőbb Vezér? Mert én meg ezen a felvételen dolgoztam, hogy érthető és megnézhető legyen. Nézze csak meg. Ön lesz az első. Ezt még a gungan mestere sem látta.
Rin kíváncsian kinyúlt és megfogta a holodiszket. Még semmiféle olvasóba nem illesztette bele, csak forgatta, érzékelte kesztyűs ujjaival a textúráját, és minden bizonnyal az Erőn keresztül is pásztázta. - Ez... más – jelentette ki végül. – Más, mint azok a felvételek, amik a Káoszhoz kapcsolódnak, és a birtokomban vannak. Mi ez? Vagy inkább... honnan van? - Egy Lothal nevű bolygóról - magyarázta Grodin. – Egy ideig abban sem voltam biztos, hogy létezik ilyen nevű hely, de végül jártam ott. Ott kerültem szemtől szembe a Káosszal és a maga mesterével is. Egy olyan helyen ahol... ahol rengeteg alternatíva létezett, nem csak a Káosz világa. És én ezt láttam. Az onnan kimentett adatok és berendezések visszafejtésén egész specialista csapatom dolgozik, egyelőre ezt sikerült kinyernünk. Hasonló elven működik, mint a maga holodiszkje... egy másik... valóságé. Nézze meg. Én azt hiszem... azt hiszem, ezt nemhogy a mestere, de Palpatine és a Renegát sem látták még.
Rin pedig beillesztette saját mobil lejátszójába a diszket... és látta a galaxist, egy másik időben, és egy teljesen másik perspektívából... látta a Grodin lothali látomásából visszafejtett felvételt.
Látta a Yuuzhan Vong inváziót, ami hideg káosz-pókként telepszik a galaxisra, saját szemeivel látta a korallpáncélos gyilkosokat, akiknek támadásakor a Tierce-hez hasonló polneyeiak bőven klóntartályban lebegtek. Látta, hogy a Polneyet ért korai Yuuzhan Vong támadás elpusztítja az öreg Tierce-t, eredetijét és Dorianát, a klónok pedig tudatukra ébrednek, kilépnek a tartályaikból és felveszik a küzdelmet. Látta, ahogyan Cosrán és a Knoton hasonló események zajlanak le, és idő előtt, a Yuuzhan Vong elleni háború közepén megszületik az Egyesült Galaktikus Birodalom. Látta Grodint és Folettet, a még ifjabb Folettet, amint egymásra találnak és megerősítik szövetségüket. Látta, ahogyan Soontir Fel és fia, Jagged, valamint a még életben lévő Gilad Pellaeon is csatlakoznak az EGB-hez.
Látta, hogyan nyit járatokat az EGB egy másik univerzumba, talán egy ősrégi civilizáció által épített Portál használatával, és látta, hogyan csatlakozik hozzájuk a Yuuzhan Vong elleni harcban számos, onnan érkezett idegen faj, hasonlóak az ESB jem'hadar katonáihoz, vagy a hozzájuk pártolt kardassiakhoz. Látta, hogyan lép koalícióra az EGB, idegen szövetségeseik, az Új Köztársaság és a jedik a Yuuzhan Vong ellen, hogyan irtják ki együtt a Vongot. Látott nagyurakat, olyanokat, mint Darth Wenthar volt, akiknek Grodin hűséget esküszik, és akik valahogy mégis a háttérben maradnak.
Látta, hogyan omlik össze a Yuuzhan Vong elleni háborúban meggyengült Köztársaság az EGB és extragalaktikus szövetségeseik támadása alatt... látta, ahogyan a Birodalom, élén Tierce-l és Folettel, bevonul Coruscantra. Látta az Új Köztársaság és a jedik bukását akkor, amikor a leggyengébbek voltak. Látta, hogy a Galaktikus Szövetség egy álom marad, nem létezik... Látott olyan tiszteket EGB-egyenruhában, akikről el sem tudta volna képzelni, hogy valaha a Birodalmat szolgálnák. Néhány arcot fel is ismert. A Köztársaság felszíni erőinek tábornokát, Ken'o Kouteit, a nabooi politikust, Noel Naberrie-t, a Commenor milíciájának vezetőjét, a véreskezűként elhíresült Monroe tábornokot, és másokat.
Látta a Főkormányzót, ahogyan egyik nő követi a másikat az ágyában. Látta, legnagyobb döbbenetére, hogyan hagyja ott a még életben lévő Mara Jade Skywalker inkompetens és letargiába süllyedő férjét, a hajdani hős Luke Skywalkert, és áll vissza átmenetileg a Birodalom oldalára... látta Grodint és Jadét... és látta a klónnal közös gyermeküket.
És sok mindent nem látott Rin, és ettől hideg veríték futott végig a testén. Nem látta Sordist. Nem látta Rent. Nem látta... saját magát.
Sok mindent mást sem látott, ami ismerős volt számára. Nem látta a jedik és a sithek új generációját, nem látott nagaiokat... látta viszont, hogyan győzedelmeskedik a megerősödött EGB extragalaktikus szövetségeseik felett, hogyan válik a Birodalom ismét a galaxis domináns államává, élén Folett Főadmirálissal és Tierce Főkormányzóval... és látta, hogyan mételyezi meg szinte azonnal a hatalomra került Vezérkart a széthúzás, a belső ellentétek... amelynek gócpontjában két erőhasználó birodalmi főtiszt állt, Noel Naberrie... és a Főkormányzó fia, Neo Tierce. Aki egyébként zavarba ejtően hasonlított Rinre.
Látta, hogyan szakad ketté a Birodalom, és látta Awerist, a valaha volt legnagyobb ütközetet... a két Birodalom azonban itt nem egymás ellen, hanem egy hadicsel következtében egymással vállvetve harcolt a közös ellenséggel szemben, ami nem a Köztársaság volt, hanem annak valamiféle furcsa utódállama, egy Hapes körül szerveződött, a Birodalmat méreteivel vetekedő katonai erejű Királyság, amely csúfos, véres vereséget szenvedett Awerisnél a Főkormányzó hadicsele következtében... és látta Grodint, ahogyan elesik az ütközetben. És látta, hogyan lép a helyébe ez a Neo.
És Rin látott egy új Főkormányzót, halovány, szürke, élettelen másolatot, aki Neo, a fiú helyébe lépve valami másik létsíkból mégis csak visszatért. Látta, hogyan fordulnak el tőle megmaradt hűséges tisztjei egyesével... És látta az EGB végleges széthullását és átalakulását valami másba.
Látta a lángokban álló Polneyet, haldokló klónok ezreit, millióit, látta, hogyan menekülnek a galaxison túlra a megmaradt harcosok, a reménytelenség, a kitaszítottság felé. Látta Cosrát, Bastiont, Coruscantot behódolni a Birodalom új Uralkodójának... a visszatérő Jagged Felnek.
Látta, hogyan nő csepűrágói és talpnyalói nyomán hatalmasra a Fel-Birodalom, miközben a galaxis szélén újra megjelent az ESB jelentette sötétség, egy folyamatosan növekvő Sith árny, készen arra, hogy káoszként elhatalmasodva lerombolja, tanácstalanságba és halálba, letargiába, semmibe taszítsa azt a galaxist és azt a valóságot. És látta, hogy sem jedik, sem hithű birodalmiak, sem senki más nincs, aki ezt megakadályozná.
És látta eltűnni azt az univerzumot, hogy tejszerű, a nem létezés ködébe szakadva átadja a helyét valami másnak... egy leromlott, beteges, alternatív valóságnak, ahol a Köztársaság és a Birodalom hajdani nagyságát meg sem közelítő kis szekták harca kötötte le látványosságként a galaxis élettelen, ostoba lakóit, ahol érdektelen és hazug eszmeiségek idegenítették el egymástól a fajokat, nőket, férfiakat, miközben mindenhol ott volt, mindenhol ott nevetett mindenki feje felett, tarkója mögött a lény, aki addig rejtőzködött és senki még csak nem is tudott a létezéséről, nem hogy foglalkoztak volna vele, hogy harcoltak volna ellene.
A Káosz maga. És az ő győzelme.
Grodin megvárta, amíg Rin deaktiválja a holoképet, és megrázza a fejét. Mintha nem is igazán az ütötte volna meg, amit látott. Hanem amit nem látott. - Szokatlan, furcsa egy valóság ez... - remegett meg végül a férfi. – Nincs benne Első Rend. Nincs benne... nincs benne Renegát... nincs benne... Rin.
Grodin elgondolkozva méricskélte a másik alakot. Mintha egy pillanatig nem a galaxis legerősebb erőhasználója állt volna előtte – hanem egy halálfélelemtől remegő tinédzser. Érdekes, gondolta. - Amint látja, Legfőbb Vezér, ebben a valóságban én már szövetkeztem erőhasználókkal, nem is akármilyenekkel. Nem is eggyel, sőt, tulajdonképpen saját magam hoztam létre az egyiket. A gyermekemet. – folytatta végül a Főkormányzó, hogy kizökkentse beszélgetőtársát.
- Mara nénivel... - Rin megrázta a fejét. Ez hihetetlen, gondolta. Szedd össze magad. – Mármint Mara Jade-el közös gyermek. Ejha. Erre még a mesterem is azt mondaná, hogy bombada klónos. Maga tele van meglepetésekkel, hát még ebben az alternatív valóságban. - Egy alternatív valóságban, amely végeredményben elpusztított engem – rázta meg a fejét Grodin. – És az EGB jelentette álmot is. Amelyben újra győzött a Káosz, csak kissé más formában, más nagyurakon keresztül, de végeredményben, ha száz év eltéréssel is, de ugyanaz az erőhasználók és gondolatok nélküli nihil áll elő eszerint is, mint a maga holofelvételén. És látja, ez az én valódi problémám, ezért nem tudok aludni. Attól tartok, hogy ha így teszünk, ahogy maga javasolja, ahogy a maga mestere akarja… ugyanoda fogunk kilyukadni végeredményben. Egy arctalan, név nélküli nagy hatalmú Erőhasználó landol a Vezérkarban az én javaslatomra, még ha az elején el is fogadják majd a tiszttársaim, ez végső soron, attól félek, ugyanúgy szétfeszíti majd a Birodalmunkat, mint ebben a világban. És akkor megsemmisül az álmunk.
A klón lehajtotta a fejét. - Látja, ez az én gondom. Megteszem, mert megígértem a maga mesterének. Tartozom ennyivel a szolgálatnak, amelyben maga szerint mi, polneyeiak már nem is hiszünk. De attól félek, csak elodázom vele az elkerülhetetlent. Hogy végül nincs valóság a Káosz győzelme nélkül.
Rin nyelt egyet. Végül megvakarta a tarkóját. Körbepillantott a pusztaságon.
- Értem, mit mond, klón. És higgye el, ez a maga által bemutatott alternatíva nekem legalább annyira nem szimpatikus, mint Önnek... ebben a világban ugyanis én sem létezem. Sosem megyek végig azon, amin végigmentem valójában. Sosem kapok második esélyt. Ott pusztulok valahol a Yuuzhan Vong háború közepén, hősként, de értelmetlenül... és tudja, azt hiszem, valahol ez a megoldás, Főkormányzó. Most már látom és értem. A megoldás arra, hogy ne csak egy névtelen Erőhasználót, egy újabb nagyurat lássanak bennem a vezérkari bajtársai. A megoldás, hogy miért fognak Önök feltétel nélkül elfogadni engem és az embereimet a harcostársukként. Azt hiszem, egész felnőtt életem alatt erre kerestem a választ. Ami valószínűleg hosszabb, mint a maga teljes élete, klón... - Valószínűleg – ingatta a fejét kíváncsian Grodin. – De folytassa, uram. Kíváncsivá tett.
Rin először határozatlan, mégis eltökélt mozdulatokkal hátranyúlt, és elkezdte leemelni a maszkját. Már megtette ezt, többször is. Volt rutinja benne. Családtagok előtt. Ellenségek előtt, barátok előtt. De ez most más volt. Évtizedek óta először volt kész megmutatni az arcát egy idegennek, akivel gyakorlatilag csak pár perce találkozott először. A nyilvánosságnak, lényegében.
- Tudja, Főkormányzó... – a sisak a porba hullott, a kék szempár pedig eltökélten bámult a klón edzett arcélére. – Nem kell, hogy én legyek a maguk arctalan Rin Végrehajtója. Lehetek... Anakin Solo is, az EGB főtisztje.
A klón tekintete megvillant, nem az arc, hanem a név indított be végtelen gondolatáradatot a fejében, hiszen személyesen sosem találkozott ennek a névnek a viselőjével. Még az eredetije sem. Sőt, talán senki, akit személyesen ismert. De a név is elegendő volt, ó de még mennyire. - Szabad? – kérdezte végül és egy hordozható DNS-szkennert húzott elő az övéből.
- Persze – Rin kérdés nélkül a szkenner érzékelőlapjára illesztette egyik ujját. A bőrminta alapján a készülék azonnal elkezdte összehasonlítani a DNS jellemzőket az EGB Hírszerzés kiterjedt adatbázisával, a Galaktikus Szövetség és a Birodalmi Maradvány orvosi archívumainak Yuuzhan Vong háborús időszakra vonatkozó, a Tieboltok áldozatos munkájának eredményeként asz EGB különleges erői számára is rendelkezésre álló másolataival… és vidám zöld villogással adta a páros tudtára, hogy az egyezés megvan. - Azt a... - rázta meg a fejét Grodin, aztán elégedetten elmosolyodott, ahogyan fejben helyrerakta a kirakós elemeit.
Ez nem csak a Káosz elleni gyomros lesz így, hanem a Lázadók számára is. Erőhasználó az EGB soraiban, igen, de milyen… egy háborús hős, egy ikon. A másik oldalon. Önnön meggyőződésből, önként. Lecersen el lesz ragadtatva. Imádni fogja az öreg. Folett talán őrjöngeni fog egy keveset, de kétséget kizáróan elfogja fogadni. Ahogy a többiek is. Innentől teljesen más utat vesznek az események minden eddigi alternatív univerzumhoz képest, mint amiket a holofelvételeken láttak. És ez a kulcs, gondolta a Főkormányzó... mindenhez. A Káosz elleni győzelemhez, és a Birodalom győzelméhez egyaránt. Egy valóságban, ahol mindenki saját tettei alapján méretik meg és ahol mindenkinek jogában áll meghozni a megfelelő döntést... még olyasvalakinek is, akinek ilyen hihetetlenül súlyos családneve és múltja van.
- Nos? – kérdezte várakozóan Rin. – Gondolom nem kell most elmondanom mellé életem történetét, meg miegymás. Arról sajnos... nincs ilyen alaposan megszerkesztett holofelvételem.
Grodin elmosolyodott, tisztelgett, majd előrelendült és két kézzel megragadta, és alaposan megrázta Rin kezét.
- Csak annyit szeretnék mondani az egész Egyesült Galaktikus Birodalom és a Vezérkar nevében, hogy a legnagyobb tisztelettel és örömmel látjuk önt és csapatait a sorainkban. Megtiszteltetés lesz Önnel együtt szolgálni és a Birodalom győzelméért harcolni... Anakin Solo Főinkvizítor, az Egyesült Galaktikus Birodalom Első Rendjének vezetője. Legyen üdvözölve nálunk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2019 21:05:40 GMT 1
A különböző, galaxis- és EGB-szerte egyaránt bevettnek számító titkosítási fokozatok, alternatív kommunikációs csatornák és titkosabbnál is titkosabb, biztonságosabbnál is biztonságosabb külső és belső komvonalak világában is ritkán használtnak számított a Bellicose belső, a híd toronykomplexuma helyett a törzs biztonságos belsejében elhelyezett harci híd szomszédságában lévő kommunikációs terem. A Főkormányzó, illetve a korai UHSD gyakori polneyei klón utasai általában akkor használták ezt a komtermet, ha a Clone Tanács jellemzően Polneyeon ülésező, még az EGB Vezérkar számára is kvázi tabunak számító gyűléseire jelentkeztek be vele. Az eset és a megtárgyalandó ügy sürgősségére való tekintettel azonban Tierce úgy döntött, szakít a hagyománnyal és a protokollal, és a legmagasabb és legsürgősebb vezérkari komvonalak egyikét, valamint a termet használja arra, hogy felvegye a kapcsolatot tiszttársaival... és egyúttal bemutassa rendkívüli vendégét, valamint a holovideót, amit magával hozott.
A kör alakban elhelyezett holoplatformokon így most a szinte hiánytalan létszámban, fegyvernemi és államigazgatási kérdésekben illetékes vezérkari főtisztek és szektorkormányzók figyelték, ahogyan a Főkormányzó először bemutatja Anakin Solo főinkvizítort, aki az Első Rend Legfőbb Vezéreként, valódi személyazonosságát igazolva kérte saját maga és állama csatlakozását az Egyesült Galaktikus Birodalomhoz, majd a klón lejátszotta a Rin által Charisnak és neki is megmutatott holofelvételt a Káosz fenyegetésének mibenlétéről (a sajátját, amit Anakinnak mutatott, nem), röviden vázolta az Első Rend integrációjára vonatkozó elképzeléseket, amelyeket magas szinten vezérkari főtiszt-társai már korábban jóváhagytak... végezetül Solo jövendőbeli Főinkvizítor maga is röviden szólt az egybegyűltekhez, sisakját a kezében tartva, hogy mindenki láthassa az arcát, illetve megosztva a saját személyazonosságára és vérvizsgálatára vonatkozó teszteredményeket a főtisztekkel, hogy ilyetén módon is hitelt érdemlően igazolja magát előttük.
Grodin magabiztos arckifejezéssel, mégis szinte lélegzetét visszafojtva figyelte bajtársai reakcióit. Kész szerencse, gondolta, hogy a Vezérkar alapszabálya és az irányadó bürokratikus rendelkezések alapján egy szektor, illetve egy állam csatlakozási kérelme, valamint az ezzel ebben az esetben járó fegyvernemi és strukturális változtatási javaslatok alapvetően politikai-közigazgatási, nem pedig katonai kérdésnek minősültek - az Első Rend ostrom alatt álló területeinek és erőinek védelmére ugyanis már korábban elkészültek a szükséges katonai és felvonulási tervek és direktívák, ezeket pedig Folett a Flotta főparancsnokaként szignózta és kiadta az illetékes hadtestparancsnokoknak... s ennek köszönhetően a gyűlésen a hadtestek flottaparancsnokai most nem is voltak jelen... a Főkormányzó belegondolt, hogyan reagált volna Vanysn, Hänsel, vagy akár Sterling, esetleg Rammstein egy ilyen bemutatkozásra... a Flotta főtisztjei mind kiváló katonák voltak, de egyszerre rendkívül konzervatív, mégis jóval Palpatine után felemelkedett, Thrawn, Pellaeon, Daala és általában a cosrai militarizmus iskoláiban szocializálódott katonák, akiknek még egy „közönséges” nagyúr alatt való szolgálat is jelentős elvi problémákat okozott volna, nem hogy egy ekkora mérvű javaslat, ami alapvetően forgatja majd fel az EGB működését és dinamikáját.
Az Első Rend, mint az EGB elit belső és külső biztonsági ereje és élcsapata… élén egy háborús hőssel, egy rég halottnak vélt gyermekből nagy erejű erőhasználó férfivé nőtt idegennel, egy harcossal, akiről még a Főkormányzó sem tudta volna megmondani, hogy sith-e, vagy jedi, vagy egyik sem… s aki minden bizonnyal korábban kapcsolatban állt olyan nagyurakkal, mint a szövetségesből immár végérvényesen közellenségnek minősített Renegát… s aki egyszerre volt az ambivalens megítélésű, de mégis birodalmi hadvezérként és Végrehajtóként ismert Darth Vader, s egyszerre a Lázadók legfőbb, mára szintén elhunyt vezetőinek, Leia Organa Solonak és Han Solonak a leszármazottja... egy olyan család tagja, amelyről korábban egyetlen birodalmi tiszt sem gondolta volna, hogy valaha is egy oldalon szolgálnak majd.
- A korábban vázolt javaslatom kiegészítéseként... - foglalta össze és próbálta meg lezárni az előterjesztést Tierce -, javaslom továbbá, hogy a tervezett fegyvernemi átalakítás keretein belül minden fő haderőnem tartsa meg saját hírszerzési és különleges műveleti kapacitását is. A négy új fő haderőnem, illetve államszervezeti egység a Flotta, a Planetárisok, a Munkaerőforrás-Felügyelet és negyedikként az Első Rend lennének... az esetleges... szervezeten belüli súrlódások elkerülése végett pedig minimum egy átmeneti időszakerejéig a Hírszerzés és a Rohamosztag alfegyvernemei különleges minősítéssel betagozódnának ezek alá. Nos... uraim... mint gondolnak a javaslatról?
A főtisztek először Folett főadmirálisra néztek. A cosrai férfi arcán kiismerhetetlen kifejezés uralkodott… előzetes expozéjában beszámolt az Ershanon lezajlott sikeres puccsról, és minden bizonnyal arra készülhetett, hogy ennél nagyobb horderejű jelentéssel egyetlen vezérkari bajtársa sem tud előállni, Tierce javaslata és Solo megjelenése azonban jól láthatóan rácáfolt erre. A Főadmirális elégedetlenségét jól láthatóan mérsékelte, hogy legalább a meghívott vezérkari tagok majdnem teljes létszámban jelen voltak, még a Csillán tárgyaló Reuenthal is módot talált arra, hogy a sürgősségi kódot visszaigazolva bejelentkezzen... a Főszektorok kormányzói közül egyedül a Tierce második háttérterületének számító aprócska Calim Főszektor vezetője, Giel kormányzó nem jelentkezett be, adjutánsa rövid, ijedt jelentése szerint valamiféle bányaomlást vizsgált ki Sans parancsokkal a rendszer külső aszteroidaövében. A többiek azonban jelen voltak, és arckifejezésük mindennél árulkodóbb volt a Főadmirális számára; nem kell magára vállalnia a rossz zsaru szerepét és látványosan érvelnie Grodin javaslata ellen, megteszik azt majd mások is.
- Nos, előbb szeretném meghallgatni vezérkari tiszttársaim véleményét, bár a Főkormányzó fegyvernemi struktúrára vonatkozó javaslatával teljes mértékben egyetértek... - pillantott körbe végül kimérten a Főadmirális holoképe. – Persze annak függvényében, hogy egyáltalán elfogadjuk ezt a merőben... merész, és szokatlan javaslatot. Azt hiszem, egyikünk sem számított arra, Meine Herren, hogy a Legfőbb Vezér személye ennyi... váratlan faktort rejt majd magában. Akárhogy is döntünk, ershani vendéglátóink készen állnak a tárgyaló delegációk fogadására, ezt megerősítették nekem… már csak az a kérdés, kik fogják képviselni... ezt az egész ügyet.
- Az Első Rend csapatai készen állnak az EGB erők fogadására, uraim – erősítette meg Solo. – A kódok átadása megtörtént. A Vezérkar flottái szabadon mozoghatnak a területeinken.
- Ez mind nagyszerű – bólintott az eddig szótlan Drikl Lecersen nagymoff, miközben kíváncsi pillantást vetett a kommunikációs platformok alkotta kör túlsó végén álldogáló kardassi kollégájára, Gul Dukatra. A bőrruhás, csontos arcú alak joviális, diplomatikus műmosolya a ravasz kíváncsiságból a visszafojtott agresszivitás szobrává vált, ahogyan a Főkormányzó előadta javaslatát, miszerint újabb titkosszolgálati és különleges erőket tömörítő, sőt mi több, e minőségükben az Erőhasználó elleni vadászatra szakosodott fegyvernem létrehozását javasolja az EGB-n belül - olyasmit, ami Kardass Második Rendjének nem adatott meg -, vezetőjének pedig vezérkari főtiszti tagságot, ami pedig neki magának személyesen nem, annak ellenére, hogy a Polneye klón vezetőjének egyik legszorosabb titkos szövetségese volt már az ESB széthullását megelőzően. – De mielőtt rátérnénk a logisztikai apróságokra, hallgassuk meg tiszttársaink véleményét... talán Reuenthal admirális úr kezdhetné, ha jól hallottam, Ön is szép sikereket ért el a Csillán való rendezés terén, most pedig minden bizonnyal alig várja, hogy megossza velünk a véleményét ebben a kérdésben.
- Nos, ha már így megtiszteltek a lehetőséggel – villant meg Reuenthal két különböző színű szemmel megáldott tekintete, amely a jelentős titkosítási és zavarási frekvenciacsomag ellenére is jól kivehető volt, amellyel az EGB spectechjei megkísérelték a nagai és chiss fülek és szemek számára értelmezhetetlen számsorokká redukálni vezérkari főtisztjük bejelentkezését idegen területről – Én tulajdonképpen rendkívül meg vagyok lepődve, uram.
Az admirális egy pillanatnyi hatásszünet után arisztokratikusan körbepillantott, majd folytatta. - Maguk, Főadmirális úr, Főkormányzó úr, azt mondták nekem, hogy térjek vissza emigrációból Freiherrjeimmel egyetemben, hogy segítsük a Cosra és a Birodalom újabb felemelkedését. Azt, hogy ne egy újabb Sith Birodalmat építsünk, hanem valami mást. Valami... nemesebbet. Azt mondták nekem, hogy ezek... - biccentett Solo alakja felé Reuenthal – nemhogy nem lesznek részei ennek a Birodalomnak, mely méltó utódja lesz a Großcosrauer Reich-nak, hanem egyenesen az ellenük való harc egyesíti majd a főszektorok népeit... az Erőhasználók, a képzelt übermensch-ek elleni küzdelem. Erre most maga, Főkormányzó, idehozza elénk... ezt az izét...
- Ne ítélkezzen anélkül, hogy ismerné a részleteket, uram – szólt közbe visszafogott indulatokkal Solo. – Maga nem ismer engem... - Nos, maga sem engem, szóval e tekintetben kvittek volnánk, Herr Solo – vonta meg a vállát Reuenthal. – Azt mindenesetre tudom, hogy az itteni tárgyalópartnereink sokkal kulturáltabbak lettek, mióta megszabadultak a magához hasonlók befolyásától, arról nem is beszélve, hogy önnek legalább annyi Lázadó vér csörgedezik az ereiben, mint birodalmi. Ha nem több. Öltözzön bármilyen egyenruhába.
- Azt hiszem, megértettük, admirális. Vielen Dank – biccentett Folett, majd körbepillantott. – Többiek? - Akkor, ha most jól értem, maga jedi, uram – ingatta a fejét némiképp bizonytalanul Il-Raz kormányzó a Corporate-szektorból, miközben a szeme sarkából Lecersen reakcióját figyelte.
- Én nem... - akart volna közbevágni Anakin, de amaz folytatta. - Szóval, ha jedi, akkor nem elég, hogy az Első Rendet integráljuk, de még egy jedi is vezesse őket? Már elnézést, uraim, de ennél jobban akarva sem provokálhatnánk a Hapan-Sith Monarchiát – folytatta Il-Raz. – Charis Királynő ezt a személye ellen szóló támadásnak, sértésnek fogja venni.
- Már beszéltem vele, és ő is látta azt a felvételt, amit maguk is – vetette ellen Solo, Grodin pedig egyetértően bólogatott. – Maga félreismeri. - Pedig több közös van bennünk, mint Önben és benne... - mosolyodott el Il-Raz. – És, már elnézést, de mindenképpen több, mint nekünk kettőnknek bizonyosan.
- Én csak annyi mondanék, uraim – vetette közbe halkan Cortez a Cosráról -, hogy nagyon sok cosrai és knoti tisztnek lesznek rossz érzései ezzel kapcsolatban. Olyanoknak, akik még mindig tisztelettel gondolnak Diestl Főmarsallra... bármi is történt vele. Ebbe biztosan nem menne bele. Mindenkit sóbányába küldene, akinek köze van ehhez a tervhez, bármily magas rangú. Vandron kormányzó a Knotról csak némi anyanyelvi hümmögéssel jelezte, hogy egyetért az előtte szóló tiszttársakkal.
- Mindannyian látták a felvételt, főtiszt urak – vetette közbe a Főkormányzó. – Mi ez, ha nem elegendő bizonyíték a Káosz-entitás jelentette fenyegetés mibenlétére? - Senki sem vitatja a fenyegetés tényét és súlyát, kedves Főkormányzó uram – szólalt meg most karjait széttárva Gul Dukat. A Kardass Főszektor ura csontos homlokán kidagadtak az erek, ahogyan igyekezett palástolni remegésig fajuló irritált dühét. – Ezt mi, kardassiak mindenki másnál jobban tudjuk. Mi az első pillanattól kezdve maguk, polneyei klónok mellett álltunk az... abnormális entitások elleni harcban. Maguk voltak a zászlósvivői annak a gondolatnak, hogy ezeket a… mutánsokat meg kell értenünk, tanulmányoznunk kell, és végül a tudomány és a technológia erejével le kell győznünk őket. Erre most Ön azt javasolja, hogy egyikükre bízzuk rá a többiek elleni harcot, ráadásul alá akar rendelni egy egész kül- és belbiztonsági, vadonatúj haderőnemet is, amely feladatra egyébként, már elnézést, hogy ezt mondom, és önnek is biztosan tudnia kellene, hogy Kardass Második Rendje sokkal alkalmasabb a Sithek kapcsán szerzett, mondjuk úgy, kiterjedt belső tapasztalataink miatt? Nem a célját vitatjuk, Főkormányzó, hanem a javasolt módszert. Ráadásul tudtommal ez a Káosz-entitás, vagy mifene, eddig éppen a mi Birodalmunkba szivárgott be legkevésbé. Nem lenne -e ballépés felhívni magunkra a figyelmét ily módon, azelőtt, hogy készen állnánk arra, hogy gépeink erejével és új technológiáink segítségével győzzük le, ha ellenünk fordul egyáltalán?
Grodin homlokán egyre nagyobb izzadtságcseppek jelentek meg, ahogyan körbepillantott. - Főadmirális – fordult végül Foletthez. – Ez nem képezheti vita tárgyát. Az Erő-abnormalitások és a Káoszlények elleni küzdelem a Birodalom öröksége és kötelessége, Uralkodónk, Palpatine Császár és Thrawn Főadmirális óta. Az Első Rend és vezetője a legmegfelelőbb eszközök ehhez. A segítségük nélkül nem vagyunk teljesen védettek, ha a Káoszlény úgy dönt, a mi tiszttársaink elméjét veszi célba... akármelyikünkét a szobában.
- Mielőtt még túlfutna ezzel a következtetésével, Főkormányzó barátom – emelte fel egyik fehér egyenruhás karját figyelmeztetően Folett -, miszerint ez akár már ebben a pillanatban is lehetséges lehet, felhívnám a figyelmét, hogy kötelességem figyelembe venni vezérkari tiszttársaim... aggodalmait a javasolt főparancsnok személyével és hátterével kapcsolatban. Nem lennék felelős vezető, ha nem tenném meg ezt, Mein Freund. Igen, előzetesen egyeztettük a felállást, és hogy hogyan tudjuk az Első Rend integrációját megvalósítani... ahogyan egyeztettük a chiss kérdés rendezését és az ershani helyzet előremozdítását is. Reuenthal admirális és Lecersen nagymoff tartották a szavukat – biccentett Folett a másik kettő felé -, a chiss kérdés többé nem jelent nekünk elvarratlan biztonsági kockázatot... Én tartottam a szavam – tette hozzá Folett elégedetten -, Ershan megszabadult az ellenséges erőhasználók és Lázadó-pártiak befolyásától... erre Ön azt javasolja, hogy az Első Rend integrációját ennyire eltérő paraméterekkel valósítsuk meg? Mi garantálja, hogy az úriemberből nem lesz... - biccentett Solo felé Folett – újabb Nagyúr-aspiráns, ha mellénk áll? Mi garantálja, hogy nem nő majd a fejünkre a Káosz elleni harc jegyében, bármiféle fenyegetést is jelentsenek számunkra ezek az... alternatív valóságok?
- Hadd feleljek én... - lépett előre eltökélt arccal a platformok alkotta kör közepére Grodin mellől Anakin. – Látták a felvételeket. Látták, hogy egykönnyen nem lehet legyőzni a Káoszt... látták, hogy ha nem fogunk össze ellene, végünk van. Nem csak a Birodalomnak, hanem az egész galaxisnak. Az univerzumnak, amit ismerünk... mit tegyek, hogy meggyőzem Önöket? – Solo kék tekintete hidegen villant, ahogyan kezdett elege lenni az egészből.
A férfi felemelte és ökölbe szorította a kezét. Néhányan a Vezérkar tagjai közül önkéntelenül is a torkukhoz kaptak. - Azt hiszik, nekem számít a távolság? – kérdezte most kihívóan Anakin. – Azt hiszik, a Káosznak számít? A magunkfajta... bárhol eléri magukat. Bárhol le tud csapni magukra, ha egyszer úgy dönt, hogy... sérti a fülét ez a hitetlen beszéd... tényleg nem volt elegendő a vizuális demonstráció? Valami meggyőzőbbre vágynak? Akar esetleg önként jelentkező, hogy bemutassam, mire képesek a Káoszlények és a velük egyező erejű Erőhasználók a törékeny humán testtel?
A Vezérkar tagjai kényelmetlenül néztek egymásra és igazgatni kezdték egyenruháikat, kezük pedig a megjelenítő hatáskörén kívüli riadó- és deaktiváló gombok felé nyúlt.
Anakin felnevetett. - Azt hiszik, számít bármit is, ha nem látom magukat? Azt hiszik, számít a Káosznak, hogy Önök nem látják, mert vakok? Mert a számára... Önök nem is léteznek, annyira jelentéktelenek?
Szinte harapni lehetett volna a hideg, csontszáraz, halálos pillanatot. Grodin nyelt egyet, miközben elméje a vésztervek különféle verzióin száguldott. Talán, ha vészleállással deaktiválja a konferenciavonalat, egyesével visszahívja őket, először beszél Folettel...
Felháborodott ordítozás, halálba forduló, dermedt csend, levegőtlen gurgulázás, vagy éppen sóbányával és hipertéri rakétákkal való fenyegetőzés helyett azonban végül egy magányos, ütemes, először halk, aztán egyre erősödő taps hangja törte meg végül a pillanatot és semmisítette meg jobban az egésznek halálos élét, mint ezer és egy vongpók hajó a Yaga Minornál Lecersen moff erőit annak idején. - Hát ez... komolyan mondom... nagyszerű – Lecersen tökéletese nyugalomban, elismerő mosollyal az arcán tapsolt. – Tierce Főkormányzó, maga egyszerűen... zseni. Ez... ez tökéletes. Már-már művészi. Thrawn nevére mondom, elegáns megoldás, igen.
A Vezérkar többi tagja szinte egyöntetű értetlenséggel bámult a Nagymoffra. - Hát nem értik, barátaim? – tárta szét a karjait Lecersen. – Ez a hév, ez az indulat... ez a lelkesedés... melyikünk tud ilyen gyújtó hangú beszédet tartani, mondják meg nekem? Fiatalember – biccentett elismerően Anakin felé Lecersen – maga pontosan az, akire szükségünk van, méltó leszármazottja a vérvonalának, legalábbis ami a figyelem felkeltését és az úgymond... rajongók meghódítását illeti. Maga pontosan az, aki beviszi az utolsó döfést... a nyomorult, saját szerencsétlenségükben tespedő, bukásra ítélt Lázadó rezsim oldalába, hogy aztán az egész, nevetségesen szánalmas coruscanti kócerájuk a Szenátusnak és a Jedi Templomnak nevezett cirkuszokkal együtt a fejükre dőljön. Hát nem értik, uraim? – pillantott körbe Lecersen teátrálisan. – Felejtsék el egy pillanatra, miről beszélt itt az imént a Főkormányzó és ez a fiatalember. Hagyják, hogy a polneyeiak és az Első Rend megvívja a saját kis háborúját az univerzumért és ezért a valóságért, vagy bármiért, amit mindenkinek szíve joga egyénileg eldönteni, hogy hisznek-e benne és elfogadják-e, vagy pedig nem... Hagyják, hogy megvédjék a Birodalmat a fenyegetéstől, ami vagy létezik, vagy nem, és lássák annak ezt a pillanatot, ami valójában. A Lázadás végső, tökéletes és teljes bukása felé vezető dicsőséges utunk első állomásának, úgy bizony.
- Maga hisz nekem? – kérdezte végül a pillanattól döbbenten Anakin. - Nos, láttam egyet s mást a pályafutásom alatt, fiatalember – biccentett Lecersen -, ami alapján akár hihetnék is. Én ott voltam a Yaga Minornál, amikor egyetlen mutáns hadihajó ízekre szedte a flottámat. Szóval igen, lehetséges, amit mond. De nem ez számít, uraim – folytatta mindenkihez szólva Lecersen. – Ne vegyék sértésnek, de talán Önök még egyöntetűen túl fiatalok ahhoz, hogy felismerjék ennek a pillanatnak a zsenialitását... vagy ha nem is túl fiatalok, minden bizonnyal még titkos bázisaik mélyén, inkognitóban, a galaxistól tulajdonképpen elzárva készültek a nagy pillanatra, akkor, amikor ez az önökkel egyidős, vagy ifjabb fiatalember már tizenegynéhány évesen legenda volt, nem igaz? – hunyorított Lecersen Solora.
- Találkoztunk valaha? – kérdezte Anakin összevont szemöldökkel. - Kétlem, hiszen a Yuuzhan Vong háború idején még csak egy szektormoff voltam a sok közül – ingatta a fejét Lecersen. – De akkoriban a Maradvány igen aktív formálója volt a galaktikus ügyek alakulásának, a jó emlékű Pellaeon admirális alatt, ugyebár. Ez a fiatalember pedig a Szövetség hőse volt. A Yuuzhan Vong elleni háború hőse. A jedik legtehetségesebb, legnagyobb reményű tagja. Mindannak az ostoba Lázadó propagandának az első számú ikonja, amely a Skywalker-Solo famíliából kinőtt… még azt is pletykálták róla, hogy magzatként személyesen ő ölte meg Uralkodónk klónját, nem pedig az apja...
- Ez irreleváns – rázta meg a fejét az érzelmek legcsekélyebb jele nélkül Anakin. – A családom ugyanúgy áldozat, mint a galaxis sok más millió és milliárd értelmes lénye. A Káosz áldozatai. - Nos, látják, éppen erre van szükségünk – folytatta Lecersen. – A Főkormányzó úr bizonyosan bölcsen és számító módon győzte meg Rin Legfőbb Vezért arról, hogy arctalan maszk helyett saját tulajdon nevével és személyazonosságával lépjen elénk. Ha ezt a nyilvánosság előtt is megteszi... akkor nem lesz kétséges a galaxis egyetlen polgára számára sem, hogy hol van az igazság, és melyik a galaxis rendjét leghitelesebben képviselő állam. A coruscanti Lázadók pedig bele fognak fulladni saját hazugságaiba és a tudatba, hogy hamis idolokat követtek eddig... és akkor rádöbbennek, hogy nem kell tovább megtagadniuk saját magukat. És visszatérnek a Birodalom és az Új Rend útjára. – Lecersen beszívta a levegőt, majd kifújta, és hangja a birodalmi nagygyűléseken alkalmazott retorikai magasságokba emelkedett. - Ha pedig nem?! Nos, akkor is káoszba fognak zuhanni, egymás ellen lázadnak majd... igen, talán elhozza a Káoszt ez a fiatalember, uraim... de nem hozzánk, hanem... az Új Köztársaságba! Amíg pedig azok a mocskok saját, efeletti értetlenségükben tespednek... mi végre felépíthetjük azt a Birodalmat és azt a szövetségi rendszert... amely... végre... végérvényesen legyőzi ezt a köztársasági Lázadó mocskos bandát... és visszaadja nekünk... a Birodalmat, szeretett Császári Központunkat... és a galaxist! - Lecersen homlokán kidagadtak az erek, ahogy a végén felemelte a hangját és a levegőbe csapott.
- Éljen a Birodalom! – emelte ökölbe szorított egyik kezét a Főkormányzó. - Sieg Cosra! – ragadta magával a lendület Cortezt, Vandront, sőt az eddig szótlan Tieboltot és némi hezitálás után Folettet is. – Zum Endsieg!
- Éljen éljen... micsoda felemelő pillanat - dünnyögte elgondolkozva Gul Dukat, a többieket figyelve. - Éljen a jedi inkvizítor, a lázadók réme! – köpte ki lelkesen a szavakat Il-Raz, némi késéssel. – Vagy mi... - Sokáig éljen a Káoszért és a Káosz elleni küzdelem a józan ész és a mértékletesség jegyében... - mormogta maga elé Reuenthal, majd elkapta Solo pillantását. – És éljen a maga propagandaértéke, Főinkvizítor úr, amint arra bölcs nagymoffunk oly élesen rávilágított.
- Ez azt jelenti, admirális, hogy ellenvetéssel kíván élni? – pillantott rá most kíváncsian Folett, akin már nyoma sem volt a beszélgetés kezdetén tapasztalható kritikus arckifejezésnek. - Nein, Mein Herr Großadmiral – húzta ki magát Reuenthal faarccal. – Ich hab’ ein Eid geschwören, ich verbüße dass Imperium und ihren Generalstab. Das ist eine Ehrenfrage. Ha a Főadmirális úr, vezérem parancsolja, akkor nincs ellenvetés.
- Nagyszerű, akkor ha jól értem, egyöntetűen elfogadjuk a Főkormányzó javaslatát és az Első Rend integrációját – pillantott körbe egyetértő fejbólintásokat begyűjtve Folett. – Ami továbbá a hírszerzési és különleges egységet szétosztását illeti, ezzel jómagam is egyetértek. Nem igaz, ezredes? - Nos, bizonyára vannak olyan alegységek, amelyek még teljes vezérkari konszenzus mellett sem feltétlen szívesen lépnének át az Első Rend állományába – szólalt meg az eddig szótlan Tiebolt. – És remélhetőleg a biztonsági szempontokat figyelembe véve az új szervezetek nem lesznek tele… - azzal összevont szemöldökkel Solo felé pillantott – titkos tanítványokkal, erőhasználó altisztekkel, és effélékkel...
Solo megrázta a fejét. - Akkor ebben egyetértünk – biccentett Folett, majd megeresztett egy diplomatikus mosolyt Solo felé. – Annak pedig különösen örülök, hogy így majd az Első Rend... további nyomozó és felderítő kapacitásai is segítségünkre lesznek bizonyos régóta keresett árulók és államellenes személyek kézre kerítésében... nem igaz, Nagymoff? Illetve tiszteletre méltó Gul?
Lecersen elértette az utalást és feszülten bólintott. - Erre remélhetőleg nem lesz szükség, uram... reményeim szerint nagyon rövid időn belül konkrét, Jagged Felhez vezető nyomunk lesz. - A Renegát vonatkozásában nemkülönben – tette hozzá kevésbé meggyőzően, de diplomatikus mosollyal Dukat.
- Wirklich wunderbar, ez csodálatos hír, uraim – hunyorított Folett. – Meine Herren, akkor gondolom, kiadhatom a zöld jelzést Rammstein és Doenitz admirálisoknak, mehetnek a csapatok? Főkormányzó, Herr Solo?
Miután mindketten bólintottak, Folett elégedetten tisztelgésre emelte a kezét. - Akkor ezzel megvolnánk. Főkormányzó, gondoskodjon az ilyenkor szükséges kommunikációs körökről. Utána pedig várom Önöket Ershanon. Éljen a Birodalom! Abtreten!
A holoképek eltűntek, Grodin pedig megtörölte a homlokát, majd Anakinra pillantott. - Hát ezzel megvolnánk. Mondja csak... ivott már kesselit?
|
|