|
Ruusan
Jan 6, 2016 14:25:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 6, 2016 14:25:39 GMT 1
Ruusan volt a helyszíne a Sith Sötét Testvérisége és a Jedik Fény Hadserege közötti hét csatának. A ruusani utolsó csata során YE 1000-ben a bolygó felszínének nagy része, a legtöbb város elpusztult.
A csata után Johun Othone Jedi lovag a Galaktikus Szenátusban indítványozta egy nagy mauzóleum megépítését, ami a Jedik Völgye nevet kapta, és Olmondo korábbi helyén építettek száz elesett harcosnak.
A bolygó izolációja nem sokkal Endor után szűnt meg, amikor a Sith Nagyúr, Darth Sordis által manipulált Jerec, és hét Sötét Jedi társa a Jedik Völgye felkutatására indult. Jerec eljutott a Ruusanra, de Kyle Katarn Jedi Lovag végzett vele, még azelőtt, hogy Darth Sordis megtudhatta volna tőle a bolygó koordinátáit.
A Sith Lord terveivel homlokegyenest eltérően Katarn teljesen visszavonult a közéletből, levetette Jedi köpenyét, igy Sordisnak nem volt alkalma rá, hogy kiszedhesse belőle az információt. Ezért megkörnyékezte a Luke Skywalker akadémiáján tanuló Desannt, akiben alapjáraton hatalmas düh dolgozott, és átállitotta a sötét oldalra. Desann nem tudott arról, hogy nem teljesen önszántából lépett erre az útra. Másodsorban megölte Kyle Katarn társát és barátját, ezzel elérve, hogy a férfi visszatérjen a Jedikhez, valamint hogy elvezesse őt a Jedik Völgyébe - egyikük sem számitott arra, hogy a sorsukat mozgató alak kezére játszottak. Katarn, ahogy azt Sordis eltervezte, végzett Desannal, de a Völgy felkeltette a Jedi Tanács érdeklődését.
Darth Sordis ezért rávette Tavion-t, Desann életben maradt tanitványát, hogy támassza fel az ősi Sith Nagyurat, Marka Ragnost, tudván, hogy nem fog célt érni. Ezzel az új fenyegetéssel sikerült a Jedik figyelmét elterelnie a Völgyről. Mialatt Katarn és Luke Tavion kultistáival voltak elfoglalva, Sordis gondoskodott róla, hogy a Jedik körében elködösödjenek a Völggyel kapcsolatos emlékek.
Az információt tehát megszerezte, és végre eljött az idő, hogy fel is használja azt...
|
|
|
Ruusan
Jan 6, 2016 15:07:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 6, 2016 15:07:39 GMT 1
A Ruusan majdhogynem kopár volt a sok csatától, amit a bolygó hosszú élete során látott. Bár mint minden bolygónak az űrből nézve, a Ruusan felszinét is eltakarta a fehér, egybefüggő felhőtakaró. Mégis látszodtak a magasba emelkedő sziklák, a felperzselt tisztások, a zöldellő, buja erdők körüli felszaggatott talaj. Valaha igazán nyugodt bolygó lehetett, de felszántották és mély lyukakat robbantottak bele.
A nyolc kilométeres, ék alakú csillagromboló méltóságteljesen lebegett be a látképbe. Fehér alján árnyékként vonult végig a Ruusan tömege. Az SSD kísérőrombolói szétszóródtak, hogy átnavigáljanak a bolygó túlsó végébe, teljes blokádot hozva létre.
A Trejoliye hídján Sleen Rin örömmel fedezte fel, hogy az Erő mennyire átjárja a bolygót. Az ilyen helyek mindig bővelkedtek a tanítanivalóban. Több gócpontot is érzékelt a felszínen, de volt két kiemelkedő, egy világos, egy sötét. Az egyensúly – állapította meg elégedetten Sleen. A sötét oldali energiatömörülés a Darth Bane idejéből származó gondolatbomba maradéka, a világos pedig a Jedik Völgye lehetett.
Halk léptek kopogását hallotta, és szembefordult Praji parancsnokkal.
- A felszíni egységek lerakása megkezdődött – jelentette a tiszt. – Phasma kapitány csapatai után küldjük a felszerelést és a munkásokat.
- Két helyszín van, ahova mindenképpen el kell látogatniuk – fordult Sleen a központi számítógéphez. Begépelte a felderítők által megadott koordinátákat, aztán a saját érzékeire hagyatkozva hozzáadta a két gócpontot. – Ezen a két ponton koncentráljanak a kiépítésre. Állitsanak fel több megfigyelőállomást és harcálláspontot közöttük, építsenek ki járható és védhető útvonalat közöttük. Kiszámitottam és bejelöltem a fontos helyeket.
- Értettem, prior! – tisztelgett Praji, miközben fém nyikordulása hallatszott.
A híd ajtaja feltárult, és egy vörös sisakot viselő vörös osztagos lépett be. Az iránta mutatott általános tisztelet alapján nem egyszerű elitkatona volt, hanem főparancsnok. Vörös páncélzatának oldalán fénykardmarkolatok lógtak. Úgy festett, mint egy nagydarab vörös osztagos, akin kétszer akkora és kétszer olyan eltérő öltözék feszült, mint az emberein.
- Leléphet, parancsnok – súgta Sleen, mire Praji megkönnyebbülten távozott. Ahogy elhaladt a befelé tartó alak mellett, megköszörülte a torkát, és fejet hajtott előtte. Amaz észre sem vette őt.
Kesztyűs ujjaiból hegyes fémkarmok fordultak előre, és vissza a karja felé, folytatódva és mozgolódva a páncél alatt, hogy belemélyedhessenek a bőrébe. A karmok az ujjait is meghosszabbították. Kívül nem látszott, de belül szegek martak a hatalmas alak bőrébe. Mindezek ellenére nem mozgott nehézkesen, inkább méltóságteljesen. A fájdalom ösztökélte őt a kiteljesedésre.
- Melas prior – üdvözölte őt Sleen. Nem túlságosan kedvelte a társát, akiről az a hír járta, hogy egyszer levette a sisakját, és a századának kétharmada öngyilkos lett a látványtól, a maradék pedig dezertált a seregből. Melas és Sleen alkották a Rin Lovagrend parancsnoki láncát. Sleen volt a tervezgető, konspiráló típus, míg Melas a harcos, végrehajtó fél.
- Ki ez a Phasma nevű új tiszt? – Melas hangja tompán szólt a sisak alól, és finom arisztokratikus hangsúllyal beszélt. Nem úgy, mint Sleen, akinek drámaian felerősített hangja inkább volt nyers, mint kifinomult.
- Az EGB különítmény tagja volt, azoké, akik meglátogatták Hulas tábornokot. Professzionális teremtés.
- Kém – helyesbített Melas, aki két szó között néha szünetet tartott állandó fájdalmai miatt. – Sordisnak nem szabadott volna ránkszabadítania.. őket! Máris túl sok mindent tud.. rólunk. Te pedig.. még fecsegsz neki. A másik dolog: mi nem vagyunk Sötét.. Jedik. A Ruusan lakott bolygó. Szükségünk van a beleegyezésükre.
- Már bejelentkeztünk – tette csípőre a kezét Sleen. – Együttműködőek, amennyiben nem zaklatjuk őket.
- Én is ezt mondanám egy flottával.. a fejem fölött – horkantott fel Melas. – Elmagyaráztam Phasmának, hogy mi Rinek olyanok vagyunk, mint a Jedik. Azzal a.. különbséggel, hogy minket nem gátolnak olyan szoros törvények, ezért a cél érdekében hatékonyabban.. is el tudunk járni. Ugyanakkor mindezt úgy tesszük, hogy a másik oldalra sem esünk.. át. A tökéletes egyensúly, amiről a Jedik azt hiszik, ismerik, a Sithek pedig megvetik.
- Inkább foglalkozzunk az előttünk álló feladattal – mondta Melas. – Phasma csapatai elindultak, és ha megkérhetlek, méresd le az idejét. Tudni akarom, mennyi idő alatt foglal el egy bolygót.
- Ne ítéld el őt – figyelmeztette Sleen. – Phasma katona. Nem az ügy érdekli, hanem a harci módszerek. Ha pedig információkat akart kiszivárogtatni, tegye. Semmi újat nem tud mondani nekik.
- De régit igen - helyesbitett megint Melas. – Elvárom, hogy minden parancsról értesits, Sleen. Nem.. vagyunk riválisok.
Melas megfordult, és kirobogott a hidról. Attól eltekintve, hogy ez a Phasma kapitány nevű nő levette a válláról az első rendi katonák vezetésének nyűgjét, még mindig zavarta a polneyei jelenléte. Az Erőben nem érzett hátsó szándékot a részéről, és ő is belátta, hogy Phasma hasznos. Mindenesetre rengeteg információval rendelkezhet az EGB ügyeiről. Melas elhatározta, hogy küldetése végeztével felkeresi a kapitányt, és feltesz neki néhány kérdést.
Siklóján átvitette magát az egyik kisérőrombolóra, és kiadta az utasitást, hogy készüljenek hiperűrsebességre. Az Interdictor, amit kiválasztott, eltűnt a színtérről. Melas meghagyta a hajó remegő ajkú parancsnokának, hogy senki ne zavarja őt, amig a Mesterrel beszél.
Darth Sordis holoképmása megrázkódott, majd kiegyenesedett. Az Első Rend alapitója teljes testében mutatkozott a kicsi tárgyalóterem vetitőasztala fölött.
- Minden a.. terv szerint megy – jelentette a Sötét Nagyúrnak.
- Nem vagyok biztos benne, hogy így lenne, ha nem ellenőrizted volna le Sleent – emelte fel az orrát Sordis. – Ő volt az első, akit magammal hoztam. Az első Rin. Túl nagy a hatalma, de egyre kevesebb az elkötelezettsége. Unja magát.
- Nem hiszem, hogy problémát.. fog okozni – felelte Melas. – Ő az egyik legrégebbi, legmegbizhatóbb.. szövetségesed.
- Én sem gondolom, hogy ártana nekem. Szándékosan semmiképpen – tette hozzá, majd legyintett. – Az apja viszont nyomasztja őt, mert még mindig életben van. De nincs időm beszélgetni. A foglyaim ébredeznek..
- Mit kell tennem, mester?
- Egy új terv van készülőben, prior. Olyasvalami, ami az Első Rend felé sodorja a politikai és hadi előnyt. De ehhez szükségem van egy nélkülözhetetlen elemre.. Menj a Bendő-halmazba! A Stasi jelentései alapján ott találjuk ezt a bizonyos kulcsot. Blazkowitz ügynök a helyszinen vár, és mindenről részleteiben tájékoztatni fog. Kerüld el a Jediket és a vaskalaposokat.
- Értettem, mester!
Sordis a Rinre hunyoritott, és villámló szemekkel pillantott le rá.
- Ebben nem hibázhatsz, Melas – mondta elhalkuló, de fenyegető hangon. – Lehet, hogy nem vagyok igazi Sith, de nem vagyok Szürke Jedi sem. Nevezzünnk inkább Színes Sithnek! Tudod, hogy ez mit jelent?
- Megértettem a feladat.. fontosságát, Nagyúr! – hajtott fejet Melas. – Nem fogok kudarcot vallani.
- Az hatalmad a tét – Sordis képe megremegett, majd elenyészett.
Melas pedig megborzongott a mester utolsó szavainak jelentésétől. Egész életében Erőhasználó volt, és rettegve gondolt arra, hogy mi lenne, ha ez a veleszületett képessége egyszersmind megszűnne. Mindent elvesztene, kevesebbé válna, mint a Nar Shaddaa alsóvárosában vegetáló koldus. Beleőrülne.
A Rin prior morfondirozott még néhány pillanatig a tárgyalóban, aztán elindult a lakosztálya felé. Fel kellett készülnie mindenre, ami rá várhatott.
|
|
|
Ruusan
Jun 29, 2016 16:42:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 29, 2016 16:42:14 GMT 1
Phasma éppen a kommandós és rohamosztagos egységek soros gyakorlata után ellenőrizte a felszerelését. Az Első Rend bázisa folyamatosan növekedett, szinte minden nap érkeztek ide transzportok a Hutt űrből és a Corporate-szektoron túlról... a Rineknek nevezett Erőhasználók, akik a Rend tisztjei voltak, néha megjelentek, egyik másik még pár szót is váltott Phasmával, de semmi más..
Néha a nő úgy érezte, hogy szinte áll a levegő, mintha dermedt várakozásba fulladt volna az egész bázis. Néha úgy érezte, hogy valójában a Ruusan csak egy kis szelete annak, amit az Első Rend képvisel, egy átjátszóállomás, egy tranzitdokk, és hogy valójában nem itt kellene lennie.. de akárhányszor felvetette ezt elöljáróinak, mindig csak sokat mondóan dünnyögtek, és az egészből nem lett semmi.
Amikor megszólalt a komja, először fel sem ismerte a hangot, csak egy pillanattal később dermedt le. Ez nem az Első Rendtől kapott kommunikátor volt, hanem a másik, amit mindig magánál tartott.
A polneyei.
- Cybil. - szólt bele egészen halkan. - Örülök, hogy jól vagy. - a nő felismerte a vonal másik végén Tierce hangját. - Készülj... jövünk. - Jöttök? De kik, őrnagy? - meredt le a klón nő. - A Flotta.
A kom elhallgatott, ugyanebben a pillanatban pedig felhangzottak a bázis szirénái.
Phasma az irányítóközpontba sietve már ott találta Hulas parancsnokot és egy Rint, akivel korábban még találkozott. Döbbenten meredt a képernyőre, amelyik a Ruusan körüli űrt mutatta. Az Első Rendnek is tekintélyes flottája és számos rombolója volt, köztük zászlóshajók is, de ennyi csillagrombolót Phasma még sosem látott egyyütt.. több száz, valószínűleg több ezer hadihajó. Az EGB flotta legnagyobb része.
- Bejövő hívás, uram. - jelezte az ügyeletes komkezelő. Hulas biccentett Phasmának. - Úgy tűnik, megjöttek a barátai... kapcsolják!
A képernyőn a polneyeiak főparancsnoka jelent meg. - Üdvözlöm az Első Rend helyi vezetőit. - köszöntötte a másik oldalt Grodin Tierce. - Kérem, készüljenek fel a fogadásunkra, Sordis nagyúrral egyeztetett módon. És ha van valamiféle főtiszti lakosztályuk, kérném, hogy takarítsák ki. A Főmarsall nagyon kényes... a kényelemre.
|
|
|
Ruusan
Jul 25, 2016 19:50:38 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 25, 2016 19:50:38 GMT 1
- A kény.. eleme, mi? – morogta a Hulas mellett álló Rin, Melas. – Most el lehet képzelni, miféle.. vezetője van az EGB-nek. Egy.. főtisztnek nem a kényelem, hanem a letisztult, steril.. környezet a fontos, ahol.. kedvére gondolkozhat és.. cselekedhet. Ez biztos.. egy nemes civil, akinek ki.. van nyalva a segge.
Hulas vetett egy megróvó pillantást a vörös egyenruhás, ugyanilyen színű sisakot viselő alakra. Még szerencse, hogy nem ordibálja bele a kommba a véleményét.
- Itt Hulas parancsnok, a Ruusan Állomás parancsnoka. A Főmarsall fogadását előkészítettük – mondta, immár bekapcsolva a mikrofont. Miközben beszélt, biccentett Phasmának, aki elsietett összeszedni a fogadóbizottságot. – Ugyanakkor felhívnám a figyelmét, ezredes úr, hogy ez nem egy szállodakomplexum, hanem katonai bázis.
- Ezzel magam is tisztában vagyok, parancsnok – felelte Tierce. – Maga csak gondoskodjon róla, hogy ne legyen fennakadás!
Hulas képe egyszeriben vörösre vált a dühtől. Egészen úgy festett, mint a szuperkommandós egységek páncélzata. Lenyelte az egóját, és Melasra pillantva megnyugodott.
- Biztosíthatom, hogy úgy bánunk önökkel, ahogy önök velünk. Hamarosan megkapják a landolási koordinátákat.
Nem sokkal később Hulas és Melas, valamint Phasma kapitány ott álltak a nemrégiben felépített, széles platformon. Egy egész falut kellett odébb telepíteni, hogy ide varázsolhassanak egy nyílt leszállózónát.
A hatalmas téren fehér páncélos rohamosztagosok és vörös egyenruhás elitalakulatok strázsáltak. A levegőben láthatatlan TIE-ok ügyelték a biztonságot és a rendet. Az itt parkoló hajókat eltakarították, hogy szabad legyen a hely a leszállásra, végül is nem tudták, hogy a Főmarsall hányadmagával érkezik.
- Rendesen.. élvezni fogják a hely Erő.. kisugárzását – jegyezte meg vidáman Melas. – Azért is nem hagyom magára, parancsnok. Én vagyok.. az egyetlen.. aki fel fogja fedezni, ha.. itt is be akarják vetni.. az Erőfób módszereiket.
- Azért nem kell háborúba keverednünk – intette le Hulas. – Mindössze csak átutaznak itt. Nem lesz idejük ilyesféle kísérletekre.
- Maga azt.. hiszi, hogy félek – fordult felé a Rin. Hulas nem tudta, hol keresse a kifejezéstelen maszkon a szemeket, ezért folyamatosan jártatta a szemét rajta. – Téved, parancsnok. Én csak kí.. váncsi vagyok. Az EGB fogja megtenni.. azt, amit a nagyvezér.. egyik legfőbb céljának tűzött.. ki.
- Ott jönnek – mutatott a magasba Hulas. – Mindenesetre jól esik ennek a sok birodalmi hajónak a látványa...
A helyen, amit néhány héttel ezelőttig Jedik Völgyének neveztek, most fekete kövek emelkedtek. A kicserélt építőanyagok és a széttört, vagy más módokon elpusztított Jedi szobrok helyett egy katedrális-szerű építmény terpeszkedett a hegyek között. Az ultramodern tervezésű templom becsületére válhatott volna Coruscant bármelyik építészének.
Számos csarnok, kiképzőaréna és magánszoba kapott helyet a komplexumban. Ugyanakkor ezeknek a nagyrésze üresen maradt. A Rinek kevesen voltak, és az Első Rend tisztjei és közkatonái nem ezen a helyen kaptak szállást.
A központi részleg, ahol az Erő szemmel látható energiacsíkban morajlott, el lett zárva a többi helyiségtől. Ide csakis a magasabb rangú Rinek léphettek be, és ők is csak akkor, ha egyeztettek valamelyik priorral, vagy ezek vezetőjével, a szerzetessel. A szerzetes ugyanolyan sisakot viselt, mint a társai, de az arca előtti rész afféle fémkoponyára hasonlított. Hosszú botra támaszkodva figyelte a Kútnak elnevezett forrást, ahonnan eszmei szépséggel áramlott az Erő.
Már-már arra gondolt, hogy ez a hely az Erő forrása, és innen ered az energiamező, ami az egész univerzumot átjárja.
Jelenleg három maszkos Rin fürdött benne.
- Ne arra gondoljatok, hogy a forrás hatalmat ad nektek – okította őket Cenober. – Kiisz titeket. Magába issza a lényeteket, hogy aztán újra visszadobja nektek! De amit elvesz és amit kaptok, az két különböző lélek. Hogy erősebbek lesztek-e általa? Igen! Hogy legyőzhetetlenek lesztek-e? Hogy könnyebben fogtok-e győzelmet aratni? Nem! Amit itt kaptok, nem az befolyásolja a képességeiteket. Az erő önmagában nem elég. A hatalom önmagában nem elég! Ami bennetek van, azt folyamatosan táplálni kell, s mi jobb táplálék, mint az állandó edzés?
Cenober hangja nem volt öreges, holott egy tanítómesterről azt lehetne gondolni, hogy a tudása a korából fakad. De a Rin Lovagrend szerzetese, akit a mester hagyott hátra saját maga helyett, tudta, hogy a kornak semmi köze a tapasztalathoz.
- Arra is oda kell figyelni, hogy ha egész nap a forrásban fürdesz, teljesen fel fog emészteni – folytatta. – Ha sokáig hagyod, hogy a lényed kívül létezzen a testeden, akkor mindig ott a kockázat, hogy nem kapod vissza. Egyetlen értelmes lény teste sem bírna meg akkora hatalmat, ami itt összegyűlhet. Ti megjártátok a sötét és a világos oldalt egyaránt. Azon kevesek közé tartoztok, akiknek a vérében a két oldal kiegészíti egymást. A Szürke Jedik mindkét oldalt használják, a Rinek nem. De mindkét oldalból tudunk táplálkozni, és hagyjuk, hogy mi magunk legyünk a csatatér.
A Rinek megértették, és lassan leereszkedtek a földre. Leültek a fal mellett elhelyezett padokra, és próbáltak megbékélni az élménnyel. Nekik ez volt az első alkalmuk. Cenober elnézte őket, és úgy érezte, rendelkezik az életük fölött. Ha átmennek a próbákon, amiket Rin Nagyúr állít majd eléjük, akkor nem kell meghalniuk, és máris bővülhet a lovagok száma.
A szerzetes elővett egy fémes szerkezetet, és a Rinek elé állt, hogy megmérje, mennyi idejük van hátra az életből.
|
|
|
Ruusan
Jul 29, 2016 15:09:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 29, 2016 15:09:21 GMT 1
Dieslt Főmarsall elnyúlt a lakosztály nem túlságosan puha kanapéján, majd felállt, és megropogtatta a tagjait. - Verdammte landessektor. - mormogta maga elé. - Bár még ez a Reich háta mögötti semmi is kényelmesebb, mint egész nap bezárva ülni azon a csillagrombolón. Nemde, Tiebolt?? - Mindenképp, Mein Herr. - bólintott engedelmesen Tiebolt az EGB urának és parancsolójának kérdésére, mint mindig.
Diestl valamennyit igazított hófehér egyenruhájának állásán, hogy sehol se legyen benne egyetlen ránc sem, majd fel - alá kezdett járkálni a lakosztályban. - És ezek.. ezek az Erőérzékenyek, Tiebolt, mit mondott, hányan vannak ezek és mifélék? - Az ügynökünk tájékoztatása szerint Rineknek nevezik magukat és az Első Rendet szolgálják. - magyarázta Tiebolt. - Valahol félúton állnak a jedik és a sithek között. - Inkább állnának kivégzőosztag előtt, Donnerwetter! - zsörtölődött Diestl. - Nem hiszem el, hogy az ezredes urak csak egy ilyen koszfészket tudtak nekünk szerezni átmeneti állomásként! Ráadásul Erőhasználó untermenschekkel megrakva! Akik ebben a maskarában pózolnak, mintha már nem is az Új Rend hívei lennének, tisztességes módon! Ha nem lennének távol mindenféle nagyon fontos ügyben, személyesen tekerném le a fejét Herr Folettnek és annak a Herr Klónnak is!
- Értük küldessek, ha végeztek a küldetéseikkel? - ajánlotta fel szolgálatkészen Tiebolt, de a Főmarsall csak legyintett. - Ah, natürlich nicht. A fiatalok tudják, mi a dolguk. Új szövetségesek a Reich számára a galaxis ezen felén, nagyon helyes, wir brauchen das.
Tiebolt nem vitatkozott. Mostanában a legjobb megoldásnak az tűnt, hogyha csendben végighallgatta a Főmarsall hasonló eszmefuttatásait és reménykedett, hogy az öregnek semmi konkrét ötlete nem lesz.
Diestl még mormogott maga elé valamit cosraiul, majd az asztal másik oldalán eddig csendben álló Doenitzhez fordult.
- Készen vannak a szétterítési tervek, Kapitän? - Készen, uram. - biccentett Doenitz. - A Sneeve és a Chalacta irányában húzzuk szét a hadtesteket, egyenlő távolságban a Köztársaságtól és a Halla - szektorig előre mozgó sith felderítőktől. Így remélhetőleg egyikük sem mer majd konfrontálódni velünk, afeletti félelmében, hogy mit lépne a másik. Daala admirális hadtestje vezeti a széttagolódást egészen a Boz Pity-ig, a Cosra- és Knot- Hadtestek a köztes űrben foglalnak el flottapozíciókat, a Clone-Hadtest felel a Ruusannal való kapcsolattartásért és az ellátmány folyamatos biztosításáért. A Hadtestek közti távolság elég kicsi lesz ahhoz, hogy szükség esetén segíthessük egymást. Amint beérkezik a Corporate-Hadtest, felvesszük a műveleti alakzatot, és várjuk a megfelelő pillanatot. - Ami minél hamarabb eljön, annál jobb, zum Fuehrer im Himmel. - szorította ökölbe a kezét Diestl. - Nem lógázhatjuk a lábunkat itt végtelenségig! Ha sokáig tétlenkedünk, ellenségeink előbb-utóbb felteszik a kérdést, hogy mire várunk, akkor pedig mehet a kukába az egész terv! Ezt mondja meg az ezredeseknek is, ha legközelebb látja őket, Kapitän!
- Feltétlenül, Herr Marschall. - hajtotta meg magát Doenitz. - Helyes. - biccentett Diestl. - Az ostoba Köztársaság és az ostoba sithek hamarosan megtanulják, miért nem packázunk a Birodalmi Flottával... folyamatosan jelentsenek!
...
Doenitz és Tiebolt egyszerre hagyták el a lakosztályt.
- Előkészítem a flottákat az indulásra, és átadom a helyi bázisparancsnoknak, hogy pontosan miből mennyi ellátmányt fogunk vételezni. - mentette ki magát Doenitz.
Tiebolt kurtán biccentett, majd visszaindult volna, hogy folytassa az eszmecserét a klón nővel, aki az Első Rend kötelékében szolgált, amikor megszólalt a kommunikátora. - Itt Tiebolt. - szólt bele. - Itt Tiebolt. - hallotta vissza saját hangját. - Van egy problémánk. Az a nagai kurva, akit Hänsel elküldött meghalni. - Skoor Waylan. Mi van vele? - Itt van és Hänselt keresi az Emperor hangárjában. - A rohadt életbe... - Tiebolt sosem szeretett cosraiul káromkodni, a Basic-et kifejezőbbnek tartotta. - Hogy élte túl... - Azt mondja, belefutott egy nagy rakás vostroyai kommandósba, de megoldotta. - magyarázt Tiebolt. - Mit csináljunk vele, nyírjuk ki? - Az öreg nem örülne. - rázta meg a fejét Tiebolt. - Tovább kell játszanunk. Szóljatok Hänselnek, hogy vendége van. Én is mindjárt ott leszek.
|
|
|
Ruusan
Aug 30, 2016 18:05:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 30, 2016 18:05:59 GMT 1
Skoor Waylant egy kisebb eligazító helységbe vezették a főhangárból, ahol Tiebolt és néhány cosrai flottaőr már várták.
- Hänzel parancsnok hol van? - kérdezte némi akcentussal a nagai nő, miután körbepillantott a teremben. - Sajnos nagyon elfoglalt, épp egy katonai művelet kellős közepén vagyunk, ha nem tűnt volna fel Önnek, hölgyem. - ingatta a fejét Tiebolt, majd intett az egyik katonának. - Ugye nem bánja, ha vérmintát veszünk. - Dehogy bánom. - tűrte fel zubbonya ujját Skoor, friss sérüléseket felfedve. - Akkor magát kérdezem, ezredes.. ezredes, igaz?
Tiebolt biccentett, miközben az egyik flottaőr levette a vért. - Nos.. - vonta össze a szemöldökét Waylan. - Mennyire lepi meg, hogy élve jöttem vissza? - Jobban, mint amennyire igyekszem a jelét adni. - viszonozta a gesztust Tiebolt. - De valójában nem kéne. Ha túlélte Sekot rémségeit is, akkor elég jó esélyei kellettek, hogy legyenek... - Az pedig kevésbé lepi meg nyilván, ha azt mondom, nem igazán találtam semmi újat. - tette hozzá Skoor. - Az utolsó bolygó, ahol jártam, a Roon volt. Utána a sarkamra akaszkodtak mindenféle rám vadászó ügynökök, és le kellett szállnom egy lakatlan porfészekben, hogy elbánjak velük. - Feltételezem, a hajója feljegyzései megerősítik ezt majd, amennyiben nem sérültek meg végzetesen, amikor kivágta magát. - hunyorított Tiebolt. - Rájött a missziója valódi céljára, Skoor Waylan? - Magamra kellett vonnom ezeknek a furán beszélő kommandósoknak a figyelmét. - biccentett a nagai nő. - Aztán meg kellett volna halnom. A Roonon és a környékén nincs semmi, ami alátámasztaná Hänsel parancsnok és a maguk szervezete elveit a humánok eredetéről. - Ebben legalább egyetértünk. - viszonozta a nő őszinteségét egy negyed mosollyal az EGB Hírszerzés ezredese. - És ez zavarja? - Mármint, hogy nem találtam meg az emberiség bölcsőjét? - nevetett fel Waylan. - Maga szerint érdekel is ez engem? - Nem az. - hunyorított Tiebolt. - Hanem hogy elküldtük meghalni.
- Az előző, mondjuk úgy, munkaadóm ennél jóval durvább dolgokra is megpróbált rávenni Zonama Sekoton. - vonta meg a vállát Skoor. - Még szerencse, hogy azóta kitalálta, mit kezdjen velem, nem igaz, ezredes? Tiebolt egy pillanatra furcsa csillogást vélt felfedzni a nő szemében, erotika, düh, és.. és nem tudta megmondani, hogy micsoda keverékét. Mintha Magát a Semmit látta volna egy pillanatra, végigfutott a hátán a hideg. - Ezt miből gondolja? - kérdezte végül. - Különben már halott lennék. - nevetett fel Skoor. - Már a landolás előtt darabokra lőttek volna, maguk nem olyan fajták, akik az ilyesmit személyesen intézik... legalábbis egy Erőérzékeny harcossal szemben nem. Pontosítok... maga nem ilyen, a többieket nem tudom, láttam már rá ellenpéldát is, megint csak Sekoton.
Tiebolt nem adta a jelét annak, hogy értette, vagy megértette volna, hogy miről beszél Skoor. Előhúzott egy adatkártyát. - Ezen megtalál minden vendéglátónkról, az Első Rendről. Azt akarom, hogy sétáljon körbe a bázisukon, mint az Ahnenerbe képviselője, és tudjon meg róluk minél többet. Különösen a Rin nevű erőhasználókról. - Erőhasználóik is vannak? - mosolyodott el Skoor. - Igazán érdekes.
- Kiküldhetnék egy rakás klónt mindenféle műszerrel, hogy méricskéljenek, sőt, lehet, hogy már meg is tettem. - folytatta Tiebolt. - De szeretnénk hallani egy belsős szakvéleményt is, és maga pont kapóra jön ezügyben. Tudnunk kell, hogy a Rinek.. milyenek. Inkább olyanok, mint a sithek, inkább, mint a jedik, inkább, mint maga, vagy teljesen más?
- Hihi, hát azt nehezen hiszem, hogy olyanok lennének, mint én. - csilingelt Skoor Waylan nevetése egy pillanatig. - De rendben... szeretnék tudni, igaz? Akkor ez egy újabb megbízás Hänsel úrtól és az Ahnenerbe egészétől? - Tudja, hogy értettem. - tette a kezét csípőre Tiebolt. - Zavarná, ha azt mondanám, pontosan tudom? - dobott egy mosolyt az ezredes felé a nagai nő, és kisétált a szobából. Tiebolt meg mert volna esküdni rá, hogy a pillanat tört részéig mintha csápokat vélt volna felfedezni a nő karjai helyén.
Átkozott Erőhasználók, gondolta. Összevissza játszanak az ember agyával.
De persze ez kizárt, nyugtatta meg magát... a szomszédos helységek tele voltak ysalamirikkel. - Engedjék szabadon mozogni, ha lemegy a bolygóra, hagyják.. és fésüljék át alaposan a hajóját, keressenek arra utaló jeleket, hogy hol járt, és mit csinált.. - Gyanakszik rá, uram, a vostroyaiak beszervezhették? - kérdezte az egyik ügynök, miközben nekiállt lehámozni magáról a flottaőr maskarát. - Nem.. nem hiszem. - rázta meg a fejét Tiebolt. - Csak valami olyan szokatlan volt benne... nem tudom. Figyeljék, és kész!
|
|
|
Ruusan
Sept 18, 2016 1:09:43 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 18, 2016 1:09:43 GMT 1
Hulas tábornok a Ruusan Állomás parancsnoki központjában járkált fel s alá a helyiség közepébe kifeszített függőhídon. A falakat alkotó hatalmas, görbített ablakokon keresztül a tájat fürkészte, elsősorban a nemrégiben felhúzott katonai létesítményt, és a távolban magasodó ultramodern Kút Katedrálist.
A cosrai főmarsall még mindig a bolygón tartózkodott, és az egész flotta vele együtt. Az elmúlt napokban Hulas afféle békítő közvetítővé vált a morgolódó Rinek és az állandóan mérőműszerekkel járkáló EGB-sek között. A lovagok nem szerették, ha méricskélik őket, a főmarsall katonái pedig mindig zokon vették, ha különféle Erő-trükkökkel alázták meg őket a társaik előtt. Hulasnak elege lett az egész óvodásdiból.
A szerzetes Rin, aki a társaság spirituális főparancsnoka volt, nem törődött semmivel, csak az újoncok képzésével, ezért Hulasnak egyetlen megbízható segítsége maradt. Melas, a Rinek háborús parancsnoka racionális volt és hozzáértő vezető. Hulas szívesen volt a tetőtől talpig páncélba bugyolált alak közelében, még ha furcsává is tette őt a nehézkes beszéde.
Melas sosem váratott magára sokat. Az ajtó feltárult, és a Rin egyenesen a tábornokhoz lépett.
- Mit óhajt? – kérdezte Melas, miközben elmaradhatatlan halk nyögései jelezték, hogy állandó fizikai fájdalmai vannak. Hulas el sem tudta képzelni, hogyan tud ilyen fegyelmezett maradni folyamatos tortúra közepette.
- Utasításokat kaptunk a Constantról – felelte. – Pirennes igazgató meghagyogatta, hogy engedjük meg a vendégeinknek a Rinekkel való kapcsolattartást, bármit is jelentsen ez. Azt akarja, hogy a Rinek nyilvánosan létezzenek az EGB köztudatában is.
- Már uta..sítottam a lovagokat, hogy hagyják.. megmérni magu..kat – biccentett higgadtan Melas. – Ugyanakkor azt.. is meg..nézik, hogy milyen.. műszereik vannak a főma...rsall katonáinak.
- Phasma kapitányt eltávolítottuk a főmarsall embereitől?
- Phas..ma nincs itt – mondta Melas. – Jelenleg a szerzetes foglalkozik.. vele. Polneyei har..cmodort tanít.
- Helyes. Neki nem kell tudnia arról, amit személyesen a Legfőbb Vezér parancsolt nekünk.
- Mi lenne.. az, tábor..nok? Mit üzent Ren.. Vezér?
- Darth Sordis rengeteg kapcsolattal rendelkezik az Első Rend kémhálózatán belül – magyarázta Hulas. – Ezeket a kémeket fel kell juttatnunk a főmarsall hajóira. Ren Vezér feltétlenül azt akarja, hogy nekem, mint terepügynöknek gondom legyen rá, hogy Sordis leghűbb alattvalói eltűnnek a szervezetből.
- Vann..ak kémeink az EGB-n belül is – vont vállat Melas. – Minek kellek.. ide én?
- Sordissal óvatosan kell bánni. Ezek az ügynökök továbbra is Sordisnak fognak jelenteni, csakhogy a jelentések nem Sordishoz, hanem hozzám fognak befutni. Ezzel megakadályozzuk, hogy árulást kövessenek el, mert távol lesznek és nem tudnak az itthoni eseményekről, ugyanakkor kikapcsoljuk Sordist a hálózatból. Mivel a Sötét Nagyúr is azt tervezi, hogy beleszórja a legjobb kémeit az a főmarsallt kísérő hajókra, már el is küldte őket ide. Arra kérem, hogy ha megérkezik Sordis, törölje el ezeket az információkat a fejemből.
- Sordis.. idejön?
- Úgy van – bólintott Hulas. – Ren Vezér parancsot adott neki, hogy a Constanton várakozzon, csakhogy Sordis elindult a Ruusan felé. Bizonyára találkozni akar az EGB-s barátaival...
- És ön.. azt akarja, hogy.. amikor itt lesz, ne.. tud..ja kiolvasni a fejéből az ellene működő utasí..tásokat és ter..veket – bólintott Melas.
- Maga az egyetlen, akiben itt megbízom, Melas – fordult felé a tábornok.
- Rendben van. Miután Sordis elment, vissza.. kapja az ügyben ille..tékes emlékeit. Rajtam kívül senki se f..og tudni róla.
- Ennyit kérek – biccentett Hulas. – Egyúttal megtudjuk, hová igyekszik a főmarsall.
- Nem.. annyira fontos, hogy hová – jegyezte meg Melas. – Vagy a Köz..társaság, vagy a Sithek a cél..pontjai. Mindennek.. így kell történnie.
- Hajtsa végre az emlékmódosítást – mondta Hulas, és szembefordult a Rinnel. – Minél hamarább, annál jobb.
|
|
|
Ruusan
Sept 28, 2016 23:51:07 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 28, 2016 23:51:07 GMT 1
A hatalmas leszállópályán, ahol nemrégiben még Diestl főmarsall landolt, most több tucatnyi fehér páncélos rohamosztagos állt sorban. A fekete tehersiklóból vörös gárdisták tucatjai özönlöttek elő, és ők is elfoglalták a helyüket a rámpa két oldalán. Hulas tábornok egymagában várta a Sötét Nagyurat. Melas és a többi Rin nem szerettek a Sith-Jedi közelében tartózkodni, ahogy ő sem szívlelte őket különösebben. Mindannyian tudták, hogy Sordis megveti őket, mert Erőérzékenyek.
A legújabb pletykák szerint, amik a Constantról érkeztek, Sordis Nagyúr az utóbbi időben testőrökkel vette körül magát. Ez azért is volt furcsa, mert mindenki tudta róla, hogy egyedül szereti intézni az ügyeit. A sötét köpenyes, feketére festett arcú orgyilkosok a Sötét Nagyurat közrefogva sétáltak le a rámpán. Sordis durva anyagból készült fehér ruházatot viselt, arcfestése biztosította szokásos morbid megjelenését.
Hulasnak feltűnt, hogy egyáltalán nem volt nála fénykard.
- Sordis Rendvezető – üdvözölte minden körítés nélkül. Talán ő volt az egyik olyan tiszt az Első Renden belül, aki több évet is eltöltött a Nagyúr szolgálatában.
- Ren Vezér valóban arra utasított, hogy maradjak otthon – mondta Sordis, kiolvasva a tábornok gondolatait, és a tekintetét belefúrta Hulas arcába. – Ne aggódjon, tábornok! Nem fog belekavarodni a köztem és Ren között levő... konfliktusba.
- Értem, Nagyuram – nyelt egyet Hulas.
- Találkozni akarok a főmarsallal, tábornok! – tette hátra a kezeit Sordis. – Hehe... a vén róka örülni fog, ha beszámolok neki egy olyan Erőmanipulátor entitásról, akinek a létezése még maguk, tisztek előtt is rejtély...
- Arra kér, hogy segédkezzek abban, hogy elárulhassa Ren Vezért – állapította meg Hulas. – Nagyuram, kérem... azt mondta, hogy nem kell belefolynom ebbe...
Sordis elmosolyodott. A szemei furcsamód villogni kezdtek, és váltogatni kezdték a színeiket, mint valami holofény-előadás reflektorai.
- Meggondoltam magam – mondta, és a hangja tele volt élvezettel. – Hulas, Hulas, aki a naivságába fullad.
- Hogy érti ezt... – lépett hátra a tábornok.
Sordis kinyújtotta a kezét – Hulasnak mozdulni sem volt ideje –, és a tiszt homlokára tapasztotta. Az ujjait mozgatta a férfi feje előtt, mire Hulas szemeiből eltűnt mindenféle intelligencia.
- Azt teszi, amit mondok, tábornok! – vicsorogta a Sith-Jedi a fémfogai közül.
- Mi a parancsa, Nagyuram? – kérdezte engedelmesen, már-már gyermekien Hulas.
- Találkozni-akarok-Diestl-főmarsallal – hangsúlyozta a szavakat Sordis.
- Azonnal intézkedem, Nagyúr! – jelentette szolgálatkészen a tábornok. A külsején nem látszott, hogy belülről már ő is ugyanolyan Sordis, mint maga a Sötét Nagyúr.
- Helyes, helyes... Ehehehe... ehhhehehhehee! Ehhehe.. khm.. khm-khm. Jó ez az anyag, nemde?! Eh-khm. Nem? De!!
|
|
|
Ruusan
Sept 29, 2016 9:40:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 29, 2016 9:40:15 GMT 1
Sordist nem sokkal később néhány, az EGB Flotta jelvényét viselő fekete páncélos rohamosztagos kereste az irányítóközpontban, jelezve, hogy készek a Főmarsall elé kísérni.
- Ehehe, ez gyors volt. - heherészett magában a férfi, miközben érdeklődve követte a katonákat a főtiszti lakosztályhoz, amelyben Hulast kipaterolva elhelyezték az EGB mindenható vezetőjét. - Beléphet. - közölte az egyik arctalan fekete páncélos alak, miközben félreálltak. - Meg sem motoznak? - nevetett fel újra furcsa hangon Sordis.
A rohamosztagos nem válaszolt, csak állt ott némán.
Sordis belépett, és kíváncsian tekintgetett körbe - körbe. - Főmarsall úr? Hahó?
Az ajtó bezárult mögötte, és egyszerre úgy tűnt, mintha több tucat ysalamiri ereszkedett volna le a férfi köré.. pedig csak a falifülkékből előlépó klón flottagárdisták voltak, jellegzetes világosszürke zubbonyukban, a hátukon ysalamir-ketrec helyett nagydarab, hátizsákszerű sugárzókkal, az Erő-blokkoló legújabb polneyei kiadásával. - Hát maga nem tűnik Főmarsallnak, ha csak azóta nem nevezték ki.. és maga sem. - biccentett csalódottan a lakosztály hálószoba felőli részéből előlépő párosra Sordis.
- Szép napot, Sordis nagyúr. - biccentett Tierce ezredes, miközben egy pohár fűszeres kesseli sört töltött magának az asztalon lévő üvegből. Tiebolt kíváncsian végigmustrálta Sordist.
- Nahát, maguk mindketten klónok, milyen vicces. - húzódott félre Sordis szája. - Jó megfigyelő, kevesen jönnek rá. - közölte szárazon Tiebolt. - Hol van a Főmarsall? - fonta össze a karjait Sordis.
- Sajnos vissza kellett térnie az Emperor fedélzetére. - lépett az ablakhoz Tierce, és kibámult a katonái bázis barakkjaira és a felvonulótérre, amely jól látszott a lakosztályból. - Tiebolt ezredes tájékoztatott, hogy látni kívánta. Attól tartok azonban, ez nem lehetséges, a Főmarsall ugyanis, fogalmazzunk úgy, nem ismeri minden egyes részletét a mi kis együttműködésünknek. Beláthatja, nagyúr, hogy ebben a helyzetben egyikünk számára sem lenne túl szerencsés, ha Önök összefutnának valahol. - Ugyan már, ne legyen udvariatlan, klón úr. - heherészett Sordis. - Mégis miből gondolja, hogy elárunám magukat, heheheh? Ehh... ejnye... hát ennyire sem bízik a jó öreg Sordisban? - Remélem megérti, hogy ezügyben nem vállalhatok kockázatot. - közölte tárgyilagosan, az idegesség legcsekélyebb jele nélkül Tierce. - A hírszerzési igazgatóját hamarosan kiszabadítjuk Kardassról, és visszatérhet a szervezetébe. - Az jó, nagyon jó. - heherészett tovább a nagyúr, féligmeddig mintegy saját magának.
Tiebolt megköszörülte a torkát. Most a lakosztály másik oldalán helyezkedett el, blokkolva a kijáratot. - Mit tehetünk Önért még, nagyúr? - kérdezte a hírszerző árnyalatnyi feszültséggel a hangjában.
...
Skoor Waylan éppen azon volt, hogy felkeresse a legerősebb erőhasználó Rent a bázison. Az alacsonyabb rangú katonáktól, akik közül néhányan hajlandóak voltak szóba elegyedni az amúgy igencsak szemrevaló, testhezálló fekete bőr bevetési ruhát viselő nagai harcos nővel, megtudta, hogy ez minden bizonnyal a Melas nevezetű Rin lesz. Már éppen a férfi körletéhez vezető folyosón járt, amikor beléhasított egy különös, ismerős érzés.
A nő szemei felvillantak, mint két mindent elnyelő, fányes csillag. - Nahát nahát, új barátunk, Sordis nagyúr. - mosolyodott el magában. - Ez igen érdekes, egyszerre értelmet nyer ez az egész.
A férfi kisugárzását a váratlanság és az őrületbe hajló kiszámíthatatlanság szaga lengte körül még ilyen távolságból is. A Skoor Waylan testét birtokoló entitás szinte azonnal megérezte, hogy a bázis legénységét legalább annyira meglepte a férfi érkezése, mint őt magát. Az Első Rendet pedig eddigi ismeretei alapján szigorúan hierarhcikus szervezetnek ismerte meg, ahol ilyesminek nem volt helye... a vezetők oda mentek és akkor, amikor és ahová a magasabb rangú vezetők küldték őket.. ha Sordis váratlanul állított be a Ruusanra, akkor itt valami anomália van. - Hihi, szeretem az anomáliákat. - konstatálta magában Skoor testének birtoklója, hogy mégiscsak jó napja lesz. Jó döntés volt ezt az alakot bevenni a klubba. Gondolta.
A következő lépés így értelemszerűen a Káosz további kiterjesztése volt az Erővonalak mentén. Skoor határozottan Melas kabinjának ajtajához lépett, és megnyomta a jelzőgombot. - Ön rendelt pezsgőt, uram? - tette hozzá vékony, cincogó hangon, és megsimította vörös árnyalatba hajló fekete nagai fürtjeit.
A Rinek jellegzetes páncélját viselő alak nem sokára kinyitotta az ajtót, és értetlenséggel vegyes dühvel méregette a nőt. - Mit ... szórakozik maga... itt... ki maga? - közölte nehézkes, akadozó beszéddel. Abeloth hagyta, hogy Rin tapogatózó csápjai behatoljanak az elméjébe és felfedjék Skoor Waylan emlékeit Zonama Sekotról és arról, hogyan állt a nő az EGB szolgálatába, és hogyan hajtott végre hiábavaló missziót, összecsapva a vostroyai kommandósokkal... éppen csak a Moraband bolygót változtatta meg emlékeiben a Roonra, és a Sordissal, valamint saját magával való találkozást törölte ki az emlékképek közül, - Valaki, aki reméli, hogy érdekesnek fogja találni szerény személyét. - mosolygott csábosan egy pillanatra, majd komoly hangon folytatta. - És valaki, aki elhozta magának azt az információt, hogy Sordis nagyúr épp az imént szállt le a bolygón. - Miből.. gondolja.. hogy... nem .. tudom? - mérte végig Melas a nőt.
Érdekes. - gondolta tovább magában Abeloth. - Folyamatos kín, fájdalom, mintha saját magát sanyargatná. Vicces alak ez a Melas. - Miből gondolja, hogy nem tudok segíteni? - dobta vissza a kérdést, majd kéretlenül besétált Melas kabinjába, és csalódottan körbepillantott. - Sehol egy kanapé, ahová ledobhatnám magam, ej ej...
|
|
|
Ruusan
Oct 7, 2016 16:07:16 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 7, 2016 16:07:16 GMT 1
- Hogy tehetnek? – visszhangozta Sordis, miközben féloldalasan forgolódva hol az egyik, hol a másik klónt figyelte. – Tesznek. Eh... Egész pontosan megmondva mit ért az alatt, hogy tenni, Tiebolt? Definiálná?
A klón Tierce felé pillantott, aki ugyanolyan hidegvérrel állt a terem másik végében, mint azelőtt. Nem tudta, mit feleljen, vagy hogy kell-e felelnie egyáltalán. De mivel Sordis még mindig a szobában tartózkodott, nem tartott sokáig a csend.
- Á, ne fáradjon – kacsintott Tieboltra. – Csak demonstráltam, hogy mi, Erőhasználók milyen nehézkesek tudunk lenni néha. Sokszor meggyűjtjük a maguk baját, igaz-e? Heh-e. Ehehehehe... Khm. Tehát a lényegre térve – komolyodott el hirtelen, megzabolázva kitörő őrületét. – Hoztam egy regiment kémet, hogy vigyázzanak rájuk. Azok a vicces Első Rendi fiúk azt hiszik, át tudnak ejteni engem. Egyébként hallották már, hogy Wenthar, a Sithek császára, derék öcsém felrobbant? IHIHIHI!!
- Felrobbant? – vonta fel a szemöldökét Tierce.
- Nem – jelentette ki Sordis. - Illetve de... enyhe túlzással élve – korbefordult, hogy elrejtse az arcára terülő kaján vigyort. Aztán megint megkomolyodott. – Ha pontosak akarunk lenni, maguk pedig katonák, akik pontosak, tehát.., ejnye... hol tartottam? Hmm. Olybá tűnik, mintha... Nem, nem. Szóval Wenthar – halott. Meghalt! Kaputt, ahogy maguk mondják. Neki kampec. Felfordult, átesett egy pengén. Kilehelte a lelkét, feldobta a talpát, beadta a fénykardját, egyszóval végleg megdöglött. Értik.
- Értjük – mondta szárazon Tierce. Sordis viselkedése kezdte kihozni a nyugalmából. A nagyúr mintha megváltozott volna az utolsó találkozásuk óta. Akkor még pragmatikus, meggyőző személynek tűnt, most pedig... nos, inkább volt bomlott agyú, kiszámíthatatlan tényező, mint komoly partner. Bár az is lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak valami praktikával elhitette, hogy talán meg lehet bízni benne.
- Az előbb azt mondta, foglyokat hozott – emlékeztette a nagyurat Tiebolt.
- Igen. A kémeim pedig elhoztak néhány vostroyai kommandóst magukkal... mind a maguké, fogadják tiszteletem jeléül azért a munkáért, amit a Galaxisért tesznek. Azt hiszem, sztalkernek hívják magukat.
- És mit kér tőlünk, nagyúr? – kérdezte Tierce.
- Én csak látni akartam, hogy néz ki a Főmarsall – pillantott ki a torony ablakán Sordis. Odafent jól láthatóak voltak azoknak a csillagrombolóknak a tucatjai, amik az EGB flottájának gerincét képezték. – Ott van, nem? – mutatott az egyik távoli hajóra, amit a távolság miatt szabad szemmel éppencsak ki lehetett venni.
Tierce magában elsápadt, bár ennek semmi külső jelét nem adta. Sordis egyenesen a Főmarsall hajójára mutatott.
- Mint már mondtam, a Főmarsallnak nem kell tudnia a mi szövetségünkről. Nagyúr, mindannyian tudjuk, hogy nem szokott szívességet tenni. Mit kér cserébe?
- Vág az esze, látszik, hogy nem ember – mutatott rá Sordis. – Ügyes, okos klón maga. Maga is – biccentett Tiebolt felé. – Ha ilyen okos barátaim lettek volna, sose léptem volna a sötét oldal útjára. Mind csak mozgó, gondolkodó húsdarabok vagyunk.
- Tehát, mit óhajt?
- A közös célunk az Erőérzékeny népek megsemmisítése. Ne zavarja magukat a tény, hogy én is egy vagyok közülük. Messze nem én vagyok a legveszélyesebb elem ebben a csoportban. Mindketten látják, mekkora a hatalmam. Nyugodtan kizárhatják a fejükből a kételyt, miszerint én csak meg akarom szabadítani magamat az összes riválisomtól. Jól tudják, hogy nincsenek riválisaim. Ha olyan sokáig élnek, mint én, az uralkodás, a hatalom már nem fogja izgatni magukat sem.
Elhallgatott, és merengő tekintettel nézte a kinti bázist. Aztán Tierce felé perdült.
- Vannak olyan teremtmények a Galaxisban, akik mindent meg akarnak semmisíteni. Vannak olyanok, akik csupán uralkodni akarnak, mint a Sithek. Mindketten sikerrel fognak járni. Az Első Rend vezetője nem én vagyok... ehehe... Azt kérem, hogy az EGB speciális erői legyenek készek a szolgálatomra minden olyan alkalommal, amikor nincs idő kérdéseket feltenni. Meg kell tenniük engem EGB-tisztté... még ha csak közvetetten is.
Skoor Waylan úgy nézegette az egyszerű lakosztály falait, mint valami építészmérnök. Melas még mindig az ajtóban állt, talán nem tudta még feldolgozni, hogy milyen hívatlanul betörtek hozzá. Azt az első pillanatokban érezte az Erőben, hogy a pimasz betolakodó nem egyszerű Sith vagy Rin, ugyanakkor egészen hétköznapi kisugárzása volt.
- Kérem távoz..zon! – szólította fel.
- Hát ilyen a híres ruusani vendégszeretet? – kérdezte tettetett sértődöttséggel a Skoor Waylan testében lakozó Abeloth. – Hihi, én csak beszélgetni akarok. Tudósként igazán érdekel a maguk különleges kultúrája. Mondjuk... lássuk csak... honnan erednek? Volt valaki, aki után elnevez...
A falakból kicsattanó, szinte átláthatatlan villámhálót alkotó elekromos mező betöltötte az egész szobát. Skoor Waylan testrészeit átjárta a gyilkos fájdalmat okozó energia, és a nagai agya azonnal kisült a kín mértékétől. A teste ájultan terült el a padlón. Abeloth vígan nézelődött belőle.
Melast magát is átjárta az energia, de a Rin széttárt karokkal, kényelmesen hátradőlve vonaglott. Élvezte a fájdalmat – az ő érzékeire kéjes hatást gyakorolt. Vagy öt percig zubogott az egész lakás a biztonsági hálótól, aztán elcsendesedett minden.
A kevéske bútor megfeketedett, a lámpák kialudtak, Melas pedig füstölögve fordult a berohanó fekete testpáncélos kommandósok felé.
- Vi... vi.. vigyék vissza vala..melyik vendégünkhöz.. rendeljenek mellé két.. Rint! – parancsolta akadozva, majd intett a karbantartó droidoknak, hogy szedjék rendbe a helyiséget.
A kommandósok felnyalábolták Skoor Waylan testét, és kivonultak vele az épületből. Melas bezárta utánuk az ajtót, majd a lakosztály leghátsó helyiségébe ballagott.
A tágas szoba zavaró erősségű fénnyel volt bevilágítva. A falak mentén különböző tüskék, kisebbek és nagyobbak sorakoztak – Melas ezeket cserélgette a páncélja alatt. Az egész padlón különböző testi szenvedést okozó szerkezetek voltak szétszórva. A mennyezetről speciális függőágyak lógtak, és egyiknek sem volt sima a felülete. Az egyik oldalsó fém lengőkanapé például annyira forró volt, hogy egészen átvörösödött.
A szoba végében pedig egy meditációs kamrának kinéző, alig két négyzetméter kiterjedésű, magas gömb állt. Melas belelépett, és máris átjárta a testét a jóleső fájdalom. Itt állandóan és örökkön örökké szenvedhetett, méghozzá úgy, hogy a sisakját is levette.
A sisakját pedig csakis saját maga előtt vette le.
A gömb összezárult, és Melas eltűnt a belsejében.
|
|
|
Ruusan
Oct 8, 2016 16:07:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2016 16:07:52 GMT 1
Tierce ismét kibámult az ablakon, ezúttal valamivel hosszabb ideig, mintha mérlegelne magában ezt-azt.
Aztán úgy tűnt, némi mosolyt erőltet magára, és visszafordult Sordis felé. - Ennek semmi akadálya, Nagyúr. Végtére is azonos célért küzdünk, ha jól emlékszem. Nyilván az együttműködésünk természetére való tekintettel nem állhat módunkban hivatalosan is kinevezni Önt, de biztosíthatom arról, hogy amennyiben igényli, megfelelő katonai kapacitást bocsátunk a rendelkezésére. Persze a mi lehetőségeink nagyrészt a flottákra és kommandós egységekre korlátozódnak... - Azért van más lehetőség is. - jegyezte meg szokatlan nyíltsággal Tiebolt. - Mindig van, igen, mindig, nem is egy, sőt, néha több száz is, de hát ezt maga tudja a legjobban. - kacsintott Tieboltra Sordis.
- Ha megmondja, hogy mely vezetők szúrják a szemét az Első Rendben, legyen ez akár egy személy, akár egy bolygórendszer, eljöhet az az idő. amikor módunkban állhat egyetlen gombnyomással elintézni őket. - gesztikulált finoman Tiebolt, egyik kezével hipertéri rakétát imitálva, másik, ökölbe szorított kezével pedig egy felrobbanó bolygót. - Hehe. - jegyezte meg a változatosság kedvéért Sordis. - Csak egy gombnyomás, igaz, úgy gondolják? Hát hogyne... ehehehe... - Vagy megadhat több információt is az ellenlábasairól, és akkor célzottabban segíthetünk. - hunyorított Tierce, miközben újratöltötte az italát az asztalon lévő löttyből.
...
Amikor Skoor Waylan szemei felpattantak, egy pillantra a még féligmeddig szundikáló Abeloth tudata elengedte a kontrollt a nagai nő felett, akiből kétségbeesett, halálra vált segélykiáltás szakadt ki, artikulátlan hörgéssel kísérve. Az őrzésére megbízott két Rin érdeklődve bámult rá.
- Ennyire nagy hatást tett rád Melas, kislány? - kérdezte a magasabbik Rin. - Mondjuk mások is jártak már így... szépen megfüstölt, nemde? - Már jeleztünk a barátaidnak, hamarosan itt lesznek érted... tisztázzák ezt a kis félreértést, kislány.. - jegyezte meg az alacsonyabb Rin. - Ó igen, valóban... - csillantak fel Skoor Waylan szemei immár ismét mindent elnyelő csillagként. - Ennek már éppen itt lenne az ideje... még csak ki sem akartok vallatni? - Hát, végül is... - jegyezte meg a magasabb és közelebb lépve kezét a nagai nő homlokára helyezte, hogy behatoljon az elméjébe. - Melas parancsnok valóban értékelné, ha kihúznánk belőled ezt-azt.
- Fogalmad sincs, mennyi mindent lehet belőlem kihúzni! - nevetett fel Skoor Waylan teste és annak birtoklója, és szemekből, majd a lekötözött végtagokból is csápok lövelltek ki, megragadva a Rint. A döbbent erőhasználó elképedten vergődött Abeloth csápjainak szorításában.
- Á igen... nagyon érdekes. - csámcsogott a Rin agytekervényein Abeloth, miközben egyik csápját a második Rin nyakára fonta, és elkezdte annak elméjét is csapolni. - Olyanok lesztek mint én... szeretni fogtok, én leszek Ti ketten, és Ti ketten leszek Én.. a szemeim, füleim, kezeim és.. hihi, tényleg, az is, hihihi....
A Rinek remegni kezdtek, ahogyan az övékénél sokkal ősibb, erősebb és megfoghatatlanabb hatalom az elméjükbe hatolt.
- Á igen... a vezetőitek.. - vihorászott Abeloth. - Talán egyszer találkozom velük...
Amikor húsz perccel később Tiebolt (mármint nem a Sordisnál tartózkodó, hanem egy másik) belépett a helységbe, a két Rin maszkkal takart, kifejezéstelen arccal várakozott a sarokban, Skoor Waylan pedig sajnálkozó arckifejezéssel üldögélt a kihallgatószéken eloldozva. - Azt hiszem, kicsit eltévedtem a vendéglátóinknál, elnézést. - pillantott Tieboltra a nagai nő. - Azt látom.. - Tiebolt a Rinekre pillantott. - Reméljük, nem okozott gondot a különleges ügynökünk. Kissé önhatalmúlag értelmezte a kiadott utasítást, hogy próbáljon jobban megismerkedni magukkal. - Szívesen találkozunk és beszélgetünk vele a megfelel helyen és időben, amennyiben többet nem sétál be a feletteseink privát kabinjáa kéretlenül. - közölte az alacsonyabb Rin. - A jó viszony érdekében. - Hát hogyne, köszönjük. - biccentett Tiebolt, majd intett Skoornak, hogy kövesse.
- Ezt elbaltázta. - közölte a nővel odakint. - Ellenkezőleg. - rázta meg a fejét Skoor. - Azzal, hogy hagytam magamat elfogatni általuk, kissé megnyíltak, könnyebben beleláttam az elméjükbe.. a vezetőik nem itt vannak, máshol is vannak bázisaik. Jóval nagyobb szervezet, mint gondoljuk. - Segítene, ha tudnánk, pontosan hol is vannak ezek a bázisok. - jegyezte meg Tiebolt. - Koordinátákig még nem jutottam. - rázta meg a fejét Skoor. - De rajta vagyok. - Többet ne hibázzon. - Tiebolt egy kódhengert nyújtott át a nőnek. - Ezzel visszajut a hadihajóinkhoz orbitra, ha szükséges.
Skoor még néhány pillanatig a távozó EGB-s hírszerző után pillantott, majd elmosolyodott.
|
|
|
Ruusan
Oct 12, 2016 15:08:20 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 12, 2016 15:08:20 GMT 1
Sordis felemelte a mutatóujját a levegőbe, és tagadólag mozgatta.
- Előbb másokkal kell leszámolni, másokkal bizony – mondta, és szemeiben vészjósló fény csillogott. – Említettem ezeket a lényeket, akik a Galaxis energiáiból szövődnek, akik maguk alkotják ezt az energiát...
- Arra céloz, hogy több ilyen varázsló is kószál a világon, korlátlan hatalommal? – kérdezett bele Tiebolt. – Tehát ők lennének az ön ellenségei, nagyúr. Egészen pontosan mekkora az erejük?
- Öt csilliárd newton – vágta rá Sordis gúnyosan, aztán elnézően elvigyorodott. – Maguk is tudják, hogy az ilyesmit nem lehet műszerekkel csak úgy megmérni.
- Van nevük, vagy egyéb azonosításra szolgáló fogalom, ami alapján megkülönböztethetjük őket? – lépett közelebb Tierce ezredes.
- Tőlem akár isteneknek is nevezhetjük, és akkor nem járunk túl messze a valóságtól – nézett ki az ablakon töprengve Sordis. – Van, amelyikük az egyensúlyra, és van, amelyik a káoszra törekszik. Valahogy úgy, mint a sötét és a világos oldal, csak ezek kissé eltérő dimenziók, más fajta fogalmak – de nem ugyanazok, mint a Sithek vagy a Jedik hatalma. Viszont van remény, van bizony, haha, mindig van remény, ha jó kemény.. de megint elkalandoztam.
- Tudja, hogyan kell harcolni ellenük? – vetette fel Tiebolt.
- Vannak még olyanok, olyasmik, mint én – bökte ki Sordis szórakozottan. Több síkon gondolkodott egyszerre, ezért nehéz volt minden figyelmét arra az egy dologra koncentrálnia. Vagy talán épp az volt a probléma, hogy egyáltalán nem gondolkodott. - Egyről tudok, aki harcolt ellenük, és aki túl is élte. Ha azt akarjuk, hogy minden Erőérzékeny elpusztuljon, magával az Erővel kell kezdeni, illetve annak fizikai képviselőivel... Az esélyünk neve Ren. Expedíciót kell indítanunk a felkutatására.
- Vannak támpontjai ennek az illetőnek a hollétét illetően, nagyúr? – kérdezte Tierce, aki lassan tökéletesen kezdett meggyőződni róla, hogy Sordis csak egy elmebeteg őrült, aki játszik velük. Ugyanakkor volt valami a tekintetében, amitől normálisabbnak tűnt, mint valaha.
- A maguk birodalmának határain belül van – fordult felé a Sith-Jedi. – Nem tudom, pontosan hol, de van valami, amin elindulhatu... – hirtelen elhallgatott, és belebámult a levegőbe.
Tierce és Tiebolt váltottak egy gyors pillantást. Eltelt egy perc, eltelt két perc, de Sordis még mindig ugyanabban a pózban meredt előre. A szemei arról tanúskodtak, hogy éppen nem használja őket. Befelé nézett, az Erőbe. Arcára egészen furcsa módon kiült a meglepetés.
- Nagyúr? – próbálkozott Tierce.
Sordis lassan a klónok felé fordult.
- A Ruusan – mondta halkan, de kíváncsi felhanggal. – Itt van egy... Egy az ős-sötétből... Ez egyre érdekesebb lesz, uraim. Az Erő tényleg okkal hozott ide engem épp most. Ó, bocsánat, annyit emlegetem az Erőt, hol az eszem... maguknak ez szentségtörés, vagy mi. Ahhahhahhaahhahhaaaa! – bukott ki belőle egy olyan felszabadult röhögés, ami torz böffenésnek hatott.
- Baj van?
- Baj... Beszivárgott. Ő olyasvalaki, aki nem csak magukra és a főmarsallra, de rám is veszélyt jelent. Izgalmas ez a mai nap, ahaha... Jobb, ha ellenőrzik az embereiket, de mindenkit! Lehetséges, hogy közülük is árulók lesznek néhányan, de ne aggódjanak, nem a saját akaratukból.
- Hát persze, gondolhattuk volna – mormogta szarkasztikusan Tiebolt.
- Fogy az időnk – szűkültek össze Sordis szemei. – Most még sürgetőbb, hogy megtaláljuk Rent! Hová is tettem, á, itt van – a szája elé emelte a komlinkjét. – Hulas tábornok! Ne engedje az embereit a Rinek közelébe, nagy valószínűséggel árulók vannak a lovagrend tagjai között!
- Tájékoztassam Melas parancsnokot, Nagyúr? – kérdezte a főtiszt.
- Ne.. nem kell.. csináljanak azt, amit akarnak. Miért is érdekeljen ez engem, heh... Hallja, nevezzen ki egy helyet, amit küzdőtérnek lehet használni.. rég volt, hogy nekem is meg kellett verekedni a vacsoráért, igaz-e?
- Értem, Nagyúr – felelte gyorsan Hulas, aki természetesen egyáltalán nem értette. – Ugyanaz a parancs.. nem?
- Rossz a vétel, meleg az étel, meg a kisfiúk – nevetgélt Sordis. Aztán közel emelte a szájához a komlinket, és jó hangosan sziszegni kezdett.
- Mit mondott, Nagyúr? Nagy az interferencia...
- Szzszsszszzszs-rossz-a-vétel—szszsz-mz-per-sszszszsz-xzszs-megszakszsszszzs-elromlott-aszszs – azzal bontotta a vonalat. – Hahhahhahahahahaha... ahahah.. na, nem baj, uraim! Kiugrasztjuk a közmondásos java tolvajt a dűne mögül... Kiffex. Ott kell megkezdeni a Ren utáni kutatást. Ezért kértem, hogy az egységeik engedelmeskedjenek nekem a megfelelő pillanatban... például most is.
- Ha valóban a Ruusanon van ez a bizonyos.. entitás, amit említett, hamarosan megtudjuk – bólintott Tierce. – Rajtunk nem fog múlni, hogy elszökik-e, vagy sem. Ahogy önön sem, nagyúr...
- Vegyenek őrizetbe minden Rint, és Hulas embereit – parancsolta Sordis. – Tőlem akár meg is ölhetik őket, vagy szimulálhatnak harcot, nekem az a lényeg, hogy teremtsenek káoszt, itt a felszínen.
- Mit szól ehhez az Első Rend, nagyúr? Netán azt kívánja, hogy mindjárt őket is lerohanjuk?
- A Rinek hivatalosan nem tartoznak a Rend államapparátusába, semmilyen módon – rázta meg a fejét türelmetlenül a Sith-Jedi. – Hulas adásait pedig lehet blokkolni, kérem. Mindenre van megoldás. Gatyát megoldani, parancsokat kiosztani, én megküzdök a nővel, egy-kettő – csapta össze a két tenyerét. – Ha pedig meghalok, akkor három – tette hozzá, mint egy csínytevésen kapott gyermek.
|
|
|
Ruusan
Oct 12, 2016 16:41:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 12, 2016 16:41:36 GMT 1
Tiebolt gondolatai ezúttal gyorsabban cikáztak, mint Tierce-é, mert előkapta a komlinkjét és beütött rajta egy kódot. Tierce kérdőn pillantott rá, majd Sordisra.
- Csak egy nő van a mi sorainkból a felszínen, akire illik a nagyúr leírása. – magyarázta Tiebolt, miközben a komlink vonalának másik végén felhangzott a saját hangja.
- Itt Tiebolt. – szólt a hang. - Itt is. – válaszolt Tiebolt. – Sajnálom, hogy megtöröm a protokollt, Bruder, de sürgős helyzet állt elő. Skoor Waylan még veled van? - Valami zűrt kavart a felszínen, most szedtem ki két Rin őrizete alól. – felelte a másik Tiebolt. – Kapott egy kódot, amivel visszajut a flottához, épp úton van a hangárba. Úgy tűnik, nem volt elég diszkr..
- Állítsd le! – vágott a másik Tiebolt szavába Tiebolt. – Biztonsági kockázat merült fel. Ne engedd, hogy elhagyja a bolygót! És intézd el, hogy kellő mennyiségű kommandósunk és ügynökünk érkezzen a felszínre! Le kell fogatni az összes erőérzékenyt, akivel érintkezhetett! - Vettem, intézkedem. Tiebolt kilép. – bontotta a vonalat a másik.
Tierce visszafordult Sordishoz. - Ami a Kiffexet illeti, nagyúr..
- Előbb a nő, ez a fő! – heherészett Sordis. – Kiffexem valahová itt a közelben, megvárom, amíg csápos barátnőnk megérkezik... majd utána beszélgetünk még, klón urak, utána! - Rendben. – biccentett Tierce. – Nekünk viszont jelentenünk kell a Főmarsallnak, hogyha biztonsági akciót kezdeményezünk a felszínen.
- Ó jaj, nem én voltam, nem én voltam, ugye? – nevetett tovább Sordis, és úgy csinált, mintha össze akarná csapni a kezét. – Megteszik most? Felhívjuk együtt? Lécci lécci... - Szükségtelen. – feszült meg Tierce.
- Maguk klónok tényleg szörnyűek. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az a humorérzék. – sóhajtott fel Sordis. – A mesteremmel jól megértik majd egymást, azt hiszem. Ehehehe....hehe... na mi lesz, indulunk már? Egy – kettő, vagy elvisz a mentő!
- Ezen a komlinken elér engem az első sávon, a másodikon a kommandósok parancsnokát itt a felszínen. – nyújtott át egy komot Tierce. Sordis kíváncsian forgatta, majd elvette.
- Hová is dugjam, hová is dugjam? – mormolta magának. – Az öreg csápos ribanc mindent lát, mindenhová benyúl, brrr... - azzal megborzongott, majd sarkon fordult és kirohant a körletből.
- Engedjék át, amerre jól esik neki. Kövessék őt is és Skoor Waylan mozgását is, a hajóforgalmat blokkolják a rendszer körül, minden felszállás csak az én engedélyemmel történhet. – intett Tierce az ysalamiris klónok parancsnokának. – És tájékoztassák az osztagparancsnokot, hogy mindenben kövesse az utasításokat. - Akkor gondolom, hiszünk neki. – morfondírozott Tiebolt, miközben a klónok távoztak. – Bár láthatóan teljesen elment az esze.
- Nem vállalhatunk kockázatot. – rázta meg a fejét Tierce. – Ezeknek az Ős-entitásoknak a létezése pedig az eddigi kutatásaink alapján nem is lenne meglepő. Megmértétek a nagai nő kisugárzását, amikor beszerveztétek? - Persze, még a Knoton.. – biccentett Tiebolt. – Mondjuk amióta visszajött a missziójáról, amelyet nem értünk azóta sem, hogyan élhette túl..
- Mérjétek meg megint, ha tudjátok. – parancsolta Tierce – Érintkezett Hänsellel? - Nem, csak velünk beszélt. – rázta meg a fejét Tiebolt. – Mi pedig nem tapasztaltunk semmi.. rendelleneset azóta sem. - Rendben. – nyugtázta a polneyeiak parancsnoka. – Kiffexnek utánanézünk, most az első, hogy szavatoljuk a Flotta biztonságát. Ha Ruusan és ez a Rin banda nem száz százalékig megbízható, akkor új ideiglenes állomáshelyre van szükség.
- Ez az alak sem megbízható szerintem, semennyire sem... - intett a fejével abba az irányba Tiebolt, amerre Sordis távozott.
- Átmenetileg azonosak az érdekeink. De ne aggódj, egy pillanatig sem fogom hagyni, hogy veszélyeztesse a terveink megvalósulását. Nagyon a határmezsgyén egyensúlyozott akkor, amikor Diestl megkeresésével fenyegetőzött. – intette le Tierce. – Tájékoztasd Folettet, én pedig jelentek a Főmarsallnak valami megfoghatót... - Mondjuk, hogy a Rinek megtámadták valamelyik ügynökünket a felszínen? Azt nem kell tudnia, hogy ő kezdte, ahogyan azt sem, hogy Erőhasználó. – vetette fel Tiebolt.
- Lehetséges. – nyugtázta Tierce. – A Főmarsall pedig örülni fog neki, ha emellett adunk a Flottának valami elfoglaltságot. A terveink mozgásban vannak, de lassabban haladnak, mint gondoltuk. Azt hiszem, szét kell nézni a környéken, hogy mit lehet átmenetileg pacifikálni az egy helyben ülés helyett. - Összeállítok egy listát. – biccentett Tiebolt. – Nem lesz nehéz. Kérek engedélyt.
Tierce intett, mire a Hírszerzés első számú ügynöke távozott.
A klón megvárta, amíg Tiebolt is hallótávolságon kívülre ér, majd újra aktiválta a komját.
- Phasma. – szólt bele kisvártatva egy hang. - Cybil. – javította ki Tierce. - Pillanat. – válaszolt a nő, majd némi háttérzaj után immár hangosabban jelentkezett. – Elnézést, nem voltam felkészülve a hívásra. Mi történt? - Még semmi, de hamarosan fog. – válaszolta Tierce. – Balhé lesz valószínűleg, kiben bízol? - Hulasban igen, a Rinekben nem. – suttogta a klón nő. - Helyes. – biccentett Tierce. – Akkor légy készen, hogy szükség esetén tájékoztasd, még szükségesebb esetben pedig kimenekítsd. Nem árt, ha van valaki köztük, aki az életével tartozik nekünk. - Értettem. - Sok szerencsét, Tierce vége.
A klón átváltott egy másik csatornára.
- Itt Tierce, siklót kérek az Emperorra, és védett vonalat a zászlóshajó konferenciatermébe. Sürgős ügyben kell jelentést tennem a Vezérkarnak, biztonsági kockázatok merültek fel felszíni szövetségeseinkkel kapcsolatban.
- Vettem értettem. – nyugtázta a diszpécser.
A klón kilépett az ajtón, ahol a polneyei flottagárdisták várták, majd futólépésben haladtak egészen a hangárig. Az EGB-sek részére kijelölt hangárban nagy volt a nyüzsgés, ahogyan a kommandós egységek szállítói már meg is érkezetek. A két Tiebolt – a helyzet súlyosságát jelezte, hogy együtt mutatkoztak – épp akkor szállt fel egy indulásra kész siklóra.
Tierce is elfoglalta helyét a megfelelő felszállóegységen a pilótafülkében, ami megindult az Emperor felé, majd felsóhajtott. - Folett is a legjobbkor hagy itt minket. Utálok a Főmarsallal jópofázni, ebben ő sokkal jobb.
A kezelőszerveknél ülő Nagan halkan felnevetett, majd témát váltott. - Cybil rendben van? - Szóltam neki. – biccentett Tierce. – Felnőtt klónlány, kivágja magát, ha kell.
...
Skoor Waylan a hangár felé tartott, ám amikor már a harmadik ellenőrző pontnál fordították vissza EGB-s katonák mindenféle láthatóan mondvacsinált indokkal, már ő is kezdte elveszíteni a humorérzékét.
Hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába. Kiterjesztette az elméjében rejlő, mindent látó, mindent érzékelő tudatot, letapogatva a körülötte lévő humánok és klónok tudatának lenyomatát, érzéseit…
Az eddigi fegyelmezett, felkészült, de alapvetően tétlen várakozást felváltotta valami. Aggodalom, félelem, készültség… amelynek az irányba nem volt más, mint...
- Oh.. hihi.. – nevetett fel magában Skoor. – Valaki beköpött volna?
Csak egyvalaki lehetett. A nagai nő sarkon fordult, és töretlen vidámsággal elindult, hogy megkeresse Sordist.
|
|
|
Ruusan
Oct 31, 2016 16:35:40 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 31, 2016 16:35:40 GMT 1
- Hová hová ilyen sietősen, kislány? Vagy szólítsalak inkább öreganyámnak, hogy hátha szerencsém lesz..
- Ó, nocsak, téged kereslek, Sordis – mosolyodott el Abeloth. – Hihi! Rossz fiú, beköptél. Ugye nem felejtetted el, mi a feladatod? Hmm?
- Nézd el nekem, szépségem – vigyorgott Sordis is teljesen felszabadultan. – Valahogy rá kellett vegyem a tiszt urakat odafent, hogy elmenjenek innen a fenébe. Különben te is elmehetnél a fenébe!
- Mi olyan fontos neked itt... – próbált látványosan körülkémlelni Abeloth. – Ott az a fa, például, vagy esetleg.. hihi, azok a Rinek?
- Nem, nem – tette csípőre a kezét Sordis. – Tudod, hogy van itt egy gondolatbomba, ugye? Hogyne tudnád, te találtad fel... Elvinném innen, és mondjuk elejteném...a Coruscanton, vagy nem is tudom, a Kathol szektorban, utána pedig a Commenoron, a Korribanon, bár ott már nincs is senki... ehehe.. a Sith flotta hajóin.
- Úgy mondod ezt, mintha az lenne a célod, hogy mindent összezavarj, pont, mint nekem... csakhogy én tudom, mire kell neked a gondolatbomba, buta korcs...hihi.. hihihi!
- Ejnye, csaknem megsértettelek, csillagom?
- Ellenem, ellenünk akarod felhasználni. Most hülyéskedsz? Azt hiszed, engem le tudsz akármivel is győzni? Hm.. mondjuk, megbolondultál?
- Úgy tűnik, egyedül te értesz meg – biggyesztette le a száját a Sith-Jedi. – Vajon le tudlak-e győzni, csábos-csápos szerelmem?
- Próbálj...
- Tudod, mindig is szerettem volna a bőröd alá bújni, mint egy Darth Bane – jelentette ki Sordis. – Kitörlöm azt a vén személyedet, és én leszek Abeloth és Sordis összkeveréke.. ehhehe, nagyobb leszek, mint az Időrabló!
- Időrabló-rabló? Abeloth-rabló hullarabló... nem, Sordis. Egyszerűen csak szimpla hulla leszel. Hihi! A lényem nem ingyen van, nem adom, nem adom!
- Akkor hát... – vetette le a köpenyét Sordis. – Táncoljunk!
Azzal olyan gyorsasággal suhant neki a nőnek, hogy a körvonalai fekete füstté mosódtak.
|
|
|
Ruusan
Dec 20, 2016 17:42:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 20, 2016 17:42:24 GMT 1
Amíg odalent feketés és lila füstpamacsok üldözték egymást körbe - körbe forogva az állomás folyosóin, itt-ott ledöntve a lábáról egy-egy, az evakuációról elkésett klónt, vagy az ugyanerről jó eséllyel semmit sem tudó Első Rend - gárdistát, odafent orbiton, az Emperor vezérkari fogadótermében egy némiképp ideges Tierce feszengett Hänsel admirális és Diestl Főmarsall előtt. A két főtiszt éppen a flotta taktikai adatait, készleteinek állapotát és a szektorban szétszóródott alegységek helyzetét megjelenítő bonyolult taktikai térkép felett diskurált cosrai nyelven - ezzel órákat tudtak eltölteni - , miközben az általában flottakoordinátori, ilyen esetekben térképkezelői feladatot betöltő Doenitz sorhajókapitány a taktikai tábla kezelőszervénél próbálta modellezni a Vezérkar főtisztjeinek ötleteit az egyes hajóegységek pozíciójára és feladatára, valamint a következő végrehajtandó katonai gyakorlatra vonatkozóan.
Diestl türelmesen megvárta, amíg a többi Hadtestparancsnok holoképe aktiválódik; a nyúlánk fondori kormányzó és volt konföderációs államfő, Turr Phennir képe - pontosabban annak klónjáé, de az ilyen jellegű részletek csak Tierce és még néhány másik kiválasztott előtt voltak ismertek - , a Bendő - flottát és csatolt egységeket irányító ősz hajú Daala admirális asszony hologramja, a Tierce kinyújtott karjaként szolgáló Clone-hadtestparancsnok, Zalaxus admirális, végezetül távolabbról, jóval nagyobb interferencia mellett a még meg sem érkezett ötödik hadtest, a Corporate hivatalos elöljárója, Drikl Lecersen nagymoff. Folett nem volt sehol, Tierce elégedetlenül konstatálta, hogy ezek szerint bajtársa továbbra is elérhetetlen.
- Vészhelyzeti vezérkari egyeztetést hívott össze az Ön hatáskörébe eső ügyben, ezredes. - pillantott végül Tierce-re hideg tekintettel Diestl. - Mi történt?
- Nos, uraim és hölgyem.. - köszörülte meg a torkát Tierce - Sajnos biztonsági aggályok merültek fel a felszínen lévő szövetségeseink, illetve bizonyos, a szolgálatunkban álló ügynökök kapcsán. Összejátszhatnak az Első Renddel ellenünk, sőt, ami még rosszabb, a Birodalom számára veszélyes, harmadik erőket szolgálhatnak. Javaslom a vezérkari harcálláspont áthelyezését átmenetileg egy mélyűri pozícióba. Biztonsági egységeket küldtem a felszínre, hogy izolálják a fenyegetést.
A vezérkari tisztek egy pillanatig hallgattak. Daala Phenirre sandított, mintha valamiféle jelzést várna, Phennir erre Tiercere, de az nem reagált, így a volt birodalmi pilóta sem.
Végül Doenitz törte meg a csendet, miközben a Főmarsall mosolyogva hallgatott. Nála csak Lecersen hallgatott jobban.
- Mégis milyen természetű erőről beszél, Tierce ezredes? Miféle erő fenyegethet minket? - Talán inkább úgy lenne helyes feltenni a kérdést az ezredes úrnak, hogy miféle Erő, nemde? - lépett előre Diestl, és Tierce fölé magasodott. Bár már nem volt fiatal, a Főmarsall még így is impozáns megjelenésű volt. Különösen most, amikor nem kiabált, nem fröcskölt cosrai káromkodásokat... egyszerűen csak a klónra bámult. - Az erőérzékeny ügynökeikről van szó, nemde, Herr Oberst? Tiebolt és a maga klónjai eltoltak valamit, és most takarítani kell, igaz? - Az egyik ügynökünk kompromittálódhatott. - folytatta Tierce. - Fennáll a veszélye, hogy az Első Rend azon tagjainak megbízásából, akik nem szimpatizálnak az Erő-mentes Birodalom elvével, merényletet tervezhetnek a Vezérkar ellen.
- Az Első Rend vezetőinek megbízásából, annak az Első Rendnek a megbízásából, amellyel egyáltalán bárminemű együttműködést maga javasolt, Tierce ezredes! - csattant fel Daala. Ha Diestlnek e tekintetben szövetségesre volt szüksége, láthatóan a legváratlanabb irányból számíthatott támogatásra.
- Szükségünk volt a további műveletekhez erre a bázisra, máskülönben ellenséges területen lennénk.. - szabadkozott Tierce. - Nos, nem az előbb mondta, Herr Tierce, hogy már így azon vagyunk? - tette fel a kérdést vigyorogva Hänsel, aki láthatóan jól szórakozott a klón zavarán. - No és mondja, mégis melyik sith nagyúr, vagy önjelölt császári végrehajtó úr az ezúttal, akivel túl forróvá vált a barátságunk? - Nem úr, admirális. - mosolyodott el Tierce. - Skoor Waylanról van szó.
A csendet szinte harapni lehetett volna. Hänsel egy lépést arrébb hátrált Diestltől. - Ah so.. - És mégis hogyan jutott el önhöz az az információ, ezredes, hogy ez az ügynök megbízhatatlan? - kérdezte most rendkívül hidegen és rendkívül tárgyilagosan Drikl Lecersen holoképe. - Egy másik ügynököm tájékoztatott. Egy megbízható ügynököm.. jelenleg is lent van a felszínen, és megpróbálja megakadályozni, hogy Skoor Waylan felvegye a kapcsolatot az Első Rend számunkra veszélyes vezetőivel. - jelentette ki Tierce. - Waylan kapcsolatot ápolhat azokkal az erőkkel, akik annak idején meghiúsították a bastioni hatalomátvételt. - ezt már egyenesen Lecersennek intézte.
- Ó, a rejtélyes szuper-csatahajó tulajdonosa Yaga Minornál? A maguk kedvenc Zonama Sekotjának volt gazdája? - mosolyodott el Lecersen. - Gondolom, ezredes, ez a megbízható ügynöke szintúgy valamiféle erőhasználó.. - jegyezte meg Daala epésen. - Miből tudjuk, hogy ő nem játszik össze az Első Renddel? - Jótállok érte, asszonyom. - húzta ki magát Tierce még inkább. - Tiebolt és Folett ezredes is jót állna, ha itt lennének.
- Ja ja, ich dachte so, maga meg a barátai, mein junger geklonte Freund... - hümmögött Diestl, majd az asztalra csapott, és a klón szemeibe nézett. - Megbízom az adjutánsom szavában annyira, hogy még ha nincs is itt, akkor elhiggyem magának, hogy ha fenyegetés van, akkor bizony fenyegetés van. Arra még visszatérünk ugyanakkor, ha ennek az egésznek vége, hogy maguk miért nem vették észre ezt a fenyegetést korábban a lelkes szervezkedés közben... und du.. - Diestl Hänselhez fordult, és most már üvölteni kezdett, miközben pofon vágta a másik cosrait: - Du mit deiner verdammte Traumentruppen mit diesen Ahnenerbe und so!! Az átokverte régészeti akcióid és az, hogy mindenféle földtúró Erő-mesterkedő nyomorékkal dolgozol, veszélybe fogja egyszer sodorni a terveinket, ezt már megmondtam neked... - Herr Großmarschall... én.. - hebegte Hänsel, miközben nem tudta eldönteni, hogy kire vessen gyilkos pillantásokat, olyan hosszú volt a listája aktuálisan. - Én.. - Egy szót sem! Kein Wort mehr! - szitkozódott Diestl, majd Tierce és a többiek felé fordult. - Also. Akkor mit is javasolnak, mit tegyünk?
- Nem elég áthelyezni a harcálláspontot? - kérdezte most naiv hangon az eddig szótlan Phennir. - A klón kommandósok elintézik az erőhasználókat, a zászlóshajó pedig csatlakozhat a mi egységünkhöz. - Kijelölhetünk új célszektort. Már dolgozunk egy lista összeállításán a lehetséges célpontok vonatkozásában. Jól jönne a legénységnek némi gyakorlat.. - tette hozzá bátorkodva Tierce is. - Szükség esetén szívesen átvesszük a Ruusan őrzését és a megszállást is koordináljuk. - ajánlotta fel az eddig szótlan Zalaxus admirális.
Diestl hunyorogva a másik kettőre nézett, majd Daalára és Lecersenre. - Maguk mit gondolnak? - Egyetértek Phennirrel. - vetette fel Daala. - Amennyiben a zászlóshajó veszélyben van, távoznia kell onnan, Főmarsall. A klónok majd elintézik azt a bázist, de ne becsülje alá, milyen akciókra képesek az elvakult erőhasználók. Szívesen látom az általam megszállt szektorban is, uram. De ki kell vizsgálni a titkosszolgálataink és az erőhasználók közti kapcsolatokat is. Ez nem engedhető meg a továbbiakban - pillantott a nő Tierce-re. - Túl veszélyes, a klónoknak szerintem fogalmuk sincs, mibe keverednek ezzel.
- Nagymoff? - kérdezte Diestl Lecersent. - Én azt gondolom.. - köszörülte meg a torkát Lecersen holoképe - , hogy az admirális asszonynak igaza van. Vigyázni kell az Erőhasználókkal... de azt is gondolom, hogy drasztikus megoldásra van szükség. Olyanra, amiből tanul ez a banda. Ügynököstül, Első Rendestül...
- Főmarsall, kérem, képesek vagyunk kezelni a helyzetet, több kommandós század már a felzínen van.. - próbálkozott újra Tierce, de Diestl ezúttal felemelte a hangját. - Nein, Ruhe endlich! Csendet, klón, a szentségit! Tierce falfehéren hátrébb lépett és biccentett.
- Nem menekülök. - jelentette ki végül Diestl Főmarsall. - Csak azért, mert néhány nagyképű erőhasználó úgy gondolja, hogy félretolhat minket, és átveheti a vezetést a Birodalomban. A Birodalomban, amelyért mindannyian annyit dolgoztunk, hogy ne legyen sithek, jedik és egyéb varázslók játszótere még egyszer! Ó nem, barátaim, nem nem... ezt nem engedem még egyszer. Akár szövetséges, akár nem, akár ügynök, akár nem, hogyha ezek a varázslók nem képesek úgy viselkedni, ahogy elő lett írva nekik, akkor néhány tucat fegyverrel és azokkal a gyíkokkal hadonászó klón ide már nem elég.
A Főmarsall a sarokba húzódott Hänselre nézett. - Hänsel, jóváteheti a hibáját. - Zu Befehl, Mein Großmarschall!
Diestl aktiválta az eligazítóterem nagy méretű síkképernyőjét, amelyen feltűnt a bolygó, odalent pedig jól kivehetően az Első Rend bázisa, majd visszafordult a tisztekhez.
- Készítsék fel tüzelésre a szuperlézert. Semmisítsék meg azt a bázist.
|
|
|
Ruusan
Jan 1, 2017 21:46:32 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 1, 2017 21:46:32 GMT 1
A sötét oldali entitás, akit Abelothként emlegettek, meglepődött volna Sordis hirtelen támadásán, ha lettek volna olyan típusú érzései, mint a halandóknak. Ehelyett csak meglengette a csápjait, és hahotázva figyelte, ahogy a Sith-Jedi, mielőtt elérte volna őt, a levegőbe szökken. Sordis olyan gyorsasággal mozgott, hogy a puszta sebességtől is úgy látszott, szublimálni készül.
Miközben felugrott Abeloth előtt, már nagyrészt szellemalakban állt – még a levegőben hátranyúlt, és mintha lehasított volna egy láthatatlan köpenyt magáról, megpördült, és szétszórta a saját alakjából kiszakított, füstszerű részeket. Lényegében a saját testét hajigálta rá Abelothra. Mivel Sordis jelenleg a sötét oldal fizikai megnyilvánulásává változott, a darabjai olyan rétegű energiákat hordoztak, hogy Abeloth inkább nem kívánkozott közelebbi kapcsolatba kerülni velük.
A sötét oldali entitás kikerült minden szétfolyó, fekete leplet. Azok viszont növekedni kezdtek, és folyamatosan követték őt. Időközben Sordis teljesen szétszedte magát, és a darabjai piócaként fonták körbe Abeloth csápjait és alakját. A nőnemű lény testnyílásaiba beszivárgó légnemű energiák egy halandó esetében azonnali pusztulást vittek volna végbe, de Abeloth úgy formálta a testét, ahogy akarta – mindössze csak mozdulni nem tudott a rátapadt Sordistól.
A Sith-Jedi meg sem próbált fölösleges energiákat fordítani arra, hogy elrejtse a szándékát. Noha nem szeretett volna közösködni ezzel az otromba teremtménnyel, valami hasonlót akart elérni, mint Darth Bane, aki egyesek szerint sikeresen hajtotta végre a gondolatátvitel szertartását. Sordis viszont nem akart más testet – ő Abeloth lényét akarta magába olvasztani, mert tudta, hogy egy olyan testben, mint a sajátja – amelynek életének nyolcvan éve alatt könyörtelen ura lett -, egy Abeloth-szerű lény néhány perc alatt elpusztulna.
De Abeloth akarata túl erős volt, és Sordis kelletlenül, de kiszállt belőle.
- Igazán romantikus egy fickó vagy te – jegyezte meg Abeloth, miközben Sordis alakot öltött. – De többre lesz szükséged, hogy elbűvölj! – azzal előrelendítette a csápjait, amik olyan gyorsasággal fogták közre a férfit, hogy annak nem maradt ideje elmenekülni. A kezei viszont szabadon maradtak, és az égre lendítette őket – mire a magasból hirtelen vastag villám csapott le Abelothra.
Sordis egy pillanatra azt hitte, győzött. A villám telibe találta a nőt, akinek a csápjai sietve visszahúzódtak a saját testéhez. De Abeloth nem tűnt el – felfogta az elektromos kisülés energiáit, és most ő maga is világított a túltöltöttségtől. Sordisnak közben fejébe szállt a csata mámora. Miközben az izzó energiaként pörgő Abelothot nézte, újabb villámokat lőtt belé, holott tudta, hogy ezzel csak magának árthat. Aztán bíborvillámok következtek, és a színtiszta energiaként fénylő Abeloth a levegőbe emelkedett.
Sordis abbahagyta a röhögést, és nekifogott összegyűjteni az energiáit, hogy végrehajthasson egy olyan rituálét, amivel véglegesen megsemmisítheti az ellenségeit. Elkomorodó arccal szublimálni kezdett, és ismét teljesen átalakult, miközben a levegőbe emelkedett. Az Erő tiszta energiájává kovácsolta magát – a fizikai világ megszűnt körülötte.
A fekete és a fényes örvény egymás közelében lebegtek. Fújni kezdett a szél, a növényzet remegéssel reagált a két teremtményből áradó hatalomra. Semelyik oldal Erőhasználói nem kísérleteztek olyan mélységű tudással, ami ekkora hatással lett volna, mint ez a mostani.
A Ruusan teljes felszínére szétfutó feszültség, amit a két harcoló fél hozott létre az Erőben, lehűtötte a levegőt. A bennszülöttek, az első rendiek és a birodalmiak mindannyian azon kapták magukat, hogy látszik a leheletük, annak ellenére, hogy fényesen sütött a nap. A melegét mégsem érezték.
Eddigre a tisztás, ahol Sordis és Abeloth lebegtek, teljes pusztává változott. A levegő illata megváltozott, és tompábbak lettek a fények.
Mindkét fél arra várt, hogy megindíthassa a támadást – kilövelljen mindent az ellenfél irányába.
Csakhogy túl sokáig vártak – a saját epicentrumuk elkezdte elnyelni őket. Abeloth hirtelen felrobbant, és egy másodperccel utána Sordis is. A léghullám, ami tulajdonképpen az Erő volt, úgy terjedt szét a környéken, mint egy mindent felgyújtó bomba – a növényzet lángra kapott, a föld feketére perzselődött, és minden élőlény elpusztult, ami belekerült a robbanások hatáskörébe.
Ahol a két robbanás összeért, halovány, lila csík csapódott fel az égre, majd eltűnt. Sordis és Abeloth elkomorult arccal álltak egymással szemben – és ekkor a föld megmozdult alattuk.
A talajon egyre szélesedő repedések jelentek meg, és földrengés rázta meg a kontinenst. Aztán hirtelen, mintha lekapcsolták volna a villanyt, besötétedett.
Az egyik stacionárius pályán álló, a bolygóhoz közel állomásozó csillagromboló hídján egy ideges tiszt sietett a kapitány elé.
- Uram, furcsa jelenségeket érzékeltünk a felszínről – jelentette.
- Micsodát? – förmedt rá a főtiszt.
- Földtani elemzéseket végeztünk, és a Ruusan felszíne teljes egészében... remeg.
- Remeg? Van is mitől félnie!
- Aztán egyéb mérésekre is utasítást adtam – folytatta a fiatal férfi.
- Na és mire jutott?
- A bolygó a szokásosnál gyorsabban fordult egyet. Valami történt, ami kimozdította a pályájáról, vagy olyan hatással járt, hogy harminc másodperc múlva összeütközhetünk a felszínnel.
- A felszínnel? – horkantott a kapitány. – De hát mozdulatlanul lebegünk idefent, maga okostojás.
- Igen, de a Ruusan nem mozdulatlan többé. Fél óra, és... – hirtelen a felvillanó adattáblájára pillantott. – Öt perc, és elér minket.
A kapitány azt sem tudta, mit feleljen.
- Értesítették a többi hajót?
- Arra nem lesz szükség – felelte a tiszt. – Ők is érzékelték.
A kommunikációs panel felsípolására mindketten egy irányba fordultak.
- Hát, igen, úgy látom már a parancsunk is érkezik – mondta a kapitány, és intett, hogy fogadják a hívást.
|
|
|
Ruusan
Jan 2, 2017 20:07:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 2, 2017 20:07:29 GMT 1
Phasma meggyorsította a lépteit, miközben a bázis rázkódni kezdett, és mindenféle különös fények villantak a folyosók plexiablakain túl. Különösen a második üzenet után gyorsította fel a lépteit, amit Tierce-től kapott. Konkrétan rohant.
Végül az irányítóban talált rá Hulasra, aki néhány Rinnel és a többi törzstiszttel vitatta meg a helyzetet. - A maga klón barátai csapatokat küldenek a bázisomra, azt állítják, szabadon szaladgál egy áruló ügynök. - fordult Phasma felé Hulas irritált arckifejezéssel. - Ha kiderül, hogy arról a nőről van szó, amelyik Melast zaklatta, akkor nem tudom, köszönőlevelet küldjek-e a maguk hírszerzőinek, vagy letépjem-e a fejüket... Ön szerint? És most még ez a vihar is...
- Jöjjön velem. - ragadta karon nem túl finoman Hulast a fekete páncélos nő, és az egyik benyílóba ráncigálta. Az egyik Rin egy pillanatra feléjük fordult, de maszkja mögött nem lehetett kivenni, hogy kíváncsi-e, gyanakszik, vagy pedig csak nem szeretne lemaradni a várható pornóról. - Ha vacsorázni szeretne vagy közösen célba lőni, lehet, egy későbbi alkalom jobb lenne. - sziszegte a tábornok. - Bízik bennük? - biccentett a nő sisakos fejével a Rinek felé. - Mikor hogy... miért fontos ez most, kapitány? - kérdezte Hulas. - Fogy a türelmem. - Három polneyei rohamcsónak áll a főhangárban, azokon kijuthat velünk együtt összesen hatvan ember. Akikben megbízik. Több nem. - hadarta gyorsan Phasma. - Nagyjából négy perce van, tábornok, hogy összeszedje őket, és felszálljunk. Maga velem jön az első egységen. - És miért tennék ilyet? - halkította le most már Hulas is a hangját. - Diestl szét fogja lövetni a bázist. - suttogta Phasma. - Talán az egész bolygót. - De... ez az Első Rend... - Hulas homlokán kifeszültek az erek, miközben döbbent arcot vágott. - Ez nyílt... - Nem tudom a pontos indokait. De valami köze van az erőhasználókhoz idelent, meg ahhoz a ... viharhoz. - intette kifelé Phasma. - Értesítenem kell a.. - dünnyögte Hulas. - Senkit. Nincs rá idő. Gyerünk, szóljon azoknak, akiket meg akar menteni, igyekezzen már! Csak ezt a három polneyei hajót engedik fel, a többiekre lőni fognak! - sziszegte a nő - Igyekezzen, tábornok!
...
Az Emperor hídján a tervezett, pedáns előkészületek kisebb káoszba csaptak át, amikor a bolygó megmozdult. - Látja, ezredes? - veregette meg nem túl atyaian Tierce vállát Diestl. - Ide jutunk, ha hagyjuk, hogy ezek a varázslók sokáig szórakozzanak. - Abstand vier klick! - jelentette be a folyamatosan, gyorsan csökkenő távolságot a bolygótól a radaros tiszt. - Töltés? - kérdezte Hänselt Diestl. - Egyreaktoros töltés 99%... 100%.. tűzkész, Herr Marschall - válaszolta a kijelzőket olvasva a cosrai admirális. - Nem lesz elég. - motyogta Tierce. Diestl kérdőn pillantott rá. - Egyreaktoros töltéssel csak a bázist pusztítja el, uram. - magyarázta Tierce a Főmarsallnak. - De ha ki akarjuk téríteni a planétát a flotta elől, akkor teljes energiával kell lőnünk. - Alle reaktoren bereiten! - vezényelt a generátorosoknak Hänsel, miután Diestl idegesen intett neki. A Vezérkar többi tagja holomegjelenítőkön figyelte az eseményeket a cosraiak mögött állva, apró emittereken. - Minden reaktorral, teljes töltés!
- Teljes töltés! - Abstand zwei klick, Eienhalb Minuten bis zum Absturz - jelezte a távolságot mérő terminál kezelője, hogy már csak másfél perc van a bolygóval való ütközésig. A planéta hatalmas, lilás-fekete viharokkal telített gömbbé vált, ami feléjük száguldott, és már betöltötte az egész képernyőt. - Teljes töltés kész! - Tűz! Feuer frei! - szorult ökölbe Diestl keze.
- A közelebb álló hajók térjenek ki! Minden más egységnek, elülső pajzsokat maximumra! - kiáltott át a másik legénységi árokból a többi hajóval való kapcsolatért felelős Doenitz sorhajókapitány. - A többi Hadtest készítse elő a mentőegységeket!
- Gyújtószerkezetet bekapcsolni. - húzogatták egymás után a fő lőelemekért felelős karokat a tüzérségi árok kezelői.
A visszaszámlálás valahol egy perc környékén járhatott, amikor az Emperor megremegett, ahogyan a teljes energiára feltöltött szuperlézer megvillant, majd a romboló csúcsán lévő mélyedésből fókuszált zöld sugár csapódott ki, végigszáguldva a Ruusan légkörén és pontosan azon a ponton találta el a bolygót, ahol az Első Rend bázisa állt.
A bázis eltűnt egy hatalmas föld- és lángtengerben, ahogyan a találat először cunamit és légköri viharokat indított el a bolygón, majd tüzes kőeső és hatalmas kilövellés jelezte, hogy a kéreg meghasadt a nagy erejű találattól. A bolygón repedések futottak végig, ahogyan hatalmas szikladarabok váltak le róla. A Cosrai Hadtest rombolói tüzet nyitottak a nagyobb darabokra, a kisebbek ellen pajzsukkal próbáltak védekezni, de néhány parancsnoki torony így is áldozatul esett.
- Lelassította, de nem lesz elég.. - mormolta Tierce. - Főmarsall, a rakétákra is szükség lesz. - Legyen. - feszült meg Diestl. - Hänsel, beide Raketen aktivieren!
A szuper-csillagromboló oldalán jobbra és balra is félrehúzódott egy-egy hatalmas siló, és az egyenként is majdnem egy kisebb csillagromboló hosszúságát elérő hipertéri rakétákat masszív vonósugarak állították indítási helyzetbe. A rakéták ionhajtőművei felpörögtek, és a két részecskeromboló - fej elindult a Ruusan maradványai irányába...
A becsapódás korántsem volt olyan látványos, mint a szuperlézer találata, de tovább erősítette a láncreakciót... a bolygó nagyobb darabjai pedig immár nem üstökösként vágódtak a semmi és a flotta felé, hanem elkezdtek kisebb, még kisebb elemeikre bomlani..
A Ruusan egyik pólusán még tombolt a turbolézer találata nyomán kialakult légköri és felszíni hullám, miközben az egyenlítőnél újabb darabok szakadtak ki a planétából... míg az alső félgömb a rombolótöltetek keltette láncreakció révén egyszerűen porrá vált.. hatalmas ködfelhő jelent meg a helyén, milliónyi apró részecskével bombázva a hajók sistergő pajzsait.
- Hátráljunk. - intett Doenitz a kormányszervekért felelős terminál felé, miközben a feszült csendet egyre inkább felváltotta a taps és az éljenzés.
Néhány perc múlva, amikor már biztonságos távolságban voltak a kataklizmától, Diestl is elégedetten hátravetette a fejét és felnevetett. - Ah lieber Vaterland, ilyet évtizedek óta nem éltem át! Das war einfach wunderbar! - majd Hänselhez fordult. - A szuperlézer állapota? - Túltöltődtek a generátorok. Több hetes munka lesz kijavítani.. - tárta szét a karjait sajnálkozva az admirális. - De működött. - jegyezte meg Tierce. Az Emperor szuperlézere taktikai szintű volt, eredetileg nagyobb hadihajók, maximum bázisok, erődítések, városok megsemmisítésére tervezték, nem egész bolygókéra. A cosrai és polneyei tudósok azonban a kristálytechnológia folyamatos tökéletesítésével sikeresen növelték a teljesítményét. - Működött, Herr Oberst. - biccentett Diestl szigorúan. - De most nem működik. És felhasználtuk a nálunk lévő két rakétát. Időbe telik, amíg újakat szerelnek össze. Elhasználtuk a stratégiai fegyverkészletet a maga erővarázslói miatt.. - Ha szabad javasolnom, uram.. - jegyezte meg Tierce. - A detonációról készült felvételek és adatok még értékesek lehetnek. - Tisztában vagyok vele, ezredes. - vakarta meg az állát elégedetten Diestl. - De én döntöm el, hogyan és mikor használjuk fel őket. Ön takarítson fel maga után. Abtreten!
- Értettem. - tisztelgett Tierce, hogy a parancsnak megfelelően lelépjen. - Szadista idióta.. - mormogta maga elé, miközben a körlete felé haladt. Jobb híján aktiválta a komlinkjét azon a vészcsatornán, amelyet már többször is használt aznap. - Cybil, kijutottatok? - Megerősítve. - válaszolt nem sokkal később egy női hang. - A tábornok velem van. Sajnos a harmadik csónakot elkapta a lökéshullám, de negyven főt kihoztunk.
- Helyes. - nyugtázta Tierce. - Zalaxusnál jelentkezz vektorért, egyenesen a Clone Hadtest egyik hajójára vidd a vendégeinket. Beszélni akarok Hulassal, amint megérkeztetek.
|
|
|
Ruusan
Jan 8, 2017 22:42:47 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 8, 2017 22:42:47 GMT 1
A személyszállító belső terében kevesen voltak, de ennyi élőlény pánikszerű kiabálása és sikoltozása is elég volt hozzá, hogy úgy tűnjön, több százan vannak. A sivítozást néhány személyzetis droid próbálta csillapítani, kevés sikerrel. A hajó dülöngélése, és az ablakok előtt elsüvítő bolygódarabkák nem igazán győzték meg az utasokat arról, hogy szerencsésen túl fogják élni a katasztrófát.
Pedig még csak nem is sejtették, micsoda tragikus sors vár rájuk.
Az ablakok előtt most egy sötét masszához hasonlító, anyagtalan dolog vonult el. A jelenség egy pillanatra megbénította a sikoltozó utasokat, magára vonva a figyelmüket. Ahhoz képest egészen emberinek tűnt, főleg akkor, amikor intett egyet.
A sikló ajtaja kivágódott, és a bent tartózkodó utasokat kiszippantotta az űr gyilkos vákuuma. Néhány szerencsétlenül járt teremtmény beszorult az átjáróba, és halálra zúzódtak, vagy megfulladtak, amikor a hajóból minden levegő kiszökött.
Sordis egyenesen a vezérlőfülkébe repült, és légmentesen lezárta maga mögött az ajtót. Mire a pilóták megfordultak, egy köpenyes alakkal találták szembe magukat. Sordis a két férfi feje tetejére tette a kezeit, és visszafordította őket az irányítópulthoz. Mindeközben a tenyeréből ősi energiák léptek át a két pilóta agyába.
- Nyissanak egy adást a vezérhajóra – utasította őket, és bemondta az elsőbbségi kódját. – Mondják meg nekik, hogy Sordis Nagyúr át kíván haladni.
Miközben a pilóták ténykedtek, és egyikük a mikrofon fölé hajolt, Sordis azon töprengett, mi történt odalent, a Rususan felszínén. Amikor a szuperlézer belemart a bolygóba, ő és Abeloth összekapcsolódtak, és abban a pillanatban Sordis tudta, hogy nem élné túl, ha még egy percig megosztotta volna a tudatát a csápos leányzóval.
Így is túl sokat tudott meg, ebben biztos volt. De ez a tudás a hasznára fog válni, ebben is biztos volt. Egyelőre csak azokkal az információkkal foglalkozott, amik elsőbbséget élveztek. Történetesen, hogy Leia Organa életben van. Sordis meglepődött, amikor rájött, hogy Abeloth mit művelt a néhai hősnővel. Leia olyan információk birtokában lehetett, hogy Sordis elhatározta, meggyógyítja őt, mielőtt kivallatja.
Ugyanakkor nem csak egy Skywalkerre volt szüksége, hogy szembeszállhasson Ren Vezérrel.
Ha Wenthar életben lett volna, talán ketten megbirkóztak volna a feladattal. Sordis úgy döntött, érdemes az egész családot magával vinnie a Tyhtonra, ahol Luke Skywalker is tartózkodott. Tudta, hogy a Tythonon ősi titkok vannak, és talán találnak egy kulcsot, ami elősegítheti Ren, vagy a Káoszlények bukását.
Miközben figyelte, ahogy a csillagrombolók utat nyitnak a hajójának, elővette a kommunikátorát. A Kultusz tagjai nem csak az őt szolgálók tömege volt, hanem olyan kémek, akik a Galaxis egész területén jelen voltak. Sordis megkapta tőlük, amit akart.
Jaina Solo és a barátai megszervezték ellenállást szerveztek az Endoron. Ennek az Ellenállásnak a feladata az ő, Smordre felkutatása volt, de Sordis rájött, hogy fel tudja használni őket. Nem volt kérdéses, hogy hová gyűjtse a Skywalker-klán tagjait. De ehhez Leiának el kellett jutnia az Endorra.
Hogy aztán a segítségüket kéri, vagy megöli őket, ezt nem döntötte el.
- Hehehe! Hehe! – nevetgélt, miközben lehunyta a szemét, és mentális üzenetet küldött az Erőn keresztül.
Aztán hirtelen megérezte, hogy Ren Vezér, valahol a messzi távolban – megörült valaminek. Sordis tudta, hogy sietnie kell.
Kinyújtotta a kezét, és eltolta az utolsó csillagrombolót is arról a vektorról, ahol be kellett lépnie a hiperűrbe. A hatalmas tömegű cirkáló lomhán odébb araszolt, ahogy az Erő energiái óvatosan jobbra lendítették.
A pilóták meghúzták a hipersebesség kapcsolóját, és Sordis előtt a csillagok átalakultak összefüggő, kék fénymezővé.
|
|
|
Ruusan
Jan 9, 2017 9:35:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 9, 2017 9:35:36 GMT 1
A Bellicose fedélzetén Cybil a protokollt kevésbé tiszteletben tartva egyenesen Tierce nyakába ugrott, és félig - meddig baráti, félig - meddig pedig a hajón szolgáló többi klón szemében némi féltékenységet ébresztő öleléssel üdvözölték egymást. Nagan, aki az egyetlen, sikeresen landolt siklót vezette, szintén ott várakozott, és Aban kapitány, valamint a Hadtestparancsnok Zalaxus admirális sem hiányozhattak. - Jó egyben látni téged, kislány. - üdvözölte a nőt az ezredes. - Érdekes ez a maskara... megtartod? - Még nem tudom, majd a tábornokkal megbeszélitek. - vont vállat a nő. - Phasma. - olvasta le a páncélról az azonosítót Tierce. - Érdekes név. - Mindenkinek megvan a maga heppje, főnök. - nevetett fel a nő, majd Naganhoz fordult. - A másik sikló? - Útközben eltűnt... - vakarta meg a fejét a pilóta. - Sajnálom a fiúkat... az érzékelők nagyon furcsa értékeket rögzítettek róla és a közelében lévő hajóinkról is. - Mutasd. - nyújtotta ki a kezét Tierce és megvizsgálta a holomegjelenítő adatait.
- Vagy Sordis, vagy Skoor Waylan a hajón volt. - jelentette ki végül. - Merem remélni, hogy Sordis volt az. Nem most hallottunk róla utoljára. - Folett ezredes bejelentkezett. - jelentette Aban. - Egyenesen az Emperorra tart. Tető alá hozott egy szövetséget az Ershan nevű rendszer lakóival, így a peremvidéki átvonulási vonalaink biztosítottak lesznek. - Helyes. - biccentett Tierce. - Üzenem neki, hogy koncentráljanak Tiebolttal az átmeneti hadműveleti tervekre. Szeretnénk, hogy a Főmarsallt lefoglalja a jó öreg klasszikus űrhadviselés. Aiax jelentkezett? - Daalánál minden rendben. - biccentett Zalaxus. - Zavrik pedig visszatért a Kardassról. A Distint igazgató - ügyet lezártnak tekintjük. - Rendben. - biccentett Tierce. - Vegye fel a kapcsolatot Tiebolttal és Cortezzel, biztosítanunk kell, hogy a Sotanax - tervünk megvalósítása is rendben halad. Aranji? - Nem állnak jól a Draco - rendszerben. - foglalta össze Aban. - Az egész ottani flotta kompromittálódhatott. Lecersen fog dönteni, mivel az ő szektorához esik legközelebb. - Belefér. - nyugtázta az ezredes. - Most hadd beszéljek Hulassal.
Hulast a megmenekült többi Első Rendi tiszttől és funkcionáriustól elkülönítve, egy kisebb főtiszti körletben szállásolták el. A tábornok felpillantott, amikor Tierce belépett. - Most azért kellene köszönetet mondanom, hogy megmentette az életemet és még néhány bajtársamat, vagy azért, mert a fogságomat ilyen kényelmes helyen tölthetem önöknél? - Vagy mert megszabadítottuk magát a Rinek jelentette tehertől? - dobta vissza a kérdést Tierce. - Egyébiránt nem tekintem fogolynak, uram. Phasma elismerően nyilatkozott magáról, én pedig adok a szavára. - Jelen pillanatban a bármiféle munka jelentette tehertől is meg vagyok szabadítva... - ingatta a fejét Hulas. - És ha így megyek vissza a Vezérhez, a fejemtől is meg leszek. - Biztosan ki tud találni valamit. - vonta meg a vállát Tierce. - Elengedjük, de szeretnénk, ha viszonozná a szívességet. - Nem leszek a kémük, engem is köt az esküm, klón uram. - húzta ki magát Hulas. - Nem is kérünk ilyet. - mosolyodott el Tierce. - Két üzenetet kell átadnia. Az egyiket Brodrig úrnak, ha még kapcsolatban vannak. Javasoljuk, hogy a Hutt - szektortól távolabb keressen magának új műveleti területet, mert abban a térségben új szövetségesünk van, és nem szeretnénk ütközést. A másik üzenetet pedig a vezetőinek az Első Rendben; kialakulóban van egy hatalmas összecsapás, egy döntő ütközet, ami terveink szerint átalakítja a galaxis erőegyensúlyát és elhozza a Sith Birodalom bukását. Vagy a mienkét, ha nem járunk sikerrel. Szeretnénk, ha maguk viszont kimaradnának belőle. Segíti a tervezhetőséget, és ez egyszersmind a garanciája is annak, hogy a Főmarsall nem követ el az ittenihez hasonló további atrocitásokat a maguk erői ellen. Szövetségesek szeretnénk lenni, nem pedig ellenségek. Ennyi az üzenet, tábornok. Egy sikló várja a hangárban a maguk kódjaival, amellyel Ön és társai hazajuthatnak. Jó szerencsét, és jó utat kívánok.
...
Ruusan egymásba omló romjai, aszteroidái, és még mindig lángoló kövei között eközben egy néha - néha humanoid formára hasonlító alakot öltő lilás ködfoszlány lebegett, majd teljesen elenyészett egy halovány női kacaj kíséretében, Skoor Waylan összes emlékével együtt.
|
|
|
Ruusan
Feb 25, 2017 2:37:55 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2017 2:37:55 GMT 1
Demix főtáborvezető a száját lebiggyesztve nézte a Ruusan maradványait, miközben apró hajója megközelítette az EGB csillagrombolóját. Sajnálatosnak tartotta, hogy az egykor ártatlan teremtményeknek otthont adó bolygó darabokra hasadva lebegett a sötét űrben. Amikor megkapta a visszaigazolást, hogy minden Rin meghalt, akik odalent tartózkodtak, már nem sajnált senkit.
- Igen, uram, mindenki meghalt – mondta a kezében tartott hologramnak.
- Nagyon jó – felelte az apró alak. – Szerezze vissza Hulas tábornokot, és hozza be kihallgatásra. Ő az egyetlen megmaradt összekötőnk Sordissal és a sleppjével.
- Úgy lesz – bólintott Demix, és kikapcsolta az adást.
Még egyszer végignézett a törpecirkáló parancsnoki központjában, aztán maga mellé intette a krómkommandósait. A csillogó páncélos reguláris katonák mindannyian az Első Rend szimbólumát viselték a felkarjukon – Demix elismerte, hogy megfelelő helyettesei a standard rohamosztagosoknak, akiket már ki is vontak a forgalomból.
- Kapitány! Jelezték a Főmarsall embereinek, hogy beszélnék velük?
- Igen, főtáborvezető. Átszállhat!
Demix megigazította egyszerű vonalú fekete egyenruháját, majd elindult a zsilip irányába, mögötte az ilyenkor szokásos hat katonával.
|
|