|
Ylesia
Oct 26, 2015 12:54:00 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 26, 2015 12:54:00 GMT 1
Ylesia meglehetősen jól őrzött rabszolgakolónia volt. A bolygó a huttok egyik legnevesebb fűszerlelőhelyei közé tartozott. A Kessellel ellentétben azonban itt nem csak rabok, hanem egy misztikus vallás által manipulált, a galaxis különböző pontjairól elrabolt turisták dolgoztak. A kultisták természetesen nem önszántukból kezdték el hitéletüket, hanem a helyi drogok által befolyásolták őket arra, hogy elveszitsék önállóságukat, és behódoljanak a gazdáiknak. Kiüresedett fejű fűszerfüggőkké változtatták oket, akiknek kegyetlen körülmények között kellett dolgozzanak, hogy megkaphassák a napi adagjukat. Nem kellett nekik sem pénz, se ellátás, csupán a mindennapi fűszer.
A huttok egyik legnagyobb jövedelemforrásaként üzemelő bolygó jelenleg a Besadii-klán uralma alá tartozott. Hatalmas rabszolgaszállitó korvettek érkeztek, meghozva az új munkaerőt. Csempészek és kalózok jártak a légkörből ki-be, jól megrakodva az értékes és nehezen kinyerhető anyaggal, hogy a galaxis különböző teritési pontjaira szállitsák azt. Transzgalaktikus hutt korvettek dugig megpakolva az illegális fűszerrel, magányos löveghajók, ezek körül pedig egy jól szervezett védelmi egység állomásozott.
A helyi hutt erők naszádjainak és a két orbiton keringő állomás parancsnoka, Vetta Besadii Miuri idegesen vonszolta alaposan elhizott gyiktestét a parancsnoki hajója vezértermében. A heves szirénázás közepette úgy érezte, hogy megsüketül. Az egyik pulthoz lépett, és hatalmasat csapott a konzolra, mire a vészjelzés elhallgatott. Miután a hutt hallószerveit elhagyta az utózajként fellépő csilingelés, megsimogatta terebélyes bendőjét, és valamivel nyugodtabb hangon a hadnagyaihoz csúszott.
- Crispo hoohah gee chess ko. Wanga?
- Készültségben! - jelentette az első tiszt.
- Keepuna! - rendelkezett Vetta, és a hajó beleremegett, ahogy az ütegei elinditották első sortüzüket.
A Serra egységei túl jól fel voltak készülve, és friss, szinte új egységekkel rendelkeztek. Vetta nem tudta, mit keresnek itt, de már el is küldte az üzenetét a Huttára. Úgy döntött, óvatos taktikát alkalmaz.
- Yatooka tah heeru soocha. Ateema! - szólt a kormányos tisztnek.
A védelmi flotta hamarosan védőkört formált a bolygó körül. Vetta megtiltotta az egységeinek, hogy felbontsák az alakzatot. Azt akarta, hogy az eredeti feladatára öszzpontosithasson, ami nem az ellenség elpusztitása, hanem az Ylesia védelme volt. A hutt vadászok és a Serra elegáns masinái megkezték az összecsapást, és mindenfelé gyilkos szikrák záporoztak a láthatáron.
Vetta úgy számitotta, hogy megsemmisiti a túl közel merészkedő ellenséges erőket, mialatt a saját veszteségei a minimumra csökkennek ezzel a harcmodorral. A hutt lebiggyesztette széles szájának a sarkait. Nem tetszett neki ez az egész...
|
|
|
Ylesia
Oct 25, 2021 17:42:50 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 25, 2021 17:42:50 GMT 1
Az impozáns, nagyméretű birodalmi flotta látványa monumentálisnak hatott a galaxisnak egy olyan vidéki szektorában, mint amilyen az elmúlt évek során számtalanszor feldúlt, lerohant és újraosztott Hutt Űr volt. Valaha csupán a Hutt Kartell transzgalaktikus cirkálói merészkedhettek volna ide – még a Régi Birodalom is megpróbálkozott egyszer a hutt gengsztervilágok elfoglalásával, de kudarcot vallott, akárcsak az évtizedekkel később érkező Első Rend, ami ugyan sikerrel megtartotta a szektort, mégis távoznia kellett a rátámadó szomszédok offenzívája után.
Most azonban a Birodalom eljött, hogy megtartsa, ami az övé.
A Death’s Head, ez a roppant méretű Resurgent-osztályú csillagromboló, ami az Első Rend de facto zászlóshajójaként már a puszta megjelenésével is beleverte a frászt bármelyik világ lakóiba, most méltóságteljesen előrekúszott az Ylesia fölé, maga mögött hagyva a kíséretét. A romboló matt, sötétszürke felszíne beárnyékolta az alákerülő orbitális állomásokat, és mivel érkezési vektora közvetlenül a rendszer napjának az útjába került, ezzel részleges napfogyatkozást idézett elő az egykori fűszerbolygó felszínén... ezzel pedig a lentiek számára besötétedett.
A csillagromboló hangárjában induló parancsnoki Lambda-sikló belsejében Kyron rendadmirális vörös páncélos védosztagosai között ácsorogva egyetlen kesztyűjét igazgatta egyetlen ép kezén, amikor a taktikai övébe tűzött komlink felcsipogott. Kyron ép tenyerébe vette a készüléket, ami fölött hamarosan megjelent egy fiatalos, otthoni öltözékben pózoló nő jelképe. – Jaj úgy aggódtam, Gable – sápítozott a főtiszti feleség. – Hallottam, hogy hová vezényeltek! Vigyázz magadra, hisz az a hely tudvalevően a galaxis legmocskosabb, legelvetemültebb sarka! Miért neked kell mindig elvégezni az ilyen alantas dolgokat... – Valakinek el kell végeznie a takarítást is, szívem – nyugtatgatta az asszonyt Kyron, akinek az amúgy kútmélyen zengő robothangja most egészen emberinek hangzott. – Ez az én hivatásom az Új Rend szolgálatában, hisz te is tudod. Nem kell aggódnod, minden a legnagyobb rendben van. – De hát ott vannak azok a házméretű, nyálkás férgek... És én nem akarom, hogy a férjemuram holmi jelentéktelen kalózbandák áldozatául essék. Én büszke akarok lenni rád, Gable! Csak akkor fogadom el a halálodat, ha az a haza érdekében történik, és magaddal viszed az ellenséget! De nem ilyen semmirevaló, ócska ellenséget, mint azok a krománok, vagy hogy is nevezik. Nem illene a te stációdhoz.
Kyron kuncogásfélét hallatott az arca nagyobb részét takaró implant mögül. – Nem fogok idehalni – felelte a villámló szemű asszonynak. – Rutinfeladat. Különben ha minden jól megy, néhány nap múlva otthon leszek. – Az a Solo is... ahelyett, hogy a munkáját végezné, rád bízza a mocskot. Hát adok én a pofájára, ha egyszer a szemem elé kerül! – Elég volt – felelte Kyron, de azért a szeme mosolygott. Teljesen egyetértett az asszonnyal, de természetesen ezt sosem vallotta volna be nyíltan, főleg nem a saját védosztagosai előtt, hiszen akkor saját magát kellett volna letartóztatnia árulásért. – Hamarosan megérkezem, este beszélünk. – Azzal kikapcsolta a komot, és amint a sikló egy halk döccenéssel földet ért az Ylesia első rendi bázisán, a rendadmirális kihúzta magát, és a kísérete élére állva felészült a kilépésre.
Ami azt illeti, Soloval kapcsolatban neki is voltak néha fenntartásai. A fiatalember túlságosan szabad volt, túlságosan felelőtlennek is tűnhetett fel néha a Vezérkar számára, ami politikailag nem sok jót jelentett neki. Ellenben Kyron azt is tökéletesen megértette, hogy azok a misztikus ellenségek, akik ellen Solo mindig harcba indult és magánakciókba kezdett, valóban léteznek. Kyron jól tudta, hogy az Erő megannyi fenyegető abominációja ellen csak egy másik erőhasználót lehet bevetni. Ezért is nevezte ki az erőhasználók likvidálását célzó táboradminisztráció főinspektorának azt a Lana Beniko nevű, kiugrott Sith nőt. Erőhasználók kiirtására csak egy másik erőhasználó felelt meg, már ami a hatékonyságot illeti.
A másik dolog, ami kissé nyugtalanította, az Tierce főkormányzó kézszorítása volt. A vezérkari főtiszt a Kyronénál fejlettebb, szerves bőrrel bevont protézissel rendelkezett. Ez pedig azért volt furcsa, mert a Yaga Minoron tárolt SD-akták, pontosabban Tierce saját aktája szerint nem lehetett ilyenje, minden végtagja eredeti és egészséges volt. Ha a Főkormányzó karja leszakadt volna, arról az Első Rend csak tudott volna, nem olyan könnyű elrejteni egy ilyen horderejű sérülést. Vagy talán a polneyeiaknak mindig a rendelkezésére állt egy-egy leklónozott végtag szükség esetére? Valószínű, de a klónvégtag nem gépi protézis lenne.
Mindenesetre Kyron feljegyezte ezt az apró anomáliát magában. Tény, hogy szívesebben működött együtt a Főkormányzóval, mint akár Soloval, akár bármelyik másik birodalmi főtiszttel. Erről az egészről az is eszébe jutott, hogy akár a saját protéziseit is lecseréltethetné modernebb, kevésbé látható beültetésekre. Csakhogy az EGB verőembereként, jelenlegi pozíciójában hatásosabb marketingnek tartotta a mostani megjelenését.
A rámpa lenyílt, és Kyron védosztagosaival a nyomában lemasírozott az első rendi bázis felszíni platformjára. A halálosztagos sorfal előtt elhaladva végigvonult a fogadóbizottságon, mentében vetve egy-egy pillantást a felsorakozott altisztek irányába, majd lecövekelt a helyi bázisparancsnok szikár alakja előtt. – Kromwell parancsnok – szólt a rendadmirális elégedetlen pillantással méregetve a másik férfit. – Kyron admirális! – tisztelgett Kromwell. – Megtiszteltetés, hogy személyesen fogadhatjuk, ráadásul ilyen hamar. Remélem, jól telt az útja. Kyron metsző pillantást vetett rá, majd a mellette álló szárnysegédekre és halálosztagosokra nézve lebiggyesztette ajkának megmaradt felét. – Nem éppen megtiszteltetés, hogy személyesen kellett erre az isten háta mögötti porfészekre jönnöm – recsegte. – A maga felelőssége lett volna, Kromwell... hogy értesüléseket szerezzen minden lehetséges támadó szándékról az ellenség felől, legyen az az ESB – amire gondolom koncentráltak ahelyett, hogy számításba vették volna azokat a bűnözőket, akik miatt most egy létfontosságú tárgyalást kellett félbeszakítanom –, vagy a déli szomszéd ershaniak.
– Nem tudhattuk, uram, engedelmével, hogy ezek a koszos kultisták összefognak a Szindikátussal... – A maga feladata a Birodalom helyi ipari érdekeinek a megvédelmezése volt, és ezt a feladatot elbukta, parancsnok. A védosztagosok előrenyomultak, és Kromwell köré álltak. A parancsnok körbenézett rajtuk, majd izzadó homlokkal visszafordult Kyronhoz. – De hát ide csak öt-hat apróbb kromag hajó tévedt be, és azt is elpusztítottuk! – mentegetőzött. De Kyron hajthatatlan volt. – Maga visszamegy a Fondorra újrakondícionálásra – mondta az admirális, és előrelépett. Fémkezével durván letépte a másik férfi rangjelzését. Biccentett a védosztagosoknak, akik közül kettő közrefogta Kromwellt, és elvezette.
Nem sokkal később a parancsnoki teremben összegyűlt tisztek gyűrűjében Kyron beizzította a középen álló térképasztalt, ami fölött megjelent a Hutt Űr teljes térképe. – Ejtettek foglyokat a bejutott kalózok között? – kérdezte. – Néhányat, uram. Az egyik naszád legénysége nagyrészt életben maradt. – Végezzék ki őket, és küldjék el a tetemeket a Szindikátus vezéreinek. Amennyiben az erőink a Birodalom területén ershaniakkal futnak össze, ejtsék fogjul őket, de bánjanak velük kesztyűs kézzel. Egyelőre még szövetségben állunk velük. Továbbá rendeljék be a Szindikátus és az összes velünk szövetséges bűnszervezet vezetőit kihallgatásra! – Ide, uram? – Ide, mindegyikükkel beszélni akarok! Kíváncsi vagyok, miért nem tartották be a szavukat. Kyron remélte, hogy a bűnözőkből nem fog majd ershani árulásra utaló információkat kiszedni, mert az még tovább bonyolítaná a helyzetet. – Lipforg kommodore – biccentett a rangidős flottatiszt felé. – Mutassa, hogyan akarja szétosztani a flottámat. A flottatiszt pedig vette a fényceruzáját, és magyarázni kezdett.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 29, 2021 22:41:06 GMT 1
A Death’s Head protokollhangárjába bekúszó Liga korvett kecsesen széttárta vezérsíkjait, és gőzzuhatagot eregetve komótosan leereszkedett a duracélpadlóra. A csillagromboló ellátószemélyzete azonnal körüllepte a hajót – üzemanyagcsöveket illesztettek a korvett feltöltőcsatlakozóiba, és miközben a lejárórámpa leereszkedett, a fekete páncélos halálosztagosokból álló fogadóbizottság is felsorakozott a rámpa előtt. Az Első Rend rettegett rohamkommandósai között két vörös páncélos védosztagos kíséretében egy vékony tiszt közeledett, majd kíséretével együtt megállapodott néhány méteres távolságban.
A korvett belsejében megmoccant valami. Miközben a hajó továbbra is eregette a fáradtgőzt a hangár padlójára, közvetlenül a rámpa két oldalán, mintegy keretbe fogva a lejáratot, a Liga-hajó belsejének sötétségéből kivált előbb egy tekintélyes, szuszpenzorokkal fenntartott, tekintélyes pocak, majd a lábak, a törzs, és végül megkoronázásképpen elbőbukkant a nyaktalan, felsőtesttel egybefolyó, gigantikus fej. Gadianton nagyúr szuszpenzorainak hála inkább lelebegett, mintsem lesétált a rámpán, bár azért néha a talpa is érte a padlót. Hatalmas tompora úgy dudorodott ki, mint egy wakandai harcitank, egyszóval tehát még a néhai Jabba is megirigyelte volna a Liga diplomatájának mérhetetlen kövérségét.
Az őrá váró birodalmi tiszt, Stevan Rurk mozdulatlan szájjal, fojtott hangon hátrasúgta az egyik védosztagosának: - Hogy bírta meg a komp... van egyáltalán elég étel a hajón, hogy kielégítsük ezt a... valamit? Kétheti porciónkat fogja ez egy nyelettel bezabálni! - Utasítom az ellátóstisztet, hogy ne a katonai állományt dézsmáljuk meg – igyekezett ugyanolyan halkan válaszolni a védosztagos, miközben a sisakján belül hallhatatlan üzenetváltásokba kezdett. – A környező csillagrombolókról átküldenek egy transzportot mindenféle helyi élelemmel, uram. - Reméljük, hogy elég lesz – súgta vissza a közeledő vendégre illedelmesen vigyorogva Rurk őrnagy.
Gadianton nagyúr enyhén vágott szemével végigpásztázta a hangárt és a fogadóbizottságot, majd kissé lejjebb ereszkedett az őrá váró birodalmi tiszt előtt, hogy szemmagasságba kerüljenek – utóbbinak csak ekkor tűnt fel, hogy háta mögött Liga-testőrök állnak, dehát ugye Gadianton hegyomlásnyi hájrengetege totálisan eltakarta őket. Rurk előrelépett – a beesett képű, vékony őrnagy és a gargantuán dagadék komikus látványt nyújtottak egymás mellett: Gadianton nagyúr, ha akarta volna simán begyűrhette volna a hozzá képest piszkafának kinéző birodalmit valamelyik hájredője alá.
- Üdvözöljük a Death’s Head fedélzetén, Gadianton nagyúr önt, és a kedves kíséretét – kukucskált oldalra hajolva a kövér gengszter mögül lábujjhegyen kilátni próbáló testőrökre Rurk. – Kyron admirális úr a kilences eligazítóban várja. Remélem elnézi nekünk, hogy nem odalent szerveztük meg a találkozót, de az admirális rendkívül elfoglalt ember. - Jó jó – nyilatkoztatta ki fennhéjazva a Liga-főúr. – Én is örülök, meg minden. Amíg tudnak a számomra futákat biztosítani, addig nem lesz harag köztünk. Mert maguknál van ilyesmi, nem? – A birodalmi értetlen tekintete láttán legyintett. - Nem számít, odalent a fűszerbányákban biztos találunk néhányat. - Bizonyára – őrizte meg erőltetetten udvarias mosolyát továbbra is Rurk. Már az is megfordult a fejében, hogy repulzoros targoncát hívat, hiszen Gadiantonnak több emeletnyit kellett lifteznie meg folyosóznia a tárgyalóig. Ugyanakkor sejtette, hogy efféle utalásokkal a kövérségére csak megsértené a vendéget. - Ha meg odalent sem talál nekem futát, én megelégedek holovideókkal is – recsegte tovább Gadianton nagyúr. - Hisz maguk nagy barátok a nagai néppel, nem? Csak megosztanak egymás közt... ezt-azt. - Többnyire csak államtitkokat, nagyúr – vigyorgott továbbra is idióta módjára Rurk. – Kérem, kövessen. Kyron admirális alig várja, hogy találkozzon magával.
Kyron admirális nem tűnik túl boldognak, hogy találkoznia kell velem, jegyezte meg magában Gadianton, miután bekormányozta magát és kísérete közül két testőrt a hosszú asztallal berendezett eligazítóba vagy tárgyalóba vagy minek is nevezik az ilyen karót nyelt titkos terveket szövögető konspiratőrök találkahelyeként funkcionáló szobákat a birodalmiak.
Az Első Rend birodalmi vezetője teljes kiborg valójában ott ült az asztal szemközti végén egy magas támlájú székben, mögötte két védosztagos posztolt. Gadianton csalódottan húzódott közelebb a saját székéhez... a kristálytisztán csillogó asztalon nemhogy étel, de még egy pohár víz annyi se volt. Csak gombok, meg valami képernyő az oldalában. Gadianton belepréselte magát a székbe – nem kis művelet volt, de szerencsére a széknek nem volt karfája, ami satuba szoríthatta volna a mamaszitás fenekű alakot.
Igaz, hogy terjedelmes hátsója rétegekben, de legalább minden oldalon lelógott a székről.
Gadianton nagyúr most nézett szembe először Kyronnal, akinek mord tekintete mentén az arca háromnegyedét takaró mesterséges implanton vörösben villogtak az állapotjelzők. A szikár férfi apró koponyaszimbólumot viselt a gallérja közepén, de valójában az egész feje halálfejszerűnek tűnt. Gadianton maga is tekintélyes kisugárzással rendelkezett, de az Első Rend de facto vezetőjével szemben inkább örült, hogy az ő megjelenésére nem kezd el mindenki izzadni, mint kurva a templomban... hanem inkább ételért kiált. - Köszöntöm önt, Gadianton nagyúr – recsegte kútmély, gépi hangján Kyron. – Köszönjük az ajándékot. - Gondolom, már elszállították őket valamelyik táborukba – húzta félmosolyra a száját a Liga nagyura. - Nem egészen – Kyron hátradőlt a székében, és az állapotjelzői vörösen felvillantak. – Kivallattuk és kivégeztük őket.
Gadianton persze nem dőlt be ennek – Kyron kísérletezett vele, arra volt kíváncsi, hogy megijed vagy sem az Első Rend módszereitől. Fel akarta mérni, hogy a vele szemben ülő termetes alak elég erős üzleti partnernek bizonyul, vagy sem. Gadianton egyre inkább sejtette, hogy Kyron nem csak birodalmi érdekek mentén akar tárgyalni a Ligával... Hiszen amint megkapták a rabokat, Kyron azonnal küldetett a Liga számára néhány raktárhajónyi helyileg kitermelt, elsőrangú fűszert, ami jóval többet ért a Liga által átadott raboknál... és ezzel a birodalmi rendadmirális emelte a tétet.
Talán le akarta magát fizettetni, futott át Gadinaton agyán a gondolat. Ellenben ahogy ránézett Kyron arcára, azonnal rájött, hogy nem erről van szó. Nem, ez a férfi halálkomolyan veszi a birodalmi érdekeket. Elsősorban a saját fajtáját fogja szolgálni. Ez persze nem jelentette azt, hogy másodsorban ne gondolhatott volna a saját érdekeire is. - Miért vagyok itt, admirális? – kérdezte végül a nagyúr. – Tudja, számos teendőtől kellett elrángatnom magam – azzal megnyalta a szája szélét arra a gunganszeletre gondolva, amit legutoljára elfogyasztott.
Kyron előrehajolt. - Miért, hogy tisztázzuk a diplomáciai krízist, amibe a maga főnökei belekevertek minket. A Hutt Űr felosztása érzékeny folyamat. Egyébként minden jel és logika arra mutatott, hogy vélhetően amúgy is önök kaparintják meg azt a szektort, amelyeket nemrégiben elfoglaltak. Különösen, hogy szövetségben állnak az Ershannal, akik egyértelműen igényt formálnak a főszektor alsó karéjára – dupla terület és haszon az önök érdekképviseletének. Akkor tehát kérdem én, miért próbálkoztak meg ezzel az idejekorai bevonulással, hacsak nem azért, hogy felszítsák a politikai viszályokat? Vagy talán csak meg akarták gyorsítani a folyamatot?
|
|
|
Ylesia
Nov 5, 2021 17:29:41 GMT 1
Post by sithlord on Nov 5, 2021 17:29:41 GMT 1
-Hát öö bööf! -böffentett egy nagyot a zsírzsák, miközben ételmaradékok és magok hullottak ki a szájából. -Hát Voren Nagyúr akarta az egészet! Amióta azzal a sith kurvával van, teljesen megbolondult, ráadásul a kromagok meg követik őt mint a pincsik, mivel a ribanc valami Halálistennőjük! -közölte a tényállást a dagadék. Kyron nem értette kicsit az egész dolgot, ez a hájpacni most tényleg Vorent szidta? -Kissé lenézően beszél a főnökéről kedves uram! -állapította meg Kyron, miközben magában már bosszankodott a szétköpködött magok miatt, hívhat megint egy takarítódroidot. -A lényeg, önök olyan területekre hatoltak be, amely így is úgyis az önöké lett volna, eljátszották itt a nagy handabandát és műsort de minek? Megérte felbolydítani a galaxist? Kockáztatni egy háborút nem is egy hanem legalább három nagyhatalommal? -Gadianton arca rákvörös lett, látszott hogy majd felrobban a méregtől. -Maga...maga nem beszélhet így velem! Még beperlem magát a végén becsületsértésért a galaktikus bíróságon! Nekem hobbim hogy pereskedjek maga csótány! Mit képzel? Nekem galaktikus jogi diplomám van!
A kövér Gadianton termetes zsírpárnái remegtek a dühtől, Kyront azonban ez az őrjöngés nem hatotta meg. -Csak nyugalom barátom! Még felmegy a vércukra! Üljön le szépen! -Maga nekem nem parancsol! ahogyan az a sith kurva sem, aki behálózta Voren Nagyurat! Teljesen elment az esze! Háborút indít? Bolond az a gyerek! Mindig is mondtam hogy nem alkalmas a Fekete Nap vagy a Liga vezetésére! -Gadianton tajtékzott. -Nem Kyron úr, nem tudom mi a faszért indította a háborút az a hülye gyerek! És tudja mit? Nem is érdekel! Na erre mit lép?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 5, 2021 21:10:07 GMT 1
Hat órával később
Gadianton nagyúr öblös hangja betöltötte az egész vallatótermet, ahogy a hatalmas termetű, hájas gengszter felordított a fájdalomtól. Meztelen, hústól leffegő testén egyre másra csattantak az első rendi inkvizítorok öklei, s annak rendje és módja szerint vissza is pattantak a rugós hájrengetegről. A hurkái közé épített szuszpenzorok tartották a levegőben a fél termet elfoglaló áldozatot, így nem kellett se kikötözni, se lefogni – nem létezett se kötél, se birodalmi védosztagos, ami elbírta volna a bébihutt méretű dagadékot.
A parókás zuccamalacra emlékztető Gadianton alatt tócsába gyűlt a vér, mert bár a vallatói képtelenek voltak neki mélyreható fájdalmat okozni, a bőrét azért felhasogatták kitartó, erőteljes ütéseikkel és az ujjaikra húzott bokszgyűrűkkel. Legalább hat vörös páncélos védosztagos állta körbe, akik ezúttal nem viseltek sisakot, így jól lehetett látni az arcukon gyöngyöző izzadságcseppeket. Amikor egyikük elfáradt, mások váltották fel, s az ütlegelés folytatódott, miközben Gadianton hol kövér hangon ordítozott, hol kimerülten nyögdécselt és nyivákolt – nem volt könnyű munka a hatalmas test-térfogattal rendelkező Liga nagyurat verni.
Pedig sajnos muszáj volt ehhez a primitív módszerhez folyamodni. A börtönszinten levő kínzószékek és asztalok legnagyobbika egyszerűen letört a gigantikus fogoly súlya alatt, így a védosztagosok parancsnoka úgy határozott, hogy a hagyományos módszerrel intézik el a csattogó tokájú gengsztert.
Amikor Gadianton elájult, vizet spricceltek az arcába, és elölről kezdték a gyötrését. Néhány óra múlva azonban a feladatra kijelölt védosztagosok annyira kimerültek, mintha ők lettek volna a hájpacnik, nem pedig a közöttük lebegő kisbolygó méretű áldozatuk. A vörös páncélos katonák tántorogva szédelegtek a vizestömlőikhez, és a falnak támaszkodva lihegtek, amikor Kyron admirális belépett a helyiségbe. - Hogy haladnak? – hangzott a kiborgszerű főtiszt basszusa. – Kiszedték belőle a frekvenciát? Az egyik védosztagos verejtékező képpel elé lépett, és tisztelegve kihúzta magát. - Uram! – lihegte. – Ez a hájhegy még az anyja bankszámlaszámát is bevallotta. Ha még egy kicsit verjük, talán azt is elcsiripeli nekünk, hogy hol találjuk a feleségét... Azok rendszerint úgy basznak, mint a varrógép, főleg ha a férjük ott ordibál a következő cellában!
- Azt hiszem, megelégedem a komfrekvenicával – recsegte Kyron. Intett, mire a szoba előtt sorakozó emberei benyomultak a transzmissziós ráccsal és a holofelvevővel, amelyeket szakszerűen elhelyeztek Gadianton és a rendadmirális körül. – Kezdhetik! – biccentett Kyron, mire a technikusok nekiláttak felépíteni a Liga vezérhajójára célzott holoadást.
Kyron rálépett a rácsra, és várt.
A vetítő fölötti tér villogni kezdett, aztán sisteregni, ahogy a komtechikusok beprogramozták a Gadiantontól kapott engedélykódokat. Miután a verifikálás megtörtént, lekódolták a hívást a saját oldalukról. Nemsokára a holokép felvillant, és felöltötte egy alacsony, meglepően fiatal gyermek képét. - Á, Gadianton, ilyen hamar lezártad a... hékás, mit csinálnak maguk a követemmel? – sisteregte, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a szeme sárgán villant volna. – Ezért megfizetnek!!
Az erőhasználók terén rendkívül tapasztalt Kyront ez nem hatotta meg. - Sandor Voren, a Liga vezére. Üdvözletem – szólt, és a félájultan lebegő Gadianton felé pillantott. – Kyron admirális vagyok az Első Rendtől.
- Pontosan tudja, mi következik azután, hogy ilyen módon elbánt a követemmel, admirális – szűkültek össze a gyermek pengeéles pillantású szemei. Hangja nem fenyegetett, mindössze tényeket közölt, mint aki teljes tudatában van a saját hatalmának és verhetetlenségének. – Hacsak nincs valami nagyon jó magyarázata, találkozunk a harcmezőn... személyesen!
- Nézze, Voren vezér, az embere az időmet pazarolta, és megfizetett érte. Amíg nem küld komolyan vehető képviseletet, a tárgyalásokat befejeztük. Vagy esetleg most, személyesen is megbeszléhetjük a válságot, nem gondolja? Annál is inkább, mivel Gadianton... nagyúr – fordult a dagadék felé. – Nem túlságosan kedveli önt. Sandor Voren szeme megvillant. - Igaz, amit ez az ember mond, Gadianton? – sziszegte a fiú, mert az Erőn keresztül tökéletesen érzékelte, hogy Kyron színigazat mond. Az egyik védosztagos ráemelte a sugárvetőjét a hájtoronyra, mire Gadianton kelletlenül felböfögött. - Méghogy igaz-e.... te ótvar, gyenge gyermek, te! Mégis mit képzelt Vorennus, vagy Nuur nagyúr, hogy egy gyermeket tett a Liga élére?! MI voltunk azok, akik felépítették a szervezetet, mi, akik a kezdetektől a nagyurat szolgáltuk! És most lepasszolt minket ennek a... ennek a szenátorcsemetékkel fetrengő tapasztalatlan tacskónak! De majd én megmutatom... olyan pert akasztok Nuur nyakába, hogy azt megkeserüli!! Jogász vagyok, le fogom győzni, nálam senki se érti jobban a jogot, a politikát, a galaxist összefogó események ezernyi módon kötődő száláiban nálam senki se igazodik el jobban, a konspirációs teóriák mestere vagyok!!
Voren elfordult, hogy ismét szembenézhessen Kyronnal. - Azt hiszem, értem – mondta. – Maga szívességet tett nekem. Ezek az árulók mindenütt felbukkannak az én szakmám körül. Ez, sajnos elkerülhetetlen. A Liga nevében elnézését kérem, hogy fölösleges gondot okoztunk ezzel a féreggel.
- Igen. Nos, Gadianton urat hamarosan fogyókúrába fogjuk... odalent valamelyik fűszerkitermelő munkatáborban – villantak fel vörösen Kyron arcimplantjának állapotjelzői. - Amennyiben nincs ellenére. És most, hogy a sallangot kiküszöböltük, rátérhetünk a valódi tárgyalásra. Egyikünk se ér rá egész nap.
|
|
|
Ylesia
Nov 5, 2021 22:11:46 GMT 1
Post by sithlord on Nov 5, 2021 22:11:46 GMT 1
-Nos a lényeg az, hogy bizonyítani akartam Nuur Nagyúrnak hogy alkalmas vagyok arra, hogy a Liga vezetője legyek! -kezdte el Voren a magyarázatát. -Aztán a többi már jött magától, megrészegültem a vértől! Kyron bólintott. -Talán mégse kellett volna annyira megrészegülnie Voren Nagyúr! alapos diplomáciai bonyodalmat okozott, dehát igaz is, még csak egy kisfiú! -Voren szemei összeszűkültek a haragtól. -NEM vagyok már kisfiú...Hadra Urnő tanítványa vagyok és En Sabah Nuur fia! Jobb lenne ha nem sértegetne bádogadmirális úr! -jegyezte meg csípősen Voren. -Eszem ágában sem állt megsérteni önt! Viszont tény ami tény hogy ez a kamaszos hevület, nem igazán jó itt a Hutt űrben!Nyugodjunk le, és térjünk rá az üzletre! -Kyron szavaitól Voren enyhén meglepődött. -Mire gondol admirális?
|
|
|
Ylesia
Nov 5, 2021 22:58:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 5, 2021 22:58:39 GMT 1
- Amint látja, ennek és ennek a vonalnak a mentén oszlik fel a Hutt Űr az eredeti szándékok szerint, aminek az ön édesapja is a része – magyarázta Kyron admirális a holovetítő fölött kettejük között felvillanó, rajzolt térképet. – Az ön flottája előzetes megegyezés nélkül bevonult ide és ide – mutatta a Nar Shadda és a Nal Hutta, vagyis a Független megjelölésű szektort, és az EGB számára kijelölt területek határvidékét. – Na mármost, a flottájuk EGB-területre lépő felderítőit mi lelőttük, ahogy önök is a mi bosszúból átszivárgott őrnaszádjainkat. Azt hiszem kvittek vagyunk. Ellenben nem vagyok elégedett: első rendi katonák haltak meg.
- Ahogy Liga-járőrök is – mutatott rá durcásan Sandor Voren. – Ahogy mondta, kvittek vagyunk. És ahogy én mondtam az imént, az apámnak akartam bizonyítani. Előre kellett hoznunk a bevonulást, hogy megsiettessük a dolgot, mármint az alsó karéjról való négyállami tárgyalásokat. Ershanról tudom, hogy a maguk főtisztjei máris bejelentkeztek ott, ahogy gondolom az ESB-vel is szándékoznak tárgyalni a bevonulásomról. Így legalább mindenki hamarabb kapja meg a szeletét a tortából.
- A hamarság nem mindig áldás – recsegte Kyron. – De értem, hogy miért tette. Annak ellenére, hogy olyan fontos tárgyalást kellett otthagynom, ami eldöntheti a galaxis sorsát, ahogy a kollégáim is... a maga magánakciója sokakat magára haragított.
- Az én dühöm – szorította ökölbe a kezeit Voren – sokkal fontosabb a maga tárgyalásánál. Az én dühöm világokat omlaszt porrá, ha úgy akarom! Mit érnek a maguk rakétái... az Erő hatalmához képest?
Kyron maradék arca undorba fordult.
- Az Erő. Természetesen. – Magában arra gondolt, hogy hamarosan ez a gyerek is a Salusa Secunduson fog kikötni, ha nem vigyáz, energiaburokban kifeszítve, mint egy lecsupaszított, félholt rab, akiből nem csak az Erőt, de még az életet is kiszivattyúzzák. Az Első Rend flottája bármikor átvághatna a határon, és Kyron mit sem szeretett volna jobban, mint szuperior haderejével szétverni ennek az arrogáns gyermeknek a szedett-vedett hajóparkját. Csakhogy ezzel a lépéssel szembement volna a Vezérkar szándékaival... és fölösleges lett volna felszítani a helyzetet még jobban, főleg így, hogy ez a kölyök nem csak egy bűnszervezetet uralt, hanem Ershan és a mormonok hatalmi bázisához tartozott. Végül csak ennyit mondott: - Tegyük félre egymás frusztrálását egy pillanatra. A térkép legalsó sarkában levő ershani területet az édesapja fogja megkapni, így két falatot is kapnak a Hutt Űr tortájából. A Vezérkar küldöttei máris tárgyalnak a többi állammal, igen.
- Akkor miért is beszélgetünk még? Hisz nincsen konfliktus. A maga állítása szerint minden megoldódott, pléhfejű admirális úr.
Kyron remélte, hogy sosem lesznek gyerekei.
- Azért beszélgetünk, hogy fenntartsuk ezt a... békés állapotot – mondta végül. – Továbbá hogy biztosítsuk a szektoraink közötti kereskedelmet. Ennek a részleteit természetesen az alkalmazottainkra delegáljuk. De van még valami... – Kyron eltüntette a térképet. – Az Első Rendnek... vannak bizonyos érdekeltségei köztársasági területen. Ahogy a Ligának is. Az EGB inkább partnerként tekint a bűnszervezetekre a galaxis kormányzásában, ezért jó lenne már most megalapozni az együttműködésünket.
- Mire gondol? Siessen, egész világok várnak rám, hogy lemészároljam a lakóikat.
- Hozzáférésre van szükségünk bizonyos információkhoz, érdekeltségekhez, teremtményekhez a Magban – fellete Kyron. – Ezt önök el tudják intézni nekünk. Cserébe önök is szabadabban mozoghatnak odaát, és talán... bizonyos új érdekeltségekhez is juthatnak.
- Legális ez? – mosolyodott el ironikusan Voren nagyúr. – Vagy majd azzá tesszük? Elkelne a segítség bizonyos rivális szervezetek... megregulázásában., főleg a coruscanti alsóvárosban. Nagy ott a káosz mostanában, pedig apám már egyszer elverte rajtuk a port.
- Igen, de mindezt a kinevezettjeink megtárgyalják majd a színfalak mögött – nézett az órájára Kyron. Arra régen rájött, hogy itt egyelőre nem fog tudni profitálni. Különösen nem ezzel az erőhasználó ficsúrral. Nem akart vele személyes ügyekről értekezni, úgyhogy maradt a hivatalosnál. – Azt hiszem, befejeztük. Amennyiben nem lép fel újabb konfliktus, lezártnak tekintem a határsértés ügyét.
- Ahogy én is – pillantott fel Sandor. – Ahogy én is. Most pedig, ha megbocsát, várnak a városok, amiket meg kell büntetnem, mert hitetlen, ostoba népség, akik nem fogadták szívesen a megszállásomat. - Jó vadászatot – mormolta Kyron, a kommtechnikus pedig megszüntette az adást. - Mit tegyünk ezzel a döggel, uram? – mutatott a zsírfolyam Gadiantunra a védosztagos parancsnok. - Vigyék... a Salusa Secundusra – vakargatta fémes állát az admirális. – A kultuszminisztérium specialistái örülni fognak az ajándéknak. Minél változatosabb teremtményeket kértek az új feldolgozóüzemekbe. Ez a disznó csak elpazarlódna egy munkatáborban, és az első napot se élné meg. Így legalább lesz valami haszna.
A védosztagos bólintott, és társaival egyetemben nekiállt terelgetni az ájult hústornyot.
Kyron pedig fogta magát, és kimasírozott a vallatóteremből. A felesége már órák óta hívogatta, bizonyára a fejébe vette, hogy leellenőrzi: birodalmi ügyeket intéz-e, avagy egy kékvérű nőcskével hetyeg a Cosrán. Az Első Rend helyettes vezetője megparancsolta a Death’s Head parancsnokának, hogy azonnal indítsa el a hajót vissza az EGB területére.
Elege volt a hátországi bandaháborúzásból.
|
|