|
Post by Lord Brodrig on Oct 26, 2015 12:49:55 GMT 1
A bolygó feletti környék zavartalanságát mindössze csak a régmúlt kisebb-nagyobb csatáinak örökké lebegő roncsai rontották el. Az űrben keringő törmelék a sajátja volt minden civilizált világnak. A Toydaria körül sárga, formátlan hajók keringtek, méretük alig haladta meg egy valamirevaló fregattét. Létszámuk elhanyagolható volt, akárcsak a hatékonyságuk. A galaxisnak ebben a szegletében aligha lett volna szükség többre.
A helyi Repülésirányitás ügyeletes parancsnoka maga is a levegőben közlekedett. Apró szárnyaival sebesen verdesett, miközben egyik szkennermonitortól a másikik repült, és vissza. Csonka ormányát jobbra-balra lóbálta, kifejezve mérhetetlen dühét. Hitetlenkedve tért vissza a főképernyőhöz, és ismét lekérte a szenzorok adatait.
- Ez egy istenek-verte flotta! - kiáltotta az embereinek. - Mégpedig nyilt hadüzenetet küld!
- Nem kéne tenni valamit? - ajánlkozott gyakorlatiasan kék helyettese.
- De! - orditotta a toydarian parancsnok. - Téged a ravatalra, poodo! Kaparjátok össze a hajóinkat, állitsatok fel egy védelmi struktúrát!
- De ezek nagyméretű dreadnaught-féle fregattok! - tiltakozott a másik. - Alig pár óráig húzzuk ellenük....
A parancsnok a társa mellére csapott csökött kezével, és mutatóujjával megbökte őt.
- Intézkedj! Szólnunk kell a Kartellnek...
- Az adásainkat zavarják, uram! - fegyelmeztette egy rodiai őrnagy.
- A király élete szárad a lelkünkön! A huttok segitségét kell kérnünk. Jelölj ki két személyt, akik elhagyják a rendszert, és egyenesen a Huttára repülnek, amig még be nem szoritanak minket ide... világos?
Közben megremegett alattuk a padló, ahogy a meglepően jól felszerelt és üzemképes támadók lőtávolba értek. A kommunikációs képernyő felvillant, és egy fekete maszkot viselő alak képe jelent meg rajta.
- Toydaria, tegyék le a fegyvert - suttogta torzitott hangon. - A Serra legjobb rohamegysége jött el, hogy felégesse a huttok hájas tokáját! Amig összecsapunk, eldönthetitek, hogy csatlakoztok-e, vagy meghaltok... - azzal az alak elenyészett.
Az ügyeletes parancsnok szeme elkerekedett a név hallatára, és félelmében tátva maradt a szája.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 17, 2020 10:58:22 GMT 1
A hosszú orrú, haszonleső, pocakos toydarik lebegő platformjai alatt húzódó dzsungel veszélyei legalább annyira voltak reálisak az egyszeri utazó számára, mint az ellustult, biztonságos magasságban lebegő otthonaik védelméből leskelődő őslakosok fantáziájának szüleményei, amellyel megindokolták, hogy ne kelljen kimenniük a nedves, párás, rovarokkal teli, és minden szempontból… természetesen civilizálatlan szülőközegükbe, amelyet oly sok évszázada maguk mögött hagytak a pénzen megvehető kényelem oltárán.
Mivel a toydariak jellemzően még ahhoz is lusták voltak, hogy élő és élettelen anyagokban gazdag dzsungeleik természeti erőforrásait kitermeljék, kisebb felhördülést, és annál nagyobb érdeklődést keltett a hatalmas, lángszórókkal az őserdőbe vágott arénaszerűség, amelynek oldalait előre gyártott elemekből kirakott lelátók szegélyezték, alattuk pedig valahonnan összelopkodott - a helyi toydari vendéglátó klán álláspontja szerint persze jutányos áron, lepi roncskereskedőktől megszerzett -, régi birodalmi barakkok rejtették a soron következő gladiátorküzdelmekre kijelölt szerencséseket és szerencsétleneket… és mindazokat, akik alkalmasint kiszabadításukra vállalkozni próbáltak.
Így tett a Jedi Misszió három tagja is, akik aranyszínű, rejtőzködésre semmiféleképpen sem alkalmas - különösen igaz volt ez kijelölt műveleti területük, a Peremvidék viszonyaira, ahol aranyat maximuma helyi bűnvezérek nyakában lehetett látni -, fényes overalljukat és vakító mellvártjüket koszos, zöldesbarna rongyokkal és csuklyákkal takarták, és az utolsó attrakció, a rendkívül népszerű rancoretetés résztvevőinek kijelölt, mind közül a legkoszosabb, legreménytelenebb barakkban kuporogtak a szerencsétlen, öntudatlan, össze-vissza makogó rabok közé vegyülve, a rácsokon át figyelve a VIP-tribünt, illetve a szemközti bejáratokat az arénába, remélve, hogy szabadító akciójuk tárgya hamarosan megérkezik.
- Na, ott vannak a fejesek, látjátok? - mutatott ki a rozsdás, vértől és egyéb testnedvektől gusztustalan módon iszamós rácsokon át a csapat legalacsonyabb tagja, a kövérkés, zöld bőrű Bailia Ailish, aki általában azzal tűnt a Jedi Rend alacsonyabb rangú misszionáriusainak sorából, hogy imádott enni, holokönyveket olvasni, és olykor arról énekelni, hogy az ő generációja mennyivel menőbb, mint a boomer mestereké. Ezúttal gyorsan visszahúzta zöld kezeink egyikét a rácsokon túlról, mielőtt az aréna szélén pásztázó nek őrkutyák egyikre ráharapott volna. - Ott, a fenti tribünön. Ott van Vangore, az a zabagép hutt, ő hozta a legtöbb gladiátort... összefut a nyál a számban, olyanokat eszik, pedig ez még csak a küzdelem előtti előétel. Aztán ott az a kis lebegő görcs, Pannakotta király, az új toydariai uralkodó... azok a nyápic alakok meg azt hiszem, Pyke-ok. Ők hozták a másik gladiátor csapatot. A testőrök, pedig ha jól látom, ezúttal KanjiKlubosok. Hát, érdekes banda, annyi szent...
- Lényegtelen, miféle bűnözők - vonta meg a vállát a csapat vezetője, a rongyok alatt is ragyogó szépségű Bria Larssen, egy gazdag cosrai família rebellis gyermeke, aki családja tradícióira fittyet hányva jedinek állt... azonban alacsony midi-chlorian szintje és gyenge Erő-képességei miatt nem sokkal ezelőttig a Mezőgazdasági Önkéntesek sorait erősítette, csak úgy, mint két társa. A Jedi Misszió számos tagja korábban leginkább abban jeleskedett, hogy növényeket próbáltak meggyőzni az Erő segítségével, hogy nagyobbra nőjenek - vagy, amennyiben Yuuzhan Vong mutánsok, hibrid maradvány-korallok voltak, akkor arról, hogy kisebbre. Azonban a Fény Hadserege bukásával és a hadra fogható lovagok számának jelentős csökkenésével az új Jedi Tanács hajlandónak mutatkozott arra, hogy a “Második Esély” program keretein belül ezeket a fiatalokat is misszióba küldje és fénykardot adjon a kezükbe. Bria annak köszönhette, hogy rajparancsnokká vált, hogy társainál egy hangyányival tehetségesebb volt, no és persze sikeresebb a hímeknél... amiért Ailish persze utálta, de ezt nem kötötte egyenesen az orrára, inkább csak kifigurázó versikéket terjesztett róla a Jedi Misszió Intranetjén, persze szigorúan álnéven.
- Kriss mester instrukciói világosak voltak - folytatta magabiztosan Larssen lovag. - Amint megérkezik Sarasi, kimegyünk oda, és jól beolvasunk ezeknek a bűnözőknek. Aztán kiszabadítjuk Suunt. Nem fognak packázni velünk, ha meglátják az arany vértet. A jediket még ebben a pöcegödörben is tisztelik és félik. - Rawwwwoor? - kérdezte most halkan körbeintve a társaság harmadik tagja, egy alacsony növésű (esetében ez azt jelentette, hogy egy magas volt Briával), fekete szőrű, nőstény vuki, aki narancs csíkokat trimmelt a sörényébe, hogy progresszívabbnak hasson. Tokmakot igazából csak azért hozták magukkal, mert Bria ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen toxikus hím se legyen a csapatában, és ezt a Jedi Misszió modern körülményei között már illett méltányolni.
- Nem, Kriss mester nem mondta, hogy bárki mást is ki kellene szabadítanunk - vont vállat Bria, miközben körbenézett a körülöttük tucatszám fetrengő, halálra vált és halálra váró szerencsétleneken, akiknek valószínűleg nem volt nagyobb bűnük annál, mint hogy néhány korongnyi helyi váltóval tartoznak a Pyke árusoknak, akik újabban ellepték Toydaria platformjait. - Bizonyára a gengszterek majd megijednek a megjelenésünktől, és maguktól is elengedik őket. Ne aggódjatok, csajok, az Erő velünk van! - Nézd, most hozzák a foglyokat! - sziszegte Ailish, újra kiintegetve a rácson kívülre, majd újra visszahúzva kövérkés zöld kacsóját, mielőtt kaffogva megérkezhetett volna a legközelebbi nek.
- FIGYELEM, HÖLGYEK ÉS URAK, CSIRKEFOGÓK ÉS SÖPREDÉK! ITT A KÖZTÁRSASÁGI VÁLTÓTOK NEM ÉR FABATKÁT SEM, CSAK IGAZI PÉNZZEL, VAGY RABSZOLGÁVAL LEHET FOGADNI! LÁSSUK HÁT A NŐI ERÉNYEK MEGTESTESÍTŐJÉT, EGY KŐKEMÉNY AMAZONT, AKI JEGET HORD A SZÍVE HELYÉN! JÖJJÖN HÁT AZ ARÉNÁBA EZ A FÉM FATÁL… - ENNEK NINCS IS ÉRTELME, JÓL MONDTAM? NEM JÓL MONDTAD, MINDEGY, TOVÁBB! - veszett össze saját magával az előre megírt nyitószöveg felolvasása közben a kétfejű Troig konferanszié - EZ A PROGRESSZÍV ÉRTÉKEK MINTAPÉLDÁNYA, KEDVENC NŐSTÉNY GLADIÁTORUNK, ENFYS NEST!
- Eléggé sántít - jegyezte meg Bria, amint két klatooinei rabszolgahajcsár bevezette a teljes harci díszbe öltözött, de már eléggé elnyűttnek tűnő Enfys Nestet. - Azt olvastam, az előző bunyóban, Sleheyronon nagyon ellátták a baját egymással ő és egy Kwest nevű fejvadász muksó - magyarázta Ailish társának. - Úgy kellett kihúzgálni belőlük a harc végén egymás pengéit. Kwest azóta se tért vissza a harctérre, állítólag. De Sarasi is jól helyben lett hagyva.
- Romffarro! - intette egy másik bejárat felé Tokmak, ahonnan rosszul öltözött, csatában edzettnek tűnő, mindenféle fém kacatból és szemétből készült páncélt viselő alakok sorjáztak ki. - Ó banyeg - fintorodott el Bailia. - Az előzetes jelentésben nem ők szerepeltek… ezek nem rodiai késdobálók, hanem a Nihilek!
- Ramfowarr? - Persze, hogy nem ismered őket, te műveletlen csatak - lebbentette meg tudálékosan lilás haját a miriali lány válaszul vuki bajtársa értetlen kérdésére. - Sosem olvasod a Holonet-blogokat. A Nihilek mostanában a Hutt-szektor egyik legveszedelmesebb független bandája. Jó sok pénze lehet a Pyke-oknak, ha felbérelték őket, ahelyett, hogy szimplán saját rabszolgákat hozzanak ide a bányáikból.
- Lehet, nem akartak leégni Vangore és a Kanji-k előtt - véledekett Larssen lovag. - Na jó, mindegy, figyeljetek, mindjárt mehetünk... - keze idegesen ráfonódott az övén függő fénykardra és igyekezett nem gondolni arra, hogy valójában még sosem használta az arany pengéjű eszközt éles harcban. - Csak szépen kisétálunk, és majd úgy megijednek tőlünk, hogy szépen harc nélkül átadják Sarasi lovagot nekünk... - Hát, a Nihilekre én nem fogadnék ilyen tekintetben - fintorodott el Ailish. - Még pár rodi esetleg, de ezek...
ÉS A MÁSIK SAROKBAN - MIVEL A RODIAIAK NEM ÉRTEK RÁ -, A RETTEGETT, FÉLELMETES, GALAXISSZAGGATÓ, TRAGÉDIÁT HORDOZÓ BANDITÁK, A HIPERŰRBEN ELSZABADULT HAJÓRONCSOK KEGYETLEN VÁMOLÓI, A NIHILEK BANDÁJA QUESH MÉRGEZŐ RENDSZERÉBŐL!
- Remforawoo! - Azaz, Tokmak, igazad van - kuncogott Ailish. - Hallod, Bria, igazi toxikus banditák, épp nekünk valók...
A Nihilek felsorakoztak a tőlük nem sokban különböző csatapáncélt viselő, elveszetten magányosnak és fáradtnak tűnő Enfyssel szemben. Vagnore kért egy finom falatot a mellette pukkadozó toydariai uralkodó tányérjából, majd tévedésből rossz felé nyúlt, és magát Pannakotta királyt ragadta meg, leharapta a fejét, majd a gongra köpte. Néhány toydariai felhördült, de a háttérből a népes család egyik tagja máris megjelent mögöttük, és fejére biggyesztette a toydariai uralkodói tiarát, átvéve a trónt és a megtiszteltetést, hogy a hatalmas étvágyú hutt vendéget és bűntársait vendégül lássa és szórakoztassa az adótnemfizetők pénzén.
Enfys botorkálva lépett előre néhány lépést... Bria kifújta a levegőt, és megpróbálta előkaparni lebernyege egyszerre furcsán sűrűnek tűnő rejtekéből a fénykardját, hogy végre akcióba lépjen... Aztán lemerevedett, amint a Nihilek egyszerre a sisakjaikhoz nyúltak, és levették azokat.
A tucatnyi harcos mindegyike ismerős volt számára, de a középen álló fiatal, hosszú férfi láttán megremegett a térde. Egy hozzá hasonlító, szeplős lány és egy idősebb nő fogta közre két oldalról, talán a húga és az anyja. A közönség felhördült, Enfys pedig térdre esett. - Vangore! - kiáltotta a Nihilek vezetője. - Eljöttünk a parancsnokunkért! Add át Enfys Nestet a Jedi Partizánoknak, és nem esik bántódásod!
- Basszus basszu basszus - harapta be az ajkát Bria. - Bukjatok le, nehogy meglásson... - Rawwroffawurr? - Nem, Tokmak, úgy tűnik, egyelőre nem megyünk ki... - sóhajtott fel Ailish lovag némiképp rezignáltan. - Azok ott Valin és Jysella Horn, nem igaz, Bria? Meg az anyjuk, Mirax... őőő... néni.
- Valin volt az egyetlen, akivel nem jártam abból a padawan-évfolyamból annak idején - temette a kezeit az arcába zavartan Bria. - Kinevetett, azt mondta, béna vagyok... szemét pasi... pedig csak tizenhárom voltam, ő meg húsz. Az még tök trendi korkülönbség volt akkor... - Az egyetlen? - forgatta a szemeit Ailish. - Voltak vagy százan!
- Ramwaramoworr! - loncsolt közbe Tokmak. - Dehogy megyek ki nekik segíteni! - tiltakozott Bria.- És nehogy eláruljátok Kriss mesternek... hú, de égő...
Odakint a huttok testőrei összevissza rohangáltak, a Kanji-k pedig a Pyke-okkal ordibáltak, akik hevesen gesztikulálva igyekezték meggyőzni az ellentábort, hogy nem, ők tényleg a Nihileket akarták felbérelni erre a küzdelemre, és fogalmuk sem volt, hogy valójában Jedi Partizánok.
- Vangore! - ismételte Valin. - Ha nincs üzlet, meghaltok! Ti is tudjátok! A Partizánok nem viccelnek! - Ezt nem tehetik, lőjék le, vagy valami! - böfögte a sebtiben kinevezett új toydari uralkodó, mire az aréna szélén lévő lebegőplatformok egyikén lévő sorozatlövőt gyorsan a kör alakú terület közepére irányozta két toydari testőr, és egyikük meghúzta az elsütőbillentyőt.
Valin kezében azonban megvillant az eddig ott tartott vibropenge, ami az Erőtől hajtva átrepült az arénán, és éles fordulóval leszelte a testőrök szárnyait, akik sikítozva estek az alattuk lévő gamorrai nézők közé - akik ezt rögtön ingyenebédnek fogták fel, és nem sokára toydari cafatok repkedtek mindenfelé -, miközben hirtelen aktiválta a fénykardját, és a sorozatot visszaverve romhalmazzá változtatta az arénát őrző többi löveget és az első lövések leadóját egyaránt.
Vangore felhördült, miközben Mirax és Jysella odafutottak Enfyshez és a többiekhez támogatták. - Jól vagy, kislány? - kérdezte Mirax Terrik együttérzően. - Hát, attól függ, hová akartatok kilyukadni ezzel - pillantott körbe sápatagon Sarasi. - Kinéz egy nagy verés is ebből még. - Ne aggódj, főnöknő, úton van az erősítés - kacsintott Jysella.
- Panchiko Pyke! - követelőzött protokolldroid hiányában élő tolmácsért Vangore, mire az egyik Pyke testőrt előrelökdösték gyorsabban kapcsoló társai. - A hatalmas Vangore kérdezi, milyen árat kívántok fizetni az életetekért és Enfys Nestért - makogta a Pyke, miután újdonsült hutt munkaadója a fülének megfelelő helyre fröcskölte huttául eredeti közlendőjét.
- Húszezer kredit - húzta ki magát Valin. - És csak azért, mert rendetlenséget csináltunk - pillantott a füstölgő ágyúk és a fejetlen toydari testőrökön csemegéző gamorreai nézők felé. - Mondjuk úgy, álljuk a takarítás díját. - Bo shuda wanga! Pendekee tusu kreditta! - hadonászott Vangore, miközben a toydariai uralkodó família menekülésre fogta, mielőtt őket is megeszi, vagy a Partizánok, esetleg a gamorreaiak közé veti.
- Ötvenezer, nem kevesebb! - rikácsolt a Pyke. - És miért fizetnénk ennyit ennek a bűzös csigának? - kérdezte teátrálisan az idősebb Horn-fiú.
Vangore elvigyorodott, és kis ideig kotorászott a kajamaradékokat tartalmazó üstjében. Majd diadalittasan felemelte... Pannakotta király fejét. Káromkodva a többi Pyke közé vágta a vérző ormányt, és tovább kotorászott, majd előhúzott egy villogó fémgömböt. - Mert... hődetonátor van nála! - a Pyke lehúzta a fejét, és fajtársaival együtt menekülőre fogta.
- Idióta, honnan szedte ezt a trükköt! - kérdezte futtában a Pyke-ok vezére a tolmácstól. - Valami olyasmit motyogott, miközben kereste, hogy egy unokatestvérétől hallotta, hogy ilyenkor működik, ha alkudozni kell valami fejvadásszal... - jegyezte meg a tolmács-Pyke és lehúzódott a mellvéd mögé. - Hát, felőlem - nevetett fel Valin. - Na jó, rádobok még tíz daktarit... nem tízezret, tízet. Csak ennyi apróm van...
Vangore magánkívül hadonászott az éles hődetonátorral, mígnem Kanji testőrségének egyik tagja odalépett, kikerülve csapkodó farkát és végtagjait, és a fülébe súgta.
- Hatalmas Vangore... a hődetonátor itt van... a banditák, akik alkudni próbálnak, nos, ők meg amott... - Bosshka! - képedt el Vangore a nyilvánvalón, majd hirtelen ötlettől vezérelve Valin és társai irányába hajította az éles töltetet.
A Horn-testvérek azonban (rácáfolva arra, hogy minden Erő-képesség vagy azok hiánya örökletes) kinyúltak az Erővel, mire a veszedelmes fémlabda irányt váltott... néhányat pattogott... ...majd begurult a rancoretetésre kijelölt barakk ketreceinek rácsán, ahol a Jedi Misszió hősei rejtőzködtek.
- Basszus, basszus, basszus! Tokmak, dobd vissza! Tokmak, ne szaladj el, te csimbók! - Na csá, Bria! - Romfirru! - Hé hé ne hagyjatok itt, nem tudhatja meg Valin, a rohadt életbe, mit is kell ilyenkor... - Bria, szedd a lábad inkább, az Erő szerelmére!
A barakk irdatlan robajjal és a lassabb foglyok testrészeit körbeszórva a levegőbe repült, a másik oldalán pedig a lökéshullám három aranypáncélos, pontosabban most már inkább feketére pörkölt tunikát viselő alakot hajított a dzsungel aljnövényzetébe.
- Parti Sanok! - lépett a még mindig elégedetlenül csápoló Vangore helyére a KanjiKlub testőrgárdájának enyhén akcentussal beszélő vezetője. - Van nekünk úton erősítés! Alku nem lenni, oké? Csak megvárni, amíg ideér sok száz, ezer vadászgép nekünk! - Nem oké - biccentett teátrálisan Valin, és felpillantott. - De ha nagyban akartok játszani... - azzal elővett egy komot. - Nagyapa, gyertek be.
A levegő megremegett, ahogyan a hatalmas, vörös, ék alakú hajótest beúszott az aréna fölé. Alig pár száz méteres magasságban, a hangár helyére applikált hatalmas repulzorplatform segítségével tartotta meg magát ilyen alacsonyan a légkörben... lövegei pedig egyenesen a bűnbandákra és a közönségre meredtek. Elmúltak már azok az idők, amikor az Errant Venture csak méretében és rikító megjelenésével próbálta elijeszteni a kalózokat, miközben ártalmatlan kaszinó-csillagrombolóként járta a Peremvidéket. A vörös borítású csillagrombolón jedi szimbólumok, és a Fény Hadseregének megmenekült hajóiról átszerelt új generációs sorozatlövők, extra pajzsgenerátorok és nagy hatótávolságú turbolézerek jelezték az arzenál potenciálját. A repulzorplatform alsó része pedig, mint valami óriási rámpa, leereszkedett, rajta egy osztag felfegyverzett Partizán kíséretében egy faragott, repulzoros tolószék-szerűségben trónoló, még így nyolcvan felett is rettentően nagyhangú és mérges Booster Terrikkel.
- Rossz fogatra tettetek, aranyapáim! - köpött ki a vénséges koréliai bandavezér. - Most már csak tizenöt ezret perkálunk, mert levonjuk az üzemanyagköltséget! - pillantott fel a csillagrombolójára. - Sokat fogyaszt ám egy ilyen kislány!
A Kanjik összesúgtak Vangoréval, aki kimeredt szemekkel figyelte a közvetlenül felette lebegő csatahajót. - Hatalmas Vangore elfogadni! - válaszolt végül a vezér-Kanji. - Hatalmas Vangore meghitelezni a váltságdíjat Pyke Szindikátus, később rendezni bánatpénz! - De hát fizettünk nektek! Ez dupla behajtás! - kiáltott lefelé a Pyke-ok vezetője az emelvény mögül, de ezzel csak azt érte el, hogy a Kanji fogdmegek utánarohantak, hogy fizikailag is rendezzék a számlaegyenleg kérdését..
A Partizánok eközben feltámogatták Sarasit a platformra, majd az egész csapat emelkedni kezdett.
- Már azt hittem, meg kell várnom, amíg a Tanács küld valakit Coruscantról - nyögött fel Enfys menet közben, Miraxra támaszkodva, majd kiköpött egy adag vérrel keveredő nyálat. - Nagy kockázatot vállaltok… most letolt gatyával kaptátok el őket, de ezeknek is vannak ekkora csotrogányaik, mint a Venture. - Ne aggódj, kislány - veregette meg a nő hátsóját Booster papa, miután ültében nem érte el a vállát. - Nem lenne ekkora arcom, ha nem segítettek volna...
És valóban, amint az Errant Venture felemelkedett, és újra elérte az orbitot, Enfys már jobban körbe tudott tekinteni.
A toydariak lebegőplatformjai felett zöldes leszállóegységek lebegtek, oldalukon vörös csillaggal és NKVD - felirattal, fedélzetükről kék-fehér csíkos matróz uniformist viselő vostroyai speciális alakulatok tagjai ugráltak le, hogy összegyűjtsék a népellenes módon szerzett javakat és kollektivizálják őket. A planetáris pályán pedig, ahol normál esetben a Pyke Szindikátus, Vangore magánflottája és a KanjiKlub Bulk-cirkálóinak, és Bulwark-csatacirkálóinak kellett volna terrorizálni Toydaria lakosságát, most ezeket a hajókat több tucat Udaloy-osztályú vostroyai romboló fogta közre, tétlenségre kárhoztatva a bűnbandák flottáját. Egyetlen roncs sem lebegett az űrben, jelezve, hogy a bűnözők inkább az átmeneti fegyverletételt választották a semmiből megjelenő, váratlan frontista túlerővel szemben.
- Gondolhattam volna... - sóhajtott fel Sarasi. - Ez Corran műve, ugye? Ennyit a függetlenségünkről... - Ne aggódj, főnök, a vostroyaiak és apa csak egy kis segítséget nyújtottak, méghozzá ingyen... - magyarázta Jysella. - Pontosabban volt egy kérésük... tartozunk nekik egy akcióval.
- Kitűnő - fogta a fejét Enfys. - Hogy fogom ezt előadni a Tanácsnak. - Sehogy, kölyök - jegyezte meg keményen Booster. - Ez a Partizánok reszortja lesz, amiért a vörösök segítettek kihozni téged. Tetszik, vagy sem, tartozunk nekik az életeddel. És ők azt kérték, Coruscant és a Jedi Templom maradjon ki az ügyből.
- Nagyszerű - sóhajtott fel Enfys - Sarasi. - Mintha ez ilyen egyszerű lenne... - Drágám, ne gondold túl. Előbb két nap a bacta-tartályban, amibe mindjárt beduglak - ragadta meg az összeesni készülő jedit Mirax Horn. - Corran majd elmagyaráz mindent egy holoüzenetben. Ne véletlenül fogadtuk el a frontisták felajánlott segítségét. Majd meglátod, de előbb pihenj, jó?
Mialatt a Venture és kísérőhajói távoztak, a Jedi Misszió szabadító kommandója kikecmergett a felrobbant barakk mögötti dús aljnövényzetből.
- Azért megpróbálhatnánk kiszabadítani valaki mást - jegyezte meg sérüléseit fájlalva Ailish lovag. - Elég sok lakat lerobbant abban a detonációban. - Remrowarrwuff! - Ó igen, és Tokmak talált néhány kórót, amivel szerinte fel lehetne virágoztatni Toydaria élelmiszertermelését - fordította felsóhajtva a miriali.
- Az kizárt... - söprögette ki a szemetet és a faágakat tökéletes szőke hajának égett maradékából Larssen lovag. - Én visszamegyek Coruscantra, és átkérem magamat a Misszió PR csapatába, annyi szent. A Holoneten is rengeteg mindent lehet tenni a jó ügyért... nem fogok többet kijönni ide a dzsindába... mindenféle koszos partizán közé - azzal szipogva elvonult a hajójuk irányába.
- Ó, majd elfelejtettem - jegyezte meg Ailish, miután utána szaladt. - A toydariai kikötő rendőrség megbírságolt minket. Azt hiszem, Tokmaknak volt igaza, és valahol a dzsungelben kellett volna leszállnunk, nem valamelyik platformon... - Nagyszerű... - gesztikulált Bria. - Még ez is... na mindegy, felhívom aput a Cosrán, majd ő kifizeti...
- Nem holofonálhatsz be egy titkos jedi misszióról az EGB területére, Bria! - tiltakozott Ailish. - Ez teljes mértékben szabályellenes! - Te és a hülye szabályaid! - tiltakozott Larssen. - Nem érdekeltek, menjetek növényeket huzigálni a vukival, vagy üljétek le a büntetést valami koszos toydariai cellában! Én ugyan nem fogom!
- Pedig ki tudja - kuncogott Ailish. - Talán kiszabadíthatunk pár rabszolgasorban lévő háziállatot, vagy ilyesmi... végtére is azért jöttünk ide, hogy jót tegyünk, nem? Na gyere, Tokmak, adjuk fel magunkat, csak nem lesz baj... - Ostobák! - sziszegte Larssen, aztán rájött, hogy a robbanásban elveszítette a fénykardját és a komját is. - Hé...hé, várjatok meg, ne hagyjatok itt!
|
|